HU222421B1 - Vasalat ablakhoz - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya vasalat (1) ablakhoz vagy hasonlóhoz egykávahoronyban elhelyezendő vasalatrésszel (20 tolórúd, 30homloklemez). A vasalat egy vasalatrészén (20 tolórúd, 30 homloklemez)a kávahorony (21) két szemben lévő horonyfalával együtt működőtartóelem (40) van. Az ablak kávahornyában elhelyezendő minden vasa-lat a kávahoronyba behelyezhető, beállítható, és a tartóelemsegítségével ebben a beállított helyzetben tartható a vasa- latnak akávahoronyban történő tulajdonképpeni rögzítéséig. Így valamennyimegtartott és előre helyezett vasalat egy csavarozási folyamatbanrögzíthető az ablakon. A vasalatban, amely ablakhoz vagy hasonlóhozszolgál, és egy kávahoronyban (11) elhelyezendő első vasalatrésszel(30 homloklemez) és az első vasalatrészhez (30 homloklemez)viszonyítva mozgó második vasalatrésszel (30 homloklemez, 60csatlakoztatóelem) van ellátva, a második vasalat- részt (20 tolórúd,60 csatlakoztatóelem) egy külön tartóelem (40) ellenállásával szembenlehet az első vasalatrészhez (30 homloklemez) képest mozgatni. ŕ

Description

A találmány tárgya vasalat ablakhoz vagy hasonlóhoz egy kávahoronyban elhelyezendő vasalatrésszel.

Általánosan ismert, hogy az ablakkilincsen végzett forgatómozgásokat, illetőleg az ablakhajtás helyzeteit az ablak egy kifelé nyitott kávahomyában vezetett tolórudak segítségével vezetik tovább például az ablak billenőcsapágyaihoz. A kávahomyot kifelé lezáró homloklemez révén van a tolórúd a kávahoronyban vezetve és tartva.

Kávahomyokkal készített ablaknál minden vasalatrészt, amelyet egy kávahoronyba kell betenni, így például a tolórudat és a homloklemezt egyenként, kézileg helyezik be a kávahoronyba, megfelelően beállítják, majd azonnal csavarozzák, hogy a vasalatrész ebben a beállított helyzetben rögzítve legyen. A beépítésnek ez a minden vasalatrésznél ismétlődő sora, vagyis a behelyezés, a beállítás és a csavarozás, nagyon munkaigényes és nagyon időigényes, továbbá megnehezíti a vasalatrészek beépítésének automatizálását.

Találmányunk célja a bevezetésben leírt jellegű vasalat olyan továbbfejlesztése, amellyel a vasalat ablakba vagy hasonlóba való beépítéséhez szükséges szerelési munka és szerelési idő csökkenthető.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy egy vasalatrészen a kávahorony két szemben lévő horonyfalával együtt működő tartóelem van.

Ennek a találmány szerinti vasalatnak így az a lényeges előnye, hogy mindegyik, az ablak egy kávahornyában elhelyezendő vasalat már a megfelelő kávahoronyba helyezhető, beállítható és a tartóelem segítségével ebben a beállított helyzetben a vasalat tulajdonképpeni rögzítéséig a kávahoronyban tartható. így valamennyi tartott és előre helyezett vasalatot egy csavarozási folyamatban lehet az ablakon rögzíteni. A tartóelem a kávahoronyban hosszirányban eltolhatóan tartható, úgyhogy a tartóelem révén a kávahoronyban elhelyezett vasalatot csak előre helyezve el kell helyezni. A vasalatok csavarozása előtt ekkor csak arra van szükség - ha egyáltalán szükség van -, hogy a vasalatot a megfelelő tartóelemnek a kávahoronyban való eltolásával még finoman beállítsák. A tartóelem a kávahoronyba oldhatatlanul vagy oldhatóan lehet behelyezve. Ekkor több, egy tartóelemmel a megfelelő kávahomyokban tartott és előre helyezett vasalatot egy csavarozóállomáson, egyetlen munkalépésben lehet az ablakhoz csavarozni. Ezáltal az egész beépítési folyamat jobban automatizálható.

