HU219538B - Új retinoidok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények - Google Patents

Abstract

Az (I) általános képletű új nonatetraénsavak (mely képletben a C7–C8kötés egy kettős kötés, és R1 és R2 közül az egyik 1–4 szénatomosalkilcsoportot és a másik bróm- vagy jódatomot jelent, vagy R1 és R2együtt 3–13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyikszénatomja helyén kén-, oxigén- vagy nitrogénheteroatom lehet jelen;vagy a C7–8 kötés egy hármas kötés, és R1 és R2 jelentése egymástólfüggetlenül 1–4 szénatomos alkilcsoport, vagy R1 és R2 együtt 3–13szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyénkén-, oxigén- vagy nitrogénheteroatom lehet jelen, vagy R1 és R2 aszénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, 5–6 szénatomos aromásgyűrűt vagy 5–6 atomos, R1 vagy R2 egyik atomja helyén oxigén-,nitrogén- vagy kénheteroatomot és R1 és R2 többi atomja helyénszénatomot tartalmazó heterociklikus gyűrűt képeznek) ésgyógyászatilag alkalmas sóik, észtereik és amidjaik retinsav X-receptorokhoz (RXR) specifikusan kötődnek, akneellenes hatássalrendelkeznek és RAR?-aktivitással rendelkező retinoidok aktivitásátpotencírozzák. ŕ

Description

Az (I) általános képletű új nonatetraénsavak (mely képletben a C₇-C₈ kötés egy kettős kötés, és Rj és R₂ közül az egyik 1-4 szénatomos alkilcsoportot és a másik brómvagy jódatomot jelent, vagy Rj és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigén- vagy nitrogénheteroatom lehet jelen; vagy a C₇__g kötés egy hármas kötés, és R| és R₂ jelentése egymástól függetlenül 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy Rí és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigénvagy nitrogénheteroatom lehet jelen, vagy R, és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, 5-6 szénatomos aromás gyűrűt vagy 5-6 atomos, Rj vagy R₂ egyik atomja helyén oxigén-, nitrogén- vagy kénheteroatomot és R, és R₂ többi atomja helyén szénatomot tartalmazó heterociklikus gyűrűt képeznek) és gyógyászatilag alkalmas sóik, észtereik és amidjaik retinsav X-receptorokhoz (RXR) specifikusan kötődnek, akneellenes hatással rendelkeznek és RARa-aktivitással rendelkező retinoidok aktivitását potencírozzák.

HU 219 538 B

A leírás terjedelme 34 oldal (ezen belül 15 lap ábra)

HU 219 538 Β

Találmányunk (I) általános képletű új vegyületekre (mely képletben a C₇-C₈ kötés egy kettős kötés, és R[ és R₂ közül az egyik 1 -4 szénatomos alkilcsoportot és a másik brómvagy jódatomot jelent, vagy R] és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigén- vagy nitrogénheteroatom lehet jelen; vagy a C₇_g kötés egy hármas kötés, és Rj és R₂ jelentése egymástól függetlenül 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy Rí és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigénvagy nitrogénheteroatom lehet jelen, vagy R, és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, 5-6 szénatomos aromás gyűrűt vagy 5-6 atomos, R, vagy R₂ egyik atomja helyén oxigén-, nitrogén- vagy kénheteroatomot és R, és R₂ többi atomja helyén szénatomot tartalmazó heterociklikus gyűrűt képeznek) és gyögyászatilag alkalmas sóikra, észtereikre és amidjaikra vonatkozik.

Az Rj és R₂ által képezett 3-13 szénatomos alkiléncsoport előnyösen 3-6 szénatomos alkiléncsoport, különösen 6 szénatomos alkiléncsoport lehet. Amennyiben Rj és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódik, aromás gyűrűt képez, ez előnyösen tiofén-, benzolvagy piridingyűrű lehet. Az R[ és R₂ helyén levő halogénatom klór-, bróm-, fluor- vagy jódatom, előnyösen bróm- vagy jódatom lehet. Az R] és R₂ helyén levő kis szénatomszámú alkilcsoport egyenes vagy elágazó láncú alkilcsoport lehet; előnyös a metilcsoport.

Az (I) általános képletű vegyületek előnyös képviselőiben a C₇-C₈ kötés kettős kötés, R, és R₂ közül az egyik alkilcsoportot és a másik halogénatomot jelent; vagy R, és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigén- vagy nitrogénheteroatom lehet jelen; vagy R, és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódik, 5-6 szénatomot tartalmazó aromás gyűrűt, vagy 5-6 atomos és R! vagy R₂ egyik atomja helyén oxigén-, nitrogén- vagy kénheteroatomot és R| és R₂ többi atomja helyén szénatomot tartalmazó heteroaromás gyűrűt képez; továbbá előnyösek a fenti vegyületek gyögyászatilag alkalmas sói, észterei és amidjai.

A találmányunk szerinti vegyületek másik csoportjában a C₇-C_g kötés hármas kötés és R_t és R₂ egymástól függetlenül kis szénatomszámú alkilcsoportot képvisel; vagy Rj és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigénvagy nitrogénatom lehet jelen; vagy R! és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódik, 5-6 szénatomot tartalmazó aromás gyűrűt, vagy 5-6 szénatomos, R, vagy R₂ egyik atomja helyén oxigén-, nitrogén- vagy kénatomot és R, és R₂ többi atomja helyén szénatomot tartalmazó heteroaromás gyűrűt képez; továbbá előnyösek a fenti vegyületek gyögyászatilag alkalmas sói, észterei és amidjai.

A retinsavak funkciójúkat oly módon látják el, hogy a nukleáris retinsavreceptor (a továbbiakban „RAR”) néven ismert fehéijecsaládhoz kötődnek. E család három tagjának jelölése a következő: RARa, RARp és RARy.

A 9-cisz-retinsav a receptoroknak retinsavreceptor („RXR”) néven ismert csoportjához kapcsolódik [Levin és társai: Natúré, 355, 359-361 (1992); Heyman és társai: Cell, 68, 397-406 (1992)], míg az RARa-hoz kapcsolódó all-transz- és 13-cisz-retinsav az RXR-hez nem kötődik. A 9-cisz-retinsav azonban a receptorok RARcsoportjának ligandjaként is működik, és ezért az alltransz és 13-cisz-retinsav nemkívánatos mellékhatásait is kifejtheti. Ismeretes, hogy a RAR- és RXR-receptorok biológiai funkcióik közvetítése céljából heterodimereket képeznek [Leid és társai: Cell, 68, 377-395 (1992); Yu és társai: Cell, 67, 1251-1266 (1991); Zhang és társai: Natúré, 355,441-446 (1992)].

A találmányunk szerinti vegyületek a receptorok RXR-családjával szemben nagyfokú szelektivitást mutatnak és ezért burjánzásellenes szerként alkalmazhatók dermatológiai és onkológiai indikációkban, A találmányunk szerinti vegyületek különösen sebociták burjánzásának gátlására alkalmazhatók. A sebociták burjánzása ismert módon aknét idézhet elő. Ezért a sebociták burjánzásának gátlása akne kezelésére szolgál, következésképpen a találmányunk szerinti vegyületek akne kezelésére alkalmazhatók.

A találmányunk szerinti RXR-szelektív vegyületek továbbá önmagukban hatástalan dózisokban rák kezelésére (különösen leukémia és szolid tumorok, különösen fej-, nyak- és emlőtumorok, beleértve szolid tumorokat, különösen előnyösen emlőtumorok kezelésére) szolgáló retinoidok hatását fokozzák, valamint önmagukban dermatológiai állapotok (különösen akne és nap által károsított bőr) kezelésére alkalmasak és a 9cisz- vagy 13-cisz-retinsavnál gyengébb toxikus hatásor kát mutatnak. Az RARa-aktivitással rendelkező retina^ dók (például all-transz-retinsav és 13-cisz-retinsav) biológiai aktivitása azon alapul, hogy az RARa-receptorokhoz kapcsolódnak és ezeket transzaktiválják. így a találmányunk szerinti vegyületek RARa-aktivitással rendelkező aktív retinoidok hatását potencírozzák olyan indikációk kezelése során, amelyekben az ilyen retinoidok hatékonyak. A találmányunk szerinti vegyületeknek RARa-aktivitással rendelkező retinoidokkal történő kombinált adagolása eredményeként a retinoidok sokkal alacsonyabb dózisokban alkalmazhatók, vagy az RARa-aktivitással rendelkező retinoidok szokásos dózisokban kifejtett hatása növelhető.

Találmányunk tárgya továbbá eljárás RARa-aktivitással rendelkező retinoidok hatásának potencírozására oly módon, hogy a betegnek az RARa-aktivitással rendelkező vegyület hatékony dózisával együtt az RARaaktivitással rendelkező vegyület potencírozásához elegendő mennyiségben valamely találmányunk szerinti vegyületet adunk be. A találmányunk szerinti vegyület mennyisége előnyösen az RARa-aktivitást mutató vegyület mennyiségének 1-10-szerese. Az „RARa-aktivitással rendelkező vegyülettel együtt” kifejezés oly módon értelmezendő, hogy a találmányunk szerinti RXR-szelektív vegyületet az RARa-aktivitást mutató vegyülettel lényegében egyidejűleg, előnyösen - azonban nem szükségszerűen - egyetlen orális adagolási egység formájában, vagy az RARa-aktivitású vegyület

HU 219 538 Β beadása előtt vagy azután adagoljuk. Az „együttes alkalmazás” lényege, hogy a találmányunk szerinti RXRszelektív vegyület és az RARa-hatású vegyület a beteg véráramában egyidejűleg legyen jelen oly módon, hogy a találmányunk szerinti RXR-szelektív vegyület koncentrációja az RARa-hatású vegyület aktivitásának potencírozásához elegendő legyen. A találmányunk szerinti RXR-hatású vegyületet és az RARa-aktivitású vegyületet előnyösen legfeljebb 4 óra eltéréssel, különösen legfeljebb 1 óra eltéréssel, legelőnyösebben lényegében egyidejűleg adagoljuk.

Találmányunk értelmében azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti vegyületek standard sejttenyészetvizsgálatok szerint a humán leukémiasejtek differenciálódásának előidézésében az RARa-aktivitású retinoidok hatását potencírozzák. Ennek megfelelően a találmányunk szerinti vegyületek az RARa-aktivitást mutató retinoidoknak a hematológiai tumorok (különösen akut promielocitikus leukémiával összefüggő tumorok) regresszióját vagy remisszióját előidéző ismert hatását potencírozzák. A leukémia fenti kezelése oly módon végezhető el, hogy valamely találmányunk szerinti vegyületet hematológiás tumorok kifejlődésének késleltetésére vagy regressziójának előidézésére használatos, RARa-aktivitással rendelkező retinoiddal együtt szisztémásán adunk be. A hatóanyag mennyisége a tumorok mennyiségétől és nagyságától, valamint a beteg szükségleteitől függ.

Találmányunk értelmében továbbá azt találtuk, hogy a találmányunk szerinti vegyületek szolid tumorok (különösen fej-, nyak- és emlőrákkal kapcsolatos tumorok) regresszióját előidéző vagy remisszióját előidéző, RARa-aktivitással rendelkező retinoidok hatását potencírozzák. Ennek megfelelően a találmányunk szerinti vegyületek szolid tumorok (különösen a fej-, nyak- és emlőrákkal kapcsolatos tumorok) regresszióját vagy remisszióját előidéző, RARa-aktivitással rendelkező retinoidok ismert aktivitását potencírozzák. A szolid tumorok fenti kezelését oly módon végezhetjük el, hogy a betegnek a szolid tumorok (különösen fej-, nyak- és emlőtumorok) regresszióját vagy remisszióját előidéző, RARaaktivitással rendelkező retinoiddal együtt szisztémásán valamely találmányunk szerinti vegyületet adunk be. A hatóanyag mennyisége a tumorok mennyiségétől és nagyságától, valamint a beteg szükségleteitől függ.

A fenti kezelések során a találmányunk szerinti vegyületeket oly módon alkalmazhatjuk, hogy a betegnek valamely találmányunk szerinti vegyületet - adott esetben valamely RARa-aktivitással rendelkező vegyületet kombinálva - és gyógyászatiig alkalmas inért hordozóanyagokat tartalmazó készítményt szisztémásán beadunk. A találmányunk szerinti készítmények előállításához bármely megfelelő szokásos gyógyászatiig alkalmas hordozóanyag felhasználható. Orális alkalmazás esetén a készítményt általában szabályos időközökben, előnyösen étkezések alkalmával, vagy naponta egyszer adagolhatjuk.

A „gyógyászatiig alkalmas sók” kifejezésen a retinsavnak bármely olyan sója értendő, amely kémiaiig előállítható és a humángyógyászatban gyógyászati készítményekben alkalmazható. A találmányunk szerinti vegyületeknek a fenti követelményeket kielégítő bármely sója felhasználható. A bázisokkal képezett sók közül előnyösek az alkálifémsók (mint például nátrium- vagy káliumsók), alkáliföldfémsók (például kalcium- vagy magnéziumsók), ammóniumsók és alkil-ammónium-sók.

A találmányunk szerinti vegyületek gyógyászatiig alkalmas hidrolizálható észtereik alakjában is adagolhatok. A ilálmányunk szerinti készítményekben és kezelési eljárásoknál bármely gyógyászatiig alkalmas hidrolizálható észter felhasználható. Az alábbi észterek előnyösek: aromás észterek, például benzil-észterek (OBzl) vagy kis szénatomszámú alkilcsoporttal, halogénatommal, nitro-, tio- vagy helyettesített tiocsoporttal helyettesített benzil-észterek, azaz kis szénatomszámú alkil-, tercier butil-, ciklopentil-, ciklohexil-, ciklopentil- és 9-fluorenil-metil-éterek.

A találmányunk szerinti gyógyászati készítmények szokásos formákban állíthatók elő, így (a) orális adagolásra szolgáló szilárd készítmények (például tabletták, kapszulák, pilulák, porkeverékek, granulák stb.); vagy (b) helyi alkalmazásra szolgáló készítmények (például oldatok, szuszpenziók, kenőcsök, krémek, gélek, mikronizált porok, aeroszolok stb.) lehetnek.

A gyógyászati készítmények sterilezhetők és/vagy adjuvánsokat (például tartósító-, stabilizáló-, nedvesítő-, emulgeálószereket, az ozmózisnyomás változását előidéző sókat és/vagy puffereket) tartalmazhatnak.

