HU185844B - Process for preparing 4-thiazolidione derivatives - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás mezőgazdasági készítmények hatóanyagaként feihasznáiliató 4-tiazoíidinon-származékok előállítására.

A témára vonatkozó korábbi irodalmi közlemények a következők:

Surrey, J. Am. Chem. Soc., 69, 2911-2912 (1947), 4-tiazolidoiioknak tiooglikolsavból cs Schiff-bázisból történő előállításái ismerteti, az így előállított vcgyülclek felhasználását azonban nem írja le.

Troutman et al., J. Am. Chem. Soc., 70, 3436-3439 (1948), a 2-aril-3-alkil- vagy 2-hetero-3-alkil-4-tiüzolídonok előállítási eljárásait tartalmazza, mely vegyületek a közlemény szerint antikonvulzáns hatással rendelkeznek.

Pennington et al., J. Am. Chem. Soc., 75, 109-114 (1953), a 2-szubsztituált4-tiazolidonok előállítását ismerteti, melyek a közlemény szerint in vitro antituberkulin aktivitással rendelkeznek.

Surrey et al., ,T. Am. Chem. Soc., 76, 578-580 (1954), néhány 2-aril4-tiazolidon vegyület előállítását ismerteti, melyek jelentős amőba-ellenes aktivitást (Endamoeba criceti) mutattak hörcsögökkel történő tesztelés esetén.

Singh, J. Indián Chem. Soc., 595-597 (1976), számos 5-metil-3-aril-2-arilainino4-tiazolidinon szintézisét írja le, melyek a higaiiy-acetoxi-származékokkal együtt Altcrnaria solani teszt organizmussal szemben gombaölő aktivitást mutattak.

A 48-17276 számú japán szabadalmi leírás oly tiazolidon-származékok közvetlen ipari előállításáról tájékoztat, melyek a molekula szerkezetben egy 2-piridil-gyököt tartalmaznak. A közlemény szerint a vegyületek központi idegrendszert gátló aktivitással rendelkeznek.

A 4 017 628 számú (1977. április 12.) egyesült államokbeli szabadalmi leírás 2-piridil-szubsztituált tiazolidinon vegyülettel a rüh kezelését ismerteti.

Jadhav et al., J. Indián Chem. Soc., 424-426 (1978), néhány 2-nietii-2-(2-hidroxi-4,5-dimetil fénil )-3-aril4-tiazolidinon vegyület előállítását írja le, mely vegyületek a közlemény szerint Helmynthosporium appatarnae-val szemben gombaölű aktivitást mutatnak.

A találmány tárgya eljárás új, (1) általános képietű 4-tiazolidincn-származékok előállítására. Az új vegyültek növényi gombaölőszerek, valamint szárazföldi és vízi növények növekedését szabályozó szerek hatóanyagaként felhasználhatók.

A találmány szerinti eljárással előállítható (1) általános képletü vegyületeknél

R jelentése 3-10 szénatomos alkil-, 3-8 szénátomos cikloalkil-, mctallil-, (3 8 szénatomos cíkloalkil)(1-3 szénátomos alkil)-, tiazoiil-, metil-ci klohexii-, 2-norbornil-, furfuril·, (tetrahidro-2-furil)-metil·, α-metil-benzil-, a fenilgyűrűn adott esetben halogénatommal kétszeresen, metilcsoporttal egyszeresen helyettesített benzilcsoport, 3,4-(metilén-dioxi)-benzil-csoport, metoxi-benzii-csoport. haiogénatommal legfeljebb kétszeresen, metilcsoporttal egyszeresen helyettesített anilinocsoport, metoxipropil-csoport, adott esetben halogénatommal legfeljebb kétszeresen, nitro-, fenoxi-, metoxi-, metiltio-, vagy fluor-(l-2 szénátomos alkoxi-)-csoporttal egyszeresen helyettesített -fenilcsoport, (dimctil-ai»ino)-etil-csoporl, xililcsopoit, tolilcsoport vagy halogén-tolil-csoport,

R¹ jelentése hidrogénatom, metil- vagy 1-4 szénatomos -aikil-tio-csoport;

R² jelentése hidrogénatom, 1-6 szénatomos alkilvagy 1 -4 szénatomos alkil-tio-csoport.

Az (!) általános képletü vegyületek szűkebb körét képező (IV) általános képietű vegyületek, amelyek képletében

R*¹ jelentése valamely 3-10 szénatomos alkil-, fénil-, halogén-fenil-, metalül-, 3-8 szénatomos cikloalkil·, nitro-fenil-, mctíl-ciklohexil-, fluor-(l-2 szénatomos a!koxi)-fenil·, tőül-, xi'il-, metoxifenil-, trifluor-metil-fenii-, halogén-toli!-, haíogénbenzil- vagy 3,4-(metilén-dioxi)-fenil-csoport,

R¹² jelentése hidrogénatom, vagy metilcsoport; és R^!3 jelentése hidrogénatom, vagy valamely 1-6 szénatomos alkilcsoport;

gombaölő készítmények hatóanyagaként felhasználhatók.

A találmány szerinti eljárással előállítható,az (I) általános kcpletű vegyületek szűkebb körét képező (VI) általános kcpletű vegyületek, melyek képletében

R¹⁶ jelentése valamely 3-10 szénatomos alkil-, 3-8 szénátomos cikloalkil-, metalül-, fénil-, halogénfenil-, (trifluor-metil)-fenil·, inctoxi-benzil·, metiibenzil-, haíogén-benzil-, benzii-, (dimetil-amino)etil-, (3-8 szénatomos cikioalkilj-fl -3 szénatomos-aikil)-, metil-ciklohexil-. 2-tiazo!il-, a-metilbenzit-. fenoxi-fenil-, (tetrab.idro-2-furanil)-meiil·, halogén-anilino-, xilil-, metil-tio-fenil·, metoxifénil-, fiuor-(l -2 szénatomos a’koxij-fenil-, 3,4(metiien-dioxij-bcnzil-, 2-norbornil-, furfuril-, 2(1-metoxi-propil)-, halogén-tőül-, vagy tolilcsopotí; R¹

I

Z jelentése CI

R²

R' jelentése hidrogénatom, metil- vagy 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport, és

R² jelentése hidrogénatom, i-6 szénátomos alkil-, vagy 1 -4 szénátomos alkil-tio-csoport, növényi növekcdésszabályozó készítmények hatóanyagaként felhasználhatók.

Az (1) általános képietű 4-tiazolidínon vegyületeket, ahoí R, R* és R² jelentése a fenti, úgy állítjuk elő, hogy az (I) kcpletű S-piridd-karboxaldehidet egy R-NHáltalános képietű szubsztituált aminnal, ahol a képletben R jelentése a fenti,ezt követően tiogükoisawal vagy tiotejsawal reagáltatjuk.

Ha az (1) általános képletben az R¹ ésjvagy az R² hidrogénatom, akkor a vegyület mono- vagy di-a!kilez’iető, miáltal olyan (I) képietű vegyületet nyerünk,ahol R¹ metil-vagy I -4 szénaíomos alkil-tio-csoport, «agy R² 1-6 szénátomos alkil- vagy 1- 4 szénatomos alkiltio-csoport.

Ha az amin R csoportja egy szférikusán gátolt csoport, akkor a gyűrűzárási reakciót egy olyan ciklizálószerrel kell végezni, mint az N.N-dicikloliexil-karbodimid vagy az N.(etoxi-karboni!)-2-etoxi-l,2-dihidroRinoiin.

185 844

A Fenti képletben a 3—10 szénatomos alkilcsoport lehet például n-propil, izopropil, n-butil, szek-butil, izobutil, terc-butil, n-pentil, izopentil, szek-pentil, tercpentil, n-hexil, szek-hcxii, izohcxil, terc-licxil, n-lieptil, izoheptil, szek-heptil, n-oktil, szek-oktil, izooktil, nnonil, szek-nonil, izononil, n-decil-vagy szek-decil.

Az 1 -6 szénatomos alkilcsoport jelenthet metil-, etil·, η-propil-, izopropil-, η-butil-, szek-butil-, izobutil-, Icre-buti!-, n-pentii-, izopentil-, szek-pentil-, íere-penti!-, n-hexil-, szek-hexii-, izohexil-, terc-hexil-csoportot.

Az 1-4 szénatomos alkii-tio-csoportok például rnetiltio-, etil-tio-, π-propil-tio-, izopropil-tio-, szek-butil-tio-, η-butil-tio-, izobutil-tio- vagy terc-buíii-tio-csoportok lehetnek.

A 3-8 szénatomos cikloalkil csoport kifejezés telített monocikiusos cikloaikilcsoportokat jelent, mint például a ciklopropil-, ciklobutil-, ciklopentil-, ciklohexil-, cikloheptil- és cikiooktilcsoport.

Halogén-fenii-csoport lehet például ο-klór-fenil-, pklór-fenjl-, ρ-fluor-fenil-, p-bróm-feni!-, p-jód-feni!-, mklór-fenil-, ο-bróm-fenil-, ο-fluor-fcnil-, 2,4-difluor-feni!-, 2,5-diklór-fenil-, 2,5-dibróm-fenil-, 2,4-diklór-fenil-, 2bróm4-klór-fenil-, 2,4-dibróm-fenil-, 3,4-difluor-fenil-, 4-bróm-2-kiór-fenil-, 4-bróm-3-fluor-fenil-, 3,4-diklórfeuil-, 3,4-dibróni-fenil-, 4-k!ór-3-fluor-fenil-, 3,5-difluorfenil-, 3,5-díklór-fenil- vagy 3,5-dibróm-fenil-csoport.

Halogén-benzií-csoport jelentése például o-klór-benzil-. p-któr-benzil-, ρ-fluor-betizil-, ρ-bróm-bcnzil-, p-jódbenzil-, m-klór-bcnzil-, m-bróm-bcnzil , in-ílHor-bciizil-.

2,4 -diklór-benzil-, 2-bróm-4-klór-benzil-, 3,4-díbrómbenzii-, 2,5-diklór-benzil-, 3,5-dibfóm-benzil-, 4-klór-3fluor-benzH-vagy 2,5-difluor-benzil-csoport.

Halogén-anilil-csoport jelentése például p-klór-anilil-, o-klór-anilil-, ni-klór-anilil-, 2,6-diklór-anili!-, p-bróinanilil- vagy o-bróm-anilii-csoport.

Fluor-/]-2 szénatomos alkoxi)-fenil-csopori lehet triíluor-metoxi-fenil-, 1,1,2,2-tetrafluor-etoxi-fenil- és pen ta fi uor-c íoxi-fe nil -cső port.

(3-8 szénatomos cikloaikil)-(l-3 szénatomos alkil)csoport jelentése például ciklopropil-metil-, ciklobutilmetil-, ciklopentil-metil-, ciklohexil-metil-, ciklopropiletil-, ciklobutil-etil-, ciklopentii-etil-, ciklohexil-etil-, cikloheptil-etii-, ciklooktíl-eíil-, cikloheptíl-metil-, ciklooktil-metil-, ciklopropil-propil-, ciklohutil-propil-, ciklopentil-propii-, cikloheptil-propil-, ciklooktií-propil-, 1 -(2ciklopentil-l -metil)-etil- vagy 1 -ciklohexil-propil-csoport.

Meioxi-fenil-csoporl leltet 4-metoxi-fcnil-, 3,4-diinctoxi-fcnil-, 3-metoxi-fcnil- és 3,5-diinetoxi-fciiil-csoport.

Halogén jelentése klór-, bróm-, jód- vagy fluoratoni.

Xiiilcsoport jelentése iehet 3,4-dimetil-fenil-. 2,3-dimetil-fenil-, 3,5-dimetil-fenil-, 2,4-dimetil-fenil- és 2,5dinietil-fenil-csoport.

Tolilcsoport jelentése ο-, m-és p-íolil-csoport.

A (Ví) általános képletű vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmények vízi gyomnövények növekedésének szabályozását célzó kísérleteink során hatásosnak bizonyultak, ha az alkalmazott hatóanyag koncentrációja a gyomnövények növekedésének területen körülbelül 0,25 és 10 ppm közötti, előnyösen körülbelül 0,25 és 2 ppm közötti érték volt.

A vízinövények növekedését szabályozó eljárásnál előnyösen azokat a (Vt) álíala'nos képletű vegyületeket alkalmazzuk, melyeknél

R jelentése ciklopentil-. ciklohexil-. 1-metií-hexii-, η-hexil-, ο-tolil-, 2-klór-feni!-, 2.fluor-fenil-, 2,4difluor-fenil·, 4-klór-fenil- és 2,4-diklór-fenil-Csoport. _Ri

Z jelentése - ΟΙ

R²

R¹ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport; és R² jelentése hidrogénatom, metil-, n-propil- vagy nbutil-csoport.

