HU215737B - Berendezés és eljárás folyadék kezelésére, besugárzó egység és sugárzásérzékelő a berendezés megvalósítására, valamint tisztító egység és eljárás a besugárzó egység tisztítására - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 22 oldal (ezen belül 8 lap ábra)

HU 215 737 Β forrással (148), és a besugárzó sugárforrást (148) a folyadékkezelő berendezéshez csatlakoztató rögzítő egységgel van ellátva. A tisztító egység lényege, hogy a legalább egy besugárzó sugárforrást (148) körbevevő tisztítógyűrűt tartalmaz, ahol a tisztítógyűrű a besugárzó sugárforrás (148) felületének első részére a folyadék áramlási útjában kijelölt kiindulási helyzet és a besugárzó sugárforrás (148) felületének első részére a tisztítógyűrű által fedetten kijelölt távolabbi helyzet közötti mozgatást biztosító hajtásra van kapcsolva, továbbá a tisztítógyűrű a besugárzó sugárforrás (148) felületének első részére illeszkedő, gyűrű alakú kamrával van kiképezve, amelyhez a tisztítóoldatot bevezető beömlés van csatlakoztatva. A folyadék kezelésére szolgáló eljárásban, amikor is gravitációs hatással folyadékot folyadékbevezető beömlésen át a besugárzási zónába, és a besugárzási zónából folyadékelvezető kiömlésbe továbbítjuk, lényeges, hogy a folyadékot legalább egy besugárzási sugárforrás (148) előtt, zárt keresztmetszetű besugárzási zónán (144) vezetjük át, és a besugárzási zónában a folyadék áramlását a legalább egy besugárzási sugárforrástól (148) előre meghatározott maximális távolságon belül tartjuk fenn. A tisztítási eljárásnak, amikor is a besugárzási sugárforrás (148) felületét tisztítófolyadékkal hozzuk érintkezésbe, az a lényege, hogy tisztítófolyadékot tisztítókamrába adagolunk, a tisztítókamrát a besugárzási sugárforrás (148) felülete mentén és a felület egy részével érintkezésben előre meghatározott időtartam alatt eltoljuk, a tisztítókamrában a tisztítófolyadékot a felület egy részén a felülettel érintkezésben tartjuk, és előre meghatározott időtartam elteltével a tisztítókamrát a besugárzási sugárforrás (148) felületének kijelölt részéről eltávolítjuk, az érintkezést közötte és a tisztítófolyadék között megszüntetjük. A javasolt sugárzásérzékelőnek, amely házat és érzékelőelemet tartalmaz, az a lényege, hogy a házon belül a besugárzási sugárforrás (148) hatásának felfogására alkalmas, sugárzást áteresztő elem van elrendezve, az érzékelőelem az áteresztő elem mögött a sugárzás felfogására alkalmasan van beépítve, és hozzá idegen anyagokat eltávolító eszköz van rendelve.

A találmány tárgya berendezés és eljárás folyadék kezelésére, besugárzó egység és sugárzásérzékelő a berendezés megvalósítására, valamint tisztító egység és eljárás a besugárzó egység tisztítására. A találmány szerinti berendezés és eljárás ismert módon folyadékot bevezető beömlés és folyadékot elvezető kiömlés között elrendezett kezelési és besugárzási zónában működő besugárzó egységet hasznosít, míg az utóbbi tisztítására szolgáló egység és eljárás alapja tisztítófolyadék felhasználása. A tisztító egység legalább egy besugárzó sugárforráshoz van illesztve. A sugárzásérzékelő az adott sugárzást érzékelő, házban elrendezett elemet tartalmaz. A találmány szerinti megoldások gravitációs hatásra áramló folyadékok kezelésénél különösen jól használhatók.

A folyadékok kezelésére szolgáló eljárások és berendezések jól ismeretesek. így például az US-A 4,482,809, 4,872,980 és 5,006,244 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások mindegyike olyan gravitációs úton továbbított folyadékok tisztítására irányuló besugárzásos kezelés végrehajtására szolgáló elrendezéseket és eljárásokat ismertetnek, amelyeknél a kezelés alapját ultraibolya sugárzás alkalmazása jelenti.

Az ultraibolya lámpákat ezeknél az elrendezéseknél egymás mellett, sorozatban rendezik el olyan kereteken, amelyekben azok az ultraibolya lámpákat megtámasztó két kar között húzódó hüvelybe vannak beépítve. A keretet a kezelendő folyadékba merítik, és az ultraibolya lámpák tápellátásával a szükséges besugárzó teljesítményt létrehozzák. A folyadék és a lámpa közötti távolság az, amely az előállított sugárzási teljesítmény nagyságát meghatározza. Ehhez illeszkedően választhatók meg az ultraibolya lámpák és a lámpák környezetében áramló folyadék áramlási sebessége. A lámpák ultraibolya sugárzási teljesítményének követésére egy vagy több érzékelőt rendszeresítenek, míg a folyadék szintjét legalábbis egy meghatározott tartományban, a kezelésre szolgáló rendszer után elhelyezett torlasztó gátakkal vagy hasonló eszközökkel állítják be. A nagyobb áramlási sebességeket alkalmazó rendszerekben a gravitációs áramlásra jellem30 zó folyadékszintet nehezen lehet beállítani, ezért a folyadék szintjének ingadozása elkerülhetetlen.

A folyadékok kezelésére szolgáló itt ismertetett rendszerek hatékonyak. Komoly hiányosságuk azonban, hogy a sugárzási szint elkerülhetetlen ingadozásai miatt a kezelést egyenetlen intenzitású sugárdózisokkal biztosítják. A folyadék anyagi minőségétől függő időtartamokon belül az ultraibolya lámpákat befogadó hüvelyek rendszeresen elszennyeződnek, rajtuk idegen anyag rakódik le, és ezért áttetsző falukon az ultraibolya sugárzás egyre csökkenő nagyságú dózisa képes áthatolni. Ezért az elszennyezett hüvelyeket időről időre meg kell tisztítani, felületükről az idegen anyagokat el kell távolítani. A tisztítás gyakoriságát az elrendezés használatának előtörténete alapján előre megállapított időtartamok jelölik ki, vagy erre a célra ultraibolya érzékelőkkel végzett mérések adatai hasznosíthatók.

Ha az ultraibolya lámpát tartalmazó keretet nyitott csatomaszerű rendszerben használjuk, egy-egy keret a rendszer folyamatos működésének zavarása nélkül eltá50 volítható, és ez után a keretet ismert módon, alkalmas összetételű savas tisztítóoldatot tartalmazó fürdőben, merítik, amelyen légbuborékokat áramoltatnak át, így keverésbe hozzák és ezzel az idegen anyagokat eltávolítják. Ezért az ultraibolya sugárforrásokat a feltétlenül szükségesnél nagyobb mennyiségben kell a rendszerben elrendezni, vagyis kiegészítő ultraibolya lámpás kereteket készítenek, mivel csak így biztosítható, hogy a tisztításra kivett ultraibolya lámpás keretek kieső teljesítményét pótolni lehessen. Ez természetesen a folyadék kezelésére szolgáló rendszer felépítését a szükségesnél

HU 215 737 Β bonyolultabbá és költségesebbé teszi. További hátrányt jelent, hogy az ultraibolya lámpák kereteinek tisztítására szolgáló folyadékot külön edényben kell elhelyezni. Az egyidejűleg tisztítandó keretek számától függően, és annak alapján, hogy milyen gyakran van szükség a tisztításra, a kezelés rendszerének költségei, mind a létrehozást, mind a fenntartást és az üzemeltetést tekintve, jelentős mértékben emelkedhetnek.

Ha a kereteket zárt rendszerben használjuk fel, a tisztításra szolgáló folyadékból nehezen emelhetők ki. Ez a gyakorlat szempontjából előnytelen megoldást jelent, hiszen a hüvelyek tisztításának időtartamára a folyadék kezelését fel kell függeszteni, a kezelő elrendezés bemeneti és kimeneti szelepeit le kell zárni, majd a teljes belső teret savas tisztítóoldattal kell feltölteni, amit levegő áramlásával tartanak mozgásban. Az ilyen zárt rendszerek tisztítása azért előnytelen, mert a kezelési rendszert le kell állítani, a tisztítás időtartama alatt elvileg jelentős mennyiségű folyadékot lehetne kezelni, és egyidejűleg nagy mennyiségű tisztítófolyadékra van szükség. További problémát jelent az is, hogy a savas tisztítófolyadék kezelése, különösen nagy mennyiségek esetében, veszélyekkel jár, és a felhasznált tisztítófolyadék elhelyezése, ártalmatlanítása problémákat okoz, esetleg igen költséges. Nyilvánvalóan a tisztítófolyadéknak ezzel a problémájával a nyitott rendszereknél is számolni kell, de viszonylag kisebb mértékben.

A folyadékok kezelésére szolgáló ismert rendszereknél létesítésük után a fenntartási költségek alapvető részét gyakran a hüvelyek tisztítása, a besugárzó sugárfonások működési hatékonyságának fenntartása jelenti.

Az ismert rendszerek egy másik hiányosságát az ultraibolya lámpák kimenő teljesítménye jelenti. Az ismert megoldásokban alkalmazott ultraibolya lámpák általában legalább 1 m hosszúak, számos esetben 1,5 m hosszúságra van szükség ahhoz, hogy a szükséges besugárzási teljesítményt a folyadék besugárzásánál biztosítani lehessen. Az ilyen hosszú ultraibolya lámpák törésveszélyesek, mindkét végükön meg kell őket támasztani. Ez is a beruházási költségek növelésének irányában hat.

A kimeneti teljesítmény korlátos volta az, ami miatt sok esetben az ultraibolya lámpák igen nagy számára volt szükség. így például vannak olyan folyadékkezelő rendszerek, amelyeknél az ultraibolya lámpák száma a kilencezret is meghaladja. Az ultraibolya lámpáknak ez a nagy száma a tisztítás költségeinek jelentős megemelkedését hozza magával, és egyúttal az üzemeltetési (fenntartási) költségek is magasak, különös tekintettel a lámpák időszakos cseréjének szükségességére.

