HU223033B1 - Hidro-pneumatikus szegecsbehúzó készülék vakszegecseléshez - Google Patents

Abstract

A találmány olyan hidropneumatikus szegecsbehúzó készülék, amelynekbefogópofákat (27) körülfogó, hidraulikus húzódugattyúval (14)összekötött befogóházzal (26) ellátott húzószerkezete, valamint abefogópofákon (27) felfekvő, visszatérítő dugattyúval (34)együttműködő nyomópersely-szerkezete (30, 31) van. A találmány lényegeabban áll, hogy a visszatérítő dugattyú (34) és a húzódugattyú (14)között vezérlőszerkezet (4) útján vezérelt nyomótér (44) vankialakítva. ŕ

Description

kítva.

2. ábra

HU 223 033 B1

A leírás terjedelme 10 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 223 033 Bl

A találmány olyan hidropneumatikus szegecsbehúzó készülékkel kapcsolatos, amelynek tokozásban elrendezett, befogópofákat körülfogó, hidraulikus húzódugattyúval összekötött befogóházzal ellátott húzószerkezete, valamint a befogópofákon felfekvő, visszatérítő dugattyúval együttműködő nyomópersely-szerkezete van.

Ilyen vakszegecselő készüléket ismertet például a DE 31 53 057 C2 jelű irat. A vakszegecsek behelyezéséhez szükséges energiát ennél a megoldásnál sűrített levegő segítségével biztosítják. A sűrített levegő sok gyártóberendezésnél rendelkezésre áll, általában 6 bar szabványos nyomásérték mellett. A sűrített levegő segítségével pneumatikus dugattyút működtetnek. A pneumatikus dugattyú egy lényegesen kisebb munkafelülettel rendelkező hidraulikus dugattyúval van mereven összekapcsolva. A hidraulikus dugattyú egy hidraulikus munkafolyadékot viszonylag nagy nyomás alá helyez. A munkafolyadék húzódugattyúra hat. A húzódugattyú húzóerő-átviteli kapcsolatban van a befogóházzal. A befogóház belső oldala a befogópofákkal érintkező kúpos felületként van kialakítva. A befogópofák a vakszegecselő készülék készenléti állapotában egy szájelemhez illeszkednek, és a befogóházba való betolás során oly módon nyitnak, hogy lehetővé teszik egy vakszegecs tüskéjének megfogását. A befogóháznak a húzódugattyú által kiváltott mozgása két hatást eredményez. Egyrészt amikor a befogóház a húzásnak megfelelő irányában mozog a befogópofákon, ezek radiális irányban befelé nyomódnak. Amikor a befogópofák már megfogták a vakszegecs tüskéjét, a befogóház még továbbmozog a húzás irányában. Ennek következtében a befogópofák „magukkal viszik” a vakszegecs tüskéjét, és a tüske az üreges szegecset

- önmagában ismert módon - előbb deformálja, majd leszakítja.

A leszakítás után a pneumatikus hengert nyomásmentesítik, és ily módon a húzódugattyúra ható hidraulikus nyomás is megszűnik. Most a visszatérítő dugattyút helyezik nyomás alá, például a sűrített levegő segítségével. A visszatérítő dugattyú ezután a húzódugattyút

- és azzal együtt a befogóházat - a kiindulási helyzetbe tolja vissza. A nyomópersely-szerkezet középen nyomórugóval van ellátva, így a visszatérítő dugattyú egy kis szakaszon még akkor is tovább tudja mozgatni a befogóházat, amikor a befogópofák a tokozás száj elemén felfekszenek. Ezáltal a befogópofák a befogóházból kitolva szétnyithatók. A leszakított tüske ezután kivehető vagy hátrafelé kiszívatható a vakszegecselő készülékből. Ezt követően új vakszegecs helyezhető be a tüskéjénél fogva. A rugó a befogópofák nyitásakor előfeszítés alá kerül, és ezzel a legközelebbi vakszegecs-behelyezési folyamat során biztosítva van a befogópofák és a vakszegecstüske közötti szorítóerő.

