HU206255B - Device and method for testing liver function - Google Patents

Description

A leírás terjedelme: 34 oldal (ezen belül 18 lap ábra)

HU 206 255 Β tó (13) elem két átalakítási jelének a mintavevő áramkör (28) által vett mintái közötti regressziós egyenes kifejezés (η) korrelációs együtthatójának meghatározására,

- egy kiértékelő eszközt a vérben lévő specifikus színezőanyag koncentrációjával (Cg(l)-Cg(m)] korrelált értéknek a meghatározására.

A találmány szerinti eljárás lényege, hogy az átmenő fénymennyiségeket az élő szövetből (15) biokalibrációs üzemmódban veszik, fotoelektromos átalakítón (13) vezetik keresztül és mintavételezik, és a kapott mintáknak megfelelően a vérben lévő változó összetevő alapján meghatározzák egy regressziós vonal kifejezés (r,); korrelációs együtthatóját;

a specifikus színezőanyagot beinjekciózzák a vérbe, mintavételezik a kimenőjeleket;

és meghatározzák a specifikus színezőanyagnak a vérben lévő koncentrációjával [Cg(l)-Cg(m)] korrelált értékét.

A találmány tárgya májfunkció-vizsgáló berendezés és eljárás. Pontosabban a találmány a májfunkció vizsgálatára alkalmas olyan automatikus berendezésre vonatkozik, ahol a mérési eljárás során speciális színezőfestéket injekcióznak be, melyet csak a máj vesz fel és távolít el a vérbe, és a vérplazma eltűnési sebességét és annak visszatartási arányát mérik.

Általában a véiplazma eltűnésének sebességét és a visszatartási arányt vérgyűjtésen alapuló módszerrel mérték, melynek során specifikus festőanyagként indocianin zöldet (a továbbiakban ICG) használtak. Ezen eljárás szerint az ICG-t intravénás injekcióval beadták a vizsgált személybe, majd az injekció beadását követően 5, 10 és 15 perc elteltével vért vettek, a vér-szérumot egy véralvadék megakadásával szeparálták úgy, hogy egy spektrofotométerrel mérték a 805 nm hullámhosszúságú fény elnyelését, hogy azzal meghatározzák a vér-szérumban lévő ICG koncentráció értékeket 5,10 és 15 perc letelte után, egy korábban meghatározott kalibrációs görbéből (mely a vérben lévő ICG koncentrációnak az elnyelés függvényében ábrázolt görbéje), és ezzel határozták meg a vérplazma eltűnésének sebességét és a visszatartási arányt. Az utóbbi években széles körben alkalmaztak az ICG injekció mennyiségének változására vonatkozó eljárást, mellyel a vérplazma eltűnési sebességét határozták meg többször, hogy azzal meghatározzák az R_MAX (eltávolított maximum), hepatikus sejtfunkció nagyságát index formában kifejezve,

A Japán Szabadalmi Hivatal közlönyének 58649/1985. számában már ismertettek egy olyan eljárást vérplazma eltűnési sebességének és a visszatartási arányának mérésére, melyben nem volt szükség vér gyűjtésére. Eszerint az eljárás szerint egy szervezet testfelületén keresztül fényt bocsátottak keresztül, amely olyan hullámhosszúságú fényt enged át, melynek nagy az ICG abszorpciós érzékenysége, továbbá olyan hullámhosszúságú fényt, melynek lényegében nincsen ICG abszorpciós érzékenysége. Az átbocsátóit fény megfelelő mennyiségeit mérik, és abból határozzák meg a fénymennyiségek időbeni változásából (festék eltűnési görbéből) a vérplazma eltűnési sebességét és a visszatartási arányt.

A fent említett első, vérgyűjtéses módszernél a vér gyűjtésének időpontját az injektálást követően pontosan kell mérni. A tényleges vizsgálatoknál azonban azt az időt nem mérték pontosan, és az ilyen méréseknek a lebonyolítása bonyolult. Ezenkívül a vizsgált személyt.

a vérgyűjtés nagy idegi és pszichikai megterhelésnek tette ki. Ezenkívül a vérplazma eltűnési sebességének mérésére vonatkozó R_MAX index mérési eljárás, melyet többször kellett végrehajtani úgy, hogy közben az ICG injekció mennyiségét változtatták, szükségessé teszi, hogy 10-nél több alkalommal vegyenek vért, ami a vizsgált személy megterhelését még tovább növeli.

A második, vérvétel nélküli mérési eljárás szerint, melyet a Japán Szabadalmi Közlöny 58649/1985. számában ismertetnek, egy ténylegesen egy élő szervezetre csatlakoztatott érzékelő kimenőjele attól függően ingadozik, hogy a véredényre ható nyomás, az élő szervezet remegése, mely a mérés tárgya, a szervezetben lévő pulzálások, az élő szövetben lévő vér mennyiségének változása (az élő szövetben minden részben változik a vér mennyisége a kar egyszerű függőleges mozgatása miatt) stb. zavarokat okoznak a véráramlásban, melyek az érzékelők kimenőjelét változtatják, emiatt nem lehet pontos festékanyag eltűnési görbét kapni. Következésképpen nem tekinthető helyesnek az a görbe sem, melyet a vérplazma eltűnési sebességére és visszatartási arányára kapnak.

A fentiek értelmében tehát a találmány célja egy olyan májfunkció-vizsgáló berendezés és eljárás létrehozása, mellyel kiküszöbölhetők azok a zavaró tényezők, mint például a véráramlásban lévő zavarok, a szervezet remegése, a szervezetben lévő pulzálások és a vér mennyiségének az élő szövetben való változása, és amely alkalmas helyes mérésre.

A találmány tárgya májfunkció vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, és egy kijelzőegységet.

A találmány lényege, hogy a fotoelektromos átalakító elem kimenete egy időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkörrel van összekötve; továbbá tartalmaz egy a mintavevő áramkör kimenetére csatlakoztatott központi egységet, mely magába foglal

-egy döntéshozó eszközt a fotoelektromos átalakító elem két átalakítási jelének a mintavevő áramkör által vett mintái közötti regressziós egyenes kifejezés korre2

HU 206 255 Β lációs együtthatójának meghatározására a következő kifejezés szerint:

lóg CL] = Axlog CL₂ + B ahol CL] és CL₂ a mintavevő áramkörrel többször vett első és második átalakítási jelek átlagértékei, A és B pedig állandók, és

- egy kiértékelő eszközt a vérben lévő specifikus színezőanyag koncentrációjával korrelált értéknek az A és B állandók és a fotoelektromos átalakító első kimenőjele mintáinak L]₀ maximális értéke alapján történő meghatározására a következő kifejezés szerint:

logLJlogL, - (A x logL_; + B)3 ^S“ 21ogL₁₀ - (A x logLj + B) ahol L] és L2 az átmenő fénymennyiségek, azaz a fotoelektromos átalakító első és második átalakítási jeleinek mintavett jeleinek értékeit képviselik.

Előnyös a találmány szerinti májfunkció-vizsgáló berendezés olyan kiviteli alakja, amelynél

- a központi egység tartalmaz egy szimulációs függvény együttható előállító egységet, melynek operációs függvénye a kiértékelő eszközzel kiértékelt specifikus színezőanyag koncentrációnak a fenti értékkel korrelált értéke alapján vett legkisebb négyzetek módszerével meghatározott időfüggvény;

- a központi egység tartalmaz egy a fenti függvény együttható alapján a specifikus színezőanyag vérplazma eltűnési sebességének meghatározására szolgálóeszközt az alábbi összefüggés szerint:

k= -B

- a központi egységhez a vérplazma eltűnési sebességének megjelenítésére szolgáló kijelzőegység van, csatlakoztatva;

- a központi egység tartalmaz egy eszközt a szimulációs függvény együttható alapján az előre meghatározott időben a specifikus színezőanyag visszatartási arányának meghatározására a következő összefüggés szerint:

R% = e^BT

- a központi egységhez a visszatartási arány megjelenítésére szolgáló kijelzőegység van csatlakoztatva; ·

- a központi egység tartalmaz egy eszközt a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező index meghatározására, valamint egy a specifikus színezőanyagnak a vérbe egy előre meghatározott időtartomány felosztásával több blokkban egyenletes eloszlatással történő beinjekciózásához az A] és Bj együtthatók meghatározására szolgáló része van, melynek szimulációs függvénye a következő: Cg = A;e^Bt(i = 1,2.....m, m>2, ahol i-1 az első blokk), valamint a Cg értékek Cj formájában történő meghatározására, melyek a megfelelő blokkok kezdeti időpontjaiban felvett értékeivel egyenlőek, feltéve, hogy k; - -Β_;, és az így kapott K; és Cj együtthatók alapján egy (X/K;)= a(l/C;) + b egyenlettel kifejezhető regressziós egyenes analízissel a és b együtthatókat, és ezzel a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet R_Max “ 1/b összefüggés alapján kiszámító algoritmust tartalmaz;

- a döntéshozó eszköz a következő függvénnyel írható le:

Cg = Ae^Bt ahol t a specifikus színezőanyag beinjekciózása után eltelt időt jelenti;

- a központi egységnek a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező index meghatározására szolgáló része, valamint egy a specifikus színezőanyagnak a vérbe egy előre meghatározott időtartomány felosztásával több blokkban egyenletes eloszlatással történő beinjekciózásához az A; és Bj együtthatók meghatározására szolgáló része, melynek szimulációs függvénye a következő:

Cg = A_;e^B,(i= 1, 2,..., m, m>2, ahol i=l az első blokk), továbbá a kapott A; együtthatók valamint a specifikus színezőanyag D, dózisa alapján egy Dj = D]XAj/A] művelet kifejezésből a D; együtthatók meghatározására, feltéve hogy Kj= -Bj, és az így kapott Kj és D; együtthatók alapján regressziós egyenes analízis végrehajtására egy (1/Kj) = C(l/D;) + d egyenlettel, és ezzel C és d együtthatók meghatározására, ezáltal a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexnek az Rmax ⁼ Ud összefüggésből;

- a döntéshozó eszköz a regressziós egyenes kifejezés korrelációs együtthatójának meghatározására szolgáló egységet tartalmaz;

- a központi egységgel egy riasztó működő egység van összekapcsolva, mely a korrelációs együttható egy előre meghatározott maximális értékéhez van hozzárendelve;

- a központi egység a szimulációs függvény korrelációs együtthatójának meghatározására szolgáló egységet tartalmaz;

- a központi egységgel egy riasztófény kijelző van összekapcsolva, mely a korrelációs együttható egy előre meghatározott maximális értékéhez van hozzárendelve;

- a döntéshozó eszközzel egy a biokalibrációs üzemmódnak a regressziós egyenes kifejezés korrelációs együtthatója meghatározásához történő kiválasztásához hozzárendelt kalibráló gomb, valamint egy a kiértékelő eszközzel a specifikus színezőanyag koncentrációval konelált érték meghatározásához egy mérési üzemmód kiválasztásához hozzárendelt indítógomb van összekapcsolva;

- a biokalibrálási üzemmódnak az üzemmód kiválasztó eszközzel történő kiválasztására válaszképpen a döntéshozó eszköz aktiválásához hozzárendelt eszközt tartalmaz;

- a mérési üzemmódnak az üzemmód kiválasztó eszközzel történő kiválasztására válaszképpen a központi egység aritmetikájának aktiválásához hozzárendelt eszközt, előnyösen kalibráló eszközt tartalmaz, mely a központi egységhez van kötve;

HU 206 255 Β

- a fényforrás áramgenerátorral, az pedig a fényforrások intenzitás-szintjeinek egy meghatározott tartományban történő szabályozására szolgáló eszközzel van összekapcsolva.

