HU223402B1 - Építőelem - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya építőelem falazatok részére, amely oldalsócsatlakozófelületekkel (3, 4), valamint egy felső és egy alsó felfekvőfelülettel (1, 2) rendelkezik, ahol legalább az egyik, előnyösenmindkét csatlakozófelület egy horony alakú mélyedéssel (11) vankiképezve, amely mélyedések (11) fenéklapjába (13) legalább egy, afelső és az alsó felfekvő felületek (1, 2) vízszintes határolóéleitőltávközzel elhelyezkedő, az építőelem magasságának (h) csak egy részérekiterjedő bemélyedés (5) van besüllyesztve, ahol a bemélyedés (5) acsatlakozófelületek (3, 4) mindkét függőleges határolóélétől (6)azonos távközzel (c, d) van kialakítva, és ahol a bemélyedés (5)szélessége (b') legalább mintegy egyharmad része az építőelemszélességének (b), és a bemélyedés (5) magassága (h') legalábbegyharmad része az építőelem magasságának (h), ahol a bemélyedés (5)mindkét vízszintes határolóéltől (12) mintegy azonos nagyságútávközzel van kialakítva, és a horony alakú mélyedés (11) mélységénekviszonya a bemélyedés (5) mélységéhez az 1,5:1 és a 4:1 tartománybanvan. ŕ

Description

A találmány tárgya építőelem falazatok részére, amely oldalsó csatlakozófelületekkel, valamint egy felső és egy alsó felfekvő felülettel rendelkezik, ahol legalább az egyik, előnyösen mindkét csatlakozófelület egy horony alakú mélyedéssel van kiképezve, amely mélyedések fenéklapjába legalább egy, a felső és az alsó felfekvő felületek vízszintes határolóéleitől távközzel elhelyezkedő, az építőelem magasságának csak egy részére kiterjedő bemélyedés van besüllyesztve, ahol a bemélyedés a csatlakozófelületek mindkét függőleges határolóélétől azonos távközzel van kialakítva, és ahol a bemélyedés szélessége legalább mintegy egyharmad része az építőelem szélességének, és a bemélyedés magassága legalább egyharmad része az építőelem magasságának.

Falazatok készítésénél a falazat építésére szolgáló hasáb alakú építőelemeket vízszintes, előnyösen egymáshoz képest eltoltan elhelyezett sorokban helyezik el, amelyek között egy réteg habarcsot vagy ragasztót hordanak fel. Modem építkezésnél a szomszédos építőelemek között egy sor kialakuló függőleges csatlakozófügát szokásos módon szabadon vagy legalábbis részben szabadon hagynak. Ez egyrészről kisebb munkaráfordítást igényel, másrészről azzal az előnnyel jár, hogy a falazatnak nagyobb hőszigetelést biztosít, minthogy a belső oldalról a külső oldal felé haladó habarcsfuga egy hőhidat képez, amely a hőszigetelést negatívan befolyásolja.

Ezáltal lényegében csak az egymásra fektetett vízszintes építőelemsorok között lép fel erőzáró kapcsolódás. Építmények szokásos igénybevételénél, amely lényegében az épület saját súlyából adódik, függőleges erők és adott esetben vízszintesen ható erők, például szélerők esetén az építőelemeknek ezen a módon való összekapcsolása teljesen kielégítő annak érdekében, hogy a statikus biztonság biztosítható legyen.

Abban az esetben, ha ferdén ható feszültségek lépnek fel, különösképpen tolófeszültségek - amint azok különösképpen földrengések esetében jelentkeznek -, egy ily módon épített falazat, de az egész ház károsodása, vagy akár teljes összeomlása bekövetkezhet, mert a habarcs nélküli csatlakozófugák mentén a szomszédos építőelemek eltolódása következhet be, amely a falazat összeomlását elősegíti. Az épület statikus biztonsága ezért az ilyen diagonális terhelések esetén erősen lecsökken.

