HU187550B

HU187550B - Process for preparing 1,3-thiazine derivatives

Info

Publication number: HU187550B
Application number: HU79@@84165A
Authority: HU
Inventors: Eriks V Krumkalns
Original assignee: Eli Lilly And Co,Us
Priority date: 1978-10-16
Filing date: 1979-10-15
Publication date: 1986-01-28
Also published as: PH15765A; LU81779A1; ES485072A0; AR225154A1; PL127226B1; PL218994A1; ATA670079A; GR71652B; PT70313A; DK434779A; PL125628B1; RO82359B; CH643842A5; RO82467B; EP0010420A1; CS216535B2; FR2439197B1; EP0010420B1; RO82359A; FR2439197A1

Description

A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű

1,3-tiazin-származékok előállítására, mely vegyületek mezőgazdasági készítmények hatóanyagaként felhasználhatók.

Surrey, J. Am. Chem. Soc., 69, 2911-2912 (1947), 4-tiazolidonoknak tioglikolsavból és Schiffbázisból történő előállítását ismerteti, az így előállított vegyületek felhasználását azonban nem írja le.

Troutman et al., J. Am. Chem. Soc., 70, 3436-3439 (1948), a 2-aril-3-alkil- vagy 2-hetero-3alkiI-4-tiazoIidonok előállítási eljárásait tartalmazza, mely vegyületek a közlemény szerint antikonvulzáns hatással rendelkeznek.

Pennington et al., J. Am. Chem. Soc., 75, 109-114 (1953), a 2-szubsztituált-4-tiazolidonok előállítását ismerteti, melyek a közlemény szerint in vitro anti-tuberkulin aktivitással rendelkeznek.

Surrey et. al., J. Am. Chem. Soc., 76, 578-580 (1954), néhány 2-aril-4-tiazolidon vegyület előállítását ismerteti, melyek jelentős amőba-ellenes aktivitást (Endamoeba criceti) mutattak hörcsögökkel történő tesztelés esetén.

Singh, J. Indián Chem. Soc., 595—597 (1976), számos 5-metil-3-aril-2-(aril-amino)-4-tiazolidinon szintézisét írja le, melyek a higany-acetoxi-származékokkal együtt Alternaria solani teszt organizmussal szembeti gombaölő aktivitást mutattak.

A 48-17 276 számú japán szabadalmi leírás oly tiazolidon-származékok közvetlen ipari előállításáról tájékoztat, melyek a molekula szerkezetben egy

2-piridil-gyököt tartalmaznak. A közlemény szerint a vegyületek központi idegrendszert gátló aktivitással rendelkeznek.

A 4 017 628 számú (1977. április 12.) egyesült államokbeli szabadalmi leírás 2-piridil-szubsztituált tioazolidinon vegyülettel a rüh kezelését ismerteti.

Jadhav et al., J. Indián Chem. Soc., 424-426 (1978), néhány 2-meíil-2-(2-hidroxi-4,5-dimetilfenil)-3-aril-4-tiazolidinon vegyület előállítását írja le, mely vegyületek a közlemény szerint Helmynthosporium appatamaeval szemben gombaölő aktivitást mutatnak.

A találmány tárgya eljárás új (1) általános képletű vegyületek előállítására, ahol a képletben R jelentése valamely 3-10 szénatomos alkil-, 5-6 szénatomos cikloalkil-, monovagy dihalogén-fenil-, (trifluor-metil)fenil-, monohalogén-benzil-, (3-8 szénatomos cikloalkil)-(l-3 szénatomos alkil)-, metil-tio-fenil-, xilil- vagy tolilcsoport,

X jelentése oxigén- vagy kénatom,

R³ és R⁴ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, és

R⁵ jelentése hidrogénatom.

Az (1) általános képletű tiazin-vegyületeket hatóanyagként tartalmazó mezőgazdasági készítmények növényi gombaölő szerként valamint szárazföldi és vízi növények növekedését szabályozó szerként használhatók.

A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű tiazin-származékok szűkebb körét képező (V) általános képletű vegyületek, ahol a képletben

R¹⁰ jelentése a 3-6 szénatomos alkil-, 5-6 szénatomos cikloalkil-, monohalogén-benzil-, (trifluormetil)-fenil-, mono- vagy dihalogén-fenil- vagy tolilcsoport,

R’⁵ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport, előnyösen fitopatogén gombák elleni készítmények hatóanyagaként használhatók.

Az (I) általános képletű tiazin-4-on vegyületek előállításakor, ahol a képletben

R, R³, R⁴ és R^s jelentése a fenti, és

X jelentése oxigénatom, valamely (II) általános képletű 3-[a-(N-helyettesített amino)-a-(3-piridil)-metil-tio]-propionsavat, ahol

R³, R⁴, R⁵ és R jelentése a fenti, ciklizálószerrel reagáltatunk.

Ha az R³ vagy R⁴ hidrogénatom, akkor az (I) képletű vegyület alkilezhető, mely művelettel olyan (I) képletű vegyületet nyerünk, ahol vagy R³ metilcsoport vagy R⁴ metilcsoport.

Az (I) általános képletű tion-vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő (I) képletű tiazionon vegyületet P₂S₅-dal reagáltatjuk.

Az (I) általános képletben a 3-10 szénatomos alkilcsoport lehet például η-propil-, izopropil-, nbutil-, szek-butil-, izobutil-, terc-butil-, n-pentil-, izopentil-, szek-pentil-, terc-pentil-, η-hexil-, szekhexil-, izohexil-, terc-hexil-, η-heptil-, izoheptil-, szek-heptil-, η-oktil-, szek-oktil-, izooktil-, n-nonil-, szek-nonil-, izononil-, n-decil- vagy szek-decilcsoport.

Az 1-6 szénatomos alkilcsoport jelenthet például metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, szekbutil-, izobutil-, terc-butil-, η-pentil-, izopentil-, szek-pentil-, terc-pentil-, η-hexil-, szek-hexil-, izohexil- vagy terc-hexil-csoportot.

