HU214468B - Zsalutábla lényegében U alakú keresztmetszettel rendelkező tartóval - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya zsalűtábla legalább egy, a zsalűhéjat (2) abetőnnal ellentétes őldalőn megtámasztó tartóval (4), amely lényegébenU alakú keresztmetszettel rendelkezik, amelynek szárai ( )keresztirányú gerinc (6) által vannak összekötve, amely a tartó (4)zsalűhéjtól (2) távőlabb eső őldalán húzódik és ahől a tartó (4)szárai (5) a keresztmetszetet tekintve a keresztirányú gerinctől (6)kiindűlva ferdén széttartanak és szabad végeiken – a keresztmetszetettekintve – a szárakról (5) kifelé kiálló és egymástól elfelé nézőrögzítőperemekkel (7) vannak ellátva a zsalűhéjhőz (2) valócsatlakőztatáshőz. A találmány lényege az, hőgy a tartó (4) két,egymáshőz képest hősszirányban állítható és egymást legalábbis egyátfedési tartőmányban átfőgó, lényegében U alakú tartórészből (4a, 4b)áll, ahől legalább részben belül levő tartórész (4b) szárainak (5) azsalűhéjjal (2) a tartókeresztmetszeten belül bezárt ferdeségi szögeaz őt átfőgó, kívül levő tartórész (4a) megfelelő ferdeségi szögéhez kpest nagyőbb, és a szárak (5) közötti belső távőlság a zsalűhéjőn (2)a belül levő tartórésznél (4b) legalább az egymástól elfelé nézőrögzítőperemek (7) össz-szélességével kisebb, mint a kívül l vőtartórésznél (4a), emellett a két tartórész (4a, 4b) rögzítőperemei(7) egymás mellett – sík zsalűhéj (2) esetén űgyanazőn síkban –,húzódnak. ŕ

Description

A találmány tárgya zsalutábla legalább egy, a zsaluhéjat a betonnal ellentétes oldalon megtámasztó tartóval, amely lényegében U alakú keresztmetszettel rendelkezik, amelynek szárai keresztirányú gerinc által vannak összekötve, amely a tartó zsaluhéjtól távolabb eső oldalán húzódik és ahol a tartó szárai a keresztmetszetet tekintve a keresztirányú gerinctől kiindulva ferdén széttartanak és szabad végeiken - a keresztmetszetet tekintve - a szárakról kifelé kiálló és egymástól elfelé néző rögzítőperemekkel vannak ellátva a zsaluhéjhoz való csatlakoztatáshoz.

Egy ilyen jellegű zsalutábla ismert például a DE-PS 24 26 708 számú szabadalmi leírásból. Az ebben ismertetett zsalutáblák részeit képezik különbözően ívelt felületekhez készített olyan nagyfelületű zsaluzatoknak, amelyek a mindenkori íveltséghez beállítható zsaluhéjjal rendelkeznek. Ezt elősegíti, hogy a szárak az íveltség változtatásakor maradó alakváltozás nélkül oldalirányba elmozdíthatóak és a keresztirányú gerincekhez változtatható hosszúságú hevederszakaszok csatlakoznak. Ez a zsaluzat végül is jól bevált.

Amennyiben egy ilyen zsaluzat alatt vagy felett annak magassági méreteit meghaladóan kell zsaluzási munkákat végezni, egy megfelelő ráépítés vagy lefelé történő meghosszabbítás mindeddig meglehetősen nehéz volt. Ez érvényes mindenekelőtt például olyan ferde rámpák vagy feljárók oldalfalának zsaluzásánál, amely egyenesen vagy egyidejűleg Ivetten is húzódhat.

A találmány által megoldandó feladat ezért egy a bevezetőben ismertetett típusú olyan zsalutábla létrehozása, amelynél a keresztmetszetét tekintve lényegében U alakú tartó a róla kiálló rögzítőperemek ellenére nagyon egyszerűen meghosszabbítható.

A kitűzött feladatot a bevezetőben ismertetett felépítésű zsalutáblánál a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a tartó két, egymáshoz képest hosszirányban állítható és egymást legalábbis egy átfedési tartományban átfogó, lényegében U alakú tartórészből áll, ahol a legalább részben belül levő tartórész szárainak a zsaluhéjjal a tartókeresztmetszeten belül bezárt ferdeségi szöge az őt átfogó, kívül levő tartórész megfelelő ferdeségi szögéhez képest nagyobb, és a szárak közötti belső távolság a zsaluhéjon a belül levő tartórésznél legalább az egymástól elfelé néző rögzítőperemek összszélességével kisebb, mint a kívül levő tartórésznél, emellett a két tartórész rögzítőperemei sík zsaluhéj esetén ugyanazon síkban egymás mellett húzódnak.