Mindezek alapján megállapítható, hogy a folyadékok kezelésére szolgáló rendszerek és eljárások további tökéletesítésére igény van.

Találmányunk célja ennek az igénynek az eddiginél jobb kielégítése.

Feladatunknak olyan megoldás kialakítását tekintjük, amelynél az ultraibolya lámpák hüvelyeinek tisztítása az eddig ismert rendszerekhez képest egyszerűbben oldható meg, az ultraibolya lámpák kimeneti teljesítménye hatásosabban hasznosítható, és ezért kisebb számú ultraibolya lámpára van szükség.

Kitűzött feladatunk megoldásaként folyadék kezelésére szolgáló berendezést és eljárást, illetve ezeket kiszolgáló, hatékonyságukat javító részegységeket és eljárásokat dolgoztunk ki.

A találmány szerint folyadék kezelésére szolgáló berendezést alkottunk meg, amely folyadék gravitációs áramlásának útjában elrendezett beömlést és kiömlést, a beömlés és kiömlés között kialakított besugárzási zónát tartalmaz, ahol a besugárzási zónához legalább egy besugárzó sugárforrás van rendelve, és a találmány értelmében a besugárzási zóna a kezelendő folyadékot a legalább egy besugárzási sugárforrástól előre meghatározott maximális távolságon belül elvezető, zárt keresztmetszettel van kialakítva. A folyadék gravitációs áramlását olyan rendszerben tartjuk fenn, ahol a folyadék hidraulikus nyomását a folyadék szintmagassága befolyásolja. Nyilvánvaló, hogy gravitációs áramlás létrehozható természetesen létrejött szintkülönbség alapján, de a találmány szerinti eljárás és berendezés hatékonyságát nem befolyásolja, ha a gravitációs áramláshoz szükséges szintkülönbséget szivattyúval vagy más mechanikai segédeszközzel hozzuk létre.

A kezelés feltételeit egyszerűsíti a találmány szerinti berendezésnek az a kiviteli alakja, amelynél célszerűen a legalább egy besugárzó sugárforrás longitudinális alakú testként van kiképezve, és longitudinális tengelye a besugárzási zónán átfolyó folyadék áramlási irányával párhuzamos, továbbá adott esetben a besugárzási zóna keresztmetszeti területe kisebb, mint a folyadékbevezető beömlés és/vagy a folyadékelvezető kiömlés keresztmetszete.

Egy másik célszerű lehetőség szerint a javasolt berendezésben előnyösen a besugárzási zóna keresztmetszeti területe kisebb, mint a folyadékbevezető beömlés vagy a folyadékelvezető kiömlés keresztmetszeti területe, és a besugárzási zóna a folyadékbevezető beömlés vagy a folyadékelvezető kiömlés és a besugárzási zóna közötti átmeneti tartományt tartalmazó kezelési zónában van elrendezve, ahol az átmeneti tartomány a beömlés vagy a kiömlés és a besugárzási zóna között a folyadék nyomásveszteségét csökkentő módon van kiképezve. Ennek a kialakításnak egy további célszerű megvalósítási módja az, amikor a találmány szerinti berendezésben a besugárzási zóna keresztmetszeti területe kisebb, mint a folyadékbevezető beömlés és a folyadékelvezető kiömlés keresztmetszeti területe, a besugárzási zóna első és második átmeneti tartományt tartalmazó kezelési zónában van elrendezve, ahol az első átmeneti tartomány a folyadékbevezető beömlés és a besugárzási zóna között, a második átmeneti tartomány a folyadékelvezető kiömlés és a besugárzási zóna között van kiképezve, továbbá az első és második átmeneti tartomány a velük kapcsolódó folyadékbevezető beömlés és folyadékelvezető kiömlés, valamint a besugárzási zóna között a folyadék nyomásveszteségét csökkentő módon van kialakítva.

Az ismert berendezésekhez hasonlóan itt is célszerű, ha a besugárzó sugárforrás legalább egy ultraibolya lámpát és azt megfogó támaszt és/vagy annak külső felületét körbevevően elrendezett, legalább egy üres hüvelyt tartalmaz.

HU 215 737 Β

A kezelés hatékonyságát javítja a találmány szerinti berendezésnek az a kiviteli alakja, amelynél a longitudinális tengely függőleges elrendezésű, az első átmeneti tartomány a folyadékot lényegében függőleges irányban megvezetően van a folyadékbevezető beömlésre csatlakoztatva, és a besugárzási zóna a folyadék lényegében vízszintes irányú továbbítására alkalmasan van kiképezve. Ugyanebből a szempontból előnyös, ha a folyadékelvezető kiömléshez a besugárzási zónában függőleges irányban áramló folyadékot vízszintes irányban továbbító második átmeneti tartomány van rendelve. Adott esetben az is célszerű, ha a longitudinális tengely lényegében vízszintesen van elrendezve.

A találmány szerinti berendezés használati értékét jelentősen javítja az a célszerű kiviteli alak, amelynél a legalább egy besugárzó sugárforráshoz külső felületéről szennyezéseket eltávolító tisztító egység van rendelve. Különösen előnyös ennél a megoldásnál, ha a találmány szerinti berendezésben a tisztító egység a legalább egy besugárzó sugárforrást körbevevő tisztítógyűrűt tartalmaz, ahol a tisztítógyűrű a legalább egy besugárzó sugárforrás felületének első részére a folyadék áramlási útjában kijelölt kiindulási helyzet, és a legalább egy besugárzó sugárforrás felületének első részére a tisztítógyűrű által fedetten kijelölt távolabbi helyzet közötti mozgatást biztosító hajtásra van kapcsolva. A tisztítás hatékonyságát javítja a találmány szerinti berendezésnek az a célszerű megvalósítása, amelynél a tisztítógyűrű a legalább egy besugárzó sugárforrás külső felületét körbevevő és azzal érintkező gyűrű alakú kamrával van ellátva, ahol a gyűrű alakú kamra a legalább egy besugárzó sugárforrás felületéről a nemkívánatos anyagok eltávolítására szolgáló tisztítóoldat bevezetésére alkalmasan van kiképezve. Ugyanebből a szempontból igen célszerű, ha a tisztítógyűrű a legalább egy besugárzó sugárforrás külső felületét körbevevő, azt lezáró tömítéssel van ellátva, ahol a tömítés a legalább egy besugárzó sugárforrás felületéről a tisztítógyűrűnek a kiindulási és a távolabbi helyzete közötti mozgása során a nemkívánatos anyagok eltávolítására alkalmasan van kiképezve.

Szintén a találmány szerinti berendezés tisztítását könnyíti meg az a célszerű kiviteli alak, amelynél a tisztítóoldat a tisztítógyűrűhöz nyomás alatt van bevezetve, és a tisztítógyűrű ennek a nyomásnak a hatására a távolabbi helyzetig való eltolásra, illetve ennek a nyomásnak a megszűnésekor a kiindulási helyzetbe való visszatérésre alkalmasan van kialakítva.

A kezelés hatékonysága szempontjából előnyös a találmány szerinti berendezésnek az a kiviteli alakja, amelynél a besugárzási zónába bevezető szakaszban első besugárzó sugárforrás van a besugárzási zónába benyúlóan elrendezve, míg a besugárzási zónából kivezető szakaszban a besugárzási zónába benyúlóan második besugárzó sugárforrás van elrendezve.

A besugárzási zónát előnyösen a folyadék kezelésére szolgáló tartományban alakítjuk ki, amelynek bemeneti és kimeneti átmeneti tartománya van. A bemeneti átmeneti tartomány a beömléstől érkező folyadékot fogadja, és sebességét a besugárzási zónába való belépés előtt megnöveli. A besugárzási zónából kilépő folyadék a kimeneti átmeneti tartományon halad át, ott sebessége csökken, és ezen a kisebb sebességen éri el a kiömlést. Ezzel a sebesség csak a besugárzási zónában vesz fel nagyobb értéket, a hidraulikus nyomás csökkentése válik lehetővé. Nyilvánvaló, hogy a bemeneti átmeneti tartományban, és ugyanígy, a kimeneti átmeneti tartományban a kúpos kialakítás igen hasznos lehet, de a beömlés és a kiömlés létrehozásánál a harangszerű alak ugyancsak figyelembe veendő. A lényeg az, hogy a hidraulikus nyomás veszteségeit kell csökkenteni.

A találmány elé kitűzött feladat megoldásának megkönnyítésére folyadékkezelő berendezésben való felhasználásra szánt besugárzó egységet is kidolgoztunk, amely a találmány szerint támasszal, a támaszból kinyúlóan elrendezett legalább egy besugárzó sugárforrással, és a besugárzó sugárforrást a folyadékkezelő berendezéshez csatlakoztató rögzítő egységgel van ellátva. Ennek egy célszerű továbbfejlesztését jelenti a találmány szerinti besugárzó egységnek az a kialakítása, amely megvezetéssel van kiképezve, és a támasz a legalább egy besugárzási sugárforrásnál nagyobb mértékű kinyúlásra van kiképezve. A javasolt felépítésű besugárzó egységben célszerű, ha a legalább egy besugárzási sugárforrás ultraibolya lámpaként van kiképezve.

A találmány szerinti besugárzó egység felhasználásának biztonságát növeli az a célszerű megvalósítása, amelynél a besugárzási sugárfonáshoz az ultraibolya lámpa szintjében elrendezett, és az ultraibolya lámpa, valamint a folyadék között szigetelő rést biztosító hüvely van rendelve. Ugyancsak ebből a szempontból előnyös a találmány szerinti besugárzó egységnek az a kiviteli alakja, amelynél a támasz a besugárzó sugárforráshoz elektromos áramot továbbító vezetékeket befogadó vezetékkel van ellátva.

A folyadék kezelésének hatékonysága növelhető a találmány szerinti besugárzó egységnek azzal a kiviteli alakjával, amelynél legalább két ultraibolya lámpa van a támasztó elemekhez csatlakoztatva.

