HU226056B1 - Acetic acid derivatives with dibenzo[a,d]cycloheptene and dibenz[b,e]azepine skeleton, process for their preparation and pharmaceutical compositions containing them - Google Patents

Acetic acid derivatives with dibenzo[a,d]cycloheptene and dibenz[b,e]azepine skeleton, process for their preparation and pharmaceutical compositions containing them Download PDF

Info

Publication number
HU226056B1
HU226056B1 HU9603432A HUP9603432A HU226056B1 HU 226056 B1 HU226056 B1 HU 226056B1 HU 9603432 A HU9603432 A HU 9603432A HU P9603432 A HUP9603432 A HU P9603432A HU 226056 B1 HU226056 B1 HU 226056B1
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
compound
dihydro
dibenzo
cycloheptene
mmol
Prior art date
Application number
HU9603432A
Other languages
English (en)
Inventor
William E Bondinell
William H Miller
Original Assignee
Smithkline Beecham Corp
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Priority to PT96923553T priority Critical patent/PT910563E/pt
Priority to PCT/US1996/011108 priority patent/WO1997001540A1/en
Priority to EP96923553A priority patent/EP0910563B1/en
Priority to SI9630616T priority patent/SI0910563T1/xx
Priority to JP50460197A priority patent/JP3960482B2/ja
Priority to AT96923553T priority patent/ATE238996T1/de
Priority to DK96923553T priority patent/DK0910563T3/da
Priority to DE69627899T priority patent/DE69627899T2/de
Priority to ES96923553T priority patent/ES2197950T3/es
Priority to NZ299914A priority patent/NZ299914A/en
Application filed by Smithkline Beecham Corp filed Critical Smithkline Beecham Corp
Priority to HU9603432A priority patent/HU226056B1/hu
Priority to CA002192764A priority patent/CA2192764C/en
Priority to CZ19963679A priority patent/CZ292925B6/cs
Priority to AU75461/96A priority patent/AU736487B2/en
Priority to NO965607A priority patent/NO307337B1/no
Priority to BR9606200A priority patent/BR9606200A/pt
Publication of HU9603432D0 publication Critical patent/HU9603432D0/hu
Publication of HUP9603432A2 publication Critical patent/HUP9603432A2/hu
Publication of HUP9603432A3 publication Critical patent/HUP9603432A3/hu
Priority to HK99104723A priority patent/HK1019594A1/xx
Publication of HU226056B1 publication Critical patent/HU226056B1/hu

Links

Classifications

    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D211/00—Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings
    • C07D211/04—Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom
    • C07D211/06—Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom having no double bonds between ring members or between ring members and non-ring members
    • C07D211/08—Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom having no double bonds between ring members or between ring members and non-ring members with hydrocarbon or substituted hydrocarbon radicals directly attached to ring carbon atoms
    • C07D211/18—Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom having no double bonds between ring members or between ring members and non-ring members with hydrocarbon or substituted hydrocarbon radicals directly attached to ring carbon atoms with substituted hydrocarbon radicals attached to ring carbon atoms
    • C07D211/26—Heterocyclic compounds containing hydrogenated pyridine rings, not condensed with other rings with only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom having no double bonds between ring members or between ring members and non-ring members with hydrocarbon or substituted hydrocarbon radicals directly attached to ring carbon atoms with substituted hydrocarbon radicals attached to ring carbon atoms with hydrocarbon radicals, substituted by nitrogen atoms
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P19/00—Drugs for skeletal disorders
    • A61P19/08—Drugs for skeletal disorders for bone diseases, e.g. rachitism, Paget's disease
    • A61P19/10—Drugs for skeletal disorders for bone diseases, e.g. rachitism, Paget's disease for osteoporosis
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P35/00—Antineoplastic agents
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P43/00—Drugs for specific purposes, not provided for in groups A61P1/00-A61P41/00
    • A—HUMAN NECESSITIES
    • A61—MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61P—SPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P9/00—Drugs for disorders of the cardiovascular system
    • A61P9/10—Drugs for disorders of the cardiovascular system for treating ischaemic or atherosclerotic diseases, e.g. antianginal drugs, coronary vasodilators, drugs for myocardial infarction, retinopathy, cerebrovascula insufficiency, renal arteriosclerosis
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D213/00—Heterocyclic compounds containing six-membered rings, not condensed with other rings, with one nitrogen atom as the only ring hetero atom and three or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members
    • C07D213/02—Heterocyclic compounds containing six-membered rings, not condensed with other rings, with one nitrogen atom as the only ring hetero atom and three or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members having three double bonds between ring members or between ring members and non-ring members
    • C07D213/04—Heterocyclic compounds containing six-membered rings, not condensed with other rings, with one nitrogen atom as the only ring hetero atom and three or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members having three double bonds between ring members or between ring members and non-ring members having no bond between the ring nitrogen atom and a non-ring member or having only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom
    • C07D213/60—Heterocyclic compounds containing six-membered rings, not condensed with other rings, with one nitrogen atom as the only ring hetero atom and three or more double bonds between ring members or between ring members and non-ring members having three double bonds between ring members or between ring members and non-ring members having no bond between the ring nitrogen atom and a non-ring member or having only hydrogen or carbon atoms directly attached to the ring nitrogen atom with hetero atoms or with carbon atoms having three bonds to hetero atoms with at the most one bond to halogen, e.g. ester or nitrile radicals, directly attached to ring carbon atoms
    • C07D213/72—Nitrogen atoms
    • C07D213/74—Amino or imino radicals substituted by hydrocarbon or substituted hydrocarbon radicals
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D235/00—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazole or hydrogenated 1,3-diazole rings, condensed with other rings
    • C07D235/02—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazole or hydrogenated 1,3-diazole rings, condensed with other rings condensed with carbocyclic rings or ring systems
    • C07D235/04—Benzimidazoles; Hydrogenated benzimidazoles
    • C07D235/06—Benzimidazoles; Hydrogenated benzimidazoles with only hydrogen atoms, hydrocarbon or substituted hydrocarbon radicals, directly attached in position 2
    • C07D235/14—Radicals substituted by nitrogen atoms
    • C—CHEMISTRY; METALLURGY
    • C07—ORGANIC CHEMISTRY
    • C07D—HETEROCYCLIC COMPOUNDS
    • C07D235/00—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazole or hydrogenated 1,3-diazole rings, condensed with other rings
    • C07D235/02—Heterocyclic compounds containing 1,3-diazole or hydrogenated 1,3-diazole rings, condensed with other rings condensed with carbocyclic rings or ring systems
    • C07D235/04—Benzimidazoles; Hydrogenated benzimidazoles
    • C07D235/06—Benzimidazoles; Hydrogenated benzimidazoles with only hydrogen atoms, hydrocarbon or substituted hydrocarbon radicals, directly attached in position 2
    • C07D235/16—Radicals substituted by carbon atoms having three bonds to hetero atoms with at the most one bond to halogen, e.g. ester or nitrile radicals

Landscapes

  • Organic Chemistry (AREA)
  • Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Health & Medical Sciences (AREA)
  • Veterinary Medicine (AREA)
  • Bioinformatics & Cheminformatics (AREA)
  • Nuclear Medicine, Radiotherapy & Molecular Imaging (AREA)
  • General Chemical & Material Sciences (AREA)
  • Pharmacology & Pharmacy (AREA)
  • Life Sciences & Earth Sciences (AREA)
  • Animal Behavior & Ethology (AREA)
  • General Health & Medical Sciences (AREA)
  • Public Health (AREA)
  • Chemical Kinetics & Catalysis (AREA)
  • Engineering & Computer Science (AREA)
  • Medicinal Chemistry (AREA)
  • Physical Education & Sports Medicine (AREA)
  • Orthopedic Medicine & Surgery (AREA)
  • Rheumatology (AREA)
  • Urology & Nephrology (AREA)
  • Vascular Medicine (AREA)
  • Cardiology (AREA)
  • Heart & Thoracic Surgery (AREA)
  • Pharmaceuticals Containing Other Organic And Inorganic Compounds (AREA)
  • Medicines That Contain Protein Lipid Enzymes And Other Medicines (AREA)
  • Plural Heterocyclic Compounds (AREA)

