HUT62270A - Process for producing pure enantiomers of polysubstituted 1,4-dihydropyridines and pharmaceutical compositions comprising same - Google Patents

Process for producing pure enantiomers of polysubstituted 1,4-dihydropyridines and pharmaceutical compositions comprising same Download PDF

Info

Publication number
HUT62270A
HUT62270A HU901962A HU196290A HUT62270A HU T62270 A HUT62270 A HU T62270A HU 901962 A HU901962 A HU 901962A HU 196290 A HU196290 A HU 196290A HU T62270 A HUT62270 A HU T62270A
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
methyl
alkyl
formula
carboethoxy
dihydropyridine
Prior art date
Application number
HU901962A
Other languages
English (en)
Inventor
Carmelo Gandolfi
Marco Frigerio
Carlo Riva
Andrea Zaliani
Giorgio Long
Domenico Roberto Di
Original Assignee
Boehringer Mannheim Italiq
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Boehringer Mannheim Italiq filed Critical Boehringer Mannheim Italiq
Publication of HUT62270A publication Critical patent/HUT62270A/hu

Links

Classifications

    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07DHETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D401/00Heterocyclic compounds containing two or more hetero rings, having nitrogen atoms as the only ring hetero atoms, at least one ring being a six-membered ring with only one nitrogen atom
    • C07D401/02Heterocyclic compounds containing two or more hetero rings, having nitrogen atoms as the only ring hetero atoms, at least one ring being a six-membered ring with only one nitrogen atom containing two hetero rings
    • C07D401/12Heterocyclic compounds containing two or more hetero rings, having nitrogen atoms as the only ring hetero atoms, at least one ring being a six-membered ring with only one nitrogen atom containing two hetero rings linked by a chain containing hetero atoms as chain links
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P9/00Drugs for disorders of the cardiovascular system
    • A61P9/12Antihypertensives
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07DHETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D211/00Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings
    • C07D211/04Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom
    • C07D211/80Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom having two double bonds between ring members or between ring members and non-ring members
    • C07D211/84Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom having two double bonds between ring members or between ring members and non-ring members with hetero atoms or with carbon atoms having three bonds to hetero atoms, with at the most one bond to halogen directly attached to ring carbon atoms
    • C07D211/90Carbon atoms having three bonds to hetero atoms with at the most one bond to halogen
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C07ORGANIC CHEMISTRY
    • C07DHETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D405/00Heterocyclic compounds containing both one or more hetero rings having oxygen atoms as the only ring hetero atoms, and one or more rings having nitrogen as the only ring hetero atom
    • C07D405/02Heterocyclic compounds containing both one or more hetero rings having oxygen atoms as the only ring hetero atoms, and one or more rings having nitrogen as the only ring hetero atom containing two hetero rings
    • C07D405/12Heterocyclic compounds containing both one or more hetero rings having oxygen atoms as the only ring hetero atoms, and one or more rings having nitrogen as the only ring hetero atom containing two hetero rings linked by a chain containing hetero atoms as chain links

Landscapes

  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Organic Chemistry (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Cardiology (AREA)
  • Heart & Thoracic Surgery (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Organic Low-Molecular-Weight Compounds And Preparation Thereof (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Hydrogenated Pyridines (AREA)
  • Low-Molecular Organic Synthesis Reactions Using Catalysts (AREA)
  • Treatments Of Macromolecular Shaped Articles (AREA)
  • Plural Heterocyclic Compounds (AREA)

