HU214584B

HU214584B - Eljárás dibenz[b,f][1,4]oxazepin-11(10H)-onok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

Info

Publication number: HU214584B
Application number: HU9202319A
Authority: HU
Inventors: Ivo Monkovic; Lotte Wang
Original assignee: Bristol-Myers Squibb Co.
Priority date: 1991-08-26
Filing date: 1992-07-15
Publication date: 1998-04-28
Also published as: NO923049L; DE69217594D1; HU9202319D0; KR100204119B1; EP0529386A1; AU642602B2; JPH05194442A; TW213905B; CN1038749C; IL102542A0; NO923049D0; CN1069731A; GR3022698T3; PL168707B1; KR930004281A; AU2074292A; DK0529386T3; IL102542A; FI923285A; CA2075861C

Abstract

A találmány tárgya eljárás az (I) általánős képletű dibenz [b,f][1,4]őxazepin-11(10H)-őnők és gyógyszerészeti szempőntból elfőgadhatósóik és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előá lítására, ahőlaz (I) általánős képletben p számértéke 1, 2 vagy 3; R1 és R2jelentése egymástól függetlenül hidrőgénatőm vagy egy R6CO– általánősképletű acilcsőpőrt és ebbe R6 jelentése 1 -6 szénatőmős alkil-, 2 -7 szénatőmős alkenil-, 3 -7 szénatőmős ciklőalkil- vagy fenilcsőpőrt vagy egy Q képletűcsőpőrt; R3 jelentése hidrőgénatőm vagy klóratőm; R4 és R5 jelentése –egymástól függetlenül – C1 -6 alkilcsőpőrt. Az (I) általánős képletű vegyületek a rákellenesszerekkel szemben kialakűlt többrendbeli gyógyszerrezisztencia (MDR)visszafőrdítására, illetve kiküszöbölésére alkalmazhatók. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás olyan helyettesített dibenz[b,f][l,4]oxazepin-l l(10H)-on-származékok előállítására, amelyek a rákos sejteknek többféle citotoxikus gyógyszerrel szemben mutatott rezisztenciáját képesek visszafordítani, illetve kiküszübölni. így a találmány szerinti vegyületek a többféle gyógyszerrel szemben is rezisztenciát mutató neopláziák adjuváns kemoterápiájában használhatók fel.

Az emberi daganatok citotoxikus gyógyszerekkel való kezelése a modem klinikai rákterápia fontos részét képezi. A rák hatékony kemoterápiás kezelésének komoly akadályát képezi a rákos sejtek antineoplasztikumokkal szembeni rezisztenicája. A gyógyszerrezisztencia az ember rosszindulatú daganatai esetében sokrétű mechanizmusok eredményeként léphet föl. Különleges jelentőségű ebből a szempontból a rákos sejteken a lipofíl gyógyszerek legkülönfélébb, egymással kémiai szerkezetünkben nem rokon és funkcióikban nem is hasonló csoportjaival szemben mutatott keresztrezisztenciája, egy jelenség, amely többrendbeli gyógyszerrezisztencia (MDR = multidrug resistance) néven ismeretes.

A vizsgálatok már kezdetben egy közös vonást mutattak ki valamennyi MDR által érintett sejtben: ez a sejten belüli, egyensúlyi állapotban mérhető gyógyszerakkumulációs sebesség viszonylagos csökkenése az MDR-jelenség által nem érintett sejtekéhez képest. Később felfedezték, hogy ennek a sejt-fenotípusnak az előfordulása gyakran társul egy bizonyos, 170 kDa móltömegű plazmamembrán-glikoprotein (P-gp) fokozott kifejeződéséhez. Ennek a fehéijefajtának az MDR létrejöttében játszott szerepét megerősítette az a körülmény, hogy a gyógyszerrezisztencia átvitelének lehetősége a klónozott P-gp gén (MDR-1) „átfertőzése” révén kísérletileg igazolható volt. Lásd: Grace Bradley, Peter F. Juranka & Victor Ling Mechanisms of multidrug resistance, Bioch, Biophys. Acta, 948, pp 87-128 (1988); Jane A. Endicott & Victor Ling - The biochemistry of P-glycoproteinmediated multidrug resistance, Ann. Rév. Biochem, 58, pp 137-171 (1989); James M. Ford & William N. Hait - Pharmacology of drugs that altér multidrug resistance in cancer, Pharmacological Reviews, 42, pp 155-199 (1990)

A P-gp két szimmetrikus félből áll, mindegyiküknek van egy ATP-kötő molekularészlete. Bizonyíték van rá, hogy a molekula energiafuggő pumpaként működik, széles tartományú szubsztrátspecifitással. Viszonylag magas P-gp-szintet találtak bizonyos normális emberi szövetekben is, így a mellékvesékben, a vesében, a vastagbélben és a méhlepényben. A P-gp élettani szerepe és természetes szubsztrátuma mindazonáltal ez idáig még ismeretlen. A P-gp szolgálhat egyes természetes toxinoknak és xenobiotikumoknak a sejtekből való kijuttatására egy méregtelenítő mechanizmus keretében. Daganatokból vett klinikai mintákban, amelyek olyan szövetekből származtak, melyekben az MDR-1 genetikai üzenet rendszerint túlzott mértékben fejeződik ki, megemelkedett P-gp-szinteket mutattak ki. Ezen túlmenően nyilvánvalóan közvetlen korreláció van a P-gp kifejeződése és bizonyos gyógyszerrezisztens, rosszindulatú hematológiai elváltozások és gyermekkori, lágyszöveti szarkómák között, amelyekben egyébként normális körülmények között a P-gp nem fejeződik ki. Lásd: Mace Rothenberg & Victor Ling Multidrug Resistance: Molecular Biology and Clinical Relevance, J. Nat. Cancer Inst., 81, pp 907-910, 81989); Helen S. L. Chan, Paul S. Thomer, George Haddad and Victor Ling - Immunohistochemical Detection of p-glycoprotein: Prognostic Correlation in Soft Tissue Sarcoma of Childhood, J.Clin. Oncol., 8, pp 689-704 (1990). Mindezek a megfigyelések és kísérleti eredmények a P-gp potenciális klinikai szerepét támasztják alá, amit mind az intrinsic, mind a szerzett MDR-ben játszik, s amely bizonyos rákkezeléseket végső soron hatástalanná tesz.

Különféle stratégiákat dolgozat ki a klinikai praxisban jelentkező MDR elkerülésére. Az egyik ígéretes megközelítés szerint kémiai érzékenyítőanyagokat használnak, amelyek képesek meggátolni a gyógyszerek aktív kiáramlását a rezisztens sejtekből. Számos vegyület, beleértve a kalcium-antagonistákat, a kalmodulin inhibitorokat és egyes gyógyszermolekula-analógokat, mutatta azt a képességet, hogy különböző mértékben visszafordítsák az MDR-t. E vegyületek legtöbbje lipofíl tulajdonságú és szubsztrátumként szolgálhat a P-gp számára, ezáltal kompetitíve gátolva annak gyógyszerkiáramlást elősegítő hatását. A szakirodalomban nemrég kitűnő tanulmányok jelentek meg a ráknál fellépő többrendbeli gyógyszerrezisztenciát megváltoztató szerekről. Lásd: James M. Ford & William N. Hait Pharmacology of Drugs that Altér Multidrug Resistance in Cancer, Pharmacological Reviews, 42, pp 155-199 (1990); Dávid J. Stewart & William K. Evans - Non-chemotherapeutic Agents that Potentiate Chemotherapy Efficacy, Cancer Treatment Reviews, 16, pp 1-40(1989).

