HU213335B - Safety belt retaining device for vehicles - Google Patents

Description

A találmány tárgya biztonságiöv-visszatartó szerkezet járművekhez, amelynek heveder-feltekercselő eszköze, valamint ezután elrendezett hevederszoritó szerkezete van, ahol a hevederszorító szerkezet a heveder két oldalán egymással szemben fekvőén elrendezett két szorítóékkel van ellátva, amelyek a hevedertől elfordított oldalukon csúszófelületekkel házhoz rögzített támasztófelületeknek támaszkodnak, és amelyek egymással szemben fekvő szorítófelületeikkel együtt a jármű és/vagy a heveder mozgására érzékenyen nyugalmi helyzetből a heveder lehúzási irányában a hevederen való felfekvési szorítóhelyzetbe mozgathatóan vannak elrendezve.

Az ilyen jellegű, például a DE OS 33 30 938 lajstromszámú közrebocsátási iratból ismert szerkezet esetén a hevederszorító szerkezetnek az a feladata, hogy a heveder-feltekercselő eszköznek a jármű mozgásának vagy heveder mozgásának hatására történő reteszelése esetén a filmtekercshatást kiküszöbölje vagy legalábbis csökkentse, amely a hagyományos heveder-feltekercselő eszköz esetén ahhoz vezetett, hogy a hevederesévé blokkolását követően a hevedertekercs megfeszítése révén néhány centiméter hevederszalag még lehúzásra került. Ezenkívül a hevederszorító szerkezet a hevederfeltekercselő eszközt tehermentesíti, úgyhogy az kisebb mechanikus igénybevételhez méretezhetővé válik. A hevederszorító szerkezeteknek képeseknek kell lenniük arra, hogy a heveder mozgásirányába mutató irányban viszonylag kis hosszirányú megnyúlásuk révén meglehetősen nagy, a hevederre kifejtett erőt vegyenek fel. Ezért a heveder a jármű ütközése esetén a szorítószerkezet támadásának tartományában rendkívül nagy terhelésnek van kitéve normál járműüzemben is igénybe van véve a heveder a hevederszorító szerkezet által. A hevederszorító szerkezet működésbe lépési küszöbét igyekeznek kis értéken tartani, hogy a hevederszorító szerkezet a jármű ütközése esetén minél gyorsabban működésbe lépjen. Kis értéken tartott működésbe lépési küszöb esetén viszont a heveder normál üzemben is gyakran és általában ugyanazon a helyen igénybe van véve a hevederszorító szerkezet által és így viszonylag rövid idő alatt a biztonság szempontjából hátrányosan megsérülhet.

Az ismert kialakítású, a heveder mindkét oldalán elrendezett szorítóékkel ellátott hevederszorító szerkezet alkalmas arra, hogy az említett igénybevételeket csökkentse, mivel a szorítóékek egymással szinkronban mozognak és így köztük a hevedert igénybe vevő viszonylagos mozgás nem valósul meg, tehát a heveder mindkét oldalról szimmetrikusan van megterhelve. A gyakorlati alkalmazás során tapasztalható, hogy a heveder mégis elszakadt olyan igénybevételeknél, amelyek lényegesen a heveder statikus szakítószilárdsága alatt vannak.

A találmány révén megoldandó feladat abban van, hogy az ismert biztonságiöv-visszatartó szerkezet dinamikus terhelhetőségét tovább növeljük.

A feladat megoldására járművekhez olyan biztonságiöv-visszatartó szerkezetet hoztunk létre, amelynél a találmány szerint csúszófelületek tartóeszköz által a támasztófelületekhez képest ferde helyzetben, a szorítófelületek pedig a hevederrel párhuzamosan vannak tartva, ahol a tartóeszköz a csúszófelületeknek a támasztófelületekkel való felületi érintkezését lehetővé tévőén és szorítófelületek között a heveder lehúzási iránya felé nyitott, hozzávetőlegesen l°-os szög kialakulását biztosítóan terhelés alatt hatástalanná váló tartóeszköz.

A találmány szerinti megoldás azon a felismerésen alapul, hogy az ismert hevederszorító szerkezet esetén a heveder húzó igénybevétele a szorítóékek élein nem egyenletes, a gyakorlatban való alkalmazás során a heveder leginkább a szorítóékeknek a heveder lehúzási irányában elhelyezkedő élein szakad el. Ez arra vezethető vissza, hogy ebben a tartományban a hevederre nemcsak maximális húzóerők, hanem keresztirányú erők is hatnak.

A szorítófelületek nyugalmi helyzetben hozzávetőlegesen párhuzamosan helyezkednek el a heveder lehúzási irányával. A hevederrel való soron következő érintkezés esetén a szorítófelületek első fázisban egymással és a hevederrel párhuzamosan helyezkednek el úgy, hogy a hevedernek a gyenge, de viszonylag gyakori kezdeti súrlódási igénybevételei a hevederszorító szerkezet működésbe lépése esetén lehetőleg nagy felületen oszlanak el és a szorítóékek vonatkozásában kiváló menesztési hatás érhető el.

