HU192115B - Trough steam mangle - Google Patents

Description

Λ találmány tárgya vályús gőzmángorló legalább egy, perforált palásti! niángorlóhengerrel, ezt köpenye mentén részben körülvevő, fűtött mángorlóvályúval és oldalállvánnyal ellátott mángorlóegységgel, a mán?orlóhenger belsejéből levegőt elszívó ventillátorral, riss levegőt bevezető készülékkel, valamint egyik légáramból a másikba hőt átvivő készülékkel.

Az ilyen gőzmángorló nedves textilipari termékek szárítására és simítására szolgál.

A vályús gőzmángorlók esetében szokásos dolog az, hogy a niunkazónákban a mángorlóhengerek és a mángorlóvályúk között keletkező vízgőz-levegő keveréket elszívják. Ebből a célból a legtöbb mángorlóhengernek perforált köpeny felülete és üreges csapágytengelye van, ami utóbbin át csatlakozik az elszívó készülék. Ilyen berendezést ír le a 131 918. sz. NDK szabadalmi leírás.

Ebben az elszívott levegőben tekintélyes mennyiségű és felhasználatlanul maradt hőenergia van, amit a fűtőrendszernek folyamatosan pótolnia kell a gőzrnángorló számára.

Ennek a hiányosságnak a kiküszöbölése céljából vált ismertté az a vályús gőzmángorló, amely esetében ennek a hulladék hőmennyiségnek legalább egy részét hasznosítják. A 468 074. sz. DD-PS által ismertetett mángorló esetében a mángorlóhengerre csatlakoztatott elszívóvezeték ventillátoron át hőátvivő egyik járatához vezet, ami alkalmas arra, hogy egy légáram hőjét másik légáramnak adja át. Ebből a célból a hőátvivőnek második járata is van, amelyen keresztül további ventillátor útján a gőzmángorló köpenyén kívülről szívott friss levegőt kényszerítik át. Az ilyen módon előmelegített friss levegőt két ládához vezetik, amik a mángorlóvályú előtt, illetve után vannak elrendezve és szitaszerűen áttört helyekkel rendelkeznek a friss levegő kilépése számára. A friss levegő ezen ládák körzetében leadja a hőmennyiségét az előtte elhaladó textíliának és ilyen módon azt elő-, illetve után szárítja.

Hátrányos ebben a megoldásban az, hogy a hőátvivőt a mángorlótól különválasztva és attól nagyobb távolságra kell elrendezni. Ezzel vagy nagy hóveszteségek lépnek fel az elszívott levegőnek a mángorlóhengertől a hőátvivőhöz való szállítása közben, vagy túl nagy költséget okoz a megfelelő vezetékek hőszigetelése miatt. Ehhez járul természetesen a nagy helyigény és a magas építési költség. A meleg levegő a szárítandó textíliával való érintkezés után a mángorló környezetébe áramlik ki és az el nem fogadhatóan nagy terhelést jelent a kezelőszemélyzet számára. Ráadásul ilyen módon a rendszer még mindig igen nagy hőmennyiséget veszít, amit a friss levegő visz magával.

A 2 814 618 sz. DE-PS olyan vasalógépet ismertet amely esetében a hőátvivővel a mángorlóhengerektől származó elszívott levegővel és a mángorlóvályúk fűtésekor keletkező kondenzátummal előmelegített friss levegőt közvetlenül hengerből és vályúból álló egység (mángorlóegység) közelében vezetik a mángorlótérbe. Ennek a vasalógépnek azonban szintén meg van az a hátránya, hogy a hőátvivőt a mángorlón kívül kell elhelyezni, ami a fent említett összes hátránynyal együtt jár.

Ezen túlmenően a vályús gőzmángorlók esetében szokásos az is, hogy' szükség esetén a mángorló teljesítményét viszonylag kis költséggel úgy növeljék, hogy újabb.mángorlóegységeket szerelnek hozzá. Ez a 2 814 618 számú DE-PS szerinti megoldás esetében nem lehetséges.

Jelen megoldás tulajdonosánál is régóta folynak a forróvályús gőzmángorlók továbbfejlesztését célzó munkálatok. Az egyik ilyen továbbfejlesztésünk elsősorban a hőveszteség csökkentésére és a forróvályús mángorló közelében tartózkodó igénybevételének csökkentésére irányult. Itt is megoldatlan azonban a kellő mértékű hőhasznosítás, a berendezés helyigények csökkentése,illetve a bővítés lehetősége.

A találmánnyal megoldandó feladat az ismert megoldások hátrányainak kiküszöbölése mellett olyan vályús gőzmángorló kialakítása, amely lehetővé teszi az elszívott levegőben lévő hőmennyiség jobb hasznosítását, a gőzmángorló helyigényének csökkentését, ehhez a hővisszanyerő rendszernek a mángorló belsejében történő elhelyezését, továbbá a meglévő berendezések bővítését, továbbépítését.