Ily módon tehát azon követelmény ellenére, hogy az U-szárakra kifelé álló rögzítőperemeket kell felszerelni a zsaluhéjhoz való csatlakoztatáshoz, hogy a tartórészeket a zsaluhéjon rögzíthessük és szükség esetén az íveltséghez való igazodáshoz bizonyos alakváltozást megengedhessünk, biztosítani tudjuk azt, hogy a tartókat hosszirányban egyszerű módon meg lehessen hosszabbítani. A zsaluzatépítésben léteztek már ugyan teleszkópszerűen szétnyitható tartórészek, amelyeknél azonban a külső tartórészek belső keresztmetszetei a belső tartórészek külső keresztmetszeteinek felelnek meg. A találmány szerinti zsalutáblánál a rögzítőperemekre való tekintettel a két tartórész keresztmetszete jelentősen eltér egymástól azáltal, hogy a szárak által bezárt szög a belül levő tartórésznél hegyesebb, mint az ezt átfogó tartórésznél, így a két tartórész rögzítőperemei egymástól eltérő távolságra vannak és a kívül levő tartórész a belül levő tartórészt annak kiálló peremeivel együtt magába tudja fogadni. Ugyanakkor arról is gondoskodunk, hogy a belül levő tartórész is - keresztmetszetét tekintve - ferdén széttartó szárakkal rendelkezzen, amelyek a zsalutábla íveltségének változtatásakor rögzítőperemeikkel maradó alakváltozás nélkül mozgathatóak. Egyúttal kellően jó merevítés adódik a meghosszabbítási tartományban is. Egy ilyen meghosszabbítás függőlegesen elrendezett tartónál mind lefelé, mind pedig felfelé létrehozható.

A két, részben egymásba kapcsolódó tartórész keresztirányú gerincei használati helyzetben felfekszenek egymáson és egymással oldhatóan vannak összekötve. A keresztirányú gerinceken a két tartórész összekapcsolása vagy összekötése egyszerű módon elvégezhető, miközben a tartórészek szárai különböző szögeik következtében egymástól széttartanak. Járulékosan természetesen még további merevítés is adódik a rögzítőperemek zsaluhéjon való rögzítése révén.

Az egymásba illeszkedő tartórészek meghosszabbítását azáltal lehet megvalósítani, hogy ezen tartórészeket először kioldjuk, majd egy másik helyzetben ismét egymáshoz rögzítjük. Gyorsabban és egyszerűbben mehet azonban végbe ez a művelet, ha a tartórészek a tartó hosszirányában egymáshoz képest eltolhatóak és legalább az egyik tartórész keresztirányú gerincén egy megvezető tolóvezeték vagy hosszanti vezeték, főként legalább egy hosszanti rés van kiképezve. Ez nemcsak a tartó összhosszúságának gyors változtatását teszi lehetővé tartórészeinek egymáshoz képesti eltolásával, hanem a különböző hosszúságokra való fokozatmentes beállítást is. Egy célszerű elrendezés, főként a tartórészek kölcsönös eltolásos megvezetése tekintetében abban állhat, hogy a használati helyzetben kívül levő tartórész nyílásokkal van ellátva és a nyílásokban radiálisán kiálló nyúlvánnyal vagy fejjel rendelkező rögzítőelemek kapcsolódnak, ahol ezen nyúlvány vagy a fej a tartókeresztmetszet belsejében helyezkedik el és ellenvezetőszervként alányúlik a belül levő tartórész hosszanti résének vagy hasonló megvezető vezetékének szélei alá, és ezen rögzítőelemek a belül levő tartórész irányában vannak megfeszítve vagy meghúzva. A két tartórészen tehát átfedési tartományukban olyan rögzítőelemek hatolnak át, amelyek egy nyúlvánnyal vagy fejjel a belül levő tartórészhez kapcsolódnak, amely egy hosszanti réssel ezen fejhez képest eltolható, ugyanakkor a rögzítőelem megfeszítésével a mindenkor beállított helyzetben rögzíthető és beszorítható.

Különösen kedvező, ha a rögzitőelem a tartó külső oldalán menettel és erre rászorítható anyacsavarral rendelkezik. Gyakorlatilag tehát rögzítőelemként egy csaknem tetszőleges fejjel ellátott csavar szolgálhat, amelynek feje ellenvezetőszervként alulról átfogja a belül levő tartórész hosszanti résének széleit, míg a külső oldalon egy szokásos, kilazított állapotú menetes anyacsavar teszi lehetővé a kölcsönös eltolást a hosszirányú beállítás2

HU 214 468 Β nál, ugyanakkor meghúzott állapotban a tartórészeket egymáshoz szorítja.