A találmányunk szerinti vegyületek előnyösen orálisan adagolható készítmények formájában alkalmazhatók. Ezek a készítmények hatóanyagként valamely (I) általános képletű vegyületet, gyógyászatiig alkalmas sóját vagy gyógyászatiig alkalmas hidrolizálható észterét és inért gyógyászatiig alkalmas hordozóanyagokat tartalmaznak. Bármely szokásos hordozóanyag felhasználható. E célra orális adagolásra alkalmas, szervetlen vagy szerves inért hordozóanyagok alkalmazhatók, például víz, zselatin, gumiarábikum, laktóz, keményítő, magnézium-sztearát, talkum, növényi olajok, polialkilénglikolok, vazelin stb. A találmányunk szerinti készítmények további gyógyászati hatóanyagot - előnyösen RARahatással rendelkező retinoidot - tartalmazhatnak. A készítmények további adalékanyagokat is tartalmazhatnak, például ízesítő-, tartósító-, stabilizáló-, emulgeálószereket, puffereket vagy a gyógyszergyártásban használatos más adalékanyagokat.

A gyógyászati készítmények orális adagolásra alkalmas szokásos formákban állíthatók elő; idetartoznak a szilárd gyógyszerformák, például tabletták, kapszulák, pilulák, porkeverékek, granulák stb. Előnyösek a tabletták, kemény- vagy lágyzselatin kapszulák, amelyek metil-cellulózból vagy az emésztőrendszerben könnyen oldódó más megfelelő anyagokból is készülhetnek. A találmányunk szerinti orális adagolási formák megválasztása a beteg egyéni szükségleteitől és a kezelőorvos előírásaitól függ.

A találmányunk szerinti vegyületeknek az akut promielocitikus leukémia vagy fej-, nyak- vagy emlőtumor

HU 219 538 Β kezelésére felhasznált, RARa-aktivitással rendelkező retinoidok differenciáló aktivitásának potencírozására történő felhasználás esetén felnőtteknek orálisan 1 tömegrész RARa-aktivitású vegyületre vonatkoztatva körülbelül 1-10 tömegrész (I) általános képletű vegyületet adhatunk be. Az RARa-aktivitással rendelkező retinoid napi dózisa általában körülbelül 20-300 mg/m², előnyösen körülbelül 50-100 mg/m² - a fenti dózis a beteg nagyságától és testtömegétől függően változik. A kombinációs kezelést körülbelül 3 hónapon át végezzük.

A találmányunk szerinti vegyületeket vagy gyógyászatilag alkalmas sóikat vagy hidrolizálható észtereiket és az RARa-hatással rendelkező retinoidokat találmányunk értelmében külön is beadhatjuk, azonban előnyösen alkalmazhatunk olyan orális készítményeket, amelyek valamely (I) általános képletű vegyületet, gyógyászatilag alkalmas sóját vagy észterét és kombinációban akut promielocitikus leukémia vagy fej-, nyak- vagy emlőtumorok kezelésére alkalmas mennyiségben valamely RARa-aktivitással rendelkező retinoidot tartalmaznak.

A találmányunk szerinti gyógyászati készítmények orális adagolási egységként előnyösen 10-50 mg RARa-aktivitással rendelkező retinoidot és a retinoid tömegére vonatkoztatva 1 - 10-szeres mennyiségű (I) általános képletű vegyületet, gyógyászatilag alkalmas sóját vagy gyógyászatilag alkalmas hidrolizálható észterét tartalmazzák. A tabletták vagy kapszulák előnyösen 10-500 mg találmányunk szerinti vegyületet tartalmaznak. A fenti tablettákat vagy kapszulákat a beteg tömegétől és nagyságától függően naponta egyszer vagy kétszer adagolhatjuk.

Találmányunk értelmében az (I) általános képletű vegyületek, gyógyászatilag alkalmas sóik és gyógyászatilag alkalmas hidrolizálható észtereik az akne összes formáinak (gyulladásos és nem gyulladásos) kezelésére alkalmasak.

A találmányunk szerinti vegyületeket tartalmazó készítményeket a bőr helyi úton történő kezelésére gyógyászatilag alkalmas hordozóanyagokban, előnyösen kenőcsök, tinktúrák, krémek, gélek, oldatok, öblítőfolyadékok, sprayk, szuszpenziók, samponok, hajszappanok stb. formájában is alkalmazhatjuk. Találmányunk szerint a fejbőr vagy bőr kezelésére alkalmas bármely szokásos készítményt felhasználhatunk. A találmányunk szerinti hatóanyagokat előnyösen gél, öblítőfolyadék vagy krém alakjában alkalmazhatjuk. A bőr helyi úton történő kezelésére alkalmas készítményeket a hatóanyag és nem toxikus inért szilárd vagy folyékony, az ilyen készítményekben használatos hordozóanyagok összekeverésével állíthatjuk elő. A készítmények hatóanyag-tartalma - a készítmény össztömegére vonatkoztatva - legalább körülbelül 0,05 tömeg%. Minthogy a találmányunk szerinti hatóanyagok viszonylag nem toxikusak és nem ingerlők, a helyi úton felhasználandó készítmények hatóanyag-tartalma 3 tömeg%-nál nagyobb is lehet. A helyi felhasználásra szolgáló készítmények hatóanyag-tartalma - a készítmény össztömegére vonatkoztatva - előnyösen körülbelül 1-2 tömeg%. A készítményeket előnyösen naponta egyszer vagy kétszer vihetjük fel a bőrre. A készítmények alkalmazása a beteg szükségleteinek megfelelően történik. A találmányunk szerinti hatóanyagokat alkoholos (például etanolos) oldat alakjában is alkalmazhatjuk.

A helyi kezelésre szolgáló készítmények adalékanyagokat (például tartósítószerek, sűrítőanyagok, illatanyagok és az ilyen készítményekben használatos szokásos egyéb adalékok) tartalmazhatnak. A készítményekhez antioxidánsokat is adhatunk (például N-metilα-tokoferolamin, tokoferolok, butilezett hidroxi-anizol, butilezett hidroxi-toluol, etoxikin stb.).

Találmányunk szerint a haj helyi úton történő kezelésére általánosan használatos szokásos parfümöket és öblítőfolyadékokat alkalmazhatunk. A találmányunk szerinti helyi úton felhasznált készítmények kívánt esetben szokásos emulgeálószereket is tartalmazhatnak.

A kenőcsszerű készítmények a találmányunk szerinti vegyületek félszilárd ásványolaj-szénhidrogénekkel és oldószerekkel képezett diszperzióját tartalmazhatják.

A találmányunk szerinti krémszerű készítmények nedvesítőszert, viszkozitást stabilizáló szert és vizet tartalmazó vizes fázist, valamely zsírsavalkoholt, félszilárd ásványolaj-szénhidrogént és emulgeálószert tartalmazó olaj fázist és a találmányunk szerinti hatóanyagot vizes stabilizált pufferoldatban tartalmazó fázist foglalnak magukban. A helyi felhasználásra szolgáló készítményekhez stabilizálószereket is adhatunk. E célra bármely szokásos stabilizálószer felhasználható. Az olajos fázisban a zsírsavalkohol-komponens tölti be a stabilizálószer szerepét. Ezek előnyösen hosszú szénláncú, legalább körülbelül 14 szénatomot tartalmazó telített zsírsavak redukciójával állíthatók elő. A krémalapú gyógyászati készítmények például a hatóanyag zsírsavalkoholt, félszilárd ásványolaj-szénhidrogént,

1,2-etilénglikolt és emulgeálószert tartalmazó vizes emulziói.

A gyulladásos vagy nem gyulladásos aknét általában oly módon kezelhetjük, hogy a találmányunk szerinti hatóanyagot orálisan, 0,1-10 mg/kg dózisban, naponta egyszer vagy kétszer beadjuk. Az akne továbbá helyi úton is kezelhető, általában körülbelül 0,05-3 tömeg%, előnyösen körülbelül 1-2 tömeg% találmányunk szerinti hatóanyagot tartalmazó helyi úton alkalmazható készítménnyel, napi egyszeri vagy kétszeri kezeléssel.

A kezelésnél alkalmazott dózis az adagolás módjától és a kezelendő egyén korától, testtömegétől, nagyságától és a betegség súlyosságától függ.

Az (I) általános képletű vegyületek előnyös képviselői az alábbi származékok:

(2E,4E,6Z,8E)-3,6,7-trimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[2-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-etenil] -1 -ciklohexen-1 -il]-2,4-pentadiénsav;

(all-E)-6-bróm-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsav;

(all-E)-6-jód-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsav;

(all-E)-6-klór-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-2,4,6,8-nonatetraénsav;

HU 219 538 Β (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-etenil]-1 -ciklopenten-1 -il]-2,4-pentadiénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-l-il)-etenil]-l-ciklohepten-l-il]-2,4-pentadiénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-l-il)-etenil]-l-ciklookten-l-il]-2,4-pentadiénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[2-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-l-fenil]-2,4-pentadiénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[3-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-2-tienil]-2,4-pentadiénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-3-tienil]-2,4-pentadiénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[4-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-3-tienil]-2,4-pentadiénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-l-eniletinil)-ciklopent-l-enil]-penta-2,4-diénsav;

(2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohex- 1-eniletinil)-ciklohept-l-enil]-penta-2,4-diénsav; és (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-l-eniletinil)-fenil]-penta-2,4-diénsav.

A retinoidok RAR-receptorokkal és RXR-receptorokkal kapcsolatos kötődési és transzaktivációs tulajdonságainak vizsgálata az irodalomból ismert [Levin és társai: Natúré, 355, 359-361 (1992. január 23.); Allenby és társai: Proc. Natl. Acad. Sci. USA, 90, 30-34 (1993. január); Allenby és társai: J. Bioi. Chem., 269, 16 689-16 695 (1994. június 17.)]. A fenti publikációkban leírt, a retinoidok kötődési és transzaktiváló tulajdonságainak meghatározására szolgáló módszereket a példákban ismertetjük.

A találmányunk szerinti vegyületek akne kezelésére történő alkalmazását szokásos módszerekkel határozhatjuk meg. így például az aknekezelés standardmodelljeként a találmányunk szerinti vegyületek sebociták burjánzásának gátlását előidéző hatása szolgál. A találmányunk szerinti vegyületek sebocitabuijánzás-gátló hatását a 20(1) példában ismertetett eljárás szerint határozhatjuk meg.

Az aknekezelés standardmodelljének továbbá a találmányunk szerinti vegyületek Rhino egér utriculus nagyságot csökkentő hatása is alkalmazható. Ezt az aktivitást a 20(2) példában ismertetett módszerrel határozhatjuk meg.

Az aknekezelés további standardmodelljeként a találmányunk szerinti vegyületeknek a szíriaiaranyhörcsög-faggyúmirigy nagyságát csökkentő hatása szolgálhat, Ezt az aktivitást a 20(3) példában leírt módszerrel határozhatjuk meg.

A találmányunk szerinti vegyületeknek retinoidok RARa-aktivitását potencírozó hatását szokásos módszerekkel határozhatjuk meg. A találmányunk szerinti vegyületek retinoidoknak RARa-aktivitását potencírozó hatását oly módon határozhatjuk meg, hogy a találmányunk szerinti vegyület és az RARa-aktivitással rendelkező retinoid kombinációjának hatását a retinoid ismert indikációban történő felhasználásával kapcsolatos betegségállapot mérésére ismert standardteszt segítségével meghatározzuk. Az RARa-aktivitással rendelkező retinoidnak a kívánt hatást kifejtő koncentrációjának csökkentése, vagy a retinoid konstans koncentrációban mutatott aktivitásának növelése fejezi ki a találmányunk szerinti vegyület aktivitáspotencírozó hatását; a találmányunk szerinti vegyületek fenti potencírozó hatásukat olyan koncentrációkban fejtik ki, amelyekben hatást egyáltalán nem, vagy csupán kismértékben mutatnak.

így például a találmányunk szerinti vegyületek a retinoidok HL-60 sejtek differenciálódását előidéző aktivitását potencírozzák (a humán leukémia standardmodellje), és ez a találmányunk szerinti vegyületek potencírozó aktivitását egyértelműen bizonyítja. A találmányunk szerinti vegyületek RARa-aktivitással rendelkező retinoid HL-60 sejtek differenciálása terén mutatott hatását potencírozzák; ezt a 18. példában leírt módon igazoljuk.

A találmányunk szerinti vegyületek továbbá RARaaktivitással rendelkező retinoidoknak az egér B-sejtaktiválás gátlása terén kifejtett hatását potencírozzák. Ez az immunoszupresszió standardmodellje. A fent említett teszt is bizonyítja a találmányunk szerinti vegyületek potencírozó hatását. A találmányunk szerinti vegyületek tehát a retinoidok egér B-sejt-aktiválását gátló hatását potencírozzák; ezt a 19. példában leírt módon határozzuk meg.

A találmányunk szerinti vegyületek továbbá RARaaktivitást mutató retinoidoknak emlőkarcinóma-sejtvonal növekedését gátló hatását potencírozzák. A szolid tumorok meghatározására szolgáló fent említett modell is a találmányunk szerinti vegyületek potencírozó hatását igazolja. A találmányunk szerinti vegyületek tehát retinoidoknak az emlőkarcinóma-sejtvonal növekedést gátló hatását potencírozzák: ezt a hatást a 21. példában leírt módszerrel határozzuk meg.

A találmányunk szerinti vegyületeket bármely szokásos módszerrel előállíthatjuk. Az előnyös előállítási eljárásokat az la., lb., le., ld., és 2-9. reakciósémán tüntetjük fel.

Az la. reakciósémán R₁₀ és R₂₀ jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport.

Az lb. reakciósémán Rh jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport és R₂i jelentése halogénatom.

Az le. reakciósémán R₁₂ jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport vagy halogénatom és R₂₂ jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport, fluor- vagy klóratom.

Az ld. reakciósémán R₁₃ jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport vagy halogénatom és R₂₃ jelentése brómatom.

A 2. reakciósémán R’₂=R₂₀, R₂₁, R₂₂ vagy R₂₃.

