HU219014B

HU219014B - Fúrókészülék velőűrszegek rögzítésére

Info

Publication number: HU219014B
Application number: HU9700263A
Authority: HU
Inventors: Giovanni Faccioli; William Oppenheim; Stefano Rossi
Original assignee: Orthofix S.R.L.
Priority date: 1994-07-28
Filing date: 1995-07-12
Publication date: 2001-01-29
Also published as: PT772420E; WO1996003085A1; DE69519169T2; EP0772420A1; EP0772420B1; SK282631B6; CN1060931C; CA2118366C; JP3180223B2; CZ292954B6; AU2896795A; GR3035238T3; CZ20897A3; SK11497A3; JPH10506022A; PL180386B1; CN1122685A; ZA956251B; AU686837B2; DE29522285U1

Abstract

A találmány szerinti fúrókészülék tartalmaz egy hosszirányú geometriaitengelyű, egyenes vezetőlécet (26); egy olyan kitámasztót (30), amelya vezetőlécre (26) oldhatóan van felerősítve; a vezetőlécben (26) vagya kitámasztóban (30) kialakított, a velőűrszeg (13) furataihoz tájoltolyan vezetőfuratokat, amelyek egy, a készülék használata során avelőűrszeg (13) furatai által meghatározott síkkal egybeeső elsőgeometriai síkban fekszenek; egy olyan merev tartóelemet (23),amelynek központi geometriai tengelye és a velőűrszeg (13) proximálisrészét rögzítő eleme van, ahol a vezetőléc (26) hosszirányú geometriaitengelye az első geometriai síkban van, ha a vezetőfuratok avezetőlécben (26) vannak kialakítva, és egy második, az elsőremerőleges geometriai síkban van, ha a vezetőfuratok a kitámasztóban(30) vannak kialakítva, továbbá a kitámasztó (30) az első geometriaisíkból nyúlik ki oldalra, ha a vezetőfuratok a vezetőlécben (26)vannak kialakítva és a második geometriai síkból nyúlik ki oldalra, haa vezetőfuratok a kitámasztóban (30) vannak kialakítva; egy, a másodikgeometriai síkban elrendezett tájolófuratot amely a kitámasztó (30)egyik végénél van kialakítva, ha a vezetőfuratok a vezetőlécben (26)vannak kialakítva, vagy a vezetőlécben (26), ha a vezetőfuratok akitámasztóban (30) vannak kialakítva, ahol a tájolófuratba illeszkedőés a használat során a velőűrszeg (13) felé néző tájolórúddal ésrögzítőelemekkel van ellátva, amelyek a tájolórúd végének avelőűrszeggel (13) érintkező helyzetében a vezetőfuratokat avelőűrszeg (13) furataival egytengelyű helyzetben tartják. ŕ

Description

A jelen találmány tárgya fúrókészülék törött, hosszú csontokba bevezetett velőűrszegben lévő, keresztirányú furatokhoz történő mechanikus tájolásra, ahol a velőűrszeg legalább egy, csontcsavarfúratokkal ellátott egyenes disztális részből és egy, a fúrókészülékhez csatlakoztatható proximális részből áll.

Hosszú, üreges csontok, például a femur vagy a tibia töréseinek kezelésére alkalmaznak velőűrszegeket. A velőűrszeg a beültetés után mind disztális, mind proximális irányban túlnyúlik a törésen, és megfelelő helyzetben tartja a törött részeket a gyógyulás során.

Ismertek tömör, valamint üreges velőűrszegek, de mindegyikben vannak keresztirányú furatok a disztális vég és a proximális vég közelében. A disztális végen elhelyezkedő furatok egymással párhuzamosak, a proximális végen kialakított furatok nem szükségszerűen azok. Az összes furat úgy van kialakítva, hogy csontcsavarokat lehessen átvezetni rajtuk a csontrészek rögzítése érdekében a beültetés után. Amikor azonban a velőűrszegek a csontüregben vannak, ezek a furatok kívülről már nem láthatók. Ezért mindig problémát okozott a csontfuratok megfelelő helyen történő elkészítése, hogy a csontcsavarok simán becsavarhatok legyenek a csontban készített és a velőűrszegben lévő furatokon át. Hagyományosan az ilyen furatokat röntgenkészülék segítségével fúrják, hogy a velőűrszegben lévő furatnak megfelelő helyen legyenek. A röntgensugárzás alatt történő fúrás azonban természetesen hosszú távon sugárveszélyes, és alkalmazása költséges is. A műveletek oly módon történő elvégzése, hogy az operációs személyzet minél kevésbé legyen kitéve a röntgensugárzásnak, bonyolítja a műtétet, és növeli a beültetés költségét is.

A velőűrszeg proximális vége elfordulás ellen rögzítő módon és a fúrókészülékhez csatlakoztathatóan van kialakítva annak érdekében, hogy könnyebben lehessen a készüléket tájolni a velőűrszegben lévő furatok megtalálására. A végső tájolás természetesen a már említett módon röntgenképemyővel történik.

A csontcsavarok furatainak kialakításakor az egyik alapvető probléma, hogy a beültetett velőűrszeg általában deformálódik, vagyis alakja nem azonos a beültetés előtti alakkal, aminek következményeképpen a disztális végen lévő furatok és a proximális végen lévő furatok egymáshoz viszonyított helyzete is megváltozik. Hiába csatlakozik tehát a fúrókészülék a velőűrszeg proximális végéhez, a röntgenképemyőre mindenképpen szükség van.

Hogy a röntgensugaras beültetés mégis elkerülhető legyen, az US 5,281,224 számú szabadalom olyan eljárást ismertet, amelynek során a furatok helyét mágneses érzékelővel határozzák meg. A meghatározás lényegében a velőűrszeg központi tengelyének elhelyezkedését kell mutassa, de az adott eljárás a gyakorlatban meglehetősen nehézkesen volt alkalmazható, tulajdonképpen nem bizonyult kielégítőnek. A GB-A 2,258,154 számú szabadalmi leírás olyan megoldást ismertet velőűrszegnek a csonthoz történő rögzítésére, ahol a furókészülékhez oldhatóan kapcsolható a velőűrszeg, a fúrókészülék támasszal van ellátva, és a támaszból nyúlik ki a velőűrszeg, amikor a készülékhez van rögzítve. A rendszer tartalmaz továbbá egy olyan vezetőelemet, amely ugyancsak a fúrókészülékhez van csatlakoztatva, és párhuzamosan helyezkedik el a velőűrszeggel, amelyen rögzítőcsapok számára furatok vannak. A furatokon keresztül rögzíthető a velőűrszeg a csonthoz.