Az ilyen kialakítású vakszegecselő készülékek a gyakorlatban alapjában véve beváltak. Egy bizonyos számú vakszegecs behelyezése után azonban megfigyelhető, hogy a befogópofák már nem elég megbízhatóan fogják a vakszegecs tüskéjét. Ezért egyre gyakrabban fordul elő, hogy a befogópofák megcsúsznak a tüskén, és ennek következtében az ilyen készülék segítségével létrehozott vakszegecseléses kötés már nem elég megbízható. Ez a hiányosság fokozott mértékben jelentkezik, ha a befogópofák fogai kopás folytán kissé tompák lesznek. Ekkor a vakszegecs tüskéjének megfogása már nem vagy csak nehezen hajtható végre, miáltal a készülék használhatatlanná válhat. Ilyen esetekben a befogópofákat fel kell újítani.

A találmány feladata olyan megoldás létrehozása, amely lehetővé teszi a vakszegecselési folyamat megbízható vezérlését.

A feladatot a bevezetőben ismertetett vakszegecselő készülék tökéletesítésével azáltal oldjuk meg, hogy a visszatérítő dugattyú és a húzódugattyú között vezérlőberendezés segítségével vezérelt nyomás alá helyezhető nyomóteret alakítunk ki.

Ezzel a megoldással a befogópofákra ható szorítóerőket célzott módon befolyásolhatóvá tesszük. A vezérelt nyomás segítségével egyrészt a húzószerkezet visszatérítésekor nyitni tudjuk a befogópofákat, másrészt olyan nyomóerőket tudunk biztosítani, amelyek általában messze meghaladják a rugók alkalmazásával elérhető értékeket. Amikor a nyomóteret nyomás alá helyezzük, a húzódugattyú és vele együtt a befogóház abba az elülső helyzetbe tolódik el, amelynél a befogópofák kilépnek a befogóházból. A befogópofák, amikor a szájelemen felfekszenek, nem tolhatok tovább ki. Ha viszont csökkentjük a nyomást a nyomótérben, és a húzódugattyút ezzel egyidejűleg vagy később hidraulikus nyomás alá helyezzük, a befogóházat egy, a befogópofákra ható erő „hátrafelé”, vagyis a szájelemtől távolodóan mozgatja. Ez az erő akkora, mint amekkora erő a visszatérítő dugattyút a visszatérítési helyzetben tartja. Ily módon lényegesen nagyobb erők vivődnek át a befogópofákra, ami a vakszegecs tüskéjének biztosabb megfogását és a befogópofák élettartamának növekedését eredményezi. Ezáltal a befogópofák lassabban kopnak. Ily módon nagymértékben megnövelhető az a használati idő, amely alatt a vakszegecsek behelyezése a kívánt megbízhatósággal megy végbe.

Előnyös, ha a nyomópersely-szerkezet a visszatérítő dugattyú és a befogópofák közötti nyomási irány szerint mereven van kiképezve. A visszatérítő dugattyú és a befogópofák között tehát nincs nyomórugó, hanem a visszatérítő dugattyú hátulról állandóan hozzá van szorítva a befogópofákhoz. Ennek következtében annak az erőnek a nagyságát, amellyel a befogóház a befogópofákat össze tudja szorítani, az a nyomás határozza meg, amellyel a visszatérítő dugattyú a nyomópersely-szerkezet útján a befogópofákra hat. Az eddig rugó által biztosított szorítóerőt tehát egy nyomás által vezérelt szorítóerővel helyettesítjük.

A nyomópersely-szerkezetnek előnyösen hosszirányban osztott nyomóperselye van, amelynek a befogópofák felé néző vége sima köpenyfelületként kialakított üreges hengerként van kiképezve. Ez egy olyan koptatóelem, amely szükség esetén könnyen cserélhető. A befogópofák zárásakor a nyomópersely és a befogópofák közötti érintkezési helyen mindig adódik egy kis mozgás és ennek megfelelő kopás, mivel ez a mozgás részben meglehetősen nagy nyomás alatt megy végbe. Ha a befogópofák felé néző véget koptatóelemként

HU 223 033 ΒΙ alakítjuk ki, adott esetben nem kell a teljes nyomópersely-szerkezetet kicserélni.

