HU222803B1 - Útépítő munkáknál alkalmazott berendezés - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya útépítő munkáknál alkalmazott berendezés, amely két– felülnézetben általában négyszögletes vagy négyzetes alakú – fődarabból áll, nevezetesen egy rögzített keretből, amely a talajba vanillesztve és egy fedőelemből, amelyet ez a keret hordoz, amelykeretnek a beépítés állapotában két vízszintes támasztófelülete van,amelyek két szomszédos sarok közelében helyezkednek el, és két lejtőstámasztófelülete van, amelyek a két másik sarok közelében helyezkednekel, és ez a négy támasztófelület a fedőelem belső felületén lévőkiegészítő támasztófe- lületekkel együttműködően van kialakítva, alejtős támasztófelületek lefelé döntöttek a vízszintestámasztófelületek irányában, és a keret, a lejtős támasztófelületekkelszemben ütközővel van ellátva, amely a fedőelemen lévő kiegészítőütközővel együttműködően van kialakítva. A berendezés lényege, hogy akeret (1) ütközője és a fedőelem (2) kiegészítő ütközője úgy vankialakítva, hogy amikor a fedőelem (2) egy bármilyen pontban hatófüggőleges külső erő hatásának van kitéve, akkor a keret (1) ütközőjea fedőelem (2) kiegészítő ütközőjével úgy működik együtt, hogy afedőelemet (2) a keret (1) ütközője körül a lejtős támasztófelületekena külső erő által kiváltott reakcióerő vízszintes komponense által azütközőn gerjesztett reakció hatása alatt – saját síkjában forgatjamindaddig, amíg egy stabil egyensúlyi helyzetet elér, amelyben afedőelem (2) a négy támasztófelületével (12A, 12B, 12C, 12D) a keret(1) hozzá tartozó támasztófelületein (6A, 6B, 6C, 6D) nyugszik. ŕ

Description

A találmány tárgya útépítő munkáknál alkalmazott berendezés, amely két, felülnézetben általában négyszögletes vagy négyzetes alakú fő darabból áll, nevezetesen egy rögzített keretből, amely a talajba van illesztve és egy fedőelemből, amelyet ez a keret hordoz, amely keretnek a beépítés állapotában két vízszintes támasztófelülete van, amelyek két szomszédos sarok közelében helyezkednek el, és két lejtős támasztófelülete van, amelyek a két másik sarok közelében helyezkednek el, és ez a négy támasztófelület a fedőelem belső felületén lévő kiegészítő támaszfelületekkel együttműködőén van kialakítva, a lejtős támasztófelületek lefelé döntöttek a vízszintes támasztófelületek irányában, és a keret a lejtős támasztófelületekkel szemben ütközővel van ellátva, amely a fedőelemen lévő kiegészítő ütközővel együttműködőén van kialakítva.

A találmány alkalmazható például vízhálózatok ellenőrző vagy felügyelő kürtőinek lezáró berendezéseként, mint például a kocsiutak vagy járdák tisztítóaknáinál vagy a csatomanyílások befejező berendezéseként, mint például útépítő munkáknál alkalmazott rácsokként.

Ilyen típusú útépítő munkáknál alkalmazott berendezést ismertet a GB-A 2120303 számú szabadalmi leírás. Az ebben a leírásban ismertetett fedőlemez azonban csak akkor van stabil egyensúlyban a tartókeretén, ha csak saját súlya hat rá, vagy pedig ha egy olyan függőleges terhelés hat rá, amely egy olyan egyensúlyi háromszög belsejére hat, amelyet a két sarok, amelyben a vízszintes támaszok elhelyezkednek, és a szemben fekvő oldalon lévő középpont határoz meg.

Ezzel szemben, ha a terhelés ezen az egyensúlyi háromszögön kívül hat, például egy biciklista vagy valami más áthaladásakor, a fedőlemez felemelkedik a terheléstől legtávolabb eső lejtős támasznál. Mivel a fedőlemez elveszti az érintkezést a kerettel ezen a területen, a fedőlemez csak a két vízszintes támasznál és a másik lejtős támasznál érintkezik a kerettel, és ezért a fedőlemez a keretre három pontban támaszkodó instabil helyzetben van.