Description

A leírás terjedelme 32 oldal
HU 226 056 Β1
A találmány tárgya dibenzo/a.d/ciklopentén- és dibenzo[b,e]azepin-vázas ecetsavszármazékok, eljárás előállításukra, és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények.
A találmány gyógyszerészetileg aktív, integrinekhez, például a vitronektinreceptorhoz és fibrinogénreceptorhoz kötődő vegyületekre vonatkozik. A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók a vérlemezke-aggregáció, valamint az osteoclast (csontfaló sejt) csonthoz történő kötődésének gátlására.
Az integrinek a heterodimer proteinek egyik családját alkotják, és általában a sejtadhézió mediátoraiként funkcionálnak. Az ilyen proteinek jellegzetes példája a vitronektinreceptor, ami egy ανβ3 heterodimer, valamint a fibrinogénreceptor, ami pedig egy anbp3 heterodimer. Ezeknek a receptoroknak (azaz a vitronektin- és fibrinogénreceptoroknak) a természetes ligandjai egy olyan, azonos -Arg-Gly-Asp- aminosavszekvenciával rendelkeznek, ami a kötés szempontjából kritikusnak látszik. Tény, hogy számos integrinreceptor keresztreakciót ad az olyan ligandokkal, amelyek az említett aminosavszekvenciát tartalmazzák. Például az anbp3 receptor reakcióba lép a fibronektinnel és a vitronektinnel, a thrombospondinnal és a von Willebrand-faktorral, valamint a fibrinogénnel. A fibrinogén, ami egy, az aubP3 számára két kötőhellyel rendelkező dimer, funkcionálisan a lemezkék felületén található aktivált receptorokkal lép reakcióba. A szomszédos lemezkéken lévő α||όβ3 receptorok fibrinogénkötése térhálósodást eredményez, és így a vérlemez-aggregáció egyik legfontosabb tényezőjének tekinthető. Az α|(1,β3 receptoroknak a fibrinogénhez történő kötődését gátló vegyületekről bebizonyították, hogy in vitro gátolják a vérlemezke-aggregációt, és in vivő gátolják a thrombusképződést (lásd például a 0 341 915 számú európai szabadalmi bejelentést).
A vitronektinreceptor különféle sejttípusokon megtalálható, így például az osteoclastokon és a véredényeket burkoló endothelialis sejteken. Az utóbbi időkben végzett vizsgálatok azt jelezték, hogy az osteoclastok csontmátrixhoz (sejtközi csontállományhoz) kötődésének szabályozása ezeken a sejtfelületi adhéziós receptorokon keresztül történik. Például Davis és munkatársai megállapítják, hogy az osteoclast funkcionális antigén, amely részt vesz a csontreszorpció szabályozásában, biokémiailag rokonságot mutat a vitronektinreceptorral [Davies ef al., J. Cell. Bioi., 109, 1817 (1989)]. Ismert az is, hogy a vitronektinreceptor hozzákapcsolódik az olyan csontmátrixproteinekhez, amelyek az Arg-Gly-Asp (vagy RGD) tripeptid ismétlődő egységet tartalmazzák; ilyen például az oszteopontin, a csontszialoprotein és a thrombospondin. Horton és munkatársai megállapítják, hogy az RGD-tartalmú peptidek és egy antivitronektinreceptor-antitest (23C6) gátolják az osteosclastok által okozott dentinreszorpciót és sejtszóródást [Horton et al., Exp. Cell. Rés., 195, 368 (1991)]. Betaolini és munkatársai bebizonyították, hogy a ciklo-S,S-Na-acetil-ciszteinll-Wa-metil-argininilglicil-aszpartil-penicillamin-amid gátolja az osteoclast csonthoz kötődését. Ezen túlmenően, Sato és munkatársai leírják, hogy az echistatin, amely egy RGD szekvenciát tartalmazó kígyóméregpeptid, szövettenyészetekben hatásosan gátolja a csontreszorpciót, illetve gátolja az osteoclastoknak a csonthoz kötődését [Sato ef al., J. Cell. Bioi., 111, 1713 (1990)]. Fisher és munkatársai bebizonyították azt is, hogy az echistatin in vivő gátolja a csontreszorpciót patkányokban [Fisher et al., Endocrinology, 132, 1411 (1993)]. Az 528 587 és az 528 586 számú európai szabadalmi bejelentésben olyan, szubsztituált fenilszármazékokat ismertetnek, amelyek gátolják az osteoclast által okozott csontreszorpciót.
Bondinelli és munkatársai leírják, hogy bizonyos vegyületek, amelyek egy szubsztituált 6-7 tagú biciklusos gyűrűrendszerrel rendelkeznek, felhasználhatók a fibrinogén am$3 receptor gátlására [WO 93/00095 számon közzétett (PCT/US92/05463 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés; és WO 94/14776 számon közzétett (PCT/US93/12436 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés]. Más, a fibrinogénreceptort gátló 6-7 tagú biciklusos gyűrűrendszereket is leírtak a korábbiakban Blackbum és munkatársai [WO 93/08174 számon közzétett (PCT/US92/08788 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés]. Ugyanezek a feltalálók más helyen olyan vegyületeket ismertetnek, amelyek 6-7 tagú biciklusos gyűrűrendszerhez kondenzált öt- vagy hattagú gyűrűből álló triciklusos gyűrűrendszerrel rendelkeznek, és amelyek felhasználhatók a fibrinogénreceptor antagonistáiként [WO 95/04057 számon közzétett (PCT/US94/07989 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés]. A vitronektinreceptort szelektíven gátló más, 6-7 tagú biciklusos gyűrűrendszert tartalmazó vegyületeket is leírtak már [WO 96/00730 számon közzétett (PCT/US95/08306 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés és WO 96/00574 számon közzétett (PCT/US95/08146 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés].
Felismertük, hogy bizonyos új triciklusos gyűrűrendszerek templátokként felhasználhatók integrinreceptor-antagonisták előállítására. Felismertük azt is, hogy egy ilyen gyűrűrendszer adott esetben alkalmasan szubsztituált templátként alkalmazható olyan vegyületek előállítására, amelyek a fibrinogénreceptorra vagy a vitronektinreceptorra nézve szelektívek.
A jelen találmány egyik tárgya olyan, az alábbiakban meghatározott (IV) általános képletű vegyületekre vonatkozik, amelyek az integrinreceptorokat gátló farmakológiai aktivitással rendelkeznek. Ugyancsak a jelen találmány tárgyát képezi egy adott esetben alkalmasan szubsztituált templát, amely specifikus integrinreceptorok esetén, különösen a fibrinogén (cnibPe) vagy a vitronektin (ανβ3) receptor esetén szelektív kötést biztosít egymással vagy más integrinreceptorokkal.
A találmány kiterjed egy olyan gyógyszerkészítményre is, amely egy (IV) általános képletű vegyületet és egy gyógyszerészeti hordozót tartalmaz.
Ugyancsak a találmány részét képezi a találmány szerinti vegyületek felhasználása olyan betegségek kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előáll ításá2
HU 226 056 Β1 ra, amely betegségekben a patológia egy integrinreceptorhoz, különösen a vitronektin- vagy a fibrinogénreceptorhoz történő kötés által módosítható. Ennek megfelelően a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók az osteoporosis, az atherosclerosis, a restenosis, a rák, valamint az olyan állapotok kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmények előállítására, mely betegségekben a vérlemezke-aggregáció gátlása a kívánatos, amilyen például a stroke, az átmeneti ischaemiás roham, az infarctus myocardii, valamint a thrombolyticus terápiát követő rethrombosis.
A találmány egyik tárgya olyan (IV) általános képletű vegyületekre,
valamint gyógyszerészetileg elfogadható sóikra vonatkozik, amelyek képletében
X1-X2 jelentése CH2CH vagy NH-CH képletű csoport, vagy O-CH képletű csoport; és
X3 jelentése metiléncsoport;
R6 jelentése valamely következő csoport:
A találmány magában foglalja a találmány szerinti vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható addíciós sóit, komplexeit és prodrogjait is. A prodrogok olyan kovalens kötéssel kapcsolódó hordozókat tartalmaznak, amelyek in vivő szabaddá teszik az eredeti (IV) általános képletű hatóanyagot. Azokban az esetekben, amelyekben a találmány szerinti vegyületek egy vagy több királis centrumot tartalmazhatnak, a találmány kiterjed a racém, valamint az összes egyedi nem racém vegyületre; az utóbbi vegyületeket direkt szintézissel vagy hagyományos módszerek alkalmazásával végzett rezolválással állíthatjuk elő. Azokban az esetekben, ahol a találmány szerinti vegyületek telítetlen szénszén kettős kötést tartalmaznak, mind a cisz- (Z-), mindpedig a transz- (E-) izomerek a találmány oltalmi körébe tartoznak. Azokban az esetekben, ahol a találmány szerinti vegyületek tautomer formákban, például
O OH keto-enol tautomerekként, így JL és
formában létezhetnek. Valamennyi tautomerforma a találmány oltalmi körébe tartozik, függetlenül attól, hogy a tautomerek egyensúlyi állapotban vannak-e egymással vagy egy megfelelő H szubsztitúció útján csak az egyik formában fordulhatnak elő. Amennyiben másképpen nem jelezzük, egy adott szubsztituens jelentése független az adott szubsztituens bármely más előfordulásának jelentésétől, illetve bármely egyéb szubsztituens jelentésétől.
A (IV) általános képletű vegyületek előnyös példái közé tartoznak az (V-1)—(V-9) általános képletű vegyületek:
(V-5) (V-6)
HU 226 056 Β1
(V-7) (V-8)
Amennyiben a fibrinogénreceptorral szemben szelektív affinitást mutató (IV) általános képletű vegyületre van szükség, az R6 szubsztituens előnyösen az alábbi képletekben látható pozíciókban van:
(IV)
A vitronektinaktivitás fokozása érdekében különösen előnyösek a találmány szerinti R6 szubsztituensek.
A találmány szerinti vegyületek egyedi példái közé tartoznak - egyebek mellett - a következő származékok:
(±)-10,11 -dihidro-3-[{[( 1 /-/-2-benzimidazolil)-metiljamino}-karbonil]-5H-dibenzo/a,d7cikloheptén-10ecetsav;
(±)-10,11-dihidro-3-[{[(4-aza-5-metil-1 H-2benzimidazolil)-metil]-metil-amino}karbonil]-5H-dibenzofa,d/cikloheptén-10-ecetsav;
(±)-10,11 -dihidro-3-[{[( 1 /7-2-benzimidazolil)-metiljmetil-amino}-karbonil]-5H-dibenzo/a,a7cikloheptén-10ecetsav;
(±)-10,11-dihidro-3-[1-(4,4’-bipiperidil)-karbonilj5H-dibenzo/a,d/cikloheptén-10-ecetsav;
(±)-10,11 -dihidro-3-[3-(2-benzimidazolil)-1 -propil]5H-dibenzo/ia,c//cikloheptén-10-ecetsav;
(±)-10,11 -dihidro-3-[{[2-(2-piridil-amino)-etil]amino}-karbonil]-5H-dibenzofa,cí/cikloheptén-10ecetsav;
(±)-10,11 -di h id ro-3-{[3-(2-pi rid il-ami no)-1 -propiljoxi}-5H-dibenzo/a,d/cikloheptén-10-ecetsav; és
2-[{[(1/-/-2-benzimidazolil)-metil]-metil-amino}karbonil]-6,11-dihidro-5H-dibenz/b,e7azepin-6-ecetsav.
A találmány szerinti vegyületek leírása során a peptidek és a szerveskémia területén szokásosan használt rövidítéseket és szimbólumokat alkalmazzuk.
A (IV) általános képletű vegyületek előállításában különösen jól alkalmazható intermedierek a (X) általános képletű vegyületek,
(IV) amelyek képletében X1, X2 és X3 jelentése a (IV) álta15 lános képletnél meghatározott, és L1 a gyűrűkapcsolódáshoz képest mefa-helyzetű, jelentése pedig formilcsoport, COOT csoport, bróm-, jódatom, hidroxi-, {[(trifluor-metil)-szulfonil]-oxi}-csoport, CH2-T vagy NHR15 általános képletű csoport, ahol T jelentése hidroxicso20 port, NHR15 általános képletű csoport, klór-, brómvagy jódatom. Előnyösen L1 jelentése hidroxi-, {[(trifluor-metil)-szulfonil]-oxi}-csoport, CO2R' vagy NR’R” általános képletű csoport; R1 jelentése hidrogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport, 1-4 szénatomos oxo-al25 kil-csoport; R2 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport vagy benzilcsoport; R4 jelentése hidrogénatom vagy Q-(1-6 szénatomos alkil)- általános képletű csoport; valamint R5/R5’ jelentése hidrogénatom.
A (IV) általános képletű vegyületeket általában úgy állítjuk elő, hogy egy (X) általános képletű intermediert egy (XI) általános képletű vegyülettel R6'-L2
R6'-L2 (XI) kapcsoljuk, amelynek képletében R6' jelentése R6-ra megadott, és
L2 jelentése hidroxicsoport, NHR15 általános képletű csoport, C=C, CHO képletű csoport, COOH csoport, bróm-, jód- vagy klóratom.
Amint azt az alábbiakban részletesebben is bemutatjuk, egy funkciós csoport bevezetése vagy egy védő40 csoport eltávolítása érdekében bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy megfelelő reakciók útján tovább módosítsuk a W vagy W’ csoportot. A kapcsolás általában az U vagy V csoport kialakulását eredményezi. Az ilyen típusú kapcsolási reakciók a szakterületen jól 45 ismertek, amelyeket részletesen is ismertetnek - egyebek mellett - például a következő szabadalmi dokumentumokban: WO 93/08174 számon közzétett (PCT/US92/08788 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés (Genentech); WO 96/00730 számon közzétett (PCT/US95/08306 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés (SmithKIine Beecham); WO 96/00574 számon közzétett (PCT/US95/08146 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés (SmithKIine Beecham); WO 93/00095 számon közzétett (PCT/US92/05463 szá55 mú) nemzetközi szabadalmi bejelentés (SmithKIine Beecham); valamint WO 94/14776 számon közzétett (PCT/US93/12436 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentés (SmithKIine Beecham).
A (X) általános képletű vegyületeket például az 1.
reakcióvázlaton látható eljárással állítjuk elő.
HU 226 056 Β1
1. reakcióvázlat
a) Tf2O, 2,6-lutidin, CH2CI2; b) allil-tributil-ón, LiCI, (Ph3P)2PdCI2, DMF; c) RuCI3, H5IO6, CCI4, CH3CN,
H2O; d) PPA; e) EtOAc/LiHMDS, THF; f) H2> 10% Pd/C, 45 konc. HCI, AcOH; g) EtSH, AICI3, CH2CI2; h) Tf2O, 2,6lutidin, CH2CI2; i) CO, Pd(OAc)2, KOAc, DPPF, DMSO.
2-Benzil-4-metoxi-fenolt [J. Am. Chem. Soc., 71 64 (1949)] átalakítunk a megfelelő trifluor-metánszulfonátészterré, azaz az 1. reakcióvázlat 2 képletű vegyületé- 50 vé (a továbbiakban 1-2 vegyületté), amelynek során a kiindulási anyagot inért oldószerben, például metiléndikloridban, egy alkalmas bázis, például 2,6-lutidin jelenlétében trifluor-metánszulfonsav-anhidriddel (Tf2O) reagáltatjuk. Az 1-2 vegyületet Tilley módszere [Tilley, 55 J. Org. Chem., 55, 906 (1990)] szerint inért oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban, lítium-klorid és egy palládiumkatalizátor, például bisz(trifenil-foszfin)palládium-(ll)-klorid [(Ph3P)2PdCI2] jelenlétében allil-tributil-ónnal reagáltatva az 1-3 vegyületet nyerjük. Az 60 olefint oxidatív úton hasítjuk, amelynek során az 1-3 vegyületet egy alkalmas vizes oldószerben, például vizes acetonban vagy vizes ecetsavban egy megfelelő oxidálószerrel, szokásosan kálium-permanganáttal reagáltatjuk, és így közvetlenül az 1-4 vegyületet állítjuk elő. Előnyösen azonban Sharpless általános módszerét [Sharpless, J. Org. Chem., 46, 3936 (1981); J. Org. Chem., 50, 1560 (1985)] alkalmazva járunk el, amelynek során az 1-3 vegyületben lévő olefinkötés oxidatív hasítását RuCI3 vagy RuO2 és NalO4 vagy H5IO6 szén-tetraklorid/acetonitril/víz oldószerelegyben végzett reakciójával in situ előállított RuO4-reagenst alkalmazva hajtjuk végre, és ezen az úton is közvetlenül az 1-4 vegyületet nyerjük. Alternatív módon az oxidációt két lépésben is elvégezhetjük, amelynek során az első lépésben az olefint, a szakterületen jól ismert módon a megfelelő aldehiddé oxidáljuk, majd ezt követően az aldehidet például NaCIO2 alkalmazásával [Pin5
HU 226 056 Β1 nick, Tetrahedron, 37, 2091 (1981); vagy Dalcanale and Montanari, J. Org. Chem., 51, 567 (1986)] a karbonsavvá oxidáljuk. Az 1-4 vegyület 1-5 vegyületté történő ciklizálását Proctor módszerével [Proctor, Renfrew, and Savage, J. Chem. Soc. (C), 1000 (1969)], polifoszforsavat alkalmazva hajtjuk végre. Alternatív módon eljárhatunk úgy is, hogy az 1-4 vegyületet az 1-4 vegyület savkloridján alakítjuk át az 1-5 vegyületté; a savkloridot az ezen a területen jártas szakember számára jól ismert módszerekkel állíthatjuk elő. A savkloridot inért oldószerben, például metilén-dikloridban vagy szén-diszulfidban egy megfelelő Friedel-Crafts-katalizátorral, például alumínium-trikloriddal vagy ón(IV)-kloriddal reagáltatva az 1-5 ciklikus ketont nyerjük. Az 1-5 vegyületet etil-acetát-enoláttal aldolreakcióban reagáltatva az 1-6 vegyületet állítjuk elő; az etil-acetátenolátot úgy állíthatjuk elő, hogy etil-acetátot egy megfelelő amidbázissal, például lítium-diizopropil-amiddal (LDA) vagy lítium-bisz(trimetil-szilil)-amiddal (LiHMDS) reagáltatunk. Leggyakrabban oldószerként tetrahidrofuránt használunk az aldolreakcióban, bár a tetrahidrofuránt sokszor különféle adalék anyagok, például hexametil-foszforamid (HMPA) vagy Ν,Ν,Ν’,Ν'tetrametil-etilén-diamin (TMEDA) jelenlétében alkalmazzuk. Az 1-7 vegyületet az 1-6 vegyület hidrogenolízisével állítjuk elő, amelynek során a kiindulási anyagot alkalmas oldószerben, például ecetsavban, egy ásványi sav, például hidrogén-klorid jelenlétében, egy megfelelő katalizátor, például fémpalládium/aktív szén katalizátor (Pd/C) felett hidrogénezzük. Alternatív módon a redukciót végrehajthatjuk úgy is, hogy az 1-6 vegyületet Orphanopoulos általános módszerének [Orphanopoulos and Smonu, Synth. Commun., 833 (1988)] megfelelően bór-trifluorid-dietil-éterát jelenlétében trietil-szilánnal reagáltatjuk. Az 1-8 vegyület előállításá5 hoz az 1-7 vegyületből úgy távolítjuk el a metilcsoportot, hogy a kiindulási anyagot inért oldószerben, például metilén-dikloridban bór-tribromiddal reagáltatjuk, vagy pedig inért oldószerben, előnyösen metilén-dikloridban etil-merkaptánnal és alumínium-triklo10 riddal reagáltatjuk. A metil-éter eltávolítására további hasznos módszerek találhatók - egyebek mellett - például a következő szakirodalmi helyen: Greene, „Protective Groups in Organic Synthesis” (publ. John Wiley and Sons). Az 1-9 vegyületet, azaz az 1-8 vegyület tri15 fluor-metánszulfonát-észterét ugyanúgy állítjuk elő, ahogyan az 1-1 vegyületből az 1-2 vegyületet. Ezt követően az 1-9 vegyületet Cacchi általános módszerének [Cacchi and Lupi, Tetrahedron Letters, 33, 3939 (1992)] megfelelően egy alkalmas oldószerben, elő20 nyösen dimetil-szulfoxidban, kálium-acetát, 1,1'bisz(difenil-foszfino)-ferrocén (dppf) és egy palládiumkatalizátor, például palládium(ll)-acetát [Pd(OAc)2] jelenlétében szén-monoxiddal reagáltatjuk, és ennek eredményeként az 1-10 vegyületet nyerjük.
A fenti ismertetés alapján is kitűnik, hogy ha az 1-6 vegyületet a hidrogénezés helyett dehidratáljuk, az (V-2) általános képletű vegyületet nyerjük.
Azokat a (X) általános képletű vegyületeket, amelyek képletében X1-X2 jelentése NH-CH általános kép30 letű csoport, a 2. reakcióvázlat szerinti általános eljárás alkalmazásával állítjuk elő.
a) HCO2H, Ac2O, Δ; b) POCI3, PPA, Δ; c) CH2=C(OCH3)Si(CH3)2tBu, TMSCN, [Rh(COD)CI]2, CH2CI2; d) CO, Pd(OAc)2, KOAc, dppf, DMSO.
A 2. reakcióvázlat 1 képletű vegyületeit (azaz a 2-1 vegyületeket) a szakterületen ismert eljárásokkal állít60 juk elő. Alternatív módon a brómatomot helyettesíthet6
HU 226 056 Β1 jük jódatommal, trifluor-metánszulfonil-oxi-csoporttal, vagy egy olyan csoporttal, amely brómatommá, jódatommá vagy trifluor-metánszulfonil-oxi-csoporttá konvertálható. A 2-1 vegyületeket úgy alakítjuk át 2-2 vegyületté, hogy a kiindulási anyagokat megfelelő oldószerben, megfelelő hőmérsékleten egy alkalmas reagenssel, például hangyasavval, egy hangyasav-észterrel vagy ecetsav-hangyasavanhidriddel reagáltatjuk. Ezt követően a 2-2 vegyületeket a 2-3 ciklikus aminokká konvertáljuk, amelynek során a kiindulási anyagokat alkalmas hőmérséklet egy megfelelő reagenssel, például polifoszforsav és foszforil-klorid keverékével reagáltatjuk. A 2-4 vegyületeket úgy állítjuk elő a 2-3 vegyületekből, hogy a kiindulási anyagokat egy ismert általános eljárás [Bull. Chem. Soc. Jpn., 63, 3122-3131 (1990)] szerint egy alkalmas oldószerben, például metilén-dikloridban, trimetil-szilil-cianid és egy alkalmas katalizátor, például di-p-klór-bisz(1,5-ciklooktadién)-diródium {[Rh(COD)CI]2} jelenlétében egy megfelelő reagenssel, például metil-acetát ferc-butil-dimetil-szilil-ketál acetállal reagáltatjuk. Alternatív módon Reformatszkij-reagenst is felhasználhatunk, annak megfelelően, ahogyan az a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került: Bull. Soc. Chim. Fr., 1668 (1973). Egy további alternatív megoldás értelmében ecetsavas ecetsavanhidridet is alkalmazhatunk, annak megfelelően, ahogyan az a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került: J. Am. Chem. Soc., 72 3874 (1950).
A 2-4 vegyületeket az 1. reakcióvázlat szerinti általános eljárásnak megfelelően alakítjuk át a 2-5 karbonsavakká.
Az egyszerű, háromszorosan szubsztituált benzolszármazék kiindulási anyagok kereskedelmi forgalomban kaphatók, illetve a szakterületen jól ismert, szokásos módszerekkel könnyen előállíthatók.
Az amidkötések kialakítására irányuló kapcsolási eljárások a szakterületen általában jól ismertek. A peptidszintézisek eljárásai például a következő szakirodalmi helyeken kerültek összefoglaló ismertetésre: Bodansky et al., The Practice ofPeptide Synthesis, Springer-Verlag, Berlin, 1984; Ali et al., J. Med. Chem., 29,
984 (1986); valamint J. Med. Chem., 30, 2291 (1987)].
Az itt alkalmazott kapcsolási reagensek alkalmasak az amidkötések kialakításában történő felhasználásra is. A jellegzetes kapcsolási eljárások karbodiimideket, aktivált anhidrideket és észtereket, valamint savhalogenideket alkalmaznak. Jellegzetes reagensek például a következő vegyületek: N-etil-N’-[3-(dimetil-amino)-pro10 pil]-karbodiimid (EDC), Λ/,Λ/’-diciklohexil-karbodiimid (DCC), difenil-foszforil-azid (DPPA, [(1-benzotriazoliloxi)-trisz(dimetil-amino)-foszfónium]-(hexafluoro-foszfát) (BOP-reagens), /V-hidroxi-szukcinímid, valamint oxalil-diklorid.
Jellegzetesen az amint vagy az anilint a szabad aminocsoportján keresztül, egy alkalmas kapcsolószer, például Λ/,Λ/'-diciklohexil-karbodiimid (DCC) alkalmazásával, adott esetben katalizátorok, például 1-hidroxi-benzotriazol (HOBt) és 4-(dimetil-amino)-pi20 ridin (DMAP) jelenlétében kapcsoljuk egy megfelelő karbonsavszubsztráthoz. A kapcsolás megvalósítására más eljárások is alkalmasak, például ahol egy alkalmasan védett savszubsztrát szabad karboxilcsoportjából aktivált észtereket, anhidrideket vagy savhalogenideket állítunk elő, amelyeket ezt követően adott esetben egy bázis jelenlétében egy alkalmasan védett amin szabad aminocsoportjával reagáltatunk. Például az „aktivált anhidrid” előállításához egy védett Boc-aminosavat vagy Cbz-amidino-ben30 zoesavat vízmentes oldószerben, például metiléndikloridban vagy tetrahidrofuránban, bázis, például Nmetil-morfolin, 4-(dimetil-amino)-piridin vagy egy trialkil-amin jelenlétében izobutil-klór-formiáttal reagáltatunk, majd az aktivált anhidridet egy második védett aminosav vagy anilin szabad aminocsoportjával reagáltatjuk.
Az 1—10 vegyületet egy kapcsolási reakcióval, például a 3. reakcióvázlaton bemutatott amidkapcsolási reakcióval alakíthatjuk át egy (I) általános képletű ve40 gyületté.
HU 226 056 Β1
a) 1-BOC-4,4'-bipiperidin [RP], EDC, HOBt.H2O, (i-Pr)2NEt, DMF;
b) 1,0 M LIOH, THF, H2O; c) 1,0 M HCI, H2O; d) TFA, CH2CI2 [R=1 -(4,4’-bipiperidin)].
Az 1. reakcióvázlatnak megfelelően előállított 1—10 vegyületet, azaz az etil-(±)-10,11-dihidro-3-karboxi5H-dibenzo/a,cí/cikloheptén-10-acetátot például /V-etilA/'-IS-ídimetil-aminoj-propilj-karbodiimid (EDC) és
1- hidroxi-benzotriazol (HOBt), illetve szulfinil-klorid (SOCI2) alkalmazásával átalakítjuk a karbonsav egyik aktivált formájává, majd az aktivált formát egy alkalmas oldószerben, például A/./V-dimetil-formamidban, metilén-dikloridban vagy acetonitrilben egy megfelelő aminnal, például 1-BOC-4,4'-bipiperidinnel vagy
2- [(metil-amino)-metil]-benzimidazol-hidrokloriddal reagáltatjuk, amelynek eredményeként a 3. reakcióvázlat szerinti 2 képletű vegyületet (azaz a 3-2 vegyületet) nyerjük. Attól függően, hogy szükség van-e a sav semlegesítésére, kívánt esetben bázist, például diizopropiletil-amint [(i-Pr)2NEt] vagy piridint alkalmazhatunk. A karbonsavak amidokká történő átalakítására számos további módszer ismert, amelyek leírása a szakterületen általánosan használt kézikönyvekben is megtalálható [lásd például: „Compendium of Organic Synthetic Methods”, Vol. I-VI (publ. Wiley-lntersclence). Az 5-2 etil-észtert vizes bázis, például vizes tetrahidrofurános lítium-hidroxid-oldat vagy vizes metanolos nátrium-hidroxid-oldat alkalmazásával hidrolizáljuk, majd a karboxilátsó intermediert egy alkalmas savval, például trifluor-ecetsawal vagy hidrogén-kloriddal megsavanyítjuk, és így az 1-3 karbonsavat nyerjük. Alternatív módon az intermedier karboxilátsót izolálhatjuk, illetve kívánt esetben a szabad sav karboxilátsóit az ezen a területen jártas szakember számára jól ismert módszerek alkalmazásával is előállíthatjuk. Amennyiben az amidkötés kialakítására irányuló reakcióban (1-10 vegyület -> 3-2 vegyület) az aminkomponens védőcsoportot tartalmaz, a védőcsoportot eltávolíthatjuk az észterhidrolízis előtt vagy azt követően is; a védőcsoportot az alkalmazott konkrét védőcsoport szelektív eltávolítására alkalmas eljárások útján távolíthatjuk el. Az ilyen típusú eljárások ismertetése megtalálható például a következő szakirodalmi helyen: Greene, „Protective Groups in Organic Synthesis” (publ. John Wiley and Sons). Például ha az aminkomponens egy ferc-butoxi-karbonil-csoporttal (BOC) védett nitrogénatomot tartalmaz, például a 3-3 vegyületben, a ferc-butoxi-karbonil-csoportot savas körülmények között, például dioxános 4 M hidrogén-klorid-oldat vagy metilén-dikloridos trifluor-ecetsav-oldat (TFA) alkalmazásával távolíthatjuk el, és így a 3-4 ammóniumsót nyerjük. Az ammóniumsót kívánt esetben - az ezen a területen jártas szakember számára jól ismert módszerekkel - semlegesíthetjük.
A 4. reakcióvázlat egy olyan, szén-szén kötés kialakulásával járó kapcsolási eljárást mutat be, amelyet például egy szén-szén hármas kötés, kettős kötés vagy egyes kötés bevezetésére használhatunk fel; az eljárás során adott esetben (például a b. lépésben) egy redukálószert is alkalmazhatunk.
4. reakcióvázlat
HU 226 056 Β1
4. reakcióvázlat (folytatás)
HO2C
a) THP-O-CH2CH2CCSn(Bu)3, (PPh3)2PdCI2, LiCI, dioxán; b) H2, 10%Pd/C, EtOAc; c) p-TsOH.H2O, 50 EtOH; d) 2,2,6,6-tetrametil-oxo-piperidínium-klorid, CH2CI2; e) NaCIO2, Na2HPO3, 2-metil-2-butén, H2O; f) izobutil-klór-formiát, 4-metil-morfolin, majd 1,2-feniléndiamin; g) AcOH, THF; h) 1,0 M NaOH, EtOH, majd megsavanyítás. 55
A 4. reakcióvázlat 1 képletű vegyületét (azaz a 4-1 vegyületet) az aromás triflátok és organosztannánok Stíllé típusú kapcsolási reakciójában [J. Am. Chem.
Soc., 109, 5478-5486 (1987)] 4-[(2-tetrahidropiranil)oxi]-1-(tributil-sztannil)-1-butinnel reagáltatjuk, amely- 60 nek eredményeként a 4-2 vegyületet nyerjük. A reakciót egy palládiumsóval, előnyösen bisz(trifenil-foszfin)palládium(ll)-kloriddal [(Ph3P)2PdCI2] katalizáljuk, és a reakciót lítium-klorid jelenlétében, egy alkalmas oldószerben, általában N./V-dimetil-formamidban vagy 1,4dioxánban hajtjuk végre. A 4-2 vegyület acetilénes egységének redukcióját az ezen a területen jártas szakember számára jól ismert, standard hidrogénezési körülmények között végezzük. Az így nyert 4-3 vegyületből a tetrahidropiranil-éterek (THP éterek) eltávolítására alkalmas standard körülmények között eltávolítjuk a védőcsoportot, amelynek eredményeként a 4-4 ve9