A találmány szerinti továbbfejlesztés értelmében a vályús gőzmángorló minden mángorló egységéhez van hőátvivő rendelve, amelynek áramlási tere egyrészt a mángorlóegység mángorlóhengerének szívónyílásával, másrészt távozó levegőt gyűjtő csatornán át az elszívó ventillátorral van összekötve, másik áramlási tere pedig levegőbevezető készülékkel van összekötve és a friss levegőt átvezető csatornaként van kialakítva, mimellett a levegőbevezető készülék a mángorlótélben elhelyezett kifújó készülékhez van csatlakoztatva.

A találmány értelmében célszerű, ha minden mángorlóegységnek külön szabályozója van az elszívott levegő mennyisége számára. Célszerű továbbá, ha a kifújó készülék a mángorlótér első harmadában van. Ezt a készüléket a gőzmángorló vályúhídja fölött is elrendezhetjük. Kivitelezhetjük önmagában ismert fúvókaládaként is.

További célszerű kiviteli alak, amelyben a friss levegőt bevezető csatorna szívónyílása szintén a gőzmángorló külső köpenyén belül van elrendezve. Ezt a szívónyílást szűrővel Iá thatjuk el.

Célszerű végezetül az a kiviteli alak, amelyben az elszívó készülék elszívó ventillátora térben a friss levegőt bevezető csatorna szívónyílása és a vályús gőzmángorló külső falában kialakított környezeti levegő belépőnyílás között van elrendezve.

A találmány további részletéit kiviteli példák kapcsán a mellékelt rajzra vajó hivatkozással mutatjuk be. A rajzon az

1, ábra a találmány szerinti vályús gőzmángorló egyik célszerű kiviteli alakjának hosszmetszete, méghozzá a

2. ábra I-I vonala mentén, a

2. ábra az 1. ábra Η—II vonala mentén vett metszet részlete.

A vályús gőzmángorló, amilyenre a találmány is vonatkozik, lényegében két (1) oldalállvánnyal, legalább egy (2) mángorlóhengerrel, amely az (1) oldalállványokban van elfordíthatóan ágyazva és legalább egy (3) mángorlóvályúval van ellátva. A (2) mángorlóhengert 120 és 180° közötti szög alatt köpenye mentén körülveszi a (3) mángorlóvályú. Ismeretesek olyan gőzmángorlók is, amelyekben mindegyik (2) mángorlóhengerhez két ilyen (3) mángorlóvályú van rendelve.

A szóbanforgó példában a (2) mángorlóhenger, a (3) mángorlóvályú és a gépállvány hozzájuk rendelt részlete az (1) oldalállványok, továbbá a most nem ábrázolt meghajtás (4) mángorlóegységet alkot. Az I. ábrán látható több vályús gőz mángorlóban egymás után három (4) mángorlóegység van. A (3) mángorlóvályúkat (5) vályúhídak kötik össze. Az 1. ábra metszetén ugyan a (2) mángorlóhengerek, a (3) mángoriő-21

192.115 vályúk és az (5) vályúlúdak sem látszanak a gőzmángorló felépítésének jelzése érdekében azonban berajzoltuk őket szaggatott vonallal.

A (3) mángorlóvályúk és az (5) vályúhídak is fűtve vannak. Ebből a célból fűtőelemeik vannak, amiket többnyire áramlásra képes hővivő közeg jár át. Ez például fonógőz vagy hővivő olaj is lehet.

A fűtőelemeket, illetve a gőzmángorlónak a fűtőközeggel való ellátását 'szolgáló rendszert az ábrán nem mutatjuk, miután a jelenlegi találmány összefüggésében nem tírnak jelentőséggel.

Az első (4) mángorlóegység elé önmagában ismert (6) feladó van elrendezve. A (2) mángorlóhengerek üreges hengerként vannak kialakítva és perforált köpenyfelülettel rendelkeznek. Ugyanígy a (2) mángorlóhengerek csapágy tengelyeik is üregesek és ilyen módon (7) szívónyílást képeznek, amik légelosztó (8) szekrénybe torkollanak.

Mindegyik (4) mángorlóegységhez két áramlási térrel rendelkező (9) hőátvivő van hozzárendelve. A (9) hőátvivő keresztáramú lemezes hőcserélőként van kialakítva, olyan módon, hogy — mint ahogy az a 2. ábrán látható — az első 30 áramlási tér a hőcserélők lemezei közötti (10) hézagok sokaságából és a második (31) áramlási tér a (11) hézagok sokaságából alakul ki.

A találmány értelmében lehetséges továbbá az is, hogy a (9) hőátvivő az ellenáram vagy az egyenáram elvén működjön. Ugyanígy lehetőség van arra is, hogy a hőcsere felületeket másképp alakítsuk ki, például üvegcsöves hőcserélőként. Előnyös lehet hőcsövek alkalmazása is.