Az la.-ld. reakciósémán olyan (I) általános képletű vegyületek készítésénél felhasználható közbenső észterek előállítását ismertetjük, amelyekben R, és R₂ együtt nem képez gyűrűt. Az la. reakcióséma olyan (I) általános képletű vegyületekhez vezet, amelyekben Rj és R₂ egymástól függetlenül kis szénatomszámú alkilcsoportot képvisel. Az lb. reakciósémával olyan (I) általános képletű vegyületek állíthatók elő, amelyekben Rj jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport és R₂ jelentése halogénatom vagy kis szénatomszámú alkilcsoport. Az le. reakcióséma olyan (I) általános képletű vegyületekhez vezet, amelyekben R! jelentése kis szén5

HU 219 538 Β atomszámú alkilcsoport vagy halogénatom és R₂ jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport, fluor- vagy klóratom. Az ld. reakcióséma olyan (I) általános képletű vegyületekhez vezető másik út, amelyekben Rj jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport vagy halogénatom és R₂ jelentése brómatom. Amennyiben azonban Rj jelentése kis szénatomszámú alkilcsoport, az R₂ helyén brómatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előnyösen az lb. reakcióséma szerint állíthatók elő.

Az la. reakcióséma szerint egy (1) általános képletű vegyületet erős bázis (például lítium-diizopropil-amid) jelenlétében alkil-halogeniddel alkilezünk. A bázis hatására, majd egyensúlyi körülmények között (például nátrium-etilát jelenlétében, visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralás közben) a (3) általános képletű észter túlnyomórészt egy izomer (Z) alakjában keletkezik.

Az lb. reakcióséma szerinti eljárást előnyösen R₂ helyén halogénatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására alkalmazzuk. Az lb. reakcióséma szerinti eljárás azonban R₂ helyén kis szénatomszámú alkilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására is alkalmas. A (7) általános képletű acetilénszármazékhoz [Carotenoids, Ottó Isled kiadás, Birkhauser Kiadó, Bázel (1971)] (R^LiCu képletű kuprátot adva szin-addíció révén új kuprátot nyerünk, amelyet a megfelelő halogénnel (például dioxánban jóddal) reagáltatva R₂ helyén jódatomot tartalmazó (3’) általános képletű vegyületet kapunk. A kuprát és alkil-halogenid reakciója R₂ helyén alkilcsoportot tartalmazó (3’) képletű észtert eredményez. A kuprátkémia előnye, hogy a legtöbb esetben egyetlen izomer keletkezik.

Az le. reakcióséma szerinti eljárást előnyösen R₂ helyén kis szénatomszámú alkilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására alkalmazzuk. Kereskedelmi forgalomban levő kiindulási anyagok [például az R₁₂ helyén metilcsoportot tartalmazó (14) általános képletű β-jonon] és a megfelelő (15) általános képletű foszfonát (Carotenoids, supra) kapcsolása a kívánt (3”) általános képletű észterhez vezet.

Az ld. reakcióséma szerinti eljárást R₂ helyén brómatomot tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előállítására alkalmazhatjuk [G. Kobrich és társai: Liebigs Ann. Chem. 51, 704 (1967). A (14) általános képletű ketont a fenti irodalmi helyen leírt módon (16) általános képletű alkénné alakítjuk. A (16) általános képletű vegyületek ismert keverékét (3”’) általános képletű észterek keverékévé alakítjuk, amelyet HPLC segítségével szétválasztunk, majd a korábbiakban leírt módon a végtermékekké alakítjuk.

A (3), (3’), (3”) vagy (3”’) általános képletű észterekből a végtermékeket standard módszerekkel állítjuk elő (Carotenoids, supra). így például a reakciót a 2. reakciósémán feltüntetett módon végezhetjük el. A 2. reakcióséma szerint egy (3), (3’), (3”) vagy (3”’) általános képletű észtert a megfelelő alkohollá redukálunk, amelyet mangán-dioxidos oxidációval a megfelelő (4) általános képletű aldehiddé alakítunk. A (4) általános képletű aldehidet egy (5) általános képletű foszfonáttal végzett kapcsolással a (6) általános képletű metil-észter végtermékké alakítjuk. A (6) általános képletű vegyület bázikus hidrolízise a szabad savat eredményezi.

Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, amelyekben Rj és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, a 3. reakciósémában bemutatott eljárással állíthatjuk elő [R. M. Coates et al: J. Org. Chem. 47, 3597 (1982)]. A (8) általános képletű gyűrűs ketont (például ciklopentanon, ciklohexanon stb.) dimetilformamidban foszfor-tribromiddal reagáltatjuk, majd a kapott (9) általános képletű bróm-aldehidet (Coates et al, supra) (10) általános képletű foszfóniumsóval hozzuk reakcióba. A kapott (11) általános képletű vinilbromidot transzmetálozással és dimetil-formamiddal történő reagáltatással a (12) általános képletű aldehiddé alakítjuk. Az új (12) általános képletű aldehid és (5) általános képletű foszfonát kapcsolásával könnyen képezhetjük a (13) általános képletű végterméket. Hidrolízissel a kívánt savat nyerjük.

A 7. reakciósémán a 3. reakcióséma szerinti eljárásnál felhasználható (12) általános képletű közbenső termék előnyös előállítási eljárását tüntetjük fel (R_t és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képvisel). A (8) általános képletű ketont ismert módszerekkel [lásd például Org. Synthesis, Col. Vol. 5, 198 (1973)] (36) általános képletű észterré alakítjuk, amelyből a (37) általános képletű enol-foszfátot állítjuk elő. A foszfátcsoportot dimetil-kupráttal lecserélve [J. Org. Chem. 53, 2984 (1988)] a (38) általános képletű észtert nyerjük. A (38) általános képletű észtert előbb lítium-diizopropil-amiddal reagáltatjuk, majd a (39) képletű ciklocitrált adjuk hozzá [Tét. Letters 21, 2509 (1980)]. A kapott (40) általános képletű laktont kálium-tercier butiláttal kezeljük, majd a reakcióterméket metil-jodiddal reagáltatjuk. A kapott (41) általános képletű észtert díizobutil-alumínium-hidriddel redukáljuk, majd mangán-dioxidos oxidációval a kívánt (12) általános képletű aldehidhez jutunk.

A 4., 5. és 6. reakcióséma szerinti eljárással olyan (I) általános képletű vegyületeket állíthatunk elő, amelyekben Rj és R₂ a szénatomokkal együtt, melyekhez kapcsolódik, 5-6 tagú aromás gyűrűt képez (például tiofén-, benzol-, piridingyűrű stb.).

A 4. reakciósémán benzolgyűrűt tartalmazó (22) általános képletű szerkezet kialakítását mutatjuk be. Ftalidot trifenil-foszfin-hidrobromiddal reagáltatunk, majd a kapott (17) általános képletű sót egy (18) általános képletű aldehiddel kapcsoljuk. A kapott (19) általános képletű savat a fel nem tüntetett savkloridon keresztül redukáljuk, majd a kapott (20) képletű benzil-alkoholt a megfelelő (21) általános képletű aldehiddé alakítjuk, amelyet a (10) képletű ciklogeranil-foszfónium-iliddel kapcsolunk. A kapott (22) képletű észter hidrolízise a megfelelő savat eredményezi.

A különböző tiofénszármazékokat a megfelelő bróm-tiofénekből az 5. és 6. reakciósémán bemutatott módon állítjuk elő.

így például az 5. reakcióséma szerint a (23) képletű

2,3-dibróm-tiofént szelektíven metálozzuk, majd dimetil-formamiddal kezeljük. A kapott (24) képletű aldehi6

HU 219 538 Β det trietil-foszfono-acetáttal történő homologizálással a (25) képletű észterré alakítjuk. Az észtercsoport redukciója után nyert (26) képletű alkoholt (27) képletű acetál formájában megvédjük. Ezután ismét metálozást, majd dimetil-formamidos reagáltatást végzünk el. A kapott (28) képletű aldehidet ciklogeranial-foszfóniumiliddel reagáltatjuk, majd savval kezeljük. Ekkor a (29) képletű alkoholt nyerjük. Ezt az alkoholt mangán-dioxiddal a (30) képletű aldehiddé oxidáljuk, amelyet előbb metil-lítiummal kezelünk, majd ismét mangándioxiddal oxidálunk. A kapott (31) képletű metil-ketonból trietil-foszfono-acetáttal végzett láncmeghosszabbítással a kívánt (32) képletű észtert állítjuk elő, amelyből hidrolízissel a savat nyeljük.

A 6. reakciósémán feltüntetett eljárás szerint a (24) képletű aldehidet ciklogeranil-foszfónium-iliddel kapcsoljuk, majd a kapott (33) képletű vegyületet szelektíven metálozzuk és dimetil-formamiddal reagáltatjuk. A kapott (34) képletű aldehidet trietil-foszfono-acetáttal végzett láncmeghosszabbításnak vetjük alá. A kívánt (35) képletű észtert kapjuk, amelyet hidrolízissel a megfelelő savvá alakítunk.

A 8. és 9. reakciósémán a C₇-C₈ kötés helyén hármas kötést tartalmazó (I) általános képletű vegyületek előnyös előállítását mutatjuk be.

A 8. reakcióséma szerint a (42) általános képletű aldehidet Wittig-Homer-reakcióban 4-(dietoxi-foszfínil)-3-metil-but-2-én-sav-etil-észterrel erős bázis (például nátrium-hidrid) jelenlétében kapcsoljuk és ily módon egy (43) általános képletű észtert kapunk.

2,2,6-Trimetil-ciklohexanont erős bázis (például butil-lítium) jelenlétében trimetil-szilil-acetilénnel (TMSacetilén) reagáltatunk. A vizet Burgess-reagens (metoxikarbonil-szulfamoil-trietil-ammónium-hidroxid, belső só) segítségével lehasítjuk, majd a szilil-védőcsoportot tetrabutil-ammónium-fluoriddal eltávolítjuk és ily módon 2-etinil-l,3,3-trimetil-l-ciklohexént kapunk.

A kapott ciklohexénszármazékot Pd(Ph₃P)₄/CuJ katalizátor és piperidin oldószer felhasználásával a (43) képletű észterrel kapcsoljuk. A kapott észtert a (III) általános képletű savvá hidrolizáljuk.

A 9. reakciósémán ismertetett eljárás szerint 2-etinil-benzil-alkoholt (R helyén hidrogénatomot tartalmazó (44) általános képletű vegyület) trimetil-szilil-kloriddal reagáltatunk. A kapott, R helyén trimetil-szililcsoportot tartalmazó (44) általános képletű védett alkoholt butil-lítiummal deprotonáljuk, majd 2,2,6-trimetilciklohexanonnal reagáltatjuk. A kapott, R’ helyén trimetil-szilil-csoportot tartalmazó (45) általános képletű adduktból a szilil-védőcsoportot bázissal (például vizes kálium-hidroxid-oldat) eltávolítjuk, majd a terméket acetil-kloriddal és trietil-aminnal acetilezzük. Az R’ helyén acetilcsoportot tartalmazó (45) általános képletű acetátot kapjuk.

A fenti (45) általános képletű ciklohexanolszármazékból Burgess-reagenssel történő kezeléssel vizet hasítunk le, a kapott ciklohexénszármazékból az acetilcsoportot hidrolízissel eltávolítjuk, majd a kapott primer alkoholt mangán-dioxiddal oxidáljuk. A (46) általános képletű aldehidet Wittig-Homer-reakcióban 4-(dietoxi-foszfmil)-3-metil-but-2-én-sav-etil-észterrel reagáltatjuk, majd a kapott észter hidrolízise után a kívánt (III) általános képletű savat kapjuk.

Találmányunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlátoznánk. A példákban szereplő „betöményítjük” kifejezés forgóbepárlóban 40 °C-on 20 Hgmm-es vákuumban történő bepárlást jelent. A „HPLC” rövidítés Waters Prep 500 felhasználásával, szilikagélhüvelyekkel végzett nagy teljesítőképességű folyadékkromatográfiát jelent. Az összes közbenső terméket és végterméket HNMR-spektroszkópia segítségével jellemezzük.

1. példa (2E,4E,6Z,8E)-3,6,7-trimetil-9-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 -il)-2,4,6,8-nonatetraénsav

13,0 g (all-E)-etil-3-metil-5-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4-pentadienoátot [R! helyén metilcsoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyület] 25 ml tetrahidrofuránban oldunk, majd lítium-diizopropilamid (1,2 ekvivalens, a kiindulási észterre vonatkoztatva, diizopropil-aminból és n-butil-lítiumból hexánban készítjük el; 1,6 mól) 100 ml tetrahidrofuránnal frissen készített oldatához adjuk -70 °C-on. A kapott oldatot további egy órán át ezen a hőmérsékleten keverjük, majd 10 ml metil-jodidot adunk hozzá és szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Telített vizes ammónium-klorid-oldatot adunk hozzá és a szerves anyagokat 4:1 arányú hexán/etil-acetát eleggyel végzett extrakcióval izoláljuk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. Az olaj alakjában visszamaradó alkilezett terméket (14 g) 100 ml metanolban oldjuk, amely nátrium* metilátot (10 ml; 4,6 mólos metanolban) tartalmaz. Az elegyet 2 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük és a fenti módon hexán/etil-acetát eleggyel extraháljuk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. 13,2 g nyers metil(2Z,4E)-2,3-dimetil-5-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 il)-2,4-pentadienoátot kapunk, a 2,3-kettős kötésen képezett izomerek 9:1 arányú keveréke alakjában.

A fenti terméket 150 ml, -70 °C-ra hűtött hexánban oldjuk, majd fölös mennyiségű 1 mólos hexános diizobutil-alumínium-hidridet adunk hozzá és 0 °C-ra hagyjuk felmelegedni. Ezután 200 ml dietil-étert, majd 20 ml 20%-os vizes Rochelle-só-oldatot adunk hozzá. Az elegyet óvatosan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni; enyhén exoterm reakció indul be. Az elegyet 35 °C-ra hagyjuk felmelegedni, majd szobahőmérsékletre hűtjük, 50 g szilárd magnézium-szulfátot adunk hozzá és a szilárd anyagokat leszűrjük.

Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. Az olaj alakjában visszamaradó nyersalkoholt 20 ml hexánban oldjuk és 102 g mangán-dioxid 400 ml 1:1 arányú hexán-éter eleggyel képezett 5 °C-ra hűtött szuszpenziójához adjuk. A reakcióelegyet másfél órán át ezen a hőmérsékleten, majd további egy órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük. A szilárd anyagot szűrjük és a szűrletet vákuumban betöményítjük. A maradék HPLC kromatografálása és 5% étert tartalmazó hexánnal végzett extrakciója után 6 g tiszta (2Z,4E)-2,3-dimetil-57

HU 219 538 Β (2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4-pentadienált kapunk. Kitermelés 51% (az etil-észtertől számított összki termelés).

