HU223049B1 - Négyzet vagy téglalap alakú útburkolati eszköz, amely egy tartókeretből és egy fedélből áll - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya útburkolati eszköz, amely két, négyzet vagytéglalap befoglaló alakú, sík főelemből áll, úgymint egy, a talajbaillesztendő, rögzített tartókeretből és egy, a tartókeret általalátámasztott, dugasz vagy rács formájában kialakított fedélből áll,amely útburkolati eszköznek – beépített állapotban – két, a tartókeretkét szomszédos sarkánál lévő vízszintes támaszfelülete és két, atartókeret két másik sarkánál elhelyezkedő, rézsútos támaszfelületevan, és a négy támaszfelület a fedél alsó felületéhez erősített négytámaszfelülethez illeszkedik, és azokkal együttműködően vankialakítva. Az útburkolati eszköz lényege, hogy a rézsútostámaszfelületek (6C, 6D, 12C, 12D) lefelé, a vízszintes támaszfe-lületek (6A, 6B, 12A, 12B) felé néző irányban ferdén helyezkednek el,és a tartókeret (1) – minden rézsútos támaszfelület (6C, 6D) közelében– egy belső kiálló résszel (7C, 7D) van ellátva, amelyeknek a hozzájuktartozó rézsútos támaszfelülettel (6C, 6D) szemben ellentámaszt képezőoldalfelületei (9C, 9D) vannak, amelyek síkban a tartókeretnek (1) arézsútos támaszfelületekkel (6C, 6D) szomszédos oldalfelületéhez (8)képest ferdén helyezkednek el, az ellentámaszt képező oldalfelületek(9C, 9D) a tartókeret (1) belseje felé, egymás felé összetartóirányokban fekszenek, és a fedélhez (2) erősített, kiegészítőellentámaszt képező oldalfelületekkel (13C, 13D) együttműködően vannakkialakítva. ŕ

Description

Az útburkolati eszköz lényege, hogy a rézsútos támaszfelületek (6C, 6D, 12C, 12D) lefelé, a vízszintes támaszfelületek (6A, 6B, 12A, 12B) felé néző irányban ferdén helyezkednek el, és a tartókeret (1) - minden rézsútos támaszfelület (6C, 6D) közelében - egy belső kiálló résszel (7C, 7D) van ellátva, amelyeknek a hozzájuk tartozó rézsútos támaszfelülettel (6C, 6D) szemben ellentámaszt képező oldalfelületei (9C, 9D) vannak, amelyek síkban a tartókeretnek (1) a rézsútos támaszfelületekkel (6C, 6D) szomszédos oldalfelületéhez (8) képest ferdén helyezkednek el, az ellentámaszt képező oldalfelületek (9C, 9D) a tartókeret (1) belseje felé, egymás felé összetartó irányokban fekszenek, és a fedélhez (2) erősített, kiegészítő ellentámaszt képező oldalfelületekkel (13C, 13D) együttműködőén vannak kialakítva.

A találmány tárgya útburkolati eszköz, amely két, négyzet vagy téglalap befoglaló alakú, sík főelemből áll, úgymint egy, a talajba illesztendő, rögzített tartókeretből és egy, a tartókeret által alátámasztott, dugasz vagy rács formájában kialakított fedélből áll, amelynek - beépített állapotban - két, a tartókeret két szomszédos sarkánál lévő, vízszintes támaszfelülete és két, a tartókeret két másik sarkánál elhelyezkedő, rézsútos támaszfelülete van, és a négy támaszfelület a fedél alsó felületéhez erősített négy támaszfelülethez illeszkedik, és azokkal együttműködőén van kialakítva.

A találmány pontosabban egy vízhálózat vizsgálójáratának vagy ellenőrző nyílásának a záróeszközére, mint például az úttesten vagy a járdán kialakított nyílások záróeszközére, vagy egy olyan műszaki gödör vagy árok záróeszközére vonatkozik, amely lehetővé teszi a föld alatti távközlési kábeleket, televíziós kábeleket vagy egyéb kábeleket tartalmazó hálózathoz való hozzáférést. A találmány alkalmazható csatomanyílások fedőlemezeként is, mint például a közúti daraboknál használt rácsoknál.