Description

Kivonat
A találmány tárgya eljárás aszimmetrikus^ poliszubsztituált ^nant-jomeriailag tisat/t (I) általános képletü 1,4dihidropiridinek enantiospecifikus elválasztására - a képletben
A jelentése hidrogénatom, -SC-(=N-R2i)-N-R22“R23t SH,
-S-(C1-C24)-acil- vagy -SR2~csoport vagy egy
-S(+)R26R27Yáltalános képletü szulfóniumsó,
R3 jelentése egy szabad vagy egy észterezett (-CO2R31) általános képletü karboxilcsoport,
R4 jelentése 1-3 szubsztituenssel szubsztituált fenilcsoport, adott esetben szubsztituált a- vagy B-naftil-csoport, legalább egy nitrogén-, kén- vagy oxigén heteroatomot tartalmazó, adott esetben 1-3 szubsztituenssel szubsztituált 5- vagy 6-tagú heterociklusos gyűrű, benzo-fuzionált fentiekben definiált 5- vagy 6-tagú heterociklusos gyűrű, amely előnyösen a fenilgyűrűn keresztül kapcsolódik,
R5 jelentése egy szabad vagy észterezett (-CO2R32) általános képletü karboxilcsoport, C=N, -NO2, -CO-NH-R51, -P(0)(OR51)2 vagy CO-R52-csoport,
R6 jelentése (Οχ-Ορ)-alkil-, (C1-C4)-halo-alkil-,
-CHO, C=N, (-CO2R33) általános képletü karboxiészter,
-CHÍORgi)(0Rg2) általános képletű acetál vagy egy -CH(SRgi)(ORg2) általános képletű lineáris vagy ciklikus tioacetál-csoport, vagy egy -CH(SRgi)(SR52) általános képletű lineáris vagy ciklikus tioacetál-csoport, n jelentése 1-4 egész szám előállítására.
qJL
A . KÖZZÉTÉTELI * PÉLDÁNY Ϋ-:··0· /1 η
s ι Ί
4 Képviselő;
- DANUBIA SZABADALMI ÉS VÉDJEGY IRODA KFT
Budapest
AC^VllA este 7 ' co Ή> ί,ύ^[ο^
Eljárás (enantioineriailag tiszta) poliszubsztituált 1,4-dihidro\ e h ílJ-íq i piridinekfés az azokat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására íiAVUWcí'/A) /7X4/A
BOEHRINGER ΒΈΘβΗΕΜΤΤΓΊΪΟΒϊΝ S.P.A., MILÁNÓ, OLASZORSZÁG
Feltalálók:
GANDOLFI Carmelo, Milánó,
FRI^JGERIO Marco, Milánó
RÍVA Carlo, Milánó,
ZALIANI Andrea, Milánó
LONG Giorgio, Milánó
Dl DOMENICO Roberto, Milánó,
Olaszország
A bejelentés napja: 1990. 02. 15.
Elsőbbsége: 1989. 02. 17. H t. p ;<
Nemzetközi bejelentés száma.' PCT/EP90/00243 í ·2βΓι*ις ι#Ο bo/ o 3 3 +- Q Nemzetközi közzététel 1Ó30. dí? ?0~.
72919-4023 TF/SM • ·
- 2 A találmány tárgya eljárás enantiomeriailag tiszta poliszubsztituált 1,4-dihidropiridinek előállítására.
Számos gyógyszer, különösen a klinikumban, egy vagy több asszimetriacentrumot tartalmazó királis molekulák. Ezeket a gyógyszereket számos esetben racém keverékként alkalmazzák, bár számos esetben a terápiás hatás a racém keverék egyik izomer formájának tudható be.
Az utóbbi időben nagy figyelem irányult a sztereoszelektivitás szerepére a biológiailag aktív molekulák tervezése során.
Mivel a sztereoszelektivitás elve egy általános szabály a biológiában és nem egy kivétel, gyakorta a racém keveréknek csak az egyik komponense (az eutomer) az aktív, míg a másik, amely nem komplementer a receptorhoz (a disztomer) aligaktív vagy inaktív esetleg antagonista hatású.
Attól a néhány esettől eltekitve, amikor a racemát aktívabb, kevésbé toxikus vagy hosszabb (vagy rövidebb) hatástartamú, mint a racém keverék különálló komponensei, manapság a tiszta enantiomereket esetben alkalmazzák a racemátok helyett az élő szervezetek szenobiotikus felhalmozódásának csökkentésére és a disztomer vagy ennek metabolitjainak mellékhatásainak a kockázatának a csökkentésére (lásd pl. az E. J., Ariens Stereochemistry, a basis fór sophisticated nonsense in pharmacokinetics and clinical pharmacology, Eur. J. Clin. Pharmacol., 26, 663, 1984).
Az eutomereknek a racemátokkal szembeni növekvő terápiás alkalmazása miatt természetesen hatásos gazdaságos és iparilag alkalmazható sztereoszelektív szintézis és/vagy elválasztási és diasztereomer és racemát elválasztási eljárások kifejlesztésére van szükség. Az optikai elválasztás gyakorta drága eljárás és ezen eljárások többségében a kiindulási racém anyagnak legalább az 50 %-át elvesztik.
A fenti megfontolások igazak az 1,4-dihidropiridin-kalcium-antagonistákra is, amelyet az utóbbi 10 évben vezettek be különféle szívkoszorúérbetegségek, ideértve a magas vérnyomást, szívkoszorúérgörcs és különféle eredetű és fajtájú arritmiákat.
Az 1,4-dihidropiridinek (lásd 1. ábra) C-4 szénatomja egy prokirális atom. Amikor a C2 és C3 szénatomok szubsztituenseinek legalább egyike különbözik a szimmetrikus C5 és C5 szénatomok szubsztituenseitől, akkor a C-4 szénatom királis és a molekulák racemátot képeznek.
A nifedipin (dimetil-2,6-dimetil-4-(2-nitro-fenil)-1,4dihidropiridin-3,5-dikarboxilát) egy szimmetrikus molekula, míg számos más gyógyszer, mint például (nitredipin, nimodipine, nisoldipine, nicardipine, niludipine, felodipine, isradipine, ryodipie, Fr 24235, amlodipine és nivaldipine) királis 1,4-dihidropiridinek, melyeket racemátként alkalmaznak emlős állatok és emberek kezelésére - számos közülük már a piacon is megtalálható.
Csak néhány dihidropiridin hozzáférhető tiszta enantiomerek formájában kísérleti célokra, habár manapság már jól megalapozott az a feltételezés, hogy a sztereoszelektivitás elméletét a vegyületek ezen családjára is alkalmazhatjuk.
Az 1,4-dihidropiridin-enantiomerek közötti kvalitatív és kvantitatív különbségeket vizsgálhatjuk szövetpreparációkon végzett in vitro kísérleteken, illetve in toto szervezeteken (lásd pl. H. Glossmann és mtsai, Arzneim. Forsch./Drug. Rés., 35 (12a) 1917 1985).
Legutóbb T. Kazuharu (J. Med. Chem., 29, 2504, 1986) számol be a sztereoszelektivitás fontosságáról: a négy lehetséges diasztereomer közül az S,S-enantiomer [(S,S)-YM-09730] bizonyult a leghatásosabbnak és a leghosszabb hatástartalommal rendelkező vegyületnek.
A 0248 828 és 0273 344. számú európai a szabadalmi bejelentésben enantiomeriaiailag tiszta 1,4-dihidropiridineket igényeltek.
Jelenleg csak néhány nagyon komplex eljárás ismeretes az enantiomeriailag tiszta dihidropiridinek előállítására.
Bázikus csoport hiányában (amely optikailag aktív savval sóvá alakítható) az ismert eljárások megkövetelik egy észtercsoportnak a szelektív hasítását és így egy racém monokarbonsav kialakítását, melyet egy optikailag tiszta bázissal sóvá alakíthatunk. A diasztereomer sókeveréket elválasztjuk és így megkapjuk az enantiomeriailag tiszta savakat, melyeket ezt követően királis és akirális alkoholokkal észterezve kapjuk a kívánt tiszta enantiomereket. Az észterezési eljárásban alkalmazott királis alkoholoknak tiszta enantiomereknek kell lenni, hogy elkerüljük a diasztereomerek kialakítását és emiatt szükséges elválasztását, így pl. a nicardipine enantiomerek (J. Shibanuma és mtsai, Chem. Pharm. Bull., 28, 2809, 1980) előállítása magába foglalja racém l-etoxi-5-metoxi-karbonil-2,6-dimetil-4-(3-nitro-fenil)l,4-dihidropiridin-3-karbonsav szintetizálását cichoninnel és cinchonidinnel képzett diasztereomer sókkal való kristályosítást, majd a kapott S- és R-karbonsavaknak a megfelelő amino-alkanolokkal végzett észterezését és végül az N-etoxi-metilén-védőcsoport eltávolítását. Az utóbbi időben ugyanezt az eljárást és intermediereket alkalmazták a négy YM-09730 diasztereomerek előállítása során (T. Kazuharu, lásd fenn).
A racém sav előállítása során mindkét esetben etoxi-metilén-kloridot alkalmaznak, melynek mutagenicitása megállapítást nyert.
Ennek a hátránynak a leküzdése érdekében legújabban a racém 1,4-dihidropiridinek karboxilcsoportjának prekurzoraként mono-terc-butil-észtereket alkalmaznak. A terc-butil-észterek szelektíven hasíthatok trietil-szilil-jodidokkal (lásd 1151-263. számú japán szabadalmi bejelentés). Az eljárás különösen akkor kényelmes, amennyiben nincsenek a vegyületben további éter- és/vagy tioéter csoportok, melyek párhuzamosan hasadnak, amennyiben jelen vannak. Egy másik eljárás szerint az optikailag aktív 1,4-dihidropiridinek diasztereomer keverékét állítják elő úgy, hogy a karboxilesöpörtök egyikét egy optikailag aktív alkohollal észterezik. Mivel a keverék komponensei kristályosítással vagy kromatográfiás technikákkal elválaszthatók, a királis alkoholoknak ezt követő szelektív eltávolítása a tiszta enantiomer savakat eredményezi, melyek egy akirális alkohollal észterezhetők (R. Winger és mtsai, 2 935 451. számú német szabadalmi leírás, 1981). Enantiomer kalcium agonista vagy kalcium antagonista 4-aril-5-nitro-1,4-dihidropiridineket állítottak elő ezzel az eljárással (EP 186028. számú európai szabadalmi leírás). Az optikailag • · aktív 2-metoxi-2-fenil-etanol eltávolítását szelektív elszappanosítással hajtották végre. A királis alkoholok eltávolításakor (egy lehetséges út cinkkel ecetsavban végzett reduktív hasítás) a teljes sztereoszelektivitás eléréséért A. J.
G. Baxter és tásai (Abst. 310, IX Medicinái Chem. Symp., Berlin, 1986) (S)-l-fenil-2-triklór-etanolt alkalmaztak alternatív módon a diasztereoszelektivitás kialakítására Ezen az úton az FPL 61810XX jelű vegyület mindkét enantiomerjét állították elő, de csak egyikük, a (+) enantiomer, mutat Caantagonista tulajdonságokat. Az eljárás legnyilvánvalóbb hátrányai a következők:
a) a diasztereomerek elválasztása során költséges és bonyolúlt műveletekkel történik;
b) olcsó enantiomeriailag tiszta alkoholok nehezen hozzáférhetők, továbbá ezeket nem lehet újra alkalmazni a reduktív hasítással végrehajtott eltávolítást követően.
Végül említjük az EP 273 349 számú szabadalmi leírást, melyben egy olyan rezolválási eljárást ismertetnek, amelyben aktív bázissal alakítanak ki sót egy szabad karboxilcsoportot hordozó racém 1,4-(H)-dihidropiridinből. Az utóbbi vegyületet feltehetőleg direkt Hantsch-szintézissel kapják, amelynek az alkalmazott reagensekkel és az észterezési eljárással való kompatibilitása még tisztázandó.
|------A
szubsztituált 1,4-dihidropiridinek, amelyekbenlegalább az egyik szubsztituens izotiouceidö-csoport, optikai rezolválására, oly módon, hogy
-csoportot királis savval sóvá
wtakítjűkT
b) a diasztereomer izotiouróniumsókat elválasztjuk, majd azokat az izotioureido csoportjaibanmegváltoztatjuk, vagy más izotiouróniumsókat alaki tünkéi a királis savval,
c) kívánt ecetben a b) eljárással kapott vegyületeket átalakítjuk deszulfurálással, hidrolízissel, S-acilezéssel, S^Mcilez é s s e 1 jy agy észtere z é ss él. ' ” | / . |lgyfelol^| jelen találmány egy olyan elválasztási eljárást ismertet, amelyben izotioureido csoportokat alkalmazunk megfelelő rezolválási (elválasztási) és sóvá alakítási centrumokként. Két példa ismert optikailag aktív izotiouróniumsók alkalmazására, melyeknél az elválasztási eljárásban optikailag aktív karbonsavak sói és racém izotiouróniumsóknak akirális savakkal képzett sói közti cserebomlást és a diasztereomer keverék frakcionált kristályosítását foglalja magában (Monatsh. chem. 87, 346, 1956 és Chemica Scripta 20.
32, 1982).
Ezek az elválasztási eljárások a kicserélődési reakcióból következően fogalmazhatóak általánosan és számos hátrányt mutatnak, mint pl.:
- oldószer használata elősegíti a kicserélődési reakciót az ionrészecskék között, de gyakorta kristályosodási problémát okoz a diasztereomer sók esetében;
- protikus és vizes oldószerekben a bázikus sók feleslege báziskatalizált hasítását okozhatják az izotiouróniumsóknak és így tiolok, tiokarbamidok ill. ezek sói szabadulnak fel;
- a sók együttes kiválása (az akirális ellenionokból származóan) a kívánt diasztereomer izotiouróniumsók elválasztását nehézzé teszik;
- a költségek növekedését okozza a királis savnak egy megfelelő kationnal végzett további sóképzési eljárása, mimellett a rezolváló savak enantiomertisztaságának csökkenése merül fel kockázatként.
Jelen találmány egy egyszerű és gazdaságos eljárást biztosít az optikai rezolválásra, melyben egy új izotiokarbamidot, mint szabad bázist, egy szokásos királis savval reagáltatunk. A találmány szerinti eljárás előnyei meglepőek, mivel eddig a fenti új izotiokarbamidokat nem ismerték, és instabilnak, ennélfogva rezolválási eljárásokban használhatatlannak vélték.
Az ismert eljárásokkal szemben a találmány szerinti eljárásban elkerüljük rezolváló savak használatát, melyeket helyben kell előállítani, amennyiben a kereskedelemben nem hozzáférhetők. A találmány szerinti eljárás nagyon magas kitermeléssel és nagy optikai tisztasággal szolgáltatja az enantiomereket.
Kívánt esetben az egész eljárás végrehajtható egy lépésben a racém izotiokarbamidok, mint kristályos intermedierek elválasztása nélkül.
Mivel az 1,4-dihidropiridinekben az izotioureido-csoport könnyen bevihető és az izotiokarbamidok könnyen átalakíthatok, a találmány szerinti eljárás különösen flexibilis és adaptálható különféle szintézisekre.
A találmány szerinti eljárás akkor hasznosítható, ha legalább egy izotioureido-csoport jelen van a molekulában, függetlenül az 1,4-dihidropiridin gyűrűn való pozíciójától, azonban a jelen találmány leírásából kitűnik, előnyösen egy • · alkil-izotioureido-csoport a 2 (vagy 6) szénatomjához kapcsolódik az 1,4-dihidropiridin gyűrűnek. A fenti csoport számos olyan csoporttá alakítható át, melyek jellemzőek számos ismert racém dihidropiridinre.
A találmány tárgySt-képezü továbbá eljárás az (I) általános képletű enantiomerek - a képletben
A jelentése hidrogénatom, -SC-(=N-R2i)-N-R22-r23» “SH, —S—(C1-C24)-acil- vagy -SR2-csoport vagy egy —S(+)R26r27^általános képletű szulfóniumsó,
R3 jelentése egy szabad vagy egy észterezett (-CO2R31) általános képletű karboxilcsoport,
R4 jelentése egymástól függetlenül 1-3 halogénatommal, nitro-, ciano-, CF3-, CCI3, C1-C5 mono- vagy polifluor-alkil-, formil-, (C1-C4)-alkil-, (C1-C4)-alkoxi-, fenoxi-, OCH2F-, OCF3-, (C1-C5)-mono- vagy polifluor-alkil-tio-, (C1-C5)-alkil-szulfonil-, CONH2-, SO2NH2~, SO2NH-(C1-C4)-alkil-, azido-, (C1-C4)-alkil-tio-, (C1-C4)-acil-amino-, NHSO2~(Ci-C4)-alkil-, -NHSO2C6H5-, mono-(C1-C4)-alkil-amino-, di-(Ci~ -C4)-dialkil-amino-, CO2R31-, cisz- vagy transz-(C2-Cg)-alkenil—CO2R31-, cisz- vagy transz-(C2~C6)-alkenil-C=N-, (C2-Cg)-alkinil-CO2R3i-, (C2~Cg)-alkinil-C^N-csoporttal adott esetben szubsztituált fenilcsoport, adott esetben szubsztituált a- vagy B-naftil-csoport, legalább egy nitrogén-, kén- vagy oxigén heteroatomot tartalmazó, adott esetben 1-3 fenil-(Ci-C4)-alkil-, (C2-C4)-alkenil-, (C2-C4)-alkinil-, (C1-C4)-alkil-tio-, (C1-C4)-alkoxi-, COR31-, ΟξΝ-, CONH2~, amino-, mono-(Ci-C4)-alkil-amino-, di-(Ci-C4)-alkil-amino-csoporttal, klór-, bróm-, • · • · · fluor-, jódatommal, mono- vagy polifluor-(C1-C5)-alkil-, nitro-, azido-, (C1-C4)-acilamino-, (C1-C4)-alkil-szulfonilamino-, fenil-, ρ-tolil-szulfonil-amino-, SO2NH2-, SC^-fCi-C4)-alkil-, C=O, C=S vagy NO-csoporttal szubsztituált 5- vagy 6-tagú heterociklusos gyűrű, benzo-fuzionált fentiekben definiált 5- vagy 6-tagú heterociklusos gyűrű, amely előnyösen a fenilgyűrűn keresztül kapcsolódik,
R5 jelentése egy szabad vagy észterezett (-CO2R32) általános képletű karboxilesöpört, C=N, -NO2, -CO-NH-R51, -P(0)(OR51)2 vagy CO-R52-csoport,
Rg jelentése (Ci-C6)-alkil-, (C1-C4)-halo-alkil-,
-CHO, C=N, (-CO2R33) általános képletű karboxiészter, -CH(ORgi)(OR52) általános képletű acetál vagy egy -CH(SRgi)(ORg2) általános képletű lineáris vagy ciklikus tioacetál-csoport, vagy egy -CH(SRgi) (SR^) általános képletű lineáris vagy ciklikus tioacetál-csoport,
R2 jelentése a fenti csoportokkal adott esetben szubsztituált fenilcsoport, egy (CH2)n”Het általános képletű csoport, ahol Hét jelentése a fentiekben definiált heterociklusos gyűrű, (C2~Cg)-alkenil-, vagy -alkinil-csoport, egy (Cj-Cg)-alkil-csoport, amely adott esetben egy vagy több szabad vagy észterezett CO2R34 általános képletű karboxiIcsoporttal, <>N, -O-R24, -S-R24, _N(R24)(R25) -csoporttal, klór-, bróm- vagy jódatommal, a fenti csoportokkal adott esetben szubsztituált fenilcsoporttal, 5- vagy 6-tagú cikloalifás gyűrűvel, amely adott esetben egy vagy több nitrogén-, kén- vagy oxigén heteroatomot tartalmaz, • « · · karbonil-, cisz- vagy transz-oxirán- és/vagy aziridin-csoporttal szubsztituált, r21» r22 ®s r23 egymástól függetlenül jelent hidrogénatomot, (C1-C4)-alkil-, fenil-(C1-C4)-alkil- vagy (C1-C4)-acilcsoportot, vagy R21 és R22 a közbezárt kapcsoló szénatommal együtt egy - (CH2)n-csoportot, ahol n jelentése 2-4 egész szám,
R24 és R25 egymástól függetlenül jelentenek hidrogénatomot, (C1-C4)-alkil-, fenil-(C1-C4)-alkil-, ciano-(C1-C4)-alkil-, (C1-C4)-alkoxi-karbonil-(Ci~C4)-alkil-, benzoil-, (C1-C4)-acil-csoport;
R26 és R27 jelentése egymástól függetlenül -alkil-, vagy aril-(Ci-C6)-alkil-csoport;
r31, R32/ r33 és R34 jelentése egymástól függetlenül (C1-C4)-alkil-, (C1-C3)-alkoxi-(C1-C4)-alkil-, (c2“c6)-alkenil- vagy fenil-(C2-Cg)-alkenil-, mono-, di- vagy trihalogén-alkil-csoport;
R51 jelentése (C1-C4)-alkil-, (C1-C3)-alkoxi-(C1-C4)-alkil-, aril-, vagy aril-(C1-C4)-alkil-csoport;
R52 jelentése C1-C4 alkil- vagy fenilcsoport,
R61 és R^2 jelentése (C1-C4)-alkil- vagy fenil-(Cj-C4)-alkilcsoport és mindegyik ORgi, OR^, SRgi, SRg2 csoport a kapcsoló szénatommal együtt jelenthet egy 1,3-dioxolán, illetve 1,3-ditiolán-gyűrűt, mely adott esetben (C1-C3)-alkil- vagy haló-(C1-C3)-alkil-csoporttal szubsztituált, γ() jelentése egy egyértékű anion, amely lehet klorid, bromid, jodid vagy BF4 anion, a (C1-C24)-acil-csoport egy alifás, aromás, cikloalifás, aril-alifás, heterociklusos, heteroalifás és heteroaril-alifás karbonsavból származó csoport, n jelentése 1-4 egész szám -.
Amikor R2, R3, R4, R5 és Rg valamelyikének jelentése szubsztituált fenilcsoport, akkor a fenilgyűrű előnyösen 1-3, az alábbiak közül egymástól függetlenül választott csoporttal szubsztituált:
halogénatom (fluor, klór, bróm, jód), nitro-, ciano-, ,CF3 -CCI3, mono- vagy polifluor-alkil (1-5 szénatom), formil, (C1-C4)-alkil, (C1-C4)-alkoxi, fenoxi, OCH2F, OCF3, mono- vagy polifluor-alkiltio (1-5 szénatom), alkil-szulfinil (1-5 szénatom, -CONH2, -SO12NH2» -SO2NH-(Ci-C4)-alkil, azido, (C1-C4)-alkiltio, (C1-C4)—acil-amino, NH-SO2-(C1-C4)-alkil, -NHSO2CgH5, mono-(Ci-C4)-alkil-amino, di-(C1-C4)-alkil-amino, -CO2R31, cisz- vagy transz-(C2-C64)-alkenil-CO2R3i, cisz- vagy transz-(C2-C6)-alkenil-C=N-, (C2-Cg)-alkinil-CO2R3i, (C2-C6)-alkinil-C=N.
- >2- - • ·»«4 ·· « « · • « ·· · · · * « « « · · ’ · « · » » ♦ ·
Az R2 és R4 jelentésénél szereplő szubsztituált 5- vagy 6tagú heterociklusos gyűrű 1-3, az alábbiak közül egymástól függetlenül választott csoporttal lehet szubsztituált: fenil-(C1-C4)-alkil, (C2-C4)-alkenil, (C2-C4)-alkinil, (C1~C4)-alkil-tio, (Ci~C4)-alkoxi, -COR31, C=N, -CONH2, amino, mono-(C^-C4)-alkil-amino, di-((C1-C4)-alkil-amino, klór-, bróm, fluor, jód, mono- vagy polifluor-(C1-C5)-alkil, nitro, azido, (C1-C4)-acil-amino, (Ci~C4)-alkil, szulfonil-amino, fenil, p-tolil-szulfonil-amino, -SO2NH2, SO2-(Ci~C4)-alkil, C=O, C = S vagy N O.
Példákat az (I) általános képletű vegyületekre továbbá megfelelő szubsztituenseire a WO(EP)8700836. számú közrebocsátás! iratban találhatunk például.
(I) általános képletű enantiomereket a következő eljárással állítjuk elő:
a) sót képzünk egy (HB*) általános képletű királis sav egyik enantiomerjéből és a (II) általános képletű racém izotiokarbamidból - a képletben R2i, R22, R23, R4/ R6 θΞ n jelentése a fentiekben megadott, R3' és Rs' jelentése annyiban tér el R3 és R5 fenti jelentésétől, hogy nem jelenthet karboxilesöpörtót -,
b) elválasztjuk az (Iaj.HB*) általános képletű diasztereomer sót az (Ia2.HB*) általános képletű diasztereomer sótól, és adott esetben mindegyik sót megfelelő szabad bázissá, azaz az (Ia^) vagy (Ia2) általános képletű izotiokarbamiddá alakítjuk - a képletekben R3', R4, R5', Rg, r21z r22/ r23 θΞ n jelentése a fentiekben megadott -és kívánt esetben ezt követően a szabad bázist egy másik izotiouróniumsóvá • · • ·
ΙΥ
- 4r3 alakítjuk egy akirális savval végzett kezeléssel,
c) kívánt esetben egy (Iái) vagy (Ia2) általános képletű izotiokarbamidot (vagy ezek sóját) egy másik (Ιχ) vagy (I2) általános képletű megfelelő enantiomerré alakítjuk át - a képletben A' jelentése SH, S-(C1-C24)-acil vagy -SR2 vagy s(+)(r26)R27Y(-)-csoport; a képletekben R2, R3, R4, R5, Rg, r26» r27, és n jelentése a fentiekben megadott -,
d) kívánt esetben olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, melyeknél A jelentése hidrogénatom, egy (Ιχ), (I2), (Iax) vagy (Ia2) általános képletű enantiomert deszulfurálunk.
A jelen találmánynak egy további különleges megvalósítása során az (I) általános képletű enantiomereket olyan (I·) általános képletű racém vegyületekből állítjuk elő , melyeknél R3 és R5 jelentése egymástól különböző karboxiészter-csoport, melyek lehetővé teszik azok szelektív, egymástól független hasítását, és a -(CH2)n _A és r6 csoportok megegyezőek vagy egyikük a másikká trans z formáIható.
Egyik vagy másik R3 vagy R5 észtercsoportnak az egymás utáni szelektív és különválasztott hasítása egy monokarbonsavat eredményez, amit ezt követően ismét észterezhetünk (vagy adott esetben egy -CO-NH-R51 általános képletű amiddá transzformálhatunk) , és így a különféle sorrendiségeknek megfelelően az egyik enantiomert annak ellenkező párjává transzformálhatjuk.
Az 1. reakcióvázlat mutatja be a találmány fenti megvalósítását olyan (I') általános képletű enantiomereken keresztül, melyekben mind a -(CH2)nA/ mind az Rg csoportok jelentése metilcsoport. N és M jelentése olyan észtercsoport,
........
- 14 amelyeket szelektíven és egymástól függetlenül hasíthatunk: akár a -CO2N akár -CO2M csoportokra különösen előnyös megvalósítást jelentenek az allil-észterek.
Ugyanezt a reakcióvázlatot alkalmazhatjuk olyan vegyületeknél, ahol a -(CH2)n”A és azRg csoport különböző, feltéve, hogy egyikük valamilyen szintetikus úton a másikká alakítható.
Sók és/vagy amidok diasztereomer keverékét kaphatjuk a (II) általános képletű racém izotiokarbamidoknak királis enantiomer savakkal végzett kezeléséve. Ezt követően ezeket a keverékeket optikai elválasztási eljárásoknak vetjük alá, melyekben a diasztereomereket, például a következő módon választjuk el: kristályosítás, desztillálás, szűrés, extrakció, vékonyréteg-kromatografálás és/vagy nagy, kicsi vagy atmoszférikus nyomású kromatográfálás inért vagy királis hordozókon, ideértve továbbá a diasztereomer keveréknek a kristályosítását enantiomeriailag tiszta királis oldószerekből.
A (II) általános képletű racemátok előnyös elválasztási technikája szerint a fenti racemátokat sóvá alakítjuk egy enantiomeriailag tiszta (HB*) általános képletű királis savval és így kapjuk a (II.HB*) általános képletű izotiouróniumsók keverékét, melyeket ezt követően az egyes diasztereoizomeriailag tiszta (Iax.HB*) illetve (Ia2.HB*) általános képletű sókra választunk szét.
Ezt az elválasztást előnyösen oldószerben végrehajtott frakcionális kristályosítással hajtjuk végre; oldószerként a következőket említjük: víz, (C1-C4)-alkoholok, (C1-C3)-alkil-acetátok és/vagy -formiátok (etil-acetát), cikloalifás vagy
G
- aromás szénhidrogének (ciklohexán, benzol, toluol, ο-, m-, pxilol), éterek (tetrahidrofurán, dimetoxi-etán, 1,4-dioxán, metil-, etil-éter, trietil-éter), ketonok (aceton és metil-etilketon), amidok (formamid, Ν,Ν-dimetil-formamid, N-metilpirrolidon), szulfoxidok (dimetil-szulfoxid) és hasonlók vagy azok keverékei.
Azok a legelőnyösebb enantiomeriailag tiszta királis (HB*) savak, melyek a lehető legjobb elválasztást teszik lehetővé minimális számú átkristályosítási lépéssel.
A jelen találmány speciális eseteiben az (Iaj.HB*) illetve az (Ia2.HB*) általános képletű diasztereoizomeriailag tiszta sókat teljesen vagy majdnem teljesen elválasztjuk már az első kristályosítási lépésben, illetve egy vagy legfeljebb két átkristályosítási lépés elég a 99,9 % vagy annál nagyobb optikai tisztaság eléréséhez. Olcsó, szokásosan alkalmazott, könnyen hozzáférhető optikailag tiszta savakat hatásosan és kényelmesen alkalmazhatunk.