A jelen találmánnyal olyan megoldás kialakítása a célunk, amelynek segítségével a velőűrszegek beültetése megkönnyíthető, mégpedig oly módon, hogy a tájolást pusztán mechanikusan, röntgensugár alkalmazása nélkül lehet elvégezni, és maga a beültetés is gyorsabb a hagyományos megoldásnál, ugyanakkor megfelelő pontosságot biztosít a csontcsavarok számára készült furatoknak, különösen a velőűrszeg disztális végének közelében.

A kitűzött feladatot olyan fúrókészülékkel oldottuk meg, amely tartalmaz egy hosszirányú, geometriai tengelyű, egyenes vezetőlécet; egy olyan disztális kitámasztót, amely a vezetőlécre oldhatóan van felerősítve; a vezetőlécben vagy a disztális kitámasztóban kialakított, a velőűrszeg furataihoz tájolt olyan vezetőfúratokat, amelyek egy, a készülék használata során a velőűrszeg furatai által meghatározott síkkal egybeeső első geometriai síkban fekszenek; egy olyan merev tartóelemet, amelynek központi geometriai tengelye és a velőűrszeg proximális részét rögzítő eleme van, ahol a vezetőléc hosszirányú geometriai tengelye az első geometriai síkban van, ha a vezetőfúratok a vezetőlécben vannak kialakítva, és egy második, az elsőre merőleges geometriai síkban van, ha a vezetőfúratok a disztális kitámasztóban vannak kialakítva, továbbá a disztális kitámasztó az első geometriai síkból nyúlik ki oldalra, ha a vezetőfúratok a vezetőlécben vannak kialakítva, és a második geometriai síkból nyúlik ki oldalra, ha a vezetőfúratok a disztális kitámasztóban vannak kialakítva, egy, a második geometriai síkban elrendezett tájolófúratot, amely a disztális kitámasztó egyik végénél van kialakítva, ha a vezetőfúratok a vezetőlécben vannak kialakítva, vagy a vezetőlécben, ha a vezetőfúratok a disztális kitámasztóban vannak kialakítva, ahol a találmány szerint a tájolófúratba illeszkedő és a használat során a velőűrszeg felé néző tájolórúddal és rögzítőelemekkel van ellátva, amelyek a tájolórúd végének a velőűrszeggel érintkező helyzetében a vezetőfúratokat a velőűrszeg fúrataival egytengelyű helyzetben tartják.

Miután biztosítottuk, hogy a kitámasztó megfelelően tartja a fúró vezetőket a túrátokhoz képest, a velőűrszeg beillesztése és a készüléknek a proximális végére történő felerősítése után csupán egy kicsiny helyi vágást kell készíteni, hogy lehetővé váljék a közvetlen kapcsolat a velőűrszeggel, amikor is a fúróvezetők megfelelő helyzetbe kerülnek a beültetett velőűrszegben lévő túrátokhoz képest. A fúrást és a csontcsavarok bevezetését közvetlenül ezután a hagyományos módon lehet elvégezni.

A jelen találmány további részleteit kiviteli példán, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti készülék egyszerűsített perspektivikus rajza egy beültetett velőűrszeggel együtt, ahol a velőűrszeget befogadó tibiát pontvonallal jelöltük, a

HU 219 014 Β

2. ábra az 1. ábrán bemutatott készülék oldalnézete nagyobb léptékben, ahol a jobb szemléltethetőség kedvéért bizonyos részek nincsenek feltüntetve, a

3. ábra a 2. ábra 3-3 metszete, a

4. ábra a 2. ábra 4-4 metszete, az

5. ábra a 2. ábrán látható bilincs felülnézete nagyítva, a

6. ábra az 5. ábrán látható bilincs oldalnézete, a

7. ábra az 5. ábra Ί-Ί nézete, a

8. ábra a 2. ábrán látható készülék disztális végének nagyított részlete fúrás előtti helyzetben, a

9. ábra az 1. ábrán bemutatotthoz hasonló készülék egy másfajta kivitelű kitámasztóval a 2. ábrán látható velőűrszeg proximális végén lévő fúratok tájolására, a

10. ábra a készülék proximális végén lévő elemek perspektivikus rajza nagyobb léptékben, a

11. ábra a 3. ábrához hasonló részlet egy másik oldalról nézve, a

12. ábra all. ábra szerinti készülék disztális végének perspektivikus rajza, a

13. ábra a 2. ábrához hasonló készülék perspektivikus rajza egy, speciálisan a femur töréseihez kialakított készülék esetében, a

14. ábra a 12. ábrán bemutatott nézethez hasonló nézet, amelyen a 13. ábra szerinti kitámasztó disztális vége látható, és a

15. ábra a 13. és 14. ábrán bemutatott kiviteli alaknál alkalmazott stabilizálórúd egy részének oldalnézete, illetve metszete.

Az 1. ábrán látható a találmány szerinti fúrókészülék egy célszerű kiviteli alakja abban a helyzetben, amikor már a velőűrszeget rögzítő 10 és 10’ csontcsavarok egy 12 tibia 11 törésének disztális oldalán már be vannak csavarozva a 13 velőűrszegbe. A 10 és 10’ csontcsavarok a 12 tibiában, valamint a 13 velőűrszegben kialakított furatokon vannak átvezetve, és egymással párhuzamos elhelyezkedésűek. További két 14 és 14’ csontcsavar is látható a 13 velőűrszeg proximális végénél. Ezek bevezetését, illetve a szükséges fúratok elkészítését a továbbiakban részletesen ismertetjük majd a 9. és 10, ábra kapcsán.

A fúrókészülék több külön egységből, illetve alkatrészből áll, amelyek egymástól leválaszthatók és összerakhatok. Ezen részek jól láthatók a 2. ábrán, ahol a 13 velőűrszeget úgy tüntettük fel, hogy egy viszonylag hosszú egyenes 15 disztális részből, egy rövid 16 hajlított szakaszból és 17 proximális részből áll, ahol a 15 disztális rész és a 17 proximális rész egymással α szöget zár be. A 17 proximális részen a 14 és 14’ csontcsavarokat befogadó 18 és 18’ fúratok vannak kialakítva. Ezekről is részletesebben fogunk még szólni a 9. és 10. ábra kapcsán. A 15 disztális végen lévő 10 és 10’ csontcsavarokat befogadó fúratok (a 3. ábrán 19 jelöléssel láthatók) egy első geometriai síkot határoznak meg. A 16 hajlított szakasz a 15 disztális szakasszal és a 17 proximális szakasszal egy másik geometriai síkot határoznak meg. Ez a második geometriai sík merőleges az első geometriai síkra, és a továbbiakban S szagittális síknak fogjuk nevezni.

A 13 velőűrszeg proximális vége úgy van kialakítva, hogy csatlakoztatható legyen az A fúrókészülék egy befogószerkezet segítségével. A 20 befogószerkezet zárórúddal van összekapcsolva, a 21 zárórúd pedig csavarokkal van egy 23 tartóelem két része között rögzítve. A fúrókészülék 24 rögzítőcsavar segítségével szerelhető fel, illetve állítható megfelelő helyzetbe a 13 velőűrszeg proximális végéhez képest. Amikor az A fúrókészülék a 13 velőűrszeghez van erősítve, a 23 tartóelem 23’ geometriai tengelye derékszöget zár be a 13 velőűrszeg 17 proximális részével, és ugyanakkor a szagittális síkban fekszik.

A 23 tartóelem két részének egymással szemben fekvő felületében hornyok vannak, amelyek meghatározzák egy 26 vezetőléc 25 geometriai tengelyének helyzetét. Ez a 25 geometriai tengely a 23 tartóelem 23’ geometriai tengelyét metszi, és a 13 velőűrszeg által meghatározott S szagittális síkban fekszik. A 23’ és 25 geometriai tengelyek által bezárt β szög kiegészítőszöge az α szögnek, így a 26 vezetőléc szükségszerűen párhuzamos a 13 velőűrszeg 15 disztális szakaszával. A 26 vezetőléc keresztmetszete és ennek megfelelően a 23 tartóelem 26 vezetőlécet befogadó hornyainak keresztmetszete a kör alaktól eltérő, célszerűen négyszögletes, és magassági mérete (H) meghaladja a szélességét (W) célszerűen mintegy 25%-kal, ahogy az a 3. ábrán látható. A bemutatott kiviteli alaknál a 26 vezetőléc négyszögletes keresztmetszetének a sarkai le vannak élezve. A 23 tartóelemen lévő 27 rögzítőcsavamak olyan nyúlványa van, amely beilleszkedik a 26 rúdon lévő keresztirányú 28 fúratok valamelyikébe. A 28 fúratok közül azt a fúratot kell kiválasztani, amelyik megfelel az adott 13 velőűrszeg hosszának. Célszerű, ha a 28 fúratok viszonylag korlátozott mélységűek a 26 vezetőlécben és kúpos kialakításúak, hasonlóan a 27 rögzítőcsavar nyúlványának végéhez, amivel biztosítható, hogy a 23 tartóelem pontos helyezését a kúpos illeszkedés biztosítsa.

Egy 30 disztális kitámasztó elmozdíthatóan csatlakozik a 26 vezetőléchez, annak disztális vége közelében oldalra és lefelé kinyúlva a 26 vezetőlécről, illetve az S szagittális síkból, amivel lehetővé válik két olyan 31 vezetőhüvely megfelelően pontos és egymáshoz képest párhuzamos elrendezése, amelyek a 19 fúratokhoz illeszkedően vannak elhelyezve, amint ez a 3. ábrán jól látható. Egy másik 31’ rögzítőcsavar teszi lehetővé, hogy a 31 vezetőhüvelyeken megfelelően lehessen beállítani a 30 disztális kitámasztó oldalsó részénél. A távtartás pontossága érdekében a 30 disztális kitámasztó felső vége két egymástól meghatározott távolságban lévő 32 helyezőcsappal van ellátva, amelyek pontosan illeszkednek a 26 vezetőléc megfelelő függőleges vezetőfúrataiba. A 30 disztális kitámasztót 33 rögzítőcsavar szorítja a 26 vezetőlécre a két 32 helyezőcsap között. A 32 helyezőcsapok, valamint a 26 vezetőlécnek az S szagittális síkhoz viszonyított szimmetrikus helyzetét jól lehet látni a 2. és 3. ábrán.

A 2. ábrán látható készülék további fontos eleme egy 35 stabilizálórúd, amely felső végénél 36 nyéllel

HU 219 014 Β van ellátva. Hosszának legnagyobb részén azonos átmérőjű annak érdekében, hogy a 26 vezetőléc 37 tájolófuratában megfelelően vezethető legyen. Alsó végén azonban a 35 stabilizálórúd átmérője csökken, és egy kisebb átmérőjű 38 szakasza van. Ennek L hossza - később részletesebben ismertető módon - át kell féljen egy kis sebészeti bemetszésen a törött csont fölött lévő húsban, és be kell nyúljon a csontban kialakított furatba annak érdekében, hogy biztosítva legyen a kapcsolat a 13 velőűrszeggel.

A 35 stabilizálórúd feladata, hogy pontosan tájolja alsó végét a 26 vezetőléchez képest, amikor már érintkezésben van a 13 velőűrszeggel, azaz amikor mindegyik 31 vezetőhüvely a megfelelő helyen van a 13 velőűrszegben lévő 19 füratokhoz képest. Ezért a 35 stabilizálórúdon felső és alsó 39 és 39’ körhorony van kialakítva oly módon, hogy azok meghatározott helyzetben legyenek a 26 vezetőléc alsó és felső lapjához viszonyítva. Ugyanakkor a 26 vezetőlécen 40 bilincs van oly módon oldalról rögzítve, hogy kapcsolódjék a 39 és 39’ körhomyok által alkotott vállalthoz, és ezáltal határolja a 35 stabilizálórúd alsó végének helyzetét a 13 velőűrszeghez képest. A 40 bilincs és a vállak által alkotott rögzítőelemek részletei az 5., 6. és 7. ábrán láthatók.

A 4. és 5. ábrán jól látható, hogy a 40 bilincs lényegében egy C alakú tömb, amelynek alsó és felső 41 és 42 ágai 43 és 43’ bemetszésekkel vannak ellátva. A 43 és 43’ bemetszések szélessége kisebb, mint a 35 stabilizálórúd átmérője. A 41 és 42 ágak a 44 tömbből nyúlnak ki, a 44 tömb pedig alul és fölül 45, illetve 45’ bemélyedéssel van ellátva, hogy két ujjal kényelmesen megfogható legyen. A 44 tömb középső részén 46 átmenőfurat van, ami lehetővé teszi a 40 bilincsnek a 26 vezetőlécről megfelelő szerszámmal történő eltávolítását, amikor erre szüksége van. A 40 bilincs 41 és 42 ágai között 41’, 42’ és 44’ falak határolják az O alakú nyílást, amely megfelelően illeszkedik a 26 vezetőléc felületeire. A 40 bilincs 42 ágában 47 rugós retesz van elhelyezve, amely bepattan a 35 stabilizálórúd 39’ körhomyába, amikor a 40 bilincs a 26 vezetólécen van, és a 35 stabilizálórudat a 4. ábrán látható módon a 13 velőűrszeghez illesztjük, miközben a 40 bilincs 41 és 42 ágaiba a 35 stabilizálórúd 39 és 39’ hornyai beilleszkednek. A 35 stabilizálórudat ily módon elhelyezve, amikor is a 39 és 39’ körhomyok vállai a 43 és 43’ bemetszések fenékrészén felfekszenek, a 35 stabilizálórúd geometriai tengelye éppen az 5. ábrán látható S szagittális síkban helyezkedik el, ugyanúgy, mint a rendszer már korábban említett elemei.

A 40 bilincs 41 és 42 ágai úgy vannak kialakítva, hogy T vastagságuk biztosítja a 35 stabilizálórúd pontos érintkezését a 13 velőűrszeggel, amikor a vezetőhüvelyek pontosan illeszkednek a 13 velőűrszeg disztális furataihoz. A T vastagság pontos értéke azonban csak a velőűrszegek egy meghatározott méretére biztosítja a fenti elhelyezkedést. A bemutatott kiviteli alaknál egy 9 mm-es átmérőjű 13 velőűrszeg érintkezik a megfelelően illeszkedő 35 stabilizálórúdhoz, ennek megfelelően az 5. ábrán látható T vastagság kizárólag olyan tibiák esetében megfelelő, amelyekhez 9 mm átmérőjű veíőűrszeget lehet alkalmazni. A 35 stabilizálórúd alsó végének helyzete akkor megfelelő, amikor a 40 bilincs 41 ágának felső felülete a 39 körhorony felső falával van egy szintben. Minden olyan további kísérlet, amely a 35 stabilizálórúd további lenyomására irányul, rászorítja a 41 ág teljes T vastagságát a 26 vezetőléc felületére, és arra hajlítóerőként hat. Ugyanakkor azonban a 26 vezetőléc alatt lévő 13 velőűrszegtől mért távolságot nem tudja megváltoztatni. Megjegyezzük, hogy a 26 vezetőléc meghajlása nem csupán a 13 velőűrszeg megfelelő meghajlásával jár együtt, hanem ugyanakkor ennek megfelelően változtatja meg a 30 disztális kitámasztó által tartott fúróhüvelyek helyzetét is.

A találmány szerinti készülék használata során a csontokba a 10 és 14 csontcsavarok számára gyorsan és pontosan lehet megfelelő helyen a 19 és 18 furatokat elkészíteni a már beállított 13 velőűrszeghez képest. Ennek során először a megfelelő méretű 13 veíőűrszeget kell kiválasztani. A kiválasztás során figyelemmel kell lenni a 13 velőűrszeg átmérőjére és teljes hosszára, amelyeket az adott törés paraméterei szerint kell megválasztani. El kell végezni a szükséges sebészeti beavatkozást, hogy a 13 veíőűrszeget be lehessen vezetni a velőűrbe, de először célszerű legalábbis a disztális furatok előállítása érdekében a kiválasztott 13 veíőűrszeget befogni a találmány szerinti készülékbe, hogy biztosítani lehessen a megfelelő hosszirányú beállítást a 27 rögzítőcsavar segítségével, azaz a nyúlványnak a 26 vezetőlécen lévő 28 füratok egyikébe történő beillesztésével. A 30 disztális kitámasztót csatlakoztatjuk a 26 vezetőléchez, és a 33 rögzítőcsavar segítségével megfelelően rögzítjük a 31 vezetőhüvelyekkel együtt. Ezután a 35 stabilizálórudat beillesztjük a 26 vezetőléc 37 tájolófuratába, és a megfelelően kiválasztott 40 bilincset ráillesztjük a 35 stabilizálórúd 39, illetve 39’ hornyaira. A 35 stabilizálórudat szükség esetén kissé megnyomjuk, hogy érintkezésbe kerüljön a 13 velőűrszeggel, és vizuálisan vagy egy tüske segítségével ellenőrizzük, hogy a vezetőhüvelyek megfelelően helyezkednek-e el a 13 velőűrszegben lévő furatokhoz képest. Ezután gyakorlatilag minden készen áll a 18 és 19 füratok elkészítésére, amihez azonban először be kell helyezni a 13 veíőűrszeget a törött csontba. A 13 velőűrszeg behelyezése után felrakjuk a 23 tartóelemet, és rögzítjük a 13 velőűrszeg proximális végét. Beillesztjük a 26 vezetőlécet a 23 tartóelem üregébe, és addig toljuk előre, amíg a 27 rögzítőcsavar nyúlványa el nem éri a kiválasztott 28 furatot a 26 vezetőlécen. Az egyszerűség kedvéért a 26 vezetőléc fölső lapján célszerű mérőskálát készíteni, amely megfelel az adott készletben lévő 13 velőűrszegek hosszának. A gyakorlatban 280 mmtől 20 mm-enként mintegy 400 mm-ig célszerű bemetszéseket készíteni, így bármely kiválasztott 13 velőűrszeghez a megfelelő hosszúság kiválasztható. Ezeket a jelzéseket célszerű úgy elhelyezni, hogy a 26 vezetőlécnek a 23 tartóelemből elöl kinyúló felületén legyenek, ami a sebész számára megkönnyíti a gyors és pontos beállítást a műtét során.

A következő lépésben a 30 disztális kitámasztót csatlakoztatjuk a 26 vezetőlécre oly módon, hogy a tibia kö4

HU 219 014 Β zépső részén legyen, és beillesztjük a 31 vezetőhüvelyeket, amelyek meghatározzák majd a szükséges bemetszések helyét. A bemetszéseket elkészítjük mindkét 10, illetve 14 csontcsavar helyén, és szabaddá tesszük a cortexet, ügyelve arra, hogy ne sértsünk meg sem ideget, sem ereket. A 31 vezetőhüvelyeket ezután előretoljuk mindaddig, amíg érintkezésbe nem kerülnek a cortexszel. Ekkor a 31’ rögzítőcsavarral rögzítjük a beállított helyzetet.

Mielőtt a csontcsavarok számára a furatokat elkészítjük, az egész rendszert pontos helyzetében rögzítjük. Ennek során az ábrán nem látható vezetőhüvelyt illesztünk a 37 tájolófuratba, amelyet korábban a 35 stabilizálórúd vezetésére használtunk. Bemetszést készítünk a bőrben közvetlenül ez alatt a függőlegesen elhelyezett vezetőhüvely alatt, és az anterior tibial cortexet feltárjuk. Ekkor ezt a vezetőhüvelyt is előremozgatjuk, amíg fogai érintkezésbe kerülnek a tibiával, és megfelelő, például 4 mm átmérőjű fúróval elkészítjük a 19 furatot. Ezután a fürót eltávolítjuk. Az elkészített furat a szerszámnak megfelelően kúpos, így az ábrán ugyancsak nem feltüntetett négyszögletes végű, 4 mm-es, T nyelű maróval kitágítjuk, és a forgácsot eltávolítjuk. A kézimaró és a vezetőhüvely eltávolítása után behelyezzük a 35 stabilizálórudat a 37 tájolófüratba oly módon, hogy a csökkentett átmérőjű utolsó 38 szakasz keresztülnyúljon a csontba fürt 19 furaton, és érintkezésbe kerüljön a 13 velőűrszeggel. A 35 stabilizálórudat természetesen az adott 13 velőűrszeg méretének megfelelő állapotban kell elhelyezni a megfelelő méretű 40 bilincs segítségével, amely a 26 vezetőlécen rögzítve illeszkedik a 35 stabilizálórúd 39 és 39’ körhoronyaiba.

A 40 bilincs T vastagsága olyan kell legyen, hogy a 41 és 42 ágak megfelelően illeszkedjenek a 39 és 39’ körhomyokba. A 40 bilincs méretét a hozzá tartozó 13 velőűrszeg átmérőjének feltüntetésével jelöljük a homloklapon. Ez a 6. ábrán jól látható. A 30 disztális kitámasztó megfelelő felhelyezésével, a 35 stabilizálórúd beillesztésével létrehoztuk a készülék és a 13 velőűrszeg egymáshoz viszonyított megfelelő helyzetét, amint az a 8. ábrán látható.

Ekkor a sebész valamelyik asszisztense megnyomja a 35 stabilizálórúd 36 nyelét, és így az alsó 38 szakaszt érintkezésbe hozza a 13 velőűrszeggel. Ezzel az alábbi feltételeket biztosítottuk.

1. A 13 velőűrszeg és a 26 vezetőléc közötti távolság pontosan megfelel annak a távolságnak, amit a sebész a 13 velőűrszeg beültetése előtt kimért, tehát elvégezheti a 13 velőűrszegnek az S szagittális síkban történő tetszőleges hajlítását, amelynek során változatlan marad a 31 vezetőhüvelyek és a 19 furatok egymáshoz viszonyított helyzete.

2. A 26 vezetőléc és a 30 disztális kitámasztó stabil helyzetű, így a sebész biztos támasszal rendelkezik a 19 furatok elkészítéséhez.

Jóllehet a szakember számára teljesen nyilvánvaló, hogy milyen műveletek következnek, miután a 10 és 10’ csontcsavarok számára elkészítettük a megfelelő 19 furatokat a megfelelő helyen, az alábbiakban röviden ismertetjük a lépéseket.

a) Valamelyik asszisztens fenntartja a 35 stabilizálórúd 36 nyelén az enyhe nyomást a további lépések során is.

b) 4 mm-es fúrót vezetünk be a 31 vezetőhüvelyekbe, és érintkezésbe hozzuk a cortex felületével.

c) Ütközőt helyezünk a fúró végére.

d) A fürót ismét a 31 vezetőhüvelybe illesztjük, a csontig vezetjük, majd befogjuk egy kézi elektromos fúróba.

e) A sebész lassan átfúrja a cortexet és megállítja a fürót, amikor az eléri a másik cortexet.

f) Az ütközőt kioldjuk, és felhúzzuk körülbelül 5 mmrel a 31 vezetőhüvely pereme fölé, majd ismét rögzítjük. Ezzel az újraállítással lényegében a második cortex vastagságának megfelelő fúrási mélységet biztosítjuk.

g) Folytatjuk a fúrást a második cortexben, amíg az ütköző a folyamatot le nem állítja. Ezzel megakadályozzuk, hogy a csont másik oldalán lévő szövetek károsodjanak, és egyúttal információt kapunk arról, hogy milyen méretű csontcsavarokat kell becsavaroznunk.

h) A fürót eltávolítjuk a 31 vezetőhüvelyből.

i) Egy hegyes tüskét vezetünk be a fúratba oly módon, hogy áthaladjon a 13 velőűrszegen, és benyúljon a túlsó cortexbe. Ezzel stabilizáltuk a 26 vezetőléc és a 30 disztális kitámasztó helyzetét.

j) Ezután - tekintettel arra, hogy a kapcsolatot a tüske biztosítja - az asszisztens elengedheti a 35 stabilizálórúd 36 nyelét.

k) Meghatározzuk a bevezetendő 10 csontcsavar méretét a fúrón lévő ütköző helyzetéből.

l) Az ütközőt ezután kilazítjuk, és előkészítjük a 13 velőűrszeg disztális végének másik 19 furatához.

m) Kifúijuk a második 19 furatot az elsőhöz hasonló módon.

n) Ismét meghatározzuk az ezen 19 furatba való 10’ csontcsavar méretét.

o) A megfelelő méretű 10’ csontcsavart becsavarjuk a csontba a 31 vezetőhüvelyen keresztül, és végét megfelelő T nyelű szerszám segítségével bevezetjük a túlsó cortexbe. A becsavarást addig végezzük enyhe nyomással, amíg a csavarhúzó nyelén lévő jel eléri a 31 vezetőhüvely peremét. Ezután semmiképpen sem szabad a becsavarást folytatni, különben a menet megszakad.

p) Kivesszük a tüskét az első 31 vezetőhüvelyből, és az előbbihez hasonló módon becsavaijuk a másik 10’ csontcsavart, majd a 31’ rögzítőcsavar lazításával eltávolítjuk a 31 vezetőhüvelyeket.

q) Ellenőrizzük, hogy mindkét 10 és 10’ csontcsavar túlnyúlik-e a 13 velőűrszegen, és hogy minden elem a megfelelő helyzetben van-e. Ezt célszerű röntgenképernyő segítségével végezni.

r) Eltávolítjuk a 30 disztális kitámasztót és a 35 stabilizálórudat.

Miután befejeztük a 10 és 10’ csontcsavaroknak a disztális oldalon történő bevezetését, és mielőtt megkezdjük a proximális oldalon ugyanezt, célszerű a törést röntgenképemyőn megvizsgálni, hogy nem észlel5

HU 219 014 Β hető-e még valamilyen disztrakció. Ha igen, azt a hagyományos technikákkal megszüntetjük, és ezután elvégezhetjük a proximális oldal rögzítését.

A proximális végen történő rögzítéshez a találmány szerinti készüléket a 30 disztális kitámasztó és a 35 stabilizálórúd eltávolítása után először úgy kell beállítani, hogy a 26 vezetőlécet a 23 tartóelemben a 27 rögzítőcsavar segítségével oldjuk, és egy másik, a disztális végen lévő 50 furatban rögzítjük. Ezzel szabaddá tesszük a 26 vezetőléc disztális végén lévő furatokat, amelyekbe az 52 proximális kitámasztó 51 helyezőcsapjai beilleszthetők. A bemutatott megoldásnál a 18 és 18’ furatok geometriai tengelyei egymással meghatározott szöget zárnak be, és ezért az 52 proximális kitámasztó a 26 vezetőléchez a középső szakaszán van csatlakoztatva. Innen nyúlnak ki az 51 helyezőcsapok lefelé, és rögzíthető az egész 52 proximális kitámasztó a 26 vezetőlécen az 55’ rögzítőcsavar segítségével. A 18 és 18’ furatokhoz tartozó vezetőegységek a 13 velőürszeg S szagittális síkjának két oldalán 45°-os hajlásszögben helyezkednek el, és így az 52 proximális kitámasztó egyik oldalán az egyik 54 vezetőpersely, másik oldalán egy másik 54’ vezetőpersely helyezkedik el. Az 54 vezetőpersely a 18 furattal, az 54’ vezetőpersely pedig a 18’ furattal kell egytengelyű legyen. A 9. és 10. ábrán látható 55 és 55’ rögzítőcsavarok szolgálnak az 54 és 54’ vezetőperselyek rögzítésére.

Általában nem szükséges, hogy a sebész ellenőrizze a készülék beállítását a 13 velóűrszeg beültetése előtt, ha kellően ismeri a készülék működését, és gyakorlata van a kitámasztók alkalmazásában. Mindazonáltal amíg a készülék felhasználása nem válik rutinszerűvé, célszerű, ha a 13 velőűrszeg beültetése előtt a proximális oldalon végzendő fúrás feltételeit is ellenőrizzük. A 10. ábrán látható a készülék elemeinek egymáshoz viszonyított helyzete az ilyen ellenőrzés céljára a 13 velőűrszeg beültetése előtt. A 10. ábrán nem csupán az látható, hogy mind az 54, mind az 54’ vezetőperselyek helyzetét hogyan lehet ellenőrizni a 18 és 18’ furatokhoz képest, de látható az egyik 54 vezetőperselybe bevezetett 56 tüske is, amellyel stabilizálni lehet a készüléket a 18 furat elkészülése után (a 10. ábrán a 18 furat nem látható, csak a 2. ábrán).

A proximális oldalon végzett fúrás hasonlóképpen történik a disztális oldalon végzett fúráshoz, nincs azonban szükség stabilizálórúdra vagy hasonló elemre, tekintettel arra, hogy a proximális oldalon végzett fúrás igen közel van a rögzítési ponthoz.

Miután a 23 nyelet a 27 rögzítőcsavar segítségével rögzítettük az 50 furatban, az 52 proximális kitámasztót felszereljük a 22 vezetőlécre, és elhelyezzük az 54 és 54’ vezetőperselyeket is az 55 és 55 ‘ rögzítőcsavarok segítségével. Az 54 és 54’ vezetőperselyek végeinél elkészítjük a megfelelő bemetszéseket, az egyiket anterolaterális, a másikat anteromediálisan, és feltárjuk a tibia cortexét. Az 54 és 54’ vezetőperselyeket előremozgatjuk, hogy érintkezésbe kerüljenek a cortexszel, majd rögzítjük az 55 és 55’ rögzítőcsavarok segítségével. Ezután beillesztjük a fúrószerszámokat, és végüket hozzáérintjük a cortexhez. A további műveleteket a korábbiakban leírtak szerint végezzük. Meghatározzuk a csontcsavarok hosszúságát, és minden furat elkészülte után a csontcsavarokat az adott furatba becsavarozzuk.

A 11. és 12. ábra szerinti kiviteli alak azt mutatja, hogy a találmány szerinti megoldás jól használható olyan velőűrszegek beültetésénél is, femur törése esetén, ahol a párhuzamos 60 és 60’ furatok a disztális végen egy olyan első geometriai síkban fekszenek, amely a szagittális síkkal egybeesik, míg a hajlított vagy egyenes velőűrszeg proximális végénél a 23 tartóelem úgy van csatlakoztatva, hogy a 26’ vezetőléc párhuzamos a 13 velőűrszeg 15 egyenes szakaszával. A 15 egyenes szakasz geometriai tengelye és a 26’ vezetőléc geometriai tengelye, valamint a 60 és 60’ furatok mind a 11. ábrán S-sel jelölt szagittális síkban fekszenek.

Tekintettel arra, hogy a 60 és 60’ furatokhoz a csont megfúrását szintén az S szagittális síkban kell elvégezni, a 26’ vezetőléc disztális vége szolgál a 31 vezetőhüvelyek oldható rögzítésére. A 26’ vezetőléc disztális vége úgy van kialakítva, hogy 61 kapcsolólap rögzíthető 62 rögzítőcsavar segítségével a 31 vezetőhüvelyek befogására. Ehhez a 61 kapcsolólap és a 26’ vezetőléc vége félkör alakú vályúkkal van ellátva, amelyek a 64 vezetőcsapok segítségével összeillesztett 63 lelapolt rész és a 61 kapcsolólap közé a 31 vezetőhüvelyek befoghatok.

A 65 kitámasztó általában hasonló, mint a korábban ismertetett 30 disztális kitámasztó. A 32 helyezőcsapok segítségével 33 rögzítőcsavarral lehet a 26’ vezetőlécre erősíteni. A 65 kitámasztó lefelé nyúló része és túlsó vége tartja a 35 stabilizálórudat, amely érintkezik a 13 velőűrszeg 15 disztális végével, és a szagittális síkra merőleges síkban helyezkedik el. Az alkalmazott 35 stabilizálórúd ugyanolyan 39 és 39’ körhomyokkal van kialakítva, mint az első kiviteli alak stabilizálórúdja. A 35 stabilizálórúd ágyazására is hasonló C alakú 40 bilincs szolgál, ennek 37’ tájolófuratába illeszkedik a 35 stabilizálórúd. A 35 stabilizálórúd csökkentett átmérőjű 38 szakaszának vége érintkezik a 13 velőűrszeggel, amennyiben a 31 vezetőhüvelyek megfelelően illeszkednek a 60 és 60’ furatokhoz.

A 11. és 12. ábrán bemutatott kiviteli alak felhasználásakor hasonlóan járunk el, mint a 2. ábrán bemutatott kiviteli alak esetén. A különbség csak annyi, hogy a 35 stabilizálórúd és a 31 vezetőhüvelyek irányítása fordított az S szagittális síkhoz képest.

A 13-15. ábrákon sok szempontból a 11. és 12. ábrán bemutatott kiviteli alakhoz hasonló kiviteli alakot mutatunk be. A különbség annyi, hogy a 13-15. ábrákon látható változat törött femur egyenes velőűrszeggel történő rögzítésére szolgál, ahol a 113 velőűrszeg 160 és 160’ furatokkal van ellátva, és ezek a furatok egymással párhuzamosak, a 113 velőűrszeg geometriai tengelyére pedig merőlegesek, azaz egy első geometriai síkot határoznak meg. Az A’ tartóelem oldhatóan és rögzíthetóen van a 113 velőűrszeg proximális végéhez csatlakoztatva, és merőleges a 113 velőűrszegre az első szimmetriasíkban. Az A’ tartóelem ugyancsak merőleges a 126 vezetőlécre, amellyel 127 rögzítőcsavarral kapcsolható össze. Az egyik lehetőség szerint a 126 ve6

HU 219 014 Β zetőléc a bemutatott helyzetben a szimmetriasíkban fekszik és párhuzamos a 113 velőűrszeggel, míg egy másik lehetőség szerint a 126 vezetőléc eltolható disztálisan olyan helyzetbe, ahol a 131 és 131’ vezetőhüvelyek elméletileg egytengelyűek a 113 velőűrszeg 160 és 160’ furataival. A 140, illetve 140’ állítócsavarok a 126 vezetőléc fölső felülete felől férhetők hozzá, és biztosítják a 130, illetve 130’ vezetőhüvelyek beállíthatóságát.

A 126 vezetőléc disztális végénél helyezkedik el a 165 kitámasztó, amely függőleges szerelőfelülettel van ellátva. Ez illeszkedik a 126 vezetőléc oldalára, és rögzíthető a 132 rögzítőcsavarokkal. A 132 rögzítőcsavarok felső része hengeres vezetőcsapként van kialakítva, és csupán végeiken van a 165 kitámasztóelembe illeszkedő menetes szakasz. A 165 kitámasztóelem alsó és oldalra kinyúló részén a 113 velőűrszeg geometriai tengelyére merőleges vezetőfurat van, amely ily módon egy második s geometriai síkot alkot merőlegesen a korábban említett első geometriai síkra. Éne a kinyúló részre csatlakozik a 135’ vezetőhüvely, amelyben a 135 stabilizálórúd van ágyazva. A 135 stabilizálórúd proximális végén 136 fogantyú van, csökkentett átmérőjű disztális végén pedig redukált átmérőjű 138 szakasz vége érintkezik a 113 velőűrszeggel.

A 14. és 15. ábrán látható 100 távtartó elem 101/101’, 102/102’ és 103/103’ felfelé álló lábai teszik lehetővé a 135 stabilizálórúd csökkentett átmérőjű 138 szakaszának pontos tájolását a 113 velőűrszeg palástján. Az első és második pár 101/101’ és 102/102’ láb egymástól T, távolságra van elhelyezve, és így pontosan közrefogják a 165 kitámasztó párhuzamos felületeit, ahol 135’ vezetőhüvely van átvezetve. A harmadik pár 103/103’ lábak között kisebb T₂ távolság van, és ez a T₂ távolság ugyancsak kisebb, mint a 135 stabilizálórúd átmérője. Ezáltal lehetővé válik a 135 stabilizálórúd pontos elhelyezése, mivel a 103/103’ lábak a 135 stabilizálórúd palástjába munkált 139 körhoronyba illeszkednek. A 103/103’ lábak T₃ vastagsága pontosan illeszkedik a 139 körhorony szélességéhez, és ennek megfelelően teljesen pontosan meghatározza a 139 körhorony helyét a 135 stabilizálórúddal együtt a 165 kitámasztó alsó disztális végéhez képest.

A 15. ábrán látható, hogy a 103/103’ lábak a 165 kitámasztó disztális végétől X távolságra helyezkednek el. Az is látható, hogy ez a rögzített X távolság meghatározottan aránylik a 113 velőűrszeg R sugarához és az ehhez választott 135 stabilizálórúdhoz, valamint a 100 távtartó elemhez, annak érdekében, hogy a 131 fúróhüvely pontosan illeszkedjék a 113 velőűrszeg 160 és 160’ furataihoz, amikor a 135 stabilizálórúd csökkentett átmérőjű 138 szakasza felütközik a 113 velőűrszegen. így például all. ábrán bemutatott 40 távtartóhoz hasonlóan a 13-15. ábrákon látható 100 távtartó is egyedi kialakítású a 113 velőűrszeg átmérőjének függvényében, és ennek megfelelően valamelyik felületén fel van tüntetve, hogy milyen átmérőjű velőűrszegekhez alkalmazható.

A 14. és 15. ábrán látható stabilizálórendszer összeállításához először a 135’ vezetőhüvelyt kell beilleszteni a 165 kitámasztó pontosan megmunkált furatába annak disztális végén. A rögzítést 104 rögzítőcsavar segítségével végezzük. Ezután beillesztjük a 135 tájolórudat a 135’ vezetőhüvelybe. Végül a 100 tájolóelemet helyezzük föl a 165 kitámasztó disztális végére, miközben a 135 tájolórudat olyan helyzetbe hozzuk, hogy a 100 tájolóelem 103/103’ lábai beilleszkedjenek a 135 stabilizálórúd 139 körhomyába. A 101’ és 103’ lábakban 105 és 106 rugós reteszek vannak beépítve, amelyek oldható módon tartják a 135 vezetőhüvelyt, illetve a 139 horony fenékrészét a 100 távtartó elemben.

A 13. ábrán olyan 132 rögzítőcsavarok láthatók, amelyek szimmetrikusan szorítják a 130 és 131 vezetőhüvelyek függőleges tengelyeit, és így biztosítják, hogy a 135 stabilizálórúd csökkentett átmérőjű 138 szakasza megfelelően érintkezzék a 113 velőűrszeg palástjával egy olyan geometriai síkban, amelyet a 160’ furat és a 135 stabilizálórúd alkot. Ez a szimmetriasík a teljes kitámasztószerkezetet két részre osztja, és merőleges a 126 vezetőléc, a 113 velőűrszeg és a 160, illetve 160’ furatok által meghatározott síkra. Ily módon jön létre a 160’ furat pontos elhelyezésének lehetősége. A 160 furat pontos fúrása már minden beállítás nélkül elvégezhető, tekintettel a 160’ és 160 furatok geometriai tengelyének közelségére. Az is nyilvánvaló, hogy a 132 rögzítőcsavarok oldása megbontja a teljes kitámasztó-tájoló rendszert, de lehetővé teszi ennek újralétesítését a 26 vezetőléc és a 160,160’ furatok által meghatározott sík ellenkező oldalán.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Fúrókészülék törött, hosszú csontokba bevezetett velóűrszegben lévő, keresztirányú furatokhoz történő mechanikus tájolásra, ahol a velőűrszeg legalább egy, csontcsavarfúratokkal ellátott egyenes disztális részből és egy, a fúrókészülékhez csatlakoztatható proximális részből áll, a fúrókészülék pedig tartalmaz

- egy hosszirányú geometriai tengelyű, egyenes vezetőlécet;

- egy olyan disztális kitámasztót, amely a vezetőlécre oldhatóan van felerősítve;

- a vezetőlécben vagy a disztális kitámasztóban kialakított, a velőűrszeg furataihoz tájolt olyan vezetőfúratokat, amelyek egy, a készülék használata során a velőűrszeg furatai által meghatározott síkkal egybeeső első geometriai síkban fekszenek;

- egy olyan merev tartóelemet, amelynek központi geometriai tengelye és a velőűrszeg proximális részét rögzítő eleme van, ahol a vezetőléc hosszirányú geometriai tengelye az első geometriai síkban van, ha a vezetőfúratok a vezetőlécben vannak kialakítva, és egy második, az elsőre merőleges geometriai síkban van, ha a vezetőfúratok a disztális kitámasztóban vannak kialakítva, továbbá a disztális kitámasztó az első geometriai síkból nyúlik ki oldalra, ha a vezetőfuratok a vezetőlécben vannak kialakítva, és a második geometriai síkból nyúlik ki oldalra, ha a vezetőfúratok a disztális kitámasztóban vannak kialakítva;

HU 219 014 Β

- egy, a második geometriai síkban elrendezett tájolófuratot, amely a disztális kitámasztó egyik végénél van kialakítva, ha a vezetőfuratok a vezetőlécben vannak kialakítva, vagy a vezetőlécben, ha a vezetőfuratok a disztális kitámasztóban vannak kialakítva, azzaljellemezve, hogy a tájolófuratba (37,37’) illeszkedő és a használat során a velőűrszeg (13,113) felé néző tájolórúddal (35, 135) és rögzítőelemekkel van ellátva, amelyek a tájolórúd (35, 135) végének a velőűrszeggel (13, 113) érintkező helyzetében a vezetőfuratokat a velőűrszeg (13, 113) furataival (19, 60, 60’) egytengelyű helyzetben tartják.
2. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (23) és a vezetőléc (26) az első geometriai síkban vannak, és olyan vezetőhüvelyt (31, 131, 131’) tartanak, amely a velőűrszeg (13, 113) egy vagy több furatával (19, 60, 60’) egytengelyű helyzetben van.
3. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tartóelem (23) és a vezetőléc (26) a második geometriai síkban vannak, és olyan vezetőhüvelyt (31, 131,131’) tartanak, amely a velőűrszeg (13, 113) egy vagy több furatával (19, 60, 60’) egytengelyű helyzetben van.
4. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tájolórúd (35, 135) a vezetőlécre (26) úgy van csatlakoztatva, hogy hossza a kör keresztmetszetű velőűrszeg (13,113) átmérőjével arányosan elrendezett rögzítőelemekkel van határolva.
5. A 2. vagy 4. igénypont szerinti készülék, azzaljellemezve, hogy a rögzítőelemeket a tájolórúdon (35, 135) kialakított váll és egy, a kitámasztóhoz (30), valamint a vállhoz kapcsolódó bilincs (40) alkotják.
6. Az 5. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a bilincs (40) olyan tömbből (44) áll, amely a kitámasztóhoz (30) beállítható módon csatlakoztatható, és a tájolórúd (35,135) vállától meghatározott távolságra van elhelyezve.
7. A 6. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a bilincs (40) és csatlakozóelemei a tömbbel (44) egy darabból vannak kialakítva.
8. A 6. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a váll egy körhorony (39, 39’) egyik oldala.
9. A 3. vagy 4. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a tájolórúd (35, 135) egy olyan furatba van beillesztve, amelynek tengelye a második geometriai síkban fekszik, mozgáshatároló vállrésze van, és olyan bilincshez (40) kapcsolódik, amelynek mérete az alkalmazott velőűrszeg (13, 113) átmérőjének függvénye.
10. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a vezetőléc (26) körtől eltérő állandó keresztmetszetű, és két párhuzamos tájolófurattal (37, 37’) van ellátva.
11. A 10. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a kitámasztó (30) két párhuzamos tájolócsappal (32) van ellátva, és ezek a vezetőléc (26) tájolófurataiba (37,37’) illeszkedően vannak kialakítva.
12. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a vezetőléc (26) állítható módon csatlakoztatható a tartóelemhez (23) az alkalmazott velőűrszeg (13, 113) méretének függvényében oly módon, hogy a kitámasztón (30) lévő vezetőhüvelyek (31, 131) a velőűrszeg (13, 113) egy vagy több furatával (19, 60, 60’) egytengelyűek.
13. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a kitámasztó (30) oldhatóan csatlakoztatható a vezetőléchez (26) a velőűrszeg (13, 131) geometriai tengelyét magában foglaló geometriai sík bármelyik oldalán.
14. A 3. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a kitámasztó (30) a vezetőléchez (26) képest oldalra és lefelé kinyúlóan van elrendezve oly módon, hogy a vezetőhüvelyek (31, 131) merőlegesek az első geometriai síkra.
15. Az 1. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a vezetőléc (26) olyan furattal van ellátva, amelyben a tájolórúd (35, 135) a második geometriai síkban helyezkedik el, két körhoronnyal (39, 39’) van ellátva, és olyan U alakú bilincshez (40) kapcsolódik a vezetőléc (26) egyik oldalán, amelynek szemben fekvő lábai a vezetőléc (26) keresztmetszetének alsó és felső szintjében vannak elrendezve, továbbá hasítékkal vannak ellátva, ahol a hasítékot határoló ágak a tájolórúd (35, 135) körhomyaiba (39, 39’) illeszkedően vannak kialakítva.
16. A 15. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy az U alakú bilincs (40) egy vagy több lábának vastagsága az alkalmazott velőűrszeg (13, 113) átmérőjének függvénye, és a tájolórúdnak (35, 135) a velőűrszeggel (13, 113) érintkező helyzetében egy vagy több vezetőhüvely (31, 131) a velőűrszegben (13, 113) lévő egy vagy több furattal (19, 60, 60’) egytengelyű helyzetben van.