Egy ilyen típusú útburkolati eszköz ismeretes a DE-1104447 számú szabadalmi leírásból, ahol a két rézsútos támaszfelület lefelé lejtős, és egymás irányába lejtenek. Ebben az elrendezésben a dugasz formájában kialakított fedél csak akkor van stabil egyensúlyban a tartó keretén, amikor arra kizárólag a saját tömege hat, vagy ha egy olyan függőleges irányú terhelés hat rá, amely hatását egy egyensúlyi háromszög belsejében fejti ki, amely egyensúlyi háromszöget megközelítőleg az a két sarok határolja, ahol a vízszintes támaszok elhelyezkednek, valamint az azokkal szemben lévő oldal közepe.

Ezzel szemben, ha az ezen egyensúlyi háromszögön kívül hat rá egy erő, nevezetesen egy gyalogos, kerékpáros vagy más áthaladása során, a dugasz a terhelés támadáspontjától legtávolabbi rézsútos szintjére emelkedik fel; és miután elveszítette az érintkezést a tartókerettel ebben a tartományban, a dugasz már csak a két vízszintes támaszfelületen és a másik rézsútos támaszfelületen fekszik fel a tartókeretre.

Ennek eredményeképp a fedél elveszíti egyensúlyát, aminek hatására billegni fog, és a fedél nekiütődik a tartókeretnek, amikor azon gyalogosok vagy járművek haladnak keresztül, és így nem kívánt zajt kelt.

A találmány célja ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése oly módon, hogy bárhol legyen is a terhelés támadáspontja a burkolati elemen, ez utóbbi mindig a tartókeret négy támaszfelületén nyugodjon úgy, hogy mindenfajta billegést megakadályozzon.

A kitűzött célt a találmány szerint egy olyan útburkolati eszköz kialakításával értük el, amelynél a rézsútos támaszfelületek lefelé, a vízszintes támaszfelületek felé néző irányban ferdén helyezkednek el, és a tartókeret minden rézsútos támaszfelület közelében egy belső kiálló résszel van ellátva, amelyeknek a hozzájuk tartozó rézsútos támaszfelülettel szemben ellentámaszt képező oldalfelületei vannak, amelyek síkban a tartókeretnek a rézsútos támaszfelületekkel szomszédos oldalfelületéhez képest ferdén helyezkednek el, az ellentámaszt képező oldalfelületek a tartókeret belseje felé, egymás felé összetartó irányokban fekszenek, és a fedélhez erősített, kiegészítő ellentámaszt képező oldalfelületekkel együttműködőén vannak kialakítva.

Előnyös, ha a találmány szerinti útburkolati eszköz az alábbi jellemzők közül eggyel vagy többel is rendelkezik :

- A tartókeret rézsútos támaszfelületei és a fedél azokkal együttműködő, lejtős támaszfelületei a függőlegessel egyforma, 15° és 45° közötti szöget zárnak be.

- A tartókeret ellentámaszt képező felületei a tartókeretnek a két rézsútos támaszfelülettel szomszédos oldalfelületére merőleges középsíkjához képest szimmetrikusan vannak elhelyezve.

- A tartókeret ellentámaszt képező felületei és a fedél ellentámaszt képező felületei függőlegesek.

- A tartókeret ellentámaszt képező felületei lefelé meredeken lejtő elhelyezkedésűek, és a függőlegessel a rézsútos támaszfelületeknél kisebb, vagy azokkal megegyező nagyságú szöget zárnak be.

- A fedél két ellentámaszt képező felülete közül mindegyik egy, a fedél alsó felületéhez erősített kiemelkedés belső oldalfelületét képezi, amely kiemelkedés külső oldalfelülete a tartókeret rézsútos támaszfelületével együttműködő, lejtős támaszfelületet képez.