A vasalatrész, amelyen a tartóelem rögzítve van, lehet például a kávahomyot takaró homloklemez és/vagy a kávahoronyban eltolhatóan elhelyezett tolórúd.

Az egyik különösen előnyös kiviteli alakban a tartóelemnek a felé eső horonyfal irányában van egy szorítószakasza. Amikor a tartóelem a kávahoronyba be van helyezve, akkor a szorítófelület és a megfelelő horonyfal között ható erő ellene hat annak, hogy a tartóelem és így a vasalat magától kilépjen a kávahoronyból.

Egy másik előnyös kiviteli alakban a tartóelemen a felé mutató horonyfal irányában kiálló kiugrás van, amely a kávahoronyban mögé nyúlva tartható. Amikor a tartóelem be van helyezve a kávahoronyba, akkor ez a kiugrás például mögé nyúlhat egy, oldalt a kávahoronyba előre álló horonykiugrásnak. így a tartóelem és vele együtt a vasalatrész biztosan tartva van a kávahoronyban. A tartóelem egy, a kávahoronyban lévő homlokoldali nyíláson át a kávahoronyba hosszirányban, vagy előnyös módon a kávahorony nyitott oldalfelületén át, vagyis a hosszirányára keresztben vezethető be.

A találmány tárgya továbbá vasalat ablakhoz vagy hasonlóhoz legalább egy, egy kávahoronyban elhelyezendő első vasalatrésszel és egy, az első vasalatrészhez képest mozgatható második vasalatrésszel.

Az ilyen vasalatot képezheti például a kávahoronyt takaró homloklemez (első vasalatrész) és a homloklemezhez képest a kávahoronyban eltolhatóan elhelyezett tolórúd (második vasalatrész). Itt a homloklemez többnyire a tolórúd vezetésére szolgál.

Ismertek ezenkívül olyan vasalatok, amelyekben egy sarokirányváltó van egy megfelelő kávahoronyban rögzítve. Az ilyen sarokirányváltó sarokhomloklemezének (első vasalatrész) egy második homloklemezzel való összekapcsolására csatlakoztatóelemeket (második vasalatrész) használnak, amelyek a sarokhomloklemez csatlakoztatandó végén eltolhatóan vannak tartva. Amikor a sarokhomloklemez a kávahoronyba be van helyezve, akkor ezek a csatlakoztatóelemek először a sarokhomloklemeznek csak a csatlakoztatandó végén nyúlnak túl, és így nem akadályozzák a második homloklemez behelyezését a kávahoronyba. A csatlakoztatóelemet csak akkor tolják el a második homloklemezen túlnyúló helyzetébe, amikor a második homloklemez is be van helyezve a kávahoronyba. Ezután a csatlakoztatóelemet és a két homloklemezt a kávahoronyban csavarozással rögzítik.

Ahhoz, hogy a sarokirányváltó behelyezett állapotában a csatlakoztatóelem nem túlnyúló alaphelyzetében legyen, az ismert sarokirányváltóknál a fém sarokhomloklemezen a csatlakoztatóelemek környezetében egy domborítás van, amely a csatlakoztatóelemet alaphelyzetében visszatartja, és amelyet a csatlakoztatóelemnek a túlnyúló véghelyzetbe való eltolása végett le kell küzdeni. Az ehhez szükséges tolóerő a gyártási tűrések miatt mindenesetre változó. Ez különösen a csatlakoztatóelem kézi eltolásakor hátrányos.

Találmányunk további célja ezért a bevezetésben leírt jellegű vasalat olyan tökéletesítése, hogy a második vasalatrész eltolásához lehetőleg változatlan tolóerőre legyen szükség.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a második vasalatrész egy külön tartóelem ellenállásával szemben van az első vasalatrészhez képest mozgathatóan kialakítva. Ebben a találmány szerinti vasalatban a második vasalatrész eltolásakor leküzdendő ellenállást a külön tartóelemmel tetszőlegesen lehet beállítani. A tartóelemnek az egy vasalatrésszel együtt működő része például lehet rugalmas, úgyhogy a második vasalatrész mozgásának ellene ható ellenállást egyszerűen rugalmas alakváltozással hozzuk létre. A tartóelem anyagának és felületi szerkezetének alkalmas megvá2

HU 222 421 Β1 lasztásával a leküzdendő ellenállás (súrlódóerő) tetszőlegesen állítható be.