A fő korlátozó tényező egyes MDR-t kiküszöbölő, visszafordító szerek használatának az útjában a rákos beteg kezelésénél mind ez idáig e vegyületek toxicitása volt, amely megakadályozza, hogy a kezelés során e vegyületek hatásos koncentrációja elérhető legyen. így továbbra is fennáll az igény az ideális MDR-t kiküszöbölő, kiiktató szerek kutatására nézve; olyanokéra, amelyek hatékonyabbak, de kevésbé toxikusak és farmakológiái szempontból a klinikai alkalmazás céljára elfogadhatók.

Nemrég azt találtuk, hogy a helyettesített dibenz[b,f][l,4]oxazepin-l l(10H)-onok egy csoportja (ezentúl gyakran az „oxazepinek” rövidítéssel élve) erőteljes MDR-t kiküszöbölő tulajdonságokkal rendelkezik. A jelen találmányban ismertetésre kerülő oxazepinekhez hasonló szerkezetű oxazepineket írnak le például az 1 164579 számú brit szabadalomban 1969. szeptember 17-én tették közzé - a (II) általános képletű oxazepinekre - ahol a képletben R⁸ jelentése hidrogén- vagy halogénatom, R⁷ jelentése hidrogénatom vagy 1-6 szénatomos alkilcsoport, és az R⁹ és R¹⁰ valamelyike szabad aminocsoportot jelent, míg a másik jelentése hidrogénatom - utalva. A II általános

HU 214 584 Β képletű oxazepinek fájdalom- és lázcsillapító, valamint nyugtató hatással rendelkeznek.

Továbbmenőleg Nagarajan és szerzőtársai az Indián Journal of Experimental Biology, 12, pp 217-224, at p 229, (1974) irodalmi helyen ismertetik a ΙΠ képletű oxazepint. A III képletű vegyületet a IV képletű vegyületből forró dimetil-formamidban végzett intramolekuláris gyűrűzárással állítják elő. Analóg eljárásokat alkalmaznak a fenti II általános képletű vegyületek előállítására is.

Egyetlenegy eddig ismert oxazepin-származéknál sem állapítottak meg MDR-t visszafordító aktivitást, sem a II, sem a III képletűek közül.

A találmány tárgya eljárás az I általános képletű dibenz[b,f][l,4]oxazepin-l l(10H)-onok, illetve gyógyszerészetileg elfogadható sóik előállítására, ahol a képletben

R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy egy R⁶CO- általános képletű acilcsoport és ebben R⁶ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, 2-7 szénatomos alkenil-, 3-7 szénatomos cikloalkil- vagy fenilcsoport vagy egy Q képletű csoport;

R³ jelentése hidrogén- vagy klóratom;

R⁴ és R⁵ jelentése egymástól függetlenül 1-6 szénatomos alkilcsoport, p értéke 1, 2 vagy 3.

Az I általános képletű vegyületek a rákellenes gyógyszerekkel szemben kialakult többrendbeli gyógyszerrezisztencia (MDR) kiküszöbölésére használhatók fel. Ennélfogva a jelen találmány tárgyát képezi az I általános képletű vegyületek vagy gyógyszerészeti szempontból elfogadható sóikat tartalmazó gyógyászati készítmények előállítása is.

A találmány szempontjából előnyös I általános képletű vegyületek azok, amelyeknek képletében p számértéke 1, a -COR⁶ acilcsoport az a)-e) képletű csoportok közül kerül ki, ahol a d) képletben n értéke 1 és 4 közötti szám.

A fenti meghatározásoknak megfelelő új I általános képletű vegyületek előállítási eljárását a csatolt rajz szerinti A reakcióvázlat szemlélteti. Az ott vázolt eljárás az ismert módon előállítható V általános képletű vegyületből kiindulva két reakciólépésben a szűkebb körű, R¹ és R² helyén hidrogénatomot és R³ helyén klóratomot tartalmazó Γ általános képletnek megfelelő vegyületekhez - ahol R³, R⁴ és p jelentése egyezik a fent megadottal vezet. Az így előállított Γ általános képletű vegyületekből kívánt esetben a 2-helyzetű klóratom lehasítása és/vagy a 2-helyzetű szabad aminocsoport mono- vagy diacilezése útján állíthatjuk elő az R³ helyén hidrogénatomot, illetőleg az R¹ és R² egy vagy két (egyforma vagy különböző) R⁶CO- acilcsoportot tartalmazó I általános képletű vegyületeket.

Az A reakcióséma 1. lépésében az V általános képletű vegyület fenolos hidrogénjét valamely M kationra cseréljük, s ezáltal egy VI általános képletű vegyülethez jutunk. Az e szempontból számításba jövő M kationok közül néhányat megnevezünk: nátrium, kálium, tetrabutil-ammónium és benzil-trietil-ammónium. Ezt a cserét valamely alkalmas bázis segítségével hajthatjuk végre, így pl. kálium-karbonáttal, kálium-hidroxiddal, kálium-hidriddel, nátrium-hidriddel, nátrium-hidroxiddal, nátrium-karbonáttal vagy valamilyen kvatemer ammónium-hidroxiddal, úgy mint tetrabutil-ammóniumhidroxiddal vagy benzil-trietil-ammónium-hidroxiddal. A reakciót rendszerint valamely közömbös szerves oldószerben, így acetonban, acetonitrilben, diklór-metánban, dimetil-fomamidban (DMF), dimetil-acetamidban, metanolban, 2-metoxi-etanolban, etanolban, izopropanolban vagy diglimben végezzük.

Az A reakcióvázlat 2. lépését úgy hajtjuk végre, hogy a kapott VI általános képletű fenolos sót egy VII általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, amelynek képletében Y halogéntaomot, előnyösen fluor- vagy klóratomot jelent. Az addíciós reakciót bázis, például kálium-karbonát jelenlétében és valamilyen közömbös oldószerben, így acetonitrilben, dimetil-formamidban, dimetil-acetamidban, 2-metoxi-etanolban, etanolban, izopropanolban vagy dilgimben végezzük. Kedvező oldószer az n-propanol, 2-metoxi-etanol vagy a DMF. Legelőnyösebb a 2-metoxi-etanol oldószer alkalmazása. A reakció kivitelezése emelt hőmérsékleten, legcélszerűbben az alkalmazott oldószer forráshőmérsékletén, reflux mellett történik.

Kívánt esetben az Γ általános képletű vegyületek acilcsoportokkal egyszeresen vagy kétszeresen helyettesítettek lehetnek; a szabad 3-aminocsoport egy vagy két hidrogénatomját azonos vagy különböző R⁶CO-csoportok helyettesíthetik - ahol R⁶ jelentése az előzőekben megadott. Az acilezési módszerek és eljárások egy szabad aromás amin esetében a szakirodalomban jól ismertek. Például monoacilezés céljából valamely Γ általános képletű vegyületet ekvimoláris mennyiségű R⁶COOH általános képletű vegyülettel, valamilyen vízelvonó szer, így diciklohexil-karbodiimid vagy 1etoxikarbonil-2-etoxi-1,2-dihidrokinolin (EEDQ) jelenlétében reagáltatunk. Egyéb dehidratáló szerek, mint például a Synthesis, 453-463 old. (1972) irodalmi helyen leírtak, szintén alkalmazhatók lehetnek. Más eljárást követve az R⁶COOH általános képletű vegyület karboxilcsoportját reaktív származékká alakíthatjuk át, amely azután N-acilezésre felhasználható. A karboxilcsoport reakcióképes származékai lehetnek savhalogenidek, acil-imidazolidek, savazidok, vegyes savanhidridek, aktív észterek, úgy mint a klórhangyasav-etilészterrel vagy a klórhangyasav-izobutilészterrel képezett észterek, fenil-karbamátok, N-hidroxi-imidek, úgy mint az N-hidroxi-borostyánkősavimiddel vagy az Nhidroxi-ftálimiddel képezett, vagy a hidroxi-benzotriazollal (HBT) vagy a 4-metil-tetrazol-5-tionnal képezett észterszármazékok, illetve más aktív karboxilszármazékok. Olyan I általános képletű vegyületek előállításához, amelyeknek képletében R¹ és R² ugyanazt az acilcsoportot jelenti, legalább két egyenértéknyit szükséges ugyanabból az acilezőszerből alkalmazni. Másfelől amikor két különböző acilcsoporttal történő helyettesítés a cél, akkor az acilezést célszerűen egymás utáni lépésekben hajtjuk végre a két különböző acilezőszerrel.