A fedőlemez ki nem egyensúlyozott helyzetéből következik, hogy egy billegés jön létre, és egy gyalogos vagy jármű áthaladásakor a fedőlemez a keretnek ötödik, és így nemkívánatos zajt okoz.

A találmány feladata, hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöbölje, és hogy egy olyan berendezést hozzon létre, amelynél bármely pontban hasson is a terhelés a fedőelemre, ez utóbbi mindig a keret négy támasztófelületén nyugodjon, és ezáltal a billegés veszélye kiküszöbölődjön.

Ezt a feladatot a találmány értelmében egy olyan berendezéssel valósítjuk meg, amelynél a keret ütközője és a fedőelem kiegészítő ütközője úgy van kialakítva, hogy amikor a fedőelem egy bármilyen pontban ható függőleges külső erő hatásának van kitéve, akkor a keret ütközője a fedőelem kiegészítő ütközőjével úgy működik együtt, hogy a fedőelemet a keret ütközője körül - a lejtős támasztófelületeken a külső erő által kiváltott reakcióerő vízszintes komponense által az ütközőn gerjesztett reakció hatása alatt - saját síkjában forgatja mindaddig, amíg egy stabil egyensúlyi helyzetet elér, amelyben a fedőelem a négy támasztófelületével a keret hozzá tartozó támasztófelületein nyugszik.

Előnyösen a keret lejtős támasztófelületeinek és a fedőelem ezekkel együttműködő lejtős támasztófelületeinek közös lejtése van, amely a vízszintessel 20° és 60° közötti szöget zár be.

Célszerűen mindegyik fő darabnál az ütköző a vízszintes támasztófelületek között fél távolságban van elhelyezve, és az egyik ütköző egy, az egyik fő darabon lévő, lényegében függőleges kiugró részként van kialakítva, és a másik ütköző egy, az előzőhöz legalább részben illeszkedő, a másik fő darabon lévő kiemelkedésben kialakított, lényegében függőleges mélyedésként van kialakítva.

Előnyösen a kiugró résznek egyenes háromszögű prizma alakja van, amelynek egyik éle egy háromszögű prizma alakú horonyba kapcsolódik, amelyet a megfelelő kiemelkedés mélyedése képez.

Célszerűen a kiugró résznek domború profilja van, és a hozzá tartozó mélyedésnek homorú profilja van.

Előnyösen a kiugró résznek egyenes háromszögű prizma alakja van, és a hozzá társított mélyedésnek homorú profilja van.

Célszerűen a mélyedés egy egyenes háromszögű prizma alakú horony, és a hozzá társított kiugró résznek domború profilja van.

Előnyösen a keret ütközőjét két függőleges vagy lefelé döntött oldallap alkotja, amelyek a keret oldalfelületére merőleges középső síkhoz képest szimmetrikusan vannak elhelyezve, a két vízszintes támasztófelülettel szomszédosán, és amelyek az oldalfelülethez képest ferdén helyezkednek el, és ezek az oldallapok a fedőelemre rögzített két kiegészítő oldallappal működnek együtt.

Célszerűen a keret mindegyik ferde oldallapja az oldalfelülettel szöget zár be, amely 20° és 60° között van.

Előnyösen a keret két vízszintes támasztófelülete háromszög alakú és mindegyikhez a keret belseje felé, egy ferde helyzetű függőleges vagy lefelé döntött oldallap csatlakozik, amelyek a keret ütközőjét képezik.

A találmányt részletesebben a rajzok alapján ismertetjük, amelyek a találmány szerinti berendezés példakénti kiviteli alakját tüntetik fel.

Az 1. ábra vázlatosan perspektivikusan és összeszerelés előtt a berendezés két fő darabját ábrázolja.

