HU217594B - Tépőzáras rögzítőeszköz befogadó eleme, tépőzáras rögzítőeszköz és ezzel ellátott abszorbens cikk - Google Patents

Abstract

A találmány tépőzáras rögzítőeszközhöz (20) alkalmazható befőgadóelem(22), amely egy alaplapból (26) kinyúló, tőmpa fejű egyedi hőrgőkat(28) tartalmazó kőmplementer hőrőgelembe (24) való beakadásra képes,és egy hátlapőt (34) és egy nemszövött szövedéket (30) tartalmaz, anemszövött szövedék (30) alaptömege 6–42 g/m2 és térközzelelhelyezkedő, nagyszámú rőstőt (36) tartalmaz, a nemszövöttszövedékben (30) a rőstők közötti kötések (42) területe felülnézetbena nemszövött szövedék (30) teljes területének 10%-ánál kisebb, anemszövött szövedék (30) és a hátlap (34) két szőmszédős kötési pőntja(46) között számős rősttal van kitöltve, és ismérve, hőgy abefőgadóelem (22) külső felszínének felülete sík felület, a nemszövöttszövedék (30) a hátlaphőz (34) a kötési pőntőkkal (46) úgy vanhőzzáerősítve, hőgy a nemszövött szövedék (30) rőstők közötti kötései(42) és a nemszövött szövedék (30) és a hátlap (34) közötti kötésipőntők (46) által elfőglalt terület síkmetszete a befőgadóelem (22)teljes felületének 10– 18%-a. A találmány vőnatkőzik a befőgadóelemettartalmazó rögzítőeszközre és abszőrbens cikkre is. ŕ

Description

A találmány tárgya tépőzáras rögzítőeszközhöz alkalmazható befogadóelem, amely egy alaplapból kinyúló, tompa fejű egyedi horgokat tartalmazó komplementer horogelembe való beakadásra képes, és egy hátlapot és egy nemszövött szövedéket tartalmaz, a nemszövött szövedék alaptömege 6-42 g/m², és térközzel elhelyezkedő, nagyszámú rostot tartalmaz, a nemszövött szövedékben a rostok közötti kötések területe felülnézetben a nemszövött szövedék teljes területének 10%-ánál kisebb, a nemszövött szövedék és a hátlap két szomszédos kötési pontja között számos rosttal van kitöltve.

A találmány tárgyát képezi a befogadóelemet tartalmazó tépőzáras rögzítőeszköz, valamint ezzel a tépőzáras rögzitőeszközzel felszerelt abszorbens cikk is.

A tépőzáras rögzítők közül számos alkalmazási területen a horog-hurok típusú rendszerek terjedtek el. Ezeket alkalmazzák a ruházkodás, eldobható cikkek és különböző egyéb cikkek, például biztonsági övék területén is. Akkor is ezeket alkalmazzák, ha két vagy több cikk között vagy ugyanazon cikk több felülete között kell kötést létrehozni. Bizonyos területeken a tépőzáras rögzítőket a hagyományos csattal, cipzárral (villámzárral), gombbal, patenttal, szalagos rögzítőkkel és varrással helyettesítik.

A mechanikus összekapcsolásra jelenleg széles körben alkalmazott mechanikus rögzítők népszerű típusa a „VELCRO” kereskedelmi néven forgalmazott tépőzár. A VELCRO rögzítőeszköz részletes ismertetését megtaláljuk a 2 717 437, 3 009 235, 3 266 113, 3 550 837, 4 169 303 és 4 984 339 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban.

A VELCRO rögzítők két elem, egy befogadó- és egy beakadóelem alkalmazásával rögzítenek. A befogadó- és beakadóelemeket horog-hurok elemeknek nevezik. A horogelem olyan szövet, amely számos rugalmas és a felületből kiemelkedő horog alakú elemet tartalmaz. A rögzítőeszköz befogadórésze a felületén elhelyezve számos felületből kiemelkedő hurkot tartalmazó szövet. Ha a horog- és hurokelemeket egymáshoz nyomjuk úgy, hogy szemtől szembe legyenek a rögzítőeszköz zárására, a horgok beakadnak a hurokba, és az egyedi horgok és hurkok között számos mechanikus kötést létesítenek. Ahol ezek a kötések létrejöttek, az elemek normál körülmények között nem engedik el egymást, mert az összes horog egyszerre való elengedése nagyon nehéz lenne. Azonban az elemekre alkalmazott fokozatosan növekvő tépőerővel a szétválás könnyen megoldható.

Az ilyen típusú rögzítő különösen jól alkalmazható eldobható cikkek, például eldobható ruházat, eldobható pelenka, eldobható csomagolás vagy karton elemeinek rögzítésére. Ezekkel a rögzítőkkel biztonságos zárás hozható létre. Azonban az ismert ilyen típusú rögzítőelemek eldobható cikkekhez való alkalmazása korlátozott, mert ezek viszonylag költségesek. Ennek fő oka, hogy a gyártási költségek magasak. Ezek a magas gyártási költségek az ilyen eszközök mindkét eleménél, azaz a horog- és hurokelemeknél, egyaránt fennállnak.

A hagyományos horog- és hurokelemeket tipikusan úgy állítják elő, hogy egy olyan szövetet készítenek, amely egy hátlapból kiemelkedve nagyszámú szövött hurkot tartalmaz. A hurkokat úgy állítják elő, hogy egy szövet szövésekor a hurkok kialakításához szükséges szálat szőnek be, vagy a hurkokat a szövetbe való kötéssel alakítják ki. Az egyéb horog- és hurokelemek előállításakor a hurkokat a redőző vagy hullámosító eljárással alakítják ki. Az ilyen rögzítőhorog elemeit tipikusan a hurkok elvágásával állítják elő. A felvágott hurkok a horogelemek horgaiként szolgálnak.

Ezekkel az eljárásokkal általában költséges horogés hurokrögzítő anyagok állíthatók elő, mert az eljárás viszonylag lassú, és az ilyen rögzítő horog- és hurokelemei is ugyanabból a viszonylag drága anyagból készülnek. Ez az anyag a horogelemhez viszonyítva általában drága, mert a horogelemnek rugalmasnak kell lennie, hogy az eszköz nyitásakor a hurokelemet elengedje.

A rögzítőelemek befogadóeleme egyéb változatainak kialakítására számos kísérletet végeztek. Ezek azonban további hátrányokat eredményeztek.

A 3 694 867 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan „szétválasztható kapcsot” ismertetnek, amely egy úgynevezett, „magasan fekvő” nemszövött szövetből és egy megszilárdult rugalmas ragasztóanyagból készült hátlapból álló befogadóelemet tartalmaz.

A 4 761 318 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan hurokrögzítőt ismertetnek, amelynek kialakítását és alapanyaghoz való rögzítését egyidejűleg végzik. Ebben az eljárásban az alapanyaghoz való rögzítéshez további lépést, például varrást vagy nyomásérzékeny ragasztót nem alkalmaznak. Az így előállított befogadóelemnek azonban az a hátránya, hogy a hurkok kialakításához a rostok mechanikus kezelésére van szükség, emiatt előállítása nem sokkal olcsóbb, mint a hagyományos hurokelemeké.

A 3 708 833 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan tépőzáras rögzítőt ismertetnek, amelyek befogadóeleme egy, a hátlaphoz rögzített, szövedékszerű poliuretánhab. Ennek a befogadóelemnek az a hátránya, hogy a habban nincsenek akkora nyílások, amelybe a horogelemek behatolhatnak. A szövedékszerű hab nem elég szilárd a horgok rögzítőre alkalmazott erő hatására való megtartására, emellett a szövedékszerű hab előállítása is költséges.

A 3 905 071 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban olyan „átnyomódó öntapadó eszköz”-t ismertetnek, amely nem alkalmazható a hagyományos rugalmas horgokat tartalmazó horogelemekkel működő tépőzáras rögzítőeszközökben. A leírásban ismertetett rögzítőeszközt egy vagy több lemezkapcsoló és fogadóeleme közötti rögzítésre dolgozták ki. A kapcsolódó elem kemény és szilárd tűszerű kialakítású. A tűszerű elemek nem alkalmazhatók eldobható abszorbens eszközök esetén. így az ilyen eszközök olyan kapcsolóelemekhez alkalmazhatók, amelyek néhány lemezen áthatolva egy fogadóelemben rögzítődnek.

Az EP-A-0 341 993 számú leírásban tépőzáras rögzítőeszköz befogadórétegét ismertetik, amely számos rost és egy hátlap kombinációjából épül fel, a hátlapból kiemelkedő rostok íveltek, hurkokat képeznek.

HU 217 594 Β

A fentiek miatt fennáll az eldobható cikkekben alkalmazható olcsó rögzítőeszközök iránti igény. Ezekkel szemben az a követelmény, hogy tulajdonságaik a drágább eszközök megfelelő tulajdonságaival összehasonlíthatók legyenek.

A találmány célja rögzítőeszközökhöz alkalmazható, a korábbiaknál olcsóbb, javított kialakítású befogadóelem kidolgozása.

A találmány további célja tépőzáras rögzítőeszközökhöz alkalmazható olyan olcsó befogadóelem, amelynél a hurkok kialakítását a rostok mechanikus kezelése nélkül végezzük.

A találmány további célja rögzítőeszközökhöz alkalmazható olyan befogadóelem, amely rugalmas egyedi horgokat tartalmazó kereskedelmi horogelemekhez és a jelenleg használatban lévő kevésbé költséges, de törékenyebb horgokat tartalmazó horogelemekhez egyaránt alkalmazható.

A találmány tépőzáras rögzítőeszközhöz alkalmazható befogadóelem, amely egy alaplapból kinyúló, tompa fejű egyedi horgokat tartalmazó komplementer horogelembe való beakadásra képes, és egy hátlapot és egy nemszövött szövedéket tartalmaz, a nemszövött szövedék alaptömege 6-42 g/m², és térközzel elhelyezkedő, nagyszámú rostot tartalmaz, a nemszövött szövedékben a rostok közötti kötések területe felülnézetben a nemszövött szövedék teljes területének 10%ánál kisebb, a nemszövött szövedék és a hátlap két szomszédos kötési pontja között számos rosttal van kitöltve, és ismérve, hogy a befogadóelem külső felszínének felülete sík felület, a nemszövött szövedék a hátlaphoz a kötési pontokkal úgy van hozzáerősítve, hogy a nemszövött szövedékrostok közötti kötései és a nemszövött szövedék és a hátlap közötti kötési pontok által elfoglalt terület síkmetszete a befogadóelem teljes felületének 10-18%-a.

Az egyik előnyös befogadóelemben a nemszövött szövedék alaptömege 18-24 g/m², nagyszámú 0,5-15 denierű rostot tartalmaz; a nemszövött szövedékrostok közötti kötései által elfoglalt síkmetszeti terület a nemszövött szövedék teljes területének 6%-ánál kisebb; és a nemszövött szövedék a hátlaphoz a kötési pontokkal úgy rögzített, hogy a nemszövött szövedékben a kötési területek egymástól a rostok hosszával legalább megegyező vagy annál kisebb, de legalább fele távolságban legyenek. A nemszövött szövedék rostjai hullámosítottak, és a nemszövött szövedék rugalmas lehet.

A nemszövött szövedék rostjainak legalább egy része a hátlaphoz rögzített lehet úgy, hogy a hátlap közelében lévő rostoknak lehajlórészeik vannak, és a komplementer horogelem horgainak eltávolítását elősegítően gyengítettek.

A találmány vonatkozik tépőzáras rögzítőeszközre is, amely egy, az alaplapból kinyúló nagyszámú horgot tartalmazó horogelemből és befogadóelemből áll, és a találmány szerinti befogadóelemet tartalmazza.

A rögzítőeszközben a horogelem horgai a nemszövött szövedék rostjainak mechanikus beakasztásából kilazulóan, és a nemszövött szövedék és a hátlap közötti kötésekkel szomszédos rostokat elszakítóan viszonylag merevek lehetnek.