A találmány szerinti megoldásnál a szorítóékeknek az előnyösen súrlódásfokozó szerkezetű szorítófelületei a hevederfeltekercselő eszköz felé mutató oldalukon erősebben nyúlnak a hevederanyagba, mint a másik oldalon. Az utóbbi, húzó igénybevételnek különösen erősen kitett oldalon a szorítófelületek közötti szög alkalmas megválasztása esetén a hevederre keresztirányú erők egyáltalán nem vagy csak kismértékben hatnak. így tehát az említett okok miatti elszakadásra való hajlamot kiküszöböltük. A további hevedermozgás során a szorítóékek között fellépő keresztirányú erők a heveder-feltekercselő eszköz irányában folyamatosan nőnek, ez viszont nem hat hátrányosan, mivel ezzel egyidejűleg a húzó igénybevétel csökken. A heveder kétoldali szimmetrikus keresztirányú terhelése miatt - amely ugyanolyan mértékben növekszik, mint ahogy a húzó igénybevétel csökken - a heveder-feltekercselő eszköz dinamikus szakítószilárdságának lényeges növelése érhető el.

A találmány szerinti szerkezetnek egy előnyös kiviteli alakja esetén a hevederrel szemben a szorítófelületek említett l°-os szöge csupán nagy terhelések esetén, például a jármű ütközése során keletkezik. Ennek érdekében előnyös, ha a csúszófelületen és/vagy támasztófelületen a heveder lehúzási irányára merőlegesen, előre meghatározott terhelés hatására képlékenyen deformálódó és/vagy előre meghatározott terhelés hatására lenyíródó és ezáltal a csúszófelületeknek a támasztófelületeken való felületi felfekvését biztosító borda van elrendezve.

A csúszófelületek felületi felfekvésének biztosítása érdekében a borda szerkezetileg egyszerű módon úgy távolítható el, hogy a bordával ellátott csúszófelületen, illetve támasztófelületen a borda mellett a bordát terhelés alatti kitérése esetén befogadó horony van kialakítva.

HU 213 335 Β

Előnyös az olyan kiviteli példa is, amelynél a borda nem sérül meg. Ebben az esetben a csúszófelületen és/vagy támasztófelületen a heveder lehúzási irányára merőleges borda van elrendezve, míg a szemben lévő támasztófelületen, illetve csúszófelületen bemélyedés van oly módon elrendezve és kiképezve, hogy a szorítóhelyzet megközelítése esetén a borda a bemélyedésbe belemerülően, a csúszófelületek pedig felületileg a támasztófelületeken felfekvően vannak elrendezve.

A borda helyett a támasztófelületen és/vagy csúszófelületen kiképzett vályúban rugó rendezhető el, amely meghatározott terhelés hatására rugalmasan deformálódik és ezáltal lehetővé teszi, hogy a csúszófelületek a támasztófelületeken felületileg felfeküdjenek. Azon időpontot, amikor a szorítófelületek és a heveder közötti szög a kívánt értéket eléri, a rugóerő segítségével egyszerű módon beállíthatjuk.

Előnyös, ha a csúszófelületek egymással hozzávetőlegesen 27°-os szöget bezáróan vannak elrendezve.

Előnyös továbbá, ha a támasztófelületek és/vagy a csúszófelületek csúszóbevonattal vannak ellátva.

Célszerű, ha a szorítóékek szorítófelületei súrlódást fokozó szerkezettel vannak kialakítva, ahol a súrlódást fokozó szerkezet a hevedert kímélő módon a hevederanyaghoz van illesztve.

Különösen előnyös az olyan kiviteli alak, amelynél a jármű és/vagy heveder mozgására érzékenyen reteszelhető heveder-feltekercselö eszköz és a hevederszorító szerkezet a hevederre kifejtett erőnek egy előre meghatározott értéken való túllépése esetén képlékeny deformáció révén rugalmas, a hevederszorító szerkezetnek a heveder-feltekercselö eszköztől való korlátozott eltávolodását lehetővé tevő összekötő eszközökön keresztül egymással össze van kötve.

A hevederszorító szerkezetnek a heveder-feltekercselő eszköztől való eltávolodását és az összekötő eszközök ezzel egyidejűleg történő képlékeny deformálódását arra hasznosítjuk, hogy a hevederrendszerben a terhelési csúcsokat leépítsük amikor is a szerkezet viszonylag kismértékű meghosszabbodása nemcsak nem hátrányos, hanem kifejezetten előnyös. Az összekötőeszközök képlékeny deformálódása során blokkolt hevedercsévére húzóerők hatnak, amelyek meghaladják azon erőket, amelyeknek felvételéhez a hevederszorító szerkezet maximálisan meg van méretezve. A visszatartó szerkezetre való erőátvitel így tehát különösen egyenletes a heveder mentén. A hevederesévé és annak ágyazása és a hevederszorító szerkezet lényegesen gyengébbre lehetnek méretezve, mint a hagyományos megoldásoknál, és így kisebb súllyal és költségekkel állíthatók elő. A hevederesévé és a hevederszorító szerkezet modulszerűen építhető fel, így a biztonságiövvisszatartó szerkezettel szemben támasztott, különböző követelményeknek megfelelően állíthatók össze.