A találmány tárgya továbbá eljárás májfunkció vizsgálatára, melynek során élő szövetet egy első, majd egy második hullámhosszúságú fényforrás fényével megvilágítjuk, ahol az első hullámhosszúság olyan nagyságú, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig olyan nagyságú, amelyet az nem nyel el, és az élő szöveten átmenő fénymennyiségek alapján meghatározzuk a vérplazma eltűnési sebességét és a visszatartási arányt.

A találmány lényege továbbá, hogy az átmenő fénymennyiségeket az élő szövetből biokalibrációs üzemmódban vesszük, fotoelektromos átalakítón vezetjük keresztül és mintavételezzük;

az első és második fotoelektromosan átalakított jelek között a biokalibrációs üzemmódban kapott mintáknak megfelelően a vérben lévő változó összetevők alapján meghatározzuk egy regressziós vonal kifejezés korrelációs együtthatóját;

a specifikus színezőanyagot beinjekciózzuk a vérbe, majd egy mérési üzemmódban meghatározott időtartamon keresztül mintavételezzük a fotoelektromos átalakító első és második kimenőjeleit;

és meghatározzuk a specifikus színezőanyagnak a vérben lévő koncentrációjával korrelált értékét, a mérési üzemmódban mintavett jelek adatainak és a regressziós egyenes kifejezés korrelációs együtthatója alapján.

Előnyös a találmány szerinti eljárás, ahol

- a fotoelektromos átalakító első és második kimenőjeleiből történő mintavételezéseket többször hajtjuk végre, és egy egyenes analízis regressziójával a következő művelet kifejezésnek megfelelően A és B állandókat határozunk meg;

logCL] = AxlogCLj + B ahol CL, és CL₂ a fotoelektromos átalakító kimenőjeleinek több ízben vett mintáinak átlagértékei, és a regressziós egyenes kifejezés ezen korrelációs együtthatójának meghatározása során feltételezzük, hogy L,_o a fotoelektromos átalakító első kimenőjele mintáinak maximális értékét képviseli;

- a specifikus színezőanyagnak a vérben lévő koncentrációjával (Cg) korrelált értékeknek alapján a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazva időfüggvény formájában meghatározzuk egy szimulációs függvény korrelációs együtthatóját;

- a szimulációs függvény korrelációs együtthatója alapján meghatározzuk a specifikus színezőanyag vérplazma eltűnési sebességét;

- a szimulációs függvény korrelációs együtthatója alapján az előírt időben meghatározzuk a specifikus színezőanyag visszatartási arányát;

- a szimulációs függvény korrelációs együtthatója alapján meghatározunk egy a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet;

- az A és B állandók és a fotoelektromos átalakító első kimenőjele mintáinak L_]0 maximális értéke alapján egy a specifikus színezőanyaggal korrelált Cg értéket határozunk meg a következő művelet kifejezésből:

logL,„[logL, - (Ax logL; + B)] 21ogL,₀-(AxlogLj + B) ahol L, és L₂ az átmenő fénymennyiségek, azaz a fotoelektromos átalakító első és második átalakítási jeleinek mintavett jelei értékeit képviselik;

- a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező index meghatározása során a specifikus színezőanyagot beinjekciózzuk a vérbe oly módon, hogy a specifikus színezőanyagot egyenletes eloszlatással egy előre meghatározott időtartomány felosztásával több blokkban injekciózzuk be a vérbe, hogy a Cg — A;e^Bt(i — 1,

2,..., m, m>2, ahol i -1 az első blokk) szimulációs függvény alapján a megfelelő blokkokban meghatározzuk az A, és B; együtthatókat, és meghatározzuk a Cg értékeket C, formájában a megfelelő blokkok kezdeti időpontjaiban, feltéve, hogy k, = -B_;, és az így kapott Kj és C, együtthatók alapján regressziós egyenes analízist hajtunk végre egy (1/K,) = a( 1/C,) + b egyenlettel és a és b együtthatókat határozunk meg, és ezzel egy R_Max = 1/b összefüggéssel megkapjuk a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet;

- a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező index meghatározása során a specifikus színezőanyagot beinjekciózzuk a vérbe oly módon, hogy a specifikus színezőanyagot egyenletes eloszlatással egy előre meghatározott időtartomány felosztásával több blokkban injekciózzuk be a vérbe, hogy a Cg = A,e^Bt(i= 1,

2,..., m, m>2, ahol i = 1 az első blokk) szimulációs függvény alapján a megfelelő blokkokban meghatározzuk az A, és Β, együtthatókat, és hogy a kapott A, együtthatók valamint a specifikus színezőanyag D, dózisa alapján egy Dj = = Ώ,χΑ,/Α, művelet kifejezésből, feltéve hogy K, = -B_;, és az így kapott K, és D, együtthatók alapján regressziós egyenes analízist hajtunk végre egy (1/K,) = C( 1/D,) egyenlettel és C és d együtthatókat határozunk meg, és ezzel meghatározzuk a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet.

A találmány tárgya továbbá májfunkció-vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, továbbá egy kijelzőegységet.

A találmány szerinti berendezés lényege továbbá, hogy

- a fotoelektromos átalakító elem kimenete egy időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkörrel van összekötve,

- tartalmaz egy azzal összekötött központi egységet,

HU 206 255 Β mely magába foglal egy kiértékelő eszközt a vérben lévő színezőanyag koncentrációval korrelált korrelációs együtthatónak a mintavevő áramkörrel vett mintái alapján történő kiértékeléséhez;

- tartalmaz egy a specifikus színezőanyaggal korrelált korrelációs együttható értékéhez hozzárendelt és a központi egységgel összekapcsolt riasztófény kijelzőt.

A találmány további tárgya májfunkció-vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, továbbá egy kijelzőegységet.

A találmány lényege még, hogy tartalmaz továbbá egy a specifikus színezőanyagnak a vérbe való beinjekciózási időpontjához hozzárendelt kijelzőeszközt, előnyösen egy önműködő áramszaggatót; és a fotoelektromos átalakító elem kimenete egy időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkörrel van összekötve;

és tartalmaz egy központi egységet, mely magába foglal egy kiértékelő eszközt a vérben lévő színezőanyag koncentrációjának meghatározására.

A találmány tárgya továbbá májfunkció-vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, továbbá egy kijelzőegységet.

A találmány szerinti májfunkció-vizsgáló berendezés lényege, hogy tartalmaz továbbá a fényforrásokkal összekötött fényintenzitás-szint beállító eszközt;

egy a fotoelektromos átalakító elem kimenetével összekötött és időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkört; valamint egy központi egységet, mely magába foglal egy kiértékelő eszközt a vérben lévő színezőanyag koncentrációjának meghatározására.

Tehát a találmány szerint egy meghatározott hullámhosszúságú első fényt, melyet egy speciális festékanyag elnyel, az élő szövet vérébe adagolunk, melyet a máj nyel el és távolít el, és egy másik hullámhosszúságú második fényt, melyet a festékanyag nem nyel el, adunk az élő szövetre, és az élő szövetből kapott, az első és a második fénynek megfelelő első és második fotoelektromos konveziós jeleket mintavételezzük úgy, hogy az első és a második fotoelektromos konverziós jel között egy regressziós egyenes kifejezés együtthatóját határozzuk meg a mintavett első és második fotoelektromos konverziós jelekben lévő vérben lévő változó összetevők alapján, és egy biokalibrációt hajtunk végre abból a célból, hogy a vérben lévő specifikus színezőanyag koncentrációval korrelációban lévő értéket határozzunk meg a mintavett jel alapján a specifikus színezőanyag beinjekciózásától számított meghatározott idő eltelte után és a regressziós egyenes kifejezés megválasztott együtthatója alapján. Tehát ki lehet küszöbölni az olyan zavaró tényezőket, mint a véráramlás zavarait, az élő szervezet remegését vagy pulzálását stb., melyek az élő szervezethez csatlakoztatott érzékelőnél fellépnek, amit a biokalibrációval érünk el, melyet a specifikus színezőanyag koncentráció-. val korrelált értékekkel való művelettel végzünk. Tehát tehetővé válik a specifikus színezőanyag eltűnési görbéjének időben helyes módon történő feldolgozása és helyes adatok meghatározása. Továbbá a vérplazma eltűnési sebességét, a visszatartási arányt, a hepatikus sejt függvény teljes számát kifejező mutatószámot stb. pontosabban ki tehet fejezni, mivel azokat nem a hagyományos vérkorrekciós módszerrel néhány mintával határozzuk meg, hanem az eltűnési görbe nagy számú adatából, ezáltal az adatok megbízhatósága jobb tesz.

