HU226100B1 - Covering module and anchor sheet and method of installing a covering - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 30 oldal (ezen belül 17 lap ábra)

HU 226 100 Β1

Jelen találmány tárgya rögzítőlap merev hordozófelület borítására, amely teljesen kész díszítéssel rendelkező felső és bolyhokkal borított alsó lapú dekoratív borításhoz van hozzáerősítve. A jelen találmány tárgya emellett egy burkolóegység is, amely további burkolóegységekhez csatlakoztatás útján teljesen kész, összefüggő díszítőfelület létrehozására szolgál. A találmány tárgya még egy, összefüggő burkolat kialakítására szolgáló eljárás is.

A gyakorlatban a dekoratív borítást elhelyezése után a rögzítőlap fogja össze egységes egésszé, valamint ad annak tömeget és tartást. Különösen igaz ez hajlékony dekoratív borítóelemekből - például szőnyegből - kialakított egységek esetén. A dekoratív borítás rögzítése végett a rögzítőlap egyik oldalán célszerűen horgok vannak, melyek a dekoratív borítás alsó oldalán található bolyhokba akadnak bele. A rögzítőlap ráerősíthető az alatta lévő felületre - például padlóra vagy falra -, vagy egyszerűen csak a padlóra helyezhető, ahol a dekoratív borítással együtt már elegendő súlya lesz ahhoz, hogy ne mozdulhasson el. A rögzítőlap mozgását megakadályozandó, egyéb módon is lerakható, kisebb és nagyobb méretekben gyártható és, amint azt a későbbiekben részletesen bemutatjuk, gyárilag ráerősített dekoratív borítással ellátott változata is létezik.

Dekoratív, hajlékony burkolatot, például szőnyegeket, gyakran erősítünk merev felületekhez, például fából vagy betonból készült padlóhoz. Sok esetben kívánatos vagy egyenesen követelményként merül fel, hogy a padlót borító szőnyeg rögzített legyen. Az évek során sokféle rögzítési eljárást kidolgoztak ezen feladat megoldására.

Az egyik ilyen ismert megoldás, amikor a szőnyeget közvetlenül a padlóhoz ragasztják. Ezen eljárást betonpadlóval rendelkező helyiségekben alkalmazzák előszeretettel: a burkolandó betonfelület teljes egészét folyékony ragasztóanyaggal vonják be. Az eljárás előnye, hogy mindaddig, amíg a szőnyeg és a padló közötti ragasztási kapcsolat sértetlen marad, a szőnyeg nem púposodik fel. Természetesen az így lefektetett szőnyeg pótlása vagy cseréje problémát jelent, hiszen a padlóról el kell távolítani az előzőleg használt ragasztóanyagot. Ugyanakkor szükség lehet új ragasztóanyag felvitelére is, a ragasztóanyagok pedig gyakran tartalmaznak olyan illékony, szerves összetevőket, amelyek használata bizonyos helyiségekben nem engedélyezett, másutt pedig szellőztetéssel eltávol ítandó.

A faltól falig érő szőnyeg lerakásának egy másik módja a „szőnyegrögzítő szegmentes lécek” használatán alapszik. Ennél a módszernél a fából készült léceken felfelé kiálló, meghajlított szőnyegrögzítő szegeket ütnek keresztül, majd a léceket a lefedendő terület peremén rögzítik - gyakran hozzászegezik azokat a fából készült padlóhoz -, végül a szőnyeget a szőnyegrögzftő szegekre feszítik. Az eljárás előnye, hogy a szőnyeg felpúposodása a szőnyeg rögzítőszegekről történő levételével egyszerűen megszüntethető, és mivel a szőnyeg, valamint az alatta lévő béléslap nincsenek a padlóhoz ragasztva, sérülés nélkül felszedhetők. Mindazonáltal a szőnyeg kifeszítése rendkívül munkaigényes, ami a faltól falig érő szőnyeg ily módon történő lerakását rendkívül megdrágítja. Az eljárás egy további előnye, hogy mentes az illékony szerves vegyületek használatától is, azonban a szőnyegrögzítő szegmentes lécek betonpadlóhoz rögzítése problémát jelent.

Az újabb eljárásokban a DE-7029524, az US-3,574,019, az UK-1,546,901, az US-4,822,658, az US-5,191,692, az US-5,382,462 és az US-5,479,755 számú szabadalmi iratokban bemutatott Velcro típusú, tépőzáron alapuló rögzítőelemeket használják.

Az US-4,822,658 számú szabadalmi irat szerint a találmány tárgya olyan, faltól falig érő szőnyeglerakási eljárás, ahol a szoba kerületén, a szőnyeg szélei mentén, nyomás hatására ragadó ragasztóval horgokkal borított csíkokat erősítenek fel, majd a hátoldalán bolyhos eiemekkei ellátott szőnyeget a szoba méretének megfelelő nagyságúra vágják. A horgokkal borított csíkok a szőnyeg ezen bolyhos elemeivel kapcsolódnak össze. Az US-5,191,692 számú szabadalmi irat szerinti megoldás az US-4,822,658 számú szabadalmi iratban ismertetett találmány tárgyával megegyező eljárást mutat be, de szőnyeg szegélyezésére. Mindkét irat ismerteti a horgokkal ellátott csíkra helyezett borítólap használatával járó előnyöket, melyek közül a legfontosabb talán az, hogy az ilyen borítólap megakadályozza a horgok és bolyhok idő előtti összekapcsolódását, és anélkül teszi lehetővé a szőnyeg pontos elhelyezését és pótlását, hogy a lefektetés során szükség lenne az idő előtt összekapcsolódott horgok és bolyhok szétválasztására. Az eljárás további előnyei még, hogy az említett csíkok a szőnyeggel lefedendő terület, valamint a szőnyeg széleire előre felerősíthetők, a szőnyeg bármiféle károsodás nélkül felszedhető, továbbá az illékony anyagokat tartalmazó ragasztók használata is elkerülhető.

Szőnyegek és egyéb dekoratív burkolatok lefektetésére egy olyan megoldás lenne az abszolút tökéletes, ahol lerakás után a szőnyegnek vagy a dekoratív burkolatnak akkora súlya és tartása lenne, hogy az alatta található felülethez egyáltalán nem (vagy csak néhány ponton) kellene rögzíteni, továbbá a szőnyegek és egyéb dekoratív burkolatok a már burkolattal ellátott felületekre is lerakhatok lennének anélkül, hogy a korábbi burkolatot előzőleg eltávolítanánk alóluk. Mindazonáltal az ilyen megoldás szerinti burkolóelemnek teherautóval történő szállítás és az adott helyre - például egy szobába - való beférés céljából a felgöngyölítéshez elegendően hajlékonynak kell lennie. Ha a felgöngyölítéshez túlságosan merev lenne, akkor a lerakás helyszínén különálló egységekből folytonos egésszé összeállítható kell legyen, az összeállítás után pedig minimális vagy akár mindennemű rögzítés nélkül is elegendő tömeggel és tartással kell rendelkezzék az egy helyben maradáshoz. Ez különösen abban az esetben rendkívül fontos, ha különböző anyagú padlókat vagy felületeket kell burkolattal ellátnunk.

Amint azt korábban már említettük, a szőnyeget vagy egyéb dekoratív burkolatot a könnyű eltávol ftha2

HU 226 100 Β1 tóság céljából célszerű csupán néhány diszkrét ponton - bizonyos esetekben egyáltalán nem - rögzíteni az alatta levő felülethez, hiszen a rögzítés a hordozófelületben ily módon csupán minimális kárt okoz, és könnyebbé válik a hordozófelületről való leválasztás, illetve az arra való felszerelés. A szőnyeg vagy egyéb dekoratív burkolat alsó oldalán lévő diszkrét pontokon való rögzítésnek szerkezetileg összefüggő, a burkolat teljes alsó felületére kiterjedő rögzítéssé alakításához szükség van egy termékre, egy eljárásra és egy úgynevezett burkolóegységre. Ez azért szükséges, hogy a lerakott szőnyeg vagy más dekoratív burkolat az emberi forgalom, a guruló tárgyak, a mozgó bútorok, a páratartalom- vagy a hőmérséklet-változás okozta erők hatására fellépő igénybevételek mellett is fenntarthassa környezeti hatásokkal szembeni stabilitását, egyenességét, valamint vízszintes síkbeli stabilitását.

Megoldásunk lehetővé teszi a szőnyeg- vagy egyéb burkolóegységek alattuk levő szétkapcsolható rögzítőlapok használatával történő egységes egésszé való összeállítását. Ily módon a dekoratív borításból és a ráerősített rögzítőlapokból álló egységek már a lerakás előtt, akár egy teljesen más helyszínen is létrehozhatók. Továbbmenve, az ilyen egységek javítás, csere vagy esztétikai okból könnyen eltávolíthatók, majd újra lerakhatok. A szomszédos egységek rögzítőlapjainak és dekoratív borításainak egymásra való átfedésével pedig a teljes burkolatnak akkora tömeg és olyan tartás adható, melynek következtében a padlóhoz rögzítés minimálissá vagy éppen szükségtelenné válik.

A jelen találmánnyal egyrészt olyan burkolóegységet valósítottunk meg, amelynek dekoratív felső lappal és ezzel átellenes alsó lappal rendelkező legalább egy dekoratív borítása, továbbá felső lappal rendelkező díszítésén rögzítőlapja van, ahol a dekoratív borítás alsó lapja jelentős méretű darabján keresztül a díszítetlen rögzítőlaphoz van oldhatóan csatlakoztatva, továbbá a rögzítőlap úgy van méretezve, hogy a dekoratív borítás rögzítőlaphoz csatlakoztatását követően a burkolóegység legalább egyik széle mentén a rögzítőlap felső lapján terjedő átlapolási tartomány alakul ki, amely átlapolási tartomány a tekintett burkolóegység egy szomszédos burkolóegységgel való oldható csatlakoztatása útján egy szomszédos burkolóegység dekoratív borítása alsó lapjának átlapolási tartományához való csatlakoztatásra szolgáló eszközzel van ellátva.