A találmány tárgya még egy eldobható abszorbens cikk is, amely a törzsrészén elhelyezett mechanikus rögzítőeszközt tartalmaz, és a törzsrész mindegyik hosszirányú szélével szomszédosán egy nyelvrésze van, mindegyik nyelvrész legalább egy részén elhelyezkedően egy horogelem van, és a törzsrész külső felületén a horogelemmel mechanikusan összekapcsolhatóan a találmány szerinti befogadóelem van.

A befogadóelem nemszövött szövedékét alkotó rostok az abszorbens cikk hosszirányú széleivel lényegileg párhuzamosak lehetnek.

A találmány megvalósítását a leírás és a mellékelt rajzok segítségével a következőkben részletesen ismertetjük.

A találmány tárgya befogadóelem tépőzáras rögzítőeszközben alkalmazott komplementer horogelem bekapcsolására. A találmány szerinti befogadóelem olyan horogelem beakasztására alkalmas, amely egy alaplapon ebből kiemelkedő tompa fejű egyedi horgokat tartalmaz.

A befogadóelemmel szemben nem áll fenn a hagyományos ilyen elemekkel szemben támasztott olyan követelmény, hogy egyedi hurkokat kell tartalmaznia. A horgok beakasztására tipikusan a befogadóelemben lévő viszonylag kissé kiemelkedő sík felület szolgál.

A találmány szerinti befogadóelem egy hátlaphoz rögzített legalább egy nemszövött szövedékből áll. A nemszövött szövedék a komplementer horogelemek horgainak legalább egy részét befogadja és beakasztja, és a horgok befogadása után azok elhelyezésére megfelelő teret biztosít. A hátlap a nemszövött szövedékkel szomszédos, és annak alapjául szolgál. A nemszövött szövedék alaptömege („basis weight”) körülbelül 6-42 g/m². A nemszövött szövedék lehet kártolt szövedék, amelynek rosthosszúsága körülbelül 2,5-13 cm, vagy folytonos hosszúságú rostokat tartalmazó csavarkötésű szövedék. A nemszövött szövedék körülbelül 0,5-15 denier értékű rostokat tartalmaz. A nemszövött szövedék rostjai közötti kötések által elfoglalt síkmetszeti terület (azaz a „belső rostkötések” közötti terület) a szövedék összes területének kevesebb, mint körülbelül 10%-a, még előnyösebben kevesebb, mint 6%-a és a legelőnyösebben kevesebb, mint 2,5%-a. A nemszövött szövedék hátlaphoz való rögzítése előnyösen hegesztéssel történik. A kötési terület teljes síkmetszete a nemszövött szövedék belső rostkötései és a nemszövött szövedék és hátlap közötti kötések síknézeti vetülete. A kötési terület teljes síkmetszete a nemszövött szövedék teljes területének kevesebb, mint körülbelül 35%-a, előnyösen kevesebb, mint 10-35%-a, és még előnyösebben kevesebb, mint 10-18%-a. A találmány szerinti befogadóelem előállításánál a következőképpen járunk el:

a) előállítunk egy olyan úgynevezett első anyagot, amelynek alaptömege körülbelül 6-42 g/m², és nagyszámú olyan rostot tartalmaz, amelyek közötti kötések sík területe az első anyag összes területének kevesebb, mint körülbelül 10%-a;

b) előállítunk egy hátlapot; és

HU 217 594 Β

c) a befogadóelem kialakításához az első anyagot a hátlaphoz rögzítjük úgy, hogy az első anyagot alkotó rostok közötti kötések és az első anyag és a hátlap közötti kötések együttes területe a befogadóelem összes területének körülbelül 10-18%-a legyen.

A fentiekben ismertetett befogadóelem a hagyományos hurokelemeket tartalmazó befogadóelemnél olcsóbban állítható elő, mert az egyedi hurkok kialakításához nem szükséges a rostok mechanikus kezelése.

A találmány tárgyát képezik az olyan rögzítőeszközök is, amelyek egy horogrögzítő elemet és a találmány szerinti nemszövött befogadóelemnek megfelelő elemet tartalmaznak. A horogrögzítő elem minden olyan jól ismert horogrögzítő elem lehet, amely egy alaplapot és ebből kiemelkedő nagyszámú egyedi horgokat tartalmaz. Az alkalmazott horogelem a jelenleg alkalmazott horogelemeknél törékenyebb horgokat tartalmazó, olcsóbb horogelem is lehet. A befogadóelem és a komplementer horogrögzítő elem olyan biztonságos tépőzáras zárást tesz lehetővé, amely a használat közben fellépő szétválasztóerőknek ellenáll.

A találmány tárgyát képezik az ilyen javított rögzítőeszközt tartalmazó eldobható cikkek, elsősorban pelenkák is.

A találmány bemutatására mellékelt rajzok rövid ismertetése :

Az 1. ábrán a találmány szerinti tépőzáras rögzítőeszköz nézeti képét láthatjuk.

A 2. ábra egy eldobható pelenka szalagrögzítő rendszerében alkalmazott találmány szerinti befogadóelem részlegesen metszett képét ábrázolja (az eldobható pelenka egy részét láthatjuk).

A 3. ábrán az 1. ábrán látható rögzítőeszköz oldalnézeti képét láthatjuk.

A 4. ábrán a befogadóelem egy olyan változatának oldalnézeti képét mutatjuk be, amelynek első felületét egy „bőrkímélő” rostréteg alkotja. (A 4. ábrán valamivel kevésbé vázlatos formában a nemszövött anyag és a hátlap közötti kötést is bemutatjuk.)

A 4A. ábrán a találmány szerinti befogadóelem jól kinagyított oldalnézeti képét mutatjuk be, amelyen látható a nemszövött szövedék rostjainak elvékonyodása a kötött résznél.

Az 5. ábra a horogelem egyedi horgainak síkmetszetét ábrázolja.

A 6. ábrán az 5. ábrán látható horog oldalnézetét láthatjuk.

A 7. ábrán a találmány szerinti nemszövött befogadóelem egy olyan változatának síkmetszetét láthatjuk, amely a nemszövött szövedék rostjainak előnyös elrendezését mutatja.

A 8. ábrán a találmány szerinti nemszövött befogadóelem egy olyan változatának egyszerűsített oldalnézetét láthatjuk, amelyben a hátlap nemszövött szövedék.

A 9. ábra a találmány szerinti nemszövött befogadóelem egy olyan változatának egyszerűsített oldalnézetét mutatja, amelyben a hátlap szövött szövet.

A 10. ábra egy olyan eldobható pelenka részleges metszeti képét mutatja, amely a találmány szerinti rögzítőeszközt tartalmazza.

All. ábrán a találmány szerinti befogadóelem előállítási eljárásának vázlatos folyamatábráját mutatja.

A 12. ábrán all. ábrán látható eljárásban alkalmazott mintás henger vázlatos elölnézeti képét láthatjuk (a minták méreteit a bemutatás céljából nagymértékben kinagyítottuk).

A tépőzáras rögzítőeszközök

1. A tépőzáras rögzítőeszközök általános jellemzői

A találmány szerinti tépőzáras rögzítőeszköz egyik előnyös változata az 1. ábrán bemutatott 20 rögzítőeszköz.

A 20 rögzítőeszköz a találmány szerinti nemszövött 22 befogadóelemből és komplementer rögzítőelemből áll.

Az eszköz behatoló része a 24 horogrögzítő elem (vagy egyszerűen „horogelem”) egy olyan alapot (amely lehet például a 26 szövet) tartalmaz, amely egy első felületből és egy 29 második felületből áll.

A 26 szövet számos, a 27 első felületből kiemelkedő elemet, vagyis 28 horgot tartalmaz. A 28 horgok a 38 fejben végződnek. A 38 fejek a 27 első felületből kiemelkedő 40 nyak vagy szár felső részén vannak.

Az eszköz befogadórésze a többrétegű 22 befogadóelem (vagy egyszerűen befogadóelem) befogadja és beakasztja a 24 horogelem 28 horgait. Az 1. ábrán bemutatott 22 befogadóelem egy, a felületéből kiemelkedő 31 első felületből és egy belső 33 második felületből áll.

A 22 befogadóelem legalább egy, 34 hátlaphoz rögzített 30 nemszövött szövedéket tartalmaz. A 30 nemszövött szövedék nagyszámú szerkezeti komponenst vagy szerkezeti elemet tartalmaz. Ezek a szerkezeti elemek a 36 rostelemekből (vagy egyszerűen „rostok”ból) állnak. A 36 rostok beakadnak a 24 horogelem horgaiba.

A 22 befogadóelem részeinek elrendezését az 1. ábrán láthatjuk. A 30 nemszövött szövedék a 34 hátlap felső részén helyezkedik el. A 30 nemszövött szövedék kifelé nézve a 22 befogadóelem 31 első felületét alkotja. A 30 nemszövött szövedék úgy helyezkedik el, hogy a 24 horogelem 28 horgaiba beakadjon. A 34 hátlap befelé irányul úgy, hogy általában a terméknek azzal a részével legyen szomszédos, és ahhoz csatlakozzon, amelyhez a 22 befogadóelem csatlakozik.

A találmány szerinti 20 rögzítőeszköz működése a következő:

A 20 rögzítőeszköz akkor zárt, ha a 22 befogadóelemet és a 24 horogelemet egymással szemben összenyomjuk. Ilyenkor a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai beakadnak a 28 horgokba. A 30 nemszövött szövedék megfelelő teret biztosít a horgoknak, elsősorban a 28 horgok 38 fejének, amelyet a 20 rögzítőeszköz zárásakor elfoglalnak. A 34 hátlap a 30 nemszövött szövedék tartóalapjául szolgál. A 28 horgok 36 horgokba való beakasztása (vagy bekapása) (az 1. ábra jobb oldalán a 20 befogadóeszköz-részben látható) lehetővé teszi, hogy az összekapcsolt elemek a 20 rögzítőeszköz használata közben fellépő erőknek ellenálljanak.

A 20 rögzítőeszközt úgy nyitjuk ki, hogy a 24 horogelemet leválasztjuk (lehántjuk) a 22 befogadóelem4

HU 217 594 Β ről (vagy a 22 befogadóelemet leválasztjuk a 24 horogelemről).

Ha a 24 horogelem rugalmas horgokból áll, a leválasztás során a horgok annyira meghajolhatnak, hogy a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai által való beakasztás elenged. Más esetben (elsősorban rugalmatlan 28 horgok esetén) a 28 horgok úgy engednek el, hogy a 22 befogadóelem rostjai elszakadnak. A 28 horgok mindegyik esetben elengednek, és a 24 horogelem teljesen eltávolodik a 22 befogadóelemtől. A rögzítőeszköz azonban a fentiekben ismertetettek szerint újra rögzíthető.

A tépőzáras 20 rögzítőeszköz elemeit a következőkben részletesen ismertetjük. A találmány szerinti 22 nemszövött befogadóelemet a 2. részben, a 24 horogelemet a 3. részben és a 20 tépőzáras rögzítőeszköz alkalmazási példáit pedig a 4. részben mutatjuk be részletesen.

2. A nemszövött befogadóelem

A találmány szerinti 20 tépőzáras rögzítőeszköz egyik előnyös 22 többrétegű befogadóelemét az 1-3. ábrákon mutatjuk be. Az 1-3. ábrák után következő ábrákon néhány más változatot ismertetünk.

Megjegyezzük, hogy a 22 befogadóelem-zónákat a legtöbb ábrán az egyszerűség kedvéért általában vázlatos rajzzal ismertetjük.

A 22 befogadóelem elrendezését és a 30 nemszövött szövedék és 34 hátlap közötti kötés gyakorlati alkalmazását a 4. ábrán láthatjuk.

A következőkben a leírásban alkalmazott kifejezéseket ismertetjük.

A „nemszövött befogadóelem” kifejezés olyan rögzítőeszközben alkalmazható befogadóelemre vonatkozik, amely egy hátlaphoz rögzített nemszövött szövedéket tartalmaz. A találmány szerinti befogadóelemek nem korlátozódnak a teljes egészében nemszövött anyagokból előállított ilyen termékekre. Ennek megfelelően a 34 hátlap számos esetben nemszövött szövedéktől eltérő anyag.