1,3 g nátrium-hidridet (64% ásványolajban) hexánnal mosunk, vákuumban szárítjuk és 60 ml tetrahidrofuránban 5 °C-on szuszpendáljuk. A szuszpenzióhoz 8,6 g metil-3-metil-4-dietil-foszfono-krotonát 30 ml tetrahidrofuránnal képezett oldatát adjuk. A nátriumsó átlátszó oldatát kapjuk (megjegyzés: ha zavaros oldat képződik, az elegyet Celite diatómaföldön átszűqük). Az átlátszó oldatot 10 °C-ra hűtjük, az előző bekezdés szerint előállított aldehid (6 g) és 20 ml tetrahidrofurán oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük, majd hexánt adunk hozzá, az elegyet vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, a szilárd anyagokat kiszűrjük és a szűrletet bepároljuk. A maradékot hexánból kristályosítjuk. Sárga, kristályos szilárd anyag alakjában tiszta metil-(2E,4E,6Z,8E)3,6,7-trimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)2,4,6,8-nonatetraenoátot kapunk.

A fenti terméket 4 g kálium-hidroxidot tartalmazó 9:1 arányú etanol-víz elegyben oldjuk és 20 percen át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük, 2 mólos hideg vizes foszforsavba öntjük és a szilárd anyagokat diklórmetánnal extraháljuk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk és a maradékot acetonitrilből kristályosítjuk. Halványsárga, kristályos szilárd anyag alakjában 3,8 g (2E,4E,6Z,8E)-3,6,7-trimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsavat kapunk. A termék proton mágneses rezonanciaspektrumban az Ε,Ε,Ζ,Ε polién rendszerre jellemző csúcsokat mutat.

2. példa (All-E)-6-bróm-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsav g (2E,4E)- és (2Z,4E)-2-bróm-3-metil-5-(2,6,6trimetil-1 -ciklohexen-1 -il)-2,4-pentadiénsav keveréket 500 ml dimetil-formamidban oldunk és az oldatot lassan 10,5 g (65%-os ásványolajos) nátrium-hidrid 1100 ml tetrahidrofuránnal képezett szuszpenziójához adjuk 10 °C-on, majd a hidrogénfejlődés abbamaradásáig keverjük. Ezután 50 g metil-jodidot adunk hozzá és a keletkező elegyet 2 órán át 50-60 °C-on keverjük, majd jeges vízbe öntjük és hexánnal extraháljuk. A hexános extraktumokat vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A metil-észterek keverékét vízzel HPLC úton szétválasztjuk és 2,5% étert tartalmazó hexánnal eluáljuk. 20 g tiszta metil-(2Z,4E)-2bróm-3-metil-5-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4pentadienoátot és 37 g metil-(2E,4E)-2-bróm-3-metil5-(2,6,6-trimetil- 1-ciklohexen-1 -il)-2,4-pentadienoátot kapunk.

g metil-(2E,4E)-2-bróm-3-metil-5-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4-pentadienoátot az 1. példában leírt módon a megfelelő alkohollá redukáljuk, majd azonnal mangán-dioxiddal reagáltatjuk. A nem stabil aldehidet (15 g) kapjuk, amelyet etil-(All-E)-6-bróm-3,7dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8nonatetraenoáttá alakítunk. Az észtert az 1. példában leírt módon (all-E)-6-bróm-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetill-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsavvá hidrolizáljuk.

3. példa (All-E)-6-jód-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-2,4,6,8-nonatetraénsav

10,3 g réz(I)-bromid/dimetil-szulfid komplex 500 ml tetrahidrofuránnal képezett szuszpenziójához 0 °C-on éteres metil-lítium-oldatot (1,4 M, alacsony bromid) adunk, további 15 percen át keverjük, majd -70 °C-ra hűtjük. A kapott hideg átlátszó oldathoz 10 g etil-(E)-5(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-4-pentén-2-inoát 50 ml tetrahidrofuránnal képezett oldatát adjuk. A reakcióelegyet 2 órán át keverjük, majd 13 g jód 100 ml tetrahidrofuránnal képezett oldatát adjuk fél óra alatt hozzá. Ezután az elegyet -60 °C-ra hagyjuk felmelegedni és vizes ammónium-klorid-oldatba öntjük. A szerves anyagokat hexánnal extraháljuk. A hexános extraktumokat híg vizes nátrium-tioszulfát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szobahőmérsékleten bepároljuk. A kapott nem stabil jód-észtert HPLC segítségével tisztítjuk (az eluálást 2,5% étert tartalmazó hexánnal végezzük el). 5 g tiszta etil-(2E,4E)-2-jód-3-metil-5-(2,6,6-trimetil-lciklohexen-l-il)-2,4-pentadienoátot kapunk. Ezt az észtert a megfelelő aldehiddé alakítjuk, amelyet a foszfonáttal kapcsolunk; ezeket az átalakításokat az előző példákban leírt módon végezzük el. A kapott retinsav-észter analógot ezután hidrolizáljuk. Hexán/tetrahidrofurán elegyből történő kristályosítás után (all-E)-6-jód-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 -il)-2,4,6,8-nonatetraénsavat kapunk.

4. példa (2E,4E)-3-metil-5-(2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il )-eteni 1] -1 -ciklohexen-1 -il]-2,4-pentadiénsav g [(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-metil]-trifenil-foszfónium-klorid és 300 ml tetrahidrofurán szuszpenzióját -60 °C-ra hűtjük, 32 ml 1,4 mólos hexános n-butil-lítiumot csepegtetünk hozzá és további 10 percen át keverjük. A hideg oldathoz 8,5 g 2-bróm-ciklohexén-l-karboxaldehid (HNMR-analízis szerint 75%-os tisztaságú) tetrahidrofurános oldatát adjuk és az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd további 2 órán át keverjük. A reakcióelegyhez hexánt adunk, az elegyet vízzel és 50%-os vizes etanollal mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. 12,5 g nyers (E)-l-bróm-2-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-ciklohexént kapunk, izomerkeverék alakjában, amelyet a következő lépésben tisztítás nélkül használunk fel.

Standard transzmetálozás és dimetil-formamidos reagáltatás után 4,5 g nyersaldehidet kapunk, amelyet 100 ml tetrahidrofuránban oldunk és az 1. példában leírt módon fölös mennyiségű foszfonáttal reagáltatjuk, HPLC-kromatográfiás úton történő tisztítás után (eluálószer 2,5% étert tartalmazó hexán/olaj alakjában 3 g metil-(2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-etenil]-1 -ciklohexen-1 -il]-2,4-pentadienoátot kapunk. Az észtert vizes kálium-hidroxid-oldattal

HU 219 538 Β hidrolizáljuk. 1,6 g kristályos (2E,4E)-3-metil-5-[2[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-l-ciklohexen-l-il]-2,4-pentadiénsavat kapunk (hexán-tetrahidrofúrán elegyből).

5. példa (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-l-ciklopenten-l-il]-2,4-pentadiénsav

2-Bróm-ciklopenten-l-karboxaldehidet a 4. példában leírt módon (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 -il )-eteni 1] -1 -ciklopenten-1 -iI]-2,4pentadiénsav-etil-észterré alakítunk. Az észter hidrolízise után (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l -ciklohexen- 1 - il)-eteni 1]-1 -ciklopenten-1 -il]-2,4-pentadiénsavat kapunk.

6. példa (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-l-ciklohepten-l-il]-2,4-pentadiénsav l-Bróm-cikloheptén-2-karboxaldehidet a 4. és 5. példában ismertetett eljárással analóg módon (2E,4E)3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)etenil]-l-ciklohepten-l-il]-2,4-pentadiénsav-etilészterré alakítunk, amelynek bázissal végzett hidrolízise után a (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-lciklohexen-1 -il)-etenil]-1 -ciklohepten-1 -il]-2,4-pentadiénsavat kapjuk.

7. példa (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-l-il)-etenil]-l-ciklookten-l-il]-2,4-pentadiénsav l-Bróm-ciklooktén-2-karboxaldehidet az előző példákban ismertetett eljárással analóg módon (2E,4E)-3metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 -il)-etenil] -1 -ciklookten-1 -il]-2,4-pentadiénsav-etil-észterré alakítunk, amelynek bázissal végzett hidrolízise után a (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 - il)-eteni 1]-1 -ciklookten-1 -il]-2,4-pentadiénsavat kapjuk.

8. példa (2E,4E)-3-metil-5-[2-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-l-fenil]-2,4-pentadiénsav

A 4. reakciósémán feltüntetett módon ftalidot (0,1 mól) és trifenil-foszfin-hidrobromidot (0,1 mól) 200 °C-on 2 órán át hevítünk, majd szobahőmérsékletre hűtjük és forró acetonitrillel kezeljük. Fehér, szilárd anyag alakjában 39 g (17) képletű sót kapunk. 4,6 g (17) képletű só és 50 ml dimetil-szulfoxid oldatához 5 °C-on 20 ml (1 mól) dimetil-szulfoxid-nátriumsó oldatát, majd 1,5 g (18) képletű aldehidet adunk. Halványsárga reakcióelegyet kapunk, amelyhez vizet adunk, majd a kapott elegyet 2 mólos vizes foszforsavval megsavanyítjuk. A (19) képletű savat etil-acetátos extrakcióval izoláljuk. A nyersterméket (4,3 g) benzolban oldjuk és 3 ml oxalil-kloridot és 3 csepp dimetil-formamidot adunk hozzá. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk és a nyers savkloridot 100 ml tetrahidrofuránban oldjuk. Ezután -20 °C-on nátrium-bór-hidridet adunk hozzá, majd szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. A nyersalkoholt HPLC-tisztításnak vetjük alá, majd hexán és etilacetát elegyből kristályosítjuk. Színtelen szilárd anyag alakjában 1,1 g (20) képletű 3-metil-5-(2-hidroxi-metilfenil)-2,4-pentadiénsav-etil-észtert kapunk.

1,1 g (20) képletű alkoholt 11 g mangán-dioxid 60 ml 5:1 arányú hexán/diklór-metán eleggyel képezett szuszpenziójával reagáltatjuk, majd a reakcióelegyet további 2 órán át szobahőmérsékleten keveijük. 1,1 g (21) képletű aldehidet kapunk. 1,3 g (10) képletű ciklogeranial-foszfónium-bromidból 20 ml tetrahidrofúránban n-butil-lítiummal képezett foszfónium-ilid oldatát 10 °C-on 1,0 g (21) képletű nyersaldehiddel reagáltatjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 15-30 percen át keveijük, majd vízzel hígítjuk. A szerves anyagokat 4:1 arányú hexán/etil-acetát eleggyel eluáljuk. Olaj alakjában (22) képletű nyersadduktot kapunk, amelyet hexánban oldunk, az oldatot szilikagélgyertyán vezetjük át. Olaj alakjában 0,8 g észtert kapunk. Ezt a terméket vizes kálium-hidroxiddal etanolban visszafolyató hűtő alkalmazása mellett történő forralás közben hidrolizáljuk, majd 2 mólos foszforsavval megsavanyítjuk. Hexán és etil-acetát elegyéből történő kristályosítás után fehér szilárd anyag alakjában tiszta (2E,4E)-3-metil-5-[2-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-l-fenil]-2,4-pentadiénsavat kapunk.

9. példa (2E,4E)-3-metil-5-[3-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-etenil]-2-tienil]-2,4-pentadiénsav

0,1 mól 2,3-dibróm-tiofén dietil-éterrel képezett, körülbelül 5%-os oldatát -70 °C-on n-butil-lítium 1,6 mólos hexános diszperziójával (1,1 ekvivalens) kezeljük. Az elegyet 30 percen át keveijük, majd fölös mennyiségű dimetil-formamidot adunk hozzá, az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, vizet adunk hozzá, majd híg vizes foszforsavval megsavanyítjuk. A nyersaldehidet hexánnal extraháljuk, majd HPLC úton tisztítjuk. A reakcióban kapott aldehid teljes mennyiségét fölös mennyiségű trietil-foszfono-acetát-nátriumsóhoz adjuk tetrahidrofuránban. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy órán át keveijük, majd vizet és ecetsavat adunk hozzá. A (25) képletű nyersésztert fölös mennyiségű hexános diizobutil-alumínium-hidridhez adjuk -40 °C-on, a reakcióelegyet 0 °C-ra hagyjuk felmelegedni, majd 10 ml 20%-os vizes Rochelle-só-oldatot adunk hozzá és 32 °C-ra melegítjük. A (26) képletű alkoholt hexánnal extraháljuk, majd 2-metoxi-propénnel történő reagáltatással a (27) képletű acetállá alakítjuk. Az acetált HPLC úton tisztítjuk, majd a kapott teljes termékmennyiséget tetrahidrofuránban oldjuk (koncentráció körülbelül 5%). Az oldatot -70 °C-ra hűtjük, majd a fent ismertetett módon n-butil-lítiummal reagáltatjuk. Az elegyet további 30 percen át ezen a hőmérsékleten keveijük és fölös mennyiségű dimetil-formamidot adunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd 20%-os vizes ammónium-klorid-oldatot adunk hozzá. Hexánnal végzett izolálás és HPLC-tisztítás után a (28) képletű aldehidet kapjuk.

HU 219 538 Β

Az ily módon nyert (28) képletű aldehidet a (10) képletű ciklogeranial-foszfónium-bromidból n-butillítiummal tetrahidrofuránban és hexánban -70 °C-on képezett ilid fölös mennyiségével (1,2 ekvivalens) reagáltatjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten további 2 órán át keverjük, majd vizet és híg vizes foszforsavat adunk hozzá és hexánnal extraháljuk. A kapott (29) képletű alkoholt minimális térfogatú dietil-éterben oldjuk és az oldatot 10-szeres mennyiségű mangán-dioxid 300 ml éterrel képezett szuszpenziójához adjuk 0 °Con. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, további egy órán át keverjük, a szilárd anyagot szűrjük és a szűrletet bepároljuk. A kapott (30) képletű aldehidet HPLC-tisztításnak vetjük alá.

