A leírás terjedelme 12 oldal (ezen belül 3 lap ábra)
HU 226 207 Β1
A találmány praziquantel és epszlprantel alkalmazására vonatkozik ciklikus depszipeptidszármazékok endoparazita elleni hatásának növelésére. A találmány tárgya közelebbről praziquantel vagy epsziprantel és ciklikus depszipeptid kombinációját tartalmazó endoparazita elleni készítmény.
A praziquantel {2-(ciklohexil-karbonil)-1,2,3,6,7,11bhexahidro-4H-pirazino[2,1-a]izokinolin-4-on} és endoparazita elleni hatása ismert a GB 1 441 554 számú iratból.
Az epsziprantel {2-(ciklohexil-karbonil)-2,3,6,7,8,12bhexahidro-pirazino[2,1-a][2]benzazepin-4(1H)-on} és endoparazita elleni hatása ismert az EP 134 984 és EP 185 012 számú iratból.
A PF1022 nevű ciklikus depszipeptidszármazék és endoparazita elleni hatása ismert az EP 382 173 számú iratból.
További ciklikus depszipeptidszármazékok és endoparazita elleni hatásuk ismert a DE 4 317 432, DE 4 317 457 és DE 4 317 458 számú iratból.
A találmány tárgya endoparazita elleni készítmény, amely praziquantelt vagy epsziprantelt tartalmaz gyűrűépítő elemként aminosavakból és hidroxi-karbonsavakból álló, 24 gyűrűatomot tartalmazó (I) általános képletű ciklikus depszipeptidszármazékok mellett, a képletben
Z jelentése hidrogénatom (PF 1022A) vagy N-morfolino-csoport (biszmorfolinoszármazék, PF 1022-21).
A találmány tárgya továbbá praziquantel vagy epsziprantel, valamint gyűrűépítő elemként aminosavakból és hidroxi-karbonsavakból álló, 24 gyűrűatomot tartalmazó (I) általános képletű ciklikus depszipeptidszármazékok alkalmazása, a képletben
Z jelentése hidrogénatom (PF 1022A) vagy N-morfolino-csoport (biszmorfolinoszármazék, PF 1022-21), endoparazita elleni készítmény előállítására.
A találmány értelmében az (I) általános képletű vegyületek alkalmazhatók optikailag aktív, sztereoizomer formákban, valamint racém elegyek formájában. Előnyösen optikailag aktív, sztereoizomer (I) általános képletű vegyületet használunk.
Depszipeptidszármazékként előnyösen alkalmazható az (A) képletű PF1022, amely az EP 382 173 számú iratból ismert.
A depszipeptidszármazékként alkalmazható további vegyületet a WO 93/19053 számú irat ismerteti.
A 24 gyűrűatomot tartalmazó ciklikus depszipeptidszármazékok előállítását egy általános eljárás bemutatásával az (la) általános képletű vegyületek előállításán keresztül ismertetjük. Megjegyezzük, hogy az (la) általános képlet értelmezési köre meghaladja az igényelt depszipeptidszármazékokat definiáló (I) általános képlet értelmezési körét, ezért a bemutatott eljárás az előállítható vegyületek és az intermedierek vonatkozásában általánosabb terjedelmű.
Az (la) általános képletben
R1a, R2a, R11a és R12a jelentése egymástól függetlenül
1-8 szénatomos alkilcsoport, 1-8 szénatomos halogén-alkil-csoport, 3-6 szénatomos cikloalkilcsoport, aralkilcsoport vagy arilcsoport,
R3a, R5a, R7a és R9a jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy 1-8 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport, amely adott esetben hidroxilcsoporttal, 1-4 szénatomos alkoxicsoport, karboxilcsoporttal, karboxamidcsoporttal, imidazolilcsoporttal, indolilcsoporttal, guanidinocsoporttal, tiocsoporttal vagy 1-4 szénatomos alkil-tiocsoporttal szubsztituálva lehet, valamint arilcsoport vagy aralkilcsoport, amelyek adott esetben halogénatommal, hidroxilcsoporttal, 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituálva lehetnek,
R4a, R6a, R8a és R10a jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, 1-5 szénatomos, egyenes szénláncú alkilcsoport, 2-6 szénatomos alkenilcsoport, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoport, amelyek adott esetben hidroxilcsoporttal, 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal, karboxilcsoporttal, karboxamidcsoporttal, imidazolilcsoporttal, indolilcsoporttal, guanidinocsoporttal, tiocsoporttal vagy 1—4 szénatomos alkiltio-csoporttal szubsztituálva lehetnek, valamint arilcsoport vagy aralkilcsoport, amelyek adott esetben halogénatommal, hidroxilcsoporttal, 1-4 szénatomos alkilcsoporttal vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituálva lehetnek, valamint ezek optikai izomerjei és racemátjai.
Az (la) általános képletben előnyösen
R1a, R2a, R11a és R12a jelentése egymástól függetlenül metilcsoport, etilcsoport, propilcsoport, izopropilcsoport, η-, szék- vagy terc-butil-csoport vagy fenilcsoport, amely adott esetben halogénatommal, 1-4 szénatomos alkilcsoporttal, hidroxilcsoporttal vagy 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal szubsztituálva lehet, valamint benzilcsoport vagy fenil-etil-csoport, amelyek adott esetben a fenilcsoportnál megadott csoportokkal szubsztituálva lehetnek,
R3a_Ri°a jelentése a fenti.