Az ilyen savakra példák a következők: kámfor, mandulasav abietinsav, 3-bróm-kámfor-10-szulfonsav, borkősav és ennek 0,0'diészterei, mint például 0,0'-dibenzoil-borkősav vagy Ο,Ο’-di-p-tolil-borkősav, almasav és észterei, a-metoxi-fenil-ecetsav α-metoxi-a-trifluor-metil-fenil-ecetsav, a-aminosavak és azok amidjai, mint például alanin-, prolin, fenil-glicin, fenilalanin, treonin, cisztein, cisztin, homocisztein, homocisztin, aszparaginsav és glutaminsav és ezek következő amidjai: N-benzoil-, N-acetil-, Ν-ftaloil-, N-BOC- vagy N-terc—— — butoxikarbonil-amidok, vagy 1,3-tiazolidin-4-karboxil- vagy N— tia-3-aza-ciklo-hexán-4-karbonsavak és amidjaik (pl. N-benzoil-,
Ν-benzoil-, Ν-acetil-, N-BOC-amidok); királis foszfonsavak, stb. A találmány felöleli azokat a rezolválószereket is, amelyeket nem említettünk meg szó szerint a fentiekben.
A (II) általános képletű racemátoknak enantiomeriailag tiszta királis (HB*) savakkal végrehajtott sóvá alakítási eljárását olyan oldott anyag/oldószer viszonyok között hajtjuk végre, hogy 5-60 ml oldószert alkalmazunk 1 g sóra. A hőmérséklet szobahőmérséklet és az elegy refluxhőmérséklete között változhat, a reagensek teljes feloldódásának érdekében.
A forró oldatokat engedjük lehűlni olyan hőmérsékletre, amely az oldószer fagyáspontjával összeegyeztethető (-30- + 50 °C) és így a kevésbé oldékony (Iaj.HB*) diasztereomer só kikristályosodik, melyet ezt követően szűréssel és/vagy centrifugálással elválasztunk. Előnyösen az eljárást szobahőmérsékleten hajtjuk végre egykomponensű oldószert alkalmazva, inkább, mint oldószeres keverékét. Mivel a tiokarbamidok, mint pl.a (II) általános képletű racemátok vagy az (Ia^-HB*) vagy az (Ia2«HB*) általános képletű egyedi enantiomerek monobázisos részecskék, a (HB*) képletű polisavakat az ekvimoláris és ekvivalens mennyiségek közötti tartományban alkalmazhatjuk; az ekvimoláris mennyiség alkalmazása az előnyösebb.
Az elválasztási eljárás során a kevésbé oldékony diasztereomer só kristályosításából származó anyalug gazdag a másik enantiomerben, így kívánt esetben azt előállíthatjuk szabad izotiokarbamid bázisként a fenti anyalúgnak sztöchiometrikus vagy ennél kevéssel nagyobb mennyiségben alkalmazott bázis segítségével. A fenti bázisok a következők lehetnek: alkáli- vagy alkáliföldfém-hidroxid, -bikarbónát vagy ί
- 1? -karbonát, szilárd formában vagy hígított vizes oldatként. Alternatív módon a semlegeslítést végrehajthatjuk ammóniával vagy ennek vizes oldatával. A nyers dúsított izotiokarbamid enantiomert mint szabad bázist alávethetjük sóképzéssel történő elválasztásnak, melyet a fenti (HB*) rezolváló sav ellenkező optikai antipódjával hajthatunk végre. Ehhez kapcsolódóan megemlíthetjük, hogy a semlegesítés során különösen előnyös olyan oldószerek alkalmazása (mint például etil-acetát, benzol és toluol), melyek vízzel nem elegyednek és így képesek az izotiokarbamidokat szabad bázisként oldatban tartani a szerves fázisban. Ugyanakkor a királis rezolváló savak átvihetők a vizes fázisba vizes lúgos mosásokkal, majd a mosófolyadékot összegyűjtve és savanyítva visszanyerjük a királis savakat, melyeket ezt követően recirkuláltathatunk. Az enantiomeriailag tiszta (Ia1.HB*) és (la2.HB*) általános képletű izotiouróniumsókat 70-75 %-tól akár 85-90 %-nál nagyobb kitermelésű értékekkel kapjuk.
Egy (la) általános képletű izotiokarbamidnak, annak (Iai.HB*) általános képletű izotiuróniumsójából való fentiek szerinti feltárást követően a (HB*) enantiomer savat szintén, magas kitermeléssel (legalább 85-90 %) kaphatjuk meg.
A (II.HB) vagy (Iaj.HB*) és (Ia2-HB*) általános képletű izotiouróniumsóknak a (Ha), (Iaj) vagy (Ia2) általános képletű megfelelő szabad bázis formájú izotiokarbamidokká történő transzformációját előnyösen inért gáz atmoszférában, 0-40 °C közötti hőmérsékleten, előnyösen 5-20 °C hőmérsékleten hajtjuk végre. Kívánt esetben az (Ia^) vagy (Ia2) általános képletű enantiomer izotiokarbamidokat sóvá alakítjuk akirális savakkal,
- ιρ és így kapjuk az (Iai.HB*) és/vagy (Ia2.HB*) általános képletű izotiouróniumsókat.
Egy megfelelő (II.HB), (Iai.HB), (Ιβχ.ΗΒ*), (Ia2.HB), (Ia2.HB*) általános képletű izotiouróniumsónak egy megfelelő oldószerben, mint például C1-C5 alkoholokban, aromás szénhidrogénekben (benzol, toluol), halogénezett szénhidrogénekben (diklór-metán vagy 1,2-diklór-etán), észterben, (C1-C3 alkil-formiát és/vagy acetát), vízben vagy a fentiek keverékében készült szuszpenzióját (II), (Ia^) vagy (Ia2) általános képletű izotiokarbamiddá alakíthatjuk szervetlen bázisok, mint pl. alkáli- vagy alkálifölfém-hidroxidok, -bikarbónátok és/vagy karbonátok, ammónia és annak vizes oldatának vagy Ci-C3-dialkil- vagy Ci-C3-trialkil-aminok fenti oldószerekben készült oldatával végzett kezeléssel. A reakciót előnyösen a fenti izotiouróniumsóknak kis szénatomszámú alkoholokban, mint pl. metanolban vagy etanolban készült szuszpenziójának erőteljes keveréssel hajtjuk végre, miközben legalább ekvimoláris mennyiségű bázist, mint pl. nátrium- vagy kálium-hidroxidot, -bikarbonátot vagy -karbonátot alkalmazunk 5-20 °C-on néhány perctől 12 óráig terjedő időintervallumban.
Különösen előnyös az a megoldás, amikor fokozatosan adagoljuk az ekvimoláris mennyiségű bázist, vizet és vízoldhatatlan oldószert tartalmazó erősen kevert izotiouróniumsó szuszpenzióhoz, ahol a vízoldhatatlan oldószer biztosítja az ioncsere reakcióban kialakuló izotiokarbamidnak a szerves fázisban való oldódását. Kívánt esetben az ioncserereakció végén szerves fázist elválasztjuk és semlegesre mossuk, majd szárítjuk és ezt követően az izotiokarbamidot szabad
1<> - *9 bázis formájában izoláljuk kristályos formában, amit az oldatnak vákuum alatt történő töményítésével alakítunk ki.
A jelen találmány szerinti vegyületek speciális eseteiben a fenti reakciókörülmények különösen enyhék és alkalmasak nagy tisztaságú izotiokarbamidok előállítására izotiouróniumsókból majdnem kvantitatív kitermeléssel, , miközben az utóbbiakról ismert, hogy könnyen hasadnak és átalakulnak merkaptánokká gyenge bázisok híg vizes oldatával végzett kezelés során. Valójában a tiolok előállítására szolgáló ismert eljárásban alkilhalogenideket (vagy szulfonésztereket) reagáltatnak tiokarbamiddal vagy N-alkil-izotiokarbamiddal, és így kapják az izotiouróniumsókat, melyeket tiolokká hidrolizálnak vizes bázisokkal való kezeléssel. Szemben a tiolokkal, melyek könnyen diszulfiddá oxidálódnak, az izotiouróniumsók egész stabilak légköri oxidációval szemben és mivel könnyen átalakíthatok, szívesen alkalmazzák azokat szerves szintézisekben maszkolt tiolcsoportokként.
Ennek megfelelően kívánt esetben az (I) általános képletű merkaptánok, ahol a képletben A jelentése SH, előállíthatok az enantiomeriailag tiszta (Ia.HB), (Iaj.HB), (Iaj.HB*), (Ιβ2·ΗΒ), és/vagy (Ia2-HB*) általános képletű izotiouróniumsókból híg vizes lúgoldatokkal végzett kezeléssel. Ezeket a tiolokat ezt követően olyan (I) általános képletű vegyületekké alakíthatjuk, ahol A jelentése -S-(C1-C24)-acil-csoport, egy megfelelően aktivált (pl. anhidrid, vegyes anhidrid, imidazolid, klorid formájú) Ci-C24~alifás, cikloalifás, aromás, arilalifás vagy heteroaromás, stb. savval végzett kezeléssel.
Azok a (II) általános képletű racém izotiouróniumsók,
A ........
- 2?
amelyeknél n jelentése 1 és B jelentése klóratom, vagy egyvegyértékű akirális szerves savból származó maradék, a WO 8700836 számon publikált PCT leírásban és a 21876A/85 (Boehringer Biochemia Robin S.P.A.) olasz szabadalmi leírásban kerülnek ismertetésre.
Azok (II.HB) általános képletű izotiouróniumsók, amelyben n jelentése 1-től eltérő, újak és előállíthatok a (IV) általános képletű vegyületek - a képletben AIV klór-, bróm-, jódatom vagy egy szulfonát-észter és R3, R4, R5 és R5 jelentése a fentiekben megadott - tiokarbamiddal és annak N-alkilszármazékával végzett kezeléssel, melyet ismert eljárások szerint hajtunk végre. Az izotiouróniumsókat előnyösen halogenidekből vagy szulfonátokból állítjuk elő úgy, hogy a szilárd reagensek keverékét megolvasztjuk vagy azok oldatát hevítjük, ahol az oldószer lehet dimetil-formamid, N-metilpirrolidon, dimetil-szulfoxid, etanol, metanol, acetonitril, víz vagy a fentiek keveréke.
A (IV) általános képletű 1,4-dihidropiridinek jól ismertek a 83315 számú európai, illetve a 262 9892 számú német szabadalmi leírásokból, illetve a következő cikkből: Synth. Comm. .16, 529, 1086 és Tethr. Lett. 29, 6335, 1988.
Más izotiouróniumsókat ismertet a 225 175. számú európai szabadalmi leírás. A (II), (IajJ vagy (Ia2) általános képletű izotiokarbamidok új vegyületek, ennélfogva a jelen találmány tárgyát képezik az előállításukra vonatkozó eljárásokkal együtt.
Az (IajJ és (Ia2) általános képletű izotiokarbamidok és/vagy azok izotiouróniumsói, továbbá tiolszármazékai és/vagy Ci-C24-aciltio-észterei az (I) általános képletű vegyületeknek (A = SH, Ci-C24~acil-S), ΐ^-φ általános képletű elektrofil tagokkal reagáltatva olyan (I) általános képletű vegyületet eredményeznek, amelyekben A jelentése SR2~csoport.
Az R2-0 általános képletű elektrofil részecskékre a következő előnyös formákat adjuk meg:
a) diazóniumsók, ahol φ jelentése diazónium-csoport és R2 egy aril- és/vagy heteroaril-gyök;
b) szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkil-halogenid és/vagy szulfonátja egy megfelelően szubsztituált vagy szubsztituálatlan alkoholnak, ahol R2 egy a fentiek szerint definiált alkilcsoport, amely háromtagú heterociklusos gyűrűket, mint pl. oxiránt, tiránt, aziridint, N-(Ci-Cg)-alkil-aziridint is tartalmaz és φ jelentése halogénatom (klór-, bróm-, jódatom) vagy egy megfelelő szulfonátcsoport, mint pl. CH3SO3-, -C6H5SO3-, p-metil-C6H4SO3-, vagy kámforszulfonát vagy trifluor-metánszulfonát (F3C-SO3);
c) egy Michael-akzeptor, ahol R2 jelentése (C2-C6)-alk-1-én vagy egy (C2-Cg)-alk-l-in és φ jelentése egy aktiváló . csoport, amely lehet -NO2, -C^N, -CONH2, -CO2R31, -CO(Ci-C4)-alkil-, -COCgHs, -C5H5-(C1-C4)-alkil-CO-csoport.
A fenti (I) általános képletű tiolok és maszkolt tiolok fenti elektrofilekkel végrehajtott reakcióit előnyösen bázis jelenlétében iners gáz atmoszférában - a diszulfid melléktermékének kialakulását megelőzendő - hajtjuk végre. A bázis mennyisége a katalitikustól a sztöchiometrikusig terjed vagy annál több, amikor a ϋ-φ általános képletű savak a reakció során szabadulnak fel - előnyösen a bázist feleslegben alkalmazzuk. A bázisok előnyös formája a szerves bázisok,
- 2? melyekre példák a következők: tercier-amin, mint pl. trietilamin, diazabiciklo-nonén, diazabiciklo-undecén vagy aromás aminok, mint pl. piridin, egy alkil-szubsztituált piridin, tetrametil-piridin, vagy anionos ioncserélő gyanta. Még előnyösebben szervetlen bázist alkalmazhatunk, mint pl. egy alkáli vagy alkálifém-oxidot, -hidroxidot, -karbonátot, -bikarbonátot vagy (C1-C5)-alkoholátot. A bázist alkalmazhatjuk szilárd anyagként vagy hígított oldatként, ahol az oldószer lehet (C1-C5)-alkohol, dioxán, tetrahidrofurán, (C1-C3)-glikolok és a fentiek keverékei. Ammóniát, illetve annak a fenti közegekben készült oldatát szintén alkalmazhatjuk. A legelőnyösebben ezekben a reakciókban az elektrofileket fázistranszfer körülmények között alkalmazzuk, vagyis a bázist adagolhatjuk szilárd formában és nem szükségszerűen oldatban. Előnyösen olyan oldószert alkalmazunk, amely nem elegyedik vízzel és amelyet a megelőző sóvá alakítási és elválasztási lépésben alkalmaztunk. A reakció hőmérséklet szobahőmérséklettől az oldószer reflux-hőmérsékletéig terjedhet. A reakcióidő 1-2 perctől néhány napig terjedhet, azonban általában nem több, mint 6-8 óra szobahőmérsékletnél vezetett reakciónál. Amikor az (I) általános képletű csoportban az R3 és R5 csoportok egyike vagy mindkettője allilészter, akkor ezeket szelektíven hasíthatjuk transzfer hidrogenolízissel, mely reakciót igen enyhe körülmények között ammónium- és/vagy alkilammónium-sókkal végzett kezeléssel hajtunk végre foszfin és egy hidrogén-transzfer katalizátor jelenlétében.
Sóként előnyösen ammónium-formiátot alkalmazunk, a trifenilés tributil-foszfin különlegesen előnyös.
A transzfer katalizátor előnyös formája a szénre felvitt
U ........
-2^palládium (Pd), amelyet finoman eloszlatunk 2-15 %-os koncentrációban. Előnyös oldószerre példák a következők: (C1-C5)-alkoholok, acetonitril, és más alifás nitrilek, éterek, mint pl. tetrahidrofurán, dioxán, dimetoxi-etán, amidok, mint pl. dimetil-formamid, víz és a fentiek keveréke.
A reakciót 0 °C-tól az oldószer reflux hőmérsékletéig terjedő hőmérséklet-intervallumban, néhány perctől néhány óráig terjedő idő alatt játszathatjuk le.
A fenti allilészterek analízisét majdnem az elméleti kitermeléssel tudjuk végrehajtani.
Kívánt esetben a fenti dihidropiridin-savakat egy másik (I) általános képletű vegyületté alakíthatjuk át egy megfelelő alkohollal ismert módon végrehajtott észterezéssel. Amikor az R3 és R4 csoportok olyan karboxiészterek, melyek szelektíven hidrolizálhatók (például az egyik egy allilészter és a másik egy t-butil- vagy triklór-etil-észter-csoport), az enantiomeriailag tiszta 1,4-dihidropiridineket a tükörképi enantiomerré alakíthatjuk - lásd 1. reakcióvázlat - oly módon, hogy megfelelő módon alkalmazhatjuk a szelektív hasítást és a megfelelő alkohollal végrehajtott reakciót, amely alkohol lehet racém vagy optikailag tiszta.
A találmánynak egy további előnyös megvalósítása során a diasztereomer dihidropiridinek egyes enantiomerjeit állítjuk'elő optikailag aktív alkoholokkal vagy aminokkal végzett reakció segítségével olyan esetekben, amikor az enantiomer dihidropiridinek szabad karboxicsoportokat viselnek a 3 és/vagy 5pozícióban
Az (I) általános képletű szulfóniumsók, ahol A jelentése • ·· *·*·** •r· · · ··« *·«
- 2< -S(+)-R27Ycsoport, előállíthatok olyan (I) általános képletű r26 vegyületeknek - ahol A jelentése legelőnyösebben -SR2-csoport feleslegben vett (Cj-Cg)-alkil-halogenidekkel vagy fenil-((ϋχ-Cg)-aralkil-halogenidekkel vagy [(R26)2°R271 BF^”) általános képletű borátokkal - a képletben R26 és R27 jelentése a fentiekben megadott - végzett kezeléssel.
Előnyösen levezetett reakció során a kiválasztott halogenideket feleslegben alkalmazzuk inért oldószer jelenlétében, vagy annak hiányában. Megfelelő oldószerekként a következőket említjük: dioxán, tetrahidrofurán, dimetoxi-etán, aromás szénhidrogén, mint pl. benzol, toluol, amidok, mint pl. dimetil-formamid, N-metil-pirrolidin vagy észterek, mint pl.' etil-acetát és a fentiek keveréke. A hőmérséklet előnyösen szobahőmérséklettől az elegy reflux hőmérsékletéig terjed. Különösen előnyös megvalósítás során enyhe moláris feleslegben vett trialkil-oxónium-tetrafluor-borátoknak dimetoxi-etánban készült oldatát alkalmazzuk szobahőmérsékleten néhány órán át. A szulfóniumsók gyakorta kristályos termékként válnak ki a reakciókeverékből.
Olyan enantiomeriailag tiszta 1,4-dihidropiridineket, melyeknél A jelentése hidrogénatom, a fent említett szulfóniumsóknak egy hidriddel végrehajtott reakciójával megkaphatunk. Hidridként alkalmazhatunk nátrium-, lítium-, cinkvagy tetraalkil-ammónium (pl. tetrabutil-ammónium)-borohidridet, tri-(t-butil)-aluminium-hidridet, diizobutil-aluminium-hidridet vagy litium-aluminium-hidridet.
*♦ * *
A szulfóniumsók deszulfurálása nagyon szelektív eljárás, amely igen enyhe körülmények között játszódik le. Az oldószer megválasztása és az előnyös kísérleti körülmények a kiválasztott hidridtől függenek.
Vízmentes oldószerek, mint pl. 1,2-dimetoxi-etán, tetrahidrofurán, dietil-éter, dioxán, toluol és benzol, vagy a fentiek keveréke alkalmazható előnyösen aluminium-hidrideknél, míg borohidridek esetében további oldószereket alkalmazhatunk, mint pl. aprótikus dipoláros oldószereket, mely lehet N,N-dimetil-formamid, dimetil-szulfoxid, N-metil-pirrolidon, szulfolán, (C1-C5)-alkoholok, etilén-glikol, polietilén-gikolok, illetve halogénezett oldószerek, mint pl. 1,2-diklór-etán és diklór-metán, vagy ezek keverékei. A hidridet előnyösen moláris feleslegben alkalmazzuk 0 °C-tól az elegy reflux hőmérsékletéig terjedő hőmérsékleten. A borohidrideket előnyösen szobahőmérsékleten néhány perctől 4 óráig terjedő reakcióidővel alkalmazzuk.
A szulfónium-csoportnak hidriddel elősegített eltávolítása különösen enyhe körülmények között és szelektíven játszódik le anélkül, hogy az 1,4-dihidropiridin átalakulna, melyeknek hidridekhez való (A. Sauvins és mtsai, Heterocycles 27, 291, 1988) vagy más lehetséges redukáló csoportokhoz ismert.
Például a dimetil-[6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3nitro-fenil)-l,4-dihidropiridin-2-il]-metil-etil-szulfóniumtetrafluor-borát (+) és (-) enantiomerjeit kvantitatíve deszulfurálva kapjuk a megfelelő kristályos (+) és (-) enantiomerjeit a 2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3nitro-fenil)-1,4-dihidropiridinnek, mely reakciót nátrium-boro··· · · «·· ··· • · · · * · · hidriddel dimetil-formamidban, 5-10 °C-on hajtunk végre.
Más klasszikus reagens, mint pl. Raney nikkelnek vagy Na/Hg amalgámnak a deszulfurálási reakcióban való alkalmazása kevésbé megfelelő, mivel esetünkben egyidejűleg a nitrocsoportok aminocsoportokká redukálódnak.
Azonban amennyiben az (I) általános képletű szulfurált vegyület R4 fenilcsoportja nincs nitro- vagy azidocsoporttal szubsztituálva, akkor klasszikus deszulfuráló szereket, mint pl. Raney—nikkelt vagy Na/Hg-amalgámokat szintén alkalmazhatunk olyan (I) általános képletű enantiomeriailag tiszta 1,4dihidropiridinek előállítására, melyeknél A jelentése hidrogénatom. Ha az R4 szubsztituens nitrocsoportjának a redukciója szintetikus szempontokból hasznos lehet, mivel az így kialakult csoportot tovább lehet alakítani tiazóniumsókon át más csoportokká. A nátriumnak higanyban készült amalgámjainak előnyös koncentrációi 2-10 %-ig terjednek. A szulfurált szubsztrát és a deszulfuráló reagens (Raney-nikkel vagy Nna/Hg-amalgám) egymáshoz viszonyított mennyisége előnyösen az ekvimoláristól az 520-szoros moláris feleslegig változhat.
Az Na/Hg-amalgámokkal alkalmazható vízmentes oldószerekre példák a következők:
(C1-C5)-alkoholok, tetrahidrofurán, 1,2-dimetoxi-etán, dioxán, dimetil-formamid, N-metil-pirrolidon. Raney-nikkel esetében vizet és acetont is alkalmazhatunk, vagy a fentiek keverékét. A reakcióhőmérséklet 40 °C-tól az elegy reflux hőmérsékletéig terjedhet. Habár számos mellékreakció (pl. az olefin kötések és az aromás gyűrűk telítődése, ketonokból alkoholok képződése, átrendeződés és kondenzációs reakciók) ismertek a Raney!
- 2Í ** » ··/» ·« • · < ♦ · *«· « · ·«· ··· • ···· · · · ♦· · ··· ·· nikkellel végrehajtott deszulfurálások esetében (lásd pl. G.R. Pettit, Desulfuration with Raney Nickel in Organic Reactions, XII. kötet, 360-362. oldalak, R. E. Krieger Publ. Co., Halabar, Florida, 1975) semmiféle mellékreakciót, mint az 1,4dihidropiridin gyűrű oxidációját vagy dimerizációját vagy tetrahidro vagy hexahidro-piridinekkel történő reakciót nem figyeltünk meg.
Meglepő módon az (I) általános képletű vegyületek nitrovinil-csoportjai (amikor R5 jelentése NO2) alapvetően inertek a deszulfurálószerek, mint pl. Raney-nikkel vagy Na/Hgamalgám reduktív hatására. A fenti nitrovinilcsoportoknak alapvető stabilitása szembeötlő, amikor azt az R4 fenil szubsztituensben adott esetben jelenlévő orto-, méta- vagy para-nitrocsoporttal hasonlítjuk össze, amely részleglesen vagy teljesen aminocsoporttá redukálódik.
Szintén megjegyzendő, hogy az (I) általános képletű enantiomerekben az 0-, m- és p-nitro-fenil R4 szubsztituensek esetében eltérő arányú aminocsoporttá történő redukciót figyelhetünk meg, amely maximális átalakulástól a minimális · átalakításig változhat attól függően, hogy a nitrocsoport para-, méta- vagy orto-helyzetű. Rövid reakcióidők alatt a C-4 m- vagy o-nitro-fenil-szubsztituált vegyületek 40-50 %-os arányban deszulfurálódnak, miközben a nitrocsoport nem redukálódik számottevő mértékben.
Az alábbiakban példákon keresztül ismertetjük közelebbről a találmányt. A példákban a következő rövidítéseket használjuk MeOH = metanol, EtOH= etanol, AcOEt = etil-acetát, AcOH = ecetsav, THF = tetrahidrofurán, DMF = dimetil-formamid, DMSO = dimetil· • · ♦ «· · « • ···· ·· · ·♦ • · «·· «·· • · • · · · ·
-szulfoxid, a refluxáltatás hőmérséklete = az a hőmérséklet, amelyen az illető elegy az adott körülmények között forr.
1. előállítás (±) -2-(Klór-meti]J-3-karboetoxi-5-nitro-4- (m-nitro-fenil) -6-metil-1,4-dihidropiridin (1,1 g) és tiokarbamid (0,23 g) EtOHban (10 ml) készült oldatát 2 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük.
Hűtés után a kristályosán kivált (±)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4- (^-nitro-fenil) -^-lUgLl^-l, 4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-kloridot (1.26 g. op. : 198-200 °C) szűréssel összegyűjtjük.
2. előállítás ,(±) -2-(Κ1όΓ-ιηβΐΐ1^3,5-dikarboetoxi-4- (3-nitro-fenil) -6-metil-1,4-dihidropiridin (6 g) és 3,4,5,6-tetrahidro-merkaptopiridin (1,8 g) MeOH-ban (50 ml) készült oldatát 2 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük. Szobahőmérsékletre történő hűtést követően 7 g (+)-2-[(1,4,5,6-tetrahidro-pirimidin 2-il)-tio]-metil-3,5-dikarboetoxi-6-metil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-hidrogén-kloridot (op.: 217-219 °C) kapunk.
3. előállítás (±) -2 -(Klór-metilj-3-karbometoxi-5-karboetoxi-4 - (3 -trifluormetil-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin (1,5 g) és 2imidazolidintion (0,5 g) benzolban (20 ml) készült oldatát 6 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük. Lehűlés után a kivált (±)-2-[4,5-dihidroimidazol-2-il) -tio] -metil-3-karbometoxi-5karboetoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil) -6-metil-l,4-dihidropiridinhidrogén-klorid (op.: 190-192 °C) szűréssel összegyűjtjük.
: :···.·· ·*· · · ··· ···
..· -:· ...· ·..·
4. előállítás (±) -2-^Klór-metil^-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-1,4-dihidropiridin (6 g), tiokarbamid (1,2 g) és EtOH (60 ml) keverékét 3 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük. Szobahőmérsékletre történő lehűtést követően ( 4,8 g) (+)-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-kloridőt (op.: 219220 eC) kapunk.
5. előállítás
Etil-4-klór-3-oxo-butanoát (12,1 g), benzo-[c]-furazan-4-aldehid (10 g), ecetsav (0,2 ml) és benzil-amin (0,37 ml) keverékét 24 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd acetonitrillel (95 ml) hígítjuk. 8,5 g metil-3-amino-krotonát adagolását követően az oldatot 3 órán át 60 °C-on hevítjük, majd 35 °C-ra hűtjük és ezt követően 4,8 g p-toluol-szulfonsawal kezeljük. További 30 perc eltelte után a kevert oldatot ammóniumhidrát 28 %-os oldatával (2 ml) kezeljük, majd vákuumban térfogatának egyharmadára töményítjük és végül vízzel (150 ml) hígítjuk. Etil-acetáttal (3x40 ml) végzett extrakciót szokásos feldolgozást (az oldószer lepárlása és kristályosítás) követően 18 g 2-^clór-metil)-6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-benzo-[c]-furazan-4-il)-l,4-dihidropiridint kapunk, op.: 121-122 °C (MeOH-ból); op.: 92-94 °C (Et2O-ból).
Fentiekhez hasonló módon benzo-[c]-furazan-4-aldehidnek egy megfelelő 4-klór-3-oxo-butanoát és egy megfelelő enaminnal, amely lehet alkil-3-amino-krotonát, 3-amino-krotonitril és 2-amino-l-nitro-prop-l-én, végrehajtott reakciójával a következő vegyületeket kapjuk:
·< · • · ··· · · • *··· ·· · «··» ··« • * ···
2-^klór-meti^-6-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4- (benzo-[c]-furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin, op.: 125-126 °C
2-^lór-meti^-6-metil-3-karbometoxi-5-izopropoxi-karbonil-4-(benzo-[c]-furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin, op.: 146-148 °C
2-(klór-meti j-6-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4- (benzo- [c] -furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin,