Az 5-6 szénatomos cikloalkilcsoport kifejezés telített monociklusos cikloalkilcsoportokat jelent, így ciklopentil- vagy ciklohexilcsoportot.

Halogén-fenil-csoport lehet például o-klór-fenil-, ρ-klór-fenil-, p-fluor-fenil-, ρ-bróm-fenil-, p-jódfenil-, m-klór-fenil-, ο-bróm-fenil-, o-fluor-fenil-,

2,4-difluor-fenil-, 2,5-diklór-fenil-, 2,5-dibrómfenil-, 2,4-diklór-fenil-, 2-bróm-4-k)ór-fenil-, 2,4dibróm-fenil-, 3,4-difluor-fenil-, 4-bróm-2-klórfenil-, 4-bróm-3-fluor-fenil-, 3,4-diklór-fenil-, 3,4dibróm-fenil-, 4-klór-3-fluor-fenil-, 3,5-difluorfenil-, 3,5-diklór-fenil-, 3,5-dibróm-fenil-, 2,3,4triklór-fenil-, 2,4,5-triklór-fenil- vagy 2,3,4,5-tetraklór-fenil-csoport.

A monohalogén-benzil-csoport jelentése lehet például o-klór-benzil-, ρ-klór-benzil-, p-fluorbenzil-, p-bróm-benzil-, ρ-jód-benzil-, m-klórbenzil-, m-bróm-benzil- vagy m-fluor-benzilcsoport.

(3-8 szénatomos cikloatkil)-(l-3 szénatomos alkil)-csoport jelentése például ciklopropil-metil-, ciklobutil-metil-, ciklopentil-metil-, ciklohexilmetil-, ciklopropil-etil-, ciklobutil-etil-, ciklopentiletil-, ciklohexil-etil-, cikloheptil-etil-, ciklooktiletil-, cikloheptil-metil-, ciklooktil-metil-, ciklopropil-propil-, ciklobutil-propil-, ciklopentil-propil-, cikloheptil-propil-, ciklooktil-propil-, l-(2-ciklopentil-l-metilj-etil-, vagy 1-ciklohexil-propilcsoport.

f

187*556

Halogén jelentése klór, bróm, jód vagy fluoratom.

Xílitcsoport jelentése lehet 3,4-dimetil-fenil-, 2,3dimetil-fenil-, 3,5-dimetil-fenil-, 2,4-dimetil-fenilés 2,5-dimetil-fenil-csoport.

Tolilcsoport jelentése ο-, m- és p-tolil-csoport.

Fitopatogén gombák ellen előnyösen olyan készítményt alkalmazunk, mely hatóanyagként valamely (V) képletű vegyületet tartalmaz. A készítménnyel azt a területet kezeljük, ahol a gomba megtelepedett, azaz a növény részeit, nevezetesen a leveleket, szárakat, virágokat, gyökereket, vagy a talajt, amely a gombával fertőzött. Az alkalmazott hatóanyagmennyiség erősen függ attól, hogy a fitopatogén gomba elleni növényvédő eljárás kivitelezése melegházban, vagy a mezőn történik, valamint attól, hogy a gombás fertőzés milyen mértékű. Melegházban történő felhasználáskor a talajt átitatjuk egy készítménnyel, mely körülbelül 1—200 ppm hatóanyagot, előnyösen 5-100 ppm hatóanyagot tartalmaz. A szakemberek által jól ismert módon, mezőn történő alkalmazás esetén szokásosan nagyobb mennyiségű, körülbelül 25-1000 ppm hatóanyagot tartalmazó készítményt használunk.

Az új (V) általános képletű vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítményeket megfelelő módon tesztelve számos gombánál, például az alábbiakban felsoroltaknál gátló hatást tapasztaltunk: Erysiphe graminis tritici, mely a búza lisztharmat kórokozója, Erysiphe cichoracearum, mely az uborka lisztharmat kórokozója, Erysiphe polygoni, mely a bab lisztharmat kórokozója, Helminthospoirim sativum, mely a Helminthosporium levél foltok kórokozója, Venturia inaequalis, mely az alma varasodás kórokozója, Plasmopara viticola, mely a szőlő peronoszpóra kórokozója. Cercospora beticola, mely a Cercospora levél foltosodás kórokozója, Septoria tritici, mely a Septoria levél folt kórokozója és a Rhizoctonia solani, mely a Rhizoctonia rothadás kórokozója.

Az (I) általános képletű tiazinon vegyületeket az

1. reakcióvázlat szerint állítjuk elő, ahol a képletekben R, R³, R⁴ és R⁵ jelentése ugyanaz, mint a fentiekben.

Az első lépésben a 3-piridil-karboxaldehidnek egy megfelelő, szubsztituált aminnal és egy inért, vízzel nem elegyedő oldószerrel, például toluollal, benzollal, xilollal vagy hasonló oldószerrel készített elegyét visszafolyató hűtővel ellátott edényben forraljuk addig, amíg a Dean Stark csapdában a reakció által leadott víz összegyűlik. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, szűrjük, és vákuumban bekoncentráljuk. A visszamaradó anyagot kristályosítással vagy oszlopkromatográfiás módszerrel tisztítjuk, miáltal ennél a műveletnél termékként valamely

3-[(szubsztituált fenilamino)-metil]-piridint nyerünk, és a terméket a 2. műveletnél felhasználjuk.

A 3-[(szubsztituáit fenil-amino)-metil]-piridint βmerkapto-propionsavval és egy inért vízzel nem elegyedő oldószerrel, így például toluollal, benzollal vagy xilollal elegyítjük, és szobahőmérsékleten egy éjszakán át állni hagyjuk, vagy visszafolyató hűtővel ellátott edényben néhány órán át forraljuk. A reakcióterméket a reakcióelegynek vákuumban történő bekoncentrálásával nyers formában izoláljuk. A nyprs terméket, mely égy 3-{a-(szubsztituált anilino)-a-(3-piridil)-metiI-tioJ-propionsav, a 3. műveletnél felhasználjuk.