A kapott (30) képletű aldehidet éterben oldjuk, -10 °C-ra hűtjük, fölös mennyiségű (1,4 ekvivalens) éteres metil-lítiummal reagáltatjuk, majd szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Az elegyhez vizet adunk és a szerves fázist betöményítjük. A kapott nyersalkoholt a fent ismertetett módon mangán-dioxiddal a (31) képletű ketonná oxidáljuk. Ezt a terméket tetrahidrofuránban szobahőmérsékleten fölös mennyiségű trietil-foszfono-acetát-nátriumsóval reagáltatjuk. A kívánt (32) képletű észtert (R=etilcsoport) az újonnan kialakított kettős kötésen képezett észterek körülbelül 4:1 arányú keveréke alakjában kapjuk; túlnyomórészt a kívánt izomer van jelen. A kapott keveréket HPLC úton tisztítjuk és a fóizomert hexánból kristályosítjuk. Tiszta etil-(2E,4E)-3-metil-5[3-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-2-tienil]-2,4-pentadienoátot kapunk. Az ily módon nyert észtert vizes kálium-hidroxid-oldattal etanolban visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A hidrolízist a 8. példában leírtak szerint végezzük el. Tetrahidrofurán és hexán elegyéből történő kristályosítás után tiszta (2E,4E)-3-metil-5-[3-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-2-tienil]-2,4-pentadiénsavat kapunk.

10. példa (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-3-tienil]-2,4-pentadiénsav

2,3-Dibróm-tiofént a 9. példában ismertetett módon a (24) képletű aldehiddé alakítunk, amelyet a (10) képletű ciklogeranial-foszfónium-bromidból n-butil-lítiummal képezett iliddel reagáltatunk. A kapott (33) képletű brómtartalmú adduktot a 9. példában leírtak szerint hexán/tetrahidrofurán elegyben n-butil-lítiummal, majd fölös mennyiségű dimetil-formamiddal kezeljük. Vizes foszforsavval történő feldolgozás után a (34) képletű aldehidet kapjuk, amelyet az 1. példában leírt módon az (5) képletű foszfonáttal kapcsolunk. A terminális kettős kötésen képezett izomerek keveréke alakjában metil(2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-3-tienil]-2,4-pentadienoátot kapunk [(35) képletű vegyület, R=metilcsoport]. HPLC-tisztítás után metil-(2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-3-tienil]-2,4-pentadienoátot kapunk. Hidrolízis, majd tetrahidrofurán-hexán elegyből végzett kristályosítás után tiszta (2E,4E)-3metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)etenil]-3-tienil]-2,4-pentadiénsavat kapunk.

11. példa (2E,4E)-3-metil-5-[4-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-3-tienil]-2,4-pentadiénsav

3,4-Dibróm-tiofénből kiindulva, a 10. példában ismertetett eljárással analóg módon (2E,4E)-3-metil-5[4-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-3tienil]-2,4-pentadiénsavat állítunk elő.

12. példa (All-E)-6-klór-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsav

0,12 mól trietil-2-klór-foszfono-acetát [J. Org. Chem. 51, 5467 (1986)] tetrahidrofurános oldatát 65%-os ásványolajos nátrium-hidrid szuszpenzióval (0,12 mól) kezeljük, és az elegyet szobahőmérsékleten az anion átlátszó oldatának képződéséig keverjük. A kapott elegyhez 0,1 mól β-jonont adunk. A reakcióelegyet egy éjjelen át 45 °C-on melegítjük, majd vizet adunk hozzá. A termékeket 4:1 arányú hexán/etil-acetát eleggyel extraháljuk, majd az oldószereket eltávolítjuk. A kapcsolt terméket a kettős kötésen képezett izomerek 1; 1 arányú keveréke alakjában kapjuk. A kívánt izomert - etil(2E,4E)-2-klór-3-metil-5-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 il)-2,4-pentadienoát - HPLC úton választjuk el. A fenti észtert az 1. példában leírt módon diizobutil-alumíniumhidriddel redukáljuk, majd a korábbiakban leírt módon mangán-dioxiddal oxidáljuk. A kapott (2E,4E)-2-klór-3metil-5-(2,6,6-trimetil- 1-ciklohexen-1 -il)-2,4-pentadienált az 1. példában leírt módon metil-3-metil-4-dietilfoszfono-krotonáttal kapcsoljuk. A kapott (all-E)-6-klór3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8nonatetraénsav-metil-észtert a korábbiakban leírt módon hidrolizáljuk és tetrahidrofurán/hexán elegyből kristályosítjuk. Sárga, szilárd anyag alakjában (all-E)-6-klór-3,7dimetil-9-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 -il)-2,4,6,8-nonatetraénsavat kapunk.

13. példa

All-E-3,7-dimetil-9-[(2-metoxi-4-metil-6-oktiloxi)-fenil]-2,4,6,8-nonatetraénsav

50,4 g 2,6-dihidroxi-4-metil-benzoesav 750 ml acetonnal képezett oldatához 100 ml metil-jodidot és 124,2 g kálium-karbonátot adunk. A reakcióelegyet 18 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük és a szilárd anyagokat szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet betöményítjük, a nyersterméket etil-acetátban oldjuk és 1 n hideg vizes nátrium-hidroxid-oldattal mossuk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. 54 g 2,6-dimetoxi-4-metil-benzoesav-metil-észtert kapunk. Ezt a terméket (52,5 g) 1000 ml diklór-metánban oldjuk, az oldatot -70 °C-ra hűtjük és bór-trikloridnak a 180 ml fenti oldószerrel képezett, 29,3 g/100 ml koncentrációjú oldatával elegyítjük. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, további 45 percen át keveijük, majd jégre öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, sok vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, szüljük és betöményítjük.

A kapott maradékot preparatív HPLC úton tisztítjuk, Waters prep. 500 kromatográf alkalmazásával, 7% etil-acetátot tartalmazó hexánnal végzett eluálással. Szi10

HU 219 538 Β lárd anyag alakjában 28,3 g tiszta 2-hidroxi-6-metoxi4-metil-benzoesav-metil-észtert kapunk.

g fenti tennék és 700 ml metil-etil-keton 27,1 g kálium-karbonátot tartalmazó oldatához 34,2 g 1-oktiljodidot adunk és a reakcióelegyet 20 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük, a szilárd anyagokat szűréssel eltávolítjuk, a szűrletet betöményítjük és a maradékot hexán/etil-acetát elegyben oldjuk. Az oldatot 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldattal és vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A korábbiakban leírt HPLC-tisztítás után 51,8 g tiszta 2-metoxi-6-oktil-oxi4-metil-benzoesav-metil-észtert kapunk.

51,8 g fenti termék és 500 ml toluol oldatát -60 °Cra hűtjük, 281 ml 25%-os hexános diizobutil-alumíniumhidrid-oldattal kezeljük és szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. A reakcióelegyet óvatosan 100 ml 1:1 arányú vizes metanollal kezeljük, miközben a hőmérsékletet hűtéssel 20 °C-on tartjuk. Az elegyhez 500 ml hexánt és magnézium-szulfátot adunk. A szilárd anyagokat szűréssel eltávolítjuk és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A kapott nyersalkoholt (47 g) 54,9 g trifenil-foszfóniumbromid 500 ml acetonitrillel képezett oldatával elegyítjük és a reakcióelegyet 22 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk, a nyerssót szobahőmérsékleten 0,1 Hgmm nyomáson tisztítjuk és kívánt esetben tetrahidrofuránból kristályosítjuk. Ily módon tiszta [(2-metoxi-6-oktil-oxi-4-metil)-fenil]-metil-trifenil-foszfónium-bromidot kapunk. Az ily módon nyert sót a 4.894.480 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 5. példájában leírt módon (all-E)-3,7-dimetil-9-[(2-metoxi-4-metil-6-oktil-oxi)-fenil]-2,4,6,8-nonatetraénsawá alakítjuk.

14. példa (E)-2-[2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohexen-1 - i l)-etenil] cikloheptén-kaxboxaldehid

152 g cikloheptanont a 7. példában feltüntetett módon 232 g észterré alakítunk [Org. Synt. Coll. 5, 198 (1973)], amelyből 274 g (37) képletű enol-foszfátot képezünk. A (37) képletű vegyületet lítium-dimetil-kupráttal kezeljük. 119 g (38) képletű etil-2-metil-ciklohept-l-enoátot kapunk.

g etil-2-metil-ciklohept-l-enoát tetrahidrofuránnal képezett oldatát 0,53 mól lítium-diizopropil-amidoldathoz adjuk, majd 76 g (39) képletű ciklocitrált adagolunk be. A reakcióelegy feldolgozása után 113 g (40) képletű laktont kapunk. A (40) képletű vegyületet tetrahidrofuránban kálium-tercier butiláttal reagáltatjuk, majd fölös mennyiségű metil-jodiddal hozzuk reakcióba. A kapott (41) képletű metil-észtert (111 g) diizobutil-alumínium-hidriddel redukáljuk, majd a terméket mangán-dioxiddal oxidáljuk; a fenti műveleteket az 1. példában leírt módon végezzük el. 98 g (12) képletű aldehidet kapunk (n=3).

75. példa

A) (2E,4E)-3-metil-5-[(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-lenil-etinil)-ciklopent-l-enil]-penta-2,4-diénsav-etilészter

1,43 g (2E,4E)-5-(2-bróm-ciklopent-l-enil)-3-metilpenta-2,4-diénsav-etil-észtert 5 ml benzolban oldunk. Az oldathoz szobahőmérsékleten egymás után 293 mg Pd(Ph₃P)₄-t, 95 mg kupro(I)-jodidot, 147 mg trifenilfoszfmt és 8 ml piperidint adunk. Az elegyhez csepegtetőtölcséren keresztül egy óra alatt 745 mg 2-etinil-1,3,3trimetil-l-ciklohexén 5 ml benzollal képezett oldatát adagoljuk. Az elegyhez 4,5 óra múlva további 350 mg acetilént adunk és a keverést 30 percen át folytatjuk. Az elegyet zúzott jég és sósav elegyébe öntjük, etil-acetáttal extraháljuk, vízzel kétszer mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. Közepes nyomású kromatografálás után (kovasav; 98:2 arányú hexán/etilacetát elegy) sárga olaj alakjában 1,478 g (2E,4E)-3metil-5-[(2,6,6-trimetil-1 -ciklohex-1 -enil-etinil)-1 -ciklopent-1 -enil]-penta-2,4-diénsav-etil-észtert kapunk.

A kiindulási anyagként felhasznált (2E,4E)-5-(2bróm-ciklopent-l-enil)-3-metil-penta-2,4-diénsav-etilésztert a következőképpen állítjuk elő:

2,03 g nátrium-hidridet (50%-os ásványolajos diszperzió) 120 ml dimetil-formamidban szuszpendálunk. A szuszpenzióhoz 0 °C-on 12,9 g 4-(dietoxi-foszfinil)-3metil-but-2-én-sav-etil-észtert adunk. Az elegyet 15 percen át 0 °C-on, majd 30 percen keresztül szobahőmérsékleten keveijük. Az elegyet 0 °C-ra hűtjük, majd 5,72 g 2bróm-ciklopent-l-én-karbaldehid 11 ml dimetil-formamiddal képezett oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet 10 percen át 0 °C-on, majd 2 órán keresztül szobahőmérsékleten keveijük. Az elegyet zúzott jégre öntjük, dietil-éterrel extraháljuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen végzett flashkromatografálással és 97:3 arányú hexán/etil-acetát eleggyel végrehajtott eluálással tisztítjuk. Nyomnyi etilacetátot tartalmazó hexánból történő kristályosítás után sárgás kristályok alakjában 3,408 g tiszta (2E,4E)-5-(2bróm-ciklopent-l-enil)-3-metil-penta-2,4-diénsav-etilésztert kapunk, olvadáspont: 85-86 °C.

A kiindulási anyagként felhasznált 2-etinil-l,3,3-trimetil-l-ciklohexént standardeljárás szerint állítjuk elő oly módon, hogy TMS-acetilén lítiumszármazékát 2,2,6-trimetil-ciklohexanonhoz adjuk, a kapott terméket Burgess-reagenssel (metoxi-karbonil-szulfamoil-trietil-ammónium-hidroxid, belső só) történő kezeléssel dehidratáljuk, majd tetrabutil-ammónium-fluoriddal deszililezzük. A reagenst instabilitása miatt azonnal fel kell használni.

B) (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex1 -enil-etinil)-ciklopent-1 -enil]-penta-2,4-diénsav g (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-l-enil-etinil)-ciklopent-l-enil]-penta-2,4-diénsavetil-észtert (1,47 g) 14 ml 1:1 arányú tetrahidrofúrán/etanol elegyben oldunk, majd 7,0 ml 3 n vizes nátrium-hidroxid-oldatot adunk hozzá és a reakcióedényt sötétben tartjuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 16 órán át keverjük, majd zúzott jég és sósav elegyébe öntjük, etil-acetáttal kétszer extraháljuk, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. Dietil-éter és pentán elegyéből történő kristályosítás után sárga kristályok alakjában 1,31 g (2E,4E)-311

HU 219 538 Β metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-l-enil-etinil)-ciklopent-l-enil]-penta-2,4-diénsavat kapunk, olvadáspont: 173-174 °C.

16. példa

A 15. példában ismertetett eljárással analóg módon sárga kristályok alakjában (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6trimetil-1 -ciklohex-1 -enil-etinil)-ciklohept-1 -enil]-penta2,4-diénsavat állítunk elő, olvadáspont: 166-167 °C.

17. példa (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-1 -ciklohex-1 enil-etinil)-fenil]-penta-2,4-diénsav

229 mg (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-l-enil-etinil)-fenil]-penta-2,4-diénsav-etil-észtert 8 ml etanolban oldunk, majd 411 mg kálium-hidroxid 2,5 ml vízzel képezett oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet 50 °C-on 2 órán át keverjük, majd jeges vízbe öntjük, 2 n sósavval megsavanyítjuk és etil-acetáttal extraháljuk. A szerves fázist vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Az enyhén sárgás kristályokat etil-acetát/hexán elegyből átkristályosítjuk. 93 mg (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-l-enil-etinil)-fenil]-penta-2,4-diénsavat kapunk, olvadáspont: 194-196 °C.

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő:

970 mg 2-etinil-benzil-alkoholt 50 ml dietil-éterben oldunk. Az oldathoz előbb 1,9 ml trietil-amint, majd 0,9 ml trimetil-szilil-kloridot csepegtetünk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük, majd jég és 5%-os vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldat elegyébe öntjük és éterrel extraháljuk. Az extraktumot szárítjuk és az oldószert eltávolítjuk. Színtelen olaj alakjában 1,3 g 2-etinil-benzil-trimetil-szilil-étert kapunk, forráspont: 85-89 °C/0,8 Hgmm.