Ebből az okból kifolyólag igen sok, földrengés által veszélyeztetett területen elő van írva, hogy falazatok építésénél a függőleges csatlakozófugákat is habarccsal kell ellátni, és ily módon a kialakuló fugákat tökéletesen ki kell tölteni. Ezen építési módnak megfelelően a szomszédos építőelemek között egy függőleges habarcs-, illetve ragasztóréteg van elhelyezve, amely a ferde, illetve diagonális erők fellépése esetén a vízszintes habarcsrétegekkel együtt a falrészek egymáshoz képest való elcsúszását segítenek megakadályozni, miáltal a statikus biztonság jelentősen megnövekszik.

Tradicionálisan kialakított építőelemek esetén az oldalsó csatlakozófelületek - ezek azok a felületek, amelyekkel két, egy sorban szomszédosán elrendezett építőelemek egymáshoz fekszenek - átmenőén sík felületek, és a falazat felfekvő felületére merőlegesen vannak kiképezve.

A teljesen hasáb alakú építőelemek mellett alkalmaznak azonban egy sor másféle építőelemet is, amelyek különös tekintettel a hőszigetelésre, kedvezőbben vannak kialakítva, mindazonáltal rendkívül csekély földrengésbiztonsággal rendelkeznek.

így például ismertek horonnyal és eresztékkel ellátott építőelemek, amelyeknél az első csatlakozófelület ereszték alakú, a teljes építőelem magasságában kiteqedő szerkezeti elemmel van kialakítva, a másik csatlakozófelületbe pedig ezen eresztéknek megfelelő horony alakú mélyedés van besüllyesztve. Ily módon a falazaton belül a szomszédos építőelemek közbenső habarcsréteg nélkül egymásba benyúlnak, és a horony-ereszték csatlakozás következtében kedvező hőszigetelést tesznek lehetővé. A diagonálisan hatóerők esetében a horony-ereszték kapcsolatok egymáshoz képest elcsúsznak, ami a falazat leomlásához vezet.

Végezetül léteznek olyan építőelemek, amelyeknél egy vagy több csatlakozófelület a teljes építőelem magasságára kiterjedő habarcsüregekkel rendelkezik. A szomszédos építőelemek kinyúló határolószakaszokkal csatlakoznak egymáshoz a belső és a külső oldalon, úgyhogy a habarcsüregben kiképzett habarcsréteg nem a teljes szélességben van kiképezve, miáltal egy hőhíd kialakulása ezáltal megakadályozható. A habarcsfuga így részben be van süllyesztve, azonban nem a teljes falszélességet tölti ki. A habarcsüregekben lévő habarcs azonban nem képez erőzáró kapcsolódást a szomszédos építőelemek között, mert a megszáradó habarcs zsugorodik, és ezáltal csak az építőelem perem menti csatlakozófelületei fekszenek fel egymáson.

Egy ilyen csatlakozás ezért a tolófeszültségeket és húzóerőket, amelyek különösképpen a falazatra ható diagonális erőhatások során keletkeznek, csak rendkívül korlátozottan tud felvenni. Ez a korlátozott terhelhetőség - diagonális erőhatások esetén - a falazat idő előtti megroggyanásához vezet, minthogy az építőelemek a függőleges fugák mentén egymáshoz képest eltolódnak, eltörnek.

Egy, a bevezetőben leírt építőelemet ismertet a DE-A1-35 41 280 irat. Ennél a kialakításnál egy tetszés szerinti anyagból képzett építőelemet írnak le, amely legalább egyik homlokoldalán egy, a teljes homlokoldal teljes magasságára kiterjedő horony alakú mélyedéssel rendelkezik. Ennek a mélyedésnek az alapjába egy további mélyedés van besüllyesztve (lásd a DE-A1-35 41 280 irat 1. ábráját). Ebből az ábrából kitűnik, hogy a bemélyedés a homlokfelület mindkét függőleges határolóélétől mintegy azonos távközzel van kialakítva, és szélessége mintegy az építőelem teljes szélessége egyharmad részének felel meg, magassága pedig az építőelem teljes magasságának ugyancsak egyharmad részét teszi ki.