A jelen találmánnyal másrészt olyan rögzítőlapot hoztunk létre, amely a dekoratív borítás és a hordozófelület között elhelyezett, valamint az utóbbit beborító vékony és hajlékony, egyik oldalán a vele szemben lévő dekoratív borítás bolyháival összekapcsolódó horgokkal borított lap, és amely a hordozófelületre helyezve és ahhoz csupán néhány ponton hozzáerősítve, a ráerősített dekoratív borítással együtt felpúposodást megakadályozó tömeggel és tartással rendelkezik, továbbá az alatta lévő merev hordozófelületek (például a padló vagy a fal felülete) eltakarására szolgáló dekoratív burkolatok (szőnyeg-, cserép-, csempe-, keményfa-, márvány- vagy falburkolatok) oldható módon erősíthetők rá.

A találmánnyal továbbá egy olyan összefüggő burkolat létrehozására szolgáló eljárást is kidolgoztunk, amelynek keretében

a) valamelyik oldalán horgokkal borított rögzítőlapot választunk;

b) a rögzítőlapra lényegében egyik oldalán komplementer bolyhokkal borított dekoratív borítást helyezünk rá, miáltal legalább egyik széle mentén rögzítőlap és dekoratív borítás egymásra lapoló tartományával rendelkező burkolóegységet hozunk létre;

c) a b) lépést szükség szerint ismételve rögzítőlap és dekoratív borítás alkotta, rögzítőlap és dekoratív borítás egymásra lapolt tartományával rendelkező burkolóegységeket hozunk létre.

A találmány egy lehetséges példaként! kiviteli alakja szerinti rögzítőlap célszerűen vékony, hajlékony lap formájában való előállításával a burkolóanyagoknak - például a felület borítására előre összeállított vagy a helyszínen összerakható hajlékony szőnyegeknek - tartás adható. Megoldásunknál a hajlékony rögzítőlap felső lapján lévő horgok a szőnyeg vagy szőnyegdarabok alsó lapján található bolyhokkal kapcsolhatók össze. Ily módon a rögzítőlapokat elegendő csupán néhány diszkrét ponton hozzáerősíteni a betonból vagy fából lévő borítandó felülethez. A rögzítőlap lehetővé teszi továbbá a kővel vagy csempével borított felületek jelentős rongálódás nélküli dekoratív borítását, a dekoratív burkolatok gyártási helyen vagy máshol előre történő összeállítását, vagy különböző színű darabok helyszínen történő kivágásával és összeillesztésével valamilyen mintázat létrehozását. Egy ilyen burkolórendszer alkalmas egy területrészt borító kisebb szőnyegburkolat vagy egy faltól falig érő szőnyegburkolat kialakítására is, és bizonyos esetekben, illetve csempeburkolatnál, a rögzítőlap hordozófelülethez történő rögzítésére egyáltalán nincs szükség. Ha a szőnyeg a falak vagy a szoba határaihoz való illesztés céljából méretre van vágva (illetve elegendő mennyiségű bútor ráhelyezésekor), akkor a rögzítőlap a szőnyegnek megfelelő tartást biztosít ahhoz, hogy a szőnyeg ne mozdulhasson el a helyéről.

Mindazonáltal hangsúlyoznunk kell, hogy a találmány tárgyát képező rögzítőlap nem a hagyományos értelemben vett szerkezeti alátámasztó elem, mint például az US-5,060,443 számú szabadalmi iratban bemutatott rögzítőlap, mivel az nem a hordozófelületet padlót vagy falat - támasztja, hanem a lefektetett szőnyeg vagy dekoratív burkolat, illetve a különálló szőnyegdarabok vagy burkolóegységek egymáshoz (és nem feltétlenül a padlóhoz) rögzítésére szolgál. A rögzítőlap rendszerint elegendően hajlékony ahhoz, hogy a hordozófelület egyenetlenségeit elfedje.

A rögzítőlap a ráerősített dekoratív borítással szemben igen vékony, bár néhány esetben, például vékony márványburkolat esetén, a rögzítőlap vastagabb és merevebb is lehet, mint a rajta lévő borítóanyag. Ilyen esetekben a rögzítőlap műanyagon kívül egyéb anyagokból, például fémből (alumínium vagy acél) vagy fából is készülhet.

A találmány egy lehetséges kiviteli alakja tehát dekoratív burkolatok (például szőnyeg) szilárd hordozófe3

HU 226 100 Β1 lületen (például padlón) szétszedhető módon való összekapcsolására szolgáló, leválasztható rögzítőlap, ahol a dekoratív borítás felső lapja gyári kialakítású, alsó lapján pedig alapvetően bolyhok vannak. A rögzítőlap vékony, célszerűen műanyagból (például polikarbonátból, poliészterből, polietilénből vagy polipropilénből) készített lap, amelynek a dekoratív borítás bolyhokkal ellátott lapjával szemben lévő felső felületén horgok vannak, és a dekoratív borítás, valamint a hordozófelület között kerül elhelyezésre. A rögzítőlap(ok) mérete(i) lehet(nek) pontosan azonos(ak) az őt/őket borító dekoratív borításdarabok méretével, ez azonban egyáltalán nem követelmény. A rögzítőlap vagy a dekoratív borítás egymásra lapoló részeit rendszerint a különálló burkolóegységek összekapcsolására használjuk. A rögzítőlap mérete a dekoratív borítással fedett területnél lehet nagyobb, vagy azokban az esetekben, amikor a lerakandó szőnyeget falhoz vagy más határvonalhoz pontosan kell illeszteni, kisebb. Az összefüggő burkolat egységének megőrzése végett a rögzítőlapnak és a dekoratív borításnak összekapcsolt állapotában, a rögzítőlap és dekoratív borítás padlón vagy más hordozófelületen való elhelyezése után fellépő vízszintes irányú nyíróerőkkel szemben megfelelő tartással kell rendelkeznie. A rögzítőlapot bizonyos esetekben meghatározott számú rögzítési ponton a hordozófelülethez erősítjük. Egyéb esetekben a rögzítőlapnak a dekoratív borítással együtt megfelelő tartása és tömege lesz ahhoz, hogy a szobában vagy máshol rögzltésmentesen legyen lefektethető.

A találmány egy másik kiviteli alakjánál lehetőség van a dekoratív, hajlékony rögzítőlapok egymáshoz illeszthető módon való lerakására, majd azoknak - a tépőzáras rögzítőrendszer elvét felhasználva - a rajtuk lévő horgok és az azokra átlapoló dekoratív borításon (például szőnyegen) lévő bolyhok segítségével való összekapcsolására. Ilyen esetekben a dekoratív borítás általában túlér a rögzítőlapok illesztési vonalán, illetve a rögzítőlap túlér a dekoratív borítások illesztési vonalán.

Célszerű, de nem minden esetben kötelező, hogy a dekoratív borítás a rögzítőlapról leválasztható legyen. Kisebb burkolóegységek esetén a dekoratív borítás általában előre, lehetőség szerint leválaszthatatlanul van a rögzltőlapra felerősítve úgy, hogy a rögzítőlapon vagy a dekoratív borításon bizonyos részt a szomszédos darabok egymáshoz kapcsolása végett fedetlenül, illetve takaratlanul hagyunk. Ezen átlapolórészektől megköveteljük azonban, hogy egyrészt oldható rögzítést biztosítsanak, másrészt az átrendezhetőség érdekében ne tegyék lehetővé a burkolóegységek lerakás közbeni egymáshoz illesztésekor fellépő azonnali összekapcsolódást. Oldható rögzítésként célszerű horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszert használni, ami ragasztóképességét többszöri szétválasztás után is megőrző ragasztással is helyettesíthető. Ha a burkolóegységek összekapcsolására a horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszert használjuk, akkor a horogborító lap a horgokhoz és a bolyhokhoz egyaránt hozzá nem tapadó, sima műanyag lap, vagy a horgok fedésére az US-4,822,658 számú szabadalmi iratban ismertetett horogborító laphoz hasonló, textilből vagy papírból készített horogborító lap. Parketta, csempe, keményfa, kerámia, illetve egyéb rugalmatlan dekoratív borítás esetén az átlapoló területeken hajlékony szalagburkolat használandó, amely a gyárilag felrakott dekoratív borítás alól való eltávolítás céljából kihúzófonállal van ellátva. A lerakás folyamata hasonló módon végezhető teljesen ragasztós és részben ragasztós, részben horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerrel ellátott burkolóegységek esetén is.

Ily módon a különálló rögzítőlapdarabok és burkolóegységek a padlón „rögzítésmentesen lefektetett vagy a padlóhoz csupán néhány diszkrét ponton rögzített - összefüggő egésszé kapcsolódnak össze.

A találmány egy további kiviteli alakja olyan rögzítőlapot, rögzítőlapokat és burkolóegység-darabokat valósít meg, melyek egymást lapoló és egymáshoz képest eltolt elrendezése megfelelő tartással, légköri viszonyokkal szembeni stabilitással, vízszintes síkbeli stabilitással (szakítószilárdsággal) és hajlékonysággal bíró padlóburkolatot alkot úgy, hogy az nem igényli az alatta fekvő padlóhoz való hozzáerősítést; a hozzáerősítés csak csúszós márványpadlón, feljárón vagy lépcsőn elhelyezett keskeny szőnyeg esetén - jelentős forgalom mellett - válik szükségessé.

