HU218151B - Eljárás lizozim dimert tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására - Google Patents

Eljárás lizozim dimert tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására Download PDF

Info

Publication number
HU218151B
HU218151B HU9500098A HU9500098A HU218151B HU 218151 B HU218151 B HU 218151B HU 9500098 A HU9500098 A HU 9500098A HU 9500098 A HU9500098 A HU 9500098A HU 218151 B HU218151 B HU 218151B
Authority
HU
Hungary
Prior art keywords
dimer
lysozyme
tnf
lysozyme dimer
pharmaceutical composition
Prior art date
Application number
HU9500098A
Other languages
English (en)
Other versions
HU9500098D0 (en
HUT70973A (en
Inventor
Witold Kiczka
Original Assignee
Nika Health Products Ltd.
Priority date (The priority date is an assumption and is not a legal conclusion. Google has not performed a legal analysis and makes no representation as to the accuracy of the date listed.)
Filing date
Publication date
Application filed by Nika Health Products Ltd. filed Critical Nika Health Products Ltd.
Publication of HU9500098D0 publication Critical patent/HU9500098D0/hu
Publication of HUT70973A publication Critical patent/HUT70973A/hu
Publication of HU218151B publication Critical patent/HU218151B/hu

Links

Classifications

    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/43Enzymes; Proenzymes; Derivatives thereof
    • A61K38/46Hydrolases (3)
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61LMETHODS OR APPARATUS FOR STERILISING MATERIALS OR OBJECTS IN GENERAL; DISINFECTION, STERILISATION OR DEODORISATION OF AIR; CHEMICAL ASPECTS OF BANDAGES, DRESSINGS, ABSORBENT PADS OR SURGICAL ARTICLES; MATERIALS FOR BANDAGES, DRESSINGS, ABSORBENT PADS OR SURGICAL ARTICLES
    • A61L15/00Chemical aspects of, or use of materials for, bandages, dressings or absorbent pads
    • A61L15/16Bandages, dressings or absorbent pads for physiological fluids such as urine or blood, e.g. sanitary towels, tampons
    • A61L15/22Bandages, dressings or absorbent pads for physiological fluids such as urine or blood, e.g. sanitary towels, tampons containing macromolecular materials
    • A61L15/32Proteins, polypeptides; Degradation products or derivatives thereof, e.g. albumin, collagen, fibrin, gelatin
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61KPREPARATIONS FOR MEDICAL, DENTAL OR TOILETRY PURPOSES
    • A61K38/00Medicinal preparations containing peptides
    • A61K38/16Peptides having more than 20 amino acids; Gastrins; Somatostatins; Melanotropins; Derivatives thereof
    • A61K38/43Enzymes; Proenzymes; Derivatives thereof
    • A61K38/46Hydrolases (3)
    • A61K38/47Hydrolases (3) acting on glycosyl compounds (3.2), e.g. cellulases, lactases
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P29/00Non-central analgesic, antipyretic or antiinflammatory agents, e.g. antirheumatic agents; Non-steroidal antiinflammatory drugs [NSAID]
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/04Antibacterial agents
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P31/00Antiinfectives, i.e. antibiotics, antiseptics, chemotherapeutics
    • A61P31/12Antivirals
    • A61P31/14Antivirals for RNA viruses
    • A61P31/18Antivirals for RNA viruses for HIV
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P37/00Drugs for immunological or allergic disorders
    • A61P37/02Immunomodulators
    • A61P37/04Immunostimulants
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P43/00Drugs for specific purposes, not provided for in groups A61P1/00-A61P41/00
    • AHUMAN NECESSITIES
    • A61MEDICAL OR VETERINARY SCIENCE; HYGIENE
    • A61PSPECIFIC THERAPEUTIC ACTIVITY OF CHEMICAL COMPOUNDS OR MEDICINAL PREPARATIONS
    • A61P9/00Drugs for disorders of the cardiovascular system
    • CCHEMISTRY; METALLURGY
    • C12BIOCHEMISTRY; BEER; SPIRITS; WINE; VINEGAR; MICROBIOLOGY; ENZYMOLOGY; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING
    • C12NMICROORGANISMS OR ENZYMES; COMPOSITIONS THEREOF; PROPAGATING, PRESERVING, OR MAINTAINING MICROORGANISMS; MUTATION OR GENETIC ENGINEERING; CULTURE MEDIA
    • C12N9/00Enzymes; Proenzymes; Compositions thereof; Processes for preparing, activating, inhibiting, separating or purifying enzymes
    • C12N9/14Hydrolases (3)
    • C12N9/24Hydrolases (3) acting on glycosyl compounds (3.2)
    • C12N9/2402Hydrolases (3) acting on glycosyl compounds (3.2) hydrolysing O- and S- glycosyl compounds (3.2.1)
    • C12N9/2462Lysozyme (3.2.1.17)

Abstract

Jelen találmány tárgya eljárás olyan gyógyászati készítményekelőállítására, amelyek ember és állatok természetes védekezésimechanizmusának erősítésére alkalmasak. ŕ

Description

Jelen találmány tárgya a lizozim dimer új gyógyászati felhasználásai és ezen dimert tartalmazó készítmények. Az új felhasználás a természetes védekezőmechanizmusok egyes diszfúnkcióinak kezelésével kapcsolatos.
Hosszú idő óta ismeretes, hogy az enzimek monomer formában terápiás hatásúak különböző betegségek kezelésében.
A lizozimot Fleming fedezte fel 1922-ben, de 1950 előtt az enzimatikus hatásait nem ismertették. Azóta a vegyület intenzív kutatás tárgyát képezi, és különböző terápiás hatásait ismertették, mint például az antivirális, antibakteriális gyulladásgátló és antihisztamin hatásait. A lizozim terápiás felhasználása azonban meglehetősen korlátozott a monomer forma káros mellékhatásai miatt.
A lizozim és más terápiásán hatékony enzimek gyakorlati alkalmazásának ilyen jellegű korlátozottsága megváltozott a nyolcvanas évek végén, amikor felfedezték, hogy az enzimek izolált dimer formái az ismert monomer formák minden kedvező hatását megtartották, de nem mutattak káros mellékhatásokat terápiás dózisban alkalmazva. Az aktív résztvevőként lizozim dimert vagy más dimerizált enzimet tartalmazó antivirális és antibakteriális készítményeket a WO 91/10731 és a WO 89/11294 számú bejelentésekben ismertetnek. Az utóbbi bejelentésben ismertetettek szerint a lizozim dimer számos olyan baktériumfajta szaporodását gátolta, amelyeket 5-20 mg/ml kultúrakoncentrációban betegekből nyert mintákon tenyésztettek. Ugyancsak itt ismertették, hogy a dimer hatékony volt kutya-parvovírus-fertőzésekben (CPV) 1-2 mg/testtömeg-kg dózisban naponta kétszer orálisan adagolva.
A feltalálói kutatómunka folytatásának eredményeképpen a lizozim dimereknek további kedvező tulajdonságai váltak ismertté, és a szer új gyógyászati felhasználásai kerültek kifejlesztésre. A lizozim dimer antibakteriális és antivirális hatékonyságának megerősítése céljából végzett klinikai vizsgálatokban meglepő módon az derült ki, hogy a dimer nem várt mértékben hatékony az emésztő- és légzőrendszer akut megbetegedéseinek gyógyításában. Ennek megfelelően újabb vizsgálatokat végeztek a lizozim dimer hatásának meghatározása céljából különböző betegségek okozta olyan állapotokban, amikor a természetes védekezőmechanizmusok károsodtak.
Ismert, hogy baktériumtoxinok alkotják a sok virulenciafaktor egyik csoportját, amelyekkel a baktériumok betegségeket okoznak. A baktériumtoxinok ismerete terén egyes újabb eredmények szerint azok a gazda immunrendszerével lépnek kapcsolatba. Ez az interakció először immunmodulációban mutatkozik meg, másodszor a citokinek és egyéb mediátorok felszabadulásában, ami a toxinok okozta számos fiziológiai zavart megmagyarázza.
A késői hatást különösen az endotoxin hatásaira vonatkozóan vizsgálták, minthogy az lényeges szerepet játszik a Gram-negatív szepszis patogenezisében (Bayston, D. F., Cohen, J.: Bacterial endotoxins and current concepts in the diagnosis and retreatment of endotoxaemia, J. Med. Microbiol. 1990, 31, 73-83). Noha a Staphylococcus aureus és Streptococcus pyogenes okozta fertőzésekben régóta ismert az exotoxinok szerepe, a Staphylococcus-toxin sokk-szindróma felismerése vezetett az ezen organizmusok termelte exotoxinok felé forduló növekvő figyelemhez.
A toxikus sokk súlyos betegség, amit magas láz, alacsony vérnyomás, kapilláris vérzés, diffúz erythroderma (bőrpír), nyálkahártya-erythema, veseelégtelenség, hypocalcaemia, hypoalbuminaemia és a vörös bőrelváltozások hámlása jellemez. A toxikussokk-szindróma sok esetben menstruáció alatti hüvelytampon használatával állt összefüggésben, de a szindrómát egyre többször írják le nem menstruációval kapcsolatos tampon, illetve kötözés esetén mindkét nemben, gyakran sebészeti beavatkozás után, ha a kötözőanyag a helyén marad (például orrtampon orrplasztikát vagy súlyos orrvérzést követően). A toxikussokk-szindrómás (TSS) betegek hüvelyéből izolált Staphylococcus törzsekről kimutatták, hogy toxikussokk-szindrómatoxin-l-et (TSST-1) termelnek, de a TSST-l-et termelő mikroorganizmus eredete lehet nem helyi fertőzés is. A kezdeti bakteriaemia hiányozhat is, de hetekkel vagy hónapokkal később helyi fertőzések kialakulásához vezethet. Ezen fertőzések jelenlétének velejárója lehet szepszisszindróma vagy szeptikus sokk. Ritkább, de di ámaibb bakteriaemia fordulhat elő a behatolás helyén ellenállás hiányában vagy ezzel összefüggő helyi fertőzések esetén, és ezekben az esetekben sokk, endocarditis (szívbelhártya-gyulladás), disszeminált intravascularis coagulopathia és sokszervi megbetegedés fordulhat elő (Stevens, D. L. és munkatársai: Gram-positive shock; Current Opinions in Infectious Diseases, 1992, 5, 355-363).
Más Gram-pozitív baktériumokra vonatkozóan is ismertek hasonló megfigyelések. Például a Streptococcus pyogenes-fertőzéssel kapcsolatos sokk, Pyogenesfertőzéssel kapcsolatos sokk, aminek a mortalitása 30%. A Streptococcus pneumoniae a tüdőgyulladás egyik kórokozója, amiről kimutatott, hogy nagymértékben rezisztens penicillinre, és hajlamos sokkszindróma előidézésére. Továbbá AIDS-es betegek Pneumococcus-fertőzéseinek incidenciája magasabb, mint a populáció egészéé.
Gram-negatív baktériumok okozta fertőzés szepszist és szeptikus sokkot is eredményezhet. A leglényegesebb enterotoxinok a Gram-negatív bacilusokból és vibriókból származnak. Az enterotoxin a Gram-negatív baktériumsejtfal külső membránjának egy lipopoliszacharid(LPS) komponense. Az enterotoxinok elsődlegesen a bélrendszerre hatnak, és általában hasmenést okoznak. A leggyakoribb Gram-negatív baktériummal történő fertőzés állatokban és emberben az Escherichia coli-fertőzés. Az ezekkel a fertőzésekkel együttjáró nagymértékű vízvesztés a fertőzött egyed halálához vezethet. A WHO szerint az akut hasmenés körülbelül 3,2 millió gyerek halálát okozza évente a fejlődő országokban. Az összes szepszises eset körülbelül 30%-át Gram-negatív baktériumok okozzák.
A Gram-pozitív és Gram-negatív baktériumok által okozott szepszis mindig súlyos állapotot jelent egy2
HU 218 151 Β ségesen minden országban. Az USA-ban körülbelül 400 000 eset fordul elő évente, körülbelül 50%-os mortalitási aránnyal.
Az utóbbi években a szepszis és szeptikus sokk sok publikáció tárgya volt. Megfigyelték, hogy a szeptikus sokk kórélettanában a fő szerepet az endotoxaemia és más bakteriális mérgező mediátorok játsszák. Ide tartozik a tumomekrózis-faktor (TNF), az interleukin-1 (IL—1), az interferon (IFN), a trambocitaaktivátorfaktor és az eicosanoidok (az arachidonsav származékai). Ezek közül a leglényegesebb a TNF hatást gyakorol a metabolizmusra csakúgy, mint az immun- és fagocitarendszerekre (Berkowitz, F. E.: Bacterial toxins in pathogenesis of infections; Current Opinions in Infectious Diseases, 1991,4, 332-337). Kimutatták, hogy akik nem élték túl a szeptikus sokkot, azok nagyobb TNF- és interleukin-1-koncentrációval rendelkeztek. Sok szerző számolt be magasabb TNF-a-szintekről a szeptikus sokkban szenvedő betegek plazmájában, illetve vérében. Ugyancsak kimutatták, hogy a TNF-α toxikus hatása nem annyira a TNF koncentrációjától, hanem inkább a testben való perzisztálásától függ. Sok szerző kutatta a citokinkaszkád megváltoztatásának lehetőségét szepszisben és szeptikus sokkban. Az ismertetett sikeres javaslatok közé tartoznak a monoklonális anti-TNF-antitestek használata és a lipopoliszacharidok antilipopoliszacharidokkal történő neutralizálása. Az antitestek azonban nem fokozzák a baktérium mentesítését. Részlegesen jó hatást figyeltek meg olyan szerek, mint a makrofágok TNF-termelését blokkoló dexamethason és pentoxiphyllin alkalmazásakor.
Ismert továbbá, hogy más citokinek is hozzájárulnak szeptikus sokk kialakulásához. Ebben az esetben lehet, hogy azok a kezelések, amelyek a szeptikus sokkban a citokinkaszkádot változtatják meg, gátolják a fertőzés leküzdését, minthogy a gazda védekezőképessége ugyanezen gyulladásos citokinektől függ. A szeptikus sokk megelőzésére szolgáló eszközök megtalálása az elsődleges cél, minthogy ez nagyszámú páciens gyógyítására adna lehetőséget. E célból a TNF-szint ellenőrzése tűnik szükségesnek.
Hasonlóan kényes szerepe van a TNF-nek egy másik védekezőmechanizmus, a láz létrejöttében, ami egy, a fertőzésekre adott jellegzetes válaszreakció gyakorlatilag minden magasabb rendű állatban és az emberben. Öt pirogén citokin (interleukin-1, TNF, interferon, interleukin-2 és interleukin-6) ismert jelenleg mint a lázas állapot főbb endogén mediátorai, amelyek gátolják a preopticus hőérzékeny neuronokat, amelyek normálisan elősegítik a hőleadást, és csökkentik a hőtermelést a humán szervezetben. A láz és annak mediátorai mind a behatoló organizmust, mind a gazdát képesek károsítani. Tekintélyes mennyiségű adat gyűlt össze az utóbbi években arra vonatkozólag, hogy az interleukin-1, a TNF és az interleukin-6 idézik első a fertőzésekkel járó patofiziológiai abnormalitásokat. Minthogy az endogén pirogének hozzájárulnak különböző fertőzések patológiás lefolyásához, mind a mediátorok, mind a láz ártalmas lehet a gazdaszervezetnek. Ebben a tekintetben a legserkentőbb bizonyítékot a Gram-negatív szepszis vizsgálatai szolgáltatták. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy az endogén pirogének közvetítik a szepszis szisztémás és helyi manifesztációit Gram-pozitív bakteriális fertőzésekben, AIDS-ben, Spirochalta-fertőzésben, meningitisben, felnőtt respirátoros szorongásos szindrómában, gennyes arthritisben és mycobacteriosisban. Noha a citált adatok ellentétesek azzal a megfigyeléssel, hogy a láz önmagában megnöveli a fertőzésekkel szembeni ellenállást a kísérleti állatokban, azonban inkább a faj kondíciója, mint az egyedek túlélése lényeges az evolúciós folyamatban. Elképzelhető, hogy a pirogén citokinek a súlyos fertőzések (például Gram-negatív szepszis) kimenetelére való káros szisztémás hatásaiból alakult ki a láz jótékony helyi hatása a kevésbé fulmináns fertőzések esetén. A súlyos fertőzéseknél kifejtett hatás révén a természet a reménytelen fertőzött egyedekről való lemondás siettetésével elpusztítja az egyéneket, akik veszélyesek a fajra. Ily módon a faj mint egész védett lehet a fertőző betegségektől (Mckowiak, P. A.: Mechanism of Fever; Current Opinions in Infectious Diseases, 1992, 5, 348-354).
A láz kórokának alapkoncepciója szerint az exogén pirogének - származásuktól és szerkezetüktől függetlenül - okozzák a lázat azáltal, hogy a gazdaszervezet sejtjeit (elsősorban a makrofágokat) endogén pirogének termelésére serkentik. Ennek megfelelően az antiendogén pirogén antitesteken és az endogén pirogének receptorantagonistákon alapuló terápiás eljárások hatékonyak lehetnek. Az egyik lehetőség a TNF-bioszintézis gátlása. Állatokon végzett vizsgálatok szerint a TNF előbb képződhet, mint az IL -1 és más citokinek a fertőzés kiváltotta válaszreakció kaszkádjában. Sok tudós szerint a TNF-bioszintézis gátlása az IL-1-bioszintézis leállítását is jelenti. De a TNF-bioszintézis gátlása néhány fulmináns és reménytelen fertőzés káros hatásainak kiküszöbölését is jelenti.
A TNF a gyulladás folyamatának egyik mediátoraként is ismert. A gyulladás sok esetben az első stádium egy betegség természetes lefolyása során, amiből szeptikus sokk fejlődik ki. Azokban az esetekben, amikor szövetek folytonossága szakad meg, mint például fertőzésnek kitett sérülések, háborús sérülések, különösen a hasi sérülések (hashártyagyulladás) esetén, továbbá a gvomor-bél rendszer betegségeiben, mint például appendicitisszel kapcsolatos akut fertőzések, akut bakteriális és virális fertőzésekben, amelyeket influenzát követően fellépő tüdőgyulladásban észlelünk, daganatos megbetegedésekben, különösen a tumorok szétesési fázisában, és hasonló esetekben gyulladás az első tünete a megnövekedett TNF-termelésnek. A TNF-szint szabályozása emiatt kívánatos kezelési mód lenne ezekben a fertőzésekben.
Egyre többet hangoztatják a TNF szerepét az AIDSben. Az AIDS-reakcióra súlyos immundefektus jellemző. Az AIDS-et a CD4+ limfociták számának csökkenése fémjelzi. A HIV-vírussal - az AIDS etiológiai tényezőjével - fertőzött sejtek száma relatíve csekély (<1/100-1000) az AIDS-es betegek perifériás vérében levő mononukleáris sejtekben (PBMC) is. Míg a CD4+ limfociták előszeretettel fertőződnek, ezek a sejtek nem
HU218 151 Β kitüntetett célpontjai a HIV-fertőzésnek. Ma nyilvánvaló, hogy a HIV-célsejtek skálája elég széles. Egyértelmű különbséget figyeltek meg a HIV-infekció következményében monocita/makrofág, illetve T-limfociták esetén. Míg a T-limfociták károsodásra hajlamosak, a monocita/makrofágok perzisztáló fertőzést tesznek lehetővé. így a HIV-vírus raktározódhat a monocita/makrofág-rendszerben csakúgy, mint a test egyéb sejtjeiben. A HIV-fertőzésre adott monocita/makrofág típusú válasz lehet a felelős a tapasztalt látenciáért a gazdaszervezetben. Ez a válasz a fertőzött sejtek által termelt szolubilis faktorok révén káros következményekkel is járhat (Toshifumi Matsuyama és munkatársai: Cytokines and HÍV infection: Is AIDS a Tumor Necrosis Factor disease? AIDS, 1991, 5:1405-1417). Sok tudós közölte, hogy a HTLV-l-gyel fertőzött humán T-sejtvonalak erősen fogékonyak HIV-fertőzésre, drámai sejtkárosító hatást mutatva a HÍV fokozott replikációjával összefüggésben. A HIV-fertőzött sejtek fogékonyak továbbá ezen sejtek felülúszójának károsító hatására. Ezen felülúszóval történt kezelés után a vírustitert vizsgálva kitűnt, hogy a T-sejtek által termelt faktor (MT-2) megnövelte a HlV-replikációját. A faktort mint TNF-β-ΐ azonosították, és ez a felfedezés megfelel azoknak a közléseknek, amelyek szerint a T-sejtek (MT-2) TNFβ-t termelnek. Ugyanezt a hatást figyelték meg TNF-a alkalmazása esetén. A TNF-α és TNF-β szelektíven elpusztították a HIV-fertőzött sejteket és megnövelték a HIV-replikációját. Ugyancsak ismertetésre került, hogy HIV-fertőzött T-setjvonalak és HIV-fertőzött személyekből frissen izolált PBMC a TNF-re megemelkedett szintekkel reagált. így felmerül, hogy a HÍV expressziójának növekedése in vivő hasonló módon megy végbe. Valójában a TNF serkentő hatása semlegesíthető lenne anti-TNF-antitestekkel. A HIV-replikáció növekedése TNF-a-val és TNF-β-val történő kezelés után 109szeres értéket is elérhet Yakamam, A. és munkatársai: Tumor necrosis factors (α, β) induced by HIV-1 in peripheral blood monocellular cells potentáté vírus replication; AIDS 1990,421-427).
Megerősítést nyert továbbá, hogy különböző citokinek hatást gyakorolhatnak a HÍV szaporodására. Normál perifériás vérből nyert tisztított mononukleáris fagociták alkalmazásakor mind IL-6-, mind TNF-a-indukció volt észlelhető néhány órával a HIV-expozíciót követően. Ez a citokinindukció hővel inaktivált HÍV alkalmazása esetén is megfigyelhető volt. Számos megfigyelés és Toshifumi Matauyama és munkatársai (fentiekben citálva) egyetértenek abban, hogy az AIDS citokin- vagy TNF-betegséget reprezentál. Az AIDS citokinrendszere, a TNF-α és TNF-β tűnnek a döntő molekuláknak, amelyek megnövelik a HÍV replikációját, és indukálják a saját és más citokinek expresszióját. A TNF-a-ról kimutatott, hogy stimulálja más citokinek felszabadulását különböző sejttípusokban, és ezáltal kulcsszerepet tölt be az első védekezőmechanizmus citokinkaszkádjában.
Feltételezések szerint az AIDS-szel kapcsolatos számos tünet magyarázható különböző biológiai funkciójú citokinek felszabadulásával. A két jól ismert pirogén, az
IL — 1 és a TNF-α termelésének növekedése magyarázhatja az AIDS-es betegeknél észlelhető lázat. A TNF-a szerepet játszhat az AIDS-szel összefüggő cachexiában. Mind a TNF-α, mind a TNF-β immunmodulátorként működik, és effektormolekulái a monocita közvetítette citotoxicitásnak. A TNF felelős továbbá az immunválasz aktiválásáért, és képes a HIV-fertőzött sejtek direkt elpusztítására, ezáltal a HIV-replikáció növelésére. Feltehetően ugyancsak egy immunmechanizmus magyarázza a CD4T-sejtek számának csökkenését AIDS-ben (Matsuyama és munkatársai, lásd fent). Ismertették továbbá, hogy az AIDS-szel összefüggő Kaposi-szarkómát ugyancsak a TNF-α indukálja; TNF-α képződhet a keratinocitákban fiziológiás ingerekre, mint például ultraviola sugárzás, ami hozzájárulhat az IL-6 indukciójához a bőrben és Kaposi-szarkóma kifejlődéséhez AIDS-ben. In vitro vizsgálatokban a TNF-α képes a myelin és az oligodendrociták károsítására. Néhány gliomából származó sejtvonal ugyancsak fogékonynak mutatkozott a TNF-α antiproliferatív hatására. Ebből az a következtetés vonható le, hogy az AIDS-es betegek központi idegrendszeri diszfunkciója a TNF-α részvételének következménye. Számos közlemény ismerteti, hogy a TNF-α és IL— 1 szérumszintjei lényegesen emelkedettek az AIDS és az ARC (AIDS related complex) kifejlődésével, míg csökkentek a tünetmentes HÍV-hordozók szérumvizsgálatánal az egészséges kontrollértékek tartományában. Matsuyama és munkatársai (lásd fent) szerint az AIDS legalább annyira TNF-betegség, mint HIV-betegség. Ez azt mutatja, hogyha a TNF-indukció szabályozhatóvá válik, ez lehetővé teszi, hogy az AIDS-es betegek számára hatékony terápia alapjait fektessük le.
A következő alapvető felismerések tették lehetővé a fent ismertetett problémák kezelését és a lizozim dimer új terápiás felhasználásának kidolgozását a fent ismertetett kóros körülmények között:
1. A lizozim dimer gátolja a TNF szintézisét,
2. A lizozim dimer stimulálja az IFN-α szintézisét,
3. A lizozim dimer növeli a fagocitaaktivitást.
Ennek megfelelően a jelen találmány tárgya eljárás hatóanyagként lizozim dimert tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot gyógyászatilag elfogadható hordozóval és adott esetben alkalmazott egyéb segédanyaggal összekeverve állatok és ember természetes védekezési mechanizmusának erősítésére alkalmas gyógyászati készítménnyé alakítjuk.
Jelen találmány tárgya továbbá olyan eljárás gyógyászati készítmények előállítására, amelyek különösen magas TNF-szinttel járó, fentiekben ismertetett betegségek megelőzésére alkalmasak.
Jelen találmány szerint előállított gyógyászati készítmények és higiénés termékek növekvő és különösen magas TNF-szinttel járó megbetegedések gyógyítására és megelőzésére alkalmasak.
A találmány szerint a fent ismertetettek a lizozim dimerizált formájának következő, új felhasználásával valósíthatók meg, továbbá a lizozim dimert aktív résztvevőként tartalmazó, új gyógyászati készítmények révén:
HU 218 151 Β
- lizozim dimer felhasználása egy gyógyszer előállítására, amely gátolja a tumomekrózis-faktor bioszintézisét állatban és emberben;
- lizozim dimer felhasználása egy gyógyászati készítmény előállítására, különösen magas tumornekrózis-faktor-szinttel járó megbetegedések kezelésére;
- lizozim dimer felhasználása egy gyógyászati készítmény előállítására, különösen magas tumornekrózis-faktor-szinttel járó megbetegedések megelőzésére;
- lizozim dimer felhasználása gyógyszer előállítására HIV-indukálta tumomekrózis-faktor-felszabadulás szabályozására tünetmentes hordozókban és komplex AIDS-ben szenvedő betegekben;
- lizozim dimer felhasználása AIDS kezelésére szolgáló gyógyászati készítmények előállítására;
- lizozim dimer felhasználása szepszis és szeptikus sokk megelőzésére és/vagy kezelésére szolgáló gyógyászati készítmény előállítására;
- lizozim dimer felhasználása cachexia megelőzésére és/vagy kezelésére szolgáló gyógyászati készítmény előállítására;
- lizozim dimer felhasználása láz megelőzésére és/vagy kezelésére szolgáló gyógyászati készítmény előállítására;
-lizozim dimert 0,01-10 mg/ml, előnyösen 0,1-1,0 mg/ml koncentrációban tartalmazó injekció, amelyben egy pirogénmentes steril készítmény egy élettanilag alkalmazható oldószert és egy gyógyászatilag engedélyezett tartósítószert tartalmaz;
- a fenti injekció iv. alkalmazásra 0,02 mg/testtömeg-kg egyszeri vagy többszörös adagjában;
- tamponok és antiszeptikus kötszerek, amelyek lizozim dimer hatékony mennyiségét tartalmazó kenőcsökkel vagy gélekkel impregnáltak - szepszis és szeptikus sokk megelőzésére és fertőzött sebek kezelésére;
- hüvelytamponok lizozim dimer hatékony menynyiségével impregnálva menstruáció alatti használatra.
A lizozim dimerizált formájaként az izolált, tisztított lizozim dimer használata előnyös. Néhány alkalmazásnál lehetséges olyan készítmény használata, amely a lizozim dimer mellett kis mennyiségben az enzim trimerjét és magasabb számú oligomerjét is tartalmazza.
A jelen találmány szerinti injekciók alkalmazhatók intramuszkulárisan és szubkután is. Néhány esetben alkalmas lehet ugyanolyan folyékony készítmény alkalmazása (egyidejűleg vagy függetlenül) méhbe vagy emlőbe - vagy helyileg - esetenként más helyi készítménnyel együtt.
Az előnyös pirogénmentes steril készítmények legalább egy élettanilag alkalmazható oldószert és/vagy legalább egy gyógyászatilag engedélyezett tartósítószert tartalmaznak, ahol az oldószer pirogénmentes sterilizált víz vagy PBS vizes oldata, és a proteintartalmú gy ógyászati készítmények számára engedélyezett tartósítószer a tiomersal.
A lizozim dimerizált formája az enzim monomer szabályozott polimerizálási folyamatával nyerhető, amit óvatos tisztítás követ, különösen az ismertetett toxikus mellékhatásokkal rendelkező monomer forma és a reakció utáni keverékben lévő trimerek és magasabb oligomer frakciók eltávolítása. A polimerizáció bármely ismert módja alkalmas az enzim dimer formájának előállítására. Egy ilyen, tisztítási eljárást is tartalmazó előállítási folyamatot ismertetnek a WO 91/10731 számon publikált PCT-bejelentésben.
A lizozim dimer eddigi preklinikai vizsgálatai nem fedtek fel semmilyen mutagén vagy teratogén hatást, és nem volt, vagy csak igen kismértékű hozzászokás. Az egyszeri adag toxicitása orális vagy dermális alkalmazáskor mérhetetlen volt (LD50>2000 mg/kg), iv. adagoláskor az LD5o> 1000 mg/kg volt.
A lizozim dimer jelenleg felfedezett új alkalmazása szilárdan megalapozottnak bizonyult az in vitro vizsgálatokban, és hatékonynak az in vivő klinikai felhasználásban. Néhány összehasonlító vizsgálatot is végeztünk.
Várhatóan a TNF-felszabadulásra gyakorolt gátló hatás hatékonynak bizonyul a lizozim dimer szélesebb hatásspektruma miatt, nevezetesen az INF-felszabadulást indukáló és a fagocitózist növelő hatása miatt. Az itt említett ezen két tulajdonság fontos tényezője a természetes védekezőmechanizmusoknak. Ennek megfelelően a lizozim dimer fent meghatározott új felhasználási területein a terápiás és profilaktikus hatások a természetes védekezőmechanizmusok megerősítésén alapulnak.
A jelen találmányt a továbbiakban példákon keresztül ismertetjük, amelyekben hivatkozunk a kísérő ábrára. amely grafikusan ábrázolja a különösen érdekes vizsgálati eredményeket:
1. ábra a TNF-felszabadulás in vitro visszaszorítását ábrázolja limfocitakultúrában, amely szuboptimálisan ConA-val stimulált, lizozim dimer különböző hígításainak j elenl étében.
1. példa
A lizozim dimer immunhatásának meghatározása céljából vizsgálatot végeztünk humán perifériás vérlimfociták FACS-analízisével.
A humán perifériás limfociták mitogén stimulációja egy jól megalapozott eljárás az immunrendszer legfontosabb sejtjeinek reaktivitási vizsgálatára. A gyógyászati anyagoknak az egészséges véradókból származó limfociták aktiválására és proliferációjára való hatásának vizsgálatára mitogént alkalmazunk szuboptimális dózisban, és a végén a limfocitaválaszt kvantitatíve mérjük immunológiai paraméterekkel. Az eredményeket a gyógyszer alkalmazása nélkül mért kontrollértékekkel hasonlítjuk össze.
A limfociták stimulálása céljából 20 pg/ml ConA-t használtunk a közegben. A kezdeti sejtkoncentráció 106 sejt/ml volt. A rövid távú (short time) kultúrákat CO2-inkubátorban tartottuk egy (a limfocitákon lévő IL-2-receptorok és HLA-Dr) vagy két napig (összes
HU218 151 Β többi vizsgálat). A következő paramétereket mértük a sejtaktiváció kritériumaiként:
- neopterin (az immunaktivitás jelzője),
- β-2-mikroglobulin (ugyancsak aktivitásjelző),
- interleukin-2 (T-helper limfocita eredetű autokrin és parakrin anyag),
- interleukin-6 (sejtdifferenciálódási hormon),
- tumomekrózis-faktor - TNF (vazoaktív, multipotens interleukin),
- interferon-α (differenciálódási faktor, különösen β-limfocitákra vonatkozóan),
- timidin-kináz (enzim, proliferáló sejtekben biológiai szabályozás révén szintézise megnövekszik),
- limfocita-interleukin-2-receptor (akceptormolekula autokrim és parakrin IL-2-re),
- limfocita Ki-67 (aktivált és proliferáló sejtekben expresszálódó antigén),
- limfocita-HLA-Dr (II. osztályú hisztokompatibilitási antigén-immunreakció alatt szintje nő).
A sejtproduktumokra vonatkozóan az alábbi megfigyeléseket tettük a tenyészet felülúszójában.
Neopterin (T-limfociták termelik az immunválasz során és stimulált kultúrákban): a jelen kísérletekben a fenti lizozimdimer-alkalmazás hatására nem emelkedett jelentősen a ConA stimulálta sejteknek a vizsgált dimer hiányában mért kontrollértéke fölé. A vizsgált dimer koncentrációjának emelésével a neopterin-értékek kismértékben emelkedtek.
Hasonló módon a β-2-mikroglobulinértékek a lizozim dimer bármely koncentrációjánál a kontrollérték körül mozogtak.
IL-2-receptorok (a tenyészetben leválnak a limfocita felszínéről, és a teljes IL-2-receptor-tumoverről nyújtanak információt): a limfocitafelszínen levő IL-2-receptorokhoz hasonló szintet mutattak, és egyértelműen visszaszorultak a vizsgált dimer legmagasabb koncentrációjánál.
Interleukin-6 egyértelműen dózisfüggően magasabb értékeket mutatott magasabb koncentrációknál. Ez a molekula nagyon fontos szerepet játszik a hematopoezisben (vérképzésben), a sejtdifferenciálódásban és az immunválaszban. A vizsgálatban az első három értéket extrapolálni kellett, mert a legmagasabb standard érték csak 2000 pg/ml volt.
A fennmaradó molekulákra vonatkozó eredményeket az alábbi 1. táblázat mutatja. Az Interleukin-6-tál ellentétben a TNF-α a kultúra felülúszójában nem várt módon feltűnően csökkent koncentrációban volt jelen, kivéve az utolsó két hígítást, ami hatástalannak bizonyult a TNF-koncentráció csökkentésében.
A timidin-kinázt a limfocita citoplazmájában mérjük a sejtpellet fagyasztása és felengedése után. A timidin-kináz megnövekszik az osztódó sejtekben, ezáltal jó mutatója a sejtproliferációnak. Az 1. táblázat adatai csökkenést mutatnak a legmagasabb vizsgált lizozimdimer-koncentrációknál; a többi hígításnál nem látható világos tendencia. Az interferon-α ellenben ugyanezen körülmények között a csak ConA-t tartalmazó kontrollérték fölötti értékeket mutatott magasabb koncentrációknál. Látható növekedés a második értéktől a harmadik hígításig tapasztalható.
1. táblázat
Lizozim dimer hatása a humán perifériális vérre
Szám Minta HLA- Dr/CD3 IL-2 Rec Ki-67/ CD8 Ki-67/ CD4
Kontroll 3,3 8,9 6,0 2,7
1. 1 mg/ml 2,2 2,6 4,8 5,3
2. 0,3 mg/ml 1,9 6,3 4,1 3,0
3. 0,1 mg/ml 3,0 6,1 6,5 (6,9)
4. 33 pg/ml 3,0 5,9 6,3 3,0
5. 10 pg/ml 3,4 6,0 7,7 3,7
6. 3,3 pg/ml 2,4 5,0 7,5 3,7
7. 1 pg/ml 2,5 4,9 7,0 4,1
8. 0,3 pg/ml 3,3 5,8 7,5 3,9
9. 0,1 pg/ml 2,8 4,0 7,9 3,8
10. 33 ng/ml 3,1 4,6 8,0 4,1
Lizozim dimer hatása a humán perifériás vér limfocitáira
Szám Minta TNF Thym.- Kincse IFN-a
Kontroll 205,11 9 242 4,97
1. 1 mg/ml 38,07 923 8,81
2. 0,3 mg/ml 17,19 10 914 9,44
3. 0,1 mg/ml 13,75 7 254 17,96
4. 33 pg/ml 36,11 9 525 3,67
5. 10 pg/ml 22,22 5 492 7,54
6. 3,3 pg/ml 54,91 5 198 6,26
7. 1 pg/ml 18,47 5 840 33,91
8. 0,3 pg/ml 14,47 6 839 10,07
9. 0,1 pg/ml 94,16 3 672 4,97
10. 33 ng/ml 172,46 7312 10,07
Lizozim dimer hatása a humán perifériás vér limfocitáira
Li mfocitamarkerek
HLA-Dr/CD3: egy hisztokompatibilitási marker az aktivált T-limfocitákon jelentkezik az immunválasz során. A nyert eredmények az aktivált T-sejtek bizonyos százalékát mutatták a kontrolltenyészetben. A kultúrákban különböző koncentrációjú lizozim dimer esetén az értékek a kontrollérték körül mozognak.
IL-2-receptorok a limfocitákon: az interleukin-2 egy citokin, amit T-helper limfociták termelnek aktiválás után, IL-l-en keresztül. Az IL-2 autokrin és parakrin. A T-helper limfociták nem csak termelik az IL -2-t, hanem ez a molekula proliferációra is serkenti őket. A T-helper limfociták felszíni IL-2 receptorai aktiválás során felszaporodnak. Az 1. táblázat azt mutatja,
HU 218 151 Β hogy a lizozim dimer legmagasabb koncentrációjánál a limfocitákon az IL-2-receptor jelentős szuppressziója következik be, míg a többi értékek a biológiai szélső értékeken belül maradnak. Az 1. táblázat a KÍ-67/CD8 és a Ki-67/CD4-gyel kapcsolatos adatokat is tartalmaz. A Ki-67 egy, a proliferációt jelző molekula, ami a mitózissejtekben jelenik meg. A Ki-67 fontos paraméter a stimulált sejtek értékelésében és a tumordiagnosztikában. Az ismertetett eredmények szerint a Ki-67+ szuppresszor (CD-8) sejtekben a sejtproliferáció kismértékű gátlása látható a két legmagasabb lizozim dimerdózis esetén. A helper (CD-4) limfocitában a legmagasabb dózisnál úgy tűnik, hogy nagymértékű növekedés mutatkozik a pozitív sejtek százalékában. Alacsonyabb dózisoknál a Ki-67/CD4-et expresszáló sejtek százalékos aránya valamivel magasabb a kontrollértékeknél.
A TNF jelentős szupresszióját az 1. ábra mutatja.
A fent felsorolt és az immunválaszban betöltött lehetséges fontos szerepük miatt kiválasztott immunológiai paramétereket a vizsgált anyagnak szuboptimálisan ConA-val stimulált humán perifériás limfocitákra kifejtett hatásának mérésén alapuló módszerrel vizsgáltuk, amely módszer megalapozott, érzékeny és sok különböző paraméter értékelését teszi lehetővé. A lizozim dimerek néhány koncentrációjánál a vizsgálati eredmények jelentősen különböztek a csak ConA-val stimulált limfociták vizsgálati értékeitől, míg például a TNF és INF-α esetén a megfigyelt hatások minden vizsgált hígítás esetén egyértelműen a szélső értékek között vannak.
2. példa
Laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk a lizozim dimemek a tej és vérsejtek fagocitaaktivitására való hatásának meghatározására in vitro. Korábban megállapítást nyert a standard in vitro vizsgálatban, hogy a lizozim dimer nem gátolja a tehenek gyulladt tőgyéből izolált mikroorganizmusok proliferációját. Klinikai felhasználásként a tőgybe és egyidejűleg intravénásán adott lizozim dimer hatékonyan megszünteti a tehenek tőgyének gyulladását. Ismert volt, hogy a tehéntőgyben a fő antibakteriális mechanizmus a fagocitózis. Ennek megfelelően mind egészséges, mind fertőzött teheneket használtunk az in vitro teszteknél a lizozim dimemek a fagocitózisra kifejtett hatásának meghatározása céljából.
Összehasonlítás céljából a vizsgálatokat a vizsgált anyag azonos koncentrációival végeztük, és azonos volt az inkubációs idő az egészséges és a fertőzött tehenekből származó sejtek vagy akár ugyanazon tehéntőgy gyulladásos és egészséges részéből izolált sejtek vizsgálata esetén az individuális válaszkülönbségek elkerülése végett.
Az elvégzett vizsgálatokban mind a lizozim tisztított dimer formáját, mind a dimer és trimerek, illetve magasabb számú oligomerek kis frakcióinak keverékét adtuk egészséges, illetve fertőzött tehenek véréhez vagy tejéhez 25-0,25 pg/ml koncentrációban, és a keveréket 37 °C-on 0,5-24 óráig inkubáltuk. A fagocitáló sejtek százalékos arányát (fagocitózisindex Wisniewski és munkatársai módszere szerint) és az NBTpozitív granulociták százalékos arányát (Park szerint) minden mintában meghatároztuk.
A lizozim dimer fokozza a leukociták fagocitaaktivitását az in vitro tesztekben. A hatás függ a dózistól és az inkubációs időtől. A lizozim dimer nagyobb koncentrációja szükséges a tejleukociták aktiválásához, mint a vérleukocitákéhoz. A dimer különösen magas koncentrációban kismértékben csökkenti a fagocitaaktivitást in vitro. Szelektált eredmények - többnyire azt mutatják, hogy amíg a posztpolimerizációs reakciókeverék nem tartalmazza a dimer citotoxikus monomer formáját, hasonló eredményeket kapunk az alaposan tisztított és a kevésbé tiszta dimer lizozim esetén - láthatók a 2. és 3. táblázatban, ahol a „lizozim dimer+” elnevezés olyan készítményre vonatkozik, amely lizozim trimerek és magasabb oligomerek kis frakcióját tartalmazzák, a korábbi részletezésben említettek szerint.
2. táblázat
A lizozim dimer hatása egészséges tehenek tejleukocitáinak fagocitaaktivitására (a dimer koncentrációja 20 pg/ml, az inkubálás ideje 3 óra)
Indikátor Egészséges tehénből származó tejleukociták
Készítmény Tehén száma: 477 Tehén száma: 463
fagocitózis (%) kontroll-lizozim 77,8 80,0
dimer-lizozim 100 100
dimer 92,6 100
Fagocitózis- index kontroll-lizozim 2,7 4,1
dimer+lizozim 4,4 6,4
dimer 4,8 8,4
% csökkenés NBT kontroll-lizozim 3,4 2,5
dimer+lizozim 5,7 3,8
dimer 3,4 6,8
3. táblázat
Lizozim dimer hatása fertőzött tehenek tejleukocitáinak fagocitaaktivitására (dimer koncentrációja 20 pg/ml, inkubációs idő 30 perc)
Indikátor Fertőzött tehén (száma: 490) Tejleukociták
Készítmény Fertőzött rész* Egészséges rész
fagocitózis <%) kontroll-lizozim 98 58
dimer+lizozim 98 90
dimer 100 100
Fagocitózis- index kontroll-lizozim 10,9 2,7
dimer+lizozim 8,7 14,9
dimer 10,9 8,9
% csökkenés NBT kontroll-lizozim 4,2 4,2
dimer+lizozim 5,9 8,4
dimer 5,5 7,0
* = gyulladásos állapot, a tehén kezeletlen
HU 218 151 Β
Egyértelmű, hogy a lizozim dimer tisztaságának foka nem gyakorol jelentős hatást a tej leukociták vizsgált fagocitaaktivitására. Később kitűnhet, hogy az effektorsejtek granulociták lehetnek.
A további példákban in vivő vizsgálatok eredményeit ismertetjük. A klinikai vizsgálatokhoz 10 ml PBSoldatban 2 mg lizozim dimer készítményt használtunk. Ezt a készítményt KLP-602-nek nevezik.
5. példa
Intravénás adagolás esetén a KLP-602 stimulálta a vérgranulociták fagocitaaktivitását egészséges és beteg borjakban és egészséges csikókban csakúgy, mint tejelő tehenekben tőgybe való beadás után. A hatás a neutrofílek megnövekedett számában és Staphilococcus-abszorbeáló képességük fokozódásában és NBTcsökkenésben nyilvánult meg. Ez a tünetegyüttes elsősorban az első 12-24 órában, a készítmény injektálását követően jelentkezik. A KLP-602 fagocitaaktivitásra kifejtett hatása a tőgyben függött a szer dózisától és formájától és az állat individuális válaszkészségétől.
A lizozim dimert szarvasmarha, sertés, ló és kutya fertőzéses megbetegedéseinek kezelésében használtuk. Különböző dózisokban és különböző időintervallumokban alkalmaztuk a készítményt intravénásán, intramuszkulárisan, szubkután, tőgybe és méhbe. A gyógykezelést 346 tehénnél, 274 borjúnál, 110 hím és nőstény sertésnél, 294 malacnál, 709 szopós malacnál, 35 csikónál és 107 kutyánál alkalmaztuk. Alternatív kezelést használtunk kontrollként. A vizsgált állatok természetének köszönhetően egyet sem engedtünk el gyógykezelés nélkül morális okokból. Mindazonáltal a következtetések levonhatók a kezelt megbetegedések állatorvosi szakirodalomból ismert klinikai képével összehasonlítva.
4. példa
A borjakon végzett vizsgálatok során az IFN és TNF vérszintjét határoztuk meg egy-egy csoport egészséges és fertőzött állatban; utóbbiakat a fertőzést követő 12 órában nem kezeltük, majd antibiotikumokat adtunk, és nagy tisztaságú lizozim dimerrel kezeltük őket.
A lizozim dimerrel kezelt csoportban egy vagy két KLP-602 injekció a gasztroenteritiszben gyomor-bél hurutmegbetegedett borjak több mint 90%-át meggyógyította, és az akut bronchopneumoniás esetek több mint 85%-át. Igen jellemző volt az olyan tünetek, mint láz és hasmenés azonnali megszűnése. Ez a gyógykezelés feleslegessé tette a folyadékpótlást az állatoknál. A tőgyógyulási idő és arány meghaladta az antibiotikummal kezelt csoportét.
5. példa
A KLP-602 volt a leghatékonyabb a sertésbetegségek kezelésében. Az állatok 100%-a vagy közel 100%-a gyógyult meg az alábbi betegségekből: post-partum, aga10 lactia (MMA-szindróma, szülés utáni tejtermeléshiány), dizentéria (vérhas), pyometritis (gennyes méhgyulladás), influenza és colibacillosis. A gyógyszer alkalmazása oedema és bronchopneumonia eseteiben valamivel kevésbe prominens, de még így is szignifikánsan jobb eredmé15 nyékét mutatott, mint az alternatív terápiákkal nyert eredmények. Megfigyelhető volt a hasmenés (általában az első 24 órában) és a láz azonnali csökkenése, valamint a tejtermelés újra megjelenése, ami különösen fontos a post partum elő- és méhgyulladások esetén (megmenti a malacok életét). A KLP-602 terápia hatékonyságát az alternatív kezelésekkel összehasonlítva mutatja a 4. táblázat alább.
6. példa
KLP-602-kezelés hatására enteritisben szenvedő csikók 100%-a és bronchopneumoniában megbetegedett csikók 83,3%-a gyógyult gyorsabban az ismert készítményekkel kezelt kontrollcsoportnál.
7. példa
A KLP-602-t néhány kutyamegbetegedés kezelésében vizsgáltuk, mint például folliculitis (100%-os hatékonyság), a felső és alsó légzőtraktus infekciója és hasmenésben megnyilvánuló gyomor-bél rendszeri fertózé35 sek. Ebben a csoportban leggyakoribb a parvovirózis volt, ami tudvalevőleg gyakorlatilag gyógyíthatatlan betegség. Ezzel szemben körülbelül 75%-os gyógyulási arány volt észlelhető a parvovirózisos esetekben.
A természetes úton megkapott, fentiekben ismertetett megbetegedésekben szenvedő állatokkal végzett vizsgálatokban néhány fontos megfigyelést tettünk.
1. A terápia hatékonynak és igen egyszerűnek bizonyult multifaktoriális etiológiájú és patogenezisű betegségek kezelésében (az ilyen betegségek gyakoriak az ál45 latpopulációkban, és nehezen kezelhetők különösen az állattenyésztő farmokon, ahol a betegségek epidémiás terjedése könnyen fordul elő). Ezek az észlelések igazolják a lizozim dimer természetes védekezőmechanizmusokat befolyásoló hatását.
4. táblázat
K.LP- 602-vcl kezelt állatok Nem gyógyultak Más készítménnyel kezelt állatok
Esetszám Időtartam (napok) Gyógyultak száma % száma % Esetszám A használt készítmény Időtartam Gyógyulási arány (%)
I. Malacok colibacillosisa
434 4-2 421 97 13 3 400* antibiotikumok, glukóz, B-vitamin 3-5 75-80*
HU 218 151 Β
4. táblázat (folytatás)
KLP-602-vel kezelt állatok Nem gyógyultak Más készítménnyel kezelt állatok
Esetszám Időtartam (napok) Gyógyultak száma % száma % Esetszám A használt készítmény Időtartam Gyógyulási arány (%)
II. Sertésdysenteria
29 1-2 29 100 - - 219 antibiotikumok, STOLMED, RIDOWET 5-9 75
III. Szülés utáni agalactia
30 1-2 30 100 - - 40* antibiotikumok, kortizon, szulfonamid 3-5 80*
IV. Malacinfluenza
38 1-5 38 100 - - 200* antibiotikumok (latens formulák) 3-9 60-80*
V. Oedemabetegség
82 1-3 78 95 4 5 120* antibiotikumok, penicillin, tetraciklin tetracycline B-vitamin folyadék+glukóz 3-6 60*
* hozzávetőleges adat
2. A terápia hatékonynak bizonyult olyan betegségekben, amelyeknek természetes lefolyásához tartozik az endotoxin sokk fellépése, vagy egyéb működészavarok, mint a magas és hosszan tartó láz, ami gyógyulás 30 után is hosszú ideig visszaveti az állat állapotát, és így különösen hátrányos a sport-, illetve versenyló-, illetve csikótenyészeteknél, valamint az élelmiszeripart kiszolgáló tenyészeteknél, amely esetekben a termelési költségek képezik a kiadás kritikus részét. A gyors gyógyulás 35 lehetővé teszi ezen betegségek kezelésére fordított kiadások szignifikáns csökkentését.
3. Az in vivő megfigyelt eredmények megerősítették a TNF-szint csökkenését különböző lizozim dimerrel kezelt természetes fertőző megbetegedésekben, ami 40 alátámasztja a jelen találmányt.
8. példa
A lizozim dimer különböző mikroorganizmusokra ható antibiotikumok aktivitására való hatását vizsgáltuk 45 abból a célból, hogy baktériumokat válasszunk ki további vizsgálatokra, amelyekben az antibiotikumok kiválasztott mikroorganizmusok elleni leghatékonyabb dózisait határozzuk meg, és a lizozim dimer azon koncentrációit, amelyeken belül a kívánt hatás észlelhető. A kísérletek- 50 ben két tétel liofilizált tisztított lizozim dimert használtunk, az egyiket 1991-ben, a másikat 1992-ben állították elő. A kísérletekben a lengyel piacról származó antibiotikumokat használtuk, amelyeket a Polfa - egy lengyel gyógyszergyár - szállított, mint például penicillin, neo- 55 mycin, erythromycin, cephalosporin (SEFRIL).
A vizsgálandó antibiotikumokat egy pufferolt NaCloldatban (PBS-Biomed) vagy marhaszérumban szuszpendáltuk. Ezután lizozin dimert adtunk a szérumhoz oly módon, hogy a vizsgálati mintákban a dimer kon- 60 centrációja mindig 5 pg/ml volt. A vizsgálandó antibiotikumok koncentrációja különböző volt minden vizsgálatban, a használt mikroorganizmusok különböző érzékenységének megfelelően.
Az önmagában alkalmazott antibiotikum, illetve a lizozim dimerrel kombinált forma hatékonyságát PBSben vagy marhaszérum-szuszpenzióban vizsgáltuk in vitro, beteg állatokból származó Escherichia coli, Salmonella enteritidis, Staphylococcus aureus és Streptococcus uberis esetén. A kísérletekben Sarcina lutea 9341 ATCC és Staphylococcus aureus 209P laboratóriumi törzseket is felhasználtunk.
A vizsgálatok bevezető jellege folytán minden antibiotikum 1, 2 vagy 3 különböző baktérium elleni hatását teszteltük.
1. A lemezek előállítása
A vizsgálandó baktériumtörzs 18 órás húsleveskultúrájának 0,05 ml-es részét adtuk egy 14 ml-es dúsított agar (Biomed) mintához. A keveréket összekevertük, és egy 10 mm átmérőjű lemezre öntöttük. Az agar hűlése és megszilárdulása után steril csöveket helyeztünk rá, és a csöveket feltöltöttük a vizsgálandó antibiotikumoldatokkal.
2. Az antibiotikumoldatok előállítása
A vizsgálandó antibiotikumból 10 mg-os mintát először PBS-ben oldottunk, majd ezen oldat szükséges mennyiségét adtuk PBS vagy marhaszérum előre meghatározott mennyiségéhez úgy, hogy a kapott antibiotikumkoncentráció a lehető legközelebb legyen a MIChez (minimális inhibíciós koncentráció). Mindig 3 különböző koncentrációjú oldatot állítottuk elő.
3. A lizozim dimer oldat előállítása
Először 10 mg liofilizált lizozim dimert oldottunk 10 ml PBS-ben. További hígításokat állítottunk elő
HU 218 151 Β akár PBS-sel, akár marhaszérummal, és hozzáadtuk a fent ismertetett, korábban előállított antibiotikumoldathoz. A következő kombinációkat vizsgáltuk:
- antibiotikum/PBS,
- antibiotikum/PBS+lizozim dimer,
- antibiotikum/szérum,
- antibiotikum/szérum+lizozim dimer.
Az antibiotikum koncentrációja mindegyik csőben azonos volt, a lizozim dimer koncentrációja 5 pg/ml. Miután a csöveket megtöltöttük az oldatokkal, a lemezeket 2 órán keresztül szobahőmérsékleten tartottuk, majd a kultúrákat 37 °C-on inkubáltuk.
4. Az eredmények leolvasása és az aktivitás értékelése
A lemezeket a melegítőből 18 órai inkubálás után távolítottuk el, és a csövek körül a baktériumnövekedés-mentes zóna (a kolóniák hiánya) átmérőjét mértük.
Nem találtunk különbséget a csövek körüli baktériumnövekedés-mentes zóna méretében, ha azokat 5 mg/ml koncentrációjú lizozim dimert tartalmazó, illetve nem tartalmazó antibiotikum-PBS szuszpenzióval töltöttük meg. A növekedésmentes zóna mérete azonban csökkent az antibiotikum-marhaszérum szuszpenzióval töltött csövek körül, de nőtt azok körül, amelyeket antibiotikum + lizozim dimer-marhaszérum szuszpenzióval töltöttünk fel. A zónák nagyobbak voltak, mint azok, amelyeket a PBS szuszpenziókkal feltöltött csövek körül láttunk, és nagyobbak, mint amelyeket a lizozim dimermentes, csak antibiotikum+szérum szuszpenziókkal feltöltött csövek körül.
Ez a jelenség a penicillinnel végzett kísérleteknél történt, amelyet Sarcina lutea ellen használtunk. Az ampicillin szinergizmust mutatott a lizozim dimerrel kombinálva az Escherichia coli, Salmonella enteritidis és Staphylococcus epidermidis in vitro növekedésgátlásában. Kiderült, hogy az erytrhomycin Staphylococcus aureus 209P és Streptococcus uberis elleni hatása erősödik lizozim dimer jelenlétében, csakúgy, mint a SEFRIL-é Staphylococcus aureus 209P elleni hatása. Az Escherichia coli és a Salmonella enteritidis rezisztensek voltak erre az antibiotikumra.
A vizsgált antibiotikumok antibakteriális hatásának erősödését csak marhaszérum mint oldószer használata esetén észleltük. Általában a hatáserősség-növekedés elérte az 50%-ot, de néhány esetben a lizozim dimer jelenléte az antibiotikumaktivitás 100%-os növekedését eredményezte.
Összefoglalás
A lizozim dimer (tartósítószer nélkül) 5 pg/ml koncentrációban szinergizmust mutat in vitro egyes MICban (minimális inhibíciós koncentrációban) alkalmazott antibiotikumokkal marhaszérum jelenlétében a baktériumnövekedés gátlására nézve. A mostanáig nyert eredmények világossá teszik, hogy további vizsgálatok szükségesek.
9. példa
Szinergizmus ATZ-vel AIDS-es betegek kezelésében
Ito és munkatársai ismertették újabban, hogy a TNFα antagonizálni képes az AZT anti-HIV-aktivitását (Ito, M, és munkatársai: A tumomekrózis-faktor antagonizálja az azidotimidin humán immunodeficiencia-vírus (HÍV) replikációjára kifejtett gátló hatását (Biochem. Biophys. Rés. Commun. 1990, 166.; 1095-1101).
Az AIDS-es betegek előrehaladott stádiumban számos járulékos fertőzésben szenvednek. Egyes fertőző ágensek indukálhatják a TNF-α, IL-6 és más citokinek szintjének emelkedését, ami lehet immunoszuppresszív hatású, vagy elősegítheti a HIV-replikációt.
Ennek megfelelően a csak AZT-vel történő kezelés nem elég hatékony. Az AZT anti-HIV-aktivitásának növelése céljából ajánlott kombinálni az AZT-kezelést lizozim dimer adagolásával, a TNF-szintézis gátlása végett, amely faktor antagonizálja az AZT anti-HIV-aktivitását.

Claims (10)

  1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK
    1. Eljárás hatóanyagként lizozim dimert tartalmazó gyógyászati készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy a hatóanyagot gyógyászatilag elfogadható hordozóval és adott esetben alkalmazott egyéb segédanyaggal összekeverve állatok és ember természetes védekezési mechanizmusának erősítésére alkalmas gyógyászati készítménnyé alakítjuk.
  2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy profilaktikus vagy terápiás célú gyógyászati készítményt állítunk elő.
  3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alábbi immunmodulációs mechanizmusok legalább egyikének aktiválására alkalmas gyógyászati készítményt állítunk elő: tumomekrózis-faktor (TNF) felszabadulás gátlása, TNF-szint csökkentése, fagocitózis elősegítése, interferonkibocsátás erősítése, interleukin-6-kibocsátás erősítése.
  4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy 13,75 pg/ml koncentrációnál magasabb TNF-szint kezelésére alkalmas gyógyászati készítményt állítunk elő.
  5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lizozim dimer egyszeri vagy többszöri, (0,3 pg-1 mg)/106 leukocita dózisban való adagolására alkalmas gyógyászati készítményt állíiunk elő.
  6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alábbi betegségek legalább egyikének megelőzésére vagy kezelésére alkalmas gyógyászati készítményt állítunk elő: szepszis, szeptikus sokk, cachexia, AIDS- és AIDS-szel kapcsolatos fertőzések.
  7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lizozim dimert antibiotikummal és/vagy AZT-val kombinációban tartalmazó gyógyászati készítményt állítunk elő.
  8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan, injektálható oldat formájú gyógyászati készítményt állítunk elő, amely a lizo10
    HU218 151 Β zim dimert 0,01-10 mg/ml mennyiségben tartalmazza apirogén steril készítményként, amely legalább egy fiziológiailag elfogadható oldószert és/vagy legalább egy gyógyászatilag elfogadható konzerválószert tartalmaz.
  9. 9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemez- 5 ve, hogy a lizozim dimer egyszeri vagy többszöri, 0,02 mg/testtömeg dózisban való adagolására alkalmas gyógyászati készítményt alakítunk ki.
  10. 10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a gyógyászati készítményt a lizozim dimert hatékony dózisban tartalmazó gél vagy kenőcs formájában állítjuk elő, vagy antiszeptikus fedőanyagot vagy tampont impregnálunk a lizozim dimer hatásos dózisával.
HU9500098A 1992-07-13 1993-07-13 Eljárás lizozim dimert tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására HU218151B (hu)

Applications Claiming Priority (2)

Application Number Priority Date Filing Date Title
PL92295273A PL173978B1 (pl) 1992-07-13 1992-07-13 Sposób oddziaływania na wydzielanie cytokin w hodowli limfocytów krwi obwodowej
PCT/EP1993/001841 WO1994001127A1 (en) 1992-07-13 1993-07-13 Lysozyme dimer and compositions containing the same

Publications (3)

Publication Number Publication Date
HU9500098D0 HU9500098D0 (en) 1995-03-28
HUT70973A HUT70973A (en) 1995-11-28
HU218151B true HU218151B (hu) 2000-06-28

Family

ID=20058087

Family Applications (1)

Application Number Title Priority Date Filing Date
HU9500098A HU218151B (hu) 1992-07-13 1993-07-13 Eljárás lizozim dimert tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

Country Status (31)

Country Link
US (1) US6132715A (hu)
EP (1) EP0651654B1 (hu)
JP (1) JPH07508744A (hu)
KR (1) KR100289841B1 (hu)
CN (1) CN1057937C (hu)
AT (1) ATE252392T1 (hu)
AU (1) AU677786B2 (hu)
BG (1) BG63331B1 (hu)
BR (1) BR9306722A (hu)
CA (1) CA2140140A1 (hu)
CZ (1) CZ286725B6 (hu)
DE (2) DE69333258T2 (hu)
DK (1) DK0651654T3 (hu)
ES (1) ES2074037T3 (hu)
FI (1) FI950144A (hu)
GE (1) GEP20012466B (hu)
GR (1) GR950300039T1 (hu)
HU (1) HU218151B (hu)
MX (1) MX9304197A (hu)
NZ (2) NZ254135A (hu)
OA (1) OA10125A (hu)
PL (1) PL173978B1 (hu)
PT (1) PT651654E (hu)
RO (1) RO112580B1 (hu)
RU (1) RU2145875C1 (hu)
SG (1) SG52727A1 (hu)
SK (1) SK282377B6 (hu)
TW (1) TW259710B (hu)
UA (1) UA49789C2 (hu)
WO (1) WO1994001127A1 (hu)
ZA (1) ZA935046B (hu)

Families Citing this family (10)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
US6183742B1 (en) 1992-07-13 2001-02-06 Nika Health Products, Limited Applications of lysozyme dimer
DZ1964A1 (fr) * 1995-01-13 2002-10-15 Nika Health Products Ltd Nouvelle applications d'un dimère de lysozyme.
WO1996038115A1 (en) * 1995-05-30 1996-12-05 Lectin Biopharma, Inc. Method of using lectins for agglutination and collection of menstrual flow
US6123937A (en) * 1997-03-14 2000-09-26 Nika Health Products, Limited Applications of lysozyme dimer
ITMI981148A1 (it) 1998-05-22 1999-11-22 Therapicon Srl Utilizzo di lisozima c modificato per preparare composizioni medicinali per il trattamento di alcune gravi malattie
EP1174147A1 (en) * 2000-06-27 2002-01-23 Nika Health Products Limited Reversal of antibiotic resistance with lysozyme dimer
US20050244402A1 (en) * 2004-04-30 2005-11-03 Villanueva Julie M Absorption of pain-causing agents
RU2472467C2 (ru) * 2011-04-13 2013-01-20 Государственное научное учреждение Краснодарский научно-исследовательский ветеринарный институт (ГНУ КНИВИ) Способ профилактики и лечения гастроэнтеритов, обусловленных бактериозами, у телят
RU2546911C2 (ru) * 2013-04-11 2015-04-10 Федеральное государственное бюджетное образовательное учреждение высшего профессионального образования "Донской государственный аграрный университет" Способ хранения свинины в охлажденном состоянии
CN105106626A (zh) * 2015-09-30 2015-12-02 成都倍加特生物科技有限公司 一种治疗月经期感染的汤剂药物及其制备方法

Family Cites Families (18)

* Cited by examiner, † Cited by third party
Publication number Priority date Publication date Assignee Title
FR4020M (hu) * 1965-01-29 1966-03-21
FR2215201A1 (en) * 1973-01-24 1974-08-23 Theranol Lab Broad-spectrum antibiotic compsns. - contg. antibiotic resistant lactic bacilli and enzyme diffusing-agent
JPS5533409A (en) * 1978-08-30 1980-03-08 Eisai Co Ltd Carcinostatic agent
JPS5533408A (en) * 1978-08-30 1980-03-08 Eisai Co Ltd Immunity-increasing agent
JPS5543040A (en) * 1978-09-25 1980-03-26 Eisai Co Ltd Immunity raising agent
US4221794A (en) * 1979-06-21 1980-09-09 Newport Pharmaceuticals International, Inc. Method of imparting immunomodulating and antiviral activity
US4457919A (en) * 1980-03-14 1984-07-03 Newport Pharmaceutical International, Inc. Method of imparting immunomodulating, antiviral or antitumor activity
US4510144A (en) * 1981-08-26 1985-04-09 Newport Pharmaceuticals International Methods of imparting immunomodulating activity with dihydrothiazolo purine derivatives
US4739046A (en) * 1985-08-19 1988-04-19 Luzio Nicholas R Di Soluble phosphorylated glucan
US4744984A (en) * 1985-10-08 1988-05-17 Vetrepharm Research, Inc. Antiviral immunotherapeutic agent and preparation thereof
EP0238851B1 (en) * 1986-02-19 1992-12-09 Imreg, Inc. A method and means of assaying an immune system
JPH0649659B2 (ja) * 1988-05-26 1994-06-29 ニカヘルス プロダクツ,リミテッド 抗ウイルス及び抗菌組成物並びに使用方法
DE3817955A1 (de) * 1988-05-27 1989-11-30 Hoechst Ag Tnf-inhibitor enthaltendes arzneimittel
WO1989011924A1 (en) * 1988-05-31 1989-12-14 Napp Systems (Usa), Inc. Apparatus and process for processing printing plates
AU6355190A (en) * 1989-06-13 1991-01-17 Smithkline Beecham Corporation Inhibition of interleukin-1 and tumor necrosis factor production by monocytes and/or macrophages
US5314816A (en) * 1990-01-08 1994-05-24 Nika Health Products Ltd. Method of preparing lysozyme dimers
SG49871A1 (en) * 1990-01-08 1998-06-15 Nika Health Products Ltd Method of preparing lysozyme dimers
AU8292091A (en) * 1990-08-03 1992-03-02 Smithkline Beecham Corporation Tnf inhibitors

Also Published As

Publication number Publication date
TW259710B (hu) 1995-10-11
MX9304197A (es) 1994-02-28
JPH07508744A (ja) 1995-09-28
BG63331B1 (bg) 2001-10-31
GR950300039T1 (en) 1995-07-31
PT651654E (pt) 2004-03-31
AU677786B2 (en) 1997-05-08
EP0651654B1 (en) 2003-10-22
ZA935046B (en) 1994-02-07
FI950144A0 (fi) 1995-01-12
DE69333258D1 (de) 2003-11-27
GEP20012466B (en) 2001-06-25
BR9306722A (pt) 1998-12-08
NZ299377A (en) 2001-02-23
BG99287A (bg) 1995-08-28
CN1057937C (zh) 2000-11-01
NZ254135A (en) 1996-11-26
DE651654T1 (de) 1996-01-04
UA49789C2 (uk) 2002-10-15
PL295273A1 (en) 1994-01-24
ATE252392T1 (de) 2003-11-15
RU2145875C1 (ru) 2000-02-27
CN1087278A (zh) 1994-06-01
KR100289841B1 (ko) 2001-05-15
PL173978B1 (pl) 1998-05-29
DE69333258T2 (de) 2004-08-26
CA2140140A1 (en) 1994-01-20
AU4568693A (en) 1994-01-31
SK282377B6 (sk) 2002-01-07
HU9500098D0 (en) 1995-03-28
WO1994001127A1 (en) 1994-01-20
SK4095A3 (en) 1995-09-13
FI950144A (fi) 1995-01-12
EP0651654A1 (en) 1995-05-10
ES2074037T3 (es) 2004-07-01
DK0651654T3 (da) 2004-02-23
HUT70973A (en) 1995-11-28
ES2074037T1 (es) 1995-09-01
CZ8595A3 (en) 1995-09-13
OA10125A (en) 1996-12-18
KR950702432A (ko) 1995-07-29
CZ286725B6 (en) 2000-06-14
US6132715A (en) 2000-10-17
RO112580B1 (ro) 1997-11-28
SG52727A1 (en) 1998-09-28

Similar Documents

Publication Publication Date Title
EP0380484B1 (en) Use of a lysozyme dimer and/or a ribonuclease dimer for th emanufacture of an antiviral or antibiotic drug
RU2305547C2 (ru) Применение апопротеинов сыворотки молока в профилактике или лечении микробной или вирусной инфекции
US6132715A (en) Method of inhibiting biosynthesis of tumor necrosis factor
EP0405315B1 (en) Use of a phagocyte-activating agent : LPS or IL-2 for the manufacture of a medicament for treating staphylococcus aureus infection in cows
US5342612A (en) Compositions for the treatment of mammalian diseases
HUT67071A (en) Method of treating or preventing mastitis of animals with involuting hammary glands by administering recombinant citokines
PL176407B1 (pl) Kompozycja farmaceutyczna zawierająca dimer lizozymu
RU2722161C1 (ru) Способ профилактики желудочно-кишечных болезней молодняка крупного рогатого скота
KR930004599B1 (ko) 항바이러스성 또는 항균성 조성물
MXPA97005246A (en) New applications of dimero de lisoz

Legal Events

Date Code Title Description
DGB9 Succession in title of applicant

Owner name: NIKA HEALTH PRODUCTS LTD., LI

GB9A Succession in title

Owner name: NIKA HEALTH PRODUCTS SPOLKA Z.O.O., PL

Free format text: FORMER OWNER(S): NIKA HEALTH PRODUCTS LTD., LI; ROSENICH, PAUL, LI; NIKA HEALTH PRODUCTS LTD., LI

MM4A Lapse of definitive patent protection due to non-payment of fees