- A tartókeret ellentámaszt képező felületei befelé futnak a tartókeretnek a két rézsútos támaszfelülettel szomszédos oldalfelületének irányában, és azokkal, vízszintes metszetben, 10° és 30° közötti szöget zárnak be.

A találmány szerinti útburkolati eszközt az alábbiakban kiviteli példa kapcsán és a mellékelt rajzra való hivatkozással ismertetjük részletesebben.

Az 1. ábra egy találmány szerinti útburkolati eszköz két fő részét szemlélteti vázlatosan, nézetben, összeszerelés előtt.

HU 223 049 Bl

A 2. ábrán az útburkolati eszköz látható összeszerelés után, az 1. ábra II-II vonala mentén vett metszetben.

Az 1. és 2. ábrákon vázlatosan szemléltetett útburkolati eszköz például olyan, a talajba süllyeszthető eszköz, amelyet a (nem ábrázolt) úttestre, vagy pedig egy ennek megfelelő felületre helyeznek, és amely egy föld alatti kábelhálózathoz vagy hasonlóhoz való hozzáférést biztosító műszaki kamrát burkol, és az üreg biztosítja ennek a kamrának a lezárását.

Az útburkolati eszköz két főelemből áll, nevezetesen egy sajtolható öntvényből, azaz egy rögzített 1 tartókeretből és egy mozgatható 2 fedélből, amely az 1 tartókeret fedőelemét képezi.

A találmány megértését azzal könnyítjük meg, hogy a két főelemet, az 1 tartókeretet és a 2 fedelet szétszerelt állapotban szemléltetjük az 1. ábrán, olyan helyzetben, ahol a 2 fedél az 1 tartókeretére történő felhelyezésre kész állapotban van.

Az 1 tartókeret felülnézetben négyzet vagy téglalap alakú és egy függőleges 3 szoknyája van, amely az aljánál egy (nem ábrázolt) körbefútó merevítőlemezzel van ellátva, amelynek szerepe az, hogy lehetővé teszi az 1 tartókeretnek a talajba vagy egy tartószerkezetre, például egy beton tartószerkezetre való beillesztését.

Az 1 tartókeret két szomszédos 4A és 4B sarka egyegy 5A, 5B támaszfelülettel van ellátva, amelyek az 1 tartókeret síkjával párhuzamos sík tetején támaszkodnak fel, és így két vízszintes 6A, 6B támaszfelületet képeznek. Ez utóbbiak közös síkban, a függőleges 3 szoknya magasságának kb. a felénél helyezkednek el.

Az 1 tartókeret két másik 4C, 4D sarka egy-egy 5C, 5D támaszfelülettel van ellátva, amelyek a függőleges 3 szoknya felső részétől az 1 tartókeret alja felé futnak, a velük szemben elhelyezkedő 5B, 5A támaszfelületek irányában, és így két rézsútos 6C és 6D támaszfelületet képeznek. A 6C és 6D támaszfelületek közös síkban vannak, és a függőlegessel egy kb. 15° és 45° közötti, előnyösen 20° és 35° közötti a szöget zárnak be.

A rézsútos 5C és 5D támaszfelületek közelében az 1 tartókeret, a belsejében, egy-egy 7C, 7D kiálló résszel van ellátva, amelyek az 1 tartókeret aljától kb. az 1 tartókeret függőleges 3 szoknyája magasságának háromnegyedéig nyúlnak felfelé, és amelyek a síkban vízszintesen fekszenek az 1 tartókeret 8 oldalfelületével lényegében párhuzamos irányban a két rézsútos 6C, 6D támaszfelülettel szomszédosán, a két 7C és 7D kiálló rész pedig az 1 tartókeretnek az egyik, a 8 oldalfelületre merőleges oldalára van felerősítve.

A 7C és 7D kiálló részeknek ezenkívül a hozzájuk tartozó rézsútos 6C és 6D támaszfelületekkel szemben egy-egy 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelülete van, amelyek, az itt leírt példában, síkok és lényegében függőlegesek (kis hátszöget zárnak be); ezek a 9C és 9D ellentámaszt képező oldalfelületek ellenkező irányban is dőlhetnek, a függőlegeshez viszonyított dőlésszög ekkor kisebb vagy egyenlő a rézsútos 6C, 6D támaszfelületek dőlésének a szögével.