Hasonló építőelemet ismertet az EP-A-745 739 számú irat. Ennek a dokumentumnak az 1. ábrájából kitűnik, hogy az itt leírt építőelem homlokfelületein a teljes építőelem magasságára kiterjedő hornyok vannak ki2

HU 223 402 Β1 képezve, amelynek alapjában hornyok, fogóvájatok vannak besüllyesztve. Oldalt a horony mellett eresztékek, illetve hornyok vannak kiképezve, amelyek az építőelemek eltolt helyzetében egymáshoz kapcsolódnak.

A DE-U1-88 13 600 irat tárgya hasonlóképpen a DE-A1-35 41 280 és az EP-A-745 739 számú iratok által ismertetettekhez egy hasáb alakú tégla, amelynek mindkét homlokoldalán fogóhomyok vannak besüllyesztve. Az ez esetben szemléltetett fogóhomyok azonban közvetlenül a csatlakozófelületekbe vannak besüllyesztve. Az a lehetőség, hogy horony alakú, a csatlakozófelületek teljes magasságára kiterjedő mélyedések lennének kialakítva, és a fogóhomyok ezen mélyedések alaplapjába lennének besüllyesztve, nem kerül említésre.

A találmány feladata egy olyan építőelem létrehozása, amelynek segítségével olyan falazatok építhetők fel, amelyek ferde, illetve diagonálisan ható erőnek különösképpen jól ellen tudnak állni.

A feladat találmány szerinti megoldása építőelem falazatok részére, amely oldalsó csatlakozófelületekkel, valamint egy felső és egy alsó felfekvő felülettel rendelkezik, ahol legalább az egyik, előnyösen mindkét csatlakozófelület egy horony alakú mélyedéssel van kiképezve, amely mélyedések fenéklapjába legalább egy, a felső és az alsó felfekvő felületek vízszintes határolóéleitől távközzel elhelyezkedő, az építőelem magasságának csak egy részére kiterjedő bemélyedés van besüllyesztve, ahol a bemélyedés a csatlakozófelületek mindkét függőleges határolóélétől azonos távközzel van kialakítva, és ahol a bemélyedés szélessége legalább mintegy egyharmad része az építőelem szélességének, és a bemélyedés magassága legalább egyharmad része az építőelem magasságának, és ahol a bemélyedés mindkét vízszintes határolóéltől mintegy azonos nagyságú távközzel van kialakítva, és a horony alakú mélyedés mélységének viszonya a bemélyedés mélységéhez az 1,5:1 és a 4:1 tartományban fekszik.

Két szomszédos építőelem között lévő függőleges csatlakozófugába bekerülő habarcs bejut az oldalsó csatlakozófelületekbe besüllyesztett bemélyedésekbe, és azokat kitölti. A habarcs megszilárdulását követően ezután az összekapcsolódásnak egy alakja jön létre, amely a falazat megroggyanása ellen hat. Még a legegyszerűbb esetben is, akkor is, ha a csatlakozófelületek teljesen sík felületként vannak kialakítva, a bemélyedések mérhető erősítést képeznek a szomszédos építőelemek közötti erőzáró összekapcsolást illetően. A függőleges csatlakozófugák az azokban kiképződött megszilárdult habarcsréteg útján az egymással szembeni eltolódást megakadályozzák, ahol a bemélyedések ezen habarcsréteg szilárdságát jelentősen megnövelik.

Ennek különösképpen földrengés-veszélyeztetett területeken van jelentősége, minthogy földrengésnél valamennyi, a falazatokra diagonálisan ható erő, illetve tolófeszültség az építmények összeomlását eredményezheti. A találmány szerinti építőelemekből képzett falazat az ismertetett stabilitásnövekedés következtében földrengésbiztosnak tekinthető.

