HU225965B1 - Process for producing medicaments containing 1,2,4-benzotriazine oxides as radiation sensitizers and/or selective cytotoxic agents - Google Patents

Description

A találmány citotoxikus szerekre és hipoxiás sejtekkel szemben hatásos raditerápiára vonatkozik. Közelebbről meghatározva a találmány tárgya eljárás (I) általános képletű 1,2,4-benzo-triazin-oxidokat tartalmazó daganatsejtek szelektív pusztítására és/vagy daganatsejtek sugárézékenyítésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására.

A hipoxiás sejteket szenzitizáló szerek olyan vegyületek, melyek szelektíven fokozzák a hipoxiás sejtek pusztító sugárzással szembeni érzékenységét. A hipoxiás körülmények között fokozottan hatékony sejtmérgek szintén felhasználhatók az alacsony oxigénnyomás alatt lévő sejtek szelektív pusztítására. A hipoxás sejtek iránti specificitás azért fontos, mert a hipoxiás sejtek tipikusan a daganatokra jellemzők. Gyakorlatilag a szolid tömeg formájú tumorok tartalmazzák az ilyen sejteket, míg a normálsejtek oxigénellátása általában megfelelő. Ezért a daganatgátló szerek hatása a tumorokkal szemben szelektívvé tehető a szenzitizálóvegyületek hipoxiás körülmények között tapasztalható nagy aktivitása következtében, és a besugárzás is hatékonyabbá tehető e szenzitizálók jelenlétében.

Természetesen a daganatsejtek pusztítását célzó sugárkezelésnek csak akkor van gyakorlati fontossága, ha a környező normálszövet károsodása a lehető legkisebbre csökkenthető vagy elkerülhető. A sugárzás hatása oxigén jelenlétében fokozódik és kitűnt, hogy a sugárdózis növelésekor a sugárzás sejtölő hatékonysága drámaian növekszik oxigén jelenlétében. Ezért a tumorsejteket a sugárzással szemben nehéz érzékennyé tenni, minthogy oxigénellátásuk következtében a normálsejtek általában fogékonyabbak a sugárzás iránt, mint a daganatos célsejtek. Ezért a cél olyan módszer kidolgozása, amely a sugárkezeléssel szemben a tumorsejteket szenzitizálja, de a környező szövetet nem. Ez a cél azonban nehezen érhető el.

Különböző heterociklusos vegyületek, különösen az oxidált nitrogéncsoportot tartalmazók használatosak hipoxiás daganatsejtek radioszenzitizálására. Feltételezték, hogy az oxidált nitrogénfunkcionalitás felelős ezért az aktivitásért. Nitro-imidazolokat, különösen a misonidazolt (MISO) és a metronidazolt vizsgálták széles körben, és standard vegyületként általában ma is a MISO használatos a sugárérzékenyítés in vivő és in vitro értékeléséhez [lásd például Asquith és munkatársai, Radiation Rés. 60, 108-118 (1974); Hall és munkatársai, Brit. J. Cancer 37, 567-569 (1978); Brown és munkatársai, Radiation Rés. 82, 171-190 (1980); és a 4,371,540 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás]. Bizonyos 1-szubsztítuált 3/5/-nitro-s-triazolok és különböző kinoxalin-1,4-dioxid-származékok radioszenzitizáló hatását is leírták.

Ezenfelül az 1985. május 3-án közzétett

730.761 számú és az 1985. október 18-án közzétett

788.762 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban a radioszenzitizálók egy oxidált nitrogént nem tartalmazó osztályát írják le, nevezetesen a szubsztítuált benzamidokat és nikotinamidokat, valamint tio-analógjaikat. E vegyületek sugárérzékenyltőknek bizonyultak. A hipoxiás sejtek szelektív szenzitizálására irányuló képességet - például oxigénellátásuk fokozása útján - fontos megkülönböztetni egy, a sejtek „szenzitizálásáért szokásosan felelős más mechanizmustól: a poli(ADP-ribóz)-polimerázenzim gátlásától, amit alapvetőnek tartanak a besugárzott sejtek „repair”jében. E repair (kijavító) mechanizmus úgy a hipoxiás tumorsejtekben, mint a normálsejtekben működik. Ezért az utóbbi mechanizmus szerint ható „radioszenzitizálók” alkalmazásával nem érhető el a kívánt cél, azaz a daganatos célsejtek szelektív érzékenyítése.

Az (I) általános képletű vegyületek csoportját eddig nem javasolták hipoxiás sejtek szelektív pusztítására vagy sugárérzékenyftésére. A 3,980,779; 3,868,371 és 4,001,410 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetik 3-amino-1,2,4-benzoetriazin1,4-di-N-oxidok előállítását és mikrobaellenes szerekként való alkalmazását, különösen lábasjószág-takarmányhoz való hozzáadás útján, A 3,991,189 és 3,957,799 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás e vegyületek származékait ismerteti, melyek a 3-amino-csoport nitrogénatomján szubsztituenseket viselnek. E vegyületek szintén mikrobaellenes hatásúak.

Találmányunk szerint olyan vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményeket állítunk elő, melyek specifikusan sugárérzékenyítik a hipoxiás sejteket, és azokat in vitro és in vivő közvetlenül mérgezik. Ezért e vegyületeket a daganat sugárkezelése előtt vagy után alkalmazva a sugárdózist túlélő hipoxiás (tumor-) sejtek szelektíven pusztulnak el. E vegyületek hipoxiás sejteket radioszenzitizáló képessége és különösen a hipoxiás sejtek közvetlen szelektív pusztítása e vegyületek nem várt tulajdonsága.

A találmány szerint bővítjük a hozzáférhető szelektív radioszenzitizátorok és szelektív citotoxikus szerek körét, amelyek hipoxiás tumorsejtek pusztítására alkalmasak. Az ilyen szempontból hasznos vegyületek némelyikéről újabban kimutatták, hogy ismert vegyületek. Mások azonban újak.

