HU219553B - Zárhenger - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya zárhenger (10), amely legalább egy magbefogadófuratot (14) tartalmazó házegységből (12), a legalább egyzármagbefogadó furatban (14) forgathatóan rögzített zármagegységből(16), a zármagegységben (16) mozgathatóan elhelyezett, a házoldalizárlattartó elemekkel (20) együtt működő, zármagoldali zárlattartóelemekből (22) és a zármagegységen (16) belül lévő, a zármagoldalizárlattartó elemekhez (22) szolgáló mű- ködtetőszervet befogadócsatornából (26) áll; a zármagegységben (16) van egy csapágytest (24),amely egy henger alakú külső kerületi felületével a zármagbefogadófurat (14) henger alakú belső kerületi felületére fekszik fel, és acsapágytesten (24) attól külön előállított tengelyirányúbiztosítóelemek[zármagtányér (30), szorítógyűrű-elem (42)] vannakelhelyezve, amelyek a külső kerületi felületen sugáriránybantúlnyúlnak, és a zármagegységnek (16) a zármagbefogadó furatban (14)való tengelyirányú rögzítésére szolgálnak. A találmány szerintizárhengert az jellemzi, hogy a zármagegység (16) bevezetésoldalivégrészében (28) a csapágytesttől (24) külön darabot képezőzármagtányér (30) van, és a zármagtányért (30) rögzítő tengelyiránybanalakzáró összekötő elemei, például fecskefarkprofiljai (46, 48)vannak. ŕ

Description

A találmány tárgya zárhenger. A zárhenger legalább egy zármagbefogadó furatot tartalmazó házegységből, a legalább egy zármagbefogadó furatban lévő forgatható zármagegységből, a zármagegységben mozgathatóan elhelyezett, a házoldali zárlattartó elemekkel együtt működő, zármagoldali zárlattartó elemekből és a zármagegységen belül lévő, a zármagoldali zárlattartó elemekhez szolgáló működtetőszervet befogadó befogadócsatomából áll. A zármagegységben van egy csapágytest, amely egy henger alakú külső kerületi felületével a zármagbefogadó furat henger alakú belső kerületi felületére fekszik fel. A csapágytesten attól külön előállított tengelyirányú biztosítóelemek vannak elhelyezve, amelyek a külső kerületi felületen sugárirányban túlnyúlnak, és a zármagegységnek a zármagbefogadó furatban való tengelyirányú rögzítésére szolgálnak.

Ilyen zárhenger például a CH-A-674 542 számú svájci szabadalmi bejelentésből ismeretes. Ebben az ismert zárhengerben egy zármagegység egy csapágytestet tartalmaz, amelynek a működtetőszervet befogadó végétől távoli végszakasza sugárirányban kiálló kerületi karimával van ellátva, hogy a csapágytestet és ezzel a zármagegységet a zármagbefogadó furatból való kihúzás ellen biztosítsa. Ennek az ismert zárhengemek az összeállításakor a csapágytestet a megfelelő zármagbefogadó furat hátoldali végszakasza felől ebbe betolják, majd a csapágytestnek a működtetőszervet befogadó nyílásánál egy fejet tolnak be a csapágytest axiális irányában. Ezzel a csapágytest a zármagbefogadó furathoz képest másik axiális irányban is biztosítva van. Ennél a ismert zárhengemél azonban problémát jelent, hogy egyrészt a házegységet úgy kell kialakítani, hogy a csapágytestet befogadó házegységszakaszokat el lehessen választani egymástól, és így a csapágytestet egy sugárirányban kiálló kerületi karimával hátulról a megfelelő zármagbefogadó furatba be lehessen tolni, másrészt ennek a zárhengemek az előállításához és különösen ezen zárhenger zármagegységének előállításához a csapágytest henger alakú nyers darabjának külső kerületét le kell esztergálni, hogy integrált, sugárirányban kiálló kerületi karimával rendelkező csapágytestet kapjanak. Ez a munkafolyamat viszont idő- és költségigényes.

Az EP-A-0 049 051 számú európai szabadalmi bejelentésből ismeretes továbbá egy zárhenger gépjármű kormányzárához. A zármagegység ebben az ismert zárhengerben is tartalmaz egy csapágytestet, amelynek az egyik végszakaszán azon integráltan kialakított, sugárirányban kiálló kerületi karima van, hogy a csapágytestet a megfelelő zármagbefogadó füratban az eltolódás ellen az egyik irányban rögzítse.

Találmányunk célja ezzel szemben olyan zárhenger, amelynél egyrészt a zárhengert alkotó alkatrészeket egyszerűen és olcsón lehet előállítani, másrészt a zárhengert a lehető legegyszerűbben lehet összeállítani.

Ezt a feladatot a bevezetésben leírt jellegű zárhenger tekintetében a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a zármagegység egy bevezetésoldali végrészében - amely felől a működtetőszerv a működtetőszervet befogadó csatornába bevezethető - a csapágytesttől külön darabot képező zármagtányér van, és a zármagtányért rögzítő, tengelyirányban alakzáróan ható összekötő elemei, például fecskefarkprofiljai vannak.