A két 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelület az 1 tartókeret 8 oldalfelületére merőleges, középső, függőleges síkra nézve szimmetrikusan vannak elhelyezve, amely függőleges sík lényegében az 1 tartókeret szimmetriasíkját képezi, és a 9C és 9D ellentámaszt képező oldalfelületek az 1 tartókeretnek azon oldalához képest rézsútosan helyezkednek el, amelyhez a 7C, 7D kiálló részek hozzá vannak erősítve. A 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelületek tehát az 1 tartókeret 8 oldalfelületéhez képest rézsútosan vannak elhelyezve, és a velük szemben elhelyezett rézsútos 6C, 6D támaszfelületekkel, a vízszintes síkban, egy β szöget zárnak be, amelynek nagysága kb. 10° és 30° között, előnyösen 15° és 25° között van. A két 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelület tehát az 1 tartókeret 8 oldalfelülete felé néz, és a velük szemben elhelyezkedő rézsútos 6C, 6D támaszfelületekkel, vízszintes metszetben, egy-egy, az 1 tartókeret külseje felé nyitott V alakú profilt határoz meg.

Ezen két 9C és 9D ellentámaszt képező oldalfelület fontosságát az alábbiakban fogjuk elmagyarázni.

A 2 fedél lényegében egy általában véve négyzet vagy téglalap alakú 10 sík takarólemezt tartalmaz, amelynek alakja az 1 tartókeret alakjának felel meg, és méretei valamivel kisebbek az 1 tartókeret függőleges 3 szoknyájának belső méreteinél.

Az 1 tartókerettel megegyező módon a 2 fedél is el van látva a sarkaiban négy 11 A, 11B, 11C és 11D támaszelemmel, amelyek a 10 sík takarólemez belső felületéhez vannak hozzáerősítve, és szerepük az, hogy az 1 tartókeret velük szemben elhelyezkedő 5A, 5B, 5C, 5D támaszfelületeivel működjenek együtt.

A 2 fedél 11A, 11B, 11C és 11D támaszelemeinek magassága akkora, hogy amikor a 2 fedél az 1 tartókereten nyugszik, a 2 fedél 10 sík takarólemezének felső felülete egy szintben van az 1 tartókeret függőleges 3 szoknyájának felső vékony szélével.

A 2 fedél két szomszédos 11 A, 11B támaszelemének tehát egy-egy vízszintes 12A, 12B támaszfelülete van, amelyek az 1 tartókeret hozzájuk illeszkedő alakú, vízszintes 6A, 6B támaszfelületével fognak érintkezésbe lépni, míg a 2 fedél két másik 1 IC és 1 ID támaszelemének lejtős 12C, 12D támaszfelületei vannak, amelyek az 1 tartókeret szintjénél a hozzájuk tartozó, rézsútos 6C, 6D támaszfelületeire fognak támaszkodni. A 2 fedél rézsútos 12C, 12D támaszfelületei a 11C, 11D támaszelemek külső oldalfelületeit képezik, a velük szemben elhelyezkedő, vízszintes 11B, 11A támaszelemek irányában lefelé rézsútosan helyezkednek el, és a függőlegessel olyan szöget zárnak be, ami megfelel az 1 tartókeret 6C, 6D támaszfelületei a dőlésszögének.

A 2 fedél 1 IC, 11D támaszelemeinek belső oldalfelületei, azaz azok a felületek, amelyek a velük szemben elhelyezkedő, vízszintes 12B, 12A támaszfelületek felé néznek, egy-egy 13C, 13D ellentámaszt képező oldalfelületet képeznek, amelyek arra a célra szolgálnak, hogy az 1 tartókeret átellenes 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelületeivel együttműködjenek. A 2 fedél két 13C, 13D ellentámaszt képező oldalfelülete tehát, a leírt példában, sík és lényegében függőleges; a 2 fedélnek a 11C, 11D támaszelemeivel szomszédos oldalfelülete felé rézsútosan helyezkednek el, és ezzel az oldalfe3

HU 223 049 Bl lülettel, vízszintes metszetben egy, az 1 tartókeret 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelületei β dőlésszögének megfelelő szöget zárnak be.