A találmány szerinti berendezést és annak működését, előnyeit és más tulajdonságait az alábbiakban kiviteli példa kapcsán a mellékelt rajz alapján ismertetjük részletesebben, ahol az

1-4. ábrák a találmány elvét bemutató diagramok; az

5. ábra a találmány szerinti berendezés felépítésének vázlatos blokkdiagramja; a

6. ábra a λ! és λ₂ hullámhosszúságú fénymennyiség detektálása időzítését mutatja be, miután a fény a mért objektumban az előírt optikai útvonalon keresztülhaladt; a

7. ábrán az 1. ábrán bemutatott elv szerint történő adatok tárolását mutatjuk be egy RAM-tárolóban; a

8a-8d ábrák a találmány szerinti berendezés működését konkrétan bemutató folyamatábrák, melyek közül a 8a ábra az adat mintavételezési szubrutint, a 8b ábra a biokalibrálási üzemmódot, a 8c ábra az inicializálási üzemmódot (beindítási üzemmódot) és a 8d ábra a mérési üzemmódot ábrázolja; a

9-12. ábrák az 5. ábrán látható kijelzőegységre mutatnak be kiviteli példát; a

13. ábrán a találmány szerinti berendzéssel mért specifikus színezőanyag eltűnési görbéjére mutatunk egy példát; a

14. és 15.

ábrák az Lj és L₂ átmenő fénymennyiség eredményeit, az eltűnési görbét, a vérplazma eltűnési sebességét és a 15 perces késleltetési arányt mutatják be a találmány szerinti berendezéssel mérve; a

16-19. ábrák a találmány szerinti berendezés hatásait bemutató diagramok; a

HU 206 255 Β

20. ábra a találmány szerinti berendezés egy más kiviteli alakjánál alkalmazott RAM-tárolóban tárolt adatokat mutatja be; a

21a és 21b ábrák a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakjának mérési üzemmódban történő működését bemutató folyamatábrák; és a

22-24. ábrák a találmány szerinti berendezés egy további kiviteli alakjának működését bemutató diagramok.

Mielőtt a találmány szerinti berendezés kiviteli alakjait ismertetnénk, leírjuk a jelen találmányban alkalmazott biokalibrálás elvét.

Az 1-4. ábrákon a találmány szerinti biokalibrálás elvét mutatjuk be.

Tételezzük fel, hogy az I, és I₂ hivatozási jelek a λ] hullámhosszúságú beeső fénymennyiségeket jelölik, melyet egy specifikus színezőanyag nagymértékben elnyelt vagy abszorbeált, valamint egy λ₂ hullámhoszszúságú fényét, melyet a specifikus színezőanyag nem nyelt el, mely fények élő szövetanyagra esnek, az L, és L₂ hivatkozási jelek az átmenő fénymennyiségeket jelölik, miután azok az élő szövetben az előírt optikai útvonalon keresztülhaladtak. Az I, és I₂ beeső fénymennyiségek és az L, és L₂ átmenő fénymennyiségek közötti arányok a specifikus színezőanyag befecskendezésénél a következők:

(1) Iögl|/Li = kg[XCgxVg + f,(Db, Vb) + τη (2) logI₂/L₂ = f₂(Cb. Vb) + rt₂, ahol kg) = specifikus színezőanyag elnyelési tényezője,

Cg = specifikus színezőanyag koncentrációja.

Vb = a mintában lévő vérmennyiség, rt, = elnyelőképesség,

Tt₂ = elnyelőképesség.

A fenti egyenletek megfelelő együtthatóit és változóit az 1. ábrán mutatjuk be. Az f, és f₂ hivatozási jelek azokat a függvényeket jelölik, melyeket a vér jellemzői határoznak meg a λ, és λ₂ hullámhosszúságoknál.

Másrészt az I] és I₂ beeső fénymennyiségek és az L, és L₂ átmenő fénymennyiségek közötti arányokat a specifikus színezőanyag befecskendezése előtt a következő egyenletek írják le:

(3) Iogl,/L,» fj(Cb, Vb) + Tt, (4) Iogl₂/L₂ = f₂(Cb, Vb) + Tt₂.

Az L, és L₂ átmenő fénymennyiségek közötti arányt a specifikus színezőanyag tényleges befecskendezését megelőzően a 2. ábrán bemutatott módon mérjük, melyeknek lineáris viszonyban kell lenniük egymással, mint az a 3. ábrán látható . Ez az az adat, amikor egy érzékelőt egy élő szervezethez csatlakoztatunk és a szervezetben a vérmenyisége ingadozik. Bebizonyítottuk, hogy az ilyen linearitás reprodukálható, egyedi eltérések és különbségek nélkül.

Tehát a (3) és (4) egyenletek a következő alakúak lesznek:

(5) LogL, = AlogL·, + B, ahol A és B állandók;

azaz ugyanezt a következő módon is ki lehet fejezni, a (3) és (4) kifejezésekkel:

(6) logl, - [f,(Cb, Vb) + Tt,] = A[logl₂ - /f₂(Cb, Vb) + rt₂/] + B, ahol Cb az egy mintában lévő vérkoncentrációt,

Vb pedig a mintában lévő vérmennyiséget jelöli.

A specifikus színezőanyag Cg koncentrációját öszszeszorozva a mintában lévő Vb vérmennyiséggel és a specifikus színezőanyag kg, elnyelési tényezőjével az (1) és (2) egyenletekkel a specifikus színezőanyag beinjekciózása után egy C függvényt írhatunk fel a következő módon:

(7)C = logL,-(AlogL₂ + B)

A C függvényt a (7) egyenlettel a következő módon lehet felírni:

(8) C = loglj - kgxCgxVb - f, (Cb, Vb) + Tt, A[logl₂ - /f₂(Cb, Vb) + Tt₂/] - B

A (6) egyenlettel a következőt kapjuk:

(9) C= - kgxCgxVb

Belátható tehát, hogy a 3. ábrát mint biokalibrációs görbét használva megkaphatjuk a C függvény jelét.

Ami azonban a C függvényt illeti, figyelembe kell venni, hogy jóllehet a kg elnyelési tényező állandó, a Vb vérmennyiség minden részben időről időre változik, ennélfogva tehát ha a Vb vérmennyiség egy olyan mintában megváltozik, melyhez az érzékelőt csatlakoztattuk, azzal arányosan megváltozik a specifikus színezőanyag mennyisége is, jóllehet a színezőanyag Cg koncentrációja változatlan marad. Ezt mutatjuk be a 4. ábrán.

A 4. ábrával kapcsolatban tehát feltételezzük, hogy a DE függvényérték a C függvény értékét jelöli t, idő (percben kifejezve) eltelte után. Az előírt mintában lévő vér mennyisége a t, +At idő elteltével megváltozik, ezáltal a megfigyelési pont is E-ről E’-re változik. Feltételezve, hogy a At idő elegendően kisebb egy percnél, a vérben lévő specifikus színezőanyag Cg koncentrációja a t, idő eltelte után azonosnak tekinthető azzal a koncentrációval, mely a t, + At idő eltelte után mérhető ott . Azonban a C függvényt illetően a C = DE-ről aC' = D’E’-re változik. A C = C’, ennélfogva bizonyos helyesbítést vagy korrekciót kell végrehajtani. Ha tehát a DE függvényértéket és a D’E’ függvényértéket egy az L,_o maximális értéket jelző pontnál normalizáljuk, a Vb vérmennyiség ingadozása következtében előálló színezőanyag ingadozást korrigálni lehet. Ha a specifikus színezőanyagot beinjekcióztuk, csak a logl, ingadozik, hogy az E pontnál helyezkedjék el például. Ebben az időpontban a C függvény a DE függvényértéket veszi fel, mint azt a (9) összefüggésben bemutattuk. A (9) kifejezésben a Vb vérmennyiséget úgy lehet értelmezni, hogy azt a CD-vei jelöljük, és ennélfogva egy A pont Y koordinátáját normalizálva L₁₀ pontként ugyanazt a kifejezést kapjuk, mint ami következik:

(lO)VbaU . ^toe^L'.-ÍAIogL,tB) iogL,

A (7) és (10) kifejezésekkel a következő módon határozhatjuk meg a specifikus színezőanyag Cg koncentrációját: ¹

HU 206 255 Β logLio - (AxlogLi + B) logL10[logLio - (AxlogLi + B)] ! logLip - (AxlogL; + B) 21ogL₁₀-(AxlogL2 + B) ^1θβ4ο

A legkisebb négyzetek elvét alkalmazva a Cg koncentráció számítására kapott fent említett függvényt az idő függvényében kifejezve a Cg koncentráció szimulációs görbéjére a következő összefüggést kapjuk:

(12) Cg-Ae^Bt ahol t jelképezi a specifikus színezőanyag beinjekciózása után eltelt időt, A és B pedig állandókat jelölnek.

Az A és B állandókat a fenti (12) kifejezéssel lehet meghatározni. A k vérplazma eltűnési sebességét és a T idejű R% visszatartási arányt a következő összefüggésekkel lehet leírni:

(13) k- -B (14) R% = e^Bt ahol T a befecskendezés után eltelt időt jelenti, mely a specifikus színezőanyagnak a májba történő bejutására jellemző érték.

A fentiekben tehát ismertettük a találmánynál alkalmazott biokalibrálás elvét, ezután rátérünk a találmány szerinti berendezés ismertetésére, melynél a fent említett biokalibrálást alkalmazzuk.

Az 5. ábra a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakjának a vázlatos blokkdiagramja, a 6. ábra a és λ₂ hullámhosszúságú fénymennyiségek detektálása időzítésének folyamatábrája, miután ezek a fények egy mért objektumban egy előírt optikai útvonalon áthaladtak, a 7. ábrán pedig az 5. ábrán bemutatott RAM-tárolóban tárolt adatot mutatjuk be.

Az 5 . ábra szerint tehát a találmány szerinti májfunkció-vizsgáló berendezés egy (10) érzékelőt és egy (20) mérésvezérlő egységet tartalmaz. A (10) érzékelő egy i[ áramra kapcsolt első (11) fényforrást, egy i₂ áramra kapcsolt második (12) fényforrást, egy (13) fotoelektromos átalakítót és egy azzal összekötött (14) előerősítőt foglal magába. A (11) és (12) fényforrások és a (13) fotoelektromos átalakító között (15) élő szövet található. Az első (11) fényforrás és a második (12) fényfonrás λ] hullámhosszúságú, a specifikus színezőanyag által nagymértékben elnyelhető, illetve λ₂ hullámhosszúságú és a specifikus színezőanyag által nem elnyelhető optikai impulzusokat állítanak elő. A (13) fotoelektromos átalakító letiltja a (15) élő szövetre a (11) és (12) fényforrásokból sugárzott és egy előírt optikai útvonalon áthaladó fényeket. A (11) és (12) fényforrásokat a (20) mérésvezérlő egység felváltva hajtja meg, hogy impulzus üzemben működve fényt bocsássanak ki.