A vezérlőberendezés előnyösen oly módon csökkenti a nyomótér nyomását, hogy a húzódugattyút a húzási iránynak megfelelő értelemben hidraulikus nyomás alá helyezi. A kétféle nyomás változtatása egyidejűleg vagy szoros időbeli egymásra következés mellett történhet. Ily módon a kétféle nyomás vezérlése a felhasználó kezének vagy egyik ujjának egyetlen mozdulatával történhet. Amikor a nyomótérben lecsökkentettük a nyomást, a húzódugattyú elmozdulásával szemben nincs közvetlen ellenállás, tehát a húzódugattyú elmozdulása közvetlenül átalakítható befogómozgássá és ezt követő húzómozgássá.

Előnyösen a visszatérítő dugattyú mindkét oldalán ugyanaz a nyomás állítható be, amikor is a visszatérítő dugattyú a húzódugattyútól távolabbi oldalán nagyobb effektív munkafelülettel rendelkezik, mint a húzódugattyú felé néző oldalán. Az azonos nyomások beállítása viszonylag egyszerű intézkedéssel megvalósítható. Ehhez csak egyetlen nyomásforrás szükséges. Mivel a munkafelületek a visszatérítő dugattyú elülső (a húzódugattyú felé néző), illetve hátulsó oldalán eltérő értékre vannak beállítva, egyszerű módon hattathatók eltérő erők a visszatérítő dugattyúra. Ezek az erők olyan irányúak, hogy a visszatérítő dugattyú mindig a szájelem irányában legyen terhelve. Amikor a befogópofák felfekszenek a szájelemen, csak a két erő különbsége hat a szájelemre, tehát a tokozást nem kell túlságosan erősre méretezni.

Különösen előnyös, ha a visszatérítő dugattyú összekötő csőbe benyúló visszatérítő csővel van összekötve. A húzódugattyúcső segítségével egyszerű módon csökkenthető az effektív munkafelület mérete.

Előnyös, ha a visszatérítő dugattyúnak a húzódugattyútól távolabbi oldala állandó nyomás alá van helyezve. Ez a nyomás adott esetben megegyezhet a vakszegecselő készülék működtetéséhez felhasznált, például 6 bar értékű nyomással. Mivel a visszatérítő dugattyú húzódugattyútól távolabbi oldalának nem kell nyomásvezéreltnek lennie, a szerkezeti kialakítás igen egyszerű. A visszatérítő dugattyú hátoldalára ható nyomásnak csupán a húzószerkezetnek a kiindulási helyzetbe való visszatolását kell biztosítania.

A visszatérítő dugattyú előnyösen kidobócsövön van megvezetve. Ennek a kialakítási módnak több előnye van. Egyrészt a visszatérítő dugattyúnak a húzódugattyútól távolabbi oldalán olyan nyomótér alakítható ki, amely kifelé zárt, ugyanakkor a leszakított szegecstüskék eltávolításához megfelelő útvonal áll rendelkezésre. Másrészt a visszatérítő dugattyú kiegészítőleges megvezetésével szinte kizárttá tesszük a visszatérítő dugattyú oldalirányú mozgásait, ami leegyszerűsíti a tömítési feladatok megoldását. A visszatérítő dugattyú és a tokozás közötti tömítés egyszerű intézkedésekkel biztosítható.