A 3-fa-(szubsztituált anilino)-a-(3-piridil)-metiltioj-propionsavat N ,N' -diciklohexil-karbodiimiddel egy inért oldószerben, szobahőmérsékleten, körülbelül 3-15 órán át hagyjuk reagálni, vagy addig, amíg a reakció lényegileg teljesen végbemegy. A Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimid (DCC) helyett másik ciklizálószer az N-(etoxi-karboni!)-2-eioxi1,2-dihidrokinolin (EEDQ), vagy más ismert peptid ciklizálószer is alkalmazható. Megfelelő inért oldószer például a metilén-klorid, kloroform, széntetraklorid és az etilén-diklorid. Ezután a szilárd anyagot kiszűrjük és eldobjuk, a szűrletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk, és a visszamaradó anyagot valamely szokásos eljárással mint például átkristályositással vagy oszlopkromatográfiás módszerre! tisztítjuk. Az ily módon nyert termék a kívánt 3-(szubsztituált fenil)-tetrahidro-2-(3-piriiiil)-4H-l,3-tiazin-4-on.

Azok az (I) általános képletű vegyületek, amelyeknél

R³, R⁴ jelentése hidrogénatom; vagy

R³ jelentése metilcsoport és

R⁴ jelentése hidrogénatom, a szakemberek által ismert módszerek egyikével könnyen alkilezhetők. Az alkilezés a tiazin-4-on gyűrű karbonilrészének α-helyén megy végbe.

Azokat az (I) általános képletű vegyületeket, melyeknél a karbonil-oxigént kén helyettesíti, úgy állítjuk elő, hogy a karbonil-oxigént tartalmazó tiazinon vegyületet foszfor-pentaszulfiddal (P₂S₅) egy alkalmas oldószerben, előnyösen vízmentes piridinben, 90 °C hőmérsékleten, 18 órán át reagáltatjuk, majd a terméket izoláljuk.

3-(4-Klór-fenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-l,3tiazin-4-ont vízmentes piridinnel elegyítjük, és 90 °C-ra felmelegítjük, miáltal egy oldatot nyerünk. Ehhez az oldathoz részletenként foszfor-pentaszulfidot adunk, mialatt kevertetjük és melegítjük. Mikor a teljes mennyiségű foszfor-pentaszulfidot hozzáadtuk, a reakcióelegyet felmelegítjük 90 ’C-ra, és egy éjszakán át, 18 órán át kevertetjük. A reakcióelegyet ezután lehűtjük, és a piridin oldószert vákuumban elpárologtatjuk, majd a maradékot, mely viszkózus olajos anyag, vízzel történő triturálással mossuk. Az olajat ezután oldószerben felvesszük, ebben az esetben etanol és dimetil-formamid elegyben, szénnel elszíntelenítjük, szűrjük, és az etanolt vákuumban eltávolítjuk. A dimetil-formamidos oldatot lassan hideg vízbe öntjük, miáltal szilárd anyag válik ki. A szilárd anyagot etil-acetáttal extraháljuk, és az extraktumot hideg vizes nátriumklorid-oldattal mossuk. Az etil-acetátos oldatotvákuumban bekoncentrálva olajat nyerünk, melyet szilikagél oszlopon, oldószerként és eluensként is etil-acetátot használva kromatografálunk. Az így nyert viszkózus olajból, átkristályositva megfelelő oldószerből, ebben az esetben etil-acetát és éter elegyből állítjuk elő a terméket, melynek olvadáspontja 115-117 ’C, és amely az elemanalizis adatai szerint a 3-(4-kIór-fenil}-tetrahidro-2-(3-piridil)4H-1,3-tiazin-4-tion.

Az (I) általános képletű vegyületek alkalmas sav3

187 550 addíciós sói a szakemberek által jól ismert módon szokásos eljárások egyikével, például sósav, hidrogén-bromid, kénsav, p-toluolszulfonsav felhasználásával könnyen előállíthatok.

Az (1) általános képletű vegyületek sztereoizomerként is léteznek, ha a képletben R³=# R⁴.

Ezek a sztereoizomerek megfelelő oldószerek alkalmazásával, vagy a szakemberek által jól ismert szokásos kromatográfiás módszerrel elkülöníthetők.

Az alábbi példák a készítmény hatóanyagai, az (I) általános képletű vegyületek szintézisét még specifikusabban szemléltetik, mely példák a fentiekben általánosan ismertetett eljárások követik, és nem korlátozzák a találmány oltalmi körét.

1. példa

3-(4-Klör-fenil) -tetrahidro-2-(3-piridil) -4H-1,3-tiazin-4-on

Ezt a vegyületet több műveletből álló eljárással állítjuk elő.

1. művelet

53,5 g 3-piridil-karboxaldehid, 63,5 g 4-klóranilin és 600 ml toluol elegyét visszafolyató hűtővel ellátott edényben körülbelül 4 órán át forraljuk, és a reakció során keletkező vizet Dean-Stark vízcsapdában gyűjtjük össze, melynek mennyisége körülbelül 9 ml. Ezután a reakcióelegyet lehűtjük, szűrjük, és a szűrletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk. A maradékot etil-éterből átkristályosítva termékként 87 g 3-[(4-klór-fenil-imino)-metil]-piridint nyerünk, melynek olvadáspontja 72 °C.

2. művelet g (a fentiek szerint előállított) 3-[(4-klór-fenilimino)-metil]-piridin, 15 g β-merkapto-propionsav és 200 ml toluol elegyét szobahőmérsékleten egy éjszakán át állni hagyjuk. A reakcióelegyet vákuumban bekoncentrálva nyerjük a 3-[a-(4-klór-anilino)-a-(3-piridil)-metil-tio]-propionsavat, mely sárga színű olaj. A következő lépésnél ennek az olajnak egy részét használjuk fel.