HU 214 584 Β

Az olyan I általános képletű vegyületek előállításánál, ahol a képletben R³ jelentése hidrogénatom, úgy is eljárhatunk, hogy az Γ általános képletű vegyület 2helyzetű klóratomját hidrogenolízissel eltávolítjuk, és kívánt esetben - a 3-helyzetű szabad aminocsoportot acilezzük a fent leírtak szerint. Másképpen eljárhatunk úgy is, hogy valamely F általános képletű vegyületet előbb megacilezünk, és azután a 2-helyzetű klóratomot hidrogenolízissel eltávolítjuk.

Az V általános képletű vegyületekkel analóg vegyületek előállítását a szabadalmi irodalomban és szakközleményekben behatóan ismertetik. Jól alkalmazhatók azok az eljárások, amelyeket a 4808624 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás vegyületei kiindulási anyagainak előállításánál használnak fel. Az V általános képletű előállítására igénybe vehető egyéb módszerek a fent említett amerikai szabadalom leíró részében összefoglalva megtalálhatók.

A jelen találmányi leírásban a „C” vegyjel után alsó indexben álló számok a szóban forgó csoport szénatomjainak a számát jelentik Például a „C]_₆ alkil” olyan egyenes és elágazó láncú alkilcsoportokra vonatkozik, amelyek egy-hat szénatomot tartalmaznak, és így e csoportok magukban foglalják a metil-, etil-, n-propil,- izopropil-, η-butil-, t-butil-, n-pentil-, η-hexil-, 3-metil-pentil-csoportot és a hasonló alkilcsoportokat; a „C₂_₆ alkenil” olyan egyenes vagy elágazó láncú alkenilcsoportokra vonatkozik, mint például a vinil-, allil-, 1-propenil-, izopropenil-, 1-butenil-, 2-butenil-, 3-butenil-, methallil-, 1,1-dimetil-allil-, 1-hexenil-, 2-hexenil-csoport és a hasonló csoportok; a „C₃_₇ cikloalkil” olyan csoportokat jelent, mint a ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, cikolhexil-, cikloheptil-, ciklopropil-metil-, ciklopropiletil-, ciklopropil-propil-, ciklobutil-metil-, ciklobutil-etil-, cikopentil-metil-csoport és hasonlóak; és a „halogén” a fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomra vonatkozik.

Az itt megadott szerkezeti képletek nézetünk szerint a legjobban reprezentálják a találmány szerinti vegyületek szerkezetét. Mindazonáltal néhány, a jelen találmány oltalmi körébe tartozó vegyület más tautomér formákban is létezhet, amelyekben egyes hidrogénatomok a molekulák más részeire kerültek és a molekulák atomjai közötti kémiai kötések következetesen átrendeződtek. Ezt úgy kell érteni, hogy a szerkezeti képletek valamennyi tauromér alakot reprezentálják, amennyiben azok egyáltalán léteznek.

A találmány következő konkrét foganatosítási módjait bemutató példák illusztrálják a találmány szempontjából reprezentatívnak tekinthető vegyületek szintézisét és ugyanakkor nem korlátozzák a találmány oltalmi körét. A bemutatott módszerek olyan változtatásokkal adoptálhatok, hogy ily módon olyan vegyületek is előállíthatok legyenek, amelyek ugyan a jelen találmány oltalmi körébe tartoznak, de előállításuk konkrét ismertetésre itt nem került. Továbbmenőleg a módszerek olyan variációi is magától értetődőek a szakember számára, amelyek ugyanezen vegyületek némileg más módon történő előállítására alkalmasak.

Valamennyi hőmérsékleti adat Celsius-fokban (°C) értendő, ha külön megadva nincsen. A magmágneses rezonancia (NMR) spektrumjellemzők a milliomodrészekben (ppm) kifejezett kémiai eltolódásokra (δ) vonatkoznak, a tetrametil-szilánhoz (TMS) mint referenciastandardhoz viszonyítva. A proton-NMR spektrumadatokban a különböző eltolódásokhoz jelzett viszonylagos területek a molekulán belül előforduló, egy bizonyos funkciánlis típushoz tartozó hidrogénatomok számának felelnek meg. Az eltolódások jellege a multiplicitás tekintetében a következőképpen van megadva: széles szingulett (bs), széles dublett (bd), széles triplett (bt), széles kvartett (bq), szingulett (s), multiplett (m), dublett (d), kvartett (q), triplett (t), dublettek dublettje (dd), triplettek dublettje (dt) és kvartettek dublettje (dq). Az NMR spektrumok felvételére oldószerként DMSOd₆-ot (perdeutero-dimetil-szulfoxidot), D₂O-t (deuterált vagy nehézvizet), CDCl₃-t (deutero-kloroformot) és egyéb, szokásosan alkalmazott deuterált oldószereket használunk. Az infravörös (IR) spektrumok leírása csak azon abszorpciós maximumok adatait tartalmazza hullámszám-mértékegységben (cm-'), amely a funkciós csoportok azonosításánál játszik szerepet.

A Celite a Johns-Manville Products Corporation bejegyzett védjegye diatomaföldre.

Az alkalmazott rövidítések a szakmában széleskörűen használt, konvencionális rövidítések. Néhányat közülük az alábbiakban adunk meg:

MS : tömegspektrometria

HRMS : nagy felbontású tömegspektrometria

DMF : dimetil-formamid

Ac : acetil

ADR : adriamycin

ActD : aktinomycin D

DMSO : dimetil-szulfoxid

Ph : fenil

1. példa

3-Amino-2-klé>r-10-[2-(dietil-ammo)-etil]-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][1,4]oxazepin-l 1(10H)-on (la) előállítása

1,76 g (44 mmol) nátrium-hidridet, amely 60%-os ásványolajos szuszpenzióban, n-pentánnal történő mosás után került alkalmazásra, nitrogénatomoszférában 80 ml n-propanollal kezeltünk. Ehhez az elegyhez 6,44 g (20 mmol) amino-5-klór-N-[2-(dietil-amino)-etil]-2hidroxi-benzamid-hidrokloridot és 4,51 g (20 mmol) 4klór-3-nitro-benzotrifluoridot adtunk. A reakcióelegyet visszafolyató hűtés mellet 6 órán keresztül forraltuk, s azután vákuumban betöményíttük. A bepárlási maradékot vizes nátriumhidrogénkarbonát-oldat és diklór-metán/éter/n-hexán 1:1:1 arányú keveréke között megoszlattuk. A szerves fázis IN NaOH-dal, majd vízzel mostuk, azután 20 ml IN sósavoldattal kezeltük. A kivált csapadékot szűrőre gyűjtöttük és acetonnal mostuk; ily módon 1,65 g nyers 3-amino-2-klór-10-[2-(dietil-amino)-etil]-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-l l(10H)-on-dihidrokloridot la kaptuk világossárga szilárd termék formájában. Az anyalúg-részleteket egyesítettük, vizes nátriumhidrogén-karbonátoldattal semlegesítettük, és diklór-metánnal extrakciót végeztünk. Az extraktumot víztelenítettük és betömé4

HU 214 584 Β nyítettük és a maradékot szilikagél oszlopon kromatografáltuk, eluálószerként 2-8% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazva, s így a következő három frakciót nyertük.

a) Első frakcióként 430 mg 4-amino-5-klór-N-[2-(dietil-amino)-etil]-N-[2-nitro4-(trifluor-metil)-fenoxi]-benzamidot kaptunk sárga színű, amorf szilárd anyag formájában; olvadáspont >60 °C.