Különösen előnyös, ha a kidobócsőnek tüskegyűjtő tár által vezérelt záróeleme van, amelynek zárófelülete oly módon van a kidobócső keresztmetszetéhez illesztve, hogy a levegő megfelelő kiáramlását lehetővé tevő, de a szegecstüskék kilökődését megakadályozó méretű rés maradjon. A záróelem alkalmazása biztonsági intézkedésnek tekintendő. Sok vakszegecselő készülék esetében a leszakított szegecstüskéket kiszívatják vagy sűrített levegő segítségével kifúvatják, és gyűjtőtárban fogják fel. A gyűjtőtár feladata nemcsak az, hogy egy bizonyos ideig gyűjtse a szegecstüskéket, hanem az is, hogy megakadályozza a felhasználónak a szegecstüskék által történő veszélyeztetését. A szegecstüskék ugyanis a húzószerkezetből való kiszívatásnál a szó szoros értelmében kilövődnek. A szegecstüskéknek a kidobócsőből hátrafelé történő kilövődése oly módon is megakadályozható, hogy a kidobócsövet egyszerűen lezárjuk. Ebben az esetben azonban olyan nyomás alakul ki, amely végeredményben oda vezet, hogy a szegecstüskék előrefelé, vagyis a szájelemen át lövődnek ki. Ha viszont a záróelemet oly módon alakítjuk ki, hogy a levegő ki tudjon áramolni, de a záróelem és a kidobócső közötti rés olyan kicsi, hogy a szegecstüskék ne lökődhessenek ki, akkor mindkét fenti lehetőséget ki tudjuk zárni. Ebben az esetben a szegecstüske mindaddig a kidobócsőben marad, amíg a záróelem a zárásnak megfelelő helyzetben van. Ez a helyzet áll elő például akkor, amikor a felhasználó ürítés céljából eltávolítja a gyűjtőtárat.

Különösen előnyös, ha a záróelem egy, a kidobócső tengelyével párhuzamos tengely körül elfordítható lemezen kialakított pecekként van kiképezve. Ezáltal nagymértékben csökkenthető a szerkezet hosszirányú mérete. A záróelem ugyanis axiális irányban (húzásirányban) gyakorlatilag nem igényel semmi helyet, a kidobócsövön át vezető utat azonban megbízhatóan képes lezárni.

Ez különösen érvényes abban az esetben, ha a pecek lényegében radiális irányban vezethető be a kidobócsőbe. Ekkor gyakorlatilag a záróelem mozgatása sem igényel járulékos szerkezeti teret.

Előnyös, ha a befogópofák olyan hornyokban vannak megvezetve a befogóházban, amelyeknek fenékrésze egy meghatározott hosszban állandó keresztmetszetű, és a befogópofák ehhez a keresztmetszethez vannak illesztve. Ebben az esetben a befogópofák a befogóházban elfoglalt axiális irányú, vagyis húzási irány szerinti helyzetüktől függetlenül mindig egy meghatározott nyomófelületen vannak tartva a befogóházban. Ily módon a befogópofákra ható felületi nyomások a befogópofák helyzetétől függetlenül állandó értéken tarthatók, és elkerülhetők a megengedhetetlenül nagy nyomásértékek.

A találmányt a következőkben a csatolt rajzokon vázolt előnyös kiviteli példa kapcsán ismertetjük részletesebben. A rajzokon az

1. ábra a példakénti vakszegecselő készülék vázlatos hosszmetszete; a

2. ábra az 1. ábra szerinti vakszegecselő készülék egy részének kinagyított hosszmetszete; a

3. ábra egy zárási helyzetben levő záróelem vázlatos képe; és a

4. ábra nyitási helyzetben levő záróelem vázlatos képe.

HU 223 033 Bl

Az 1. ábra szerinti hidropneumatikus 1 vakszegecselő készüléknek sűrítettlevegő- 2 csatlakozója van, amelyen át az 1 vakszegecselő készülék például 6 bar nyomású sűrített levegővel van megtáplálva. A sűrített levegőnek az 1 vakszegecselő készülék egyes részeihez való eljuttatását önmagában ismert 3 tolózár segítségével vezéreljük, éspedig 4 nyomógombos kapcsoló útján, amely az 1 vakszegecselő készülék 6 markolatának 5 fogórészén oly módon van elrendezve, hogy például a felhasználó mutatóujjával működtethető.