A 2. ábra az 1. ábrához hasonló ábrázolás, amely a találmány egy második kivitelét mutatja.

Az 1. ábrán vázlatosan látható berendezés egy járdái tisztítóaknát mutat, amely a rajzon nem ábrázolt járdában, vagy egy ehhez hasonló felületen, mint például egy parkoló felületén van elhelyezve, hogy lehetővé tegye egy fold alatti hálózat megvizsgálását, amelynek a zárását biztosítja.

Két öntöttvasból készült fő darabból áll, nevezetesen egy rögzített 1 keretből és egy eltávolítható fedőlemezből, amely az 1 keret 2 fedőelemét képezi.

A találmány megértésének megkönnyítése érdekében a két fő darabot szétszerelt állapotban ábrázoltuk

HU 222 803 Β1 egy olyan helyzetben, amikor a 2 fedőelem ráhelyezhető az 1 keretre.

Az 1 keret felülnézetben lényegében négyzetes vagy négyszögletes és egy függőleges 3 köténye van, amely az alapján egy, a rajzon nem ábrázolt kerületi küszöbbel van ellátva, amely arra való, hogy az 1 keretet a talajba vagy egy tartószerkezetre, mint például betonba lehessen erősíteni.

Az 1 keret két szomszédos 4A, 4B sarka egy-egy 5A, 5B támasztókiemelkedéssel van ellátva, amelyeknek felső síkja párhuzamos az 1 keret síkjával, és ily módon két vízszintes 6A, 6B támasztófelületet képez. Ezek egy síkban vannak, és körülbelül a 3 kötény középmagasságában helyezkednek el.

Az 1 keret két másik 4C, 4D sarkának mindegyike egy 5C, 5D támasztókiemelkedéssel van ellátva, amelyeknek felső síkja a 3 kötény tetejéhez közeli tartományból az 1 keret alapja felé teijed, mégpedig a szemben elhelyezkedő, vízszintes 5A, 5B támasztókiemelkedések irányában és ily módon két lejtős 6C, 6D támasztófelületet képez, amelyek egy síkba esnek, és a vízszintessel egy kb. 20-60°-os a szöget zárnak be.

A két kiemelkedő vízszintes 6A, 6B támasztófelület között fél távolságban az 1 keret 7 oldalfelülete a két 5A, 5B támasztókiemelkedésnél belülről egy 8 kiemelkedéssel van ellátva, amely a 3 kötényre van erősítve. Ez utóbbiban egy lényegében függőleges 9 mélyedés van kialakítva. A 9 mélyedésnek az 1 keret belseje felé nyitott V alakja van, és ily módon egy egyenes háromszögű prizma alakú hornyot képez.

A 8 kiemelkedésnek a szerepét a későbbiekben fogjuk megmagyarázni.

A 2 fedőelem lényegében egy 10 takarót képez, amely általában négyszögletes vagy négyzet alakú, és amelynek méretei kissé kisebbek, mint az 1 keret 3 kötényének belső méretei.

Hasonlóképpen, mint az 1 keretnél, a 2 fedőelem is a sarkaiban négy kiemelkedő 11 A, 11B, 11C, 11D támasztókiemelkedéssel van ellátva, amelyek a 10 takaró belső felületére vannak erősítve, és az 1 keret megfelelő 5A, 5B, 5C, 5D támasztókiemelkedéseivel működnek együtt.

A 2 fedőelem támasztókiemelkedéseinek a magassága olyan, hogy amikor a 2 fedőelem az 1 kereten nyugszik, akkor a 10 takaró felső felülete az 1 keret 3 kötényének felső élével egy vonalba essen.