Mint ahogy az 1. ábrán szaggatott vonallal jeleztük a (9) hőátvivő több hőcserélő alkatrészből lehet összeállítva.

A (9) hőátvivök mindegyikének (10) hézagjai egyrészt a légelosztó (8) szekrényen keresztül a hozzátartozó (2) mángorlóhenger (7) szívónyílásával van összekötve, másrészt az elszívott levegőt gyűjtő (12) csatornába torkollanak, amely utóbbi az összes (4) mángorlóegységet az elszívó készülék elszívó (13) ventillátorával köti össze. A (13) ventillátorhoz az elszívott levegő olyan (14) vezetéke csatlakozik, amelyik a gőzmángorló helyiségéből kivezet.

Mindegyik (4) mángorlóegységhez van egy-egy (15) szabályzókészülék rendelve, amellyel az elszívott levegő mennyiségét lehet szabályozni. Ezt — ahogy a 2. ábra példája mutatja — a (9) hőátvivő és az elszívott levegőt gyűjtő (12) csatorna között, de a (7) szívónyílás és a légelosztó (8) szekrény között vagy bárhol máshol is elhelyezhetjük.

A találmány értelmében a (9) hőátvivőnek a Í11) hézagokból összeálló (31) áramlási tere átmenő (16) csatornát alkot a friss levegő bevezetése számára, ami a friss levegőt bevezető (17) készülékkel van összekötve. A legegyszerűbb esetben egy vályús gőzmángorló számára a friss levegőt bevezető (16) csatorna az egyetlen meglévő (9) hőátvivő (11) hézagaiból alakul lei.

A friss levegőt bevezető (16) csatornától (18) szívóvezeték vezet a (19) ventillátorhoz a friss levegő számára, miközben (20) nyomóvezeték kifújó (21) készülékben végződik. A példa szerinti célszerű kiviteli alakban ez fúvókaszekrényként van kialakítva, ami a szárítógépekből már jól ismert.

A kifújó (21) készülék a majdnem zárt (25) mángorlótér első harmadában van elrendezve. Ezt a (25) mángorlóteret az (1) oldalállványok, felső (22) takarás, a (3) mángorlóvályúk és az (5) vályúhídak által kialakított zárt felület, valamint (23) homlokfal határolja.

A (25) mángorlótérnek ez az első harmada igényű a mángorlási folyamat sajátosságaiból következően a legnagyobb hőmennyiséget. Ahogy az az 1. ábrán látható, a kifújó (21) készülék közvetlenül az első (4) mángorlóegység előtt van elrendezve.

A kifújó (21) készüléket azonban az első (4) mángorlóegység és az első (5) vályúhíd végénél is el lehet rendezni. A friss levegőt bevezető (16) csatorna szívónyílása a találmány értelmében a vályús gőzmángorló külső határoló felületén belül található, célszerűen a (9) hőátvivőket, a légelosztó (8) szekrényt és az elszívott levegőt gyűjtő (12) csatornát felvevő (1) oldalállványon belül.

A szívónyílást célszerű (26) szűrővel ellátni, amely a levegőben lévő nagyobb szennyeződéseket, pihéket visszatartja.

A (24) hátfalon végezetül a levegőt elszívó (13) ventillátor közelében (27) nyílás található, amelyen át a levegő a gőzmángorló körzetéből az (1) oldalállvány belsejébe lép be.

összefoglalásképpen megemlítjük a találmánynak azt a rendkívül fontos jellemzőjét, hogy a korábbiakban leírt teljes hővisszanyerő rendszer a levegőt elszívó és bevezető készülékekkel együtt a gőzmángorló külső ha tároló falain belül helyezkedik el, ami azt jeknti, hogy a hővisszanyerés megvalósításához szükséges járulékos gépcsoportokat a gőzmángorlón kívül a találmány szerinti megoldás alkalmazásával nem kell elhelyezni.

A találmány szerinti vályús gőzmángorló a következőképpen működik.

A mángorolandó textíliákat a megszokott módon a (6) feladóval a gőz mángorlóba juttatjuk és végig futtatjuk őket az egymás után következő (4) mángorlóegységeken.

A textíliának a fűtött (3) mángorlóvályúkkal való érintkezés következtében a benne lévő víz elgőzölög. Λ vízgőz a (2) mángorlóhenger perforált köpenyén át ennek belsejébe lép be és a (2) mángorlóhenger szabad felső oldalán keresztül behatoló levegővel vízgőzlevegő keveréket alkot, ez az elszívandó (28) távozó levegő.