2-(klór-metiÍ)-6-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4- (benzo-[c]-furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin.
2-|^lór-meti]^-6-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(benzo-[c]-furazan-4-il)-l,4-dihidropiridin (2,4 g) és tiokarbamid (0,6 g) metanolban (40 ml) készült oldatát 4 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük. Hűtést követően a (±)-S-[(6-metil-3-karbometoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(benzo
-(c]-furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium kloridot (2,23 g) elválasztjuk, szűrjük és vákuum alatt szárítjuk.
6. előállítás
5-Formil-benzo-[b]-l,4-dioxánt és 6-formil-benzo-[c]-l,4ÚT
-dioxát alkalmazva az 5. előállítás szerinti eljárásban a következő vegyületeket állítottuk elő:
2-,klór-metil]-6-metil-3-karboetoxi-5-t-butoxi-karbonil-4-(benzo-[b]-1,4-dioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin, op.: 128-130 °C, 2-íklór-meti^-6-metil-3-karboetoxi-5-t-butoxi-karbonil-4- (benzo-[c]-l,4-dioxán-6-il)-l,4-dihidropiridin, op.: 115-117 °C, 2-^klór-metil^-6-inetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(benzo-[b]-1,4-dioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin, op.: 121-122 °C, 2-^klór-meti^-6-metil-3-karboetoxi-5-t-butoxi-karbonil-4-(benzo-[c]-1,4-dioxán-6-il)-1,4-dihidropiridin, op.: 137-139 °C,
2-^lór-meti^-6-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(benzo-[bj-1,4-dioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin, op.: 130-132.
Inért gáz atmoszférában 2-^clór-meti]]-6-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(benzo-[b]-1,4-dioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin (3,7 g) és tiokarbamid (0,82 g) 5 ml N-metil-pirrolidonban készült kevert szuszpenzióját 20 percen át 95-105 °C-on hevítjük. A tiszta oldatot lehűtjük EtOH-val (20 ml) hígítjuk, majd 3,8 g (±)—S—[(6-metil-5-ciano-4-(benzo-[b]-l,4-dioxán-5-il)-3karbetoxi-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiouróniumkloridot kapunk, op.: 235-237 °C.
7. előállítás
Etil-α-(2-klór-acetil)-3-klór-cinnamát EtOH-ban (50 ml) készült oldatát és egy 3-ciano-3-amino-proppenoil-észter (pl. etil-3-ciano-3-amino-propenoát /1,45 g/) 3 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük, 40 °C-ra hűtjük, majd p-toluol-szulfonsav (1,9 g) EtOH-ban (10 ml) készült oldatával keverjük. 2 óra elteltével a keveréket kis térfogatra töményítjük, vízzel hígítjuk és AcOEttel (3x25 ml) extraháljuk. A szerves fázisokat e gyesítjük, vízzel 5 %-os vizes K2C03~oldattal, újra vízzel mossuk, szárítjuk és szárazra pároljuk. Szilikagéllel töltött oszlopon végzett kromatografálással (S1O12 /80 9// eluens AcOEt/hexán 3/7) 3,1 g 2-klór-metil-6-ciano-4-(3-klór-fenil)-3,5-dikarboetoxi-l,4dihidropiridint kapunk.
A fenti vegyület és tiokarbamid (0,8 g) 5 ml DMF-ben készült kevert oldatát 30 percen át 95-105 °C-on hevítjük, hűtjük, majd EtOH-val (15 ml) hígítjuk. Kristályos csapadékként (±)-S-[(6-ciano-4-(3-klór-fenil)-3,5-dikarboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-kloridot kapunk,
8. előállítás
Etil-3,3-dietoxi-metil-3-amino-propenoátot és etil-3-etoxikarbonil-3-amino-propenoátot alkalmazva az etil-3-ciano-3-aminopropenoát helyett a 7. előállításban a következő vegyületeket állítjuk elő:
2-^lór-meti j)-6-dietoxi-metil-4- (3-klór-fenil) -3,5-dikarboetoxi-1,4-dihidropiridin,
2-^klór-meti^-6-etoxi-karbonil-4- (3-klór-f enil) -3,5-dikarboetoxi-1,4-dihidropiridin, (±) -S-[ (6-^íietoxi-meti]|-4-(3-klór-fenil) -3,5-dikarboetoxi-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid, ( + ) -S-[ (6-^toxi-karbonilj-4-(3-klór-fenil) -3,5-dikarboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid.
9. előállítás
Az 5. előállítás szerint eljárva aldehidként benzaldehidet, α-piridinil-karboxi-aldehidet és 2-tiofén-karboxaldehidet, továbbá enaminként l-acetil-2-amino-propént, l-benzoil-2-amino-propént és 1-(2-fenil-acetil)-2-amino-propént alkalmazva a ' metil-3-amino-krotonát helyett a következő vegyületeket állítjuk elő: 2-^klór-meti^-6-metil-3-karboetoxi-5-acetil-4-fenil-l, 4-dihidropiridin, 2-^klór-meti]}-6-metil-3-karboetoxi-5-acetil-4- (2-tienil) -1,4-dihidropiridin, 2-^klór-metil|-6-metil-3-karboetoxi-5-benzoil-4-(2-tienil-1,4-dihidropiridin, 2-^lór-metií)-6-metil-3-karboetoxi-5-(2-fenil-acetil) -4-(piridin-2-il)-1,4-dihidropiridin.
10. előállítás
Az 1-7. előállításban leírtak szerint eljárva, egy (±)—2— klór-metil-dihidropiridint tiokarbamiddal és/vagy N-alkil-tiokarbamiddal reagáltatva - melyek lehetnek N-metil-tiokarbamid, Ν,Ν'-dimetil-tiokarbamid, 2-imidazolidintion, l-metil-2imidazolidintion, 3,4,5,6-tetrahidro-2-merkapto-pirimidin - a következő racemátokat kapjuk:
-S-[(6-metil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid, op.: 198-200 °C, (izotiokarbamid, szabad bázis, op.: 123-125 °C),
-S-[(6-metil-5-acetil-4-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid, op.: 173- 175 °C, (izotiokarbamid, szabad bázis, op.: 131-133 °C),
-S-[(6-metil-5-karboizopropoxi-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-2-klór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-(3-klór-fenil)-1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil-)-1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid, -S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-N-metil-izo-tiourónium-klorid, —S—[(6-metil-3-karbometoxi-5-ciano-4-(2-trifluor-metil3Í-fenil)-1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-metil-izo-tiouróniumfumarát,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(4-fluor-fenil)-1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-N,Ν'-dimetil-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(4-nitro-fenil)-1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-2-[1,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-il)-tio]-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-6-metil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-hidrogén-klorid,
240-242 ’C, 3
-2 - [ 4,5, -diímidazol-2-il) -tio]-metil-^-karbometoxi^)-karbometoxi-4- (3-trif luor-metil-f enil) -6-metil-l,4-dihidropiridin, op.: 190-192 ’C,
-2-[4,5,-dihidroimidazol-2-il)-tio]-meti1-3,5-dikarboetoxi-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin-hidrogén-klorid, op.: 211-213 ’C,
-2-[l,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-il)-tio]-metil-5-t-butoxi-karbonil-3-etoxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-1,4-dihidropiridin.HCl, op.: 203-204 ’C,
-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin-hidrogén-klorid, (ρ
-3^-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-ciano-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin,
-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(4-klór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin,
-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-6-metil-1,4-dihidropiridin-hidrogén-klorid,
-2-[(4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin-hidrogén-klorid,
-2-[(4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-trifluor-metil-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin-hidrogén-klorid,
-S-[(6-fluor-metil-3,5-dikarbometoxi-4-(3-nitro-fenil)]-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid;
-S-[(6-formil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil)]-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid;
-S-[(6-dietoxi-metil-3-karboetoxi-4-(3-klór-fenil)]-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid;
—S—[(6-ciano-3-karboetoxi-5-(2-metoxi-etoxi)-karbonil-4-(3-tienil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-ciano-5-karboetoxi-3-izopropoxi-karbonil-4-(benzo-[b]-l,4-dioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,]
-S-[(6-ciano-3,5-dikarboetoxi-4-(benzo-[c]-furazan-4-il)-1,4-
-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[ (6-ciano-3,5-dikarbometoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil) -1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid, —S—[(6-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-l,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiourónium-klorid, —S—[(6-metil-3-karbometoxi-5-(2-butenoxi-karbonil)-4-(2-klór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-Ξ-[ (6-metil-3-karbometoxi-5-t-butoxi-karbonil-4- (3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3,5-dialliloxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-l,4-dihidropiridin-2-il-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[ (6-metil-3-karbometoxi-5-alliloxi-karbonil-4- (2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-acetil-4-(2-tienil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-benzoil-4-(2-tienil)-1,4-dihidro-piridin-2-il) -metil]-izotiourónium-klorid,
-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-(2-fenil-acetil)-4-(piridin-2-il)t -3/-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid, —S—[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(benzo-[c]-furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiourónium-klorid, -S-[(6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(benzo-[c] -furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid.
1. példa (+)-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid (1 g) AcOEt-ben (20 ml) és vízben ( 10 ml) készült szuszpenziójához nátrium-bikarbonátot (0,1 g)t adagolunk 30 perc alatt szobahőmérsékleten erőteljes keverés közben. A fázisokat elválasztjuk és a vizes fázisokat AcOEt-tel (2x5 ml) extraháljuk. A szerves fázisokat egyesítjük, telített nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd Na2SO4 felett szárítjuk. Az elpárologtatását és Et2Ű-val végzett kristályosítást követően 0,9 g (±)-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il-metil]-izotiokarbamidot kapunk (op.: 119-121 °C).
2. példa (+)-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(m-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamidot (21 g) 0,0'-dibenzoil-D-borkősav (18 g) és acetonitril (600 ml) keverékét 1 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük. Hagyjuk az oldatot szobahőmérsékletre hűlni, majd 0 °C-ra tovább hűtjük és 1 órán át keverjük, a szilárd részt szűréssel elválasztjuk, majd acetonitrillel (40 ml) mossuk. A kapott kristályos anyagot (25,8 g, op.: 158-160 °C, [a]D = +80,8°, [a]578 = +85,51°, ...A.
• ·
-3^[α)546 = +103,7° (c = 1,1, MeOH)] acetonitrillel (240 ml) 1 órán át reflux hőmérsékleten végzett hevítéssel átkristályosítjuk. Az oldatot szobahőmérsékletre hűtjük és 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd 14,5 g (+)—S—[(6— -metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil] -izotiourónium^-0,0'-dibenzoil-D-tartarátot választunk el (op.: 161-162 °C, [ű]q = +81,5°, [03573 = +85,4°, [0)545 = +102,1° (C = 1,4, MeOH)].
Az első kristályosításból származó anyalugot vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot megoszlási egyensúlyba visszük AcOEt (250 ml) és nátrium-bikarbonát 1,1 %-os vizes oldata (2-50 ml) között miközben az elegyet 1,5 órán át keverjük. Elválasztást és a vizes fázis eliminálását követően a szerves fázist nátrium-kloridos vízzel mossuk, szárítjuk (Na2SO4) majd szárazra pároljuk. A nyers maradék (14,15 g) és 0,0’-dibenzoil-L-borkősav acetonitrilben (590 ml) kevert oldatát 6 órán át szobahőmérsékleten hagyjuk állni, majd ezt követően egész éjen át 4 °C-on hagyjuk állni, mialatt csapadék válik ki, amelyet szűrünk és hideg acetonitrillel (50 ml) mosunk. A kristályos anyagot (15,06 g, op: 156-158 °C, [qQd = -76,8°, [0)545 = = -91,4° (c = 1,4, MeOH)] forró acetonitrilben (230 ml) oldjuk. A kevert oldatot szobahőmérsékletre hűtjük, 6,5 órán át 4 °C-on állni hagyjuk és így 12,1 g (-)-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiouróniumΟ,Ο'-dibenzoil-L-tartarátot (op.: 160-161 °C, [α]ο - -12,4°, [a)578 = 77,4°, [0)545 = -92,9° (c = 1,6, MeOH)].
A királis izotiokarbamidokat szabad bázisok formájában kapjuk meg a királis izotiouróniumsók bázisokkal végzett *· ♦ ··«· ·· • · · · ···· B ··· · · ·
140
- kezelésével. így nátrium-bikarbonátot (0,105 g) adunk az 0,0'-dibenzoil-tartarát izotiouróniumsó (lg) kétfázisú viz/AcOEt (1:1, 40 ml) keverékben készült kevert szuszpenziójához. 10 perc elteltével a vizes fázist elválasztjuk, AcOEt-tel (2x5 ml) mossuk, majd eldobjuk. A szerves fázisokat egyesítjük, 5 %-os vizes NaHCO3 oldat (2x5 ml) mossuk, majd szárítjuk. A maradékot Et20-val (7 ml) eldörzsölve (-)-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]izotiokarbamidot kapunk (0,85 g, op. : 124-125 °C, [a]jj = -69,4°, («1578 = ”73,0°, [a]546 = -83,5° (c = 1,3, CH2C12).
Az egyes enantiomerek optikai tisztasága nagyobb, mint 98 %, mint ahogy azt királis trisz-[3-(trifluor-metil-hidroxi-metilén)-d-kámforát]-praseodimium(III) lantanida reagens jelenlétében 1H-NMR analízis jelenlétében megállapítottuk.
3. példa
KHCO3 (106,3 g) vizes oldatát (1100 ml) és 28 %-os vizes ammónia oldatot (35 ml) adagolunk (±)-S-[(6-metil-5karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid (500 g) AcOEt-ben (5000 ml) készült szuszpenziójához, majd a keveréket 35 °C-ra hűtjük. 30 perc elteltével a szerves fázist elválasztjuk, nátrium-kloridos vízzel (2x800 ml) mossuk, Na2SC>4 felett szárítjuk, majd szűrjük.
Ezt követően L-(+)-mandulasav (98 %-os, 164,8 g) adagolunk a racém izotiokarbamidnak AcOEt-ben készült kevert oldatához azaz a fentiekben kapott szabad bázishoz -, majd 4 óra elteltével a kristályos szilárd anyagot szűrjük (260 g, op.: 161-166 °C, [a]D= +20,9°, c = 1, DMF) és EtOH-ból (1300 ml)
- 40 átkristályosítjuk (50 °C, 1 óra). így 247 g (+)-S-[(6-metil-5karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-mandelátot kapunk (op.: 166-168 °C, [a]D = +20,9°, [a]546 “ +19,9°, c = 2,3, DMF).
Az etil-acetátból (5000 ml) végzett első kristályosítás anyalúgját vákuum alatt fele térfogatra töményítjük, majd 35 °C-on keverés közben KHCO3 (67 g) vizes oldatával (700 ml) és 28 %-os vizes ammónia-oldattal (30 ml) kezeljük. 30 perc elteltével a szerves fázist elválasztjuk, nátrium-kloridos vízzel (2x350 ml) mossuk Na2SO4 felett (250 g) szárítjuk és szűrjük.
D-(-)-mandulasav (98 %-os, 9o g) adagolását szobahőmérsékleten 6 órán át végzett keverést követően egy szilárd anyagot kapunk (28 g, op: 163-166 °C, [α]θ = -19,0°, c = 2,7, DMF), amit EtOH-ból (1300 ml) kristályosítva (5o °C, 1 óra) 260 g (-)-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-mandelátot kapunk (op.: 165-167 °C, [qJq = -21,3°, [a]s78 = “21,3°, [“1546 = 20,8°, c = 2,2, DMF).
A szabad bázist:
(+)-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid (op.: 122-124 °C, [a]D = +64,2θ, [a]578 = 67,30, [a]546 = 75,8°, c = 2,0, CH2C12) és ennek (-)-enantiomerjét (op.: 123-124 °C, [a]D = -64,2°, [α]578 = -66,90, [a]546 =-75,6°, c = 2,0, CH2C12) kapjuk az L- és D-mandelát-izotiouróniumsók segítségével a 2. példában leírtak szerint eljárva (AcOEt/H2O/NaHCO3) . ......... .
- 4> -
4. példa
A (±)—S—[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid rezolválószereként BOC-L-fenil-alanint és BOC-L-leucint alkalmazva a 2. példa szerinti eljárásban a következő izotiouróniumsókat kapjuk: (+)-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-Boc-fenil-alanilát (op.: 155-158 °C, [aJo = +25,3°, [a]578 = +27,6°, [a]546 = +34,8°, c = 2,1, MeOH), (+)-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-Boc-leucinát (op.: 136-137 °C, [a]D = +2,3°, [a]578 = +3,2°, [a]546 =+6,7°, c = 2,5, MeOH).
5. példa
Poralakú KHCO3 (17 g) és vizet (280 ml) adagolunk (±)—S—[(6-metil-5-nitro-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-klorid (70 g) EtOHban (280 ml) készült szuszpenziójához, majd az elegyet +10+20 °C-ra hűtjük. 1 órai szobahőmérsékleten történő (23-25 °C) állást követően a szilárd anyagot szűrjük és vízzel (300 ml) mossuk és így (+)-S-[(6-metil-5-nitro-4-(m-nitro-fenil)-3-karboetoxi-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamidot (64 g, op.: 143-144 °C) kapunk, majd ezt L-(+)-mandulasav (24 g) acetonitrilben (800 ml) oldatához adagoljuk. A keveréket 4050 °C-ra melegítjük, míg az oldat feltisztul, majd ezt követően szűrjük, hűtjük és 1 éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. Az összegyűjtött kivált anyagot (33,4 g, op.: 145-147 °C, [a]D = “27,5°, DMF,. c = 2,1,) . acetonitril (271 ml)
• ·
átkristályosítva 32,7 g enantiomeriailag tiszta nyers (-)-S-[(6-metil-5-nitro-4-(3-nitro-fenil) -karboetoxi-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-mandelátot kapunk (op.: 147-148 °C, [a]D = -29,5 °C, [a]57g = -35,0 °, c = 2,0, DMF-ben).
Az első anyalúgot szárazra pároljuk, majd a nyers terméket (53 g) etanolban (200 ml) kezeljük KHCOg-mal (10,5 g) és vízzel (300 ml). A szilárd anyagot (35,2 g) elválasztjuk és D-(-)-mandulasav (13,3 g) acetonitrilben (390 ml) készült oldatában oldjuk. Egész éjen át 4 °C-on történő állást követően a kapott szilárd anyagot (36,7 g, op.: 146-147 °C, [α]β = +29 °C, c = 2,0, DMF-ben) acetonitrilben átkristályosítva 35,3 g (+)—S— -[(6-metil-5-nitro-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-D-mandelátot kapunk (op.: 146-147 °C, [a]D = +29,0 °C, [a]578 = +34,0 °, C = 1,9, DMF-ben)
6. példa (±)-S-[(6-metil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid ( 37 g) és L-(+)-mandulasav (13,9 g) acetonitrilben (400 ml) készített oldatát 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Egész éjen át 4 °C-on történő állást követően 10,2 g szilárd anyagot ([α]β = +128,5°, c = 1,2, MeOH) szűrünk a ki, majd az anyalúgokat szárazra pároljuk. A nyers termék 1,2-diklór-etánban (100 ml) készült oldatát egész éjen át szobahőmérsékleten keverjük, majd elválasztjuk a második kristályosítási lépés anyagát (9,9 g) ([“ÍD = +119»5°, c = 1,3, MeOH). A kristályokat egyesítjük, majd acetonitrilből (100 ml) átkristályosítva 18,2 g (+)-S-[(6-metil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil) -3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-mandelátot kapunk ···«
(ορ.: 161-163 °C, [a]D = +129,5 ’, [α]578 = +133,5 °, [“1546 = +161,3 °, [a]436 = +460,1 °, C = 0,97, MeOH) izotiokarbamid szabad bázis:
[a]D = +217,7°, [a]578 = +235,5 °, [“1546 = +816,9 °, CH2C12, C = 0,7).
Az 1,2-diklór-etán anyalúgokat 5 %-os vizes NaHC03~oldattal (2x100 ml), majd vízzel (2x50 ml) kezeljük, majd Na2SO4 felett szárítjuk, egyesítjük 0,0'-dibenzoil-L-borkősavval (21,3 g), majd ezt követően szárazra pároljuk. A maradéknak acetonitrilben (600 ml) készült kevert oldatából 4 órai szobahőmérsékleten történő állást követően elválasztjuk a kristályos anyagot (34 g, [α)ο = -99,6 °, MeOH, c = 1,2°), melyet acetonitrilből (600 ml) átkristályosítunk. 32 g (-)-S-[(6-metil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-0,0'-dibenzoil-L-tartarát (op.: 156-158 °C, [a]D = -103°, [a]578 = -108°, [a]546 = -131°, [a]436 = -355°, c = 1,0, MeOH;
izotiokarbamid szabad bázis:
[<X]D = -208°, [a]578 = -230°, [a]546 = -283°, [3)436= 816°, c = 0,5, CH2C12).
7. példa
3,4 g finoman porított NaHCO3-at adagolunk 20 g (+)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-kloridot AcOEt-ben (600 ml) készült oldatához szobahőmérsékleten keverés közben. 30 perc elteltével a szerves fázist vízzel (3x100 ml), vizes nátrium-bikarbonát-oldattal (5%, 3x100 ml) és nátrium-kloridos vízzel (2x50 ml) mossuk, majd végül Na2SO4
-4^felett szárítjuk. A szerves fázist két 300 ml-es részre osztjuk, melyek közül az egyiket Ο,Ο'-dibenzoil-L-bórkősawal (7,6 g), míg a másikat OjO’-dibenzoil-D-bórkősawal (7,6 g) keverjük. Mind a két oldatot szobahőmérsékleten egész éjen át állni hagyjuk, majd ezt követően szűrjük. 11,3 g balra forgató sót ([α]β = -90 ®, c = 0,5, MeOH) és 11,1 g jobbra forgató sót ([a)o - +89°, c = 0,5, MeOH) kapunk.
Forró metanolból (220 ml) végzett átkristályosítást követően az alábbi megfelelő sókat kapjuk:
(-)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-0,0·-dibenzoil-L-tartarát ([a]D = -90°, [a]578 = -92°, [a]546 = -H0°, [a]436 = -310·,' c = 0,5, MeOH) és (+)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-0, 0' -dibenzoil-D-tartarát ([“d3 =+89°, [a] 578 = +94°, [0:546] = +114°, [a] 436 = +313°, c = 0,5, MeOH).
A polarizált fény eltérítési az előjelének megfordulása figyelhető meg, amikor a szabad bázis formájú izotiokarbamidot izoláljuk a megfelelő izotiouróniumsóból.
A (+)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil) -1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamidot [a]D = +45·, [a]578 = +41°, [a]546 = +46°, c = 0,2, MeOH) a (-)-izotiourónium-O,0'-dibenzoil-Ltartarátsóból, míg a balra forgató (-)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4G 4έ -dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamidot ([α]ο = ”39°, [“3578 = ”40°, [α]54θ = -46°, c = 0,3, MeOH) kapunk a (+)-izotiourónium-O,0’-dibenzoil-D-tartarátsóból kiindulva.
8. példa
Az 1-7. példák valamelyike szerint eljárva az alábbi tiszta (S) és (R) enantiomereket kapjuk —S—[(6-metil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-di-hidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-5-acetil-4-fenil-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-5-karboizopropoxi-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil] -izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(2-klór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-klór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid, —S—[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-klór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil)-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-N-metil-fenil-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(2-trifluor-metil-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(4-fluor-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-Ν,Ν'-dimetil-izotiokarbamid, ____________________
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-i z ot iokarbamid,
-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-fenil-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-N,Ν' -dimetil-izotiokarbamid,
-S-[ (6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4- (4-nitro-fenil) -1,4-dihidropyrin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[ (6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4- (2-nitro-fenil) -1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-2- [ 1,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-il) -tio]-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-6-metil-4-(3-nitro-fenil) -1,4-dihidropiridin,
-2-[4,5,-dihidroimidazol-2-il) -tio] -metil-3,5-dikarbometoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin,
-2-[4,5,-dihidroimidazol-2-il) -tio] -metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin,
-2-[1,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-il) -tio]-metil-5-t-butoxi-karbonil-3-etoxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-1,4-dihidropiridin,
-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3,5-dikarboetoxi-4- (3-klór-fenil) -6-metil-l, 4-dihidropiridin,
-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-ciano-fenil)-6-metil-l, 4-dihidropiridin,
-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(4-klór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin,
-2-[l-metil-4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-6-metilί -4/-1,4-dihidropiridin,
-2-((4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio]-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil) -6-metil-l,4-dihidropiridin,
-2-[(1,4,5,6)-tetrahidropirimidin-2-il)-tio]-metil-5-[2-(N-benzil-N-metil)-amino]-etoxi-karbonil-3-etoxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin,