A 2 fedőelem szomszédos két 11 A, 11B támasztókiemelkedése ily módon egy-egy vízszintes 12A, 12B támasztófelületet képez, amely az 1 keret kiegészítő vízszintes 6A, 6B támasztófelületével kerül érintkezésbe, míg a 2 fedőelem másik két 1 IC, 11D támasztókiemelkedése egy-egy lejtős 12C, 12D támasztófelületet képez, amely a hozzá tartozó ugyancsak lejtős 6C, 6D támasztófelületre fog támaszkodni az 1 kereten. A 2 fedőelem lejtős 12C, 12D támasztófelületei lefelé lejtenek, a szemben elhelyezkedő vízszintes 11 A, 11B támasztókiemelkedések irányában, és a vízszintessel egy szöget zárnak be, amely az 1 keret lejtős 6C, 6D támasztófelületeinek a dőlésszögének felel meg.

A két vízszintes 11 A, 11B támasztókiemelkedés között fél távolságban a 2 fedőelemen egy ütköző van, függőlegesen lefelé 13 kiugró rész alakjában, amely az 1 keret 8 kiemelkedésének 9 mélyedésével működik együtt.

Az ábrázolt kivitelnél ez a 13 kiugró rész egyenes háromszögű prizma alakú, amelynek élei az 1 kereten egy kiegészítő, prizma alakú 9 mélyedésbe kapcsolódnak.

Ez a különleges elrendezés, amelynél a berendezés egyik oldala lejtős támasztófelületeket tartalmaz, amelyek lefelé, a szemben fekvő oldal felé döntve együttműködnek, ahol a megfelelő és kiegészítő ütközők vannak, egy olyan négypontos statikus támasztórendszert eredményez, ahol a 2 fedőelem egyidejűleg támaszkodik négy 12A, 12B, 12C, 12D támasztófelületével az keret hozzá tartozó négy 6A, 6B, 6C, 6D támasztófelületére, egy olyan terhelés hatására, amely a 2 fedőelemre hat, a 2 fedőelem végeinél elhelyezett négy 11 A, 11B, 11C, 11D támasztókiemelkedés által határolt négyszög bármely pontjában.

Ennek a rendszernek a működése olyan, hogy egy bármely pontban ható külső függőleges erő hatására a fedőelem a hárompontos támaszkodásból destabilizálódik, hogy megkeresse a negyedik támaszkodópontot. Valójában a 2 fedőelemre ható terhelés először azt érintkezésbe hozza az 1 keret négy támasza közül a másik három támasszal, nevezetesen a két vízszintes hordozófelületű 6A, 6B támasszal és a két lejtős támasztófelületű 6C, 6D támasz közül az egyikkel, mégpedig azzal, amelyik közelebb van a függőleges erő támadási pontjához. A 2 fedőelemre kifejtett függőleges erő ily módon kezdetben három reakcióerőt hoz létre az 1 kerettel szemben. Ezek közül a reakcióerők közül kettő, amely a két vízszintes hordozófelületű 6A, 6B támaszból származik, függőleges és felfelé mutat. A harmadik reakcióerő, amely a ferde támasztófelület lejtőjére merőleges, egy vízszintes és egy függőleges komponenssel rendelkezik. A reakcióerő vízszintes komponense a lejtős támasztófelületen az ütközőt működésre készteti, amelynek a reakciója képtelen egy egyensúlyi állapot létrehozására a második lejtős támasztófelület kiegészítő részvétele nélkül, aminek eredményeképpen a vízszintes vetületben a három erő egyensúlyi rendszere jön létre.

Ebből a célból a 2 fedőelem függőleges középső 13 kiugró része és az 1 keret 8 kiemelkedésének 9 mélyedése, amellyel a 13 kiugró rész együtt működik, egy csuklópántként viselkedik, ami lehetővé teszi a 2 fedőelem enyhe forgását a saját síkjában a 8 kiemelkedés körül. így a lefelé mutató függőleges erő hatására a 2 fedőelem forogni kezd a 8 kiemelkedés körül, amelyre támaszkodik a 13 kiugró rész közvetítésével, és mindez addig megy végbe, amíg az 1 keret lejtős második támasztófelületével érintkezésbe nem jut, lehetővé téve ezáltal, hogy a 2 fedőelem megtalálja és megőrizze stabil egyensúlyát.