A „szövedék” vagy „réteg” kifejezés a következőkben ismertetésre kerülő lapokra vagy szövedékekre vonatkozik, nem korlátozódik az egyetlen rétegből vagy lapokból álló anyagokra. A „hurokelem” kifejezés a horog-hurok típusú rögzítőeszköz azon részére vonatkozik, amely valamely komplementer horogelem horgainak beakasztására (megfogására) szolgál.

A találmány szerinti 22 nemszövött befogadóelem a hurokelem helyett is alkalmazható. A 22 nemszövött befogadóelemmel szemben azonban nem követelmény, hogy a hurokanyag a kapcsoló horogelem megfogására speciális alakú legyen.

A 30 nemszövött szövedék 36 egyedi rostjai tipikusan a 28 horgok beakasztására szolgálnak, azonban nem szükségszerű, hogy ezek a rostok „hurok” alakúak legyenek.

A találmány szerinti 22 befogadóelemnek ki kell elégítenie bizonyos követelményeket.

A 22 nemszövött befogadóelem specifikusan alkalmas a kapcsoló 24 horogelem 28 horgainak befogadására. A 30 nemszövött szövedék 36 rostjai a kapcsoló 24 horogelem egyedi 28 horgainak beakasztására szolgálnak. A 22 befogadóelem legalább egy réteg olyan megemelt, nemszövött anyagot tartalmaz, amely a 24 horogelem 28 horgaiba beakad, és bekapcsolva tartja. A 22 befogadóelemmel szemben nem áll fenn az a kívánalom, hogy egy hátlapból kiemelkedő hurok alakzatokat tartalmazzon. (így a találmány szerinti 22 befogadóelem akár „hurokmentes”-nek is tekinthető.)

A „hurok” kifejezés olyan rostos anyagra vonatkozik, amelyből hajlítással vagy kettőzéssel zárt hurkot alakítunk ki a behatoló horog számára. A „hurok” kifejezés olyan, bármilyen eljárással előállított anyagokra is vonatkozik, amelyben a rostos anyagokat egyedi vagy csoportos kialakítással hurokká alakítjuk ki, tekintet nélkül a rostok zárt vagy részlegesen nyitott formájára. Nem tartoznak azonban ide az olyan, nemszövött szövedékbe elhelyezett rostos elemek, amelyeket nem külön alakítunk ki.

A rétegeket kialakító egyedi rostokból álló anyagok általában olyan 22 befogadóelemet alkotnak, amely a hagyományos, hátlapból kiemelkedő hurkokat tartalmazó hurokelem felületéhez viszonyítva egy viszonylag sík, sima vagy lapos 31 kiemelkedő felületet képez. A „sík” kifejezés az olyan felületekre vonatkozik (nem kizáró jelleggel), amelyek az 1-3. ábrák szerint egyszeres, viszonylag lapos síkban fekszenek, valamint az olyan felületekre, amelyek a 4. ábra szerint fokozatosan görbülnek.

A 30 nemszövött szövedék 36 egyedi rostjai a nemszövött szövedék viszonylag sík felületén helyezkednek el, és nem „hurkoltak”. Azonban olyan változatok is vannak, amelyek hurkolt vagy megemelt felületet tartalmaznak, de ezek a változatok nem előnyösek.

A 22 befogadóelemnek a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai között elegendő teret kell tartalmaznia. Ennek a térnek akkorának kell lennie, hogy a 22 befogadóelemmel szemben elhelyezett 24 horogelemmel való érintkezéskor a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai közötti térbe vagy térközökbe a 28 horgok könnyen behatolhassanak. A 28 horgoknak úgy kell behatolniuk, hogy a 36 rostok ne szakadjanak el. A 28 horgoknak alkalmasaknak kell lenniük a belépésre, és szükség esetén a 36 rostok szétnyomására. Ennek azonban viszonylag kis erőt kell igényelnie vagy erőhatás nélkül kell lejátszódnia (például a fenti 3 905 071 számú, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett „átnyomódó” eszközhöz képest).

A 36 rostok között ilyen teret tartalmazó 30 nemszövött szövedékkel ellátott 22 befogadóelem a hagyományos kereskedelmi horoganyagokkal alkalmazható.

A 22 befogadóelem azonban nemcsak ezekkel a rugalmas, hajlékony horoganyagokkal együtt alkalmazhatók, hanem az ezektől olcsóbb és törékenyebb horgokkal is.

A 22 befogadóelem különösen jól alkalmazható az általában lekerekített és/vagy tompa fejű horgokat tartalmazó horogelemekkel. Nem szükséges azonban speciálisan előállított merev, éles horgok alkalmazása.

A 22 befogadóelem azonban éles horgokkal is alkalmazható. Ennek megfelelően, amikor a leírásban azt mondjuk, hogy a befogadóelemnek képesnek kell len5

HU 217 594 Β nie a bizonyos típusú horgokat tartalmazó horogelem beakasztására, ez azt jelenti, hogy a hivatkozott horogelem alkalmazható, azonban az alkalmazás nincs az ilyen horogelemre korlátozva; a befogadóelem egyéb horogelemmel is alkalmazható.

A 20 rögzítőeszköz működtetéséhez szükséges 30 nemszövött szövedék 36 rostjai közötti nyitott tér mérete a 24 horogelem 28 horgai méretének függvénye. Az 5. és 6. ábrán egy 28 horog különböző részeinek méreteit láthatjuk. Az 5. ábrán bemutatott 28 horog teljes h magasságát és a bizonyos W szélességi, L hosszúsági és hl magassági adatokkal jellemezhető 38 fejet mutatjuk be.

A leírásban alkalmazott horog „fej” kifejezés a 28 horog 40 nyakrészéből oldalirányban (vagy sugárirányban) egy vagy több irányban kinyúló részére vonatkozik.

A 28 horog 40 nyak- és 38 fejrészének kezdete között gyakran nincs határozott vonal. A találmány szerinti termék esetén a 28 horog 38 feje a 3B. ábrán bemutatott 40 nyak 43 jelölésű részével kezdődik. A nyaknak ez a része a 36 hátlapból ugyanabban a merőleges távolságban helyezkedik el, mint a 28 horog 38 fejének 45 legalacsonyabb pontja. A 38 fej 45 legalacsonyabb része a 24 horogelem 26 alaprészétől a legkisebb merőleges távolságra helyezkedik el.

A 30 nemszövött szövedék 36 rostjai közötti nyitott térközök méretének meghatározása szempontjából a legfontosabb jellemző a 38 horogfej L hossza és W szélessége. Még specifikusabban a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai között igényelt nyitott térközök mérete a 28 horgok 38 fejének síknézeti vetületén megadott tervdimenziókból, azaz a „síknézeti tervdimenziókból” határozzuk meg. Ezt a területet a 5. ábrán az Ah jellel adjuk meg. Ez a 28 horog azon felülete, amely a találmány szerinti 22 befogadóelemmel elsősorban érintkezik. Ennek megfelelően a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai között kialakításra kerülő nyitott térközöknek a 28 horog 38 fejének síknézeti tervméreteitől valamivel nagyobbnak vagy a horogfej hatására egymástól könnyen eltávolodónak kell lenniük. Ennélfogva, ha nagy 28 horgokat alkalmazunk (azaz a horgok Ah mérete viszonylag nagy), nagyobb nyitott térköz szükséges, mint a viszonylag kis méretű 28 horgok alkalmazásakor.

A találmány szerinti 22 befogadóelem egyik alapeleme a 30 nemszövött szövedék. A 30 nemszövött szövedék a 22 befogadóelemnek az a része, amely a komplementer 24 horogelem 28 horgainak legalább egy részét befogadja és azokba beakad, és a 28 horgok számára a befogadás után megfelelő helyet biztosít.

A 22 befogadóelemben alkalmazott 30 nemszövött szövedék bármilyen nemszövött anyag lehet. A leírásban alkalmazott „nemszövött” kifejezés olyan rostokból készült szövedékre vonatkozik, amelyeket burkolással vagy kötéssel, például nemszövött eljárással, kötéssel vagy nemezeléssel alakítunk ki.

A találmány szerinti befogadóelemben alkalmazott nemszövött szövedék olyan rostokból áll, amelyek kezdetben lényegében nem kötöttek, majd a hátlaphoz kötöttek. Idetartoznak azok a rostszövedék is, amelyek a szövedék 34 hátlaphoz való kötése előtt valamennyi belső kötést tartalmaznak.

A 30 nemszövött szövedéknek tartalmaznia kell a fenti nyitott térközt. A nyitott térköznek akkorának kell lennie, hogy amikor a 24 horogelemet a 22 befogadóelemmel szemben elhelyezzük, a kapcsoló 24 horogelem 28 horgainak többsége a 30 nemszövött szövedék teljes vastagságán áthatoljon.

Nem szükséges azonban, hogy a 24 horogelem minden 28 horga áthatoljon a 30 nemszövött szövedéken. A 22 befogadóelem egységnyi területére jutó nyitott térközök összes számának és eloszlásának olyannak kell lennie, hogy a 20 rögzítőeszköz működéséhez megfelelő számú kapcsoló 24 horogelemet alkotó 28 horgot elhelyezzen.

A 30 nemszövött szövedék szerkezetének olyan felépítésűnek kell lennie, hogy a 36 rostjai között elegendő tér legyen a kapcsoló 24 horogelem 28 horgainak könnyen létrejövő befogadásához. A 30 nemszövött szövedék olyan kialakítású is lehet, amelyben a 36 rostok annyira rugalmas alakban vannak elrendezve, hogy ha a 24 horogelemet a 22 befogadóelemmel szemben elhelyezzük, a 36 rostok elmozduljanak a kapcsoló 24 horogelem 28 horgainak útjából.

A 20 rögzítőeszköz zárásakor a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai először áthatolnak a 30 nemszövött szövedék 31 első felületén, majd behatolnak a 30 nemszövött szövedék belsejébe. A 28 horgok kezdeti behatolása a 30 nemszövött szövedékbe mélyebb lehet, mint amit a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai között elhelyezkedve végül elfoglalnak. Másképpen mondva a 28 horgok a 30 nemszövött szövedék rostjai között általában egy befelé (a hátlap felé), majd egy kifelé irányuló mozgást végeznek.

A 30 nemszövött szövedéknek a kapcsoló 24 horogelem horgaiból annyit kell beakasztania és megtartania, hogy a 20 rögzítőeszköz működőképes legyen. Ennek megfelelően a 30 nemszövött szövedék rostjainak vagy egyéb elemei számának annyinak kell lennie, hogy a 28 horgokat a 20 rögzítőeszköz kinyitásakor alkalmazott szétválasztóerő alkalmazásáig beakassza és megtartsa. Ezeknek a szerkezeti elemeknek olyan erőseknek kell lenniük, hogy ha a 20 rögzítőeszközre nem szándékolt nyitóerő hat, a horgokat megtartsa. A nemszövött anyagok specifikálására a nemszövött szövedékiparban szokásosan alkalmazott fentiekben ismertetett jellemzőket, például az alaptömeget, szálhosszúságot és denierértéket alkalmazzuk. A 36 rostok közötti nyitott tér és a rostok száma (legalább viszonylag) a szövedék alaptömegéből számolható. (Például egy kisebb alaptömegű nemszövött szövedék általában több nyitott térközt tartalmaz, mint az ugyanazon denierű és hosszú rostokat tartalmazó nagyobb tömegű szövedék.) A 22 befogadóelemben alkalmazható szövedék szilárdsága (legalább viszonylag) a szövedék alaptömegéből, a rostdenierből és a rostok összetételéből számítható.

A 22 befogadóelemhez jól alkalmazható nemszövött szövedék alaptömegének viszonylag kicsinek kell lennie azért, hogy a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai között megfelelő tér álljon rendelkezésre a 30 nemszövött szövedéken áthatoló kapcsoló 24 horogelem 28 horgainak elhelyezésére.