Előnyös továbbá, ha a heveder-feltekercselö eszköz és a hevederszorító szerkezet terheléshordozó házai deformálható bordákon keresztül vannak egymással összekötve.

Célszerű, ha a deformálható bordák ívesen vannak kiképezve és az egymással szomszédos házvégekhez vannak csatlakoztatva.

Célszerű továbbá, ha a deformálható bordák csúcspontjai egyesítve vannak és egyesítésük tartományában kényszertörési helyet képezően vannak kialakítva.

Előnyös, ha a heveder-feltekercselö eszköz terheléshordozó háza legalább egy, hevederszerű nyúlvánnyal van ellátva, amelyen a hevederszorító szerkezet terheléshordozó háza a heveder lehúzási irányában eltolhatóan van ágyazva és amely legalább egy, a heveder lehúzási irányára merőleges deformálható bordával van ellátva, ahol a hevederszorító szerkezet terheléshordozó háza legalább egy toldattal van ellátva, amelyen keresztül a hevederszorító szerkezet terheléshordozó háza a heveder lehúzási irányával szemben a bordának támaszkodik.

Előnyös még, ha több, ívesen kialakított borda amelyeknek csúcspontja a toldat felé mutatóan van elrendezve - egymással párhuzamosan és egymástól meghatározott távolságban van elrendezve.

A találmányt az alábbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábra kettős szorítóéket tartalmazó, utánkapcsolt hevederszorító szerkezettel ellátott heveder-feltekercselő eszköz egy előnyös kiviteli példájának oldalnézete, részben metszetben, a

2. ábra az 1. ábra II-II vonala mentén vett metszet, a

3. ábra az 1. ábra szerinti, kettős szorítóéket tartalmazó hevederszorító szerkezet vázlatos metszeti képe, a

4. ábra a 3. ábra szerinti hevederszorító szerkezet vázlatos részletrajzának metszete, az

5. és 6. ábrák a hevederszorító szerkezet további kiviteli alakjainak metszete, vázlatos részletkép alakjában, a

7. ábra a heveder-feltekercselö eszköz és az azzal képlékenyen deformálható összekötő eszközökön keresztül összekötött hevederszorító szerkezet perspektivikus nézete nagy terhelés fellépése előtti állapotban, a

8. ábra a 4. ábrán bemutatott szerkezet nézete nagy terhelés fellépése után, a

9. ábra az 1. és 2., illetve 4. és 5. ábra szerinti szerkezet esetén a hevederen fellépő elvi erőgörbe a heveder nyúlásának függvényében, míg a

10-14. ábrákon az összekötő eszközök további kiviteli alakjai láthatók.

Az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli példán látható, hogy önmagában ismert 10 heveder-feltekercselö eszköz 14,16 bordákon keresztül 12 hevederszorító szerkezettel van összekapcsolva.

A 10 heveder-feltekercselö eszköz U alakú 18 házzal van ellátva, amelynek szárában 20 hevederesévé van sugárirányban rugalmasan ágyazva. A 20 hevedercsévére 22 heveder van részben feltekercselve, amely (az ábrákon nem szerepel) központosán a 12 hevederszorító szerkezeten keresztül van vezetve. A 20 heveder csövéhez oldalsó reteszelő 24 fogaskerekek vannak hozzáalakítva, amelyek a 20 hevederesévé kitérése esetén reteszelő 26 fogazatokkal működnek együtt, amelyek a 18 ház szárainak nyílásaiban vannak elrendezve. A 24 fogaskerekek egyikén ezenkívül csillagalakban fogazott 28 ve3

HU 213 335 Β zérlőtárcsa van elforgathatóan ágyazva. Ezen 28 vezérlőtárcsa ismert módon 30 reteszelő kilincset vezérel, részben a 24 fogaskerekekbe bekapcsolódóan, amennyiben járműérzékeny gömb alakú 32 érzékelő a jármű fékezéseinek hatására vagy részletesebben nem ábrázolt, tehetetlenségi 34 érzékelő a heveder lehúzásának hatására működésbe lép. További hevederlehúzás esetén a reteszelő 24 fogaskerekek a reteszelő 26 fogazatokba kapcsolódnak bele úgy, hogy a 20 hevedercsévét a hevederlehúzási irányba történő elfordulással szemben blokkolják. A 28 vezérlőtárcsa a 30 reteszelő kilincs működtetésével egyidejűleg egy, a 18 házon ágyazott 36 terelőkart a 12 hevederszorító szerkezet irányába kitérít.