Ebben az egyensúlyi helyzetben a 2 fedőelem támaszkodó reakcióerőinek az 1 keret lejtős 6C, 6D támasztófelületeire ható vízszintes komponensei ki vannak egyensúlyozva a vízszintes reakció által, amely a 13 kiugró rész és az 1 keret 8 kiemelkedése közötti érintkezésből származik.

Az így kapott stabil állapot, amikor a 2 fedőelem egyidejűleg négy 12A, 12B, 12C, 12D támasztófelülete

HU 222 803 Bl révén az 1 keret megfelelő 6A, 6B, 6C, 6D támasztófelületein nyugszik, minden billegési jelenséget megakadályoz.

Az 1. ábrán leírt kiviteli példával kapcsolatban látható, hogy az 1 keret 8 kiemelkedésének 9 mélyedése és a vele a 2 fedőelemen társított 13 kiugró rész háromszögű prizmaként van kialakítva, amelynek V alakú kiegészítő profilja megkönnyíti a 13 kiugró rész csuklós illesztését a 9 mélyedésbe, amely az ágyazását képezi.

Egy más változatnál azonban más együttműködő profilokat is alkalmazhatunk a 13 kiugró rész és a 9 mélyedés számára, például egy domború profilú vagy V alakú kiugró részt, amely egy kiegészítő homorú mélyedéssel működik együtt, vagy egy domború profilú kiugró részt, amelynek lekerekítése egy V alakú mélyedésben ül le.

Egy más változatnál a 13 kiugró rész és a hozzá társított 9 mélyedés megfordítható a berendezés fő darabjainál, amikor is a 13 kiugró rész az 1 keretre van erősítve, és a 9 mélyedéssel ellátott 8 kiemelkedés a fedőelemre vagy a rácsra van erősítve.

Másrészt előnyös lehet, ha nem kívánjuk a fedőelemet egyetlen szerelési helyzetben a keretre erősíteni, és meg kívánjuk könnyíteni a kezelőszemély munkáját, különösen akkor, amikor a berendezés négyzet alakú. Ilyenkor a keret és a fedőelem mindegyik oldalfelületének végét egy vízszintes hordozófelületű kiemelkedő támasszal, valamint egy lefelé és a szemben lévő oldalfelület felé döntött hordozófelületű kiemelkedő támasszal látjuk el, és mindegyik oldalfelület közepében egy együttműködő együttest helyezünk el, amely egy kiegészítő kiugró részből és egy mélyedéssel ellátott kiemelkedésből áll. A fedőelem ekkor a keretre szerelhető bármely, egymáshoz képest 90°-ban eltolt szögbeni helyzetben, és biztosítja minden szerelési helyzetben a keret négy támaszon való egyidejű felfekvését.

A 2. ábra szerinti kivitel abban különbözik az 1. ábra szerintitől, hogy az 1 kereten és a 2 fedőelemen alkalmazott ütközők másképp vannak elhelyezve.

Az 1 keret 6A, 6B vízszintes támasztófelületű két 5A, 5B támasztókiemelkedésének mindegyike felülnézetben háromszög alakú, és az 1 keret belseje felé egy lényegében függőleges felülete van, amely az 1 keret két 5A, 5B támasztókiemelkedésével szomszédos 7 oldalfelületéhez képest ferdén van elhelyezve.

Ez a két függőleges felület ily módon két ferde 14A, 14B oldallapot képez, amelyek az 1 kereten az ütközőt képezik. A két 14A, 14B oldallap szimmetrikusan van elhelyezve a középső függőleges síkhoz képest, amely merőleges az 1 keret 7 oldalfelületére, és ezzel a 7 oldalfelülettel egy β szöget zárnak be, amely 20° és 60° között van, előnyösen kb. 45°-kal egyenlő.

Ennek megfelelő módon a 2 fedőelemnek is van két ferde és függőleges 15A, 15B oldallapja, amelyek a vízszintes 12A, 12B támasztófelületekhez csatlakoznak lefelé, és amelyek alkalmasak arra, hogy az 1 keret 14A, 14B oldallapjaival működjenek együtt, amelynek kiegészítő ütközőit képezik.