Fitopatogén gombák elleni védelemre alkalmas eljárás során gombaölö anyagként hatásos, de nem gyomirtó mennyiségű, valamely (IV) képletű vegyületet hatóanyagként tartalmazó készítménnyel kezeljük azt a területet ahoi a gomba megtelepedett, azaz a növény részeit, nevezetesen a leveleket, szárakat, virágokat, gyökereket, vagy a talajt, amely a gombával fertőzött. Az alkalmazott hatóanyag mennyiség erősen függ attól, hogy a fitopatogén gomba elleni növényvédő eljárás kivitelezése melegházban, vagy a mezőn történik, valamint attól, hogy a gombás fertőzés milyen mértékű. Melegházban törte nő felhasználáskor a talajt átitatjuk egy készítménynyel, mely körülbelül 1-200 ppni hatóanyagot,előnyösen 5-100 ppm hatóanyagot tartalmaz. A szakemberek által jól ismert módon, mezőn történő alkalmazás esetén szokásosan nagyobb mennyiségű, körülbelül 251000 ppm hatóanyagot tartalmazó készítményt használunk fel.

Az új (IV) általános képletű vegyületeket hatóanyagkétr tartalmazó készítményeket megfelelő módon tesztelve számos gombánál, például az alábbiakban felsoroltaknál gátló hatást tapasztaltunk: Erysiphe graminis triticí. mely a búza lisztharmat kórokozója, Erysiphe cicforaccarum, mely az uborka lisztharmat kórokozója, Erysiphe polygoni, mely a bab lisztharmat kórokozója, He! ninthosporium sativum, mely a Helminthosporiuin levél foltok kórokozója, Venturia inaequalís, mely az alma varasodás kórokozója, Plasmopara viticola, mely a s :őlő peronoszpóra kórokozója, Cercospora beticola, mely a Cercospora levél foltosodás kórokozója, Scptoria trit cl, mely a Septoria levél folt kórokozója és a Rhizoctonia solani, mely a Rhizoctonia rothadás kórokozója.

Növényeknél patogcu gombák elleni védekezésre előnyösen felhasználható készítmények hatóanyagként olyan (IV) általános képletű vegyületet tartalmaznak, melyeknél

R’ jelentése halogén-fenil-, ciklohexil- vagy tolilcsoport:

R^{1 j} jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport;

R¹¹ jelentése hidrogénatom, metil- vagy propilcsoport.

Az tj) általános képletü szubsztituált 4-íÍ3Zolidinon vegyüíetek az (A) általános reakcióvázlat szerint állítha‘ók elő,ahol a képletekben R jelentése a fenti.

Λ reakció kivitelezésénél egy megfelelő szubsztituált aiülint vagy aikil-amint feloldunk egy vízzel nem elegyedő, a reakció körülményei között inert oldószerben, mijd ehhez az oldathoz hozzáadjuk a 3-piridil-karboxalc'eliídet. Alkalmas oldószer lehet például a benzol, to’uol, xilol és hasonlók. A reakcióelegyet visszafolyató hűtővel ellátott edényben addig forraljuk, amíg a reakció

185 8‘'4 melléktermékeként keletkező összes víz egy alkalmas vízcsapdában. például Dean Stark csapdában összegyűlik. A kialakult intermediert, a 3-[(szubsztituált fenilamino)metilj-piridint általában nem izoláljuk. Miután a számított mennyiségű vizet már eltávolítottuk, a reakcióelegygyei körülbelül szobahőmérsékletre lehűtjük, feleslegben alkalmazott tioglikolsavat (a-merkapto-ecetsav) vagy tiotejsavat (2-iuerkapto-propionsav) adunk hozzá, és visszafolyaló hűlő alkalmazásával tovább forraljuk, amíg a Dean Stark vízcsapdában több víz már nem gyűlik össze. Ehhez körülbelül 4 óra szükséges. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, vákuumban szárazra bekoncentráljuk, és a visszamaradó anyagot egy alkalmas oldószerből átkristályosítva, vagy oszlopkromatográfiás módszerre! tisztítjuk.

Azok az (I) általános képletü vegyületek, melyeknél R¹ és/vagy R² jelentése hidrogénatom, a szakemberek által ismert módszerek egyikével könnyen alkilezhetők. Az alkilezés a 4-tiazolidÍnon gyűrű karbonil részének α-helyén megy végbe. Például, a 3-f4-klór Fenil)-5-mctil 2-(3-piridil)4 tiaz.olidiiiont tetrahidrofuránban feloldjuk, és kevertetés közben hozzáadjuk n-butil-lílium hexános oldatának tetrahidrofuránnal készített elegyéhez, vízmentes nitrogénatmoszférában tartjuk, és -50 °C és -70 °C közötti hőmérsékletre lehűtjük. A reakaóelcgyhez 0,5 órán át tartó kevertetés után, -70°C-on cseppenként metiijodidot adunk (kevertetés közben), ezután a reakcióelegyet még 12 órán át kevertetjük, majd fokozatosan hagyjuk szobahőmérsékletre felmelegedni. A rcakeióelegy feldolgozása úgy történik, hogy vizet adunk hozzá, majd éterrel extraháljűk, az éteres extraktumokat szárítjuk, vákuumban bekoncentráljuk, és a maradékot egy alkalmas oldószerből, jelen esetben petroléter (fp. 60-70 °C) és etil-éter elegyből átkristályosítjuk. Igy termékként a 3-(4-klór-fenil)-5,5-dimetíl-2-(3-piridíl)4-tiBzolidinont nyerjük, melynek olvadáspontja körülbelül 140-141 ’C.

Az (1) általános képletü vegyületek alkalmas savaddíciós sói a szakemberek által jól ismert módon szokásos eljárások egyikével, például sósav, hidrogén-bromid, kénsav, p-toluolszulfonsav és hasonló savak felhasználásával könnyen előállíthatok.

Az (l) általános képletü vegyületeksztcreoizomeiként is léteznek, ha a képletben R^{1 *} s= R⁵.

Ezek a sztereoizomerek megfelelő oldószerek alkalmazásával, vagy a szakemberek által isméit szokásos kromatográfiás módszerrel elkülöníthetők.

Az alábbi példák az (!) általános képletéi vegyületek szintézisét részletesebben szemléltetik, de nem korlátozzák a találmány oltalmi körét.

tiütejsavat, összesen 30 g-ot adunk hozzá, majd a reakcióelegyet tovább forraljuk addig, amíg már több víz ncin gyűlik össze a Dean Stark edényben. Ez körülbelül 4 órán át tartó forralást jelent. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, és vákuumban szárazra bekoncentráljuk. A szilárd maradékot forró etil-éter és aceton elegyből átkristályosítjuk, és ily fnódon termékként az infravörös és NMR spektrum álapján identifikált 3-(4-k!ór-fcnil)-5metil-2-(3-piridii)4-tiazolidinont nyerjük, melynek olva,0 dáspontja 120-122 ’C. Súly 7 g.

Elemanalízis a CisHi₃CIN₂OS képlet alapján:

számított: C: 59,11; 11:5,30; N:9,19%;

mért: C: 59,23; H:4,26; N:9,19%.

Az 1. példa szerinti eljárással más vegyületek is előíilíthatók. Az alábbi példákban felsoroljuk az igy előállított vegyületeket. az eljárás során felhasznált főbb kiindulási anyagokat és ezek súlyát.

2. példa

- (2,4 - Difluor - fenil) -2-(3- piridil) -4 - tiazolidí2g non, melynek olvadáspontja 125-127°C és amelyet :3 g 2.4-difluor-aniiinbő!, 10 g 3-piridil-kaiboxaidehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 15 g.

í

Elemanalízis a CjuH₁₍)F₂Nj OS képlet alapján:

₃₀ számított: C: 57,53; H:3,45; N:9,58%;

mért: C: 57,80; H:3,68; N:9,61%.

3. példa 35

-(2-FIuor-fenil)-2 (3-pitidil)-4 -tiazoü dinon, melynek olvadáspontja 142 -143 °C, és amelyet 15 g 2-fluoranilinből. 15 g 3-piridi! karboxaldehidböl és 13 g tiocIikolsavból nyerünk. Súly 8 g.

⁴⁰ Elemanalízis a Cj4Hu FN0₂ OS képlet alapján: számítóit: C:6!,30; H:4,04; N: 10,21%;

mért: C:6!,50; H:4,34; N: 10,07%.

4. példa

3-Noni!-2-(3-piridil)4-íiazolidinon, melynek olvadáspontja 82-83 °C, és amelyet 11,2 g N-nonil-aminból, 50 15 g 3-piridi'-karboxa!dchidbő! és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 2,3 g.

1. példa

3-(4-Klór-fe:iil)-5-inetil-2j3-piridi!)4-lia:olidmon

Hűtővel, Dean Stark vízesapdaval és mechanikus keve· rővcl ellátott háromnyakú gömblombikba teszünk 25.4 g (0,27 móí) 4-klór-anilint és 250 ml toluolt. Az oldathoz kevertetés közben 21,4 g (0,27 mól) 3-piridii-karboxaldehidet adunk, és a reakcióelegyet forraljuk (refluxíljuk) addig, míg a Dean Stark csapdában a számítót! mennyiségű víz. (3,6 ml) összegyűlik. A forró reakcióelegyet szobahőmérsékletre lehűtjük, és feleslegben lévő í lcmanalízis a C^Il^NjOS képlet alapján:

számított: C:66,62; H:8.55; N:9,14%; mért: C: 66,38; H:S,22; N:8,85%.

5. példa

3-í4-Klőr-benzil)-2 (3-piridil)4-tiazolidinon, melynek r Ivadáspontja 134 °C, és amelyet 15 g 4-klór-benzilaminból, 15 g 3-piridil-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 20 g.

185 844

Elemanalízis a Ci_SHi3ClN₂OS képlet alapján:

számított: C:59,ll; H:4,30; N:9.19%;

mért: C:58,78; H:4,42; N:8,89%.

6. példa

3-Ciklopentil-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 118-119 “C, és amelyet 12 g ciklopentilaniinból, 15 g 3-piridrl-kai boxaldehidbő! és 13 g tio- 10 gükolsavból nyerünk. Súly 6,5 g.

Elemanalizis a Ci₃H₁₆N₂0S képlet alapján:

számított: C: 62,87; El: 6,49; N: 11,28%;

mért: C:63,01; H:6,21; N:ll,19%. ¹⁵

7. példa

3-(2-Metallil)-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek ol- ²⁰ vadáspontja 84 °C, és amelyet 15 g 2-nietallil-aininból, g 3-piridil-karboxaldehidből és 20 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 23 g.

Elemanalízis a Ci₂Hi₃N₂OS képlet alapján: 25 számított: C:61,54; H:5,98; N: 11,97%;

mért: C:61,56; H:5,9O; N:ll,70%.

8. példa ³⁰

3-(l -Metil-h®xil)-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 67 C.csamclyct Í6 g 2-amino-lieptánból.

g 3-piridil-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 3 g. ³⁵

Elemanalízis a C15H22N2OS képlet alapján:

számított: C:64,71; H:7,97; N: 10,06%;

mért: C: 64,70; H:7,76; N:9,97%. _4θ

9. példa

3-(3-Klór-fenil)-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek ₄g olvadáspontja 154-155 °C, és amelyet 13 g 3-klórauilinből, 10 g 3-piridil-karboxaldchidből és 10 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 13 g.

Elemanalízis a C₁₄ H. 1 C!N₂ OS képlet alapján:

számított: C:57,83; H:3,81; N:9,63%;

mért: C: 57,63; H:4,07; N:9,66%.

10. példa 55

- (3 - Píridil) - 3 - (α,α,a - trifluor - m - tolil) - 4 tiazo'idinon, mely egy olaj, és amelyet 16 g 3-(írifluormeíil-aniliiiböl, 15 g 3-piiidil-karboxaldehidbő! cs 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 8 g. 60

NMR (CDCIj) (R): 3,9 (d, -CII₂ -); 6,3 (s, -C-H);

s—

7,5 (in, fenil CP₃); 8,8 (q, a képlet).

Elciianalízis a C15II11P3N2OS képlet alapján:

számított: C: 55.55: H:3,42; N:8,64%; mért: C: 55,79; H:3,56; 14:8,75%.

11. példa

-(4-Fluor-fenil)-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 161 °C, és amelyet 55,5 g 4-fluor-anilinből, 53,5 g 3-piridil-karboxialdehidből és 46 g lioglikolsavtó! nyerünk. Súly 70 g.

Elemanalízis a C^Hn FN₂OS képlet alapján:

számított: C: 61.30; H:4,04; N:10,21%; mért: C:61.08; H:4,15: N: 10,17%.