Az egyik különösen előnyös kiviteli alakban az első vasalatrész egy homloklemez, elsősorban a kávahoronyban el nem tolhatóan elhelyezett homloklemez, és a második vasalatrész a homloklemezen eltolhatóan tartott csatlakoztatóelem. A tartóelem segítségével a csatlakoztatóelemet addig tartjuk nem túlnyúló alaphelyzetében, amíg túl nem nyúlhat az első homloklemezhez csatlakoztatandó, a kávahoronyban elhelyezett második homloklemezen.

Az egyik különösen előnyös kiviteli alakban a tartóelemnek van legalább egy, a második vasalatrész felé mutató és azzal együtt működő súrlódó felülete, aminek következtében a második vasalatrész mozgásának ellen hat egy súrlódási ellenállás.

Ennek a kiviteli alaknak egy különösen előnyös továbbfejlesztése értelmében a legalább egy súrlódó felület egy rugózóan rögzített kar szabad végén van kialakítva. Ez lehetővé teszi a tartóelemnek, illetőleg a tartóelem súrlódó felületének előfeszítését a második vasalatrész irányában, valamint kimozdítását is a második vasalatrész mozgási pályájából.

Egy további előnyös kiviteli alakban a második vasalatrész a mozgási irányban a tartóelemtől eltolt helyzetében a mozgási iránnyal szemben rögzítve van, például a tartóelem reteszelve mögé nyúlhat az eltolt második vasalatrésznek. Ennek a rögzítésnek az az előnye, hogy az egyszer már eltolt második vasalatrész ebben az eltolt helyzetben tartható. Elsősorban akkor, ha a második vasalatrész egy csatlakoztatóelem, általában már nincs is szükség az ellenkező mozgási irányban való eltolásra.

A tartóelemet tulajdonképpeni funkciója - egy vasalatrész tartása egy kávahoronyban és/vagy egy második vasalatrész egy vasalatrészhez viszonyított mozgásának gátlása - mellett más célokra is lehet használni. Ehhez egy előnyös kiviteli alakban a tartóelem az első és a második vasalatrész között van rögzítve, úgyhogy a tartóelem ütköző vagy felfekvési felületként szolgálhat egy mozgó vasalatrész, különösen egy tolórúd számára.

A tartóelem egy további előnyös kiviteli alakban fröccsöntött műanyag alkatrész. így a tartóelem különösen olcsón gyártható, és anyaga révén rugalmas.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy ablak kávahomyába behelyezhető vasalat oldalnézete, a

2. ábra az 1. ábra szerinti vasalat tartóelemének nézete ferdén felülről, a

3. ábra egy rögzítőelemmel összekötött 2. ábra szerinti tartóelem oldalnézete, a

4. ábra a 3. ábra szerinti, tolórúdon rögzített elrendezés nézete ferdén alulról, az

5. ábra egy ablak kávahomyába helyezett 1. ábra szerinti vasalat metszete.

A találmány már ismertetett és később ismertetendő jellemzőit a találmány értelmében önmagukban és tetszőleges kombinációkban alkalmazni lehet. Az ábrázolt és leírt kiviteli alakok nem tekinthetők befejezett felsorolásnak, hanem inkább a találmány felvázolását célzó, példaképpeni jellegük van.

Az 1. ábrán egy készre szerelt, egy ablak kávahornyába behelyezhető 1 vasalat látható, amely egy sarokirányváltó része lehet. Az 1 vasalat tartalmaz egy homloklemezt és egy ehhez viszonyítva eltolhatóan vezetett 20 tolórudat. A 20 tolórúd és a 30 homloklemez között lévő 40 tartóelemmel az 1 vasalat a kávahoronyban tartható. A vasalat ezenkívül tartalmaz egy 50 rögzítőelemet 52,53 rögzítőpofával és egy, a 62 nyíl irányában (jobbra) eltolhatóan a 30 homloklemezen tartott 60 csatlakoztatóelemet.