HU 217 594 Β

Megfelelő nemszövött szövedék a körülbelül 6-42 g/m², még előnyösebben a körülbelül 8,5-36 g/m² és a legelőnyösebben a 18-24 g/m² alaptömegű szövedék. Az alaptömeget vágószerszámmal megfelelő méretűre szabott mintákkal standard skálával mérjük. A minta alaptömegét a tömegéből és területéből számoljuk.

A minta sűrűségét, szükség esetén, alaptömegéből és vastagságától számoljuk.

A 30 nemszövött szövedék vastagságának vagy kengyelének akkorának kell lennie, hogy a 28 horgok 38 fejét a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai között megfogja. A 30 nemszövött szövedék tipikusan vastagabb (azaz nagyobb kengyelű, vagyis „jobban megemelkedik”), mint a 34 hátlap. Ez azért szükséges, mert elegendő helynek kell lennie a 38 fejek, és számos esetben a 28 horgok 40 nyaka legalább egy részének elhelyezésére. A 30 nemszövött anyag ezért úgynevezett „magas fekvésű” anyag.

A 30 nemszövött szövedékkengyel mérete a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai magasságának függvénye. Még specifikusabban a kengyel a 6. ábrán hl-gyei jelölt méret függvénye; ez a 28 horog 38 fejének magassága. A 30 nemszövött szövedék kengyelének legalább akkorának kell lennie, mint a 28 horgok 38 fejének hl magassága. Ez biztosítja, hogy a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai között mozgó 28 horgoknak befelé és kifelé is megfelelő tér álljon rendelkezésére.

A 30 nemszövött szövedék kengyele a 28 horgok teljes h magasságával azonos, vagy attól magasabb is lehet. Emiatt a 30 nemszövött szövedékkengyel méretének nincs rögzített felső határa. Bizonyos változatoknál a 30 nemszövött szövedékkengyelt úgy állítjuk be, hogy a 30 nemszövött szövedék összes kengyele a 28 horgok h magasságával körülbelül megegyezzen azért, hogy a 22 befogadóelem és a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai jól illeszkedjenek. A kengyelnek azonban előnyösen valamivel nagyobbnak kell lennie, mint a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai 38 fejének hl magassága. Ha a 30 nemszövött szövedék bármennyivel is nagyobb, az adott esetben kiképzett ilyen kengyelhez alkalmazott további anyag legnagyobb része valójában szükségtelen, és ezért veszteség.

A 30 nemszövött szövedék kengyelének például akkorának kell lennie, hogy a következő 3. részben ismertetésre kerülő méretű horgokat elhelyezze. Ha például a 28 horog teljes h magassága körülbelül 0,38-0,64 mm és a 38 fejek magassága körülbelül 0,3 mm, a 30 nemszövött szövedékkengyel általában körülbelül 0,38 mmtől 0,38 mm-ig vagy 0,64 mm-ig terjed. Egy másik változatban a 30 nemszövött szövedékkengyel mérete többé-kevésbé a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai méretének függvénye. így például arányosan kisebb 28 horgok alkalmazása esetén a 30 nemszövött szövedék kengyele a fentiekben ismertetett kengyelek méretének fele, negyede vagy ennél is kisebb lehet.

A 30 nemszövött szövedék előnyösen viszonylag hosszú 36 rostokat tartalmaz. Minél hosszabbak a 36 rostok, annál könnyebben köthetjük őket egymáshoz és a 34 hátlaphoz. Ha nagyon rövid rostokat alkalmazunk, ezek nagyszámú nem kötött laza rostot vagy részlegesen kötött rostot (például csak az egyik végén kötött rostot) tartalmazhatnak. Ezek a rostok nem képesek a 24 horogelem 28 horgaiba való beakadásra és megtartására.

Az ilyen 30 nemszövött szövedéket alkotó 36 rostok hossza a nemszövött szövedék előállítási eljárásának típusától is függ. Ha például kártolt nemszövött szövetet alkalmazunk, a szövedéket alkotó rostok hossza 1 cintől 13 cm-ig terjed. A rostok hossza előnyösen körülbelül 5-8 cm. Ha sodrott szövedéket alkalmazunk, a szövedékrostok vagy -szálak tipikusan folytonos hosszúságúak.

A nemszövött szövedék erősségének egyik meghatározó paramétere a rostok átmérője. Általában minél nagyobb a rostátmérő, annál erősebb a rost. Az alkalmazható maximális átmérő részben a 28 horgok által meghatározott 41 hézag méretétől függ. A leírásban alkalmazott „hézag” kifejezés a 38 horogfejek által kialakított nyílásokra vonatkozik. Ezek azok a részek, amelyek a rostokat vagy az egyéb szerkezeti elemeket megfogják. A 36 rostátmérő nem lehet olyan nagy, hogy a 28 horgok 38 feje ne tudjon beilleszkedni, és ne tudjon beakadni a 36 rostokba. A jelenleg beszerezhető horogelemekhez alkalmas 30 nemszövött szövedéket alkotó 36 rostok deniere tipikusan körülbelül 3-9 és még előnyösebben körülbelül 3-6. Ha a horogelem a jelenleg kapható 28 horgokat tartalmazó horgoknál lényegesen kisebb horgokat tartalmaz, a rostdenier lehet körülbelül 0,5-15 vagy ettől kevesebb is. Olyan rostok is megfelelhetnek, amelyek deniere körülbelül 0,5-1,0 vagy ettől kisebb. Ezeket „mikro” denieres rostoknak nevezzük. (A denieregység a fonalfinomság jellemzésére szolgáló következő érték: a rost 9000 méterenként meghatározott grammokban kifejezett tömege. Ennek megfelelően egy 100 denieres fonal finomabb, mint a 150 denieres.)

Fontos a 30 nemszövött szövedék 36 szerkezeti elemeinek orientálása is. Az előnyös 30 nemszövött szövedékben a rostokat elsődlegesen egy irányban helyezzük el.

A 2. ábrán látható, hogy ha a 22 befogadóelemet egy 50 eldobható pelenkában lévő 20 rögzítőeszközhöz alkalmazzuk (ennek egy részét mutatjuk be az ábrán), a 30 nemszövött szövedék 36 rostjainak az 50 pelenka széleihez viszonyított iránya is fontos. A 30 nemszövött szövedék 36 rostjait előnyösen úgy orientáljuk, hogy az 50 pelenka 60 hosszirányú széleivel általában párhuzamosak legyenek.

A 30 nemszövött szövedék 36 rostjainak ilyen orientálása teszi lehetővé, hogy a 28 horgok a legnagyobb mértékben ellenálljanak a pelenka 20 rögzítőrendszerére tipikusan ható erők hatására létrejövő szétválásnak. Ezek az erők általában a rögzítőelemek határfelületének síkjában, a pelenka szél végeivel párhuzamosan hatnak.

A 36 rostok fentiekben ismertetett irányú elrendezésének előnyeit ahhoz a változathoz hasonlítva értékelhetjük, amelynél a rostok az 50 pelenka 60 hosszirányú széleire merőlegesek. Ebben a kevésbé kívánatos esetben a 36 rostok az erőkkel azonos irányban (vagy

HU 217 594 Β irányukkal párhuzamosan) helyezkednek el. Ebben az esetben a 36 rostok nem képesek a kapcsoló 24 horogelem 28 horgainak megfogására.

Egyéb változatokban, amelyeket például az 1-3. ábrákon mutatunk be, elsősorban a magasabb fekvésű 30 nemszövött anyagot igénylő változatok esetén a 36 rostok véletlenszerű elrendezésűek. Ha a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai véletlenszerűen helyezkednek el, a 36 rostok keresztbe-kasul állnak, az egyik a másikra rakódik, és így kiemelkedést (vagy magaslatot) alkot. Ez a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai számára további teret képez, amelyet ezek elfogadhatnak, ha a 24 horogelem a 22 nemszövött befogadóelembe behatol.

A különböző zónákban lévő rostok orientálása farakásra hasonlít. Ha néhány fatuskó egymás mellett fekszik, a facsoport magassága a fatuskók átmérőjével azonos. Azonban, ha a fatuskókat különböző irányban helyezzük el, például halmozzuk (például egy fáskamrában), a rakás magassága a felrakott fatuskók átmérőjének összegével azonos.

A 30 nemszövött szövedék 36 rostjai előnyösen további magasságba is „hullámosíthatók”. A leírásban alkalmazott „hullámosított” kifejezés olyan rostokra vonatkozik, amelyeket hosszúságuk mentén összehajtogatunk vagy hullámosítunk. A 36 rostok összehajtogatását (előnyösen a kártolás vagy hasonló művelet előtt) bármilyen megfelelő ipari eljárással végezhetjük. Az ilyen 30 nemszövött szövedék 36 rostjai előnyösen legalább körülbelül 4 hajtás/cm és még előnyösebben legalább átlagban körülbelül 5,5 hajtás/cm hajtogatást tartalmaznak.

A 30 nemszövött szövedékek bármilyen megfelelő anyagból készülhetnek. Ilyen anyagok például a poliészterek, például a poli(észter-tereftalát) vagy PÉT, polietilén, polipropilén vagy ezek megfelelő anyagokkal alkotott kombinációi. így például megfelelő nemszövött szövet lehet két különböző típusú anyag keveréke is (például poliészter és polipropilén rostkeverék). Más esetben a megfelelő 30 nemszövött szövet készülhet olyan rostból is, amely egynél több anyagot tartalmaz (például polipropilénnel bevont poliészterrost). Az ilyen nemszövött szövedékhez alkalmas megfelelő poliészterrost lehet például a Hercules, Inc., Wilmington, Deleware által a T-181, T-182 és T-196 kereskedelmi néven forgalmazott termék.

A találmány szerinti 22 befogadóelem szempontjából fontos a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai közötti rostkötések száma. A 30 nemszövött szövedék rostjai közötti 42 kötések által kialakított kötéshelyek a 28 horgok elhelyezésére szolgáló 36 rostok szétnyomódását csökkentheti. Ezen túlmenően a 30 nemszövött szövedékben kialakuló feleslegben lévő belső rostkötések zavarják a 28 horgok belépését.

A belső rostkötések száma a 22 befogadóelem előállításakor alkalmazott nemszövött anyag típusától is függ. A 22 befogadóelem előállítása során a 30 nemszövött szövedék kezdetben nem kötött, később kötött is lehet. így például a 22 befogadóelemet úgy is előállíthatjuk, hogy egy laza rostokból álló nem kötött réteget egy hátlaphoz kötjük. Ebben az esetben nem biztos, hogy kialakulnak a belső rostkötések.

Az egyszerű előállíthatóság érdekében azonban előnyös lehet a kereskedelemben kapható előkötött szövedékek alkalmazása. Ha a 22 befogadóelemet előkötött nemszövött szövedékből állítjuk elő, akkor ebben az esetben a belső rostkötések a nemszövött szövedék területének kevesebb, mint 10%-át, előnyösen kevesebb, mint 6%-át és a legelőnyösebben kevesebb, mint 2,5%át foglalhatják el. Ezzel biztosíthatjuk, hogy a 42 belső rostkötések ne zavarják a kapcsoló 24 horogelem 28 horgainak áthatolását.

A belső rostkötések %-os mennyiségét előnyösen a 30 nemszövött szövedék reprezentatív mintájának mikroszkópos vizsgálatával mérjük. (A következőkben ismertetésre kerülő eljárást előnyösen a 30 nemszövött szövedék és a 34 hátlap közötti kötések által elfoglalt terület %-os mérésére alkalmazzuk. Ebben az esetben azonban a 30 nemszövött szövedék jellemzői helyett az egész 22 befogadóelem jellemzőit méljük.) A vizsgált minta mérete körülbelül 10,2 cm χ 10,2 cm. A mikroszkóp alatt vizsgált mintát közvetlenül a 31 első felületet kialakító oldal feletti területről vesszük. A minta teljes vastagságát képviselő 42 belső rostkötések mindegyikének síkmetszeti területét méljük. A területeket a mikroszkóp lencsék pontos skáláján mért 42 kötések méretének meghatározása után számoljuk ki.