12. példa

7-(Ciklohe.xil-metil)-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 70 °C, és amelyet 11,3 g (cíklohexilmetilj-aminból, 10 g 3-piridil-kaiboxaldehidbő! és 10 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 1 5 g. Az NMR spektrummal identifikáltuk.

13. példa ?-(3,5-Dikiór-fenil)-2-(3-piridil)4-tiazolidirioii, melynek olvadáspontja 160-161 °C, és amelyet 16,2 g 3,5diklór-anilinböl, 11 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 11 g.

H

NMR (CDCIj) (5): 3.9 (d, -CH₂-); 6,2 (s, -C-N);

I

S7.2 (q. b képlet); 7,6 (q, c képlet);

8.8 (d. e képlet).

14. példa

12-Fluo! -benzi!)-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 103 °C, és amelyet 12.5 g 2-fluor-benzilaminból, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 6 g.

NMR {CDCIj) (R): 3,9 [s. S-CII₂ CIO)]; 4,5 (q, d

185 844

19. példa képlet); 5,5 (s, C-N); 7,2 (in, g képlet); 8,8 (in, a képlet).

példa

3-(3,4- Metilén - dioxi - benzil) -2-(3- piridil) - 4 tiazolidinon, melynek olvadáspontja 121-122 °C, és amelyet 15,1 g piperonil-aminból, 11 g 3-piridii-karboxaldehidből és 14 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 4 g.

Elemanalízis a Ci₆Hi₄N₂ O₃S képlet alapján: számított: C:61,13; H:4,49; N:8,90%; mért: C:60,95; 11:4,45; N:8,83%.

16. példa

3-(3,4-Diklór-fenil)-2-(3-giridil)4-tiazo!idinon, melynek olvadáspontja .160—162 C, és amelyet 16,2 g 3,4-díklóranílinből, 11 g 3-piridil-karboxaldehidből és 14 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 14 g.

Elemanalizis a Ci₄HioC1₂N₂OS képlet alapján:

számított: C:51,71; H:3,10; N:8,6! %; mért: C: 51,54; H:2.96; N:8,54%.

17. példa

- (3 - Piridil) - 3 - [3 - (1,1,2,2 - tetrafluor - etoxi)fenil]-4-tiazolidinon, mely egy olaj, és amelyet 21 g 3tetraíluor-etoxi-anilinből, 11 g 3-piridii-karboxaldehidből és 14 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 4 g.

H

I

NMR (CDC1₃) (S): 3,9 [s, S-CH₂-C(O)J; 6.2 (s. -C-N);

I ^S,.

7,3 (in, r képlet); 8,8 (m, n képlep).

Elemanalízis a C16H12F4N2O2S képlet alapján:

számított: C:51.61; H:3,25; N:7,52%; mért: C: 51,84; H:3,19; N:7,32%.

18. példa

3-Ciklohexil-2-(3-piridil)-4-tiazo!idinon, melynek olvadáspontja 110 111 °C, és amelyet 10 g cíklohexilaminból, 15 g 3-piridil-karboxaltíehtdböl és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 4,6 g.

Elemanalízis a Ci₄H_lsN2OS képlet alapján:

számított: C: 64,09; H:6,92; N: 10,68%;

mért: C:63,90; H:6,72; . N:10,44%.

3-Ciklopropil-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 112 113 °C, és amelyet 8 g cikiopropilaminbói, 15 g 3-piridil-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 16 g.

Elemanalizis 2 C,, H12N2OS képlet alapján:

számított: C:60,00; H:5,45; N; 12,73%; mért; C:60,U; H:5,32; N: 12,55%.

20. példa

- (3 - Klór - fenil) - 5 - metil -2-(3- piridil) - 4 tiazolidinon, melynek olvadáspontja 133 °C, és amelyet 18 g 3-klór-anilinből, 15 g 3-piridil-karboxaídehidbö! és 13 gtiotejsavból nyerünk. Súly 9,5 g

Elemanalízis a C₁₅Hi₃C!N₂OS képlet alapján: számított: C:59,il; H:4,30; N;9,19%; mért: C:58,98, H:4,26; N:9,10%.

21. példa

3-(2-Kjór-fenil)-2-(3-piridil)-4-tiazolidmott, melynek olvadáspontja 134 °C, és amelyet 18 g 2-klór-anilinbó'l, !5 g 3-piridil-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból íyerünk. Súly 4,6 g.

Elemanalízis a C14H1, C!N₂ OS képlet alapján;

rzáir.ított: C:57,83; H:3,8l; N:9,63%; nért: C: 57,49; H:3,74; N:9,32%.

22. példa

2- (3-Piridil)-3-(4-tolil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 187 °C, és amelyet 15 g p-toluidinbói, 15 g 3-piridil-karboxaÍdehidből és 13 g tiogiikolsavbó! nyerünk. Súly 16 g, fcletnanalízis a Ci₅H₁₄N2OS képlet alapjan:

számított. C:66,64; H:5,22; N: 10,36%; mért: C:66,79; H: 5,13; N: 10,58%.

23. példa

3- (4-Metoxi-fenil)-2-(3-piridil)-4-tiazolidÍnon, melynek olvadáspontja 144- 145 °C, és amelyet 17 g 4-metoxi-anilinből, 15 g 3-piridil-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 5 g.

Elemanalizis a C15H14N2O2S képlet alapján:

számított: C:62,92; H:4,93; N:9,78%; mért: C: 63,20; H:5,05; N:9,99%.

24. példa

- (3 - Piridil) - 3 - (α.α,α trifluor - p - told) - 4 tiazolidinon, melynek olvadáspontja 148 °C, és amelyet '6 g 4-amino-benzotrifhioridbói, 15 g 3-piiidil-karboxrJdehidből és 13 g tiogiikolsavbó! nyerünk. Súly 8 g.

185 844

Elemanalizis a CjsHhFjI^OS képlet alapján;

számított; C; 55,55; H:3,42; N:8,64%;

mért: ’C: 55,15, H:3,41; N:8,85%.

25. példa

3-Hexil-2-(3-piridi[)M-ltazolidinon, melynek olvadáspontja 78 °C, és amelyet 12 g n-hexil-aminbó! és 11 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10 g tioglikolsavbói nyerünk. Súly 21 g.

Elemanalízis a C₂₄H₂₀N₂OS képlet alapján: számított: C:63,6O; H:7,63; N: 10,60%;

mért: 0:63,52; H:7,47; N: 10,59%.

26. példa

3-Cikl ohexil-5-metil-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 106 °C, és amelyet 10 g ciklohexilaminból, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10,6 g tiotejsavból nyerünk. Súly 13 g.

Elemanalizis a 0ι₅Η₂₀Ν₂Ο8 képlet alapján: számított: C:65,18; H:7,29; N: 10,14%;

mért: 0:65,40; H:7,00; N:10,00%.

27. példa

5-Metil-3-(4-tolil)-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 170 C, és amelyet 10,7 g p-toluidinből, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10,6 g tiotejsavbói nyerünk. Súly 18 g.

Elemanalízis a C₁₆H₁₆N₂0S képlet alapján:

számított: C:68,06; H:5,00; N:9,92%; mért: C: 68,32; H:5,29; N:9,86%.

28. példa

- (4 - Klór - benzil) - 5 - metil -2-(3- piridil) · 4 tiazolidinon, mely egy olaj, és amelyet 14g4-kl0r-benz.ilantinból, 10,7 g 3-píridil-karboxaldehidből és 10,6 g tiotejsavbói nyerünk. Súly 7,9 g.

Elemanalizis a Cn;H₁₅C!N₂ OS képlet alapján: számított: C:60,28; H:4,71; N:8,79%; mért: C: 60,42; H:4,61; N :8,59%.

29. példa

- (2 - Klór - fenil) - 5 - metil -2-(3- pindit) - 4 tiazolidinon, melynek olvadáspontja 104-105 °C, és amelyet 12,7 g 2-klcr-anilinböl, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10,6 g tiotejsavbói nyerünk. Súly 600 mg.

Elemanalízis a Ci₅H|₃C1N₂OS képlet alapján:

számított: C: 59,11; H:4,30; N:9,19%; mért: C: 59,32; H:4,54; N:8,95%.

30. példa

Metil - 3 - (1 - metil - hexil) -2-(3- piridil) - 4 tiazolidinon, mely cgv olaj, és amelyet 11,5 g 2-aminobeptánból, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10,6 g tiotejsavbói nyerünk. Súly 14 g.

ch₃ h

I !

NMR(CDC1₃)(6): 1,2 (m, -CH-); 4,0 (m, -C-);

I I (CH₃)₄CH₃ ch₃

H

5,6 (d, -C-N); 7,6 (m, / képlet);

I

Sx.

8,8 (m, a képlet).

Elemanalizis a Ci₆H₂₄N₂0S képlet alapján:

számított: C: 65,71; H:8,27; N:9,58%; mér;: 0:65,49; H:8,18; N:9,32%.

31. példa

-Hex il-5-meti 1-2-(3-pír i d il)-4-t isz-oli d in on, melynek olvadáspontja 67-68 C, és amelyet 10,1 g n-hexil-aminból 10,7 g 3-pjridil-karboxaldehidböl és 10,6 g tiotejsavbói nyerünk. Súly 5,7 g.

Ele nanalízis a Cj_s H₂₂N₂OS képlet alapján: számított: 0:64.71; H:7,97; N: 10,05%;

iné t: 0:64,61; H:7,77; N: 10,05%.

32. példa

- (2 - Fluor - feni!) - 5 - metil -2-(3- piridil) -4 tiazolidinon, melynek olvadáspontja 105 C, és amelyet 1 i g 2-fluor-anilinbfíI, 10,7 g 3-piridil-karboxaidehidbői és 10.6 g tiotejsavbói nyerünk. Súly 16 g.

Eh niaiialízis a C|_SHi₃FN₂OS képlet alapján: számított: 0:62,48; H:4,S4; N:9,72%; mért: 0:62,26; H:4,52; N:9,64%.

33. példa

- (4 - Fluor - feni!) - 5 - metil - 2 - (3 - piridil) - 4 ti:zolidinon, melynek olvadáspontja 148 °C, és amelyet

22,2 g 4-íluor-anilinből, 21,4 g 3-piridil-karboxaldeliidből és 24 g tiotejsavbói nyerünk. Súly 36 g.

Elemanalizis a C|₅H₁₃FN₂OS képlet alapján:

szíinított: C:62.48; H:4,54; N:9,72%;

mírt: 0:62,56; H:4,31; N:9,41%.

185 844

34. példa

3-(3-Nitto-fenil)-2-(3-pír!dil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 114—115 °C, és amelyet 13,8 g 3-nitroanilinből, 11 g 3-piridil-karboxaldehidböl és 9 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 1,5 g.

Elemanalízis a Ct4HnN,0,S képlet alapján: számított: C:55,81; H:3,65; N: 13,95%;

mért: C:55,74; H:3,69; N: 13,77%.

35. péida

3-(4-Fenoxi-fenil)-2-(3-piTidil)-4-tiazol)dinon, melynek olvadáspontja 168—170 C, és amelyet 26 g 4-fenoxi-anilinből, 15 g 3-piridíl-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 26 g.

Elemanaliz.is a C₂oH₁₆N₂0₂S képlet alapján: számított: C:68,94; H:4,63; N:8,04%;

mért: C:68,80; H:4,60; N:7,91%.

példa

- [1 - (cikiopentil - 2 - meti!) - etil] - 5 - metil - 2 (3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 102 °C, és amelyet 26 g [(a-metil-ciklopentil)-etil]-aminból, 22 g 3-piridil-karboxaldehidből és 25 g tiotejsavból nyerünk. Súly 2 g.

NMR (CDCl,) (fi): 1,2 (d, h képlet); 1,5 (d, i képlet); H

4,0 [m, S-C-C(O)];

CH,

H

5,6 (s, -C—N); 7,5 (m, f képlet);

S

8,8 (m, a képlet).

37. példa

- Metil - 3 - (a - metil - benzil) -2-(3- piridil) - 4 tiazolidjnon, melynek olvadáspontja 89 C, és amelyet 12 g a-metil-benzil-aminból, 10,7 g 3-piridi!-karboxaldehidből és 10,7 g tiotejsavból nyerünk. Súly 1,8 g.

Elemanalízis a C_l7Il|₈N₂0S képlet alapján: számított: C:68,43; H:6,08; N:9,39%;

mért; C:68,17; H:5,87; N:9,31%.

38. példa

3-Izopropi!-5-metil-2-(3-piridil)-4-tiazol!dinon, melynek olvadáspontja 110—111 °C, és amelyet 11,8 g izopropil-aniinból, 20,0 g 3-piridil-karboxaldehidből és 22,0 g tiotejsavból nyerünk. Súly 21 g.

Elemanalízis a C_í2H|_f,N₂OS képlet alapján:

számított: C:60,99; H:6,82; N: 11,85%; mért: C:60,76; H:6,54; N: 12,07%.