A találmány egy újabb kiviteli alakjánál a rögzítőlap és dekoratív borítás a rögzítőlap felső oldalán lévő horgok egy részének a dekoratív borítás alsó oldalán lévő bolyhok némelyikével való szétválasztható összekapcsolásával előre összeállíthatók. Ebben az esetben a rögzítőlaphoz kapcsolódó dekoratív borítás a rögzítőlapot előre meghatározott mértékben fedi. Az így kialakított burkolóegységeket azután a lerakás helyszínére szállíthatjuk, ahol az egyik burkolóegység dekoratív borításának alsó lapján lévő bolyhok és az ezzel szomszédos burkolóegység rögzítőlapjának felső lapján lévő horgok összekapcsolásával a teljes hordozófelület lefedhető burkolóegységek egymás utáni, érintkezőhelyzetben való lerakásával. Egy adott burkolóegységeknek a már burkolóegységekkel lefedett, folyamatosan növekvő felülethez megfelelő helyzetben való csatlakoztatása közben a kiválasztott burkolóegység rögzítőlapján lévő horgok vékony, merev műanyag lapokkal vannak lefedve. Miután a burkolóegységet pontosan hozzáigazítottuk a már lefedett részhez, a vékony és merev műanyag lapokat a két burkolóegység közül a vízszintes síkkal párhuzamosan kihúzzuk. Ily módon lehetővé tesszük, hogy a burkolóegység horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerén keresztül a már lefedett területhez kapcsolódjék. A vékony és merev műanyag lapok ugyanakkor lehetővé teszik a díszítőelemekkel fedett terület burkolóegységeinek szétválasztását is: az egymással mechanikus kapcsolatban lévő burkolóegységek horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerének elemei közé a műanyag lapot a vízszintes síkkal párhuzamosan bevezetve, a mechanikai kapcsolat megszüntethető. Ennek következtében a horgok és a bolyhok egy4

HU 226 100 Β1 mástól elválasztott helyzetbe kerülnek, a kiválasztott burkolóegység az egybefüggőn lefedett részről leválaszthatóvá és eltávolíthatóvá válik.

A találmány egy következő kiviteli alakja a beborítandó területre lerakható, további burkolóegységekkel összekapcsolható és azokkal együtt egy teljes díszítőfelületet megvalósító olyan burkolóegység, amelynek legalább egy, díszítőfelülettel és alsó lappal rendelkező dekoratív borítása és egy díszítetlen felső lappal rendelkező rögzítőlapja van, ahol a dekoratív borítás alsó felületének számottevő részével ezen díszítetlen rögzítőlaphoz kapcsolódik. A rögzítőlap méretezése olyan, hogy a dekoratív borítás ráerősítése után az előálló burkolóegység rögzítőlapjának felső felületén - annak legalább egyik széle mentén - átfedés kialakítására alkalmas terület maradjon. Az átfedési terület olyan rögzítőelemmel van ellátva, amely lehetővé teszi a burkolóegységnek egy szomszédos burkolóegységgel való szétválasztható összekapcsolását. Az említett rögzítőelem a szomszédos burkolóegység dekoratív borítása alsó lapjának átfedési területén elrendezett további rögzítőelemmel kapcsolódhat össze.

Azonos típusú, de eltérő színű vagy mintázatú dekoratív borításokból (például vörös és kék szőnyegdarabok váltakozó lerakásával) végtelen sok, különböző alakú és méretű burkolóegység szerkeszthető, míg különböző típusú dekoratív borítások kombinálásával a lerakás helyszínén végtelen sok, egymástól különböző mintázat alakítható ki (például egy szállodában, étteremben vagy bálteremben szőnyeg és keményfa felváltva történő lerakásával, vagy egy lakásban szőnyeg, keményfa, kerámia és kő kombinálásával). Az ilyen, egymással érintkező burkolatok általában elegendő tartással és tömeggel rendelkeznek ahhoz, hogy ne kelljen őket az alattuk lévő hordozófelülethez rögzíteni. Néhány esetben azonban szükség lehet a rögzítőlap néhány diszkrét ponton történő rögzítésére is, például amikor a beburkolandó felület egy függőleges fal.

A találmányt a következőkben rajz segítségével mutatjuk be részletesen, ahol az

1. ábra a találmány egy lehetséges kiviteli alakjának megfelelő, a padlón egymás mellett elrendezett, az illesztési élek mentén célszerűen átmeneti borítóelem formájában kialakított eltávolítható horogborító lappal borított kötőelemekkel egymáshoz kapcsolt rögzítőlapok rendszerét mutatja, a

2. ábra a padlóra lerakott rögzítőlap egy olyan metszete, ahol a rögzítőlap egyik széle különálló, eltávolítható A-A horogborítólap-darabokkal van fedve, a

3. ábra összekötő horogborító lappal ellátott, az

1. ábrán bemutatott kiviteli alak 3-3 metszete, a

4. ábra az 1. ábrán vázolt rögzítőlapra lerakott szőnyegburkolatot mutatja, az

5. ábra a 4. ábra 5-5 metszete, a

6. ábra szőnyegburkolatból és rögzítőlapból álló, előre legyártott burkolóegységek egymáshoz illesztett átfedőhelyzetben történő lerakását szemlélteti, a

7. ábra a 6. ábra 7-7 metszete, a

8. ábra a találmány egy másik lehetséges kiviteli alakját mutatja, ahol az összeillesztett rögzítőlapok illesztési vonalát különálló szőnyegcsík fedi, a

9. ábra a 8. ábra 9-9 metszete, a

10. ábra a rögzítőlap és egy mintás szőnyeg egy másik lehetséges elrendezését ábrázolja, a

11. ábra egy peremmel rendelkező rögzítőlapra felszerelt szőnyegdarabot mutat, a

12. ábra a 11. ábra 11-11 metszete, a

13. ábra a találmány egy további lehetséges megvalósítását szemlélteti, ahol az összefüggő dekoratív burkolat elemi burkolóegységekből van kialakítva, a

13a. ábra a találmány egy újabb lehetséges kiviteli alakját mutatja, ahol a rögzítőlap és az azt fedő dekoratív borításdarabok - a burkolóegységekhez hasonló módon - gyárilag vannak összekapcsolva, és úgy vannak lerakva, hogy egymáshoz illeszkedjenek és egymásra átlapoljanak, a

14. ábra olyan rögzítőlapot ábrázol, amelynek horgokkal borított felső lapja van, alsó lapja pedig - igény szerint - párnázóréteggel látható el, a

15. ábra teljesen kész díszítésű felső lappal és bolyhokkal borított alsó lappal rendelkező dekoratív burkolóegységet ábrázol, a

16. ábra a burkolóegységekkel teljesen lefedett felület egyetlen burkolóegységét szemlélteti, ahol a burkolóegység dekoratív borítása horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszer segítségével, szétválaszthatóan és fedőn van a rögzítőlapra felerősítve, a

17. ábra a 16. ábra 17-17 metszete, a

18. ábra egymáshoz illesztett, a hordozófelületen egymásra átfedő módon lerakott, két darab, gyárilag összeállított burkolóegységet ábrázol, a

18a. ábra egymáshoz illesztett, a hordozófelületre egymásra átfedő módon lerakott, három darab, gyárilag összeállított burkolóegységből létrehozott burkolathoz egy negyedik burkolóegység hozzákapcsolását mutatja, a

19. ábra a burkolóegységekből létrehozott összefüggő burkolat egy darabját ábrázolja, a

20. ábra két egymáshoz kapcsolt burkolóegység keresztmetszete, a

21. ábra a burkolóegységekből létrehozott burkolat egy másik, téglalap alakú burkolóegységekkel megvalósított változatát szemlélteti, a

22. ábra a burkolóegységekből létrehozott burkolat egy további, a dekoratív mintázatot kerámiabetétekkel elválasztott szőnyeglapok

HU 226 100 Β1 segítségével megvalósító változatát mutatja, a

23. ábra a 22. ábrán bemutatott elrendezés díszítőmintáinak kerámiabetétjét ábrázolja, a

24. ábra a 22. ábrán bemutatott burkolat előre gyártott burkolóegységeinek egy lehetséges kiszállítási alakját szemlélteti, és végezetül a

25. ábra a burkolóegységek 22. ábrán vázolt elrendezésének egy másik lehetőségét mutatja be.

Az 1. ábrán a találmány egy lehetséges példaként! kiviteli alakja szerinti 1 rögzítőlaphoz illesztett 3, 5 rögzítőlapok láthatók. Az 1, 3, 5 rögzítőlapok mindegyike műanyagból vagy műszálból készült, és a 2., illetve 3. ábrán jobban látható horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerek horgaihoz hasonló 7 horgokkal van borítva. A 7 horgokat előnyösen átmeneti borítóelemek formájában kialakított, célszerűen textilből készült 9 horogborító lapok takarják, ez azonban vékony fólia is lehet. A 9 horogborító lap a 2. és 3. ábrán látható jobban. A 7 horgok tisztán tartása végett és a lerakandó burkolórétegnek a 7 horgokkal való idő előtti összekapcsolódását elkerülendő, az ilyen típusú 1,3,5 rögzítőlapok teljes egészében le vannak fedve. Az 1, 3, 5 rögzítőlapok szélén - amint ezt a 2. ábra szemlélteti - célszerűen egy-egy „A szélességű, különálló 11 horogborító csík található, amely az 1, 3, 5 rögzítőlapok szélén egyegy ,A” szélességű, a 9 horogborító lapból előre 12 kivágott részt helyettesít. A későbbiekben majd látjuk, hogy az 1, 3, 5 rögzítőlapok általában fel vannak tekerve. Az 1. ábrán bemutatott kiviteli alak azonban egyszerűen egy síkbeli lap - például egy 122 cm*244 cm méretű téglalap - melyet a padló vagy más merev hordozófelület teljes egészének faltól falig tartó lefedésekor további rögzítőlapokhoz illesztve helyezünk el a padlón. Mivel az 1, 3, 5 rögzítőlapokat 9 horogborító lapok és 11 horogborító csíkok fedik, a szőnyeg lerakása anélkül foganatosítható, hogy a horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszer 7 horgai és bolyhái idő előtt összekapcsolódnának. Az 1, 3, 5 rögzítőlapok így történő lerakását követően, például az US-4,822,658 számú szabadalmi irat szerint előkészített szőnyeg ráhelyezhető ezen 1,3,5 rögzítőlapokra.