Az ilyen vakszegecselő készülékek működésmódjának alapjai ismertek. Amikor a 4 nyomógombos kapcsolót megnyomjuk, a 3 tolózár oly módon vezérlődik, hogy pneumatikus 7 dugattyú alatti térrészbe sűrített levegő jut, és a 7 dugattyú az 1. ábra szerinti helyzetéből felfelé tolódik. A pneumatikus 7 dugattyúval 8 dugattyúrúd útján hidraulikus 9 dugattyú van mereven összekapcsolva, amely a pneumatikus 7 dugattyú felfelé történő elmozdulása esetén ugyancsak felfelé mozog, és a hidraulikus 10 hengerben levő munkafolyadékot nyomás alá helyezi, illetve 11 csatornán át 12 munkatérbe továbbítja. A 12 munkatér 13 záródugón át tölthető fel folyékony munkaközeggel. A 12 munkateret többek között mozgatható 14 húzódugattyú határolja, amelyet all csatornán át beáramló folyékony munkaközeg nyomás alá helyez, és elmozdulásra kényszerít. Amikor a 4 nyomógombos kapcsolót elengedjük, és ezáltal az 1. ábra szerinti helyzetbe hozzuk, a 3 tolózár átvált és nyomásmentesíti a pneumatikus 7 dugattyú alatti térrészt. Ily módon a 14 húzódugattyú visszafelé mozog, és a folyékony munkaközeget visszanyomja a hidraulikus 10 hengerbe.

A levegőt - önmagában ismert módon - 15 cső útján vezetjük a pneumatikus 7 dugattyú fölötti térrészbe, ahol a leszakított szegecstüske kifúvatás vagy kiszívatás céljából tárolásra kerül.

A 2 csatlakozó útján belépő sűrített levegő ezenkívül a készülékház belső 16 terében állandóan rendelkezésre áll. Innen 17 csatorna útján 18 visszatérítő térbe jut, ahol az 1 vakszegecselő készülék ellátónyomásának megfelelő állandó nyomás uralkodik.

A 2. ábra kissé nagyított hosszmetszetben mutatja a vakszegecselő készülék 19 fejrészét. A 19 fejrésznek tokozása van, amelybe 22 szájelemmel ellátott orr-rész van becsavarva. A 22 szájelemnek 23 nyílása van, amelybe - önmagában ismert módon - bevezethető egy (nem ábrázolt) vakszegecs szegecstüskéje. A 22 szájelemnek a 20 tokozásba, illetve annak 21 orrrészébe benyúló kúpos 24 végződése van.

A 20 tokozásban húzószerkezet van elrendezve, amelynek a 14 húzódugattyúból kiinduló 25 összekötő csöve van. A 25 összekötő cső elülső végére 26 befogóház van rácsavarva, amelyben 27 befogópofák vannak elrendezve.

A 26 befogóházban minden 27 befogópofa számára egy-egy 28 horony van kialakítva, amelyben 29 húzásiránnyal párhuzamosan mozgatható. A 28 hornyok alapja lényegében félkör alakú. A 27 befogópofák hátoldala ennek megfelelő félkör alakú lekerekítéssel van ellátva. A 28 hornyok falai egyebekben radiális irányú sugarakkal párhuzamosan vannak kialakítva, tehát a 27 befogópofák a megfelelő 28 hornyokban állandó jelleggel meg vannak vezetve, ugyanakkor a 29 húzásiránnyal párhuzamosan elfoglalt helyzetüktől függetlenül mindig azonos nagyságú felfekvési felületen érintkeznek a 26 befogóházzal.

A 27 befogópofákat egymáson felfekvő elülső 30 részből és hátulsó 31 részből álló nyomópersely nyomja a 22 szájelem felé. Az elülső 30 rész és a hátulsó 31 rész el van választva egymástól. Ha azonban a hátulsó 31 részt a 29 húzásiránnyal ellentétes irányból megnyomjuk, az elülső 30 rész a 27 befogópofákhoz nyomódik. Az elülső 30 rész egyszerű csodarabként van kialakítva, tehát üreges hengert képez. Az elülső 30 résznek kúpos elülső 32 homlokoldala van, amelynek segítségével a 27 befogópofák kismértékben szétfeszíthetek, amikor a 26 befogóház megengedi az ilyen értelmű elmozdulást. A 27 befogópofák ennek megfelelő rézsútos felülettel rendelkeznek.