39. példa

3-(3,5-Xilil)-5-metil-2-(3-piridii)-4-tia7.olidmon, melynek olvadáspontja 140-142 °C, és amelyet 25 g 3,5-dimetil-anilinből, 22 g 3-piridil-karboxaldehidből és 12 g tiotejsavból nyerünk. Súly 12 g.

NMR (CDCl,) (δ): 1,7 (q, -CH,); 2,2 (s, -CH,);

Η H

I I

4,l(q,-C—); 6,1 (s,-C-N);

I I

CH, S^

6,8-8,4 (m, j képlet); 8,8 (m, a képlet).

Elemanalízis a Ci6H₁₈N₂OS képlet alapján:

számított: C:68,43; H:6,08; N:9,39%; mért: C:68,17; H:5,83; N:9,31%.

40. példa

2- (3-PiridIl)-3-(2-tiazolil)-4-tiazolidínon, melynek olvadáspontja 164-165 °C, és amelyet 14,0 g 2-aminotiazolból, 15,0 g 3-piridil-karboxaldehidből és 13,0 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 2,0 g.

Elemanalízis a CnH₉N,0S képlet alapján:

számított: C:50,17; H:3.44; N:15,96%; mért: C:50,37; H:3,51; N: 15,88%.

41. példa

3- (3,4-XiIii)-5-inetiI-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 189 °C, és amelyet 12,1 g 3,4-dimetilanilinből, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 12 g tiotejsavból nyerünk. Súly 16 g.

NMR (DMSO) (δ): 2,6 (d, -CH,); 2,1 (s, CH,); 4,2 Η H

I I (q, —C—); 6,6 (s, -C-N); 8,8 (m,

I I

CH, a képlet).

Elemanalizis a Cj,Η^Ν, OS képlet alapján:

számított: C:68,43; H:6,08; N:9,39%;

nért: C: 68,64; H:6,22; N :9,29%.

185 844

42. példa

7. példa

3-(2-(1- Metoxi - propil)] -2-(3- piridil) - 5 metil-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 111 — 112 C, és amelyet 8,9 g 2-amino-l-metoxi-propánból, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 15 g tiotejsavból nyerünk. Súly 6,9 g.

NMR (CDClj) (δ): 1,3 (q, -CH₃); 3,3 (s, -0CH₃); 3,8 Η H (m, S—C C(O)]; 5,8 (s, -C-N); 7,6

I I ch₃ s_x (m,/képlet); 8,8 (m, a képlet).

43. példa

3-lzopropil-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 119-120 °C, és amelyet 7 g izopropil-aminból, 15 g 3-piridil-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 12 g.

Elemanalízis a C11H14N2OS képlet alapján:

számított: C:59,43; H:6,3S; N: 12,60%; mért: C: 59,19; H:6,25; N: 12,32%.

44. példa

- (Ciklohexil - metil) - 5 - inctil -2-(3- piridil) - 4 tiazolidinon, melynek olvadáspontja 73-74 °C, és amelyet. 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből, 11,3 g (ciklohexil-metil)-aminból és 10,8 g tiotejsavból nyerünk. Súly 11 g.

Elemanalízis a Ci₆H₂₂N₂OS képlet alapján:

számított: C:66,I7; H:7,64; N:9,65%; mért: C:65,91; H:7,47; N:9,69%.

45. példa

3-Ciklooktil-5-metil-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 58-61 C, és amelyet 12,7 g ciklooktil-aminból, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és

10,6 g tiotejsavból nyerünk. Súly 11,2 g.

Elemanalízis a Ci₇Hj4N₂OS képlet alapján: számított: C:67,07; H:7,95; N:9,20%;

mért: C: 66,89; H:7,72; N:9,33%.

46. példa

5-Metil-3-fenil-2-(3-piridii)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 159-161 °C, és amelyet 18,6 g anilinből,

21,4 g 3-piridil-karboxaldehidből és 21,2 g tiotejsavból nyerünk. Súly 15 g.

5-Metil-3-(2-tolil)-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, mely egy olaj. és amelyet 21,4 g 2-toluidinből, 21,4 g 3-piridilkarboxaldehidből és 25 g tiotejsavból nyerünk. Súly 6 g.

NMR (CDC1₃) (δ): 1,6 (q. -CH₃); 2,1 (s, -CH₃); 2,3

H

I

I (s, k képlet); 4,1 (q, -C-); 5,8 (s,

I

H CH₃

I

I

-C-N); 7,1 (m, f képlet); 8,6 (m, a képlet).

Elemanalízis a C₁₆H_]6N₂OS képlet alapján:

szállított: C:67,58; H:5,67; N: 9,89%; mér·: C:Ó7,54, H:5,57: N: 10,02%.

48. példa

- Metil - 3 - [4 - (metil - tio) - fenil] · 2 - (3 - piridil) 4-ti:iZo!idinon, melynek olvadáspontja 147-148 °C, és amelyet 17,5 g4-(metiI-tio)-anilin-hidrok!oridból, 10,7g

3- piridil-karboxaldehidből és 12 g tiotejsavból nyerünk. Súly 23 g.

Elemanalízis a C₁₆HisN₂ OS képlet alapján:

számított: C:60,73; H:S,10; N:8,85%; méit: C:60,63; H:4,90; N:9,00%.

49. példa

- Metil -3-(2-(1- metoxi - propil)] -2-(3- piridil)4- t;azolÍdinon, melynek olvadáspontja 111-112 °C, és amelyet 8,9 g 2-amino-l-metoxi-propánból, 10,7 g 3pir dil-karboxaldchidből és 15 g tiotejsavból nyerünk. Súty 2,1 g.

NMR spektrummal identifikálva.

50. példa

3-(4-Nitro-fenii)-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon, melynek ohadáspontja 142-143 °C, és amelyet 13,8 g 4-nitroamlinből, 11 g 3-piridil-karboxaldchidbői és 9 g tioglikolsa'ból nyelünk. Súly 4 g.

Elemanalízis a Ci jH_{; 5} N₃O₃S képlet alapján:

szímitott: C:55,81; H:3,68; N: 13,95%; mért: C: 55,66; H.3,61; N: 13,62%.

Elemanalízis a C₁₅Hi4N₂OS képlet alapján: számított: C:66,64; H:5,22; N: 10,36%;

mért: C:66,59, H:5,O7; N: 10,59%.

185 844 .57. példa

2-(3-Piridi!)-3-(2-norbornil)-4-ííazolidinon, melynek olvadáspontja 143 °C, és amelyet 14 g norbornil-aminból, 15 g 3-piridil-karboxaldehidből és 13 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 7,5 g.

Elemanalízis a C|₄H,_aN_aS0 képlet alapján:

számított: C:65,66; H:6,61; N: 10,21%; mért: C:65,39; H:6,40; N: 10,05%.

52. példa

- (2,4 - Difluor - fenil) - 5 - metil -2-(3- piridil) - 4tiazolidinon, melynek olvadáspontja 102 °C, és amelyet 6 g 2,4-difluor-anilinből, 6 g 3-piridil-karboxaldehidből és 8 g tiotejsavbó! nyerünk. Súly 3,2 g.

Elemanalízis a C_!5Hi₂F₂N₂OS képlet alapján: számított: C:58,81; H:3,95; N:9,14%; inért: C: 58,69; H:3,94; N :8,84%.

53. példa

- (4 · Jód - fenil) - 5 - metil -2-(3- piridil) - 4 tiazoUdinon, melynek olvadáspontja 149-150 °C, és amelyet 21,9 g 4-jöd-anilinbö!, 11 g 3-piridil-karboxaldehidből és 12 g tiotejsavból nyerünk. Súly 12 g.

Elemanalízis a Ci₅ H,₃JN₂ OS képlet alapján:

számított· C:45,47; H:3,31; N:7,07%; mért: C:45,24; H:3,09; N:6,97%.

54. példa

- Metil -3-(4- metil - benzil) -2-(3- piridil) - 4 tiazoiidinon, melynek olvadáspontja 96 “C, és amelyet 12 g 4-metil-benzil-aminbóS, 10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből és 10,7 g tiotejsavból nyerünk. Súly 4,9 g. Elemanalízis a C^HigNjOS képlet alapján:

számított: C:68,43; H:6,08; N:9,39%: mért: C:6S,33; H: 5,79; N:9,217k

55. példa

- Metil -3-(4- metil - cikloliexi!) -2-(3- piridil) 4-iiazolidinon, melynek olvadáspontja 108-109 °C, és amelyet 11,5 g 4-metjl-ciklohexil-aiiiinbóI, 10,5 g 3piridil-karboxaldchídből és 11 g tiotejsavból nyerünk. Súly 500 mg.

Elemanalízis a C,₆H₂₂N₂0S képlet alapján: számított: C:66,17; H:7,64; N:9,65%;

mért: C: 66,45; H:7,82; N:9,78%.

56. példa

- (2,4 - Diklór - benzil) -2-(3- piridil) - 5 metil 4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 125-126°C, és amelyet 17,6 g 2,4-diklór-benzil-anúnból, 10,7 g 3piridil-karboxaldehidből és 12 g tiotejsavból nyerünk. Súly 15 g.

Elemanalízis a Ci^H^CLNO-S képlet alapján: számított: C:54,40; H:3,99; N:7,93%; mért: C:54,38; H:3,71, N:8,08%.

5példa

- (2 - metoxi - benzil) - 5 - metil -2-(3- piridil) - 4 tiazoiidinon, mely egy olaj, és amelyet 13,7 g 2-metoxibenzil-aminból, 10,5 g 3-piridil-karboxaldehidből és

10,7 g tiotejsavból nyerünk. Súly 2 g.

NMR(CDC1₃)(S): 1,7 (q, -CH₃); 3,7 (s, -OCH₃); H

4,1 (s, --C-); 4,5 (q, -CH_a-);

ch₃

H

I

5,5 (s. -C-N); 7,3 (m, l képlet);

8,8 (m,2 képlet).

Elemanalízis a CnH_ieN₂O₂S képlet alapján:

számított: C:64,94; H:5,77; N:8,91%; mért: C:64,71; H:5,53; N:8,97%.

58. példa

- (2 - Furíuril) - 5 - metil -2-(3- piridil) - 4 - tiazolidinon, melynek olvadáspontja 74 °C, és amelyet 19,4 g furfuril-aminból, 22 g 3-piridil-ka)boxaldehidből és 25 g tiotejsavból nyerünk. Súly 6 g.

Elemanalízis a Ci4Hi₄N₂O₂S képiét alapján: számítolt: C:61,29; H:5,14; N:10,21%;

mért: C: 60,91; H:5,30: N: 10,43%.

9. példa

- Metil -2-(3- piridil) - 3 - [(tetrahidro - 2 - ftiranil)metil]-4-tiazolidinon. melynek olvadáspontja 86-87 C, és amelyet 10,6 g 3-piridil-karboxaldebidből, 10,1 g tetrahidro-2-(furanil-metil)-aminból és 10,7 g tiotejsavból nyerünk. Súly 5,5 g.

Elemanalízis a Ci₄H₁₃N₂O₂S képlet alapján:

számított: C:60,4I; H:6.52; N: 10.06%;

mért: C:60,15; H:6,36; N: 10,20%.

185 844

60. példa

- [2 - (Dimetil - amino) - etil] - 5 - metil -2-(3piridil)-4-tiazolidinon, mely egy szilárd anyag, és amelyet

10,7 g 3-piridil-karboxaldehidből, 8,8 g 2-(dimetilammo)-etil-aminból és 12 g tioglikolsavból nyerünk. Súly 12 g.

NMR (CDCI₃) (δ): 1,6 (d, -CH₃);'2,1 [s, -N(CH₃)₂];

2,6 (m, -CHj-); 3,9 (m, -CH₂-); H

I

5,9 (s. -C-N); 7,6 (q, f képlet);

I

Sx

8,8 (m, a képlet).

Elemanalízis a Ci₃H₁₉N₃OS képlet alapján: számított: C:58,87; H:7,17; N: 15,85%;

mért: C:58,57; H:6,99; N:l5,53%.

61. példa

- (2,4 - Dimetil - fenil) - 5 - metil -2-(3- piridil) 4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 121 123 °C, cs amelyet 25 g 2,4-diinetil-anilinbői, 22 g 3-piridil-karboxaldehidből és 24 g tioiejsavból nyerünk. Súly 14 g.

NMR (CDC1₃) (δ): 1,7 (d, -CH₃); 2,2 (d, -CH₃);

Η H i I

4,2 (q, -C—); 5,9 (s, -C-N); 7,0 ch₃ s._x (m,/képlet); 8,8 (m, a képlet).