HU 226 056 Β1 gyületet állítjuk elő. A THP éter típusú védőcsoportok eltávolítására alkalmas standardmódszerek leírása megtalálható - egyebek mellett - például a következő szakirodalmi helyen: Greene, „Protective Groups in Organic Synthesis” (publ. John Wiley and Sons). A 4-4 vegyület primer hidroxicsoportjának a megfelelő 4-5 karbonsavvá történő oxidációját a Wovkulich által ismertetett [Wovkulich, J. Org. Chem., 58, 832-839 (1993)] kétlépéses eljárással hajtjuk végre. A primer alkoholoknak a megfelelő karbonsavvá történő oxidációjára számos alternatív eljárást ismertettek a korábbiakban. Ezek leírása általában a leggyakrabban használt kézikönyvekben is megtalálható. A 4-5 vegyületnek a 4-6 benzimidazolszármazékká történő átalakítását ismert eljárások alkalmazásával hajtjuk végre. A 4-5 vegyületet először például inért oldószerben, például tetrahidrofuránban vagy metilén-dikloridban, egy alkalmas bázis, általában 4-metil-morfolin, trietil-amin vagy diizopropil-etil-amin jelenlétében izobutil-klór-formiát alkalmazásával átalakítjuk a karbonsav aktivált formájává. Az aktíváit formát ezt követően egy megfelelő 1,2diamino-aromás származék, például 1,2-fenilén-diamln feleslegével reagáltatva a megfelelő monoamidot nyerjük. A monoamidot ezt követően standard körülmények között, például refluxáló tetrahidrofuránban ecetsavval ciklizáljuk, amelynek eredményeként a 4-6 vegyületet állítjuk elő. A 4-6 etil-észtert vizes bázis, például vizes tetrahidrofurános lítium-hidroxid-oldat vagy vizes metanolos nátrium-hidroxid-oldat alkalmazásával hidrolizál10 juk, majd a karboxilátsó intermediert egy alkalmas savval, például trifluor-ecetsawal vagy hidrogén-kloriddal megsavanyítjuk, és így a 4-7 karbonsavat nyerjük. Alternatív módon az intermedier karboxilátsót izolálhatjuk, illetve kívánt esetben a szabad sav karboxilátsóit az ezen a területen jártas szakember számára jól ismert módszerek alkalmazásával is előállíthatjuk.
Az 5. reakcióvázlat egy éterkötés kialakítására felhasználható, szén-oxigén kötés kialakulásával járó eljárást mutat be. Hasonló kapcsolási eljárást használha20 tünk a szulfid- és aminkötések kialakítására is.
a) 2-[(3-Hidroxi-1-propil)-amino]-piridin-/\/-oxid, DEAD, Ph3P, DMF; b) ciklohexén, 10% Pd/C, izopropil-alkohol; c) 1,0 M NaOH, EtOH, majd megsavanyítás.
Az 5. reakcióvázlat 1 képletű vegyületét (azaz az 5-1 vegyületet) egy Mitsunobu típusú kapcsolási reakcióban [Organic Reactions, 42, 335-656 (1992); Syn10
HU 226 056 Β1 thesis, 1-28 (1981)] 2-[(3-hidroxi-1-propil)-amino]-piridin-W-oxiddal reagáltatva az 5-2 vegyületet nyerjük. A reakciót a dietil-(azo-dikarboxilát) (DEAD) és a trifenil-foszfin között képződő komplex jelenlétében, egy megfelelő oldószerben, például tetrahidrofuránban, metilén-dikloridban vagy W,W-dimetil-formamidban hajtjuk végre. Az 5-2 vegyület piridin-W-oxid-részének a megfelelő 5-3 piridinné történő redukcióját inért oldószerben, például metanolban, etanolban vagy izopropil-alkoholban, egy palládiumkatalizátor, előnyösen fémpalládium/aktív szén katalizátor alkalmazásával, a transzfer hidrogénezés körülményei között hajtjuk végre. Az ilyen típusú reakciókban hidrogéntranszfer-reagensként szokásosan ciklohexént, 1,4-ciklohexadiént, hangyasavat vagy formiátsókat, például kálium-formiátot vagy ammónium-formiátot alkalmazunk. Az 5-3 vegyületet az 1. reakcióvázlat kapcsán ismertetetteknek megfelelően elszappanosítva az 5-4 vegyületet nyerjük.
A találmány szerinti vegyületek savaddíciós sóit szokásos módon állítjuk elő, amelynek során az alapvegyületnek egy alkalmas oldószerrel készített oldatát egy sav feleslegével reagáltatjuk. Alkalmas savak egyebek mellett - például a következők: hidrogén-klorid, hidrogén-bromid, hidrogén-fluorid, kénsav, foszforsav, ecetsav, trifluor-ecetsav, maleinsav, borostyánkősav és metánszulfonsav. Bizonyos vegyületek elfogadható belső sókat (vagy zwitterionokat) képeznek. A kationos sókat úgy állítjuk elő, hogy az alapvegyületet egy, a megfelelő kationt tartalmazó bázikus reagens, például egy hidroxid, karbonát vagy alkoxid, illetve egy megfelelő szerves amin feleslegével reagáltatjuk. A gyógyszerészetileg elfogadható sókban lévő kationok egyedi példái közé tartoznak - egyebek mellett például a következők: lítium-, nátrium-, kálium-, kalcium-, magnézium- és ammóniumion.
A jelen találmány magában foglal egy olyan gyógyszerkészítményt is, amely egy (IV) általános képletű vegyületet és egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozót tartalmaz. Ennek megfelelően a (IV) általános képletű vegyületeket felhasználhatjuk gyógyszerkészítmények előállítására. Az előbbiekben ismertetett módon előállított (IV) általános képletű vegyületeket különféle készítményformákká, például parenterális beadásra alkalmas oldatokká vagy liofilezett (fagyasztva szárított) porokká formálhatjuk. A felhasználás előtt a porokból egy alkalmas hígítószer vagy egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozó hozzáadásával állíthatjuk elő a felhasználásra közvetlenül alkalmas készítményformát. A folyadékkészítmény például egy puffereit, izotóniás, vizes oldat lehet. Az alkalmas hígítószerek közé tartoznak - egyebek mellett - például a következők: normál izotóniás, vizes nátrium-klorid-oldat (szalinoldat); standard 5%-os vizes dextrózoldat; és puffereit nátrium- vagy ammónium-acetát-oldat. Az ilyen kompozíciók különösen alkalmasak a parenterális beadásra, de felhasználhatók orális beadásra, illetve beszívás, illetve befúvás céljából elhelyezhetők meghatározott adagolású inhalátorokban vagy aeroszolkészülékben is. Szükség lehet egyéb vivőanyagok, például poli(vinil-pirrolidon), zselatin, hidroxi-cellulóz, akácmézga, polietilénglikol, mannit, nátrium-klorid vagy nátrium-citrát hozzáadására is.
Alternatív módon kapszulázhatjuk, tablettázhatjuk vagy formálhatjuk egy orális beadásra alkalmas emulzióvá vagy sziruppá is. A kompozíció javítása vagy stabilizálása, illetve a kompozíció előállításának megkönnyítése érdekében gyógyszerészetileg elfogadható szilárd vagy folyékony hordozókat is felhasználhatunk. A szilárd hordozók közé tartoznak - egyebek mellett például a következők: keményítő, laktóz, kalcium-szulfát-dihidrát, gipsz, magnézium-sztearát vagy sztearinsav, talkum, pektin, akácmézga, agar és zselatin. A folyékony hordozók közé tartoznak - egyebek mellett például a következők: cukorszirup, földimogyoró-olaj, olívaolaj, vizes nátrium-klorid-oldat és víz. A hordozók körébe tartoznak a hatóanyag elnyújtott felszabadulását biztosító anyagok is, amilyen például a gliceril-monosztearát vagy gliceril-disztearát önmagában vagy egy viasszal együttesen. A szilárd hordozó mennyisége változó lehet, de előnyösen dózisegységenként körülbelül 20 mg és körülbelül 1 g közötti értékű. A gyógyszerkészítményeket hagyományos gyógyszerészeti módszerekkel állítjuk elő, amelyek során őrlést, keverést, granulálást és kívánt esetben, például a tablettaformákhoz préselést végzünk; vagy a keményzselatinkapszulák előállításához őrlést, keverést és töltést hajtunk végre. Amennyiben folyékony hordozót alkalmazunk, a készítmény szirup, elixír, emulzió vagy egy vizes vagy nemvizes szuszpenzió formájában lehet. Az ilyen folyékony készítményeket beadhatjuk közvetlenül per os, illetve lágyzselatin-kapszulákba tölthetjük a kompozíciókat.
A rectalis beadáshoz a találmány szerinti vegyületeket megfelelő vivőanyagokkal, például kakaóvajjal, glicerinnel, zselatinnal vagy polietilénglikolokkal kombinálhatjuk, majd megolvasztás után kúppá formálhatjuk.
Azok a találmány szerinti vegyületek, amelyek a vitronektinreceptor antagonistái, felhasználhatók az olyan betegségek kezelésére, amelyekben a betegség alapját képező patológia a vitronektinreceptorral kölcsönhatásba lépő ligandoknak vagy sejteknek tulajdonítható. Például ezek a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók az olyan betegségek kezelésére, amelyekben a csontmátrix csökkenése hozza létre a patológiás állapotot. Ennek megfelelően ezek a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók például a következő betegségek, illetve állapotok kezelésére: osteoporosis, hyperparathyreoidismus, Paget-féle betegség, rosszindulatú hypercalcaemia, csontmetasztázis által létrejött osteolyticus károsodás, rögzítés következtében fellépő csontvesztés vagy szexuálishormon-elégtelenség. Feltételezzük azt is, hogy a találmány szerinti vegyületek tumorellenes, gyulladásellenes, antiangiogén és antimetasztatikus szerekként is felhasználhatók, valamint alkalmasak a rák, az atherosclerosis és a restenosis kezelésében történő felhasználásra is. A találmány szerinti vegyületek például felhasználhatók az angioplasztikát követő restenosis gátlására.
Azok a találmány szerinti vegyületek, amelyek gátolják a fibrinogén kötődést, felhasználhatók emlősök11
HU 226 056 Β1 ben, különösen emberekben a vérlemezke-aggregáció és a vérrögképződés gátlására. Ennek megfelelően a találmány tárgyát képezi egy eljárás a vérlemezke-aggregáció és a vérrögképződés gátlására emlősökben, különösen emberekben, amelynek során intemalisan egy (IV) általános képletű vegyületet és egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozót adunk be. Ilyen jellegű terápia javallot - egyebek mellett - például a következő esetekben: akut myocardialis infarctus (AMI), mélyvénás trombózis, pulmonalis embolismus, dissectiós anuria, átmeneti ischaemiás roham (TIA), stroke és más, infarktussal kapcsolatos rendellenességek, valamint instabil angina. Az ilyen kezelésre ugyancsak fogékonyak a következő betegségek, illetve állapotok: krónikus és akut állapotú hiperaggregáció, például disszeminált intravascularis koaguláció (DIC), szeptikémia, műtéti vagy fertőzéses sokk, posztoperatív vagy post partum trauma, cardiopulmonalis bypass műtét, inkompatibilis vértranszfúzió, abruptio placentae, thromboticus thrombocytopenia purpura (TTP), kígyóméreg és immunbetegségek. Ezen túlmenően a találmány szerinti vegyületek felhasználhatók a következőkre irányuló eljárásokban is: metasztázisos állapotok megelőzésére; baktérium- vagy gombafertőzések megelőzése és kezelése; immunstimuláció indukálása; sariósejtbetegség kezelése; valamint az olyan betegségek megelőzése és kezelése, amelyekben a csontreszorpció szerepet játszik.
A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók artéria vagy véna fibrinolitikus terápiát követő visszazáródásának gátlására úgy, hogy a kezelendő betegnek egy (IV) képletű vegyületet és egy fibrinolitikus hatóanyagot adunk be. Egy (IV) általános képletű vegyületnek a fibrinolitikus terápiában történő alkalmazása vagy tökéletesen megakadályozza a visszazáródást, vagy megnyújtja azt az időtartamot, ami megelőzi a visszazáródást. A jelen leírásban alkalmazott „fibrinolitikus hatóanyag kifejezés magában foglalja az összes olyan, természetes vagy szintetikus terméket, amely közvetlenül vagy közvetve a fibrinrög oldódását eredményezi. A fibrinolitikus hatóanyagok egyik jól ismert csoportját a plazminogénaktivátorok alkotják. A jól alkalmazható plazminogénaktivátorok példái közé tartoznak - egyebek mellett - a következők: anisztrepláz, urokináz (UK), prourokináz (pUK), sztreptokináz (SK), szöveti plazminogénaktivátor (tPA), valamint ezek mutánsai vagy variánsai.
A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók továbbá in vitro a vérben és a vérkészítményekben lévő vérlemezkék aggregációjának gátlására, például a tárolás során, vagy ex vivő műveletekben, például a diagnosztika vagy a kutatás területén.
A találmány szerinti vegyületet orálisan vagy parenteralisan adhatjuk be a betegnek, mégpedig oly módon, hogy a hatóanyag-koncentrációja elegendő legyen a csontreszorpció vagy a vérlemezke-aggregáció, illetve a további indikációknak megfelelő folyamatok gátlására. A vegyületet tartalmazó gyógyszerkészítményt a beteg állapotának megfelelő módon körülbelül 0,1 mg/kg és körülbelül 50 mg/kg közötti orális dózisban adjuk be. Előnyösen az orális dózis körülbelül 0,5 mg/kg és körülbelül 0,5 mg/kg és körülbelül 20 mg/kg közötti értékű. Akut terápia esetén a parenteralis beadás az előnyös. Leghatásosabb a vegyület 5%-os vizes dextrózoldatának vagy normál fiziológiás sóoldatának, illetve alkalmas vivőanyagokból álló egyéb hasonló készítményformáinak az intravénás infúziója. Ettől függetlenül intramuszkuláris boluszinjekciót is alkalmazhatunk. A parenteralis dózis jellegzetesen körülbelül 0,01 mg/kg és körülbelül 100 mg/kg közötti, előnyösen körülbelül 0,1 mg/kg és körülbelül 20 mg/kg közötti értékű. A vegyületeket körülbelül 0,4 mg/kg/nap és körülbelül 400 mg/kg/nap közötti értékű teljes napi dózis eléréséig naponta egy-négy alkalommal adjuk be. Az ezen a területen jártas szakember a hatóanyag vérkoncentrációjának és a terápiás hatáshoz megkövetelt koncentrációnak az összehasonlításával rutinszerűen meg tudja határozni a vegyület beadásának módját és a vegyület beadandó mennyiségének pontos értékét.
A vegyület azon koncentrációjának a meghatározásához, ami egy adott farmakológiai hatáshoz szükséges, a vegyületeket számos biológiai vizsgálattal tesztelhetjük.
A vitronektinkötés gátlása pH]-SK&F-107260 szilárd fázisú kötése a^3-hoz mM kalcium-kloridot és 1 % oktil-glükozidot tartalmazó T pufferben lévő, 0,1-0,3 mg/ml koncentrációjú humán placenta vagy humán vériemez avp3-at meghígítottunk olyan T puferrel, amely 1 mM kalcium-kloridot, 1 mM mangán(ll)-kloridot, 1 mM magnézium-kloridot (A puffer) és 0,05% nátrium-azidot tartalmazott, majd 0,1 ml/lyuk mennyiségben azonnal 96 lyukú ELISA-lemezekre (Corning, New York, NY, Amerikai Egyesült Államok) vittük az anyagot. Minden egyes lyukhoz hozzáadtunk 0,1-0,2 pg lavp3-at. A lemezeket egy éjszakán keresztül 4 °C hőmérsékleten inkubáltuk. A kísérlet ezen fázisában a sejteket az A pufferrel egyszer mostuk, majd bovin-szérumalbumin ugyanezen pufferrel készített 3,5% koncentrációjú oldatának 0,1 ml-ét adtuk a sejtekhez, és ezt követően egy órán keresztül szobahőmérsékletű inkubációt végeztünk. Az inkubálás után a lyukakat teljesen leszívattuk és 0,2 ml A pufferrel kétszer mostuk.
A vegyületeket 100%-os dimetil-szulfoxidban oldva 2 mM-os törzsoldatot állítottunk elő, amelyet a kötési puferrel [15 mM Tris-HCI (pH 7,4), 100 mM nátrium-klorid, 1 mM kalcium-klorid, 1 mM mangán(ll)-klorid, 1 mM magnézium-klorid] meghígítva a vegyület 100 μΜ végkoncentrációjú oldatát nyertük. Ezt az oldatot ezt követően a vegyület kívánt végkoncentrációjára hígítottuk. A jelzetlen antagonisták különféle koncentrációit (0,001-100 μΜ) triplikátumban hozzáadtuk a lyukakhoz, majd ezt követően 5,0 nM [3H]-SK&F-107260-at (65-86 Ci/mmol) adtunk a lyukakhoz.
A lemezeket egy órán keresztül szobahőmérsékleten inkubáltuk. Az inkubálás után a lyukakat teljesen leszívattuk, majd 0,2 ml jéghideg A pufferrel egyszer mostuk. A receptorokat 0,1 ml 1%-os SDS-sel szolubili12
HU 226 056 Β1 záltuk, majd a meghatároztuk a kötött [3HjSK&F-107260 mennyiségét; ennek során egy Beckman LS Liquid Scintillation Counter-ben 3 ml Ready Safe oldatot adtunk a szolubilizált receptorhoz, majd 40%-os teljesítmény mellett folyadékszcintillációs számlálást végeztünk. A [3H]-SK&F-107260 nemspecifikus kötését 2 μΜ SK&F-107260 jelenlétében határoztuk meg, amelynek értéke következetesen kisebb volt, mint a teljes radioligand input 1%-a. Az IC50 (az antagonistának a [3H]-SK&F-107260 kötését 50%-kal gátló koncentrációjának) értékét egy olyan, nemlineáris, legkisebb négyzetek szerinti görbeillesztéses módszerrel határoztuk meg, amelyet a LUNDON-2 programmal módosítottunk. Az antagonista disszociációs állandójának (K,) értékét a következő egyenlet alapján számítottuk ki:
Kj=IC50/(1+L/Kd) ahol L a [3H]-SK&F-107260 koncentrációja, és Kd a [3H]-SK&F-107260 disszociációs állandója.
A találmány szerinti vegyületek a 0,1 mikromol és 25 mikromol közötti koncentrációtartományban gátolják a vitronektinnek az SK&F-107260-hoz történő kötődését.
A találmány szerinti vegyületeket az in vitro és in vivő csontreszorpcióra nézve is teszteltük. Ezeket a vizsgálatokat a csontképződés gátlásának értékelésére vonatkozó, a szakterületen jól ismert, standard tesztekkel hajtottuk végre. Ilyen például az 528 587 számú európai szabadalmi bejelentésben ismertetett lyukképződési (pit formation) vizsgálat, amely elvégezhető a patkányosteoclastok helyett humán osteoclastokkal és az ovariectomizált patkánymodellben is [Wronski ef al., Cells and Materials, Sup. 1, 69-74 (1991)].
Parathyreoidectomizált patkánymodell
Valamennyi kísérleti csoport 5-6 hím Sprague-Dawley-patkányból állt. A patkányokat a felhasználás előtt 7 nappal már az eladónál (Taconic Farms) parathyreoidectomizálták. Huszonnégy órával a felhasználás előtt farokvéna-punkcióval heparinizált csövekbe vért vettünk, majd azonnal meghatároztuk a teljes vérben a cirkuláló ionizált kalciumkoncentrációt. Csak azokat az állatokat vontuk be a kísérletbe, amelyeknek az ionizált kalciumkoncentrációja <1,2 mM/liter értékű volt (a mérést egy Ciba-Corning 634 kalcium-pH-analizátorral végeztük). A patkányok ezt követően csak kalciummentes táplálékot és ionmentesített vizet kaptak. A kísérlet kezdetén a patkányok testtömege hozzávetőleg 100 gramm volt. Megmértük az alap-kalciumkoncentrációkat, majd az állatoknak először kontrollvivőanyagot (fiziológiás sóoldatot) vagy egy (fiziológiás sóoldatban oldott) vegyületet adtunk be egyetlen intravénás (farokvénás) boluszinjekció formájában, majd közvetlen ezután egyetlen szubkután injekció formájában humán parathyroid hormon 1-34 peptidet (hPTH1-34, 0,2 mg/kg dózis, 0,1% bovin-szérumalbumint tartalmazó fiziológiás sóoldatban; Bachem, Ca) vagy PTH vivőanyagot adtunk be. A vegyület/PTH beadás után két órával mértük a PTH-ra adott calcaemlás válaszreakciót (és a vegyületnek valamennyi, erre a válaszreakcióra gyakorolt hatását).
Patkányulna drift modell
Valamennyi kísérleti csoport 8-10 hím, a kísérlet kezdetén hozzávetőleg 30-40 gramm testtömegű Sprague-Dawley- vagy Wistar-patkányból állt. A vizsgálandó hatóanyagot megfelelő módon hét napon keresztül, naponta egy vagy több dózisban adtuk be. Az első dózis beadása előtt egyetlen dózisban egy fluoreszcens markert (25 mg/kg tetraciklint vagy 10 mg/kg kalceint) adtunk a patkányoknak, amely az adott pillanatban megjelölte a csontképződési felületek helyzetét. Miután a vegyület beadása befejeződött, a patkányokat leöltük, a könyöknél eltávolftottuk mindkét mellső lábat, a hátsó lábat eltávolftottuk a bokánál, továbbá eltávolftottuk a bőrt is. A mintát lefagyasztottuk és függőlegesen egy mikrotoma-szorítófogóra helyeztük. A kriosztátban kivágtuk az ulna közbülső régiójának keresztmetszeteit. Morfometrikus úton mértük a corticalis csont mediális-dorsalis részében a csontreszorpció sebességét. A mérést a következők szerint végeztük: a periostealis felületen reszorbeálódott csont mennyisége egyenlő azzal a távolsággal, amennyivel a periostealis felület közeledett ahhoz a fluoreszcens jelzéshez, amely a 0. napon az endostealis csontképződési felületnél épült be; ezt a távolságot úgy számítottuk ki, hogy a 0. napi vastagságból kivontuk a jelzés és a 7. napi periostealis felület közötti csontvastagságot; a reszorpciós sebességet mikrométer/nap egységben úgy kaptuk, hogy az előbbi értéket elosztottuk 7-tel, azaz az eltelt napok számával.
Humán osteoclast reszorpciós vizsgálata [„lyukvizsgálat (pit assay)]
- Cseppfolyós nitrogénben tárolt, osteoclastomaeredetű sejtszuszpenziókból részleteket vettünk ki, majd a részleteket gyorsan 37 °C hőmérsékletre melegítettük, ezt követően pedig 1000 fordulat/perc sebességgel 4 percen keresztül 4 °C hőmérsékleten végzett centrifugálással RPMI-1640 médiumban egyszer mostuk.
- A médiumot leszívattuk, majd a helyére RPMI-1640 médiummal 1:3 arányban meghígított rágcsáló anti-HLA-DR antitestet helyeztünk.
- A sejteket centrifugálás útján (1000 fordulat/perc, 5 perc, 4 °C) hideg RPMI-1640 médiummal kétszer mostuk, majd a mosott sejteket egy steril 15 ml-es centrifugacsőbe helyeztük. Egy javított Neubauer számlálókamrában meghatároztuk az egymagvú sejtek számát.
- Elegendő mennyiségű (5/egymagvú sejt), kecske-antiegér IgG-vel bevont mágneses gyöngyöt kivettünk a tartóedényből, majd a gyöngyöket 5 ml friss médiumba helyeztük (ezzel mostuk le a toxikus azid antikoagulánst). A gyöngyöket egy mágnessel rögzítve eltávolftottuk a médiumot, amelyet ezt követően friss médiummal helyettesítettünk.
- A gyöngyöket összekevertük a sejtekkel, majd a szuszpenziót 30 percen keresztül jégen inkubáltuk. A szuszpenziót többször kevertük.
HU 226 056 Β1
- A gyöngyökkel bevont sejteket egy mágnesen rögzítettük, a visszamaradó sejteket (az osteoclastban dús frakciót) pedig egy steril 50 ml-es centrifugacsőbe dekantáltuk.
- A befogott osteoclastok eltávolítása érdekében friss médiumot adtunk a gyöngyökkel bevont sejtekhez. Ezt a mosási eljárást tízszer megismételtük. A gyöngyökkel bevont sejteket félretettük.
- Az osteoclastokat egy számlálókamrában megszámláltuk, amelynek során a kamra mintával történő feltöltéséhez egy nagy átmérőjű, egyszer használatos Pateur-pipettát alkalmaztunk.
- A sejteket centrifugálással pelletizáltuk, majd az osteoclastok sűrűségét 10% magzati borjúszérummal és 1,7 g/liter nátrium-hidrogén-karbonátoldattal kiegészített EMEM médiumban 1,5*104/ml értékre állítottuk be.
- A sejtszuszpenzióból (kezelésenként) 3 ml-es részleteket dekantáltunk 15 ml-es centrifugacsövekbe. A sejteket centrifugálással pelletizáltuk.
- Minden csőbe bemértünk 3 ml (EMEM médiumban 50 μΜ-ra hígított) megfelelő kezelőanyagot. A kezelőanyagok magukban foglalták a megfelelő vivőanyagkontrollokat, egy pozitív kontrollt (100 pg/ml-re hígított 87MEM1) és egy izotópkontrolit (100 pg/ml-re hígított lgG2a). A csöveket 30 percen keresztül 37 °C hőmérsékleten inkubáltuk.
- A sejtek 0,5 ml-es részleteit egy 48 lyukú lemezben steril dentinmetszetekre oltottuk, majd a lemezt 2 órán keresztül 37 °C hőmérsékleten inkubáltuk. Minden kezelést négyszeres ismétlésben hajtottunk végre.
- A metszeteket meleg PBS-sel (hatlyukú lemezben 10 ml/lyuk) hatszor mostuk, majd a metszeteket friss kezelőanyagba vagy kontrollba helyeztük. A metszeteket 48 órán keresztül 37 °C hőmérsékleten inkubáltuk.
Tartarátrezisztens savfoszfatáz- (trap-) eljárás (az osteoclast eredetű sejtek szelektív festése)
- A metszeteket foszfátpufferelt fiziológiás sóoldatban mostuk, majd 2%-os glutaraldehidben (oldószer: 0,2 M nátrium-kakodilát) 5 percen keresztül fixáltuk.
- A metszeteket vízzel mostuk, majd TRAP pufferben 5 percen keresztül 37 °C hőmérsékleten inkubáltuk.
- Hideg vizes mosás után a metszeteket hideg acetátpuffer/szilárd gránátvörös (fást red garnet) rendszerben 5 percen keresztül 4 °C hőmérsékleten inkubáltuk.
- A puffer feleslegét leszívattuk, majd a metszeteket egy vizes mosás után levegőn szárítottuk.
- A TRAP-pozitív osteoclastokat világos látóterű mikroszkópiával megszámláltuk, majd ultrahangkezeléssel eltávolítottuk a dentin felületéről.
- A lyuktérfogatokat egy Nikon/Lasertec ILM21W konfokális mikroszkóp alkalmazásával határoztuk meg.
Az RGD által közvetített a^Pj kötés gátlása
Az a„f,p3 tisztítása
Tíz egység lejárt felhasználhatósági idejű (a Vöröskereszttől kapott) humán vérlemezkét lizáltunk, amelynek során a vérlemezkéket 3% oktil-glükozid, 20 mM Tris-HCI (pH 7,4), 140 mM nátrium-klorid, 2 mM kalcium-klorid elegyben 2 órán keresztül 4 °C hőmérsékleten lassan kevertettük. A lizátumot egy órán keresztül 100 000 g mellett centrifugáltuk. A kapott felülúszót felvittük egy olyan, 5 ml-es lentil-lektin Sepharose 4B oszlopra (E. Y. Labs), amelyet előzetesen 20 mM Tris-HCI (pH 7,4), 100 mM nátrium-klorid, 2 mM kalcium-klorid, 1% oktil-glükozid eleggyel (A pufferrel) ekvilibráltunk. Kétórás inkubálás után az oszlopot 50 ml hideg A pufferrel mostuk. A lektin által visszatartott anbp3-at 10% dextrózt tartalmazó A pufferrel eluáltuk. Valamennyi eljárási lépést 4 °C hőmérsékleten hajtottuk végre. Az SDS poliakrilamid-gélelektroforézis szerint az így nyert αι|Ρβ3 tisztasága 95%-nál nagyobb volt.
Az anbp3 liposzómákba történő beépítése
Egy 70% foszfatidil-szerinből és 30% foszfatidil-kolinból álló keveréket (Avanti Polar Lipids) nitrogénáram alatt rászárítottunk egy üvegcső falára. Tisztított ct||bp3-at 0,5 mg/ml végkoncentrációra hígítottunk, majd 1:3 protein/foszfolipid tömegarányban összekevertük a foszfolipidekkel. A keveréket felszuszpendáltuk, majd 5 percen keresztül ultrahanggal kezeltük. A keveréket ezt követően egy éjszakán keresztül dializáltuk, amelynek során egy 12 000-14 000 molekulatömeg-kizárásos dializálócsövet alkalmaztunk kétszer cserélt 50 mM Tris-HCI (pH 7,4), 100 mM nátrium-klorid, 2 mM kalcium-klorid elegy 1000-szeres feleslegével szemben. A anb83-tartalmú liposzómákat 15 percen keresztül 12 000 g mellett centrifugáltuk, majd a liposzómákat hozzávetőleg 1 mg/ml végső proteinkoncentrációban a dialízispufferben ismételten szuszpendáltuk. A liposzómákat ezt követően a felhasználásig -70 °C hőmérsékleten tároltuk.
Kompetitlv kötődés a allbp3-hoz
A fibrinogénreceptorhoz (α|^β3) történő kötődést egy közvetett kompetitív kötési eljárással vizsgáltuk, amelynek során RGD típusú ligandként [3H]SK&F-107 260-at alkalmaztunk. A kötési vizsgálatot egy 96 lyukú szűrő/lemez összeállítással (Millipore Corporation, Bedford, Massachusetts, Amerikai Egyesült Államok) hajtottuk végre, amelyben 0,22 μητι-es hidrofil durapore membránokat alkalmaztunk. A benspecifikus kötődés blokkolása érdekében a lyukakat előzetesen szobahőmérsékleten egy órán keresztül 0,2 ml 10 pg/ml polilizinnel (Sugma Chemical Co., St. Louis, Missouri, Amerikai Egyesült Államok) vontuk be. A jelzetlen benzodiazepinek különféle koncentrációit négyszeres ismétlésben adtuk a lyukakhoz. Minden lyukba 4,5 nM végkoncentrációban [3H]-SK&F—107260-at adtunk, majd a tisztított vérlemezke anbp3-tartalmú liposzómákat 1 pg mennyiségben adtuk az előbbiekhez. A keverékeket egy órán keresztül szobahőmérsékleten inkubáltuk. Az anbp3-kötött [3H]-SK&F-107260-at egy Millipore szűrősokszorozó alkalmazásával végzett szűréssel választottuk el a kötetlen anyagtól, majd ezt kö14
HU 226 056 Β1 vetően a kiszűrt anyagot kétszer 0,2 ml jéghideg pufferrel mostuk. A szűrőn visszamaradt kötött radioaktivitást egy Beckman LS6800 Liquid Scintillation Counter alkalmazásával, 40%-os teljesítmény mellett, 1,5 ml Ready Solve-ban (Beckman Instruments, Fullerton, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) mértük. A nem specifikus kötést 2 μΜ jelzetlen SK&F-107260 jelenlétében határoztuk meg, amelynek értéke következetesen kisebb volt, mint a mintákhoz adott teljes radioaktivitás 0,14%-a. Valamennyi adat a négy meghatározás 10 átlagértéke.
A kompetitív kötési adatokat nemlineáris, legkisebb négyzetek szerinti görbeillesztéses módszerrel elemeztük. Az így nyert IC50-értékek (az antagonistáknak a [3H]-SK&F-107 260 kötését 50%-kal gátló koncentrációinak értékei) összefüggésben állnak az antagonisták egyensúlyi disszociációs állandóinak (K, értékeivel; az összefüggést a Cheng-Prusoff-egyenlet fejezi ki: Ki=IC50/(1+L/Kd) ahol L a kompetitív kötési vizsgálatban alkalmazott [3H]-SK&F-107260 koncentrációja (4,5 nM), és Kd a [3H]-SK&F-107260 disszociációs állandója, amelynek értéke a Scatchard-analízissel meghatározva 4,5 nM.
A vérlemezke-aggregáció gátlását a WO 93/00095 számon közzétett (PCT/US92/05463 számú) nemzetközi szabadalmi bejelentésben ismertetett eljárással mérhetjük. A thrombusképződést Aiken módszerének [Aiken ef al., Prostaglandines, 19, 620 (1980)] az alkalmazásával vizsgálhatjuk; ennek során rögzítjük a peptidek anesztetizált kutyákba adott infúzióinak a szisztémás és hemodinamikus effektusait.
Az előnyös találmány szerinti vegyületek nagyobb mint 5:1 vitronektinreceptor/fibrinogénreceptor, illetve fibrinogénreceptor/vitronektinreceptor affinitással rendelkeznek. A még előnyösebb találmány szerinti vegyületek esetén ez az arány nagyobb mint 10:1. A legelőnyösebb találmány szerinti vegyületek esetén a szelektivitás értéke nagyobb mint 100:1. A találmány szerinti vegyületek fokozott kötésének a vitronektinreceptor/fibrinogénreceptor rendszerre vonatkozó összehasonlító 40 eredményeit az alábbi 1. táblázatban foglaljuk össze:
1. táblázat
Vegyület (Példaszám) K/«nbP3 (hm) Κίανβ3(μΜ)
1. >50 0,023
2. 0,009 15
A vascularis simaizomsejtek migrációjának vizsgálata
A találmány szerinti vegyületeket arra nézve is megvizsgáltuk, hogy milyen mértékben képesek gátolni az artériában vagy vénában lévő simaizomszövet migrációját és proliferációját. Ezzel a vizsgálattal választ 15 kaphatunk arra is, hogy a találmány szerinti vegyületek milyen mértékben képesek megakadályozni az angioplasztikát követően jellegzetesen előforduló artériarestenosist.
Patkány- vagy humán aorta-simaizomsejteket 20 használtunk. A sejtmigrációt egy Transwall sejttenyésztő kamrában figyeltük meg; a vizsgálatban 8 μίτι-es pórusméretű polikarbonátmembránt (Costar) alkalmaztunk. A szűrő alsó felületét vitronektinnel vontuk be. A sejteket 2,5-5,0*10® sejt/ml koncentrációban 25 0,2% bovin-szérumalbuminnal kiegészített DMEM-ben szuszpendáltuk, és a tesztvegyületek különböző koncentrációival 20 °C hőmérsékleten 20 percen keresztül előkezeltük. Kontrollként önmagában az oldószert alkalmaztuk. A kamra felső rekeszébe 0,2 ml sejtszusz30 penziót helyeztünk. A kamra alsó rekesze a 0,2% bovin-szérumalbuminnal kiegészített DMEM 0,6 ml-ét tartalmazta. Inkubációt végeztünk a következő körülmények között: 37 °C; 95% levegő/5% szén-dioxid; 24 óra. Az inkubálás után a szűrő felső felületén lévő 35 nem migrált sejteket óvatos kaparással eltávol ítottuk. A szűrőt ezt követően metanolban fixáltuk, majd 10% Giemsa festékkel megfestettük. A migrációt két úton mértük: a) megszámláltuk a szűrő alsó felére vándorolt sejtek számát; vagy b) a megfestett sejteket 10%-os ecetsavval extraháltuk, majd 600 nm-nél meghatároztuk az abszorbanciát.
Gyógyászati hatás összefoglalása
Példa száma Belső kód Vegyület aVp3 Κ,(μΜ) “llbPa Κ,(μΜ) HASMC ιθδο(μΜ) Tömeg Ιθ50
1. 234998 fAVíY'P >50 0,023
2. 235519 0,009 15
HU 226 056 Β1
Táblázat (folytatás)
Példa száma Belső kód Vegyület avP3 Κ,(μΜ) “llbP3 Κ((μΜ) HASMC 1C50 (μΜ) Tömeg Ιθ50
3. 245103 \—CO,H 0,02 29 3,0 6,0
4. 248667 O CO,H 0,08 21
5. σ uzP CO,H
Általános információk a kémiai példákhoz A magmágneses rezonanciaspektrumokat 250 vagy
400 MHz-en, az előbbi sorrendnek megfelelően egy Bruker AM 250, illetve egy Bruker AC 400 spektrométer alkalmazásával vettük fel. CDCI3 je lentése deutero-kloroform; DMSO-dg jelentése hexadeutero-dimetil-szulfoxid; és CD3OD jelentése tetradeutero-metanol. A tetrametilszilán belső standardhoz képest az alacsonyabb térerő irányában történő kémiai eltolódások (δ) értékeit ppm (parts per millión) egységekben adjuk meg. Az NMRadatok esetén alkalmazott rövidítések jelentései a következők: s=szingulett; d=dublett; t=triplett; q=kvartett; m=multíplett; dd=dublettek dublettje; dt=triplettek dublettje; app=látszólagos; br=széles. J az NMR csatolási állandót jelenti, amelyet Hertz (Hz) egységben fejezünk ki. A folytonos hullámhosszú infravörös (IR)-spektrumokat egy Perkin-Elmer 683 infravörösspektrométeren, míg a Fourier-transzformált infravörös (FTIR)-spektrumokat egy Nicolet Impact 400 D infravörösspektrométeren rögzítettük. Az IR- és FTIR-spektrumokat transzmissziós üzemmódban vettük fel, és a sávok helyzetét inverz hullámszámként, cm-1 egységben adjuk meg. A tömegspektrumokat VG 70 FE, PE Syx API III vagy VG ZAB HF berendezéseken vettük fel, amelynek során gyorsatombombázásos (FAB) vagy elektronszórásos (ES) technikát alkalmaztunk. Az elementáranalíziseket egy Perkin-Elmer 240C elemanalizátor alkalmazásával hajtottuk végre. Az olvadáspontokat egy Thomas-Hoover olvadáspont-berendezéssel határoztuk meg; az olvadáspontok korrigálatlanok. Valamennyi hőmérsékleti értéket Celsius-fok (°C) egységben adjuk meg.
A vékonyréteg-kromatográfiához Analtech Silica Gél GF és E. Merck Silica Gél 60 F254 vékonyréteg-lemezeket használtunk. A gyorsoszlop-kromatográfiát és a gravitációsoszlop-kromatográfiát egyaránt E. Merck Kieselgel 60 (230-400 mesh) szilikagéllel végeztük. Az analitikai és a preparatív HPLC elválasztásokat Rainin és Beckman kromatográfokon hajtottuk végre. ODS jelentése oktadecil-szilil-derivatizált szilikagél kromatográfiás hordozó. 5 μ Apex-ODS egy 5 μπΊ-es névleges részecskeméretű oktadecil-szilil-derivatizált szilikagél kromatográfiás hordozót jelent (gyártója: Jones Chromatography, Littleton, Colorado, Amerikai Egyesült Államok). YMC ODS-AQ® egy ODS kromatográfiás hordozót jelent (az YMC Co. Ltd. Kyoto, Japán regisztrált védjegye). PRP-1® egy polimer sztirol/divinilbenzol kromatográfiás hordozót jelent (a Hamilton Co., Reno. Nevada, Amerikai Egyesült Államok regisztrált védjegye). Celite® egy savval mosott diatómaföld kovasavból álló szűrési segédanyagot jelent (a Manville Corp., Denver, Colorado, Amerikai Egyesült Államok regisztrált védjegye).
1. intermedier példa
Az etil-(±)-10,11-dihidro-3-karboxi-5Hdibenzo[a ,d]cikloheptén- 10-acetát előállítása
a) 3-Benzil-4-{[(trifluor-metil)-szulfonil]-oxi}-anizol 10,71 g (50 mmol) 2-benzil-4-metoxi-fenol [előállítását lásd: J. Am. Chem. Soc., 71, 64 (1949)] és 12,0 ml (100 mmol) 2,6-lutidin 250 ml vízmentes metiléndikloriddal készített oldatához -78 °C hőmérsékleten, argonatmoszféra alatt 3 perc alatt hozzáadtunk 10,0 ml (60 mmol) trifluor-metánszulfonsav-anhidridet. A reakciókeveréket 30 percen keresztül -78 °C hőmérsékleten kevertettük, majd szobahőmérsékletre melegítettük. Egy óra elteltével a reakciókeveréket meghígítot16
HU 226 056 Β1 tűk 250 ml hexánnal, majd a keveréket egymást követően kétszer 100 ml 1,0 M sósavoldattal, kétszer 50 ml 1,0 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal, 100 ml vízzel és 50 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk, betöményítettük, majd szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 10:90 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként világossárga, szilárd anyag formájában és 16,65 g mennyiségben (96%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,51 (10:90 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 7,10-7,40 (m, 6H), 6,77 (dd, J=9,0 Hz, J=3,1 Hz, 1H), 6,66 (d, J=3,1 Hz,
1H), 4,03 (s, 2H), 3,73 (s, 3H).
FTIR (CCI4) 1492, 1423, 1405, 1249, 1216, 1161,
1144, 1039, 869 cm-1.
MS (ES) m/e 369 (M+Na)+, 364,0 (M+NH4)+, 347,0 (M+H)+.
b) 4-Allil-3-benzil-anizol
3,08 g (72,8 mmol) lítium-kloridot bemértünk egy gömblombikba, majd a lombikot nagyvákuum alatt lánggal szárítottuk, ezt követően pedig a rendszert argonatmoszféra alatt hagytuk szobahőmérsékletre hűlni. Bemértünk 21,0 g (60,6 mmol) 3-benzil-4-{[(trifluormetil)-szulfonil]-oxi}-anizolt, 2,13 g (3,0 mmol) bisz(trifenil-foszfin)-palládium(ll)-kloridot, 150 ml vízmentes N.N-dimetil-formamidot és 22,6 ml (72,8 mmol) allil-tributil-ónt, majd a keveréket átöblítettük argonnal, majd vákuum alatt leszívattuk. Ezt a műveletet további két alkalommal megismételtük. A keveréket egy előre 95 °C hőmérsékletre beállított olajfürdőben melegítettük. Sárga, homogén oldatot nyertünk. Másfél óra múlva az ekkorra besötétedett keveréket rotációs vákuumbepárló segítségével nagyvákuumban betöményítettük, majd a maradékot xilolból ismételten betöményítettük. Az így nyert maradékot feloldottuk 120 ml dietil-éterben, majd az oldatot 120 ml 10%-os káliumfluorid-oldattal 30 percen keresztül erőteljesen kevertettük. A fázisokat elkülönítettük, majd a vizes réteget kétszer 120 ml dietil-éterrel extraháltuk. Az oldhatatlan szilárd anyag eltávolítása érdekében egyesített szerves fázisokat celiten szűrtük át, majd a szűrletet egymást követően 60 ml vízzel és 60 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. Maradékként egy homályos, sárga olajat nyertünk. Az olajat szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 5:95 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként világossárga olaj formájában és 14,21 g mennyiségben (98%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,51 (5:95 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 7,03-7,31 (m, 6H), 6,74 (dd, J=8,3 Hz, J=2,7 Hz, 1H), 6,66 (d, J=2,7 Hz,
1H), 5,79-5,98 (m, 1H), 4,89-5,07 (m, 2H), 3,97 (s,
2H), 3,75 (s, 3H), 3,21-3,33 (m, 2H).
FTIR (CCI4) 1610, 1496, 1256, 1046, 914 cm-1.
MS (ES) m/e 239,2 (M+H)+.
c) (2-Benzil-4-metoxi-fanil)-ecetsav
5,30 g (22,24 mmol) 4-allil-3-benzil-anizol 28 ml szén-tetraklorid és 28 ml acetonitril elegyével készített oldatához hozzáadtuk 23,86 g (104,5 ortoperjódsav (H5IO6) 56 ml vízzel készített oldatát, majd intenzív keverés közben a keveréket 0 °C hőmérsékletre hűtöttük. A lehűtött keverékhez hozzáadtunk 231 mg (1,11 mmol) ruténium(lll)-kloridot, majd a reakciókeveréket előbb 4 órán keresztül 0 °C hőmérsékleten, majd 45 percen át szobahőmérsékleten erőteljesen kevertettük. A reakciókeveréket celitrétegen szűrtük keresztül, és a szűrőréteget 120 ml metilén-dikloriddal, majd 120 ml vízzel mostuk. A fázisokat elkülönítettük, majd a vizes réteget háromszor 120 ml metilén-dikloriddal extraháltuk. Az egyesített szerves oldatokat vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékként kapott barna olajat megosztottuk 90 ml dietil-éter és 90 ml 0,25 M vizes nátrium-hidroxid-oldat között, majd a fázisokat elkülönítettük. A dietil-éteres réteget kétszer 10 ml 0,25 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal extraháltuk, a vizes fázisokat egyesítettük, majd tömény sósavval 2-es pH-értékig megsavanyítottuk. A megsavanyított vizes oldatot metilén-dikloriddal extraháltak, a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékként kapott sárga olaj beszilárdult. Ennek eredményeként sárga, szilárd anyag formájában és 4,19 g mennyiségben (74%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet. 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 7,05-7,35 (m, 6H), 6,77 (dd, J=8,3 Hz, 3=2,7 Hz, 1H), 6,71 (d, 3=2,7 Hz,
1H), 4,00 (s, 2H), 3,76 (s, 3H), 3,54 (s, 2H).
FTIR (CCI4) 2300-3500 (széles), 1710, 1611, 1502,
1496, 1285, 1257, 1045 cm-1.
MS (ES) m/e 279,0 (M+Na)+, 274,0 (M+NH4)+, 257,0 (M+H)+.
d) 3-Matoxi-5H-dibenzo[a,d]cikloheptért-10(1 íH)-on
165 g polifoszforsavhoz 100-110 °C hőmérsékleten, erőteljes keverés közben hozzáadtunk 3,26 g (12,72 mmol) finoman elporított (2-benzil-4-metoxi-fenil)-ecetsavat. Tizenöt perc elteltével a reakciókeveréket 330 g jégre öntöttük, majd hozzáadtunk 330 ml dietil-étert. A keveréket 15 percen keresztül erőteljesen kevertettük, a fázisokat elkülönítettük, majd a vizes réteget 330 ml dietil-éterrel extraháltak. A szerves oldatokat egyesítettük, kétszer 80 ml 5 tömeg%-os vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattal és 80 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot toluolból ismételten betöményítettük, majd az így nyert maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként sárga, szilárd anyag formájában és 1,44 g mennyiségben (48%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet. VRK: Rf 0,46 (20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 8,07-8,15 (m, 1H),
7,39-7,40 (m, 1H), 7,25-7,48 (m, 2H), 7,19 (d,
J=8,3 Hz, 1H), 6,86 (d, J=2,6 Hz, 1H), 6,71 (dd,
J=8,3 Hz, J=2,6 Hz, 1H), 4,21 (s, 2H), 4,11 (s, 2H),
3,77 (s, 3H).
HU 226 056 Β1
FTIR (CCI4) 1680, 1501, 1282, 1270 cm-1.
MS (ES) m/e 261 (M+Na)+, 256,0 (M+NH4)+, 239,0 (M+H)+.
e) Etíl-(±)-10,11-dihidro-10-hidroxi-3-metoxi-5H-dibenzo[a ,d]cikloheptén-10-acetát
Egy lánggal szárított lombikba bemértünk 6 ml (6 mmol) 1,0 M tetrahidrofurános lítium-bisz(trimetilszilil)-amid-oldatot (LiHMDS) és 24 ml vízmentes tetrahidrofuránt, majd az oldathoz argonatmoszféra alatt, -78 °C hőmérsékleten cseppenként hozzáadtunk 0,58 ml (6,6 mmol) vízmentes etil-acetátot. A sárga oldatot-78 °C hőmérsékleten 30 percen keresztül kevertettük, majd cseppenként, 3 perc alatt hozzáadtuk 715 mg (3 mmol) 3-metoxi-5H-dibenzo/a,cí/cikloheptén-10(11H)-on 3 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát. További 0,4 ml vízmentes tetrahidrofuránt alkalmaztunk a maradék átöblítéséhez. A reakciókeveréket 30 percen keresztül -78 °C hőmérsékleten kevertettük, majd a reakciót 15 ml telített, vizes ammónium-klorid-oldat hozzáadásával leállítottuk. A reakciókeveréket szobahőmérsékletre melegítettük, majd kétszer 30 ml etil-acetáttal extraháltuk. A szerves oldatokat egyesítettük, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk, betöményítettük és szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként előbb 400 ml 10:90 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet, majd 20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként előbb sárga, szilárd anyag formájában és 305,4 mg mennyiségben (43%-os kitermeléssel) visszanyertük az elreagálatlan 3-metoxi-5H-dibenzo/a,d/cikloheptén10(11H)-ont, majd ezt követően világossárga olaj formájában és 531,9 mg mennyiségben (54%-os kitermeléssel) a címvegyületet kaptuk.
VRK: Rf 0,37 (20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 7,63 (d, J=7,7 Hz, 1H),
7,00-7,30 (m, 4H), 6,80 (d, J=2,6 Hz, 1H), 6,69 (dd,
J=8,2 Hz, J=2,6 Hz, 1H), 3,95^1,35 (m, 2H), 4,07 (s, 2H), 3,76 (s, 3H), 3,68 (s, 1H), 3,64 (d,
J=14,2 Hz, 1H), 3,35 (d, J=14,2 Hz, 1H), 2,79 (d,
J=16,0 Hz, 1H), 2,66 (d, J=16,0 Hz, 1H), 1,22 (t,
J=7,2 Hz, 3H).
FTIR (CCI4) 3580 (éles), 3509 (széles), 1735, 1715,
1503, 1261, 1198, 1156, 1044 cm-1.
MS (ES) m/e 675,2 (2M+Na)+, 653,2 (2M+H)+.
f) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-metoxi-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
741,1 mg (2,27 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-10-hidroxi-3-metoxi-5H-dÍbenzo/a,d/cikloheptén-10-acetát, 0,19 ml (2,27 mmol) tömény sósav és 23 ml jégecet oldatához hozzáadtunk 242 mg (0,23 mmol) 10 tömeg%-os palládium/szén katalizátort, majd a keveréket egy Parr-készülékben, szobahőmérsékleten, 345 kPa (50 psi) nyomású hidrogénatmoszférában rázattuk. A reakciókeveréket 6 óra elteltével Celiten szűrtük keresztül, majd a szűrőréteget etil-acetáttal mostuk. A szűrletet betöményítettük, majd a maradékot toluolból ismételten betöményítettük. A maradékként kapott halványsárga olajat szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 20:80 térfogatarányú etilacetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként színtelen olaj formájában és 643,6 mg mennyiségben (91%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,57 (20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 7,05-7,22 (m, 4H), 7,01 (d, J=8,2 Hz, 1H), 6,76 (d, J=2,7 Hz, 1H), 6,67 (dd,
J=8,2 Hz, 2,7 Hz, 1H), 4,30 (d, J=15,0 Hz, 1H),
4,11-4,25 (m, 2H), 3,85 (d, J=15,0 Hz, 1H),
3,70-3,90 (m, 1H), 3,77 (s, 3H), 3,31 (dd,
J=15,0 Hz, J=4,1 Hz, 1H), 2,93 (dd, J=15,0 Hz,
J=9,2 Hz, 1H), 2,64 (dd, J=15,6 Hz, J=5,0 Hz, 1H),
2,52 (dd, J=15,6 Hz, J=9,3 Hz, 1H), 1,27 (t,
J=7,1 Hz, 3H).
FTIR (CCI4) 1734, 1611, 1504, 1285, 1263, 1155,
1044 cm-1.
MS (ES) m/e 333,0 (M+Na)+, 328,0 (M+NH4)+, 311,0 (M+H)+, 265,0 (M+H-EtOH)+.
g) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-hidroxi-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
643.6 mg (2,07 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3-metoxi-5W-dibenzo/a,cí/cikloheptén-10-acetát 21 ml vízmentes metilén-dikloriddal készített oldatához argonatmoszféra alatt, 0 °C hőmérsékleten egy részletben hozzáadtunk 1,38 g (10,35 mmol) vízmentes alumínium-trikloridot. A sárga oldatot szobahőmérsékletre melegítettük, 3 órán keresztül kevertettük, majd 0 °C hőmérsékletre hűtöttük, és a reakciót 10 ml hideg 3 M sósavoldat hozzáadásával leállítottuk. A fázisokat elkülönítettük, majd a vizes réteget metilén-dikloriddal extraháltuk. A szerves fázisokat egyesítettük, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 25:75 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként csaknem színtelen olaj formájában és 611,7 mg mennyiségben (100%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet. VRK: Rf 0,26 (20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,03-7,22 (m, 4H), 6,93 (d, J=8,1 Hz, 1H), 6,69 (d, J=2,6 Hz, 1H), 6,58 (dd,
J=8,1 Hz, 2,6 Hz, 1H), 5,00 (s, 1H), 4,25 (d,
J=14,9 Hz, 1 H), 4,11^4,25 (m, 2H), 3,73-3,88 (m,
1H), 3,79 (d, J=14,9 Hz, 1H), 3,28 (dd, J=15,0 Hz,
J=4,1 Hz, 1H), 2,91 (dd, J=15,0 Hz, J=9,3 Hz, 1H),
2,65 (dd, J=15,6 Hz, J=4,9 Hz, 1H), 2,53 (dd,
J=15,6 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 1,27 (t, J=7,2 Hz, 3H). FTIR (CCI4) 3611 (éles), 3447 (széles), 1734, 1504,
1291, 1272, 1176, 1152 cm1.
MS (ES) m/e 314,2 (M+NH4)+, 297,2 (M+H)+.
h) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-{[(trífluor-metil)-szulfonil]oxi}-5H-dibenzo[a ,d]cikloheptén-10-acetát
611.7 mg (2,06 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3-hidroxi-5H-dibenzo/a,d/cikloheptén-10-acetát és 0,48 ml (4,12 mmol) 2,6-lutidin 10,3 ml vízmentes metiléndikloriddal készített oldatához argonatmoszféra alatt, -78 °C hőmérsékleten cseppenként hozzáadtunk 0,45 ml (2,68 mmol) trifluor-metánszulfonsavanhidridet. A reakciókeveréket 30 percen keresztül -78 °C hőmérsékleten kevertettük, majd szobahőmérsékletre melegítettük, és a keverést további egy órán
HU 226 056 Β1 keresztül folytattuk. Ezt követően a sárga oldatot meghígítottuk 50 ml dietil-éterrel, majd a keveréket egymást követően 5 ml 1,0 M sósavoldattal, 5 ml 5 tömeg%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal és 5 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk, betöményítettük, és a maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként színtelen olaj formájában és 808,9 mg mennyiségben (92%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,58 (20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 6,98-7,30 (m, 7H), 4,35 (d, J=15,2 Hz, 1H), 4,19 (q, J=7,1 Hz, 2H), 3,91 (d,
J=15,2 Hz, 1H), 3,78-3,95 (m, 1H), 3,37 (dd,
J=15,2 Hz, J=4,1 Hz, 1H), 3,02 (dd, J=15,2 Hz,
J=0,6 Hz, 1H), 2,70 (dd, J=15,8 Hz, J=4,8 Hz, 1H),
2,53 (dd, J=15,8 Hz, J=9,6 Hz, 1H), 1,27 (t,
J=7,1 Hz, 3H).
FTIR (CCI4) 1735, 1493, 1427, 1250, 1215, 1144, 961,
856 cm-1.
MS (ES) m/e 451,1 (M+Na)+, 446,2 (M+NH4)+, 429,2 (M+H)+.
i) Etil-(±)-10,11-díhidro-3-karboxi-5H-dibenzo[a,ó]cikloheptén-10-acetát
808,9 mg (1,89 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3-{[(trifluor-metil)-szulfonil]-oxi}-5H-dibenzo/a,ű7cikloheptén10-acetát, 742 mg (7,56 mmol) kálium-acetát, 21,2 mg (0,095 mmol) palládium(ll)-acetát, 210 mg (0,38 mmol) 1,1’-bisz(difenil-foszfino)-ferrocén és 11 ml vízmentes dimetil-szulfoxid keverékét szén-monoxiddal átöblítettük, majd a rendszert vákuum alatt leszívattuk. Ezt a lépést háromszor megismételtük, majd a keveréken 5 percen keresztül szén-monoxidot buborékoltattunk át. Ezt követően a reakciókeveréket szén-monoxidos ballon alatt, egy 70 °C hőmérsékletre beállított olajfürdőben 3,5 órán keresztül kevertettük. A reakciókeveréket 11 ml vízzel meghígítottuk, a keveréket 0 °C hőmérsékletre hűtöttük, majd körülbelül 8 ml 1,0 M sósavoldattal megsavanyítottuk. A megsavanyított keveréket háromszor 30 ml metilén-dikloriddal extraháltuk, a szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk, betöményítettük, majd a maradékot toluolból ismételten betöményítettük. Maradékként 2-3 ml vöröses-narancssárga folyadékot nyertünk. Ezt az anyagot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 3:2:0,1 térfogatarányú etil-acetát/toluol/ecetsav oldószerelegyet alkalmaztunk. A vegyes frakciókat 1:1:0,1 térfogatarányú etil-acetát/toluol/ecetsav oldószerelegy alkalmazásával ismételten kromatografáltuk. Ennek eredményeként viszkózus, sárga olaj formájában és 581,9 mg mennyiségben (95%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet. A termék nagyvákuum alatt, 40 °C hőmérsékleten részlegesen kristályosodott.
VRK: Rf 0,60 (3:2:0,1 térfogatarányú etil-acetát/toluol/ecetsav).
1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 7,95 (d, J=1,5 Hz, 1H),
7,87 (dd, J=7,8 Hz, J=1,5 Hz, 1H), 7,00-7,35 (m,
5H), 4,40 (d, J=15,2 Hz, 1H), 4,19 (q, J=7,1 Hz,
2H), 3,97 (d, J=15,2 Hz, 1H), 3,82-4,00 (m, 1H),
3,43 (dd, J=15,3 Hz, J=4,0 Hz, 1H), 3,07 (dd,
J=15,3 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 2,69 (dd, J=15,8 Hz,
J=4,8 Hz, 1H), 2,53 (dd, J=15,8 Hz, J=9,5 Hz, 1H),
1,28 (t, J=7,1 Hz, 3H).
FTIR (CCI4) 2357-3378 (széles), 1735, 1692,
1280 cm-1.
MS (ES) m/e 342,2 (M+NH4)+, 325,2 (M+H)+, 307,2 (M+H-H2O)+.
2. intermedier példa
Az etil-10,11-dihidro-2-karboxi-5Hdibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát előállítása
a) Metil-(2-benzoil-5-metoxi-fenil)-acetát
A címvegyület előállítása érdekében metil-(3-metoxi-fenil)-acetátot benzoil-kloriddal és alumínium-trikloriddal reagáltattunk, annak megfelelően, ahogyan az a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került: J. Chem. Soc., Perkin Trans. I, 171 (1991).
b) Metil-(2-benzil-5-metoxi-fenil)-acetát
A címvegyület előállítása érdekében a 2. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet metiléndikloridban nátrium-[tetrahidrido-borát](1-)-gyel és trifluor-ecetsawal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: Synthesis, 763 (1978).
c) (2-Benzil-5-metoxi-fenil)-ecetsav
A 2. intermedier példa b) lépése szerinti vegyületet keverés közben vizes nátrium-hidroxid-oldattal és metanollal reagáltattuk. A reakciókeveréket betöményítettük, majd a maradékot híg sósavoldattal reagáltattuk, és ennek eredményeként a címvegyületet nyertük.
d) 5,11-Dihidro-2-metoxi-10H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-on
A 2. intermedier példa c) lépése szerinti vegyületet keverés közben hozzáadtuk foszforsav és foszfor(V)oxid keverékéhez, majd a reakciókeveréket 80 °C hőmérsékleten melegítettük. A reakciót a 3 567 730 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett általános eljárásnak megfelelően végezve a címvegyületet nyertük.
e) 5,1 l-Dihidro^-hidroxi-IOH-dibenzola^cikloheptén-10-on
A címvegyület előállítása érdekében a 2. intermedier példa d) lépése szerinti vegyületet etil-merkaptánnal és alumínium-trikloriddal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: Tetrahedron Letters, 5211 (1978).
f) 5,11 -Dihidro-2-{[(trifluor-metil)-szulfonil]-oxi}-10Hdibenzo[a,d]cikloheptén-10-on
A címvegyület előállítása érdekében a 2. intermedier példa e) lépése szerinti vegyületet trifluormetánszulfonsav-anhidriddel reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: J. Chem. Soc., Chem. Commun., 904 (1987).
g) 5,11 -Dihidro-2-(metoxi-karbonil)-10H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-on
A címvegyület előállítása érdekében a 2. intermedier példa f) lépése szerinti vegyületet dimetil19
HU 226 056 Β1 szulfoxidban szén-monoxiddal, metanollal, palládium(ll)-acetáttal és 1,3-bisz(difenil-foszfino)-propánnal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: J. Chem. Soc., Chem. Commun., 904 (1987).
h) 5,11-Dihidro-2-karboxi-10H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-on
A 2. intermedier példa g) lépése szerinti vegyületet híg, vizes nátrium-hidroxid-oldattal kevertettük. A reakciókeveréket híg sósavoldattal reagáltatva a címvegyületet nyertük.
i) 5,11 -Dihidro-2-(terc-butoxi-karbonil)-1 OH-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-on
A címvegyület előállítása érdekében a 2. intermedier példa h) lépése szerinti vegyületet Λ/,/V-dimetilformamid-di(ferc-butil)-acetállal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: Synthesis, 2, 135 (1983).
j) Etil-2-(terc-butoxi-karbonil)-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
A címvegyület előállítása érdekében a 2. intermedier példa i) lépése szerinti vegyületet clnkporral és etil-bróm-acetáttal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyeken ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: Org. Reactions, 1, 1 (1947); valamint J. Am. Chem. Soc., 60, 2947 (1938).
k) Etil-2-karboxi-5P-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
A 2. intermedier példa j) lépése szerinti vegyületet metilén-dikloridban trifluor-ecetsavval reagáltattuk. A reakciókeveréket betöményítve a címvegyületet nyertük.
l) Etíl-10,11-dihidro-2-karboxi-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa f) lépésében ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa e) lépése szerinti vegyület helyett a 2. intermedier példa k) lépése szerinti vegyületet alkalmaztuk.
3. intermedier példa
Az etil-9,10-dihidro-7-karboxi-4H-benzo[4,5]ciklohepta[1, 2-b]furán-10-acetát előállítása A címvegyületet a 2. intermedier példában ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy benzoil-klorid helyett 2-furoilkloridot alkalmaztunk.
4. intermedier példa
A metll-10,11-dihidro-8-karboxi-5H-tetrazolo[5,1c][1,4]-benzodiazepin-11-acetát előállítása
a) terc-Buf/7-4-f/N-(terc-őufox/-karőon//)-N-(mefox/-/rarbonil)-amino]-metil}-3-nitro-benzoát 2,27 g (7,2 mmol) ferc-butil-4-(bróm-metil)-3-nitrobenzoát [Int. J. Peptide Rés., 36, 31 (1990)] 25 ml N,Ndimetil-formamiddal készített oldatához hozzáadtuk 1,56 g (7,3 mmol) kálium-ferc-butil-(metil-iminodikarboxilát) [J. Chem. Soc., Perkin Trans. I, 1088-1090 (1977)] 20 ml N,N-dimetil-formamiddal készített szuszpenzióját. A sötétbarna oldatot egy órán keresztül kevertettük, majd 400 ml vízre Öntöttük. Az így nyert keveréket háromszor 100 ml etil-acetáttal extraháltuk, a szerves oldatokat egyesítettük, ötször 75 ml vízzel mostuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk, majd betöményítettük. A maradékként kapott halvány narancssárga olajat szilikagélen gyorskromatografálva tisztítottuk, amelynek során eluensként 20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként 2,15 g mennyiségben (73%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 8,65 (s, 1H), 8,2 (d, 1H),
7.45 (d, 1H), 5,3 (s, 2H), 3,8 (s, 3H), 1,6 (s, 9H),
1.45 (s, 9H).
b) terc-Butil-4-{[N-(terc-butoxi-karbonil)-amino]-metil}3-nitro-benzoát
2,15 g (5,24 mmol) 4. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet feloldottunk 120 ml metanol és 15 ml 0,95 M vizes nátrium-hidroxid-oldat elegyében. A reakciókeveréket 15 percen keresztül kevertettük, majd hozzáadtunk 3,0 ml ecetsavat, ezt követően pedig a keveréket betöményítettük. A maradékot feloldottuk 300 ml etil-acetátban, majd a szerves oldatot háromszor 75 ml vízzel extraháltuk. A szerves fázist 75 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk, majd betöményítettük. A maradékként kapott sárga olajat szilikagélen gyorskromatografálva tisztítottuk, amelynek során eluensként 20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként 1,0 g mennyiségben (54%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 8,6 (s, 1H), 8,2 (d, 1H),
7,7 (d, 1H), 5,35 (m, 1H), 4,6 (d, 2H), 1,65 (s, 9H),
1,4 (s, 9H).
c) terc-Butil-3-amino-4-{[N-(i.erc-butoxi-karbonil)-amino]-metil}-benzoát
0,80 g (2,27 mmol) 4. intermedier példa b) lépése szerinti vegyület 100 ml etanollal készített oldatához hozzáadtunk 0,5 g palládium/szén katalizátort, majd a keveréket 276 kPa (40 psi) nyomású hidrogénatmoszférában 30 percen keresztül hidrogéneztük. Ezt követően a keveréket szűrtük, majd a szűrletet betöményítettük. Ennek eredményeként 0,72 g mennyiségben (100%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet. 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,25 (m, 2H), 7,1 (d,
1H), 4,9 (b, 1H), 4,25 (d, 2H), 1,6 (s, 9H), 1,45 (s,
9H).
d) terc-Suf//-(E,Z)-4-f/N-(terc-őufox/-/rarőon//)-am/no7metil}-3-{[2-( 1,4-dimetoxi-1,4-dioxo-2-butenil)]-amino}-benzoát