így tehát amikor a 2 fedőelem a helyére van téve az 1 kereten, és egy lefelé mutató függőleges erőt alkalmazunk a 2 fedőelem bármelyik pontján, ez destabilizálva van az egyik támaszkodópontnál három pontra, hogy megkeresse a negyedik támaszkodópontot. Valójában a függőleges külső erő, amely a 2 fedőelemre hat, azt először az 1 keret vízszintes 6A, 6B támaszfelületeivel, valamint a 6C, 6D lejtős támaszfelületű két támasz közül azzal hozza érintkezésbe, amelyik közelebb van az erő támadópontjához.

Ebből következik, hogy az 1 keret ferde támasztófelületén egy támaszkodó reakcióerő lép fel, amelynek vízszintes komponense, az 1 keret egyik oldalával párhuzamosan, az azzal szemben elhelyezkedő vízszintes támasz felé mutat. Ezt a vízszintes reakcióerőt ugyanakkor nem tudják kiegyenlíteni azok a vízszintes reakcióerők, amelyek az 1 keret ferde 14A, 14B oldallapjaira merőlegesen hatnak, és amelyek ezeknek a 14A, 14B oldallapoknak az ezekhez a 2 fedőelemen társított ferde 15 A, 15B oldallapokkal való érintkezésből származnak.

Ezeknek a vízszintes reakcióerőknek a kiegyensúlyozása céljából a 2 fedőelemnek a negyedik támasszal kell érintkezésbe kerülnie, vagyis az 1 keret második ferde támaszával, azért, hogy ezen egy támaszkodó reakcióerő jöjjön létre, amelynek vízszintes komponense lehetővé teszi a rendszer kiegyensúlyozását.

A negyedik támasz részvételét akkor étjük el a függőleges erő hatása alatt, ha a 2 fedőelemet a vízszintes síkban egy kissé elforgatjuk az ütközők körül, amelyeket az keret ferde 14A, 14B oldallapjai képeznek, mindaddig, amíg a 2 fedőelem az 1 keretnek kezdetben nem terhelt, ferde támaszkodófelületével érintkezésbe nem kerül.

Ily módon egy stabil állapotot hozunk létre, amelyben a 2 fedőelem egyidejűleg négy 12A, 12B, 12C, 12D támasztófelületével az 1 keret négy kiegészítő 6A, 6B, 6C, 6D támasztófelületén nyugszik, ezáltal minden billegési jelenséget kiküszöbölve.

Meg kell jegyezni, hogy a 2 fedőelem elforgatása a saját síkjában, amely lehetővé teszi, hogy az utóbbi megtalálja és megőrizze az 1 kereten a négypontos stabil támaszkodását, az 1 keret 14A, 14B oldallapjai ferdeségének és a 2 fedőelem kiegészítő 15A, 15B oldallapjai ferdeségének köszönhető.

Megjegyezzük azonban, hogy az 1 keret ferde 14A, 14B oldallapjai nem szükség szerint függőlegesek, hanem lehetnek más változatban lefelé döntöttek.

Végül az 1 keret ferde 14A, 14B oldallapjainak és a fedőelem kiegészítő ferde 15A, 15B oldallapjainak nem kell szükségszerűen a vízszintes támaszokkal társítva lenniük, hanem elhelyezhetők ezeknek a vízszintes támaszoknak a közös oldalfelületén, az oldalfelületre merőleges középső síkhoz képest szimmetrikusan elhelyezett helyeken.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Útépítő munkáknál alkalmazott berendezés, amely két - felülnézetben általában négyszögletes vagy négyzetes alakú - fő darabból áll, nevezetesen egy rögzített keretből, amely a talajba van illesztve, és egy fedőelemből, amelyet ez a keret hordoz, amely keretnek a beépítés álla4