62. példa

- (2 · (Trifluor - metil - fenil) - 5 - metil -2-(3piri(ül)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 87 °C, és amelyet 24 g 2-(trifluor-metiI)-aniljnből, 16 g 3-piridilkarboxaldehidböl és 18 g tiotejsavból nyerünk. Súly 4,0 g.

Elemanalízis a Ci₆H_]3N₂E₃SO képlet alapján:

számított: C:53,93; H:4,24; N:7,86%; mért: C: 53,64; H:4,22; N:8,02%.

Η H

I I

NMR (CDC1₃) (δ): 1,8 [d, -S-C-C(O)]; 4,3 (m, -C-);

I I

CH₃ ch₃

H

I

6,0 (s, -C-N); 6,8-8,0 (in, m képSx let,/képlet); 8,8 (m, a képlet).

63. példa

- (4 - Bróm - 3 - metil - fenti) - 5 - metil -2-(3piridil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 127— 129 °C,és amelyet 11,2 g 4-bróm-3-metil-ani)inböl, 6,4 g 3-pi idil-karboxaldehidböl és 6,7 g tiotejsavból nyerünk. Súly 12,2 g.

Elemanalizis a Ci_sH,4BrN₂0S képlet alapján: számított: C:51,44; H:4,03; N:8,00%; mér·: C:51,64; H:4,22; N:7,82%.

64. példa

3-(4-Klór-fenil)-5,5-dimetil-2-(3-piridil)4-tiazolidínon

- 70 °C-ra leiiíilölt 150 ml vízmentes telrabidrofuránhoz, vízmentes nitrogenatmoszférában, n-butil-litium hexános oldatából 25 ml-t egy részletben hozzáadunk. Az elegyet újból -70 ’C-ra lehűtjük, és 15 g 3-(4-klórfenil)-5-metil-2-(3-piridil)-4-tiazolidinonnak (az 1. példában leírt eljárással előállított) 100 ml vízmentes tetrahidrofuránnal készített oldatát cseppenként kevertetés közben hozzáadjuk. Körülbelül fél óra múlva a reakcióelegyhez, a kevertetést folytatva, hozzácsepegtetünk 14 g metil-jodidot, egy éjszakán át kevertetjük, majd fokozatosan szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni.

A reakcióelegy' feldolgozása úgy történik, hogy vizet adunk hozzá, éterrel extraháljuk, az éteres fázist vízmentes magnézium-szulfát felett szárítjuk, a szárítószert kiszűrjük, és a szürletet vákuumban bekoncentráljuk. A visszamaradó olajat petroléter (forráspont 60-70 C) és etil-éter elegyből kikristályosítjuk. Az ily módon nyert termék a 3-(4-klór-feni!).5,5-dimctil-2-(3-piridil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 140-141 C és súlyr 4,8 g.

H

I

NMR (CDCIJDMSO) (δ): 1,7 (s, -CH₃);6,3 (s, -C-N);

7,2 (s, n képlet); 7,7 (d, o képlet); 8,8 (m, a képlet).

Elemanalizis a C₁₆Hi₅ClN₂0S képlet alapján:

szánított: C:60.28; H:4.74; N:8,79%; méri: C:60,07; H:4,67; N:8,52%.

II

A 64. példa szcjinti általános eljárással az alábbi vegyületek is előállíthatók. A példákban ismertetjük az igy előállított vegyületeket, az. eljárás során Felhasznált főbb kiindulási anyagokat cs ezek súlyát.

65. példa

- Butil -3-(4- klór - fenil) - 5 - metil -2-(3piridil)4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 76-77 C, és amelyet 15 g 3-(4-klór-fenil)-5-met!Í-2-(3-piridi!)-4tiazolidinonból, az n-butil-lítiunmak 25 ml hexánas oldatából és 9 g n-butil-jodjdból nyerünk. Súly 2 g. Elemanalízis a Ci₉H_2íC1N₂0S képlet alapján: számított: C:63,23; H:5,87; N:7,76%;

mért: C: 63,03; H:5,66; N:8,03%.

66. példa

- (4 - Klór - fenil) - 5 - metil - 5 - propil -2-(3piridil)-4-tiazoiidinon, melynek olvadáspontja 81 -83 C, és amelyet 15,2 g 3-(4-klór-feníl)-5-metil-2-(3-piridil)4-tiazolidinből (az 1. példa szerinti eljárással előállítva),

8.5 g n-propil-jodidbó! és az n-butil-lítium hexános oldatának 23 ml-éből nyerünk. Súly 1,6 g.

Elemanalíz.is a C.₈H,₉C1N₂OS képlet alapján: számított: C:62,33; H:5,52; N:8,08%; mért.· C:62,55; H:5,28; N:8,13%.

7. példa

- (4 - Klór - fenil) - 5 · hexil - 5 - metil - 2 · (3 pir!dil)-4-tiazolidinon, melynek olvadáspontja 82-83 C, és amelyet 15,2 g 3-(4-klór-fenii)-5-meti!-2-(3-piridi])-4íiazoiidinbűl (az 1. példa szerinti eljárással előállítva),

10.5 g n-hexil-jodidból és az n-butil-lítium hexános oldatának 23 ml-éből nyerünk. Súly 1,5 g.

Elemanalizis a C₂]H₂₅C1N₂ OS képlet alapján:

számított: C: 64,85; H:6,48; N:7,2ü%; mért: C:64,59; H:6,23; 19:7,19%.

68. példa

- Butit -3-(4- klór - fenil) -2-(3- piridil) - 4 tiazolidsnon, melynek olvadáspontja 93-94 °C, és amelyet 13 g 3-(4-kiór-fenii)-2-(3-piridil)-4-tiazolidinből

9,2 g n-butil-jodidbó! és az n-butil-litiuni hexános oldatához 25 ml-éből nyerünk. Súly 700 mg.

Elemanalízis a CisH₁₉C1N₂OS képlet alapián:

számított: C:62,33; H:5,52; N:8.08%; mért: C:62,ll; H:5,28; N:8,08%.

69. példa

3-(2-Metoxi-fenii)-2-(3-piridil)-4-tiazolidinon

A vegyületet két műveletből álló eljárással állítjuk elő.

művelet g o-anizidin, 15 g 3-piridil karboxaldehid és 13 g üűglikolsav toluollal készített elegyet visszafolyató hűtőg vei ellátott edényben néhány órán át forraljuk. A reakcióelegy lehűlése után a kicsapódott anyagot szűrőn összegyűjtjük. Ily módon termékként 20 g ([(o-metoxirni!ino)-(3-piridi!j-metíl]-tio>-ecetsavat. nyerünk (NMRés urfravörös spektrummal identifikálva), amelynek olvaiáspontja 118-120 °C.

2. művelet

5 g <[(o-metoxi-anilino)-(3-piridil)-meti]J-tio)-ecetsav,

3,4 g Ν,Ν’-diciklohexil-karbodnmid és 300 ml toluol elegyét visszafolyató hűtővel ellátott edényben néhány órán át forraljuk, majd a toluolt vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó anyagot sziiikagélitohiol oszlo2o non kromatografáljuk,és acetonjtoluol eleggyel eluáljuk. A kívánt frakciót bekoncentráljuk, a maradékot éter) pentán elegyből átkristályosítjuk, és ily módon termékként a 3-(2-metoxi-fenil)-2-(3-piridil)-4-tiazöiidmoiit nyerjük, melynek olvadáspontja 104-105 “C. Súly 1,5 g.

flemanalfeis a C₁₅H₁₄N₂O₂S képlet alapján: számított: C:61,29; H:5,14, N: 10,21%;

mért: C:61,47; H:4,86; N: 9,97%.

70. példa

3-(4-Klór-fenil)-2-(3-piridiÍ)-4-tiazolidinon-hidroklorid

1,5 g (19. példa szerinti) 3-(4-klár-fenil)-2-(3-piridil)4 tiazolídinont feloldunk etil-éterben, lehűtjük és vízmentes hidrogén-kloriddal telítjük. A kivált szilárd anyagot kiszűrjük, mely a 3-(4-k!ór-fenil)-2-(3-piridtl)-4tíizolidinon-hidroklorid.

71. példa

3-(4-Klór-fenil)-5-(metil-tio)-2-(3-pir;dil)45 4-tiazo!idinon és

72. példa

3-(4-Klór-fenil)-5,5-bisz(metil tio)-2-(3-piridil)4-tiazolidinon

10,1 g diizoproptí-ainin és 500 ml tetrahidrofurán elegyét nitrogén atmoszférában körülbelül 0 C-ra le55 hütjük. Az elegyhez kevertetés közben n-butil-lítiumnak 45 ml hexános oldatát cseppenként hozzáadjuk, majd a kevertetést még 30 percig folytatjuk. Ezután az elegye! -70 °C-ra lehűtjük és 14,5 g 3-(4-kJőr-fenil)-2-(3-piridil)4 tiazolidinonnak 100 ml tetrahidrofuránnal készített 50 oldatát cseppenként hozzáadjuk. 30 perccel az oldat hozzáadása után 9,4 g dimetil-diszulfidot adunk hozzá, egy éjszakán át kevertetjük, miután fokozatosan sz.obali imérsékletre hagyjuk felmelegedni. A reakciókeverék feldolgozása úgy történik, hogy szobahőmérsékleten 65 vizet csepegtetünk hozzá, majd a szerves fázist metilén12

185 844 kloriddal extraliáljuk. A metilén-kioridos fázist híg vizes sósavval mossuk, ezután a metilén-kioridos fázist elkülönítjük, és vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk. A szárítószert kiszűrjük, a szürletet vákuumban bekoncentráljuk, majd a visszamaradó olajat toiuolban feloldjuk, és szilikagélen kromatografáljuk. Az elúciót toluol: 10% aceton-eleggyel végezzük. Szeparálás és a frakció bekoncentrálása után termékként 1 g 3-(4-klór-fenil)-5(metiI-tio)-2-(3-piridil)4-tiazolidinoiit nyerünk, melynek olvadáspontja 104-106 °C.

Elemanalízis a CuHíjCINiOSj képlet alapján: számított: C:53,48; H:3,89; N:8,32%; mért: C:53,40; H:3,91; N:8,20%.

Hasonló módon egy másik terméket is izolálhatunk, mégpedig 400 mg 3-(4-klór-fenil)-5,5-bisz(metíI-tio)-2(3-piridil)4-tiazolidinont, melynek olvadáspontja 133— 135 °C.

Elemanalízis a CuHuCINjOSj képlet alapján: számított: C:50,l8; H:3,95; N:7.32%; mért: C:50,09; H:3,91; N:7,08%.

Vízi növények növekedésének szabályozása (fejlődésének gátlása) a gyakorlatban úgy történik, hogy valamely (VI) általános képletü aktív vegyületet hozzáadjuk ahhoz a vízhez, amely a víz alatti, vagy a vízfelszínen úszó gyomnövényeket tartalmazza. A vegyületek porkészítményként adagolhatok, ha ezeket előzőleg valamely porított szilárd hordozóval összekeverjük, így például bentonittal, Fuller-földdel, kovafölddel, vagy különböző ásványi szilikátokkal, például csillámmal, talkum· mai. pirofillittcl és agyagokkal. A szóban forgó vcgyülcteket felületaktív diszpergálószerekkel is elegyíthetjük, egy koncentrátumot képezve, miáltal elősegítjük a vízben történő diszpergálódást, és javítjuk a nedvesítőképességet, ha a készítményt porlasztva alkalmazzuk. Ha kívánatos, a vegyületeket elegyíthetjük egy por alakú szilárd hordozóval és egy felületaktív diszpergá'ószerrel, ily módon egy nedvesíthető port nyerünk, melyet közvetlenül, vagy vízzel összerázva vizes diszperzióként alkalmazhatunk. Ha a vegyületeket feloldjuk egy olajban, például egy szénhidrogén- vagy klórozott szénhidrogén-olajban, és ezt az olajos oldatot egy felületaktív diszpergálószer segítségével vízben diszpergáljuk, akkor egy porlasztható vizes diszperziót nyerünk. Felületaktív diszpergálószerek lehetnek anionos, nem-ionos vagy kationos felületaktív anyagok. Ilyen felületaktív szerek jól ismertek, és felsorolásuk Hoffmann és munkatársai 2 614 916 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásának 2-4 oszlopában, részletesen a példákban található. A (VI) általános képletü vegyületek aeroszolos eljárással is felhasználhatók. Az aeroszolos kezeléshez szükséges oldatot úgy állítjuk elő, hogy a vegyületet közvetlenül az aeroszol-hordozóban feloldjuk, mely nyomás alatt egy folyadék, de szobahőmérsékleten (például 20 °C-on) és atmoszferikus nyomáson egy gáz; vagy az aeroszolos oldatot ügy is előállíthatjuk, hogy először a vegyületet egy kevéssé illékony oldószerben feloldjuk, majd ezt az oldatot az erősen illékony folyékony aeroszol-hordozóval elegyítjük.