A (7) szívónyíláson át a (28) távozó levegő a lége 1osztó (8) szekrénybe lép be (ezt folytonos vonalú nyíllal jeleztük) és ezután a (9) hőátvivő (10) hézagjaiba jut. Végezetül a távozó levegőt gyűjtő (12) csatornát éri el és a (13) ventillátor a (14) vezetéken át kivezeti a vályús gőzmángorlóból.

A mindenkori munakörül menyeknek megfelelően a (2) mángorlóhenger belsejéből elszállítandó (28) távozó levegő mennyiségét minden (4) mángorlóegység számára külön-külön az elszívott levegő mennyiségét változtató (15) szabályozó készülékkel állítjuk be.

A friss levegőt bevezető (17) készülék (19) ventillátorának hatására (29) friss levegő lép be az (1) oldalállvány belsejéből a (26) szűrőn át a friss levegőt bevezető (16) csatornába (ezt szaggatott vonalú nyíllal jeleztük). A vályús gőzmángorló környezetéből beszívott levegővel pótoljuk ami az (1) oldalállványon lévő (27) nyíláson átjut be és ezen közben a távozó levegőt szállító (13) ventillátor hajtását hatásosan hűti.

A (29) friss levegő a friss levegő (16) csatornájának átáramlása során intenzív, lépcsőzetes hőátviteli folyamatban felhevül a (28) távozó levegő hőmennyisége által. Ennek során a (28) távozó levegő a benne lévő, egyébként kárbe vesző hőenergiájának tekintélyes

192.115 részét leadja a (29) friss levegőnek. Ha a (28) távozó levegő valamilyen kenőanyagot, például szilikonolajat vinne magával, ez a légelosztó (8) szekrényben összegyűlik és innen egyszerű módon eltávolítható.

A felmelegített (29) friss levegő a kifújó (21) készülékből a (25) mángorlótérbe lép be. Itt az első (4) mángorlóegységre jutó nedves és hideg textíliákkal érintkezik és a szárítási folyamat gyorsítását hozza létre a textíliák előmelegítésével. Ezenkívül a felmelegített (29) friss levegőnek a (25) mángorlótérbe való befúvása hozzájárul az egyenletesen magas hőmérsékletszinthez ebben, és ezáltal jelentős mennyiségű energiát takarít meg, ami a (29) friss levegőnek a (3) mángorlóvályúk általi felmelegítésére lenne egyébként szükséges.

Claims (7)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Vályús gőzmángorló legalább egy, perforált palástú mángorlóhengerrel, ezt köpenye mentén részben körülvevő, fűtött mángorlóvályúval és oldalállvánnyal ellátott mángorlóegységgel, a mángorlóhenger belsejéből levegőt elszívó ventillátorral, friss levegőt bevezető készülékkel, valamint egyik légáramból a másikba hőt átvivő készülékkel, azzal jellemezve, hogy a vályús gőzmángorló minden mángorlóegységéhez (4) van csőátvivő (9) rendelve, amelynek egyik áramlási tere (30) egyrészt a mángorlóegység (4) mángorlóhengerének (2) szívónyílásával (7), másrészt távozó levegőt gyűjtő csatornán (14) át az elszívó ventillátorral (13) van összekötve, másik áramlási tere (31) pedig levegőbevezető készülékkel (17) van összekötveL és a friss levegőt átvezető csatornaként (16) van kialakítva, mimellett a levegőbevezető készülék (17) a mángorlótérben (25) elhelyezett kifújó készülékhez

   5 (21) van csatlakoztatva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti gőzmángorló, azzal jellemezve, hogy mindegyik mángorlóegységhez (4) az elszívott levegő mennyiségét szabályzó készülék (15) van rendelve.
3. 3. Az 1, igénypont szerinti gőzmángorló, azzal 1C jellemezve, nogy a kifújó készülék (21) a mángorlótér (25) első harmadában van elrendezve.
4. 4. Az 1. igénypont szerinti gó'zmángorló, azzal j el 1 e m e z v e, hogy a kifújó készülék (21) a gőzmángorló vályúhídja (
5. 5) felett van elrendezve.

   . _ 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti gőz’ ® mángorló, azzal j el lemezve, hogy a kifújó készülék (21) önmagában ismert fúvókaszekrényként van kialakítva.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti gőzmángorló, azzal jellemezve, hogy a friss levegőt átvezető csa2Q torna (16) szívónyílása a gőzmángorló külső borításán belül van elrendezve.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti gőzmángorló, azzal jellemezve, hogy a friss levegőt átvezető csatorna (16) szívónyílása szűrővel (26) van ellátva.

   25 8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti gőzmángorló, azzal jellemezve, hogy az elszívó készülék elszívó ventillátora (13) a gőzmángorló külső burkolatában található, környezeti levegőt been?edő nyílás (27) és a friss levegőt átvezető csatorna 16) szívónyílása között van elrendezve.