A 42 kötések által képzett területek összegét osztjuk a minta területével. A kapott eredményeket %-os értékben adjuk meg. Ez a %-os érték a 42 belső rostkötések által elfoglalt terület. A találmány céljainak az az anyag felel meg, amelynél a minta minden 6,5 cm²-es szakasza a leírásban meghatározott értékek közé esik.

A 30 nemszövött szövedék előnyösen rugalmas anyag. A rugalmas 30 nemszövött szövedék különösen akkor kívánatos, ha a rögzítőeszközt eldobható abszorbens cikkben alkalmazzuk. Ez a tulajdonság lehetővé teszi, hogy a 30 nemszövött szövedékben lévő tér a 28 horgok számára még akkor is rendelkezésre áll, ha a 22 nemszövött befogadóelemet a gyártás, csomagolás és használat közben összenyomják.

Ha a 30 nemszövött szövedéket valamely eldobható abszorbens cikk rögzítőrendszerében alkalmazzuk, a szövedék anyagának viszonylag lágynak kell lennie, hogy még a viselő bőrével érintkezve is kényelmes maradjon.

A lágy 30 nemszövött szövedék úgy állítható elő, ha úgynevezett „bőrkímélő” felületű anyagból állítjuk elő. Az ilyen kialakítást számos eljárással végezhetjük. A 4. ábrán látható 30 nemszövött szövedéket például úgy állíthatjuk elő, hogy a 31 első felületét bizonyos mennyiségű alacsony denierű, például körülbelül 0,5-5 denierű, előnyösen körülbelül 3 denierű rostokból állítjuk elő. Az alacsonyabb denierű rostok ugyanis finomabbak, ezért a viselő számára finomabb, kevésbé durva felületet biztosítanak. A finom rostok a 31 felületen bármilyen, például rétegalakban is elrendezhetők.

A 30 nemszövött szövedéket számos különböző eljárással állíthatjuk elő. Készülhet például kártolt vagy sodrott kötésű szövedékből. Ezek a nemszövött szöve8

HU 217 594 Β dékek bármilyen ipari kártoló vagy sodrott kötést előállító eljárással előállíthatók.

Megfelelő 30 nemszövött szövedékként alkalmazhatjuk például a Veratech Nonwoven Group of the International Paper Company, Walpole, Massachusetts által előállított és a leírásban ismertetett jellemzőjű (például bázistömegű, rostdenierű és összetételű) és kártolt nemszövött szövedékeket.

(Az anyagban lévő belső rostkötések mérését azonban a fentiekben ismertetett eljárással mérjük.) A 22 befogadóelem különböző egyéb változataihoz jól alkalmazható kártolt nemszövött szövedéket pelenkák és egyéb eldobható cikkek felső rétegeként alkalmazzuk (a fentiekben ismertetett jellemzők biztosításával).

Megfelelő sodrott kötéssel előállított nemszövött szövedékként alkalmazhatunk például Nonwovens Division of the James River Corporation, Simpsonville, South Carolina által gyártott termékeket. (Hangsúlyozzuk azonban, hogy a leírásban ismertetett anyagok mindegyike a rögzítőeszközökben szokásosan alkalmazott anyag.)

A 34 hátlapot a 30 nemszövött szövedék alatt helyezzük el. A 34 hátlap a 30 nemszövött szövedék alapjául szolgál. A 34 hátlap az a felület, amelyhez a többi zónát rögzítjük. Ezt azonban nem minden esetben alkalmazzuk. Az olyan változatban, amely hátlapot nem tartalmaz, a 30 nemszövött szövedék közvetlenül az alapanyaghoz köthető (és a terméknek ahhoz a felületéhez, amelyhez a 22 befogadóelem kapcsolódik), és ez az alapanyag a hátlapként szolgál.

A 34 hátlaphoz számos anyag alkalmazható. A 34 hátlap előnyösen olyan típusú anyag, amelyen a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai nem hatolnak át. A 34 hátlap lehet például a 8. ábrán bemutatott fólia vagy nemszövött szövedék vagy a 9. ábrán bemutatott szövött anyag. A 34 hátlap általában rétegezett anyag, tipikusan fólia. Készülhet poliészter, polietilén vagy polipropilén vagy egyéb megfelelő anyagokból.

Ilyen anyagok a kereskedelemben beszerezhető vékony (például 0,02-0,08 mm vastag) poliészter-, polietilén- vagy polipropilénfóliák. Megfelelő ilyen anyagok a Food and Consumer Packing Group of the James River Corporation (Cincinnati, Ohio) gyártmányú, JR-136 kereskedelmi nevű termékek.

Ha ez az anyag egy eldobható pelenka hátlapja, a fentiekben ismertetett hasonló anyagok alkalmazhatók, tipikusan azonban polietilént alkalmazunk.

A 30 nemszövött szövedék és a 34 hátlap társítása bármilyen megfelelő eljárással történhet.

A társítást előnyösen úgy végezzük, hogy a 30 nemszövött szövedéket egyszerűen a 34 hátlaphoz hegesztjük. A „hegesztés” kifejezésen azt értjük, hogy a 34 hátlapot harmadik anyag alkalmazása nélkül rögzítjük. A 30 nemszövött szövedék és a 34 hátlap rögzítését ezzel az eljárással olvasztással vagy öntéssel végezzük.

Az elemek egymáshoz rögzítésére alkalmazott eszközök (44 kötőeszközök) tulajdonságainak ki kell elégíteniük néhány feltételt. A 44 kötőeszközök nem foglalhatnak akkora helyet, amely zavarná a kapcsoló horogelem 28 horgait a 30 nemszövött szövedéken való áthatoláson és az abban való tartózkodásban.

A 30 nemszövött szövedék és 34 hátlap közötti kötéseknek olyanoknak kell lenniük, hogy a 22 befogadóelem kialakítása után a 42 belső rostkötések, valamint a 30 nemszövött szövedék és 34 hátlap közötti kötések által elfoglalt összes felülnézeti felület (az „összes kötési terület” vagy egyszerűen összes terület) a 22 befogadóelem területének körülbelül 10-18%-a. Az összes kötési terület meghatározását a 42 belső rostkötések által elfoglalt %-os terület meghatározására a fentiekben ismertetett eljárással végezzük. (Ekkor azonban a számításoknál a 46 kötött részek által elfoglalt területet is figyelembe kell venni.)

A 44 kötőeszközöknek annyira erőseknek kell lenniük, hogy a 28 horgok behatolásakor ne a teljes 30 nemszövött szövedék váljon szét a 34 hátlaptól. A 44 kötőeszközök a 30 nemszövött szövedéket alkotó 36 rostoktól erősebb vagy gyengébb 46 kötési pontokat vagy kötési területeket alkothatnak. A találmány egyik előnyös változatában a 46 kötési pontok a 30 nemszövött szövedék 36 rostjaihoz képest annyira erősek, hogy viszonylag merev horgok alkalmazásakor egy adott kötési terület fellazítása helyett inkább a 30 nemszövött szövedék rostjai hibásodnak meg.

A 46 kötési pontok fenti típusú megerősítését a következőképpen végezhetjük. Ha a 30 nemszövött szövedéket hegesztéssel kötjük a 34 hátlaphoz, a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai „lehajtanak” (vékonyabbá válnak). Ezeket az elvékonyodó helyeket a 4A. ábrán számmal jelöljük. Ez azt jelenti, hogy a 36 rostok az egyedi kötési területeknél, 46 kötési pontoknál vékonyabbak, mint a rostok hossza mentén lévő egyéb helyeken. Ez azért alakul ki így, mert a 36 rostokat alkotó anyagok bizonyos része a kötések kialakulásakor megömlik, és emiatt a 36 rostok átmérője a kötéshelyeknél csökken. Ilyen esetekben a 36 rostok a 46 kötési pontoknál, a 37 lehajolt helyeken tönkremennek.

Ez a szerkezet (amelynél a 46 kötési pontok erősebbek, mint a 30 nem kötött szövedék 36 rostjai) előnyösebbek azoknál a szerkezeteknél, amelyeknél a 46 kötési pontok a 30 nemszövött szövedék 36 rostjainál gyengébbek. Az előbbi esetben, merev horgok alkalmazásakor, a 28 horgok a 46 kötési pontok közelében lévő 36 rostok meghibásodásakor általában inkább elengednek, mint meghajolva szabadon engednék a 36 rostokat. Az előnyös szerkezetnél a 28 horgok elengedése esetén tipikusan csak egy 36 rost szakad el. Ennek eredményeként a 28 horgok elengedésekor a 22 befogadóelem csak minimális meghibásodást szenved. A 20 rögzítőeszköz következő zárásakor még mindig elegendő számú 36 rost áll rendelkezésre a 28 horgok megfogásához.

Abban az esetben pedig, ha a 46 kötési pontok a 22 befogadóelem leggyengébb részei, a 20 rögzítőeszköz kinyitásakor minden egyes merev horog el tud szakítani néhány 46 kötési pontot. Ez azt eredményezi, hogy a 30 nemszövött szövedék összes 36 rostja majdnem teljesen vagy teljesen leválik a 34 hátlapról. Ebben az esetben a 28 horgok beakasztására alkalmas rögzített

HU 217 594 Β rostok száma jelentős mértékben lecsökken. Ezen túlmenően az ilyen laza rostok a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai áthatolásához szükséges nyitott teret is zavarják.

A 44 kötőeszköz lehet például ultrahangos kötés, hő/nyomó kötés vagy ragasztás.

A 44 kötőeszköz típusát bizonyos mértékben a 30 nemszövött szövedék és a 34 hátlap anyagainak típusa is befolyásolja. Ez különösen akkor igaz, ha a 44 kötőeszköz ultrahangos vagy hő/nyomó kötés. Ha ezt a kétfajta 44 kötőeszközt alkalmazzuk, a 30 nemszövött szövedék és a 34 hátlap anyagainak legalább annyira kompatibilisnek kell lenniük, amennyire az anyagok típusa és olvadási hőmérséklete megkívánja. A „kompatibilis” kifejezés azt jelenti, hogy az anyagokat egybe lehet építeni.

Ha az anyagokat „hasonló” anyagokként jellemezzük, ez azt jelenti, hogy ezek az anyagok általában azonos anyagból, például polipropilénből készülnek. A hasonló anyagok fogalmához tartoznak azonban az ilyen anyagok különböző típusaiból felépülő anyagok is, ilyenek például a különböző polipropilénből készült anyagok.

Fontos a 46 kötési pontok elrendezésmintája is. Az elrendezésminta a különböző zónákban alkalmazott anyagoktól függően lehet folytonos, szaggatott vagy pontszerűen kötött.

A folytonos minta gyakran azért előnyös, mert így a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai a legvalószínűbben helyben rögzítődnek.

Olyan szaggatott mintát is előállíthatunk, amely a 46 kötési pontok között viszonylag kis térközöket vagy megszakításokat hoz létre. Ilyen kötési mintát mutatunk be a 7. ábra bal felső sarkában a találmány alátámasztására. Ez a minta azonban nem kizárólagos megoldás. A 46 kötési pontok közötti 46’ megszakításoknak viszonylag olyan kicsiknek kell lenniük, hogy a 30 nemszövött szövedékben csak viszonylag kevés 36 rostnak legyen nem kötött laza vége. Feltételezzük, hogy a 46’ megszakításokat tartalmazó 46 kötési pontok megszakításainak kisebbnek vagy egyenlőnek kell lennie a 30 nemszövött szövedék rostjainak legkisebb átmérőjénél. Megfelelő lehet a kötési területek között nagyobb 46’ megszakítások alkalmazása is. Bizonyos esetekben például a 46 kötési pontok közötti 46’ megszakítások a 30 nemszövött szövedék rostjainak legkisebb átmérőjének 1,5-szörösei vagy akár 5-szörösei (vagy még többszörösei) lehetnek.

Ha ilyen megszakításos kötési mintát alkalmazunk, a másik fontos figyelembe veendő szempont a 46’ megszakítások gyakorisága. Ha a 46’ megszakítások túl gyakoriak, túl sok laza nem kötött végű 36 rost alakul ki. A 46 kötési pontok előnyösen hosszabbak (nagyobb helyet foglalnak el) a kötött minta mindegyik megszakítás határa mentén, mint a 46’ megszakítások.