A találmány szerinti zárhenger zármagegységének előállításakor ekkor a csapágytesthez henger alakú nyers darabot lehet alkalmazni, amelynek a sugárirányú mérete már megegyezik a csapágytest maximális sugárirányú méretével. így a csapágytestet nem kell megmunkálni, vagyis a technika állásától eltérően külső kerületi felületénél nem kell leesztergálni. így a csapágytestet olcsón lehet például húzott anyagból, így sárgarézből vagy hasonló anyagból elkészíteni.

A zármagtányér sugárirányú mérete a csapágytest maximális sugárirányú méreténél nagyobb lehet, hogy a bevezetésoldali végrészen létrejöjjön az első tengelyirányú biztosítóelem. Mivel ekkor a csapágytest maximális sugárirányú méretén sugárirányban túlnyúló zármagtányér a csapágytest külső kerületi felülete és a zármagbefogadó furat belső kerületi felülete közötti határterületet kifelé takarhatja, ezért egyrészt nehezebbé válik por, piszok vagy hasonló behatolása a találmány szerinti zárhengerbe, másrészt ezen a határterületen közel lehetetlenné válik a zárlattartó elemek kívülről való manipulálása.

Ha az alakzáró összekötő elemek a szétkapcsolódás ellen azzal vannak biztosítva, hogy a zármagbefogadó füratban vannak elhelyezve, akkor ez garantálja, hogy a találmány szerinti zárhenger összeállítása után a zármagtányért gyakorlatilag nem lehet eltávolítani a csapágytesttől, hacsak nem távolítják el az egész csapágytestet a zármagbefogadó furatból. Ez tovább fokozza a találmány szerinti zárhenger nyújtotta biztonságot.

Az alakzáró összekötő elemeket egyszerű módon, a zármagegység tengelyére lényegében merőleges tolómozgással lehet összekötési állapotba hozni.

Az alakzáró összekötő elem kialakítása végett a találmány értelmében a zármagtányéron és a bevezetésoldali végrészen alakzáróan egymásba kapcsolódó profilelemek vannak. Az alakzáróan egymásba kapcsolódó profilelemeket egy külső fecskefarkprofil és egy belső fecskefarkprofil képezheti. A profilelemek ilyen kialakítása azt is biztosítja, hogy a zármagtányért tengelyirányban nem lehet a csapágytestről lehúzni. Ehhez először a belső fecskefarkprofil két, a külső fecskefarkprofilt átfogó szakaszát sugárirányban kifelé kellene hajlítani. Ez azonban nem lehetséges, mivel a profilelemek a zármagbefogadó furaton belül vannak elhelyezve.

A külső fecskefarkprofilt a csapágytesten, a belső fecskefarkprofilt a zármagtányéron lehet elhelyezni.

Annak érdekében, hogy a találmány szerinti zárhengert a működtetőszervvel egyszerű módon lehessen működtetni, a találmány értelmében a zármagtányérban van egy átmenőrés a működtetőszerv számára, amely a működtetőszervnek profilozott kulcsszárral történő kialakítása esetén lehetővé teszi, hogy az adott típusú zárhengerhez adaptált működtetőszervek egy csoportjához tartozó kulcsszárprofilok átmenjenek rajta.

Ha ennek az átmenőrésnek sokszög alakú profilja, előnyös módon hosszúkás téglalap alakú profilja van, amely axiális vetületben burkolóvéget képez a működ2

HU 219 553 Β tetőszervet befogadó csatorna adott típusú zárhengemél előforduló profilozásai számára, akkor különböző zárhengerekhez a működtetőszerv adott kialakításától függetlenül egyetlen típusú zármagtányért lehet alkalmazni. Ez egyrészt tovább csökkenti a találmány szerinti zárhenger gyártási költségeit, másrészt jelentősen csökkenti a készletezési költségeket.

Ezenkívül a zármagtányér ellátható azonosítási jellel. Ez például lehetővé teszi, hogy a zárhengerek egy csoportjának jelölése alapján - amely zárhengerek ugyanazzal az azonosítási jellel ellátott zármagalkatrészeket tartalmaznak - a zárhengercsoportnak például egy házban történő beépítése után ezt a csoportot már a zármagtányérok megtekintése útján azonosítsák, és így az ehhez a csoporthoz tartozó kulcsokat egyszerű módon válasszák ki. Mivel ekkor a különböző zárhengerek azonosításához csak különböző azonosítási jelekkel ellátott, különböző zármagtányérok szükségesek, és a zárhengerek más részeit nem kell az azonosítás végett különféleképpen kialakítani, ezért az ilyen zárhengerek gyártójánál jelentősen csökkennek a gyártási és készletezési költségek.