Az (la) általános képletben különösen előnyösen
R1a, R2a, R11a és R12a jelentése egymástól függetlenül metilcsoport, etilcsoport, propilcsoport, izopropilcsoport vagy η-, szék- vagy terc-butil-csoport,
R3a, R5a, R7a és R9a jelentése hidrogénatom, 1-8 szénatomos, egyenes vagy elágazó szénláncú alkilcsoport, így metilcsoport, etilcsoport, propilcsoport, izopropilcsoport vagy η-, szék- vagy terc-butil-csoport, amelyek adott esetben 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal, így metoxicsoporttal vagy etoxicsoporttal, imidazolilcsoporttal, indolilcsoporttal vagy 1-4 szénatomos alkil-tio-csoporttal, így metil-tio-csoporttal vagy etil-tio-csoporttal szubsztituálva lehetnek, valamint fenilcsoport, benzilcsoport vagy fenetilcsoport, amelyek adott esetben halogénatommal, így klóratommal szubsztituálva lehetnek,
R4a, R6a, R8a és R10a jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, metilcsoport, etilcsoport, n-propilcsoport, n-butil-csoport, vinilcsoport, ciklohexilcsoport, amelyek adott esetben metoxicsoporttal, etoxicsoporttal, imidazolilcsoporttal, indolilcsoporttal, metil-tio-csoporttal vagy etil-tio-csoporttal szubsztituálva lehetnek, valamint izopropilcsoport, szek-bu2
HU 226 207 Β1 til-csoport és adott esetben halogénatommal szubsztituált fenilcsoport, benzilcsoport vagy feniletil-csoport.
Az (la) általános képletű vegyületek előállíthatok, ha egy (llc) általános képletű, nyílt láncú oktadepszipeptidszármazékot, a képletben
R1a—R12a jelentése a fenti, hígítószer jelenlétében és kapcsolóreagens jelenlétében ciklizálunk.
Kapcsolóreagensként bármely, az amidkötés kialakítására alkalmas reagens felhasználható [például Houben-Weyl: Methoden dér organischen Chemie, 15/2. kötet; Bodanszky és munkatársai: Peptid Synthesis, 2. kiadás, Wiley and Sons, New York, (1976)].
Előnyösen a következő reagensek és módszerek alkalmazhatók: aktívészter-módszer pentafluor-fenollal (Pfp), N-hidroxi-szukcinimiddel vagy 1-hidroxi-benzotriazollal; karbodiimidkapcsolás, például diciklohexilkarbodiimiddel vagy N'-(3-dimetil-amino-propil)-N-etilkarbodiimiddel (EBC); vegyesanhidrid-módszer; foszfóniumreagenssel végzett kapcsolás, ahol a foszfóniumreagens lehet benzotriazol-1-il-oxi-trisz(dimetilamino-foszfónium)-hexafluor-foszfát (BOP) vagy bisz(2-oxo-3-oxazolidinil)-foszfóniumsav-klorid (BOP-C1), valamint foszfonsav-észter-reagenssel végzett kapcsolás, ahol a foszfonsav-észter-reagens lehet cián-foszfonsav-dietil-éter (DEPC) vagy difenil-foszforil-azid (DPPA).
Előnyösen alkalmazható a bisz(2-oxo-3-oxazolidinil)-foszfóniumsav-kloriddal (BOP-C1) és az N’-(3-dimetil-amino-propil)-N-etil-karbodiimiddel (EDC) 1-hidroxibenzotriazol (HOBt) jelenlétében végzett kapcsolás.
A reakció-hőmérséklet általában 0-150 °C, előnyösen 20-100 °C, különösen előnyösen szobahőmérséklet.
Hígítószerként bármely inért szerves oldószer felhasználható.
Előnyösen alkalmazhatók az alifás és aromás, adott esetben halogénezett szénhidrogének, így pentán, hexán, heptán, ciklohexán, petroléter, benzin, Ugróin, benzol, toluol, metilén-klorid, etilén-klorid, kloroform, szén-tetraklorid, klór-benzol és o-diklór-benzol; az éterek, így dietil-éter, dibutil-éter, glikol-dimetil-éter, diglikol-dimetil-éter, tetrahidrofurán és dioxán; a ketonok, így aceton, metil-etil-keton, metil-izopropil-keton és metil-izobutil-keton; az észterek, így ecetsav-metilészter és ecetsav-etil-észter; a nitrilek, így acetonitril, propionitril, benzonitril, és glutársav-dinitril; az amidok, így dimetil-formamid, dimetil-acetamid és N-metilpirrolidon, valamint dimetil-szulfoxid, tetrametilénszulfon, és hexametil-foszforsav-triamid.
A (llc) általános képletű vegyületet és a kapcsolóreagens általában 1:1-1:1,5 mólarányban, előnyösen mintegy ekvimoláris mennyiségben reagáltatjuk.
Az átalakítás után a hígítószert ledesztilláljuk, és az (la) általános képletű vegyületet a szokásos módon, például kromatográfiásan tisztítjuk.