Az 1. ábrán a 60 csatlakoztatóelemet jobbra eltolt véghelyzetében ábrázoltuk. A 60 csatlakoztatóelem kezdeti alaphelyzetét a 60 csatlakoztatóelem egy 61 kiugrásának a 30 homloklemez egy 32 felfekvési vállára való felfekvése definiálja. A 30 homloklemezen lévő 34 csap a 60 csatlakoztatóelem vezetésére szolgál. A 60 csatlakoztatóelem ebben az 1. ábrán látható véghelyzetben a 40 tartóelem segítségével reteszelve van. Erre később még részletesebben kitérünk.

A 2. ábrán látható 40 tartóelemnek lényegében A alakú keresztmetszete van. Két 41 külső oldalán több szorítókiugrás alakjában egy-egy kifelé elálló 42 szorítófelület van. A 41 külső oldal, illetőleg a 42 szorítófelület a 40 tartóelemben lévő hosszirányú 43 rés révén befelé rugózhat. Az A alakú 40 tartóelem nyitott oldalán két, egymással összekötött, L alakú 44 kar van, amelyeknek a szabad 45 karvégei a 40 tartóelemen felfelé túlnyúlnak (1. ábra). A szabad 45 karvégek és ezek homlokoldali ferde 45a felülete (súrlódó felülete) funkcióját lentebb részletesebben leírjuk. A 40 tartóelemben van továbbá két középső 46 és 47 nyílás, amelyeken az 50 rögzítőelem két, 52 és 53 rögzítőpofáját (1. ábra) át lehet dugni.

A 3. ábrán a 40 tartóelem és az 50 rögzítőelem összerakott állapotban látható. Az 50 rögzítőelem lap alakú 51 alsó részéből visszarugózóan két pár, 52 és 53 rögzítőpofa emelkedik ki, amelyek között van egyegy átmenő 54 rögzítőnyílás. A két, egymástól az 55 és 56 mélyedés által elválasztott pár között egy 57 szegecscsap áll ki a 40 tartóelem fölé. A 40 tartóelem a középső kereszthídjával az 56 mélyedésbe, L alakú 44 karjaival az 55 mélyedésbe van behelyezve úgy, hogy szorosan felfekszik az 50 rögzítőelem felső oldalára.

A 4. ábrán az összerakott 40 tartóelem és 50 rögzítőelem a 30 homloklemezre helyezve látható. A 30 homloklemez - a 32 felfekvési váll miatt visszaugró elülső lemezvégének kivételével - szélesebb, mint a 40 tartóelem a 42 szorítófelületeinél. A két L alakú 44 kar szabad 45 karvégei átnyúlnak a 30 homloklemezben lévő egy-egy 33 nyíláson és kiállnak a 30 homloklemez felső oldalából.

Az 5. ábrán egy 10 profilkeret 11 kávahomyában elhelyezett 1 vasalat látható. A 30 homloklemez a 11 kávahoronyba benyúló két 12 horonykiugrásra fekszik fel, és az 50 rögzítőelem a 13 horonyfenékre fekszik fel. A 42 szorítófelületek (1. ábra) a 12 horonykiugrá3

HU 222 421 Β1 sok magasságában vannak, és minthogy a két 12 horonykiugrás közötti távköz valamivel kisebb, mint a 40 tartóelemnek a két 42 szorítófelületnél fennálló szélesség, ezért ennek következtében szorító- vagy súrlódóerő keletkezik a 40 tartóelem és a 12 horonykiugrások között. Ez az erő elegendő ahhoz, hogy a 40 tartóelemet és vele együtt az 1 vasalatot all kávahoronyban szorítólag tartsa.

A 20 tolórúd a 30 homloklemez és az 50 rögzítőelem között eltolhatóan van tartva. Evégett van benne egy hosszirányú 21 nyílás (5. ábra), amelyen az 52, 53 rögzítőpofa átnyúlik. Az 57 szegecscsap a 30 homloklemez egy nyílásában van elszegecselve. A 60 csatlakoztatóelem a 30 homloklemezen hosszirányban eltolhatóan van tartva a 34 csappal, amely a 60 csatlakoztatóelemben lévő hosszirányú 63 nyíláson átnyúlik, és ezáltal annak hosszirányú mozgását határolja. Az 5. ábrán a 60 csatlakoztatóelemet ugyancsak eltolt véghelyzetében ábrázoltuk, amelyben a 40 tartóelem szabad 45 karvégeinek beugrása révén van tartva.