A zárhengerek feltörésére ismert módon önmetsző menettel ellátott csavart vagy szerszámot csavarnak be a működtetőszervet befogadó csatornába, majd erős húzással az egész zárhengert kihúzzák például az ajtóból. Ennek megakadályozására a találmány értelmében a zármagtányér legalább részben, a működtetőszerv számára szolgáló átmenőrés környékén azonban mindenképpen a csapágytest anyagánál keményebb anyagból, elsősorban keményfémből áll. Ilyen kemény anyag használata esetén egyrészt jóval nehezebbé válik egy ilyen csavar vagy ilyen szerszám becsavarása a zármagegységbe, másrészt a csavar vagy szerszám sugárirányban kiálló menetszakaszai nem tudnak bevágni a kemény anyagba, úgyhogy a csavar vagy szerszám és a zármagtányér közötti tartás nem elegendő ahhoz, hogy az egész zárhenger kitépéséhez szükséges erőt átvigye.

Előnyös módon a zármagtányér keményebb anyagának tengelyirányú kiterjedése legalább az átmenőréssel határos részen úgy van méretezve, hogy a zárfeltörő szerszámoknál rendelkezésre álló szokványos menet csavarozási hornyába ez az anyag nem nyúlhat be. A kemény anyag ekkora tengelyirányú kiterjedése biztosítja, hogy az alkalmazott csavarok vagy szerszámok, amelyeknek a menetemelkedése általában kisebb, mint a kemény anyagnak ez a tengelyirányú kiterjedése, menetükkel nem tudják a zármagtányért teljesen áthidalni. Ezáltal ki van zárva a csavar vagy szerszám menetszerű, illetőleg alakzáró egymásba kapcsolódása a zármagtányér kemény anyagával.

Ezenkívül vagy ehelyett egyrészt a zármagtányér, másrészt a csapágytest között és a működtetőszervet befogadó csatorna közelében a csapágytesten és/vagy a zármagtányéron a csapágytest anyagánál keményebb anyagú, előnyös módon keményfém betétrészeket lehet elhelyezni. Amint ezt az előbb, a zármagtányér kapcsán leírtuk, a betétrészek biztosítják, hogy egyrészt nehezebbé váljon egy csavar vagy szerszám becsavarása a zármagegységbe, másrészt azt, hogy a csavar vagy szerszám és a zármagtányér közötti tartás ne legyen elegendő ahhoz, hogy az egész zárhenger kitépéséhez szükséges erőt átvigye.

A betétrészek előnyös módon a csapágytest és a zármagtányér egymás felé álló részmélyedéseiben vannak elhelyezve, amelyek az adott betétrész körvonalával lényegében megegyező körvonallá egészülnek ki. Ebben az esetben a zármagtányémak a csapágytesttel egy axiális irányban alakzáróan erőátvivő kötéssel történő összekötésekor, ami a zármagtányémak a csapágytesthez képest sugárirányú eltolásával hozható létre, a részmélyedések lényegében párhuzamosak lesznek az összekötést létrehozó eltolás irányával.

Ismét annak megakadályozása végett, hogy a csavar vagy szerszám a betétrészekkel menetszerűen, illetőleg alakzáróan egymásba kapcsolódjon, a találmány értelmében két betétrésznek, amelyek között a működtetőszerv számára áthaladási lehetőség van, a működtetőszervet befogadó csatorna tengelyirányában akkora kiterjedése van, hogy a zárfeltörő szerszámoknál rendelkezésre álló szokványos menet csavarozási hornyába nem nyúlhatnak be.

Annak érdekében, hogy a csapágytest a zármagbefogadó furatban mindkét axiális irányban biztosítva legyen, a találmány értelmében a csapágytestnek a bevezetésoldali végrészével ellentett végrészében, a csapágytest külső kerületi felületében második axiális biztosítóelem kialakítása végett van egy kerületi horony egy szorítógyűrű elem befogadására, amelynek a sugárirányú mérete nagyobb, mint a csapágytest maximális sugárirányú mérete.

A találmány szerinti zárhenger lehet például kettős zárhenger, különösen egy darabként előállított zárhengerházzal ellátott kettős zárhenger.

A csapágytest maximális sugárirányú mérete lehet a külső kerületi felületénél.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy hosszmetszet, amelyen vázlatosan ábrázoltuk egy találmány szerinti zárhenger felépítését, a

2. ábra metszet az 1. ábra II—II síkjában, amelyen elsősorban a találmány szerinti zárhenger zármagegysége látható.

Az 1. ábrán látható egy 10 zárhenger. A 10 zárhenger kettős zárhenger típusú, amilyet például olyan házajtókban vagy lakásajtókban használnak, amelyeknek mindkét oldalról zárhatónak kell lenniük. Utalunk azonban arra, hogy a jelen találmány ugyanúgy használható egyoldalas típusú zárhengerekben is, amelyeket például szekrényajtókban vagy hasonlókban használnak, amelyeknek csak az egyik oldalról kell zárhatóknak lenniük.