A víz alatti és a víz felszínén úszó gyomnövényeket tartalmazó vízhez valamely (VI) általános képletü vegyület , növekedést szabályozó és nem-gyomirtó hatású mennyiségét hozzáadjuk úgy, hogy a hatóanyag koncentrációja körülbelül 0,25-10 ppm legyen.

Bármely specifikus vízi gyomnövény fejlődésének gátlására alkalmas vegyület (hatóanyag) optimális koncentrációja függ a hőmérséklettől, a speciesztől, melynek fejlődését szabályozni kívánjuk, és a víztömeg fajtájától, melyet az anyaggal kezelünk. Magasabb víz-hömérsékletnél általában a vegyületet kisebb koncentrációban alkalmazzuk, mint alacsonyabb hőmérsékleten.

Ha a kezelés célja valamely folyóvízben levő növényi flóra fejlődésének szabályozása, akkor egy speciális számltáísal kell figyelembe venni azt a tényt, hogy a szóban forgó vegyület keresztülhalad a terület felett, amelyet keze’ni kívánunk, és azt, hogy a vegyület koncentrációja az érintkezési periódus alatt függ a vízáramlás mértékétől, a kemikália hozzáadásának mértékétől és a szer hozzáadásának időtartamától.

Az üj vízi növények növekedését szabályozó eljárást és a vegyületeket az alábbi példákban ismertetjük.

J. vizsgálat

I aboratóriumban a következő módszert alkalmaztuk a szóban forgó vegyületeknek a vízi növények növekedését szabályozó tulajdonságainak értékelésére, ha ezeket 10 rpm koncentrációban, valamely jellegzetes víz alatt élő gyomnövény fejlődésének gátlására használtuk.

Ennél a tesztnél felhasznált (VI) általános képletü vegyületeket a következő módon formáltuk. Egy 12 mles kis üvegbe tettünk 20 mg vizsgálandó vegyületet, majd hozzáadtunk 1 ml acetont és 9 ml vizes 0,1 %-os poli(oxietil.'ii)-szorbitán-rnortooleátot (Tween 80). Azért, hogy a 19 ppm teszt koncentrációt elérjük, ebből a törzsoldatböl 4,00 ml-t hozzáadtunk egy plasztik konténerben lévő 785 ml vízhez. A felhasznált virágcserép alakú plasztik konténerek alsó átmérője 9 cm, felső átmérője

11,5 cm és magassága 13,5 cm.

A tesztnél Florida elodea, Hydrilla verticillata (L. F.), (a továbbiakban mint hydrilla szerepel) 10 cm hosszú, elágazás nélküli csúcs-részeit használtuk. A konténerek mi idegyikébe, melyek 785 ml vizet tartalmaztak, 3 ilyen levágott darabot helyeztünk, és a vízhez már előzőleg hozzáadtuk a formált tesztvegyületet 3 ml Hoagland tápoldattal együtt. A kontrollként alkalmazott konténerek mindegyikének vizébe három 10 cm-es levágott hydrilla da-abol helyeztünk, és a vízhez itt is hozzáadtuk azt az oldószer mennyiséget, amelyet a teszt vegyületek formálásához felhasználtunk.

2-3 hét múlva a növények teljes hosszát megmértük. A teljes hosszúság értékek összegét elosztottuk a példányok számával, így az átlagos teljes hosszértéket, majd ebből 10 cm-t levonva a növény fejlődésében tapasztalt át’agos növekedési értéket nyertük. Ezt a különbséget elosztottuk a kontroll oldószerben lévő növények hoszsziban tapasztalt átlagos növekedési értékkel (SC), megszoroztuk százzal, miáltal a gátlás %-os értékét kaptuk.

A példányok teljes hosszértékének összege

A példányok száma

- átlagos hosszérték

Átlagos hossz - 10 cm - átlagos növekedés

185 844 __átlagos növekedés \ átlagos növekedés SC/

100 = gátlás (%) (Az I. táblázat folytatása)

A kísérletnél alkalmazott vegyületeket az előzőekben leírt előállítási eljárások számával jelöltük.

Az I. táblázatban felsorolt vegyületeket 10 ppm koncentrációban alkalmaztuk, és az eredményeket a 3 hét végén tapasztalt mérési eredményekből számítottuk ki. A táblázat első oszlopában a teszt vegyületeket, a második oszlopban a hydrilla növekedésében elért gátlás %-os értékét összegeztük.

Vegyület

Növekedés gátlásának megközelítő értéke (%)

I. táblázat

Vegyület	Növekedés gátlásának megközelítő értéke (%)
1.	91
2.	78
3.	82
4.	93
5.	97
6.	76
7.	71
8.	99
9.	73
10.	82
11.	75
12.	64 .
13.	66
14.	74
15.	57
16.	72
17.	58
18.	88
20.	93
21.	91
22.	85
23.	69
24.	88
25.	100
26.	90
27.	93
28.	97
29.	81
30.	95
31.	93
32.	55
33.	77
35.	49
36.	96
37.	91
38.	86
39.	77
40.	80

41.	79
42.	6!
43.	53
44.	95
45.	94
46.	81
47.	86
48.	78
49.	60
51.	64
52.	87
53.	93
54. ,	95
55.	97
56.	96
57.	87
58.	91
59.	71
63.	84
64.	96
65.	99
66.	98
67.	95
68.	95
69.	69
70.	94
72.	89
73.	62

40________________

2. vizsgálat

Az 1. művelet szerinti általános eljárást a Hydrilla verticillala (L. F.) ellen megismételtük néhány ugyanolyan (VI) általános képletű vegyülettel, de ezeknél a teszteknél az alkalmazott hatóanyagok koncentrációja 1,0,5 és 0,25 ppm volt.

“θ A teszi vegyületeket a következő módon formáltuk: egy 12 ml-es kis üvegben 20 mg vizsgálandó vegyületet mártunk, majd ehhez 1 ml acetont és 9 ml vizes 0,1 %-os poli(o?íi-etilén)-szorbitán-monooleátot adtunk. Ezt A törzsoldatként jelöltük.

Az 1 ppm teszt koncentrációt a következő módon állítottuk elő: 4 ml A törzsoldatot 36 ml vizes 0,3 %-os pcli(oxi-etilén)-szorbitán-monooleáttal felhígítottunk, és ez volt a B törzsoldat. 4 ml B törzsoldatot plasztik teszt konténerben lévő 785 ml vízhez hozzáadva nyertük a teszt vegyület 1 ppm koncentrációjú oldatát. A teszt konténer ugyanolyan volt, mint amilyent az 1. műveletnél alkalmaztunk.

A teszt vegyület 0,5 ppm koncentrációjú oldatát a következő módon nyertük: 20 mi B törzsoldatot 20 ml vizes 0,1 %-os poli(öxí-etíÍén) szorbitán-monooleáttaI

185 844 felhígítottuk, és ezt neveztük C törzsoídatnak. 4 ml C törzsoldatot plasztik teszt konténerben lévő 785 ml vízhez hozzáadva kaptuk a teszt vegyület 0,5 ppm koncentrációjú oldatát.

A 0,25 ppm koncentrációjú teszt oldatot, a következő módon állítottuk elő: 20 ml C törzsoldatot 20 ml vizes 0,1 %-os poli(oxi-etilén)-szorbitán-monooleáttal felhígítottuk, és ezt D törzsoídatnak neveztük. 4 ml D törzsoldatot plasztik teszt konténerben lévő 785 ml vízhez hozzáadva nyertük a teszt vegyület 0,25 ppm koncentrációjú oldatát.

Három héttel a teszt vegyületek alkalmazása után minden növény teljes hosszát megmértük, ahogyan ezt az 1. műveletnél leírtuk, és a növekedésben tapasztalt gátlás %-os értékét az 1. műveletnél leírt képlet szerint kiszámítottuk. Az eredményeket a il. táblázatban öszszegeztük, mely táblázatban az alkalmazott vegyületeket az előzőekben leírt előállítási eljárások számával jelöltük.

II. táblázat

A jelzett teszt koncentrációknál a növekedés gátlásának megközelítő értéke (%) ppm 0,5 ppm 0,25 ppm

1.	63	74	73
2.	64	67	65
3.	72	55	56
5.	83	75	54
6.	50	29	37
8.	71	40	34
18.	67	62	61
20.	63	48	45
21.	61	58	62
26	67	45	50
28.	66	60	52
30.	52	12	32
32.	’ 73	68	64
33.	63	63	62
63.	46	36	33
66.	61	51	57
67.	64	39	65

A találmány szerinti eljárással előállítható (IV) általános képietű vegyületeket gombaölő készítmények hatóanyagaként felhasználhatjuk. A hatóanyag hatásos mennyisége függ a gombás fertőzés mértékétől és más faktoroktól is, mint például a környezettől, amelyben a kezelést végezzük.

A szóban forgó készítmények a gomba-elleni aktivitással rendelkező vegyületen kívül tartalmaznak még egy vagy több adalékanyagot, melyek lehetnek például víz, polihidroxi-vegyületek, kőolaj desztillátumok, és más diszperziós közegek, felületaktív diszpergálószerek, emulgeáló szerek és finom eloszlású inért szilárd anyagok. A hatóanyag koncentrációja ezekben a készítményekben erősen függ attól, hogy a készítményt közvetlenül fel akarjuk-e használni a növények kezelésére, vagy csak a későbbiekben, mikor a kezelés előtt ezt még fel kell hígítani egy inért hordozóanyaggal, például vízzel.

legalkalmasabb, ha a készítményeket folyékony vagy szilárd koncentrátumként formáljuk, mely készítmények a felhasználás előtt a kívánt mértékben felhígíthatok.

Áz emulgeálható folyadék koneentrátumok körülbelül 1-10 súly% mennyiségű hatóanyagot és egy emulgeálószernek egy megfelelő, vízzel nem elegyedő szerves folyadékkal készített elegyét tartalmazzák. Ezek a koncentrátornak vízzel tovább hígítva olaj-vízben formájú poriasz: ható emulziókat képeznek. így a porlasztható készítmények tartalmaznak aktív toxikus anyagot, vízzel nem elegyedő oldószert, enrulgeálószert és vizet. A megfelelő emulgeálószcrek nem ionos vagy¹ ionos típusú szerek, vagy ezek keverékei, és magukba foglalnak alkiián-oxidoknak fenolokkal és szerves savakkal alkotott kondenzációs termékeit, szorbitán észterek poli(oxietilén)-származékait, komplex éter-alkoholokat, arilalkil-szulfonát típusú ionos vegyületeket és hasonlókat. AlkHmas, vízzel nem elegyedő szerves folyadékok például aromás szénhidrogének, alifás szénhidrogének, cikloalifás szénhidrogének és ezek elegyei, mint például a kőolaj desztillátumok.

Szilárd koncentrátum keverékek körülbelül 10— 50 >úly% mennyiségű hatóanyagot és egy finom eloszlású szilárd hordozó összekeverésével állíthatók elő, mely szilárd hordozó lehet például beníonit, Fuller-föld, kovaföld, hidratált sz.ilícium-dioxid.kovasav, csillám, talkum, agyag és hasonlók. Az ilyen típusú koncentrútumokat formálhatjuk úgy, ha kívánatos, hogy közvetlenül mint kiszórásra alkalmas készítmények felhasználhatók legyenek vagy úgy,hogy egy inért szilárd hordozóval, amikor szükséges, felhígítjuk, és ily módon olyan kiszórható port nyerünk, mely 0,05-1 sú!y% hatóanyagot tartalmaz Egy másik változatnál a felületaktív anyagokat, melyek diszpergáló és/vagy iicdvcsítőszerck, a hatóanyagot és a szilárd hordozóval elegyítjük, és ily módon egy körülbelül 10-25 sűly% hatóanyagot tartalmazó nedvesíthető por koncentrátumot kapunk, melyből később, vízben vagy más hidroxilált hordozóban való diszpergálátsal, porlasztható készítményt állítunk elő. Megfelelő felületaktív anyag lehet valamely kondenzált aril-szulfonsav. és ezek nátriumsói, nátrium-lignoszulfonát, szulfonát- >xid kondenzátum elegyek, alkil-aril-poli(éter-a!kohol(ik). szulfonát/nem ionos elegyek, anionos nedvesítő szer 4; és hasonlók.

Λ gomba-elleni készítményt a fertőzött, vagy a fertőzésié érzékeny növényi felületekre felvihetjúk bármely alkalmas módon, például porlasztással, porszórással, átitat íssa! vagy öntözéssel. A porlasztásos eljárás jóval előnyt sebb a többinél, különösen, ha sok növényt kell kezelni, mert gyors módszer és a kezelés egyöntetűsége ígér. valószínű. A porlasztásos módszernél általában a fertőzött, vagy a fertőzésre érzékeny felületeket a folyadék diszperzióval teljesen megnedvesítjük. Jó eredmény érh.-tő el akár a szilárd koneentrátumok emulzióit, akár vizes diszperzióit alkalmazzuk.