Megfelelő intézkedésekkel itt gondoskodni lehet arról, hogy a rögzítőelem nyúlványa vagy feje az anyacsavar meghúzásakor nehogy elforogjon. Például ezt a fejet elláthatjuk megfelelő lapos oldalakkal és úgy illeszthetjük bele egy kivágásba, hogy elfordulása akadályozva legyen.

A belül levő tartórész összeállítható például két, lényegében Z alakú, a keresztirányú gerinc tartományában egymástól réstávolságnyira levő tartóprofilból, amelyek a lényegében U alakú keresztmetszet belső terében elrendezett keresztirányú összekötő elemek vagy merevítőlemezek által vannak összefogva. Ily módon a belül levő tartórész teljes hosszában egy végigmenő vezetőrés adódik. Emellett a Z alakú tartóprofilok a merevítőlemezek általi kölcsönös összeköttetésük után összességükben olyan nagy merevséggel rendelkeznek, hogy az ilyen zsalutáblák meghosszabbított tartományaiban fellépő erők kellő biztonsággal felvehetők. Egy vezetőrés utólagos kimaradása ily módon megtakarítható.

A belül levő tartórész keresztirányú összekötő elemei vagy merevítőlemezei a tartórészek vezetőrésének tartományában egy kivágással rendelkezhetnek, amelynek belső szélessége nagyobb, mint a rögzítőelem fejének vagy nyúlványának a mérete. Ily módon ezek a merevítőlemezek a tartó összhosszúságának változtatásakor nem képeznek akadályt. A rögzítőelem lehet például egy kalapácsfejű csavar, így megfeszítéskor nincs szükség a fejnél ellentartásra, mivel ez a kalapácsfej alakjának következtében úgy fel tud feküdni a belső oldalon, hogy nem fordul el.

A belül levő tartórész keresztirányú összekötő elemei vagy merevítőlemezei - belülről - a keresztirányú gerincet is érinthetik, és ettől kiindulva ezen tartórész szárainak keresztmetszeti hosszából annak csak egy részére terjednek ki. Ezáltal egyrészt a Z alakú tartóprofilok kellően szilárd összekötését érjük el, másrészt viszont fenntartjuk a szárak rugalmas deformálhatóságát. A tartórészek szárai tehát maradó alakváltozás nélkül oldalirányban mozgathatóak, és a zsalutábla a tartóval vagy tartókkal párhuzamosan húzódó egy vagy több tengely körül Ívesen behajlítható, illetve íveltségét tekintve változtatható. így például egy parkolóházban egy ferdén felfelé vezető és egyúttal kanyarodó útpályánál az oldalfal problémamentesen zsaluzható a mindenkor szükséges, a kanyar ívének megfelelő íveltségekkel, ahol egyidejűleg a zsalutáblák tartóinak megfelelően eltérő meghosszabbításai révén az útpálya emelkedése is figyelembe vehető.

Ahhoz, hogy minél kevesebb keresztirányú összekötő elemmel vagy merevítőlemezzel kijöjjünk, a keresztirányú összekötő elemek vagy merevítőlemezek a tartórész hosszirányában egymás közötti távolsággal vannak elrendezve, amely csaknem a tartórész hosszának vagy előnyösen ezen hossz felénél valamivel kisebb hosszúságnak felel meg, és két vagy három vagy több keresztirányú összekötő elem vagy merevítőlemez úgy van a tartórész hosszában elrendezve, hogy a tartórész homlokoldali végeinek közelében és főként a közepén van egy-egy ilyen keresztirányú összekötő elem vagy merevítőlemez elrendezve. Ennek a használati helyzetben részben belül levő tartórésznek a mindenkori hosszától függően tehát vagy ennek végein vannak ilyen keresztirányú összekötő elemek elrendezve, vagy járulékosan még középen is el van helyezve egy keresztirányú összekötő elem a Z alakú tartóprofilok kölcsönös merevítésének javítására. így ezen meghosszabbításra szolgáló tartórész előállítása ennek megfelelően egyszerű.

Összességében olyan zsalutáblát kapunk, amely mindenekelőtt ívelt alakzatoknál használható fel előnyösen, és lehetővé teszi a meghosszabbítást felfelé és/vagy lefelé a megtámasztó tartók kiteijedési irányában. A hosszabbítórészek előnyösen szintén lényegében U alakúak, tehát ennyiben megegyező geometriai alakkal rendelkeznek, mint a zsalutáblán levő tartórészek vagy tartók, azonban keresztmetszetük tekintetében úgy vannak módosítva, hogy főként fokozatmentesen eltolhatok legyenek ezen tartórészekhez képest, jóllehet száraikon a zsaluhéjhoz való csatlakozásra szolgáló, kifelé álló rögzítőperemek vannak. Mivel a vezetőrések az eltolható tartórészeken vannak kialakítva, így a már meglévő, keresztmetszetüket tekintve lényében U alakú megtámasztó tartókkal rendelkező zsalutáblák utólagos kiegészítése is lehetséges.