A 10 zárhenger tartalmaz egy 12 házegységet, amelyben 14,14’ zármagbefogadó furatok vannak a megfelelő 16,16’ zármagegység befogadására. A 12 házegység 18, 18’ zárlattartó szakaszokat is tartalmaz. A 18, 18’ zárlattartó szakaszokban az ismert módon házoldali 20 zárlattartó elemek vannak elhelyezve, amelyek a megfelelő zármagoldali 22 zárlattartó elemekkel a 14 zármagbe3

HU 219 553 Β fogadó furatban lévő megfelelő 16 zármagegység zárása végett egy A tengely körüli forgással szemben együtt működnek. Az 1. ábrán a bal házegységszakaszban lévő 20, illetőleg 22 zárlattartó elemeket szaggatott vonalakkal csak vázlatosan ábrázoltuk. A zárlattartó elemeket képezhetik például csapos elzárók, ahogyan ez az adott szakterületen járatos szakemberek számára ismert. Alkalmazni lehet az 1. ábrán ábrázolt két pár zárlattartó elemnél többet is.

Minthogy a 16 és a 16’ zármagegység azonos, ezért a következőkben csak a 16 zármagegységet írjuk le részletesen. A 16 zármagegység tartalmaz egy 24 csapágytestet, ami a 14 zármagbefogadó furatba van betolva. A 24 csapágytest egy külső átmérője lényegében megegyezik a 14 zármagbefogadó furat egy belső átmérőjével, úgyhogy a 24 csapágytest lényegében játék nélkül van a 14 zármagbefogadó furat belsejében elhelyezve. A 24 csapágytestben van egy működtetőszervet befogadó 26 csatorna, amelybe a 24 csapágytest bevezetésoldali 28 végrésze felől egy működtetőszerv, például egy kulcs vagy hasonló bedugható, hogy az önmagában ismert módon együtt működjön a zárlattartó elemekkel.

A 24 csapágytest bevezetésoldali 28 végrészén van egy, a 24 csapágytesttől különállóan előállított 30 zármagtányér. Ezt később részletesebben leírjuk. A 30 zármagtányémak van egy, a 24 csapágytest külső kerületén túl sugárirányban kiálló 32 tányérszakasza, amelyet a zármagbefogadó furat megfelelő, nagyobb belső átmérőjű szakasza fogad be. A 30 zármagtányér így a nagyobb átmérőjű 32 tányérszakaszával egyrészt megakadályozza, hogy a 24 csapágytest külső kerületi felülete és a 14 zármagbefogadó furat belső kerületi felülete közötti határterülethez kívülről manipulálás végett alkalmas szerszámmal hozzá lehessen férni, másrészt megnehezíti piszok bejutását a zárhengerbe. A 30 zármagtányér a 32 tányérszakaszával emellett egy első biztosítóelemet képez, amely biztosítja a 24 csapágytestet a 14 zármagbefogadó furatban a 14 zármagbefogadó furatba való tengelyirányú eltolódás ellen.

A 30 zármagtányérban van egy, a 24 csapágytest 26 befogadócsatomájának megfelelő 34 átmenőrés, ami lehetővé teszi, hogy kívülről egy megfelelő működtetőszervet bevezessenek.

A 24 csapágytest ellentett, 36 végrészénél van egy kerületi 38 horony, ahogyan ez elsősorban a 2. ábrán látható. Amikor a 16 zármagegység be van tolva a 14 zármagbefogadó furatba, akkor a 24 csapágytestnek ez a kerületi 38 hornya a 12 házegység kivágott 40 házrészében helyezkedik el. Egy 42 szorítógyűrű-elemnek a kerületi 38 horonyba való bedugása révén így a csapágytest az önmagában ismert módon biztosítható az ellen is, hogy a 14 zármagbefogadó furatból tengelyirányban kimozduljon.

A 12 házegység kivágott 40 házrészében aló zármagegység az önmagában ismert módon egy 44 záróparttal kapcsolódik. A 16 zármagegységet a 14 zármagbefogadó furaton belül forgatva, a 44 zárópart ugyancsak az A tengely körül elfordul, és eközben megfelelő reteszelőelemeket működtet egy ajtóban vagy hasonlóban.