A (20) mérésvezérlő egység egy (34) központi egységet tartalmaz, mely aritmetikai egységként működik. A (34) központi egységre (35) RAM-tároló, (36) ROM-tároló, (37) kijelzőegység, (38) nyomtató, (39) működő egység és (32) bemeneti-kimeneti egység, ez utóbbira (23) időzítő áramkör, (24) rezgőkör, (27) dekóder, (31) adatregiszter, (33) önműködő áramszaggató, valamint si j és si₂ vezetékeken keresztül (21) áram10 generátor van csatlakoztatva, annak bemenetéire (22) dekóder csatlakozik. A (23) időzítő áramkör egyik kimenete a (22) dekóderre, két kimenete (25) és (26) dekóderekre, egy további kimenete pedig (29) multiplexer órajel bemenetére van kötve, a (25) dekóder kimenetei (28) mintavevő áramkör bemenetével, a (26) dekóder és egy (30) analóg-digitál átalakító bemenetéivel, annak kimenete a (31) adatregiszter bemenetével, bemenete pedig a (29) multiplexer kimenetével, ez utóbbinak két bemenete a (28) mintavevő áramkör kimeneteivel, annak bemenete pedig (16) erősítőn keresztül a (14) előerősítővel van összekötve. A (34) központi egységre továbbá egy (37) kijelzőegység, egy (38) nyomtató és egy (39) működő egység van csatlakoztatva, mely utóbbi (40) riasztófény kijelzőt (LEDet), (41) kalibráló gombot, (42) indítógombot és (43) nyomtatásindító gombot foglal magába.

A találmány szerinti májfunkció-vizsgáló berendezés a következőképpen működik:

A (34) központi egység indítójelet ad a (24) rezgőkörre és a (32) bemeneti-kimeneti egységen keresztül a (23) időzítő áramkörre. A (24) rezgőkör szabályosan rezeg és az előírt órajelet állítja elő. Ez az órajel és a fent említett indítójel szolgál arra a célra, hogy az első (11) fényforrásra és a második (12) fényforrásra állandó nagyságú 1, és i₂ áramokat adjunk a (21) áramgenerátorból a (23) időzítő áramkörön és a (22) dekóderen keresztül a 6. ábrán látható ΤΜΓ és TM1” időpontokban.

Az első (11) fényforrásból kibocsátott fény és a második (12) fényforrásból kibocsátott fény áthalad az előírt optikai útvonalon keresztül a (15) élő szövetben, majd beesik a (13) fotoelektromos átalakítóra. A (13) fotoelektromos átalakító által előállított áramot a (14) előerősítőre adjuk, és áram-feszültség átalakításnak vetjük alá, miközben felerősítjük és a (20) mérésvezérlő egységre adjuk. A (14) előerősítő kimenőjelét egy előírt tartományon belül a (20) mérésvezérlő egységben lévő (16) erősítővel felerősítjük egy meghatározott szintre, és így egy a 6. ábrán látható V_PD kimenőjelet kapunk. A (28) mintavevő áramkör lehet egy mintavevő és -tartó áramkör, mely a (16) erősítő kimenőjelét mintavételezi és a mintát tartja a 6. ábrán látható módon, a (23) időzítő áramkörrel és a (25) dekóderrel előállított TM₂’ időzítőjel alakjában.

Az így mintavételezett és tartott jelet a (29) multiplexerrel kiválasztjuk és a (30) analóg-digitál átalakítóval digitális jellé alakítjuk át, majd a (31) adatregiszterbe adjuk be kapuzással. Ebben az időpontban a (29) multiplexert, a (30) analóg-digitál átalakítót és a (31) adatregisztert a (23) időzítő áramkör és a (26) dekóder vezérli.

A (31) adatregiszterbe bevitt adatot a (27) dekóderrel történő kapuzással a (34) központi egységből egy

HU 206 255 Β kiválasztó jellel visszük ki a (32) bemeneti-kimeneti egységen keresztül a (35) RAM-tárolóba, L, és L₂ átmenő fénymennyiségeknek megfelelő digitális jelek formájában. A (32) bemeneti-kimeneti egység a (33) önműködő áramszaggatóval van összekötve, mely adatokat szolgáltat a specifikus színezőanyag befecskendezésének időzítéséhez. A (35) RAM-tároló úgy van kialakítva, hogy a 7. ábrán bemutatott adatot tárolja a későbbiekben ismertetett módon, míg a (36) ROM-tároló a 8a-8d ábrákon bemutatott és az alábbiakban ismertetett folyamatábrán alapuló program tárolására szolgál. A (37) kijelzőegység a 9-12. ábrákon bemutatott adatokat jelzi ki a későbbiekben ismertetett módon. A (38) nyomtató úgy van kialakítva, hogy alkalmas legyen a májfunkció vizsgálat eredményeinek kinyomtatására.

A (40) riasztőfény kijelző (LED) úgy van kialakítva, hogy riasztójelet szolgáltasson, amikor a vizsgálat eredményének megbízhatósága kicsi, a (41) kalibráló gomb úgy van kialakítva, hogy biokalibrálási üzemmódot lehessen vele beállítani, a (42) indítógomb a mérési üzemmód indítására vonatkozó parancs kiadására szolgál, végül a (43) nyomtatás-indítás gomb a vizsgálat eredményének kinyomtatására szolgáló parancsot adja ki.

Az 5. ábrán bemutatott példakénti kiviteli alak a fentiekben leírtaknak megfelelően, tehát a következőképpen működik. Az első és a második (11) és (12) fényforrások által kibocsátott fény keresztülhalad a (15) élő szövetben lévő előre meghatározott optikai útvonalon, majd az egyetlen (13) fotoelektromos átalakító veszi azokat. A (13) fotoelektromos átalakítót azonban nem csak ilyen módon lehet kialakítani, alkalmazhatunk az első, illetve a második (11) és (12) fényforrásokhoz külön-külön (13) fotoelektromos átalakítókat is azok kimenőjelének mintavételéhez, és így a (34) központi egység megfelelő mintavett kimenőjeleit időosztásos üzemmódban lehet kiolvasni. Hasonlóképpen alkalmazhatunk egyetlen fényforrást is a specifikus színezőanyag által elnyelt λ, hullámhosszúságú fény és a nem elnyelt λ₂ hullámhosszúságú fény kibocsátására, és ezt a fényforrást két szűrővel lehet ellátni, amelyek a megfelelő hullámhosszúságú fényeket engedik át, és a megfelelő szűrőkhöz külön-külön fotoelektromos átalakítókat lehet csatlakoztatni.

A 7. ábrán mutatjuk be a (35) RAM-tárolóban tárolt adatot, az 5. ábrán látható módon, a 8a-8d ábrákon pedig a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakjának konkrét működését bemutató folyamatábrák láthatók, a 9-12. ábrákon az 5. ábrán bemutatott kijelző egységen látható példaként bemutatott kijelzett értékeket mutatjuk be, a 14. ábrán pedig a specifikus színezőanyag eltűnési görbéjére, a k vérplazma eltűnési sebességre és az R% visszatartási arány görbéjére mutatunk be példát, a találmány szerinti berendezéssel mérve.

Térjünk most át az 5., 8a-8d és a 14, ábrákra, melyek alapján a találmány szerinti berendezés egy kiviteli alakjának konkrét működését ismertetjük.

A találmány szerinti berendezés működése egy adat mintavételezési üzemmódot, egy biokalibrálási üzem8 módot, egy inicializálási vagy indítási üzemmódot és egy mérési üzemmódot foglal magába, és a 8a, 8b, 8c és 8d ábrák ezeknek az üzemmódoknak a lefolyását mutatják.

Először tehát arról lesz szó, hogy a 8a ábrának megfelelő módon az adat mintavételezési üzemmódot a kalibrálási üzemmódban és a mérési üzemmódban az alábbiakban ismertetett módon szubrutinok formájában hajtjuk végre. Az SP11-SP16 lépéseket (az ábrákon SP-vel rövidítve) úgy határoztuk meg, hogy a Áj és λ₂ hullámhosszúságú L_b L₂ átmenő fénymennyiségeket a mért tárgyon való áthaladás után miníavételezzük és tároljuk a (35) RAM-tárolóban. Tehát a (34) központi egység egy vonalon egy indítójelet ad ki az 5. ábrán látható módon a (32) bemeneti-kimeneti egységen keresztül az SP11 lépésnél. Az L, és L₂ átmenő fénymennyiségek értékeit az indítójellel visszük be a (31) adatregiszterbe, a fentiekben ismertetett módon. A (34) központi egység addig vár, míg az adatokat a (31) adatregiszterbe az SP12 lépésnél bekapuzzuk.

Ezután az SP13 lépésnél a (34) központi egység egy kiválasztó vonalra kiválasztó jelet ad ki az 5. ábrán látható módon a (32) bemeneti-kimeneti egységen keresztül, hogy az SP14 lépésnél az Lj átmenő fénymennyiség adatát beolvassuk, és ezáltal ezt az adatot a 7. ábrán látható módon a (35) RAM-tároló 8al tároló területén letároljuk.

Hasonlóképpen történik az L₂ átmenő fénymennyiség adatának tárolása a (34) központi egységgel a (35) RAM-tároló 8a2 tároló területén, az SP15 és SP16 lépéseknél.

A fent említett műveletnek az SP16 lépésnél történő végrehajtása után a (34) központi egység visszatér a kiindulási lépéshez. Ezt a 8b ábrára, illetve a 8d ábrára való hivatkozással ismertetjük, melyek a biokalibrációs üzemmódot, illetve a mérési üzemmódot mutatják.

A 8b ábrán látható a biokalibrációs üzemmód működési folyamatábrája, melyet a tápfeszültségnek a készülékre történő kapcsolásával indítunk, vagy a mérési üzemmód végrehajtásának a 8d ábra szerinti befejezésénél, amint azt a következőkben ismertetjük. Az SP21 lépésnél a (34) központi egység a biokalibrációs üzemmódot megjeleníti a (37) kijelzőegységen. Ez a kijelzés mutatja, hogy a berendezés a biokalibrációs üzemmódba lépett, és a (10) érzékelőnek az elhelyezését jelzi, mint az például a 9. ábrán látható. Ennek a kijelzésnek megfelelően a kezelő a (10) érzékelőt a (15) élő szövethez csatlakoztatja.