A 46 kötési pontok előnyösen szabályos kialakításúak. A megfelelő kötőminták folytonos határvonallal záródnak. A határvonal lehet görbe, például szinuszos, vagy elrendezhető rácsosán, különböző meghatározott geometriai alakzatokban, például négyszög-, téglalap-, hatszög-, rombusz- vagy köralakban. Az így kialakított 22 befogadóelem viszonylag egyenletesen megtartó tulajdonságokkal jellemezhető.

A 46 kötési pontoknak megfelelően közel kell lenniük egymáshoz azért, hogy a 30 nemszövött anyag 36 rostjai viszonylag kevés nem kötött laza véget tartalmazzanak. Ennek biztosításához a 46 kötési pontok közötti távolságnak a 30 nemszövött szövedék 36 rostjainak átlagos hosszúságától kisebbnek, még előnyösebben körülbelül a felének kell lenniük. (A 46 kötési pontok közötti távolság nem azonos a megszakításos kötésminta 46’ megszakításaival.)

Előnyös kötésminta a 7. ábrán bemutatott rombuszminta. A rombusz mintában lévő „rombuszok” általában négyszögelemek, amelyek 45°-ban elfordulva rombusz alaknak látszanak.

A minta méreteit úgy alakítjuk ki, hogy a 46 kötési pontok közötti távolságnak legalább a kötési területek bizonyos részében nagyobbnak kell lennie, mint a kapcsoló 24 horogelem 28 horgai 38 feje síknézeti méretének.

A találmány szerinti horogelemek egy részénél megfelelően alkalmazható rombusz kötőminta részletesebb ismertetése a következő. Jól alkalmazható méretű minták méretei következők: Körülbelül 0,6χ0,6 cm, körülbelül 1 χ 1 cm, körülbelül 1,3 χ 1,3 cm és körülbelül 2 χ 2 cm.

A 46 kötési pontok keresztmetszetének Bw szélessége a 7. ábrán bemutatottaknak megfelelően változhat. A fentiekben ismertetett rombusz kötőminták esetén a megfelelő kötési szélesség (a 34 hátlapnál mérve) körülbelül 0,76 mmx 1,3 mm).

A 3. ábrán bemutatott kötések keresztmetszetén látható, hogy a 22 befogadóelem 31 első felületétől a 33 második felületig fokozatosan vékonyodik. Ez a vékonyodó szélesség a kötés keresztmetszetében elsősorban a 22 befogadóelem előállításánál kialakított kötésekhez alkalmazott mintahengerek élettartama és költségei szempontjából lényegesek (például kisebb költséggel lehet előállítani az ilyen kötések kialakításához alkalmas elvékonyított mintás felületeket).

Megjegyezzük, hogy az ábrákon bemutatott 22 befogadóelem-változatokat csak bemutatás céljából ismertetjük. Az ismertetett különböző típusú nemszövött szövedékek és hátlapok még számos, a rajzokban ismertetett példákhoz hasonló változatban kombinálhatok, tehát a 22 befogadóelem nem korlátozódik csupán a rajzokon ismertetett változatokra.

A találmány tárgya a fentieknek megfelelően tépőzáras rögzítőeszközökhöz alkalmazható, olcsó befogadóelem. A 22 befogadóelem olyan 30 nemszövött szövedéket tartalmaz, amely különösen jól alkalmazható kapcsoló 24 horogelem 28 horgaiba való beakasztáshoz. A 22 befogadóelemhez nem szükséges speciálisan kialakított hurok a kapcsoló horogelem horgaiba való beakadáshoz. Ennek megfelelően a találmány szerinti befogadóelem nem tartalmaz viszonylag drága, hagyományos horogelemeket.

A 20 rögzítőeszköz a fentiekben ismertetett tulajdonságok miatt különösen jól alkalmazható eldobható

HU 217 594 Β cikkek, például csomagolások, eldobható abszorbens termékek vagy eldobható burkolatok előállítására. A 22 befogadóelem még jobban alkalmazható az eldobható cikkekhez, mert ezek nyitása és zárása sokkal kevésbé gyakori, mint az újrahasználható termékek esetén. A 22 befogadóelemmel szemben általában csak az a követelmény, hogy korlátozott számú biztonságos zárást tegyen lehetővé (például maximum 10-20 zárást).

Meg kell jegyeznünk, hogy ha a 22 befogadóelemet tartós cikkekhez vagy egyéb területen alkalmazzuk, sokkal erősebb anyagból is előállíthatjuk. Ezt például úgy valósítjuk meg, hogy növeljük a 36 rostok átmérőjét vagy denierét, a 36 rostokat jobban odaerősítjük a 34 hátlaphoz vagy a 28 horgok számához képest növeljük a szerkezeti elemek sűrűségét. Ezek a változtatások azonban növelik a 22 befogadóelem költségeit.

Más változatoknál a rögzítőeszköz egyéb tulajdonságai is változhatnak. Például, ha a 24 horogelem megfelelően rugalmas egyedi 28 horgokat tartalmaz, kisebb rostátmérőjű vagy gyengébb rostokat tartalmazó 22 befogadóelemet alkalmazhatunk. Ilyen esetben a 28 horgok a 30 nemszövött szövedék 36 rostjaival alkotott mechanikus kötést a 36 rostok elszakadása előtt elengedhetik. Azaz a horgok a rögzítőeszköz kinyitásának „lazító mechanizmusa”-ként szolgálhatnak.

A 22 befogadóelemet törékenyebb horgokat tartalmazó, olcsóbb horogelemmel együtt is alkalmazhatjuk. Az ilyen esetekben a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai „meghibásodó mechanizmusként” szolgálnak, amelyek a rögzítőeszköz kinyitásakor lehetővé teszik a 28 horgok elengedését.

3. A kapcsoló horogelem

A kapcsoló 24 horogelem a mellékelt rajzokon számos helyen látható.

A leírásban alkalmazott „horogelem” kifejezés a 20 rögzítőeszköz olyan részeire vonatkozik, amely behatolóelemeket, például 28 horgokat tartalmaz. A „horog” kifejezés nem kizárólagos jelleggel minden olyan, a szakterületen ismert bármely alakú kapcsolóelemre vonatkozik, amelyet valamely rögzítőanyagban vagy a találmány szerinti 22 befogadóelemben komplementer hurokrögzítő anyagba beakasztva szokásosan alkalmazunk.

A 24 horogelem tartalmaz egy 27 első felületből és egy 29 második felületből álló 26 alaplapot, és nagyszámú 28 behatolóelemet, amelyek a 26 alaplap 27 első felületéből ágaznak ki.

A bemutatott 28 behatolóelemek mindegyike előnyösen egy 40 nyakat a 26 alaplap egyik végén és a 26 alaplapon lévő szár túlsó végén egy 38 fejet tartalmaz.

A találmány szerinti 22 nemszövött befogadóelem 24 horogeleme hagyományos horoganyagokból készülhet. Ezek az anyagok azonban nem korlátozódnak csak a rugalmas, hajlékony horoganyagokra, hanem lehetnek kevésbé költséges törékenyebb horoganyagok is.

A többrétegű 22 befogadóelem 24 horogelemeinek 28 horgai a 38 tompa fejekkel lehetnek ellátva. A 28 horgok 38 fejrésze a 6. ábrán látható 28 horgok 39 csúcsánál tompa. Ha 22 befogadóelem és a komplementer 24 horogelem egymással szemben helyezkedik el, a 39 csúcs először a 22 befogadóelemmel érintkezik. Ezt a részt azért nevezzük a 28 horog csúcsának, mert ez a rész van a legnagyobb távolságra a 24 horogelem 26 alapszövetétől. A leírásban alkalmazott „tompa” kifejezés azt jelenti, hogy a 39 csúcs nem éles éllel végződik. A 28 horog 39 csúcsa olyan tompa fejjel végződik, amely általában lekerekített, lapos vagy egyéb, éles kiszögellést nem tartalmazó forma.

A találmány szerinti 22 befogadóelemhez nem szükséges speciálisan kiképzett, merev, éles horgok alkalmazása. Azonban ehhez a 22 befogadóelemhez minden lehetséges horogkialakítás, például éles horog is alkalmazható.

Egy ilyen, megfelelően alkalmazható 24 horogelem lehet például olyan kialakítású, amelyben egy nemszövött hátlapból nagyszámú megfelelő formájú behatolóelem ágazik ki. Ilyen például a Minnesota Mining and Manufacturing Company, St. Paul, Minnesota gyártmányú, Scotchmate kereskedelmi nevű termék. A behatolóelem bármilyen ismert formájú, például T vagy gomba alakú lehet. Egy különösen előnyös horogelemet ismertetnek például a 4 846 815 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban vagy a 0 381 087 számú, európai szabadalmi bejelentésben.

(Megjegyezzük, hogy a horogelem különböző részeit a leírásban alkalmazott meghatározásoktól eltérően is jelölhetjük. Azonban a leírás mellékleteként közölt rajzokon ábrázolt horogelemrészek jól összehasonlíthatók a hivatkozott leírások rajzmellékletein közölt megfelelő részekkel.)

A 24 horogelem a legkülönbözőbb anyagokból előállítható. Megfelelő anyag például a nejlon, poliészter, polipropilén vagy ezek bármilyen kombinációja.

A 28 horgok 38 fejének méretei meghatározzák a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai közötti nyitott térközök méreteit. A következőkben néhány olyan 28 horogméretet ismertetünk, amelyek jól alkalmazhatók a találmány szerinti 22 befogadóelemhez. Ezek a példák azonban nem kizárólagos jellegűek.

Egy megfelelő 24 horogelem T alakú 28 horgainak mérete a következő: a fej L hosszúsága: körülbelül 1 mm; W szélessége körülbelül 0,2 mm és hl magassága körülbelül 0,3 mm. Ha ilyen típusú horogelemet alkalmazunk a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai közötti nyílások méreteinek, hogy átlyukasztás nélkül könnyen áthatoljanak, valamivel nagyobbaknak kell lenniük, mint körülbelül 0,2 χ 1 mm. A 32 távolságtartó zóna kengyelének nagyobbnak kell lennie, mint körülbelül 0,3 mm.

Egy másik megfelelő 24 horogelem 28 horgainak alakja egy fordított J betű. (Az ilyen 24 horogelem 28 horgai a kandiscukor alakjára hasonlítanak.) Egy másik változatban a horgok egy fordított L betűre hasonlítanak. Ezeknek a horgoknak a méretei a következők lehetnek: a fej L hossza körülbelül 0,5 mm; w szélessége körülbelül 0,2 mm; és hl magassága körülbelül 0,3 mm. Ha ilyen típusú horogelemet alkalmazunk, a 30 nemszövött szövedék 36 rostjai közötti nyílások méreteinek, hogy átlyukasztás nélkül könnyen áthatoljanak, valamivel nagyobbaknak kell lenniük, mint körül11

HU 217 594 Β belül 0,2 χ 0,5 mm. A 32 távolságtartó zóna kengyelének nagyobbnak kell lennie, mint körülbelül 0,3 mm.

Egy még további változatban a 24 horogelem horgai a fentiekben ismertetett horgok méreteinek ’zá-étől Άéig terjedő méretűek vagy ettől is kisebbek lehetnek.

4. A tépőzáras rögzítőeszköz alkalmazási példái

A találmány szerinti 20 rögzítőeszköz különösen eldobható cikkek, elsősorban eldobható abszorbens termékek rögzítőeszközeként alkalmazható.

A leírásban alkalmazott „eldobható abszorbens termék” kifejezés olyan cikkekre vonatkozik, amelyek a testfolyadékok abszorbeálására és megtartására alkalmasak. Ezek a termékek a viselő testén vagy ennek közelében elhelyezve képesek a testből távozó folyadékok abszorbeálására és megtartására.