-2-[(4,5-dihidroimidazol-2-il)-tio] -metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-trifluor-metil-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin,
-S-[(6-fluor-metil-3,5-dikarbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-etoxi-karbonil-3,5-dikarbometoxi-4-(3-klór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-dietoxi-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(β-piridinil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid, —S—[(6-ciano-3-karboetoxi-5-(2-metoxi-etoxi)-karbonil-4-(3-tienil)-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-ciano-5-karboetoxi-3-karboizopropoxi-4-(benzo-[b]
-1,4-dioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-ciano-3,5-dikarboetoxi-4-benzo-[c]furazan-4-il)
-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-ciano-3,5-dikarbometoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiokarbamid, —S—[(6-metil-3-karbometoxi-5-(2-buténoxi-karbonil)-4-(2-klór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiokarbamid, —S—[(6-metil-3-karboetoxi-5-t-butoxi-karbonil-4-(3-nitro9
- 40 -fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-karbometoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-dialliloxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-karbometoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid, —S—[(6-metil-3-karbometoxi-5-acetil-4-(2-tienil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-benzoil-4-(2-tienil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid, —S—[(6-metil-3-karboetoxi-5-(2-fenil-acetil)-4-(piridin-2-il)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-(-)—S—[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(benzo-[c]-furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-(-)—S—[(6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(benzo-[c]-furazan-4-il)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid, —S—[(6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-t-butoxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid,
-S-[(6-metil-3-alliloxi-karbonil-4-t-butoxi-karbonil-(2,3— -diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid.
9. példa
Nátrium-hidroxid vizes oldatát (20 %, 11,5 ml) adagoljuk (-)-S—[(6-metil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-0,01-dibenzoil-L-tartarát (10 g) és 2-bróm-etil-amin-hidrogén-bromid (6,56 g) etanol/víz elegyben (50/50, 50 ml) nitrogén atmoszféra alatt. Egy órán át szobahőmérsékleten végzett állást követően a keveréket vízzel (100 ml) hígítjuk, majd AcOEt-tel (5x50 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat 7,5 %-os vizes ecetsav-oldattal (4x50 ml) extraháljuk, majd a szerves fázisokat eltávolítjuk. Az egyesített vizes extraktumot Et2O-val (3x30 ml) újra extraháljuk a semleges szennyeződések eltávolítására, majd nátriumbikarbonáttal lugosítjuk (pH = 8,5 eléréséig), majd végűi AcOEt-tel (440 ml) extrahálunk. A szerves extraktumokat egyesítjük és szárazra pároljuk. SiO2-vel (30 g) töltött oszlopon végzett kromatográfiás tisztítással (eluens: CHClg/MeOH = 95:5) 3,4 g (-)-2-(amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(3-nitrofenil) -6-metil-l, 4-dihidropiridint kapunk (op.: 142-144 °C, AcOEt); ([a]D = -184°, [a]578 = -196°, [a]546 = -240°, [a]436 = = -698°, c = 1,0, MeOH).
Ugyanezzel az eljárással kapjuk a (+)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-mandelátot (4 g), illetve a (+)-S-2-(amino-etil)-tiometil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridint (2,4 g, op.: 140-144 °C; ([a]D = +186°, [«1578 = +197°, [a]546 = +240°, [a]436 = +698°, c = 0,9, MeOH) kapjuk.
10. példa (+)-S-[(6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro4
- 50 -fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-mandelátot (8,5 g), N-(2-klór-etil)-N-(2-ciano-etil)-formamid (2,8 g) és LiOH (1,3 g) DMF-ben (70 ml) készült oldatát 50 percen át szobahőmérsékleten keverjük, jégre és telített NaH2PO4~re öntjük, majd AcOEt-tel (3x100 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat nátrium-kloridos vízzel (3x20 ml) mossuk, szárítjuk (Na2SC>4) és vákuumban szárazra pároljuk. A maradéknak kromatográfiás tisztítását követően S1O2 (250 g, eluens Et2O) 5,8 g (-)-2-[2-^N-formil-N-(2-ciano-etil)J-aminoJ-etil-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridint kapunk amorf szilárd anyag formájában ([a]D = -17,9°, [a]578 = -20°, [0)545 = -25,2°; c = 1,6, CH2C12).
11. példa
A 10. példában leírtak szerint eljárva, de N-(2-klór-etil)-formamidot alkalmazva N-(2-klór-etil)-N-(2-ciano-etil)-formamid helyett a következő vegyületeket kapjuk:
(-) -2- [2- (N-formil/-amino^-etil-tio]-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin ([<*]d = ”14°, c = 1,3, MeOH), op.: 80-82 °C (Et2O-ból, fehér); 102-103 °C (AcOEt-ből, sárga);
(+)-2-[2-(N-formil)-amino-etil-tio]-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin ([O]d = +13,70°, c = 1,3, MeOH), op.: 81-83 °C (Et2O-bÓl, fehér).
12. példa (+)-S-[(6-metil-5-nitro-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-D-mandelát (4,0
g), 2-bróm-etil-amin-hidrobromid (10,7 g), hexadecil-tributil-foszfónium-bromid (1,0 g), benzol (40 ml) és NaOH (20 %, 11,4 ml) keverékét erőteljesen keverjük 10 percen át, majd ezt követően víz (200 ml) és AcOEt ( 100 ml) keverékével hígítjuk. A fázisok elválasztása után a vizes fázist AcOEt-tel újra extraháljuk (2x30 ml), majd a vizes fázist elválasztjuk. A szerves fázisokat egyesítjük, NaHC03~mal (telített oldat, 2x50 ml) mossuk, szárítjuk (Na2SO4). majd ezt követően S1O2 (15 g) jelenlétében szárazra pároljuk.
A maradékot kromatográfiás oszlopon keresztül (S1O2, 60 g) eluáljuk, eluensként MeOH/CHC13 = 10:90 elegyet alkalmazva. A kívánt amint tartalmazó eluált frakciókat egyesítjük, majd fumársav (0,6 g) adagolást követően azokat vákuumban szárazra pároljuk.
Et20-val végzett eldörzsöléssel 2,2 g (+)-2-(2-amino-etiltio)-metil-5-nitro-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-hemifumarátot kapunk ([α]θ = +56°, c = 2,0, DMF) .
Ugyanebben az eljárásban a balraforgató izotónium sót alkalmazva a következő anyagot kapjuk:
(-)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-nitro-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridin-hemifumarát ([a]D = -54°, c = 2,0, DMF).
13. példa
1-Formil-imidazol (karbonil-diimidazol, /3,3 g/ és hangyasav /0,8 ml/ 0 °c-on, THF-ben (30 ml) reakciójával állítjuk elő) oldatát csepegtetjük (-)-2-(1,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-il)-tio]-metil]-3,5-dikarboetoxi*> 52Τ -4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin (5,1 g; szabad bázis, a maridélátsóból izoláljuk AcOEt/vizes Na2CO3~mal végzett kezeléssel) THF-ben (15 ml) készült ) °C-ra hűtött oldatához.
A keveréket 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük, vízzel (150 ml) hígítjuk és dietil-éterrel (3x30 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat szárítjuk (Na2SO4) vákuum alatt bepároljuk, majd a maradékot hideg etanollal eldörzsöljük. 4,5 g (-)-2-[1-formil-l,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-il)-tio]-metil]-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridint kapunk.
1H NMR (CDC13) delta: 1,0-1,2 (6H) , 1,8 - 2,3 (5H) , 4,4-4,8 (6H), 5,1 (1H), 6,9 (1H), 7,18,2 (4H), 9,2 (1H).
14. példa (+)-S-[(5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil]-l,4-dihidropiridin-2-il)-metil-izotiourónium-klorid (500 mg), t-butil-klór-acetát (230 mg), NaOH (35 %, 2 ml), benzil-trietil-ammónium-bromid (BTEAB, 73 mg) és 1,2-diklór-etán (5 ml) keverékét szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, vízzel (5 ml) hígítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel (4x3 ml) mossuk, szárítjuk (Na2SO4), majd dietil-éterből kikristályosítjuk vákuumban történő bepárlássál. 0,48 g (+)-2-(t-butoxi-karbonil-metil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridint kapunk.
1H NMR (CDCI3) delta: 0,91,2 (12H) , 2,1 (3H) , 3,43,8 (4H) ,
4,34,8 (6H), 5,1 (1H), 7,08,2 (5H).
15. példa (-)-S-[ (5-ciano-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metilΗ
- 5> -1,4-dihidropiridin-2-.il)-inetil]-izotiokarbamid (500 mg), 3-klór-metil-piridinium-hidrogén-klorid (190 mg), benzil-trietil-ammónium-klorid (BTEAC, 80 mg), KOH 94 M, 2 ml) és benzol (5 ml) keverékét szobahőmérsékleten 15 percen át keverjük, a kivált csapadékot szűrjük és dietil-éterrel eldörzsöljük. 450 mg (-)-2-(3-piridinil-metil-tio)-metil-5-ciano-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-,1,4dihidropiridint kapunk.
XH NMR (CDC13) delta: 1,9-1,1 (3H), 2,3 (3H), 4,3-4,9 (6H), 5,1 (1H), 6,8 (1H), 7,2-8,2 (4H).
16. példa (+)—S—[(5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil) -6-metil-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid (500 mg), 2,4-difluor-benzol-diazónium-tetrafluoro-borát (242 mg), K2CO3 (440 mg) és BEATC (73 mg) benzolban (5 ml) készült keverékét szobahőmérsékleten 6 órán át keverjük. Szilikagélen (15 g) végzett szokásos kromatográfiás tisztítás után (eluensként először hexán/diizopropil-éter = 50:5, majd hexán/éti 1-acetát = = 80:20 elegyet alkalmazva) 30 mg (+)-2-(2,4-difluor-fenil—tio)metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4- (m-nitro-fenil) -6—metil-1,4dihidropiridint kapunk amorf szilárd anyag formájában. XH NMR (CDCI3) delta: 8,05-6,65 (8H,m), 5,05 (1H, s), 4,41 (2H, sb), 4,10 (2H, q), 3,60 (3H, s) 1,14 (3H, t).
17. példa (-)-2-[l,4,5,6-tetrahidropirimidin-]-2-il)-tio]-metil]-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(m-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin (2 g), hexadecil-tributil-foszfónium-bromid (180 mg), 2-bróm-etil-amin-hidrogén-bromid (900 mg), NaOH (35 <
- 5* %, 8 ml) és benzol keverékét 40 percen át szobahőmérsékleten keverjük. Szokásos feldolgozást követően olajos maradékot kapunk, melyet etil-acetátban oldunk és fumársawal keverünk. 1,9 9 (-)-2-(amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin-fumarátot kapunk, op.: 104-110 °C [a]D = -11° (c = 4, MeOH).
18. példa
A 13-17. példákban leírtak szerint eljárva, de oldószerként benzolt, toluolt, 1,2-diklór-etánt, metilén-kloridot, etil-acetátot; bázisként K2CO3~at, Na2CO3~at, KOH-t vagy NaOH-t alkalmazva: fázis-transzfer katalizátorként tetrabutil-ammónium-bromidot, benzil-trietil-ammónium-kloridot, benzil-trietil-ammónium-bromidot, dodecil-trimetil-ammónium-bromidot, hexadecil-trimetil-ammónium-kloridot vagy hexadecil-trimetil-ammónium-bromidot alkalmazva, a megfelelő elektrofil reagenssel végzett reakcióban (elektrofil reagens lehet alkil-halogenid és -szulfonát vagy -szulfát, egy Michael-akceptor diazóniumsója, mint pl. a- és β-telített észterek, ketonok és/vagy nitrilek, mely reakcióban az 1-5 előállítások szerinti S-(1,4-dihidropiridin-2-il-metil)-izotiourónium racém sókból és\vagy a megfelelő diasztereoizomeriailag megfelelő izotiourőniumsókból és/vagy a 2-8. példák szerinti enantiomeriailag tiszta S-(1,4-dihidropiridin-2-il-metil) -izotiokarbamidokból kiindulva a következő 6-metil-l, 4-dihidropiridineket kapjuk tiszta enantiomerek és/vagy racemátok (+) formájában: -2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-ciano-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+), op.: 136-137 °C,
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-karboizopropoxi-3-karboetoxi(ί - 5# -4-(3-nitro-fenil) , (+) op.: 95-98 °C,
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-3,5-dikarboetoxi-4-(2-klór-fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-klór-fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-klór-fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-3,5-dikarboetoxi-4-(2-trifluor- -metil-fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-carbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-carbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-carbometoxi-3-karboetoxi-4-(fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-carbometoxi-3-karboetoxi-4-(4-nitro-fenil),
-2-(2-ciano-etil-tio-metil)-5-carbometoxi-4-(2-nitro-fenil),
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-metoxi-fenil), (+) op.: 124-130 °C (fumarát),
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-ciano-fenil), (+) op.: 172-174 °C (fumarát),
99-100 °C (bázis),
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(2,3-diklór-fenil), (+) op.: 128-130 °C (fumarát),
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(4-klór-fenil), (+) op.: 89-91 °C (bázis)
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-nitro-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 182-185 °C (fumarát)
-2- (2-(Ν, N-dimetil-aminoj-etil-tio) -metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 191-194 °C (hidrogén-klorid),
-2- (2-^N-metil-aminoj-etil-tio) -metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 205-207 °C (fumarát),
-2- (2-^N-butil-aminc^-etil-tio) -metil-3,5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 129-131 °C (hidrogén-klorid),
-2- (2-^N-acetil-amin<^-etil-tio) -metil-5-karboetoxi-3-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 115-116 °C
-2-(2-^I-formil-amino^-etil-tio) -metil-5-karboetoxi-3-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 111-112 °C,
-2-[2-^T-(2-ciano-etil) -amino^-etil-tio]-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 105-107 °C (fumarát)
-2-[2-N-formil-N-(2-ciano-etil)-amino-etil-tio]-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+), op.: 114-115 °C,
-2-(2,3-dihidroxi-etil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil) (+) op.: 98-102 °C,
-2-(2,3-dihidroxi-etil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-klór-fenil),
-2-(2-hidroxi—etil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 119-120 °C, (-) op.: 127-128 °C, [a]D = -8,1; (+) op.: 128-129 °C, [a]D = +9 °C, (c = 1 MeOH);
-2-allil-tio-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+), op.: 74-77 °C, • ·
- 52 -2-(2-propargil-tio-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) ορ.: 110-112 °C,
-2-etil-tio-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) ορ.: 120-121 °C,
-2-benzil-tio-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 91-93 °C,
-2-fenil-etil-tio-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 73-75 ’C,
-2-(2-nitro-fenil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 135-136 ’C,
-2-furfuril-tio-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 73-75 °C,
-2-(3-piridinil-metil)-tio-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil);
-2-furfuril-tio-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil),
-2-[2-(2-fenil-2-oxoetil)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 151-154 °C,
-2-[(oxirán-2-il)-metil-tio]-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 107-109 °C,
-2-[(oxirán-2-il)-metil-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-klór-fenil) (+) op.: 80-84 ’C,
-2- [4- (N-ftálimido^-butiij-tioj-metil-S-karboetoxi-S-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 125-127 °C,
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-[2-(N-benzil-N-metil)-amino]-etoxi-karboni1-3-etoxi-karbonil-4-(3-nitro-feni1), (+) op.: 135-136 °C (. 2 HC1 . H20)
-2-[2- (X^N-butil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 198-200 ’C (fumarát),
- 58 -2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-trifluor-metil-fenil), (+) op.: 152-155 °C (fumarát),
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(3-nitro-fenil), (+) op.: 181-183 °C (fumarát),
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-5-t-butoxi-karbonil-3-etoxi -karbonil-4-(3-nitro-fenil),
- (+) -2- (2-^í-f ormil-amino|-etil-tio) -metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(3-nitro-fenil), op.: 143-146 °C, [α]β = +164,5°, (c = 1,4 MeOH),
- (-) -2- (2-^N-formil-aminoJetil-tio) -metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(m-nitro-fenil), op.> 143-145 °C, [a]o = “165°, (c = 1,5, MeOH),
- (+) -2- (2-^I-formil-N-^2-ciano-eti^-aminc^-etil-tio) -metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(3-nitro-fenil), [α]θ = +113°, (c = 1,7, MeOH),
- (-) -2- (2-^I-formil-N-^-ciano-eti^-amin<^-etil-tio) -metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(3-nitro-fenil), [a)D = -111°, (c = 1,7, MeOH),
-(+)-2-(amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-fumarát, ([α]β = +13°, c = 4, MeOH),
-(-)-2-(amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-fumarát, ( [oeJd = -11°/ c = 4, MeOH)
-(+)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-nitro-fenil), ([a]D = +6,2°, c = 2,0, DMF)
-(-)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-nitro-fenil), ([a]o = -5,7°, c = 2,0, DMF)
-(+)-2-(ciano-etil-tio-metil)-5-carbometoxi-3-karboetoxi-4- 59 ♦ · ·
-(2-klór-fenil),
-(-)-2-(ciano-etil-tio-metil)-5-carbometoxi-3-karboetoxi-4-(2-klór-fenil),
-(+)-2-(metil-tio)-metil-5-nitro-3-karboxietil-4-(3-nitro-fenil),
-(-)-2-(metil-tio)-metil-5-nitro-3-karboxietil-4-(3-nitro-fenil),
-(+)-(metil-tio)-metil-5-nitro-3-karbometoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil),
-(-)-(metil-tio)-metil-5-nitro-3-karbometoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil),
-(+)-2-(metil-tio)-metil-5-ciano-3-karbometoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil),
-(+)-2-(metil-tio)-metil-5-ciano-3-karbometoxi-4-(2-trifluor-metil-fenil),
-(+)-2-(metil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil) , op.: 87-88 °C, [a]o = +24,8°, [0:)578 =+24,1°, [0)545 = +36,4, C =2,1 EtOH,
-(-)-2-(metil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil), op.: 88-89 °C, [α]^ = -24,5°, [0:)573 = =-26,7°, [0:)545 = -36,2, C = 2,1 EtOH,
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-5-nitro-3-karboetoxi-4-(1,4-benzodioxan-5-il),
-(-)-2-(benzil-tio)-metil-5-nitro-3-karboetoxi-4-(1,4-benzodioxan-5-il),
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-5-ciano-3-karboetoxi-4-(1,4-benzodioxan-5-il),
-(-)-2-(benzil-tio)-metil-5-ciano-3-karboetoxi-4-(1,4I SSf -benzodioxan-5-il),
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(benzodioxan-5-il),
-(-)-2-(benzil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(benzodioxan-5-il),
-(+)-2-(3-piridinil-metil)-tiometil-3,5-dikarbometoxi-4-(benzodioxan-6-il),
-(-)-2-(3-piridinil-metil)-tiometil-3,5-dikarbometoxi-4-(benzodioxan-6-il),
-(+)-2-(3-piridinil-metil)-tiometil-3,5-dikarbometoxi-4-(benzofurazan-4-il),
-(+)-2-(3-piridinil-metil)-tiometil-5-ciano-3-karbometoxi-4-(benzofurazan-4-il),
-(-)-2-(3-piridinil-metil)-tiometil-5-ciano-3-karbometoxi-4-(benzofurazan-4-il),
-(+)-2-(3-piridinil-metil)-tiometil-5-nitro-3-karboterbutoxi-4-(benzofurazan-4-il),
-(-)-2-(3-piridinil-metil)-tiometil-5-nitro-3-karboterbutoxi-4-(benzofurazan-4-il),
-(+)-2-(terc-butoxi-karbonil-etil)-metil-5-nitro-3-karboetoxi-4-(2,3-diklór-fenil),
-(-)-2-(terc-butoxi-karbonil-etil)-metil-5-nitro-3-karboetoxi-4-(2,3-diklór-fenil),
-(+)-2-(terc-butoxi-karbonil-tio)-metil-5-ciano-3-karboetoxi-4-(2,3-diklór-fenil),
-(-)-2-(terc-butoxi-karbonil-tio)-metil-5-ciano-3-karboetoxi-4-(2,3-diklór-fenil),
-(-)-2-(terc-butoxi-karbonil-tio)-metil-5-karbometoxi-3-karbo• · · • ••ν ♦ ♦ « • * · 9 • 99 9 9 9·· • ···· · · · • * · ·9· «·
-61-etoxi-4-(2,3-diklór-fenil),
-(+)-2-(amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-fumarát (op.: 105-112 °C [α]θ +3,6°, MeOH, c = 9,4),
-(-) -2-(amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-fumarát (op.: 104-115 °C [α]θ =-3,4°, MeOH, c = 9,7),
-(+)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-klór-fenil),
-(-) -2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-klór-fenil),
-(+)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(3-klór-fenil),
-(+) -2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(3-klór-fenil),
-(+)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-terc-butoxi-karbonil-4-(3-klór-fenil),
-(-) -2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-terc-butoxi-karbonil-4-(3-klór-fenil),
-(+)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-terc-butoxi-karbonil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil),
-(-)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-terc-butoxi-karbonil-5-ciano-4-(3-nitro-fenil),
-(+)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-terc-butoxi-karbonil-5-nitro-4-(2-trifluor-metil-fenil),
-(-)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-terc-butoxi-karbonil-5-nitro-4-(2-trifluor-metil-fenil),
-(+)-2-(2-N-acetil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi*· V ···* ·« • · V · · ··· « « ··♦ ·«« * ···♦ · · « ·· · ··· ··
2>
62r -5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil) (mp. 127-131 °C, [a]D =+15,3°, MeOH, c = 3,3),
- (-) -2- (2-^N-acetil-aminc|-etil-tio) -metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil) (mp. 125-128 °C, [a]D = -15°, MeOH, c = 3,7),
-(+)-2-(2-amino-etil-tio-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-piridinil),
-(-)-2-(2-amino-etil-tio-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-piridinil),
-(+)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-piridinil),
-(-)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nitro-4-(3-piridinil),
-(+)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(2-furanil),
-(-)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(2-furanil),
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(2-fenil), -(-)-2-(benzil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-ciano-4-(2-fenil),
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil) ([a]D = +25,5°, [a]578 = +26,4°, [a]546 = +29,8°, c = 2,1, CH2C12),
-(-)-2-(benzil-tio)-metil-3,5-dicarboetoxi-4-(3-nitro-fenil) [ö]D = -26,3°, [α]578 = -27,2°, [a]546 = “30,4°, c = 2,8 CH2C12), illetve a következő diszubsztituált 1,4-dihidropiridineket kapjuk:
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-kabometoxi-4··· · · ··· ··· • *··· «4 « ·· * ··· ·«
«••te ··
-(3-nitro-fenil)-6-fluor-metil-1,4-dihidropiridin,
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-fluor-metil-1,4-dihidropiridin,
-(+)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-fluor-metil-1,4-dihidropiridin,
-(-+)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-fluor-metil-1,4-dihidropiridin,
-(+)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-fluor-metil-1,4-dihidropiridin,
-(-)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-6-fluor-metil-1,4-dihidropiridin
-(+)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil)-6-formil-l,4-dihidropiridin,
-(-)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil)-6-formil-l,4-dihidropiridin,
-(+)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nittro-4-(3-piridinil)-6-dietoxi-metil-l,4-dihidropiridin,
-(-)-2-(2-N-formil-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-nit^?o-4-(3-piridinil)-6-dietoxi-metil-l,4-dihidropiridin,
-(+)-2-(benzil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-(2-metoxi-etoxi)-4-(3-tienil-6-ciano-l,4-dihidropiridin,
-(-) -2-(benzil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-(2-metoxi-etoxi)-4-(3-tienil-6-ciano-l,4-dihidropiridin
-(+)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3-klór-fenil)-6-ciano-l,4-dihidropiridin,
-(-)-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3,5-dikarboetoxi-4-(3- 64· -klór-fenil)-6-ciano-l,4-dihidropiridin,
-2-(2-amino-etil-tio)-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-fenil-6-metil-l,4-dihidropiridin,
19. példa
Inért gáz atmoszférában (+)-2-(2-klór-etil)-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridin (6,4 g), tiokarbamid (1,5 g) N-metil-pirrolidonban (25 ml) készült szuszpenzióját 95-105 °C-on hevítjük a reagensek feloldása végett. 20 perc elteltével a keveréket 40-50 °C-ra hűtjük, AcOEttel (40 ml) hígítjuk, majd szűrjük. 6,2 g (+)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-etil]-izotiourónium-kloridőt kapunk.