A 12 hevederszorító szerkezet felépítését részletesebben a 3. ábra alapján ismertetjük. A 22 hevederszorító 40 házzal van körülvéve, amely belső oldalán a 22 heveder síkjához képest tükörszimmetrikusan elhelyezkedő és a 22 heveder lehúzást G irányában szöget bezáróan egymást megközelítő két 42, 44 támasztófelülettel van ellátva. A 42, illetőleg 44 támasztófelületek és a 22 heveder között egy-egy 46, illetve 48 szorítóék van elrendezve. A két 46,48 szorítóék a 22 heveder síkjához képest tükörszimmetrikusan van kiképezve. A biztonságiöv-visszatartó szerkezet nyugalmi állapotában az ábrán nem szereplő rugók arról gondoskodnak, hogy a 46,48 szorítóékek és a 22 heveder között megfelelő távolság legyen, ahol a 46, 48 szorítóékeknek a 22 heveder felé mutató 50, 52 szorítófelületei egymással és a heveder lehúzást G irányával párhuzamosan helyezkednek el. Az 50, 52 szorítófelületek súrlódásfokozó szerkezetűek, éspedig előnyösen fogakkal vannak ellátva, amelyeknek fogosztása a 22 heveder szerkezetéhez és nyúlási tulajdonságához illesztve van kialakítva, hogy a 22 hevederbe megbízható és ennek ellenére anyagkímélő kapcsolódást biztosítsunk. A 46,48 szorítóékeknek a 22 hevedertől elfordított hátsó oldalai 54,56 csúszófelületként vannak kialakítva, amelyek a szorító 40 ház egy-egy 42,44 támasztófelületén csúsznak, amikor a 46, 48 szorítóékeket a 36 terelőkar segítségével a heveder lehúzást G irányába mozgatjuk. Ennek során az 50, 52 szorítófelületeken kiképzett fogak a heveder anyagába hatolnak. A 42, 44 támasztófelületek és az 54, 56 csúszófelületek, valamint az heveder lehúzást G irány közötti szögek úgy vannak megválasztva, hogy minden egyes, soron következő hevederlehúzás a 46,48 szorítóékek önműködő beékelődéséhez vezet úgy, hogy a 22 heveder a 12 hevederszorító szerkezettel szemben rögzítve van. A 42, 44 támasztófelületek, illetve az 54, 56 csúszófelületek csúszóbevonattal láthatók el, amely a 46, 48 szorítóékek könnyű mozgatását biztosítják.

A 22 hevederre ható húzóerőknek a 12 hevederszorító szerkezetre való állandó átvitele érdekében azon szög, amelyet a két 54, 56 csúszófelület egymással bezár, amikor 50, 52 szorítófelületei a 22 heveder felületével párhuzamosak, kismértékben kisebb, mint az a szög, amelyet a 42, 44 támasztófelületek bezárnak. A kiviteli példa esetén az 54 és 56 csúszófelületek közötti szög hozzávetőlegesen 27°-os, míg a 42,44 támasztófelületek közötti szög hozzávetőlegesen 26°-os, amennyiben az 50, 52 szorítófelületek nyugalmi állapotban a 22 hevederrel párhuzamosak. így tehát egy-egy 42, illetve 44 csúszófelület és a hozzátársított 54, illetve 56 támasztófelület között a különbségi szög van, amelynek értéke hozzávetőlegesen 0,5°. A 12 hevederszorító szerkezet aktiválása esetén az 50, 52 szorítófelületeknek a 10 heveder-feltekercselő eszközzel szomszédos részei mélyebben hatolnak be a hevederanyagba, mint a heveder lehúzást G irányában elhelyezkedő részei. A nyomás és ezáltal a 22 heveder és a 12 hevederszorító szerkezet között történő erőátvitel, így tehát a 22 hevederlehúzási G irányában folyamatosan csökken. Ideális esetben az a különbségi szöget a hevederanyag vastagságához és nyúlásához, valamint a 12 hevederszorító szerkezet méretéhez igazodóan oly módon választjuk meg, hogy az 50, 52 szorítófelületeknek a heveder lehúzást G irányában fekvő végein semmilyen vagy csupán viszonylag kismértékű erőátvitel valósuljon meg a 22 heveder és a 12 hevederszorító szerkezet között. Ezáltal ebben a tartományban a 22 heveder gyakorlatilag nincs keresztirányú igénybevételeknek kitéve, amelyek a hagyományos hevederszorító szerkezetek esetén a hevedernek ezen a helyen ható legnagyobb húzóigénybevétele miatt a heveder szakadási hajlamát erősítik.

A 46,48 szorítóékek szimmetrikus kiképzése miatt a 12 hevederszorító szerkezet terhelésekor köztük viszonylagos, a 22 heveder terjeszkedési irányába való mozgás nem jön létre, ami szintén előnyös hatással van a 22 heveder terhelhetőségére. Annak érdekében, hogy normál üzemben—amikor a 46,48 szorítóékek többé-kevésbé gyakran működésbe lépnek és ennek során a 22 hevederen felfekvésre kerülnek - se lépjen fel az üzembiztonságot befolyásoló kopás, a 46,48 szorítóéket előnyösen együttesen működtetjük (vezetjük). Mivel az 50, 52 szorítófelületek, mielőtt a 22 hevederrel érintkezésbe lépnének, azzal párhuzamosak, a 22 heveder lehúzási G irányában meneszti a 46,48 szorítóékeket, amikor további hevederlehúzás történik. A 46,48 szorítóékek működtetése érdekében a 36 terelőkar megfelelően lehet kiképezve, vagy pedig a 46, 48 szorítóékek a rajzon nem ábrázolt módon alakzáróan egymással köthetők össze, például a heveder oldalán túlnyúló vezetőelemek segítségével úgy, hogy a 46, 48 szorítóékek mindig együtt a heveder lehúzási G irányába mozogjanak.