A találmány elé kitűzött feladat megoldására szolgáló, folyadék kezelését végző berendezés működését teszi hatékonyabbá az a tisztító egység, amely a berendezés besugárzó egységéhez rendelhető, és amelynek találmány szerinti lényege az, hogy a legalább egy besugárzó sugárforrást körbevevő tisztítógyűrűt tartalmaz, ahol a tisztítógyűrű a legalább egy besugárzó sugárforrás felületének első részére a folyadék áramlási útjában kijelölt kiindulási helyzet, és a legalább egy besugárzó sugárforrás felületének első részére a tisztítógyűrű által fedetten kijelölt távolabbi helyzet közötti mozgatást biztosító hajtásra van kapcsolva, továbbá a tisztítógyűrű a legalább egy besugárzó sugárforrás felületének első részére illeszkedő gyűrű alakú kamrával van kiképezve, amelyhez a felület első részéről a nemkívánatos anyagokat eltávolító tisztítóoldatot bevezető beömlés van csatlakoztatva. Itt különösen előnyös, ha a tisztítógyűrű a legalább egy besugárzó sugárforrás külső felületét körbevevő, azt lezáró tömítéssel van ellátva, ahol a tömítés a legalább egy besugárzó sugárforrás felületéről a tisztítógyűrűnek a kiindulási és a távolabbi helyzete kö4

HU 215 737 Β zötti mozgása során a nemkívánatos anyagok eltávolítására alkalmasan van kiképezve.

Ahogy a tisztításra szoruló berendezésnél, a találmány szerinti tisztító egységnél is célszerű, ha a tisztítóoldat a tisztítógyűrűhöz nyomás alatt van bevezetve, és a tisztítógyűrű ennek a nyomásnak a hatására a távolabbi helyzetig való eltolásra, illetve ennek a nyomásnak a megszűnésekor a kiindulási helyzetbe való visszatérésre alkalmasan van kialakítva.

A tisztítási műveletek hatékonyságát növelhetjük azzal a célszerű megvalósítással, amikor a találmány szerinti tisztító egységben a tisztítógyűrű legalább két besugárzó sugárforrás külső felületének egy részéhez van illesztve, továbbá adott esetben legalább egy, őt a kiindulási és távolabbi helyzete között mozgató, általában vagy hidraulikusan, vagy pneumatikusan hajtott mozgatóeszközhöz van csatlakoztatva.

A találmány elé kitűzött feladat megoldásaként folyadék kezelésére szolgáló eljárást is kidolgoztunk, amikor is gravitációs hatással folyadékot folyadékbevezető beömlésen át besugárzási zónába, és a besugárzási zónából folyadékelvezető kiömlésbe továbbítjuk, ahol a találmány értelmében a folyadékot legalább egy besugárzási sugárforrás előtt, zárt keresztmetszetű besugárzási zónán vezetjük át, és a besugárzási zónában a folyadék áramlását a legalább egy besugárzási sugárforrástól előre meghatározott maximális távolságon belül tartjuk fenn. A gravitációs hatással történő bevezetés hidraulikus nyomáskülönbség létrehozását jelenti, vagyis a folyadékot egy magasabban fekvő helyről juttatjuk a kezelésre kijelölt térbe, ahol a magasabban fekvő helyre a folyadék szállítása történhet szintén gravitációs úton, vagy például szivattyúk segítségével.

A kezelés hatékonysága szempontjából célszerű a találmány szerinti eljárásnak az a megvalósítási módja, amelynél a folyadék áramlását a folyadékbevezető beömlésben első sebességgel, a besugárzási zónában második sebességgel, és a folyadékelvezető kiömlésben harmadik sebességgel tartjuk fenn, ahol általában az első sebesség és/vagy a harmadik sebesség a második sebességnél kisebb. Különösen célszerű, ha mindkettő kisebb, mint a második sebesség, és előnyösen az első és a harmadik sebesség értéke azonos.

A folyadék kezelés előtti és utáni továbbítása szempontjából előnyös a találmány szerinti eljárásnak az a megvalósítási módja, amelynél a folyadékot a besugárzási zónába való bevezetés előtt sebességét megnövelő, majd a besugárzási zónából való kivezetés után sebességét csökkentő átmeneti zónában vezetjük át.

A találmány szerinti, folyadék kezelésére szolgáló eljárás hatékonyságának megőrzésére a kezelésre használt besugárzási sugárforrás felületén lerakódó szennyezés eltávolítását biztosító eljárást is kidolgoztunk, amelynek végrehajtása során a besugárzási sugárforrás felületét tisztítófolyadékkal hozzuk érintkezésbe, ahol a találmány értelmében a tisztítófolyadékot tisztítókamrába adagoljuk, a tisztítókamrát a besugárzási sugárforrás felülete mentén és a felület egy részével érintkezésben előre meghatározott időtartam alatt eltoljuk, a tisztítókamrában a tisztítófolyadékot a felület egy részén a felülettel érintkezésben tartjuk, és előre meghatározott időtartam elteltével a tisztítókamrát a besugárzási sugárforrás felületének kijelölt részéről eltávolítjuk, az érintkezést közötte és a tisztítófolyadék között megszüntetjük.

A tisztítási művelet hatékonyságát növeli a találmány szerinti eljárásnak az a megvalósítási módja, amelynél a tisztítókamrában a besugárzási sugárforrás felületének kijelölt része mentén elcsúsztatható, és a kijelölt felületről az idegen anyagokat a tisztítókamrának a besugárzási sugárforrás felülete mentén és azzal érintkezésben való mozgatása során letoló tömítőelemet rendezünk el. Ugyanebből a szempontból előnyös, ha a tisztítókamrát legalább két besugárzási sugárforrás felületéhez egyidejűleg illeszkedően rendezzük el, amikor is általában a tisztítókamrát a tisztítófolyadékkal folyamatosan nyomás alatt tartjuk, és benne befelé irányban a besugárzási sugárforrás felületéről az idegen anyagokat eltávolító szóró egységet helyezünk el.

A tisztítási művelet hatékonysága szempontjából az előzőekkel egyenértékű a találmány szerinti eljárásnak az a megvalósítási módja, amikor a tisztítókamrát egy adott ideig álló helyzetben tartjuk, és a besugárzási sugárforrást hozzá képest mozgatva, az utóbbi felületéről az idegen anyagokat eltávolítjuk. Ugyancsak a tisztítási művelet hatékonyságát javíthatjuk akkor, ha a tisztítókamrában a besugárzási sugárforráshoz való illeszkedés erősítését szolgáló elemet rendezünk el.

A folyadék kezelésének folyamatában általában szükség van a besugárzási zónában elhelyezett besugárzási sugárforrások elszennyeződésének követésére. Erre a célra sugárzásérzékelőt dolgoztunk ki, amely házat és érzékelőelemet tartalmaz, ahol a találmány értelmében a házon belül a besugárzási sugárforrás hatásának felfogására alkalmas, sugárzást áteresztő elem van elrendezve, az érzékelőelem az áteresztő elem mögött a sugárzás felfogására alkalmasan van beépítve, és hozzá idegen anyagokat eltávolító eszköz van rendelve, amely adott esetben a tisztítófolyadékot közvetlenül a felületre irányító tisztítófuvókával van ellátva.

A találmány tárgyát a továbbiakban példakénti megvalósítási módok és kiviteli alakok kapcsán, a csatolt rajzra hivatkozással ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábra: az US-A 4,482,809 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint ismert folyadékkezelő berendezés oldalnézeti keresztmetszete, a

2. ábra: az 1. ábra szerinti, ismertté vált berendezés kimeneti szerelvényének keresztmetszete, a

3. ábra: a találmány szerint javasolt, folyadékok vízszintes irányú kezelésére szolgáló berendezés oldalnézeti keresztmetszete, a

4. ábra: a 3. ábra szerinti berendezésben alkalmazott újszerű besugárzási sugárforrást tartalmazó modul oldalnézete, az

5. ábra: a 4. ábrán kijelölt A részlet kinagyított nézete, a

6. ábra: a 3. ábra szerinti berendezésben alkalmazott újszerű besugárzási sugárforrást tartalmazó modul oldalnézete, a

7. ábra: a 6. ábrán kijelölt B részlet kinagyított nézete, a

HU 215 737 Β

8. ábra: a találmány szerint javasolt, folyadékok függőleges irányú áramlás közbeni kezelésére szolgáló berendezés oldalnézeti keresztmetszete, míg a

9. ábra: a találmány szerint létrehozott sugárzásérzékelő felépítése keresztmetszetben.

A találmány szerint folyadékok kezelésére létrehozott berendezés felépítésének részletes ismertetése előtt a műszaki szintet meghatározó dokumentumot mutatjuk be, mégpedig az 1. és 2. ábrára hivatkozással. Ez a dokumentum az US-A 4,482,809 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, amely több 20 sugárforrást tartalmazó berendezést mutat. A 20 sugárforrásokhoz 24 tartólábak párjai tartoznak, amelyekhez 28 ultraibolya lámpákat befogadó sugárzóegységek vannak rendelve. A 2. ábrán jól látható, hogy a 20 sugárforrások 32 kezelési csatorna keresztmetszetében vannak elrendezve, közöttük azt a maximális távolságot tartjuk be, amelyre szükség van arra, hogy a kezelésre kijelölt folyadék belsejébe az ultraibolya sugárzás minimális előírt dózisa eljuthasson, ott hatását kifejthesse.

Ez a berendezés a kezelési feladatokat jól oldja meg, de alapvető problémája közös az ismert megoldásoknak azzal a közös hátrányával, amit már leírásunk bevezető részében is elmondtunk, hogy a sugárforrások elrendezése miatt a berendezés fenntartása, üzemeltetése munkaigényes. A 28 ultraibolya lámpákat körbevevő hüvelyek tisztítása, illetve a hüvelyekben lévő sugárforrások cseréje igen időigényes és költséges művelet. Ezért a kezelés folyamatos elvégzése céljából, amikor a 28 ultraibolya lámpákat tartalmazó valamely sugárzóegységet eltávolítjuk, e helyett egy pótegységet iktatunk be, mert csak így biztosítható, hogy a folyadék azt a minimális mennyiségű besugárzást mindig megkapja, amire a kezelési előírások szerint szükség van. Ez a pótegység a berendezés létesítésének költségeit, szerkezeti bonyolultságát növeli. A folyadék anyagi minőségétől és áramlási ütemétől függően, térfogategységének besugárzásához adott esetben viszonylag nagy számú 28 ultraibolya lámpára és ezeket befogadó hüvelyekre van szükség. Ennek a berendezésnek egy további hátránya az, hogy a folyadék szintjét a 20 sugárforráshoz képest nagyobb áramlási intenzitások mellett nehéz szabályozni.