A bemélyedés tetszés szerinti alakban képezhető ki, azonban a vízszintes határolóéleknek a találmány szerinti építőelem felső és alsó felfekvő felületétől távközzel kell elrendezve lenniük, mert különben nem lép fel az eltolódást megakadályozó hatás.

A horony alakú mélyedések az építőelemek egymás mellé helyezésénél habarcsüregeket képeznek, amelyeknek habarccsal való feltöltésénél a horony alakú mélyedésekben besüllyesztett bemélyedések is habarccsal kitöltődnek. Az ebből adódó erőzáró összekapcsolódás a találmány szerinti építőelemek csatlakozófelületei között, lehetővé teszi a diagonális erők felvételét anélkül, hogy a csatlakozófelületek idő előtti eltolódása bekövetkeznék.

A bemélyedésnek mindkét vízszintes határolóéltől való azonos távolsága útján egy minden oldal felé kiegyensúlyozott összekapcsolási hatás érhető el. A horony alakú mélyedés és a bemélyedés mélysége közötti viszony különösen jó összekapcsolást eredményez, miáltal a találmány szerinti kombináció ezen két jellemzője alapján a találmány szerinti építőelemből felépített falazat különösen nagy földrengésbiztonsággal rendelkezik.

Különlegesen jó megoldásnak bizonyul, ha a bemélyedés oldalfalai lényegében merőlegesek a csatlakozófelületre. Ezzel a habarcsnak egy különösen jó megtámasztása biztosítható a bemélyedés határolófalain, egyidejűleg pedig a bemélyedés ily módon egyszerűen előállítható.

Ugyancsak különösképpen kedvezőnek bizonyult, ha csak az egyik csatlakozófelület kiképzésénél van egy horony alakú mélyedés kialakítva, amely horony alakú mélyedés mélysége mintegy 30 mm.

Ugyancsak lehetséges mindkét csatlakozófelületet egy-egy horony alakú mélyedéssel kialakítani, ahol ezen horony alakú mélyedések mélysége legalább mintegy 15 mm.

A horony alakú mélyedések által kiképzett üregek ezáltal elég szélesek, hogy azokat habarccsal ki lehessen tölteni.

A találmány egy további kialakításánál a csatlakozófelület - önmagában ismert módon - horonyeresztékszerű kiemelkedésekkel, illetve bemélyedésekkel lehet ellátva, amelyek a hőtechnikai tulajdonságokat tekintve kedvezőbb viszonyokat teremtenek.

Olyan építőelemeknél, amelyek nagyszámú lyukkal, előnyösen függőleges irányú átmenőlyukakkal rendelkeznek, a találmány egy továbbfejlesztése esetén a bemélyedés legalább egy lyukkal áll kapcsolatban. A függőleges csatlakozófugába, illetve a habarcsüregbe, valamint a találmány szerinti bemélyedésbe bevitt habarcs ezáltal legalább egy függőleges átmenőlyukba is behatol, ami két szomszédos építőelem esetén egy további belső csatlakozáshoz vezet.

Ebben az esetben lehetséges a bemélyedés mélységét mintegy 10-20 mm között kialakítani, ami ugyancsak egy különösen jó összekapcsolási hatást eredményez.