Ή NMR (CDCI₃) 8,0-8,3 (m, 3H), 7,7-7,9 (m, 4H),

7,2 (s, 1H), 6,11 (s, 1H), 4.26 (m, 2H), 2,2-2,8 (m, 6H), 0,80 (m, 6H);

MS(m/e) 663;

Elemanalízis a C₂₇H₂₄CIF₆N₅O₆ képletre:

számított: C 48,84, H 3,64, N 10.55 talált: C 50,75, H 4,00, N 9,85

b) A második frakció 359 mg 3-amino-2-klór-10-[2-(dietil-amino)-etil]-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]-oxazepin-11 (10H)-on (la) volt, amelyet szabad bázis alakjában nyertünk.

Ή NMR (CDCIj) 7,72 (s, 1H), 7,63 (d, 1H), 7,42 (d, 1H), 4,42 (s, 1H), 6.52 (s, 1H), 4,45 (s, 2H), 4,09 (+2H), 2,77 (t, 3H), 2,52 (q, 4H), 696 (t, 6H);

MS (m/e) 428, ami az M + H⁺ molekulaionnak felel meg.

A mintát absz. metanolban oldott vízmentes sósavgázzal kezeltük, s a kapott terméket egyesítettük az előzőleg nyert (1,65 g) szilárd anyaggal, majd metanol/dietil-éter elegyből átkristályosítottuk. 1,85 g halvány bézs színű szilárd anyagot kaptunk. Op. > 130 °C. Elemanalízis a C₂₀H2]CIF₃N₃O₂ 2 HCI képletre: számított: C 47,97, H 4,63, N 8,39 talált: C 47,74, H4,58, N 8,33.

c) A harmadik frakció 68 mg 4-amino-5-klór-N-[2-(dietil-amino)-etil]-2-hidroxi-N-[2-nitro-4-(trifluor-metil)-fenil]-benzamid volt, amelyet sárga szilárd anyag formájában kaptunk; op. >100 °C.

•H NMR (CDCI₃) 8, 10 (s, 1H), 7,96 (s, 2H), 6,38 (s, 1H), 6,21 (s, 1H), 4,39 (s, 2H), 4,2-4,44 (m, 2H), 2,7-3,2 (m, 6H)1,2 (m, 6H);

MS (m/e) 474.

Egy másik kísérletben 3-amino-2-klór-10-[2-(dietil-amino)etil]-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-1 l(10H)-on-dihidrokloridot állítottunk elő a következőképpen: 13,182 g (25 mmol) 4-amino-5-klór-N-[2-(dietil-amino)-etil]-2-hidroxi-benzamid-tetrabutil-ammóniumsót, 1,73 g (12,5 mmol) K₂CO₃-ot és 5,63 g (25 mmol) 4-klór-3-nitro-benzo-trifluoridot összekevertünk és 100 ml n-propanolban 14 órán keresztül visszafolyató hűtés mellett forraltuk az elegyet, majd vákuumban bepároltuk. A maradékot vizes Na₂CO₃-oldat és 300 ml etil-acetát között megoszlattuk. A szerves fázist 3x200 ml vízzel, majd 50 ml 0,5 N vizes náriumhidroxid-oldattal, majd ismét vízzel mostuk, és azután n-pentánnal kezeltük az elegyet, ameddig sötétbarna cseppek kiválását nem észleltük. A felülúszót dekantáltuk és 30 ml 2N sósavoldattal kezeltük, ami csapadékképződést idézett elő. A szilárd csapadékot szűrőre gyűjtöttük és etil-acetáttal mostuk; ily módon szárítás után 5,84 g cím szerinti vegyületet kaptunk dihidrokloridsó alakjában, ami 46,6% kitermelésnek felel meg.

Egy másik kísérletben 52,73 g 4-amino-5-klór-N-[2-(dietil-amino)-etil]-2-hidroxi-benzamid-tetrabutil-ammóniumsót, 22,56 g (0,1 mól) 4-klór-3-nitro-benzo-trifluoridot és 6,92 g (50 mmol) K₂CO₃-ot összekevertünk, és az elegyet 300 ml 2-metoxi-etanolban keverés és visszafolyató hűtés mellett 17 órán át forraltuk. A reakcióelegyet vákuumban betöményítettük és a maradékot víz és etil-acetát között megoszlattuk. A szerves fázist 2x50 ml INaOH-dal mostuk, majd 2x100 ml vízzel és azután 50 ml 2 n sósavoldattal kezeltük. A szilárd csapadékot szűrőre gyűjtöttük, diklórmetánnal és etil-acetáttal mostuk; levegőn történő megszáritás után 29,44 g cím szerinti vegyületet kaptunk dihidrokloridsó alakjában.

Kitermelés: 58,9%

2. példa

N-[2-Klé>r-10,11-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[bj][1,4]oxazepin-3-il]-acetamid (lb) és

N-acetil-N-[2-klór-l 0,1 l-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]- 11-oxo- 7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][1,4]-oxazepin-3-il]-acetamid (le) előállítása Az (la) képletű vegyület 10 ml ecetsavanhidriddel készített oldatát 12 percig visszafolyató hűtés mellett forraltuk, s azután vákuumban bepároltuk. A maradékot szilikagél oszlopon kromatografáltuk eluensként 1-5% metanolt tartalmazó diklór-metánt használva; elsőként 295 mg (le) képletű vegyületet kaptunk sárga amorf szilárd anyag formájában.

>H NMR (CDCIj) 7,97 (s, 1H), 7,72 (d, 1H), 7,49 (d, 1H), 7,45 (s, 1H), 7,13 (s, 1H), 4,2 (t, 2H), 2,89 (t, 2H); MS (m/e) 511.

Következlőleg 820 mg (lb) képletű monoacetilezett terméket nyertünk bézs színű szilárd anyag alakjában; op. 143-4 °C.

Elemanalízis a C₂₂H₂₃CIF₃N₃O₃ · 0.5H₂O · 0.5CH₃CO₂H képletre: számított: C 54,31, H 5,06, N 8.27 talált: C 54,68 H5,ll, N 7,93.

Ή-NMR (CDCI₃) 8,43 (s, 1H), 7,82 (s, 1H), 7,74 (s, 1H), 7,63 (d, 1H), 7.52 (s, 1H), 7,44 (d, 1H), 4,18 (t, 2H) 2,87 (t, 3H), 2,63 (q, 4H), 2,26 (s, 3H), 2,02 (s, 2H9), 1,02 (t, 6H);

MS (m/e) 469.

3. példa

N-[10,ll-Dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-l 1-oxo- 7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][1,4]oxazepin-3-il]-acetamid (Id) előállítása

270 mg (Id) képletű vegyület és 220 mg ammónium-formiát elegyéhez 8 ml metanolban 10 mg 10%-os, aktívszén-hordozóra felvitt palládium-katalizátort adtunk. A reakcióelegyet 5 órán keresztül kevertük, majd a katalizátort szűréssel eltávolítottuk. A szűrletet vákuumban bepároltuk és a maradékot vizes NaHCO₃-oldat és diklór-metán között megoszlattuk. A szerves fázist víztelenítettük és vákuumban bepároltuk; ily módon 190 mg cím szerinti vegyületet kaptunk fehér, szilárd anyag formájában, amelynek olvadáspontja 75-85 °C.