A hátulsó 31 rész 33 kidobócsőbe van teleszkópszerűen bevezetve.

A 20 tokozásban 34 visszatérítő dugattyú van tömítetten megvezetve. A 34 visszatérítő dugattyú a 18 visszatérítő tér számára a 18 visszatérítő térben uralkodó nyomás által támadott mozgó határolófelületet képez.

A 34 visszatérítő dugattyú 35 visszatérítő cső útján a hátulsó 31 résszel van összekötve. Ennek az összeköttetésnek csak nyomóerőket kell közvetítenie. Ebből a célból a hátulsó 31 rész körbefutó 36 vállal van ellátva, és a 35 visszatérítő csőnek ezen felfekvő csökkentett átmérőjű 37 szakasza van. A 35 visszatérítő cső természetesen csavaros kötés útján is hozzákapcsolható a nyomópersely hátulsó 31 részéhez. A 25 összekötő cső 38 csapágycsőbe van bevezetve. A 25 összekötő cső és a 38 csapágycső között rés alakú 39 csatorna van kiképezve, amelyen át a 25 összekötő cső 41 nyílása 40 csatornával van összekötve. A 41 nyílás a 35 visszatérítő cső és a 25 összekötő cső között kialakított gyűrűs 42 térbe vezet. Ez a gyűrűs 42 tér a 35 visszatérítő csövön kialakított körbefutó külső 43 váll által előrefelé le van zárva. A gyűrűs 42 tér hátul a 14 húzódugattyú és a 34 visszatérítő dugattyú által határolt 44 nyomótérbe torkollik.

Az 1 vakszegecselő készülék a következőképpen működik.

A 2. ábrán vázolt nyugalmi (készenléti) helyzetben a 4 nyomógombos kapcsoló nincs működtetve, tehát az általa vezérelt 45 szelep zár. A 18 visszatérítő térben a működtetést biztosító sűrített levegő nyomása uralkodik. Ennek értéke például 6 bar. A 44 nyomótér a 3 tolózár, valamint az 56 csatorna, a 40 csatorna, a 39 csatorna, a 41 nyílás és a gyűrűs 42 tér útján ugyanezen nyomás alá kerül. A 12 munkatér terheletlen. A 44 nyomóteret határoló 34 visszatérítő dugattyú effektív nyomófelülete kisebb, mint a 18 visszatérítő teret határoló effektív felület. Ez abból adódik, hogy a 35 visszatérítő cső átmérője nagyobb, mint a 33 kidobócsőé. Ennek megfelelően a 34 visszatérítő dugattyú azonos nyomások esetén a 22 szájelem irányában elő van feszítve, és a 27 befogópofákat a 22 szájelemhez, pontosabban annak kú4

HU 223 033 Bl pos 24 végződéséhez szorítja. A 27 befogópofákra ható erőt ekkor a 34 visszatérítő dugattyú két oldalára ható erők különbsége határozza meg.

A 44 nyomótérben uralkodó nyomás azonban a 14 húzódugattyúra is hat, és ezt szintén a 22 szájelem felé nyomja. Mivel a 27 befogópofák nem tudnak továbbmozogni, a 26 befogóház tolódik túl a 27 befogópofákon. Ez az elmozdulás azt eredményezi, hogy a 26 befogóház szabaddá teszi a 27 befogópofákat, amelyek így sugárirányban kifelé nyitni tudnak. Ebben a helyzetben a 23 nyíláson át könnyen bevezethető a felhasználandó vakszegecs tüskéje.

A 34 visszatérítő dugattyú felületeinek nagysága például úgy választható meg, hogy 6 bar nyomású sűrített levegő alkalmazása esetén a 22 szájelem irányában 600 N nagyságrendű erőhatás, az ellentétes irányban pedig 570 N nagyságrendű erőhatás lépjen fel. Ennek megfelelően a 22 szájelemre ható erő értéke csupán 30 N.

