HU216489B

HU216489B - Féktuskó elfordulás ellen biztosított tartórugóval

Info

Publication number: HU216489B
Application number: HU9401254A
Authority: HU
Inventors: Helmut Rückert
Original assignee: Alfred Teves Gmbh.
Priority date: 1991-11-02
Filing date: 1992-09-19
Publication date: 1999-07-28
Also published as: TR27967A; DK0609245T3; SK279421B6; EP0609245B1; EP0609245A1; US6170618B1; SK380492A3; HUT69250A; DE59205129D1; PL173896B1; ES2082504T3; ZA927573B; WO1993009359A1; CZ282225B6; JPH07503301A; BR9205344A; HU9401254D0; CZ380492A3; DE4136107A1

Abstract

A tárcsafékek féktűskójának őlyan betéthátlapja (1) van, amelynek azegyik őldala csúszóbetéttel (2) van ellátva, a másik őldalán pedig abetéthátlapőn (1) lévő kiűgrás (4) segítségével tart rűgó (3) vanelfőrdűlás ellen biztősítőttan rögzítve. A találmány szerint a kiűgrása tartórűgó (3) ővális vagy sarkős, előnyösen négyzetes nyílásán (9)nyúlik keresztül és azzal szegecseléssel van a akzáróan összekötve. Atalálmány szerint a kiűgrásnak (4) a nyílás (9) belsejében lévő részétcsak a szegecseléssel illesztik úgy a nyílás (9) alakjáhőz, hőgy azőldalra kiterjed és a nyílás (9) pereméhez illeszkedik. Al kzáróság,amely a tartórűgó (3) elfőrdűlását megakadályőzza a rögzítési pőntkörül, csak ekkőr jön létre. ŕ

Description

A leírás terjedelme 6 oldal (ezen belül 2 lap ábra)

HU 216 489 Β

A találmány tárcsafék olyan féktuskójára vonatkozik amelynek csúszóbetéttartó betéthátlapja és rugólemez ból készült tartórugója van. Ennél a féktuskónál a betéthátlapra erősített tartórugó elfordulás ellen biztosítva van. A találmány emellett a fenti féktuskó előállítására szolgáló eljárásra is vonatkozik.

A DE 3842428 számú közzétételi iratból olyan féktuskó ismerhető meg, amely úszónyerges-részbetétes tárcsaféknél alkalmazható. Beépített állapotban a féktuskó a betéthátlapjával a hidraulikus müködtetószerkezet fékdugattyújához ér. Fékezésnél a fékdugattyú közvetlenül a féktuskóra hat és azt a féktárcsához nyomja. Fékezés után az ismert módon a fékdugattyú kismértékben az úgynevezett „Roll-Back” tömítőgyűrű segítségével viszszanyomódik a működtetés irányával ellentétesen azért, hogy a féktuskó súrlódó felülete és a féktárcsa között légrés keletkezzen. Azért, hogy a féktuskó ezt a mozgást kövesse, a fékdugattyún egy tartórugóval van megfogva. A tartórugónak három olyan rugónyelve van, amelyek az üreges fékdugattyúba nyúlnak be. Az egyik rugónyelv egyidejűleg a féktuskó elófeszítésére szolgál a fékházhoz képest azért, hogy a féktuskó rezgését a vezetősínben megakadályozza. Emellett a féktuskó sugárirányban a féktárcsa tengelyének az irányába nyomódik. E feladat teljesítéséhez a tartórugót meghatározott helyzetben kell a betéthátlapon rögzíteni, és üzem közben nem szabad elfordulni.

Az ismert féktuskóknál a tartórugó egyszerű módon van rögzítve egyetlen olyan csappal vagy szeggel, amely a betéthátlapba van belepréselve. Azért, hogy a tartórugónak a csap körüli elfordulását megakadályozzuk, szokásos az, hogy a tartórugó alakzáró kapcsolatban áll az ugyancsak a betéthátlapon rögzített csillapítólemezzel. Az ilyen elfordulás elleni biztosítást azonban nem lehet alkalmazni csillapítólemez nélküli féktuskóknál.