Az előző bekezdés szerint kapott színtelen olajat 5 ml tetrahidrofuránban oldjuk, az oldathoz 3,9 ml 1,6 mólos hexános butil-lítiumot csepegtetünk -78 °C-on. A reakcióelegyet ezen a hőmérsékleten 30 percen át keverjük, majd 0,59 g 2,2,6-trimetiI-ciklohexanon 4 ml tetrahidrofuránnal képezett oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 5 órán át keverjük. A képződő sárga oldatot jeges víz és 10%-os vizes ammóniumklorid-oldat elegyébe öntjük, hexánnal extraháljuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A kapott sárga olajos maradékot kovasavon végzett flash-kromatografálással és 5% etil-acetátot tartalmazó hexánnal végrehajtott eluálással tisztítjuk. 1,7 g sárga olajat kapunk.

A fentiek szerint kapott sárga olajat 90 ml tetrahidrofuránban oldjuk és 28,8 ml 0,5 n vizes káliumhidroxid-oldat hozzáadása után szobahőmérsékleten 6 órán át keverjük. A reakcióelegyet jeges vízbe öntjük, éterrel extraháljuk, vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavon végzett flash-kromatografálással, 7:3 arányú hexán/etil-acetát eleggyel végrehajtott eluálással és etil-acetát/hexán elegyből történő kristályosítással tisztítjuk. 1,1 g fehér kristályos anyagot kapunk, olvadáspont: 120-121°C.

A fehér kristályokat 10 ml tetrahidrofuránban oldjuk, és az oldathoz előbb 679 mg trietil-amint, majd

400 ml acetil-kloridot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük, majd jég és 1 n sósav elegyébe öntjük, éterrel extraháljuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. Szilikagélen végzett flash-kromatografálás és 4:1 arányú hexán/etil-acetát eleggyel végrehajtott eluálás után 0,8 g színtelen olajat kapunk.

Az előző bekezdés szerint nyert színtelen olajat 13 ml benzolban oldjuk és az oldatot 1,3 g Burgess-reagens (metoxi-karbonil-szulfamoil-trietil-ammónium-hidroxid, belső só) 40 ml benzollal képezett oldatához adjuk. A reakcióelegyet 3 órán át 60 °C-on melegítjük, az oldószer nagy részét ledesztilláljuk, maradékot jeges vízben oldjuk és éterrel extraháljuk. Az extraktumot szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavon végzett flash-kromatografálással és 9:1 arányú hexán/etil-acetát eleggyel végrehajtott eluálással tisztítjuk. 0,7 g enyhén sárga olajat kapunk.

Az előző bekezdés szerint kapott olajat 18 ml etanolban oldjuk, majd 0,78 g kálium-hidroxid 4 ml vízzel képezett oldatát adjuk hozzá. A reakcióelegyet 2,5 órán át 45 °C-on keverjük, jég és telített ammónium-kloridoldat elegyébe öntjük, éterrel extraháljuk, az extraktumot szárítjuk és bepároljuk. A maradékot szilikagélen végzett közepes nyomású folyadékkromatográfiával és 9:1 arányú hexán/etil-acetát eleggyel végrehajtott eluálással tisztítjuk. A kapott enyhén sárga olajat (0,46 g) 20 ml metilén-kloridban oldjuk, 2,6 g mangán-dioxidot adunk hozzá és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten 15 órán át erőteljesen keverjük. A mangán-dioxidot leszűrjük, a szűrletet bepároljuk és a maradékot szilikagélen végzett közepes nyomású kromatografálással és 2% etil-acetátot tartalmazó hexánnal végrehajtott eluálással tisztítjuk. Hidegen való állás közben megszilárduló sárga olaj alakjában 225 mg 2-(2,6,6-trimetilciklohex-1 -enil-etinil)-benzaldehidet kapunk.

mg nátrium-hidridet (50%-os ásványolajos diszperzió) pentánnal mosunk és 4 ml tetrahidrofuránban szuszpendáljuk. A szuszpenzióhoz 470 mg 4-(dietoxifoszfmil)-3-metil-but-2-én-sav-etil-észter 4 ml tetrahidrofuránnal képezett oldatát csepegtetjük 0 °C-on. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy órán át keverjük, majd 0 °C-ra hűtjük és 225 mg, az előző bekezdés szerint előállított sárga aldehid 3 ml tetrahidrofuránnal képezett oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 3 órán át keverjük még, és telített ammónium-klorid-oldat elegyébe öntjük, éterrel extraháljuk, vízzel mossuk, szárítjuk és bepároljuk. A maradékot előbb szilikagélen végzett flash-kromatografálással és 5% etil-acetátot tartalmazó hexánnal végrehajtott eluálással, majd szilikagélen végzett közepes nyomású kromatografálással és 2% etil-acetátot tartalmazó hexánnal végrehajtott eluálással tisztítjuk. Színtelen olaj alakjában 229 mg (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohex-l-enil-etenil)-fenil]-penta-2,4-diénsav-etil-észtert kapunk.

18. példa

A HL-60 sejtek (humán mieloid leukémia sejtvonal) retinoidok hatására granulocitákká differenciálód12

HU 219 538 Β nak. A HL-60 sejteknek granulocitákká történő differenciálódását RARa közvetíti és ez a retinoidoknak leukémia kezelésére történő felhasználásának alapját képezi. Kísérleti eredmények igazolják, hogy a találmányunk szerinti RXR-szelektív vegyületek olyan dózi- 5 sokban, amelyekben önmagukban hatástalanok, az alltransz-retinsav és egy másik RARa-szelektív retinoid (A-vegyület) prodifferenciáló hatásait egy nagyságrendig terjedő mértékben potencírozni képesek.

A tesztvegyületeknek a retinoidreceptorokat transz- 10 aktiváló hatékonyságát az alábbi 1. táblázatban tüntettük fel:

1. táblázat

	Aktiválás (ED50, nM)
RARa	RXRa
All-transz-retinsav	6,7	41
A-vegyület	3	>10 000
4. példa szerinti vegyület	>10 000	1,7

HL-60 differenciálás

A HL-60 sejtek retinoidok által előidézett differenciálódását az oxidatív potenciálnak az NBT (nitroblue- 25 terstazolium) redukción keresztül történő mérésével határozzuk meg (Pick et al.: J. Reticuloendothelial Soc.,

30, 581-593(1981)].

A HL-60 sejteket 10% magzati borjúszérum, mM L-glutamin, 1 mM piroszőlősavas nátrium, 1% nem esszenciális aminosavak, 50 egység/ml penicillin és 50 pgl/ml sztreptomicin által kiegészített RPMI 1640 táptalajban (=RPMI/FCS) tartjuk. A sejtek mikoplazmától mentesek.

000 sejtet/100 μΐ RPMI/FCS lapos fenekű mik- 35 rotitermélyedésekbe oltunk be. Egyidejűleg komplex táptalajban hígított 10 μΐ retinoidot adunk hozzá; a végső koncentráció 10“¹¹ és ΙΟ^-6 M közötti érték (ΙΟ^-2 M etanolos törzsoldatokat -20 °C-on, fénytől védve tárolunk). A táptalajt 3 nap múlva többcsatornás pipettá- 40 val eltávolítjuk és 100 μΐ NBT-oldattal helyettesítjük [1 mg/ml PBS-ben; 200 nM forbol-mirisztát-acetátot (PMA) tartalmaz. Ezután 37 °C-on további 1 órán át inkubáljuk, majd az NBT-oldatot eltávolítjuk és 0,01 n sósavban képezett 100 μΐ 10%-os SDS-t adunk hozzá. 45 A redukált NBT mennyiségét fotometrikusan 540 nm mellett automatizált lemezleolvasó felhasználásával kvantitatíven meghatározzuk. Három mélyedés átlagértékét kiszámítjuk; a standardszórás 5 és 10%.

Eredmények

RXR-szelektív retinoidok hatása HL-60 differenciálódásra

RARa-aktivátorként kifejtett gyenge hatásának megfelelően a 4. példa szerinti RXR-szelektív retinoid a HL-60 differenciálódás előidézésében egyértelműen kevésbé aktív, mint az all-transz-retinsav (1. ábra). A 4. példa szerinti vegyület - transzaktiváló tulajdonságaival jó egyezésben - még 1 x 10 ⁶ M koncentrációban is gyakorlatilag hatástalan. A HL-60 sejtek retinoidokkal szemben körülbelül 10-szer érzékenyebbek, mint a transzaktiváló rendszer (lásd: az 1. táblázat RARa és az 1. ábra közötti összehasonlítást).

A 2. és 3. ábra azonban igazolja, hogy a 4. példa szerinti RXR-szelektív retinoid az all-transz-retinsav és az A-vegyület hatásait olyan koncentrációkban is potencírozza, amelyekben önmagában hatástalan. A potencí15 rozás mértéke 3- 10-szeres, azaz hasonló HL-60 differenciálódás eléréséhez önmagában az all-transz-retinsav vagy A-vegyület 3-10-szer nagyobb koncentrációjára van szükség.

A kapott eredmények alapján nyilvánvaló, hogy az RXR-szelektív ligandoknak a HL-60 differenciálódásra kifejtett hatása több mint additív és ezért maradék RAR-aktiváló hatásokkal nem magyarázható. A megfigyelt hatások továbbá valamivel kifejezettebbek, ha a kevésbé szelektív (RAR vs. RXR) all-transz-RA helyett egy előnyösebb RARa-ligandot (A-vegyület) alkalmazunk. A potencírozó hatás in vitro kísérletekkel is igazolható, amely azt mutatja, hogy az RXR az RAR-rel heterodimereket képez, és ez az RAR-specifikus promoterszekvenciákra kifejtett fokozott transz30 kripciós aktivitáshoz vezet. Jelenleg még nem tisztázott, hogy a hatás kifejtéséhez miért van szükség viszonylag nagy RXR-szelektív retinoidkoncentrációkra (10 ⁷ M). Ezek a koncentrációk több mint két nagyságrenddel nagyobbak az RXR transzkripcióaktivitási vizsgálat során kapott EC₅₀-értéknél, azonban nem ismert, vajon az RXR retinoidkötődés affinitása a heterodimerképződéskor megváltozik-e. Ezért nem biztos, hogy az

1. táblázatban feltüntetett ED₅₀-értékek a heterodimerek (beleértve RXR) által közvetített hatásokat teljes mértékben képviselik-e.

19. példa

A 4. példa szerinti vegyület és all-transz-RA kombinációjának egér B-sejt-burjánzást gátló hatását meghatározzuk. A találmányunk szerinti RXR-szelektív ligand potencírozza az all-transz-RA egér B-sejt-buqánzásra kifejtett gátló hatását.

Anyagok és módszerek

Retinoidok

A kísérlet során felhasznált retinoidok kötődési és transzaktivációs jellemzőit az alábbi 2. táblázatban tüntetjük fel.

2. táblázat

Retinoid	RARa-kötödés IC50(nM)	RARa-aktiválás ED50(nM)	RXRa-kötődés IC50(nM)	RXRa-aktiválás ED50(nM)
All-transz-RA	14	6,7	>10 000	41
WO 95/04036 95. példa szerinti vegyület	>10 000	2300	680	13

HU 219 538 Β

2. táblázat (folytatás)

Retinoid	RARa-kötődés IC50(nM)	RARa-aktiválás ED50(nM)	RXRa-kötődés lC50(nM)	RXRa-aktiválás EDs0(nM)
7. példa szerinti vegyület	>10 000	>10 000	260	8,5
6. példa szerinti vegyület	>10 000	10 000	110	1,4
5. példa szerinti vegyület	>10 000	150	110	0,3
4. példa szerinti vegyület	>10 000	>10 000	92	1,7

Celluláris vizsgálatok

Lapos fenekű 96 mélyedéses mikrotiterlemezeken egérlép egyetlen sejtszuszpenziókat készítünk. Minden mélyedésbe 0,2 ml mennyiségben 2 x 10⁵/ml sejtszuszpenziót mérünk be, 10% magzati boíjúszérummal, HEPES-sel, antibiotikumokkal és 50 μΜ 2-merkapto-etanollal kiegészített IMDM szuszpenzióban. Ezután 50 pg/ml mennyiségben E. coli lipopoliszacharid (DIFCO) (LPS) specifikus B-sejt-mitogént adunk hozzá. A tenyészeteket 37 °C-on 5% szén-dioxidot tartalmazó megnedvesített légkörben inkubáljuk.

A teszthez felhasznált retinoidokat először 10 nM és 10 μΜ közötti koncentrációban titráljuk (3 párhuzamos vizsgálat) és a teljes tenyésztési időszak alatt állni hagyjuk. Ezután a tesztvegyületeket továbbtitrálva az IC₅₀-értékeket elérjük. Referenciavegyületként ciklosporin A-t (Sandoz AG) alkalmazunk (1 nM és 1 μΜ közötti koncentrációban).

Két-, három- és négynapos tenyésztés után a sejteket (³H)-timidinnel 4 órán át rázatjuk (1 pCi/mélyedés). A tenyészeteket üvegszálas szűrőn leszűrjük és a DNS-be beépült radioaktivitást béta-folyadékszcintillációs számlálóval mérjük (Betaplate, Wallac Oy, Turku, Finnország).

Az eredményeket a kezeletlen tenyészetek által adott reagálás %-ában fejezzük ki. A mitogén által előidézett burjánzást a ³H-timidin-beépülés formájában mérjük, a tenyésztés 24., 48. és 72. órája után. A retinoidokat a tenyésztési időszak megkezdésekor adjuk a tenyészetekhez.

Eredmények

1. RXR-szelektív ligandok hatása egér B-sejt-burjánzásra

A 4. példa szerinti RXR-szelektív ligandnak először LPS által előidézett egér B-sejt-buijánzásra kifejtett közvetlen hatását vizsgáljuk. Az eredményeket a 4. ábrán tüntetjük fel. Látható, hogy a 4. példa szerinti retinoid gátlóhatást fejt ki, IC₅₀=100 nM. Ez az érték az alltransz-RA hatékonyságának száradrésze (IC_5O=1 nM). A negyedik napon a 4. példa szerinti retinoid alacsony dózisokban (a 3. napon a hozzávetőleges IC₅₀-érték) a választ enyhén fokozza, amely a fenti rendszerben aktív valamennyi retinoiddal kapott eredménnyel összhangban van.