Ennek megfelelően a találmány eljárás a hipoxiás daganatsejtek sugárérzékenyítésére szolgáló készítmények előállítására, melyekben (I) általános képletű vegyületeket - ahol

X jelentése -NHR vagy -NRR általános képletű csoportot jelent, ahol az R szubsztituensek egymástól függetlenül 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos acilcsoportot jelentenek, vagy az -NRR csoportban a két R szubsztituens együttesen morfolino-, pirrolidino- vagy piperidinogyűrűt alkot, és az R csoport adott esetben -OH, -NH₂, (1-4 szénatomos alkil)-szekunder amino-, (1-4 szénatomos dialkil)-tercier aminomorfolino-, pirrolidino-, piperidino-, 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal vagy halogénatommal lehet helyettesítve;

n=1; és

Yt és Y₂ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom; nitrocsoport, halogénatom; 1-14 szénatomos szénhidrogéncsoport - beleértve a ciklusos és a telítetlen szénhidrogéncsoportot, melyet

HU 225 965 Β1 adott esetben egy vagy két szubsztituens, mint halogénatom, -OH, epoxi-, 1-4 szénatomos alkoxi-, (1-4 szénatomos alkil)-tio-csoport, primer aminocsoport, (1-4 szénatomos alkil)szekunder aminocsoport, (1-4 szénatomos dialkil)-tercier aminocsoport, ahol a két alkilcsoport együtt morfolino-, pirrolidino-, piperidinogyűrűt képez, (1-4 szénatomos acil)-oxi-, (1-4 szénatomos acil)-amido-csoport és tio-analógjaik, acetil-amino-(1-4 szénatomos alkil)-, karboxil-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-, karbamoil-, (1-4 szénatomos alkil)-karbamoil-, (1-4 szénatomos alkil)-szulfonil- vagy (1-4 szénatomos alkil)-foszfinil-csoport helyettesíthet, és a szénhidrogéncsoportot adott esetben egy éterkötés szakíthatja meg;

vagy

Y₁ és Y₂ jelentése egymástól függetlenül morfolino-, pirrolidino-, piperidinogyűrűt, -NH₂ csoportot, -NHR', -NR’RO(CO)R’, -NH(CO)R', -O(SO)R' vagy -O(POR’)R’ általános képletű csoportot jelent, ahol R’ jelentése 1-4 szénatomos szénhidrogéncsoport, melyet -OH, -NH₂ csoport, (1—4 szénatomos alkil)-szekunder amino-, (1-4 szénatomos dialkil)-tercier amino-, morfolino-, pirrolidino-, piperidino-, 1—4 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom helyettesíthet, vagy e vegyületek farmakológiailag elfogadható sóit hipoxiás daganatsejtek szelektív pusztítására és/vagy sugárérzékenyítésére alkalmas gyógyszerkészítményekké alakítunk.

A találmány szerinti vegyületek alkalmazhatók frakcionált sugárterápiára kidolgozott tökéletesített eljárásban, melynek során a besugárzandó sejteket (I) általános képletű 1,2,4-benzo-triazin-származékokkal huzamos időn át kezeljük az egyes sugárdózisokkal történő kezelés előtt vagy után, és a sugárdózisok kisebbek 5 gray-nél (Gy).

A találmány szerinti 1,2,4-benzo-triazin-oxidok alkalmazhatók a hipoxiás daganatsejtek szelektív pusztítására alkalmas gyógyszerkészítmények előállítására. Azok a hatásos sugárérzékenyítők és csak azok a vegyületek hatásos citotoxikus szerek, amelyek a gyűrűrendszer 3-as helyzetében (X jelentésében) -NHR vagy -NRR általános képletű csoportot tartalmaznak, és amelyek N-oxidok (ahol n=1).

A találmány szerint alkalmazható vegyületek egyszerű, egylépcsős szintézissel állíthatók elő.

Az ábrák rövid leírása

Az 1A., 1B. és 1C. ábra a 3-helyettesített-amino1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid szelektív citotoxicitását mutatja hörcsög-, egérés humán szövetekből származó hipoxiás sejtekkel szemben.

A 2. ábra a 3-amino-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid tumorsejtölést fokozó in vivő hatásosságát szemlélteti besugárzással történő kombináláskor.

A 3. ábra a 3-amino-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid in vivő tunorsejtölését mutatja, miután a tumort vérnyomáscsökkentő hatású hidralazin alkalmazása útján hipoxiássá tettük.

A 4. ábra grafikonja a 3-amino-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxiddal való elő- vagy utókezelés CHO-sejtekre gyakorolt aerob radioszenzitizálását illusztrálja, a 22. példa leírása szerint.

Az 5. ábra 8*2,5 Gy-vel 4 nap alatt besugárzott SCCVII tumorsejtek túlélését mutatja, ugyancsak a 22. példa leírása szerint.

A 6. ábra grafikusan illusztrálja a 8*2,5 Gy-vel 4 nap alatt besugárzott SCCVII tumor növekedésének késleltetését, szintén a 22. példában leírtak szerint.

A 7. ábra grafikon formájában szemlélteti a 12 óránként 8 frakcióban, frakciónként 3-6 Gy-vel besugárzott normál egérbőr átlagos bőrreakcióját.

A találmány kivitelezése

A) A találmány szerint használható vegyületek

A leírt sugárérzékenyítő és szelektíven citotoxikus vegyületek (I) általános képletű 1,2,4-benzo-triazin-oxidok.

E vegyületek, amint ezt az (I) általános képlet mutatja, a 3-helyzetben X csoportot tartalmaznak. X specifikusan változtatható a fentebb leírtak szerint, függően a kívánt aktivitástól. A fentebb közölt kiválasztási kritériumoknak megfelelően az X szubsztituens jelentése hidrogénatom; 1-4 szénatomos szubsztituálatlan szénhidrogéncsoport, mint metil-, etil-, szek-butil-csoport.

Sugárérzékenyítőként és szelektív citotoxikus szerként használható, különösen ígéretes vegyületosztályt képeznek a (la) általános képletű vegyületek.

A (la) általános képletben

Y¹ és Y² egyike hidrogénatomot és másika elektronvonzó csoportot (például nitro-, karboxil-, alkoxi-karbonil-, alkil-szulfonil-csoportot),

Rí és R₂ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy rövid szénláncú alkilcsoportot jelent, vagy

Rí és R₂ összekapcsolódva piperidino- vagy pirrolidinogyűrűt képez.