3. művelet

Szobahőmérsékleten 6 g a 2. műveletnél nyert termék, 100 ml metilén-klorid és 6g N,N'-diciklohexil-karbodiimid elegyét állítjuk elő, melyet állni hagyunk addig, míg csapadék válik ki belőle. A kicsapódott szilárd anyagot, az Ν,Ν'-diciklohexilkarbamidot kiszűrjük, és a szürletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk. A visszamaradó anyagot újból metilén-kloridban felvesszük, és a további Ν,Ν'-diciklohexil-karbamid eltávolítása céljából szűrjük. A szürletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk, a maradékot 20 ml hideg acetonnal mossuk, és a fehér szilárd anyagot kiszűrjük, és levegőn szárítjuk. Ily módon nyerjük a 3-(4-klórfenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-1,3-tiazin-4-ont, melynek olvadáspontja 149-150 ’C.

NMR (CDC1,/DMSO) (δ): 3,0 (s,—CH₂CH₂—); H

I

3,6 (m, e-képlet); 6,1 (s, —C—N); 7,2 (m, fI sképlet); 8,8 (m, u-képlet).

A fenti 1. példa szerinti 3 műveletből álló eljárással további vegyületek állíthatók elő. Néhány példánál jobb kitermelés érhető el, ha a 2. lépésben a reagenseket visszafolyató hűtővel ellátott edényben forraljuk (refluxáljuk), és ezt jelezzük a példa végén. Az alábbi példákban ismertetjük az így előállított vegyületeket, és az eljárás során felhasznált főbb kiindulási anyagokat és ezek súlyát vagy térfogatát.

2. példa

3-(4-Tolil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-l,3-tiazin3-on, melynek olvadáspontja 178-180 ”C, és amelyet 3,21 g 3-piridil-karboxaldehidből, 3,21 g ptoluidinből, 3,18 g β-merkapto-propionsavból és 6,18 g Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 1,6 g.

Elemanalízis a C₁₆H₁₆N₂OS képlet alapján: számított: C: 67,58; H: 5,67; N: 9,85;

S: 11,28%;

mért: C: 67,36; H: 5,72; N: 9,56;

S: 11,08%.

3. példa

3-Ciklohexil-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-l,3tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 162-164 ’C, és amelyet 3,21 g 3-piridil-karboxaldehidből, 2,97 g ciklohexil-aminból, 3,18 g β-merkapto-propionsavból és 6,18 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. 4 órán át refluxáljuk.

Súly 3,58 g.

Elemanalízis a C₁₅H₂₀N₂OS képlet alapján: számított: C: 65,18; H: 7,27; N: 10,14;

S: 11,60%;

mért: C: 64,95; H: 6,99; N: 9,92;

S: 11,39%.

4. példa

3-Hexil-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-1,3-tiazin-4on, melynek olvadáspontja 84-86 °C, és amelyet 3,21 g 3-piridil-karboxaldehidből, 3,03 g hexilaminből, 3,18 g β-merkapto-propionsavból és 6,18 g Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 2,36 g.

Elemanalízis: a C₁₅H₂₂N₂OS képlet alapján: számított: C: 64,71; H: 7,97; N: 10,06;

S’ 11 52%· mért: C: 64,92; H: 8,03; N: 9,77;

S: 11,57%.

187 550

5. példa

3-Ciklopenti-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-1,3tíazin-4-on, melynek olvadáspontja 147-149 °C, és amelyet 3,21 g 3-piridil-karboxaldehidből, 2,55 g ciklopentil-aminból, 3,18 g β-merkapto-propionsavból és 6,18 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 1,38 g.

6. példa

3-(3,4-Diklór-fenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H1.3- tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 157-159 ’C, és amelyet 3,21 g 3-piridil-karboxaldehidből, 4,86 g

3.4- diklór-anilinből, 3,18 g β-merkapto-propionsavból és 6,18 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 6,5 g.

7. példa

3-(2-Klór-fenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-l,3tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 111-113 ’C, és amelyet 9,63 g 3-piridil-karboxaldehidből, U,49g 2-klór-anilinből, 9,55 g β-merkapto-propionsavból és 18,57 g Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 6,0 g.

Elemanalízis a C,₅H₁₃C1N₂OS képlet alapján : számított: C: 59,11; H: 4,30; N: 9,19; S:

52% mért: C:’59,31; H: 4,22; N: 9,34; S:

10,73%.

8. példa

3-(4-Klór-benzil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4Hl,3-tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 88-90’C, és amelyet 6,42 g 3-piridil-karboxaldehidből, 8,50 g

4-klór-benzilaminből, 6,4 g β-merkapto-propionsavból és 12,37 g Ν,Ν'-diciklohexil-karbodümidből nyerünk. 6 órán át refluxáljuk. Súly 3,1 g.

Elemanalízis a C₁₆H₁₅C1N₂OS képlet alapján: számított: C: 60,28; H: 4,78; N: 8,79;

S: 10,06%;

mért: C: 60,50; H: 4,89; N: 8,66;

S: 9,79%.

9. példa

3-(4-Fluor-fenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-1,3tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 162-164 ’C, és amelyet 6,43 g 3-piridil-karboxaldehidből, 6,67 g 4-fluor-anilinböl, 6,37 g β-merkapto-propionsavból és 12,4 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 6,6 g.

Elemanalízis a C,₅H₁₃FN₂OS képlet alapján: számított: C: 62,48; H: 4,54; N: 9,72;

§. 11 12% mért: C: 62,29; H: 4,66; N: 9,91;

S: 10,91%.

10. példa

Tetrahidro-2-(3-piridil)-3-[4-(trifluor-metil)fenil]-4H-l,3-tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 131-133 ’C, és amelyet 6,43 g 3-piridil-karboxaldehidből, 9,66 g 4-(trifluor-metil)-anilinből, 6,37 g βmerkapto-propionsavból és 12,4 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 10,6 g.

Elemanalízis a C₁₆H₁₃F₃N₂OS képlet alapján: számított: C: 56,80; H: 3,87; N: 8,28;

S' 9 48 % mért: C: 56,62;’H: 3,76; N: 8,31;

S: 9,40%.