Az ismertté vált berendezés feladatát megfelelően látja el, ezért találmányunkkal célunk nem a besugárzás módjának javítása, hanem a berendezésre jellemző, előbb bemutatott hiányosságok felszámolása. Ezt a célt a következőkben bemutatott berendezéssel és ehhez alkalmazott kiegészítő egységekkel kívánjuk elérni.

A találmány szerint folyadékok kezelésére szolgáló olyan berendezést hoztunk létre, amelynek alapját 100 folyadékkezelő rendszer (3. ábra) jelenti. A 100 folyadékkezelő rendszer 108 nyitott folyadékcsatoma keresztmetszetében elrendezett 104 alaptestet tartalmaz, amelyben 112 kezelési zóna van kiképezve, és így a 108 nyitott folyadékcsatoma az, amelyik a kezelésre kijelölt folyadék egész mennyiségét átengedi. A 104 alaptest öntött betonból, rozsdamentes acélból vagy minden olyan anyagból készülhet, amely a kezelésre kijelölt folyadék közegében anyagi minőségét megtartja, és amely a besugárzáshoz használt sugárforrás által kibocsátott sugárzással szemben ellenálló.

A 104 alaptest alsó felületén 116 középponti szakasz van kijelölve, amelyből lefelé az egyik oldalon 120 bevezető dőlt szakasz, a másik oldalon 124 elvezető dőlt szakasz indul ki. A 108 nyitott folyadékcsatoma 128 alapszintjéből kiállóan tehát 132 megemelt szintű középponti tartomány van kiképezve, amelyhez egyik oldalon 136 bevezető dőlt szakasz, másik oldalon 140 elvezető dőlt szakasz kapcsolódik. A 132 megemelt szintű középponti tartomány a 104 alaptestnek és a 128 alapszinten a 108 nyitott folyadékcsatomának egyaránt része lehet (a 3. ábra ez utóbbi lehetőséget mutatja).

A 3. ábrából egyértelműen következik, hogy a 116 középponti szakasszal és a 132 megemelt szintű középponti tartománnyal határoltan, szűk keresztmetszetű 144 besugárzási zóna van kiképezve, amelynél a 120 és a 136 bevezető dőlt szakasz a folyadék áramlási útját szűkítő, ferde vagy kúpos bemeneti átmeneti tartományt, míg a 124 és a 140 elvezető dőlt szakasz ugyanezt az áramlási utat kitágító, ferde vagy kúpos kimeneti átmeneti tartományt képez.

Az ábrából is következően a 144 besugárzási zóna olyan zárt keresztmetszetű szakaszt képez, amelyen a kezelésre kijelölt folyadék áramlik át. Ezzel elérhető, hogy a folyadék árama a továbbiakban még bemutatandó besugárzási sugárforrásokhoz viszonyítva rögzített geometriájú alakzatot tölt ki, ezért a folyadék a besugárzási sugárforrásokból a szükséges minimális szintet elérő sugárzást megkapja. A szakember számára nyilvánvaló, hogy a 144 besugárzási zóna belső falait célszerű úgy kialakítani és elrendezni, hogy azok a 148 besugárzó sugárforrások moduljainak felületi körvonalát legalább részben kövessék, mivel ez az elrendezés az, amelynek segítségével a besugárzó sugárforrásoktól a lehetséges maximális távolságban is a folyadékot a kezelés hatékony elvégzéséhez szükséges sugárdózis éri el.

A 104 alaptesten a 148 besugárzó sugárforrásokból legalább egy van a folyadék belépésének oldalán elrendezve, és belőlük szükség szerinti számú van a folyadék kilépésének oldalán beépítve. A kezelendő folyadék anyagi minőségétől függően a 148 besugárzó sugárforrások száma lehet egy, amikor az a belépési oldalon van kialakítva, adott esetben viszont ennél többet alkalmazunk belőlük, amikor is mindkét oldalon legalább egyegy 148 besugárzó sugárforrást helyezünk el.

A 104 alaptest szükség szerint 152 érzékelőt is tartalmaz, amely érzékelési területével a 144 besugárzási zónába nyúlik be, továbbá a 104 alaptesthez 156 szintérzékelő rendelhető, amellyel a 112 kezelési zóna beömlési oldalán az áramló folyadék szintje megállapítható. Szakember számára az is jól ismert, hogy ha a berendezésben a folyadék szintje a 156 szintérzékelő alá csökken le, figyelmeztető jelzés kiadására és szükség szerint a 148 besugárzó sugárforrások leállítására, kikapcsolására van szükség. Célszerű ezért a 104 alaptest mögött a folyadék áramlási útjában olyan 150 szintbeállító kaput elrendezni, amely a kezelendő folyadék feltorlasztásával a 112 kezelési zónában a szintet a szükséges magasságban tartja.

HU 215 737 Β

A 4. és 5. ábrából a 3. ábránál jobban követhető, hogy a 148 besugárzó sugárforrásban 160 támasztó lábon nyugszik a sugárforrás, hozzá szükség szerint 164 megvezető elem és vízszintes elrendezésű támasz kapcsolódik, valamint 172 csatlakozódobozzal van ellátva. A 160 támasztó láb alsó végével szomszédosán egy vagy több 176 besugárzó eszköz van elrendezve. A 176 besugárzó eszközök mindegyikéhez 180 nagy intenzitású sugárforrás tartozik, amely két 188 gyűrűs betét segítségével 184 üres hüvelyben van megfogva. Itt is szakember számára nyilvánvaló, hogy a 176 besugárzó eszköz esetében bizonyos körülmények mellett nincs feltétlenül szükség a 184 üres hüvely használatára, és a 180 nagy intenzitású sugárforrás akár közvetlenül is a kezelésre kijelölt folyadékba meríthető.

A 184 üres hüvelyek mindegyikét egyik végükön a 160 támasztó láb záija le, és azok 192 szerelőcsőhöz kapcsolódnak, amely szintén a 160 támasztó lábhoz csatlakozik. A 184 üres hüvely és a 192 szerelőcső között hermetikus lezárásra van szükség, amit úgy érünk el, hogy a 184 üres hüvely nyitott végét a 192 szerelőcső végéhez hermetikus zárást biztosító módon csatolt 196 emelvénybe csúsztatjuk be. A 196 emelvény alsó szintjében 200 gumiütköző van elrendezve, amelynek feladata annak megakadályozása, hogy a 196 emelvénybe való betolás közben a közvetlen érintkezés miatt a 184 üres hüvely eltoljon. A 184 üres hüvely külső felületére 204 és 208 O gyűrű van felhelyezve, amelyek között 206 gyűrűs távtartó van elrendezve.

Miután a 196 emelvénybe a 184 üres hüvelyt betoltuk, ezzel a 204 és 208 O gyűrűt, valamint a 206 gyűrűs távtartót is a 196 emelvénnyel hoztuk kapcsolatba. Ezt követően a 184 üres hüvely külső felületéhez gyűrűs felépítésű 212 hengeres csavart illesztünk, amelyet a 196 emelvénnyel hozunk érintkezésbe. A 212 hengeres csavar menete és a 196 emelvényen kiképzett csavarmenet összekapcsolása révén a 212 hengeres csavart bevezetjük, és ezzel a 200 gumiütközőt összenyomjuk, a 204 és 208 O gyűrű megnyomásával a kívánt hermetikus lezárást biztosítjuk.

A 192 szerelőcső másik végén szintén csavarmenet van kiképezve, amelyet 216 becsavarható szerelvényhez illesztünk, és ez utóbbit a 160 támasztó lábhoz hegesztéssel rögzítjük. A 192 szerelőcső és a 216 becsavarható szerelvény közötti, illetve a 216 becsavarható szerelvény és a 160 támasztó láb közötti kapcsolatok szintén hermetikus lezárást tesznek lehetővé, vagyis a folyadék a 192 szerelőcső belső terébe, adott esetben a 160 támasztó láb belső nyílásába nem tud behatolni.

A 180 nagy intenzitású sugárforrás 220 elektromos tápvezetékekhez van csatlakoztatva, amelyek 172 csatlakozódobozból indulva vezetnek a tápellátást igénylő 180 nagy intenzitású sugárforrásokhoz, és ezekhez a 160 támasztó lábon, valamint a 192 szerelőcsövön keresztül jutnak el.

A 4. és 5. ábrán bemutatott módon a 176 besugárzó eszközökhöz és a 192 szerelőcsövekhez 224 tisztító egységet rendelünk. Minden 224 tisztító egység 228 hengeres hüvelyt tartalmaz, amely kettős működésű hengerként üzemel. A 228 hengeres hüvely mindkét végén hermetikus zárást biztosító elemek vannak, mégpedig 232 és 234 gyűrűs tömítések. A 232 gyűrűs tömítés a 160 támasztó láb közelében van elrendezve, ez a 192 szerelőcső külső felületéhez illeszkedik, míg a 160 támasztó lábtól távolabb elhelyezkedő 234 gyűrűs tömítés a 176 besugárzó eszközök külső felületén van megtámasztva.

A 196 emelvény külső felületén horony van kiképezve, amelybe 236 O gyűrűvel kialakított tömítés illeszkedik. A 236 O gyűrűvel kialakított tömítés a 228 hengeres hüvely belső felületével kapcsolódik, és annak belső terét 240 és 244 kamrára, tehát két részre osztja. A 240 kamra 248 elvezetéssel, a 244 kamra 252 elvezetéssel közlekedik, ahol a 248 és 252 elvezetések a 172 csatlakozódobozból indulnak ki, a 160 támasztó láb belső terén, a 192 szerelőcső belső terén vezetnek át, és a 196 emelvényben végződnek, ahol a 240 és 244 kamrával a kapcsolat létrejön.