0,7 g (2,2 mmol) 4. intermedier példa c) lépése szerinti vegyület, 0,37 g (2,6 mmol) dimetil-acetiléndikarboxilát és 40 ml metanol keverékét 30 percen keresztül visszafolyatás mellett forraltuk, majd lehűtöttük és betöményítettük. A maradékot szilikagélen gyorskromatografálva tisztítottuk, amelynek során eluensként 20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként 0,7 g
HU 226 056 Β1 mennyiségben (70%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 9,6 (s, 1H), 7,7 (d, 1H),
7,35 (m, 2H), 5,5 (s, 1H), 5,0 (b, 1H), 4,4 (d, 2H),
3,75 (s, 3H), 3,7 (s, 3H), 1,6 (s, 9H), 1,45 (s, 9H).
e) terc-Butil-4-{[N-(terc-butoxi-karbonil)-amino]-metil}3-[(1,4-dimetoxi-1,4-dioxo-2-butil)-amino]-benzoát
0,68 g (1,5 mmol) 4. intermedier példa d) lépése szerinti vegyület 70 ml metanollal készített oldatához hozzáadtunk 0,5 g palládium/szén katalizátort, majd a keveréket 276 kPa (40 psi) nyomású hidrogénatmoszférában 30 percen keresztül hidrogéneztük. Ezt követően a keveréket szűrtük, majd a szűrletet betöményítettük. Ennek eredményeként 0,66 g mennyiségben (95%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,8 (d, 1H), 7,75 (s, 1H),
7,1 (d, 1H), 5,4 (b, 1H), 4,9 (b, 1H), 4,6 (m, 1H), 4,3 (m, 2H), 3,7 (s, 3H), 3,5 (s, 3H), 2,9 (m, 2H), 1,6 (s,
9H), 1,45 (S, 9H).
f) 4-(Amino-metil)-3-[( 1,4-dimetoxi-1,4-dioxo-2-butil)amino]-benzoesav
0,66 g (1,4 mmol) 4. intermedier példa e) lépése szerinti vegyület, 10 ml metilén-diklorid és 10 ml trifluor-ecetsav keverékét egy órán keresztül szobahőmérsékleten tartottuk, majd betöményítettük. Ennek eredményeként a címvegyületet nyertük.
g) Metil-(R,S)-8-karboxi-2,3,4,5-tetrahidro-3-oxo-1H1,4-benzodiazepin-2-acetát
A 4. intermedier példa f) lépése szerinti vegyületet feloldottuk 60 ml metanolban, majd az oldathoz hozzáadtuk 0,73 ml (3,2 mmol) 25%-os metanolos nátriummetanolát-oldatot. Ezt követően a reakciókeveréket egy órán keresztül 51 °C hőmérsékleten melegítettük. A keveréket 3,5 ml 1 M dietil-éteres hidrogén-klorid-oldattal megsavanyítottuk, majd betöményítettük. Ennek eredményeként 0,44 g mennyiségben (98%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (400 MHz, DMSO-d6): δ 8,15 (t, 1H), 7,2 (s,
1H), 7,1 (d, 1H), 7,05 (d, 1H), 5,0 (dd, 1H), 4,9 (m,
1H), 3,75 (dd, 1H), 3,6 (s, 3H), 2,8 (dd, 1H), 2,6 (dd,
1H).
h) íWef//-(R,S)-f0,11-dihidro-8-karboxi-5H-tetrazolo[5,1-c][1,4]-benzodiazepin-11-acetát
A címvegyület előállítása érdekében a 4. intermedier példa g) lépése szerinti vegyületet tetrahidrofuránban trifenil-foszfinnal, dietil-(azo-dikarboxilát)-tal és trimetil-szilil-aziddal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: J. Org. Chem., 56, 2395 (1991).
5. intermedier példa
A metil-(R,S)-10,11 -dihidro-8-karboxi-5Himidazo[2,1-c][1,4]-benzodiazepin-11 -acetát előállítása
a) Metil-(R,S)-8-karboxi-2,3,4,5-tetrahidro-3-tioxo-1H1,4-benzodiazepin-2-acetát
A címvegyület előállítása érdekében a 4. intermedier példa g) lépése szerinti vegyületet Lawesson-reagenssel reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: Tetrahedron Letters, 21, 4061 (1980).
b) Metil-(R,S)-8-karboxi-2,5-dihidro-3-(metil-tio)-1H1,4-benzodiazepin-2-acetát
A címvegyület előállítása érdekében az 5. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet metil-jodiddal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: Tetrahedron, 517 (1960).
c) Metil-{R,S)-8-karboxi-2,5-dihidro-3-[(2,2-dimetoxietil)-amino]-1H-1,4-benzodiazepin-2-acetát
A címvegyület előállítása érdekében az 5. intermedier példa b) lépése szerinti vegyületet amino-acetaldehid-dimetil-acetállal reagáltattuk, a következő szakirodalmi helyen ismertetésre került általános eljárásnak megfelelően: J. Heterocyclil Chem., 26, 205 (1989).
d) Metil-(R,5)-10,11 -dihidro-8-karboxi-5R-imidazo[2,1-c][1,4]-benzodiazepin-11-acetát
A címvegyületet előállítása érdekében az 5. intermedier példa c) lépése szerinti vegyületet vizes trifluorecetsav-oldattal reagáltattuk.
6. intermedier példa
Az etil-(R,S)-2-amino-10,11-dihidro-5Rdibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát előállítása
a) Etil-2-{[(benzll-oxi)-karbonil]-amino}-5R-dibenzo[a,ü]cikloheptén-10-acetát
A 2. intermedier példa k) lépése szerinti vegyület, trietil-amin, difenil-foszforil-azid és toluol keverékét melegítettük, ezt követően a keverékhez benzíl-alkoholt adtunk, a reakciókeveréket kevertettük, majd betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek eredményeként a címvegyületet nyertük.
b) Etil-(R,S)-2-amino-10,11 -dihidro-5R-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
A 6. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet feloldottuk metanolban, az oldathoz 10 tömeg%-os palládium/szén katalizátort és 1 M dietil-éteres hidrogénklorid-oldatot adtunk, majd a keveréket hidrogénatmoszférában rázattuk. A reakciókeveréket szűrtük, majd a szűrletet betöményítve a címvegyületet nyertük.
7. intermedier példa
Az N-[2-{1-[4-[(benzil-oxi)-karbonil]-piperazinil}-etil]N-metil-amin előállítása
a) 2-{1-[4-[(Benzil-oxi)-karbonil]-piperazinil}-etil-amin
2-(1-Piperazinil)-etil-amint a következő szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően levédtünk: Tetrahedron Letters, 27, 4391 (1986). 4,0 ml (31 mmol) 2-( 1 -piperazinil)-etil-amin és 6,3 ml (45 mmol) trietil-amin 20 ml acetonitrillel készített oldatához keverés közben, 10 °C hőmérsékleten cseppenként hozzáadtunk 7,8 ml (30 mmol) íerc-butil-difenilszilil-klorid 10 ml acetonitrillel készített oldatát. A keveréket 2 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük, majd 0 °C hőmérsékletre hűtöttük, hozzáadtunk 6,3 ml (45 mmol) trietil-amint, majd 4,3 ml (30 mmol) benzil-klór-formiát 10 ml metilén-dikloriddal készített oldatát adtuk a keverékhez. A reakciókeveréket 2 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük, majd szűr21
HU 226 056 Β1 tűk és a szűrletet betöményítettük. A maradékot egy éjszakán keresztül 100 ml 80%-os ecetsawal kevertettük, majd telített, vizes nátrium-kloríd-oldatra öntöttük és etil-acetáttal mostuk. A vizes fázist telített, vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal meglúgosítottuk, etilacetáttal extraháltuk, a szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk, szűrtük és a szűrletet betöményítettük. Ennek eredményeként 1,1 g mennyiségben (14%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 2,43 (m, 6H), 2,80 (m,
2H), 3,52 (m, 4H), 5,14 (s, 2H), 7,38 (s, 5H).
b) Ν-[2-{1-[4-[(ΒβηζίΙ-οχϊ)-ΙθΓ0οηίΙ]-ρίρβΓβζίηΐΙ}-βΰΙ]-Νmetil-amin
1,0 ml (9,8 mmol) ecetsavanhidridhez 10 °C hőmérsékleten fecskendővel cseppenként hozzáadtunk 0,5 ml (12,2 mmol) hangyasavat. A keveréket 10 percen keresztül kevertettük, majd 2 órán át 50 °C hőmérsékleten melegítettük. Ezt követően a keveréket szobahőmérsékletre hűtöttük, majd hozzáadtunk 10 ml vízmentes tetrahidrofuránt, ezt követően pedig 1,0 g (3,8 mmol) 7. intermedier példa a) lépése szerinti vegyület tetrahidrofuránnal készített oldatát adtuk az előbbi keverékhez. A reakciókeveréket 2,5 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük, ezt követően betöményítettük, a maradékot feloldottuk 25 ml tetrahidrofuránban, majd az oldatot 10 °C hőmérsékletre hűtöttük. Az oldathoz 10 °C hőmérsékleten cseppenként hozzáadtuk 1 ml (10 mmol) borán/metil-szulfid komplex 10 ml tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakciókeveréket a gázfejlődés befejeződéséig kevertettük, majd 2 órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. Ezt követően a keveréket lehűtöttük, óvatosan hozzáadtunk 20 ml telített, metanolos hidrogénklorid-oldatot, majd az így nyert keveréket újabb egy órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. A reakciókeveréket ezután betöményítettük, amelynek eredményeként 400 mg mennyiségben (40%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
MS (ES) m/e 278,0 [M+H]+.
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 2,68-3,92 (m, 15H),
5,15 (s,2H), 7,37 (s, 5H).
8. intermedier példa
A 4-{N-[(benzil-oxi)-karbonil]-(amino-imino-metil)}benzoil-kloríd előállítása
0,23 g (1,0 mmol) 4-fN-f(benzil-oxi)-karbonil](amino-imino-metil)}-benzoesav, 3 ml szulfinil-klorid és 3 ml metilén-diklorid keverékét 10 percen keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. Ezt követően a reakciókeveréket betöményítettük, a maradékhoz toluolt adtunk, majd ismételten betöményítettük. A toluolos betöményítést többször megismételve a címvegyületet nyertük.
9. intermedier példa
Az N-(terc-butoxi-karbonil)-4,4’-bipiperidin előállítása
2,5 g (10 mmol) 4,4'-bipiperidin-dihidrokloridot feloldottunk 10 ml vízben, a vizes oldat pH-ját 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal 8-9-es értékre állítottuk be, ezt követően a keveréket meghígítottuk 120 ml etanollal, majd szobahőmérsékleten kevertettük. Az így nyert keverékhez egy részletben hozzáadtuk 2,4 g (11 mmol) di(ferc-butil)-dikarbonát 80 ml etanollal készített oldatát, majd a reakciókeveréket szobahőmérsékleten kevertettük, miközben 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldat időnkénti hozzáadásával 8-9 közötti értéken tartottuk a keverék pH-ját. öt óra elteltével a reakciókeveréket betöményítettük, a maradékot feloldottuk 100 ml 1:1 térfogatarányú dietil-éter/víz keverékben, majd a pH-értékét 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal 12-re állítottuk be. A vizes fázist dietil-éterrel extraháltuk, majd a szerves fázist egymást követően telített, vizes nátrium-klorid-oldattal, híg citromsavoldattal és vízzel mostuk. A vizes fázis pH-ját 5 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal 12-13-ra állítottuk be, majd dietil-éterrel extraháltuk. A szerves fázist telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékként kapott tiszta olajat vákuum alatt szárítva szilárd anyag formájában és 1,7 g mennyiségben (63%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,4 (Kieselgel 60 F254, 15:3:2 térfogatarányú
2-butanol/hangyasav/víz).
MS (ES) m/e 268,3 [M+H]+.
10. intermedier példa
A 2-[(metil-amino)-metil]-benzimidazol-dihidroklorid előállítása
a) 2-{[(terc-Butoxi-karbonil)-szarkozil]-amino}-anilin
100 g (0,924 mól) 1,2-diamino-benzol és 175 g (0,924 mól) Boc-szarkozin 1750 ml N,N-dimetilformamiddal készített oldatát argonatmoszféra alatt -10 °C hőmérsékletre hűtöttük, majd a lehűtött oldathoz lassú áramban, körülbelül egy óra alatt hozzáadtuk 190,8 g (0,924 mól) /V,W’-diciklohexil-karbodiimid (DCC) 1750 ml metilén-dikloriddal készített oldatát. A beadagolás ideje alatt a hőmérséklet 0 °C-ra emelkedett. A reakciókeveréket egy éjszakán keresztül kevertettük, miközben a keverék szobahőmérsékletre melegedett. A fehér csapadékot kiszűrtük, majd a szűrletet meghígítottuk 3,5 liter vízzel és 1 liter telített, vizes nátrium-klorid-oldattal. A metilén-dikloridos fázist elkülönítettük, és a vizes réteget kétszer 1 liter etil-acetáttal extraháltuk. A szerves fázisokat egyesítettük, majd 1 liter vízzel és 0,5 liter telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, ezt követően pedig betöményítettük. A 341 g sárga maradékot etil-acetáttal eldörzsöltük. Ennek eredményeként 179,4 g mennyiségben (70%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
Olvadáspont: 134-136 °C.
b) 2-{fl4-(terc-Butoxi-karbonil)-N-metil-amino]-metil}benzimidazol
178,4 g (0,639 mól) 2-f/(ferc-butoxi-karbonil)-szarkozíl]-amino}-anilin 900 ml tetrahidrofuránnal készített oldatához hozzáadtunk 900 ml ecetsavat, majd a keveréket argonatmoszféra alatt egy órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. Ezt követően enyhe vákuumot kapcsoltunk a rendszerre, és a tetrahidrofurán leg22
HU 226 056 Β1 nagyobb részét desztilláció útján eltávolítottuk. A visszamaradt oldatot kevertetett jeges vízre öntöttük, majd 1150 ml tömény ammónium-hidroxid hozzáadásával a keverék pH-jának értékét 10-re állítottuk be. Ennek hatására egy olaj képződött, amely az egy éjszakán át tartó keverés ideje alatt bekristályosodott. A szilárd anyagot kiszűrtük, majd atmoszferikus nyomás alatt 50 °C hőmérsékleten két napon keresztül szárítottuk. Ennek eredményeként 167 g mennyiségben (100%-os kitermeléssel) egy sárgásfehér szilárd anyagot nyertünk (olvadáspont: 140-150 °C). Az anyagot szobahőmérsékleten és atmoszferikus nyomás alatt tovább szárítva 162 g mennyiségben (97%-os kitermeléssel) állítottuk elő a nyers címvegyületet.
c) 2-[(Metil-amino)-metil]-benzimidazol-dihidroklorid
616 ml (2,46 mól) 4 M dioxános hidrogén-klorid-oldat és 134 ml (1,23 mól) anizol keverékéhez lassú áramban, körülbelül 30 perc alatt hozzáadtuk 161 g (0,616 mól) 2-ffN-(ferc-butoxi-karbonil)-W-metil-amino]metil}-benzimidazol 800 ml metilén-dikloriddal készített oldatát. A beadagolás ideje alatt a keverék hőmérséklete 80 °C-ra emelkedett, és még a beadagolás befejeződése előtt egy fehér csapadék képződött. A reakciókeveréket 20 percen keresztül kevertettük, majd a szilárd anyagot kiszűrtük. Ennek eredményeként 66,6 g mennyiségben (46%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
Olvadáspont: 250-255 °C (bomlás közben). Elementáranalízis C9HiiN3.2HCI összegképletre: számított(%): 0 46,17; H 5,60; N 17,95;
talált(%): C 46,33; H 5,68; N 17,55.
A szűrletet meghígítottuk dietil-éterrel, majd a keveréket egy éjszakán keresztül állni hagytuk. A szilárd anyagot kiszűrve a címvegyület további 62 grammját nyertük. A címvegyületet rózsaszín, szilárd anyag formájában és összesen 128,6 g mennyiségben (89%-os kitermeléssel) állítottuk elő.
Olvadáspont: 248-253 ’C (bomlás közben).
11. intermedier példa
A 2-[(2-amino-etil)-amino]-piridin-dihidroklorid előállítása
a) MonoBoc-1,2-etilén-diamin ml (500 mmol) 1,2-etilén-diamin 250 ml metiléndikloriddal készített oldatához argonatmoszféra alatt, 0 °C hőmérsékleten erőteljes keverés közben cseppenként, körülbelül 30 perc alatt hozzáadtuk 10,91 g (50 mmol) di(ferc-butil)-dikarbonát 50 ml metiléndikloriddal készített oldatát. A beadagolás Ideje alatt csapadékkiválás történt. A beadagolás befejezése után a reakciókeveréket szobahőmérsékletre melegítettük, egy órán keresztül kevertettük, majd rotációs vákuumbepárló segítségével betöményítettük. A maradékot feloldottuk 100 ml vízben, majd a kevés oldatlan anyagot kiszűrtük. A szűrletet háromszor 100 ml metilén-dikloriddal extraháltuk, a szerves fázisokat egyesítettük, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. Ennek eredményeként homályos folyadék formájában és 6,00 g mennyiségben (75%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 4,75-5,00 (m, 1H),
3,05-3,25 (m, 2H), 2,65-2,85 (m, 2H), 1,46 (s, 9H),
1,12 (széles s, 2H).
b) 2-{[2-(Boc-amino)-etil]-amino}-piridin-l·i-oxid
5,83 g (36,39 mmol) monoBoc-1,2-etilén-diamin, 7,25 g (43,67 mmol) 2-klór-piridin-/V-oxid-hidroklorid, 5,29 g (182 mmol) nátrium-hidrogén-karbonát és 36 ml ferc-amil-alkohol keverékét 47 órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. A sötétbarna keveréket lehűtöttük, meghígítottuk 100 ml metilén-dikloriddal, majd vákuumszűréssel eltávolítottuk az oldhatatlan szilárd anyagot. A szűrletet betöményítettük, majd toluolból ismételten betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 10:90 térfogatarányú metanol/kloroform oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként sárga, szilárd anyag formájában és 8,23 g mennyiségben (89%-os kitermeléssel) a nem teljesen tiszta címvegyületet nyertük, amelyet további tisztítás nélkül használtunk fel a későbbiekben.
VRK: Rf 0,42 (10:90 térfogatarányú metanol/kloroform).
1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 8,16 (dd, J=6,5 Hz,
J=1,3 Hz, 1H), 7,05-7,30 (m, 2H), 6,68 (széles d,
J=8,6 Hz, 1H), 6,50-6,65 (m, 1H), 5,70-5,95 (m,
1H), 3,25-3,60 (m, 4H), 1,44 (s, 9H).
MS (ES) m/e 254 [M+H]+.
c) 2-{[2-(Boc-amino)-etil]-amino}-piridin
126,7 mg (0,5 mmol) 2-{[2-(Boc-amino)-etil]-amino}-piridin-W-oxid és 0,25 ml (0,25 mmol) ciklohexén 5 ml abszolút etanollal készített oldatához hozzáadtunk
106,4 mg (0,10 mmol) 10 tömeg%-os palládium/szén katalizátort, majd a keveréket 16 órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. Ezt követően a reakciókeveréket celitrétegen szűrtük keresztül, majd a szűrietet betöményítettük. A maradékot egyesítettük egy másik, 0,5 mmol-os mennyiséggel végzett előállítás megfelelő maradékával, majd az anyagot szilikagélen kromatografálva tisztítottuk, amelynek során eluensként 5:95 térfogatarányú metanol/kloroform oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként sárga olaj formájában és 148,4 mg mennyiségben [1 mmol 2-{[2-(Bocamino)-etil]-amino}-piridin-/\/-oxidra vonatkoztatva 63%-os kitermeléssel] nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,43 (5:95 térfogatarányú metanol/kloroform). 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 8,05-8,12 (m, 1H),
7,37-7,46 (m, 1H), 6,53-6,61 (m, 1H), 6,41 (d,
J=8,3 Hz, 1H), 5,12 (széles s, 1H), 4,86 (széles s,
1H), 3,26-3,51 (m, 4H), 1,44 (s, 9H).
MS (ES) m/e 238 [M+H]+.
d) 2-[(2-Amino-etil)-amino]-piridin-dihidroklorid
148,4 mg (0,63 mmol) 2-{[2-(Boc-amino)-etil]-amino}-piridin 3,2 ml vízmentes metilén-dikloriddal készített oldatához 0 °C hőmérsékleten folyamatos áramban hozzáadtunk 3,2 ml 4 M dioxános hidrogén-klorid-oldatot, majd a reakciókeveréket szobahőmérsékletre melegítettük és két órán keresztül kevertettük. Ezt követően a kicsapódott szilárd anyag kinyerése érdekében a reakciókeveréket vákuumszűrtük, majd a kiszűrt anyagot vízmentes dietil-éterrel mostuk és szárítottuk.
HU 226 056 Β1
Ennek eredményeként sárga, szilárd anyag formájában és 132,8 mg mennyiségben (kvantitatív kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
1H-NMR (400 MHz, CD3OD): δ 7,99-8,07 (m, 1H),
7,92-7,98 (m, 1H), 7,19 (d, J=9,1 Hz, 1H),
6,98-7,04 (m, 1H), 3,76 (t, J=6,2 Hz, 2H), 3,27 (t,
J=6,2 Hz, 2H, az oldószerszignállal részlegesen fedve).
MS (ES) m/e 138 [M+H]*.
12. intermedier példa
A 2-[(3-hidroxi-1-propil)-amino]-piridin-N-oxid előállítása
a) 2-[(3-Ι-ΜΓοχί-1-ρΓορίΙ)-8ηΊΐηο]-ρΙπάΙη-Ν-(^
16,6 g (0,1 mól) 2-klór-piridin-A/-oxid, 15,3 ml (0,2 mól) 3-amino-1 -propanol, 42 g (0,5 mól) nátriumhidrogén-karbonát és 100 ml ferc-amil-alkohol keverékét 21 órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. A reakciókeveréket lehűtöttük, 300 ml metiléndikloriddal meghígítottuk, majd az oldhatatlan szilárd anyag eltávolítása érdekében vákuumszűrtük. A szűrletet betöményítettük, majd toluolból ismételten betöményítettük. A maradékként kapott sárga olajat szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 20:80 térfogatarányú metanol/kloroform oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként sárga, szilárd anyag formájában és 15,62 g mennyiségben (93%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,48 (20:80 térfogatarányú metanol/kloroform).
1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 8,07 (dd, J=6,6 Hz,
J=1,2 Hz, 1H), 7,34 (széles t, 1H), 7,10-7,30 (m,
1H), 6,64 (dd, J=8,5 Hz, J=1,4 Hz, 1H), 6,40-6,60 (m, 1H), 4,49 (széles s, 1H), 3,65-3,90 (m, 2H),
3,35-3,60 (m, 2H), 1,75-2,00 (m, 2H).
MS (ES) m/e 169 [M+H]+.
13. intermedier példa
A metil-10,11-dihidro-3-karboxi-5-metildibenzo[b,1]azepin-10-acetát előállítása
a) 5-Metoxi-2-(metoxi-karbonil)-difenil-amin
5-Metoxi-2-karboxi-difenil-amint [amelyet a következő ismertetett eljárással állítottunk elő: Chem. Bér., 89, 2174-2190 (1956)] metanolos hidrogén-klorid-oldattal reagáltatva állítottuk elő a címvegyületet.
b) 5,11-Dihidro-5-metil-3-metoxi-10H-dibenzo[b,1\azepin-10-on
A címvegyületet a 7 011 296 számú hollandiai szabadalmi bejelentésben ismertetett általános eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként 5-klór-2-(metoxi-karbonil)-difenilamin helyett a 13. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet használtuk.
c) Metil-10,11-dihidro-3-karboxi-5-metildibenzo[b,1\azepin-10-acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa e)-i) lépései szerinti eljárások alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa d) lépése szerinti vegyület helyett a 13. intermedier példa b) lépése szerinti vegyületet használtuk.
14. intermedier példa
A metil-10,11-dihidro-3-karboxi-dibenzo[b,f]oxepin10-acetát előállítása
a) 3-Metoxi-dibenzo[b,f]oxepin-10-acetát
A címvegyületet a J. Heterocycl. Chem., 23, 265-269 (1986) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy 4-fluor-fenol helyett fenolt alkalmaztunk.
b) Metil-10,11-dihidro-3-karboxi-dibenzo[b,f]oxepin10-acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa e)-i) lépései szerinti eljárások alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa d) lépése szerinti vegyület helyett a 14. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet használtuk.
15. intermedier példa
A metil-10,11-dihidro-3-karboxi-dibenzo[b,f]tiepin10-acetát előállítása
A címvegyületet az 1. intermedier példa e)-i) lépései szerinti eljárások alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa d) lépése szerinti vegyület helyett 3-metoxi-dibenzofb,/7tiepin-10(11 Hj-ont használtunk [az utóbbi kiindulási anyagot a következő szakirodalmi helyen ismertetett eljárásnak megfelelően állítottuk elő: Collect. Czech. Chem. Commun., 44, 2108-2123 (1979)].
16. intermedier példa
A metil-6,11-dihidro-2-karboxi-5Hdibenz[b,e]azepin-6-acetát előállítása
a) 2-Benzil-4-bróm-N-formil-anilin
A címvegyületet a következő szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő: Collect. Czech. Chem. Commun., 30, 1163-1172 (1965). Ennek során 2-benzil-4-bróm-anilint etil-formiáttal melegítettünk. A 2-benzil-4-bróm-anilint a következő szakirodalmi helyen ismertetett eljárásnak megfelelően állítottuk elő: Khim. Geterotsikl. Soedin., 3, 411-414 (1983).
b) 2-Bróm-11H-dibenz[b,e]azepin
A címvegyületet a Collect. Czech. Chem. Commun., 30, 1163-1172 (1965) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, amelynek során a 16. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet polifoszforsav és foszforil-klorid keverékében melegítettük.
c) Metil-2-bróm-6,11-dihidro-5H-dibenz[b,e]azepin-6acetát
A címvegyületet a Bull. Chem. Soc. Jpn., 63, 3122-3131 (1990) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, amelynek során a 16. intermedier példa b) lépése szerinti vegyületet hideg metilén-dikloridban metil-acetát terc-butildimetil-szilil-ketén-acetáljával, trimetil-szilil-cianiddal és katalitikus mennyiségű di-p-klór-bisz(1,5-ciklooktadién)-diródiummal {[Rh(COD)CI]2} reagáltattuk.
HU 226 056 Β1
d) Metil-6,11-dihidro-2-karboxi-5H-dibenz[b,e]azepin6-acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa i) lépése szerinti eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa h) lépése szerinti vegyület helyett a 16. intermedier példa c) lépése szerinti vegyületet használtuk.
17. intermedier példa
A metil-10,11-dihidrO-7-karboxi-5-metil-5Hdibenzo[b,e][1,4]diazepin-11-acetát előállítása
a) 2-Amino-5-bróm-difenil-N -metil-amin
Az Ann. Chem., 303, 322 (1898) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárást alkalmazva, azonban az anilin helyett N-metil-anilint használva előállítottuk az 5-bróm-2-nitro-difenil-N-metil-amint, amelyet ezt követően ón(ll)-kloriddal redukálva nyertük a címvegyületet.
b) 7-Bróm-5H-dibenzo[b,e][1,4]diazepin
A címvegyületet a Helv. Chim. Acta, 47, 1163-1172 (1964) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a 2-amino-difenil-W-metil-amin helyett a 17. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet alkalmaztuk.
c) Metil-7-bróm-10,1í-d/7j/'dro-5-mef/7-5Hdibenzo[b,e][1,4]diazepin-11 -acetát
A címvegyületet a 16. intermedier példa c) lépése szerinti eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként a 16. intermedier példa b) lépése szerinti vegyület helyett a 17. intermedier példa b) lépése szerinti vegyületet használtuk.
d) Metil-10,1l-dihidro-Z-karboxi-S-metil-SHdibenzo[b,e][1,4]diazepin-11 -acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa i) lépése szerinti eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa h) lépése szerinti vegyület helyett a 17. intermedier példa c) lépése szerinti vegyületet használtuk.
18. intermedier példa
A metil-10,11-dihidro-7-karboxidibenz[b,f][1,4]oxazepin-11 -acetát előállítása
a) 4-Bróm-2-fenoxi-l·i-formil-anilin
A címvegyületet a következő szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő: J. Chem. Soc., Perkin Trans. I, 1279-1285 (1976). Ennek során 4-bróm-2-fenoxi-anilint hangyasavval melegítettünk. A 4-bróm-2-fenoxi-anilint a következő szakirodalmi helyen ismertetett eljárásnak megfelelően állítottuk elő: J. Chem. Soc., 1202-1208 (1930).
b) 7-Bróm-dibenz[b,1][1,4]oxazepin
A címvegyületet a J. Chem. Soc., Perkin Trans. I, 1279-1285 (1976) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, amelynek során a 18. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet polifoszforsav és foszforil-klorid keverékében melegítettük.
c) Metil-7-bróm-10,11-dihidro-dibenz[b,f][1,4]oxazepin-11-acetát
A címvegyületet a 16. intermedier példa c) lépése szerinti eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként a 16. intermedier példa b) lépése szerinti vegyület helyett a 18. intermedier példa b) lépése szerinti vegyületet használtuk,
d) Metil-10,11-dihidro-7-karboxi-dibenz[b,f\[1,4]oxazepin-11 -acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa i) lépése szerinti eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa h) lépése szerinti vegyület helyett a 18. intermedier példa c) lépése szerinti vegyületet használtuk.
19. intermedier példa
A metii-10,11-dihidro-7-karboxidibenzo[b,1][1,4]tiazepin-11-acetát előállítása
a) 4-Bróm-2-(fenil-tio)-anilin
A J. Chem. Soc. B, 963-972 (1966) szakirodalmi helyen ismertetett eljárás szerint előállított 3-bróm-6nitro-difenil-diszulfidot ón(ll)-kloriddal redukálva nyertük a címvegyületet.
b) 7-Bróm-dibenzo[b,í][1,4]tiazepin
A címvegyületet a Helv. Chim. Acta, 47, 1163-1172 (1964) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy a 2-(fenil-tio)-anilin helyett a 19. intermedier példa
a) lépése szerinti vegyületet alkalmaztuk.
c) Metil- 7-bróm-10,11 -dihidro-dibenzo[b ,f]f í, 4]tiazepin-11-acetát
A címvegyületet a 16. intermedier példa c) lépése szerinti eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként a 16. intermedier példa b) lépése szerinti vegyület helyett a 19. intermedier példa b) lépése szerinti vegyületet használtuk.
d) Metil-10,11-dihidro-7-karboxi-dibenzo[b,1][1,4]tiazepin-11-acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa i) lépése szerinti eljárás alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa h) lépése szerinti vegyület helyett a 19. intermedier példa c) lépése szerinti vegyületet használtuk.
20. intermedier példa
A metil-10,11 -dihidro-2-karboxi-dibenzo[b,í]oxepin10-acetát előállítása
a) 2-Metoxi-dibenzo[b,í]oxepin-10( 11H)-acetát
A címvegyületet a J. Heterocycl. Chem., 23, 265-269 (1986) szakirodalmi helyen ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy 4-fluor-fenol helyett fenolt alkalmaztunk.
b) Metil-10,11-dihidro-2-karboxi-dibenzo[b,í]oxepin10-acetát
A címvegyületet az 1. intermedier példa e)-i) lépései szerinti eljárások alkalmazásával állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa d) lépése szerinti vegyület helyett a 20. intermedier példa a) lépése szerinti vegyületet használtuk.
Az alábbi példák azokat az eljárásokat mutatják be, amelyekkel az intermedier vegyületekből, például a fenti intermedier példák szerint szintetizált köztitermékekből előállítjuk a találmány szerinti, biológiailag aktív vegyületeket.