A találmányt a továbbiakban kiviteli példa kapcsán rajzok alapján ismertetjük közelebbről. A mellékelt rajzokon az

1. ábra egy építőelem a technika állása szerint használati helyzetben, perspektivikusan ábrázolva, a

HU 223 402 Β1

2a. ábra egy hasáb alakú építőelem a találmány szerinti bemélyedéssel perspektivikusan ábrázolva, a

2b. ábra a 2a. ábra szerinti építőelemekből képzett falazat elölnézetben, a

3a. ábra a találmány szerinti, különösen előnyös bemélyedéssel kiképzett három építőelem perspektivikusan ábrázolva, a

3b. ábra egy sor egymás mellé fektetett 3a. ábra szerinti építőelem felülnézetben, a

3c. ábra a 3b. szerinti építőelemekből képzett falazat két egymás fölött fekvő sora elölnézetben, a

3d. ábra egy sor egymás mellé fektetett építőelem a találmány egy további kiviteli alakja szerint, felülnézetben, a

4a. ábra egy találmány szerinti bemélyedésekkel kiképzett építőelem egy további alakja perspektivikusan ábrázolva, a

4b. ábra egy sor egymás mellé fektetett 4a. ábra szerinti építőelem felülnézetben, az

5a. ábra egy hasáb alakú, lyukakkal kiképzett találmány szerinti bemélyedéssel ellátott építőelem perspektivikusan ábrázolva, az

5b. ábra egy 3a. ábra szerinti építőelem, amely lyukakkal van kialakítva.

Ezen találmány keretem belül az „építőelem” fogalma alatt mindazon testeket értjük, amelyek egy falazat kialakításához alkalmasak. Példaképpen lehetnek téglák, például agyagtéglák vagy blokkok, amelyek állhatnak természetes anyagokból vagy mesterségesen előállított anyagokból, mint például természetes kövekből, betonból, agyagból vagy hasonlókból.

Az 1. ábrán egy, a technika állása szerinti építőelem van használati helyzetben ábrázolva, ahol használati helyzet alatt az építőelem azon elrendezése értendő, amelyet az a falazatba való bekötésnél elfoglal. Az építőelemnek a vízszintes síkokban elhelyezkedő felületei ezen bejelentés keretein belül az 1, 2 felfekvő felületeket képezik, míg a függőleges felületek a 3, 4 csatlakozófelületeket alkotják, amelyekkel a szomszédos építőelemek egymás mellé vannak helyezve. A vízszintes és függőleges helyzetmegadások az 1. ábrán szemléltetett építőelem használati helyzetének felelnek meg.

Annak érdekében, hogy a habarcs-, illetve ragasztórétegnek az említett összekapcsolási hatása az építőelemek oldalsó csatlakozófelületei között egy falazatban elérhető legyen, a 2a. ábrán szemléltetett találmány szerinti építőelemnek a 3, 4 csatlakozófelületeiben legalább egy, a felső és alsó 1,2 felfekvő felületek vízszintes határolóéleitől távközzel elrendezett 5 bemélyedéssel kell rendelkeznie, amely 5 bemélyedés csupán a h építőelem-magasság egy részére terjed ki.

Amint ezt a 2a. ábra szemlélteti, ez az 5 bemélyedés kiterjedhet az építőelem teljes b szélességére (lásd a pontvonallal jelzett ábrázolást a 2a. ábrán), vagy pedig a 3,4 csatlakozófelület 6 határolóéleihez képest c, d távközzel lehetnek kialakítva, amely c, d távközök előnyösen azonos nagyságúak.

Az ily módon kiképzett építőelemek - amint ezt a 2b. ábra szemlélteti - egy falazattá kapcsolhatók össze, amelynél mint szokásos, a 9 függőleges csatlakozófugák és a 10 vízszintes fugák habarccsal vannak kitöltve, a találmány szerinti 5 bemélyedések a 9 függőleges csatlakozófugák szakaszán a fugát kiszélesítik. Az ezekben elhelyezkedő sematikusan szemléltetett 7 habarcsblokk az 5 bemélyedések 8 határolófalain alakzáróan felfekszik, és ezzel megakadályozza a 9 függőleges csatlakozófügákban található habarcsréteg idő előtti eltolódását, különösképpen diagonális terhelőerők esetében.

Ez az alakzáró megtámasztás példaképpen a 16 nyíl irányából az építőelemekre ható erők esetében érvényesül, mint például a falazat felfekvő felülete egy részének megsüllyedésekor vagy földrengés esetén.