2. RXR-szelektív ligandok potencirozzák az alltransz-retinsavnak egér B-sejt-burjánzásra kifejtett hatását

All-transz-RA gátolja az LPS által kiváltott egér Bsejt-burjánzást (IC_5O=1 nM). A maximális gátlást

10-30 nM mellett kapjuk és ennek értéke a 75-80%-ot sohasem haladja meg. A 4. példa szerinti találmány szelektív ligandot 1 nM all-transz-RA hatásának kitett, LPS által ingerelt tenyészetekhez adjuk; parallelként a 10 nM all-transz-RA hatásának kitett tenyészeteket alkalmazzuk. Valamennyi esetben a 4. példa szerinti, találmányunk tárgyát képező, önmagában igen gyengén gátló hatású RXR-ligand az 1 nM RA hatását a 10 nM RA szintnél mért értékre potencírozza. A két- és háromnapos tenyészettel hasonló eredményeket kapunk. A 3. napon kapott eredményeket az 5. ábrán tüntetjük fel.

A 4. példa szerinti vegyület aktivitása miatt az eredmény additív vagy fokozó. A tenyészettel későbbi időpontokban kapott eredmények azt mutatják, hogy a hatás az addíció mértékét meghaladja és növelő mértékűnek tekinthető.

A 4. napon 1 nM RA már nem gátló, hanem a válasz kismértékű fokozódását idézi elő, míg 10 nM RA mindössze körülbelül 30%-os gátlást fejt ki. E jelenség okait nem ismerjük, azonban a vegyület felezési ideje játszhat szerepet. Az RXR-szelektív ligand hasonló hatással rendelkezik (lásd a 4. ábrán levő görbét). Azonban 1 nM RA és a találmányunk tárgyát képező 4. példa szerinti RXR-ligand kombinációja a 10 nM RA által előidézettnek megfelelő nagyságrendű gátlást fejt ki. Az eredményeket a 6. ábrán tüntetjük fel.

A fenti eredmények azt mutatják, hogy az RXRszelektív retinoid (4. példa) az all-transz-RA hatását potencírozza olyan funkcionális rendszerben, amelyben a retinoidhatást RARa közvetíti. A potencírozást az all-transz-RA-hoz viszonyított 10-30-szoros fölöslegben alkalmazott RXR-liganddal érjük el. A potencírozás durván 10-szeres nagyságú, azaz általában 10 nM RA által előidézett gátlást a találmányunk szerinti RXR-ligand és 1 nM RA kombinációjával éljük el.

20. példa

Az akneellenes hatást az alábbi hagyományos teszttel mérjük. A vizsgálatok szerint a találmányunk szerinti vegyületek akneellenes hatást mutatnak.

1. Burjánzásgátló aktivitás humán sebocitákon

Módszer

Enzimatikus és mechanikus módszerek együttes alkalmazásával felnőtt humán faggyúmirigyekből faggyúsejteket izolálunk (Dórán et al., 1991). A sejteket növekedésében gátolt 3T3 egérfibroblaszt-rétegen 10% magzati borjúszérumot és 4 pg/ml dexamethasonet tartalmazó Iscove-féle táptalajon tenyésztjük. A sejteket tesztvegyületet nem tartalmazó táptalajban szélesztjük,

HU 219 538 Β majd a kezdeti szélesztés után 24-48 órával tesztvegyületet tartalmazó friss táptalajt adunk hozzá. A tesztvegyületet tartalmazó friss táptalajt 48 óránként adjuk a tenyészethez. A termék összegyűjtésének napján a tenyészeteket 0,03% EDTA-t tartalmazó PBS-sel öblítjük abból a célból, hogy csak a 3T3 fibroblasztokat távolítsuk el, majd 0,05% tripszin/0,03% EDTA elegyében inkubáljuk. A sejteket szuszpendáljuk, egyetlen sejtszuszpenzió képződése közben erőteljesen keverjük, majd hemocitométerben megszámláljuk. A tesztvegyületekből 100%-os dimetil-szulfoxidban l(fr² mólos törzsoldatokat készítünk, majd -20 °C-on sötétben tároljuk. A tesztvegyületek oldatait szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd megfelelő koncentrációjú teljes táptalajjá történő hígításhoz közvetlenül használjuk fel.

A tesztvegyületeket faggyúsejt-növekedés burjánzásának gátlására in vitro 10 ⁶ és 10~⁷ M koncentrációban vizsgáljuk.

A 12., 2. és 4. példa szerinti vegyület humánfaggyúsejt-buijánzást gátló hatását in vitro 10 nappal a gyógyszer adagolása után mérjük. Az eredményeket az 50%-os gátlás (IC₅₀) előidézéséhez szükséges koncentráció formájában (nM) adjuk meg. Az eredményeket a

3. táblázatban foglaljuk össze.

3. táblázat

Humánfaggyúsejt-burjánzás in vitro gátlása

Tesztvegyület	IC50(nM)
4. példa	>1000 (2 x tesztelve)
2. példa	100 és 1000 (2 x tesztelve)
12. példa	100 (2 x tesztelve)
13-cisz-Retinsav	100
9-cisz-Retinsav	100

A 4. példa szerinti vegyület gyenge dózis-válasz görbét mutat, a növekedés gátlása 30-40%. Bár ez a 13-cisz-retinsav hatásánál sokkal gyengébb, mégis in vitro biológiai aktivitást jelez. A 2. példa szerinti vegyület IC₅₀-értéke az 1. kísérletben 100 nM, bár 1000 nM dózis ennél a kísérletnél csupán 70%-os gátlást ad.

2. Rhino egér utriculus aktivitás csökkenés

A teszt során a vizsgált vegyületeknek a kialakulás előtti utriculusok - humán comedokhoz hasonló keratinizált szőrtüsző-faggyúmirigy szerkezetek - nagyságát csökkentő hatását igazoljuk.

Módszer

Jackson Laboratories-tól kapott 6-8 hetes nőstény Rhino egereket (hr^rhhr^rh) hatos csoportokban alkalmazunk. A tesztvegyületeket 100%-os acetonban oldjuk és a kísérlet alatt nitrogénatmoszférában 4 °C-on tároljuk. A tesztvegyületeket három egymás után következő héten 5 napon keresztül naponta az egerek hátára visszük fel. Az utolsó adag felvitele után 1 nappal az egereket szén-dioxid-belélegeztetéssel leöljük. Az állatok hátából egy bőrlebenyt kivágunk és 2 mólos nátrium-bromid oldatban szobahőmérsékleten 2-3 órán át inkubáljuk. Ezután a felhámot (epidermális) a bőrtől (dermis) elválasztjuk.

Az epidermist ezután 70%-os, 80%-os, 95%-os és 100%-os etanollal és xilollal vízmentesítjük. A mintákat minden fenti oldatban 2 órán át tartjuk. A bőrmintákat a xilolból kivesszük és mikroszkóp-üvegtárgylemezekre helyezzük. Az utriculusok átlagos átmérőjének és területének meghatározásához Ultimage képianalízisszoftver alkalmazásával képi analízist használunk. Mintánként körülbelül 5 teret vizsgálunk és egerenként átlagosan 150 utriculust mérünk.

Eredmények

Néhány találmányunk szerinti vegyületet (12., 2. és

4. példa) Rhino egéren helyi alkalmazás mellett vizsgálunk.

Az egereket 13-cisz-retinsav, 9-cisz-retinsav és a 12. példa, 2. példa és 4. példa szerinti vegyület acetonos oldataival (100 μΐ) helyi úton kezeljük. A kapott eredményeket a 4. táblázatban tüntetjük fel.

4. táblázat

Teszt- vegyület	Dózis (pg/nap)	Utriculum nagysága (pm2/utri- culum)	Kontrolihoz viszonyított %-os változás
Hordozó		9750±508	-
	0,1	9187±794	-6ns
13-cisz-RA	1	6400±424	-34
10	3793±368	-61
	100	3132±305	-68
	0,1	8650±427	-11
9-cisz-RA	1	6926±497	-29
10	7634±354	-64
	100	2644±312	-73
	0,1	9104±829	7ns
12. példa	1	9156±938	-6s
10	7634±485	-22
	100	3596±300	-63
	0,1	9535±890	_2ns
2. példa	1	9616±1134	_ |ns
10	9049±891
	100	5437±615	-44
	0,1	9843±565	+ l”s
4. példa	1	9491 ±507	—3ns
10	8951 ±964	-8ns
	100	5916±992	-39

ns=a kontrolitól statisztikus szignifikanciával nem tér el; az összes többi p<0,05.

Megjegyzés

A kísérlet alatt számos mellékhatást figyeltünk meg. A 100 pg 13-cisz-retinsawal kezelt állatok az 5. napon hámlást és bőrpirosságot (erythema) mutattak. A 9-cisz-retinsavval kezelt állatok ezeket a hatásokat azonos dózis mellett egy nappal korábban mutatták.

A 12. példa szerinti vegyület 100 pg dózisával kezelt egereken a 7. napon bőrpirosodás lép fel. A 100 pg/ml 2. példa szerinti vegyülettel kezelt egereken ugyanezen a napon bizonyos bőrpirosság figyelhető meg. Ez a bőrpirosság azonban nem olyan erős, mint a 12. példa szerinti

HU 219 538 Β vegyület esetében. Ugyanebben az időpontban hasonló mennyiségű 4. példa szerinti vegyület észlelhető bőrpirosságot nem okozott.

Az adagolás utáni 14. napon a 100 pg 12. példa szerinti vegyülettel kezelt állatokon hámlás lépett fel, amely 1 nappal korábban nem volt észlelhető. A fenti vegyületeket hámlás/bőrpirosság tekintetében (dózis 100 pg) a legerősebbtől a legkevésbé erős aktivitás szerint rangsorolva az alábbi sorrendet kapjuk:

9-cisz-RA, 13-cisz-RA, 12. példa, 2. példa és 4. példa.

A találmányunk szerinti vegyületek tehát a 9-ciszRA-val és 13-cisz-RA-val összehasonlítva gyengébb ingerlést idéznek elő.

3. A tesztvegyületek hatása sziriai aranyhörcsög faggyúmirigyének nagyságára, in vivő teszt

Charles River sziriai aranyhörcsögöknek a tesztvegyület kívánt dózisát acetonban beadjuk. A tesztvegyületeket 4 °C-on fénytől védve tároljuk. Hetenként friss oldatokat készítünk.

A hörcsögöket 5 napon keresztül naponta kezeljük, majd két napon át pihentetjük, és ezt a műveletet 20 kezelésig ismételjük. A felhasznált oldat térfogata 50 pl/fiil.

A hörcsögöket szén-dioxid-belélegeztetéssel leöljük és a füleket hisztológiai értékeléshez eltávolítjuk. Egy fület eltávolítunk és a ventrális felületet a fül többi részétől elválasztjuk. A fül hegyétől 5 mm-es távolságra egy 2 mm-es darabkát eltávolítunk és 0,1% Szudán fekete B színezéket tartalmazó 100%-os propilénglikollal egy éjszakán át megszínezzük. A színezék eltávolítása után a faggyúmirigyek méretét Donsanto képianalízis-rendszerrel mennyiségileg meghatározzuk.

Az eredményeket az 5. táblázatban tüntetjük fel, és dózisonként 80-120 faggyúmirigy átlagos felületének a kontroll (csak oldószerrel kezelt) százalékában kifejezett értékében adjuk meg.

5. táblázat

A 4. példa szerinti vegyület és 13-cisz-retinsav 4 héten át helyi úton történő adagolásának hatása hörcsögfül-faggyúmirigy nagyságára

Teszt- vegyület	Dózis (pg/nap)	Faggyúmirigy nagysága	Kontrolihoz viszonyított %-os változás
Hordozó	-	16 475+1708	-
	1	14 029+2977	— 15ns
13-cisz-RA	10	12 965+2029	-21
	100	10459+1302	-37
	1	13 237+1491	-20
4. példa	10	17 046+4667	+3ns
	100	13 043+1577	-21

ns=a kontrolihoz viszonyított statisztikusan nem szignifikáns változás. Az összes többi érték a hordozókontrolihoz viszonyítva statisztikus.

Hivatkozások

Dórán et al.: „Characterization of humán sebaceous cells in vitro, J. Invest. Dermatol, 96, 341-348 (1991).

Mezick et al.: „Topical and systemic effects of retinoids on hom-fílled utriculus size in the rhino mouse. A model to quantify, ,antikeratinizing’ effects of retinoids” Invest. Dermatol, 83, 110-113 (1980.

21. példa

Meghatározzuk a 6. példa szerinti vegyület és az RARa-aktivitással rendelkező all-E-3,7-dimetil-9-[(2metoxi-4-metil-6-oktil-oxi)-fenil]-2,4,6,8-nonatetraénsav (B-vegyület) kombinációjának humán emlőkarcinóma-sejtvonalra kifejtett gátlóhatását.

Az eredmények azt mutatják, hogy a találmányunk szerinti RXR-szelektív ligand a B-vegyület szolidtumor-gátló aktivitását potencírozza.

1. B-vegyület szintézise

A 10. reakciósémán a B-vegyület szintézisét mutatjuk be.

50.4 g (1) képletű 2,6-dihidroxi-4-metil-benzoesav 750 ml acetonnal képezett oldatához 100 ml metil-jodidot és 124,2 g kálium-karbonátot adunk és a reakcióelegyet 18 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az elegyet szobahőmérsékletre hűtjük és a szilárd anyagokat szűréssel eltávolítjuk. A szűrletet betöményítjük, a nyersterméket etil-acetátban oldjuk és 1 n vizes nátrium-hidroxid-oldattal mossuk. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. 54 g (2) képletű 2,6-dimetoxi-4-metil-benzoesav-metil-észtert kapunk.

52.5 g (2) képletű vegyületet 1000 ml -70 °C-ra hűtött diklór-metánban oldunk és bór-trikloridnak a fenti oldószerrel képezett oldatával [29,3 g/100 ml, 180 ml] elegyítjük. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, további 45 percen át keverjük, majd. jégre öntjük. A szerves fázist elválasztjuk, vízzel mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk, szüljük és bepároljuk. A maradékot nagy teljesítőképességű preparatív folyadékkromatográfiás úton (HPLC) tisztítjuk (Waters prep. 500 kromatográf; 7% etil-acetátot tartalmazó hexán, mint eluálószer). Szilárd anyag alakjában 28,3 g tiszta (3) képletű 2-hidroxi-6-metoxi-4-metil-benzoesav-metil-észtert kapunk.

g (3) képletű vegyület és 700 ml metil-etil-keton 27,1 g kálium-karbonátot tartalmazó oldatát 34,2 g oktil-jodiddal elegyítjük. A reakcióelegyet 20 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk, majd lehűtjük, a szilárd anyagot kiszűqük és a szűrletet betöményítjük. A maradékot hexán és etil-acetát elegyében újra oldjuk, az oldatot 1 n nátrium-hidroxid-oldattat mossuk, magnézium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A fentiekben leírt módon elvégzett HPLCtisztítás után 51,8 g tiszta (4) képletű 2-metoxi-6-oktiloxi-4-metil-benzoesav-metil-észtert kapunk.