HU 226 056 Β1
1. példa
A (±)-10,11-dihidro-3-[{[(1H-2-benzimidazolil)ινβΙίΙ]-ηΊβΙίΙ-3ηΊίηο}-ΙθΓ5οηίΙ]-5Ηdibenzo[a,d]cikloheptén-10-ecetsav előállítása
a) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-[{[(1H-2-benzimidazolil)-metil]-metil-amino}-karbonil]-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
285,6 mg (0,88 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3-karboxi-5H-dibenzo/a,cí/cikloheptén-10-acetát, 247,2 mg (1,06 mmol) 2-[(metil-amino)-metil]-benzimidazol-dihidroklorid, 142,7 mg (1,06 mmol) 1-hidroxi-benzotriazolmonohidrát (HOBt.H2O) és 0,61 ml (3,52 mmol) diizopropil-etil-amin 4,4 ml vízmentes N,N-dimetilformamiddal készített oldatához szobahőmérsékleten egy részletben hozzáadtunk 202,4 mg (1,06 mmol) N-etil-N’-[3-(dimetil-amino)-propil]-karbodiimidet (EDC). A reakciókeveréket 16,5 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük, majd rotációs vákuumbepárló segítségével nagyvákuumban betöményítettük. A maradékot xilolból ismételten betöményítettük és az így nyert maradékot feloldottuk 5 ml vízben. A vizes oldatot kétszer 5 ml etil-acetáttal extraháltuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 5 térfogat% metanolt tartalmazó 1:1 térfogatarányú etil-acetát/kloroform oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként halványsárga hab formájában és 389,2 mg mennyiségben (95%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,60 (10 térfogat% metanolt tartalmazó
1:1 térfogatarányú etil-acetát/kloroform).
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,70-7,80 (m, 1H),
7,40-7,50 (m, 1H), 7,35 (s, 1H), 7,21-7,32 (m, 3H),
7,04-7,21 (m, 5H), 4,76-4,88 (m, 2H), 4,36 (d,
J=15,2 Hz, 1H), 4,18 (q, J=7,1 Hz, 2H), 3,90 (d,
J=15,2 Hz, 1H), 3,82-3,38 (m, 1H), 3,38 (dd,
J=15,4 Hz, J=4,0 Hz, 1H), 3,11 (s, 3H), 3,03 (dd,
J=15,4 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 2,69 (dd, J=15,8 Hz,
J=4,8 Hz, 1H), 2,52 (dd, J=15,8 Hz, J=9,6 Hz, 1H),
1,27 (t, J=7,1 Hz, 3H).
FTIR (CCI4) 2700-3470 (széles), 1735, 1629 (vállrezgés), 1617, 1484, 1454, 1422, 1397, 1271, 1180, 1157 cm-1.
MS (ES) m/e 468,2 (M+H)+
b) Nátrium-(±)-10,11-dihidro-3-[{[(1H-2-benzimidazolil-metill-metil-aminof-karbonilJ-SH-dibenzo[a ,d]cikloheptén-10-acetát
389,2 mg (0,83 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3[{[(1H-2-benzimidazolil)-metil]-metil-amino}-karbonil]5H-dibenzofa,d7-cikloheptén-10-acetát 4,2 ml tetrahidrofurán és 3,2 ml víz elegyével készített oldatához hozzáadtunk 1,0 ml (1,0 mmol) 1,0 M vizes lítium-hidroxidoldatot, majd az így nyert sárga oldatot előbb két órán keresztül szobahőmérsékleten, majd 15 órán át 40 °C hőmérsékleten kevertettük, ezt követően pedig 30 percen keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. A reakciókeveréket rotációs vákuumbepárló segítségével szárazra pároltuk és a maradékot feloldottuk 4 ml vízben. A vizes oldatot kétszer 4 ml dietil-éterrel mostuk; a dietil-éteres oldatokat félretettük. A vizes réteget a szilárd részecskék eltávolítása érdekében szűrtük, majd 1,0 ml 1,0 M sósavoldattal semlegesítettük. A kicsapódott szilárd anyagot vákuumszűréssel kiszűrtük, vízzel mostuk, majd feloldottuk forró, 1:1 térfogatarányú acetonitril/víz oldószerelegyben. Az oldhatatlan barna olaj eltávolítása érdekében az oldatot forrón szűrtük, majd a szűrletet hagytuk szobahőmérsékletre hűlni. Mivel a termék olajosán vált ki, a keveréket rotációs vákuumbepárló segítségével szárazra pároltuk. A maradékot feloldottuk 2 ml metanolban, majd az oldathoz 2 ml 5 tömeg%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldatot adtunk. A keveréket addig melegítettük, amíg az oldat homogénné vált, majd a metanol eltávolítása érdekében betöményítettük. A maradékot ODS-en kromatografáltuk, amelynek során eluensként 30:70 térfogatarányú metanol/víz oldószerelegyet alkalmaztunk. Az ismételt ODS kromatográfia során eluensként 1:1 térfogatarányú metanol/víz oldószerelegyet alkalmaztunk. A megfelelő frakciókat egyesítettük, betöményítettük, majd a maradékot liofilizáltuk. Ennek eredményeként színtelen por formájában és 187,5 mg mennyiségben (45%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
HPLC K'=1,47 (Hamilton PRP-1®, 35:75 térfogatarányú acetonitril/víz-0,1% trifluor-ecetsav).
1H-NMR (400 MHz, CD3OD) rotamer keverék: δ 6,80-7,65 (m, 11H), 4,64-5,05 (m, 2H), 3,68-4,41 (m, 3H), 2,87-3,46 (m, 5H), 2,30-2,58 (m, 2H).
MS (ES) m/e 440,2 (M+H)+.
Elementáranalízis C27H24N3O3Na.2,25H2O összegképletre:
számított (%): C 64,60; H 5,72; N 8,37;
talált (%): C 64,52; H 5,80; N 8,27.
2. példa
A (±)-10,11-dihidro-3-[1-(4,4’-bipipertdil)-karbonil]5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-ecetsav előállítása
a) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-[1-(1-BOC-4,4'-biplperidil)karbonil]-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
296,3 mg (0,91 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3-karboxi-5H-dibenzofa,cí/cikloheptén-10-acetát, 293 mg (1,09 mmol) 1-BOC-4,4’-bipiperidin, 147,6 mg (1,09 mmol) 1-hidroxi-benzotriazol-monohldrát (HOBt.H2O) és 0,32 ml (1,82 mmol) diizopropil-etilamin 4,6 ml vízmentes N,N-dimetil-formamiddal készített oldatához szobahőmérsékleten egy részletben hozzáadtunk 209,3 mg (1,09 mmol) N-ef//-/V’-[3-(dimetil-amino)-propil]-karbodiimidet (EDC). A reakciókeveréket egy éjszakán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük, majd rotációs vákuumbepárló segítségével nagyvákuumban betöményítettük. A maradékot xilolból ismételten betöményítettük és az így nyert maradékot feloldottuk 5 ml vízben. A vizes oldatot kétszer 5 ml etilacetáttal extraháltuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 7:3 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként világossárga hab formájában és 463,4 mg mennyiségben (89%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,59 (7:3 térfogatarányú etil-acetát/hexán).
HU 226 056 Β1 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 6,94-7,46 (m, 7H), 4,58-4,88 (m, 1H), 4,37 (d, J=15,2 Hz, 1H), 4,19 (q, J=7 Hz, J=1 Hz, 2H), 3,89 (d, J=15,2 Hz, 1H), 3,68-4,30 (m, 4H), 3,38 (dd, J=15,3 Hz, J=4,1 Hz, 1H), 3,01 (dd, J=15,3 Hz, J=9,4 Hz, 1H), 2,40-3,09 (m, 5H), 1,45 (s, 9H), 1,27 (t, J=7,1 Hz, 3H), 0,85-1,90 (m, 11H).
FTIR (CCI4) 1734, 1694, 1637, 1426, 1171 cm-1.
MS (ES) m/e 1 149,8 (2M+H)+, 597,4 (M+Na)+, 575,4 (M+H)+, 519,4 (M+H-C4H8)+. b) (±)-10,11-Dihidro-3-[1-(4,4'-bipiperidil)-karbonil]5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-ecetsav
463,4 mg (0,81 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3[1-(1 - B OC-4,4 ’-bi pi perid i l)-karbon il]-5A7-dibe nzo/a.d/cikloheptén-10-acetát 4,1 ml tetrahidrofurán és
3.1 ml víz elegyével készített oldatához hozzáadtunk 1,0 ml (1,0 mmol) 1,0 M vizes lítium-hidroxid-oldatot, majd az így nyert sárga oldatot 17 órán át 40 °C hőmérsékleten kevertettük. A homogén oldatot jégfürdőben lehűtöttük, majd 1,5 ml 1,0 M sósavoldattal megsavanyítottuk és háromszor 10 ml metilén-dikloriddal extraháltuk. A szerves oldatokat egyesítettük, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékként kapott szürkésfehér habot feloldottuk 4,1 ml metilén-dikloridban, majd az oldatot 0 °C hőmérsékletre hűtöttük. Egy részletben hozzáadtunk
4.1 ml trifluor-ecetsavat, majd a reakciókeveréket szobahőmérsékletre melegítettük. Másfél óra elteltével a világossárga oldatot rotációs vákuumbepárló segítségével szárazra pároltuk. A maradékként nyert olajat ODS-en kromatografáltuk, amelynek során eluensként 0,1 térfogat% trifluor-ecetsavat tartalmazó 30:70 térfogatarányú acetonitril/víz oldószerelegyet alkalmaztunk. A megfelelő frakciókat egyesítettük, betöményítettük, majd a maradékot liofilizáltuk. Ennek eredményeként színtelen por formájában és 437,2 mg mennyiségben (86%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
HPLC K’=1,91 (Hamilton PRP-1®, 30:70 térfogatarányú acetonitril/víz-0,1% trifluor-ecetsav).
1H-NMR (400 MHz, CD3OD): δ 7,02-7,29 (m, 7H), 4,53-4,73 (m, 1H), 4,34 (d, J=15,0 Hz, 1H), 3,99 (d, J=15,0 Hz, 1H), 3,65-3,89 (m, 2H), 3,30-3,50 (m, 3H), 2,70-3,15 (m, 5H), 2,68 (dd, J=16,0 Hz, J=5,2 Hz, 1H), 2,52 (dd, J=16,0 Hz, J=9,1 Hz, 1H), 1,06-2,09 (m, 10H).
MS (ES) m/e 447,2 (M+H)+.
Elementáranalízis C28H34N2O3.1,5CF3CO2H.0,75H2O összegképletre:
számított (%): C 59,00/ H 5,91; N 4,44;
talált (%): C 58,96; H 6,00; N 4,50.
3. példa
A (±)-10,11-dihidro-3-[3-(2-benzimidazolil)-1propil]-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-ecetsav előállítása
a) 4-[(2-Tetrahidropiranil)-oxi]-1-(tributil-sztannil)-1butin
4,7 ml (30 mmol) 2-[(3-butinil)-oxi]-tetrahidro-2H-pirán 60 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatához argonatmoszféra alatt, 0 °C hőmérsékleten, folyamatos áramban 2 perc alatt hozzáadtunk 18,8 ml (30 mmol) 1,6 M hexános n-butil-lítium-oldatot. A keveréket 30 percen keresztül kevertettük, majd egy részletben hozzáadtunk 8,1 ml (30 mmol) tributil-ón-kloridot. Ezt követően a reakciókeveréket hagytuk szobahőmérsékletre melegedni, 3 órán keresztül kevertettük, meghígítottuk 300 ml hexánnal, és a keveréket egymást követően kétszer 60 ml vízzel, kétszer 30 ml 10 tömeg%-os vizes kálium-fluorid-oldattal és 60 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 3:97 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként csaknem színtelen olaj formájában és 3,58 g mennyiségben (27%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,37 (5:95 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 4,66 (keskeny t, 1H),
3,75-3,96 (m, 2H), 3,49-3,62 (m, 2H), 2,56 (látszólagos t, 2H), 1,76-1,91 (m, 1H), 1,65-1,78 (m, 1H), 1,42-1,65 (m, 10H), 1,22-1,41 (m, 6H), 0,82-1,08 (m, 15H).
b) Etil-(±)-3-{4-[(2-tetrahidropiranil)-oxi]-1-butin-1-il}5H<Jibenzo[a,ó]cikloheptén-10-acetát 1,34 g (3,13 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3-{[(trifluor-metil)-szulfonil]-oxi}-5H-dibenzo/a,c//cikloheptén10-acetát, 1,66 g (3,76 mmol) 4-[(2-tetrahidropiranil)oxi]-1-(tributil-sztannil)-1-butin, 398 mg (9,39 mmol) lítium-klorid, 110 mg (0,094 mmol) bisz(trifenil-foszfin)palládium-diklorid és 31 ml vízmentes dioxán keverékét argonatmoszféra alatt 1,5 órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. A dioxán legnagyobb részének eltávolítása érdekében a reakciókeveréket betöményítettük, majd a maradék feloldottuk 100 ml dietil-éterben. A dietil-éteres oldathoz hozzáadtunk 50 ml 10 tömeg%-os vizes kálium-fluorid-oldatot, majd a keveréket 30 percen keresztül erőteljesen kevertettük. A vizes réteget elkülönítettük, majd a dietil-éteres fázist celitrétegen szűrtük, a szűrietet vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 10:90 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként halványsárga olaj formájában és 1,12 g mennyiségben (83%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,40 (20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,21-7,30 (m, 1H),
7,06-7,20 (m, 5H), 7,00 (d, J=7,8 Hz, 1H), 4,69 (t, J=3,6 Hz, 1H), 4,31 (d, J=15,2 Hz, 1H), 4,11-4,23 (m, 2H), 3,76-3,97 (m, 4H), 3,59-3,68 (m, 1H), 3,48-3,57 (m, 1H), 3,34 (dd, J=15,2 Hz, J=4,1 Hz, 1H), 2,97 (dd, J=15,2 Hz, J=0,5 Hz, 1H), 2,70 (t, J=7,3 Hz, 2H), 2,65 (dd, J=15,7 Hz, J=4,8 Hz, 1H), 2,51 (dd, J=15,7 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 1,78-1,92 (m, 1H), 1,68-1,78 (m, 1H), 1,44-1,68 (m, 4H), 1,27 (t, J=7,1 Hz, 3H).
MS (ES) m/e 455 (M+Na)+.
HU 226 056 Β1
c) Etil-(±)-3-(4-[(2-tetrahidropiranil)-oxi]-1-butil}-5H-dibenzo[a ,d]cikloheptén-10-acetát
1,2 g (2,77 mmol) etil-(±)-3-{4-[(2-tetrahidropiranil)oxi]-1-butin-1-il}-5W-dibenzofa,aJcikloheptén-10-acetát, 0,3 g (0,28 mmol) 10 tömeg%-os palládium/szén katalizátor és 28 ml etil-acetát keverékét Parr-készülékben, szobahőmérsékleten, 345 kPa (50 psi) nyomású hidrogénatmoszférában rázattuk. A reakciókeveréket 3 óra elteltével celiten szűrtük keresztül, majd a szűrletet betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 10:90 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként színtelen olaj formájában és 1,06 g mennyiségben (88%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,51 (20:80 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,05-7,20 (m, 4H),
6,92-7,03 (m, 3H), 4,53-4,60 (m, 1H), 4,34 (d,
J=15,1 Hz, 1H), 4,12 4,26 (m, 2H), 3,80-3,90 (m,
3H), 3,71-3,80 (m, 1H), 3,44-3,53 (m, 1H),
3,35-3,44 (m, 1H), 3,33 (dd, J=15,1 Hz, J=4,1 Hz,
1H), 2,95 (dd, J=15,1 Hz, J=9,4 Hz, 1H), 2,65 (dd,
J=15,5 Hz, J=4,9 Hz, 1H), 2,49-2,61 (m, 3H),
1,77-1,90 (m, 1H), 1,45-1,77 (m, 9H), 1,27 (t,
J=7,1 Hz, 3H).
MS (ES) m/e 459 (M+Na)+.
d) Etil-(±)-3-(4-hidroxi-1-butil)-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
456,0 mg (1,04 mmol) etil-(±)-3-{4-[(2-tetrahidropiranil)-oxi]-1-butil}-5H-dibenzo/a,cí/cikloheptén-10-acetát és 60 mg (0,31 mmol) p-toluolszulfonsav-monohidrát 10 ml abszolút etanollal készített oldatát 2 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertettük. Ezt követően a reakciót 1 ml 5 tömeg 3-os vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldat hozzáadásával leállítottuk, majd az etanol eltávolítása érdekében a keveréket betöményítettük. A maradékot meghígítottuk 2 ml vízzel, majd metilén-dikloriddal extraháltuk. A szerves oldatot vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 1:1 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként színtelen olaj formájában és 342,4 mg mennyiségben (93%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,49 (1:1 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 6,85-7,25 (m, 7H), 4,34 (d, J=15,1 Hz, 1H), 4,08-4,30 (m, 2H), 3,75-3,95 (m, 2H), 3,53-3,72 (m, 2H), 3,33 (dd, J=15,1 Hz,
J=4,1 Hz, 1H), 2,95 (dd, J=15,1 Hz, J=9,4 Hz, 1H),
2,40-2,75 (m, 4H), 1,45-1,80 (m, 4H), 1,27 (t,
J=7,1 Hz, 3H).
MS (ES) m/e 353 (M+H)+.
e) Ef/7-(±)-3-(3-karőox/-í-prap/7)-5H-cí/'őenzo[a,d]c/Woheptén-10-acetát
342,4 mg (0,97 mmol) etil-(±)-3-(4-hidroxi-1-butil)5/-/-dibenzo/a,o7cikloheptén-10-acetát 19 ml vízmentes metilén-dikloriddal készített oldatát argonatmoszféra alatt 0 °C hőmérsékletre hűtöttük, majd egy részletben hozzáadtunk 260 mg (1,36 mmol) 2,2,6,6-tetrametil-oxopiperidinium-kloridot [J. Org. Chem., 50, 1332-1334 (1985)]. A keveréket egy órán keresztül 0 °C hőmérsékleten kevertettük, majd előbb 1,2 ml (11,64 mmol) 2-metil-2-butént adtunk, ezt követően pedig 0,88 g (7,76 mmol) nátrium-klorit (NaCIO2) és 0,90 g (6,50 mmol) nátrium-dihidrogén-foszfát 26 ml vízzel készített oldatát adtuk a keverékhez, amelyet 10 percen keresztül kevertettünk, majd 100 ml etil-acetáttal meghígítottunk. A fázisokat elkülönítettük, majd a szerves fázist egymást követően 10 ml 1,0 M sósavoldattal és 20 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk, vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük, A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során gradiens eluensként 1:1 térfogatarányú etil-acetát/kloroform 9:9:2 térfogatarányú etil-acetát/kloroform/etanol oldószerelegyeket alkalmaztunk. Ennek eredményeként 233,7 mg mennyiségben (66%-os kitermeléssel) nyertük a tiszta címvegyületet. VRK: Rf 0,46 (1:1 térfogatarányú etil-acetát/kloroform). 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,05-7,22 (m, 4H),
6,92-7,05 (m, 3H), 4,34 (d, J=15,0 Hz, 1H), 4,10-4,25 (m, 2H), 3,80-3,90 (m, 2H), 3,33 (dd, J=15,1 Hz, J=4,1 Hz, 1H), 2,95 (dd, J=15,1 Hz, J=9,4 Hz, 1H), 2,48-2,60 (m, 4H), 2,48-2,60 (m, 4H), 2,37 (t, J=7,4 Hz, 2H), 1,87-2,00 (m, 2H), 1,27 (t, J=7,2 Hz, 3H).
MS (ES) m/e 389 (M+Na)+, 367 (M+H)+.
f) Etil-(±)-3-[3-{[(2-amino-fenil)-amino]-karbonil}-1propil]-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
233,7 mg (0,64 mmol) etil-(±)-3-(3-karboxi-1-propil)-5H-dibenzo/a,d/cikloheptén-10-acetát 6,4 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát argonatmoszféra alatt 0 °C hőmérsékletre hűtöttük, majd a lehűtött oldathoz hozzáadtunk 0,14 ml (1,28 mmol) 4-metil-morfolint. Az oldatot néhány percen keresztül 0 °C hőmérsékleten kevertettük, majd cseppenként hozzáadtunk 0,11 ml (0,83 mmol) izobutil-klór-formiátot. A homályos reakciókeveréket 30 percen keresztül 0 °C hőmérsékleten kevertettük, majd gyorsan hozzáadtuk 138 mg (1,28 mmol) 1,2-fenilén-diamin 0,6 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát. A reakciókeveréket ezt követően szobahőmérsékletre melegítettük és 3 órán keresztül kevertettük, majd meghígítottuk 2 ml vízzel, és a keveréket etil-acetáttal extraháltuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 3:2 térfogatarányú etil-acetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként világossárga hab formájában és 257,6 mg mennyiségben (88%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,40 (3:2 térfogatarányú etil-acetát/hexán). 1H-NMR (250 MHz, CDCI3): δ 6,90-7,23 (m, 10H),
6,72-6,80 (m, 2H), 4,33 (d, J=15,0 Hz, 1H), 4,10-4,25 (m, 2H), 3,71-3,91 (m, 4H), 3,32 (dd, J=15,1 Hz, J=4,0 Hz, 1H), 2,95 (dd, J=15,1 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 2,59-2,72 (m, 3H), 2,54 (dd, J=15,6 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 2,34 (t, J=7,4 Hz, 2H), 1,98-2,09 (m, 2H), 1,27 (t, J=7,1 Hz, 3H).
MS (ES) m/e 457 (M+H)+.
HU 226 056 Β1
g) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-[3-(2-benzimidazolil)-1-propil]-5H -dibenzo[a ,d]cikloheptén-10-acetát
257,6 mg (0,56 mmol) etil-(±)-3-[3-{[(2-amino-fenil)-amino]-karbonil}-1-propil]-5H-dibenzo/'ald7cikloheptén-10-acetát 2,8 ml ecetsav és 2,8 ml vízmentes tetrahidrofurán elegyével készített oldatát argonatmoszféra alatt 3 órán keresztül visszafolyatás mellett forraltuk. Ezt követően a reakciókeveréket betöményítettük, majd a maradékot xilolból ismételten betöményítettük. Az így nyert maradékot feloldottuk 30 ml dietil-éterben, majd a szerves oldatot egymást követően 2 ml 1,0 M vizes nátrium-hidroxid-oldattal, 2 ml vízzel és 2 ml telített, vizes nátrium-klorid-oldattal mostuk. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 2 térfogat% etanolt tartalmazó 1:1 térfogatarányú etilacetát/hexán oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként szürkésfehér hab formájában és
236,3 mg mennyiségben (96%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,34 (1:1 térfogatarányú etil-acetát/hexán-2% etanol).
1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 7,30-7,80 (m,
2H), 7,03-7,24 (m, 6H), 6,80-6,95 (m, 3H),
4,12-4,28 (m, 3H), 3,77-3,89 (m, 1H), 3,74 (d,
J=15,1 Hz, 1H), 3,28 (dd, J=15,2 Hz, J=4,0 Hz,
1H), 2,90 (dd, J=15,2 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 2,84 (t,
J=7,7 Hz, 2H), 2,65 (dd, J=15,7 Hz, J=4,9 Hz, 1H),
2,60 (t, J=7,5 Hz, 2H), 2,52 (dd, J=15,7 Hz,
J=9,6 Hz, 1H), 2,03-2,18 (m, 2H), 1,28 (t,
J=7,1 Hz, 3H).
MS (ES) m/e 439 (M+H)+.
h) Nátrium-(±)-10,11-dihidro-3-[3-(2-benzimidazolil)-1propil]-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát
236,3 mg (0,54 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3[3-(2-benzimidazolil)-1-propil]-5/-/-dibenzo/a,cí/cikloheptén-10-acetát, 0,65 ml (0,65 mmol) 1,0 M vizes nátrium-hidroxid-oldat és 4,8 ml abszolút etanol keverékét egy 50 °C hőmérsékletű olajfürdőben 16 órán keresztül melegítettük. Ezt követően a reakciókeveréket szárazra pároltuk, majd a maradékot OSD-n kromatografálva tisztítottuk, amelynek során gradiens eluensként 35:65 térfogatarányú metanol/víz -> 40:60 térfogatarányú metanol/víz oldószerelegyeket alkalmaztunk. A megfelelő frakciókat egyesítettük, betöményítettük, majd liofilizáltuk. Ennek eredményeként színtelen por formájában és 143 mg mennyiségben (58%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
HPLC K’=1,5 (Hamilton PRP-1®, 40:60 térfogatarányú acetonitril/víz-0,1 % trifluor-ecetsav).
1H-NMR (400 MHZ, CD3OD): δ 7,41-7,49 (m, 2H), 6,86-7,27 (m, 9H), 4,24 (d, J=14,7 Hz, 1H), 3,87 (d, J=14,7 Hz, 1H), 3,73-3,85 (m, 1H), 3,23-3,25 (m, 1H, a visszamaradt oldószer szignáljával részlegesen fedve), 2,80-2,93 (m, 3H), 2,62 (t, J=7,5 Hz, 2H), 2,56 (dd, J=14,4 Hz, J=5,1 Hz, 1H), 2,40 (dd, J=14,4 Hz, J=9,7 Hz, 1H), 2,05-2,17 (m, 2H).
MS (ES) m/e 411 (M+H)+.
Elementáranalízis C27H25N2O2Na.1,5H2O összegképletre:
számított(%): C 70,57; H 6,14; N6,10;
talált(%): C 70,65; H 5,95; N 5,95.
4. példa
A (±)-10,11-dihidro-3-[{[2-(2-piridil-amino)-etil]amino}-karbonil]-5H -dibenzo[a ,d]cikloheptén-10ecetsav előállítása
a) Etil-(±)-10,11 -dihidro-3-[{[2-(2-piridil-amino)-etil]amino}-karboníl]-5i\-dibenzo[a,d]cikloheptén-10acetát
157,8 mg (0,49 mmol) etil-(±)-10,11-dihidro-3-karboxi-5H-dibenzo/a,d/cikloheptén-10-acetát, 123,5 mg (0,59 mmol) 2-[(2-amino-etil)-amino]-piridin-dihidroklorid, 79,5 mg (0,59 mmol) 1-hidroxi-benzotriazol-monohidrát (HOBt.H2O) és 0,43 ml (2,45 mmol) diizopropiletil-amin 2,5 ml vízmentes /V,/V-dimetil-formamiddal készített oldatához szobahőmérsékleten egy részletben hozzáadtunk 112,7 mg (0,59 mmol) N-ef/7-N’-[3-(dimetil-aminoj-propilj-karbodiimidet (EDC). A reakciókeveréket 18 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetek, majd betöményítettük. A maradékot xilolból ismételten betöményítettük és az így nyert maradékot feloldottuk 5 ml vízben. A vizes oldatot egymást követően kétszer 5 ml etil-acetáttal és kétszer 5 ml kloroformmal extraháltuk. A szerves oldatokat egyesítettük, majd a kevés oldatlan szilárd anyag feloldásához kevés metanolt adtunk a keverékhez. Ezt követően a szerves oldatot vízmentes magnézium-szulfát felett szárítottuk és betöményítettük. A maradékot szilikagélen kromatografáltuk, amelynek során eluensként 5:95 térfogatarányú metanol/kloroform oldószerelegyet alkalmaztunk. Ennek eredményeként sárga olaj formájában és 199,1 mg mennyiségben (92%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet.
VRK: Rf 0,42 (5:95 térfogatarányú metanol/kloroform). 1H-NMR (400 MHz, CDCI3): δ 8,10 (d, J=3,5 Hz, 1H),
8,02 (széles s, 1H), 7,60 (látszólagos keskeny d,
1H), 7,53 (látszólagos dd, 1H), 7,33-7,42 (m, 1H),
7,08-7,22 (m, 5H), 6,57-6,65 (m, 1H), 6,45 (d,
J=8,3 Hz, 1H), 4,79-4,90 (m, 1H), 4,36 (d,
J=15,1 Hz, 1H), 4,11-4,26 (m, 2H), 3,92 (d,
J=15,1 Hz, 1H), 3,80-3,95 (m, 1H), 3,55-3,72 (m,
4H), 3,38 (dd, J=15,2 Hz, J=4,1 Hz, 1H), 3,03 (dd,
J=15,2 Hz, J=9,5 Hz, 1H), 2,66 (dd, J=15,8 Hz,
3=4,8 Hz, 1H), 2,50 (dd, J=15,8 Hz, J=9,6 Hz, 1H),
1,27 (t, J=7,2 Hz, 3H).
MS (ES) m/e 444 (M+H)+.
b) Nátrium-(±)-1Q, 11-dihidro-3-[{[2-(2-piridil-amino)etilj-aminoJ-karbonill-SH-dibenzofad'icikloheptén10-acetát
199,1 mg (0,45 mmol) etil-(±)-10,11-drhidro-3[{[2-(2-piridil-amino)-etil]-amino}-karbonil]-5H-dibenzo/a,c(Jcikloheptén-10-acetát és 0,54 ml (0,54 mmol) 1,0 M vizes nátrium-hídroxíd-oldat 4 ml abszolút etanoilal készített oldatát 23 órán keresztül egy 40 °C hőmérsékletű olajfürdőben kevertettük. A reakciókeveréket betöményítettük, majd a maradékként kapott anyagot ODS-en kromatografálva tisztítottuk, amelynek során
HU 226 056 Β1 gradiens eluensként 30:70 térfogatarányú metanol/víz
40:60 térfogatarányú metanol/víz oldószerelegyeket alkalmaztunk. A megfelelő frakciókat egyesítettük, betöményítettük, majd liofilizáltuk. Ennek eredményeként csaknem színtelen por formájában és 95,8 mg mennyiségben (46%-os kitermeléssel) nyertük a címvegyületet. HPLC K'=2,0 (Hamilton PRP-1®, 30:70 térfogatarányú acetonitril/víz-0,1 % trifluor-ecetsav).
1H-NMR (400 MHz, CD3OD): δ 7,92 (látszólagos d,
J=4,2 Hz, 1H), 7,61 (d, J=1,8 Hz, 1H), 7,53 (dd,
J=7,9 Hz, J=1,8 Hz, 1H), 7,38-7,47 (m, 1H),
7,01-7,24 (m, 5H), 6,56 (d, J=7,9 Hz, 1H), 6,56 (d,
J=7,9 Hz, 1H), 6,50-6,60 (m, 1H), 4,34 (d,
J=14,9 Hz, 1H), 3,97 (d, J=14,9 Hz, 1H), 3,78-3,89 (m, 1H), 3,44-3,61 (m, 4H), 3,39 (dd, J=15,4 Hz,
J=4,4 Hz, 1H), 3,00 (dd, J=15,4 Hz, J=10,2 Hz, 1H),
2,61 (dd, J=14,9 Hz, J=5,1 Hz, 1H), 2,43 (dd,
J=14,9 Hz, J=9,5 Hz, 1H).
MS (ES) m/e 416 (M+H)+.
Elementáranalízis C25H24N3O3.1,33H2O összegképletre:
számított(%): C 65,07; H 5,82; N9.11;
talált(%): C 65,02; H 5,62; N9,17.
5. példa
A (±)-10,11-dihidro-3-{[3-(2-pirídil-amino)-1-propil]oxi}-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-ecetsav előállítása
a) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-[{3-[(N-oxo-2-pirk1il)-amino]1-propil}-oxi]-5H-dibenzo[a,ü]cikloheptén-10-acetát mmol etil-(±)-10,11-dihidro-3-hidroxi-5H-dibenzo/a,c(/cikloheptén-10-acetát és 2,1 mmol trifenil-foszfin 10 ml vízmentes /V,A/-dimetil-formamiddal készített oldatához argonatmoszféra alatt, szobahőmérsékleten cseppenként, lassan hozzáadtuk 2 mmol 2-[(3-hidroxi1-propil)-amino]-piridin-/\/-oxid és 2 mmol dietil-(azo-dikarboxilát) 10 vízmentes Ν,Ν-dimetil-formamiddal készített oldatát. Amikor a reakció befejeződött, az oldószert rotációs vákuumbepárló segítségével eltávolítótok, majd a visszamaradt N,/V-dimetil-formamid eltávolítása érdekében a maradékot xilolból ismételten betöményítettük. Az így kapott maradékot szilikagélen kromatografálva a címvegyületet nyertük.
b) Etil-(±)-10,11-dihidro-3-{[3-(2-pirídil-amino)-1-propil]-oxi}-5H-dibenzo[a,ű]cikloheptén-10-acetát mmol etil-(±)-10,11-dihidro-3-[{3-f('W-oxo-2-piridil)amino]-1-propil}-oxi]-5H-dibenzofa,dycikloheptén-10acetát, 10 mmol ciklohexén, 0,1 mmol 10 tömeg%-os palládium/szén katalizátor és 10 ml izopropil-alkohol keverékét visszafolyatás mellett forraltuk. Amikor a reakció teljessé vált, a reakciókeveréket celitrétegen szűrtük keresztül, majd a szűrletet rotációs vákuumbepárló segítségével betöményítettük. A maradékot xilolból ismételten betöményítettük, majd az így nyert maradékot szilikagélen kromatografálva a címvegyületet nyertük.
c) Nátrium-(±)-10,11 -dihidro-3-{[3-(2-piridil-amino)-1 propil]-oxi}-5H-dibenzo[a,d]cikloheptén-10-acetát mmol etil-(±)-10,11 -dihidro-3-{[3-(2-piridil-amino)1 -propil]-oxi}-5H-dibenzo/a,d/cikloheptén-10-acetát és
1,2 mmol 1,0 M vizes nátrium-hidroxid-oldat 10 ml abszolút etanollal készített oldatát egy 50 °C hőmérsékletű olajfürdőben kevertettük. Amikor a reakció teljessé vált, az oldószereket rotációs vákuumbepárló segítségével eltávolítottuk. A maradékként kapott anyagot ODS-en kromatografálva tisztítottuk. A megfelelő frakciókat egyesítettük, betöményítettük és liofilizáltuk, amelynek eredményeként a címvegyületet nyertük.
6. példa
A 2-[{[(1H-2-benzimidazolil)-metil]-metil-amino}karbonil]-6,11-dihidro-5H-dibenz[b,é]azepin-6ecetsav előállítása
a) Metil-2-[{[(1H-2-benzimidazolil)-metil]-metil-amlno}karbonil]-6,11-dihidro-5H-dibenz[b,é]azepin-6-acetát A címvegyületet az 1. példa a) lépésében ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. intermedier példa i) lépése szerinti vegyület helyett a 16. intermedier példa d) lépése szerinti vegyületet alkalmaztuk.
b) 2-[{[(1H-2-Benzimidazolil)-metil]-metil-amino}-karbonil]-6,11-dihidro-5H-dibenz[b,e]azepin-6-ecetsav A címvegyületet az 1. példa b) lépésében ismertetett általános eljárásnak megfelelően állítottuk elő, azzal az eltéréssel, hogy kiindulási anyagként az 1. példa a) lépése szerinti vegyület helyett a 6. példa a) lépése szerinti vegyületet alkalmaztuk.
A fenti leírás részletesen ismerteti, hogyan tudjuk megvalósítani a találmány szerinti megoldásokat, illetve hogyan tudjuk azokat felhasználni. Hangsúlyozni kívánjuk azonban, hogy a találmány nemcsak a fentiekben ismertetett egyedi megoldásokra vonatkozik, hanem a mellékelt igénypontsorozat által meghatározott oltalmi kör magában foglalja az említett megoldások módosított változatait is. A hivatkozott szakirodalmi közlemények, szabadalmi dokumentumok és egyéb publikációk a technika állásának részét képezik.