A 60 csatlakoztatóelem kezdeti alaphelyzetében a szabad 45 karvégeket a 60 csatlakoztatóelem lefelé kitéríti és ezáltal előfeszíti. Az ehhez szükséges rugalmasságot a műanyagból előállított 40 tartóelem és az L alakú karok geometriája biztosítja. A szabad 45 karvégek, illetőleg a súrlódó 45a felület részben előfeszítve a 60 csatlakoztatóelem alsó oldalára fekszenek fel (1. ábra) és részben benyúlnak a hosszirányú 63 nyílásba.

Ahhoz, hogy a 60 csatlakoztatóelem az 1. és 5. ábrán ábrázolt véghelyzetébe eltolódjon, meghatározott tolóerő szükséges, hogy a 40 tartóelem szabad 45 karvégeit a hosszirányú 63 nyílásból kinyomja, és a szabad karvégek, illetőleg a súrlódó 45a felület és a 60 csatlakoztatóelem között ható súrlódást leküzdje. Mivel a szabad 45 karvégek a 60 csatlakoztatóelem irányában elő vannak feszítve, ezért a 60 csatlakoztatóelemen lévő 65 kiugrás mögé benyúlva reteszelődnek (5. ábra), ha a 60 csatlakoztatóelem el van tolva véghelyzetébe. A 60 csatlakoztatóelem a véghelyzetében túlnyúlik az ugyancsak all kávahoronyban elhelyezett, nem ábrázolt további homloklemezen. A két homloklemezt és a 64 rögzítőlyukakkal ellátott 60 csatlakoztatóelemet a 10 profilkerettel összecsavarozzuk, úgyhogy nincs szükség a 60 csatlakoztatóelem eltolására a 62 nyíllal jelölt iránnyal (1. ábra) szemben.

Claims (11)

1. Vasalat (1) ablakhoz vagy hasonlóhoz egy kávahoronyban (11) elhelyezendő vasalatrésszel (20,30), azzal jellemezve, hogy a vasalatrészen (20, 30) a kávahorony (11) két szemben lévő horonyfalával (12) együtt működő tartóelem (40) van.

2. Az 1. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a tartóelemnek (40) a felé eső horonyfal (12) irányában van egy kiálló szorítófelülete (42).

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a tartóelemen (40) a felé mutató horonyfal (12) irányában kiálló kiugrás van.

4. Vasalat (1) ablakhoz vagy hasonlóhoz egy kávahoronyban (11) elhelyezendő első vasalatrésszel (30), és az első vasalatrészhez (30) viszonyítva mozgathatóan kialakított második vasalatrésszel (20, 60), azzal jellemezve, hogy a második vasalatrész (20, 60) egy külön tartóelem (40) ellenállásával szemben van az első vasalatrészhez (30) képest mozgathatóan kialakítva.

5. A 4. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy az első vasalatrész egy homloklemez (30), és a második vasalatrész a homloklemezen (30) eltolhatóan tartott csatlakoztatóelem (60).

6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a tartóelemnek (40) van legalább egy, a második vasalatrész (20, 60) felé mutató és azzal együtt működő súrlódó felülete (45a).

7. A 6. igénypont szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a legalább egy súrlódó felület (45a) egy rugózóan rögzített kar (44) szabad karvégén (45) van kialakítva.

8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a második vasalatrész (60) a mozgási irányban a tartóelemtől (40) eltolt helyzetében a mozgási iránnyal (62) szemben rögzítve van.

9. A 4-8. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a vasalatot (1) a kávahoronyban (11) az első és/vagy második vasalatrészen (20, 30) lévő tartóelem (40) tartja.

10. Az 1-9, igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (40) az első és a második vasalatrész (20, 60) között van rögzítve.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti vasalat, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (40) fröccsöntött műanyag alkatrész.