Amikor vakszegecselési műveletet végzünk, a vakszegecsnek a 22 szájelembe való behelyezése után megnyomjuk a 4 nyomógombos kapcsolót. Ennek nyomán a 44 nyomótér a gyűrűs 42 tér, a 41 nyílás, valamint a 39, 40 csatornák útján leenged, és a 44 nyomótérben többé-kevésbé pillanatszerűen megszűnik a túlnyomás. Ugyanakkor a pneumatikus 7 dugattyú a 3 tolózáron át nyomás alá kerül, és a gyorsan kialakuló hidraulikus nyomás a 12 munkateret elérve hátrafelé (a 2. ábra szerinti helyzetben jobbra) tolja el a 14 húzódugattyút.

A 14 húzódugattyú egyik oldalára most a 18 visszatérítő térben uralkodó nyomás által előidézett erők hatnak, éspedig a 22 szájelem irányában. Az említett kiviteli példa esetében ezek nagysága például 600 N. A 27 befogópofákat ezek a 600 N nagyságú erők benyomják a 26 befogóházba. Ezek az erők lényegesen nagyobbak a rugók segítségével általában elérhetőknél. Ily módon igen nagy szorítóerő érhető el, és a 27 befogópofák megbízhatóan fogják meg a vakszegecs tüskéjét. Amikor a szegecstüske a 27 befogópofák további befelé irányuló mozgását meggátolja, a 14 húzódugattyú a 27 befogópofák által megfogott szegecstüskét a 26 befogóházon át tovább mozgatja jobb felé, aminek következtében megtörténik a szegecsfej kialakítása, majd bekövetkezik a szegecstüske leszakítása. Ekkor a 14 húzódugattyúnak ugyan a 18 visszatérítő térben uralkodó nyomás ellenében kell dolgoznia, és a megfelelő erőt a 26 befogóház és a 27 befogópofák útján a 34 visszatérítő dugattyúra átvinnie, de a 18 visszatérítő térben viszonylag csekély nyomás uralkodik, ami a szegecselési folyamatot lényegesen nem tudja zavarni.

A szegecselési folyamat befejeződését a felhasználó abból állapítja meg, hogy hallja és érzi a szegecstüske leszakadását. Ekkor felengedi a 4 nyomógombos kapcsolót. A 12 munkatérben uralkodó hidraulikus nyomás lecsökken, mivel a pneumatikus 7 dugattyú alatti levegőnyomást a 3 tolózár lecsökkenti, és a pneumatikus 7 dugattyú a hidraulikus 9 dugattyúval együtt visszatér a kiindulási helyzetbe. Ezzel egyidejűleg a 44 nyomótérben ismét létrejön az előírt nyomás. Mivel a 44 nyomótérben pontosan ugyanakkora a nyomás, mint a 18 visszatérítő térben, a 34 visszatérítő dugattyú felületei viszont eltérő nagyságúak, a 18 visszatérítő térben uralkodó nyomás a 34 visszatérítő dugattyút ismét a 22 szájelem felé tolja, éspedig egészen addig, amíg a 27 befogópofák fel nem fekszenek a 22 szájelemen. A 44 nyomótérben uralkodó nyomás ezt követően a 26 befogóházat még tovább mozgatja a 22 szájelem irányában. így a 27 befogópofák szabaddá válnak, és elengedik a szegecstüskét.

Az ily módon szabaddá vált szegecstüske elvileg ismert elszívás útján az elülső 30 részen, a hátulsó 31 részen, valamint a 33 kidobócsövön át a 19 fejrész hátulsó oldalához erősített (csupán vázlatosan ábrázolt) 46 gyűjtőtárba jut. A 46 gyűjtőtámak kettős feladata van, egyrészt összegyűjti a leszakított szegecstüskéket, másrészt megakadályozza, hogy a fejrészből kilökődő szegecstüskék kirepüljenek a környezetbe.