A 2. ábrán a találmány szerinti zárhenger 16 zármagegységét részletesebben ábrázoltuk. A 2. ábrán elsősorban az látható, hogy hogyan van a 30 zármagtányér a 24 csapágytesttel összekötve. Evégett a 24 csapágytest bevezetésoldali 28 végrészén, a 30 zármagtányér felé mutató 25 homlokoldalon egy külső 46, fecskefarkprofil van. Megfelelő módon a 30 zármagtányérnak a 24 csapágytest felé mutató 31 homlokoldalán belső, 48 fecskefarkprofil van. A 16 zármagegység összeállítása végett a 30 zármagtányért egy, az A tengelyre merőleges irányban, vagyis a 2. ábrán a rajz síkjára merőleges irányban lehet a 24 csapágytestre feltolni, úgyhogy az egymásba kapcsolódó 46, 48 fecskefarkprofillal a 24 csapágytest és a 30 zármagtányér között tengelyirányba ható, alakzáró kötés jön létre. Ha ezt követően a 24 csapágytestet a 30 zármagtányérral együtt az 1. ábrán ábrázolt helyzetben a 14 zármagbefogadó furatba betoljuk, akkor a 46, 48 fecskefarkprofil által képzett alakzáró kötés teljesen a 14 zármagbefogadó furat belsejében van. Ez egyrészt megakadályozza, hogy a 30 zármagtányér a 24 csapágytesthez képest oldaleltolódással attól elváljon, másrészt a 46, 48 fecskefarkprofil megakadályozza, hogy a 30 zármagtányért a 24 csapágytestről lehúzzák. Ehhez ugyanis a 30 zármagtányér belső, 48 fecskefarkprofiljának a 24 csapágytest külső, 46 fecskefarkprofilját átfogó szakaszait sugárirányban kifelé kellene hajlítani, hogy a külső, 46 fecskefarkprofil sugárirányban kifelé irányuló szakaszain lecsúszhassanak. Ez azonban a 24 csapágytestnek és a 30 zármagtányémak a 14 zármagbefogadó furatban szoros illeszkedése miatt nem lehetséges.

Magától értetődik, hogy a profilszakaszoknak más alakjuk is lehet, így például lehetségesek T alakú külső és belső profilok. A külső profilszakasz lehet a zármagtányéron és a belső profilszakasz a csapágytesten.

A 2. ábrán látható továbbá, hogy a 24 csapágy test és a 30 zármagtányér közötti átmenetrészben egy pár 50, 52 betétrész van. Evégett a 30 zármagtányérban, valamint a 24 csapágytestben az A tengely irányára keresztben 54, 56, illetőleg 58, 60 mélyedés van. Ezek a mélyedések a 30 zármagtányémak a 24 csapágytesttel való összehelyezésekor megfelelő csatornákat képeznek, amelyek az 50, 52 betétrészt befogadják, ahogyan ez a 2. ábrán látható, az 50, 52 betétrész a 26 befogadócsatornával közvetlenül szomszédosán van a 24 csapágytestben, illetőleg a 34 réssel közvetlenül szomszédosán van a 30 zármagtányérban elrendezve. Az 50,52 betétrész ezenkívül az A tengely irányára keresztben a 26 befogadócsatoma, illetőleg a 34 rés teljes mélységére kiterjed. Az 50, 52 betétrész feladata annak megakadályozása, hogy az önmagában ismert módon csavart vagy menetvágó szerszámot csavarjanak be a 26 befogadócsatomába és kellően nagy húzóerőt kifejtve az egész 10 zárhengert kihúzzák a rögzítéséből. Evégett 50, 52 betétrészként nagyon kemény anyagú, például keményfém vagy hasonló anyagú alkatrészeket használunk. Ha megkísérelik például egy csavar becsavarását a 26 befogadócsatomába, akkor az 50, 52 betétrész kemény anyaga miatt a csavar menete nem tud belevágni vagy nem kellő mélységben tud belevágni az 50, 52 be4

HU 219 553 Β tétrészbe, hogy a zárhenger kihúzásához szükséges erőcsatolást létrehozza. Az 50, 52 betétrész kitetjedése az A tengely irányában úgy van megválasztva, hogy hosszabb, mint az ilyen csavarok vagy szerszámok menetemelkedése. Ezzel az is elkerülhető, hogy a csavar behajtásakor a csavar egy körülfordulással az egész 50, 52 betétrészt az A tengely irányában átfogja, és így azzal alakzáró kötésbe kerüljön.

Az ábrázolt 50, 52 helyett vagy járulékosan ezekkel együtt a zármagtányér legalább a rés környezetében nagyon kemény anyagból, például keményfémből készíthető. Ez ugyanazokkal az előnyökkel jár, mint az 50, 52 betétrészek alkalmazása. Itt is előnyös, ha a 30 zármagtányér tengelyirányú kiterjedése ezen a részen nagyobb, mint a zárhengerek feltöréséhez használt csavarok vagy szerszámok menetemelkedése.

A találmány szerinti 10 zárhenger 16 zármagegységének gyártásakor a 24 csapágytesthez húzott anyagból, például sárgarézből készült nyers darabot lehet alkalmazni. Ezt a nyers darabot csak a helyes hosszra kell darabolni. Külső kerületi felületén csak a 38 hornyot kell a 42 szorítógyűrű elem számára kialakítani. Ezután itt nincs szükség további megmunkálási lépésekre a külső kerületi felületen, így például a technika állásától eltérően nem kell a nyers darabot sugárirányú kerületi karima kialakítása végett leesztergálni. Ezáltal a 16 zármagegység előállítása jóval egyszerűbbé és olcsóbbá válik, mivel egyrészt a gyártásához kevesebb művelet szükség, másrészt kisebb átmérőjű nyers darabot lehet alkalmazni.