Claims (5)

  1. Egy (IV) általános képletű vegyület:
    amelynek képletében
    Xi—X2 jelentése CH^CH vagy NH-CH képletű csoport;
    X3 jelentése metiléncsoport; és
    R6 jelentése valamelyik alábbi csoport:
    HU 226 056 Β1
    6. Egy 1. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület felhasználása a vitronektinreceptornak egy arra rászoruló emlősben történő gátlására szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására.
    7. Egy 1. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület felhasználása egy osteoporosis, atherosclerosis, rák vagy angioplasztikát követő restenosis kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására.
    8. Egy 1. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület felhasználása egy stroke, átmeneti ischaemiás roham, infarctus myocardii, valamint thrombolyticus terápiát követő rethrombosis kezelésére szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására.
    9. Eljárás egy 1. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület előállítására, azzal jellemezve, hogy egy (X) általános képletű vegyületet
  2. 2. Egy 1. igénypont szerinti vegyület a következők közül kiválasztva:
    (±)-10,11 -dihidro-3-[{[(1 H-2-benzimidazolil)-metiljmetil-amino}-karbonil]-5H-dibenzofa,d/cikloheptén-10ecetsav;
    (1)-10,11 -dihidro-3-[1 -(4,4'-bipiperidil)-karbonil]5W-dibenzo/a,c//cikloheptén-10-ecetsav;
    (1)-10,11-dihidro-3-[3-(2-benzimidazolil)-1 -propil]5H-dibenzo/a,c(/cikloheptén-10-ecetsav;
    (l)-10,11-dihidro-3-[{[2-(2-piridil-amino)-etil]amlno}-karbonil]-5H-dibenzo[a,c/Jcikloheptén-10ecetsav;
    (±)-10,11 -d ih id ro-3-{[3-( 2-pirid il-a mi no)-1 -p rop i I]oxi}-5H-dibenzo/a,c(/cikloheptén-10-ecetsav; és
    2-[{[(1H-2-benzimidazolil)-metil]-metil-amino}karbonil]-6,11-dihidro-5H-dibenz/b,e7azepin-6-ecetsav.
  3. 3. Gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy egy, 1. vagy 2. igénypont szerinti vegyületet és egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozót tartalmaz.
  4. 4. Egy 1-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyület felhasználása egy gyógyszerkészítmény előállítására.
  5. 5. Egy 1. igénypont szerinti (IV) általános képletű vegyület felhasználása a fibrinogénreceptornak egy arra rászoruló emlősben történő gátlására szolgáló gyógyszerkészítmény előállítására.
    - amelynek képletében
    X1, X2 és X3 jelentése a (IV) általános képletnél meghatározott, és
    L1 a gyűrűkapcsolódáshoz képest mefa-helyzetű, jelentése pedig formilcsoport, COOH csoport, bróm-, jódatom, hidroxi-, {[(trifluor-metil)-szulfonil]-oxi}csoport, CH2-T vagy NR’R15 általános képletű csoport, ahol
    T jelentése hidroxicsoport, NHR15 általános képletű csoport, klór-, bróm- vagy jódatom egy (XI) általános képletű vegyülettel
    R6'-L2 (XI)
    - amelynek képletében
    R6' jelentése megfelel R6-nak, és
    L2 jelentése hidroxicsoport, NHR15 általános képletű csoport, C=C, CHO képletű csoport, COOH csoport, bróm-, jód- vagy klóratom reagáltatunk, majd eltávolítjuk a védőcsoportokat, és kívánt esetben egy gyógyszerészetileg elfogadható sót képezünk.
HU9603432A 1995-06-29 1996-12-12 Acetic acid derivatives with dibenzo[a,d]cycloheptene and dibenz[b,e]azepine skeleton, process for their preparation and pharmaceutical compositions containing them HU226056B1 (en)