Abból a célból, hogy a 46 gyűjtőtár levétele esetén se álljon fenn ez a veszély, a 33 kidobócsővel együttműködő 47 záróelemet alkalmazunk (lásd a 3-4. ábrákat). A 47 záróelem 49 pecekkel ellátott, 50 forgáspont körül elfordítható 48 lemezből áll. A 48 lemez elfordítási tengelye párhuzamos a 33 kidobócső tengelyével. A 33 kidobócső 51 nyílással van ellátva, amelybe bevezethető a 49 pecek. Amikor a 46 gyűjtőtár el van távolítva, az 52 rugó a 3. ábra szerinti helyzetben tartja a 48 lemezt. A 46 gyűjtőtár bajonettzár útján kapcsolódik a fejrészhez, tehát rögzítéséhez elégséges egy 45°-os elfordítás. Ennek során a gyűjtőtár magával ragadja a 48 lemez egy kiálló 53 tagját, és ezáltal a 4. ábra szerinti helyzetbe viszi a 48 lemezt.

A 3. ábra szerinti helyzetben a 49 pecek nem teljesen zárja le a 33 kidobócső szabad keresztmetszetét, hanem meghagy egy 54 rést, amelynek mérete oly módon van megválasztva, hogy a szegecstüskék eltávolításához felhasznált levegő szabadon ki tudjon lépni, vagyis a 33 kidobócsőben ne alakuljon ki túlnyomás, de elég keskeny legyen ahhoz, hogy a leszakított szegecstüskék ne tudjanak kilökődni a 49 pecek mellett.

Ez a záróelem egyébként az itt bemutatottól eltérő felépítésű húzószerkezetek esetében is alkalmazható.

Claims (12)

1. Hidropneumatikus szegecsbehúzó készülék, amelynek tokozásban elrendezett, befogópofákat körülfogó, hidraulikus húzódugattyúval összekötött befogóházzal ellátott húzószerkezete, valamint a befogópofákon felfekvő, visszatérítő dugattyúval együttműködő nyomópersely-szerkezete van, azzal jellemezve, hogy a visszatérítő dugattyú (34) és a húzódugattyú (14) között kialakított, vezérlőszerkezet (3, 4) útján vezérelt nyomás alá helyezett nyomótere (44) van.

2. Az 1. igénypont szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a visszatérítő dugattyú (34) és a befogópofák (27) közötti nyomási irány szerint merev kialakítású nyomópersely-szerkezete (30, 31) van.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy hosszanti irányban osz5

HU 223 033 Bl tott kialakítású nyomópersely-szerkezete (30, 31) van, amelynek a befogópofák felé néző része (30) sima köpenyfelületű üreges hengerként van kiképezve.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a nyomótér (44) nyomását a húzódugattyút (14) a húzási iránynak (29) megfelelő értelemben hidraulikus nyomás alá helyezve csökkentő vezérlőszerkezete (3,4) van.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy mindkét oldalán azonos nyomás alá helyezett visszatérítő dugattyúja (34) van, amelynek a húzódugattyútól (14) távolabbi oldala nagyobb effektív munkafelülettel rendelkezik, mint a húzódugattyú (14) felőli oldala.

6. Az 5. igénypont szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a visszatérítő dugattyú (34) összekötő csőbe (25) benyúló visszatérítő csővel (35) van összekötve.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a húzódugattyútól (14) távolabbi oldalán állandó nyomás alá helyezett visszatérítő dugattyúja (34) van.

8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy kidobócsövön (33) megvezetett visszatérítő dugattyúja (34) van.

9. A 8. igénypont szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a kidobócsőnek (33) tüskegyűjtő tár (46) által vezérelt, a levegő hatékony kiáramlását lehetővé tevő, de a szegecstüskék kilökődését megakadályozó méretű réssel (54) ellátott zárófelülettel rendelkező záróeleme (47) van.

10. A 9. igénypont szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a kidobócső (33) tengelyével párhuzamos tengely (50) körül elfordítható lemezen (48) elrendezett pecekként (49) kialakított záróeleme (47) van.

11. A 10. igénypont szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a kidobócsőbe (33) lényegében radiális irányban bevezethető pecekkel (49) rendelkezik.

12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti szegecsbehúzó készülék, azzal jellemezve, hogy a befogóházban (26) kialakított, meghatározott hosszban állandó keresztmetszetű horonyfenékkel rendelkező hornyokban (28) megvezetett és ezen keresztmetszethez illeszkedő befogópofái (27) vannak.