A (llc) általános képletű, nyílt láncú oktadepszipeptidszármazékok, - a képletben a szubsztituensek jelentése a fenti -, előállíthatok, ha egy (Illa) általános képletű vegyületet, a képletben
A jelentése benzilcsoport,
B jelentése hidroxilcsoport,
R1a-R12a jelentése a fenti, hígítószer és katalizátor jelenlétében hidrogénezünk.
A (Illa) általános képletű vegyületek előállíthatok, ha egy (IVa) általános képletű vegyületet hidrolizálunk. A (IVa) általános képletű vegyületek és sztereoizomer formái előállíthatok, ha egy (Va) általános képletű tetradepszipeptidszármazékot, a képletben A jelentése benzilcsoport,
Z jelentőse hidroxilcsoport,
R1a, R2a, R3a, R4a, R5a és R10a jelentése a fenti, és egy (Via) általános képletű tetradepszipeptidszármazékot, a képletben D jelentése hidrogénatom,
B jelentése terc-butoxi-csoport,
R6a, R7a, R8a, R9a, R11a és R12a jelentése a fenti, hígítószer és kapcsolóreagens jelenlétében kondenzálunk.
Az (Va) általános képletű tetradepszipeptidszármazékok előállíthatok, ha egy (VIla) általános képletű tetradepszipeptid-származékot, a képletben
A jelentése benzilcsoport,
B jelentése terc-butoxi-csoport,
R1a, R2a, R3a, R4a, R5a és R10a jelentése a fenti, hígítószer és protonsav jelenlétében elszappanosítunk.
A (Via) általános képletű tetradepszipeptidszármazékok, a képletben D jelentése hidrogénatom,
B jelentése terc-butoxi-csoport, a többi szubsztituens jelentése a fenti, előállíthatok, ha egy (Vlla) általános képletű tetradepszipeptidszármazékot, a képletben A jelentése benzilcsoport,
B jelentése terc-butoxi-csoport,
R1a, R2a, R3a, R4a, R5a és R10a jelentése a fenti, hígítószer és katalizátor jelenlétében hidrogénezünk.
A (Vlla) általános képletű tetradepszipeptidszármazékok előállíthatok, ha egy (Vilii) általános képletű didepszipeptidszármazékot, a képletben
A jelentése benzilcsoport,
Z jelentése hidroxilcsoport,
R1a, R3a és R10a jelentése a fenti, és egy (IXa) általános képletű didepszipeptidszármazékot, a képletben D jelentése hidrogénatom,
B jelentése terc-butoxi-csoport,
R2a, R4a és R5a jelentése a fenti, hígítószer és kapcsolóreagens jelenlétében kondenzálunk.
A találmány szerinti készítmények meleg vérűekkel szembeni jó toxicitásuk mellett felhasználhatók a patogén endoparaziták ellen embereknél, valamint haszonállatok, tenyészállatok, állatkerti állatok, laboratóriumi állatok, kísérleti állatok és hobbiállatok tartása és tenyésztése során. Alkalmazhatók a károsítók valamennyi vagy egyedüli fejlődési stádiumában, továbbá a rezisztens és normálérzékenységű fajok ellen. A patogén endoparaziták irtásával elkerülhetők a betegségek, a pusztulás és a gyarapodás csökkenése (például
HU 226 207 Β1 hús, tej, gyapjú, bőr, tojás és méz termelése során), így a találmány szerinti hatóanyagok alkalmazása gazdaságosabb és egyszerűbb állattartást tesz lehetővé.
A patogén endoparazitákra példaként említhetők a galandférgek, szívóférgek, fonalférgek és buzogányfejű férgek, elsősorban a következők:
Pseudophyllidea rendből például Diphyllobothrium spp., Spirometra spp., Schistocephalus spp. Ligula spp., Bothridium spp., Diphlogonoporus spp.;
Cyclophyllidea rendből például Mesocestoides spp., Anoplocephala spp., Paranoplocephala spp., Moniezia spp., Thysanosomsa spp., Thysaniezia spp., Avitellina spp., Stilesia spp., Cittotaenia spp., Andyra spp., Bertiella spp., Taenia spp., Echinococcus spp., Hydatigera spp., Davainea spp., Raillietina spp., Hymenolepis spp., Echinolepis spp., Echinocotyle spp., Diorchis spp., Dipylidium spp., Joyeuxiella spp., Diplopylidium spp.;
Monogenea rendből például Gyrodactylus spp., Dactylogyrus spp., Polystoma spp.;
Digenea rendből például Diplostomum spp., Posthodiplostomum spp., Schistosoma spp., Trichobilharzia spp., Omithobilharzia spp., Austrobilharzia spp., Gigantobilharzia spp., Leucochloridium spp., Brachylaima spp., Echinostoma spp., Echinoparyphium spp., Echinochasmus spp., Hypodeaeum spp., Fasciola spp., Fasciolides spp., Fasciolopsis spp., Cydocoelum spp., Typhlocoelum spp., Paramphistomum spp., Calicophoron spp., Cotylophoron spp., Gigantocotyle spp., Fischoederius spp., Gastrothylacus spp., Notocotylus spp., Catatropis spp., Plagiorchis spp., Prosthogonimus spp., Dicrocoelium spp., Eurytrema spp., Troglotrema spp., Paragonimus spp., Collyriclum spp., Nanophyetus spp., Opisthorchis spp., Clonorchis spp., Metorchis spp., Heterophyes spp., Metagonumus spp.;