HU 214 584 Β

Ή NMR (CDCIj) (8,34 (s, 1H), 7,75 (d, 1H), 7,65 (t, 2H), 7,46 (s, 1H), 7,40 (dd, 1H), 7,10 (dd, 1H), 4,10 (t, 2H) 2,76 (t, 2H), 2,49 (q, 4H), 2,14 (s, 3H) 0,96 (t, 6H);

MS (m/e) 434.

HRMS a C22H24F3N3O3 képletre:

számított: 436,1848 talált: 436,1846.

4. példa

N-[2-Klór-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-ll-oxo-7-(triflor-metil)-dibenz[bfj[l,4]oxazepin-3-il]-benzamid (le) előállítása

250 mg (0,5 mmol) (la) képletű vegyület és 102 mg (1 mmol) trietil-amin kevertetett oldatához 2 ml vízmentes diklór-metánban 141 mg (1 mmol) benzoil-kloridot adtunk. Az elegyet 1 órán keresztül kevertjük, s azután vizes nátriumkarbonát-oldat és diklór-metán között megoszlattuk. A szerves fázist vízmentesítettük, vákuumban bepároltuk és a maradékot szilikagél oszlopon kromatografáltuk. Eluensként 5-10% metanolt tartalmazó diklór-metánt használva 182 mg cím szerinti vegyületet kaptunk sárga szilárd anyag formájában; op.: 67-69 °C. A kitermelés 68,3%.

Ή NMR (CDCI₃) 8,55 (s, 1H), 7,90 (d, 1H), 7,55 (m, 8H), 4,05 (m, 2H), 2.72 (q, 2H), 2,50 (m, 5H), 0,96 (m, 6H);

HRMS az C₂7H2₄CIF₆N₅O₆ képletre:

számított: 532,1615 talált: 532,1627.

5. példa

N-[2-Klór-lO, 11 -dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-11-oxo- 7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il]-krotonamid (lf) előállítása

Megismételtük az (le) képletű vegyület előállításánál alkalmazott általános eljárást azzal a különbséggel, hogy benzoil-klorid helyett ekvimoláris mennyiségű krotonil-kloridot használtunk. A cím szerinti vegyület sárga szilárd anyag - hozama 61,3%, olvadáspontja 106-107 °C volt.

Ή NMR (CDCI₃) 8,50 (s, 1H), 7,87 (d, 1H), 7,55 (m, 2H), 7,00 (m, 2H), 5.86 (dd, 2H), 4,25 (m, 3H), 2,95 (m, 1H), 2,75 (m, 1H), 1,85 (q, 6H), 1,10 (m, 6H). HRMS az C₂7H₂₄CIF₆N₅O₆ képletre:

számított: 496,1615 talált: 496,1605.

6. példa

N-[2-Klór-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-1 l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][1,4]oxazepin-3-il]-propionamid (lg) előállítása

Az (le) képletű vegyület előállításánál használt általános eljárást ismételtük meg, azzal a különbséggel, hogy az ott alkalmazott benzoil-klorid helyett ekvimoláris mennyiségű propionil-kloridot használtunk és a reakcióidő 12 óra volt. A cím szerinti vegyületet sárga olaj alakjában, 75,0%-os kitermeléssel kaptuk.

Ή NMR (CDCI₃), 8,42 (s, 1H), 7,78 (s, 1H), 7,75 (s, 1H), 7,60 (d, 1H), 7.45 (d, 1H), 7,35 (dd, 1H), 4,10 (t,

2H), 2,80 (t, 2H), 2,45 (m, 6H), 1,25 (t, 3H), 0,95 (t, 6H).

HRMS a C₂₃H2₆CIF₃N₃O₃ képletre:

számított: 486,1615 talált: 484,1612.

7. példa

N-[2-Klór-l 0,11-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo- 7-(trifhior-metil)-dibenz[bj][l,4]oxazepin-3-il]-ciklopropán (Ih) előállítása

Az (le) képletű vegyület előállításánál használt általános eljárást ismételtük meg, azzal a különbséggel, hogy az ott alkalmazott benzoil-klorid helyett ekvimoláris mennyiségű ciklopropán-karbonil-kloridot használtunk és a reakcióidő 12 óra volt. A cím szerinti vegyületet 80,7% kitermeléssel sárga szilárd tennék formájában nyertük. Op.: 115-116 93 .

Ή NMR (CDCIj) 8,39 (s, 1H), 7,80 (s, 1H), 7,75 (s, 1H), 7,58 (d, 1H), 7.42 (s, 1H), 7,25 (q, 1H), 4,10 (t, 2H), 2,70 (t, 2H), 2,50 (q, 3H), 1,55 (m, 3H), 1,07 (s, 1H), 1,05 (m, 2H), 0,95 (t, 6H).

HRMS a C₂₄H2₆CIF₃N₃O₃ képletre:

számított: 496,1615 talált: 496,1605.

8. példa

N-[2-Klór-l 0,1 l-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-1 l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][ 1,4]oxazepin-3-il]-propionamid (li) előállítása

Az (le) képletű vegyület előállításánál használt általános eljárást ismételtük meg, azzal a különbséggel, hogy az ott alkalmazott benzoil-klorid helyett ekvimoláris mennyiségű izobutiril-kloridot használtunk és a reakcióidő 2 óra volt. A cím szerinti vegyületet sárga szilárd termék alakjában nyertük, 81,6%-os kitermeléssel; op.: 73-75 °C.

Ή NMR (CDCI₃) 8,42 (s, 1H), 7,77 (s, 1H), 7,75 (m, 3H), 7,35 (s, 1H), 4,0 (m, 2H), 2,70 (t, 2H), 2,5 (m, 4H), 1,25 (d, 6H), 1,15 (s, 1H), 0,95 (m, 6H).

HRMS a C2₄H2gCIF₃N₃O₃ képletre:

számított: 498,1771 talált: 498,1761.

9. példa

N-[2-Klör-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-ll-oxo- 7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][1,4]oxazepin-3-il]-ciklobután-karboxamid (Íj) előállítása

Az (le) képletű vegyület előállításánál használt általános eljárást ismételtük meg, azzal a különbséggel, hogy az ott alkalmazott benzoil-klorid helyett ekvimoláris mennyiségű ciklobután-karbonil-kloridot használtunk és a reakcióidő 2 óra volt. A cím szerinti vegyületet sárga olaj alakjában, 54,3%-os kitermeléssel kaptuk.

Ή NMR (CDCI₃) 8,48 (s, 1H), 7,80 (s, 1H), 7,60 (m, 3H), 7,40 (m, 1H), 4,04 (m, 3H), 3,18 (m, 1H), 2,70 (t, 3H), 2,48 (q, 4H), 2,30 (m, 3H), 1,98 (m, 1H), 0,97 (m, 6H).

HRMS a C25H₂gCIF₃N₃O₃ képletre:

számított: 510,1771 talált: 510,1760.

HU 214 584 Β

10. példa

N-[2-Klór-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-1 l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[bJ][l,4]oxazepin-3-il]-ciklohexán-karboxamid (lk) előállítása

Az (le) képletű vegyület előállításánál használt általános eljárást ismételtük meg, azzal a különbséggel, hogy az ott alkalmazott benzoil-klorid helyett ekvimoláris mennyiségű ciklohexán-karbonsav-kloridot használtunk és a reakcióidő 20 óra volt. A cím szerinti vegyületet fehér, szilárd anyag formájában 83%-os kitermeléssel kaptuk. Olvadáspont: 137-138 °C.