Ha X jelentése -NHR vagy -NRR általános képletű csoport, például -NH-CH₂-/CH₂/_m-OH₂NR₁R₂ általános képletű csoport, mint a (la) általános képletben, úgy gyógyszerészetileg elfogadható savadd íciós sókként használhatók. E sók szervetlen savakkal, mint hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal vagy foszforsavval, vagy szerves savakkal, mint ecetsavval, piroszőlősavval, borostyánkősavval, mandulasavval, p-toluolszulfonsawal és másokkal állíthatók elő. (Természetesen a szénhidrogénláncon levő aminoszubsztituensek is átalakíthatok sókká.)

Az 1,2,4-benzo-triazinok a találmány szerinti gyakorlatban mint dioxidok használhatók, azaz a triazingyűrű 1-nitrogénatomja és a 4-nitrogénatom oxidált.

HU 225 965 Β1

Radioszenzitizálókként és citotoxikus szerekként használható, különösen előnyös vegyületek közé tartozik a 3-/2-hidroxi-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1-oxid; 3-/2-hidroxi-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid; 6/7/-klór-3-/2-hidroxi-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1oxid;

6/7/-klór-3-/2-hidroxi-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin1,4-dioxid;

3-/1-hidroxi-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1-oxid; 3-/1-hidroxi-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid; 3-/3-N,N-dietil-amino-propil-amino/-1,2,4-benzo-triazin1,4-dioxid;

6/7/-nitro-3-/2-N ,N-dietil-amino-etil-amino/-1,2,4benzo-triazin-1,4-dioxid és a fenti vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható sói. Megjegyzendő, hogy a legtöbb vegyületben a megadott Y¹ és Y² szubsztituensek vagy a 6-, vagy a 7-helyzetet (jelölésük „6/7/”), vagy mind a 6-, mind a 7-helyzetet (jelölésük „6,7”) foglalják el, de a gyűrű 5és/vagy 8-helyzetében is előfordulhatnak.

A találmány szerinti vegyületek előállítása

Egyes 3-aminovegyületek előállítására szolgáló általános eljárásokat a fentebb idézett szabadalmi leírásokban, például a 3,980,779 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban Ley és munkatársai ismertetnek. A vegyületek előállítása céljából az (a) képletű benzofuroxánt ciánamiddal reagáltatják, majd a reakciókeveréket megsavanyítják. A benzofuroxán kiindulóanyag nem szimmetrikus a saját 5- és 6-helyzetére vonatkozóan (melyek a képződő 3-amino-benzo-triazin-oxid 6és 7-pozíciói). Ezért a 6- és 7-szubsztituált vegyületek keveréke jöhet létre. Kívánt esetben e keverék szokványos eszközökkel a 6- vagy a 7-helyzetben szubsztituált egyedi vegyületekre bonthatók szét.

A dioxid az alapmonoxidból vagy 1,2,4-benzo-triazinból is előállítható persavas oxidáció útján [lásd Robbins és munkatársai, J. Chem. Soc. 3186 (1957) és Mason és munkatársai, J. Chem. Soc. B911 (1970)].

Ezenfelül a monoxid (1) 1-nitro-2-amino-benzol-származékok ciklizálása útján állítható elő H₂NCN.2HCI segítségével, vagy (2) a (b) képletű alapvegyület oxidálása útján, vagy a megfelelő dioxid szabályozott redukciója útján [lásd Mason és munkatársai fenti közleményét, vagy Wolf és munkatársai, J. Am. Chem. Soc. 76, 355 (1954) közleményét].

Az 1,2,4-benzo-triazinok formazán-prekurzorok ciklizálásával BF₃/AcOH keverék segítségével állíthatók elő [Atallah és Nazer, Tetrahedron 38, 1793 (1982)].

Formulálás és alkalmazás

Mint az alábbiakból kitűnik, a találmány szerinti oxidált benzo-triazinok meleg vérű állatok hipoxiás tumorsejtjeinek radioszenzitizálására vagy szelektív elpusztítására használhatók. E cél eléréséhez a vegyületeket tumorokat szelektíven hipoxiássá tevő szerekkel együtt alkalmazzuk. Az ilyen eljárásokhoz vérnyomáscsökkentő szerek, mint hidralazin, vagy a vérrel szállított oxigén mennyiségét befolyásoló szerek használhatók. Bár ezek a vegyületek jellemzően a humán daganatterápiában használatosak, más meleg vérű fajok, mint más főemlősök, gazdasági állatok, mint marha, sportoláshoz használt állatok és kis háziállatok, mint ló, kutya és macska hipoxiás tumorsejtjeinek elpusztítására is használhatók.

Feltételezhető, hogy a hipoxia minden szolid rosszindulatú daganat velejárója. Ezért a találmány szerinti vegyületek daganatos hámsejtek, endotételsejtek, kötőszöveti sejtek, csontsejtek, izomsejtek, idegsejtek és agysejtek sugárérzékenyítésére vagy pusztítására használhatók. Karcinómák és szarkómák közé tartozik például a hámsejtes, mirigysejtes, alveoláris sejtes, bazálsejtes, laphámsejtes karcinóma, a cervix laphámrákja, hepatocelluláris karcinómák, Hürthle-sejtes adenoma, műkőid karcinóma és Walker-karcinóma; Abernathy-szarkóma, alveoláris lágyrész-szarkóma, „angiolith”, botryoid, encephaloid szarkóma, endometrium stromasejtjeiből kiinduló szarkóma, Ewing-szarkóna, óriássejtes csontszarkóma, limfoszarkóma, Jensenszarkóma, juxtakortikális oszteogén szarkóma, Kaposiszarkóma, velősejtes szarkóma, szinoviális szarkóma. Egyéb, sugárérzékenyítőkkel szenzitizált tumorokra példák találhatók Adams G. E. kézikönyvében (Cancer: A Comprehensive Treatise. F. Becker, Ed., 6. kötet, 181-223. oldal, Plenum, New York, 1977).