Enoplida rendből például Trichuris spp., Capillaria spp., Trichomosoides spp., Trichinella spp.;
Rhabdltia rendből például Micronema spp., Strongyloides spp.;
Strongylida rendből például Stronylus spp., Triodontophorus spp., Oesophagodontus spp., Trichonema spp., Gyalocephalus spp., Cylindropharynx spp., Poteriostomum spp., Cyclococercus spp., Cylicostephanus spp., Oesophagostomum spp., Chabertia spp., Stephanurus spp., Ancylostoma spp., Uncinaria spp., Bunostomum spp.;
Globocephalus spp., Syngamus spp., Cyathostoma spp., Metastrongylus spp., Dictyocaulus spp., Muellerius spp., Protostrongylus spp., Neustrongylus spp., Cystocaulus spp., Pneumostrongylus spp., Spicocaulus spp., Elaphostrongylus spp., Parelaphostrongylus spp., Crenosoma spp., Paracrenosoma spp., Angiostrongylus spp., Aelurostrongylus spp., Filaroides spp., Parafilaroides spp., Trichostronglyus spp., Haemonchus spp., Ostertagia spp., Marshallagia spp., Cooperia spp., Nematodirus spp., Hyostronglylus spp., Obeliscoies spp., Amidostomum spp., Ollulanus spp.;
Oxyurída rendből például Oxyuris spp., Enterobius spp., Passalurus spp., Syphacia spp., Aspiculuris spp., Heterakis spp.;
Ascaridia rendből például Ascaris spp., Toxascaris spp., Toxocara spp., Parascaris spp., Anisakis spp., Ascaridia spp.;
Spirurida rendből például Gnathostoma spp., Physaloptera spp., Thelazia spp., Gongylonema spp., Habronema spp., Parabronema spp., Draschia spp., Dracunculus spp.;
Filariida rendből például Stephanofilaria spp., Parafilaria spp., Setaria spp., Loa spp., Dirofilaria spp., Litomosoides spp., Brugia spp., Wuchereria spp., Onchocerca spp.;
Gigantorhynchida rendből például Filicollis spp., Moniliformis spp., Macracanthorhynchus spp., Prosthenorchis spp.
A haszon- és tenyészállatokra példaként említhetők az emlősállatok, így szarvasmarhák, lovak, juhok, sertések, kecskék, tevék, vízibivalyok, szamarak, nyulak, dámszarvasok, rénszarvasok, valamint a prémes állatok, így nerc, csincsilla, mosómedve, továbbá madarak, így csirkék, libák, pulykák, kacsák, struccok, továbbá édesvízi és tengeri halak, így pisztráng, ponty és angolna, hüllők és rovarok, így méhek és selyemhernyók.
A laboratóriumi és kísérleti állatokra példaként említhetők az egerek, patkányok, tengerimalacok, aranyhörcsögök, kutyák és macskák.
A hobbiállatokra példaként említhetők a kutyák és macskák.
Az alkalmazás végezhető profilaktikusan vagy terápiásán.
A hatóanyagok alkalmazhatók közvetlenül vagy megfelelő készítmény formájában enterálisan, parenterálisan, dermálisan, nazálisán, a környezet kezelésével vagy hatóanyagot tartalmazó formatestek segítségével, amelyekre példaként említhetők a csík, lap, szalag, nyakörv, fülre erősíthető eszköz, végtagra erősíthető szalag és egyéb jelölőeszközök.
A hatóanyag enterális adagolását végezhetjük például orálisan por, tabletta, kapszula, paszta, itatóvíz, granulátum, orálisan adagolható oldat, szuszpenziő vagy emulzió, valamint hatóanyaggal kiegészített takarmány vagy itatóvíz formájában. A dermális adagolás végezhető például merítéssel, permetezéssel vagy felöntéssel. A parenterális adagolás végezhető például injekció, így intramuszkuláris, szubkután, intravénás vagy intraperitoneális injekció vagy implantátum formájában.
Az alkalmazható készítményekre példaként említhetők a következők:
oldatok, így injekciós oldat, orális oldat, hígítás után orálisan adagolható koncentrátum, a bőrön vagy testüregekben alkalmazható oldat, felöntőkészítmény és gél;
orálisan vagy dermálisan adagolható emulziók és szuszpenziók, valamint injekciós készítmények és félig szilárd készítmények;
a hatóanyagot kenőcsalapban vagy „olaj a vízben” vagy „víz az olajban” típusú emulziós alapban tartalmazó készítmények;
szilárd készítmények, így por, premix vagy koncentrátum, granulátum, pellet, tabletta, kapszula, aeroszol, inhalátum és hatóanyagot tartalmazó formatestek.
HU 226 207 Β1
Az injekciós oldatot intravénásán, intramuszkulárisan és szubkután adagoljuk.
Az injekciós oldat előállításához a hatóanyagot megfelelő oldószerben oldjuk, és adott esetben oldásközvetítő, sav, bázis, puffersó, antioxidáns vagy konzerválószer adagolásával egészítjük ki. Az oldatot sterilen szűrjük és töltjük.