II. példa

-(2-Ci klopen til-1 -metil-etil)-tetrahidro-2-(3piridil)-4H-l,4-tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 100-112 ’C, és amelyet 6,43 g 3-piridil-karboxaldehidből, 7,63 g 2-ciklopentil-l-metil-etil-aminből, 6,37 g β-merkapto-propionsavból és I2,4g N,N'diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 2,55 g.

Elemanalízis a C₁₇H_MN₂OS képlet alapján: számított: C: 67,07; H: 7,95; N: 9,20;

S: 10,53%;

mért: C: 66,77; H: 8,05; N: 9,26;

S: 10,55%.

12. példa

3-(3,4-Xilil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-1,3-tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 185-188’C, és amelyet 6,43 g 3-piridil-karboxaldehidből, 7,27 g

3,4-dimetil-anilinből, 6,37 g β-merkapto-propionsavból és 12,4 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 8,75 g.

Elemanalízis a C,₇H,₈N₂OS képlet alapján: számított: C: 68,43; H: 6,08; N: 9,39;

S: 10,75%;

mért: C: 68,66; H: 6,26; N: 9,62;

S: 10,56%.

13. példa

3-(4-/Metil-tio/-fenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4Hl,3-tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 164-166 ’C, és amelyet 6,43 g 3-piridil-karboxaldehidből, 4-metil-tio-anilinből (10,54 g 4-metil-tio-anilin-hidrokloridból nyert), 6,37 g β-merkapto-propionsavból és 8,25 g Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 5,72 g.

Elemanalízis a C₁₆H,₆N₂OS₂ képlet alapján: számított: C: 60,76; H: 5,06; N: 8,86;

S 20 25 % mért: C: 60,68; H: 5,18; N: 8,64;

S: 20,34%.

I

187 550

14. példa

3-(2-Fluor-fenil)-tetrahidro-2-(3-pÍridil)-4H-1,3tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 147-149 'C, és amelyet 6,43 g 3-piridil-karboxaldehidból, 6,67 g 2-fluor-anilinből, 6,37 g ^-merkapto-propionsavból és 12,4 g N,N'-diciklohexil-karbodiimidből nyerünk. Egy éjszakán át refluxáljuk. Súly 6,93 g.

NMR (CDClj/DMSO) (δ): 3,0 (s, — CH₂CH₂—): H I

6,2 s, —C¹—N); 8,8 (m, /-képlet): 9,0 (m, aI s_x képlet).

75. példa

J- (4-Klór-fenil)-tetrahidro-5-metil-2- (3-piridil)-4H-l,3-tiazin-4-on.

Az 1. példa szerinti eljárással előállított 3,05 g (0,01 mól) 3-(4-kIór-fenií)-tetrahidro-2-(3-piridil)4H-1,3-tiazin-4-ont, mechanikus kevertetés mellett, hozzáadjuk 40 ml nitrogén atmoszférában tartott vízmentes tetrahidrofuránhoz, majd - 75 ’C-ra lehűtjük. A hideg oldathoz, 15—20 perc alatt, az nbutil-lítium hexános oldatából (2,4 mól hexánban) 4,28 ml-t adunk, mialatt a reakció hőmérsékletét - 70 ’C alatt tartjuk. Ezután a reakcióelegyet körülbelül - 75 ’C hőmérsékleten 30 percig kevertetjük, majd 10-15 perc alatt cseppenként hozzáadunk 5 ml metil-jodidot. Ezt a reakcióelegyet száraz jég/aceton fürdőben hűtve egy éjszakán át kevertetjük, és ezután fokozatosan 0 ’C-ra felmelegitjük. Az éjszaka folyamán barackszinü csapadék válik ki. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten felmelegítjük:, majd metilén-kloridot adunk hozzá, minek hatására egy vörös oldat keletkezik.

Az oldatot vákuumban bekoncentráljuk, és a visszamaradó anyagot újból feloldjuk metilénkloridban, az oldatot kétszer vizes só-oldattal, majd vízmentes nátrium-szulfát felett szárítjuk. A szárítószert kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bekoncentráljuk. A maradékot etil-acetátban oldjuk, és szilikagél rétegen átfolyatjuk (400 ml). Az ily módon kezelt etil-acetátos oldatot vákuumban bekoncentráljuk, és a visszamaradó olajat metilénkloridban feloldjuk, szénnel való kezeléssel elszíntelenítjük, szűrjük, és a szűrletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk. A visszamaradó anyagot etil-éterben oldjuk, lehűtjük, és a kivált kristályokat kiszűijük. Az így nyert szilárd anyag, melynek olvadáspontja 128-130 “C, súlya 1,1 g, az elemanalízis adatai szerint a 3-(4-klór-fenil)-tetrahidro-5metil-2-(3-piridil)-4H-1,3-tiazin-4-on.

Elemanalízis a C,₆H,₅CINjOS képlet alapján : számított: C: 60,28; H: 4,74; N: 8,79;

S; 10,06%;

mért: C: 60,46; H: 4,65; N: 8,77;

S: 9,94%.

A 15. példa szerinti általános eljárással az alábbi vegyüiet állítható még elő és identifikálható.

16. példa

3-(4-KlÓT-feml>-tetrahidro-5,5-dimetÍl-2-(3-piridil)-4H-l,3-tiazin-4-on, melynek olvadáspontja 126-128 ’C, és amelyet 4 g 3-(4-klór-fenil)-tetrahidro-5-metil-2-(3-piridil)-4H-l ,3-tiazin-4-onból (15. példa szerinti), 8 ml metil-jodidból és az n-butil-litium 2,4 mólos hexános oldatának 5,4ml-éből állítunk elő. Súly 2,60 g.

Elemanalizis a C^HnCINjOS képlet alapján: számított: C: 61,34; H: 5,15; N: 8,42;

S: 9,63%;

mért: C: 61,15; H: 4,95; N: 8,47;

S: 9,53%.