A találmányt részletesebben kiviteli példák kapcsán, a csatolt, részben vázlatos rajz alapján ismertetjük.

az 1. ábra egy ívelt zsalutábla elölnézetét mutatja végprofillal és két, a betonnal ellentétes oldalon levő párhuzamos tartóval, ahol az adott esetben alkalmazott eszközök az íveltség rögzítésére és állítására nincsenek feltüntetve, a 2. ábra egy találmány szenti tartó elölnézetét tünteti fel, amely két, egymáshoz képest hosszirányban állítható, egymást egy átfedési tartományban átfogó tartórészből áll, a 3. ábra a 2. ábra egy részletét tünteti fel, egy másféle rögzitőelemmel a két tartórész átfedési tartományában való összekötésére, a 4. ábra egy a 3. ábrához hasonló részletet tüntet fel, egy ismét másféle rögzítőelemmel, az 5. ábra egy tartórész homloknézete, amely a másik tartórész belsejébe illeszkedik, a 6. ábra az 5. ábra szerinti tartórész használati helyzetben a betonnal ellentétes hátoldalának nézetét mutatja, a másik tartórészbe való beillesztése előtt, a 7. ábra egy zsalutábla hátulnézetét tünteti fel négy tartóval, amelyek felfelé egymással azonos hosszúsággal lettek meghosszabbítva, a 8. ábra egy zsalutábla nézetét mutatja olyan tartókkal, amelyek alsó felükön egyre növekvő mértékben lettek meghosszabbítva egy ferde alsó lezárás kialakításához, a 9. ábra egy zsalutábla oldalnézete, felfelé történt meghosszabbítással, míg a 10. ábra egy zsalutábla oldalnézete, lefelé történt meghosszabbítással.

Egy az egészét tekintve 1 hivatkozási számmal jelölt zsalutáblának az 1. ábrán bemutatott kiviteli példában a 2 zsaluhéj betonnal ellentétes oldalán a szomszédos zsa3

HU 214 468 Β lutáblák csatlakoztatására szolgáló 3 végprofilok mellett kitámasztó, egészüket tekintve 4 hivatkozási számmal jelölt tartói vannak, amelyek mindegyike lényegében U alakú keresztmetszettel rendelkezik. Ezzel kapcsolatban a 2. ábrán is jól látható, hogy ennek a 2 zsaluhéjat a betonnal ellentétes oldalon kitámasztó 4 tartónak az 5 szárai egy keresztirányú 6 gerinc által vannak közvetve vagy közvetlenül összekötve, amely a 2 zsaluhéjjal ellentétes oldalon húzódik. Az 5 szárak - a keresztmetszetet tekintve - a keresztirányú 6 gerinctől kiindulva ferdén széttartanak, mégpedig szimmetrikusan egy a 2 zsaluhéjra merőleges hosszanti középsíkhoz képest. Ezek az 5 szárak tehát a 2 zsaluhéjhoz, illetve ezen hosszanti középsíkhoz képest egymással azonos ferdeségi szögben húzódnak.

Szabad végeiken vagy széleiken az 5 szárak - ismét a keresztmetszetet tekintve - az 5 száraktól kifelé elálló és egymástól elfelé néző 7 rögzítőperemekkel rendelkeznek a 2 zsaluhéjhoz való csatlakoztatáshoz, tehát például azon csavarokkal történő rögzítéshez.

Főként a 2. ábra alapján, a 7 10. ábrákkal is összefüggésben jól kivehető a rajzon, hogy a mindenkori 4 tartó két, egymáshoz képest hosszirányban állítható, egymást legalább egy - hasonlóképpen állítható - átfedési tartományban átfogó 4a és 4b tartórészből áll, ahol a legalább részben belül levő 4b tartórész 5 szárainak a 2 zsaluhéjjal képzett ferdeségi szöge a tartókeresztmetszet belsejében az őt átfogó külső 4a tartórész ferdeségi szögéhez képest nagyobb. Másképp kifejezve, a 4b tartórész 5 szárai közötti szög kisebb, mint a 4a tartórész 5 szárai közötti szög. Ebből egy, a 2. ábrán egyértelműen felismerhető hegyesszögű WR szögtérköz adódik a 4a tartórész és a 4b tartórész 5 szárai között.