Ahhoz, hogy biztosítsuk, hogy az 50, 52 szorítófelületek nyugalmi állapotban a 22 hevederrel párhuzamosak legyenek és különösen nagy terhelések esetén, például a jármű ütközése esetén az 54, 56 csúszófelületek a 42,44 támasztófelületeken felületileg felfeküdjenek, a 42, 44 támasztófelületeken egy-egy 402, 404 borda, valamint 406,408 horony van kiképezve. Ez a kialakítás a 4. ábrán jól látható, ahol a jobb áttekinthetőség kedvéért a szorító 40 háznak csak a felét mutattuk be.

Kismértékű terhelések esetén az 56 csúszófelületet a 404 bordán vezetjük és így az 50,52 szorítófelületeket a 22 hevederrel párhuzamos helyzetben tartjuk. Az 52 szorítófelület a 12 hevederszorító szerkezet működtetésekor teljes felülettel támaszkodik a 22 hevederen úgy, hogy azt a teljes 52 szorítófelület egyenletesen megterheli. Ugyanez érvényes a 46 szorítóékre és a 402 bordára is.

HU 213 335 Β

Például járműütközéskor, amelynek során nagy terhelések lépnek fel, a 48 szorítóék első lépésben a heveder lehúzási G irányában a 22 hevedert közelíti meg úgy, hogy az 52 szorítófelület a 22 hevederen fekszik fel. Növekvő terheléssel a 48 szorítóék a 404 bordát képlékenyen deformálj a és a szomszédos 408 horonyba nyomja. Ebben az esetben az 56 csúszófelület felületileg a 44 támasztófelületen fekszik fel és a hevederlehúzási G irányban nyitott hegyesszög képződik az 52 szorítófelület és a 22 heveder között. Hasonló folyamat játszódik le a 46 szorítóék vonatkozásában, amely a 402 bordát képlékeny deformálás mellett a 406 horonyba nyomja.

A 3. és 4. ábrán bemutatott kiviteli példa helyett választhatóan az 5. és 6. ábrákon bemutatott kiviteli példákat is alkalmazhatjuk.

Az 5. ábra szerint a 48 szorítóékben az 56 csúszófelületen 410 borda van kiképezve, így a 48 szorítóék a 410 bordán keresztül a szorító 40 háznak támaszkodik. A szorító 40 házban a 44 támasztófelületen 412 bemélyedés van kialakítva. A 412 bemélyedés lejtősen van kiképezve és a 410 bordához képest távköznyire van elrendezve. A távolság és a lejtős kialakítás úgy van megválasztva, hogy - amikor az 52 szorítófelület a 22 hevederen felfekszik - a 410 borda a 22 heveder összenyomásával a 412 bemélyedésbe merül. Az előbbiekben ismertetett kialakításnak megfelelő kialakítással vannak kiképezve a 46 szorítóék és a 42 támasztófelület is, amelyeket az egyszerűség kedvéért itt nem mutattunk be. A fentiekben ismertetett kiviteli alak lehetővé teszi, hogy a 410 borda nagy terhelések esetén se sérüljön meg.

Egy másik, a 6. ábrán bemutatott kiviteli alak a 46,48 szorítóékek és a 22 heveder közötti szög változtatása érdekében 416 vályúban elrendezett 414 rugóval van ellátva. A 416 vályú a szorító 40 ház 44 támasztófelületén van kiképezve és a 414 rugó a 48 szorítóék 56 csúszófelületén fekszik fel. A 414 rugó úgy van méretezve, hogy előre meghatározott terhelés túllépése esetén a 48 szorítóék azt benyomja a 416 vályúba. Ebben az esetben az 56 csúszófelület felületileg a 44 támasztófelületen fekszik fel, ha a 414 rugó teljes mértékben a 48 szorítóék által a 416 vályúba van benyomva. A 414 rugó és a 416 vályú megfelelő elrendezésével és kiképzésével a másik 46 szorítóék is el van látva úgyhogy a két 46,48 szorítóék szinkronmozgását biztosítsuk.

A fentiekben leírt 12 hevederszorító szerkezetekkel elvégzett kísérletek olyan eredménnyel jártak, hogy a hevederanyagtól függően hozzávetőlegesen 24 kN-os statikus szakítószilárdság esetén 20 kN-ig terjedő dinamikus szakítószilárdságot értünk el. Bebizonyosodott, hogy a dinamikus szakítószilárdság lényegesen közelebb állt az elvileg maximálisan elvárható statikus szakítószilárdsághoz, mint az eddig ismert szorítószerkezeteknél. Ezenkívül a 12 hevederszorító szerkezet olajjal, zsírral, üregvédelmi és más anyagokkal való szennyeződésekkel szemben nem mutatkozott érzékenynek, mivel az ilyen anyagok jelenléte a szakítószilárdságot nem csökkentette és ezenkívül a terhelés alatti hevederkihúzást sem növelte.