17. példa

3-( 4-Klór-fenil)-tetrahidro-2- ( 3-piridil)-411-1,3-tiazin-4-on.

g (az 1. példa szerinti eljárással előállított) (0,033 mól) 3-(4-klór-fenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)4H-l,3-tiazin-4-ont 30 ml vízmentes piridinben szuszpendálunk, majd mechanikus kevertetés mellett felmelegitjük 90 ’C-ra, miáltal oldat keletkezik. Ehhez az oldathoz, folytatva a kevertetést, részletenként 10-15 perc alatt hozzáadunk 1,78 g (0,008 mól) foszfor-pentaszulfidot. Az oldat narancs színű lesz. A reakcióelegyet 90 ’C hőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük, majd az igy kialakult vörös színű oldatot lehűtjük, és a piridin oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A viszkózus olajos maradékot vízzel való triturálással mossuk. Ezután az olajat dimetil-formamid-etil-alkohol elegyben felvesszük, szénnel kezelve elszíntelenítjük, szüljük, és az etil-alkoholt vákuumban elpárologtatjuk. A dimetil-formamidos oldatot lassan hideg vízbe öntjük, miáltal nyers narancs színű szilárd anyag válik ki. A szilárd anyagot a vizes elegyből etil-acetáttal extraháljuk, az extraktumot hideg, vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd az etilacetátos oldatot vákuumban bekoncentráljuk. A visszamaradó sötétvörös színű olajat a lehető legkisebb mennyiségű etil-acetátban felvesszük, és szilikagél oszlopon kromatografáljuk. Az igy kapott vörös viszkózus olajat (etil-acetát)-éter elegyből kikristályosítva termékként 3,91 g sárga szilárd anyagot nyerünk, melynek olvadáspontja

15-117 “C, és amely az elemanalizis adatai szerint a 3-(4-klór-feniI)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-l ,31iazin-4-tion.

Elemanalízis a ^,Η,₃ΟΝ₂5₂ képlet alapján: számított: C: 56,15; H: 4,08; N: 8,73; g. íg 99%.

mért: C: 56,10; H: 4,22; N: 8,58;

S: 19,94%.

Vízi növények növekedésének szabályozása (fejlődésének gátlása) a gyakorlatban úgy történik, hogy az (I) általános képletű tiazin-vegyületet tartalmazó készítményt hozzáadjuk ahhoz a vízhez, amely a víz alatti vagy a víz felszínén úszó gyomnövényeket tartalmazza. A porkészitmény előállításakor a hatóanyagot valamely porított szilárd hordozóval összekeverjük, igy például bentonittal, Fuller-folddel, kovafölddel vagy különböző ásványi

187 550 szilikátokkal, például csillámmal, talkummal, pirofillittel és agyagokkal. A szóban forgó vegyületeket felületaktív diszpergálószerekkel is elegyíthetjük, egy koncentrátumot képezve, miáltal elősegítjük a vízben történő diszpergálódást, és javítjuk a nedvesítőképességet, ha a készítményt porlasztva alkalmazzuk. Ha kívánatos, a vegyületeket poralakú szilárd hordozóval és felületaktív diszpergálószerrel is elegyíthetjük, ily módon nedvesíthető port nyerünk, melyet közvetlenül, vagy vízzel összerázva vizes diszperzióként alkalmazhatunk. Ha a vegyületeket olajban oldjuk fel, például szénhidrogén- vagy klórozott szénhidrogén-olajban, és ezt az olajos oldatot felületaktív diszpergálószer segítségével vízben diszpergáljuk, akkor porlasztható vizes diszperziót nyerünk. Felületaktív diszpergálószerek lehetnek anionos, nem-ionos vagy kationos felületaktív anyagok. Ilyen felületaktív szerek jól ismertek, és felsorolásuk Hoffmann és munkatársai 2 614 916 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásának 2-4 oszlopában, részletesen a példákban található. Az (I) általános képletű vegyületek aeroszolos eljárással is felhasználhatók. Az aeroszolos kezeléshez szükséges oldatot úgy állítjuk elő, hogy a vegyületet közvetlenül az aeroszol-hordozóban feloldjuk, mely nyomás alatt folyadék halmazállapotú, de szobahőmérsékleten (például 20 °C-on) és atmoszferikus nyomáson gáz; vagy az aeroszolos oldatot úgy is előállíthatjuk, hogy először a vegyületet kevéssé illékony oldószerben oldjuk fel, majd ezt az oldatot az erősen illékony aeroszol-hordozóval elegyítjük.

A víz alatti és a viz felszínén úszó gyomnövényeket tartalmazó vízhez a hatóanyag növekedést szabályozó és nem-gyomirtó hatású mennyiségét tartalmazó készítményt hozzáadjuk úgy, hogy a hatóanyag koncentrációja körülbelül 0,25 10 ppm legyen.

Bármely specifikus vízi gyomnövény fejlődésének gátlására alkalmas vegyület (hatóanyag) optimális koncentrációja függ a hőmérséklettől, a növény fajtól, melynek fejlődését szabályozni kívánjuk, és a víztömeg fajtájától, melyet az anyaggal kezelünk. Magasabb vizhőmérsékletnél általában a vegyületet kisebb koncentrációban alkalmazzuk, mint alacsonyabb hőmérsékleten.

Ha a kezelés célja valamely folyóvízben lévő növényi flóra fejlődésének szabályozása, akkor a hatóanyag mennyiségének megválasztásához figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a készítmény áthalad a terület felett, amelyet kezelni kívánunk, és azt, hogy a vegyület koncentrációja az érintkezési periódus alatt függ a vízáramlás mértékétől, a kemikália hozzáadásának mértékétől és a szer hozzáadásának időtartamától.

A vízi növények növekedését szabályozó eljárást és a vegyületeket az alábbi példákban ismertetjük.

1. vizsgálat

Laboratóriumban a következő módszert alkalmaztuk a szóban forgó vegyületeknek a vízi növények növekedését szabályozó tulajdonságainak értékelésére, ha ezeket 10 ppm koncerttrációban, vai lamely jellegzetes víz alatt élő gyomnövény fejlődésének gátlására használtuk.