Az 5 szárak közötti belső távolság azon a helyen, ahol ezek a 2 zsaluhéjjal össze vannak kötve vagy összekötésre kerülnek, a belül levő 4b tartórésznél legalább az egymástól elfelé néző 7 rögzítőperemek össz-szélességével kisebb, mint a kívül levő 4a tartórésznél. A két 4a és 4b tartórész 7 rögzítőperemei ugyanis használati helyzetben azonos síkban fekszenek fel egymás mellett mindaddig, amíg a 2 zsaluhéj nincs ívesen behajlítva, hanem a 2. ábrának megfelelően síkban húzódik. A 4a és 4b tartórészek egymással közvetlenül szomszédos 7 rögzítőperemei azonban még ívelt 2 zsaluhéj esetén is nagyjából egy megegyező érintősíkban fekszenek fel.

Fontos az, hogy az 5 szárak különböző ferdeségi szögei révén a két 4a és 4b tartórész az egymástól elfelé néző 7 rögzítőperemek ellenére egymásba illeszkedjenek, azonban egy maradó alakváltozás nélküli oldalirányú mozgathatósággal rendelkezzenek, ha az 1 zsalutáblát be kell hajlítani vagy annak íveltségét változtatni kell. Az 1. ábrán bemutatott 1 zsalutábla a 2 zsaluhéjon két 4 tartóval van ellátva, amelyek mindegyike egy-egy 4a és 4b tartórészből áll, ahol a 4a és 4b tartórészek 5 szárai - amint azt már említettük - maradó alakváltozás nélkül oldalirányban mozgathatóak és az 1 zsalutábla egy vagy több, a 4 tartóval vagy tartókkal párhuzamosan húzódó tengely körül ívesen behajlítható, illetve íveltsége változtatható. A 4 tartóknak a 2 zsaluhéjon húzódó tartományaihoz csatlakozó eszközök, például feszítőcsavarok a zsaluhéj mindenkori íveltségének változtatására és rögzítésére nincsenek feltüntetve, mivel ezek kialakítása a találmány szempontjából nem lényeges.

A két, részben egymásba kapcsolódó 4a és 4b tartórész keresztirányú 6 gerincei használati helyzetben a 2. ábra értelmében felfekszenek egymáson, amíg a 4a és 4b tartórészek átfedik egymást, és ebben a tartományban egymással oldhatóan vannak összekötve. Egy, a két 4a és 4b tartórész egymáshoz képesti, hosszirányban történő megfelelő eltolása révén az egyszer már beállított meghosszabbítás tehát ennek megfelelően rögzíthető.

A tartórészeket ugyan különböző egymáshoz képesti helyzetekben is össze lehetne illeszteni, azonban az egyszerűbb használat érdekében a kiviteli példákban célszerűen az van előirányozva, hogy a 4a és 4b tartórészek a 4 tartó hosszirányában egymáshoz képest eltolhatok, és az egyik tartórész keresztirányú 6 gerincein egy tolóvezeték vagy hosszanti vezeték, főként legalább egy 11 hosszanti rés van kialakítva.

Ennek kapcsán a 7. és 8. ábra alapján, az 5. és 6. valamint a 2 4. ábrákkal kiegészítve, világosan kitűnik, hogy a használati helyzetben kívül levő 4a tartórész keresztirányú 6 gerincének 8 nyílásaiba radiálisán kiálló nyúlvánnyal vagy fejjel rendelkező 10 rögzítőelemek kapcsolódnak, ahol a 9 nyúlvány vagy fej a tartókeresztmetszet belsejében helyezkedik el és ellenvezetőszervként alányúlik a belül levő 4b tartórész 11 hosszanti résének, tehát megvezető vezetékének szélei alá. Ezek a rögzítőelemek a belül levő 4b tartórészt a külső 4a tartórésszel megfeszítik vagy összeszorítják. A bemutatott kiviteli példában ezek a 10 rögzítőelemek ebből a célból a 4 tartó külső oldalán menettel és egy erre rácsavarozható és meghúzható 12 anyacsavarral rendelkeznek. Elképzelhető azonban a megfeszítés egy a 10 rögzítőelem kiálló részének egy résén áthatoló ék segítségével is.

A vezetékként szolgáló 11 hosszanti rés az 5. és 6. ábra szerint a belül levő 4b tartórészen azáltal jön létre, hogy ez a 4b tartórész két, lényegében Z alakú, a keresztirányú gerinc tartományában egymástól réstávolságnyira levő és a hosszanti középsíkra tükörszimmetrikusan elrendezett tartóprofilból van összeállítva, amelyek a lényegében U-keresztmetszet belső terében levő keresztirányú összekötő elemek vagy 13 merevítőlemezek által vannak összefogva egy, a keresztmetszetét tekintve lényegében U alakú, egyetlen lemezből hajlított 4b tartórész helyett, amelyet azután a keresztirányú 6 gerincen hosszanti résekkel kellene ellátni, így azonban eleve két egyedi darabot készítünk, amelyek maguk között szabadon hagyják a 11 hosszanti rést.