Szakember számára jól követhetően a 240 kamra feltölthető nyomás alatt levő hidraulikus olajjal, levegővel vagy más, fluid közeggel, mégpedig a 248 elvezetésen keresztül. Ekkor a 228 hengeres hüvely arra kényszerül, hogy a 160 támasztó láb felé mozduljon el és a 244 kamrából a fluid közeget a 252 elvezetésbe juttassa. Hasonló módon a 244 kamrát is a nyomás alatt levő fluid közeggel feltölthetjük, mégpedig a 252 elvezetésen át, amikor is a 228 hengeres hüvely arra kényszerül, hogy a 184 üres hüvely felé mozduljon el, és ezzel a 240 kamrából a fluid közeget eltávolítja, azt a 248 elvezetésbejuttatja.

A 252 elvezetés tisztítófolyadék, például megfelelő összetételű oldat, adott esetben savas kémhatású oldat forrására van csatlakoztatva, míg a 248 elvezetés fluid közeg, alapvetően levegő tartályával kapcsolódik. Ha tehát a 184 üres hüvely külső felületének tisztítására van szükség, a 244 kamrában, a tisztítóoldat nyomás alatt áramlik be, míg a 240 kamrából a fluid közeg eltávozik. így a 228 hengeres hüvely a 160 támasztó lábtól távolabbi pozícióba kényszerül áthaladni, és ahogy a 228 hengeres hüvely elmozdul, a 234 gyűrűs tömítés a 184 üres hüvely felületéhez szorulva a rajta lerakodott idegen anyagot letolja.

A 228 hengeres hüvely távolabbi helyzetében a 244 kamrában levő tisztítóoldat a 176 besugárzó eszközök külső felületével és így a 244 kamra belső felületével kerül érintkezésbe, ennek eredményeként kémiai hatását kifejtve, vagy más mechanikai módon a 176 besugárzó eszköz felületét elszennyező idegen anyagokat a felülettől leválasztja. A tisztításra kijelölt időtartam elmúlása után a fluid közeget a 240 kamrába kényszerítjük, a 244 kamrában a túlnyomást megszüntetjük, így a 228 hengeres hüvely a 160 támasztó lábhoz közelebbi visszavont pozíciójába térhet vissza. A 228 hengeres hüvely visszatérésének menetében a 234 gyűrűs tömítés újból a 176 besugárzó eszközök felületéhez szorul, és onnan az idegen anyagokat képes letolni.

A rajzokból jól kikövetkeztethetően a 224 tisztító egység rendszeres időközönként működésbe hozható, például naponta egyszer, vagy minden olyan esetben, amikor a kezelésre kijelölt folyadék minősége megváltozik, vagy egy másik lehetőség szerint a 152 érzékelő7

HU 215 737 Β bői a sugárzás szintjére nyert adatok alapján szükséges időközönként.

A 148 besugárzó sugárforrások mindegyikét a 104 alaptesthez a 164 megvezető elem segítségével rögzíthetjük, amelynek előre meghatározott keresztmetszeti alakja a mechanikai követelményekből adódik. Ennek befogadására a 104 alaptestben 256 nyílás van kiképezve, mégpedig komplementer alakban. Az alakot úgy választjuk meg, hogy a 164 megvezető elemet a 256 nyílásba egyszerűen betolhassuk, de egyidejűleg megakadályozzuk azt, hogy a 256 nyílásban a 164 megvezető elem vízszintes pozíciójában el tudjon fordulni.

A 3. és 4. ábrán látható, hogy a 164 megvezető elem vízszintes hosszát úgy választjuk meg, hogy az a 160 támasztó lábtól egészen addig a legnagyobb távolságig terjedjen, ameddig a 176 besugárzó eszköz teljed. így a 176 besugárzó eszköz a bemeneti vagy kimeneti átmeneti tartománytól a 148 besugárzó sugárforrás felszerelési műveletei során távol tartható. Ez az elrendezés minimálisra csökkenti annak veszélyét, hogy a 176 besugárzó eszköz ütés következtében a 148 besugárzó sugárforrás felszerelési műveleteinek végzése közben megsérüljön, ami különösen fontos akkor, ha a 100 folyadékkezelő rendszeren kezelendő folyadék áramlik át. A 164 megvezető elem vízszintes hossza így meglehetősen nagy lehet, és a 256 nyílások vízszintes irányban a 104 alaptest egy azonos magasságában, az ellenkező oldalakon vannak kiképezve.

Amikor a vízszintes elrendezésű 164 megvezető elemeket a 256 nyílásokban megfelelő módon elrendeztük, a 172 csatlakozódobozon levő 264 elektromos csatlakozók, a tisztítófolyadékot továbbító 268 beömlés és 272 folyadékbevezetés 276 házon kialakított megfelelő csatlakozó elemekhez illeszthetők. A 264 elektromos csatlakozók és a 272 folyadékbevezetés illesztése a 276 házon levő komplementer jellegű csatlakozókhoz elősegíti a 164 megvezető elem vízszintes helyzetben való tartását és a 256 nyílásban levő megfogását. A 276 ház kialakítható úgy, hogy a 180 nagy intenzitású sugárforrás részére a szükséges elektromos csatlakozást létrehozhassuk, ugyanígy az alkalmazott szivattyúknak és az ábrán nem bemutatott, a 224 tisztító egységgel kapcsolódó tartályoknak a tápellátását biztosítsuk. Ez utóbbi tartályok a tisztítófolyadék és a túlnyomás alatt levő levegő befogadására szolgálnak.

A besugárzási sugárforrások fejlesztése folyamatos. Ennek eredményeként az elmúlt években olyan sugárforrásokat fejlesztettek ki, amelyek a korábbiaknál nagyobb intenzitású sugárzást bocsátanak ki és nincsen bennük izzószál. Korábban a folyadékok kezelésére szolgáló rendszerekben legfeljebb mintegy 0,4 W/cm lineáris sűrűségű teljesítményt kibocsátó, nagyjából legfeljebb 1,5 m hosszú ultraibolya lámpákat használtak.

Az új sugárforrások által kibocsátott sugárzás intenzitása nagyobb, így egy adott mennyiségű folyadék kezelésére a korábbiaknál kevesebb sugárforrásra van szükség. A kezelendő folyadék által befogadott sugárzás dózisát a jól ismert összefüggések szerint a sugárzás intenzitása és a sugárzás időtartama határozza meg, pontosabban e két tényező szorzata. A sugárzás intenzitása a sugárforrástól számított távolságtól négyzetesen függ, míg a szükséges besugárzási idő az áramlási sebesség lineáris függvénye. Ezért a kezelésre kijelölt folyadékot a besugárzó sugárforrástól a lehető legkisebb távolságon kell elvezetni. Ezért általában sok, kis intenzitású sugárforrást használnak, amelyeket kis kezelési területen rendeznek el, vagy kevesebb, nagy intenzitású sugárforrást építenek be, amelyekhez kisebb kezelési zóna tartozhat. A hatékonyság követelményeinek úgy lehet megfelelni, a költségeket akkor lehet hatásosan csökkenteni, és egyidejűleg akkor szabályozható a folyadék szintje a kívánt pontossággal, ha a találmány értelmében javasolt intézkedéseket valósítjuk meg. így a 144 besugárzási zóna zárt keresztmetszetű teret alkot, amelyben a kezelésre kijelölt folyadék a 180 nagy intenzitású sugárforrásoktól - ezekből egy minimálisan szükséges számút alkalmazunk - egy előre meghatározott maximális távolságon áramoljon. A kezelésre kijelölt folyadék áramlási intenzitását a 144 besugárzási zónán való áthaladás időszakára meg lehet növelni, és így a 180 nagy intenzitású sugárforrások egy adott minimális mennyisége mellett a kijelölt folyadék hatékony kezelése hajtható végre.

A találmány szerint javasolt 100 folyadékkezelő rendszer tehát a 144 besugárzási zóna minimális méretére törekszik, miközben a kívánt kezelési hatás biztosítása céljából nagyobb áramoltatási sebességeket lehet használni. Az ismertté vált kezelőberendezésekkel összehasonlítva a 144 besugárzási zónában a kezelésre kijelölt folyadék jelentősen megnövelt sebességgel áramolhat. így az 1. ábrán látható berendezésnél az áramlási intenzitás mintegy 0,6 m/s vagy kisebb, míg a találmány szerinti 100 folyadékkezelő rendszerben az áramlási intenzitásra a mintegy 4,8 m/s értékig teijedő sebesség jellemző.

Szakember számára jól ismert, hogy a hidrosztatikai nyomásnak a fluid közeget továbbító vezetékben bekövetkező csökkenése a fluid közeg áramlási sebességének négyzetes függvénye. így a nagy áramlási sebességek eredménye a hidrosztatikai nyomás veszteségének növekedése, vagyis a rendszerben a folyadék szintje nemkívánatos módon ingadozhat. Ezért a találmány szerinti 100 folyadékkezelő rendszert nagy keresztmetszeti területű beömléssel és kiömléssel készítjük el, így a hidrosztatikus nyomás veszteségét csökkenthetjük, és egyúttal a 148 besugárzó sugárforrások behelyezését és kiemelését megkönnyítjük, mint erről még a továbbiakban beszámolunk. A 144 besugárzási zóna viszonylag rövid, keresztmetszete korlátos nagyságú, és az előbb már bemutatott átmeneti tartományok közvetítésével van a beömlésekre és kiömlésekre kapcsolva. így a 144 besugárzási zónában viszonylag nagy áramlási ütemet tarthatunk fenn, miközben a hidrosztatikus nyomás veszteségei csökkennek.