A leírásban alkalmazott „eldobható” kifejezés olyan termékekre vonatkozik, amelyek egyetlen használat után eldobásra kerülnek (azaz nem kerülnek mosásra vagy újrahasznosításra). Ilyen eldobható cikk például a pelenka, inkontinens ruhadarab, egészségügyi betét, élőké vagy kötés.

A 10. ábrán bemutatott 20 rögzítőeszköz egy előnyös eldobható cikk, az 50 eldobható pelenka rögzítőrészét képezi. A leírásban alkalmazott „pelenka” kifejezés olyan csecsemőknél vagy inkontinens személyeknél alkalmazható ruhadarabra vonatkozik, amelyet a viselő lába között áthúzva a csípője körül rögzítünk.

Az 50 eldobható pelenka tartalmaz egy 52 belső felületet (vagy testfelületet) és egy olyan 54 külső felületet (vagy ruhafelületet), amely viseléskor a viselő ruházatával érintkezik. Az 50 pelenka két csípőrészt, az 56 első csípőrészt és az 58 második csípőrészt, és kétkét egymással szemben lévő 60 hosszirányú szélrészt és 62 keresztirányú szélrészt tartalmaz.

Az 50 eldobható pelenka részét képezi az 51 törzsrész és egy mechanikus rögzítőrendszer, például szalagnyelv rögzítőrendszer vagy egyszerűen 72 „rögzítőrendszer”. Az 50 pelenka 51 törzsrésze a folyadékáteresztő 64 felső rétegből, a 66 abszorbens magból, a 68 hátlapból és a 70 rugalmas elemből áll. A 64 felső réteg, a 66 abszorbens mag, 68 hátlap és a 70 rugalmas elem bármilyen jól ismert elrendezésű lehet.

A találmány szerinti rögzítőeszköz megfelelően alkalmazható például a 26 151 számú, amerikai egyesült államokbeli újraengedélyezett szabadalmi leírásban, a 3 860 003, 4 695 278, 4 834 735 és a 4 909 803 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban ismertetett pelenkákhoz. Megjegyezzük azonban, hogy a találmány szerinti 20 rögzítőeszköz alkalmazása egyik specifikus szerkezetű vagy elrendezésű termékkel sem kizárólagos.

Az 50 pelenka 72 rögzítőeszköze egyéb elemek mellett előnyösen a találmány szerinti 20 rögzítőeszközt tartalmazza. A 72 rögzítőeszköz bármilyen jelenleg alkalmazott elrendezésű és szerkezetű lehet. A 72 rögzítőrendszer nyelv típusú, előnyösen szalagnyelv típusú rögzítőrendszer.

A szalagnyelv rögzítőrendszer bármilyen jelenleg alkalmazott elrendezésű és szerkezetű lehet. Előnyös szalagnyelv típusú rögzítőrendszer például a 3 848 594 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett Y szalagnyelv rögzítőrendszer; a 0233704-A számú európai közzétételi iratban ismertetett rendszer; vagy a fentiekben hivatkozott 4 846 815 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett rögzítőrendszer; és a 4 963 140 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett rögzítőrendszer.

A 72 rögzítőrendszer 22 befogadóeleme a pelenka törzsrészének egyik felületén vagy egyéb megfelelő helyen elhelyezve egy úgynevezett belső rögzítőelemet képező elemet, például tapaszt is tartalmazhat. Ilyen előnyös változatot ismertetnek a 4 699 622 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban.

A 10. ábrán bemutatott 72 szalag rögzítőeszköz a találmány szerinti 20 rögzítőeszközhöz alkalmazható rögzítőrendszer egyik nem kizárólagos megvalósítási lehetősége. Ez a 72 rögzítőrendszer egy 74 szalagnyelvet és ezen elhelyezve egy 72a elsődleges rögzítőelemet és egy 72b másodlagos rögzítőelemet vagy „fogadóelem”-et tartalmaz. A 72a elsődleges rögzítőelem mechanikusan rögzíti a 72b másodlagos rögzítőelemet.

A 72a elsődleges rögzítőelem előnyösen egy 24 horogelemet tartalmaz. A 24 horogelem tartalmazza a 74 szalagnyelvből kinyúló 28 horgokat. Az 50 eldobható pelenka egyik előnyös változatában a 72b másodlagos rögzítőelem tartalmazza a találmány szerinti 22 nemszövött befogadóelemet. Egy másik változatban a találmány szerinti 20 rögzítőeszköz elemeit fordítva helyezzük el úgy, hogy a 72a elsődleges rögzítőelem tartalmazza a 22 nemszövött befogadóelemet és a 72b másodlagos rögzitőelem tartalmazza a 24 horogelemet.

Amint azt a 10. ábrán láthatjuk, a 22 nemszövött befogadóelem előnyösen az 50 pelenka 58 második csípőrészén helyezkedik el. Az 50 eldobható pelenka egyik előnyös változatában a 30 beakasztózóna 36 szerkezeti elemei egyetlen irányban sorakoznak. A 22 befogadóelemet úgy helyezzük el, hogy a 30 nemszövött háló 36 rostjai az 50 pelenka 60 hosszirányú széleivel párhuzamosak. Az ilyen orientáció a szerkezeti elemeket a 20 rögzítőeszközre alkalmazás közben kifejtett nyíróerőre merőleges irányba rendezi. A 36 rostok ebben az elrendezésben a maximális széthúzó- és nyíróerő elleni ellenállást fejtik ki. A 22 befogadóelem azonban az 58 második csípőrészen bármilyen irányba teqeszkedő 36 rostokkal együtt is alkalmazható.

Az 50 pelenkát úgy helyezzük el a viselőn, hogy az 56 első csípőrészt a viselő háta alá helyezzük, a pelenka maradék részét áthúzzuk a lába között úgy, hogy az 58 második csípőrész a viselő elején helyezkedjen el. Ezután a 74 nyelveket az 58 második csípőrész 54 külső felületén elhelyezett 22 befogadóelemmel szomszédosán helyezzük el úgy, hogy a 74 szalagnyelven elhelyezett horgok behatoljanak a 22 befogadóelembe az oldalzárás kialakítására.

A befogadóelem előállítási eljárása

A találmány szerinti 22 befogadóelem előállításának vázlatos rajzát all. ábrán mutatjuk be.

A találmány szerinti 20 nemszövött befogadóelem előállítására alkalmas 100 berendezés egy 102 első

HU 217 594 Β betáplálóeszközt és egy 104 második betáplálóeszközt tartalmaz, amelyek a 22 nemszövött befogadóelem 30 nemszövött szövedék és 34 hátlap komponenseit alkotó anyagokat betáplálják a rendszerbe.

A 100 berendezés egy préselt felület előállítására alkalmas elemet, a 110 préselőhengert (amely mintás is lehet) és egy üllőelemet, például a 112 üllőhengert is tartalmazhat. A 110 préselőhenger és a 114 üllőhenger egy közöttük elhelyezkedő 114 szorítórést alkot. A 114 szorítórésben a rendszerbe betáplált szövedék- vagy egyéb anyagrétegek egymáshoz kötődnek. A 124 kötött szövedéket ezután a 116 feltekerőhengeren a következő felhasználásra alkalmas formában feltekeqük. A következőkben a 100 berendezés egyedi részeit részletesen is ismertetjük.

All. ábrán 100 berendezéssel megvalósítható előnyös eljárásban a 22 nemszövött befogadóelem előállítását úgy végezzük, hogy a rendszerbe betápláljuk a nemszövött szövedék és hátlap kialakításához szükséges anyagokat, majd az anyagokat összekötjük. Az összekötést végezhetjük például tűzéssel, ragasztással, ultrahanggal és/vagy hő/nyomó eljárással.

Az anyagok összekötésére alkalmas előnyös eljárásban az anyagokat két olyan fűtött henger között vezetjük át, amelyek közül az egyik felülete mintázott, majd a kötőmintát az anyagokba nyomjuk. Egy ilyen hő/nyomó eljárást ismertetnek például a 4 854 984 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban (ebben olyan mintás hengert ismertetnek, amely a leírásban ismertetett feltételeket kielégítő kötési területek előállítására alkalmas).

A rendszerbe a 102 első betáplálóeszköz táplálja be a 30 nemszövött szövedékhez szükséges 118 első anyagot. A 118 első anyagként minden olyan anyagot alkalmazhatunk, amelyet a leírás 2. részében a 30 nemszövött szövedék előállításához alkalmas anyagként ismertettünk. Ennek megfelelően a 102 első betáplálóeszköz bármilyen olyan hagyományos eszköz lehet, amely a rétegező eljárások anyagbetáplálásához megfelelő. Ennek megfelelően a 102 első betáplálóeszköz lehet például menetet nem tartalmazó henger, szövedék, vagy szövetelőállító gép, mint például hagyományos kártológép, szövőszék vagy kötőgép, vagy egy olyan adagoló, amely egy réteg laza rostot táplál a rendszerbe.

Az eljárás előnyös megvalósításában a 102 első betáplálóeszköz sodrott rostokat táplál be a rendszerbe, vagy hagyományos eszközökkel előállítja ezeket. A 102 első betáplálóeszköz előnyösen egy réteg laza (azaz nem kötött), folytonos hosszúságú rostokat táplál be a rendszerbe. Ezek a laza rostok előnyösen egyenletesen rétegeződnek a megfelelő felületre. Ezek a rostok egy olyan felületre rétegeződhetnek, amely a 32 hátlap anyagát alkotja.

Egy másik változatban a 118 első anyag nem laza rostokból álló réteg, hanem kusza rostokat tartalmazó szövedék vagy kötött rostokat tartalmazó szövedék vagy szövött szövet.

nemszövött szövedék előállításához alkalmazott 118 anyag előnyösen megfelelően vastag vagy szerkezetében magasan épített azért, hogy a kapcsoló horogelem horgait elhelyezze. Ha nem így van, a 30 nemszövött szövedék előállításához alkalmazott 118 anyagot kell a befogadóelem előállítása alatt megemelni. Ilyen esetben az anyag megemelésére alkalmazott eszköz a berendezés része lehet. Ilyen eszközként alkalmazhatunk például all. ábrán a 128 tömbvázlattal ismertetett hagyományos redőző és hullámosító eljárást. Ebben az esetben azonban az eljárás az általában kevésbé előnyös külön lépést igényel.

Az első anyag betáplálásának módjától függetlenül a 118 első anyag (amely lehet szövedék vagy laza, nem kötött rostos anyag) szerkezeti elemeit előnyösen elsődlegesen a 118 első anyag rendszerbe való betáplálásakor a gépirányba orientáljuk. így olyan 36 rostokat tartalmazó 22 befogadóelem alakul ki, amely a kapcsoló horogelem horgainak megtartására előnyös kívánt egyetlen irányban orientált szerkezeti elemeket tartalmazza.

A leírásban alkalmazott „gépirány” (machine direction=MD) a berendezésen áthaladó 118 és 120 anyagok áramlási irányával párhuzamos irány. Az „átlós gépirány” (cross-machine direction=CD) kifejezés a gépirányra merőleges irány. Ezeket az irányokat a 11-12. és néhány további ábrán nyilakkal jelöljük.

A 34 hátlap kialakításához szükséges 120 második anyagot a 104 második betáplálóeszköz segítségével tápláljuk be a rendszerbe. A 120 második anyag minden olyan anyag lehet, amelyet a leírás 2. részében a 34 hátlap előállításához alkalmas anyagként ismertettünk. Ennek megfelelően a 104 második betáplálóeszköz bármilyen olyan eszköz lehet, amely a fentiekben ismertetett rétegezőeljárásba való megtáplálásra alkalmas.

Ennek megfelelően a 104 második betáplálóeszköz lehet például nem menetes henger, szövedék vagy szövet-előállító gép, például szövőgép, kötőgép, hagyományos kártológép vagy sodrógép.

A 34 hátlapot, amint azt a fentiekben ismertettük, csak adott esetben alkalmazzuk. Ha 34 hátlapot nem alkalmazunk, a hátlap szerepét az az anyag tölti be, amelyhez a 22 befogadóelemet csatlakoztatjuk. Emiatt a 120 második anyag az eldobható pelenkákhoz szokásosan alkalmazott anyag lehet.