A 3, 4 csatlakozófelületek kialakítása a találmány szempontjából nem lényeges, például az 5 bemélyedést ki lehet alakítani olyan 3, 4 csatlakozófelületek esetén is, amelyek eresztékhorony alakjában kapcsolódnak, és ahol a horony, illetve az ereszték az építőelem teljes h magasságára kiteljed.

Különösképpen előnyösen alkalmazható a találmány a 3a-c. ábrákon és a 4a. ábrán szemléltetett építőelemek esetében. Ezeknek az építőelemeknek a 3, 4 csatlakozófelületei nem síkban fekszenek, hanem egy horony alakú 11 mélyedéssel vannak kialakítva, amelyek az építőelem teljes h magasságában kiterjednek. Az ilyen építőelemek egymás mellé helyezésénél (lásd 3b. ábrát) all mélyedések üregeket képeznek, melyeknek eredményeként a 9 függőleges csatlakozófügák mélyebbekké válnak.

A találmány szerinti 5 bemélyedések a 3,4 csatlakozófelületek középső szakaszán vannak kialakítva, azaz all mélyedések 13 fenéklapjába vannak beeresztve. A 11 mélyedések által képzett habarcsüregek habarccsal való feltöltésekor az 5 bemélyedések is kitöltődnek habarccsal. Annak érdekében, hogy a két szomszédos 11 mélyedés által képzett üreg habarccsal problémamentesen kitölthető legyen, ezen üregek g szélességének legalább 30 mm-nek kell lenniük. A 3b. ábrán szemléltetett esetben, ahol valamennyi építőelem mindkét 3,4 csatlakozófelülete egy-egy horony alakú 11 mélyedéssel van kiképezve, ez azt jelenti, hogy a horony alakú 11 mélyedésnek legalább 15 mm-es t mélységgel kell rendelkeznie.

A habarcs megkeményedése után a 2b. ábrának megfelelően 7 habarcsblokkok jönnek létre, amelyek az 5 bemélyedések 8 határolófalain erőzáróan fekszenek fel. Az 5 bemélyedések az 1, 2 felfekvő felületek vízszintes 12 határolóéleihez képest e, f távközökkel helyezkednek el (amely e, f távközök a 3a. ábra szerint különböző, illetve a 3c. ábra szerint mintegy azonos nagyságúak lehetnek.) A 3c. ábrán feltüntetett 17 nyílnak megfelelő diagonális erők fellépése esetén a 7 habarcsblokk az 5 bemélyedés 8 határolófalain erőzáróan fekszik fel. Ez esetben tehát két szomszédos építőelem egy bizonyos fajtájú összekapcsolódása jön létre, ami a falazatnak összességében különösképpen nagy stabilitást biztosít.

Rendkívül jó összekapcsolási hatás érhető el azáltal, ha a 11 mélyedés mélysége az 5 bemélyedés mély4

HU 223 402 Β1 ségéhez viszonyítva az 1,5:1 és a 4:1 arányok között fekszik. Az 5 bemélyedésnek az elérendő cél érdekében a csatlakozófelületekhez képest elég mélyeknek kell lenniök, különben a 7 habarcsblokk nem mutat fel kellő ellenálló képességet a nyíróerőkkel szemben. Az 5 bemélyedések mélységének mintegy 10-15 mm-nek kell lennie.

A bemélyedés mélysége mellett a bemélyedés keresztmetszete ugyancsak fontos szerepet játszik a kielégítő összekapcsolási hatás elérése céljából. Ezt illetően különösen előnyösnek mutatkozik, ha az 5 bemélyedés b’ szélessége legalább egyharmada az építőelem csatlakozófelülete b szélességének, illetve a falazat szélességének. Különösen jó eredmények érhetők el, ha az 5 bemélyedés b’ szélessége legalább a fele az építőelem b szélességének.