A keresztirányú 13 összekötő elemek vagy merevítőlemezek az 5. ábra, valamint a 2 4. ábrák szerint a hosszanti rés tartományában 14 kivágással rendelkeznek, amelynek belső szélessége nagyobb, mint az ellenvezetőszervé, tehát az adott kiviteli példában nagyobb, mint a 10 rögzítőelem 9 fejének szélessége. Ily módon a 4b tartórész eltolható a 10 rögzítőelemhez és annak 9 fejéhez képest mindaddig, amíg az összeköttetés még laza, anélkül, hogy ezt az elmozdulást egy 13 merevítőlemez akadályozná. A kívül levő 4a tartórész kereszt4

HU 214 468 Β irányú 6 gerincén kialakított, kellően nagyszámú 8 nyílás esetén tehát a 7. és 8. ábrán látható átfedési tartomány például két 10 rögzítőelemmel rögzíthető.

A 2^1. ábrák a 9 fej különböző lehetséges kialakításait mutatják. A 2. ábra szerint a 10 rögzítőelem lehet egy kalapácsfejű csavar, amely tehát egy megfelelően kialakított fejjel rendelkezik, amely a 12 anyacsavar elforgatásakor nem fordul el, amennyiben egy megfelelő kivágásban be van fogva. Az is lehetséges azonban, hogy a 9 fejhez közvetlenül csatlakozó szárszakasz olyan sokszögalakkal rendelkezik, hogy a 11 hosszanti réshez képest nem fordítható el. A szorítóerőknek a 9 fejről a keresztirányú 6 gerincekre való átvitelének javításához a 12 anyacsavar és egy 15 alátétgyűrű alatt még egy 16 támasztólemez is el van helyezve, amelynek szélessége lényegében a keresztirányú 6 gerincek szélességének felel meg.

A 2. és 5. ábra szerint a belül levő keresztirányú 4b tartórész keresztirányú 13 összekötő elemei vagy merevítőlemezei a keresztirányú 6 gerincet is érintik belülről, és ettől kiindulva ezen 4b tartórész 5 szárainak keresztmetszeti hosszúságából annak csak egy részére terjednek ki, így az 5 szárak messzemenően megtartják a már említett oldalirányú mozgathatóságukat ezen 13 merevítőlemezek tartományában is.

Ennek kapcsán elegendő, ha a keresztirányú összekötő elemek vagy 13 merevítőlemezek a 4b tartórész hosszirányában a 6. ábrán látható módon egymás közötti távolsággal vannak elrendezve, amely csaknem ezen 4b tartórész hosszának felel meg. Egy javított stabilitás érdekében ez a távolság azonban valamivel kisebb is lehet, mint a 4b tartórész ezen hosszának fele. Mindenesetre a 4b tartórész mindegyik homlokoldali végének közelében ilyen keresztirányú 13 merevitőlemezek vannak elrendezve. Ez érvényes arra az esetre is, ha két 13 merevítőlemez vagy három 13 merevítőlemez vagy esetleg még ennél is több ilyen 13 merevítőlemez van elosztva a 4b tartórész hosszában. A kiviteli példában a végek közelében elrendezett két 13 merevítőlemez mellett még a 4b tartórész közepén is van egy ilyen 13 merevítőlemez. A 6. ábrán jól láthatók emellett a 7 rögzítőperemekben kiképzett 17 nyílások, amelyeken keresztül rögzítőelemek, mint például csavarok vagy szegek kapcsolódhatnak a 2 zsaluhéjba.

A 7. vagy 8. ábra szerinti 1 zsalutáblánál az 1. ábra szerinti zsalutáblával szemben 4 tartó van felszerelve, ahol a 7. ábra olyan elrendezést mutat, amelynél ezek a 4 tartók felfelé a belül levő 4b tartórészek kihúzása révén azonos mértékben meghosszabbíthatók. Egy ilyen 1 zsalutábla tehát egy állandó szélességgel van felfelé meghosszabbítva.

A 8. ábra egy ilyen négy 4 tartóval felszerelt 1 zsalutáblánál azt szemlélteti, hogy a 4 tartók - mind az összes többi kiviteli példánál is - lefelé is meghosszabbíthatók, ahol ugyanakkor minden egyes 4 tartó meghosszabbítása különböző lehet. A 8. ábra szerint például a meghosszabbítás baból jobbra nő, így egy erre felszerelt zsaluhéj az alsó szélén ferdén húzódik, hogy például tekintettel legyen egy rámpa vagy emelkedő kialakítására, amely mellett az 1 zsalutábla segítségével egy határolófalat kell betonozni.