Mindazonáltal célszerű, ha a szőnyeg 1, 3, 5 rögzítőlapokra történő fektetése során az 1, 3, 5 rögzítőlapok legalább egymással össze vannak kapcsolva, és lehetőség szerint néhány ponton a padlóhoz vannak erősítve. Az összeillesztett 1, 3, 5 rögzítőlapok például az 1, 3 rögzítőlapok valamelyik szélén, a perforált 11 horogborító csíkok eltávolításával és ezek helyén egy „2*A” szélességű 13 horogborító szalag alkalmazásával kapcsolhatók egymáshoz, amely fedi az 1, 3 rögzítőlapok illesztési vonalát és ezáltal egymáshoz kapcsolja azokat. A 13 horogborító szalag egyidejűleg több rögzítőlap illesztési vonalát is takarhatja: például az 1. ábrán a 13 horogborító szalag a 8, 10 rögzítőlapok illesztési vonalát szintén fedi.

Az 1, 3, 5 rögzítőlapok különálló pontokon - például a 14 rögzítési pontokon - a padlóhoz erősíthetők; leragaszthatok, rögzíthetők a padlóra erősített horgokkal és a rögzítőlap hátoldalára erősített bolyhokkal borított szalag segítségével, vagy mindkét oldalán ragadó ragasztószalaggal. Amennyiben a hordozófelület speciálisan fából van, úgy a legtöbb esetben az 1, 3, 5 rögzítőlapokat néhány ponton egyszerűen a merev hordozófelülethez szegezzük. Odaszegezés esetén a 9 horogborító lapokon célszerű apró lyukak sorozatát, nyílásokat vagy lyukakat kialakítani, hogy az 1, 3, 5, 8, rögzítőlapok a 9 horogborító lapon keresztül anélkül legyenek a padlóhoz szegezhetők, hogy a szegek a horogborító lapokat szintén az 1,3, 5, 8,10 rögzítőlapokhoz erősítenék. Ily módon a szőnyeg méretre vágása, helyére illesztése és 1, 3, 5, 8, 10 rögzítőlapokhoz erősítése után a 9 horogborító lapok egyszerűen eltávolíthatók. A 1, 3, 5, 8, 10 rögzítőlapokat vastagságuktól, illetve törékenységüktől függően célszerű előre kilyukasztani.

A szőnyeg lefektetésekor attól függően, hogyan vannak az 1,3, 5, 8, 10 rögzítőlapok a padlóhoz erősítve - ha sor került egyáltalán a padlóhoz erősítésre szükségtelen azokat 13 horogborító szalagokkal egymáshoz kapcsolni.

Az is előfordulhat - attól függően, hová esnek a szőnyegek illesztési vonalai -, hogy az 1, 3, 5, 8, rögzítőlapokat összekapcsoló 13 horogboritó szalagokat az 1, 3, 5, 8, 10 rögzítőlapokon hagyjuk, hiszen a szőnyeg rendszerint elegendően nagy 9 horogborító lapok alatti területen kapcsolódhat az 1,3, 5, 8, 10 rögzítőlapokhoz. Az 1, 3, 5, 8, 10 rögzítőlapokat ugyanakkor szükségtelen minden esetben az alattuk lévő hordozófelülethez erősíteni. A lefektetett szőnyeg (melyet az 1., a 2. és a 3. ábra nem mutatnak) az összekapcsolt 1, 3, 5, 8, 10 rögzítőlapoknak további tömeget és tartást biztosít, miközben a falak, a szoba vagy a lefedett terület határa a rögzítőlap-szőnyeg kombinációt elegendő erővel fogja a helyén tartani - a szőnyeg tömegétől és az 1, 3, 5, 8, 10 rögzítőlapok merevségétől függően.

Néhány további esetben, amikor például hatalmas területet kell szőnyeggel lefednünk, illetve a lefedendő padló anyagától függően, akár egy területrészt borító kisebb szőnyeget sem szükséges a padlóhoz rögzítenünk, amennyiben annak elegendő tömege van ahhoz, hogy mozgásmentesen egy helyben maradjon. Kisebb területrészt borító szőnyegek és faltól falig érő szőnyegek esetében ez attól is függ, hogy a szőnyeg és rögzítőlap együttesére elhelyezünk-e például bútorokat vagy egyéb nehéz tárgyakat.

Az 1. ábrán szemléltetett, egymáshoz szorosan illesztett 1, 3, 5, 8, 10 rögzítőlapokat bizonyos esetekben náluk szélesebb szőnyegek alá rakjuk le, így a

4. ábrán bemutatott 15 szőnyeg részben a 3 rögzítőlapot is fedi. A 15 szőnyeg alsó felületén lévő 17 bolyhok a 9 horogborító lap eltávolítása után az 1, 3 rögzítőlapok 7 horgaival (lásd 2. és 3. ábra) kapcsolódnak össze. A 15 szőnyeg lefektetésekor a 15 szőnyeget a 9 horogborító lappal fedett 1 rögzítőlapon (lásd 5. ábra) teljes egészében legöngyölítjük, majd ezután méretre vághatjuk, helyére igazíthatjuk, és az alatta lévő 1 rög6

HU 226 100 Β1 zítőlaphoz bármilyen formában való rögzítése előtt egy további szőnyegtekercset is mellé helyezhetünk. Az

5. ábra az 1, 3 rögzítőlapok és a 15 szőnyeg keresztmetszetét mutatja a 9 horogborító lap, illetve a 13 horogborító szalag eltávolítása előtt. Az 5. ábráról jól látható, hogy a 15 szőnyeg az 1, 3 rögzítőlapok 18 illesztési vonalát fedi. Az 1, 3 rögzítőlapokat a korábban megismert módon a padlóhoz erősíthetjük és a 18 illesztési vonalat fedő 13 horogborító szalag segítségével egymáshoz kapcsolhatjuk. A 9 horogborító lap eltávolítása után az 1, 3 rögzítőlapok legalább egy részükön oly módon kapcsolódnak a 15 szőnyeghez, hogy az szintén fedi az 1, 3 rögzítőlapok 18 illesztési vonalát, miközben az 1, 3 rögzítőlapokat is egyetlen egységgé kapcsolja össze. A 13 horogborító szalag eltávolítása szintén lehetséges (bizonyos esetekben ezt egyenesen célszerű is megtennünk), erre azonban nem mindig van szükség. A 9 horogborító lap eltávolítása után a 15 szőnyeg és az 1, 3 rögzítőlapok együttese - függetlenül attól, hogy az 1, 3 rögzítőlapok hozzá vannak-e a hordozófelülethez erősítve vagy sem egyetlen összefüggő, viszonylag nagy teherbírású, nagy tömegű és megfelelő tartású merev padlóburkolatot alkot, amely átlagos használat esetén még akkor sem púposodik fel, ha nincs közvetlenül a padlóhoz erősítve.

Az 1, 3 rögzítőlapok célszerűen vékony polikarbonát-, polietilén-, polipropilén- vagy poliészterlapból, célszerűen 10/1000 hüvelyk és 20/1000 hüvelyk, azaz 0,0254 cm és 0,0508 cm közé eső vastagsággal készülnek, vastagságuk a borítóanyag és a 15 szőnyeggel szemben támasztott stabilitási követelmények fényében változhat. Az 1, 3 rögzítőlapok ugyanakkor vékony fémlapból, szénszálas vagy egyéb polimerből is készülhetnek, és a rugalmasság céljából műanyaghabréteggel is elláthatók. A 20 horgok (lásd 5. ábra) az 1, 3 rögzítőlapokra bármilyen hagyományos eljárással felerősíthetek, azonban ehhez célszerűen extrudálást vagy koextrudálást használunk.

A rögzítőlap és a szőnyeg sok esetben elég vékony és hajlékony ahhoz, hogy együtt legyen feltekerhető, ami néhány kiviteli alaknál lehetővé teszi a szőnyeg rögzítőlapra történő előzetes, gyári felerősítését, és így megkönnyíti a szőnyeg 6. ábrán vázolt lerakását, melynek során a 21 rögzítőlaphoz hozzáerősített 19 szőnyeget (lásd 7. ábra) a padlón legöngyölítjük, majd méretre vágjuk és a 23, 24 falakhoz illesztjük.

A 21 rögzítőlapra gyárilag felerősített 19 szőnyeget a 31 rögzítőlapra felerősített 29 szőnyeghez hasonlóan, azaz feltekert állapotban, szállítjuk a lerakás helyszínére. A 23 fallal érintkező darab esetén a 19 szőnyeg 21 rögzítőlapot nem fedő része levágható vagy egyszerűen meghagyható, mivel magának a 21 rögzítőlapnak nem szükséges a 23 fallal érintkeznie.

Ebben az esetben a 29 szőnyeg (amint az a 7. ábrán jobban látható) a 31 rögzítőlapra előre felerősített állapotban érkezett a lerakás helyszínére. A 7. ábráról továbbá az is jól látható, hogy a 21 rögzítőlap szélesebb a 19 szőnyegnél, így a 21 rögzítőlap 27 horogborító csíkkal fedett 25 horgokkal borított része túlér a szőnyegen. Az ily módon feltekert szőnyegek legtöbbjét gyárilag úgy rögzítik a rögzítőlaphoz, hogy a szőnyeg-rögzítőlap kombináció egyik oldalán a szőnyeg ér túl a rögzítőlapon, míg a másik oldalán a rögzítőlap ér túl a szőnyegen. Lerakáskor a 29 szőnyeg és a 31 rögzítőlap együttesét a 19 szőnyeghez illesztve tekerjük le, vágjuk méretre, majd illesztjük végső helyére. Ezután a 29 szőnyeg visszagöngyölése mellett, néhány esetben a 33 illesztési vonal mentén, a 27 horogborító csíkot felfelé irányuló húzással távolítjuk el, melynek következtében a 29 szőnyeg a 21, 31 rögzítőlapok mindegyikéhez hozzá lesz erősítve. Mivel a 29 szőnyeg a 21, 31 rögzítőlapok közötti 35 illesztési vonalat is fedi, a 21, 31 rögzítőlapokat egyetlen egységgé kapcsolja össze. Ezután a folyamat megismétléseként a 37 horogborító csíkra az előzőhöz hasonló szőnyegtekercset fektetünk le, majd a 37 horogborító csík eltávolítása után a szőnyeg hozzákapcsolódik a 31 rögzítőlaphoz. A most bemutatott szőnyeg lerakási eljárást mindaddig ismételjük, amíg a szoba szőnyeggel és rögzítőlappal teljes egészében és összefüggően le nincs fedve.