A találmány szerinti 100 folyadékkezelő rendszer egy további előnye a leegyszerűsített kezelhetőség. Ennek alapvető tényezője az, hogy a 148 besugárzó sugárforrások külső szennyezéseit a berendezésen belül lehet eltávolítani, maguk a besugárzó modulok könnyen eltávolíthatók, ha karbantartásukra vagy a sugárforrások

HU 215 737 Β cseréjére van szükség. így a helyszínen végzett tisztítás lehetősége minimálisra csökkenti, vagy akár ki is küszöböli a kiegészítő sugárforrások beépítésének szükségességét, tehát tisztításkor nem kell az eltávolított sugárforrásokat újjal helyettesíteni, míg a 144 besugárzási zónán áramló folyadék megnövelt sebessége a sugárforrások felületére lerakódó szennyező anyagok mennyiségének csökkentéséhez járul hozzá.

A 6. és 7. ábrán az előzőekben már ismertetett felépítésű 100 folyadékkezelő rendszerben alkalmazott 148B besugárzó sugárforrást mutatunk be. A 7. ábrából jól látható, hogy a 184 üres hüvely a 196 emelvénynél a 192 szerelőcsőhöz hermetikusan kapcsolódik, mégpedig az 5. ábrán bemutatott módon, vagy ahhoz nagyon hasonlóan. A 148B besugárzó sugárforráshoz 30 tisztító egység tartozik, amelyben 304 szövedék van 308 tisztítógyűrűként kiképezve, és ehhez 312 és 314 kettős működésű hengerek párja kapcsolódik. A 308 tisztítógyűrű mindegyikéhez a 184 üres hüvely felületével szomszédos 316 gyűrű alakú kamra kapcsolódik, és a 308 tisztítógyűrűk a 184 üres hüvely felületén tudnak elmozdulni, mégpedig a 312 és 314 kettős működésű henger mozgásának hatására egy közelebbi és egy távolabbi pozíció között.

A 4. ábrán bemutatott elrendezéshez hasonlóan a 172 csatlakozódoboztól itt is a 160 támasztó lábon keresztül a312ésa314 kettős működésű hengerek mindegyikéhez csatlakozást építünk ki 320 és 324 vezeték formájában. Ha a 320 vezeték a 312 kettős működésű hengerbe fluid közeget továbbít, a 312 kettős működésű henger 328 dugattyúrúdja révén a távolabbi helyzetig mozdul el. A rajz alapján nyilvánvaló módon amikor a 328 dugattyúrúd 332 kamrába jutó folyadék hatására távolabbi helyzetét veszi fel, a vele kapcsolódó 326 dugattyú hatására a fluid közeg 340 kamrából kiszorul, és a 326 dugattyú másik végénél 344 csatlakozóvezetéken át a 314 kettős működésű henger 348 kamrájába áramlik, így az utóbbi 328 dugattyúrúdja szintén eltolódik, ezzel 352 kamrából fluid közeget a 324 vezetékbejuttat.

Ahhoz, hogy a 328 dugattyúrudak szinkron módon mozogjanak, a 312 és 314 kettős működésű hengereket úgy kell megtervezni, hogy a 326 dugattyúnak a 312 kettős működésű hengerben való egyszeri teljes elmozdulásával kiszorított folyadék térfogata egyenlő legyen azzal, amit egy ilyen teljes elmozdulás során a 314 kettős működésű hengerbe a hozzá tartozó 326 dugattyú bejuttat. Szakember számára nyilvánvaló, hogy a 326 dugattyú útjának végéhez célszerű olyan 356 kompenzáló szelepet rendelni, amely a 332 és 352 kamrák között egyfelől, illetve a 348 és a 340 kamrák között másfelől fennálló teljes térfogati különbségeket képes kiegyenlíteni.

A 328 dugattyúrudat hasonló módon úgy térítjük vissza kiindulási helyzetébe, hogy a 324 vezetékbe fluid közeget juttatunk, és egy további 356 kompenzáló szelepet használunk fel arra, hogy a folyékony közeg teljes térfogatában a 332 és 352 kamrák között egyfelől, valamint a 348 és 340 kamrák között másfelől a visszahúzódás során bekövetkező térfogatváltozást kompenzáljuk.

A 316 gyűrű alakú kamrát célszerűen tisztítófolyadék egy adott mennyiségével töltjük fel, amit adott karbantartási időtartamok elteltével cserélhetünk, például a besugárzó sugárforrások karbantartása során. Egy másik lehetőség szerint a 316 gyűrű alakú kamrát a 328 dugattyúrúd üreges középponti tartományán átvezetett vezetékek segítségével töltjük fel tisztítófolyadékkal. Egy még további lehetőséget jelent a 316 gyűrű alakú kamrák hermetikus lezárása, amikor is a folyadékot a belső térbe visszük és azt szükség szerint cseréljük. A tisztítófolyadék adott esetben a 328 dugattyúrúd üreges terén, a 332 kamrán és a 316 gyűrű alakú kamrán át áramoltatható. Ha megfelelő záróelemet helyezünk el a 316 gyűrű alakú kamra belsejében, biztosítható, hogy a tisztítófolyadék a 328 dugattyúrudak közül a legalsó üreges egységen keresztül lép be, a 308 tisztítógyűrűkön átáramlik, és a 328 dugattyúrudak közül a legfelső üreges egységen át távozik.

A 4., 5. és 6. ábrán a besugárzó sugárfonáshoz illeszkedő 224 tisztító egység néhány kiviteli változatát mutattuk be, aminek alapján számos egyéb lehetőség valósítható meg. Ezekhez leírásunk és rajzunk ad útmutatást.

Egy célszerű lehetőséget az jelent, hogy az egyszerű kettős működésű hengerhez olyan belül üreges dugattyúrudat rendelünk, amelyre rendkívül merev módon több, például kettő vagy négy 308 tisztítógyűrűt szerelünk fel. A tisztítófolyadékot, például vizet az üreges 328 dugattyúrudakon keresztül szivattyúzhatjuk, amelyeken át a 312 vagy 314 kettős működésű henger alternáló mozgása közben a tisztítófolyadékot a 316 gyűrű alakú kamrákba vezetjük. Ha a 316 gyűrű alakú kamrákban megfelelő szórófejeket vagy füvókákat rendezünk el, ezzel lehetővé válik, hogy a besugárzásra kijelölt kamra felülete mentén folyadékot szórjunk vagy permetezzünk, és így a besugárzó sugárforrás 184 üres hüvelyének felületi tisztítását megkönnyítsük.

Egy másik lehetőség szerint a 316 gyűrű alakú kamrát előzetesen tisztítófolyadékkal töltjük fel, és a szerkezetet úgy alakítjuk ki, hogy az zárt tisztító egységet képezzen. Ilyenkor a 316 gyűrű alakú kamrának a 184 üres hüvely felülete mentén történő mozgatásához, a besugárzó sugárforrás tisztításához oda- és visszamozgatását kell biztosítani. Erre a célra a kettős működésű hengerek alkalmazhatók, amelyek a 316 gyűrű alakú kamrát a besugárzó sugárforrás 184 üres hüvelyének felületén két adott pozíció között mozgatják. Szakember számára az is nyilvánvaló, hogy a 316 gyűrű alakú kamrát a továbbító eszközhöz mereven kell csatlakoztatni, mert különben az egész elrendezés beszorulhat, ennek következménye pedig a 184 üres hüvely károsodása lehet.

Ugyancsak nyilvánvaló a fentiekből, hogy a javasolt elrendezések mindegyikénél a besugárzó sugárforrás és a 224 tisztító egység egymáshoz viszonyított mozgásának módja megfordítható. Ennek megfelelően fennáll az a lehetőség, hogy a 224 tisztító egység álló helyzetben, mereven megfogott állapotban van, a 112 kezelési zóna vele kapcsolódik, és a besugárzó sugárforrás az, amelyet a 316 gyűrű alakú kamrához képest mozgatunk.

HU 215 737 Β

A találmány szerinti, folyadék kezelésére szolgáló berendezés egy további előnyös megvalósítását a 8. ábra alapján mutatjuk be. Itt 400 folyadékkezelő rendszert valósítunk meg, amely 404 alaptestet tartalmaz és ennek alsó szintje 406 alapfallal együtt 408 kezelési zónát jelöl ki. A 408 kezelési zónához 412 bemeneti átmeneti tartomány kapcsolódik, benne 416 első besugárzási zóna van kiképezve, ez után 420 átmeneti zóna következik, amely 424 második besugárzási zónán keresztül 426 kúpos kimeneti tartománnyal közlekedik. A 8. ábrából jól látható, hogy a 426 kúpos kimeneti tartomány a 412 bemeneti átmeneti tartomány szintje alatt helyezkedik el, ezzel a hidrosztatikus nyomás a folyadék kezelése közben viszonylag nagy értéken tartható, ezért a 400 folyadékkezelő rendszerben a kezelendő folyadék áramlása a kívánt sebességen történhet. Az itt látható elrendezés alapján az is következik, hogy nincs szükség a 3. ábrán látható szintbeállító kapura, a 408 kezelési zónában a folyadék szintjét a beömlés és a kiömlés elrendezése állítja be.

A 404 alaptestben 434 függőleges támasztó elemeket befogadó 430 nyílások vannak, ahol a 434 függőleges támasztó elemek 438 sugárforrásos modulokhoz vannak rendelve. A 438 sugárforrásos modulok lényegében a 148 besugárzó sugárforrásokhoz hasonló felépítésűek, de bennük 442 besugárzó egységek függőleges helyzetben vannak elrendezve, így biztosítják a folyadék kezeléséhez szükséges sugárzó teljesítményt. A 442 besugárzó egységben 446 hüvely van, amely 450 szerelőtámasszal kapcsolódik. Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy a 442 besugárzó egységek nem minden esetben tartalmazzák ezt a 446 hüvelyt, és e helyett a sugárforrás közvetlenül a kezelésre kijelölt folyadékba meríthető.

A 450 szerelőtámaszokat a 400 folyadékkezelő rendszerben kialakuló legmagasabb folyadékszint fölött célszerű elrendezni, mivel ekkor nincs szükség a 446 hüvelyek hermetikus lezárására és elrendezésük kényelmesen elvégezhető. Ha a 446 hüvelyek és a 450 szerelőtámaszok közötti csatlakozási pont a 400 folyadékkezelő rendszerben kialakuló folyadékszint fölött van, a 446 hüvelyek belső terébe a folyadék nem tud bejutni.