A vegyületek a betegeknek orálisan vagy parenterálisan (intravénásán, szubkután, intramuszkulárisan, intraperitoneálisan és más hasonló módon) alkalmazhatók. Parenterális alkalmazáshoz a vegyületeket gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal együtt befecskendezhető egységdózisformává alakítjuk. A hordozóanyagok jellemzően nem mérgezők, és önmagukban terápiás hatással nem rendelkeznek. Ilyen hordozóanyag például a víz, vizes hordozók, mint konyhasóoldat, Ringer-oldat, dextrózoldat, Hank's-oldat és nemvizes hordozók, mint zsíros olajok (például kukorica-, gyapotmag-, mogyoró- és szezámolaj), etiloleát és izopropil-mirisztát. Előnyös hordozó a steril sóoldat, és a vegyületek eléggé vízoldékonyak ahhoz, hogy az előrelátható kívánalmak között oldatot képezzenek. A hordozóanyag kisebb mennyiségben adalékokat tartalmazhat, így oldhatóságot, izotóniát és kémiai stabilitást fokozó anyagokat, például antioxidánsokat, puffereket és tartósítószereket. Orális (vagy rektális) alkalmazáshoz a vegyületeket tabletta, kapszula, végbélkúp vagy ostya formájú egységdózissá alakítjuk. Az ilyen készítmények általában szilárd, félszilárd vagy folyékony hordozót vagy hígítót tartalmaznak. Jellemző hígító és hordozó például a laktóz, dextróz, szacharóz, szorbit, mannit, keményítők, arab mézga, kalcium-foszfát, ásványolaj, kakaóvaj, theobromaolaj, alginátok, tragakant, zselatin, metil-cellulóz, poli(oxi-etilén)-szorbitán-monolaurát, metil-hidroxi-benzoát, propil-hidroxibenzoát, talkum és magnézium-sztearát.

A vegyület alkalmazott mennyisége elegendő ahhoz, hogy a kezelendő rosszindulatú daganatot a sugárzás iránt érzékennyé tegye, vagy abban sejtmérgező hatást fejtsen ki, de kevesebb annál, hogy a normálszö4

HU 225 965 Β1 vetben toxikus hatások érvényesüljenek. E mennyiség függ a tumor típusától, a kezelendő beteg fajtájától, a javasolt dózistól és a beteg súlytömegétől vagy testfelszínétől. Embernél a besugárzás számos frakcionálási menetrend szerint alkalmazható, azaz a teljes sugárdózis részletekben, néhány nap és néhány hét közé eső idő alatt adható le. E dózisokat leginkább napi dózisokban (azaz hetenként ötször) alkalmazzuk legfeljebb 6 héten át, vagy heti egyszeri dózisokat adunk 4-6 héten át. A benzo-triazin egyedi dózisát az egyes sugárkezelések előtt vagy után alkalmazzuk, leginkább 0,01-20 mmol/kg, szokásosan 0,1-2 mmol/kg tartományban. E kezelési menetrendnél minden egyes sugárdózis jellemzően 1-5 Gy, előnyösen kevesebb

2,5 Gy-nél, még előnyösebben 2-2,5 Gy. Jellemzően naponta egy sugárdózist alkalmazunk, bár 2 vagy több is használható, ha a beteg elviseli.

Azt találtuk, hogy a sugárérzékenyítőkként leírt vegyületek, a tumort a normálbőr érzékenységének fokozása nélkül radioszenzitizálják, és jól működnek frakcionált sugárdózisok alkalmazásakor.

Szelektív citotoxikus szerekként történő besugárzással vagy más citotoxikus szerrel, értágító szerekkel (például hidralazin) együtt, vagy más olyan feltételek között használjuk, amelyek csökkentik a vérrel szállított, rendelkezésre álló oxigén mennyiségét (anémia), vagy olyan szerekkel együtt használjuk, melyek fokozzák az oxigén hemoglobinhoz történő kötődését; e módszerek valamennyien fokozni tudják a tumorok hipoxiájának mértékét.

Példák

A következő példák tovább illusztrálják a találmány szerinti vegyületeket, az előállításukra szolgáló eljárásokat és alkalmazásukat. E példák semmilyen tekintetben sem korlátozzák a találmány hatókörét.

Kísérleti rész

Minden reakciót lánggal szárított üvegáruban, argonatmoszféra alatt hajtunk végre. A terc-butil-ninrit az Aldrich Chemical Company terméke. A dimetilformamidot kalcium-hidridről desztilláljuk le. A 7-nitro-3anino-1,2,4-benzo-triazin-3-amin-1-oxid a Parish Chemical Company, a trifluor-ecetsavanhidrid, N,N-dietiletilén-diamin, Ν,Ν-dietil-propilén-diamin és nátriumvolframát-dihidrát az Aldrich Chemical Company terméke és a 70% hidrogén-peroxid az Interox America adománya. Minden reagenst további tisztítás nélkül használunk. A „flash’’-kromatográfiát Merck 230-400 mesh finomságú szilikagélen hajtjuk végre pozitív argonnyomás alatt. Az NMR-spektrumokat Varian KZ-400 vagy Jeol FM900 spektrométerrel d₆-acetonban, d₄-metanolban vagy dg-dimetil-szulfoxidban vesszük fel, és a megfelelő multiplett központi csúcsához viszonyítva adjuk meg: (2,04; 3,30, illetve 2,49 ppm), az UV spektrumokat Perkin-Elmer 552 spektrofotométerrel regisztráljuk 95% etanolban, a tömegspektrumokhoz LXS 9000 tömegspektrométerrel jutunk, és az elemanalíziseket Desert Analytics (Tucson, AZ) készülékkel végezzük el.

1. példa

3-/3-N, N-Dietil-amino-propil-amino/-1,2,4-benzotriazin-1,4-dioxid előállítása (9. reakcióvázlat) 3-/3-N,N-Dietil-amino-propil-amino/-1,2,4-benzotriazin-1-oxid (13): 3-klór-1,2,4-benzo-triazin-1-oxid (17) (3,0 g, 16,5 mól) (előállítva Sasse és munkatársai szerint, 4,289,771 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás) CH₂CI₂-dal (100 ml) készült oldatát N,N-dietil-propilén-diaminnal (9,5 ml, 38,3 mmol) kezeljük. 20 óra múlva a keveréket szobahőmérsékleten 1,2diklór-etánnal (50 ml) hígítjuk, és egymás után Na₂CO₃tal és vízzel mossuk. A sárga oldatot megszárítjuk (Na₂SO₄), átszűrjük és vákuumban bepároljuk. 3,93 g (87%) terméket kapunk sárga szilárd anyag formájában. Átkristályosítás után (éter:petroléter) 47-48 °C-on olvadó tiszta anyagot kapunk.