Ezután a (34) központi egység addig vár, amíg a (41) kalibráló gombot az SP22 lépésnél működtetjük. Amikor a (41) kalibráló gombot működtetjük, a (34) központi egység továbbmegy az SP23 lépésre, hogy végrehajtsa az adat mintavételező szubrutint a 8a ábrán bemutatott módon, a fentiekben leírtaknak megelelően.

Ekkor a (34) központi egység a (21) áramgenerátort vezérli az 5. ábrának megfelelően úgy, hogy az SP23 lépésnél beolvasott Lj és L₂ átmenő fénymennyiségek a (35) RAM-tároló 8b 1 és 8b2 tároló területéin tárolt L_max és L_m,_n átmenő fénymennyiségek közötti tartományba essenek. A (34) központi egység ekkor az i,, i₂

HU 206 255 Β áramoknak megfelelő adatokat a (35) RAM-tároló 8c 1 és 8c2 tároló területein tárolja le. Ezután az i_b i₂ áramok fognak folyni, amikor a (11) és (12) fényforrásokat működtetni kell. A fent említett i_b i₂ áramok előállításához szükséges indítási vagy inicializálási műveletet a 8c ábrára történő hivatkozással ismertetjük részletesebben.

Ekkor a (34) központi egység a (33) önműködő áramszaggatót az SP25 lépésnél működteti, ezzel jelzi, hogy a tápfeszültség beállítás és bekapcsolás megtörtént. Az ábrán ezután SP26-SP29 lépésekkel jelezzük, hogy a fent említett biokalibráció végrehajtásához szükséges lépések következnek. Konkrétabban kifejezve a (34) központi egység n-szer mintavételezi az L, és L₂ átmenő fénymennyiségeket az SP26, illetve az SP27 lépéseknél, és a 8dl-8dn tároló területeken CL]0)CLj(n) értékeket, 8el-8en tároló területeken pedig CL^Ij-CL^n) értékeket tárolunk le. Az ezt követő SP28 lépésnél a (34) központi egység regreszió vonal analízist hajt végre a logCL]0) és a logCL^Ij-re vonatkozóan 0= 1-n), a következő kifejezésnek megfelelően:

logCL,0) - A logCL^I) + B

A (34) központi egység a fenti kifejezésben meghatározza az A és B állandókat, az r, korrelációs együtthatót és a CLj(I) (1= 1-n) érték maximumát CL₁₀ formájában, és ezeket a (35) RAM-tárolóban a 8f 1, 8f2, 8f3, illetve a 8f4 tároló területeken letárolja.

Az SP29 lépésnél ekkor a (34) központi egység eldönti, hogy az η korrelációs együttható eléri-e a minimális 0,998 értéket vagy sem, azért, hogy megerősítse a biokalibráció megbízhatóságát, majd továbblép az SP30 lépésre, és ha ez az η korrelációs együttható kisebb, mint 0,998, meggyújthatja a (40) riasztófény kijelzőt (LED-et), majd visszatér az SP22 lépéshez, hogy ismét végrehajtsa a biokalibrációt. Másrészt viszont ha olyan döntsét hozott, hogy az r, korrelációs együttható értéke legalább 0,998, a (34) központi egység áttér a mérési üzemmódra, amint az a 8d ábrán látható. Az η korrelációs együtthatóra itt alkalmazott 0,998 hivatkozási érték csupán példa, melyet a teljes berendezés tulajdonságai adnak meg. Az SP26 lépésnél az n-szer végrehajtott adatvételezés alatt a vizsgált személy felkel, kezét leengedi és ugyanakkor megnyomja a (10) érzékelőt, hogy megváltoztassa a szervezetben a vér mennyiségét.

Rátérve most a 8c ábrára, a fenti indítási vagy inicializálási műveletet az SP24 lépésnél, melyet a 8b ábrán mutatunk be, az alábbiakban részletesebben ismertetünk.

A λ] és Á2 hullámhosszúságú L] és I< átmenő fénymennyiségeket a (35) RAM-tároló 8al és 8a2 tároló területein tároljuk. Az SP241 lépésnél a (34) központi egység az Lj és L₂ átmenő fénymennyiségeket a (35) RAM-tároló 8hl és 8h2 tároló területeire letárolja, LOXj és LOXj adatok formájában. Ekkor a (34) központi egység végrehajtja az SP242-SP249 lépéseket, hogy beállítsa a (21) áramgenerátorból folyó állandó nagyságú ή, i₂ áram értékét oly módon, hogy az LOZj és ΙΌλ₂ adatok a (35) RAM-tároló 8b 1 és 8b2 tároló területein tárolt L_MAX és L_MÍN átmenő fénymennyiségek (aholLMAx^Mnq) közötti értékek legyenek

Pontosabban megfogalmazva ha az ΙΌλ, adat nagyobb mint L_max átmenő fénymennyiség az SP242 lépésnél, a (34) központi egység továbbmegy az SP243 lépéshez és az ή áram értékét kis értékűre állítja be, hogy megint az SP23 és SP241 lépéseket hajtsa végre, és ismét meghatározza, vajon az ΙΌλ’ ] adat nagyobb-e vagy sem, mint az átmenő fénymennyiség az SP242 lépésnél. Ha az ΙΌλ, adat kisebb, mint az L_MAX átmenő fénymennyiség, a (34) központi egység továbbmegy az SP244 lépésre, hogy meghatározza, vajon az LOXj adat kisebb-e, mint az L_MIN átmenő fénymennyiség. Ha az LOXj adat kisebb az L_MIN átmenőfénymennyiségnél, a (34) központi egység megnöveli az ij áram beállítási értékét az SP245 lépésnél, hogy visszatérjen a fent említett SP23 lépéshez. Ezt a műveletet megismétli, hogy az ή áram értékét úgy állítsa be, hogy az ΙΌλ] adat az L^x és az L_M1N átmenő fénymennyiség között legyen.

Ekkor az SP246-SP249 lépéseknél az i₂ áram értékét úgy állítjuk be, hogy az ΙΌλ^ adat az L_MAX és átmenő fénymennyiségek között legyen, hasonlóan az SP242-SP245 lépésekhez. Tehát az i] és i₂ áramok értékeit végül is az SP23-SP249 lépéseknél állítjuk be és tároljuk a (35) RAM-tároló 8cl és 8c2 tároló területein.

Térjünk most át a 8d ábrára, melynek kapcsán most a mérési üzemmódot ismertetjük. Az SP41 lépésnél a (34) központi egység a specifikus színezőanyag beinjekciózásánál megjeleníti a szükséges adatokat a (37) kijelzőegységen. Ennél a megjelenítésnél a specifikus színezőanyag beinjekciózását az ICG formájában jelenítjük meg például a 10. ábrán látható módon. A kijelzésnek megfelelően a kezelő személy előkészíti a specifikus színezőanyagnak a beinjekciózását a vizsgált személybe. Az SP42 lépésnél a (34) központi egység addig vár, amíg a (42) indítógombot megnyomtuk, a (34) központi egység időzítést jelez ki a specifikus színezőanyag beinjekciózásához az SP43 lépésnél, miközben működteti a (33) önműködő áramszaggatót. Ezt a 11. ábrán látható módon 1 — 2 — 3 — 4 — 5 formájában jeleníti meg például úgy, hogy a mérő személy a specifikus színezőanyagot az „5” megjelenítésekor injekciózza be. A (34) központi egység egy első hangjelet állít elő a (33) önműködő áramszaggató segítségével az „1”, „2”, „ 3”, „4” megjelenítésével együtt, az „5” megjelenítésekor pedig egy ettől eltérő hangot állít elő a (33) önműködő áramszaggató segítségével.

A különböző jelek és jelzőhangok előállításakor a mérő személy injekcióval beadja a specifikus színezőanyagot. A (34) központi egység egy „0” értéket állít be mint az időzítés kezdeti értékét az SP44 lépésnél. Ekkor az SP45 lépésnél a (34) központi egység egy adat mintavételezési programot hajt végre, mely egy szubrutin, amelyet a 8a ábrával kapcsolatban már a fentiekben ismertettünk. Ekkor a mintavett adatokat a (35) RAM-tároló 8al-8a2 tároló területein L] és átmenő fénymennyiségek formájában tároljuk. Az

HU 206 255 Β

SP46 lépésnél a (34) központi egység egy műveletet hajt végre a következő műveleti kifejezés alapján, a (35) RAM-tároló 8fl, 8f2 és 8f4 tároló területein tárolt A, B állandókat és az L_l0 maximális értéket használva a biokalibrációs üzemmódban, melyet a 8b ábrára történő hivatkozással a fentiekben ismertettünk, és a Cg(I) jelet a (35) RAM-tároló 8gl tároló területén letárolja:

_c logCL,₀[logL,(I) - (AxlogUfl) + B)] ^g 21ogCL₁₀ - (AxlogL/I) + B)

A Cg(I) jelet a (37) kijelzőegységen az SP46 lépésnél jelenítjük meg például oly módon, mint az a 12. ábrán látható. A 12. ábrán tehát az abszcissza tengely jelöli a specifikus színezőanyag beinjekciózásától kezdve eltelt időt, az ordináta tengely pedig a Cg(I) jelet. Feltételezve, hogy m jelenti a specifikus színezőanyag eltűnési görbéje mintáinak számát, I-vel 1-m egész számokat jelöljük, továbbá feltételezve, hogy T_s jelöli az eltűnési görbe mérési idejét, egy egyszeri mintavételezési idő ITM = T_s/(m-l). Természetesen ugyanez áll fenn a specifikus színezőanyag beinjekciózási idejével kapcsolatban az I = 1 esetében. Az SP47 lépésnél a (34) központi egység ezalatt az ΓΓΜ mintavételezési idő alatt várakozik.