Ennél a tesztnél felhasznált (I) általános képletű vegyületeket a következő módon formáltuk. Egy ⁵ 12 ml-es kiaüvegbe tettünk 20 mg vizsgálandó vegyületet, majd hozzáadtunk 1 ml acetont és 9 ml vizes 0,1%-os poli-(oxi-etilén)-szorbitán-monooleálot (Tween 80). Azért, hogy a 10 ppm teszt koncentrációt eleijük, ebből a törzsoldatból 4,00 ml-t ¹⁰ hozzáadtunk egy műanyag edényben lévő 785 ml vízhez. A felhasznált virágcserép alakú műanyag edények alsó átmérője 9 cm, felső átmérője 11,5 cm és magassága 13,5 cm.

A tesztnél Florida elodea, Hydrilla verticillata ¹⁵ (L. F.), (a továbbiakban mint hydrilla szerepel) ' 0 cm hosszú, elágazás nélküli csúcs-részeit használtuk. Az edények mindegyikébe, melyek 785 ml vizet tartalmaztak, 3 ilyen levágott darabot helyeztünk, és a vízhez már előzőleg hozzáadtuk a for²⁰ inált tesztvegyületet 3 ml Hoagland tápoldattal együtt. A kontrollként alkalmazott edények mindegyikének vizébe három 10 cm-es levágott hydrilla darabot helyeztünk, és a vízhez itt is hozzáadtuk f.zt az oldószer mennyiséget, amelyet a teszt vegyü25 letek formálásához felhasználtunk.

2-3 hét múlva a növények teljes hosszát megmértük. A teljes hosszúság értékek összegét elosztottuk f példányok számával, így az átlagos teljes hosszértéket, majd ebből 10 cm-t levonva a növény fejlődé30 sében tapasztalt átlagos növekedési értéket nyertük. Ezt a különbséget elosztottuk a kontroll oldószerben lévő növények hosszában tapasztalt átlagos növekedési értékkel (SC), megszoroztuk százzal, miáltal a gátlás %-os értékét kaptuk.

A példányok teljes hosszértékének összege ,

A példányok száma lagos hosszérték

Átlagos hossz - 10 cm = átlagos növekedés átlagos növekedés

100 = gátlás (%).

átlagos növekedés SC

A kísérletnél alkalmazott vegyületeket az előzőekben leírt előállítási eljárások számával jelöltük.

Az (I.) táblázatban felsorolt vegyületeket 10 ppm 4₅ koncentrációban alkalmaztuk, és az eredményeket a 3. hét végén tapasztalt mérési eredményekből ízámítottuk ki. A táblázat első oszlopában a teszt vegyületeket, a második oszlopban a hydrilla növekedésében elért gátlás %-os értékét összegeztük.

Vegyület

I. táblázat

55__

5 6

9

10

Növekedés gátlásának megközelítő értéke (%)

86 88 74

94 91 86 86

I. táblázat folytatása

Vegyület

Növekedés gátlásának megközelítő értéke (%)

11	97
12	91
13	92
14	94
15	93
17	94

2. vizsgálat f\7.1. művelet szerinti általános eljárást a Hydrilla verticillata (L. F.) ellen megismételtük az 1. példa szerinti vegyülettel, de ennél a tesztnél az alkalmazott hatóanyagok koncentrációja 1, 0,5 és 0,25 ppm volt.

A teszt vegyületet a következő módon formáltuk: egy 12 ml-es kis üvegben 20 mg vizsgálandó vegyületet mértünk, majd ehhez 1 ml acetont és 9 ml vizes 0,1 %-os poli(oxi-etilén)-szorbitán-monooleátot adtunk. Ezt A törzsoldatként jelöltük.

Az 1 ppm teszt koncentrációt a következő módon állítottuk elő: 4 ml A törzsoldatot 36ml vizes 0,1%-os poli(oxi-etilén)-szorbitán-monooleáttal felhígítottunk, és ez volt a B törzsoldat. 4 ml B törzsoldatot műanyag teszt edényben lévő 785 ml vízhez hozzáadva nyertük a teszt vegyület 1 ppm koncentrációjú oldatát. A teszt edény ugyanolyan volt, mint amilyent az 1. műveletnél alkalmaztunk.

A teszt vegyület 0,5 ppm koncentrációjú oldatát a következő módon nyertük : 20 ml B törzsoldatot 20 ml vizes 0,1%-os poli(oxi-etilén)-szorbitánmonooleáttal felhígítottuk, és ezt neveztük C törzsoldatnak. 4 ml C törzsoldatot plasztik teszt konténerben lévő 785 ml vízhez hozzáadva kaptuk a teszt vegyület 0,5 ppm koncentrációjú oldatát.

A 0,25 ppm koncentrációjú teszt oldatot a következő módon állítottuk elő: 20ml C törzsoldatot 20 ml vizes 0,1%-os poli(oxi-etilén)-szorbitánmonooleáttal felhígítottuk, és ezt D törzsoldatnak neveztük. 4 ml D törzsoldatoí műanyag teszt edényben lévő 785 ml vízhez hozáadva nyertük a teszt vegyület 0,25 ppm koncentrációjú oldatát.

Három héttel a teszt vegyületek alkalmazása után minden növény teljes hosszát megmértük, ahogyan ezt az 1. műveletnél leírtuk, és a növekedésben tapasztalt gátlás %-os értékét kiszámítottuk.

A növekedés gátlásának közelítő értéke 1 ppmnél 63%, 0,5 ppm-nél 55% és 0,25 ppm-nél 40%.

Más változat szerint valamely (V) általános képletű vegyület gombaölő anyagként hatásos mennyiségét hatóanyagként tartalmazó készítményt a növényi patogén gombával fertőzött területen alkalmazzuk. A hatóanyag hatásos mennyisége némileg függ a gombás fertőzés mértékétől és más faktoroktól is, mint például a környezettől, amelyben a kezelést végezzük.