Elemanalízis a C₁₄H₂₁N₅O (13) képlet alapján: számított: C: 61,10 H: 7,69 N: 25,44;

talált: C: 61,30 H: 7,80 N: 25,61%.

3-/3-N,N-Dietil-amino-propil-amino/-1,2,4-benzotriazin-1,4-dioxid (18a): a fentebb előállított 3-/3-N,N-dietil-amino-propil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1-oxid (18) (1,60 g, 6,10 mmol) kloroformmal (50 ml) készült oldatához keverés közben trifluor-ecetsavanhidridet (22,0 ml) adunk. 15 perc múlva a keveréket lehűtjük -10 °C-ra, 70% H₂O₂-ot (10 ml) adunk hozzá, és szobahőmérsékleten 20 napon át keverjük. A reakcióelegyet szárítjuk (Na₂SO₄), átszűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldatban (50 ml) oldjuk és CH₂CI₂-dal extraháljuk (3*150 ml). A szerves fázist szárítjuk (Na₂SO₄), átszűrjük és bepároljuk. 0,51 g (29%) 18a terméket kapunk piros szilárd anyag alakjában; olvadáspont 92-94 °C. NMR: δ: (400 MHz, CDCI₃) 1,11 (6H, t, J=7,1 Hz, CH₃),

1,84-1,90 (2H, m, H-2’), 2,48-2,64 (4H, m,

NCH₂CH₃ és H-3’), 3,68 (2H, széles t, J=5,5 Hz,

H-1’), 7,46 (1H, ddd, J=7,1; 7,0 és 1,2 Hz, H-6),

7,84, ddd, J=7,0; 6,9 és 1,2 Hz, H-7), 8,31 (2H, m,

H-5 és 8), 8,80 (1H, széles s, NH).

UV: λ 220, 270, 476.

Elemanalízis a C₁₄H₂₁N₅O₂.1/3 H₂O képlet alapján: számított: C: 56,50 H: 7,34 N: 23,55;

talált: C: 56,90 H:7,15 N: 23,40%.

2. példa

7-Nitro-3-/2-N, N-dietil-amino-etil-amino/-1,2,4benzo-triazin-1,4-dioxid előállítása (10. reakcióvázlat)

7-Nitro-3-/2-N,N-dietil-amino-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1-oxid-hidroklorid (20): 7-nitro-3-3-klór-1,2,4benzo-triazin-1-oxid (19) (1,60 g, 7,06 mmol) [előállítva Sasse és munkatársai, 4,289,771 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint (a) NaNO₂-tel és H₂SO₄-tal 40 °C-on, és ezt követően POCl₃-dal klórozva 106 °C-on] CH₂CI₂-dal (50 ml) készült oldatát N,N-dietil-etilén-diaminnal (6,0 ml, 42,7 mmol) kezeljük. 16 óra múlva szobahőmérsékleten a keveréket nagyvákuumban 60 °C-on szárazra pároljuk. A sárga csapadékot 20% izopropanol/éter elegyben (150 ml) 5 órán át keverjük, szűrjük, izopropanollal,

HU 225 965 Β1 majd petroléterrel mossuk és szárítjuk (80 °C/133 Pa), és így 1,80 g (74%) (20) képletű terméket kapunk sárga tűkristályok formájában.

NMR δ: (90 MHz, d₆-DMSO-d₄-MeOH) 1,25 (6H, t,

J=6,0 Hz, CH₃), 3,25 (6H, m, NCH₂), 3,82 (2H, m,

H-1'), 7,74 (1H, d, J=7,0 Hz, H-5), 8,52 (1H, dd,

J=7,0 és 2,0 Hz, H-6), 8,91 (1H, d, J=2,0 Hz, H-8).

7-Nitro-3-/2-N,N-dietil-amino-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid-hidroklorid (21): 7-nitro-3-/2-N,Ndietil-amino-etil-amino/-1,2,4-benzo-triazin-1 -oxid-hidroklorid (20); előállítva a fentiek szerint) (0,50 g, 1,46 mmol) CHCI₃-mal (50 ml) készült oldatához 0 °C-on trifluor-ecetsavanhidridet (9,0 ml) adunk. 30 perc múlva 70% H₂O₂-ot (4,0 ml) adunk hozzá és az elegyet szobahőmérsékleten 3 napon át keverjük, majd megszárítjuk (Na₂SO₄), szűrjük és vákuumban szárazra pároljuk. A kapott trifluor-acetátsót (0,67 g, 45%) telített NaHCO₃-oldatban (30 ml) oldjuk és CH₂CI₂-dal extraháljuk (3*30 ml). A diklór-metános oldatot vízzel mossuk, szárítjuk (Na₂SO₄), szűrjük, HCIgázzal telítjük és szárazra pároljuk. 0,35 g (63% kitermelés, 28% teljes kitermelés) terméket kapunk piros szilárd anyag alakjában; olvadáspont 194-195 °C. υν:λ 260, 306, 388, 479.

Elemanalízis a C₁₃H₁₈N₆O₄.HCI képlet alapján: számított: C: 43,50 H: 5,34 N: 23,43;

talált: C: 43,20 H: 5,37 N: 23,11%.

3. példa

Sugárzással kombinált in vivő aktivitás vizsgálata

A találmány szerinti vegyületek in vivő aktivitását Brown J. M. [Radiat. Rés. 64, 633-647 (1975)] szerint vizsgáljuk. A próbához 20-25 g tömegű nőstény egereken növő SCCVII karcinómákat használunk. Az egereket specifikus patogénmentes (SPF) körülmények között tartjuk, és az állatok a kísérletek elkezdésekor 3-4 hónaposak. Az SCCVII tumort intradermálisan oltjuk be az egerek oldalába, a beoltáshoz 2Ί0⁵ tumorsejtet használunk, melyeket az in vivő növő daganat második-nyolcadik átoltása után nyerünk. Minden egérbe két tumort transzplantálunk, és akkor használjuk fel őket, amikor térfogatuk kb. 100 ml lesz. Ilyenkor a tumorok kb. 20% hipoxiás sejtet tartalmaznak.