A 450 szerelőtámaszok 454 alátámasztó karokhoz kapcsolódnak, amelyek a 434 függőleges támasztó elemekkel vannak összekapcsolva. A 446 hüvelyeken belül 458 sugárforrások vannak, amelyeket az ábrán nem látható, 462 csatlakozókból kiinduló elektromos tápvezetékekkel kötünk össze. Az elektromos tápvezetékek a belül üreges 454 alátámasztó karokon, a 450 szerelőtámaszokon át haladva jutnak a 446 hüvely belsejébe. A 462 csatlakozók a 466 ház felületén kiképzett kiegészítő csatlakozókhoz is vezethetők, amelyekhez megfelelő elektromos tápegység tartozhat, illetve amelyeken át olyan vezérlőegységre kapcsolhatók, amelyek a 180 nagy intenzitású sugárforrások és az esetlegesen felszerelt 224 tisztító egységek szükség szerinti ütemű működését szabályozzák.

Az itt bemutatott kiviteli alaknál a 438 sugárforrásos modulok karbantartása során azokat függőleges irányban fel kell emelni, hogy a kezelésre kijelölt folyadék áramából eltávolithassuk. Bár ez a 8. ábrán nem látszik, nyilvánvaló, hogy a tisztításhoz kialakított elrendezést adott esetben az előzőekben már ismertetett módon alakítjuk ki, és az előzőekből az is következik, hogy a már bemutatott elrendezésű tisztító egységek vagy hasonló felépítésű részegységek jól alkalmazhatók a találmány szerinti 400 folyadékkezelő rendszernek ennél a megvalósításánál is. Az is nyilvánvaló, hogy amikor a 446 hüvelyek tisztításra szorulnak, a 438 sugárforrásos modulok egyszerű, függőleges irányú felemeléssel könnyen eltávolíthatók.

A 3. ábra kapcsán említettük, hogy a 100 folyadékkezelő rendszerhez 152 érzékelő tartozik, amely a 144 besugárzási zónában uralkodó sugárzási szintet követi. Ez az érzékelő a sugárzást áteresztő ablakkal van ellátva, az érzékelést biztosító részelem az ablak mögött helyezkedik el, és az egész egységet az áramló folyadékba vezetjük. Az is nyilvánvaló, hogy a 176 besugárzó eszköznél és a 442 besugárzó egységnél az ilyen ablakok egy idő után elszennyeződnek.

A 9. ábra 500 sugárzásérzékelőt mutat, amelyet a találmány szerint javasolt módon célszerű kialakítani. Az 500 sugárzásérzékelő alapját 502 hengeres test jelenti, amelyben 504 nyílás van kiképezve. Az 504 nyílás belső falánál 508 érzékelőelemet rendezünk el, mégpedig 512 rúd közelében, amely sugárzást átengedő anyagból készül, és amely az 502 hengeres testhez kapcsolódó 514 homlokoldali lemezből áll ki. Az 508 érzékelőelemet a kezelésre kijelölt folyadéktól hermetikus zárást biztosító módon kell elválasztani, amihez 516 0 gyűrűket alkalmazunk az 508 érzékelőelem környezetében, továbbá az 514 homlokoldali lemez és az 502 hengeres test találkozási síkjában az 512 rudat körbevevő 520 O gyűrűt rendezünk el. Az 508 érzékelőelemmel 524 elektromos vezetékek kapcsolódnak, amelyek az 500 sugárzásérzékelőt 528 furaton át az 502 hengeres test hátsó oldalánál hagyják el.

Az 512 rúd kiálló vége fokozatosan elszennyeződik, és ezért az 514 homlokoldali lemezbe 532 tisztítófúvókát építünk be. Az 532 tisztítófúvóka 538 O gyűrű közvetítésével úgy kapcsolódik 536 nyílással, hogy azt hermetikusan lezájja, és azon, illetve az 502 hengeres testen keresztül nyomás alatt álló tisztító közeg, például fluid anyag, savas oldat, víz, vagy levegő forrásához kapcsolódik (ez utóbbi egységet az ábra nem mutatja).

Ha az 536 nyílásba nyomás alatt tisztítófolyadékot szivattyúzunk, az 532 tisztítófúvóka annak egy adagját az 512 rúd felületére irányítja, és a nagy nyomású folyadékáram az idegen anyagokat onnan eltávolítja. Az 532 tisztítófúvóka és az 512 rúd károsodását könnyen megelőzhetjük azzal, hogy az 502 hengeres testhez 542 védőborítást illesztünk, amely azokat beborítja, a kezelendő folyadék áramától elválasztja.

Az 500 sugárzásérzékelőt olyan hengerben rendezhetjük el, amely a 100 vagy 400 folyadékkezelő rendszer 112, illetve 408 kezelési zónájához van rendelve és ott a sugárzás szintjét követi. Az 500 sugárzásérzékelőt egy ilyen hengeren belül csavar segítségével rögzíthetjük és ezt 540 illesztő nyílásba vezethetjük. A szakember ettől különböző egyéb megoldásokat is kialakíthat, fontos azonban, hogy a mérési pontosság javítása akkor

HU 215 737 Β érhető el könnyen, ha az 512 rúd a követendő teljesítményű 180 nagy intenzitású sugárforrásra lényegében merőleges irányítású.

Az is nyilvánvaló, hogy az 500 sugárzásérzékelő szokásos üzemeltetése során a tisztítást egy adott mennyiségű tisztítófolyadék, például víz adott időközönként történő kiadagolásával, az 532 tisztítófiivóka felhasználásával végezzük el.

A fentiekben a találmány tárgyát több példakénti kiviteli alak kapcsán mutattuk be, amelyek azonban tájékoztató jellegűek és szakember számára adnak útmutatást további, a csatolt igénypontokkal meghatározott oltalmi körbe eső megoldások kidolgozásához.

Claims (47)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Berendezés folyadék kezelésére, amely folyadék gravitációs áramlásának útjában elrendezett beömlést és kiömlést, a beömlés és kiömlés között kialakított besugárzási zónát (144) tartalmaz, ahol a besugárzási zónához (144) legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) van rendelve, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zóna (144) a kezelendő folyadékot a legalább egy besugárzási sugárforrástól (148, 148B) előre meghatározott maximális távolságon belül elvezető, zárt keresztmetszettel van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) longitudinális alakú testként van kiképezve, és longitudinális tengelye a besugárzási zónán (144) átfolyó folyadék áramlási irányával párhuzamos.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zóna (144) keresztmetszeti területe kisebb, mint a folyadékbevezető beömlés és/vagy a folyadékelvezető kiömlés keresztmetszete.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zóna (144) keresztmetszeti területe kisebb, mint a folyadékbevezető beömlés keresztmetszeti területe, és a besugárzási zóna (144) a folyadékbevezető beömlés és a besugárzási zóna (144) közötti átmeneti tartományt tartalmazó kezelési zónában (112) van elrendezve, ahol az átmeneti tartomány a beömlés és a besugárzási zóna (144) között a folyadék nyomásveszteségét csökkentő módon van kiképezve.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zóna keresztmetszeti területe kisebb, mint a folyadékelvezető kiömlés keresztmetszeti területe, és a besugárzási zóna (144) a folyadékbevezető kiömlés és a besugárzási zóna (144) közötti átmeneti tartományt tartalmazó kezelési zónában (112) van elrendezve, ahol az átmeneti tartomány a kiömlés és a besugárzási zóna (144) között a folyadék nyomásveszteségét csökkentő módon van kiképezve.
6. 6. A 2-5. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zóna (144) keresztmetszeti területe kisebb, mint a folyadékbevezető beömlés és a folyadékelvezető kiömlés keresztmetszeti területe, a besugárzási zóna (144) első és második átmeneti tartományt tartalmazó kezelési zónában (112) van elrendezve, ahol az első átmeneti tartomány a folyadékbevezető beömlés és a besugárzási zóna (144) között, a második átmeneti tartomány a folyadékelvezető kiömlés és a besugárzási zóna (144) között van kiképezve, továbbá az első és második átmeneti tartomány a velük kapcsolódó folyadékbevezető beömlés és folyadékelvezető kiömlés, valamint a besugárzási zóna (144) között a folyadék nyomásveszteségét csökkentő módon van kialakítva.
7. 7. Az 1 -6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a besugárzó sugárforrás (148,148B) legalább egy ultraibolya lámpát és azt megfogó támaszt tartalmaz.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a besugárzó sugárforrás (148, 148B) legalább egy ultraibolya lámpát és annak külső felületét körbevevően elrendezett legalább egy üres hüvelyt (184) tartalmaz.
9. 9. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a longitudinális tengely függőleges elrendezésű, az első átmeneti tartomány a folyadékot lényegében függőleges irányban megvezetően van a folyadékbevezető beömlésre csatlakoztatva, és a besugárzási zóna a folyadék lényegében vízszintes irányú továbbítására alkalmasan van kiképezve.
10. 10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a folyadékelvezető kiömléshez a besugárzási zónában (144) függőleges irányban áramló folyadékot vízszintes irányban továbbító második átmeneti tartomány van rendelve.
11. 11. A 7-10. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a longitudinális tengely lényegében vízszintesen van elrendezve.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a legalább egy besugárzó sugárforráshoz (148, 148B) külső felületéről szennyezéseket eltávolító tisztító egység (224) van rendelve.
13. 13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tisztító egység (224) a legalább egy besugárzó sugárforrást (148,148B) körbevevő tisztítógyűrűt (308) tartalmaz, ahol a tisztítógyűrű (308) a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületének első részére a folyadék áramlási útjában kijelölt kiindulási helyzet és a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületének első részére a tisztítógyűrű (308) által fedetten kijelölt távolabbi helyzet közötti mozgatást biztosító hajtásra van kapcsolva.
14. 14. A 13. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tisztítógyűrű (308) a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) külső felületét körbevevő és azzal érintkező gyűrű alakú kamrával (316) van ellátva, ahol a gyűrű alakú kamra (316) a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületéről nemkívánatos anyagok eltávolítására szolgáló tisztítóoldat bevezetésére alkalmasan van kiképezve.
15. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tisztítógyűrű (308) a legalább