Oldószerként alkalmazhatók például fiziológiásán elviselhető oldószerek, így víz, alkohol, például etanol, butanol, benzil-alkohol, glicerin, propilénglikol, polietilénglikol, N-metil-pirrolidon, valamint ezek elegyei.
A hatóanyagok egyes esetekben fiziológiailag elviselhető, és injekciós célra alkalmas növényi vagy szintetikus olajokban is oldhatók.
Oldásközvetítőként alkalmazhatók például olyan oldószerek, amelyek elősegítik a hatóanyagnak a fő oldószerben történő feloldását vagy gátolják annak kicsapódását. Példaként említhetők a poli(vinil-pirrolidon), poli(oxi-etil)-ezett ricinusolaj és poli(oxi-etil)-ezett szorbitán-észter.
Konzerválószerként alkalmazható például a benzilalkohol, triklór-butanol, p-hidroxi-benzoesav-észter és n-butanol.
Az orális oldatot közvetlenül adagoljuk. A koncentrátumot előzetesen a felhasználási koncentrációra hígítjuk, majd orálisan adagoljuk. Az orális oldatot és koncentrátumot az injekciós oldatnál leírt módon állítjuk elő, amikor is a steril feldolgozás elhagyható.
A bőrön adagolható oldatot felöntjük, felkenjük, bedörzsöljük, permetezzük, vagy más módon a bőrre juttatjuk. Ezeket az oldatokat az injekciós oldatnál leírt módon állítjuk elő.
Ezeknél a készítményeknél adalék anyagként előnyösen fedőanyagot használunk. Fedőanyagként alkalmazhatók szervetlen fedőanyagok, így bentonit, kolloid kovasav, alumínium-monosztearát, valamint szerves fedőanyagok, így cellulózszármazékok, poli(vinilalkohol) és kopolimerjei, valamint akrilát és metakrilát.
A gélkészítményt a bőrre felvisszük vagy felkenjük, vagy a testüregekbe juttatjuk. A gél előállításához az injekciós oldatnál leírt módon kapott oldatot annyi vastagítószerrel keverjük, hogy kenőcsszerű konzisztenciával rendelkező tiszta masszát kapjunk. Vastagítószerként alkalmazhatók például a fent ismertetett fedőanyagok.
A felöntéssel alkalmazható készítményt a bőr korlátozott területére öntjük vagy permetezzük, amikor is a hatóanyag a bőrön áthatol és szisztémiás hatást vált ki.
A felöntéssel alkalmazható készítmény előállításához a hatóanyagot megfelelő, a bőr szempontjából elviselhető oldószerben vagy oldószerelegyben oldjuk, szuszpendáljuk vagy emulgeáljuk. Adott esetben további adalék anyagot, így színezéket, felszívódást elősegítő anyagot, antioxidánst, fényvédő anyagot és tapadást elősegítő anyagot alkalmazunk.
Oldószerként alkalmazható például a víz, alkanol, glikol, polietilénglikol, polipropilénglikol, glicerin, aromás alkohol, így benzil-alkohol, fenil-etanol, fenoxi-etanol, észter, így etil-acetát, butil-acetát, benzil-benzoát, éter, (gy alkilénglikol-alkil-éter, így dipropilénglikolmonometil-éter, dietilénglikol-monobutil-éter, keton, így aceton, metil-etil-keton, aromás és/vagy alifás szénhidrogén, növényi vagy szintetikus olaj, dimetil-formamid, dimetil-acetamid, N-metil-pirrolidon vagy 2,2-dimetil-4oxi-metilén-1,3-dioxolán.
Színezékként alkalmazható bármely olyan, az állattartásban használható színezék, amely oldható vagy szuszpendálható.
Felszívódást elősegítő anyagként alkalmazható például dimetil-szulfoxid, szétterülő olaj, így izopropilmirisztát, dipropilénglikol-pelargonát, szilikonolaj, zsírsav-észter, triglicerid vagy zsíralkohol.
Antioxidánsként alkalmazhatók szulfitok vagy metabiszulfitok, így kálium-metabiszulfit, valamint aszkorbinsav, butil-hidroxi-toluol, butil-hidroxi-anizol vagy tokoferol.
Fényvédő anyagként alkalmazható például novantiszolsav.
Tapadást elősegítő anyagként alkalmazhatók például cellulózszármazékok, keményítőszármazékok, poliakrilát és természetes polimerek, így alginát és zselatin.
Az emulzió adagolható orálisan, dermálisan vagy injekció formájában.
Az emulzió lehet „víz az olajban vagy „olaj a vízben” típusú.
Az emulzió előállításához a hatóanyagot a hidrofób vagy a hidrofil fázisban oldjuk, és ezt megfelelő emulgeátor és adott esetben további adalék anyag, így színezék, felszívódást elősegítő anyag, konzerválószer, antioxidáns, fényvédő szer, viszkozitásnövelő anyag vagy oldószer segítségével a másik fázisban homogenizáljuk.
Hidrofób fázisként (olajként) alkalmazható például paraffinolaj, szilikonolaj, természetes növényi olaj, így szezámolaj, mandulaolaj vagy ricinusolaj, szintetikus triglicerid, így kapril/kaprinsav-biglicerid, 6-12 szénatomos, növényi zsírsavakkal vagy más, speciálisan kiválasztott természetes zsírsavakkal képzett trigliceridelegy, telített vagy telítetlen, adott esetben hidroxilcsoportot tartalmazó zsírsavak részleges gliceridelegye, valamint 8-10 szénatomos zsírsavak mono- és digliceridje.