A vizsgálandó vegyületet 5 mmol/kg, vagy az LD₅₀ 2/3-ának megfelelő dózisban (amelyik alacsonyabb) injiciáljuk. Vizsgálandó vegyülettel kezelt, de nem besugárzott, valamint sóoldattal kezelt és besugárzott állatokat használunk kontroliokként. Állandó 20 Gy sugárdózist alkalmazunk a szer befecskendezése előtti 2 óra és a szer beadása utáni 3 óra között változó időközben. Ilyen időközök alkalmazásakor az eredményekből következtetni lehet úgy az optimális besugárzási időre, mint az extra sejtölés mértékére, összehasonlítva a szer nélkül végzett besugárzással. Ilyen időfüggési kísérletek eredményeit 3-amino-1,2,4-benzo-triazin-1,4dioxid használatakor a 2. ábra mutatja be. Eszerint összehasonlítva a csak besugárzáskor kapott eredményekkel a sejtölés fokozódik, éspedig nagyobb mértékben, mint az a két egyedi citotoxikus modalitás additivitása alapján várható lenne. A citotoxicitás hasonló növekedése, amikor a szert a besugárzás előtt vagy után adjuk, inkább a hipoxiás sejtek iránti szelektív toxicitásra, semmint a benzo-triazin-dioxid sugárérzékenyítő hatására utal.

Az SCCVII tumorok besugárzása céljából a nem altatott tumoros egereket plexiüveg dobozban sugározzuk be. A besugárzás körülményei: 250 kV röntgensugárzás, 15 mA, fókusz-bőrtávolság (FSC) 33 cm, hozzáadott filtráció 0,35 mm Cu, szövetfelező réteg 1,3 mm Cu és 317 rad/min. dózisteljesítmény.

A sejtpusztulás mértékét a kimetszett és tenyésztett daganatsejtek túlélése alapján értékeljük az alábbiak szerint. A tumoros egereket a besugárzás után 24 óra múlva megöljük, a daganatokat a bőrből kivágjuk, felaprítjuk, és nagy sebességű fűrészhez erősített pengével finom péppé alakítjuk. A pépet 0,02% DN-ázt, 0,05% pronázt és 0,02% kollagenázt tartalmazó 30 ml pufferezett Hanks-oldathoz (HBSS) adjuk. A szuszpenziót 30 percen át 37 °C-on keverjük, átszűrjük, és percenkénti 1600 fordulattal 10 percig 4 °C-on centrifugáljuk. A sejtüledéket 15% fötális borjúszérunmal (FCS) kiegészített komplett Waymouth's-tápfolyadékban újraszuszpendáljuk, aliquotját elkeverjük tripánkék festékoldattal, és a sejteket hemacitométer segítségével leszámoljuk. E szérum alkalmas hígításait 5 ml vagy 15 ml tápfolyadékot tartalmazó 60 mm-es vagy 100 mm-es polisztirol Petri-csészékbe (Lux Scientific Corp.) visszük át. 13 napi inkubálás után a képződött telepeket rögzítjük és megfestjük, és az 50-nél több sejtből álló kolóniákat megszámoljuk. Egy 60 mm-es csészében átlagosan 25-100 kolóniát tartalmazó hígításból számoljuk ki az eredményeket.

4. példa

Citotoxicitási próbák

A sejtmérgezés vizsgálatához 3-amino-1,2,4-benzotriazin-1,4-dioxidot és különféle aerob és hipoxiás sejteket (humán, egér és hörcsög) használunk. Kúpos palackban levő sejtekhez 1 órán át 37 °C-on levegőt vagy 5% CO₂-ot tartalmazó N₂-gázt vezetünk be a meghatározott mennyiségű szer hozzáadása előtt. Az 1A., 1B. és 1C. ábra egér-, hörcsög- és humán sejtek túlélését mutatja különböző koncentrációjú 3-amino-1,2,4-benzotriazin-1,4-dioxid hozzáadása után. Azt találtuk, hogy hipoxiás körülmények között azonos mértékű sejtölés eléréséhez az aerob körülmények között szükséges szerkoncentrációnak 1-2%-a szükséges. A szelektív hipoxiás toxicitás ezen aránya (50-100) magasabb, mint az eddig leírt bármely vegyület esetében.

5. példa

LD₅₀ meghatározása

Az LD₅₀-értéket (a halálos dózis 50%-a) nőstény, 20-25 g tömegű BALB/c egereken határozzuk meg ip. injekciót követően; ha a vizsgálandó vegyület kevéssé lipofil és nagyon jól oldódik, iv. injekciót alkalmazunk. Az LD₅₀-értéket az 1., 2., 5. és 60. napon határozzuk meg a fiziológiás sóoldatban feloldott szer frakcionált dózisainak alkalmazása útján; a szert közvetlenül az injekció beadása előtt oldjuk fel a sóoldatban.

HU 225 965 Β1

6. példa

In vitro sugárérzékenység

Az 1,6-os SER-érték („sensitizer enhancement ratio”) eléréséhez szükséges szerkoncentrációt hipoxiás sejtek tenyészetében határozzuk meg. A kísérleti ered- 5 mények a következők:

Vegyület C₁₆ (mM)

7-klór-3-amino-1,2,4-benzo-triazin-1-oxid 3,3

6/7/-metoxi-3-amino-1,2,4-benzotriazin-1,4-dioxid -1,0 10

3-hid roxi-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid -2,0

A fent leírt eljárások módosíthatók a találmány szellemétől és hatókörétől való eltérés nélkül, ami a kémiában, gyógyszerészeiben, orvostudományban és hasonló területeken jártas szakember előtt nyilvánvaló. 15

7. példa

A hidralazin vérnyomáscsökkentő szer, mely a véredények körüli simaizom ellazítása útján fejti ki hatását. Ennek következményeként a vér preferenciálisan 20 a normálszövetek felé áramlik, nem pedig a tumorok irányába, és ez a folyamat a daganatokban közvetlenül hipoxiát eredményez. Ha a 3-amino-1,2,4-benzotriazin-1,4-dioxidot e szerrel együtt alkalmazzuk, a tumorsejtek pusztulása nagymértékben fokozódik. E kísérletben sem a hidralazin, sem az említett benzo-triazin nem okoz jelentős sejtpusztulást az SCCVII daganatban, míg kettejük kombinációja 10³ faktorral csökkenti a túlélést (vagyis minden 1000 sejt közül 1 marad életben). A kísérleti módszerek azonosak a 6. példában leírtakkal, és az eredményeket a 3. ábra mutatja be.