perc alatt az izotiouróniumsó AcOEt/víz (60 ml/20 ml) elegyben készült erőteljesen kevert szuszpenziójához finoman porított NaHCO3~at adagolunk. A keveréket a teljes oldódás eléréséig keverjük. A vizes fázist eltávolítjuk, majd a szerves fázis szokásos feldolgozásával 5,6 g (+)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4dihidropiridin-2-il-etil]-izotiokarbamidot kapjuk Et2O/MeOH-ból végzett kristályosítással.
A fenti tiokarbamidnak acetonitrilben (50 ml) készült oldatát (L)-mandulasavval (2,05 g) kezeljük és így 2,3 g (+)-S-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-etil]-izotiourónium-L-mandelátot kapunk.
Inért gáz atmoszférában a fenti sónak DMF-ben (10 ml) készült kevert oldatát KHCO3 (0,8 g) kezeljük, majd 10 perc elteltével DMF-ben (10 ml) készült Raney-nikkel szuszpenzióval (10 g vizes szuszpenzió) kezeljük. Szobahőmérsékleten történő
G egy órás állást követően a keveréket celitágyon szűrjük, a szűrletet vákuum alatt kis térfogatra (5 ml) töményítjük,vízzel hígítjuk (50 ml) és AcOEt-tel (4x10 ml) extraháljuk. Szokásos feldolgozása az oldószernek elpárologtatásával és Et2O-ból történő kristályosítással 1,1 g (+)-2-etil-6-metil-3karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk. Fenti eljárásban a (D)-mandulasav enantiomert alkalmazva kapjuk a (-)-2-etil-6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4dihidropiridint kapjuk.
20. példa
Inért gáz atmoszférában (-)-2-[(1,4,5,6-tetrahidropirimidin-2-il)-tio]-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridint (6,5 g) etanolban (20 ml) készült oldatát és KHC03~at (0,4 g) tartalmazó oldatot csepegtetünk EtOH-ban készült kevert Raney-nikkel szuszpenzióhoz (13 g). 30 perc elteltével az oldatot szűrjük, pároljuk, majd a maradékot AcOEt (30 ml) és víz megoszlása között egyensúlyba visszük.
így 1,9 g (-)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridint (op.: 134-135 °C) kapunk a szerves fázis szokásos feldolgozásával és Et2O-ból történő kristályosításával.
21. példa
Deszulfurálással, melyet DMF-ben (10 ml) készült Raneynikkellel (10 g) KHCO3-mal (0,67 g) és 3 g (-)-S-[6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-0,0'-dibenzoilV
6& -tartarát DMF-ben (10 ml) készült oldatával szobahőmérsékletén egy négyórás eljárásban hajtunk végre, 1,09 g (-)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridt kapunk (op.: 140-141 °C, [α]β = -4,4°, c = 4,1, CH2C12).
22. példa
Nitrogén atmoszférában és keverés közben 0,85 g (+)-2-etil-tio-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-klór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridint MeOH-ban (15 ml) készült oldatát, melyet 30 °C-ra hűtünk NaH2PÖ4 (1,45 g) és Na/Hg amalgám (2,64 g 10 %-os Na-tartalom) kezelünk. 15 perc elteltével az oldatot szűrjük és vákuumban kis térfogatra pároljuk be. A maradékot víz (20 ml) és AcOEt (3x30 ml) között megoszlási egyensúlyba visszük, majd a szerves fázisokat összegyűjtve és a szokásos feldolgozást végrehajtva 0,56 g (+)-2,6-dimetil-4-(3-klór-fenil)-3-karboetoxi-5-karbometoxi-l,4-dihidropiridint kapunk [a]D = +5,5°, c = 4,1 CH2C12).
23. példa
Nitrogén atmoszférában (+)-2-etil-tio-metil-3-karboetoxi-5-alliloxi-karbonil-4-(2,3-diklór-fenil)-metil-1,4-dihidropiridin (1,1 g), ammónium-formiát (0,4 g), trifenil-foszfin (0,02 g), dioxánban (15 ml) készült kevert oldatát 10 %-os Pd/C-vel (0,03 g) kezeljük és reflux hőmérsékleten 1 órán áthevítjük. A keveréket szűrjük, kis térfogatra töményítjük, jéggel (10 g) és 1 mol/literes NaOH oldattal (30 ml) hígítjuk, majd végül AcOEt-tel (2x8 ml) extraháljuk. A szerves extraktumokat eldobjuk, míg a vizes fázist 2 mol/literes H2SO4 oldattal savanyítjuk pH = 12 értékig. A kivált (+)-2-etil-tio metil-3-karboetoxi-5-karboxi-4-(2,3-diklór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridint (0,78 g) szűréssel összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk.
24. példa
Inért gáz atmoszférában Raney-nikkel (3 g) vizes kevert szuszpenzióját adjuk 1,5 g (-)-S-[6-metil-3-karbometoxi-5-nitro-4-(2-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid DMF-ben (12 ml) készült oldatához. 20 perces szobahőmérsékleten történő állást követően a keveréket szűrjük, vízzel hígítjuk, 2 mol/literes H2SO4 oldattal pH = 2,3 értékig savanyítjuk és AcOEt-tel (3x20 ml) extraháljuk. A szerves fázis szokásos feldolgozásával 1,04 g (-)-2,6-dimetil-3-karbometoxi-5-nitro-4-(2-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk, op.: 131-133 °, [α]β = 22,1°, [a]546 = = -32,7° (c = 1,88, dioxán).
25. példa
A 24. példa szerint eljárva, de kiindulási anyagként (-)-S-[6-metil-3-karbometoxi-5-nitro-4-(2-trifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-0,0-dibenzoil-Ltartarátot (op.: 163-164 °C, ([a]D = -72°, c = 2,03, MeOH) és a következő izotiokarbamidokat alkalmazva:
(-)-S-[6-metil-3-karbometoxi-5-nitro-4-(2-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid és (-)-S-[6-metil-3-karbometoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid a következő vegyületeket kapjuk:
(+)-2,6-dimetil-3-karbometoxi-5-nitro-4-(2brifluor-metil-fenil)-1,4-dihidropiridin (op.: 65-70 °C, [α]β = +20,1°, c =
68- = 1,91, dioxán),
2,6-dimetil-3-karbometoxi-5-nitro-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin és 2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-
-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin (op.: 158-159 °C, [a]o = = +16,3°, c =2,1 EtOH).
A kitermelési értékek 40-45 % között mozognak.
26. példa
Nitrogén atmoszféra alatt a (+)-2-metil-tio-metil-6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin (1,5 g) vízmentes 1,2-dimetoxi-etánban készült kevert oldatt 1,6 g trimetil-oxónium-tetrafluoroboráttal kezeljük szobahőmérsékleten 30 percen át, majd a kristályos csapadékként jelentkező (+)-S-dimetil-[6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il]-metil-szulfoxónium-tetrafluoro-borátot elválasztjuk (2,8 g, op.: 165-166 °C) .
27. példa
A 26. példában leírt eljárásban 2-alkil-tio-metil- és/vagy 2benzil-tio-metil-1,4-dihidropiridineket alkalmazva a következő szulfóniumsókat kapjuk:
-(+)-S-metil,benzil-[6-metil-5-nitro-3-karboetoxi-4-(1,4-benzodioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin-2-il]-metil-szulfónium-tetrafluoborát,
-(-)-S-[Ν-2-formil-amino]-etil,metil-[6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il]-metilszulfónium-tetrafluoborát.
28. példa
A 26. és 27. példák szerinti szulfóniumsók 5-10 °C-ra lehűtött oldatát (például (+)-S-metil-benzil-[6-metil-5
-nitro-3-karboetoxi-4-(l,4-benzodioxán-5-il)-1,4-dihidropiridin-2-il]-metilszulfónium-tetrafluoro-borát (1,8 g) DMSO-ban (16 ml) készült oldatát (kis részletekben adagolt nátrium-borohidriddel (0,15 g) kezeljük. Az oldatot szobahőmérsékleten keverjük további 15 percen át, vízzel (100 ml) hígítjuk és AcOEt-tel (3x30 ml) extraháljuk. A szerves fázisok szokásos feldolgozásával és etil-éterből történő átkristályosítással (1,1 g) (+)-2,6-dimetilT5nitro-3-karboetoxi-4-(1,4-benzodioxán-5-il)-1,4-dihidropiridint kapunk. Ugyanígy eljárva a következő vegyületeket állítjuk elő: (+)-2,6-dimetil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin, (+)-2,6-dimetil-5-ciano-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin, (-)-2,6-dimetil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4- (3-nitro-*
-fenil)-1,4-dihidropiridin.
29. példa (+)-2-Metil-tio-metil-6-metil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin (1,9 g) és metil-jodid (19 ml) keverékét 48 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük. Szűrést követően az oldatot szárazra pároljuk és a maradékot DMF-ben (20 ml) oldjuk. Az oldatot keverés közben 0-5 °C-ra hűtjük, majd kis részletekben adagolt nátrium-borohidriddel (0,18 g) kezeljük. A keveréket ezt követően 30 percen át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd víz (100 ml) hígítjuk és AcOEt-tel extraháljuk. 1,6 g (+)-2,6-dimetil-5-karbometoxi-3-karboetoxi-4-(3-nitro-fenil)1,4-dihidropiridint (op.: 158-159 °C, [a]D = +16,3°, [0)545 = = +20,5°, c = 2,1, EtOH) kapunk a szokásos feldolgozást és Et2O-ból végzett átkristályosítást követően.
30. példa
A 28. és 19. példák szerinti eljárások valamelyikével előállított enantiomeriailag tiszta izotiokarbamid és/vagy enantiomeriailag izotiouróniumsó deszulfurálásával, és/vagy a 9-19. példák valamelyikében leírt eljárás szerint előállított enantiomeriailag tiszta 2-tio-alkil-l,4-dihidropiridinek deszulfurálásával, a 19-29. példák szerint előállított izotiokarbamidokból és/vagy izotiouróniumsókből kiindulva a következő enantiomeriailag tiszta 1,4-dihidropiridineket állítjuk elő: (+)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-f enil)-1,4-dihidropiridin (op. : 139-141 °C, [oi]d = +3/9°/ [a]546 = -4,9”, C = 4, CH2C12
2-metil-3-izopropoxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-6-fluor-metil-1,4-dihidropiridin /enantiomer (+): [a]Q = +43°, enantiomer (-): [α]ο = -42,8°, c = 5, DMF/, (+)-2,6-dimetil-3-izopropoxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(benzofurazan-4-il)-1,4-dihidropiridin, (-)-2,6-dimetil-3-izopropoxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(benzofurazan-4-il)-1,4-dihidropiridin, (op.: 158-159°C, [a]D = -15,8°, C = 2,1, EtOH),
2,6-dimetil-3-kabometoxi-5-izopropoxi:5arbonil-4- (3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin, (op.: 133-135 °C, enantiomer (+): [a]o = +22°, enantiomer (-): [α]θ = -23,5°, EtOH, c = 2,7), (±)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-izopropoxi-karbonil-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin, op.: 139-141 °C).
31. példa
- 7> Szobahőmérsékleten, nitrogén atmoszférában 13 g (-)-S-[6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-l,4-dihidropiridin-l-il]-metil-izotiokarbamid MeOH-ban (120 ml) készült kevert oldatát metil-jodiddal (4,3 g) és 15 ml 10 %-os vizes NaOH-val kezeljük 4 órán át.
A keveréket kis térfogatra töményítjük vákuum alatt, vízzel hígítjuk és AcOEt-tel (3x40 ml) extraháljuk. Szokásos feldolgozást követően 11,9 g (-)-2-metil-tio-metil-6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4dihidropiridint kapunk. A kapott vegyület 1,2-dimetoxi-etán (80 ml) készült kevert oldatát 0-5 °C-ra hűtjük, majd 12,3 g trimetil-oxónium-tetrafluor-boráttal kezeljük. 15 perces szobahőmérsékleten történő állást követően a kivált (-)-Sdimetil-[6-metil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il]-metil-szulfónium-tetrafluor-borátot (12,2 g) szűrjük és DMF-ben (60 ml) oldjuk. Az oldatot keverés közben 5-10 °C-ra hűtjük, majd 5 perc alatt kis részletekben nátrium-borohidridet (1,3 g) adagolunk. 45 perc elteltével a keveréket vízzel (340 ml) hígítjuk és AcOEt-tel extraháljuk. A szokásos feldolgozással 9,7 g (-)-2,6-dimetil-3-alliloxi-karbonil-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk.
A fenti vegyület 8 g-jának dioxánban (100 ml) készült olűatát trifenil-foszfinnal (0,15 g) ammónium-formiáttal (3,2 g) és 10 %os Pd/C-vel (0,25 g) kezeljük, majd a keveréket 1 órán át refluxiáltatjuk. Hűtést és szűrést követően a szűrletet kis térfogatra töményítjük, vízzel hígítjuk, a pH-értéket 8,2-8,5 értékre állítjuk be 1 mól/literes NaOH-oldattal, majd Et20-val
372- (3x25 ml) extrakciót hajtunk végre a semleges szennyeződések eltávolítására. A lúgos vizes fázist 2 mól/literes H2SO4 oldattal pH = 1,2 értékre savanyítjuk, a kivált kristályos (-)-2,6-dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridint (6,4 g) elkülönítjük (op.: 215-217 °C, [α)ο = -20°, c = 0,7, aceton).
32. példa
A 30. példa szerinti eljárásban az enantiomer izotiokarbamidot alkalmazva vákuumban végzett szárítást követően a (+)-2,6-dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk (op.: 214-218 °C, [a]^ = +21°, c = 0,7, aceton). A kapott vegyület 0,8 g-jának diklór-metánban (10 ml) készült oldatát PC15-tel (0,42 g) reagáltatjuk 15 percen át 0 °C-on, majd ezt követően szobahőmérsékleten 1 órán át. Ezt követően a keveréket 30 °C-ra hűtjük és 2-(N-benzil^N-metil-amino)-etanol (2,89 g) metilén-kloridban készült oldatával kezeljük. Szokásos feldolgozást és oszlopkromatográfiás tisztítást követően (SÍO2/Et2O/AcOEt 90/10) 0,3 g (-)-2,6-dimetil-3-karbometoxi-5tg.* 3 [2- (N-benzil-N-metilíp;etoxi]-karbonil-4-( 3-nitro-fenil) -1,4dihidropiridint kapunk (op.: 105-107 °C, [α]θ = -26°, c = 5,
33. példa
S-[6-metil-3-t-butoxi-karbonil-5-alliloxi-karbonil-4-(2,3— -diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiourónium-L-mandelát (6,7 g), LiOH (1,35 g) és benzil-klorid (1,4 g) DMF-ben (40 ml) szobahőmérsékleten 1 órán át keverjük, majd 10 5-os vizes NaH2PO4 oldattal (400 ml) hígítjuk. Et20-val végrehajtott többszörös extrakciót követően (6x25 ml) az egyesített szerves fázisokat vízzel mossuk, szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradék 2-benzil-tio-metil-6-metil-3-t-butoxi-karbonil-5-alliloxi-karbonil-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin (4,97 g) 1,2-dimetoxi—etánban (35 ml) oldjuk, majd az oldatot 0-3 °C-ra hűtjük és tetraetil-oxónium és tetrafluor-boráttal (1,7 g) kezeljük. A kivált S-benzil,etil-[6-metil-3-t-butoxi-karbonil-5alliloxi-karbonil-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il]-szulfónium (5,04 g) DMF-ben oldjuk, majd 0,4 g nátrium-borohidriddel kezeljük. így 3,9 g enantiomeriailag tiszta
2.6- dimetil-3-t-butoxi-karbonil-5-alliloxi-karbonil-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk.
34. példa
0,7 g (+)-2-etil-tio-metil-5-karboxi-4-(2,3-diklór-fenil)-6-metil-1,4-dihidropiridint EtOH-ban (20 ml) készült oldatának és KHCO3 (0,21 g) oldatát EtOH-ban (10 ml) készült Raney-nikkel szuszpenzióhoz adagoljuk. 30 perc elteltével a katalizátort szűrjük, a szűrletet kis térfogatra töményítjük, vízzel hígítjuk, majd 2 mol/literes H2S04~oldattal a pH-értéket 12-re állítjuk. A kivált kristályos (+)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karboxi-4-(2,3-diklór-fenil)-6-metil-l,4-dihidropiridint (0,47 g) szűréssel összegyűjtjük és vákuumban szárítjuk.
35. példa
23, 31-34. példák szerint eljárva kiindulási anyagként 3és/vagy 5-karboxi-l,4-dihidropiridinek allilésztereit alkalmazva a következő enantiomeriailag tiszta karbonsavakat kapjuk:
2.6- dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(3-nitro-fenil)-
-1,4-dihidropiridin
2.6- dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(2-nitro-fenil)-
-1,4-dihidropiridin,
2-metil-6-fluor-metil-3-karboetoxi-5-karboxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin,
2-metil-6-fluor-metil-3-karboetoxi-5-karboxi-4-(2-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin,
2-metil-6-formil-3-karboetoxi-5-karboxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin,
2.6- dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(3-metoxi-fenil)-
-1,4-dihidropiridin (op.: 235-236 °C, enantiomer (+): [α]β = +1,5°, enantiomer (-): [α]β = -1,7°.
c = 5, DMF),
2.6- dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(3-klór-fenil)-
-1,4-dihidropiridin (op.: 213 °C, enantiomer (+): [α]θ = +9,5°, enantiomer (-): [a]o = -7,5°,
C = 4,7, DMF), (+)-2,6-dimetil-3-karboxi-5-nitro-4-(3-piridinil)-1,4-dihidropiridin,
2.6- dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(benzofurazan-4-il)-
-1,4-dihidropiridin,
2.6- dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(benzodioxan-5-il)-
-1,4-dihidropiridin,
2.6- dimetil-3-karbometoxi-5-karboxi-4-(benzodioxan-6-il)-
-1,4-dihidropiridin, (-)-2,6-dimetil-3-izopropoxi-karbonil-5-karboxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin (op.: 194-195 °C, [a]^ = = 194-195 °C, [a]D =-30°, C = 5, DMF),
2.6- dimetil-3-karboxi-5-ciano-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-
-dihidropiridin,
2.6- dimetil-3-karboxi-5-nitro-4-(,3-diklór-fenil)-1,4-dihidro• ·
G 7§- piridin,
2,6-dimetil-3-t-butoxi-karbonil-5-karboxi-4-(2,3-diklór-
-fenil)-1,4-dihidropiridin.
A fenti vegyületeket kívánt esetben aktivált karbonsavakká alakíthatjuk (kevert anhidridekké, kloridokká, imidazolidokká, hidroxi-szukcinimid-észterekké) majd ezt követően egy megfelelően primer és/vagy szekunder aminnal és/vagy egy megfelelő alkohollal reagáltatva a fenti savak amid- illetve észterszármazékaivá alakíthatjuk azokat.
36. példa
Inért gáz atmoszférában (+)-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-^3-nitro-fenil^ -1,4-dihidropiridin-2-il) -metil] -izotiourónium-L-mandelát (1 g) DMF-ben (7 ml) készült oldatát csepegtetjük Ni-Raney szuszpenzióhoz (10 g) és KHCO3 (0,19 g) DMF-ben (3 ml) oldatához. 1 óra elteltével az oldatot szűrjük, vizet (200 ml) adagolunk, majd AcOEt-tel (3x40 ml) extrahálunk. A kapott szerves fázist vízzel (3x100 ml) mossuk, Na2SŰ4 feletlt szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A nyers terméket EtO-ból átkristályosítva 130 mg (-)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-amino-fenil)-1,4-dihidropiridin (op.: 176-179 °C, [α]ο = -6,08°, [a]57Q = -7,00, [0)545 = = -7,3°, C = 2,4, CH2C12).
37. példa
Inért gáz atmoszférában keverés közben Raney-nikkel (4 g) actonban (25 ml) készült oldatát 2 órán át refluxáltatjuk. Szobahőmérsékletre történő lehűtés után (-)-[(6-metil-3-karboetoxi-5karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]-izotiokarbamid (1,5 g) acetonban (10 ml) készült oldatát
Ύ - 7jfr adagoljuk. A keveréket 2 órán át keverjük, szűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot AcOEt (30 ml) és 4 mol/literes vizes H2SO4 oldat között megoszlási egyensúlyba visszük. A szerves fázist 4 mol/literes vizes H2SO4 oldattal extraháljuk (85 ml), majd vízzel semlegesre extraháljuk és Na2SO4 felett szárítjuk. Az oldószer elpárologtatása és Et2O-ból végrehajtott kristályosítással 0,65 g (+)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-nitro-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk [a]^ = +16,3°, c = 0,7, EtOH).
A savas extraktumokat egyesítjük és 2 mol/literes vizes NaOH oldattal a pH-értéket 7-8-ra állítjuk, majd AcOEt-tel (3x20 ml) extrahálunk. Szokásos feldolgozhat követően 0,42 g (+)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(4-amino-fenil)-1,4-dihidropiridint ([a]o = +7°, c=2,3 CH2CI2) kapunk a szerves fázisból. Ezt követő acetilezéssel a következő vegyületet kapjuk: (-)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-acetil-amino-fenil)-1,4-dihidropiridin ([α]β = “1/1°/ c = 2,3 DMF).
Példa ACaP*+
Inért gáz atmoszférában |(3Á^rpQTg,) 20 t (43 ml) adagolunk (-)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-amino-fenil)-1,4-dihidropiridin (100 mg) piridinben (1 ml) készült oldatához. 90 perc elteltével az elegyet vízzel (50 ml) hígítjuk, AcOEt-tel (3x10 ml) extraháljuk, majd Et2O/EtOH = 70;10 arányú elegyből átkristályosítjuk. 85 mg (+)-2,6-dimetil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(3-acetil-amino-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk (op.: 197-199 °C, [a]D = +0,87°, [a]578 = +2,00°, [a546 = +1,64°, c = 2,2, DMF).
39. példa
J
Inért gáz atmoszférában 4 mól/literes vizes NaOH-oldatot (1,93 ml) adagolunk (+)-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxir4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il)-metil]izotiourónium-0,0'-dibenzoil-D-tartarát (0,7 g ) és trietil-benzil-ammónium-klorid (60 mg) benzolban (7 ml) készült kevert oldatához. 5 perc elteltével a keveréket ecetsavval hevítve a pH-értéket 5-re állítjuk, majd a szerves fázit elválasztjuk vízzel (3x5 ml) mossuk, Na2SO4 felett szárítjuk, majd az oldószert csökkentett nyomáson lepároljuk. A nyers maradékot S1O2 gélen kromatográfiásan tisztítjuk (30/1, eluens CHC13/hexán = 90:20).
így 240 mg (+)-2-merkapto-metil}-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridint kapunk (olaj, [α]θ = = +17,86°, [α]578 = 19,47°, [α]546 = +25,12°, C = 2,8, =CH2C12).
40. példa
Inért gáz atmoszférában (-)-[(6-metil-3-karboetoxi-5-karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridin-2-il) -metil]-izotiourónium-0,0'-dibenzoil-L-tartarát (0,55 g) és trietil-benzil-ammónium-klorid (46 mg) benzolban (6 ml) készült kevert oldatát hozzáadjuk 1,5 ml 4 mól/literes vizes NaOH-oldathoz, majd 5 perc elteltével a pH-értéket jégecettel 5re állítjuk. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel (3x5 ml) mossuk, Na2SO4~en szárítjuk. A nyers maradékot piridinben (6 ml) 95 ml Ac20-val kezeljük. 40 perc elteltével a reakciókeveréket vízzel (100 ml) hígítjuk, Et20-val (3x10 ml) extraháljuk, majd a szerves fázisokat vízzel (5x20 ml) mossuk és Na2SC>4 felett szárítjuk. Az oldószernek vákuumban történő eltávolítását követően a nyers maradékot hexán/Et2O = 90:10 arányú elegyből kristályosítva 240 mg (-)-2-/acetil-tio-metiJ|-3-karboetoxi-5-
-7,8--karbometoxi-4-(2,3-diklór-fenil)-1,4-dihidropiridint (op. :
155-157 ’C, [a]D = -16,8’, [a]578 = -18,44’, [a]546 = -24,45’, c =2,5, CH2C12
41. példa
2-^etil-tio-meti^-6-metil-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-5-karboalliloxi-1,4-dihidropiridin (0,27 g), csontszenes palládium (2 %-os, 6 mg), ammónium-formiát (71 mg) és trifenil-foszfin (3 mg) vízmentes 1,4-dioxánban készült szuszpenzióját 8 órán át reflux hőmérsékleten hevítjük. A reakciókeveréket szobahőmérsékletre hűtjük, sósav vizes oldatára (pH = 2) öntjük, majd etil-acetáttal (2x20 ml) extraháljuk. Az egyesített szerves extraktumokat vizes nátrium-karbonát-oldattal (1 mól/liter 3x10 ml) mossuk, a lúgos mosófolyadékokat összegyűjtjük, pH = 5-6-ra savanyítjuk hígított hidrogén-kloridda'l. A kapott szuszpenziót etil-acetáttal (2x25 ml) extraháljuk, majd az egyesítet szerves extraktumokat Na2SC>4 felett szrítjuk és csökkentett nyomáson vákuumban bepároljuk. így 160 mg 5-karboxi-2-^metil-tio-metiiy 6-metiI-4-(3-nitro-fenil)-3-karboetoxi-l,4-dihidropiridint kapunk amorf szilárd anyag formájában.
NMR (6, CDC13) 10,5 (sb, 1H), 8,3-8,0 (m, 2H), 7,7 - 7,4 (m, 2H), 7,2 (sb, 1H), 5,2 (s, 1H), 4,3 - 4,0 (2 q, 4H), 2,4 (s, 3H), 2,0 (s, 3H), 1,25 (t, 3H). M+ = 393.
42. példa (+)-T-butil^allil-^,6-dimetil-4-fenil-l,4-dihidropiridin-3,5-dikarboxilátj»©l· Vett mintát 10 %-os Pd/C-vel, ammóniumformiáttal és trifenil-foszfinnal keverünk dioxánban és így (+)t-butil-2,6-dimetil-4-fenil-5-karboxi-l,4-dihidropiridin-3-karboxilátet kapunk.
Ίο • · * ♦ · • · · « · * · · ··« ·»··· · » ♦ •· * ··· ··
4-Morfolino-etil-izonitrilt (0,63 ml) adunk a fenti sav 1,5 g-jának és 0,86 g N-hidroxi-szukcinimidnek száraz tetrahidrofuránban (15 ml) készült, 0 °C-ra hűtött oldatához. A keveréket szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük, majd 1 mol/literes vizes HCl-oldattal hígítjuk, vákuumban töményítjük, majd AcOEt-tel extraháljuk. A szokásos feldolgozást követően kapjuk a 2,6-dimetil-4-fenil-3-t-butoxi-karbonil-5-karboxi-lj4-dihidropiridin-N-hidroxi-szukcinimido-észtert.
A fenti észternek N-metil-piperazinnal 4 órán át szobahőmérsékleten DMF-ben végrehajtott reakcióját követően az elegyet vízzel hígítjuk, majd szokásos feldolgozást követően kapjuk az N-metil-,N'-(2,6-dimetil-4-fenil-3-t-butoxi-karbonil-l,4-dihidropiridin-5-il)-karbonil-piperazint.
43. példa
A (+)-t-butil-2,6-dimetil-4-fenil-5-karboxi-l,4-dihidropiridin-3-karboxilátból vett mintát diazometán éteres oldatával reagáltatjuk és így (+)-t-butil,metil-2,6-dimetil-4-fenil-l,4-dihidropiridin-3,5-karboxilátot kapunk. A fenti diészternek (1,5 g) kloroformban (15 ml) készült -12 °C-ra hűtött kevert oldatához trimetil-szilil-jodid (0,53 ml) kloroformban (4 ml) oldatát csepegtetjük 1 óra alatt. A keveréket további 1 órán át 0 °C-on tartjuk vizes Na2SC>3-oldattal hígítjuk 2 mol/literes HCl-oldattal savanyítjuk, majd vízzel hígítjuk. A kivált fehér kristályos 2,6-dimetil-4-fenil-3-karboxi-l,4-dihidropiridin-5karboxilátot (1,14 g) szűrjük.
• « ·