    HU 215 737 Β egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) külső felületét körbevevő, azt lezáró tömítéssel van ellátva, ahol a tömítés a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületéről a tisztítógyűrűnek (308) a kiindulási és a távolabbi helyzete közötti mozgása során a nemkívánatos anyagok eltávolítására alkalmasan van kiképezve.
16. 16. A 14. vagy 15. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tisztítóoldat a tisztítógyűrűhöz (308) nyomás alatt van bevezetve, és a tisztítógyűrű (308) ennek a nyomásnak a hatására a távolabbi helyzetig való eltolásra alkalmasan van kialakítva.
17. 17. A 14-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a tisztítóoldat a tisztítógyűrűhöz (308) nyomás alatt van bevezetve, és a tisztítógyűrű (308) ennek a nyomásnak a megszűnésekor a kiindulási helyzetbe való visszatérésre alkalmasan van kialakítva.
18. 18. Az 1-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zónába (144) bevezető szakaszban első besugárzó sugárforrás van a besugárzási zónába (144) benyúlóan elrendezve, míg a besugárzási zónából (144) kivezető szakaszban a besugárzási zónába (144) benyúlóan második besugárzó sugárforrás van elrendezve.
19. 19. Besugárzóegység folyadékkezelő berendezésben való felhasználásra, azzal jellemezve, hogy támasszal, a támaszból kinyúlóan elrendezett legalább egy besugárzó sugárforrással (148, 148B), és a besugárzó sugárforrást (148, 148B) a folyadékkezelő berendezéshez csatlakoztató rögzítő egységgel van ellátva.
20. 20. A 19. igénypont szerinti besugárzó egység, azzal jellemezve, hogy megvezetéssel van kiképezve, és a támasz a legalább egy besugárzási sugárforrásnál nagyobb mértékű kinyúlásra van kiképezve.
21. 21. A 19. vagy 20. igénypont szerinti besugárzó egység, azzal jellemezve, hogy a legalább egy besugárzási sugárforrás ultraibolya lámpaként van kiképezve.
22. 22. A 20. vagy 21. igénypont szerinti besugárzó egység, azzal jellemezve, hogy a besugárzási sugárforráshoz az ultraibolya lámpa szintjében elrendezett, és az ultraibolya lámpa, valamint a folyadék között szigetelő rést biztosító hüvely van rendelve.
23. 23. A 19-22. igénypontok bármelyike szerinti besugárzó egység, azzal jellemezve, hogy a támasz a besugárzó sugárfonáshoz elektromos áramot továbbító vezetékeket befogadó vezetékekkel van ellátva.
24. 24. A 21-23. igénypontok bármelyike szerinti besugárzó egység, azzal jellemezve, hogy legalább két ultraibolya lámpa van a támasztó elemekhez csatlakoztatva.
25. 25. Tisztító egység folyadék kezelésére szolgáló berendezés besugárzó egységéhez, amely legalább egy besugárzó sugárforráshoz (148,148B) van illesztve, azzal jellemezve, hogy a legalább egy besugárzó sugárforrást (148, 148B) körbevevő tisztítógyürűt (308) tartalmaz, ahol a tisztítógyűrű (308) a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületének első részére, a folyadék áramlási útjában kijelölt kiindulási helyzet és a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületének első részére a tisztítógyűrű által fedetten kijelölt távolabbi helyzet közötti mozgatást biztosító hajtásra van kapcsolva, továbbá a tisztítógyűrű (308) a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületének első részére illeszkedő gyűrű alakú kamrával (316) van kiképezve, amelyhez a felület első részéről nemkívánatos anyagokat eltávolító tisztítóoldatot bevezető beömlés van csatlakoztatva.
26. 26. A 25. igénypont szerinti tisztító egység, azzal jellemezve, hogy a tisztítógyűrű (308) a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) külső felületét körbevevő, azt lezáró tömítéssel van ellátva, ahol a tömítés a legalább egy besugárzó sugárforrás (148, 148B) felületéről a tisztítógyűrűnek (308) a kiindulási és a távolabbi helyzete közötti mozgása során a nemkívánatos anyagok eltávolítására alkalmasan van kiképezve.
27. 27. A 25. vagy 26. igénypont szerinti tisztító egység, azzal jellemezve, hogy a tisztítóoldat a tisztítógyűrűhöz (308) nyomás alatt van bevezetve, és a tisztítógyűrű (308) ennek a nyomásnak a hatására a távolabbi helyzetig való eltolásra alkalmasan van kialakítva.
28. 28. A 25-27. igénypontok bármelyike szerinti tisztító egység, azzal jellemezve, hogy a tisztítóoldat a tisztítógyűrűhöz (308) nyomás alatt van bevezetve, és a tisztítógyűrű (308) ennek a nyomásnak a megszűnésekor a kiindulási helyzetbe való visszatérésre alkalmasan van kialakítva.
29. 29. A 25-28. igénypontok bármelyike szerinti tisztító egység, azzal jellemezve, hogy a tisztítógyűrű (308) legalább két besugárzó sugárforrás (148, 148B) külső felületének egy részéhez van illesztve.
30. 30. A 25-29. igénypontok bármelyike szerinti tisztító egység, azzal jellemezve, hogy a tisztítógyűrű (308) legalább egy őt a kiindulási és távolabbi helyzete között mozgatóeszközhöz van csatlakoztatva.
31. 31. A 30. igénypont szerinti tisztító egység, azzal jellemezve, hogy a tisztítógyűrű (308) hidraulikusan hajtott mozgatóeszközhöz van csatlakoztatva.
32. 32. A 30. igénypont szerinti tisztító egység, azzal jellemezve, hogy a tisztítógyűrű (308) pneumatikusan hajtott mozgatóeszközhöz van csatlakoztatva.
33. 33. Eljárás folyadék kezelésére, amikor is gravitációs hatással folyadékot folyadékbevezető beömlésen át besugárzási zónába, és a besugárzási zónából folyadékelvezető kiömlésbe továbbítjuk, azzal jellemezve, hogy a folyadékot legalább egy besugárzási sugárforrás (148, 148B) előtt, zárt keresztmetszetű besugárzási zónán (144) vezetjük át, és a besugárzási zónában a folyadék áramlását a legalább egy besugárzási sugárforrástól (148, 148B) előre meghatározott maximális távolságon belül tartjuk fenn.
34. 34. A 33. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a folyadék áramlását a folyadékbevezető beömlésben első sebességgel, a besugárzási zónában (144) második sebességgel, és a folyadékelvezető kiömlésben harmadik sebességgel tartjuk fenn.
35. 35. A 34. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zónában (144) a folyadék áramlását az első sebességnél és/vagy a harmadik sebességnél nagyobb második sebességgel tartjuk fenn.
36. 36. A 34. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a besugárzási zónában (144) a folyadék áram12

    HU 215 737 Β lását mind az első sebességnél, mind a harmadik sebességnél nagyobb második sebességgel tartjuk fenn.
37. 37. A 34-36. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a folyadék áramlását lényegében azonos első és harmadik sebességgel tartjuk fenn a beömlésben és a kiömlésben.
38. 38. A 33-37. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a folyadékot a besugárzási zónába (144) való bevezetés előtt sebességét megnövelő átmeneti zónán vezetjük át.
39. 39. A 33-37. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a folyadékot a besugárzási zónából (144) való kivezetés után sebességét csökkentő átmeneti zónán vezetjük át.
40. 40. Eljárás szennyező anyag eltávolítására besugárzási sugárforrás felületéről folyadék kezelésére szolgáló berendezésben, amikor is a besugárzási sugárforrás (148, 148B) felületét tisztítófolyadékkal hozzuk érintkezésbe, azzal jellemezve, hogy tisztítófolyadékot tisztítókamrába adagolunk, a tisztítókamrát a besugárzási sugárforrás (148, 148B) felülete mentén és a felület egy részével érintkezésben előre meghatározott időtartam alatt eltoljuk, a tisztítókamrában a tisztítófolyadékot a felület egy részén a felülettel érintkezésben tartjuk, és előre meghatározott időtartam elteltével a tisztítókamrát a besugárzási sugárforrás (148, 148B) felületének kijelölt részéről eltávolítjuk, az érintkezést közötte és a tisztítófolyadék között megszüntetjük.
41. 41. A 40. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tisztítókamrában a besugárzási sugárforrás (148, 148B) felületének kijelölt része mentén elcsúsztatható, és a kijelölt felületről az idegen anyagokat a tisztítókamrának a besugárzási sugárforrás (148, 148B) felülete mentén és azzal érintkezésben való mozgatása során letoló tömítő elemet rendezünk el.
42. 42. A 40. vagy 41. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tisztítókamrát legalább két besugárzási sugárforrás (148, 148B) felületéhez egyidejűleg illeszkedően rendezzük el.
43. 43. A 40-42. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tisztítókamrát a tisztítófolyadékkal folyamatosan nyomás alatt tartjuk, és benne befelé irányban a besugárzási sugárforrás (148, 148B) felületéről az idegen anyagokat eltávolító szóróegységet helyezünk el.
44. 44. A 40-43. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tisztítókamrát egy adott ideig álló helyzetben tartjuk, és a besugárzási sugárforrást (148, 148B) hozzá képest mozgatva az utóbbi felületéről az idegen anyagokat eltávolítjuk.
45. 45. A 40-44. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a tisztítókamrában a besugárzási sugárforráshoz való illeszkedés erősítését szolgáló elemet rendezünk el.
46. 46. Sugárzásérzékelő, amely házat (466) és érzékelőelemet (508) tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a házon (466) belül a besugárzási sugárforrás (148,148B) hatásának felfogására alkalmas, sugárzást áteresztő elem van elrendezve, az érzékelőelem (506) az áteresztő elem mögött, a sugárzás felfogására alkalmasan van beépítve, és hozzá idegen anyagokat eltávolító eszköz van rendelve.
47. 47. A 46. igénypont szerinti sugárzásérzékelő, azzal jellemezve, hogy az idegen anyagokat eltávolító eszköz a tisztítófolyadékot közvetlenül a felületre irányító tisztítófüvókával (532) van ellátva.