Ez a sajátságos elrendezés, amelyben az útburkolati eszköz egyik oldalán egymással együttműködő, rézsútos, és a másik oldal irányában lejtő, támaszfelületek vannak, ahol vízszintes támaszfelületek találhatók, a rézsútos támaszfelületek azokhoz illeszkedő alakú, ellentámaszt képező oldalfelületekkel vannak társítva, amelyek az útburkolati eszköz fő darabjait képező 1 tartókeret és 2 fedél szintjén egymással szemben vannak elhelyezve, ily módon egy négypontos statikus támaszrendszerhez vezet. Ebben a rendszerben a 2 fedél négy 12A, 12B, 12C és 12D támaszfelülete segítségével egyidejűleg nyugszik az 1 tartókeret azokkal társított 6A, 6B, 6C és 6D támaszfelületein, amikor terhelés hat a 2 fedélre, a 2 fedél széleinél elhelyezett négy 11 A, 11B, 11C és 11D támaszelem által határolt négyszög bármely pontján.

A gyakorlatban ennek a rendszernek a működése olyan, hogy egy, a 2 fedél bármely pontjában kifejtett külső, függőleges erő hatására a 2 fedél mindenekelőtt érintkezésbe kerül az 1 tartókeret négy támaszfelülete közül hárommal, azaz a két vízszintes 6A és 6B támaszfelülettel, valamint a rézsútos 6C és 6D támaszfelületek közül az egyikkel, éspedig azzal, amelyik a terhelés támadáspontjához közelebb helyezkedik el. A 2 fedélre kifejtett függőleges erő, amely lefelé irányul, ily módon kezdetben az 1 tartókeret három ellentétes irányú reakcióerejét hozza létre. Ezen reakcióerők közül kettő, amelyek a vízszintes 6A és 6B támaszfelületekből származnak, függőlegesek és felfelé irányulnak. A harmadik reakcióerőnek, amely az elsőként terhelt, rézsútos 6C vagy 6D támaszfelületre merőleges, van egy, az 1 tartókeret belseje felé irányuló vízszintes összetevője, és egy felfelé irányuló függőleges összetevője. Ez a vízszintes összetevő a 6C vagy 6D támaszfelülettel szemben elhelyezkedő, függőleges 9C vagy 9D ellentámaszt képező oldalfelületnek az erőhatásban való részvételét idézi elő, ami egy, a 9C vagy 9D ellentámaszt képező oldalfelületre merőleges, vízszintes reakcióerő formájában lép fel.

A kezdetben az erőhatás által ért rézsútos 6C vagy 6D támaszfelület és a vele társított 9C vagy 9D ellentámaszt képező oldalfelület által képezett első pár szintjén így kapott reakcióerő a 2 fedél kismértékben történő elmozdulását idézi elő, a vízszintes vetítési síkban, a 6C vagy 6D támaszfelületből és 9C vagy 9D ellentámaszt képező oldalfelületből álló első pár által képezett V alakú profil külseje felé, egészen addig, amíg az 1 tartókeret negyedik sarkában elhelyezkedő, és a második párt képező 6D vagy 6C támaszfelület és 9D vagy 9C ellentámaszt képező oldalfelülettel való érintkezést elő nem idézi, amely második párt az a rézsútos 6D vagy 6C támaszfelület képezi, amelyet kezdetben nem ért erőhatás, valamint a vele társított 9D vagy 9C ellentámaszt képező oldalfelület.

Ily módon olyan stabil egyensúlyi helyzethez jutunk, amelyben a 2 fedél négy 11 A, 11B, 1 IC és 1 ID támaszeleme segítségével az 1 tartókeret azokkal társított 5A, 5B, 5C és 5D támaszfelületein nyugszik.