Ha a 7. és 8. ábrán egyaránt részlegesen bemutatott zsalutáblákat mint egy közös zsalutáblát tekintjük, világossá válik, hogy ez a zsalutábla mind lefelé, mind pedig felfelé meghosszabbítható, ahol különböző hosszúságú meghosszabbítások révén felül is lébehozható egy ferde szélső lezárás. A ferdeség ennek során párhuzamos lehet az alsó ferdeséggel, vagy adott esetben azzal ellentétes lejtésű is lehet. így tehát egy sokrétű igazodási lehetőség adódik, amelynél csupán a kiálló 4b tartórészek tartományában levő mindenkori zsaluhéjdarabot kell adott esetben beigazítani. Egy 1 zsalutábla megnagyobbítása azonban egy kezelő személy számára nagyon egyszerűen megvalósítható, mivel neki csupán be kell helyeznie a 4a tartórészekbe a 4b tartórészeket, vagy a már ott levő 4b tartórészeket kellő mértékben ki kell húznia, majd rögzítenie, hogy léfrejöjjön a megtámasztás a zsalutábla és a zsaluhéj megterheléséhez. Ennek során megmarad a lehetősége annak, hogy az 1 zsalutáblát ívesen be tudjuk hajlítani, illetve adott esetben az íveltséget változtatni is tudjuk, még akkor is, ha a teljes 1 zsalutáblát a leírt módon meghosszabbítjuk. Ilyen 1 zsalutáblák felhasználhatók például mélygarázsok és ezek behajtórámpáinak építésénél, ahol nem ritkán ferde alsó vagy felső fallezárások jönnek létre a felhajtórámpák révén. Mivel az ilyen felhajtórámpák egyidejűleg kanyarodhatnak is, különösen kedvező, ha a 4 tartó és annak 4a és 4b tartórészei megengedik az 1 zsalutábla behajlítását, illetve az íveltség változtatását.

Az 1 zsalutábla 2 zsaluhéjjal és ezt a betonnal ellentétes oldalon megtámasztó 4 tartókkal, valamint adott esetben a 4 tartókkal lényegében párhuzamosan húzódó végprofilokkal rendelkezik, miáltal az egymás mellett levő 1 zsalutáblák egymáshoz csatlakoztathatóak és összeköthetőek. A 4 tartók egy lényegében U alakú keresztmetszettel rendelkeznek, ahol az 5 szárak egy keresztirányú 6 gerinctől kiindulva ferdén széttartanak és szabad végeiken, ahol egymástól való távolságuk a legnagyobb, egymástól elfelé néző 7 rögzítőperemekkel vannak ellátva a 2 zsaluhéjhoz való csatlakoztatáshoz. Az 1 zsalutáblának a 4 tartók hosszanti kiteijedési irányának folytatásába eső legalább egyik oldalán való meghosszabbítására a mindenkori 4 tartó két, egymáshoz képest hosszanti irányban állítható, egymást legalábbis egy átfedési tartományban átfogó 4a és 4b tartórészből áll, ahol a belül levő 4b tartórész 5 szárának a 2 zsaluhéjjal bezárt ferdeségi szöge a keresztmetszet belsejében az őt átfogó 4a tartórész megfelelő szögéhez képest nagyobb, illetve a belső 4b tartórész két 5 szára közötti szög hegyesebb, mint az ennek megfelelő szög a kívül levő 4a tartórész 5 szárai között. A szögek úgy vannak megválasztva, hogy egymáson felfekvő keresztirányú 6 gerincek esetén az 5 szárak közötti belső távolság a 2 zsaluhéjon a belül levő 4b tartórésznél körülbelül az egymástól elfelé néző 7 rögzítőperemek össz-szélességével kisebb, mint a kívül levő 4a tartórész belső szélessége ugyanezen a helyen, így a két 4a, 4b tartórész 7 rögzítőperemei sík 2 zsaluhéj esetén ugyanazon síkban egymás mellett húzódnak.