Egy másik elfordulás ellen biztosított rögzítés például az EP 011 2255 B1 számú szabadalmi leírásból ismert. Itt a betéthátlap olyan nyúlvánnyal van ellátva, amely a lemezsíkból nyúlik ki, és D alakú keresztmetszete van. A tartórugónak a kinyúló rész átvezetésére olyan D alakú nyílása van, hogy az alakzáró kapcsolat a tartórugó elfordulását az egyetlen rögzítési hely körül megakadályozza. A rögzítés a kinyúló rész elszegecselésével, például körkörös szegecselésével végezhető el.

Ennek a rögzítési módnak azonban az a hátránya van, hogy a szegecseléshez vagy szétlapításhoz nagy erőt kell alkalmazni azért, hogy a szükséges anyagtérfogatot alakíthassuk. Az elkerülhetetlen gyártási tűrések következtében emellett fennáll az a veszély, hogy maga a tartórugó vagy a betéthátlap meghajlik, és a féktuskó kifogástalan működése többé nem biztosított.

A találmány feladata az, hogy olyan javított féktuskó készüljön, amelynél a tartórugó egyszerű módon van a betéthátlapon rögzítve és biztosítva elfordulás ellen. Ezenkívül a találmány szerinti féktuskón a tartórugó rögzítésére olyan javított eljárást kell megadni, ami a gyártási tűrések szempontjából érzéketlen.

Ez a feladat oly módon oldható meg, hogy a tartórugónak a betéthátlappal érintkezésbe kerülő szakaszán szögletes vagy ovális nyílás van, a betéthátlapon kiképzett, a lap síkjából kiálló, a nyíláson átnyúló kiugrás össze van szegecselve a tartórugóval, és a szegecselés oly módon van kialakítva, hogy az a nyílást alakzáróan kitölti. Ez a megoldás elvileg abból áll, hogy a betéthátlapnak a tartórugó rögzítésére szánt kiugrása csak a szegecselésnél illeszkedik a tartórugónak a kiugrás átvezetésére szolgáló nyílás alakjához. A nyílás akár ovális, akár szögletes, minden esetben úgy van elkészítve, hogy a tartórugót a nyílást kitöltő kiugrás körül nem lehet elfordítani.

A féktuskó elkészítésekor a kiugrást a betéthátlapon formáljuk ki, és ez olyképpen áll a lap síkjából, hogy keresztmetszete először kisebb vastagságú, mint a nyílás legkisebb szélessége. A tartórugó felhelyezése után lapítással vagy szegecseléssel nyomjuk a kiugrás anyagát oldalt a nyílás pereméhez úgy, hogy a kiugrás keresztmetszete maga illeszkedik a nyílás alakjához, és alakzáró, elfordulás ellen biztos kötés jön létre a tartórugó és a féktuskó között.

A találmány szerint kiképzett féktuskónál csak sokkal kisebb eró szükséges a kiugrás szétlapításához, mint az ismert megoldásoknál. Ezt arra lehet visszavezetni, hogy a kiugrásnak először viszonylag kis keresztmetszete van, és ezért a szétlapításnál viszonylag kevés anyagot kell alakítani. Az EP 0 11 2255 B1 számú szabadalmi leírásból ismert megoldásnál ezzel szemben a kiugrás a D alakú keresztmetszetével már a szétlapítás előtt alakzáróan kitölti a tartórugó D alakú nyílását, tehát a nyílás megadott méreténél viszonylag vastag, és ennek megfelelően nagy erővel kell szétlapítani.