Ha a gomba, melynek fejlődését gátolni kívánjuk, a földben van, akkor a gomba-elleni szerrel közvetlenül a talajt kezeljük, vagy felhígíthatjuk különböző inért szilárd vagy folyékony hígítókkal, mint a fentiekben leírtok, és így' kezeljük a goinba által fertőzött területeket. A talaj kezelésére alkalmas módszer például az, hogy a talaj felületét a hatóanyag egy' folyékony diszperziójával vág/ emulziójával bepermetezzük. Az alkalmazott készít5

185 844 ményt vagy a talaj felületén hagyjuk, és az ott egy bevonatot képez, vagy belekeverjük a talajba buronálással, kapálással, vagy más, a szakemberek által jól ismert módszerrel. Egy- másik eljárás szerint a hatóanyagot tartalmazó folyékony diszperzióval vagy emulzióval a talajt 5 átitatjuk. A talajban élő gombák fejlődésének gátlására a melegházakban körülbelül 5—20 ppm hatóanyagtartalmú készítményt, használunk. Ha a szóbanforgc vegyület savaddíciós sójával végezzük a kezelést, akkor az alkalmazott mennyiség természetesen függ a tényle- jq gesen jelenlévő bázis mennyiségétől. A szóbanforgó vegyüictek sóit főleg azért alkalmazzuk, mert ezek könynyen kezelhetők és formálhatók.

A (IV) általános képletü gombaölő aktivitású vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítményeket fel- 15 használhatjuk még az ültetés előtt a magok csávázására is. Ha a gombaölő aktivitású vegyületet magok csávázására használjuk, akkor olyan készítményeket kell előállítanunk, melyek a gombaölő aktivitású vegyületet más hordozóanyagokkal, mint például etil-alkohol jaceton, 20 poli(oxi-etilén)-szorbitán-monooleát és hasonlókkal együtt tartalmazzák. Ezekkel a magok csávázására alkalmas (IV) általános képletü vegyületekkel kielégítő eredmény érhető el, ha a gombaölő aktivitású vegyületet a készítmény körülbelül 50 -400 ppm koncentrációban 25 tartalmazza. A kezelésnél a magokat legalább 4 órán át áztatjuk a készítményben, majd a magokat elkülönítjük és elültetjük.

Λ (IV) általános képletü vegyületeknek és ezek savaddíciós sóinak növényi gombaölő szerként történő fel- 30 használását a következő eljárás szemlélteti.

3. vizsgálat

A (IV) általános képletü vegyületek közül néhány vegyület hatásosságát az Erysiphe cichoracearum, az uborka lisztharmat kórokozója ellen, a talaj átitatására alkalmas készítményként formulázva, melegház! körülmények között a következő módon végzett vizsgálattal 40 értékeltük.

A gombaölő hatású készítményt úgy állítottuk elő, hogy a (IV) általános képletü vegyületet poli(oxi-etilén)szorbiián-monolaurát (Tween 20) tartalmú etil-alkohol: :aceton 1:1 arányú elegyben feloldottuk, majd deioni- 45 záit vízzel felhígítottuk úgy, hogy a végső koncentráció érték 1 % oldószer és 0,1 % felületaktív anyag legyen. Először a legnagyobb koncentráció értékű készítményt állítottuk elő, amely a legnagyobb mennyiségű hatóanyagot tartalmazta. A többi készítményt, melyek a 50 hatóanyag kisebb mennyiségeit tartalmazták, ebből a legnagyobb koncentrációjú készítményből hígítási sor készítésével nyertük. Kontrollként oldószert—felületaktív anyagot tartalmazó készítményt használtunk.

uborkamagot (Cucumic sativus L., ,.Green Prolific” 55 fajtájú) 25,8 cm^!-es plasztik edényben lévő talajba ültettünk, és befedtük homokkal. Miután a magok kihajtottak, a növényeket megritkítottuk úgy', hogy minden edényben 2 növény legyen. A magok ültetése utáni 15. napon minden egyes teszt vegyületnek 50-50 ml-nyi, kü- SO lönböző koncentrációjú készítményeivel egy-egy edényben lévő talajt átitattunk. Ezután a növényeket tartalmazó edényeket melegházba helyeztük, és a növények leveleit fertőzött uborka növényekről· származó konidiumokkal inokuláltuk. Az ültetés utáni 23. napon meg- 6E v zsgáltuk az uborka liszthannat elterjedését a növényeken. Az eredményeket a 111. táblázatban összegeztük, melyeknél a 0 % azt jelenti, hogy ott nem tapasztaltuk

liszlharmat elterjedését (fertőzést). Az 1. oszlopban vegyületeket az előzőekben leírt előállítási eljárások .lámával jelöltük. Ul. táblázat
Vegyület	Alkalmazott mennyiség (PPm)	Uborkán a lisztharmat fertőzés elterjedése (%)
1.	1	40
	5	5
	20	0
	25	0
	100	0
2.	5	0
	20	-0
	100	0
3.	1	40
	5	0
	10	0
	20	0
7.	5	70
	20	55
	100	0
9.	5	15
	20	15
	100	0
	200	0
10.	10	60
	20	50
	40	0
	80	0
11.	5	0
	20	0
	100	0
	200	0
13.	5	60
	20	25
	100	0
	200	0
20.	20	10
	100	0
21.	1	5
	5	0
	10	0
22.	20	60
	100	0

185 844 (A III. táblázat folytatása)

IV. táblázat

Vegyület	Alkalmazott mennyiség (ppm)	Uborkán a lisztharmat fertőzés elterjedése (%)
23.	20	65
	100	0
24.	20	50
	100	0
34.	5	80
	20	70
	100	0
	200	0
50.	5	80
	20	20
	100	0
	200	0
71.	5	45
	20	0
	100	0
72.	20	0
	200	0
Kontroll	0	70-95

4. vizsgálat

A teszttel gombaölő szerként alkalmazott néhány (IV) általános képletű vegyületnek Erysiphe graminis triciti, a búza lisztharmat kórokozója elleni hatásosságát állapítottuk meg az alábbi eljárás szerint, melegházi körülmények között.

A gombaölő készítményt a 3. vizsgálatnál leírt módon állítottuk elő.

30—40 búzamagot (Monon fajtájú) 25,8 cmⁱ-es plasztik edényben lévő talajba ültettünk és homokkal befedtük. Körülbelül 6-8 nap múlva, mikor a palánták 1015 cm magasak voltak, a formulázott teszt kemikália meghatározott mennyiségével a talajt átitattuk. A növényeket ezután melegházba helyeztük, és a leveleket fertőzött búza növényekről származó konídiuinokkal beporozva inokuláítuk. A növények elültetése után körülbelül 14-16 nappal határoztuk meg a búzanövényeken a liszfharmat elterjedésének mértékét (%). Az eredményeket a IV. táblázatban összegeztük, ahol 0 % jelentése, hogy ott nem tapasztaltuk a betegség (lisztharmat) elterjedését. Az első oszlopban a vegyületeket az előzőekben leírt eljárások számával jelöltük.

Vegyület	Alkalmazott mennyiség (ppm)	Búza lisztharmat fertőzés elterjedése (%)
1.	1	60
	5	20
	20	0
	25	0
	100	0
9.	5	60
	10	25
	100	0
	200	0
10.	5	60
	20	45
	100	0
11.	5	40
	20	0
	100	0
	200	0
16.	5	60
	20	55
	100	5
	200	0
34.	5	70
	20	70
	100	10
	200	5
61.	400	0
	100	0
	25	25
Kontroll	0	60-80

J. vizsgálat

A (ÍV) általános képletű vegyületek közül néhány vegyületnek az Erysiphe graminis bordei, az árpa liszthrrmat kórokozója elleni hatásosságát, melegházi körülmények között, a 4. vizsgálatnál leírt módon értékeltük. A'. eredményeket az V. táblázatban összegeztük, és az e! ;ő oszlopban ismertetett vegyületeket az előzőekben leírt előállítási eljárások számával jelöltök.

185 844

V táblázat

Vegyület	Alkalmazott mennyiség (ppm)	Árpa liszthaimat fertőzés elterjedése (%)
2.	5’	0
	20	0
	40	0
	80	0
	100	0
3.	20	0
	40	0
	80	0
21.	20	0
	40	0
	80	0
71.	0,295	60
	1,18	15
	5,90	0
Kontroll	0	60-75

6. vizsgálat

A ((V) általános képletű vegyületek közül néhány vegyület hatásosságának további értékelését az árpánál lisztharmat megbetegedése ellen, melegházi körülmények között, az alábbi módon végeztük.

A tesztelni kívánt vegyületet 2% etil-alkohol:aceton (1:1) és 0,1 % poli(oxi-etilén)-szorbitán-monolaurát tartalmú deionizált víz elegyben feloldva állítottuk elő a gombaölő készítményt. Mindegyik vegyületből 200,400 és 800 ppm koncentrációjú készítményt állítottunk elő. A különböző koncentrációjú készítmények 5-5 ml-ét répermeteztük egy dobban lévő 3 pohárnyi talajra, és g gondoskodtunk arról, hogy a talajban a készítmény jól elkeveredjék. Ily módon a hatóanyag koncentrációja

1, 2 és 4 mg/3 pohárnyi föld volt. 20,32 cm átmérőjű és 25,4 cm mély plasztik edényekbe 5 pohárnyi kezeletlen melegház,) földet helyeztünk. A 3 pohárnyi kezelt jq földdel minden egyes edény felső 6 cm-ét megtöltöttük, é: húsz Larker fajtájú árpamagot 1 cm mélyen a kezelt földbe ültettünk, majd vízzel a szükséges mértékben megöntöztük. Amikor a növénykék 6 naposak voltak, núnden növénykét fertőzött növényekről származó liszt15 harmat konídiumokka! inokuláltunk.

A növények elültetése utáni 12. napon vizsgáltuk először a lisztharmat elterjedésének mértékét, és az eredményeket a VI. táblázatban összegeztük. A táblázatban 0% azt jelenti, hogy ott egyáltalán nem tapasztaltuk a

2θ bsztharmat megjelenését, és a 100% pedig a kontroll volt. Az első oszlopban a vegyületeket az előzőekben leírt előállítási eljárások számával jelöltük.

7. vizsgálat

A (IV) általános képletű vegyületeknek búzánál négy gombás megbetegedés kórokozója elleni hatékonyságát 30 határoztuk meg úgy, hogy a vegyületeket hatóanyagként fartalmazó készítményekkel, melegházi körülmények között, a leveleket és a talajt átitatva kezeltük a következő eljárással.

6,25 cm átmérőjű, homokkal fedett talajt tartalmazó 35 plasztik edényekbe Monon fajtájú búzát ültettünk. Betegségenként 2 edényt, 4 ellenőrző (kontroll) edényt, összesen 24 edényt alkalmaztunk. Amikor a növénykék 10—13 cm magasak voltak, tehát körülbelül 5—7 nappal a magok ültetése után (az időtartam attól függ, hogy’ a

VI. táblásat

Vegyület	Alkalmazott mennyiség (kg/ha)	Árpánál a 12.nap	’isztharmat elterjedésének mértéke az elültetés utáni 15. nap 19. nap 25. nap
2.	0,28	0	0	2	10
	0,56	0	0	0	2
	1,12	0	0	0	2
3.	0,28	50	60	70	75
	0,56	5	10	20	30
	1,12	0	2	10	20
11.	0,28	60	75	80	85
	0,56	2 -	5	15	20
	1,12	0	0	2	10
21.	0,28	55	60	70	80
	0,56	35	30	35	45
	1,12	5	10	20	30
Kontroll	0	60	75	80	90

Ϊ85 844 tesztet melyik évszakban végezzük), két teszt edényben lévő növénykét bepermeteztünk az egyik teszt vegyületet tartalmazó készítménnyel (az alkalmazott mennyiség 400 ppm), míg két másik teszt edényben lévő talajt 1010 ml mennyiségű, ugyanezt a vegyületet tartalmazó készítménnyel átitattuk (alkalmazott mennyiség 12,32 kg/ha). Ezt az eljárást mindegyik formált teszt vegyületnél elvégeztük, betegségenként 2 edényt minden egyes teszt vegyületét tartalmazó készítménnyel bepermeteztünk, és 2 edényben lévő talajt a készítménnyel átitatva kezeltünk. Ellenőrzésképpen minden egyes betegségre vonatkozó tesztnél 2 kontroll edényben lévő palántát az oldószer és az emulgeáló szer vizes oldatával bepermeteztünk, és két másik kontroll edényben a talajt az oldószer és az emulgeáló szer vizes oldatával átitattuk, így minden egyes betegség vizsgálatánál 4 kontroll edényt használtunk.