Zsírsav-észterként alkalmazható etil-sztearát, di-nbutiril-adipát, laurinsav-hexil-észter, dipropilénglikol-pelargonát, közepes lánchosszúságú elágazó zsírsav, 16-18 szénatomos, telített zsíralkohollal képzett észterek, izopropil-mirisztát, izopropil-palmitát, 12-18 szénatomos, telített zsíralkoholok kapril/kaprinsav-észtere, izopropil-sztearát, olajsav-oleil-észter, olajsav-decil-észter, etil-oleát, tejsav-etil-észter, viaszszerű zsírsav-észter, így mesterséges kacsafartőmirigyzsír, dibutil-ftalát, adipinsav-dipropil-észter és ezzel rokon észterelegyek.
Zsíralkoholként alkalmazható például izotridecil-alkohol, 2-oktil-dodekanol, cetil-sztearil-alkohol és oleilalkohol.
Zsírsavként alkalmazható például olajsav és elegyei.
Hidrofil fázisként alkalmazható például víz, alkohol, így propilénglikol, glicerin, szorbitol és elegyei.
Emulgeátorként alkalmazhatók:
nemionos tenzidek, például poli(oxi-etil)-ezett ricinusolaj, poli(oxi-etil)-ezett szorbitán-monooleát, szorbitán-monosztearát, glicerin-monosztearát, poli(oxi-etil)sztearát és alkil-fenol-poliglikol-éter;
HU 226 207 Β1 amfolitikus tenzidek, így dinátrium-N-lauril-béta-imino-dipropionát vagy lecitin;
anionos tenzidek, így nátrium-lauril-szulfát, zsíralkohol-éter-szulfát, mono/dialkil-poliglikol-éter-ortofoszforsav-észter-monoetanol-amin-só;
kationos tenzidek, így cetil-trimetil-ammóniumklorid.
További adalék anyagként alkalmazhatók viszkozitásnövelő és az emulziót stabilizáló anyagok, így karboxi-metil-cellulóz, metil-cellulóz és más cellulóz- és keményítőszármazékok, poliakrilát, alginát, zselatin, gumiarábikum, poli(vinil-pirrolidon), poli(vinil-alkohol), metil-vinil-éter és maleinsavanhidrid kopolimerje, polietilénglikol, viasz, kolloid kovasav vagy ezek elegyei.
A szuszpenzió adagolható orálisan, dermálisan vagy injekció formájában. Előállításához a hatóanyagot megfelelő hordozófolyadékban, adott esetben adalék anyag, így nedvesítőszer, színezék, felszívódást elősegítő anyag, konzerválószer, antioxidáns, és fényvédő anyag jelenlétében szuszpendáljuk.
Hordozófolyadékként bármely homogén oldószer vagy oldószerelegy felhasználható. Nedvesítőszerként (diszpergálószerként) alkalmazhatók a fent említett tenzidek.
További adalék anyagként alkalmazhatók a fent felsorolt adalék anyagok.
A félig szilárd készítmények adagolhatok orálisan vagy dermálisan. Ezek csak nagyobb viszkozitásuk szempontjából térnek el a fent ismertetett szuszpenzióktól és emulzióktól.
A szilárd készítmények előállításához a hatóanyagot megfelelő hordozóanyagban vesszük fel adott esetben adalék anyag alkalmazásával, és a kívánt formára alakítjuk.
Hordozóanyagként bármely, fiziológiailag elviselhető szilárd, inért anyag felhasználható. Példaként említhetők a szervetlen és szerves anyagok, így konyhasó, karbonátok, például kalcium-karbonát, hidrogén-karbonátok, alumínium-oxid, kovasav, agyag, kicsapott vagy kolloid szilícium-dioxid és foszfátok. A szerves anyagokra példaként említhető a cukor, cellulóz, takarmány, tejpor, állati lisztek, gabonaliszt és -dara, valamint keményítő.
Adalékanyagként alkalmazható például konzerválószer, antioxidáns, színezék, előnyösen a fent ismertetett anyagok.
További adalék anyagokra példaként említhetők a csúsztatószerek, így magnézium-sztearát, sztearínsav, talkum, bentonit, a szétesést elősegítő anyagok, így keményítők, vagy térhálósított poli(vinil-pirrolidon), a kötőanyagok, így keményítő, zselatin vagy lineáris poli(vinil-pirrolidon), valamint a szárazon kötő anyagok, így mikrokristályos cellulóz.
A hatóanyagok a készítményben más szinergetikus vagy egyéb hatóanyagokkal keverhetők, amelyek patogén endoparaziták ellen hatnak. Az ilyen hatóanyagra példaként említhető az L-2,3,5,6-tetrahidro-6-fenil-imidazo-tiazol, benzimidazol-karbamát és pirantel.
A felhasználásra kész készítmények hatóanyagtartalma általában 10 ppm, és 20 tömeg% közötti, előnyösen 0,1-10 tömeg%.