A zármagtányér is levágható egy megfelelő, henger alakú nyers darabból. Ezután ki kell alakítani a belső fecskefarkprofilt és külső részén a lépcsőzést. Minthogy azonban a 30 zármagtányémak a tengelyirányú kiterjedése jóval kisebb, mint a 24 csapágytesté, ezért a zármagtányér külső kerületi felületének leesztergálásakor keletkező anyagveszteség jóval kisebb ahhoz az esethez képest, amelyben a csapágytest egész külső kerületi felületét le kellett esztergálni. A 30 zármagtányér végül előállítható zsugorított fémből is. Ebben az esetben a 30 zármagtányér már gyártáskor megkaphatja a kívánt alakot.

A találmány szerinti zárhengerrel az ilyen zárhengerek gyártója számára egyszerű lehetőség adódik arra, hogy a különböző zárhengereket vagy a különböző zárhengercsoportokat külön jelölt zármagtányérok kiválasztásával jelölje. A jelölés vagy azonosítás végett kiválasztott zármagtányéroknak különböző színe lehet, ami megegyezik a megfelelő zárhenger, illetőleg megfelelő zárhengercsoport működtetésére szolgáló kulcs vagy hasonló elem színével. A zárhengergyártónak így csak különböző zármagtányérokat kell készleteznie. A zárhenger összeállításához szükséges többi alkatrész egyformán alkalmazható minden felépítendő zárhengerhez, illetőleg zárhengercsoporthoz. Ez egyrészt jelentősen csökkenti a készletezési költségeket, másrészt nagyon flexibilissé teszi a zárhengerek jelölését, illetőleg azonosítását.

Ennek a flexibilitásnak a további fokozása végett a 30 zármagtányérban a 34 rést úgy lehet kialakítani, hogy keresztmetszeti alakja lényegében a 26 befogadócsatorna keresztmetszeti alakjától függetlenül van kialakítva. Ez például a 34 rés keresztmetszetének lényegében téglalap alakú kialakításával valósítható meg úgy, hogy a 34 rés keresztmetszetének kerületi vonala lényegében a befogadócsatoma 26 minden lehetséges keresztmetszeti alakjához egy burkolóvéget képez. így a zármagtányért az alkalmazott kulcsok, illetőleg működtetőszervek adott keresztmetszeti alakjától függetlenül különböző zárhengerekhez lehet alkalmazni.

A találmány szerinti zárhengert jóval egyszerűbben és olcsóban lehet előállítani, mint az ismert zárhengereket, mégis a zármagtányér és a csapágytest közötti kötés különleges kialakítása és a betétrészek alkalmazása, illetőleg a zármagtányér anyagának megválasztása révén nagyobb biztonságot érünk el feltörés ellen. Emellett a találmány szerinti zárhengerek összeállításakor mindössze egy megfelelően jelölt zármagtányér megválasztásával az egész zárhengert, illetőleg zárhengercsoportot azonos módon lehet jelölni. Az ilyen zárhengerek gyártóinak tehát csak különbözőképpen jelölt zármagtányérokat kell készletezniük. Ezzel csökkenthetők a készletezési költségek.

A 16 zármagegységet a következőképpen lehet előállítani.

A 24 csapágytestet egy rúdból levágjuk. A rudat például rúd- vagy dróthúzó eljárással, hengerléssel, extrudálással, öntéssel vagy folyamatos öntéssel lehet előállítani. Minden esetben ügyelni kell arra, hogy a rúd előállításakor a lehető legsimább felületet hozzuk létre, amely megfelel a 24 csapágytestek felületeinek előállítására vonatkozó pontossági követelményeknek. A rudat az említett eljárások egyikével a 14 zármagbefogadó furat belső átmérőjének megfelelő átmérővel állítjuk elő. A 24 csapágytest csapágyfelületének kialakításához ezért nincs szükség jelentős forgácsolómegmunkálásra. Mindenesetre végzünk fínommegmunkálást, aminek a során a rúddarabról nem távolítunk el jelentős mennyiségű anyagot.

Az így kapott rúddarabot ezután ellátjuk a 26 befogadócsatomával. Ez a folyamat a hagyományos módon megy végbe, például fúrással és ezt követő üregeléssel. Ezután beesztergáljuk a kerületi 38 hornyot a csapágytestbe. A külső, 46 fecskefarkprofilt marómegmunkálással állítjuk elő. Ez a külső fecskefarkprofil sugárirányban kiterjedhet a 24 csapágytest egész átmérőjére. Ez a megoldás technológiailag előnyös. Lehetséges azonban az is, hogy külső, 46 fecskefarkprofil csak az egyik oldalon torkollik be nyitottan a 24 csapágytest csapágyfelületébe, és az átmérősen szemben lévő helyen a 24 csapágytest külső kerületi felülete előtt végződik, úgyhogy ott ütköző képződik. Az ütköző jelentőségére később, a 30 zármagtányér előállításának taglalásakor még kitérünk.