A gyakorlatban a találmány szerinti féktuskónál a szétlapításhoz szükséges erőt körülbelül annak az erőnek a felére lehet csökkenteni, ami a hasonlóan méretezett ismert kivitelű megoldások esetében szükséges. Ennek egyebek közt az az előnye van, hogy az olyan méretváltozások veszélye, mint a tartórugó vagy a betéthátlap meghajlása a féktuskó készítése közben egyértelműen csökken, és a minőségileg kifogástalan féktuskók aránya növekszik. Az ellapításhoz alkalmazott szcgbeállítás és a szegecseléshez szükséges idő is csőiken. A gyártásnál a kisebb ütemidönek az az előnye van, hogy a termelőeszközök gazdaságosabban használhatók. Az ellapításnál elérhető kisebb szögbeállítási hiba a kedvezőtlen helyi adottságok esetén előnyős például ha a tartórugót szorosan álló rugóelemekkel kell csekély belső átmérőjű, kis fékdugattyúban rögzíteni. Ehhez járul, hogy a találmány szerinti előállítási eljárás a zömítési erő és a szegecselési idő tekintetében nagy tűrést enged meg, és ezzel a gyártási folyamatban nagymértékű biztonságot jelent. További előny származik abból a körülményből, hogy a kiugrás alakja a tartórugó nyílásának alakjához csak a szétlapítás során illeszkedik. Ezáltal a gyártástechnikai okokból adódó mérettűrések automatikusan kiegyenlítődnek. Végezetül még arra a tapasztalatra kell figyelmet fordítani, hogy a találmány szerinti rögzítési hely minősége a jobb optikai megjelenése következtében megbízhatóbb, mint amit eddig egyszerű szemrevételezés alapján lehetett megítélni és ellenőrizni.

A találmány megvalósításához javasolható a 2. igénypont szerinti megoldáskombináció. A tartórugó nyílásá2

HU 216 489 Β nak az ott megjelölt alakja egyszerűen elkészíthető, és ez a tartórugót megfelelően biztosítja az elfordulás ellen. Különösen jó tapasztalatok adódtak a 3. igénypont szerinti négyzetes nyílással.

Az 5. igénypont szerinti kör alakú keresztmetszettel készülő kiugrás az egyszerű alakja következtében csekély előállítási ráfordítást igényel, és szétlapításkor minden további nélkül illeszkedik a nyílás alakjához, különösen a 6. igénypont szerinti négyzetes nyílással kapcsolatosan. Ilyenkor 5 mm átmérőjű kiugrás és 5,2 mm oldalhosszúságú nyílás kombinációja tűnik optimálisnak. Az említett méretek mellett a 7. igénypont szerint szétlapításhoz legalább 4500 N erő kívánatos. Maga a kiugrás előnyös módon a 8. igénypont szerint a betéthátlapon egy bélyeg segítségével alakítható ki.

A találmány kiviteli példáit a következőkben rajzok alapján ismertetjük közelebbről:

A rajzok a következők:

1. ábra: a találmány szerinti féktuskó hátsó oldalának a nézete;

2. ábra: az 1. ábra A- A vonala mentén vett metszet;

3. ábra: a találmány szerinti féktuskórészlet nézete a tartórugó szegecselése előtt;

4. ábra: a 3. ábra szerinti ábrázolás a szegecselés után;

5. ábra: a féktuskónak a 2. ábra B-B vonala mentén vett részmetszete a tartórugó szegecselése után;

6. ábra: a 3. ábrának megfelelő ábrázolás, azonban a tartórugó nyílásának különböző alakváltozataival: a) háromszögű, b) nyolcszögletű, c) ovális, d) D alakú.

Az 1. és 2. ábrán feltüntetett féktuskónak olyan 1 betéthátlapja van, amely az egyik oldalán a 2 csúszóbetéttel, a másik oldalán pedig a rugólemezböl készült tartórugóval van felszerelve. A 3 tartórugó rögzítésére az a 4 kiugrás szolgál, amely az 1 betéthátlapon van kialakítva és a lap síkjából kiáll. A 3 tartórugónak három, 5, 6 és 7 rugókarja van annak az üreges 8 fékdugattyúnak a megfogására, amely az ábrán szaggatottan van feltüntetve.