8. példa

Néhány 1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid-származék fizikokémiai és biológiai tulajdonságai A következő táblázat a 3-amino-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxid (22), 14, 18a és 21 számú vegyületek különböző tulajdonságait tartalmazza, melyeket a feltalálók határoztak meg:

Kód	Mólsúly	Oldhatóság (mM)	Lóg pa	El/2b (mV)	RHTC	HCRd	LD50®
22	178,2	13,50	-0,32	-332	1	100	0,50
14	223,2	2,00	-0,97	-133	2	140	1,00
18a	291,4	181	-1,34	-348	3	100	0,25
21	358,9	96,40	-0,20	-140	3	211	0,40

A táblázathoz fűzött megjegyzések:

a) Oktanol-víz megoszlási együtthatójának logaritmusa Fujita és munkatársai [J. Am. Chem. Soc. 86, 5175 (1964)] szerint meghatározva, 7,4 pH-jú puffért használva.

b) Polarográfiás féllépcső-redukciós potenciálok Britton és Robinson szerint mérve, 7,4 pH-jú puffért és csepegő higanyelektródot használva.

c) Relatív hipoxiás citotoxicitás: a 22 számú vegyület és az analóg ekvitoxikus koncentrációinak aránya hipoxiás körülmények között tartott HA-1 sejteknél. Exponenciális növekedés fázisában levő sejteket szuszpenziós tenyészetbe viszünk át, és a szerek hozzáadása előtt 90 percen át N₂-gázt vagy levegőt vezetünk be a palackba. Meghatározott időközönként mintákat veszünk a túlélés meghatározásához, és az arányokat a kapott túlélési görbék összehasonlítása alapján határozzuk meg.

d) Hipoxiás citotoxicitási arány: minden analóg ekvitoxikus koncentrációjának aránya hipoxiás/aerob körülmények között tartott HA-1 sejteknél. A kezelési feltételek a fentiek.

e) Nőstény, 3-5 hónapos BALB/c egereket használunk az LD₅₀-kísérletekhez. Az LD₅₀-értéket az 5. példában leírtak szerint határozzuk meg.

Amint a táblázatból kitűnik, az új 14, 18a és 21 számú vegyület in vitro citotoxicitása jelentősen nagyobb hipoxiás HA-1 tumorsejtekkel szemben, összehasonlítva a 3-amino-1,2,4-benzo-triazin-1,4-dioxiddal (22), de ugyanakkor megtartják a hipoxiás sejtek iránti, erősen differenciális citotoxicitásukat, aerob sejtekkel összehasonlítva. Ezek az eredmények arra engednek következ35 tetni, hogy e szerek tumorspecificitása nagyobb és ezért tumorgátló szerekként in vivő hatásosabbak.

9. példa

Frakcionált sugárterápia 3-amino-1,2,4-benzo40 triazin-1,4-dioxidot használva

A következő kísérlet alapján megállapítottuk, hogy ha a sejteket a 22 számú vegyülettel hipoxiás körülmények között a besugárzás előtt vagy után kezeljük, a sejtek sugárérzékennyé válnak még akkor is, ha a besu45 gárzás folyamán a szer nincs jelen, és a sejtek aerobok. a) A 4. ábra olyan kísérlet eredményeit mutatja be, melynél kínaihörcsög-petefészeksejtek (CHO) túlélését határozzuk meg frakcionált röntgenbesugárzás után, a hipoxiás 22 vegyületet a besugárzás előtt vagy után al50 kalmazva. Besugárzás előtti kezelésnél a sejteket 20 μΜ koncentrációjú vegyület hatásának tesszük ki 1,0 (□), 1,5 (Δ), 2,0 (O) és 2,5 (□) órán át (3. ábra), majd a sejteket levegőztetjük és besugározzuk. E drogkezelések önmagukban mintegy 32%, 19%, 3%, illetve

2%-ra csökkentik a sejttúlélést. A besugárzás utáni drogkezelésnél 20 μΜ szert alkalmazunk 1,5 órán át (+), ami egymagában a túlélést 23%-ra csökkenti, összehasonlítva a pre- vagy posztirradiációs hipoxiának () kitett sejtek túlélési görbéjével, a 22 számú ve60 gyülettel történő kezelés a sejteket aerob besugárzás

HU 225 965 Β1 iránt szenzitizálja. A szenzitizálás túlnyomórészt a besugárzási túlélési görbe lejtésében jut kifejezésre. A D_o érték 1,34 Gy-ről (95% konfidenciahatárok: 1,09-1,76 Gy) 0,80 Gy-re (konfidenciahatárok: 0,73-0,88 Gy) csökken, a kontroll- és kezelt sejtek túlélési görbéinek exponenciális részeire kapott egyesített adatok legkisebb négyzetes regresszióanalízise alapján. A szenzitizálás azonban alacsony sugárdózisoknál is nyilvánvaló. Az 1-3 Gy dózissal besugárzott CHO-sejteknél a „kezeletlen:kezelt” sejtek túlélési aránya átlagosan 3,6. A kialakult sugárérzékenység nagysága nem változik a drogkezelés mértékének függvényében.

b) A fenti a) fejezet adatai - melyek az alacsony dózisokkal besugárzott aerob sejtek hipoxiás aktiválással történő radioszenzitizálására vonatkoznak - annak vizsgálatára indítottak bennünket, hogy a tumorsejtek preferenciális radioszenzitizálása in vivő megvalósítható-e. Protokollunk szerint 8*2,5 Gy dózist alkalmazunk 4 nap alatt (kétszeri besugárzás naponta). Mivel az in vitro adatok szerint sugárérzékenyítés csak hipoxiaaktiválással érhető el a besugárzás előtt vagy után, és minthogy a besugárzás előtt nem akartuk a tumorokat hipoxiássá tenni (mivel ez rezisztenssé tenné őket), a daganatokat besugárzás után tesszük hipoxiássá az értágító hatású hidralazinnak (HDZ) a 22 számú vegyület injekciójával egy időben történő alkalmazása útján. Két különböző típusú kontrollt használunk. Először a 22 számú vegyületet egyedül alkalmazzuk a besugárzások előtt és másodszor a hatásos hipoxiássejt-szenzitizálót, nevezetesen az SR 2508 jelű vegyületet (2-nitro-imidazol-származék, DuPont, Európában fázis III klinikai kipróbálás alatt áll) alkalmazzuk minden sugárdózis előtt. Az SR 2508 hatásossága vagy hatástalansága azt mutatja, hogy a daganat reagálását a besugárzásra hipoxiás, illetve aerob sejtek határozzák-e meg. A kezelések hatékonyságát a klonogén sejtek túlélése és a daganat növekedésének késleltetése alapján határozzuk meg. Ezeket az eredményeket az 5. és 6. ábra mutatja.