A fentiekben ismertetett 12 hevederszorító szerkezetek tehát megbízhatóan szilárdan és egyben kimélően befogják a 22 hevedert. Az ilyen felépítésű 12 hevederszorító szerkezet kis súllyal és kis költséggel történő előállítására számos lehetőség kínálkozik, amelyek közül csak néhányat említünk: a 46,48 szorítóék műanyagból, könnyűfém-présöntéssel vagy üreges fémszelvényekből állítható elő. Az előnyösen acélból vagy színtereit anyagból álló szorító 40 ház Al- vagy Zn-présöntéssel is előállítható, az 1. ábrán látható 58 bordák a szorító 40 ház merevítésére szolgálnak.

A 2. ábrán csupán részben látható, a 10 heveder-feltekercselő eszközt és a 12 hevederszorító szerkezetet egymással összekötő 14, 16 bordák kialakítását és funkcióját az alábbiakban a 7. és 8. ábra alapján ismertetjük. Az ezeken az ábrákon bemutatott kiviteli alak esetén a 10 heveder-feltekercselő eszköz 18 háza ívalakú 60 bordán keresztül a 12 heveder-feltekercselő eszköz 64 házának ellentétes íveltséggel kialakított 62 bordájával van összekötve. A 60, 62 bordák csúcspontjukban egybeolvadnak és szabad végükön a hozzátartozó 18, 64 házra vannak csatlakoztatva. Az ívalakú 60, 62 bordák szélessége a 60, 62 bordák csúcspontjainál a legkisebb, hogy ott kényszertörési hely keletkezzen. Előre meghatározott érték elérésekor - amely érték eléréséig a 22 heveder blokkolása kizárólagosan a 12 hevederszorító szerkezet hatására történik - kezdődik a 60, 62 bordák képlékeny deformálása. Ennek során a 18, 64 házak egymástól eltávolodnak. Egy meghatározott terhelési érték elérésekor a 60, 62 bordák egyesítési pontjukon csúcspontjuk tartományában szétszakadnak, a megmaradó bordaszakaszok megnyúlnak, míg a 8. ábrán bemutatott állapotot el nem érik. A két 18,64 ház egymástól való eltávolodására jellemző D szakasz elegendő ahhoz, hogy a 20 hevederesévé reteszelő 24 fogaskerekei a házhoz rögzített reteszelő 26 fogazatokkal kapcsolódásba kerüljenek.

Az 1. és 2. ábra szerinti 14, 16 bordák megnövelt terhelés esetén elvileg ugyanúgy deformálódnak, mint a

7. és 8. ábrák alapján ismertetett kiviteli példa esetén. A különbség abban van, hogy a 14, 16 bordák a 10 heveder-feltekercselő eszköz 18 házának toldalékait képező szögdarabok, amelyek a 12 hevederszorító szerkezettel például 66 szegecsen keresztül össze vannak kötve. A két 14,16 borda ennél a kiviteli alaknál nem kényszertörési helyen keresztül van egymással összekötve, mivel azok viszonylag szélesek és így eleve merevebbek.

A 14,16, illetve 60,62 bordák képlékeny deformálása során munkavégzés valósul meg, tehát energia abszorbeálódik, aminek következtében kívánt módon a biztonsági övszerkezetben a terheléscsúcsok csökkennek. Az energia-abszorpció a 9. ábrán megjelölt D szakaszon belül valósul meg, ahol S a teljes hevedermegnyúlást jelöli, beleértve a szerkezet házdeformálását is. A 9. ábrán látható függvény mutatja a 22 hevederre ható F erőt S hevedermegnyúlás függvényében az 1. és 2. vagy 7. és

8. ábrák szerinti kiviteli példák esetén. Szaggatott vonallal szemléltetjük a lényegesen meredekebb erőfüggvényt rögzített hevederszorító szerkezet esetén.

Az energia-abszorpcióhoz hasznosított D szakasz mérete 50 mm-ig terjedhet és előnyösen úgy van megválasztva, hogy a 12 hevederszorító szerkezet terhelése ne

HU 213 335 Β haladjon meg egy immanens kritikus értéket és az ezt meghaladó erőket a 10 heveder-feltekercselő eszköz vegye át, ahol az ezen erőknek megfelelő filmtekercshatást is figyelembe kell venni. A filmtekercshatás alapján még megvalósuló hevederlehúzás viszont lényegesebben kisebb, mint a 12 hevederszorító szerkezet nélküli rendszereknél és a 9. ábra szerinti, laposabb görbéjú erőhatás esetén, akár kívánatos is, mivel további energia-abszorpció valósul meg. Az erőcsúcsok hiánya miatt lehetőség van arra is, hogy költségkímélő és könnyű szerkezeti elemeket alkalmazzunk, így például a 20 hevederesévé és/vagy az ezt tartó tengely, illetve a 46, 48 szorítóékek műanyagból készülhetnek.

A képlékenyen deformálható összekötő eszközök különböző módon alakíthatók ki. Erre vonatkozóan néhány előnyös kiviteli példát az alábbiakban ismertetünk:

A 10. ábrán felülnézetben látható 70 cséveház, egy 72 hevederszorító szerkezet és azokat összekötő, oldalt elrendezett 74, 76 bordák. A 74, 76 bordák úgy vannak kiképezve, hogy a 72 hevederszorító szerkezet és a 70 cséveház között ható, például 10-12 kN-t kitevő küszöbértéket meghaladó erő esetén leszakadnak. Ezt követően oldalirányban túlnyúló, egy résztartományban összehajtott nyúlási 78, 80 elemek képlékenyen megnyúlnak, a 70 cséveház és a 72 hevederszorító szerkezet egymástól való eltávolodását viszont csupán a saját megnyúlást mértékéig engedik meg.