Ebben az egyensúlyi helyzetben a 2 fedél támaszkodásából adódó reakcióerőinek az 1 tartókeret 6C vagy 6D támaszfelülete és 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelülete által képezett első pár szintjén képződő vízszintes eredőjét az 1 tartókeret második párját képező 6D vagy 6C támaszfelület és 9D vagy 9C ellentámaszt képező oldalfelületei szintjén képződő vízszintes összetevő kiegyenlíti. Másrészt a 2 fedélre kifejtett függőleges erőt az 1 tartókeret két 6A, 6B támaszfelületének szintjén fellépő függőleges reakcióerők és az 1 tartókeret rézsútos 6C, 6D támaszfelületei szintjén a 2 fedél támaszkodó reakcióerőinek a függőleges összetevői kiegyenlítik.

Az így elért stabil állapot megakadályozza a 2 fedél bármiféle billegését.

Ezenkívül az előnyös kiviteli alak, amelyet a fentiekben írtunk le, nemcsak akkor biztosítja a 2 fedél stabilitását, amikor az függőleges terhelésnek van kitéve, de lehetővé teszi azt is, hogy a 2 fedél mindenfajta vízszintes irányú elmozdulásnak ellenálljon, amikor ez utóbbi például egy jármű fékezése vagy gyorsítása következtében érintőirányú hatásoknak van kitéve.

Valójában, amikor a 2 fedél egy, az 1 tartókeret 8 oldalfelületére merőleges, a két rézsútos 5C, 5D támaszfelületnél ható, vízszintes irányú erő hatásának van kitéve, a 2 fedél stabilitását, ezen erő irányának függvényében, vagy a 2 fedél két 13C, 13D ellentámaszt képező oldalfelületének az 1 tartókeret két átellenes részénél lévő 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelületén való felütközése, vagy a 2 fedél két 11C, 11D támaszelemének az 1 tartókeret azokkal társított, rézsútos 5C, 5D támaszfelületén való felütközése biztosítja.

Ez utóbbi esetben az a dőlésszög elegendően nagy ahhoz, hogy biztosítsa az érintkezés fenntartását az tartókeret két rézsútos 6C és 6D támaszfelülete és a fedél azokkal társított, rézsútos 12C és 12D támaszfelülete között, megakadályozva ezzel a 2 fedél bármilyen vízszintes irányú elmozdulását.

A legkritikusabb esetben, amikor a 2 fedélre kifejtett vízszintes irányú erő az 1 tartókeret 8 oldalfelületével párhuzamos irányú, az 1 tartókeret két 6C, 6D támaszfelületéből és 9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelületéből álló pár közül az egyik kötelező jelleggel ki van téve a 2 fedél azokhoz tartozó 1 IC, 1 ID támaszelemei által előidézett erőknek, miközben a másik párt képező 6D vagy 6C támaszfelület és 9D vagy 9C ellentámaszt képező oldalfelület közül csak a rézsútos támaszfelület van az erőnek kitéve.

A 2 fedélre kifejtett vízszintes irányú erőt tehát a rézsútos 6C, 6D támaszfelületekre merőlegesen és az erőhatásnak kitett támaszfelület/ellentámaszt képező oldalfelületpár azzal társított ellentámaszt képező oldalfelületére merőlegesen fellépő vízszintes reakcióerők eredője, valamint a másik pár 6C vagy 6D támaszfelülete/9C, 9D ellentámaszt képező oldalfelülete szintjén a rézsútos támaszfelületre merőlegesen fellépő vízszintes reakcióerő egyensúlyozza ki.

Tehát ismét egy olyan stabil egyensúlyt értünk el, amelyben a 2 fedél a négy 11 A, 11B, 11C és 11D tá1

HU 223 049 Bl maszeleme révén az 1 tartókeret azokkal társított 5A, 5B, 5C, 5D támaszfelületein nyugszik.