’H NMR (CDCIj) 8,50 (s, 1H), 7,87 (s, 1H), 7,86 (s, 1H), 7,68 (d, 1H), 7.55 (s, 1H), 7,47 (d, 1H), 4,15 (t, 2H), 2,82 (t, 2H), 2,56 (q, 4H), 2,35 (m, 1H), 1,2-2,1 (m, 10H), 1,00 (t,6H).

HRMS a C₂₇H₃₁CIF₃N₃O₃ képletre:

számított: 538,2084 talált: 538,2076.

11. példa

N-[2-Klór-10,11 -dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etilj-11-oxo- 7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][1,4]oxazepin-3-il]-N-(cikloheptil-karbonil)-cikloheptán-karboxamid-cikloheptán-karboxilát (lm) és N-[2-Klór-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-ll-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il]-cikloheptán-karboxilát (In) előállítása

A cikloheptán-karbonil-kloridot in situ állítottuk elő cikloheptán-karbonsav és oxalil-klorid diklór-metánban, 30 percen keresztül történő reagáltatásával. Az oxalilklorid fölöslegét vákuum segítségével eltávolítottuk. Ezután az (1 e) képletű vegyület előállításánál használt általános eljárást ismételtük meg, azzal a különbséggel, hogy benzoil-klorid helyett cikloheptil-karbonil-kloridot alkalmaztunk, és a reakcióidő 3 nap volt. A terméket szilikagél oszlopon történő kromatografálással tisztítottuk; eluálószerként 0,4% metanolt tartalmazó diklór-metánt használtunk. Az oszlopról lejövő első termék az (lm) képletű vegyület volt, 30%-os hozammal, sárga színű, félszilárd anyag alakjában.

Ή NMR (CDCI₃) 7,90 (s, 1H), 7,74 (d, 1H), 7,42 (d, 1H), 7,41 (s, 1H), 7,01 (s, 1H), 4,8 (t, 2H), 7,75 (t, 3H), 2,48 (q, 4H), 2,23 (m, 2H), 1,1-2,0 (m, 36H), 0,91 (t, 6H).

HRMS a C₃₆H₄₅CIF₃N₃O₄ képletre:

számított: 676,3129 talált: 676,3115.

1—4% metanolt tartalmazó diklór-metánnal folytatva az eluciót, második frakció gyanánt az (In) képletű vegyületet kaptuk 43,9%-os kitermeléssel, fehér szilárd anyag formájában. Olvadáspont: 120-125 °C.

’H NMR (CDCI₃) 8,40 (s, 1H), 7,78 (s, 1H), 7,72 (s, 1H), 7,59 (d, 1H), 7.47 (s, 1H), 7,30 (d, 2H), 4,08 (t, 2H), 2,75 (t, 2H), 2,47 (q, 4H), 2,41 (m, 1H), 1,4-2,1 (m, 12H), 0,93 (t, 6H).

HRMS a C_2gH₃₃CIF₃N₃O₃ képletre:

számított: 552,2241 talált: 552,22413.

12. példa

N-[2-Klór-10,11-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-11-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[bj][l,4]oxazepin-3-il]-etakrinil-amid (lo) előállítása

303 mg (1 mmol) 5 ml diklór-metánban oldott etakrinsavat Amolds-reagens 0,5 N oldatával (2 ml) 30 percen keresztül reagáltatva aktiváltunk. (Az Amolds-reagens - klórmetilén-dimetil-immónium-klorid kloroformos oldata - úgy készült, hogy oxalil-kloridot és DMF-t kloroformban reagáltattunk egymással.) Az aktivált etakrinsavat tartalmazó reakcióelegyhez 250 mg (0,585 mmol) (la) képletű amint és 153 mg (1,5 mmol) trietil-amint adtunk hozzá, és az elegyet 14 órán át kevertük. A reakcióelegyet ezután vizes NaHCO₃ és CH₂CI₂ között megoszlattuk. A szerves fázist vízzel mostuk, majd víztelenítettük és vákuumban bepároltuk. A bepárlási maradékot preparatív szilikagél-lemezen kromatografáltuk, mozgó fázisként 20% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazva. 250 mg cím szerinti vegyületet kaptunk sárga szilárd anyag alakjában; op.: 173-175 °C; ez 69,8%-os hozamnak felel meg.

’H NMR (CDCIj) 8,46 (s, 1H), 7,80 (s, 1H), 7,62 (d, 1H), 7,50 (s, 1H), 7,40 (d, 1H), 7,10 (d, 2H), 6,85 (d, 1H), 5,90 (s, 1H), 5,55 (s, 1H), 4,70 (s, 2H), 4,07 (m, 2H), 2,85 (m, 1H), 2,60 (m, 3H), 2,40 (t, 2H), 1,10 (t, 3H), l,0(t,6H).

HRMS a C₃₃H₃₂CIF₃N₃O₃ képletre:

számított: 712,1360 talált: s712,1346.

13. példa

N-[2-Klár-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-1 l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l ,4]oxazepin-3-il]-ciklopentán-karboxamid (lp) előállítása

Az (lo) képletű vegyület előállítása során alkalmazott általános eljárást ismételtük meg, azzal a különbséggel, hogy az ott használt etakrinsav helyett ekvimoláris mennyiségű ciklopentán-karbonsavat alkalmaztunk. A cím szerinti vegyületet 58,3%-os kitermeléssel sárga olaj alakjában kaptuk.

’H NMR (CDCIj) 8,45 (s, 1H), 7,81 (d, 2H), 7,7 (d, 1H), 7,50 (d, 1H), 7.42 (q, 1H), 4,15 (t, 2H), 2,80 (m, 4H), 2,55 (q, 5H), 1,85 (m, 5H), 1,65 (m, 1H), 0,95 (t, 6H);

HRMS a C₂₆H₃₀CIF₃N₃O₃F₃CI képletre:

számított: 524,1928 talált: 524,1922.

14. példa

Biológiai vizsgálat

Sejttenyészet: HCT 116/VM 46 sejteket választottunk ki emberi vastagbélkarcinóma HCT 116 sejtvonalából a VM 26-tal szembeni rezisztencia vizsgálatára; és MCF-7/ADR sejteket választottunk ki emberi emlőkarcinóma MCF-7 sejtvonalából az adriamicinnel szembeni rezisztencia vizsgálatához. Mind a két sejttípus MDR-fenotípusú, és jellemző rájuk az MDR-1 hírvivő ribonukleinsavának (mRNS) a magas koncentrációja, túlzott kifejeződése. A sejtvonalakat McCoy-féle, 5A jelzésű tápközeget és 10% borjú magzati szérumot tar7

HU 214 584 Β talmazó szövettenyésztő lombikokban tenyésztettük. A sejteket 37 °C hőmérsékleten, párásított atmoszférában tartottuk, amely 5% CO₂-t tartalmazott. 5 naponként mindig altenyészeteket képeztünk.