   HU 222 803 Bl potában két vízszintes támasztófelülete van, amelyek két szomszédos sarok közelében helyezkednek el, és két lejtős támasztófelülete van, amelyek a két másik sarok közelében helyezkednek el, és ez a négy támasztófelület a fedőelem belső felületén lévő kiegészítő támasztófelületekkel együttműködőén van kialakítva, a lejtős támasztófelületek lefelé döntöttek a vízszintes támasztófelületek irányában, és a keret, a lejtős támasztófelületekkel szemben, ütközővel van ellátva, amely a fedőelemen lévő kiegészítő ütközővel együttműködőén van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a keret (1) ütközője és a fedőelem (2) kiegészítő ütközője úgy van kialakítva, hogy amikor a fedőelem (2) egy bármilyen pontban ható függőleges külső erő hatásának van kitéve, akkor a keret (1) ütközője a fedőelem (2) kiegészítő ütközőjével úgy működik együtt, hogy a fedőelemet (2) a keret (1) ütközője körül - a lejtős támasztófelületeken a külső erő által kiváltott reakcióerő vízszintes komponense által az ütközőn geqesztett reakció hatása alatt - saját síkjában forgatja mindaddig, amíg egy stabil egyensúlyi helyzetet elér, amelyben a fedőelem (2) a négy támasztófelületével (12A, 12B, 12C, 12D) a keret (1) hozzá tartozó támasztófelületein (6A, 6B, 6C, 6D) nyugszik.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a keret (1) lejtős támasztófelületeinek (6C, 6D) és a fedőelem (2) ezekkel együttműködő lejtős támasztófelületeinek (12C, 12D) közös lejtése van, amely a vízszintessel 20° és 60° közötti szöget zár be.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy mindkét fő darabnál az ütköző a vízszintes támasztófelületek (6A, 6B; 12A, 12B) között fél távolságban van elhelyezve, és az egyik ütköző egy, az egyik fő darabon lévő, lényegében függőleges kiugró részként (13) van kialakítva, és a másik ütköző egy, az előzőhöz legalább részben illeszkedő, a másik fő darabon lévő kiemelkedésben (8) kialakított, lényegében függőleges mélyedésként (9) van kialakítva.
4. 4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kiugró résznek (13) egyenes háromszögű prizma alakja van, amelynek egyik éle egy háromszögű prizma alakú horonyba kapcsolódik, amelyet a megfelelő kiemelkedés (8) mélyedése (9) képez.
5. 5. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kiugró résznek (13) domború profilja van, és a hozzá tartozó mélyedésnek (9) homorú profilja van.
6. 6. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a kiugró résznek (13) egyenes háromszögű prizma alakja van, és a hozzá társított mélyedésnek (9) homorú profilja van.
7. 7. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mélyedés (9) egy egyenes háromszögű prizma alakú horony, és a hozzá társított kiugró résznek (13) domború profilja van.
8. 8. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a keret (1) ütközőjét két függőleges vagy lefelé döntött oldallap (14A, 14B) alkotja, amelyek a keret (1) oldalfelületére (7) merőleges középső síkhoz képest szimmetrikusan vannak elhelyezve, a két vízszintes támasztófelülettel (6A, 6B) szomszédosán, és amelyek az oldalfelülethez (7) képest ferdén helyezkednek el, és a fedőelem (2) ütközőjét a keret (1) oldallapjaival (14A, 14B) együttműködő kialakítású két kiegészítő oldallap (15A, 15B) alkotja.
9. 9. A 8. igénypont szerinti berendezés, azzaljellemezve, hogy a keret (1) mindegyik ferde oldallapja (14A, 14B) az oldalfelülettel (7) szöget zár be, amely 20° és 60° között van.
10. 10. A 8. vagy 9. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a keret (1) két vízszintes támasztófelülete (6A, 6B) háromszög alakú, és mindegyikhez a keret (1) belseje felé egy ferde helyzetű függőleges vagy lefelé döntött oldallap (14A, 14B) csatlakozik, amelyek a keret (1) ütközőjét képezik.