órán belül a formált teszt vegyületekkel és az oldószer- felületaktív anyag tartalmú oldatokkal a fentiek szerinti kezelés után valamennyi edényt melegházba helyeztük, és a teszt organizmusok konídiumaival inokuláltuk. A növényeken az üvegházban történt áthelyezésüket követő 4-8 nap múlva megvizsgáltuk a betegség tüneteit és a betegség elterjedésének mértékét feljegyeztük.

A betegség elterjedésének mértékét a következő fokozatokkal jelöltük:

- súlyos

- mérsékelten súlyos

- mérsékelt

- enyhe

5 - nincs megbetegedés (100 %-os kontroll)

A reszt organizmusok a következők voltak:

Helminthosporium levél-Foltosodús (H) (Hchnimliosporium sativum)

Levél rozsda (LR) ^ü (Pucolnia recondita trihei)

Lisztharmat (PM) (Eiysiphe graminis triciti)

Septoria levélfoltosodás (S) (Scptoria triciti).

Az eredményeket a VII. táblázatban összegeztük, a vegyületeket az előállítási példák számával jelöltük.

8. vizsgálat

A 7. vizsgálatnál leírt általános eljárással a 8. vizsgálat vegyuleteinek hatékonyságára vonatkozólag azonos és alacsonyabb mennyiségű hatóanyag alkalmazásával további kísérleteket végeztünk. Az eredményeket a Vili. táblázat mutatja.

VU. táblázat

A betegség eltévedésének mértéke

Vegyület .	Alkalmazott mennyiség (ppm)	Levélzet kezelése	Alkalmazott mennyiség (kg/ha)	Talaj átitatása
PM	LR	H	s	PM	LR	H	s
19.	400	4				—			—	-
26.	400	5	1	3	5	12,32	5	3	3	4
27.	400	1	1	4	5	12,32	4	1	1	5
28.	400	4	1	1	4	12,32	4	1	1	4
29.	400	5	1	5	5	12,32	5	5	5	5
32.	400	5	1	5	5	12,32	4	5	1	5
33.	400	4	1	4	1	12,32	5	4	1	5
46.	400	5	1	4	4	12,32	5	5	5	4
53.	400	4	1	4	5	12,32	5	4	4	4
61.	400	5	5	4	5	-	-	-	-	-
61.	100	3		3	3	-	-	-	-	-
64.	400	5	1	5	1	12,32	5	4	1	4
65.	400	5	1	1	5	12,32	1	1	1	1
68.	400	4	3	4	4	12,32	4	1	1	1
71.	400	4	1	3	1	-	-	-	-	-
72.	400	4	1	1	1	-	-	-	-	-
Kontroll	0	1	1	1	1	0,0	1	1	1	1

185 844

VIII. táblázat

A betegség elterjedésének mértéke

Vegyület	Alkalmazott mennyiség (ppm)	Levélzet kezelése	Alkalmazott mennyiség (kg/ha)	Talaj átitatása
PM	LR H	S	PM	LR H	S
26.	400	5	4	4
	100	5	1	1	-
	25	4	1	1	-

nem vizsgáltuk

27.	400 100 25	-	-	4 1 1	5 3 1	-
28.	400	5	-	—	4	12,32	5	-	-	5
	100	4	-	-	2.5	3,36	2,5	-	-	3
	25	2,5	-	-	ί	0,78	1	-	-	1
29.	400	5	-	4	5	12,32	5	5	3	5
	100	4	-	3,5	3	3,36	5	5	1	4,5
	25	4	-	2	2,5	0,78	4	1	1	2,5
32.	400	5	1	3	5	12,32	5	4	-	4
	100	4,5	1	1	4	3,36	5	1	-	4
	25	3,5	1	1	2,5	0,78	4,5	1	-	1
33.	400	4	-	5		12,32	5	4	-	5
	100	4,5	-	4,5		3,36	5	3	-	5
	25	3,5	-	3	-	0,78	3	1	-	1
46,	400	5	-	5	4	12,32	5	-	3	5
	100	5	-	4	4	3,36	5	-	1	4
	25	4,5	-	3	1	0,78	5	-	l	1
	6	3	-	1	-	0,22	3	-	-	-
53.	400	4	—	5	5	12,32	5	-	4	4
	100	4	-	4	4	3,36	5	-	1	1
	25	3,5	-	1	4	0,78	3,5	-	1	1
	6	3	-	1	3	0,22	1		0	0
68.	400	1	3	5	5	12,32	4	1	-	-
	100	1	1	4	4	3,36	4	1	-	-
	25	1	1	1	1	0,78	1	1	-	-
íontroll	0	1	1	1	1	0,0	1	1	—	-

10. vizsgálat

A (VI) állalános képletü vegyületeknek szárazföldi növények növekedését szabályozó aktivitását melegházi körülmények között az alábbi eljárással határoztuk meg.

A felhasznált növények a következők voltak: Chippewa fajtájú szójabab, Larker fajtájú árpa, Manhattan fajtájú petje, és Green Prolifie fajtájú uborka. Valamennyi növényt 10 cm-es plasztik edényben lévő talajban neveltük. ?\ magok elvetése után a talajt az edények felében vermikulitíal fedtük be, és ezeket az 55 edényeket használtuk a teszt vegyületeket tartalmazó készítmények ievélzeten keresztül, permetezéssel történő alkalmazására. A többi edényben (az edények másik felében) a magok elvetése után ezeket termőfölddel fedtük i»e, és az így előkészített edényeknél a kezelést úgy vé60 geztük, hogy a teszt készítményekkel a talajt átitattuk. A növénykéket a teszt időszak végéig kéthetenként trágyáztuk Rapid-Gjro (kereskedelmi forgalomban lévő ’ rágyázószer) 10 literenként 15 g-ot tartalmazó oldatával. A növénykék beérése után és a kezdés előtt az egyes idényekben lévő növényeket a kívánt mértékben meg'20

185 844 ritkítottuk. Ennek megfelelően edényenként 2 szójabab növény, edényenként 5 árpa növény, edényenként mintegy 100 perje növény és edényenként 1 uborka növény maradt. A kezelést megelőző napon a perjét 2,5 cm magasságig visszavágtuk.

Az edények számának egyik felében lévő növényeket a teszt vegyület 5,6 kg/ha-nyi mennyiségével a talajon keresztüli átjtatásos módszerrel kezeltük, a többi edényben növekedés elősegítését, míg a a gátlást vagy csökkenést jelenti. Az eredményeket a IX. táblázatban összegeztük, melynél a vegyületeket az előállítási példák számával jelöltük.

Vizsgálataink során nyert eredmények, melyeket a fentiekben ismertettünk, mutatják, hogy az (1) általános képletű új vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítmények hatásosan alkalmazhatók mint víz alatti és víz felszínén úszó növények növekedését szabályozó szerek, mint fitopatogén gombák elleni védöszerek és mint szárazföldi növények, így például búza és áipa növekedését szabályozó szerek.

IX. táblázat

Növények növekedését szabályozó hatások

Vegyület	Alkalmazott mennyiség	Kezelés	Szójabab	Uborka
H	Br	I”	H	F	l1’
1.	2000 ppm	Levélzet	0	0	0	0	0	0
	5,6 kg/ha	Átitatás	0	0	0	0	0	0
26.	2000 ppm	Levélzet	- 1	0	1M2)	0	0	0
	5,6 kg/ha	Átitatás	0	0	0	0	0	0
32.	2000 ppm	Levélzet	-1	0	2M	-1	0	0
	5,6 kg/ha	Átitatás	-2	0	0	0	0	0
Kontroll	0	Levélzet	0	0	0	0	0	0
		Átitatás	0	0	0	0	0	0

Vegyület	Alkalmazott mennyiség	Kezelés	Árpa	Perje
H	T	F		H	T	I»
1.	2000 ppm	Levélzet	0	0	0	0	0	0	0
	5,6 kg/ha	Átitatás	-3	0	-3	2CB	-1	0	0
26.	2000 ppm	Levélzet	0	0	0	0	0	0	0
	5,6 kg/ha	Átitatás	-3	0	-3	2C	-1	0	1B
32.	2000 ppm	Levélzet	-1	0	0	0	0	0	0
	5,6 kg/ha	Átitatás	-3	0	-3	2BC	-1	0	1B
Kontroll	0	Levélzet	0	0	0	0	0	0	0
		Átitatás	0	0	0	0	0	0	0

1) H = magasság; BR - ágazat; I = károsodás; F = virágzás; T = talajművelés; M = morfológiai hatások; B = bámulás; C = klotózis

Claims (9)

1. Eljárás (1) általános képletü 4-tiazolidinon-származékok előállítására, ahol a képletben

R jelentése 3-10 szénatomos alkil-, 3-8 szénatomos cikloalki!-, metallil-, (3-8 szénatomos cikloalkil)(1—3 szénatomos alkil)-, tiazoli!-, inelil-ciklolicxil-, 2-norbornil-, furfurii-, (tétraliidro-2-furil)-inetil-, α-metil-benzil-, a fenilgyűrűn adott esetben halogénatomma! kétszeresen, metilcsoporttai egyszeresen helyettesített benzilcsoport, 3,4-(meti!én-dioxi)-bcnzil-esoport, metoxi-bcnzil-esoport, halogénatommal legfeljebb kétszeresen, metilcsoporttai egyszeresen helyettesített anilinocsoport, metoxipropil-csoport, adott esetben halogénatommal legfeljebb kétszeresen, nitro-, fenoxi-, metoxi-, metiltio-, fiuor-(l— 2 szénatomos a!koxi)-csoporttal egyszeresen helyettesített fenilcsoport, (dimetii· aminojetil-csoport, xililcsoport, tolilcsoport vagy halogén-toli!-csoport,

R* jelentése hidrogénatom, metil- vagy 1-4 atomos alkíl-tio-csoport,

R² jelentése hidrogénatom, 1—6 szénatomos vagy 1-4 szénatomos alkil-tio-csoport, azzal jellemezve, hogy az (1) képletü 3-piridil-karboxaldehidet R—NH₂ általános képletü szubsztituált aminnal - a képletben R jelentése a fenti - majd tiogiikolsawal vagy tiotejsavval - adott esetben ciküzalószer jelenlétében — reagáltatjuk, kívánt esetben olyan (1) 30 általános képletü vegyület előállítására, ahol a képletben R¹ jelentése metil- vagy 1-4 szénatomos alkil-tiocsoport vagy R² jelentése 1-6 szénatomos alkil- vagy 1 4 szénatomos alkil-tio-csoport, az (I) általános képletü vegyületet, ahol a képletben R jelentése a fenti és R* és/vagy R² jelentése hidrogénatom, egy alkilezőszerrel tovább reagáltatjuk.

szénái kil2

2. Az. 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, f ogy ha R-NH₂ egy szférikusán gátolt amin, akkor a reakciót egy ciklizálószer jelenlétében végezzük.

3. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(4-klór-fenil)5 í-metil-2-(3-piridil)4-tiazoIidinon előállítására, azzal jellemezve, hogy a 3-piridil-karboxaldehidet 4-kiór-aniíir>ne! és tiotejsavval reagáltatjuk.

4. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(4-klór-benzil)2-(3-piridi!)4-tiazotidinon előállítására, azzal jellemezve,

10 fogy a 3-piridil-karboxaidehidet 4-klór-benzil-aminnal és íioglikolsawal reagáltatjuk.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(4-kiór-fenil)-2(3-piridii)4-tiazolidinon előállítására, azzal jellemezve, hogy a 3-piridil-karboxaldehidet 4-klőr-anilinnai és tio15 glikolsavval reagáltatjuk.

6. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-cik!chexi1-5rretil-2-(3-piridil)4-tiazolidinon előállítására, azzal jellemezve, hogy a 3-piridil-karboxaidehidet ciklohexil-aminnal és tiotejsavval reagáltatjuk.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-[l-(cildopentil2-metil)-etil]-5-metil-2-(3-piridil)4-íiazolidinon előállításira, azzal jellemezve, hogy a 3-piridil-karboxaldehidet f'a-metil-ciklopentil)-etil]-armnna! és tiotejsavval reagáltatjuk.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(4-klór-fenil)5,5-dimetil-2-(3-piridil)4-1iazoiidinon előállítására, azzal jellemezve, hogy a 3-(4-klór-fenil)-5-meti!-2-(3-piririil)4-tiazolidinont n-butil-lítiummal és metil-jodiddal reagálhatjuk.

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, az 5-butil-3-(4klor-fenil)-5-meti!-2-(3-piridil)4-tiazoHdinon előállítására, azzal jellemezve, hogy a 3-(4-k!ór-fenil)-5-metil-2(3-piridÍ!) 4-tiazolidinont n-butil-lítiummal és n-butiljodiddal reagáltatjuk.