Citotoxicitás-vizsgálatok: A sejteket egy 96-lyukú mikrotitrációs lemez csövecskéiben helyeztük el - csövenként 5x100³ sejtet - és azt követően 37 °C-on 24 órán át engedtük a sejtnövekedést. Ezután tumorellenes szerek csökkenő mennyiségével - Adriamycin, max. 100 μΜ-os koncentrációban vagy aktinomicin D 17,6 ng/ml koncentrációban - inkubáltuk a sejteket az MCF-7, illetve a HCT-116 sejtekre. A találmány szerint előállított (I) általános képletű kémiai érzékenyítő ágenseket 0,08 μΜ és 40 μΜ között változó töménységben adagoltuk. Ezzel párhuzamosan az ismert verapamilt használtuk pozitív kontroll gyanánt, megegyező koncentrációban. 48 órás inkubálás után a sejteket átmostuk, fixáltuk és kristályibolyával megfestettük. A fényelnyelést 595 nanométeres hullámhossznál a Molecular Devices’ mikrotitrációs lemez leolvasójával olvastuk le. Az IC₅₀ értékeket (a sejtnövekedés 50%-os gátlásához tartozó koncentráció-értékeket) két-három, egymástól független kísérletből származó viszonylagos túlélési arányokból határoztuk meg. A „göngyölített rezisztencia” meghatározásához a rezisztens sejtekben, a kémiai érzékenyítőszer jelenlétében, illetve távollétében, a tumorellenes szerre meghatározott IC₅o értékeket elosztottuk az ugyanazon tumorellenes szerre az arra érzékeny, ellentett kísérleti sejtvonalpámál mért IC₅₀ értékekkel. Ennek számértéke az egyes szerek látszólagos MDR-t visszafordító hatásának egy becslését adja növekvő gyógyszerhatás mellett.

Az I. és II. táblázat a találmány szerint előállított I általános képletű kémiai érzékenyítők néhány reprezentánsának adatait mutatja be; azokét, amelyek a verapamilhoz képest nagyobb MDR-t kiiktató hatást mutattak az emberi vastagbélkarcinóma HCT-116 rezisztens sejtjeiben, illetve az emberi emlőkarcinóma MCF-7 rezisztens sejtjeiben.

I. Táblázat

Kémiai érzékenyítők MDR-t elimináló hatása emberi vastagbélkarcinóma HCT-116 sejtjeinél

Sejtvonal	a vizsgált vegyület (0,24 μΜ)	ActD IC₅₀(ng/ml)	göngyölített rezisztencia
HCT 116	-	0,5	1,0
HCT-116/VM4	-	8,9	15,6
HCT-116/VM46	In	1,2	2,4
HCT-116/VM46	lk	1,2	2,4
HCT-116/VM46	(lm)	1,4	2,8
HCT-116/VM46	lh	1,4	2,8
HCT-116/VM46	ip	1,7	3,4
	(0,4 μΜ)
HCT 116	-	0,5	1,0
HCT-116/VM46	-	1,0	20,1

Sejtvonal	a vizsgált vegyület (0,24 μΜ)	ActD IC₅„ (ng/ml)	göngyölített rezisztencia
HCT-116/VM46	ld	1.2	2,4
HCT-116/VM46	lf	1,6	3,2
HCT-116/VM46	lf	1,6	3,2
HCT-116/VM46	li	1,7	3,4
HCT-116/VM46	(lo)	1,8	3,6
HCT-116/VM46	lg	2,0	4,0
HCT-116/VM46	(le)	2,5	5,0
HCT-116/VM46	db)	3,0	6,0
HCT-116/VM46	Verapamil	5,8	11,6

II. Táblázat

Kémiai érzékenyítők MDR-t elimináló hatása emberi emlőkarcinóma MCF-7 sejtjeinél

Sejtvonal	a vizsgált vegyület (0,24 μΜ)	ADR 1C_JO(μΜ)	göngyölített rezisztencia
MCF-7	-	0,36	1
MCF-7/ADR	-	50	138,9
MCF-7/ADR	tn	2	5,6
MCF-7/ADR	lk	3,7	10,3
MCF-7/ADR	(lm)	4,8	13,3
	(0,67 μΜ)
MCF-7/ADR	ij	7,0	19,4
MCF-7/ADR	lh	10,0	27,8
MCF-7/ADR	li	10,4	28,9
MCF-7/ADR	lf	11,4	31,7
MCF-7/ADR	lg	14,3	39,7
MCF-7/ADR	ld	23	63,9
MCF-7/ADR	Verapamil	23	63,9

Az előzőekben bemutatott teszteredmények rávilágítanak a találmány szerinti vegyületek használhatóságára a rákellenes szerekkel szemben megnyilvánuló MDR kiküszöbölésében. így a találmányunk az I általános képletű vegyületek felhasználására is vonatkozik, a többféle gyógyszerrel szemben rezisztens neopláziák adjuváns kemoterápiájában.

Az I általános képletű vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sókat képezhetnek. Az ilyen sók azok, amelyeknek az anionja nem járul hozzá jelentős mértékben a só toxicitásához és amelyek a közönségesen használt gyógyszeripari vivőanyagokkal összeférhetők és orális vagy parenterális alkalmazású gyógyszerformák készítésére felhasználhatók. Az I általános képletű vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sói közé tartoznak az ásványi savakkal képezett sók, így a sósavval, HBr-dal, foszforsavval és kénsavval; a szerves karbonsavakkal vagy

HU 214 584 Β szulfonsavakkal alkotott sók, így az ecetsav, citromsav, maleinsav, borostyánkősav, benzoesav, borkősav, fumársav, mandulasav, aszkorbinsav, almasav, metánszufonsav, izetionsav, p-toluol-szulfonsav sói és más, a galenikus gyógyszerkészítésben ismert és alkalmazott savak sói. Ennélfogva a találmány oltalmi köre az I általános képletü vegyület gyógyszerészetileg elfogadható sóira is kiterjed.

A szerek szisztemikus alkalmazásának módja, a dozírozás és a gyógyszerszedés rendje minden egyes esetben gondos mérlegelést kíván, megalapozott szakmai tapasztalatok és megítélés alapján, és figyelembe kell venni a gyógyszert szedő személy életkorát, testsúlyát és egészségi állapotát. Általában véve a napi dózis mintegy 0,1 g-tól mintegy 10 g-ig, előnyösen 0,5 g-tól 5 g-ig terjed, szájon keresztül történő adagolást tekintve. Bizonyos esetekben kielégítő terápiás hatás érhető el kisebb dózisok alkalmazása mellett is, míg más esetekben nagyobb adagokra van szükség. Amint az a klinikai farmakológiában jártas személy előtt nyilvánvaló, az (I) általános képletü vegyület napi adagját képező mennyiség adható egyetlen dózisban vagy megosztva több adagban, a gyakorló szakember számára jól ismert elveknek a szem előtt tartásával.

A „szisztematikus alkalmazás” szakkifejezés, ahogy a jelen leírásban használjuk, a gyógyszerbevitel orális, szublingvális, bukkális, nazális, dermális, rektális, intramuszkuláris, intravénás és szubkután útjaira-módjaira vonatkozik. Általában azt találtuk, hogy amennyiben a jelen találmány vegyületeinek orális alkalmazásáról van szó, a gyógyszerhatóanyag valamivel nagyobb mennyiségére lehet szükség azonos hatás kiváltása érdekében, ugyanakkor parenterális alkalmazási mód esetén valamivel kevesebbre. A jó klinikai gyakorlattal (GCP) összhangban ajánlatos a szóban forgó találmány szerinti vegyületeket olyan koncentrációban alkalmazni, amely kocentrációszint mellett a vegyület effektív gyógyhatást vált ki anélkül, hogy bármifajta káros vagy kellemetlen mellékhatás lépne fel.