A felhasználás előtt hígítandó készítmények a hatóanyagot általában 0,5-90 tömeg%, előnyösen 5-50 tömeg% mennyiségben tartalmazzák.
A hatóanyagok felhasználási mennyisége általában mintegy 10-100 mg/kg, előnyösen 10-50 mg/kg naponta. A készítményben a praziquantel, illetve epsziprantel és a depszipeptidszármazék tömegaránya általában 1:1-10, előnyösen 1:1-2, különösen előnyösen 1:1.
A) példa
In vivő nematődateszt (Ancylostoma caninum vizsgálata kutyában)
Beagle-kölyköket mesterségesen Ancylostoma caninum férgekkel fertőzünk, amelyhez a kutyáknak orálisan 250 L3-lárvát adagolunk.
A megfelelő idő eltelte vagy a lárva hatékonyság jelentkezése után a hatóanyagot zselatinkapszulába töltve orálisan adagoljuk.
A hatékonyságot két módszerrel határozzuk meg:
1. számoljuk a széklettel ürített féregpeték számát a kezelés előtt és után;
2. százalékos hatékonyságot számolunk az alábbi képlettel:
távozó férgek száma a távozó férgek száma a kezelés után+visszamaradó férgek száma
A következő táblázatban azt a dózist adjuk meg, amellyel 100%-os hatás érhető el a fenti két módszer mindegyike szerint számolva. A 0 mg/kg dózis azt jelenti, hogy a hatóanyag önmagában hatástalan. A hatóanyagkombinációknál megadott 1:1 arány tömegarányt jelent.
A) táblázat
Hatóanyag |
Dózis
(mg/kg) |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac) - (PF1022) |
1 |
2-(Ciklohexil-karbonil)-1,2,3,6,7,11b-hexahidro-4H-pirazino[2,1 -a]izokinolin-4-on (praziquantel) |
0 |
2-(Ciklohexil-karbonil)-2,3,6,7,8,12b-hexahidro-pirazino[2,1 -a][2]benzazepin4(1H)-on (epsziprantel) |
0 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac) (PF1022)+2-(ci klohexi l-ka rbon i I)1,2,3,6,7,11b-hexahidro-4H-pirazino[2,1-a]izokinolin-4-on (praziquantel) (1:1) |
0,5 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac) - (PF1022)+2(ciklohexil-karboni l)-2,3,6,7,8,12b-hexahidro-pirazino[2,1 -a][2]benzazepin-4( 1 H)-on (epsziprantel) (1:1) |
0,5 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPh-
Lac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac) |
0,5 |
HU 226 207 Β1
A) táblázat (folytatás)
Hatóanyag |
Dózis
(mg/kg) |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac)+2-(ciklohexil-karbonil)-1,2,3,6,7,11bhexahidro-4H-pirazino[2,1 -a]izokinolin-4-on (praziquantel) (1:1) |
0,25 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac)+2-(ciklohexil-karbonil)-2,3,6,7,8,12bhexahidro-pirazino[2,1 -a][2]benzazepin4(1H)-on (epsziprantel) (1:1) |
0,25 |
Megjegyzések:
MeLeu: N-metil-L-leucin;
D-Lac: D-tejsav;
D-PhLac: D-béta-fenil-tejsav;
D-p-MorPhLac: D-béta-p-morfolino-fenil-tejsav.
B) példa
In vivő nematódateszt (Ancylostoma caninum vizsgálata macskában)
Macskákat mesterségesen Ancylostoma tubaeforme férgekkel fertőzünk, amelyhez az állatoknak 250 L3-lárvát adagolunk orálisan, vagy 500 L3-lárvát adagolunk perkután.
A megfelelő idő eltelte vagy a lárvahatékonyság jelentkezése után a hatóanyagot zselatinkapszulába töltve orálisan adagoljuk.
A hatékonyságot két módszerrel számoljuk:
1. számoljuk a széklettel ürített féregpeték számát a kezelés előtt és után;
2. százalékos hatékonyságot számolunk az alábbi képlettel:
távozó férgek száma a távozó férgek száma a kezelés után+visszamaradó férgek száma
A következő táblázatban azt a dózist adjuk meg, amellyel 100%-os hatás érhető el a fenti két módszer mindegyike szerint számolva. A 0 mg/kg dózis azt jelenti, hogy a hatóanyag önmagában hatástalan, A hatóanyagkombinációknál megadott 1:1 arány tömegarányt jelent.