Priority Applications (17)

Application Number Priority Date Filing Date Title
PCT/US1996/011108 WO1997001540A1 (en) 1995-06-29 1996-06-28 Integrin receptor antagonists
EP96923553A EP0910563B1 (en) 1995-06-29 1996-06-28 Integrin receptor antagonists
SI9630616T SI0910563T1 (en) 1995-06-29 1996-06-28 Integrin receptor antagonists
JP50460197A JP3960482B2 (ja) 1995-06-29 1996-06-28 インテグリン受容体アンタゴニスト
AT96923553T ATE238996T1 (de) 1995-06-29 1996-06-28 Integrin-rezeptor-antagonisten
DK96923553T DK0910563T3 (da) 1995-06-29 1996-06-28 Integrinreceptorantagonister
DE69627899T DE69627899T2 (de) 1995-06-29 1996-06-28 Integrin-rezeptor-antagonisten
ES96923553T ES2197950T3 (es) 1995-06-29 1996-06-28 Antagonistas del receptor de la integrina.
PT96923553T PT910563E (pt) 1995-06-29 1996-06-28 Antagonistas de receptores de integrina
NZ299914A NZ299914A (en) 1995-06-29 1996-12-10 Tricyclic integrin receptor antagonists, preparation and pharmaceutical compositions thereof
HU9603432A HU226056B1 (en) 1995-06-29 1996-12-12 Acetic acid derivatives with dibenzo[a,d]cycloheptene and dibenz[b,e]azepine skeleton, process for their preparation and pharmaceutical compositions containing them
CA002192764A CA2192764C (en) 1995-06-29 1996-12-12 Integrin receptor antagonists
CZ19963679A CZ292925B6 (cs) 1995-06-29 1996-12-13 Antagonisté receptorů integrinu, způsob jejich přípravy, farmaceutický prostředek obsahující tyto látky a použití
AU75461/96A AU736487B2 (en) 1995-06-29 1996-12-19 Integrin receptor antagonists
NO965607A NO307337B1 (no) 1995-06-29 1996-12-27 Integrin-reseptor-antagonister, anvendelse derav og farmasøytiske preparater inneholdende slike
BR9606200A BR9606200A (pt) 1995-06-29 1996-12-27 Antagonistas de receptor de integrina
HK99104723A HK1019594A1 (en) 1995-06-29 1999-10-22 Integrin receptor antagonists

Applications Claiming Priority (8)

Application Number Priority Date Filing Date Title
US66595P 1995-06-29 1995-06-29
US278895P 1995-08-25 1995-08-25
NZ299914A NZ299914A (en) 1995-06-29 1996-12-10 Tricyclic integrin receptor antagonists, preparation and pharmaceutical compositions thereof
CA002192764A CA2192764C (en) 1995-06-29 1996-12-12 Integrin receptor antagonists
HU9603432A HU226056B1 (en) 1995-06-29 1996-12-12 Acetic acid derivatives with dibenzo[a,d]cycloheptene and dibenz[b,e]azepine skeleton, process for their preparation and pharmaceutical compositions containing them
AU75461/96A AU736487B2 (en) 1995-06-29 1996-12-19 Integrin receptor antagonists
NO965607A NO307337B1 (no) 1995-06-29 1996-12-27 Integrin-reseptor-antagonister, anvendelse derav og farmasøytiske preparater inneholdende slike
BR9606200A BR9606200A (pt) 1995-06-29 1996-12-27 Antagonistas de receptor de integrina

Publications (4)

Publication Number Publication Date
HU9603432D0 HU9603432D0 (en) 1997-01-28
HUP9603432A2 HUP9603432A2 (hu) 1998-09-28
HUP9603432A3 HUP9603432A3 (en) 1999-05-28
HU226056B1 true HU226056B1 (en) 2008-04-28

Family

ID=89994543

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9603432A HU226056B1 (en) 1995-06-29 1996-12-12 Acetic acid derivatives with dibenzo[a,d]cycloheptene and dibenz[b,e]azepine skeleton, process for their preparation and pharmaceutical compositions containing them

Country Status (17)

Country Link
EP (1) EP0910563B1 (hu)
JP (1) JP3960482B2 (hu)
AT (1) ATE238996T1 (hu)
AU (1) AU736487B2 (hu)
BR (1) BR9606200A (hu)
CA (1) CA2192764C (hu)
CZ (1) CZ292925B6 (hu)
DE (1) DE69627899T2 (hu)
DK (1) DK0910563T3 (hu)
ES (1) ES2197950T3 (hu)
HK (1) HK1019594A1 (hu)
HU (1) HU226056B1 (hu)
NO (1) NO307337B1 (hu)
NZ (1) NZ299914A (hu)
PT (1) PT910563E (hu)
SI (1) SI0910563T1 (hu)
WO (1) WO1997001540A1 (hu)

Families Citing this family (31)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US20030125317A1 (en) 1996-10-02 2003-07-03 Smithkline Beecham Corporation Vitronectin receptor antagonists
DE19653645A1 (de) * 1996-12-20 1998-06-25 Hoechst Ag Vitronectin - Rezeptorantagonisten, deren Herstellung sowie deren Verwendung
US6218387B1 (en) 1996-12-20 2001-04-17 Hoechst Aktiengesellschaft Vitronectin receptor anatagonists, their preparation and their use
US6482821B2 (en) 1996-12-20 2002-11-19 Hoechst Aktiengellschaft Vitronectin receptor antagonists, their preparation and their use
DE19653647A1 (de) * 1996-12-20 1998-06-25 Hoechst Ag Vitronectin - Rezeptorantagonisten, deren Herstellung sowie deren Verwendung
CO4920232A1 (es) 1997-01-08 2000-05-29 Smithkline Beecham Corp Acidos aceticos dibenzo [a,d] cicloheptano con actividad antagonista del receptor de vitronectin
AU8689798A (en) * 1997-08-04 1999-02-22 Smithkline Beecham Corporation Integrin receptor antagonists
CA2304117A1 (en) * 1997-09-04 1999-03-11 Dirk A. Heerding Integrin receptor antagonists
DZ2609A1 (fr) * 1997-09-19 2003-03-01 Smithkline Beecham Corp Composés nouveaux antagonistes des récepteurs de vitronectine et compositions pharmaceutiques les contenant.
US6576643B2 (en) 1997-09-19 2003-06-10 Smithkline Beecham Corporation Vitronectin receptor antagonists
GEP20032921B (en) * 1997-12-17 2003-03-25 Merck & Co Inc Integrin Receptor Antagonists Pharmaceutical Compositions Containing the Same and Methods for Treatment
AU759449C (en) 1998-04-09 2003-10-30 Meiji Seika Pharma Co.,Ltd. Aminopiperidine derivatives as integrin alpha v beta 3 antagonists
UA71586C2 (en) 1998-12-04 2004-12-15 Smithkline Beecham Corp A vitronectin receptor antagonist
US6339083B1 (en) 1998-12-14 2002-01-15 Bayer Aktiengesellschaft Multiheterocyclic pharmAceuticals
WO2000046215A1 (en) 1999-02-03 2000-08-10 Merck & Co., Inc. Benzazepine derivatives as alpha-v integrin receptor antagonists
AU750584B2 (en) * 1999-02-17 2002-07-25 Merck & Co., Inc. Dibenzo-azepine derivatives as alphav integrin receptor antagonists
DE19916837A1 (de) * 1999-04-14 2000-10-19 Merck Patent Gmbh Dibenzoazulenderivate
US6429214B1 (en) 1999-07-21 2002-08-06 Wyeth Bicyclic antagonists selective for the αvβ3 integrin
AU6316900A (en) 1999-08-05 2001-03-05 Meiji Seika Kaisha Ltd. Omega-amino-alpha-hydroxycarboxylic acid derivatives having integrin alphavbeta3antagonism
EP1208101A4 (en) * 1999-08-06 2003-03-19 Smithkline Beecham Corp VITRONECTIN RECEPTOR ANTAGONISTS USEFUL FOR THE TREATMENT OF VASCULAR ACCIDENTS
DE19936780A1 (de) * 1999-08-09 2001-02-15 Basf Ag Neue Antagonisten von Integrinrezeptoren
US6514964B1 (en) * 1999-09-27 2003-02-04 Amgen Inc. Fused cycloheptane and fused azacycloheptane compounds and their methods of use
DE10039998A1 (de) * 2000-08-11 2002-02-21 Basf Ag Neue substituierte Diareno-azepin-Derivate als Integrin Liganden
JP2004530632A (ja) 2000-08-18 2004-10-07 ジェネンテック・インコーポレーテッド インテグリンレセプターインヒビター
DK1381384T3 (da) 2001-04-24 2011-07-25 Merck Patent Gmbh Kombinationsterapi under anvendelse af anti-angiogene midler og TNFalfa
UA87854C2 (en) 2004-06-07 2009-08-25 Мерк Энд Ко., Инк. N-(2-benzyl)-2-phenylbutanamides as androgen receptor modulators
US20090130098A1 (en) 2006-01-18 2009-05-21 Merck Patent Gmbh Specific therapy using integrin ligands for treating cancer
CA2675813A1 (en) 2007-01-18 2008-07-24 Merck Patent Gesellschaft Mit Beschraenkter Haftung Specific therapy and medicament using integrin ligands for treating cancer
AU2010252280A1 (en) 2009-05-25 2012-01-19 Merck Patent Gmbh Continuous administration of cilengitide in cancer treatments
WO2015181676A1 (en) 2014-05-30 2015-12-03 Pfizer Inc. Carbonitrile derivatives as selective androgen receptor modulators
WO2023275715A1 (en) 2021-06-30 2023-01-05 Pfizer Inc. Metabolites of selective androgen receptor modulators

Family Cites Families (3)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
BE794424A (fr) * 1972-01-24 1973-07-23 Science Union & Cie Nouveaux dibenzocycloheptenes, leur procede d'obtention et leur application comme medicament
US3972936A (en) * 1974-02-01 1976-08-03 Merck & Co., Inc. 10,11-Dihydro-5-(3-amino-propyl-or-propylidene)-10,10,11,11-tetra-fluoro-5H-dibenzo[a,d]cycloheptenes and-5-ols
AU612437B2 (en) * 1987-12-14 1991-07-11 Kyowa Hakko Kogyo Co. Ltd. Tricyclic compounds

Also Published As

Publication number Publication date
JPH11508887A (ja) 1999-08-03
CA2192764C (en) 2008-03-11
NZ299914A (en) 1998-04-27
HK1019594A1 (en) 2000-02-18
PT910563E (pt) 2003-09-30
ES2197950T3 (es) 2004-01-16
EP0910563A4 (hu) 1999-04-28
BR9606200A (pt) 1998-11-03
DK0910563T3 (da) 2003-09-01
EP0910563A1 (en) 1999-04-28
NO965607L (no) 1998-06-29
HUP9603432A3 (en) 1999-05-28
JP3960482B2 (ja) 2007-08-15
HU9603432D0 (en) 1997-01-28
ATE238996T1 (de) 2003-05-15
EP0910563B1 (en) 2003-05-02
DE69627899T2 (de) 2004-05-19
AU736487B2 (en) 2001-07-26
DE69627899D1 (de) 2003-06-05
HUP9603432A2 (hu) 1998-09-28
NO965607D0 (no) 1996-12-27
CA2192764A1 (en) 1998-06-12
SI0910563T1 (en) 2003-10-31
NO307337B1 (no) 2000-03-20
AU7546196A (en) 1998-06-25
CZ292925B6 (cs) 2004-01-14
WO1997001540A1 (en) 1997-01-16
CZ367996A3 (cs) 1998-08-12

Similar Documents

Publication Publication Date Title
HU226056B1 (en) Acetic acid derivatives with dibenzo[a,d]cycloheptene and dibenz[b,e]azepine skeleton, process for their preparation and pharmaceutical compositions containing them
US6159964A (en) Vitronectin receptor antagonists
EP0977735B1 (en) Vitronectin receptor antagonists
JP2000502708A (ja) ビトロネクチン受容体拮抗物質
CN100475778C (zh) 二酮肼衍生物化合物以及含有该化合物作为有效成分的药物
CZ203698A3 (cs) Antagonista vitronektinového receptoru, farmaceutický přípravek s jeho obsahem, způsob a použití
JP2001511452A (ja) インテグリン受容体アンタゴニスト
AU738433B2 (en) Vitronectin receptor antagonists
US5977101A (en) Benzimidazoles/Imidazoles Linked to a Fibrinogen Receptor Antagonist Template Having Vitronectin Receptor Antagonist Activity
JP2001514253A (ja) インテグリンレセプターアンタゴニスト
EP1146874B1 (en) Vitronectin receptor antagonist
US6008213A (en) Integrin receptor antagonists
US20010034445A1 (en) Vitronectin receptor antagonists
KR100459621B1 (ko) 인테그린수용체길항제
PL191595B1 (pl) Antagoniści receptorów integryny i kompozycje je zawierające
CZ241599A3 (cs) Antagonista vitronektinového receptorů

Legal Events

Date Code Title Description
MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees