HU217596B - Tépőzáras rögzítőeszköz többrétegű befogadóeleme, ezt tartalmazó tépőzáras rögzítőeszköz és a tépőzáras rögzítőeszközzel ellátott eldobható abszorbens cikk - Google Patents

Abstract

A találmány tépőzáras rögzítőeszközhöz (20) alkalmazható többrétegűbefőgadóelem (22), amely alapőn (26) elhelyezkedő és az alaptól (26)kifelé irányűló, tőmpafejű egyedi hőrgőkat (28) tartalmazókőmplementer hőrőgrögzítő elembe (24) való beakadásra képes, és atöbbrétegű befőgadóelem (22) tartalmaz nemszövött szövetből álló zónátés ezzel szőmszédős hátlapőt (34), és ismérve, hőgy a többrétegűbefőgadóelemnek (22) van 8,5–18 g/m2 alaptömegű és 2–6 denierűrőstőkat tartalmazó, nemszövött szövetből álló beakasztózónája (30);8,5–36 g/m2 alaptömegű és 6–15 denierű rőstőkat tartalmazó, nemszövöttszövetből álló távőlságtartó zónája (32); és a hátlap (34) szőmszédősa távőlságtartó zóna (32) nemszövött szövetével, és a beakasztózóna(30) nemszövött szövete és a távőlságtartó zóna (32) nemszövöttszövete a hátlaphőz (32) képest úgy helyezkednek el, hőgy atávőlságtartó zóna (32) nemszövött szövete a beakasztózóna (30)nemszövött szövete és a hátlap (34) közé esik. A találmány vőnatkőzika többrétegű befőgadóelemet tartalmazó tépőzáras rögzítőeszközre ésezzel ellátőtt abszőrbens cikkre is. ŕ

Description

A találmány tárgya tépőzáras rögzítőeszközhöz alkalmazható többrétegű befogadóelem, amely alapon elhelyezkedő és az alaptól kifelé irányuló, tompafejű egyedi horgokat tartalmazó komplementer horogrögzítő elembe való beakadásra képes, és a többrétegű befogadóelem tartalmaz nemszövött szövetből álló zónát és ezzel szomszédos hátlapot.

A találmány további tárgya tépőzáras rögzítőeszköz, amely befogadóelemből és egy alapon elhelyezkedő és attól kinyúló, nagyszámú horgot tartalmazó horogrögzítő elemből áll.

A találmány eldobható abszorbens cikkre is vonatkozik, amelyet egy belső és egy külső felületből álló törzsrész, hosszirányú szélek, első csípőrész és második csípőrész határoznak meg, a törzsrész tartalmaz egy folyadékáteresztő felső réteget és ehhez kapcsolódó folyadékot át nem eresztő hátlapot, a felső réteg és a hátlap között abszorbens magot, és a törzsrészen a hosszirányú szélekkel szomszédosán elhelyezkedő, legalább egy részén horogrögzítő elemekkel ellátott, szalagnyelv kialakítású mechanikus rögzítőeszköze van.

A tépőzáras rögzítők közül számos alkalmazási területen a horog-hurok típusú rendszerek terjedtek el. Ezeket alkalmazzák a ruházkodás, eldobható cikkek és különböző egyéb cikkek, például biztonsági övék területén is. Akkor is ezeket alkalmazzák, ha két vagy több cikk között vagy ugyanazon cikk több felülete között kell kötést létrehozni. Bizonyos területeken a tépőzáras rögzítőket a hagyományos csattal, cipzárral (villámzárral), gombbal, patenttal, szalagos rögzítőkkel és varrással helyettesítik.

A mechanikus összekapcsolásra jelenleg széles körben alkalmazott mechanikus rögzítők népszerű típusa a „VELCRO” kereskedelmi néven forgalmazott tépőzár. A VELCRO rögzítőeszköz részletes ismertetését megtaláljuk a 2 717 437, 3 009 235, 3 266 113, 3 550 837, 4 169 303 és 4 984 339 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban.

A VELCRO rögzítők két elem, egy befogadó- és egy beakadóelem alkalmazásával rögzítenek. A befogadó- és beakadóelemeket horog-hurok elemeknek nevezik. A horogelem olyan szövet, amely számos rugalmas és a felületből kiemelkedő horog alakú elemet tartalmaz. A rögzítőeszköz befogadórésze a felületén elhelyezve számos felületből kiemelkedő hurkot tartalmazó szövet. Ha a horog- és hurokelemeket egymáshoz nyomjuk úgy, hogy szemtől szembe legyenek a rögzítőeszköz zárására, a horgok beakadnak a hurokba, és az egyedi horgok és hurkok között számos mechanikus kötést létesítenek. Ahol ezek a kötések létrejöttek, az elemek normál körülmények között nem engedik el egymást, mert az összes horog egyszerre való elengedése nagyon nehéz lenne. Azonban az elemekre alkalmazott fokozatosan növekvő tépőerővel a szétválás könnyen megoldható.

Az ilyen típusú rögzítő különösen jól alkalmazható eldobható cikkek, például eldobható ruházat, eldobható pelenka, eldobható csomagolás vagy karton elemeinek rögzítésére. Ezekkel a rögzítőkkel biztonságos zárás hozható létre. Azonban az ismert ilyen típusú rögzítőelemek eldobható cikkekhez való alkalmazása korlátozott, mert ezek viszonylag költségesek. Ennek fő oka, hogy a gyártási költségek magasak. Ezek a magas gyártási költségek az ilyen eszközök mindkét eleménél, azaz a horog- és hurokelemeknél, egyaránt fennállnak.

A hagyományos horog- és hurokelemeket tipikusan úgy állítják elő, hogy egy olyan szövetet készítenek, amely egy hátlapból kiemelkedve nagyszámú szövött hurkot tartalmaz. A hurkokat úgy állítják elő, hogy egy szövet szövésekor a hurkok kialakításához szükséges szálat szőnek be, vagy a hurkokat a szövetbe való kötéssel alakítják ki. Az egyéb horog- és hurokelemek előállításakor a hurkokat redőző- vagy hullámosítóeljárással alakítják ki.

Az ilyen rögzítőhorog elemeit tipikusan a hurkok elvágásával állítják elő. A felvágott hurkok a horogelemek horgaiként szolgálnak.

Ezekkel az eljárásokkal általában költséges horog és hurok rögzítőanyagok állíthatók elő, mert az eljárás viszonylag lassú, és az ilyen rögzítőhorog- és -hurok elemei is ugyanabból a viszonylag drága anyagból készülnek. Ez az anyag a horogelemhez viszonyítva általában drága, mert a horogelemnek rugalmasnak kell lennie, hogy az eszköz nyitásakor a hurokelemet elengedje. A hagyományos hurok rögzítőanyagok általában egyetlen anyagból készülnek. Ez az anyag viszonylag drága, mert az ilyen anyaggal szemben az a követelmény, hogy az összekapcsolt horgokat a rögzítőre alkalmazott nyomás hatására megtartsa.

A rögzítőelemek befogadóeleme egyéb változatainak kialakítására számos kísérletet végeztek. Ezek azonban további hátrányokat eredményeztek.

A 3 708 833 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan tépőzáras rögzítőt ismertetnek, amelyek befogadóeleme egy, a hátlaphoz rögzített, hálószerű poliuretánhab. Ennek a befogadóelemnek az a hátránya, hogy a habban nincsenek akkora nyílások, amelybe a horogelemek behatolhatnak. A hálószerű hab nem elég szilárd a horgok rögzítőre alkalmazott erő hatására való megtartására, emellett a hálószerű hab előállítása is költséges.

A 3 905 071 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan „átnyomódó öntapadó eszköz”-t ismertetnek, amely nem alkalmazható a hagyományos rugalmas horgokat tartalmazó horogelemekkel működő tépőzáras rögzítőeszközökben. A leírásban ismertetett rögzítőeszközt egy vagy több lemez kapcsolóés fogadóeleme közötti rögzítésre dolgozták ki. A kapcsolódó elem kemény és szilárd, tűszerű kialakítású. A tűszerű elemek nem alkalmazhatók eldobható abszorbens eszközök esetén. így az ilyen eszközök olyan kapcsolóelemekhez alkalmazhatók, amelyek néhány lemezen áthatolva egy fogadóelemben rögzítődnek.

A 3 694 867 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás olyan tépőzárat ismertet, amelynek egy befogadó- és rögzítőeleme van, és a tépőzár állítható. A befogadóelem nagy rugalmasságú, nemszövött anyagból áll, amely szilárdított, rugalmas ragasztót és összefűzött, hosszú rostokat tartalmazó támasztóréteget tartalmaz, a rostok hurokszerűen kifelé állnak, és végük a támasztórétegbe beágyazott, a hurkok a támasztóré2

HU 217 596 Β teg síkjába behajlítottak. A tépőzár felsőruházathoz használható.

A fentiek miatt fennáll az eldobható cikkekben alkalmazható olcsó rögzítőeszközök iránti igény. Ezekkel szemben az a követelmény, hogy tulajdonságaik a drágább eszközök megfelelő tulajdonságaival összehasonlíthatók legyenek.

A találmány célja rögzítőeszközökhöz alkalmazható, a korábbiaknál olcsóbb, javított kialakítású befogadóelem.

A találmány további célja rögzítőeszközökhöz alkalmazható olyan befogadóelem, amely rugalmas egyedi horgokat tartalmazó kereskedelmi horogelemekhez és a jelenleg használatban lévő kevésbé költséges, de törékenyebb horgokat tartalmazó horogelemekhez egyaránt alkalmazható.

A találmány további célja a jelenlegi rögzítőeszközökben alkalmazott befogadóelemnél olcsóbb, hatékonyabb és kevesebb drágább anyagot tartalmazó befogadóelem.

A találmánynak további célja még tépőzáras rögzítőeszközökben alkalmazható olyan olcsó befogadóelemek kialakítása, amelyek az egymásra helyezett anyagok kapcsolóelem-horgaiba beakadnak, és összekapcsolva tartják.

A találmány tehát tépőzáras rögzítőeszközhöz alkalmazható többrétegű befogadóelem, amely alapon elhelyezkedő és az alaptól kifelé irányuló, tompafejű egyedi horgokat tartalmazó komplementer horogrögzítő elembe való beakadásra képes, és a többrétegű befogadóelem tartalmaz nemszövött szövetből álló zónát és ezzel szomszédos hátlapot, és ismérve, hogy a többrétegű befogadóelemnek van

8.5- 18 g/m² alaptömegű és 2-6 denierű rostokat tartalmazó, nemszövött szövetből álló beakasztózónája;

8.5- 36 g/m² alaptömegű és 6-15 denierű rostokat tartalmazó, nemszövött szövetből álló távolságtartó zónája;

és a hátlap szomszédos a távolságtartó zóna nemszövött szövetével, és a beakasztózóna nemszövött szövete és a távolságtartó zóna nemszövött szövete a hátlaphoz képest úgy helyezkednek el, hogy a távolságtartó zóna nemszövött szövete a beakasztózóna nemszövött szövete és a hátlap közé esik.

A találmány szerinti többrétegű befogadóelem egyik előnyös megoldása szerint a beakasztózóna egy irányba orientált, folytonos rostok nemszövött szövetét, a távolságtartó zóna 1-13 cm hosszúságú, legalább 4 hajtogatás/cm hajtássűrűségű, véletlenszerűen orientált, hajtogatott rostok nemszövött szövetét tartalmazza, a hátlap egy fólia, és a két nemszövött szövet kompozit tömege 18-42 g/m².

A találmány tárgya tovább tépőzáras rögzítőeszköz, amely befogadóelemből és egy alapon elhelyezkedő és abból kinyúló, nagyszámú horgot tartalmazó horogrögzítő elemből áll, és befogadóeleme a fentiekben meghatározott többrétegű befogadóelem.

A találmány eldobható abszorbens cikk is, amelyet egy belső és egy külső felületből álló törzsrész, hosszirányú szélek, első csípőrész és második csípőrész határoznak meg, a törzsrész tartalmaz egy folyadékáteresztő felső réteget, és ehhez kapcsolódó folyadékot át nem eresztő hátlapot, a felső réteg és a hátlap között abszorbens magot, és a törzsrészen a hosszirányú szélekkel szomszédosán elhelyezkedő, legalább egy részén horogrögzítő elemekkel ellátott, szalagnyelv kialakítású mechanikus rögzítőeszköze van, azzal jellemezve, hogy a második csípőrészhez eső törzsrész külső felületén a horogrögzítő elemmel mechanikusan egyesíthető, a fentiekben meghatározott többrétegű befogadóeleme van.

Az eldobható abszorbens cikkben a nemszövött szövetet alkotó rostok előnyösen az eldobható abszorbens termék hosszirányú széleivel lényegileg párhuzamosak.

A találmány szerinti többrétegű (vagy többzónás) befogadóelem tépőzáras rögzítőeszközben alkalmazott komplementer horogelem bekapcsolására alkalmas. A találmány szerinti befogadóelem egyedi tompafejű horgokból álló horogelem rögzítésére alkalmas.

A befogadóelemmel szemben nem áll fenn a hagyományos, ilyen elemekkel szemben támasztott olyan követelmény, hogy egyedi hurkokat kell tartalmaznia. A horgok bekapcsolására a befogadóelemben lévő viszonylag kissé kiemelkedő sík felület szolgál.

A befogadóelem legalább két, előnyösen három rétegből vagy zónából áll. Mindegyik zóna jellemezhető azzal a kívánt egyedi tulajdonsággal, hogy a kapcsolóhorog-elem horgait beakasztja, és rögzítve tartja. A zónák tartalmaznak egy úgynevezett első zónát („beakasztó”-zónát), egy úgynevezett második zónát (a „távolságtartó” zónát) és egy hátlapot. A beakasztózóna lehet nemszövött szövet vagy egyéb, a horogelem horgainak beakasztására alkalmas rostos vagy szálas anyag. A horogelem horgainak átengedéséhez a rostok között megfelelő térnek kell lennie. A távolságtartó zóna bármilyen olyan anyag lehet, amely a beakasztózóna áthatolása után elegendő teret biztosít a horgok elhelyezkedésére. A távolságtartó zóna felépülhet a beakasztózónának megfelelő vagy akár teljesen különböző anyagból is. így például a találmány egyik megvalósításában a távolságtartó zóna laza szemcsékből állhat. A távolságtartó zóna előnyösen egy úgynevezett „magasan fekvő” (magas kengyelű) anyag, hogy a horogszáraknak és -fejeknek is megfelelő tér álljon a rendelkezésükre. A hátlap a távolságtartó zónával szomszédos. A hátlap alkotja a beakasztó- és távolságtartó elemek alapját.

A találmány szerint a beakasztózóna egy olyan úgynevezett első, nemszövött háló, amelynek alaptömege

8,5-18 g/m², és deniere 2-6; a távolságtartó zónát alkotó úgynevezett második nemszövött háló 8,5-36 g/m² alaptömegű, és deniere 6-15; és a beakasztó- és távolságtartó zónák a hátlaphoz viszonyítva úgy helyezkednek el, hogy a távolságtartó zóna a beakasztózóna és a hátlap között legyen.

A rétegek ilyen elhelyezése a befogadóelem költségeinek csökkenését eredményezi. A távolságtartó zónához a befogadóelem teljes egészének viszonylag költséges anyagához képest olcsóbb anyag alkalmazható. A befogadóelem a hagyományos szövés, kötés, redőzés vagy hullámosítás helyett az olcsóbb rétegezőeljárással is előállítható.

HU 217 596 Β

A találmány tárgyát képezik az olyan rögzítőeszközök is, amelyek egy horogrögzítő elemet és egy befogadóelemet tartalmaznak. A befogadóelem a találmány szerinti többrétegű befogadóelemből áll. A horogrögzítő elem egy olyan elem, amely egy alaplapon az alapból kiemelkedő egyedi horgokat tartalmaz. A többrétegű befogadóelem és a komplementer horogrögzítő elem olyan biztonságos tépőzáras zárást tesz lehetővé, amely a használat közben fellépő erőknek ellenáll.

A találmány tárgyát képezik az ilyen rögzítőeszközt tartalmazó eldobható abszorbens cikkek, elsősorban eldobható pelenkák is.

A találmány részletesebb bemutatására szolgáló mellékelt rajzok rövid ismertetése:

Az 1. ábrán a találmány szerinti tépőzáras rögzítőeszköz nézeti képét láthatjuk.

A 2. ábra a találmány szerinti többrétegű befogadóelem részleges metszeti képét mutatja.

A 3. ábrán egy eldobható pelenka (amelynek egy részét láthatjuk) szalagos rögzítőrendszerében alkalmazva az 1. ábra szerinti rögzítőrendszer oldalnézeti képét láthatjuk.

A 3A. ábra a horogelemben lévő egyedi horog síkmetszetét mutatja.

A 3B. ábrán a 3A. ábrán látható horog oldalnézeti képét láthatjuk.

A 4A. és 4B. ábrán a találmány szerinti befogadóelem egy olyan változatának részlegesen metszett nézeti képét mutatjuk be, amelyben a rostok átmérője a behatoló- és távolságtartó zónában azonos denier értékű.

A 4C. ábrán a 4A. és 4B. ábrán látható befogadóelem egy olyan oldalnézeti képét ábrázoljuk, amely a zónák közötti kötést mutatja be valamivel vázlatosabb formában.

Az 5. ábrán olyan többrétegű befogadóelem egyik változatának egyszerűsített vázlatos oldalnézeti képét mutatjuk be, amelyben a távolságtartó zóna laza szemcseszerű anyagból áll.

A 6. ábrán olyan többrétegű befogadóelem egyik változatának oldalnézeti képét mutatjuk be, amelyben a távolságtartó zóna egy olyan szitát tartalmaz, amely hő/nyomó kötéssel kapcsolódik a szomszédos réteghez.

A 7. ábrán olyan többrétegű befogadóelem egyik változatának oldalnézeti képét mutatjuk be, amelyben a távolságtartó zónát felépítő szita ragasztóval kötődik a szomszédos rétegekhez.

A 8-10. ábrákon olyan többrétegű befogadóelem egyik változatának oldalnézeti képét mutatjuk be, amelyet úgy alakítunk ki, hogy előállítunk egy réteges anyagot, majd ezt a felső részén visszahajtjuk.

A 11-13. ábrákon egy olyan többrétegű befogadóelem egyik változatának oldalnézeti képét mutatjuk be, amelyben a behatolózóna és a hátlap kialakításához ugyanazt az anyagot alkalmazzuk.

A 14. ábra egy olyan eldobható pelenka részlegesen metszett nézeti képét mutatja, amely a találmány szerinti rögzítőeszközt tartalmazza.

A 15. ábra a találmány szerinti többrétegű befogadóelem előállítási eljárásának vázlatos folyamatábráját mutatja oldalnézetben.

A 16. ábra a többrétegű befogadóelem előállítási eljárásának vázlatos folyamatábráját mutatja.

A 17. ábra a 8-10. ábrákon bemutatott többrétegű befogadóelem kialakításához alkalmazott szövetanyaghajtogatás egy adott esetben alkalmazható változatát mutatja.

A 18. ábra egy mintás henger olyan típusának vázlatos elölnézeti képét mutatja, amelyet a 15. és 16. ábrán bemutatott eljárásban alkalmazhatunk (a minták méreteit a bemutatás céljából nagymértékben kinagyítottuk).

A tépőzáras rögzitőeszközök

1. A tépőzáras rögzitőeszközök általános jellemzői

A találmány szerinti tépőzáras rögzítőeszköz egyik előnyös változata az 1. ábrán bemutatott 20 rögzítőeszköz.

A 20 rögzítőeszköz a találmány szerinti többrétegű 22 befogadóelemből és a komplementer 24 horogrögzítő elemből áll.

Az eszköz behatolórésze a 24 horogrögzítő elem (vagy egyszerűen „horogelem”) egy olyan 26 alapot (amely lehet például a szövet) tartalmaz, amely egy első felületből és egy 29 második felületből áll.

A 26 alap számos, a 27 első felületből kiemelkedő elemet, vagyis 28 horgot tartalmaz. A 28 horgok a 38 fejben végződnek. A 38 fejek a 27 első felületből kiemelkedő 40 nyak vagy szár felső részén vannak.

Az eszköz befogadórésze a többrétegű 22 befogadóelem (vagy egyszerűen befogadóelem) befogadja és beakasztja a 24 horogrögzítő elem 28 horgait. Az 1. ábrán bemutatott 22 befogadóelem egy, a felületéből kiemelkedő 31 első felületből és egy belső 33 második felületből áll.

A 30 beakasztózóna nagyszámú szerkezeti komponenst vagy elemet, például 36 rostokat tartalmaz. A 36 rostok beakadnak a 24 horogrögzítő elem 28 horgaiba. A 32 távolságtartó zónák a 30 beakasztózónát tartják távol a 34 hátlaptól. A 34 hátlap az egyéb zónák alapjául szolgál.

A 22 befogadóelem különböző zónáinak elrendezését az 1. ábrán láthatjuk. A 30 beakasztózóna a 32 távolságtartó zóna felső része és a 34 hátlap között helyezkedik el. A 30 beakasztózóna a 22 befogadóelemnek az a része, amely általában a 22 befogadóelem 31 első felületének kialakítására a felületből kiemelkedik. Ez azt jelenti, hogy a 30 beakasztózóna úgy helyezkedik el, hogy a 24 horogrögzítő elem 28 horgait beakassza. A 32 távolságtartó zóna a 30 beakasztózóna és a 34 hátlap között helyezkedik el. A 34 hátlap befelé irányul úgy, hogy általában a termékeknek azzal a részével legyen szomszédos, és ahhoz csatlakozzon, amelyhez a 22 befogadóelem csatlakozik.

A találmány szerinti 20 rögzítőeszköz részletes működése a következő: A 20 rögzítőeszköz akkor zárt, ha a 22 befogadóelemet és a 24 horogrögzítő elemet egymással szemben összenyomjuk. Ilyenkor a 22 befogadóelem szerkezeti elemei (vagy még inkább a 30 beakasztózóna 36 rostjai) beakadnak a 28 horgokba. A 32 távolságtartó zóna megfelelő teret biztosít a horgoknak, elsősorban a horgok 38 fejének, amelyet a 20 rögzítőeszköz zárásakor elfoglalnak. A 34 hátlap az egyéb zónák vagy réte4

HU 217 596 Β gek tartóalapjául szolgál. A 28 horgok 36 rostokba való beakasztása (vagy „bekapása”) (az 1. ábra jobb oldalán a 20 rögzítőeszköz részben látható) lehetővé teszi, hogy az öszszekapcsolt befogadó- és a beakadóelemek ellenálljanak a 20 rögzítőeszköz használata közben fellépő erőknek.

A 20 rögzítőeszközt úgy nyitjuk ki, hogy a 24 horogrögzítő elemet leválasztjuk (lehántjuk) a 22 befogadóelemről (vagy a 22 befogadóelemet leválasztjuk a 24 horogrögzítő elemről).

Ha a 24 horogrögzítő elem rugalmas horgokból áll, a leválasztás során a 28 horgok annyira meghajolhatnak, hogy a 30 beakasztózóna 36 rostjai által való beakasztás elenged. Más esetben (elsősorban rugalmatlan 28 horgok esetén) a 28 horgok úgy engednek el, hogy a 22 befogadóelem rostjai elszakadnak. A 28 horgok mindegyik esetben elengednek, és a 24 horogrögzítő elem teljesen eltávolodik a 22 befogadóelemtől. A rögzítőeszköz azonban a fentiekben ismertetettek szerint újra rögzíthető.

A tépőzáras 20 rögzítőeszköz elemeit a következőkben részletesen ismertetjük. A találmány szerint többrétegű 22 befogadóelemet a 2. részben, a 24 rögzítőhorog-elemet a 3. részben és a tépőzáras 20 rögzítőeszköz alkalmazási példáit a 4. részben mutatjuk be részletesen.

2. A többrétegű befogadóelem

A találmány szerinti tépőzáras 20 rögzítőeszköz egyik előnyös többrétegű 22 befogadóelemét az 1-3. ábrákon mutatjuk be. Az 1-3. ábrák után következő ábrákon néhány más változatot ismertetünk.

Megjegyezzük, hogy a 22 befogadóelem-zónákat a legtöbb ábrán az egyszerűség kedvéért általában vázlatos rajzzal ismertetjük.

A 22 befogadóelem zónáinak elrendezése és a zónák közötti kötés a tényleges megvalósítást mutató 4C. ábrán látható.

A következőkben a leírásban alkalmazott kifejezéseket ismertetjük.

A „többrétegű” kifejezés olyan szerkezetre utal, amelyben a komponensek többszörös zónában vagy több rétegben vannak elrendezve. (Ezek a többszörös zónák előnyösen párhuzamos zónák.) A „többrétegű” kifejezést a „többzónájú” kifejezéssel azonos értelemben alkalmazzuk.

A befogadókomponens a fentiek szerint a „többrétegű” befogadóelem rétegei között egy szendvicsszerűen elrendezett laza anyagot tartalmaz. Az egyéb zóna- és rétegelrendezési formák is a találmány tárgyát képezik. A leírásban alkalmazott „rétegek” kifejezés olyan anyagokra vonatkozik, amelyek állhatnak csíkokból, laza vagy kötött szemcsékből, rostokból, rétegezett anyagokból vagy egyéb ilyen kombinációkból, például a következőkben ismertetésre kerülő típusú anyagokból készült lapokból vagy hálós szövetekből. Ennek megfelelően a „többrétegű” kifejezés nemcsak a rétegezett vagy lemezekből álló anyagokra vonatkozik.

Az „általában párhuzamos” kifejezés a 22 befogadóelem zónáinak elrendezésére utal, és a leírásban nemcsak a lapos és párhuzamos elrendezésű rétegekre és zónákra vonatkozik, hanem a hajlítás előtt eredetileg általában lapos és párhuzamos, de a hajlítás után a 4C. ábra szerinti elrendezésű formát öltő szerkezetekre is.

A „hurokelem” kifejezés a horog-hurok típusú rögzítőeszköz azon részére vonatkozik, amely valamely komplementer horogelem horgainak beakasztására (megfogására) szolgál.

A találmány szerinti 22 befogadóelem a hurokelem helyett is alkalmazható. A többrétegű 22 befogadóelemmel szemben azonban nem követelmény, hogy a hurokanyag a kapcsolóhorog-elem megfogására speciális alakú legyen.

A 36 rostok úgy vannak kiképezve, hogy a 28 horgokat beakasztó 30 beakasztózónát alkossák, azonban ezeknek a 36 rostoknak nem kell szükségszerűen „hurok” alakot ölteniük.

A többrétegű 22 befogadóelemmel szemben nem kívánalom, hogy a hátlapból kiemelkedő hurok anyagot alkosson (így a találmány szerinti 22 befogadóelem akár „hurokmentes”-nek is tekinthető).

A „hurok” kifejezés olyan rostos anyagra vonatkozik, amelyből hajlítással vagy kettőzéssel zárt hurkot alakítunk ki a behatoló horog számára. A „hurok” kifejezés olyan, bármilyen eljárással előállított anyagokra is vonatkozik, amelyekben a rostos anyagokat egyedi vagy csoportos kialakítással hurokká alakítjuk ki, tekintet nélkül a rostok zárt vagy részlegesen nyitott formájára. Nem tartoznak azonban ide az olyan, hálós szövetbe vagy szövetbe elhelyezett rostos elemek, amelyeket nem külön alakítunk ki.

A találmány szerinti többrétegű 22 befogadóelemnek bizonyos tulajdonságokkal kell rendelkeznie.

A többrétegű 22 befogadóelem azon az elven működik, hogy a horogelem horgainak megfogására számos elkülönített funkciót foglal magában. Ezek közé tartozik a horgok beakasztása, majd ezután egy olyan tér kialakítása, amelyben a horgok a beakadás után tartózkodnak. A többrétegű 22 befogadóelem olyan zónákból áll, amelyek mindegyike a következő funkciók legalább egyikét ellátja: a kapcsolóhorog-elemek horgainak fogadása, beakasztása és megtartása.

A rétegeket kialakító egyedi rostokból álló anyagok általában olyan 22 befogadóelemet alkotnak, amely a hagyományos, hátlapból kiemelkedő hurkokat tartalmazó hurokelem felületéhez viszonyítva egy viszonylag sík, sima vagy lapos, kiemelkedő 31 első felületet képez. A „sík” kifejezés az olyan felületekre vonatkozik (nem kizáró jelleggel), amelyek az 1-3. ábrák szerint egyszeres, viszonylag lapos síkban fekszenek, valamint az olyan felületekre, amelyek a 4C. ábra szerint fokozatosan görbülnek.

A többrétegű 22 befogadóelemnek a szerkezeti elemek között annyi nyitott teret kell tartalmaznia, amelyben a 30 beakasztózóna és ennek távolságtartó zónája is elfér.

A „szerkezeti elemek” kifejezés például az olyan egyedi rostokra, fonalakra, szálakra és szemcsés anyagokra vonatkozik, amelyek az adott zónákat kialakító például hálókat, szöveteket vagy szitákat alkotják. Ezek a szerkezeti elemek úgy is kialakíthatók, hogy a 24 ho5

HU 217 596 Β rogrögzítő elem 28 horgainak elhelyezéséhez szükséges nyitott tér kialakításához szétterjedjenek vagy egyéb módon elmozduljanak.

A 22 befogadóelem zónáit alkotó anyagok a szerkezeti anyagok között bizonyos nyitott tér kialakítására „képesek”.

Ez a meghatározás olyan anyagokra vonatkozik, amelyek eredetileg is tartalmazzák az adott nyitott teret, vagy szerkezeti elemeik elmozdulásával vagy a kettő kombinációjával nyitott teret alakítanak ki. A nyitott tér kialakítására elmozduló szerkezeti elemek a 32 távolságtartó zóna alkalmazása esetén egyértelműek.

Például a 32 távolságtartó zóna olyan laza szemcséket tartalmazhat, amelyek kezdetben érintkeznek egymással. Ennek eredményeként a 32 távolságtartó zónában lehetnek olyan részek, amelyek a szemcsék között nem tartalmaznak nyitott teret. Ezek a laza szemcsék képesek szétterülni vagy lefelé nyomódni (a 34 hátlap vagy az alapanyag irányába), vagy egyéb módon elmozdulni úgy, hogy a 24 horogrögzítő elem 28 horgai elférjenek. A találmány szerinti 22 befogadóelem szerkezeti elemei közötti nyitott tér ennek megfelelően a szerkezeti elemei között nagyszámú nyitott tér kialakítására képes.

A 22 befogadóelem lehetővé teszi, hogy a 24 horogrögzítő elem 28 horgai könnyen behatoljanak a 30 beakasztó és 32 távolságtartó zónákat tartalmazó rostok vagy egyéb szerkezeti elemek közötti nyílásokba (terek vagy térközök).

A 28 horgoknak a rostok vagy más szerkezeti elemek behatolása nélkül kell behatolniuk. A 28 rostoknak be kell hatolniuk, és szükség esetén a rostokat vagy egyéb szerkezeti elemeket szét kell nyitniuk. Ennek azonban (például a fenti szabadalmi leírásban ismertetett „átnyomódó eszköz”-höz viszonyítva) viszonylag kevés erő igénybevételével vagy erőhatás nélkül kell létrejönnie.

Ha a 22 befogadóelem szerkezeti elemei között ilyen tereket alakítunk ki, ezek hagyományos kereskedelmi horoganyagokkal is alkalmazhatók.

A 22 befogadóelem azonban nemcsak ezekkel a rugalmas, hajlékony horoganyagokkal együtt alkalmazható, hanem az ezektől olcsóbb és törékenyebb horgokkal is.

A 22 befogadóelem különösen jól alkalmazható az általában lekerekített és/vagy tompafejű horgokat tartalmazó horogelemekkel. Nem szükséges azonban speciálisan előállított merev, éles horgok alkalmazása.

Ennek megfelelően amikor a leírásban azt mondjuk, hogy a befogadóelemnek képesnek kell lennie a bizonyos típusú horgokat tartalmazó horogelem beakasztására, ez azt jelenti, hogy a hivatkozott horogelem alkalmazható, azonban az alkalmazás nincs az ilyen horogelemre korlátozva; a befogadóelem egyéb horogelemmel is alkalmazható.

A 30 beakasztó- és 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemei között lévő nyitott térközök mérete a horogelem 28 horogkomponensei méretének függvénye.

A 28 horog egyik típusát és méreteit a 3A. és 3B. ábrán mutatjuk be. A 3A. és 3B. ábrákon bemutatott horog teljes h magasságát és a bizonyos W szélességi, L hosszúsági és hl magassági adatokkal jellemezhető 38 fejet mutatjuk be.

A leírásban alkalmazott horog-„fej” kifejezés a 28 horog 40 nyakrészéből oldalirányban (vagy sugárirányban) egy vagy több irányban kinyúló részére vonatkozik.

A 28 horog 40 nyak- és 38 fejrészének kezdete között gyakran nincs határozott vonal. A találmány szerinti termék esetén a 28 horog 38 feje a 3B. ábrán bemutatott 40 nyak 43-mal jelölt részével kezdődik. A 40 nyaknak ez a része a 34 hátlapból ugyanabban a merőleges távolságban helyezkedik el, mint a 28 horog 38 fejének 45 legalacsonyabb pontja. A 38 fej 45 legalacsonyabb része a 24 horogrögzítő elem 26 alapjától a legkisebb merőleges távolságra helyezkedik el.

A 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna szerkezeti eleme közötti nyitott térközök méretének meghatározása szempontjából a legfontosabb jellemző a 38 fej L hossza és W szélessége. Még specifikusabban a szerkezeti elemek között igényelt nyitott térközök számát a 28 horog 38 fejének síknézeti vetületén megadott tervdimenziókból, azaz a „síknézeti tervdimenziókból” határozzuk meg. Ezt a területet a 3A. ábrán az Ah jellel adjuk meg.

Ez a 28 horog azon felülete, amely a találmány szerinti 22 befogadóelemmel elsősorban érintkezik. Ennek megfelelően a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemei között kialakításra kerülő nyitott térközöknek a 28 horog 38 fejének síknézeti tervméreteitől valamivel nagyobbaknak vagy a horogfej hatására egymástól könnyen eltávolodónak kell lenniük. Ennélfogva, hogy nagy 28 horgokat alkalmazunk (azaz a horgok Ah mérete viszonylag nagy), nagyobb nyitott térköz szükséges, mint a viszonylag kisméretű 28 horgok alkalmazásakor.

A többrétegű 22 befogadóelem szerkezeti elemei között nyitott térközök mérete meghatározásához néhány tényezőt figyelembe kell venni.

Az egyik ilyen tényező a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemeinek típusa. A 30 beakasztózónában és a 32 távolságtartó zónában lévő térközök száma attól függően is változik, hogy a zónák szövött vagy valamilyen más anyagból készülnek.

így például ha a 30 beakasztózóna és 32 távolságtartó zóna nemszövött hálós szövet, az ezt alkotó rostok kevesebb erőkifejtés nélkül szétválnak a 28 horgok elhelyezésére, mint a szövött szövetek szálai (vagy például a szitaszövet fonalai). Ez amiatt van így, mert az egymást keresztező szálak széthúzására kifejtett erő hatására meglehetősen merevvé válnak. A szétválással szembeni ellenállás miatt általában előnyös, ha a szövött szövet szomszédos szálai közötti méretek (azaz térközök méretei) valamivel nagyobbak, mint a horogfejek síknézeti méretei. A szitaszövet fonalai közötti méreteknél ugyanezeket a szempontokat kell figyelembe venni.

A 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna nyitott térközeinek meghatározásához mindegyik réteg vagy zóna szerkezeti elemei közötti kötések méretét is figyelembe kell venni. A befogadóelem különböző zó6

HU 217 596 Β nái közötti kötések kialakításánál ugyanezek a szempontok érvényesek. Minden egyes réteg vagy zóna szerkezeti elemei közötti kötések által meghatározott kötéshelyek a 28 horgok elhelyezéséhez szükséges szerkezeti elemek széthúzását csökkentik. A kötéshelyek a 24 horogrögzítő elem 28 horgainak áthatolását is zavarhatják, és ugyanez igaz a 22 befogadóelem különböző rétegei vagy zónái közötti kötések esetén is.

A találmány szerinti többrétegű 22 befogadóelem alapelemei a felső résztől lefelé haladva: a 30 első vagy beakasztózóna; a 32 második vagy távolságtartó zóna és a 34 hátlap.

A 30 beakasztózóna teszi lehetővé, hogy a kapcsoló 24 horogrögzítő elem 28 horgai saját vastagságuk mértékéig áthatoljanak. A 30 beakasztózóna olyan mértékben akasztja be a 28 horgokat, amennyire a 20 rögzítőeszköz nyitása kívánatos. A 30 beakasztózónát bármilyen, a funkciójának megfelelően leíró elnevezéssel, például a 30 „áthatolható/beakasztó réteg” vagy egyszerűen „beakasztóréteg” elnevezéssel jelölhetjük.

A 30 beakasztózónának ki kell elégíteni bizonyos követelményeket. Az egyik ilyen követelmény, hogy a 30 beakasztózónának akkora nyitott térközt kell tartalmaznia, hogy a kapcsoló 24 horogrögzítő elemet alkotó nagyszámú 28 horog teljes vastagságában áthatoljon rajta, amikor a 24 horogrögzítő elemet a 22 befogadóelemen, azzal szemben elhelyezzük. Nem szükséges azonban, hogy a 24 horogrögzítő elem minden 28 horga áthatoljon a 30 beakasztózónán.

A 22 befogadóelem működéséhez csupán az szükséges, hogy elegendő számú 28 horog hatoljon be a 30 beakasztózónába.

A 30 beakasztózóna nyílásainak a 28 horgok méretéhez képest akkorának kell lenniük, hogy a 30 beakasztózónán áthatoló 28 horgok a 30 beakasztózóna anyagára kifejtett lyukasztóerő nélkül áthatoljanak. Emellett a 22 befogadózóna egységnyi területére eső nyitott térközök összes száma és szétosztása olyan legyen, hogy a 24 horogrögzítő elem 28 horgaiból megfelelő számút elhelyezzen.

A 30 beakasztózónának a 24 horogrögzítő elem 28 horgaiból annyit kell beakasztania és megtartania, hogy a 20 rögzítőeszköz működőképes legyen. Ennek megfelelően a 30 beakasztózóna rostjainak vagy egyéb elemei számának annyinak kell lenni, hogy a 28 horgokat a 20 rögzítőeszköz kinyitásakor alkalmazott szétválasztóerő alkalmazásáig beakassza és megtartsa. Ezeknek a szerkezeti elemeknek olyan erőseknek kell lenniük, hogy ha a 20 rögzítőeszközre nem szándékolt nyitóerő hat, a 28 horgokat megtartsa. Ezen túlmenően az az előnyös, ha a 30 beakasztózónát felépítő szerkezeti elemek a 28 horgok ismételt szétválasztásának ellenállnak anélkül, hogy a 28 horgok eltávolítása után megsérülnének vagy tönkremennének.

A 30 beakasztózóna-kengyel mennyiségének annyinak kell lennie, hogy a 28 horgok 38 fejét megfelelő számban a 22 befogadóelem szerkezeti elemeibe befogja.

A kengyel nagyon kicsi is lehet, ha alacsony kengyel esetén a 30 beakasztózóna megfelelő számú és a horogrögzítő elem 28 horgainak megtartásához elegendően erős szerkezeti elemet tartalmaz.

A 30 beakasztózóna-kengyel a 28 horgok teljes h magasságának megfelelő nagyságú vagy ettől nagyobb is lehet. Az olyan kialakításoknál, amelyekben a 30 beakasztózóna-kengyele nagyobb, mint a 28 horog magassága, kevésbé előnyösek, mert nem használják ki a 32 távolságtartó zóna előnyeit. (Ha a 30 beakasztózónakengyel nagyobb, mint a 28 horgok magassága, a 28 horgok nem elég hosszúak a távolságtartó zóna hasznosítására.) Emiatt a 30 beakasztózóna-kengyel a 32 távolságtartó zóna előnyeinek kihasználására alacsonyabb, mint a 28 horgok h magassága.

Ha a rögzítőrendszert egy eldobható abszorbens termékben alkalmazzuk, a 30 beakasztózóna anyaga viszonylag annyira lágy, hogy a viselő számára még a bőrével érintkezve is kényelmes legyen.

A 30 beakasztózóna bármilyen megfelelő szerkezetű lehet. így például az 1-3. ábrákon bemutatott előnyös változatban a 30 beakasztózóna nemszövött réteg vagy hálós anyag.

A leírásban alkalmazott „nemszövött” kifejezés olyan rostokból készült szövetekre vonatkozik, amelyeket hurkolással vagy kötéssel, például nemszövött eljárással, kötéssel vagy nemezeléssel alakítunk ki.

A leírásban alkalmazott „szövet” kifejezés a nemszövött, hálós vagy szövött anyagokra vagy egyéb típusú szövetekre vonatkozik.

Egy változatban a 30 beakasztózóna lehet hálós vagy perforált fólia, vagy hab, vagy minden olyan egyéb típusú anyag, amely a 20 rögzítőeszköz kívánt nyitásáig elegendő nyitott teret tartalmaz a 28 horgok áthatolására és megtartására.

Ha a 30 beakasztózóna nemszövött háló, a nemszövött anyagok specifikálására a nemszövött szövetiparban szokásosan alkalmazott, fentiekben ismertetett jellemzőket, például az alaptömeget, szálhosszúságot és denier értéket alkalmazzuk. A szerkezeti elemek között nyitott tér és a szerkezeti elemek száma (legalább viszonylag) a háló alaptömegéből számolható. (Például egy kisebb alaptömegű nemszövött háló általában több nyitott térközt tartalmaz, mint az ugyanazon denierű és hosszú rostokat tartalmazó nagyobb tömegű háló.) A 22 befogadóelemben alkalmazható háló szilárdsága (legalább viszonylag) a háló alaptömegéből, a rostdenierből és a rostok összetételéből számítható.

Megfelelő nemszövött hálók a körülbelül

8.5- 42 g/m², még előnyösebben a körülbelül

8.5- 36 g/m² és a legelőnyösebben a 8,5-18 g/m² alaptömegű hálók. Az alaptömeget vágószerszámmal megfelelő méretűre szabott mintákkal standard skálával mérjük. A minta alaptömegét a tömegéből és területéből számoljuk.

Az ilyen nemszövött hálót alkotó rostok hossza a nemszövött háló előállítási eljárásának típusától is függ. Ha például kártolt, nemszövött szövetet alkalmazunk, a hálót alkotó rostok hossza 1 cm-től 13 cm-ig terjed. A rostok hossza előnyösen körülbelül 5-8 cm. Ha sodrott hálót alkalmazunk, a hálórostok vagy -szálak tipikusan folytonos hosszúságúak.

HU 217 596 Β

A nemszövött háló erősségének egyik meghatározó paramétere a rostok átmérője. Általában minél nagyobb a rostátmérő, annál erősebb a rost. Az alkalmazható maximális átmérő részben a 28 horgok által meghatározott 41 hézag méretétől függ. A leírásban alkalmazott „hézag” kifejezés a 38 fejek által kialakított nyílásokra vonatkozik. Ezek azok a részek, amelyek a rostokat vagy az egyéb szerkezeti elemeket megfogják. A 36 rostok átmérője nem lehet olyan nagy, hogy a 28 horgok 38 feje ne tudjon beilleszkedni és ne tudjon beakadni a 36 rostokba. A jelenleg beszerezhető horogelemekhez alkalmas 30 nemszövött hálót alkotó 36 rostok deniere tipikusan körülbelül 2-15, és még előnyösebben körülbelül 2-6. Ha a horogelem a jelenleg kapható 28 horgokat tartalmazó horgoknál lényegesen kisebb horgokat tartalmaz, a rostdenier lehet körülbelül 0,5-15 vagy ettől kevesebb is. Olyan rostok is megfelelhetnek, amelyek deniere körülbelül 0,5-1,0 vagy ettől kisebb. Ezeket „mikro”-denieres rostoknak nevezzük. (A denieregység a fonalfinomság jellemzésére szolgáló következő érték: a rost 9000 méterenként meghatározott grammokban kifejezett tömege. Ennek megfelelően a 100 denieres fonal finomabb, mint a 150 denieres.)

Az ilyen nemszövött hálók bármilyen megfelelő anyagból készülhetnek. Ilyen anyagok például a poliészterek, például a poli(észter-tereftalát) vagy PÉT, polietilén, polipropilén vagy ezek megfelelő anyagokkal alkotott kombinációi. így például megfelelő nemszövött szövet lehet két különböző típusú anyag keveréke is (például poliészter és polipropilén rostkeverék). Más esetben a megfelelő nemszövött szövet készülhet olyan rostból is, amely egynél több anyagot tartalmaz (például polipropilénnel bevont poliészterrost). Az ilyen nemszövött hálóhoz alkalmas megfelelő poliészterrost lehet például a Hercules, Inc., Wilmington, Deleware által a T-181, T-182 és T-196 kereskedelmi néven forgalmazott termék.

A 30 beakasztózónához alkalmazható nemszövött hálókat számos különböző eljárással előállíthatjuk. Ez az anyag lehet például kártolással vagy sodrott kötéssel előállított háló. Az előállítást bármilyen ipari kártolóvagy sodróeljárással végezhetjük. Megfelelő 30 beakasztóanyagként alkalmazhatjuk például a Veratech Nonwoven Group of the International Paper Company, Walpole, Massachusetts által előállított és a leírásban ismertetett jellemzőjű (például bázistömegű, rostdenierű és összetételű) és kártolt nemszövött hálókat.

Megfelelő sodrott kötéssel előállított nemszövött hálóként alkalmazhatunk például Nonwovens Division of the James River Corporation, Simpsonville, South Carolina által gyártott termékeket. (Hangsúlyozzuk azonban, hogy a leírásban ismertetett anyagok mindegyike a rögzítőeszközökben szokásosan alkalmazott anyag.)

Megfelelő kártolt, nemszövött hálóként alkalmazhatunk még egyéb pelenkában és egyéb eldobható abszorbens termék felső rétegeként alkalmazható anyagokat is (amelyek tulajdonságai a leírásban ismertetett követelményeknek megfelelnek).

Fontos a 30 beakasztózóna 36 rostjainak orientálása is. Ez különösen akkor lényeges, ha a 30 beakasztózónát egy nemszövött hálóból állítjuk elő. Az előnyös beakasztózónában a rostokat elsődlegesen egy irányban helyezzük el.

A 2. ábrán látható, hogy ha a 22 befogadóelemet egy 50 eldobható pelenkában lévő 20 rögzítőeszközhöz alkalmazzuk (ennek egy részét mutatjuk be az ábrán), a 30 beakasztózóna 36 rostjainak az 50 pelenka széleihez viszonyított iránya is fontos. A 30 beakasztó 36 rostjait előnyösen úgy orientáljuk, hogy az 50 pelenka 60 hosszirányú széleivel általában párhuzamosak legyenek.

A 30 beakasztózóna 36 rostjainak ilyen orientálása teszi lehetővé, hogy a 28 horgok a legnagyobb mértékben ellenálljanak a pelenka 20 rögzítőrendszerére tipikusan ható erők hatására létrejövő szétválásnak.

Ezek az erők általában a rögzítőelemek határfelületének síkjában, a pelenka szélvégeivel párhuzamosan hatnak.

A 36 rostok fentiekben ismertetett irányú elrendezésének előnyeit ahhoz a változathoz hasonlítva értékelhetjük, amelynél a szerkezeti elemek az 50 pelenka 60 hosszirányú széleire merőlegesek. Ebben a kevésbé kívánatos esetben a 36 szerkezeti elemek az erőkkel azonos irányban (vagy irányukkal párhuzamosan) helyezkednek el. Ebben az esetben a 36 rostok nem képesek a 24 horogrögzítő elem 28 horgainak megfogására.

A 30 beakasztózónához alkalmazott szövetnek nyitott mintázatúnak kell lennie. Az ilyen szövetek tipikusan geometrikus alakú mintákat tartalmaznak. Ezek alakja lehet négyszög, téglalap vagy egyéb formájú nyílás. A szomszédos szálak közötti térköz a szövet síkjának irányában előnyösen legalább valamivel nagyobb, mint a 24 horogrögzítő elem 28 horgainak 38 feje. Az ilyen esetekben a szövetekben lévő nyílásokat úgy orientáljuk, hogy amikor a 24 horogrögzítő elem a 22 befogadóelemmel érintkezik, a 28 horog 38 feje a nyílásba illeszkedjen.

Egy másik változatban a szomszédos szálak közötti térköznek legalább akkorának kell lennie, mint a 28 horgok 38 fejének síknézeti tervdimenziója, és így nem fontos, hogy a 24 horogrögzítő elem érintkezésekor a szövet milyen orientációjú.

A megfelelő anyagok a következő 3. részben ismertetésre kerülő méretű horgok megfogására alkalmasak. A 22 befogadóelemben alkalmazott szövött anyag nyílásai lehetnek például a következő méretű téglalapok: valamivel nagyobb mint 1 mm χ 0,2 mm; valamivel nagyobb mint 0,5 χ 0,2 mm, vagy ezek bármilyen kombinációja. Ezen túlmenően ettől eltérő méretű horgok esetén a nyílások kisebbek vagy nagyobbak vagy eltérő alakúak is lehetnek. A 30 beakasztózónához alkalmas kereskedelmi anyagok például a nejlonanyagokhoz hasonló kötött anyagok.

Az egyik változat szerint a 30 beakasztózóna perforált fóliából is készülhet.

Megfelelő perforált fóliákat és előállítási eljárásokat ismertetnek például a 3 929 135, 4 324 246, 4 342 314 és 4 463 045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban.

A 32 távolságtartó zóna a 30 beakasztózóna alatt helyezkedik el. A 32 távolságtartó zóna működése a következő: A 20 rögzítőeszköz zárásakor a 24 horog8

HU 217 596 Β rögzítő elem 28 horgai átmennek a 30 beakasztózónán a 32 távolságtartó zónába. A 28 horgok először nagyobb mélységben áthatolnak a 32 távolságtartó zónán, mint amennyire a 30 beakasztózóna 36 rostjaival való beakasztáskor ténylegesen elfoglalnak. Ez azt jelenti, hogy a 28 horgoknak van egy belső, majd egy külső mozgásuk, mielőtt a 30 beakasztózóna 36 rostjaiba beakadnak.

A 32 távolságtartó zónának ezért a 24 horogrögzítő elem 28 horgai számára annyi helyet kell biztosítania, hogy a 30 beakasztózóna 36 rostjaiba való beakadás előtt áthatoljanak. A 32 távolságtartó zónának ahhoz is helyet kell biztosítania, hogy a 28 horgok a 30 beakasztózónában nyugvó állapotukban is elférjenek. A 32 távolságtartó zónának a 30 beakasztózónához hasonlóan olyan szerkezeti felépítésűnek kell lennie, hogy saját szerkezeti elemei között könnyen fogadja a 24 horogrögzítő elem 28 horgait. A 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemei olyan szerkezetűek is lehetnek, amelyek rugalmasságuknál fogva a 24 horogrögzítő elem horgai útjából elmozdulnak, amikor a 24 horogrögzítő elemet a 22 befogadóelemmel szemben elhelyezzük.

A 32 távolságtartó zóna minden olyan szerkezetű anyag lehet, a fentiekben ismertetett nyitott térközöket tartalmazza, és a 30 beakasztózónát a 34 hátlaptól, vagy ha nincs 34 hátlap, az alapanyagtól elválassza.

A 32 távolságtartó zóna olyan szerkezeti felépítésű is lehet, amely a 30 beakasztózónát egyszerűen elválasztja a 34 hátlaptól, és elfoglalja az üres teret. Ilyen szerkezetek például a gyöngyök és egyéb laza anyagok. A 32 távolságtartó zónának így nem kell olyan erős anyagból készülnie, amely a horgok beakasztásához és megtartásához elegendően erős. A találmány szerint a 32 távolságtartó zóna azonban olyan anyagból készül, amely a 24 horogrögzítő elem 28 horgainak megfogására és megtartására alkalmas. A 32 távolságtartó zóna előnyösen rugalmas is. A rugalmas 32 távolságtartó zóna különösen akkor kívánatos, ha a rögzítőeszközt eldobható abszorbens termékekben alkalmazzuk. Ez a tulajdonság azt eredményezi, hogy a 32 távolságtartó zóna a 30 beakasztózóna és a 34 hátlap közötti teret akkor is fenntartja, ha a 22 befogadóelemet például a gyártás, csomagolás vagy alkalmazás közben összenyomjuk. A 32 távolságtartó zóna tipikusan vastagabb (azaz nagyobb kengyele van, vagyis Jobban megemelkedik”), mint akár a 30 beakasztózóna, akár a 34 hátlap. A nagyobb kengyel azért szükséges, mert a 32 távolságtartó zónának elegendő teret kell biztosítania a 38 fejek és számos esetben a 28 horgok 40 nyaka legalább egy részének elhelyezésére. A 32 távolságtartó zóna ezért úgynevezett „magas fekvésű” anyag.

A 32 távolságtartó zóna kengyele a 28 horgok h magasságával azonos vagy attól magasabb is lehet. Emiatt a 32 távolságtartózóna-kengyelnek nincs rögzített felső határa. Olyan változat is lehet, amelyben a 32 távolságtartózóna-kengyelt úgy helyezzük el, hogy a 30 beakasztó zóna kengyelének teljes magassága és a 32 távolságtartó zóna körülbelül a 28 horgok h magasságával azonos legyen azért, hogy a 22 befogadóelem és a horogrögzítő elem között jól illeszkedjen. A 32 távolságtartózóna-kengyel azonban a 24 horogrögzítő elem 28 horgai 38 fejének hl magasságától egy kicsit nagyobb. Ha a 32 távolságtartózóna-kengyel bármennyivel is nagyobb, az adott esetben kiképzett ilyen kengyelhez alkalmazott további anyag legnagyobb része valójában szükségtelen, és ezért veszteség.

A 32 távolságtartózóna-kengyel például olyan legyen, hogy a következő 3. részben ismertetésre kerülő méretű horgok elhelyezését biztosítsa. Ha például a 28 horog teljes h magassága körülbelül 0,38-0,64 mm, és a fej körülbelül 0,3 mm magas, a 32 távolságtartózóna-kengyel általában 0,3 mm-től 0,38 mm-ig vagy 0,64 mm-ig terjed. (A kengyel teljes méretét a 30 beakasztózóna-kengyellel együtt mérjük.)

Egy másik változatban a 32 távolságtartó zóna többé-kevésbé a 24 kapcsolóhorog-elem 28 horogméretétől függ. így például a 32 távolságtartózóna-kengyel a fentiekben ismertetett kengyelméret körülbelül Vi-e vagy 'Λ-e, vagy ettől kisebb is lehet, ha arányosan kisebb 28 horgot alkalmazunk.

A 32 távolságtartó zóna számos különböző szerkezetű lehet. A 32 távolságtartó zónát készíthetjük például nemszövött szövetből, hálóból, laza töltőanyagból, például gyöngyből, pelletből, csomagolási töltőanyagból vagy buborékos fóliából (ez akkor működik, ha a buborékok elég kicsik ahhoz, hogy a horgok a buborékok közötti térbe be tudjanak hatolni), perforált fóliából, habból, szivacsdarabból vagy bármilyen olyan anyagból, amely a horgok behatolását legalább részben biztosítja, és a 30 távolságtartó zónát a 34 hátlaptól távol tartja.

A 32 távolságtartó zónához alkalmazott nemszövött szövet lehet a 30 beakasztózóna anyagával azonos vagy attól eltérő tulajdonságú vagy jellegű anyag is. Ezek a hálók a 30 beakasztózóna előállítására a fentiekben ismertetett bármilyen eljárással előállíthatok. Emellett a 32 távolságtartó zóna előállításához öntve füvott nemszövött hálót is alkalmazhatunk.

Megfelelő nemszövött szövetként olyan anyagokat alkalmazhatunk, amelyek alaptömege körülbelül

8,5-42 g/m², még előnyösebben körülbelül 8,5-36 g/m² és a legelőnyösebben körülbelül 12-36 g/m².

A 32 távolságtartó zónához alkalmas nemszövött háló olyan szövetből készül, amelynek denier értéke körülbelül 2-15, még előnyösebben körülbelül 6-15 és a legelőnyösebben 9. A 32 távolságtartó zónában alkalmazott szerkezeti elemek, például 42 rostok előnyösen vastagabbak, mint a 30 beakasztózóna szerkezeti elemei. A vastagabb rostok kívánatosabbak, mert a rostok összerakásakor (a következőkben ismertetésre kerülő eljárás) a 32 távolságtartó zóna kialakítása úgy is megvalósítható, ha viszonylag nagy kengyelt képezünk ki kevesebb rost alkalmazásával. Ezen túlmenően, ha a 32 távolságtartó zónához vastagabb rostokat alkalmazunk, ez a viselőnek kényelmetlen, mert a 30 beakasztózóna finomabb, lágyabb rostjai tipikusan beborítják a 32 távolságtartó zónát.

Ha a 32 távolságtartó zóna előnyösen nemszövött anyag, az ilyen anyagok 42 rostjai véletlenszerű elren9

HU 217 596 Β dezésűek. A véletlenszerű elrendezéssel a 32 távolságtartó zóna 42 rostjai keresztbe-kasul állnak, az egyik a másikra rakódik, és így kiemelkedést (vagy magaslatot) alkot. Ez a 24 horogrögzítő elem 28 horgai számára további olyan teret képez, amelyet ezek elfoglalhatnak, ha a 24 horogrögzítő elem a többrétegű 22 befogadóelembe behatol.

A különböző zónákban lévő rostok orientálása farakásra hasonlít. Ha néhány fatuskó egymás mellett fekszik, a facsoport magassága a fatuskók átmérőjével azonos. Azonban ha a fatuskókat különböző irányokban helyezzük el, például halmozzuk (például egy fáskamrában), a rakás magassága a felrakott fatuskók átmérőjének összegével azonos.

A 32 távolságtartó zóna 36 rostjai előnyösen további magasságba is „hullámosíthatók”. A leírásban alkalmazott „hullámosított” kifejezés olyan rostokra vonatkozik, amelyeket hosszúságuk mentén összehajtogatunk vagy hullámosítunk. A 36 rostok összehajtogatását (előnyösen a kártolás vagy hasonló művelet előtt) bármilyen megfelelő ipari eljárással végezhetjük. Az ilyen nemszövött 32 távolságtartó zóna 42 rostjai előnyösen legalább körülbelül 4 hajtás/cm és még előnyösebben legalább átlagban körülbelül 5,5 hajtás/cm hajtogatást tartalmaznak.

Az ilyen 32 távolságtartó zónához alkalmas és a fenti tulajdonságokkal jellemezhető kereskedelmi anyagok lehetnek például a Veratech Nonwoven Group of International Paper Company, Welpole, Massachusetts által gyártott termékek.

A 32 távolságtartó zónában alkalmazható megfelelő laza anyag a fentiekben specifikált laza anyag is lehet. A laza anyagok bármilyen formájú szemcsés anyagok lehetnek. Ez a forma lehet kocka, sokszög, gömb, kör, szabályos szög vagy szabálytalan alakú.

A laza anyagszemcsék lehetnek egyforma vagy véletlenszerű méretűek. A laza anyag szemcsemérete lehet azonos vagy kevéssel vagy sokkal kisebb, mint a 32 távolságtartózóna-kengyel.

A 32 távolságtartó zónához alkalmazott perforált fólia lehet a 30 beakasztózónához alkalmazható ilyen anyaggal azonos vagy attól eltérő jellegű és tulajdonságú.

A 34 hátlapot a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna alatt helyezzük el. A 34 hátlap a két másik zóna alapjául szolgál. A 34 hátlap az a felület, amelyhez a többi zónát rögzítjük. Ezt azonban nem minden esetben alkalmazzuk. Az olyan változatban, amely hátlapot nem tartalmaz, a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna közvetlenül az alapanyaghoz köthető (és a terméknek ahhoz a felületéhez, amelyhez a 22 befogadóelem kapcsolódik), és ez az alapanyag 34 hátlapként szolgál.

A 34 hátlaphoz számos anyag alkalmazható. A 34 hátlap előnyösen olyan típusú anyag, amelyen a 24 horogrögzítő elem 28 horgai nem hatolnak át. (A 34 hátlap anyaga azonban nem korlátozódik az ilyen anyagokra.) A 34 hátlap lehet például fólia, nemszövött háló vagy szövött szövet. A 34 hátlap általában rétegezett anyag. A 34 hátlap készülhet poliészterből, polietilénből vagy polipropilénből, vagy egyéb megfelelő anyagokból.

Ilyen anyagok a kereskedelemben beszerezhető vékony (például 0,02-0,08 mm vastag) poliészter-, polietilén- vagy polipropilénfóliák. Megfelelő ilyen anyagok a Food and Consumer Packing Group of the James River Corporation (Cincinnati, Ohio) gyártmányú, JR-136 kereskedelmi nevű termékek.

Ha ez az anyag egy eldobható pelenka hátlapja, a fentiekben ismertetett hasonló anyagok alkalmazhatók, tipikusan azonban polietilént alkalmazunk.

A fentiekben ismertetett 22 befogadóelem egyedi zónái vagy rétegei bármilyen megfelelő eljárással társíthatok. A 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna a 34 hátlapon van elhelyezve. Amíg azonban a rétegek nem válnak szét, nem szükséges mind a három réteget egymáshoz rögzíteni. A 32 távolságtartó zóna emiatt a 30 beakasztózóna és a 34 hátlap között helyezkedik el, és a 30 távolságtartó zóna és a 34 hátlap rögzítéséig nem rögzítjük.

Az elemek egymáshoz rögzítésére alkalmazott eszközök (44 kötőeszközök) tulajdonságainak ki kell elégíteniük néhány feltételt. A 44 kötőeszközök nem képezhetnek olyan nagy 46 kötött területeket vagy kötött régiókat, amelyek zavarnák a 24 horogrögzítő elem 28 horgait a 22 befogadóelemen való áthatoláson és az abban való tartózkodásban. A 46 kötött területeknek emellett elegendően erősnek is kell lenniük, hogy a 22 befogadóelem rétegei vagy zónái a 28 horgok elengedésekor ne váljanak szét.

A 44 kötőeszközök olyan 46 kötött területeket képezhetnek, amelyek a 28 horgokat beakasztó szerkezeti elemeknél erősebbek vagy gyengébbek. A találmány egyik előnyös változatában a 46 kötött területek a szerkezeti elemekhez képest annyira erősek, hogy viszonylag merev horgok alkalmazásakor egy adott kötött terület szétnyomása helyett inkább a szerkezeti elemek hibásodnak meg. Másrészt a 22 befogadóelem leggyengébb komponensei a kötött területek, emiatt a 20 rögzítőeszköz kinyitásakor minden merev horog el tud szakítani bizonyos hányadú kötött területet. Ez azt eredményezheti, hogy a teljes szerkezeti elem majdnem vagy teljesen leválik a 34 hátlapról. Ebben az esetben a 28 horgok számára rendelkezésre álló szerkezeti elemek száma számottevően lecsökken. Ezen túlmenően az ilyen laza szerkezeti elemek zavarják a 24 horogrögzítő elem 28 horgai számára szükséges nyitott teret is.

A 44 kötőeszköz lehet például ragasztás, ultrahangos kötés, tűzés és hő/nyomó kötés.

Némely esetben az előállítás egyszerűbbé válhat, ha rétegeket hegesztéssel rögzítjük. A leírásban alkalmazott „hegesztés” rögzítés kifejezés azt jelenti, hogy az anyagok egymáshoz rögzítése harmadik anyag nélkül történik.

A 44 kötőeszközök típusát bizonyos mértékig a 22 befogadóelem különböző rétegeinek vagy zónáinak anyaga határozza meg. Ez különösen akkor igaz, ha a 44 kötés ultrahangos vagy hő/nyomó kötés. Ha ezt a fajta két 44 kötőeszközt alkalmazzuk, a 30 beakasztózóna és a 34 hátlap anyagainak legalább annyira kom10

HU 217 596 Β patibilisnek kell lenniük, amennyire az anyagok típusa és olvadási hőmérséklete megkívánja. A leírásban alkalmazott „kompatibilis” kifejezés azt jelenti, hogy az anyagokat egybe lehet építeni.

Ha az anyagokat „hasonló” anyagokként jellemezzük, ez azt jelenti, hogy ezek az anyagok általában azonos anyagból, például polipropilénből készülnek. A hasonló anyagok fogalmához tartoznak azonban az ilyen anyagok különböző típusaiból felépülő anyagok is, ilyenek például a különböző polipropilénből készült anyagok.

A 32 távolságtartó zónát felépítő anyagoknak azonban nem kell kompatibiliseknek lenniük a 30 beakasztózóna és a 34 hátlap anyagaival (vagy ha nincs hátlap, az alapanyaggal). A 32 távolságtartó zónával szemben csak az a kívánalom, hogy a másik két zóna vagy réteg között kell lennie. A gyakorlatban néhány előnyös változatban a 32 távolságtartó zóna anyaga a másik két zóna anyagával inkompatibilis is lehet. Az anyagok ilyen kombinációja azért előnyös, mert lehetővé teszi, hogy a 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemei (például szemcsék) nem kötött állapotban legyenek, és így a másik két zóna között szabadon mozogjanak. Ez a 24 horogrögzítő elem 28 horgai számára több helyet biztosít.

Ha 44 kötőeszközként ragasztókötést alkalmazunk, a 30 beakasztózóna és a 34 hátlap anyagának nem kell kompatibilisnek lennie. A könnyebb gyártás érdekében azonban az az előnyös, ha ezeket az anyagokat ugyanazzal a ragasztóval ragasztjuk a 32 távolságtartó zónához.

Fontos a 46 kötött terület elrendezésmintája is. Az elrendezésminta a különböző zónákban alkalmazott anyagoktól függően lehet folytonos, szaggatott vagy pontszerűen kötött.

A folytonos minta többnyire akkor előnyös, ha a 30 beakasztózóna nemszövött szövet, mert a 36 rostok rögzítése az ilyen szerkezetben a legvalószínűbben helyben történik.

Ha a 30 beakasztózóna nemszövött vagy egyéb típusú anyag, olyan szaggatott mintát is előállíthatunk, amely a 46 kötött területek között viszonylag kis térközöket vagy megszakításokat hoz létre. Ilyen kötési mintát mutatunk be a 4B. ábrán a találmány alátámasztására. Ez a minta azonban nem kizárólagos megoldás. A 46 kötött területek közötti 46’ megszakításoknak viszonylag olyan kicsiknek kell lenniük, hogy a 30 beakasztózónában csak viszonylag kevés 36 rostnak legyen nem kötött laza vége. Feltételezzük, hogy a 46’ megszakításokat tartalmazó 46 kötött terület megszakításainak kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie a 30 beakasztózóna szerkezeti elemeinek legkisebb átmérőjénél. Megfelelő lehet a kötött területek között nagyobb 46’ megszakítások alkalmazása is. Bizonyos esetekben például a 46 kötött területek közötti 46’ megszakítások a 30 beakasztózóna szerkezeti elemeinek legkisebb átmérőjének 1,5-szeresei vagy akár 5-szörösei (vagy még többszörösei) lehetnek.

Ha ilyen megszakításos kötési mintát alkalmazunk, a másik fontos figyelembe veendő szempont a 46’ megszakítások gyakorisága. Ha a 46’ megszakítások túl gyakoriak, túl sok laza, nem kötött végű 36 rost alakul ki. A 46 kötött területek előnyösen hosszabbak (nagyobb helyet foglalnak el) a kötött minta mindegyik megszakítás határa mentén, mint a 46’ megszakítások.

Ha a 30 beakasztózóna olyan szerkezetű, amelynek saját integritása elég nagy (például ha a 30 beakasztózóna szövött szövet vagy szitaanyag), a 30 beakasztózóna egyéb zónákhoz való kötését pontkötéssel alakítjuk ki.

A 46 kötött területek előnyösen szabályos kialakításúak. A megfelelő kötőminták (elsősorban a nemszövött anyagok) folytonos határvonallal záródnak. A határvonal lehet görbe, például szinuszos, vagy elrendezhető rácsosán, különböző meghatározott geometriai alakzatokban, például négyszög, téglalap, hatszög, rombusz vagy kör alakban. Az így kialakított 22 befogadóelem viszonylag egyenletesen megtartó tulajdonságokkal jellemezhető.

A 46 kötött területek, ha a 30 beakasztózóna nemszövött anyag, előnyösen bizonyos további sajátosságokkal jellemezhetők. Ebben az esetben a kötött minta 46 kötött területeinek megfelelően közel kell lenniük egymáshoz azért, hogy a 30 nemszövött anyag 36 rostjai viszonylag kevés nem kötött laza véget tartalmazzanak. Ennek biztosításához a 46 kötött területek közötti távolságnak a 30 beakasztózóna 36 rostjainak átlagos hosszúságától kisebbnek, még előnyösebben körülbelül a felének kell lenniük. (A 46 kötött területek közötti távolság nem azonos a megszakításos kötésminta 46’ megszakításaival.

Előnyös kötésminta a 4B. ábrán bemutatott rombuszminta. A rombuszmintában lévő „rombuszok” általában négyszögelemek, amelyek 45°-ban elfordulva rombusz alaknak látszanak.

A minta méreteit úgy alakítjuk ki, hogy a 46 kötött területek közötti távolságnak legalább a kötött területek bizonyos részében nagyobbnak kell lennie, mint a 24 horogrögzítő elem 28 horgai 38 feje síknézeti méretének.

A találmány szerinti horogelemek egy részénél megfelelően alkalmazható rombusz kötőminta részletesebb ismertetése a következő. Jól alkalmazható méretű minták méretei következők: körülbelül 0,6χ0,6 cm, körülbelül 1 χ 1 cm, körülbelül 1,3 χ 1,3 cm és körülbelül 2x2 cm.

A 46 kötött területek keresztmetszetének Bw szélessége a 4B. ábrán bemutatottaknak megfelelően változhat. A fentiekben ismertetett rombusz kötőminták esetén a megfelelő kötési szélesség (a 34 hátlapnál mérve) körülbelül 0,76 mmx 1,3 mm).

A 3. és 4A. ábrákon bemutatott kötések keresztmetszetén látható, hogy a 22 befogadóelem 31 első felületétől a 33 második felületig fokozatosan vékonyodik. Ez a vékonyodó szélesség a kötés keresztmetszetében elsősorban a 22 befogadóelem előállításánál kialakított kötésekhez alkalmazott mintahengerek élettartama és költségei szempontjából lényegesek (például kisebb költséggel lehet előállítani az ilyen kötések kialakításához alkalmas elvékonyított mintás felületeket).

A találmány szerinti 22 befogadóelem egy különösen előnyös változatában a 30 beakasztózóna egy első nemszövött háló. Az első nemszövött háló alaptömege körülbelül 8,5-18 g/m². Az első nemszövött háló olyan foly11

HU 217 596 Β tonos polipropilénrostokból épül fel, amelynek deniere körülbelül 3-6, még előnyösebben körülbelül 3. A rostok elsődleges orientálása egyirányú. Emellett ebben az előnyös változatban a 32 távolságtartó zóna is tartalmaz egy nemszövött hálót, és a 30 beakasztózóna rostjai finomabbak, mint a 32 távolságtartó zónában lévők.

A fentiekben ismertetett előnyös változatban a 32 távolságtartó zóna egy második nemszövött háló. A második nemszövött háló olyan kártolt nemszövött anyag, amelynek bázistömege körülbelül 8,5-36 g/m². A második nemszövött háló olyan polipropilénrostokból épül fel, amelyek hossza körülbelül 4-6 cm, és deniere 6-15, a legelőnyösebben körülbelül 9. A 32 távolságtartó zóna rostjai előnyösen legalább körülbelül 4 hajtogatás/cm, és a legelőnyösebben átlagban legalább körülbelül 5,5 hajtogatás/cm mértékben hullámosítottak. A 32 távolságtartó zónában lévő hajtogatott rostok előnyösen véletlenszerűen orientáltak. A 32 távolságtartó zóna előnyösen rugalmas is.

A 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna teljes alaptömege körülbelül 18-42 g/m². (Ez a teljes bázistömeg tartalmazhatja a tipikusan viszonylag alacsony bázistömegű 34 hátlap tömegét is.)

A fentiekben ismertetett különösen előnyös változatban a 34 hátlap előnyösen polipropilénfólia. A 30 beakasztózónát, a 32 távolságtartó zónát és a 34 hátlapot tartalmazó három réteget a fentiekben ismertetett 4B. ábrán látható módon az előnyös rombuszmintás kötőmintával rögzítjük.

A 4A-13. ábrákon a találmány szerinti többrétegű 22 befogadóelem különböző változatait láthatjuk.

A 4A. és 4B. ábrák a találmány szerinti 22 befogadóelem második változatának oldalnézeti és részlegesen metszett síknézeti képét mutatják. Ebben a változatban a 30 beakasztózónához alkalmazott nemszövött háló és a 32 távolságtartó zónához alkalmazott nemszövött háló rostjai azonos vastagságúak. (Az 1-3. ábrákon látható, hogy a 32 távolságtartó zónához inkább vastagabb, és a 30 beakasztózónához inkább finomabb rostokat alkalmazunk.)

Az 5. ábrán a találmány szerinti 22 befogadóelem egy olyan harmadik változatát láthatjuk, amelyben a 32 távolságtartó zóna az előző változatokban alkalmazott nemszövött anyag helyett előnyösen szemcseszerű anyag. Az ilyen változatok szerkezeti elemei szemcsék. Az 5. ábra ennek a megoldásnak olyan változatát mutatja be, amely nemszövött 30 beakasztózónát tartalmaz.

A 6. és 7. ábrákon a 22 befogadóelem olyan negyedik változatát láthatjuk, amelyben a 32 távolságtartó zóna háló, szita vagy geometrikus szita, vászon vagy hasonló anyag. A leírásban alkalmazott „háló”, „szita”, geometrikus szita vagy „vászon” kifejezést az olyan szerkezetű anyagokra használjuk, amelyek a szerkezeti elemekkel egységes 42 szerkezeti elemek közötti kapcsolatban lévő szálakat, fonalakat vagy rostokat tartalmaznak. (A találmány tárgyát képezik azonban a szerkezeti elemekkel nem egységes kapcsolatban lévő szerkezeteket tartalmazó távolságtartó zónákat alkalmazó megoldások is.) Az egyszerűség kedvéért a 6. és 7. ábrákon bemutatott anyagokat nevezzük szitának.

Ezekben a változatokban a 30 beakasztózóna 32 távolságtartó zónájának szitaanyaga a 34 hátlaptól távol helyezkedik el. A 28 horgok a 32 távolságtartó zónát képező szita 42 szerkezeti elemei közötti térben helyezkednek el.

A 32 távolságtartó zónát képező szita olyan 42 szerkezeti elemeket tartalmazhat, amelyek elég rugalmasak a 24 horogrögzítő elem 28 horgainak útjából való elmozdulásra. Más esetekben a 32 távolságtartó zónát alkotó szita annyira merev, hogy az ilyen mozgás nem jöhet létre. Ha a 42 szerkezeti elemek nem tudnak mozogni, a 28 horgok egyszerűen a 42 szerkezeti elemek által elfoglalt térközökben helyezkednek el.

A 32 távolságtartó zónát képező szita olyan 42 szerkezeti elemeket is tartalmazhat, amelyek elég kicsik a 24 horogrögzítő elem 28 horgai beakasztására. Egy másik változatban a 42 szerkezeti elemek nagyobbak lehetnek mint a 28 horgok 38 feje által meghatározott rés, és így az ilyen beakasztás nem lehetséges.

A 32 távolságtartó zónát alkotó szita minden irányba elágazó 42 szerkezeti elemei megközelítően azonos átmérőjűek. A 6. és 7. ábrákon bemutatott különböző orientációjú 32 távolságtartó zónát képező szita 42 szerkezeti elemek azonban a könnyebb érthetőség érdekében különböző átmérőjűek. A papír síkjával párhuzamos 42 szerkezeti elemek a papír irányával azonos orientációjú 42 szerkezeti elemeknél valamivel kisebb átmérőjűek. Különböző átmérőjű szerkezeti elemeket tartalmazó szitát is alkalmazhatunk.

A 6. és 7. ábrákon két olyan különböző változatot ismertetünk, amelyek szita 32 távolságtartó zóna esetén különböző anyagokból álló rétegeket és a rétegek között különböző kötéseket tartalmaznak. A 6. és 7. ábrák mindegyikén olyan változatot ismertetünk, amelyekben a 30 beakasztózóna szövött szövet vagy nemszövött háló, a 34 hátlap pedig valamilyen fólia. A 6. és 7. ábrákon vázlatosan ismertetett 44 kötőeszközök alapvetően két típusba sorolhatók. A 32 távolságtartó zónát alkotó szita mindkét oldalára hő/nyomás vagy ragasztó típusú kötést alkalmazunk.

A 6. ábrán olyan 22 befogadóelemet láthatunk, amely egy nemszövött 30 beakasztózónát és a szitához kötve a 32 távolságtartó zónaként szolgáló fólia 34 hátlapot tartalmaz, és a 32 távolságtartó zóna kiépítése hő/nyomó kötéssel történik.

A 7. ábra egy olyan 22 befogadóelemet mutat, amely egy nemszövött 30 beakasztózónát, egy szita 32 távolságtartó zónát és egy ragasztóval kötött fólia 34 hátlapot tartalmaz. Bármilyen egyéb típusú anyag és kötőeszköz felhasználásával készült hasonló termék is a találmány tárgyát képezi.

A 8-10. ábrákon a találmány szerinti 22 befogadóelem egy ötödik változatát láthatjuk. Ebben a változatban nem alkalmazunk fólia 34 hátlapot. A befogadóelem különböző zónáit úgy alakítjuk ki, hogy a 32 távolságtartó zónához általában alkalmazott egyik anyagra ráhelyezzük a 30 beakasztózónában általában alkalmazott másik anyagot vagy fordítva, és így rétegezett anyagot kapunk. Ezt a rétegezett anyagot azután a felső részén saját magán behajtjuk, hogy a távolságtartó zóna

HU 217 596 Β anyaga a távolságtartó zóna másik anyagával szemben legyen. (Az ilyen változat előállítási eljárásában a hajtást gépirányba orientáljuk.)

Amint azt az ábrákon láthatjuk, a 32 távolságtartó zóna anyaga két rétegben helyezkedik el. A 32 távolságtartó zóna rétegei a beakasztózóna rétegei között helyezkednek el. A beakasztózóna egyik rétegének jelölése a 30 beakasztózóna, és a másik rétegé a hátlapot alkotó 34 hátlap.

A 32 távolságtartó zóna ilyen hajtogatással való kialakításával olyan anyagot kapunk, amely azonos vastagság mellett úgy viselkedik, mintha az egyetlen 32 távolságtartó zóna egy rétegnél több szerkezeti elemet tartalmazna, vagy a kengyel lenne magasabb. Ez különösen akkor jellemző, ha a 32 távolságtartó zóna anyaga szövött vagy nemszövött szövet, vagy szita, vagy valamilyen hasonló, tipikusan nem laza szemcsés anyag. A hajtogatás többnyire azt eredményezi, hogy a 32 távolságtartó zóna különböző részei a behajtott részek határfelülete között egymáshoz képest kicsit szétnyomódnak vagy eltolódnak, így a szerkezeti elemek „nem illeszkednek”, így nem esnek egy tengelybe. Emiatt a 22 befogadóelemből a 24 horogrögzítő elem 28 horgai gyakran nehezen távolíthatók el.

Ezt az ötödik hajtogatott változatot a zónák és rétegek anyagaitól függően még további változatokként állíthatjuk elő. A különböző változatok néhány példáját az ábrákon ismertetjük. A rajzok természetesen - nem kizárólagos jelleggel - csak néhány lehetséges szerkezetet mutatnak be.

A 8. ábrán egy olyan 22 befogadóelemet mutatunk be, amelyben a 32 távolságtartó zóna anyagaként nemszövött szövetet és a 30 beakasztózóna anyagaként is nemszövött szövetet alkalmazunk. A rétegezett anyag a hajtogatás előtt egy nemszövött anyagon elhelyezett másik nemszövött anyagot tartalmaz. A 22 befogadóelem a hajtogatás után egy nemszövött 30 beakasztózónát, egy nemszövött 34 hátlapot és közöttük egy kétrétegű nemszövött 32 távolságtartó zónát tartalmaz.

A 9. ábra egy olyan 22 befogadóelemet ábrázol, amely a 32 távolságtartó zónaként egy laza anyagot és a 30 beakasztózónaként egy nemszövött hálót tartalmaz. A rétegezett anyag a hajtogatás előtt egy nemszövött anyagon elhelyezett laza anyagréteget tartalmaz, A 22 befogadóelem a hajtogatás után egy nemszövött 30 beakasztózónát, egy nemszövött 34 hátlapot és közöttük egy laza anyagot tartalmaz.

A 10. ábrán egy olyan 22 befogadóelemet mutatunk be, amelyben a 32 távolságtartó zónaként egy szitát és a 30 beakasztózónaként egy szövött anyagot alkalmazunk. A rétegezett anyag a hajtogatás előtt egy nemszövött anyagon elhelyezett szitát tartalmaz. A 22 befogadóelem a hajtogatás után egy nemszövött 30 beakasztózónát, egy nemszövött hátlapot és közöttük két réteg szitát tartalmaz.

Ez az ötödik változat további változatokkal is bővíthető.

így például előállíthatunk egy olyan változatot is, amelyben a befogadóelemet képező anyagok közül csak az egyiket hajtogatjuk. Ilyen megoldás például az a változat, amelyben a 32 távolságtartó zónaként laza szemcséket és beakasztózónaként egy nemszövött hálót alkalmazunk. Ebben a változatban a laza szemcséket csak a nemszövött háló fele szélességében helyezzük el, és a nemszövött háló másik felét a laza szemcsék tetejére hajthatjuk, így olyan befogadóelemet kapunk, amelyben csak az egyik anyagot hajtogatjuk.

Az ilyen megoldások egy másik formájában csak a rétegezett anyag felső rétegét hajtogatjuk. Például úgy járunk el, hogy a szövött anyagon egy nemszövött hálót helyezünk el, és a nemszövött háló kétszer olyan széles, mint a szövött háló. A nemszövött hálót ezután a saját felső részén behajtjuk, és a befogadóelem kialakításához a szövött anyaghoz rögzítjük.

Emellett még rengeteg változatot alakíthatunk ki. Eljárhatunk például úgy, hogy a hajtogatott réteget egy köztes rétegként alkalmazzuk. Ennek megfelelően minden olyan változat, amelyben legalább egy réteget hajtogatunk, az ötödik változathoz tartozik. A fentiekben ismertetett példákból és a rajzokból a változatok mindegyike könnyen megérthető.

A 11 -13. ábrákon a találmány szerinti termék hatodik változatát mutatjuk be. Ebben a megoldásban a 34 hátlap helyett egy, a 30 beakasztózóna anyagának megfelelő anyagból készült réteget alkalmazunk.

A hatodik változatnál a megfelelő rétegekhez és zónákhoz alkalmazott anyagok függvényében még számos további változatot alakíthatunk ki. Ilyen változatokat mutatunk be például a mellékelt ábrákon. Ezeket a rajzokat a fentiekhez hasonlóan csak példaként ismertetjük.

All. ábrán a hatodik változatnak egy olyan megvalósítását láthatjuk, amelyben a 22 befogadóelem két réteg kevésbé megemelt nemszövött anyag között egy réteg megemelt nemszövött anyagot tartalmaz.

A 12. ábrán egy olyan változatot mutatunk be, amelyben a 22 befogadóelem két réteg nemszövött anyag közötti közbülső rétegként laza anyagréteget tartalmaz.

A 13. ábrán egy olyan változat látható, amelynél a 22 befogadóelem a két réteg nemszövött anyag között köztes rétegként egy szitát tartalmaz.

A fentiekben bemutatott ábrák és példák természetesen csak a találmány részletesebb ismertetésére szolgálnak, és az ismertetett különböző rétegek és zónák különböző egyéb kombinációi is a találmány tárgyát képezik.

A találmány tépőzáras rögzítőeszközhöz alkalmazható olcsó befogadóelemre vonatkozik. A 22 befogadóelemhez alkalmazott nyersanyagok a jelenleg felhasznált anyagoknál olcsóbbak, mert a befogadóelem előállítását csökkentett mennyiségű drága anyagból végezzük, és a hagyományos hurokelem-fünkciókat külön rétegekkel biztosítjuk. A rétegek vagy zónák mindegyike a kapcsolóhorog-elem horgainak beakasztására és megtartására megfelelő, kívánt tulajdonságokkal bír.

Az első zóna vagy 30 beakasztózóna a komplementer horogelem horgainak legalább egy részébe beakad. A második zóna vagy 32 távolságtartó zóna a beakasztózónába behatolt, és beakadt horgok elhelyezésére ele13

HU 217 596 Β gendő teret biztosít. A 34 hátlap a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna alapjául szolgál. A 32 távolságtartó zónával szemben nem követelmény a horgok beakasztása, ezért kialakításához olcsóbb anyagot alkalmazhatunk. Ez a megvalósítás a jelenlegi megvalósítási formáktól abban tér el, hogy ez utóbbiakban az egész hurokelem kialakításához ugyanazt az anyagot alkalmazzuk.

A 20 rögzítőeszköz a fentiekben ismertetett tulajdonságok miatt különösen jól alkalmazható eldobható cikkek, például csomagolások, eldobható abszorbens termékek vagy eldobható burkolatok előállítására. A 22 befogadóelem még jobban alkalmazható az eldobható cikkekhez, mert ezek nyitása és zárása sokkal kevésbé gyakori, mint az újrahasználható termékek esetén. A 22 befogadóelemmel szemben általában csak az a követelmény, hogy korlátozott számú biztonságos zárást tegyen lehetővé (például maximum 10-20 zárást).

Meg kell jegyeznünk, hogy ha a 22 befogadóelemet tartós cikkekhez vagy egyéb területen alkalmazzuk, sokkal erősebb anyagból is előállíthatjuk. Ezt például úgy valósítjuk meg, hogy növeljük a 30 beakasztózóna szerkezeti elemeinek átmérőjét vagy denierjét, a szerkezeti elemeket jobban odaerősítjük a 34 hátlaphoz, vagy a 28 horgok számához képest növeljük a szerkezeti elemek sűrűségét. Ezek a változtatások azonban növelik a 22 befogadóelem költségeit.

A 22 befogadóelemet törékenyebb horgokat tartalmazó, olcsóbb horogelemmel együtt is alkalmazhatjuk. Az ilyen esetekben a horgok a 22 befogadóelem szerkezeti elemeinek elengedésekor a meghajlás helyett inkább előnyösen eltörnek, vagy olyan „meghibásodó mechanizmus”-ként szolgálnak, amelyek a rögzítőeszköz kinyitásakor lehetővé teszi a horgok elengedését.

3. A horogrögzítő elem

A 24 horogrögzítő elem a mellékelt rajzokon számos helyen látható.

A leírásban alkalmazott „horogrögzítő elem” kifejezés a 20 rögzítőeszköz olyan részeire vonatkozik, amely behatolóelemeket, például 28 horgokat tartalmaz. A „horog” kifejezés nem kizárólagos jelleggel minden olyan, a szakterületen ismert bármely alakú kapcsolóelemre vonatkozik, amelyet valamely rögzítőanyagban vagy a találmány szerinti 22 befogadóelemben komplementer hurok rögzítőanyagba beakasztva szokásosan alkalmazunk.

A 24 horogrögzítő elem tartalmaz egy 27 első felületből és egy 29 második felületből álló 26 alapot, és nagyszámú 28 behatolóelemet, amelyek a 26 alap 27 első felületéből ágaznak ki.

A bemutatott 28 behatolóelemek mindegyike előnyösen egy 40 nyakat a 26 alap egyik végén és a 26 alapon lévő szár túlsó végén egy 38 fejet tartalmaz.

A találmány szerinti többrétegű 22 befogadóelem 24 horogrögzítő eleme hagyományos horoganyagokból készülhet. Ezek az anyagok azonban nem korlátozódnak csak a rugalmas, hajlékony horoganyagokra, hanem lehetnek kevésbé költséges törékenyebb horoganyagok is.

A többrétegű 22 befogadóelem 24 horogrögzítő elemeinek 28 horgai a tompa 38 fejekkel lehetnek ellátva.

A 28 horgok 38 feje a 3B. ábrán látható 28 horgok 39 csúcsánál tompa. Ha 22 befogadóelem és a komplementer 24 horogrögzítő elem egymással szemben helyezkedik el, a 39 csúcs először a 22 befogadóelemmel érintkezik. Ezt a részt azért nevezzük a 28 horog csúcsának, mert ez a rész van a legnagyobb távolságra a 24 horogrögzítő elem 26 alapjától. A leírásban alkalmazott „tompa” kifejezés azt jelenti, hogy a 39 csúcs nem éles éllel végződik. A 28 horog 39 csúcsa olyan tompa fejjel végződik, amely általában lekerekített, lapos vagy egyéb, éles kiszögellést nem tartalmazó forma.

A találmány szerinti 22 befogadóelemhez nem szükséges speciálisan kiképzett, merev, éles horgok alkalmazása. Azonban ehhez a 22 befogadóelemhez minden lehetséges horogkialakítás, például éles horog is alkalmazható.

Egy ilyen megfelelően alkalmazható 24 horogrögzítő elem lehet például olyan kialakítású, amelyben egy nemszövött hátlapból nagyszámú, megfelelő formájú behatolóelem ágazik ki. Ilyen például a Minnesota Mining and Manufacturing Company, St. Paul, Minnesota gyártmányú, Scotchmate kereskedelmi nevű termék. A behatolóelem bármilyen ismert formájú, például T vagy gomba alakú lehet. Egy különösen előnyös horogelemet ismertetnek például a 4 846 815 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban.

(Megjegyezzük, hogy a horogelem különböző részeit a leírásban alkalmazott meghatározásoktól eltérően is jelölhetjük. Azonban a leírás mellékleteként közölt rajzokon ábrázolt horogelemrészek jól összehasonlíthatók a hivatkozott leírások rajzmellékletein közölt megfelelő részekkel.)

A 24 horogrögzítő elem a legkülönbözőbb anyagokból előállítható. Megfelelő anyag például a nejlon, poliészter, polipropilén vagy ezek bármilyen kombinációja.

A 28 horgok 38 fejének méretei meghatározzák a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemei között nyitott térközök méreteit. A következőkben néhány olyan 28 horogméretet ismertetünk, amelyek jól alkalmazhatók a találmány szerinti 22 befogadóelemhez. Ezek a példák azonban nem kizárólagos jellegűek.

Egy megfelelő 24 horogrögzítő elem T alakú 28 horgainak mérete a következő: a fej L hosszúsága: körülbelül 1 mm; W szélessége körülbelül 0,2 mm és hl magassága körülbelül 0,3 mm. Ha ilyen típusú horogelemet alkalmazunk, a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemei közötti nyílások méreteinek, hogy átlyukasztás nélkül könnyen áthatoljanak, valamivel nagyobbaknak kell lenniük, mint körülbelül 0,2x1 mm. A 32 távolságtartó zóna kengyelének nagyobbnak kell lennie, mint körülbelül 0,3 mm.

Egy másik megfelelő 24 horogrögzítő elem 28 horgainak alakja egy fordított J betű. (Az ilyen 24 horogrögzítő elem 28 horgai a kandiscukor alakjára hasonlítanak.) Egy másik változatban a horgok egy fordított L betűre hasonlítanak. Ezeknek a horgoknak a méretei a következők lehetnek: a fej L hossza körülbelül 0,5 mm; W szélessége körülbelül 0,2 mm, és hl magassága körülbelül 0,3 mm.

HU 217 596 Β

Ha ilyen típusú horogelemet alkalmazunk, a 30 beakasztózóna és a 32 távolságtartó zóna szerkezeti elemei között nyílások méreteinek, hogy átlyukasztás nélkül könnyen áthatoljanak, valamivel nagyobbaknak kell lenniük, mint körülbelül 0,2 χ 0,5 mm. A 32 távolságtartó zóna kengyelének nagyobbnak kell lennie, mint körülbelül 0,3 mm.

Egy még további változatban a 24 horogrögzítő elem horgai a fentiekben ismertetett horgok méreteinek 'N-étől 'Á-éig teijedő méretűek vagy ettől is kisebbek lehetnek.

4. A tépőzáras rögzítőeszköz alkalmazási példái

A találmány szerinti 20 rögzítőeszköz különösen eldobható cikkek, elsősorban eldobható abszorbens termékek rögzítőeszközeként alkalmazható.

A leírásban alkalmazott „eldobható abszorbens termék” kifejezés olyan cikkekre vonatkozik, amelyek a testfolyadékok abszorbeálására és megtartására alkalmasak. Ezek a termékek a viselő testén vagy ennek közelében elhelyezve képesek a testből távozó folyadékok abszorbeálására és megtartására.

A leírásban alkalmazott „eldobható” kifejezés olyan termékekre vonatkozik, amelyek egyetlen használat után eldobásra kerülnek (azaz nem kerülnek mosásra vagy újrahasznosításra). Ilyen eldobható cikk például a pelenka, inkontinens ruhadarab, egészségügyi betét, élőké vagy kötés.

A 14. ábrán bemutatott 20 rögzítőeszköz egy előnyös eldobható cikk, az 50 eldobható pelenka rögzítőrészét képezi. A leírásban alkalmazott „pelenka” kifejezés olyan csecsemőknél vagy inkontinens személyeknél alkalmazható ruhadarabra vonatkozik, amelyet a viselő lába között áthúzva a csípője körül rögzítünk.

Az 50 eldobható pelenka tartalmaz egy 52 belső felületet (vagy testfelületet) és egy olyan 54 külső felületet (vagy ruhafelületet), amely viseléskor a viselő ruházatával érintkezik. Az 50 pelenka két csípőrészt, az 56 első csípőrészt és az 58 második csípőrészt, és kétkét egymással szemben lévő 60 hosszirányú szélrészt és 62 keresztirányú szélrészt tartalmaz.

Az 50 eldobható pelenka részét képezi az 51 törzsrész és egy mechanikus rögzítőrendszer, például szalagnyelv rögzítőrendszer vagy egyszerűen 72 „rögzítőrendszer”. Az 50 pelenka 51 törzsrésze a 64 folyadék áteresztő felső rétegből, a 66 abszorbens magból, a 68 hátlapból és a 70 rugalmas elemből áll. A 64 felső réteg, a 66 abszorbens mag, a 68 hátlap és a 70 rugalmas elem bármilyen jól ismert elrendezésű lehet.

A találmány szerinti rögzítőeszköz megfelelően alkalmazható például a 26 151 számú amerikai egyesült államokbeli újra érvénybehelyezési iratban, a 3 860 003, 4 695 278, 4 834 735 és a 4 909 803 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetett pelenkákhoz. Megjegyezzük azonban, hogy a találmány szerinti 20 rögzítőeszköz alkalmazása egyik specifikus szerkezetű vagy elrendezésű termékkel sem kizárólagos.

Az 50 pelenka 72 rögzítőeszköze egyéb elemek mellett előnyösen a találmány szerinti 20 rögzítőeszközt tartalmazza. A 72 rögzítőeszköz bármilyen jelenleg alkalmazott elrendezésű és szerkezetű lehet. A 72 rögzítőrendszer nyelv típusú, előnyösen szalagnyelv típusú rögzítőrendszer.

A szalagnyelv 72 rögzítőrendszer bármilyen jelenleg alkalmazott elrendezésű és szerkezetű lehet. Előnyös szalagnyelv típusú rögzítőrendszer például a

848 594 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett Y-szalagnyelv rögzítőrendszer; a 0 233 704-A számú európai közzétételi iratban ismertetett rendszer vagy a fentiekben hivatkozott

846 815 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett rögzítőrendszer; és a 4 963 140 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett rögzítőrendszer.

A 72 rögzítőrendszer 22 befogadóeleme a pelenka törzsrészének egyik felületén vagy egyéb megfelelő helyen elhelyezve egy úgynevezett belső rögzítőelemet képező elemet, például tapaszt is tartalmazhat. Ilyen előnyös változatot ismertetnek a 4 699 622 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban.

A 14. ábrán bemutatott szalag 72 rögzítőrendszer a találmány szerinti 20 rögzítőeszközhöz alkalmazható rögzítőrendszer egyik nem kizárólagos megvalósítási lehetősége. Ez a 72 rögzítőrendszer egy 74 szalagnyelvet és ezen elhelyezve egy 72a elsődleges rögzítőelemet és egy 72b másodlagos rögzítőelemet vagy „fogadóelem”-et tartalmaz. A 72a elsődleges rögzítőelem mechanikusan rögzíti a 72b másodlagos rögzítőelemet.

A 72a elsődleges rögzítőelem előnyösen egy 24 horogrögzítő elemet tartalmaz. A 24 horogrögzítő elem tartalmazza a 74 szalagnyelvből kinyúló 28 horgokat. Az 50 eldobható pelenka egyik előnyös változatában a 72b másodlagos rögzítőelem tartalmazza a találmány szerinti többrétegű 22 befogadóelemet. Egy másik változatban a találmány szerinti 20 rögzítőeszköz elemeit fordítva helyezzük el úgy, hogy a 72a elsődleges rögzítőelem tartalmazza a többrétegű 22 befogadóelemet és a 72b másodlagos rögzítőelem tartalmazza a 24 horogrögzítő elemet.

Amint azt a 14. ábrán láthatjuk, a többrétegű 22 befogadóelem előnyösen az 50 pelenka 58 második csípőrészén helyezkedik el. Az 50 eldobható pelenka egyik előnyös változatában a 30 beakasztózóna 36 rostjai egyetlen irányban sorakoznak. A 22 befogadóelemet úgy helyezzük el, hogy a 30 beakasztózóna 36 rostjai az 50 pelenka 60 hosszirányú széleivel párhuzamosak. Az ilyen orientáció a szerkezeti elemeket a 20 rögzítőeszközre alkalmazás közben kifejtett nyíróerőre merőleges irányba rendezi. A 36 rostok ebben az elrendezésben a maximális széthúzó és nyíróerő elleni ellenállást fejtik ki. A 22 befogadóelem azonban az 58 második csípőrészen bármilyen irányba teijeszkedő 36 rostokkal együtt is alkalmazható.

Az 50 pelenkát úgy helyezzük el a viselőn, hogy az 56 első csípőrészt a viselő háta alá helyezzük, a pelenka maradék részét áthúzzuk a lába között úgy, hogy az 58 második csípőrész a viselő elején helyezkedjen el. Ezután a 74 szalagnyelveket az 58 második csípőrész 54 külső felületén elhelyezett 22 befogadóelemmel szomszédosán helyezzük el úgy, hogy a 74 szalagnyelven elhelyezett horgok behatoljanak a 22 befogadóelembe az oldalzárás kialakítására.

HU 217 596 Β

A befogadóelem előállítási eljárása

A találmány szerinti 22 befogadóelem előállításának vázlatos rajzát a 15. ábrán mutatjuk be.

A találmány szerinti többrétegű 22 befogadóelem előállítására alkalmas 100 berendezés egy 102 első betáplálóeszközt és egy 104 második betáplálóeszközt és egy 106 harmadik betáplálóeszközt tartalmaz, amelyek a többrétegű 22 befogadóelem rétegeit vagy zónáit és 34 hátlapkomponenseit alkotó anyagokat betáplálják a rendszerbe.

A 100 berendezés egy préselt felület előállítására alkalmas elemet, a 110 préselőhengert (amely mintás is lehet) és egy üllőelemet, például 112 üllőhengert is tartalmazhat. A 110 préselőhenger és a 114 üllőhenger egy közöttük elhelyezkedő 114 szorítórést alkot. A 114 szorítórésben a rendszerbe betáplált háló vagy egyéb anyagrétegek egymáshoz kötődnek. A 124 kötött hálót ezután a 116 feltekerőhengeren a következő felhasználásra alkalmas formában feltekerjük. A 100 berendezés adott esetben egy hajtogatóeszközt, például a 17. ábrán nagyítva bemutatott 108 hajtogatórudat is tartalmazhat. A következőkben a 100 berendezés egyedi részeit részletesen is ismertetjük.

A 15. ábrán 100 berendezéssel megvalósítható előnyös eljárásban a többrétegű 22 befogadóelem előállítását úgy végezzük, hogy a rendszerbe betápláljuk a különböző rétegek vagy zónák kialakításához szükséges anyagokat, majd az anyagokat összekötjük. Az összekötést végezhetjük például tűzéssel, ragasztással, ultrahanggal és/vagy hő/nyomó eljárással.

Az anyagok összekötésére alkalmas előnyös eljárásban az anyagokat két olyan fűtött henger között vezetjük át, amelyek közül az egyik felülete mintázott, majd a kötőmintát az anyagokba nyomjuk. Egy ilyen hő/nyomó eljárást ismertetnek például a 4 854 984 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (ebben olyan mintás hengert ismertetnek, amely a leírásban ismertetett feltételeket kielégítő kötött területek előállítására alkalmas).

A rendszerbe a 102 első betáplálóeszköz táplálja be a 30 beakasztózónához szükséges 118 első anyagot. A 118 első anyagként minden olyan anyagot alkalmazhatunk, amelyet a leírás 2. részében a 30 beakasztózóna előállításához alkalmas anyagként ismertettünk. Ennek megfelelően a 102 első betáplálóeszköz bármilyen olyan hagyományos eszköz lehet, amely a rétegezőeljárások anyagbetáplálásához megfelelő. Ennek megfelelően a 102 első betáplálóeszköz lehet például menetet nem tartalmazó henger, háló- vagy szövet-előállító gép, mint például hagyományos kártológép, szövőszék vagy kötőgép, vagy egy olyan adagoló, amely egy réteg laza rostot táplál a rendszerbe.

A találmány szerinti eljárás előnyös megvalósításában a 102 első betáplálóeszköz sodrott rostokat táplál be a rendszerbe, vagy hagyományos eszközökkel előállítja ezeket. A 102 első betáplálóeszköz előnyösen egy réteg laza (azaz nem kötött), folytonos hoszszúságú rostokat táplál be a rendszerbe. Ezek a laza rostok előnyösen egyenletesen rétegeződnek a megfelelő felületre. Ezek a rostok egy olyan felületre rétegeződhetnek, amely a 32 távolságtartó zóna anyagát alkotja.

Egy másik változatban a 118 első anyag nem laza rostokból álló réteg, hanem kusza rostokat tartalmazó háló vagy kötött rostokat tartalmazó háló vagy szövött szövet.

Az első anyag betáplálásának módjától függetlenül a 118 első anyag (amely lehet háló vagy laza, nem kötött rostos anyag) szerkezeti elemeit előnyösen elsődlegesen a 118 első anyag rendszerbe való betáplálásakor a gépirányba orientáljuk. így olyan 36 rostokat tartalmazó 22 befogadóelem alakul ki, amely a kapcsolóhorog-elem horgainak megtartására előnyös kívánt egyetlen irányban orientált szerkezeti elemeket tartalmazza.

A leírásban alkalmazott „gépirány” (machine direction=MD) a berendezésen áthaladó 118 és 120 és 122 anyagok áramlási irányával párhuzamos irány. Az „átlós gépirány” (cross-machine direction=CD) kifejezés a gépirányra merőleges irány. Ezeket az irányokat a 15. és néhány további ábrán nyilakkal jelöljük.

A 32 távolságtartó zóna kialakításához szükséges 120 második anyagot a 104 második betáplálóeszköz segítségével tápláljuk be a rendszerbe. A 120 második anyag minden olyan anyag lehet, amelyet a leírás 2. részében a 32 távolságtartó zóna előállításához alkalmas anyagként ismertettünk. Ennek megfelelően a 104 második betáplálóeszköz bármilyen olyan eszköz lehet, amely a fentiekben ismertetett rétegezőeljárásba való megtáplálásra alkalmas.

A találmány szerinti eljárás előnyös megvalósításában a 104 második betáplálóeszköz kártolt rostokat táplál be a rendszerbe, vagy hagyományos kártolóeljárással előállítja ezeket. A 104 második betáplálóeszköz előnyösen egy réteg (nem kötött) laza rostokat táplál be a rendszerbe. Ezek a rostok előnyösen véletlenszerű orientációjúak, hullámosak és körülbelül 5-8 cm hosszúak, és előnyösen egyenletesen rétegződnek a megfelelő felületre, például a 34 hátlap anyagát alkotó harmadik anyagra.

Egy második változatban a 120 második anyag nem laza rostokból álló réteg, hanem például háló vagy kötött rost, szövött szövet, szita vagy laza szemcse.

A 32 távolságtartó zónához alkalmazott 120 anyag előnyösen megfelelően vastag vagy szerkezetében elegendően magas a kapcsolóhorog-elem horgainak elhelyezésére. Ha nem ez a helyzet, akkor a 32 távolságtartó zóna kialakításához alkalmazott 120 anyagot kell felemelni. Ebben az esetben a berendezésnek tartalmaznia kell a második anyag felemeléséhez szükséges eszközt. Ilyen eszközként alkalmazhatunk a 15. ábrán 128 tömbbel jelölt redőző- és hullámosítóeszközt. Azonban az ilyen külön lépést alkalmazó eljárás általában kevésbé előnyös.

A 32 távolságtartó zóna kialakítását számos egyéb eljárással is végezhetjük.

A 16. ábrán a berendezés egy olyan változatát láthatjuk, amely abban az esetben alkalmazható, ha a 32 távolságtartó zóna nem rostos szerkezetű anyag. (A 16. ábrán látható változat például abban az esetben alkalmazható, ha a 32 távolságtartó zóna anyaga szemcsés anyag.) Eb16

HU 217 596 Β ben az esetben a 104 második betáplálóeszköz a 126 adagoló. A 126 adagolót a 122 harmadik anyag fölött helyezzük el. A 122 harmadik anyag a 32 távolságtartó zóna kialakításához szükséges laza anyag rétegezésére szolgáló felület.

A 106 harmadik betáplálóeszköz a 122 harmadik anyagot táplálja be a rendszerbe. A 122 harmadik anyagot a 34 hátlap kialakítására alkalmazzuk. A 122 harmadik anyagként minden olyan anyagot alkalmazhatunk, amelyet a leírás 2. részében a 34 hátlap kialakításához megfelelő anyagként ismertetünk.

A 34 hátlapot, amint azt a fentiekben ismertetjük, csak adott esetben alkalmazzuk. Ha a 34 hátlapot nem alkalmazzuk, a hátlap szokásos funkcióját az az anyag látja el, amelyhez a 22 befogadóelem kapcsolódik. Ezért a 122 harmadik anyag az eldobható pelenkák hátlapjaként szokásosan alkalmazott anyag.

Az adott esetben alkalmazott 108 hajtogatórudat a 8-10. ábrákon bemutatott hajtogatott befogadóelem előállításához használjuk. Ilyen esetben, amint azt a fentiekben ismertettük, a fóliából készült 34 hátlapot nem alkalmazzuk.

A 17. ábrán látható, hogy a 32 távolságtartó zóna előállításához alkalmazott anyagok közül egyet, például a 120 anyagot a 30 beakasztózóna előállításához általában használt anyagok egyikére, például a 118 anyagra tesszük a 130 rétegezett anyag kialakítására. Ezután a 22 befogadóelem kialakításához a 130 rétegezett anyagot a saját felső részén behajtjuk.

A hajtogatott 22 befogadóelem előállítására alkalmas eljárás vázlatos folyamatábrája a betáplált anyagok betáplálási rendjétől eltekintve megegyezik a 15. ábrán bemutatott vázlatos folyamatábrával. Ebben a folyamatban a 120 második anyagot a 102 betáplálóeszközzel tápláljuk be a rendszerbe, és így a 120 második anyag a 118 első anyag tetejére rétegeződik. Ennél az eljárásnál a 106 betáplálóeszközt elhagyjuk, és a 114 rés előtt elhelyezett, adott esetben alkalmazott 108 hajtogatórudakat alkalmazzuk. A 108 hajtogatórudak előnyösen a 15. és 16. ábrákon A betűvel jelölt helyen helyezkednek el.

Az eljárás egy másik változatában csak a befogadóelemet alkotó anyagok egyikét hajtogatjuk. Úgy is eljárhatunk, hogy ezek közül az anyagok közül egynél többet, de az összes anyagnál kevesebbet (azaz legalább egy réteget) hajtogatunk. A hajtogatott anyag lehet a felső réteg, az alsó réteg egy valamely köztes réteg vagy rétegek.

Az eljárás egy még további változatában, háromnál többrétegű befogadóelem előállítása esetén további hasonló elrendezésű betáplálóeszközöket alkalmazunk.

A préselt felület előállítására alkalmas elem bármilyen megfelelő elrendezésű lehet. így például alkalmazhatunk lemez vagy henger alakú prést, előnyösen mintás hengert, például a 110 mintás hengert. A 110 mintás hengert a többrétegű 22 befogadóelem rétegeinek összekötésére alkalmazzuk. A minta a 22 befogadóelem 46 kötött területeinek kialakítására szolgál. A mintázatnak domborzatosnak kell lennie azért, hogy az eljárás alatt az első és második anyagnak csak viszonylag kis része nyomódjon össze. A fennmaradó részt (elsősorban a 32 távolságtartó zónát) alkotó 120 második anyagot nem nyomjuk össze azért, hogy a 120 második anyag emelt jellege megmaradjon.

A minta segítségével a fentiekben ismertetetteknek megfelelő kötés jön létre. A 46 kötött területek közötti térnek akkorának kell lennie, hogy a 24 horogrögzítő elem horgai könnyen áthatoljanak a 30 beakasztózónán és a 32 távolságtartó zónán. Ez a tér a 30 nemszövött beakasztózónában alkalmazott rostok hosszához viszonyítva nem lehet túl nagy, és meghatározatlan számú nem kötött, laza végű rostoknak is maradniuk kell.

A 110 mintás hengerfelület részletes bemutatása a 18. ábrán látható. A felület 132 sávokat és 134 mélyedéseket tartalmaz. A 110 henger 132 sávjait és 134 mélyedéseit néhány tulajdonsággal jellemezzük. Ilyen tulajdonságok például a hengermélység vagy -mélyedés, vagy a minta méretei. Ezek a tulajdonságok a 22 befogadóelem rétegei vagy zónái kialakításához alkalmazott anyagok és a kívánt kötött minta függvényében változnak.

A 18. ábrán 110 mintás hengert az 1-3. ábrán bemutatott, előnyösen rombuszmintás kötésminta kialakításához alkalmazzuk.

A 134 mélyedés mélysége (vagy a 132 sáv magassága) általában nagyobb, mint a több réteg nemszövött hálójának kialakításához alkalmazott 118 első anyag és bármilyen egyéb anyag kengyelmagassága összesen, mint az első és második anyag kengyelmagassága. A mélyedések mélysége a két anyag kengyelmagassága összegének tipikusan körülbelül 1,5-szerese.

A 110 mintás hengeren lévő 132 sávok lényegében négyzet alakúak, amelyeket a keresztgépirányhoz képest 45°-kal elfordítva alkalmazunk. A négyzetek mérete bármilyen megfelelő méret lehet. A fentiekben ismertetett 2. részben bemutatott kötések kialakításához megfelelő méretek lehetnek például a következők: körülbelül 0,6χ0,6 cm²-es, lxl cm²-es, 1,3χ 1,3 cm²-es és 2x2 cm²-es. A 132 sávok szélessége például körülbelül 0,76 χ 1,3 cm².

A 110 préselőhenger előnyösen fűtött henger. A hengerek, például a préselőhenger felfütési hőmérséklete a 22 befogadóelem rétegeinek kialakításához szükséges anyagok függvénye. A bemutatott előnyös változatban az első és második és harmadik anyag előnyösen polipropilén. Polipropilén alkalmazásakor a préselőhenger hőmérséklete körülbelül 155-168 °C.

Az üllőelem előnyösen egy sima felületű henger, mint például a 112 üllőhenger. Előnyösen a 112 üllőhengert is fűtjük. Ha a rétegeket polipropilénből alakítjuk ki, a 112 üllőhengert körülbelül 104-110 °C-ra futjük. A 112 üllőhenger a 110 préselőhengerrel ellentétes irányban forog (a két henger ellentétes forgásirányú).

Az első és második és harmadik anyag összekötése akkor jön létre, ha az anyagok átmennek a 114 résen. Az összekötés akkor alakul ki, ha a 114 résnél a 110 és 112 hengerek az anyagokra hőt és nyomást fejtenek ki. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös változatában a hengerek forgási sebessége akkora, hogy a 124 kötött

HU 217 596 Β háló kialakulási sebessége körülbelül 30,5 m/min legyen. A hengerek által a résnél kifejtett erő a gép keresztirányában mérve körülbelül 50-70 kg/cm.

A találmány szerinti eljárás egy másik változatában a rétegek összekötését a hő és nyomás helyett ragasztó alkalmazásával végezzük. A ragasztóval kialakított kötési eljárásban a ragasztó alkalmazását bármilyen megfelelő ipari 108 ragasztó betáplálóeszközzel végezhetjük. A ragasztó betáplálóeszköz előnyösen olyan ragasztómintát alakít ki, amilyet a 110 mintás henger 132 sávjai. Az ilyen eljárásban a 110 mintás hengert egy második sima hengerrel helyettesíthetjük. Azonban a legtöbb esetben az az előnyös, ha a 110 mintás hengert úgy alkalmazzuk, hogy a 118 első és a 120 második anyag ne nyomódjon össze, és a 120 második anyag emelt jellege megmaradjon. Az ilyen ragasztóeljárást nyomás alkalmazása nélkül végezhetjük, előnyösen azonban a hengerekkel együtt nyomást is alkalmazunk.

Egy még további változatban a 110 és 112 hengereket ipari ultrahangos hegesztőberendezéssel helyettesítjük.

A befogadóelem előállításához alkalmas 124 kötött hálót a 116 feltekercselőhengerrel tekercseljük fel. Ezután erről a hengerről levesszük a befogadóelemtekercset, és az adott horogelemmel ellátott tépőzáras rögzítőeszközben való alkalmazáshoz megfelelő méretűre vágjuk. A befogadóelem felvágott darabjait például eldobható pelenkához alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárás egy másik változatában a 116 feltekercselőhengert elhagyhatjuk, és a 124 kötött hálót közvetlenül a pelenkagyártósor megfelelő helyére továbbítjuk. A 124 kötött hálót közvetlenül a pelenkaanyag hálós részén kialakított megfelelő helyre rögzíthetjük.

Ennek megfelelően a többrétegű 22 befogadóelem a hagyományos hurokelemekhez viszonyítva rendkívül olcsón előállítható. Ennél az eljárásnál nem szükséges az anyagok emelése vagy egyéb módon való kezelése a megfelelő hurkok kialakításához. Az eljárással előállított befogadóelem azért is olcsóbb, mert az előállítást kevesebb költséggel és a kötést a hagyományos tűzés, kötés, redőzés és/vagy hullámosítás helyett viszonylag egyenes továbbítást alkalmazó kötő- vagy rétegezőeljárással végezzük.

A leírásban ugyan a legtöbb találmány szerinti megoldást ismertetjük, nyilvánvaló azonban, hogy ezek különböző módosított változatai is a találmány tárgyát képezik. Megjegyezzük azt is, hogy a rögzítőeszköz fenti ismertetésében korlátokkal és határértékekkel megadott változatok az összes szűkebb korlátokkal és határértékekkel megadott változatokat is magukban foglalják, és ezek is a találmány tárgyát képezik. így például ha a határértékeket körülbelül 6-42 g/m²-ben határozzuk meg, az összes szűkebb korlátokkal megadott változat, például a körülbelül 10-40 és körülbelül 20-30 g/m² értékekkel jellemzett változat is a találmány tárgyát képezi.

Claims (5)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Többrétegű befogadóelem tépőzáras rögzítőeszközhöz (20), amely alapon (26) elhelyezkedő és az alaptól (26) kifelé irányuló, tompafejű egyedi horgokat (28) tartalmazó komplementer horogrögzítő elembe (24) való beakadásra képes, és a többrétegű befogadóelem (22) tartalmaz nemszövött szövetből álló zónát és ezzel szomszédos hátlapot (34), azzal jellemezve, hogy a többrétegű befogadóelemnek (22)

   8.5- 18 g/m² alaptömegű és 2-6 denierű rostokat tartalmazó, nemszövött szövetből álló beakasztózónája (30), valamint

   8.5- 36 g/m² alaptömegű és 6-15 denierű rostokat tartalmazó, nemszövött szövetből álló távolságtartó zónája (32) van, és a hátlap (34) szomszédos a távolságtartó zóna (32) nemszövött szövetével, és a beakasztózóna (30) nemszövött szövete és a távolságtartó zóna (32) nemszövött szövete a hátlaphoz (32) képest úgy helyezkednek el, hogy a távolságtartó zóna (32) nemszövött szövete a beakasztózóna (30) nemszövött szövete és a hátlap (34) közé esik.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti többrétegű befogadóelem (22), azzal jellemezve, hogy a beakasztózóna (30) egy irányba orientált, folytonos rostok nemszövött szövetét, a távolságtartó zóna (32) 1 -13 cm hosszúságú, legalább 4 hajtogatás/cm hajtássűrűségű, véletlenszerűen orientált, hajtogatott rostok nemszövött szövetét tartalmazza, a hátlap (34) egy fólia és a két nemszövött szövet kompozit tömege 18-42 g/m².
3. 3. Tépőzáras rögzítőeszköz (20), amely befogadóelemből és egy alapon (26) elhelyezkedő és abból kinyúló, nagyszámú horgot (28) tartalmazó horogrögzítő elemből (24) áll, azzal jellemezve, hogy a befogadóelem az 1. vagy 2. igénypont szerinti többrétegű befogadóelem (22).
4. 4. Eldobható abszorbens cikk (50), amelyet egy belső felületből (52) és egy külső felületből (54) álló törzsrész (51), hosszirányú szélek (60), végszélek (62), első csípőrész (56) és második csípőrész (58) határoznak meg, a törzsrész (51) tartalmaz egy folyadékáteresztő felső réteget (64) és ehhez kapcsolódó folyadékot át nem eresztő hátlapot (68), a felső réteg (64) és a hátlap (68) között abszorbens magot (66), és a törzsrészen (51) a hosszirányú szélekkel (60) szomszédosán elhelyezkedő, legalább egy részén horogrögzítő elemekkel (24) ellátott, szalagnyelv (74) kialakítású mechanikus rögzítőeszköze van, azzal jellemezve, hogy a második csípőrészhez (58) eső törzsrész (51) külső felületén (54) a horogrögzítő elemmel (24) mechanikusan egyesíthető, az 1. vagy 2. igénypont szerinti többrétegű befogadóelem (22) van.
5. 5. A 4. igénypont szerinti eldobható abszorbens cikk (50), azzal jellemezve, hogy a beakasztózóna (30) nemszövött szövetét alkotó rostok az eldobható abszorbens cikk (50) hosszirányú széleivel (60) lényegileg párhuzamosak.