Claims (10)

  1. Szabadalmi igénypontok
    1. Eljárás enantiomeriailag tiszta (I) általános képletű 1,4dihidropiridinek - a képletben
    A jelentése hidrogénatom, -SC-(=N-R23)-N-R22-R23» ~SH,
    -8-(03-024)-0011- vagy -SR2~csoport vagy egy -S(+)R26R27V(”) általános képletű szulfóniumsó,
    R3 jelentése egy szabad vagy egy észterezett (-CO2R31) általános képletű karboxilcsoport,
    R4 jelentése egymástól függetlenül 1-3 halogénatommal, nitro-, ciano-, CF3-, CCI3, C3-C5 mono- vagy polifluor-alkil-, formil-, (C3-C4)-alkil-, (C3-C4)-alkoxi-, fenoxi-, OCH2F-, OCF3-, (C3-C5)-mono- vagy polifluor-alkil-tio-, (C3-C5)-alkil-szulfonil-, C0NH2-, SO2NH2-, SO2NH-(C3-C4)-alkil-, azido-, (C3-C4)-alkil-tio-, (C3-C4)-acil-amino-, NHSO2-(C3-C4)-alkil-, -NHSO2C6H5-, mono-(C3-C4)-alkil-amino-, di-(C3~ -C4)-dialkil-amino-, 00^33-, cisz- vagy transz-(C2-C6)-alkenil—CO2R33-, cisz- vagy transz-(02-0β)-alkenil-C^N-, (Ο2-Οθ)-alkinil-CO2R3i-, (C2-C6)-alkinil-C=N-csoporttal adott esetben szubsztituált fenilcsoport, adott esetben szubsztituált a- vagy β-naftil-csoport, legalább egy nitrogén-, kén- vagy oxigén heteroatomot tartalmazó, adott esetben 1-3 fenil-(C3-C4)-alkil-, (C2-C4)-alkenil-, (C2-C4)-alkinil-, (C3-C4)-alkil-tio-, (C3-C4)-alkoxi-, COR33-, C=N-, CONH2-, amino-, mono-(C3-C4)-alkil-amino-, 01-(03-04)-alkil-amino-csoporttal, klór-, bróm-, fluor-, jódatommal, mono- vagy polifluor-(C1-C5)-alkil-, nitro-, azido-, (C1-C4)-acilamino-, (Cx-C4)-alkil-szulfonilamino-, fenil-, ρ-tolil-szulfonil-amino-, SO2NH2··, SO2“(Ci“ -C4)-alkil-, C=0, C=S vagy NO-csoporttal szubsztituált 5- vagy 6-tagú heterociklusos gyűrű, benzo-fuzionált fentiekben definiált 5- vagy 6-tagú heterociklusos gyűrű, amely előnyösen a fenilgyűrűn keresztül kapcsolódik,
    R5 jelentése egy szabad vagy észterezett (-CO2R32) általános képletű karboxilesöpört, C=N, -NO2, -CO-NH-R51, -P(0)(OR51)2 vagy CO-R52-csoport,
    R5 jelentése (Ci-Cg)-alkil-, (C1-C4)-halo-alkil-,
    -CHO, C=N, (-CO2R33) általános képletű karboxiészter, -CH(ORgi)(OR52) általános képletű acetál vagy egy -CH(SR6i)(OR52) általános képletű lineáris vagy ciklikus tioacetál-csoport, vagy egy -CH(SRgi)(SRg2) általános képletű lineáris vagy ciklikus tioacetál-csoport,
    R2 jelentése a fenti csoportokkal adott esetben szubsztituált fenilcsoport, egy (CH2)n“Het általános képletű csoport, ahol Hét jelentése a fentiekben definiált heterociklusos gyűrű, (C2“Cg)-alkenil-, vagy -alkinil-csoport, egy (C^-Cg)-alkil-csoport, amely adott esetben egy vagy több szabad vagy észterezett CO2R34 általános képletű karboxilcsoporttal, C=N, -O-R24, -S-R24, -N(R24)(R25) “csoporttal, klór-, bróm- vagy jódatommal, a fenti csoportokkal adott esetben szubsztituált fenilcsoporttal, 5- vagy 6-tagú cikloalifás gyűrűvel, amely adott esetben egy vagy több nitrogén-, kén- vagy oxigén heteroatomot tartalmaz, karbonil-, cisz- vagy transz-oxirán- és/vagy aziridin-csoporttal szubsztituált,
    R21, r22 és r2 3 egymástól függetlenül jelent hidrogénatomot, (C1-C4)-alkil-, fenil-(C1-C4)-alkil- vagy (C1-C4)-acilcsoportot, vagy R2i és R22 a közbezárt kapcsoló szénatommal együtt egy -(CH2)n-csoportot, ahol n jelentése 2-4 egész szám,
    R24 és R25 egymástól függetlenül jelentenek hidrogénatomot, (C1-C4)-alkil-, fenil-(C!-C4)-alkil-, ciano-(C1-C4)-alkil-, (C1-C4)-alkoxi-karbonil-(C1-C4)-alkil-, benzoil-, (C1-C4)-acil-csoport;
    r26 és R27 jelentése egymástól függetlenül (Cj-Cg)-alkil-, vagy aril-(Ci-Cg)-alkil-csoport;
    r31, r32* r33 és R34 jelentése egymástól függetlenül (C1-C4)-alkil-, (Ci~C3)-alkoxi-(C^-C4)-alkil-, (C2-Cg)-alkenil- vagy fenil-(C2-Cg)-alkenil-, mono-, di- vagy trihalogén-alkil-csoport;
    R51 jelentése (0χ-04)-alkil-, (C^-C3)-alkoxi-(Ci~C4)-alkil-, aril-, vagy aril-(Ci~C4)-alkil-csoport;
    r 52 jelentése Ci~C4 alkil- vagy fenilcsoport,
    R61 és Rg2 jelentése (Ci~C4)-alkil- vagy fenil-(Cx-C4)-alkilcsoport és mindegyik ORgi, ORg2, SRgj, SRg2 csoport a kapcsoló szénatommal együtt jelenthet egy 1,3-dioxolán, illetve 1,3-ditiolán-gyűrűt, mely adott esetben (Ci—C3)— -alkil- vagy haló-(Ci~C3)-alkil-csoporttal szubsztituált, γ() jelentése egy egyértékű anion, amely lehet klorid, bromid, jodid vagy BF4“ anion, a (Ci~C24)-acil-csoport egy alifás, aromás, cikloalifás, aril-alifás, heterociklusos, heteroalifás és heteroaril-alifás karbonsavból származó csoport, n jelentése 1-4 egész szám előállítására, azzal jellemezve, hogy
    a) egy (II) általános képletű racém izotiokarbamidot - a képletben R2R22» R23» R4' R6 és n jelentése a fentiekben megadott, míg R3’ és R5’ annyiban tér az 1. igénypontban megadottól, hogy jelentése karboxilcsoporttól eltérő - egy (HB*) általános képletű királis savval sóvá alakítjuk,
    b) az (Ιβχ.ΗΒ*) és (Ia2.HB*) általános képletű diasztereomer izotiouróniumsókat - a képletekben R2i, R22, R23, R3’»R5*» R4, R6 és n jelentése a fentiekben megadott - elválasztjuk, és a megfelelő izotiokarbamidokká alakítjuk, vagy akirális savakkal egy másik izotiouróniumsóvá alakítjuk,
    c) adott esetben az (Ia^) és (Ia2) általános képletű vegyületeket vagy sóikat olyan (I) általános képletű vegyületekké alakítjuk, ahol A jelentése SH, S-(Ci~C24)-acil-, -SR2, -S+(R2g)R27 csoport - a képletekben R2, R2g és R27 jelentése a fentiekben megadott -,
    d) adott esetben olyan (I) általános képletű vegyületek előállítása esetén, melyeknél A jelentése hidrogénatom, egy olyan (Iái) általános képletű vegyületet, amelyben A jelentése hidrogénatomtól eltérő, deszulfurálunk.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy olyan (I) általános képletű vegyületet, ahol R5 jelentése CO2R3i általános képletű csoport, és R3 vagy R31 csoport jelentése egy -CH2-CH=CH-R33 általános képletű allilészter - R33 jelentése hidrogénatom, Ci-C3alkil ··· · vagy fenilcsoport - szelektíven hidrolizálunk, majd kívánt esetben észterezéssel egy másik karboxiésztert alakítunk a kivált csapadékot szűrjük..
  3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy az allilészter hidrolízisét transzfern hidrogenolízissel hajtjuk végre, hidrogén-tanszfer katalizátor, továbbá egy foszfin, vagy ammónium vagy alkilammóniumsó jelenlétében.
  4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárások, azzal jellemezve, hogy az előállítandó karboxiészter egy t-butil- vagy triklór-etil-észter.
  5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy A jelentésében hidrogénatomot hordozó (I) általános képletü vegyület előállítása esetén egy A jelentésében -S+(R26)R27 képletü csoportot hordozó (I) általános képletü vegyületet fém-hidriddel deszulfurálunk.
  6. 6. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy egy A jelentésében hidrogénatomot hordozó (I) általános képletü vegyületet egy A jelentésében SH, SR2 vagy S-(Ci~C24)-acilcsoportot hordozó (I) általános képletü vegyületet Raney-nikkellel vagy Na/Hg-amalgámmal deszulfurálunk.
  7. 7. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiindulási vegyületben R4 jelentése NO2 vagy alkil-tio-csoporttól eltérő.
  8. 8. Az 5-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy nitrendipin, nimodipin, nisoldipin, nicardipin, niludipin, felodipin, isradipin, ryodipin, amlodipin, nivaldipin vagy FR 34235 vegyület optikai izomerjeit állítjuk • · · · · • ·· · ·· · · · elő
  9. 9. Az 1. igénypont szerinti eljárás A jelentésében hidrogénatomot hordozó (I) általános képletű vegyületek előállítására, azzal jellemezve , hogy A jelentésében
    S-(c21-c24)-acil-, sr2> “s+(r26)r27 általános képletű 1,4-dihidropiridint deszulfurálunk.
  10. 10. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-9. igénypontok bármelyike szerint előállított (I) általános képletű vegyületet gyógyászati készítmények előállításánál szokásosan alkalmazott gyógyászati hordozó- és/vagy vivőanyagokkal és kívánt esetben más, szinergizmust nem okozó hatóanyaggal összekeverve gyógyszerkészítménnyé alakítjuk.
    A meghatalmazott:
    « ·
    KÖZZÉTÉTELI ♦ · * · · • · · · 9 « ·· ··· ····· · « · ·· · · ·· · · 1962/90 PÉLDÁNY 3/1 0 £ Ί 7 Π - f U .
HU901962A 1989-02-17 1990-02-15 Process for producing pure enantiomers of polysubstituted 1,4-dihydropyridines and pharmaceutical compositions comprising same HUT62270A (en)