A 24 csapágytest-előállításhoz hagyományos anyagot, például sárgarezet vagy viszonylag lágy acélt lehet alkalmazni.

A 30 zármagtányért kerek, tárcsa alakú nyers darab forgácsolómegmunkálásával vagy szinterezéssel lehet előállítani. A belső, 48 fecskefarkprofil átmérőirányban kiterjedhet a 30 zármagtányér egész átmérőjére. Ez különösen akkor érvényes, ha a külső, 46 fecskefarkprofil is kiterjed átmérőirányban a 24 csapágytest egész átmé5

HU 219 553 Β rőjére. A belső, 48 fecskefarkprofil végigmenő kialakítása technológiailag előnyös módon maróval valósítható meg. A belső, 48 fecskefarkprofil azonban kialakítható úgy is, hogy a 30 zármagtányér kerületi felületétől kiindulva a 30 zármagtányér átmérőjének csak egy részére terjed ki. Ily módon ellenütközőt lehet létrehozni, amely a fentebb már említett, a külső, 46 fecskefarkprofilon kiképzett ütközővel együtt működik, és a 30 zármagtányér helyzetét a 24 csapágytesthez képest definiálja. Ily módon a 30 zármagtányér már a 12 házegységbe való beépítés előtt a 24 csapágytest mértani tengelyéhez képest helyes sugárirányú helyzetbe tolható, és ebben a helyzetben ideiglenesen ütközéssel tartható, míg a két alkatrészt, a 24 csapágytestet és a 30 zármagtányért együtt be nem tolják a 12 házegységbe, amivel tengelyhelyzetüket egymáshoz képest rögzítik. Ha a gyártás egyszerűsítése végett mind a belső, 48 fecskefarkprofil, mind a külső, 46 fecskefarkprofil átmérőirányban végigmegy, akkor elképzelhető a 30 zármagtányér előszerelése a 30 zármagtányéron a belső, 48 fecskefarkprofilnak a külső, 46 fecskefarkprofilon való szoritóillesztésével vagy ragasztással.

Az 54, 56, 58, 60 mélyedés is végigmehet a 30 zármagtányéron, illetőleg a 24 csapágytesten, mégpedig úgy, hogy a külső, 46 fecskefarkprofil, illetőleg a belső, 48 fecskefarkprofil profiljával párhuzamosan helyezkednek el. Ebben az esetben az 50, 52 betétrészt a 30 zármagtányér és a 24 csapágytest összeépítése után lehet betolni. A 30 zármagtányér és a 24 csapágytest forgácsolómegmunkálása esetén ez az előnyös megoldás.

Az egyszerű szerelés, például szerelőgépen végezhető szerelés céljából a következő megoldásokat lehet figyelembe venni.

Az 54 és 58 mélyedést a 30 zármagtányérban úgy lehet elhelyezni, hogy mindkét végükön le vannak zárva. Ezután az 50 és 52 betétrész - a 30 zármagtányémak a 24 csapágytesttel való összeépítése előtt - behelyezhető az 54 és 58 mélyedésbe. Ennek természetesen előfeltétele az, hogy az 56 és 60 mélyedésnek legalább az egyik vége átmérőirányban nyitott.

Fordítva, az 56 és 60 mélyedés a 24 csapágytesten úgy is kialakítható, hogy átmérősen szemben lévő végeiken le vannak zárva. Ekkor az 50,52 betétrészt előre be lehet helyezni az 56 és 60 mélyedésbe, és csak ezután toljuk fel a 30 zármagtányért a 24 csapágytestre. Ennek természetesen előfeltétele az, hogy a 30 zármagtányér 54 és 58 mélyedésének legalább az egyik vége átmérőirányban nyitott.

A szerelés könnyebbé tehető azzal is, hogy az 50, 52 betétrészt már a 30 zármagtányér és a 24 csapágytest összeépítése előtt ezek egyikén rögzítjük, vagy előnyös módon szilárdan megragasztjuk. Előnyös módon az 50, 52 betétrészt a 30 zármagtányérra ragasztjuk. Ily módon könnyebbé válik a 30 zármagtányér és a 24 csapágytest összeépítése, és az alkatrészek készletezése, mivel mindössze két 30 zármagtányért és 24 csapágytestet kell készletezni, amelyek közül az egyik már oldhatatlanul össze van kötve az egyedi 50 és 52 betétrésszel. Ha az 50 és 52 betétrész a 30 zármagtányérral ragasztás vagy szorítás útján már szilárdan össze van kötve, akkor természetesen az 56 és 60 mélyedésnek az egyik végükön nyitottan kell a 24 csapágytest külső kerületi felületébe betorkollania, hogy a 30 zármagtányért a 24 csapágytestre átmérőirányban fel lehessen tolni.

A gyártás és szerelés szempontjából különösen fontos, hogy a 24 csapágytestnek a 26 befogadócsatornában való elhelyezésére szolgáló henger alakú csapágyfelületet jelentős forgácsolómegmunkálás nélkül lehet előállítani.