Amint az 5. ábrán látható, a 3 tartórugó központi részén olyan négyzetes 9 nyílás van, amelyen átnyúlik a kiugrás. A 4 kiugrás a 9 nyílást alakzáróan tölti ki úgy, hogy a 3 tartórugó nem tud a rögzítés helye körül elfordulni. Egyidejűleg a 4 kiugrás a 9 nyílás peremei felett oldalra túlnyúlik (2. ábra), és a 3 tartórugót úgy nyomja neki az 1 betéthátlapnak, hogy a 3 tartórugó biztosan rögzítve legyen az 1 betéthátlapon. A 3 tartórugó egy darab rugólemezböl áll. Kivágással és hajlítással készül oly módon, hogy egyidejűleg a négyzetes 9 nyílás is elkészül.

A féktuskó készítésénél a 2 csúszóbetét felvitele előtt formáljuk ki az 1 betéthátlapon a 4 kiugrást úgy, hogy az 1 betéthátlapnak a 2 csúszóbetét részére szolgáló oldalára nyomóbélyeg gyakorol hatást, és úgy nyomja ki a 4 kiugrást, hogy az az 1 betéthátlap másik oldalán kiemelkedjen. Ennek során a bélyeg a 10 benyomódást hozza létre, amely a 2 csúszóbetét felvitele során betétanyaggal töltődik ki. Amint a 3. ábrán látható, a 4 kiugrás keresztmetszete a kiformálás után és a 3 tartórugó rögzítése előtt kezdetben kerek és kisebb átmérőjű, mint a 3 tartórugó négyzetes 9 nyílásának a legkisebb szélessége (oldalhosszúsága).

Az 1. betéthátlapon való rögzítéshez a 3 tartórugót nyílásával a 4 kiugrásra helyezzük és a helyes szöghelyzetbe állítjuk. Ez a helyzet a 3. ábrán van feltüntetve. Ezután a 4 kiugrást szétlapítjuk (elszegecseljük) úgy, hogy az, amint a 4. ábrán látható, oldalra kiterjedve a 9 nyílás pereme fölé nyúljon, és a 3 tartórugót odaszorítsa az 1 betéthátlaphoz. A szétlapítás közben azonban a 4 kiugrásnak a 9 nyíláson áthaladó keresztmetszete is úgy alakul, amint az az 5. ábra metszeti ábrázolásán látható. A keresztmetszete szélesebbé válik addig, amíg a 9 nyílás pereméhez nem ér és alakja a 9 nyílás négyzetes alakjához idomul. Ennek során a 3 tartórugó és a 4 kiugrás között alakzáró kapcsolat jön létre, mely megakadályozza a 3 tartórugó elfordulását az 1 betéthátlaphoz képest. Az 1-5. ábrákon feltüntetett első kiviteli példa esetében a kezdetben kerek keresztmetszetű 4 kiugrásnak 5 mm átmérője van, a négyzetes 9 nyílásnak pedig az oldal hosszúsága 5,2 mm. A szétlapításnál 4500 N erőt alkalmazunk.