Ha szükséges a rögzítőlap padlóhoz erősítése, akkor az a rögzítőlap azon területein alakítható ki, ahol az előre ráerősített szőnyeg a horgokat és a horogborító lapot nem fedi, például a 6. ábra 39, 41 sávjain. Ebben az esetben a 27, 37 horogborító csíkokon apró lyukak sorozata, nyílások vagy kivágások vannak, hogy a 27, 37 horogborító csíkokon átmenő szegek vagy kárpitszegek a 27, 37 horogborító csíkokat ne rögzítsék hozzá a 21, 31 rögzítőlapokhoz, így azok az előzőekben bemutatott módon eltávolíthatók. A 21, 31 rögzítőlapok például 39, 41 sávokon történő padlóhoz erősítése a legtöbb (ha nem minden) esetben elegendő kell legyen. Ez különösen abban az esetben igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a dekoratív szőnyegburkolat lerakása szintén segíti a 21, 31 rögzítőlapok egységes egésszé való összekapcsolását.

A szőnyeg rögzítőlapra való gyári ráerősítése bizonyos esetekben rendkívül előnyös, hiszen a gyárban díszítési, illetve azon célból, hogy a szőnyegdarabok együtt, egy egységként legyenek szállíthatók, különböző szőnyegdarabok vághatok le és erősíthetők a rögzítőlapra. Ily módon, ahogy azt a 6. ábra is mutatja, a szőnyegtekercsen egymástól adott távolságra lévő és mintájú, felváltva ismétlődő 43 szőnyegbetétek és ezeknél kisebb méretű 45 szőnyegbetétek helyezhetők el, amelyek a tetszetős szőnyegmintázatok kialakítása végett különböző színűek, formájúak vagy helyzetűek.

A 8. ábra a szőnyeglerakás egy további lehetséges módját ábrázolja. Ebben az esetben a 48, 51, 53 rögzítőlapokat és a 47, 52, 56 szőnyegeket gyárilag összekapcsolt állapotban szállítjuk. A 47, 52, 56 szőnyegek a 48, 51, 53 rögzítőlapoknál keskenyebbek, így például a rögzítőlap mindkét hosszanti oldala mentén egy „C szélességű, szőnyeg által fedetlen horgokkal borított rögzítőlapcsík és 50 horogborító csík tűnik elő. A szőnyegtekercset legöngyölítése után - amennyiben az szükséges - a padlóhoz erősítjük. Ezután egy másik, a 48 rögzítőlaphoz hasonló, 52 szőnyeggel borított

HU 226 100 Β1 rögzítőlapot göngyölítünk le és illesztünk a 48 rögzítőlaphoz, majd az 56 szőnyeggel borított 53 rögzítőlapot göngyölítjük le és illesztjük az 51 rögzítőlaphoz. A 48, 51, 53 rögzítőlapok az 55, 57, 59, 61 csíkokon a padlóhoz szegezhetők, mivel a szőnyeglerakás ezen fázisában az említett 55, 57, 59, 61 csíkok nincsenek szőnyeggel borítva. A szőnyeg által fedetlen 55, 57 csíkokra (a 9. ábra „D’’-vel jelölt sávja) egy, mindkét 55, 57 csíkot fedő 63 szőnyegsáv rakható, amelynek helyére illesztése után az alatta lévő 50, 54 horogborító csíkok eltávolíthatók. Ily módon a lerakott 63 szőnyegsáv összekapcsolja és szorosan egymáshoz rögzíti a 48, 51 rögzítőlapokat. Az 56 szőnyeggel borított 53 rögzítőlap lerakása a most bemutatotthoz hasonlóan történik.

Ez a fajta szőnyeglerakási eljárás azon esetekben használatos, amikor a 63 szőnyegsáv a 47, 52, 56 szőnyegektől igény szerint eltérő színű vagy mintázatú, tehát az a 47, 52, 56 szőnyegek szélén például díszszegélyt alkot. Ilyenkor az is valószínű, hogy a fal mellett lévő 65 sávban ugyanilyen színű vagy mintázatú szőnyeget fogunk lerakni. Ezen igényünk egyszerűen kielégíthető, ha a 47 szőnyeg a 48 rögzítőlapnál keskenyebb, hiszen így a 48 rögzítőlap fal mellett lévő részén tetszőleges méretű 65 sáv alakítható ki. Az effajta szőnyeglerakás a szoba külső megjelenésének megváltoztatását is lehetővé teszi, hiszen ezen díszszegélyeket általában csak legutoljára szabjuk le és rakjuk le.

A 48, 51, 53 rögzítőlapok ebben az esetben is tűzéssel, szegezéssel, egymáshoz tapadó horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerrel, ragasztással (bár ez nem célszerű) vagy odanyomható, mindkét oldalán ragadó ragasztószalaggal erősíthetők a padlóhoz.

A 10. ábra a 67, 79 szőnyegdarabok egy lehetséges újabb mintázatát mutatja be, amely a 73, 74 rögzítőlapra felrakott, középpontban elrendezett, kör alakú 69 szőnyegbetétből és négyzet alakú 71 szőnyegbetétekből áll. Jelen esetben a 67, 79 szőnyegdarabokat egyszerűen a 73, 74 rögzítőlapokra illesztettük, miközben a 73, 74 rögzítőlapok horgokkal borított 75 lapokkal a padlóhoz vannak erősítve. A 75 lapok rendszerint (a 10. ábrán külön nem jelölt) horogborító lapokkal vannak fedve, felső oldalukon horgok, alsó oldalukon pedig a padlóhoz erősíthetőség végett 77 nyomásra odaragadó felület van kialakítva, amit általában lehúzható védőfólia takar.

A 67 szőnyegdarabbal fedett 73 rögzítőlap jelen esetben a 73 rögzítőlapok sarkainál lévő, horoggal borított 75 lapokkal erősíthető a padlóhoz. A 75 lapok a szomszédos 74 rögzítőlap alá is átnyúlhatnak. A 67, 79 szőnyegdarabok illesztési vonalára szintén felrakhatok szőnyegsávok. Amennyiben további szőnyegdarabokat is szeretnénk lerakni, akkor az összefüggő szőnyegburkolatot rendszerint a 19. ábrán vázolt, egymásra átfedő, előre gyártott burkolóegységekből alakítjuk ki, mivel azok helyükön tartják a szőnyegszéleket, és megkönnyítik a szőnyegdarabok méretkülönbségéből adódó esetleges illesztési hibák kiküszöbölését is.

Előre gyártott burkolóegységek használata esetén a hordozófelülethez való erősítés szükségtelenné válik.

Ugyanezen minta - egy később bemutatandó módon - a padlóhoz erősítés nélkül is kialakítható, például a 79 szőnyegdarabnak a szomszédos 73 rögzítőlapra való átfedése mellett. Ilyenkor természetesen a 67 szőnyegdarabnak a 73 rögzítőlapnál keskenyebbnek kell lennie.

A 73, 74 rögzítőlapokból összeállított rendszer egyik előnye, hogy a 69, 71 szőnyegbetétek, amennyiben más színekre vagy mintákra vágyunk levehetők, újakkal helyettesíthetők vagy felcserélhetek. A 6. ábrán látható 43, 45 szőnyegbetétek szintén levehetők és kicserélhetők. Ezen túlmenően bármilyen mintát felrakhatunk, ha pedig szabványméretű betéteket használunk, a mintázatok egymással is felcserélhetők: például egy fiús mintázat lányosra cserélhető, egy nappaliszoba-mintázat pedig hálószobáivá vagy fürdőszobaivá alakítható át.

További előny, hogy a 73, 74 rögzítőlapokat csupán a sarkoknál kell a padlóhoz erősíteni, úgy, ahogy az a

10. ábrán a 75 lappal történik. A 67, 79 szőnyegdarabok és a 69, 71, 72 szőnyegbetétek ugyanakkor teljes alsó lapjukkal a 73, 74 rögzítőlapokhoz vannak erősítve, tehát egy adott minta bárhol felrakható vagy kicserélhető.

Amint azt a 11. és 12. ábra mutatja, egy kisebb területrész szőnyeggel való beborítása szintén megoldható a 81 szőnyegdarab 83 rögzítőlapra erősítésével. Ekkor a 83 rögzítőlapnak felhajtott vagy peremmel ellátott, meghatározott méretű és alakú szőnyeg 87 szélét borító 85 szegélye van.

Egy adott felületet borító szőnyeg számára kialakított rögzítőlap szegezéssel vagy összetapadó, horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerrel erősíthető a padlóhoz (amennyiben a rögzítőlap alsó lapja horgokkal borított, úgy annak padlóhoz erősítése a horgokkal összetapadó bolyhokat hordozó szalaggal történik). A legtöbb esetben a 83 rögzítőlapot elegendő az alatta lévő hordozófelülethez csupán néhány, a 83 rögzítőlap alsó lapjához különálló pontokon ráerősített, célszerűen bolyhokkal borított, a padlóra ragasztott és célszerűen horgokkal borított lappal összetapadó, kicsiny lappal hozzáerősíteni. Néhány esetben az adott területet borító szőnyegnek megfelelő tömege és tartása van, így annak hordozófelülethez erősítése szükségtelen. A hozzáerősítés mértéke tovább csökkenthető, ha például a 83 rögzítőlap alsó lapjára csúszásgátló réteget viszünk fel. A bemutatott 83 rögzítőlappal lehetőség van szőnyegburkolatnak gránit-, márvány- vagy kőpadlóhoz erősítésére is, mely anyagokra a korábbiakban rendkívül nehéz volt szőnyegburkolatot stabilan felerősíteni. Ezen túlmenően a 81 szőnyegdarabra - akárcsak a 19 szőnyegre és a 67 szőnyegdarabra - egyéb mintákat is felrakhatunk, amelyek elég kidolgozottak lehetnek ahhoz, hogy például keleti szőnyegekre hasonlító mintás szőnyegeket viszonylag olcsón előállíthassunk. Ilyen esetben a nagyszámú szőnyegdarabkát az egy darabból kialakított 83 rögzítőlaphoz erősítjük. Sokszínű burkolatok vagy házilag készí8

HU 226 100 Β1 tett szőnyegek szintén előállíthatok a szőnyegdarabok előre gyártott 83 rögzítőlapra való felrakásával.