Applications Claiming Priority (1)

Application Number Priority Date Filing Date Title
IT8919477A IT1230752B (it) 1989-02-17 1989-02-17 Processo per la preparazione di 1,4 diidropiridine polisostituite in forma enantiomericamente pura.

Publications (1)

Publication Number Publication Date
HUT62270A true HUT62270A (en) 1993-04-28

Family

ID=11158352

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU901962A HUT62270A (en) 1989-02-17 1990-02-15 Process for producing pure enantiomers of polysubstituted 1,4-dihydropyridines and pharmaceutical compositions comprising same

Country Status (17)

Country Link
US (1) US5245039A (hu)
EP (2) EP0383320A1 (hu)
JP (1) JPH04505610A (hu)
KR (1) KR0155557B1 (hu)
AT (1) ATE95813T1 (hu)
AU (1) AU630928B2 (hu)
CA (1) CA2047741A1 (hu)
DE (1) DE69003936T2 (hu)
DK (1) DK0458823T3 (hu)
ES (1) ES2060144T3 (hu)
FI (1) FI95371C (hu)
HU (1) HUT62270A (hu)
IE (1) IE66498B1 (hu)
IT (1) IT1230752B (hu)
NO (1) NO177186C (hu)
RU (1) RU2069658C1 (hu)
WO (1) WO1990009376A1 (hu)

Families Citing this family (11)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US5571827A (en) * 1990-03-13 1996-11-05 Sepracor Inc. Methods and compositions for treating hypertension, angina and other disorders using optically pure s(-) nitrendipine
US5834496A (en) * 1991-12-02 1998-11-10 Sepracor, Inc. Methods for treating hypertension using optically pure S(-) felodipine
EP0661971A1 (en) * 1991-12-02 1995-07-12 Sepracor, Inc. Methods and compositions for treating hypertension, angina, and other disorders using optically pure s(-) felodipine
ES2055653B1 (es) * 1992-09-22 1995-03-01 Elmuquimica Farm Sl Procedimiento de obtencion del 2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dicarboxilato de 3-isopropil-5-(2-metoxi)etil.
ES2055655B1 (es) * 1992-09-22 1995-03-01 Elmuquimica Farm Sl Procedimiento de obtencion de 2,6-dimetil-4-(2-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dicarboxilato de 3-isobutil-5-metil.
ES2055654B1 (es) * 1992-09-22 1995-03-01 Elmuquimica Farm Sl Procedimiento de obtencion de 2,6-dimetil-4-(3-nitrofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dicarboxilato de 3-etil-5-metil.
ES2055652B1 (es) * 1992-09-22 1995-03-01 Elmuquimica Farm Sl Procedimiento de obtencion de 2,6-dimetil-4-(2,3-diclorofenil)-1,4-dihidropiridin-3,5-dicarboxilato de 3-etil-5-metil.
GB9405833D0 (en) * 1994-03-24 1994-05-11 Pfizer Ltd Separation of the enantiomers of amlodipine
FR2719585B1 (fr) * 1994-05-05 1996-08-02 Lafon Labor Procédé d'obtention de 1,4-dihydropyridines optiquement pures.
US5554621A (en) * 1995-06-07 1996-09-10 Bristol-Myers Squibb Company Dihydropyridine NPY antagonists: nitrogen heterocyclic derivatives
ITMI20012434A1 (it) 2001-11-20 2003-05-20 Dompe Spa Acidi 2-aril-propionici e composizioni farmaceutiche che li contengono

Family Cites Families (6)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
DE3447169A1 (de) * 1984-12-22 1986-07-03 Bayer Ag, 5090 Leverkusen Optisch aktive nitrodihydropyridine, verfahren zur herstellung und ihre verwendung in arzneimitteln
HU199796B (en) * 1985-08-06 1990-03-28 Boehringer Biochemia Srl Process for producing 2-thiomethyl-substituted-1,4-dihydropyridines and pharmaceutical compositions comprising such compounds
EP0225175A3 (en) * 1985-11-28 1988-12-28 FISONS plc Dihydropyridine derivatives, processes for their preparation and pharmaceutical compositions thereof
US4920225A (en) * 1986-12-22 1990-04-24 Laboratoires Syntex S.A. Resolution of 1,4-dihydropyridine derivatives
US4994461A (en) * 1987-03-27 1991-02-19 Byk Gulden Lomberg Chemische Fabrik Gmbh 1,4-dihydropyridine enantiomers
WO1988007531A1 (en) * 1987-03-27 1988-10-06 Byk Gulden Lomberg Chemische Fabrik Gmbh New optically active compounds

Also Published As

Publication number Publication date
AU5090490A (en) 1990-09-05
EP0383320A1 (en) 1990-08-22
WO1990009376A1 (en) 1990-08-23
FI913861A0 (fi) 1991-08-15
KR0155557B1 (ko) 1998-11-16
KR910700234A (ko) 1991-03-14
IE66498B1 (en) 1996-01-10
DK0458823T3 (da) 1994-02-21
US5245039A (en) 1993-09-14
CA2047741A1 (en) 1990-08-18
RU2069658C1 (ru) 1996-11-27
DE69003936D1 (de) 1993-11-18
NO177186C (no) 1995-08-02
ES2060144T3 (es) 1994-11-16
FI95371B (fi) 1995-10-13
IT1230752B (it) 1991-10-29
DE69003936T2 (de) 1994-03-31
JPH04505610A (ja) 1992-10-01
ATE95813T1 (de) 1993-10-15
AU630928B2 (en) 1992-11-12
FI95371C (fi) 1996-01-25
IT8919477A0 (it) 1989-02-17
IE900584L (en) 1990-08-17
EP0458823B1 (en) 1993-10-13
NO913188L (no) 1991-08-15
NO177186B (no) 1995-04-24
NO913188D0 (no) 1991-08-15
EP0458823A1 (en) 1991-12-04

Similar Documents

Publication Publication Date Title
US4999362A (en) 2-thiomethyl-substituted-1,4-dihydropyridines, method for their preparation and pharmaceutical compositions containing them
CA1309098C (en) Dihydropyridine derivatives, their preparation and their use
US7482464B2 (en) Processes for the preparation of S-(-)-amlodipine
IE57715B1 (en) Asymmetrical diesters of 1,4-dihydro-2,6-dimethyl-pyridine-3,5-dicarboxylic acid
HUT62270A (en) Process for producing pure enantiomers of polysubstituted 1,4-dihydropyridines and pharmaceutical compositions comprising same
JP2003528046A (ja) フェノキシプロパノールアミン類、それらの製造および治療的使用
JP3764386B2 (ja) アムロジピンベンゼンスルホン酸塩の製造方法
US5468746A (en) Compounds active on the cardiovascular system
WO1998049144A1 (fr) Nouveau derive de dihydropyridine
KR20130027005A (ko) 마니디핀의 다형 형태
EP0215250B1 (en) 2-substituted-1,4-dihydropyridines, method for their preparation and pharmaceutical compositions containing them
JPH0413679A (ja) 新規ジヒドロピリジン誘導体
NO167029B (no) Analogifremgangsmaate for fremstilling av terapeutisk aktive pyridinkarboksylsyrederivater
JP3100444B2 (ja) 1,4−ジヒドロピリジン誘導体及びその製造方法
JP2664941B2 (ja) 1,4―ジヒドロピリジン化合物
US5075324A (en) Aralkyl-1,4-dihydropyridines, a method for their preparation and pharmaceutical composition containing them
RU1816282C (ru) Способ получени производных 2-аминоалкилтиометил-1,4-дигидропиридина или их энантиомеров
JPS59205360A (ja) ジヒドロピリジン化合物
Iran Synthesis of novel unsymmetrically substituted 1, 4-dihydropyridines and separation of the enantiomers of racemic 1, 4-dihydropyridine containing isothioureido group
JPH0278661A (ja) 心臓血管系に作用する化合物
HU194170B (en) Process for production of derivatives of dihydropiridin with positive inotrop influence and medical compounds containing thereof
DK152359B (da) 6-formyl-1,4-dihydropyridinderivater til anvendelse som mellemprodukter ved fremstilling af farmaceutisk aktive 6-cyano-1,4-dihydropyridinderivater
JPS63500379A (ja) 2−チオメチル−置換−1,4−ジヒドロピリジン、それらの製造方法およびそれらを含有する医薬組成物