Egy másik változatban a 10 ábrán bemutatott 100 berendezés a bemutatott megtáplálóberendezésekhez hasonló további megtáplálóberendezést, például a 106 harmadik megtáplálóberendezést is tartalmazhat a kettőnél több anyagból előállított nemszövött befogadóelem előállítására. Ilyen adott esetben alkalmazott megtáplálóeszközt alkalmazunk például a többrétegű 30 nemszövött szövedék előállítására. Egy további változatban pedig az egynél több rétegű ilyen anyagok előállítására a rendszerbe betáplált anyagok közül egyet vagy többet hajtogatásnak vetünk alá.

A préselt felület előállítására alkalmas elem bármilyen megfelelő elrendezésű lehet. így például alkalmazhatunk lemez vagy henger alakú prést, előnyösen mintás hengert, például a 110 mintás hengert. A 110 mintás hengert a 30 nemszövött szövedék és a 34 hátlap összekötésére alkalmazott 118 anyag összekötésére alkalma13

HU 217 594 Β zunk. A minta a 22 befogadóelem 46 kötési pontjainak kialakítására szolgál. A mintázatnak domborzatosnak kell lennie azért, hogy az eljárás alatt az első és második anyagnak csak viszonylag kis része nyomódjon össze. A 30 nemszövött szövedék első anyagából fennmaradó részt nem nyomjuk össze azért, hogy a 118 második anyag emelt jellege megmaradjon.

A minta segítségével a fenti 2. részben ismertetetteknek megfelelő kötés jön létre. A 46 kötési pontok közötti térnek akkorának kell lennie, hogy a kapcsoló 24 horogelem horgai könnyen áthatoljanak a 30 nemszövött szövedéken. Ez a tér a 30 nemszövött szövedékben alkalmazott rostok hosszához viszonyítva nem lehet túl nagy, és meghatározatlan számú nem kötött, laza végű rostoknak is maradniuk kell.

A 110 mintás hengerfelület részletes bemutatása a 12. ábrán látható. A felület 132 sávokat és 134 mélyedéseket tartalmaz. A 110 henger 132 sávjait és 134 mélyedéseit néhány tulajdonsággal jellemezzük. Ilyen tulajdonságok például a hengermélység vagy -mélyedés vagy a minta méretei. Ezek a tulajdonságok a 30 nemszövött szövedék és 34 hátlap kialakításához alkalmazott anyagok és a kívánt kötött minta függvényében változnak.

A 12. ábrán 110 mintás hengert az 1-3. ábrán bemutatott, előnyösen rombuszmintás kötésminta kialakításához alkalmazzuk.

A 134 mélyedés mélysége (vagy a 132 sáv magassága) általában nagyobb, mint a több réteg nemszövött szövedékének kialakításához alkalmazott 118 első anyag és bármilyen egyéb anyag kengyelmagassága összesen, mint az első és második anyag kengyelmagassága. A mélyedések mélysége a két anyag kengyelmagassága összegének tipikusan körülbelül 1,5-szöröse.

A 110 mintás hengeren lévő 132 sávok lényegében négyzet alakúak, amelyeket a keresztgépirányhoz képest 45°-kal elfordítva alkalmazunk. A négyzetek mérete bármilyen megfelelő méret lehet. A fentiekben ismertetett 2. részben bemutatott kötések kialakításához megfelelő méretek lehetnek például a következők: körülbelül 0, 6 χ 0, 6 cm²-es, 1 χ 1 cm²-es, 1,3 χ 1,3 cm²-es és 2x2 cm²-es. A 132 sávok szélessége például körülbelül 0,76 x 1,3 cm².

A 110 préselőhenger előnyösen fűtött henger. A hengerek, például a préselőhenger felfutési hőmérséklete a 30 nemszövött szövedék és 34 hátlap kialakításához szükséges anyagok függvénye. A bemutatott előnyös változatban az első és második anyag előnyösen polipropilén. Polipropilén alkalmazásakor a préselőhenger hőmérséklete körülbelül 155-168 °C.

Az üllőelem előnyösen egy sima felületű henger, mint például 112 üllőhenger. Előnyösen a 112 üllőhengert is fütjük. Ha a 22 befogadóelemet polipropilénből alakítjuk ki, a 112 üllőhengert körülbelül 104-110 °C-ra fütjük. A 112 üllőhenger a 110 préselőhengerrel ellentétes irányban forog (a két henger ellentétes forgásirányú).

Az első és második anyag összekötése akkor jön létre, ha az anyagok átmennek a 114 résen. Az összekötés akkor alakul ki, ha a 114 résnél a 110 és 112 hengerek az anyagokra hőt és nyomást fejtenek ki. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös változatában a hengerek forgási sebessége akkora, hogy a 124 kötött háló kialakulási sebessége körülbelül 30,5 m/perc legyen. A hengerek által a résnél kifejtett erő a gép keresztirányában mérve körülbelül 50-70 kg/cm.

A találmány szerinti eljárás egy másik változatában a 118 és 120 anyagok összekötését a hő és nyomás helyett ragasztó alkalmazásával végezzük. A ragasztóval kialakított kötési eljárásban a ragasztó alkalmazását bármilyen megfelelő ipari 108 ragasztóbetápláló eszközzel végezhetjük. A ragasztóbetápláló eszköz előnyösen olyan ragasztómintát alakít ki, amilyet a 110 mintás henger 132 sávjai. Az ilyen eljárásban a 110 mintás hengert egy második sima hengerrel helyettesíthetjük. Azonban a legtöbb esetben az az előnyös, ha a 110 mintás hengert úgy alkalmazzuk, hogy a 118 első anyag ne nyomódjon össze, és a 118 második anyag emelt jellege megmaradjon. Az ilyen ragasztóeljárást nyomás alkalmazása nélkül végezhetjük, előnyösen azonban a hengerekkel együtt nyomást is alkalmazunk.

Egy még további változatban a 110 és 112 hengereket ipari ultrahangos hegesztőberendezéssel helyettesítjük.

A befogadóelem előállításához alkalmas 124 szövedéket a 116 feltekercselőhengerrel tekercseljük fel. Ezután erről a hengerről levesszük a befogadóelemtekercset, és az adott horogelemmel ellátott tépőzáras rögzítőeszközben való alkalmazáshoz megfelelő méretűre vágjuk. A befogadóelem felvágott darabjait például eldobható pelenkához alkalmazzuk.

A találmány szerinti eljárás egy másik változatában a 116 feltekercselőhengert elhagyhatjuk, és a 124 szövedéket közvetlenül a pelenkagyártó sor megfelelő helyére továbbítjuk. A 124 szövedéket közvetlenül a pelenkaanyag szövedékes részén kialakított megfelelő helyre rögzíthetjük.

Ennek megfelelően a 22 nemszövött befogadóelem a hagyományos hurokelemekhez viszonyítva rendkívül olcsón előállítható. Ennél az eljárásnál nem szükséges az anyagok emelése vagy egyéb módon való kezelése a megfelelő hurkok kialakításához. Az eljárással előállított befogadóelem azért is olcsóbb, mert az előállítást kevesebb költséggel és a kötést a hagyományos tűzés, kötés, redőzés és/vagy hullámosítás helyett viszonylag egyenes továbbítást alkalmazó kötő- vagy rétegzőeljárással végezzük.

A leírásban ugyan a legtöbb találmány szerinti megoldást ismertetjük, nyilvánvaló azonban, hogy ezek különböző módosított változatai is a találmány tárgyát képezik. Megjegyezzük azt is, hogy a rögzítőeszköz fenti ismertetésében korlátokkal és határértékekkel megadott változatok az összes szűkebb korlátokkal és határértékekkel megadott változatokat is magukban foglalják, és ezek is a találmány tárgyát képezik. így például, ha a határértékeket körülbelül 6-42 g/m²-ben határozzuk meg, az összes szűkebb korlátokkal megadott változat, például a körülbelül 10-40 és körülbelül 20-30 g/m² értékekkel jellemzett változat is a találmány tárgyát képezi. Ennek megfelelően az igénypontokban megadott változatok minden módosított változata is a találmány tárgyát képezi.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Tépőzáras rögzítőeszközhöz (20) alkalmazható befogadóelem (22), amely egy alaplapból (26) kinyúló, tompa fejű egyedi horgokat (28) tartalmazó komplementer horogelembe (24) való beakadásra képes, és egy hátlapot (34) és egy nemszövött szövedéket (30) tartalmaz, a nemszövött szövedék (30) alaptömege 6-42 g/m², és térközzel elhelyezkedő, nagyszámú rostot (36) tartalmaz, a nemszövött szövedékben (30) a rostok közötti kötések (42) területe felülnézetben a nemszövött szövedék (30) teljes területének 10%-ánál kisebb, a nemszövött szövedék (30) és a hátlap (34) két szomszédos kötési pontja (46) között számos rosttal van kitöltve, azzal jellemezve, hogy a befogadóelem (22) külső felszínének felülete sík felület, a nemszövött szövedék (30) a hátlaphoz (34) a kötési pontokkal (46) úgy van hozzáerősítve, hogy a nemszövött szövedék (30) rostok közötti kötései (42) és a nemszövött szövedék (30) és a hátlap (34) közötti kötési pontok (46) által elfoglalt terület síkmetszete a befogadóelem (22) teljes felületének 10-18%-a.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti befogadóelem (22), azzal jellemezve, hogy a nemszövött szövedék (30) alaptömege 18-24 g/m², nagyszámú 0,5-15 denierű rostot tartalmaz; a nemszövött szövedék (30) rostok közötti kötései által elfoglalt síkmetszeti terület a nemszövött szövedék (30) teljes területének 6%-ánál kisebb; és a nemszövött szövedék (30) a hátlaphoz (34) a kötési pontokkal (46) úgy rögzített, hogy a nemszövött szövedékben (30) a kötési területek egymástól a rostok (36) hosszával legalább megegyező vagy annál kisebb, de legalább fele távolságban legyenek.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti befogadóelem (22), azzal jellemezve, hogy a nemszövött szövedék (30) rostjai hullámosítottak, és a nemszövött szövedék (30) rugalmas.
4. 4. Az 1., 2. vagy 3. igénypontok bármelyike szerinti befogadóelem (22), azzal jellemezve, hogy a nemszövött szövedék (30) rostjainak (36) legalább egy része a hátlaphoz (34) rögzített úgy, hogy a hátlap (34) közelében lévő rostoknak (36) lehajlórészeik vannak, és a komplementer horogelem (24) horgainak (28) eltávolítását elősegítően gyengítettek.
5. 5. Tépőzáras rögzítőeszköz (20), amely egy, az alaplapból (26) kinyúló nagyszámú horgot (28) tartalmazó horogelemből (24) és befogadóelemből áll, azzal jellemezve, hogy az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti befogadóelemet (22) tartalmazza.
6. 6. Az 5. igénypont szerinti rögzítőeszköz (20), azzal jellemezve, hogy a horogelem (24) horgai (28) a nemszövött szövedék (30) rostjainak mechanikus beakasztásából kilazulóan, és a nemszövött szövedék (30) a hátlap (34) közötti kötésekkel (42) szomszédos rostokat elszakítóan viszonylag merevek.
7. 7. Eldobható abszorbens cikk (50), amely a törzsrészén (52) elhelyezett mechanikus rögzítőeszközt tartalmaz, és a törzsrész (52) mindegyik hosszirányú szélével (60) szomszédosán egy nyelvrésze (74) van, mindegyik nyelvrész (74) legalább egy részén elhelyezkedően egy horogelem (24) van és a törzsrész (52) külső felületén (54) a horogelemmel (24) mechanikusan összekapcsolhatóan egy befogadóelem (22) van, azzal jellemezve, hogy a befogadóelem (22) az 1. vagy 2. igénypont szerinti befogadóelem (22).
8. 8. A 7. igénypont szerinti abszorbens cikk, azzal jellemezve, hogy a befogadóelem (22) nemszövött szövedékét (30) alkotó rostok az abszorbens cikk (50) hosszirányú széleivel (60) lényegileg párhuzamosak.