Az 5 bemélyedés h’ magasságának az építőelem h magassága egyharmadát kell kitennie, lehet azonban azt kissé nagyobbra is megválasztani.

Az 5 bemélyedés találmány szerinti elrendezése természetszerűen a 3,4 csatlakozófelületeken más módon is kialakítható.

Az 5 bemélyedés 8 határolófalai a 3,4 csatlakozófelületekre lényegében merőlegesek, az ismertetett megtámasztóhatás azonban a tompaszögek esetén is elérhető (lásd 3c. ábrát). Ugyancsak β hegyesszögek is elgondolhatok lennének, mindazonáltal az ebből adódó alámetszések az építőelemben nehezen volnának előállíthatok.

Az 5 bemélyedés előzőekben említett 10-15 mmes mélysége független a bemélyedés geometriai alakjától, azaz a 3c. ábra szerint a tompaszöggel, illetve β hegyesszöggel kialakított 5 bemélyedések 8 határolófalai 10-20 mm-es mélységűek lehetnek.

A 3d. ábra szerinti kiviteli alaknak megfelelő építőelemek különböző csatlakozófelületekkel vannak kiképezve. Mindkét 3,4 csatlakozófelületen vannak 5 bemélyedések kiképezve, ahol a 4 csatlakozófelület egy horony alakú 11 mélyedéssel is rendelkezik, míg a szemben fekvő 3 csatlakozófelület az 5 bemélyedéstől eltekintve sík felületet képez.

Ez esetben a két egymáshoz csatlakozó 3, 4 csatlakozófelület között elhelyezkedő habarcsüreget csak egy horony alakú 11 mélyedés képezi. Amint ezt a 3d. ábra szemlélteti, ez esetben a habarcsüreg g szélessége megegyezik a horony alakú 11 mélyedés t mélységével. Ez esetben is, annak érdekében, hogy az üreg habarccsal problémamentesen kitölthető legyen, all horony alakú mélyedésnek mélyebbnek kell lennie, mint a 3b. szerinti ábrán feltüntetett kiviteli alak esetében. Ez konkrétan azt jelenti, hogy ez esetben all mélyedésnek legalább 30 mm-es t mélységgel kell rendelkeznie.

Az 5 bemélyedés mélysége ez esetben is 10-20 mm.

A 4a., b. ábra szerinti építőelem esetén a 3,4 csatlakozófelületek analóg módon a 3a-c. ábrán feltüntetett építőelemmel egy 11 mélyedéssel rendelkeznek, amelyek 13 fenéklapján van az 5 bemélyedés kialakítva. Ehhez járulékosan a 4 csatlakozófelület eresztékszerű 14 kiemelkedésekkel és a 3 csatlakozófelület horonyszerű 15 bemélyedésekkel van ellátva.

A találmány szerinti építőelemekből épített falazat megnövekedett stabilitása mellett a 3., 4. ábra szerinti építőelemeknek földrengés-veszélyeztetett helyeken való alkalmazása során egy további előny is adódik, nevezetesen kedvezőbbé válnak a falazat hőtechnikai tulajdonságai. Amint a 3b., 4b. ábrából kitűnik, a szomszédos építőelemeknek all mélyedéseken kívül fekvő szakaszai szorosan egymás mellé helyezhetők, és habarcsot csak a 11 kivágások és a találmány szerinti 5 bemélyedések által képzett habarcsüregekbe kell behelyezni. Egy mind ez ideig szokásos, a 3,4 csatlakozófelületek teljes felületére kiteijedő, és ezzel a falazat külső és belső oldalán átmenő függőleges habarcsfúga mint hőhíd elkerülhetővé válik.