A 6. ábrán a találmány szerint kiképzett 3 tartórugó további példái vannak feltüntetve. A 3 tartórugók mindig már a nem ábrázolt 1 betéthátlap keresztmetszetben kör alakú 4 kiugrására vannak ráhelyezve. A 6. ábra szerinti helyzet annak a 3. ábrán látható helyzetnek felel meg, amelynél a 4 kiugrás még nincs szétlapítva. A szétlapítás után az alakított 4 kiugrás a mindenkori 11, 12, 13, illetve 14 nyílást úgy fedi el, hogy annak a háromszög alakú, nyolcszög alakú, ovális, illetve D alakú kiképzése kívülről többé már nem ismerhető fel, és a féktuskó kinézete az 1. és 4. ábrának megfelelő. A 11, 12, 13, illetve 14 nyílás belsejében azonban a 4 kiugrás az 5. ábrán láthatóhoz hasonló módon oly módon alakul, hogy az lényegében a hozzá tartozó 11,12, 13, illetve 14 nyílás alakjához igazodik és annak pereméhez alakzáróan csatlakozik.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Féktuskó tárcsafékhez, amelynek csúszóbetétet (2) tartó betéthátlapja (1) és olyan rugólemezböl készült tartórugója (3) van, amely a csúszóbetéttel (2) ellentétes oldalon van a betéthátlapon (1) rögzítve, a tartórugónak (3) a betéthátlappal (1) érintkezésbe kerülő szakaszán szögletes vagy ovális nyílás (9, 11, 12, 13, 14) van, a betéthátlapon (1) a betéthátlap (1) síkjából kiálló, a nyíláson (9, 11, 12, 13, 14) átnyúló kiugrás (4) van kialakítva, és össze van szegecselve a tartórugóval (3), azzal jellemezve, hogy a szegecselés oly módon van kialakítva, hogy az a nyílást (9, 11, 12, 13, 14) alakzáróan kitöltse.
2. Az 1. igénypont szerinti féktuskó, azzal jellemezve, hogy a tartórugó (3) nyílása (9, 11, 12, 13, 14) ovális vagy háromszög, négyszög vagy sokszög alakú, vagy D alakú kiképzésű, a betéthátlap (1) kiugrása (4) a szege3

HU 216 489 Β cselés előtt kerek keresztmetszetű, átmérője kisebb, mint a nyílás (9, 11, 12, 13, 14) legkisebb szélessége, és a kiugrás (4) keresztmetszete a szegecselés után a nyílás (9,11, 12, 13,14) alakját veszi fel.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti féktuskó, azzal jellemezve, hogy a tartórugó (3) nyílása (9) négyzetes kialakítású.
4. Eljárás az előző igénypontok bármelyike szerinti féktuskó előállítására, azzal jellemezve, hogy a következő lépéseket alkalmazzuk az eljárás során:

- a féktuskón rögzítendő, rugólemezból készített tartórugót (3) ovális, D alakú vagy szögletes, előnyösen négyzetes nyílással (9, 11, 12, 13, 14) látjuk el olyképpen, hogy a nyílást (9, 11, 12, 13, 14) célszerű módon a rugótesttel együtt sajtoljuk ki;

- a betéthátlapon (1) olyan kiugrást (4) alakítunk ki, amely a lap síkjából kiáll, és amelynek a vastagsága keresztmetszetben kisebb, mint a tartórugó (3) nyílásának (9, 11, 12, 13, 14) a legkisebb szélessége;

- a tartórugót (3) úgy fektetjük a betéthátlaphoz (1), hogy akiugrás (4) átnyúljon a nyíláson (9,11,12,13, 14), és adott esetben a kívánt helyzetbe forgatjuk be;

- a kiugrást (4) elszegecseljük vagy ellapítjuk addig, 5 amíg az alakzáróan a nyílás (9, 11, 12, 13, 14) éleihez hozzáilleszkedik.
5. A 4. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a betéthátlap (1) kiugrását (4) előnyösen 5 mm átmérőjű, kör alakú keresztmetszettel készítjük el.

10
6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tartórugó (3) nyílását (9) előnyösen 5,2 mm oldalhosszúságú négyzet alakúra készítjük el.
7. Az 5. vagy 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiugrást (4) legalább 4500 N erővel

15 lapítjuk szét.
8. A 4-7. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kiugrást (4) a betéthátlap (1) másik oldalára ható, olyan nyomóbélyeggel alakítjuk ki, amely a kiugrást (4) átnyomja.