Ezután a várakozási idő letelte után a (34) központi egység eldönti, vajon az i áram értéke nagyobb-e mint m minta száma az SP48 lépésnél. A (34) központi egység továbbmegy az SP49 lépésre, ha az i áram nagyobb, mint az in minták száma, míg ismét visszatér az SP45 lépéshez, hogy megismételje a mintavételezést, ha az i áram kisebb, mint az m minták száma. A (35) RAM-tároló 8gl-8gm tároló területein tárolt Cg(I) jelek egy, a specifikus színezőanyag ICG eltűnési görbéjét rajzolják fel, például a 13. ábrán látható módon, és annak felfutó élét úgy érzékelik, hogy az azt megelőző adatokat a megfelelő Cg(I) jelekből mint alapvonalat kivonjuk, és azokat ismét letároljuk a 8gl8gm tároló területeken. Szükségtelen mondanunk, hogy az L,, L₂ átmenő fénymennyiségek az SP45 lépésnél a k vérplazma eltűnési sebesség átlagos értékeinek többszörösei lehetnek, annak érdekében, hogy a mérés pontosságát javítsuk.

Ekkor az SP51 lépésnél a (34) központi egység meghatározza az A és B állandókat a legkisebb négyzetek módszerét használva az alábbi szimulációs görbében:

Cg(I) = Ae^{Bt ;}

I-Ts/(m-l) (min.), a T_rT₂ idők közötti adatok vonatkozásában (ahol 0 < T₍ < T₂ < T_s) a 8g-8gm tároló területeken tárolt Cg(I) jelek között.

Ekkor a (34) központi egység kiszámítja a k vérplazma eltűnési sebességet k = -B összefüggés szerint továbbá az R% visszatartási arányt az SP52 lépésnél, hogy kiértékelje a k vérplazma eltűnési sebesség és az R% visszatartási arány értékeit. Tehát az így kiértékelt/' értékeket a (35) RAM-tároló 8jl— 8j2 tároló területein tároljuk. Ebben az időpontban a (34) központi egység-a legkisebb négyzetek módszerével meghatározza az r₂ korrelációs együtthatót, és az így kiszámított r₂ korrelációs együtthatót letárolja a (35) RAM-tároló 8j3 tároló területén. Ezután a (34) központi egység egy „vége” hangjelzést állít elő a (33) önműködő áramszaggató segítségével.

A továbbiakban a (34) központi egység a k vérplazma eltűnési sebesség és az R% visszatartási arány értékeket megjeleníti a (37) kijelzőegységen, például a 12. ábrán bemutatott módon. Ekkor az SP53 lépésben a (34) központi egység meghatározza, vajon az r₂ korrelációs együttható kisebb-e például, mint 0,95 vagy sem. Ezt a meghatározást azért végezzük el, hogy ellenőrizzük a korreláció fokát, mivel a korreláció javul, ha az r₂ korrelációs együttható megközelíti a -1-et. A -0,95 értéket tetszőlegesen választottuk ki 0 és -1 között, és a berendezés megbízhatósága annál jobb, minél közelebb van ez az érték a -1-hez.

Ha az r₂ korrelációs együttható nagyobb mint például 0,95, a (34) központi egység eldönti, hogy a megbízhatóság az SP54 lépésnél nem elegendő a (40) riasztófény kijelző (LED) meggyújtásához. Másrészt viszont ha az r₂ korrelációs együttható az SP53 lépésnél kisebb például mint -0,95, a (34) központi egység továbbmegy az SP55 lépésre anélkül, hogy a (40) riasztófény kijelzőt (LED-et) felgyújtaná, mivel a mérés megbízható. Az SP55 lépésnél a (34) központi egység meghatározza, hogy vajon a (43) nyomtatásindító gombot működtettük-e vagy sem, amellyel a (38) nyomtatót lehet bekapcsolni és a k vérplazma eltűnési sebesség, valamint az R% visszatartási arány értékeket lehet kinyomtatni, ha a döntés eredménye IGEN.

A (34) központi egység szükség esetén a (38) nyomtatót úgy vezérli, hogy a (35) RAM-tároló 8gl-8gm tároló területein tárolt Cg(I) jelnek megfelelő karakterisztikus színezőanyag eltűnési görbéket is kinyomtassuk, hogy továbblépjen a biokalibrációs üzemmódra, a 8b ábrán bemutatott módon. Tehát amikor olyan döntés született, hogy a (43) nyomtatásindító gombot nem működtettük az SP55 lépésnél, a (34) központi egység továbbmegy és áttér a kalibrációs üzemmódra.

A 14. ábrán mutatjuk be egy mérési kísérlet eredményeit az 5. ábrán látható májfunkció-vizsgáló berendezés alkalmazásával. A (10) érzékelőt egy hepatitisben szenvedő férfi beteg bal ujjhegyére csatlakoztattuk (életkor 60 év, súly 48 kg), intravénásán egy 24 mg ICG-t tartalmazó vizes oldatot injekcióztunk be (0,5 mg/kg) a beteg jobb könyökének vénáján keresztül. A 15. ábrán mutatjuk be az L,. átmenő fénymennyiségek időbeni változását abban az esetben, amikor első (11) fényforrásként egy Aj — 810 nm-es hullámhosszúságú fényt kibocsátó diódát, második (12) fényforrásként pedig egy Á2-940 nm-es hullámhosszúságú fényt kibocsátó diódát alkalmaztunk.

Az ICG eltűnési görbével kiszámított k vérplazma eltűnési sebesség értéke 0,125 volt, mint az a 14. ábrán látható, az R% visszatartási arány pedig 13% volt, míg a hagyományos vérvételezési módszerrel mért k vérplazma eltűnési sebesség értéke 0,124, az R% visszatartási arány értéke pedig 12,8% volt, tehát ezek lényegében egybeesnek. A 15. ábrán láthatók az Lj, L2 átmenő fénymennyiségek durva adatai is. A14. ábrából

HU 206255 Β világosan látható, hogy az élő szervezetben a vér mennyisége ingadozott.

A 16-19. ábrákon a találmány szerinti berendezés hatását bemutató kísérletek eredményeit ábrázoltuk. .

A 16. ábrán egy 15 perces időtartamban mért változásokat láthatjuk, mégpedig az első és második (11) és (12) fényforrásoknak a fényét a (15) élő szöveten engedtük keresztül, miközben a (15) élő szövetet nyugalmi állapotba vittük. Az első és a második fény között alig tapasztaltunk különbséget (L,-LJ, az alapvonal pedig nagymértékben ingadozott, amit a 17. ábrán az a karakterisztikával jelöltünk. Amikor a vér mennyiségének ingadozását a találmány szerint a biokalibrálással korrigáltuk, az alapvonal lényegében stabil volt, mint az a 17. ábrán a b karakterisztikán látható.

A 18. ábrán 15 perces változásokat tüntettünk fel, amikor az első és a második (11), illetve (12) fényforrások fényeit a (15) élő szöveten engedtük keresztül, miközben a vizsgált személy testét úgy mozgattuk, hogy a vér mennyisége nagymértékben ingadozott. Az első és a második fény közötti különbséget kiértékelve ilyen nagy ingadozás esetén azt tapasztaltuk, hogy az alapvonal nagymértékben ingadozott, mint az a 19. ábrán az a karakterisztikával feltüntetve látható. Amikor a vér mennyiségének ingadozását a biokalibrációs módszerrel a találmány szerint korrigáltuk, az alapvonal lényegében stabilizálódott, amint az a 19. ábrán a b karakterisztikával feltüntetve látható.

A találmány szerinti berendezés fentiekben ismertetett kiviteli alakját arra az esetre alkalmaztuk, amikor a szimulációs függvény együtthatóját a legkisebb értékek módszerével a specifikus színezőanyag koncentrációját a vérben korreláltuk és ezt a korrelált értéket használtuk fel, és így értékeltük ki a k vérplazma eltűnési sebesség valamint az R% visszatartási arány értékeket. A találmány szerinti megoldás azonban nem korlátozódik a fent említett példára, hanem olyan esetben is alkalmazható, amikor az R_Max indexet a fent említett együttható alapján határozzuk meg. Az alábbiakban a találmány szerinti berendezésnek egy ilyen kiviteli alakját ismertetjük.

A 20. ábrán egy (35) RAM-tárolóban tárolt adatokat mutatunk be, mely tároló az R_MAX index mérésére szolgáló berendezés részét képezi.

Az Rmax index mérésére szolgáló berendezés felépítése megegyezik az 5. ábrán bemutatott berendezésével, de a (35) RAM-tároló a 20. ábrán bemutatott 8kl-8k6 és 811-812 tároló területekkel van ellátva, melyek a 7. ábrán látható tároló 8j 1-8j3 tároló területein vannak elhelyezve.

A 21a és 21b ábrák az Rmax indexet mérő eljárást bemutató folyamatábrák, a 22-24. ábrákon pedig az R_Max index mérésére szolgáló műveletet bemutató diagramok láthatók.

Az Rmax index mérésénél az adatok mintavételezési üzemmódja megegyezik a 8a ábrán bemutatottal, a biokalibrációs üzemmód pedig a 8b ábrán bemutatott üzemmóddal azonos, és az indítási vagy inicializálási művelet a 8c ábrával egyezik meg. A 21a és 21b ábrákon bemutatott mérési üzemmód végrehajtása során az

SP41-SP51 és az SP53-SP56 lépések azonosak a 8d ábrán bemutatottakkal, ezért az új információt nem tartalmazó leírásrészeket mellőzzük.

Az R_Max index méréséhez szimulációs görbéket kell felvennünk a működési eredmények időfüggvényében legalább két vagy több blokkban a legkisebb négyzetek módszerét használva, hogy meghatározzuk a specifikus színezőanyag K együtthatóit a függvények alapjain a megfeleld blokkokon, amint az a 22. ábrán látható.

Ekkor egy SP51 lépésnél a (34) központi egység egy Tj és T₂ időpontok közötti blokkban meghatározza az Aj és B, állandókat, hasonlóan a fenti kiviteli alakhoz. Egy SP57 lépésben a (34) központi egység meghatározza a K_t - B_rből a K, együtthatót, közben meghatározza az r_g] korrelációs együtthatót, és azokat a (35) RAM-tároló 8kl és 8k2 tároló területein letárolja. Hasonlóképpen a (34) központi egység a T₃ és T₄ időpontok közötti blokkban meghatározza az A₂ és B₂ állandókat az SP58 lépésben és meghatározza a K₂ együtthatót, valamint az r_g2 korrelációs együtthatót az SP59 lépésben és azokat a 8k3 és 8k4 tároló területeken letárolja. Ezután a (34) központi egység meghatározza az SP60 lépésben az A₃ és B₃ állandókat és meghatározza továbbá a K₃ együtthatót, valamint az r_g3 korrelációs együtthatót az SP61 lépésben, és azokat a 8k5 és 8k6 tároló területeken letárolja. Ezután a (34) központi egység az SP62 lépésben meghatározza az Rmax indexet.