Claims (19)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Zárhenger (10), amely legalább egy magbefogadó furatot (14) tartalmazó házegységből (12), a legalább egy zármagbefogadó furatban (14) forgathatóan rögzített zármagegységből (16), a zármagegységben (16) mozgathatóan elhelyezett, a házoldali zárlattartó elemekkel (20) együtt működő, zármagoldali zárlattartó elemekből (22) és a zármagegységen (16) belül lévő, a zármagoldali zárlattartó elemekhez (22) szolgáló működtetőszervet befogadó csatornából (26) áll; a zármagegységben (16) van egy csapágytest (24), amely egy henger alakú külső kerületi felületével a zármagbefogadó furat (14) henger alakú belső kerületi felületére fekszik fel, és a csapágytesten (24) attól külön előállított tengelyirányú biztosítóelemek [zármagtányér (30), szorítógyűrű-elem (42)] vannak elhelyezve, amelyek a külső kerületi felületen sugárirányban túlnyúlnak, és a zármagegységnek (16) a zármagbefogadó furatban (14) való tengelyirányú rögzítésére szolgálnak, azzal jellemezve, hogy a zármagegység (16) bevezetésoldali végrészében (28) a csapágytesttől (24) külön darabot képező zármagtányér (30) van, és a zármagtányért (30) rögzítő, tengelyirányban alakzáró összekötő elemei, például fecskefarkprofiljai (46,48) vannak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagbefogadó furatban (14) lévő összekötő elemei, például fecskefarkprofiljai (46,48) vannak.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagegység (16) tengelyére keresztirányú tolással összekötést állapotba hozható összekötő elemei, például fecskefarkprofiljai (46,48) vannak.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagtányéron (30) és a bevezetésoldali végrészen (28) alakzáróan egymásba kapcsolódó összekötő elemei vannak.
5. 5. A 4. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy alakzáróan egymásba kapcsolódó összekötő elemeket képező egy külső fecskefarkprofil (46) és egy belső fecskefarkprofil (48) vagy belső T profil van.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a külső fecskefarkprofil (46) a csapágytesten (24), a belső fecskefarkprofil (48) a zármagtányéron (30) van.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagtányérban (30) van egy átmenőrés (34) a működtetőszerv számára.
8. 8. A 7. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy az átmenőrésnek (34) sokszög alakú pro6

   HU 219 553 Β fiija, előnyös módon hosszúkás téglalap alakú profilja van.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagtányér (30) azonosítási jellel van ellátva.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagtányér (30) legalább részben, a működtetőszerv számára szolgáló átmenőrés (34) környékén a csapágytest anyagánál keményebb anyagból, elsősorban keményfémből van.
11. 11. A 10. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagtányér (30) keményebb anyagának legalább az átmenőrés (34) környezetében a szokványos zárfeltörő szerszámok csavarozási hornyán kívüli tengelyirányú kiterjedése van.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy egyrészt a zármagtányér (30), másrészt a csapágytest (24) között és a működtetőszervet befogadó csatorna (26) közelében a csapágytesten (24) és/vagy a zármagtányéron (30) a csapágytest (24) anyagánál keményebb anyagú, előnyös módon keményfém betétrészek (50,52) vannak.
13. 13. A 12. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a betétrészek (50, 52) a csapágytest (24) és a zármagtányér (30) egymás felé álló részmélyedéseiben (54, 56, 58, 60) vannak, amelyek az adott betétrész (50, 52) körvonalával megegyező körvonallá egészülnek ki.
14. 14. A 13. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zármagtányémak (30) a csapágytesttel (24) egy axiális irányban alakzáróan erőátvivő kötéssel történő összekötésekor, ami a zármagtányémak (30) a csapágytesthez (24) képest sugárirányú eltolásával hozható létre, a részmélyedések (54, 56, 58, 60) párhuzamosak az összekötést létrehozó eltolás irányával.
15. 15. Az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a két betétrész (50, 52) között a működtetőszerv számára áthaladási tér van, és a zárfeltörő szerszámoknál szokványos csavarozási hornyon kívüli méretű a működtetőszervet befogadó csatorna (26) tengelyirányú mérete.
16. 16. Az 1-15. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a csapágytestnek (24) a bevezetésoldali végrészével (28) ellentett (36) végrészében, a csapágytest külső kerületi felületében második axiális biztosítóelem kialakítása végett van egy kerületi horony (38) egy szorítógyűrű-elem (42) befogadására, amelynek a sugárirányú mérete nagyobb, mint a csapágytest (24) maximális sugárirányú mérete.
17. 17. Az 1-16. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a zárhenger (10) egy kettős zárhenger.
18. 18. A 17. igénypont szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a kettős zárhenger zárhengerháza egy darabként van kiképezve.
19. 19. Az 1-18. igénypontok bármelyike szerinti zárhenger, azzal jellemezve, hogy a csapágytest (24) maximális sugárirányú mérete a külső kerületi felületénél van.