Az 5 bemélyedés a rajzokon minden esetben hasáb alakúan van kiképezve, amely azonban csak példaképpen szolgál, mert az 5 bemélyedés bármely alakú lehet, ahol a 7 habarcsblokk leírt felfekvése a 8 határolófalakon biztosítható. Példaképpen az 5 bemélyedés lehet henger, félgömb, csonka kúp alakú, illetve kiképzésű. Lehetséges továbbá, hogy egy 3, 4 csatlakozófelület több 5 bemélyedéssel rendelkezik, ahol ezek a bemélyedések például lyukak alakjában vannak kiképezve.

Az esetben, ha az építőelem 18 átmenőlyukakkal van ellátva, az 5 bemélyedés olyan mélyen lehet kiképezve, hogy abba egy vagy több 18 átmenőlyuk torkollik. Amint az 5a. ábra szemlélteti, az építőelem lehet önmagában ismert, átmenőlyukakkal rendelkező téglaként kiképezve, ahol az 5 bemélyedés a 18’ átmenőlyuksorba benyúlik. Az 5b. ábra szerint lehet egy 3a., 3b. vagy 4a. ábra szerinti építőelem 18 átmenőlyukakkal ellátva, amelyeknek a 3, 4 csatlakozófelülettel szomszédos 18’ átmenőlyuksora az 5 bemélyedéssel kapcsolatban áll.

Mindkét esetben a 9 függőleges csatlakozófúgákba bevitt habarcs azáltal, hogy az 5 bemélyedés a 18 átmenőlyukakkal kapcsolatban áll, bejut a 18 átmenőlyukakba is, miáltal még jobb kapcsolódás alakul ki a két szomszédos építőelem között.

A függőleges átmenőlyukak helyett lehetséges vízszintes lyukakkal rendelkező építőelemekben is a találmány szerinti bemélyedéseket kialakítani.

Claims (7)

1. Építőelem falazatok részére, amely oldalsó csatlakozófelületekkel, valamint egy felső és egy alsó felfekvő felülettel rendelkezik, ahol legalább az egyik, előnyösen mindkét csatlakozófelület egy horony alakú mélyedéssel van kiképezve, amely mélyedések fenéklapjába legalább egy, a felső és az alsó felfekvő felületek vízszintes határolóéleitől távközzel elhelyezkedő, az építőelem magasságának csak egy részére kiteijedő bemélyedés van besüllyesztve, ahol a bemélyedés a csatlakozófelületek mindkét függőleges határolóélétől azonos távközzel van kialakítva, és ahol a bemélyedés szélessége legalább mintegy egyharmad része az építőelem szélességének, és a bemélyedés magassága legalább egyharmad része az építőelem magasságának, azzal jellemezve, hogy a bemélyedés (5) mindkét vízszintes határolóéitól (12) mintegy azonos nagyságú távközzel van

HU 223 402 Β1 kialakítva, és a horony alakú mélyedés (11) mélységének viszonya a bemélyedés (5) mélységéhez az 1,5:1 és a 4:1 tartományban van.

2. Az 1. igénypont szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a bemélyedés (5) határolófalai a csatlakozófelületekre (3,4) lényegében merőlegesek.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy csak az egyik csatlakozófelület (3, 4) horony alakú mélyedéssel (11) való kialakítása esetén, ennek a horony alakú mélyedésnek (11) mélysége (t) 10 legalább mintegy 30 mm.

4. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy mindkét csatlakozófelület (3, 4) horony alakú mélyedéssel (11) való kialakítása esetén, ezen horony alakú mélyedések (11) mélysége (t) legalább mintegy 15 mm.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófelületek (3,

5 4) horony-ereszték alakú mélyedésekkel és kiemelkedésekkel vannak ellátva.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy nagyszámú lyukkal, előnyösen magasságirányú átmenőlyukkal (18) van ellátva, ahol a bemélyedés (5) legalább egy átmenőlyukkal (18) kapcsolatban áll.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti építőelem, azzal jellemezve, hogy a bemélyedés (5) mélysége (s) 10-20 mm.