Claims (11)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Zsalutábla legalább egy, a zsaluhéjat (2) a betonnal ellentétes oldalon megtámasztó tartóval (4), amely lényegében U alakú keresztmetszettel rendelkezik, amelynek szárai (5) keresztirányú gerinc (6) által vannak összekötve, amely a tartó (4) zsaluhéjtól (2) távolabb eső oldalán húzódik és ahol a tartó (4) szárai (5) a keresztmetszetet tekintve a keresztirányú gerinctől (6) kiindulva ferdén széttartanak és szabad végeiken - a keresztmetszetet tekintve - a szárakról (5) kifelé kiálló és egymástól elfelé néző rögzítőperemekkel (7) vannak ellátva a zsaluhéjhoz (2) való csatlakoztatáshoz, azzal jellemezve, hogy a tartó (4) két, egymáshoz képest hosszirányban állítható és egymást legalábbis egy átfedési tartományban átfogó, lényegében, U alakú tartórészből (4a, 4b) áll, ahol a legalább részben belül levő tartórész (4b) szárainak (5) a zsaluhéjjal (2) a tartókeresztmetszeten belül bezárt ferdeségi szöge az őt átfogó, kívül levő tartórész (4a) megfelelő ferdeségi szögéhez képest nagyobb, és a szárak (5) közötti belső távolság a zsaluhéjon (2) a belül levő tartórésznél (4b) legalább az egymástól elfelé néző rögzítőperemek (7) össz-szélességével kisebb, mint a kívül levő tartórésznél (4a), emellett a két tartórész (4a, 4b) rögzítőperemei (7) egymás mellett - sík zsaluhéj (2) esetén ugyanazok síkban - húzódnak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a két, részben egymásba kapcsolódó tartórész (4a, 4b) keresztirányú gerincei (6) használati helyzetben felfekszenek egymáson, szélességük lényegében megfelel egymásnak és egymással oldhatóan vannak összekötve.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a tartórészek (4a, 4b) a tartó (4) hosszirányában egymáshoz képest eltolhatok, és legalább az egyik tartórész keresztirányú gerincén (6) egy megvezető tolóvezeték vagy hosszanti vezeték, előnyösen legalább egy hosszanti rés (11) van kiképezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a használati helyzetben kívül levő tartórész (4a) nyílásokkal (8) van ellátva és a nyílásokba (8) radiálisán kiálló nyúlvánnyal vagy fejjel (9) rendelkező rögzítőelemek (10) kapcsolódnak, ahol ezen nyúlvány vagy fej (9) a tartókeresztmetszet belsejében helyezkedik el és ellenvezetőszervként alányúlik a belül levő tartórész (4b) hosszanti résének (11) vagy hasonló megvezető vezetékének szélei alá, és ezen rögzítőelemek (10) a belül levő tartórész (4b) irányában vannak megfeszíthetve vagy meghúzva.
5. 5. A 4. igénypont szerinti zsalutábla, azzaljellemezve, hogy a rögzítőelem (10) a tartó (4) külső oldalán menettel és egy erre rászorítható anyacsavarral (12) van ellátva.
6. 6. A 4. vagy 5. igénypont szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem (10) fejének (9) együttforgása ellen biztosított módon, előnyösen kalapácsfejű csavarként van kialakítva.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a belül levő tartórész (4b) két, lényegében Z alakú, a keresztirányú gerinc (6) tartományában egymástól réstávolságnyira levő, előnyösen egy hosszanti középsíkra szimmetrikusan elrendezett tartóprofilból van összeállítva, amelyek a lényegében U alakú keresztmetszet belső terében elhelyezett keresztirányú összekötő elemek vagy merevítőlemezek (13) által vannak egymással összefogva.
8. 8. A 7. igénypont szerinti zsalutábla, azzaljellemezve, hogy a belül levő tartórész (4b) keresztirányú összekötő elemei vagy merevítőlemezei (13) a megvezető hosszanti rés (11) tartományában egy kivágással (14) rendelkeznek, amelynek belső szélessége nagyobb, mint a rögzítőelem (10) fejének (9) vagy nyúlványának a szélessége.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a belül levő tartórész (4b) keresztirányú összekötő elemei vagy merevítőlemezei (13) érintik a keresztirányú gerincet (6) és ettől kiindulva ezen tartórész (4b) szárainak (5) keresztmetszeti hosszából annak csak egy részére terjednek ki.
10. 10. Az 1-9. igénypontok szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a tartórészek (4a, 4b) szárai (5) maradó alakváltozás nélkül oldalirányban mozgathatóak és a zsalutábla (1) egy vagy több, a tartóval vagy tartókkal (4) párhuzamosan húzódó tengely körül ívesen behajlítható illetve íveltsége mértékében változtatható.
11. 11. A 7-10. igénypontok bármelyike szerinti zsalutábla, azzal jellemezve, hogy a keresztirányú összekötő elemek vagy merevítőlemezek (13) a tartórész (4b) hosszirányában egymás közötti távolsággal vannak elrendezve, amely csaknem a tartórész (4b) hosszának vagy előnyösen ezen hossz felénél valamivel kisebb hosszúságnak felel meg, és két vagy három vagy több keresztirányú összekötő elem vagy merevítőlemez (13) úgy van a tartórész (4b) hosszában elrendezve, hogy a tartórész (4b) homlokoldali végeinek közelében és előnyösen a közepén van egy-egy ilyen keresztirányú összekötő elem vagy merevítőlemez (13).