51,8 g (4) képletű vegyület 500 ml toluollal képezett oldatát -60 °C-ra hűtjük, 281 ml 25%-os hexános diizobutil-alumínium-hidrid-oldattal elegyítjük és szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 100 ml 1:1 arányú vizes metanollal óvatosan elegyítjük, miközben a hőmérsékletet hűtéssel 20 °C alatt tartjuk. Ezután 500 ml hexánt és magnézium-szulfátot adunk hozzá. A szilárd anyagot leszűrjük és a szűrletet vákuumban betöményítjük. Nyers (5) képletű alkoholt kapunk.

HU 219 538 Β g (5) képletű alkoholt 54,9 g trifenil-foszfóniumbromidot tartalmazó acetonitrilben (500 ml) oldunk és az oldatot 22 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk és a (6) képletű nyerssót szobahőmérsékleten 0,1 Hgmm nyo- 5 máson szárítjuk. (A termék tetrahidrofurános kristályosításakor tiszta [(2-metoxi-6-oktil-oxi-4-metil)-fenil]metil-trifenil-foszfónium-bromidot kapunk], A (6) képletű sót a 4 894 480 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás 5. példájában leírt módon all-E-3,7dimetil-9-[(2-metoxi-4-metil-6-oktil-oxi)-fenil]-2,4,6,8nonatetraénsawá alakítjuk (B-vegyület).

2. Teszt

A B-vegyülettel és a 6. példa szerinti vegyülettel az alábbi retinoidreceptor-kötődési és -transzaktiválási vizsgálatokat végezzük el. A kapott eredményeket a 6. táblázatban foglaljuk össze.

6. táblázat

Tesztvegyület	Aktiválás	Kötődés
RAR	RXR	RAR	RXR
EC50 (nM)	%max	EC50(nM)	%max	IC50 (nM)	%	lC50(nM)
	a	11	114	1000	0	240	-
B	β	5,3	82			500	-
	7	1000	48			>10 000	<20
	a	1000	4	1,4	-	>10 000	24	110
6. példa	β	1000	8			>10 000	9	-
	7	1000	9			>10 000	245	150

ATCC HBT No. 133 számon hozzáférhető deponált anyagból nyert T47-D emlőkarcinóma-sejtvonalat 10% magzati borjúszérummal, 10 pg/ml inzulinnal és 30 13 ng/ml gentamicinnel kiegészített RPMI 1640 táptalajban tenyésztünk és 37 °C-on 4,5% szén-dioxid és 95,5% nedves levegő elegyében inkubáljuk. A sejteket 70-80%-os folytonosság elérése után összegyűjtjük és pelletírozzuk. A sejteket a táptalajban újraszuszpen- 35 dáljuk és 96 mélyedéses lemezekre (Corning) oltjuk (150 μΐ/mélyedés) olyan sűrűség mellett, hogy a hétnapos vizsgálati időszak alatt lineáris növekedés következzék be (azaz a T47D-t 4 χ 10³ sejt/mélyedés sűrűségben oldjuk be). A lemezeket 37 °C-on egy éjszakára inkubá- 40 torba helyezzük.

A tesztvegyületet (1 mM törzsoldat 100%-os dimetil-szulfoxidban) a beoltás után 18-24 órával hozzáadjuk. A tesztvegyület-kombinációkat 96 mélyedéses mikrotiterlemezekben készítjük el és kézzel adagoljuk 45 a vizsgálati lemezekre. Az MTT vizsgálatot a tesztvegyület beadása utáni 3-7. napon végezzük el. Az MTT vizsgálat tetrazolumalapú teszt, amelynek során mérjük a sejtek életképességét a tenyészetben, MTT [3(5,6-dimetil-tiazol-2-il-2,5-difenil-tetrazolum-bromid)] 50 törzsoldatot (5 mg/ml lx PBS-ben) a vizsgálati lemezekhez adunk (50 μΐ/mélyedés) és 37 °C-on 2,5 órán át inkubáljuk.

A folyadékot eltávolítjuk, 50 μΐ 95%-os etanolt adunk hozzá és a lemezeket 15 percen át rázatjuk (Mini- 55 Orbital Shaker Bellco) a formazantermék szolubilizálása céljából. Minden mélyedés optikai sűrűségét automata lemezleolvasó (Mikroplate EL320 Reader BioTek Instruments) segítségével, 570 nm hullámhossz és 660 nm referencia-hullámhossz mellett mérjük. A váltó- 60 zó koncentrációjú B-vegyület állandó koncentrációjú 6. példa szerinti vegyülettel képezett kombinációja által előidézett sejtnövekedés-gátlást az alábbi egyenlet segítségével számítjuk ki:

OD₅₇₀ (kezeletlen)-OD57₀ (hatóanyaggal kezelt) %-os gátlásxlOO

OD₅₇₀ (kezeletlen)

OD=optikai sűrűség

Az eredményeket a 7. ábrán grafikusan tüntetjük fel. Az eredmények igazolják, hogy a találmányunk szerinti RXR-szelektív vegyület az RARa-aktivitással rendelkező vegyület szilárd tumorsejtvonal növekedését gátló hatását potencírozza.

22. példa mg hatóanyagot tartalmazó keményzselatin kap szulák

Alábbi összetételű keményzselatin kapszulákat ké szítünk:

Komponens (I) általános képletű vegyület RARa-retinoid Zselatin Bloom 30 Maltodextrin MD OS dl-a-tokoferol Nátrium-aszkorbát Mikrokristályos cellulóz Magnézium-sztearát

Mennyiség/kapszula 20,0 mg 20,0 mg 70,0 mg 108,0 mg

2,0 mg 10,0 mg 48,0 mg

2,0 mg

Kapszula töltőtömege 280,0 mg

Eljárás

A hatóanyagot a zselatin, maltodextrin, dl-a-tokoferol és nátrium-aszkorbát oldatával nedvesen őröljük.

HU 219 538 Β

A nedves őrölt szuszpenziót porlasztva szárítjuk.

A porlasztva szárított port a mikrokristályos cellulózzal és a magnézium-sztearáttal összekeverjük.

280 mg keveréket megfelelő nagyságú és színű keményzselatin kapszulákba töltünk.

Az ábrák magyarázata

1. ábra: HL-60 sejtek differenciálódásának alltransz-retinsavval (RA), egy másik RARaszelektív retinoiddal (A-vegyület) és egy RXR-szelektív retinoiddal (4. példa) történő indukálása. Az OD₅₄₀-érték a differenciálódott HL-60 sejtek számával arányos.

2. ábra: HL-60 sejtek differenciálódásának alltransz-retinsav (RA) és a 4. példa szerint RXR-szelektív retinoidvegyület kombinációjával történő indukálása.

3. ábra: HL-60 sejtek differenciálódásának az A-vegyület és a 4. példa szerinti RXR-szelektív retinoidvegyület kombinációjával történő indukálása.

4. ábra: all-transz-RA vagy a 4. példa szerinti RXRszelektív retinoidvegyülettel kezelt B-sejttenyészetek által előidézett timidinbeépülés. Az értékek a kezeletlen tenyészetekhez vonatkoznak.

5. ábra: LPS által indukált B-sejtburjánzás gátlása, all-transz-RA és a 4. példa szerinti RXR-szelektív retinoidvegyület által önmagában és a kombináció által, a tenyészet 3. napján.

6. ábra: LPS által indukált B-sejtbuijánzás gátlása az all-transz-RA és a 4. példa szerinti RXR-szelektív retinoidvegyület által önmagában és a kombináció által, a tenyészet 4. napján.

7. ábra: RARa-aktivitással rendelkező vegyület (Bvegyület) és RXR-szelektív vegyület (6. példa) fokozott buijánzásgátló hatása emlőráksejtvonalon.

Claims (18)

1. (I) általános képletű vegyületek (mely képletben a C₇-C_g kötés egy kettős kötés, és Rj és R₂ közül az egyik 1 -4 szénatomos alkilcsoportot és a másik brómvagy jódatomot jelent, vagy Rj és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigén- vagy nitrogénheteroatom lehet jelen; vagy a C₇__g kötés egy hármas kötés, és R, és R₂ jelentése egymástól függetlenül 1-4 szénatomos alkilcsoport, vagy R_b és R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigén- vagy nitrogénheteroatom lehet jelen, vagy R! és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódnak, 5-6 szénatomos aromás gyűrűt vagy 5-6 atomos, R! vagy R₂ egyik atomja helyén oxigén-, nitrogén- vagy kénheteroatomot és R! és R₂ többi atomja helyén szénatomot tartalmazó heterociklikus gyűrűt képeznek) és gyógyászatiig alkalmas sóik, észtereik és amidjaik. (Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben a C₇-C_g kötés helyén kettős kötés van jelen. (Elsőbbség: 1995. 02. 24.)

3. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben R[ és R₂ együtt 3-6 szénatomos alkiléncsoportot képez, amelynek egyik szénatomja helyén kén-, oxigénvagy nitrogénatom lehet jelen.

(Elsőbbség: 1995.02.24.)

4. A 3. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben Rj és R₂ együtt 3-6 szénatomos alkiléncsoportot képez.

(Elsőbbség: 1995. 02. 24.)

5. A 4. igénypont szerinti alábbi vegyületek: (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-etenil] -1 -ciklopenten-1 -il]-2,4-pentadiénsav; (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-etenil]-1 -ciklohexen-1 -il]-2,4-pentadiénsav; (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-etenil]-l-ciklohepten-l-il]-2,4-pentadiénsav; és (2E,4E)-3-metil-5-[2-[(E)-2-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -i l)-etenil] -1 -ciklookten-1 -il]-2,4-pentadiénsav. (Elsőbbség: 1995. 02. 24.)

6. A 2. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben R_t és R₂ közül az egyik 1-4 szénatomos alkilcsoportot és a másik bróm- vagy jódatomot képvisel.

(Elsőbbség: 1995.02.24.)

7. A 6. igénypont szerinti alábbi vegyületek: (allE)-6-bróm-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen1 -il)-2,4,6,8-nonatetraénsav;

(all-E)-6-klór-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-l-il)-2,4,6,8-nonatetraénsav; és (all-E)-6-jód-3,7-dimetil-9-(2,6,6-trimetil-l-ciklohexen-1 -il)-2,4,6,8-nonatetraénsav.

(Elsőbbség: 1995. 02. 24.) (Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

8. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben a C₇-C_g kötés helyén hármas kötés van jelen. (Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

9. A 8. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben R] R₂ együtt 3-13 szénatomos alkiléncsoportot képvisel, amelynek az egyik szénatomja helyén kén-, oxigénvagy nitrogénatom lehet jelen, vagy R_t és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódik, 5-6 szénatomot tartalmazó aromás gyűrűt, vagy 5-6 atomos, R, vagy R₂ egyik atomja helyén oxigén-, nitrogén- vagy kénatomot és R! és R₂ többi atomja helyén szénatomot tartalmazó heteroaromás gyűrűt képez.

(Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

10. A 8. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben R, és R₂ együtt 3-6 szénatomos alkiléncsoportot képez.

(Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

11. A 10. igénypont szerinti alábbi vegyületek: (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-ciklohex-l-enil)etinil]-ciklopent-l-enil]-penta-2,4-diénsav és (2E,4E)-3-metil-5-[2-(2,6,6-trimetil-ciklohex-l-enil)etinilj-ciklohept-1 -enil]-penta-2,4-diénsav.

(Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

12. A 8. igénypont szerinti vegyületek, amelyekben R_t és R₂ a szénatomokkal együtt, amelyekhez kapcsolódik, 5-6 szénatomot tartalmazó aromás gyűrűt, vagy

HU 219 538 Β

5-6 atomos, R| vagy R₂ egyik atomja helyén oxigén-, nitrogén- vagy kénatomot és R, és R₂ többi atomja helyén szénatomot tartalmazó heteroaromás gyűrűt képez. (Elsőbbség: 1995.06. 06.)

13. A 12. igénypont szerinti (2E,4E)-3-metil-5-[2(2,6,6-trimetil-ciklohex-l-enil-etinil)-fenil]-penta-2,4diénsav.

(Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

14. Gyógyászati készítmény, azzal jellemezve, hogy hatóanyagként valamely, az 1. igénypont szerinti (I) ál- 10 talános képletű vegyületet vagy gyögyászatilag alkalmas sóját, észterét vagy amidját és gyögyászatilag alkalmas inért hordozóanyagot tartalmaz.

(Elsőbbség: 1995.06.06.)

15. A 14. igénypont szerinti készítmény helyi alkal- 15 mazásra, azzal jellemezve, hogy a készítmény össztömegére vonatkoztatva 0,05 tömeg% és 3 tömeg% közötti mennyiségű hatóanyagot tartalmaz.

(Elsőbbség: 1995. 06. 06.)

16. Orális adagolásra szolgáló, dózisegységformában levő készítmény, azzal jellemezve, hogy valamely, RARa-aktivitással rendelkező retinoidot, mint első vegyületet; és valamely, az 1. igénypont szerinti (I) általá5 nos képletű vegyületet vagy gyögyászatilag alkalmas sóját, észterét vagy amidját, mint második vegyületet tartalmaz; mimellett az első vegyület mennyisége a dózisegységben 10-50 mg, és a második vegyület a dózisegységben az első vegyület mennyiségére vonatkoztatva 1-10-szeres mennyiségben van jelen.

(Elsőbbség: 1995.06.06.)

17. Az 1. igénypont szerinti vegyületek gyógyszerként, különösen szolid tumorok, leukémia vagy akne kezelésére történő felhasználásra.

(Elsőbbség: 1995.06.06.)

18. Az 1. igénypont szerinti vegyületek felhasználása szolid tumorok, leukémia vagy akne kezelésére szolgáló gyógyászati készítmények előállítására. (Elsőbbség: 1995.06.06.)

HU 219 538 Β

Int. Cl.⁷: C 07 C 57/02

1 a. reakcióséma

HU 219 538 Β

Int. Cl.⁷: C 07 C 57/02

1 a. reakcióséma folytatása

1 b. reakcióséma

CO₂Et