Amint az a 13. ábráról látható, a 89 rögzítőlapok kisebb egységekben is gyárthatók. A dekoratív borítások, mint a 91 szőnyegdarabok, például szőnyeglapok is lehetnek. Ha ezeket a 13. ábrán vázolt, egymásra átfedő helyzetben rakjuk le, akkor a 89 rögzítőlapok és a 91 szőnyegdarabok együttesen egy olyan összefüggő egységet alkotnak, ami tömegénél fogva a padlóhoz rögzítés nélkül is biztosítja a burkolat stabilitását. Speciálisan ez akkor fordul elő, ha a 91 szőnyegdarab valójában nem szőnyeg, hanem például parketta vagy egyéb, merev dekoratív borítás. Ha a 89 rögzítőlapok padlóhoz erősítése mégiscsak szükséges, akkor az egyszerűen megtehető tűzéssel, szegezéssel vagy a hagyományos horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszer alkalmazásával. Ilyen esetben célszerű a 95 horogborító lapon (ha van ilyen egyáltalán) apró lyukak sorozatát, nyílásokat vagy 93 lyukakat kialakítani, amelyekkel a 89 rögzítőlapok a 95 horogborító lapok eltávolítása előtt anélkül erősíthetők a padlóhoz, hogy magukat a 95 horogborító lapokat is a padlóhoz erősítenénk.

A 13a. ábra a 13. ábra elrendezéséhez hasonló elrendezést mutat, azzal az eltéréssel, hogy itt a minta egységekből van kialakítva, azaz például a 91 szőnyegdarabból és a 89 rögzítőlapból álló egységet már azelőtt létrehozzuk, mielőtt a teljes felület borítását megkezdenénk. Egy ilyen egység, amelyre a továbbiakban burkolóegységként fogunk utalni, egy lehetséges példaként! kiviteli alakját a következőkben ismertetjük.

Amint az a 14. és 15. ábráról látható, a szőnyeglerakás egy további formájánál a 97 horgokkal borított felső lappal, és esetleg pámázóréteggel ellátott 98 alsó lappal rendelkező 96 rögzítőlapból, és az arra ráhelyezhető dekoratív 100 felső lappal és 101 bolyhokkal borított alsó lappal rendelkező 99 dekoratív borításból álló burkolóegységek a 17. ábrán jelzett „AA” felületdarab mentén szétválasztható módon, egymásra átfedően, gyárilag kerülnek kialakításra mégpedig úgy, hogy a 96 rögzítőlap 97 horgokkal borított „BB része fedetlen, míg a 99 dekoratív borítás 101 bolyhokkal borított alsó lapjának „CC” része szabadon marad. A 97 horgokat előnyösen átmeneti borítóelemek formájában kialakított, célszerűen textilből lévő 102 horogborító csíkok (lásd 17. ábra) boríthatják. Ezek a 18. és 18a. ábrán feltüntetett átmeneti 106 horogborító lemezek használata esetén feleslegesek. Az összerakás előtt azonban mindenképpen célszerű a horgokkal borított felület elszennyeződésének megakadályozása végett 102 horogborító csíkokat használni.

Az ily módon (előre) összeállított 105 burkolóegységeket (lásd 16. ábra) szállítjuk ezután a felhasználás helyére, és rakjuk le azokat a hordozófelületre egyenként, oly módon egymáshoz illesztve, hogy az egyik 105 burkolóegység 99 dekoratív borításának alsó lapján bontatlanul lévő 101 bolyhokba a szomszédos 107 burkolóegység 96 rögzítőlapjának felső felületén fedetlenül maradt 97 horgok beleakadjanak, ahogy azt a 18. és 18a. ábra mutatja. Az elemekből felépülő, folytonosan növekvő burkolathoz hozzákapcsolandó minden egyes 105 burkolóegység helyére illesztésekor a már rögzített 107 burkolóegység 96 rögzítőlapjának fedetlen 97 horgokkal borított részét előnyösen átmeneti borítóelemek formájában kialakított vékony és merev 106 horogborító lemezekkel fedjük le. A merev 106 horogborító lemezek anélkül teszik lehetővé a 105 burkolóegység elhelyezését és helyére igazítását, hogy a lerakás közben a 105, 107 burkolóegységek horgai és bolyhái összekapcsolódnának. Miután a 105 burkolóegység 99 dekoratív borításának alsó lapján lévő bolyhos részt és a már rögzített helyzetben lévő 107 burkolóegység 96 rögzítőlapjának felső lapján lévő horgos részt megfelelően elrendeztük, a vékony és merev 106 horogborító lemezeket a 105, 107 burkolóegységek vízszintes síkjával párhuzamosan a 105, 107 burkolóegységek közül kihúzzuk. Ennek következtében lehetővé válik az egymáshoz illesztett 105, 107 burkolóegységek horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerének összekapcsolódása. Ezután, előkészítendő a következő burkolóegység csatlakoztatását, az utóbb hozzákapcsolt burkolóegység összes horogborító csíkját eltávolítjuk (ezek a 18. és 18a. ábrán nincsenek feltüntetve). A 19. ábrán bemutatott összefüggő burkolat létrehozása a szomszédos burkolóegységek horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszereinek összekapcsolásán keresztül, lépésről lépésre történik. A 20. ábra két egymáshoz kapcsolt burkolóegység keresztmetszetét mutatja.

A burkolóegységek használatának egyik hátránya, hogy nagyobb távolságon nehéz őket pontosan összeilleszteni. Egy kiválasztott rögzítőlapot a szomszédos rögzítőlaphoz képest pontosan kell leraknunk, és a dekoratív borítást is pontosan kell a szomszédos burkolóegység dekoratív borításához viszonyítva elhelyeznünk. Ha az „AA”, „BB és „CC” sávok mérete (lásd a 17. ábrát) kismértékben is pontatlan, pontatlanságuk a sok burkolóegység lerakása közben felhalmozódik, ami a felület burkolatának elcsúszásához vezet. Igy - hacsak a burkolóegység rögzítőlapja és dekoratív borítása nem illeszkedik tökéletesen egymáshoz - a gyakorlatban nem lesz egyszerű az előzőekben bemutatott átfedőrendszer kialakítása. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a burkolóegységek a 17. ábrán bemutatottak szerint pontosan illeszkedők legyenek, ami gyárilag, célszerűen gépi leszabással érhető el. A dekoratív borítás rögzítőlaphoz viszonyított helyzetének megtartása érdekében a lerakás folyamán egy mintához vagy egy formához is igazodhatunk, bár ez rendkívül lelassítja a burkolóegységek lerakását.

Az effajta szőnyeglerakás egyik előnye a kialakítható mintázatok határtalan változatossága. Ha eltérő színű vagy mintázatú kombinációkra vágyunk a dekoratív borítások - vagy akár a teljes burkolóegység is - eltávolítható, helyettesíthető vagy felcserélhető. Bármilyen minta kirakható, ha pedig szabványméretű burkolóegységeket használunk, a minták egymással is felcserélhetek: például egyedi szőnyegdíszítés kialakítása céljából különböző színű szőnyegdarabok vagy különböző

HU 226 100 Β1 fajtájú burkolóegységek - például szőnyeg és keményfa, vagy kerámia és márvány - használhatók együtt, helyettesíthetők vagy cserélhetők ki azért, hogy még inkább egyedülálló elrendezést kaphassunk.

Ennek megkönnyítésére, az elemekből létrehozott burkolat egyes elemeinek leválasztására a korábban bemutatott vékony és merev műanyag lemezek használhatók: a vékony és merev műanyag lemezeket az egymáshoz illesztett burkolóegységek horgos és bolyhos elemből álló, mechanikai kapcsolatot fenntartó felületei közé a vízszintes síkkal párhuzamosan helyezzük be. Ezáltal a mechanikai kapcsolatot megszüntetjük, a horgokat és bolyhokat egymástól szétválasztjuk, aminek következtében lehetővé válik az egyes burkolóegységek leválasztása és az elemekből létrehozott burkolatból való eltávolítása.

Az effajta szőnyeglerakás további előnye, hogy a dekoratív borítás tömege és a rögzítőlap tartása azok összekapcsolása után - a legtöbb esetben - lehetővé teszi az összeillesztett burkolóegységek horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerével összekapcsolt, elemekből álló felületburkolat egy helyben maradását anélkül, hogy azt a hordozófelülethez kellene erősítenünk. Amennyiben bizonyos burkolóegységek hordozófelülethez erősítése továbbra is szükséges marad, például egy falburkolat elhelyezése esetén, az felerősítés hozzátűzéssel, rászegezéssel, felragasztással vagy horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerrel valósíthatjuk meg. A hordozófelülethez való hozzátűzésre a burkolóegység rögzítőlapja felső felületének azon fedetlen részét használhatjuk, amely horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszerrel a szomszédos, hozzáillesztett burkolóegységhez kapcsolható. Az ilyen fedetlen részt a későbbiekben a szomszédos, hozzáillesztett burkolóegység dekoratív borítása fogja majd eltakarni. Hozzátűzésre alkalmas különálló pontok például a 16., 18., 19. és 21. ábrán feltüntetett 108 lyukak. A rögzítőlap 108 lyukakon, vagy ennél kevesebb számú lyukon keresztül történő hordozófelülethez erősítése a legtöbb esetben - hacsak nem mindig - elégséges rögzítését nyújt. A rögzítőlapok vastagságától és merevségétől függően a rögzítőlapokon célszerű a lyukakat előre létrehozni. Célszerű továbbá most is apró lyukak sorozatát, nyílásokat vagy lyukakat kialakítani a horogborító csíkokon (ezek a 16., 18., 19. és 21. ábrán nincsenek feltüntetve), hogy a rögzítőlapot a horogborító csíkok eltávolítása előtt is hozzá lehessen a padlóhoz erősíteni anélkül, hogy a rögzítőlappal együtt a horogborító csíkokat is a padlóhoz erősítenénk.