B) táblázat
Hatóanyag |
Dózis
(mg/kg) |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac)- (PF1022) |
1 |
2-(Ciklohexil-karbonil)-1,2,3,6,7,11 b-he-
xahidro-4H-pirazino[2,1-a]izokinolin-4-on
(praziquantel) |
0 |
2-(Ciklohexil-karbonil)-2,3,6,7,8,12b-hexahidro-pirazino[2,1-a][2]benzazepin4(1H)-on (epsziprantel) |
0 |
Hatóanyag |
Dózis
(mg/kg) |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLacMeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac) (PF1022)+2-(ciklohexil-karbonil)1,2,3,6,7,11 b-hexahidro-4H-pirazino[2,1 -a]izokinolin-4-on (praziquantel)
(1:1) |
0,5 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLacMeLeu-D-Lac-MeLeu-D-PhLac) (PF1022)+2-(ciklohexi l-ka rbon i I)2,3,6,7,8,12b-hexahidro-pirazino[2,1 -a][2]benzazepin-4(1 H)-on (epsziprantel) (1:1) |
0,5 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPh-
Lac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac) |
0,5 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac)+2-(ciklohexil-karbonil)-1,2,3,6,7,11 bhexahidro-4H-pirazino[2,1-a]izokinolin4-on (praziquantel) (1:1) |
0,25 |
Ciklo-(MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac-MeLeu-D-Lac-MeLeu-D-p-MorPhLac)+2-(ciklohexil-karbonil)-2,3,6,7,8,12bhexahidro-pirazino[2,1-a][2]benzazepin4(1H)-on (epsziprantel) (1:1) |
0,25 |
Megjegyzések:
MeLeu: N-metil-L-leucin;
D-Lac: D-tejsav;
D-PhLac: D-béta-fenil-tejsav;
D-p-MorPhLac: D-béta-p-morfolino-fenil-tejsav.
1. példa (la) általános képletű vegyületek előállítása 0,104 mmol (llc) általános képletű vegyület és
0,258 mmol Hünig-bázis 100 ml diklór-metánban felvett oldatához 0 °C hőmérsékleten 0,124 mmol BOP-CI-ot adunk, és 24 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük. Ezután azonos mennyiségű BOP-CI-ot és bázist adunk hozzá, és további 24 órán keresztül kevertetjük. Az oldatot kétszer telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot ciklohexán/etil-acetát 2:1 eleggyel eluálva oszlopkromatográfiásan tisztítjuk.
2. példa (llc) általános képletű vegyületek előállítása 1,222 mmol (Illa) általános képletű, nyílt láncú oktadepszipeptidszármazék 50 ml etanolban felvett oldatát 200 mg Pd(OH)2/C katalizátoron (20% Pd-tartalom) a hidrogénfelvétel befejeződéséig (mintegy 2 óra) hidrogénezzük. A katalizátor kiszűrése után a tiszta (llc) általános képletű vegyület kicsapódik, és további tisztítás nélkül felhasználható.
3. példa (Illa) általános képletű vegyületek előállítása 1,609 mmol (IVa) általános képletű terc-butil-észter ml diklór-metánban felvett oldatába 0 °C hőmérsék7
HU 226 207 Β1 létén és 1,5 órán keresztül hidrogén-klorid-gázt vezetünk. Ezután szobahőmérsékletre melegítjük, és 12 órán keresztül kevertetjük. Végül forgó vákuumbepárlóban bepároljuk, és nagyvákuumban szárítjuk. A maradék további tisztítás nélkül felhasználható.
A (IVa) általános képletű vegyületek előállításához
2,52 mmol (Via) általános képletű tetradepszipeptid és
2.52 mmol (Va) általános képletű tetradepszipeptid 15 ml diklór-metánban felvett oldatához 0 °C hőmérsékleten 0,912 mmol etil-diizopropil-amint és 0,438 mmol BOP-CI-ot adunk. A reakcióelegyet 1 órán keresztül 0 °C hőmérsékleten, és 1,5 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük, majd 20 ml diklórmetánnal hígltjuk, kétszer kevés vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot Kiesel-gélen ciklohexán/t-BuOMe 2:1 eleggyel eluálva oszlopkromatográfiásan tisztítjuk.
Az (Va) általános képletű vegyületek előállításához 2,848 mmol (Vlla) általános képletű tetradepszipeptidszármazékot 50 ml diklór-metánban oldunk, és az oldatba 0 °C hőmérsékleten és 2 órán keresztül hidrogén-klorid-gázt vezetünk. Ezután 8 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük, majd bepároljuk és nagyvákuumban szárítjuk. A maradék további tisztítás nélkül felhasználható.
A (Via) általános képletű vegyületek előállításához
9.53 mmol (Vlla) általános képletű tetradepszipeptidszármazék 37 ml etanolban felvett oldatához 0,6 g Pd(OH)2/C katalizátort (20% Pd-tartalom) adunk, és mintegy 3 órán keresztül szobahőmérsékleten és légköri nyomáson hidrogénezzük. A reakcióelegyet ezután szűrjük, bepároljuk, és a maradékot Kiesel-gélen t-BuOMe/ciklohexán/etanol 1:1:0,5 eleggyel eluálva oszlopkromatográfiásan tisztítjuk.
A (Vlla) általános képletű vegyületek előállításához 22,9 mmol (IXa) általános képletű didepszipeptidszármazék és 27,5 mmol (Villa) általános képletű didepszipeptidszármazék 80 ml diklór-metánban felvett és 0 °C hőmérsékletre lehűtött oldatához 57,3 mmol diizopropiletil-amint és 29,8 mmol BOP-CI-ot adunk, 1 órán keresztül 0 °C hőmérsékleten és 1 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük, a csapadékot kiszűrjük, az oldatot diklór-metánnal hígítjuk, háromszor kevés vízzel mossuk, nátrium-szulfáton szárítjuk, és bepároljuk. A maradékot Kiesel-gélen ciklohexán/etil-acetát 15:1 eleggyel eluálva oszlopkromatográfiásan tisztítjuk.