Az 5. ábra szerint az SR 2508 (1000 mg per kg) hatástalan a besugárzások előtt alkalmazva, de a 22 számú vegyület (0,08 mmol per kg) egyedül vagy hidralazinnal együtt adva erősen fokozza a sugárzással szembeni reagálást. Ez részben additív válasznak tulajdonítható (keresztek), de a további sejtölés az aerob sejtek sugárérzékenységének az eredménye.

A 6. ábrán látható, hogy az SR 2508 (100 mg per kg) az egyes sugárdózisok előtt adva nem mutat sugárérzékenyítő hatást, de a 22 számú vegyület (0,08 mmol per kg) a besugárzás előtt egyedül vagy a besugárzás után HDZ-nal együtt adva nagymértékben fokozza a hatást, összehasonlítva a csak sugárzással vagy szerrel kapott hatással.

E kísérletek fontos és nem várt eredménye, hogy a daganatokat a 22 számú vegyület sugárérzékennyé teszi, ha az egyes sugárdózisok előtt hidralazin nélkül alkalmazzuk. Ez nem indokolható a hipoxiás sejtek sugárérzékenységével, minthogy a hipoxiás radioszenzitizáló SR 2508 hatástalan. Így az aerob daganatsejtek radioszenzitizálása forog fenn.

E jelenség nem lenne hasznos, ha aerob normálsejtek válnának sugárérzékennyé. Ezt ellenőrizendő a fenti 8 frakciós protokollt alkalmazva meghatároztuk a normál egérbőrre gyakorolt hatást a bőrreakciót értékelő, korábban is használt pontozásos skála alapján. Az eredményeket a 7. ábra mutatja. A normálbőr radioszenzitizálása nem következik be.

Összefoglalóan az adatok azt mutatják, hogy a daganatok aerob sejtjei a radioterápiában használatoshoz hasonló multifrakcionált menetrend szerint sugárérzékennyé tehetők. A sugárérzékenység specifikus (azaz normálsejtekben nem alakul ki), és valószínű, hogy a tumorok hipoxiás részeinek aktiválása által jön létre.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy (I) általános képletű vegyületeket, ahol

   X jelentése -NHR vagy -NRR általános képletű csoportot jelent, ahol az R szubsztituensek egymástól függetlenül 1-4 szénatomos alkil- vagy 1-4 szénatomos acilcsoportot jelentenek, vagy az -NRR csoportban a két R szubsztituens együttesen morfolino-, pirrolidino- vagy piperidinogyűrűt alkot, és az R csoport adott esetben -OH, -NH₂, (1-4 szénatomos alkil)-szekunder amino-, (1-4 szénatomos dialkil)-tercier amino-, morfolino-, pirrolidino-, piperidino-, 1-4 szénatomos alkoxicsoporttal vagy halogénatommal lehet helyettesítve;

   n=1;és

   Yt és Y₂ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom; nitrocsoport, halogénatom; 1-14 szénatomos szénhidrogéncsoport - beleértve a ciklusos és a telítetlen szénhidrogéncsoportot, melyet adott esetben egy vagy két szubsztituens, mint halogénatom, -OH, epoxi-, 1-4 szénatomos alkoxi-, (1-4 szénatomos alkil)-tio-csoport, primer aminocsoport, (1-4 szénatomos alkil)-szekunder aminocsoport, (1-4 szénatomos dialkil)-tercier aminocsoport, ahol a két alkilcsoport együtt morfolino-, pirrolidino-, piperidinogyűrűt képez, (1-4 szénatomos acil)-oxi-, (1-4 szénatomos acil)-amido-csoport és tio-analógjaik, acetil-amino-(1-4 szénatomos alkil)-, karboxil-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-, karbamoil-, (1-4 szénatomos alkil)-karbamoil-, (1-4 szénatomos alkil)szulfonil- vagy (1-4 szénatomos alkil)-foszfinilcsoport helyettesíthet, és a szénhidrogéncsoportot adott esetben egy éterkötés szakíthatja meg;

   vagy

   Y-ι és Y₂ jelentése egymástól függetlenül morfolino-, pirrolidino-, piperidinogyűrűt, -NH₂ csoport, -NHR’, -NR’R’O(CO)R’, -NH(CO)R’, -O(SO)R’ vagy -O(POR')R' általános képletű csoportot jelent, ahol R'jelentése 1-4 szénatomos szénhidrogéncsoport, melyet -OH, -NH₂ csoport, (1-4 szénatomos alkil)-szekunder amino-,

   HU 225 965 Β1 (1-4 szénatomos dialkilj-tercier amino-, morfolino-, pirrolidino-, piperidino-, 1-4 szénatomos alkoxicsoport vagy halogénatom helyettesíthet, vagy e vegyületek farmakológiailag elfogadható sóit hipoxiás daganatsejtek szelektív pusztítására, és/vagy 5 sugárérzékenyítésére alkalmas gyógyszerkészítményekké alakítunk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületeket alkalmazunk, ahol

   Y₁ és Y₂ egyaránt hidrogénatomot jelent.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületeket alkalmazunk, ahol

   Yi hidrogénatomot és 15

   Y₂ nitrocsoportot jelent.
4. 4, Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületeket alkalmazunk, ahol

   X jelentése -NH-CH₂-(CH₂)_m-CH₂-NR₁R₂ általános képletű csoport, amelyben m értéke 0, 1 vagy 2, és

   Rí és R₂ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy rövid szénláncú alkilcsoportot jelent, vagy együtt piperidino- vagy pirrolidinogyű10 rűt alkot.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan (I) általános képletű vegyületeket alkalmazunk, ahol

   Yi és Y₂ egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy nitrocsoportot jelent.