A íj-T₆ időket és a K,-K₃ együtthatókat a 22. ábrán tüntettük fel egymással összefüggésben. A (34) központi egység feltételezi, hogy a Cg,, Cg₂ és Cg₃ értékek olyan értékeket reprezentálnak, melyek a specifikus színezőanyag Cg koncentráció értékeinek felelnek meg a T,, T₃ és T₅ időpontokban, és azokat a 23. ábrán látható módon grafikusan kijelzik. Hivatkozva a 23. ábrára, az abszcissza tengelyét 1/Cg-vel jelöltük, az ordináta tengelyét pedig 1/K-val. Ezen adatok alapján a (34) központi egység a legkisebb négyzetek módszerét használva meghatározza az a és b karakterisztikákat, a következő kifejezés szerint:

1/K; = a(l/Ci) + B (i = 1,2,...m, m>2, ahol i = 1 az első blokk)

Ekkor a (34) központi egység meghatározza az Rmax és γ_Μαχ indexeket a következő kifejezésnek megfelelően, majd azokat a (35) RAM-tároló 811 és 812 tároló területein letárolja:

Rmax “ 1/b·

Jóllehet, három időblokkot használunk a fenti kiviteli alaknál, ezen időblokkok száma tetszőleges lehet, például legalább kettővel lehet egyenlő, és a pontosság az időblokkok számának növelésével javul.

Jóllehet, az 1/Cg_b 1/Cg₂ és 1/Cg₃ értékeket az abszcissza tengelyen tüntettük fel, ez egy egyszerűsített típus, és az Rmax indexet pontosabban lehet meghatározni, ha az A, állandót a következő kifejezés alapján határozzuk meg, feltételezve, hogy az A, állandó egy CO, együttható, és hasonlóképpen határozzuk meg a CO₂ és CO₃ együtthatókat, hogy azzal a 22. ábrán látható adatokat állítsuk elő. Tételezzük fel, hogy T,=5 perc, és az ICG eltűnési görbéből kapott D,

HU 206 255 Β dózis mg/kg, CO] együttható megfelelhet Di dózisnak, a D₂ dózis egyenlő lehet D,xCO₂/CO,-gyel és a D₃ dózis pedig egyenlő lehet DjxCOj/COyinal. A D_t dózist előzőleg be lehet állítani 2 mg/kg-ra például, mely érték a berendezésre jellemző érték, vagy pedig be lehet vinni kívülről úgy, hogy a (34) központi egységhez egy adatbeviteli eszközt csatlakoztatunk.

A találmány szerinti berendezés fenti leírásának megfelelően (15) élő szövetet tettünk ki egy első λ] hullámhosszúságú fénynek, melyet a (15) élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyelt, mely anyagot a májnak kell felvennie és eltávolítani, és egy második, a specifikus színezőanyag által nem elnyelt λ₂ hullámhosszúságú fénynek, egy első és egy második fotoelektromos átalakított jelet állítunk elő, melyek megfelelnek a (15) élő szövetből kapott első és második fénynek, ezeket úgy mintavételezzük, hogy az első és második fotoelektromos átalakítási jelek között egy regressziós egyenes kifejezés együtthatóját a mintavett első és második fotoelektromos átalakítási jelekben lévő vérben lévő változó összetevők alapján határozunk meg, és így a vérben lévő specifikus színezőanyag Cg koncentrációjával korrelált értéket határozunk meg egy mintavett jel alapján, ahol a mintavételezés a specifikus színezőanyag befecskendezésétől egy előre meghatározott idő letelte után meghatározott periódusban történik és a regressziós egyenes kifejezés meghatározott együtthatójával. Tehát a specifikus színezőanyag Cg koncentrációjával korrelált értéket úgy határozzuk meg, hogy kiküszöböljük a véráramlás zavarait és az élő szervezet remegései által előidézett zavaró tényezőket oly módon, hogy az élő szervezethez egy (10) érzékelőt csatlakoztatunk és biokalibrációt hajtunk végre, mely pontosabb vizsgálatot/diagnózist eredményez a májfunkció vizsgálatánál.

A fentiekben a találmány szerinti berendezést ismertettük ugyan, de belátható, hogy azt csak példaként mutattuk be, és a találmány oltalmi köre nem korlátozódik a bemutatott kiviteli alakokra, a találmány oltalmi körét csak a mellékelt igénypontok korlátozzák.

A találmány szerinti májfunkció-vizsgáló berendezést májfunkció vizsgálatára/diagnosztizálására szolgáló berendezésként használtuk, és a specifikus színezőanyag befecskendezése előtt, mely színezőanyagot a máj vesz fel és távolít el, biokalibrációt hajtunk végre, ezáltal kiküszöböljük a vérben beálló zavaró tényezők hatásait, ezután injekciózzuk be a specifikus színezőanyagot a vérbe, hogy így pontosabban mérjük meg a vérplazma eltűnési sebességét és a visszatartási arányt.

Claims (29)

1. Májfunkció vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, azélő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a máso12 dik pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, és egy kijelzőegységet, azzal jellemezve, hogy a fotoelektromos átalakító (13) elem kimenete egy időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkörrel (28) van összekötve;

továbbá tartalmaz egy' a mintavevő áramkör (28) kimenetére csatlakoztatott központi egységet (34), mely magába foglal

- egy döntéshozó eszközt a fotoelektromos átalakító (13) elem két átalakítási jelének a mintavevő áramkör (28) által vett mintái közötti regressziós egyenes kifejezés korrelációs együtthatójának (Tj) meghatározására a következő kifejezés szerint:

lóg CL! = Axlog CL₂ + B ahol CLj és CL₂ a mintavevő áramkörrel (28) többször vett első és második átalakítási jelek átlagértékei, A és B pedig állandók, és

- egy kiértékelő eszközt a vérben lévő specifikus színezőanyag koncentrációjával korrelált értéknek (Cg(l)-Cg(m)] az A és B állandók és a fotoelektromos átalakító (13) első kimenőjele mintáinak L₁₀ maximális értéke alapján történő meghatározására a következő kifejezés szerint:

logL_]0[logLj - (AxlogL₂ + B)]

Cg= 21ogL,₀ - (AxlogL₂ + B) ahol L] és L₂ az átmenő fénymennyiségek, azaz a fotoelektromos átalakító (13) első és második átalakítási jeleinek mintavett jeleinek értékeit képviselik. (Elsőbbség: 1987.07. 13.)

2. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egység (34) tartalmaz egy szimulációs függvény együttható (ITM2) előállító egységet, melynek operációs függvénye [Cg(l) - Cg(m)] a kiértékelő eszközzel kiértékelt specifikus színezőanyag koncentrációnak a fenti értékkel korrelált értéke alapján vett legkisebb négyzetek módszerével meghatározott időfüggvény. (Elsőbbség: 1987. 07. 13.)

3. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egység (34) tartalmaz egy a fenti függvény együttható alapján a specifikus színezőanyag vérplazma eltűnési sebességnek (k) meghatározására szolgáló eszközt az alábbi összefüggés szerint:

k- -B (Elsőbbség: 1987.07. 13.)

4. A 3. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egységhez (34) a vérplazma eltűnési sebességének (k) megjelenítésére szolgáló kijelzőegység (37) van csatlakoztatva. (Elsőbbség: 1987.07.13.)

5. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egység (34) tartalmaz egy eszközt a szimulációs függvény együttható (ΓΓΜ) alapján az előre meghatározott időben a specifikus színezőanyag

HU 206 255 Β visszatartási arányának (R%) meghatározására a következő összefüggés szerint:

R% = e^Bt (Elsőbbség: 1987.07.13.)

6. A 5. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egységhez (34) a visszatartási arány (R%) megjelenítésére szolgáló kijelzőegység (37) van csatlakoztatva. (Elsőbbség: 1987.07.13.)

7. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egység (34) tartalmaz egy eszközt a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifeje.ző index (Rmax) meghatározására, valamint egy a specifikus színezőanyagnak a vérbe egy előre meghatározott időtartomány felosztásával több blokkban egyenletes eloszlatással történő beinjekciózásához az Aj és B; együtthatók meghatározására szolgáló része van, melynek szimulációs függvénye a következő: Cg-A;e^B *(i - 1,2,...., m, m>2, ahol i -1 az első blokk), valamint a Cg, értékek C; formájában történő meghatározására, melyek a megfelelő blokkok kezdeti időpontjaiban felvett értékeivel egyenlőek, feltéve, hogy kj - -Bj, és az így kapott Kj és Cj együtthatók alapján egy (Ι/K;) - a(l/Cj) + b egyenlettel kifejezhető regressziós egyenes analízissel a és b együtthatókat, és ezzel a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet Rmax - 1/b összefüggés alapján kiszámító algoritmust tartalmaz. (Elsőbbség: 1987.07. 13.)

8. A 1-2. igénypont bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a döntéshozó eszköz a következő függvénnyel írható le:

Cg = Ae^Bt ahol t a specifikus színezőanyag beinjekciózása után eltelt időt jelenti. (Elsőbbség: 1987.07. 13.)

9. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egységnek (34) a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező index (Rmax) ^nie8 határozására szolgáló része, valamint egy a specifikus színezőanyagnak a vérbe egy előre meghatározott időtartomány felosztásával több blokkban egyenletes eloszlatással történő beinjekciózásához az Aj és B; együtthatók meghatározására szolgáló része, melynek szimulációs függvénye a következő:

Cg-Aje^Bt(i-1, 2,..., m, m>2, ahol i-1 az első blokk), továbbá a kapott A; együtthatók valamint a specifikus színezőanyag Dj dózisa alapján egy Dj-DjXAj/Aj művelet kifejezésből a Dj együtthatók meghatározására, feltéve hogy Kj- -Bj, és az így kapott Kj és Dj együtthatók alapján regressziós egyenes analízis végrehajtására egy (1/Κ;) - C( 1/Dj) + d egyenlettel, és ezzel C és d együtthatók meghatározására, ezáltal a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexnek az R_Max“ 1/d összefüggésből. (Elsőbbség: 1987.07.13.)

10. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a döntéshozó eszköz a regressziós egyenes kifejezés korrelációs együtthatójának (r) meghatározására szolgáló egységet tartalmaz. (Elsőbbség: 1987.07.13.)

11. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzaljellemezve, hogy a központi egységgel (34) egy riasztó műkő-, dő egység (39) van összekapcsolva, mely a korrelációs együttható (r) egy előre meghatározott maximális értékéhez van hozzárendelve. (Elsőbbség: 1987.07.13.)

12. A 2. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egység (34) a szimulációs függvény korrelációs együtthatójának (r_gl, r_g2) meghatározására szolgáló egységet tartalmaz. (Elsőbbség: 1987.11.04.)

13. A 12. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a központi egységgel (34) egy riasztófény kijelző (40) van összekapcsolva, mely a korrelációs együttható (r_gl, r_g2) egy előre meghatározott maximális értékéhez van hozzárendelve. (Elsőbbség: 1987. 11. 04.)

14. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a döntéshozó eszközzel egy a biokalibrációs üzemmódnak a regressziós egyenes kifejezés korrelációs együtthatója (rj) meghatározásához történő kiválasztásához hozzárendelt kalibráló gomb (41), valamint egy a kiértékelő eszközzel a specifikus, színezőanyag koncentrációval korrelált értékek [Cg(l) - Cg (m)] meghatározásához egy mérési üzemmód kiválasztásához hozzárendelt indítógomb (42) van összekapcsolva. (Elsőbbség: 1987. 07. 13.)

15. A 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a biokalibrálási üzemmódnak az üzemmód kiválasztó eszközzel történő kiválasztására válaszképpen a döntéshozó eszköz aktiválásához hozzárendelt eszközt tartalmaz. (Elsőbbség: 1987.07.13.).

16. A 14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a mérési üzemmódnak az üzemmód kiválasztó eszközzel történő kiválasztására válaszképpen a központi egység (34) aritmetikájának aktiválásához hozzárendelt eszközt, előnyösen kalibráló gombot (41) tartalmaz, mely a központi egységhez (34) van kötve. (Elsőbbség: 1987.07. 13.)

17. Az 1. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a fényforrás (11, 12) áramgenerátorral (21), az pedig a fényforrások (11, 12) intenzitásszintjeinek egy meghatározott tartományban történő szabályozására szolgáló eszközzel van összekapcsolva. (Elsőbbség: 1987.07.13.)

18. Eljárás májfunkció vizsgálatára, melynek során élő szövetet egy első, majd egy második hullámhosszúságú fényforrás fényével megvilágítjuk, ahol az első hullámhosszúság olyan nagyságú, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig olyan nagyságú, amelyet az nem nyel el, és az élő szöveten átmenő fénymennyiségek alapján meghatározzuk a vérplazma eltűnési sebességét és a visszatartási arányt, azzal jellemezve, hogy az átmenő fénymennyiségeket (L_lt L₂) az élő szövetből (15) biokalibrációs üzemmódban vesszük, fotoelektromos átalakítón (13) vezetjük keresztül és mintavételezzük;

HU 206 255 Β az első és második fotoelektromosan átalakított jelek között a biokalibrációs üzemmódban kapott mintáknak megfelelően a vérben lévő változó összetevők alapján meghatározzuk egy regressziós vonal kifejezés korrelációs együtthatóját (r,);

a specifikus színezőanyagot beinjekciózzuk a vérbe, majd egy mérési üzemmódban meghatározott időtartamon keresztül mintavételezzük a fotoelektromos átalakító (13) első és második kimenőjeleit;

és meghatározzuk a specifikus színezőanyagnak a vérben lévő koncentrációjával korrelált értékét [Cg(l) Cg(m)], a mérési üzemmódban minta vett jelek adatainak (LOÁ[, LOXi) és a regressziós egyenes kifejezés korrelációs együtthatója (Γ|) alapján. (Elsőbbség: 1987.07. 13.)

19. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fotoelektromos átalakító (13) első és második kimenőjeleiből történő mintavételezéseket többször hajtjuk végre, és egy egyenes analízis regressziójával a következő művelet kifejezésnek megfelelően A és B állandókat határozunk meg:

logCL| — AxlogCL₂ + B ahol CL, és CL₂ a fotoelektromos átalakító (13) kimenőjeleinek több ízben vett mintáinak átlagértékei, és a regressziós egyenes kifejezés ezen korrelációs együtthatójának (r₂) meghatározása során feltételezzük, hogy L_I0 a fotoelektromos átalakító (13) első kimenőjele mintáinak maximális értékét képviseli. (Elsőbbség: 1987. 07. 13.)

20. A 18. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy' a specifikus színezőanyagnak a vérben lévő koncentrációjával korrelált értékek [Cg( 1) - Cg(m)] alapján a legkisebb négyzetek módszerét alkalmazva időfiiggvény formájában meghatározzuk egy szimulációs függvény korrelációs együtthatóját (r₂). (Elsőbbség: 1987.07. 13.)

21. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szimulációs függvény korrelációs együtthatója (r₃) alapján meghatározzuk a specifikus színezőanyag vérplazma eltűnési sebességét (k). (Elsőbbség: 1987. 07. 13.)

22. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szimulációs függvény korrelációs együtthatója (r₂) alapján az előírt időben meghatározzuk a specifikus színezőanyag visszatartási arányát (R%). (Elsőbbség: 1987. 07. 13.)

23. A 20. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a szimulációs függvény korrelációs együtthatója (r₂) alapján meghatározunk egy a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet (Rmax)· (Elsőbbség: 1987.11.04.)

24. A 19. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az A és B állandók és a fotoelektromos átalakító (13) első kimenőjele mintáinak L_!0 maximális értéke alapján egy a specifikus színezőanyaggal korrelált értéket [Cg(l) - Cg(m)] határozunk meg a következő művelet kifejezésből:

logL_I0tlogL, - (AxlogL₂ + B)]

Cg = —— -_:-—--21ogL₁₀ - (AxlögL₂ + B) ahol L, és az átmenő fénymennyiségek, azaz a fotoelektromos átalakító (13) első és második átalakítási jeleinek mintavett jelei értékeit képviselik. (Elsőbbség: 1987.07.13.) .

25. A 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező index (Rmax) meghatározása során a specifikus színezőanyagot beinjekciózzuk a vérbe oly módon, hogy a specifikus színezőanyagot egyenletes eloszlatással egy előre meghatározót időtartomány felosztásával több blokkban injekciózzuk be a vérbe, hogy a Cg - A_;e^Bt(i - 1,2,..., m, m>2, ahol i - 1 az első blokk) szimulációs függvény alapján a megfelelő blokkokban meghatározzuk az Aj és Bj együtthatókat, és meghatározzuk a Cg értékeket C, formájában a megfelelő blokkok kezdeti időpontjaiban, feltéve, hogy kj = -Bj, és az így kapott Kj és C; együtthatók alapján regressziós egyenes analízist hajtunk végre egy (1/K_}) = a(l/C_;) + b egyenlettel és a és b együtthatókat határozunk meg, és ezzel egy R_MAX = 1/b összefüggéssel megkapjuk a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet (R_MAX). (Elsőbbség: 1987. 11. 04.)

26. A 23. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező index (Rmax) meghatározása során a specifikus színezőanyagot beinjekciózzuk a vérbe oly módon, hogy a specifikus színezőanyagot egyenletes eloszlatással egy előre meghatározott időtartomány felosztásával több blokkban injekciózzuk be a vérbe, hogy a Cg = A_fe^Bl(i = 1, 2,..., m, m>2. ahol i = 1 az első blokk) szimulációs függvény alapján a megfelelő blokkokban meghatározzuk az A; és B; együtthatókat, és hogy a kapott Aj együtthatók valamint a specifikus színezőanyag Dj dózisa alapján egy D_i = D,xA/A₁ művelet kifejezésből, feltéve hogy K; = -Bj, és az így' kapott K_; és Dj együtthatók alapján regressziós egyenes analízist hajtunk végre egy (1/Kj) = C( 1/Dj) egyenlettel és C és d együtthatókat határozunk meg, és ezzel meghatározzuk a hepatikus sejtfunkció teljes mennyiségét kifejező indexet (R_MAX). (Elsőbbség: 1987. 11.04.)

27. Májfunkció vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, továbbá egy kijelzőegységet, azzal jellemezve, hogy a fotoelektromos átalakító elem (13) ki menete egy időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkörrel (28) van összekötve, egy azzal összekötött központi egységet (34), mely magába foglal egy kiértékelő eszközt a vérben lévő színezőanyag koncentrációval korrelált korrelációs együtthatónak (r) a mintavevő áramkörrel (28) vett mintái alapján történő kiértékeléséhez;

egy a specifikus színezőanyaggal korrelált korrelációs együttható (r) értékéhez hozzárendelt és a központi

HU 206 255 Β egységgel (34) összekapcsolt riasztófény kijelzőt (40). (Elsőbbség: 1987.11.05.)

28. Májfunkció vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, továbbá egy kijelzőegységet, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá egy a specifikus színezőanyagnak a vérbe való beinjekciózási időpontjához hozzárendelt kijelzőeszközt, előnyösen egy önműködő áramszaggatót (33); és a fotoelektromos átalakító elem (13) kimenete egy időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkörrel (28) van összekötve; és tartalmaz egy azzal összekötött központi egységet (34), mely magába foglal egy kiértékelő eszközt a vérben lévő színezőanyag koncentrációjának meghatározására. (Elsőbbség: 1986.11.05.)

29. Májfunkció vizsgáló berendezés, mely az alábbi elemeket tartalmazza:

egy első és egy második hullámhosszúságú fényforrást, ahol az első egy olyan hullámhosszúság, melyet egy a máj által felveendő és eltávolítandó, az élő szövet vérébe adagolt specifikus színezőanyag elnyel, a második pedig egy olyan hullámhosszúság, melyet a fenti specifikus színezőanyag nem nyel el;

egy a fenti két fényforrással összekötött fotoelektromos átalakító elemet, továbbá egy kijelzőegységet, azzal jellemezve, hogy tartalmaz továbbá a fényforrásokkal (12) összekötött fényintenzitásszint beállító eszközt;

egy a fotoelektromos átalakító elem (13) kimenetével összekötött és időzítő bemenettel rendelkező mintavevő áramkört (28); valamint egy központi egységet (34), mely magába foglal egy kiértékelő eszközt a vérben lévő színezőanyag koncentrációjának meghatározására. (Elsőcamival: 1986. 11.05.).