All. ábrán bemutatott kiviteli példa abban különbözik a 10. ábrán bemutatottól, hogy hiányoznak a küszöbértéket meghatározó bordák és 86 cséveházon közvetlenül nyúlási 82, 84 elemek vannak elrendezve. A nyúlási 82, 84 elemek a 86 cséveházzal egydarabból készült nyúlványokként is ki lehetnek alakítva.

A 12. ábrán bemutatott kiviteli példa csupán abban különbözik a 10. ábrán bemutatottól, hogy az összehajtott nyúlási 78,80 elemek hiányoznak és a 74,76 bordák képlékenyen deformálódhatnak. A 74, 76 bordák a 12 hevederszorító szerkezetnek a 10 heveder-feltekercselő eszköztől való korlátozott eltávolodását teszik lehetővé, ha a 22 hevederre kifejtett erő egy előre meghatározott értéket túllép.

A képlékenyen deformálható összekötő eszközök vonatkozásában további kiviteli alakok a 13. és 14. ábrákon láthatók, amelyeken a jobb tájékozódás érdekében vázlatosan egy-egy, az 1. ábrán bemutatott 12 hevederszorító szerkezetnek megfelelő 90 hevederszorító szerkezet van megjelölve. A heveder-feltekercselő eszköz terheléshordozó háza csak részben látható, éspedig a 13. ábrán ezen ház hevederszerű 92 nyúlványaként. Egy vagy több ilyen jellegű 92 nyúlvány a hevederszorító szerkezet egy-egy oldala mentén helyezkedik el. Mindegyik 90 nyúlvány 94 hosszlyukakkal van ellátva, amelyekben a 90 hevederszorító szerkezet előrenyúló 96 csapok segítségével a 22 heveder lehúzási G irányában mozgathatóan van ágyazva. A 13. ábra szerinti 92 nyúlvány négy szabadon álló, a 22 heveder lehúzási G irányára merőleges 98,100, 102, 104 bordával van ellátva, amelyek anyagkihagyások révén a 92 nyúlványban vannak kiképezve. A 90 hevederszorító szerkezet terheléshordozó háza 105 toldattal van ellátva, amely a 92 nyúlványban kiképzett anyagkihagyások egyikébe nyúlik bele és a heveder lehúzási G irányában a 98 borda által meg van támasztva. A biztonságiöv-visszatartó szerkezetnek a 105 toldat irányában hajlított 98, 100, 102, 104 bordák merevsége által meghatározott küszöbértéket meghaladó terhelése esetén a 98, 100, 102, 104 bordák egymást követően képlékenyen deformálódnak, ennek során lehetővé teszik a 90 hevederszorító szerkezetnek a heveder lehúzási G irányába való energialeadás mellett történő elmozdulását.

A 13. ábrán bemutatott kiviteli alak lehetővé teszi, hogy a 90 hevederszorító szerkezet hozzávetőlegesen 30 mm-rel elmozduljon, míg a 14. ábrán bemutatott kiviteli alak esetén a 90 hevederszorító szerkezet hozzávetőlegesen 10 mm-rel mozdulhat el. A 14. ábrán bemutatott kiviteli alak az előtte ismertetettétől lényegében abban különbözik, hogy a heveder-feltekercselő eszközhöz való házon lévő hevederszerű 106 nyúlvány csupán két 108,110 bordával van ellátva, amelyek egymással ellentétes irányban vannak meghajlítva. A 108 bordán, ahogy a fentiekben leírtuk, G 90 hevederszorító szerkezet 112 toldaléka támaszkodik.

A találmány szerint kialakított biztonságiöv-visszatartó szerkezet szerkezeti elemeinek előnyei különösen a hatékonyan megnövelt törésszilárdság, a könnyűszerkezetes felépítés és a modulszerű felépítés a teljes szerkezetre érvényesek, ahol a rugalmasan ágyazott hevedercsévével ellátott heveder-feltekercselő eszköz, a kettős ékkel ellátott hevederszorító szerkezet és a rugalmasan deformálható összekötő eszközök a fentiekben leírtaknak megfelelően egymással együttműködnek.