A terápiás felhasználás során a jelen találmány szerinti vegyületeket általában olyan gyógyszerkiszerelési formákban alkalmazzák, amelyek valamely I általános képletü vegyületnek vagy egy gyógyszerészetileg elfogadható savaddíciós sójának olyan mennyiségét tartalmazzák, amely az MDR hatékony kiküszöbölésére alkalmas, továbbá valamilyen gyógyszerészetileg elfogadható vivőanyagot. A hatékony kezelésre alkalmas gyógyszerformulációk major vagy minor komponensként (például 95%-tól 0,5%-ig) legalább egy találmány szerinti vegyületet tartalmaznak gyógyszeripari hordozóanyaggal kombinálva. Hordozóanyagként egy vagy több szilárd, félszilárd vagy folyékony halmazállapotú hígító- és töltőanyag, valamint olyan formázási segédanyagok jönnek számításba, amelyek nem toxikusak, közömbösek és gyógyszerészetileg elfogadhatók. Az ilyen gyógyszerformulációk előnyösen egységdózisok alakjában készítendők el, tehát fizikailag különálló egységek formájában, amelyek a gyógyszer egy előre meghatározott adagját tartalmazzák, s ez utóbbi megfelel ama dózis meghatározott tört részének vagy többszörösének, amelyet az elérni kívánt terápiás válasznak megfelelően számítottak ki. A gyakorlatban az egységdózisok az egyszeri adag /, >/₂, */₃ részét vagy annál kevesebbet tartalmaznak. Az egyszeri adag célszerűen egy akkora hatóanyag-mennyiséget tartalmaz, amely egy vagy több egységdózis egyszeri alkalmazása révén a kívánt terápiás hatás eléréséhez vezet, az előre megállapított gyógyszerszedési rend keretein belül; általában a napi dózis egészét vagy felét, harmadát adják vagy még kevesebbet alkalmaznak napjában egyszer, kétszer, háromszor vagy több alkalommal. Más gyógyhatással rendelkező szerek is alkotórészét képezhetik ezeknek a gyógyszerformulációknak. Előnyösek azok a gyógyszerformulációk, amelyek egységdózisonként 0,1-1,0 g hatóanyagot tartalmaznak és hagyományos kiszerelési formákban, így tabletták, pasztillák, kapszulák, porok, vizes és olajos szuszpenziók, szirupok, elexírek és vizes oldatok alakjában készülnek. Előnyös orális gyógyszerformák a tabletták, kapszulák, és ezek közönséges, hagyományosan használt vehiculumokat, így kötőanyagokat (például melaszt, gumiarábikumot, zselatint, szorbitot, tragakantot vagy polivinil-pirrolidont), töltőanyagokat (például laktózt, cukrot, kukoricakeményítőt, kalcium-foszfátot, szorbitot vagy glicint), csúsztatóanyagokat (például magnézium-sztearátot, talkumot, polietilénglikolt vagy szilikagélt), szétesést elősegítő anyagokat (például keményítőt) és nedvesítőszereket (például nátrium-lauril-szulfátot) tartalmazhatnak. Az I általános képletü vegyületek közönséges vivőanyagokkal képezett oldatait, szuszpenzióit parenterális készítményekben alkalmazzuk. Ilyen lehet például vizes oldat esetében az intravénás injekció vagy olajos szuszpenziónál az intramuszkuláris injekció. A megfelelő optikai tisztasággal, stabilitással és parenterális használatra való alkalmassággal rendelkező ilyen készítményeket úgy állíthatjuk elő, hogy a hatóanyag mintegy 0,1-10 tömegszázaléknyi mennyiségét vízben vagy egy olyan vehiculumban oldjuk fel, amely utóbbi valamilyen több hidroxilcsoporttal rendelkező alifás alkoholból, így glicerinből, propilénglikolból és polietilénglikolokból vagy ezek elegyéből áll. A felhasznált piletilénglikolok nem illékony, rendszerint folyékony halmazállapotú polietilénglikolok elegyéből állnak, amelyek mind vízben, mind szerves oldószerekben oldhatók és molekulatömegük mintegy 200-tól 1500-ig terjedő.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (I) általános képletü dibenz [b,f][l,4] oxazepin-1 l(10H)-on származékok - ebben a képletben

R¹ R² jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom vagy egy R⁶CO- általános képletü acilcsoport és ebben R⁶ jelentése 1-6 szénatomos alkil-, 2-7 szénatomos alkenil-, 3-7 szénatomos cikloalkilvagy fenilcsoport vagy egy Q képletü csoport;

R³ jelentése hidrogén- vagy klóratom;

HU 214 584 Β

R⁴ és R⁵ jelentése egymástól függetlenül 1-6 szénatomos alkilcsoport, p értéke 1, 2 vagy 3 és gyógyászati szempontból elfogadható sóik előállítására, azzal jellemezve, hogy

a]) valamely (VI) általános képletű vegyületet - ahol

R⁴, R⁵ és p jelentése egyezik a fent megadottal és M jelentése kation - egy (VII) általános képletű vegyülettel - ahol Y jelentése halogénatom - reagáltatunk:

és kívánt esetben egy kapott, a szűkebb körű (Γ) általános képletnek - ahol R⁴, R⁵ és p jelentése egyezik a tárgyi körben megadottal - megfelelő vegyületet egy vagy két R⁶CO- acilcsoportnak a szabad aminocsoportra való szubsztituálására alkalmas acilezőszerrel mono- vagy diacilezünk és/vagy az R³ helyén álló klóratomot lehasítjuk;

és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet gyógyászati szempontból elfogadható savaddiciós sóvá alakítjuk át; vagy a₂) valamely, a szűkebb körű (Γ) általános képletnek ahol R⁴, R⁵ és p jelentése egyezik a tárgyi körben megadottal - megfelelő vegyületet egy vagy két R⁶CO- acilcsoportnak a szabad aminocsoportra való szubsztituálására alkalmas acilezőszerrel monovagy diacilezzük és/vagy az R³ helyén álló klóratomot lehasítjuk;

és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet gyógyászati szempontból elfogadható savaddiciós sóvá alakítjuk át.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, amelyek képletében p=l, R¹ és R² legalább egyikének helyén R⁶CO- általános képletű acilcsoportként az a), b), c), d) - ahol n értéke egész szám 1 -tői 4-ig - vagy e) képletű csoport áll, míg másikának jelentése adott esetben hidrogénatom, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazunk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-benzamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,l 1-dihidro-10- [2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-krotonamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
5. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,l 1-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-l l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-propionamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
6. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f] [ 1,4]oxazepin-3-il} -ciklopropán-karboxamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,11-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-l l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[h,f][l,4]oxazepin-3-il}-metil-propion-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
8. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,l 1-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-ciklobután-karboxamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
9. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,ll-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil] -11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-ciklohexán-karboxamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
10. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór10,1 l-dihídro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-l l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-N-(cíkloheptil-karbonil)-cikloheptán-karboxamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
11. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,11 -dihidro-10- [2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-cikloheptán-karboxamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
12. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,11-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-l l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][ 1,4]oxazepin-3-il}-etakrini1-amid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
13. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,1 l-dihidro-10-[2-(dietiI-amino)-etil]-l l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-ciklopentán-karboxamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
14. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{2-klór-10,11-dihidro-10-[2-(dietil-amino)-etil]-l l-oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-acetamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
15. Az 1. igénypont szerinti eljárás N-{10,11-dihidro-10- [2-(dietil-amino)-etil]-11 -oxo-7-(trifluor-metil)-dibenz[b,f][l,4]oxazepin-3-il}-acetamid előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási vegyületeket alkalmazunk.
16. Eljárás gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely 1. igénypont szerint előállított (I) általános képletű vegyületet vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható savaddiciós sóját vivőanyaggal és/vagy más gyógyszerészeti segédanyaggal összekeverjük és gyógyászatilag alkalmazható készítménnyé alakítjuk.
17. A 16. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a készítményben hatóanyagként a 3-15. igénypontok valamelyike szerinti vegyületet alkalmazzuk.