A találmány szerinti megoldás következésképpen lehetővé teszi, hogy egyszerű és gazdaságos módon mindig fenntartsuk a 2 fedél négy pontjának támaszkodását az 1 tartókeretére, megakadályozva ilyen módon mindenfajta billegést.

Claims (7)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Útburkolati eszköz, amely két, négyzet vagy téglalap befoglaló alakú, sík főelemből áll, úgymint egy, a talajba illesztendő, rögzített tartókeretből és egy, a tartókeret által alátámasztott, dugasz vagy rács formájában kialakított fedélből áll, amely útburkolati eszköznek - beépített állapotban - két, a tartókeret két szomszédos sarkánál lévő vízszintes támaszfelülete és két, a tartókeret két másik sarkánál elhelyezkedő, rézsútos támaszfelülete van, és a négy támaszfelület a fedél alsó felületéhez erősített négy támaszfelülethez illeszkedik, és azokkal együttműködőén van kialakítva, azzal jellemezve, hogy a rézsútos támaszfelületek (6C, 6D, 12C, 12D) lefelé, a vízszintes támaszfelületek (6A, 6B, 12A, 12B) felé néző irányban ferdén helyezkednek el, és a tartókeret (1) - minden rézsútos támaszfelület (6C, 6D) közelében - egy belső kiálló résszel (7C, 7D) van ellátva, amelyeknek a hozzájuk tartozó rézsútos támaszfelülettel (6C, 6D) szemben ellentámaszt képező oldalfelületei (9C, 9D) vannak, amelyek síkban a tartókeretnek (1) a rézsútos támaszfelületekkel (6C, 6D) szomszédos oldalfelületéhez (8) képest ferdén helyezkednek el, az ellentámaszt képező oldalfelületek (9C, 9D) a tartókeret (1) belseje felé, egymás felé összetartó irányokban fekszenek, és a fedélhez (2) erősített, kiegészítő ellentámaszt képező oldalfelületekkel (13C, 13D) együttműködőén vannak kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti útburkolati eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartókeret (1) rézsútos támaszfelületei (6C, 6D) és a fedél (2) azokkal együttműködő, lejtős támaszfelületei (12A, 12B) a függőlegessel egyforma, 15° és 45° közötti szöget (a) zárnak be.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti útburkolati eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartókeret (1) ellentámaszt képező oldalfelületei (9C, 9D) a tartókeretnek (1) a két rézsútos támaszfelülettel (6C, 6D) szomszédos oldalfelületére (8) merőleges középsíkjához képest szimmetrikusan vannak elhelyezve.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti útburkolati eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartókeret (1) ellentámaszt képező oldalfelületei (9C, 9D) és a fedél (2) ellentámaszt képező felületei (13C, 13D) függőlegesek.

5. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti útburkolati eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartókeret (1) ellentámaszt képező oldalfelületei (9C, 9D) lefelé meredeken lejtő elhelyezkedésűek, és a függőlegessel a rézsútos támaszfelületeknek a függőlegessel bezárt szögénél (6C, 6D) kisebb, vagy azokkal megegyező nagyságú szöget (a) zárnak be.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti útburkolati eszköz, azzal jellemezve, hogy a fedél (2) két ellentámaszt képező felületei (13C, 13D) közül mindegyik egy, a fedél (2) alsó felületéhez erősített támaszelem (11C, 11D) belső oldalfelületét képezi, amely támaszelem (11C, 11D) külső oldalfelülete a tartókeret (1) rézsútos támaszfelületeivel (6C, 6D) együttműködő, lejtős támaszfelületet (12C, 12D) képez.

7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti útburkolati eszköz, azzal jellemezve, hogy a tartókeret (1) ellentámaszt képező oldalfelületei (9C, 9D) a tartókeretnek (1) a két rézsútos támaszfelülettel (6C, 6D) szomszédos oldalfelületének (8) irányában befelé nyúlnak, és azokkal - vízszintes metszetben - 10° és 30° közötti szöget (β) zárnak be.