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Biztonságiöv-visszatartó szerkezet járművekhez, amelynek heveder-feltekercselő eszköze, valamint ezután elrendezett hevederszorító szerkezete van, ahol a hevederszorító szerkezet a heveder két oldalán egymással szemben fekvőén elrendezett két szorítóékkel van ellátva, amelyek a hevedertől elfordított oldalukon csúszófelületekkel házhoz rögzített támasztófelületeknek támaszkodnak, és amelyek egymással szemben fekvő szorítófelületeikkel együtt a jármű és/vagy a heveder mozgására érzékenyen nyugalmi helyzetből a heveder lehúzási irányában a hevederen való felfekvési szorítóhelyzetbe mozgathatóan vannak elrendezve, azzal jellemezve, hogy nyugalmi helyzetben a csúszófelületek (54, 56) tartóeszköz által a támasztófelületekhez (42, 44) képest ferde helyzetben, a szorítófelületek (50,52) pedig a hevederrel (22) párhuzamosan vannak tartva, ahol a tartóeszköz a csúszófelületeknek (54, 56) a támasztófelületekkel (42, 44) való felületi érintkezését lehetővé tevő és a szorítófelületek (50, 52) között a hevederlehúzási iránya (G) felé nyitott, hozzávetőlegesen l°-os szög kialakulását biztosító terhelés alatt hatástalanná váló tartóeszköz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzaljellemezve, hogy a csúszófelületen (54, 56) és/vagy támasztófelületen (42, 44) a heveder (22) lehúzási irányára (G) merő6

   HU 213 335 Β legesen, előre meghatározott terhelés hatására képlékenyen deformálódó és/vagy előre meghatározott terhelés hatására lenyíródó és ezáltal a csúszófelületeknek (54, 56) a támasztófelületeken (42,44) való felületi felfekvését biztosító borda (402; 404) van elrendezve.
3. 3. A 2. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a bordával (402, 404) ellátott csúszófelületen (54, 56), illetve támasztófelületen (42,44) a borda (402,404) mellett a bordát (402,404) terhelés alatti kitérése esetén befogadó horony (406,408) van kialakítva.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csúszófelületen (54, 56) és/vagy támasztófelületen (42,44) a heveder (22) lehúzást iránya (G) merőleges borda (410) van elrendezve, míg a szemben lévő támasztófelületen (42, 44), illetve csúszófelületen (54, 56) bemélyedés (412) van oly módon elrendezve és kiképezve, hogy a szorítóhelyzet megközelítése esetén a borda (410) a bemélyedésbe (412) belemerülően, a csúszófelületek (54, 56) pedig felületileg a támasztófelületeken (42,44) felfekvően vannak elrendezve.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztófelületen (42,44) és/vagy csúszófelületen (54,56) egy kiképzett vályúban (416) meghatározott terhelés hatására rugalmasan deformálódó és ezáltal a csúszófelületeknek (54, 56) a támasztófelületeken (52, 54) való felületi felfekvését lehetővé tevő rugó (414) van elrendezve.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a csúszófelületek (54, 56) egymással hozzávetőlegesen 27°-os szöget bezáróan vannak elrendezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a támasztófelületek (42, 44) és/vagy a csúszófelületek (54, 56) csúszó bevonattal vannak ellátva.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a szorítóékek (46, 48) szorítófelületei (50, 52) súrlódást fokozó szerkezettel vannak kialakítva, ahol a súrlódást fokozó szerkezet a hevedert (22) kímélő módon a hevederanyaghoz van illesztve.
9. 9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a jármű és/vagy heveder (22) mozgására érzékenyen reteszelhető heveder-feltekercselő eszköz (10) és a hevederszorító szerkezet (12) a hevederre (22) kifejtett erőnek egy előre meghatározott értéken való túllépése esetén képlékeny deformáció révén rugalmas, a hevederszorító szerkezetnek (12) a heveder-feltekercselő eszköztől való korlátozott eltávolodását lehetővé tevő összekötő eszközökön keresztül egymással össze van kötve.
10. 10. A 9. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a heveder-feltekercselő eszköz (10) és a hevederszorító szerkezet (12) terheléshordozó házakon kialakított (18, 64) deformálható bordákon (14, 16; 60, 62; 74, 76) keresztül vannak egymással összekötve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a deformálható bordák (14, 16; 60, 62) ívesen vannak kiképezve és az egymással szomszédos házak (18, 64) végeihez vannak csatlakoztatva.
12. 12. A 11. igénypont szerinti szerkezet, azzaljellemezve, hogy a deformálható bordák (60, 62) csúcspontjai egyesítve vannak és egyesítésük tartományában kényszertörési helyet képezően vannak kialakítva.
13. 13. A 9. igénypont szerinti szerkezet, azzal jellemezve, hogy a heveder-feltekercselő eszköz (10) terheléshordozó háza (18,64) legalább egy, hevederszerű nyúlvánnyal (92, 106) van ellátva, amelyen a hevederszorító szerkezet (90) terheléshordozó háza (18,64) a heveder (22) lehúzást irányában (G) eltolhatóan van ágyazva és amely legalább egy, a heveder (22) lehúzást irányára (G) merőleges deformálható bordával (98, 100,102,104,108,110) van ellátva, ahol a hevederszorító szerkezet (90) terheléshordozó háza (18, 64) legalább egy toldattal (105, 112) van ellátva, amelyen keresztül a hevederszorító szerkezet (90) terheléshordozó háza (18, 64) heveder (22) lehúzást irányával (G) szemben a bordának (98,108) támaszkodik.
14. 14. A 13. igénypont szerinti szerkezet, azzaljellemezve, hogy a bordák (98, 100, 102, 104, 108) ívesen vannak kialakítva az ívek csúcspontja a toldat (105, 112) felé mutatóan van elrendezve és a bordák (98, 100, 102, 104) egymással párhuzamosan és egymástól meghatározott távolságban vannak elhelyezve.