A 22., 23. és 24. ábrán a 24. ábrán bemutatott 110 burkolóegységen elhelyezett további szőnyegvagy kerámiacsempe-mintázatok láthatók. Az ilyen 110 burkolóegységek 112 rögzítőlapból és csempéből, vagy 114 dekoratív borításból állnak. A 114 dekoratív borítás készülhet kerámiából, szőnyegből vagy egyéb, arra alkalmas anyagból. A 114 dekoratív borítást és a 112 rögzítőlapot rendszerint gyárilag, pontosan megtervezett elrendezésben előre egymáshoz erősítjük. Ha a csempe vagy a 114 dekoratív borítás alsó lapján bolyhokkal borított, a 112 rögzítőlap felső lapján pedig horgokkal borított elemek vannak, akkor - amennyiben arra szükség lenne - a 114 dekoratív borítás és a 112 rögzítőlap szétválasztása és újra összekapcsolása a lerakás helyszínén is megtehető. A csempe állandó jelleggel történő 112 rögzítőlapra erősítése ragasztással történhet, ám horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszeren alapuló átmeneti rögzítés is használható. Ez utóbbi előnye, hogy a csempe levehető, majd újra felrakható, továbbá a rögzítés síkban megfelelő erősségű.

Amennyiben horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszert alkalmazunk, a 112 rögzítőlap a 14. és 18. ábra 97 horgaihoz hasonló horgokkal, míg a csempe alsó felülete a 15. és 17. ábrán bemutatott 101 bolyhokhoz hasonló bolyhokkal van borítva. A csempe, illetve a 22. ábrán látható 116 dekoratív borítás egyaránt ráfed a 112, 118, 120, 122 rögzítőlapokra, és azok mindegyikéhez hozzá van erősítve, ily módon elősegíti a 112, 118, 120, 122 rögzítőlapok egymáshoz kapcsolódását. Ha csempe helyett szőnyeget használunk, a 114, 116 dekoratív borítások és egyéb dekoratív borítások - ideértve a központi 124 dekoratív borítást is - egy nagyobb szőnyegdarab alakdarabolásával állítható elő. Ebben az esetben a 23. ábrán szemléltetett 126 közbülső elemek szintén alakdarabolással állíthatók elő. Ha újabb, más színű szőnyegeket is feldarabolunk, az így kapott darabokat a többi szőnyeg hasonló alakú darabjaival együtt használhatjuk fel. Amennyiben a 126 közbülső elem a 114 dekoratív borítás vagy a 124 központi dekoratív borítás kivágására használt szőnyegből származik, akkor azt egy másik mintában használjuk fel, a jelen mintában pedig a 126 közbülső elemmel megegyező alakú, de a tőle eltérő színű szőnyeg alakdarabolásával nyert darabot használjuk fel.

A 126 közbülső elemhez hasonló díszelválasztók használatával csökkenthető az azonos színű darabok egymás mellé kerülése. A 126 közbülső elemet eltérő színűnek választva szemünk inkább a mintára irányul, mintsem az egymáshoz hasonló, de nem pontosan azonosan kivágott darabok egyenes vonalainak találkozásainál lévő hibákra. Tehát a 22. és 25. ábra mintáinál azonos színű darabok például csupán a 23. ábra 125 élénél, valamint a 25. ábra 119 élénél kerülnek egymás mellé. Az azonos színű darabok egymás mellé kerülésének kiküszöbölésére harmadik, vagy akár további színű szőnyegeket is feldarabolhatunk, bár a színek számának növekedése a későbbi mintakialakítást fogja megnehezíteni.

A 25. ábra egy olyan további elrendezést mutat, amelynél a 134 rögzítőlapra 128 csempéket erősítünk fel. A mintázat az előbbihez hasonló, eltérés mindössze a 128 csempék és a dekoratív borítások 134 rögzítőlaphoz viszonyított elrendezésében van, hiszen jelen esetben a 128 csempe ráfed például a 130, 134 rögzítőlapokra is. A 134, 136 rögzítőlapokat ugyanakkor a 132 szőnyegbetét és a 23. ábrán bemutatott 126 közbülső elem kapcsolja össze, amely a 25. ábrán bemutatott elrendezésben még nincs felerősítve.

HU 226 100 Β1

Abban az esetben, ha a 114 dekoratív borítás vagy a 128 csempe kerámiából van, a 130,134,136 rögzítőlapokon azok úgy is elhelyezhetők, hogy például a 114, 116 dekoratív borítások és a 124 központi dekoratív borítás közötti távolságok a 22. ábrán bemutatottnál kisebbek legyenek. A csempék közötti - például gumibetétekből készülő - valódi hézagkitöltések a csempék közötti hézagokba tapadón vannak beillesztve. Az ilyen gumibetétek kialakíthatók továbbá a 114 dekoratív borítás, illetve a 124 központi dekoratív borítás méretének megfelelő deformálható foglalatként is, melyet a csempék köré már a 110 burkolóegységek összekapcsolása előtt felerősíthetünk. A csempék közti területek kitöltésére ugyanakkor habarcsot is használhatunk.

A jelen találmány különböző kiviteli alakjai szerinti rögzítőlap sokkal nagyobb választékot nyújt a szőnyegek, illetve egyéb dekoratív borítások bolyhos elemekkel ellátott - például az US-4,822,658 számú szabadalmi iratban feltárt - tépőzáras rögzítőrendszer segítségével történő lerakására. Dekoratív borítás és rögzítőlap gyárilag történő összeerősítéseként előálló burkolóegységek használatával a burkolóegységek egymáshoz kapcsolására szolgáló felület egy szabadon hagyott átfedő felületdarabra csökkenthető. Ezen fedetlen felületdarabon leválasztható, majd újra rögzíthető ragasztás vagy horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszer rendezhető el. A rögzítőlap segítségével szőnyegek vagy más dekoratív burkolatok tetszőleges felületre anélkül szerelhetők fel, hogy a felület megrongálódna. A rögzítőlapok és a dekoratív borítások az esetek többségében már a gyártás helyén, előre összekapcsolhatók. A szőnyegeket vagy más dekoratív burkolatokat mindössze néhány ponton kell a hordozófelülethez rögzítenünk, ha szükség van arra egyáltalán. Ily módon szükségtelenné válik a borítandó felület korábbi szőnyeg- vagy keményfa burkolatának eltávolítása, illetőleg a felület ragasztótól való megtisztítása. Nagyobb területű dekoratív burkolatok például szőnyeg - felszedése is szükségtelenné válik, mivel ezeket az új dekoratív burkolattal egyszerűen befedhetjük. A találmány szerinti burkolási eljárás lehetővé teszi továbbá az értékes padlóburkolatok - például márványburkolatok - állagának megőrzését is, mivel azok ideiglenesen szőnyeg- vagy csempeburkolatot kaphatnak.

Annak ellenére, hogy a találmánynak csupán néhány példaként! kiviteli alakját mutattuk be, a találmány körébe tartozik még a találmány igénypontokkal meghatározott változatainak valamennyi variációja és/vagy kombinációja is.

Claims (24)

1. Burkolóegység további burkolóegységekhez csatlakoztatással teljesen kész díszítőfelület létrehozására, azzal jellemezve, hogy dekoratív felső lappal és ezzel átellenes alsó lappal rendelkező, legalább egy dekoratív borítása, továbbá felső lappal rendelkező díszítetlen rögzítőlapja (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53;

96, 112,118, 120, 122, 134,136) van, ahol a dekoratív borítás alsó lapja jelentős méretű darabján keresztül a díszítetlen rögzítőlaphoz (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) van oldhatóan csatlakoztatva, továbbá a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) úgy van méretezve, hogy a dekoratív borítás rögzítőlaphoz (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) csatlakoztatását követően a burkolóegység (105, 107, 110) legalább egyik széle mentén a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) felső lapján terjedő átlapolási tartomány alakul ki, amely átlapolási tartomány a tekintett burkolóegység (105, 107, 110) egy szomszédos burkolóegységgel (105, 107, 110) való oldható csatlakoztatása útján egy szomszédos burkolóegység (105, 107, 110) dekoratív borítása alsó lapjának átlapolási tartományához való csatlakoztatásra szolgáló eszközzel van ellátva.

2. Burkolóegység további burkolóegységekhez csatlakoztatással teljesen kész díszítőfelület létrehozására, azzal jellemezve, hogy dekoratív felső lappal és ezzel átellenes alsó lappal rendelkező, legalább egy dekoratív borítása, továbbá felső lappal rendelkező díszítetlen rögzítőlapja (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96,112,118,120,122,134,136) van, ahol a dekoratív borítás alsó lapja jelentős méretű darabján keresztül a díszítetlen rögzítőlaphoz (1,3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) van oldhatóan csatlakoztatva, továbbá a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) úgy van méretezve, hogy a dekoratív borítás rögzítőlaphoz (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) csatlakoztatását követően a burkolóegység (105, 107, 110) legalább egyik széle mentén a dekoratív borítás alsó lapján terjedő átlapolási tartomány alakul ki, amely átlapolási tartomány a tekintett burkolóegység (105,107,110) egy szomszédos burkolóegységgel (105, 107, 110) való oldható csatlakoztatása útján egy szomszédos burkolóegység (105, 107, 110) rögzítőlapja (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51,53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) felső lapjának átlapolási tartományához való csatlakoztatásra szolgáló eszközzel van ellátva.

3. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) és a dekoratív borítás átlapolási tartományában lévő, oldható csatlakoztatásra szolgáló eszközt komplementer horgos és bolyhos elemek tépőzáras rögzítőrendszerének egyik összetevője képezi, amely lényegében fedi egy szomszédos burkolóegység (105, 107, 110) átlapolási tartományában lévő ilyen horgos és bolyhos elemek tépőzáras rögzítőrendszerének komplementer másik összetevőjével összeillesztendő átlapolási tartományt.

4. A 3. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy az átlapoló csatlakoztatási tartományok a burkolóegységek (105, 107, 110) egymáshoz viszonyított kívánt helyzetének eléréséig burkolóegység (105, 107, 110) szomszédos burkolóegységgel (105,

HU 226 100 Β1

107, 110) való összekapcsolódását gátló helyi átmeneti borítóelemmel vannak ellátva.

5. A 4. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy az átmeneti borítóelem egy, az átlapolási tartomány méretével lényegében megegyező méretű vékony, sima, a komplementer horgos és bolyhos összetevőkkel összekapcsolódás létesítésére alkalmatlan kiképzéssel bíró lemez.

6. Az 5. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy az átlapolóhelyzetben csatlakoztatott dekoratív borítás és rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) komplementer horgos és bolyhos elemei közötti kötéseknek az átmeneti borítóelem kiterjedése mentén - a dekoratív borításnak rögzítőlaphoz (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136), vagy a burkolóegységnek (105, 107, 110) másik burkolóegységhez (105, 107, 110) viszonyított helyzete megváltoztathatóságának biztosítására - történő oldásához az átmeneti borítóelem az említett elemek közé való bevezethetőséget biztosító elégséges mértékű merevséggel és vékonysággal van kialakítva.

7. Az 1. vagy a 2. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy a dekoratív borítás és a díszítésén rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) pontos méretezésű, továbbá azok a lerakás helyszínétől különböző helyszínen előre meghatározott átlapolási tartományt biztosítón oly módon kerülnek egymással csatlakoztatásra, hogy egy első burkolóegység (105, 107, 110) rögzítőlapját (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) egy vele szomszédos második burkolóegység (105, 107, 110) mellett elrendezve, az első burkolóegység (105, 107, 110) dekoratív borítása a második burkolóegységre (105,107, 110) előre meghatározott mértékben, továbbá annak dekoratív borításához képest előre kijelölt helyzetben lapol át.

8. A 7. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy a dekoratív borítás és a díszítetlen rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21,31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) a dekoratív borítás alsó lapját és a díszítetlen rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51,53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) felső lapját borító komplementer horgos és bolyhos elemek tépőzáras rögzítőrendszerével vannak csatlakoztatva.

9. A 3. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy padlóra fektetve és hozzá hasonló, szomszédos burkolóegységekkel (105, 107, 110) csatlakoztatva, a szokásos igénybevétel mellett felpúposodástól vagy elmozdulástól mentes burkolatot képező, a padlóhoz való hozzáerősítés nélkül helyben maradást biztosító tömeggel és tartással rendelkezik.

10. A 9. igénypont szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) alsó lapján csúszásgátló borítás van.

11. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti burkolóegység, azzal jellemezve, hogy a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) alsó lapján (98) rugalmas párnázóréteg van.

12. Eljárás összefüggő burkolat létrehozására, azzal jellemezve, hogy

a) valamelyik oldalán horgokkal borított rögzítőlapot (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) választunk;

b) a rögzitőlapra (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96,112,118, 120,122, 134,136) lényegében egyik oldalán komplementer bolyhokkal borított dekoratív borítást helyezünk rá, miáltal legalább egyik széle mentén rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) és dekoratív borítás egymásra lapoló tartományával rendelkező burkolóegységet (105,107, 110) hozunk létre;

c) a b) lépést szükség szerint ismételve rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) és dekoratív borítás alkotta, rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) és dekoratív borítás egymásra lapolt tartományával rendelkező burkolóegységeket (105, 107, 110) hozunk létre.

13. Burkolat az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti burkolóegységekből, azzal jellemezve, hogy azokat egymással csatlakoztatva és padlóra fektetve a padlóhoz való hozzáerősítés nélkül helyben maradást biztosító tömeggel és tartással rendelkező, a szokásos igénybevétel mellett felpúposodástól vagy elmozdulástól mentes burkolatot képeznek, ahol minden egyes burkolóegységnek (105, 107, 110) dekoratív felső lappal és ezzel átellenes alsó lappal rendelkező, legalább egy dekoratív borítása, továbbá felső lappal és díszítetlen alsó lappal rendelkező díszítetlen rögzítőlapja (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) van, ahol a dekoratív borítás alsó lapja jelentős méretű darabján keresztül a díszítetlen rögzítőlaphoz (1,3, 5, 8,10,21,31,48,51,53; 96,112,118,120, 122, 134, 136) van oldhatóan csatlakoztatva, továbbá a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) úgy van méretezve, hogy a dekoratív borítás rögzítőlaphoz (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48,51,53; 96,112,118,120,122,134,136) csatlakoztatását követően a burkolóegység (105, 107, 110) legalább egyik széle mentén a rögzítőlap (1, 3, 5, 8, 10, 21, 31, 48, 51, 53; 96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) felső lapján terjedő átlapolási tartomány alakul ki, amely átlapolási tartomány a tekintett burkolóegység (105, 107, 110) egy szomszédos burkolóegységgel (105, 107, 110) való oldható csatlakoztatása útján egy szomszédos burkolóegységhez (105, 107, 110) csatlakoztatott dekoratív borítás alsó lapjának átlapolási tartományához való csatlakoztatásra szolgáló eszközzel van ellátva.

14. Rögzítőlap - kész lappal és lényegében bolyhokkal borított ezzel átellenes lappal rendelkező dekoratív borítással való együttes alkalmazásra - merev hordozófelület borításához, azzal jellemezve, hogy az a dekoratív borítás (99) és a hordozófelület között elhelyezett, valamint az utóbbit beborító vékony és hajlékony, egyik oldalán a vele szemben lévő dekoratív borítás (99) bolyháival (101) összekapcsolódó horgokkal (97) borított lap, amely a hordozófelületre helyezve és

HU 226 100 Β1 ahhoz csupán néhány ponton hozzáerősítve, a ráerősített dekoratív borítással (99) együtt felpúposodást megakadályozó tömeggel és tartással rendelkezik.

15. Rögzítőlap - lényegében bolyhos hátoldalú dekoratív borítással és merev hordozófelülettel való együttes alkalmazásra - merev hordozófelület borítására, azzal jellemezve, hogy az egy dekoratív borítás (99) bolyháihoz (101) oldható módon kapcsolódó, a hordozófelület és a dekoratív borítás (99) között lévő, felső lapján (100) horgokkal (97) borított vékony és hajlékony lap, amelyből a hordozófelület teljes borítására legalább két darab van egymással mozaikszerűen összeillesztett helyzetben lerakva, és amely lerakott helyzetében a ráerősített dekoratív borítással (99) együtt felpúposodást megakadályozó tömeggel és tartással rendelkezik.

16. A 14. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy annak azt a hordozófelülethez korlátozott számú diszkrét ponton hozzáerősítő eszköze van.

17. A 15. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a hordozófelület padló, és a rögzítőlap (96, 112, 118, 120, 122, 134, 136) erre hozzáerősltésmentesen van lefektetve.

18. A 17. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy hordozófelülethez való hozzáerősítés nélküli helyben maradást biztosító tömege és tartása van.

19. A 14. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy horgokkal (97) borított lapjával ellentétes lapját rugalmas réteg fedi.

20. Rögzítőlap padlóhoz erősítéshez dekoratív borítás számára padlóalap létrehozására, azzal jellemezve, hogy vékony és hajlékony szilárd lapanyagból lévő felső rétege, továbbá rugalmas párnázóanyagból lévő alsó rétege van, ahol a rögzítőlap (1,3, 5, 8,10, 21, 31, 48, 51,53; 96,112,118,120,122,134,136) a helyiség határaihoz illeszkedőn vágható, továbbá a helyiségben, annak létező padlójára, a padlóhoz való szilárd hozzáerősítés nélkül szabadon fektetve, torzulás vagy felpúposodás megakadályozását biztosító tartással és tömeggel rendelkezik.

21. Rögzítőlap dekoratív borítás alatti párnázattartó elem létrehozására, azzal jellemezve, hogy felső lapján (100) horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszer egyik felét jelentő horgok (97) sokaságával ellátott, vékony és hajlékony szilárd lapanyagból lévő felső réteggel, továbbá a felső réteghez hozzáerősített, rugalmas párnázóanyagból lévő alsó réteggel rendelkező laminátuma van, amely laminátum egy fölötte elterülő, a horgos és bolyhos elemekből álló tépőzáras rögzítőrendszer komplementer másik felét jelentő bolyhokkal (101) a felső réteghez hozzáerősített dekoratív borítással (99) együtt a felpúposodással és a környezeti hatásokkal szemben az alatta elterülő hordozófelülethez való szilárd hozzáerősítés nélkül stabilitást biztosító tartással, vastagsággal és tömeggel rendelkezik.

22. A 20. vagy a 21. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a felső réteg műanyagból van.

23. A 22. igénypont szerinti rögzítőlap, azzal jellemezve, hogy a műanyag polikarbonát, poliészter, polietilén vagy polipropilén.

24. A 20-23. igénypontok bármelyike szerinti rögzitőlap, azzal jellemezve, hogy vastagsága legalább 10/1000 hüvelyk, azaz 0,0254 cm.