A szóban forgó készítmények a hatóanyagon kívül tartalmaznak még egy vagy több adalékanya187 550 got, melyek lehetnek például víz, polihidroxivegyületek, kőolaj desztillátumok, és más diszperziós közegek, felületaktív díszpergálószerek, emulgeáló szerek és finom eloszlású inért szilárd anya^& gok. A hatóanyag koncentrációja ezekben a készítményekben erősen függ attól, hogy a készítményt közvetlenül fel akarjuk-e használni a növények kezelésére, vagy csak a későbbiekben, mikor a kezelés előtt ezt még fel kell hígítani egy inért hordozó^c anyaggal, például vízzel.

Legalkalmasabb, ha a készítményeket folyékony vagy szilárd koncentrátumként formáljuk, mely készítmények a felhasználás előtt a kívánt mértékben felhígíthatok. Az emulgeálható folyadék-koncent¹⁶ rátumok 110 súly% mennyiségű hatóanyagot és emulgeálószemek megfelelő, vízzel nem elegyedő szerves folyadékkal készített elegyét tartalmazzák. Ezek a koncentrátumok vízzel tovább hígítva olajvízben formájú porlasztható emulziókat képeznek. ^Λ így a porlasztható készítmények tartalmaznak aktív toxikus anyagot, vízzel nem elegyedő oldószert, emulgeálószert és vizet. A megfelelő emulgeálószerek nemionos vagy ionos típusú szerek, vagy ezek keverékei, és magukba foglalnak alkilén-oxidok^2E‘ nak fenolokkal és szerves savakkal alkotott kondenzációs termékeit, szorbitán-észterek poli(oxietilénj-származékait, komplex éter-alkoholokat, aril-alkil-szulfonát típusú ionos vegyületeket és hasonlókat. Alkalmas, vízzel nem elegyedő szerves ^3< folyadékok például aromás szénhidrogének, alifás szénhidrogének, cikloalifás szénhidrogének és ezek elegyei, mint például a kőolaj-desztillátumok.

Szilárd koncentrátum keverékek 10-50 súly% mennyiségű hatóanyag és egy finom eloszlású szi³- lárd hordozó összekeverésével állíthatók elő, mely szilárd hordozó lehet például bentonit, FulleT-föld, kovaföld, hidratált szilícium-dioxid, kovasav, csillám, talkum, agyag. Az ilyen típusú koncentrátumokat formálhatjuk úgy, ha kívánatos, hogy köz4C vétlenül mint kiszórásra alkalmas készítmények felhasználhatók legyenek, vagy úgy, hogy egy inért szilárd hordozóval, amikor szükséges, felhígítjuk, és ily módon olyan kiszórható port nyerünk, mely 0,05-1 súly % tiazin-vegyületet tartalmaz. Egy má46 sik változatnál a felületaktív anyagokat, melyek diszpergáló és/vagy nedvesítőszerek, a tiazinvegyülettel és a szilárd hordozóval elegyítjük, és ily módon 10-25 súly% hatóanyagot tartalmazó nedvesíthető por koncentrátumot kapunk, melyből kése sőbb, vízben vagy más hidroxilált hordozóban való diszpergálással, porlasztható készítményt állítunk elő. Megfelelő felületaktív anyag lehet valamely kondenzált aril-szulfonsav, és ezek nátrium-sói, nátrium-lignoszulfonát, szulfonát-oxid kondenzá55 tűm elegyek, alkil-aril-poliéter-alkanolok, szulfonát/nemionos elegyek, anionos nedvesítő szerek és hasonlók.

Továbbá, a tiazin-vegyületek elegyithetök még oldatokkal, egyes diszperziókkal, aeroszolokkal és 60 más közegekkel, melyek alkalmasak a vegetáció vagy a talaj kezelésére.

A gombaelleni készítményt a fertőzött, vagy a fertőzésre érzékeny növényi felületekre felvihetjük bármely alkalmas módon, például porlasztással, gg porszórással, átitatással vagy öntözéssel. A por8

187 550 lasztásos eljárás jóval előnyösebb a többinél, különösen, ha sok növényt kell kezelni, mert gyors módszer és a kezelés egyöntetűsége igen valószínű. A porlasztásos módszernél általában a fertőzött, vagy a fertőzésre érzékeny felületeket a folyadék diszperzióval teljesen megnedvesítjük. Jó eredmény érhető el akár a szilárd koncentrátumok emulzióit, akár vizes diszperzióit alkalmazzuk.

Ha a gomba, melynek fejlődését gátolni kívánjuk, a földben van, akkor a gombaelleni szerrel közvetlenül a talajt kezeljük, vagy felhígíthatjuk különböző inért szilárd vagy folyékony hígítókkal, mint a fentiekben leírtuk, és így kezeljük a gomba által fertőzött területeket. A talaj kezelésére alkalmas módszer például az, hogy a talaj felületét a hatóanyag folyékony diszperziójával vagy emulziójával bepermetezzük. Az alkalmazott készítményt vagy a talaj felületén hagyjuk, és az ott bevonatot képez, vagy belekeverjük a talajba boronálással, kapálással vagy más, a szakemberek által jól ismert módszerrel. Egy másik eljárás szerint a hatóanyagot tartalmazó folyékony diszperzióval vagy emulzióval a talajt átitatjuk. A talajban élő gombák fejlődésének gátlására a melegházakban 5-20 ppm hatóanyagtartalmú készítményt használunk. Ha valamely tiazin-vegyület savaddíciós sójával végezzük a kezelést, akkor az alkalmazott mennyiség természetesen függ a ténylegesen jelenlévő bázis mennyiségétől. A szóban forgó vegyületek sóit főleg azért alkalmazzuk, mert ezek könnyen kezelhetők és formálhatók.

Az (V) általános képletű gombaölő aktivitású vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítményeket felhasználhatjuk még az ültetés előtt a magok csávázására is. Ha a gombaölő aktivitású vegyületet magok csávázására használjuk, akkor olyan készítményeket kell előállítanunk, melyek a gombaölő aktivitású vegyületet más hordozóanyagokkal, mint például etil-alkohol/aceton, poil(oxietilén)-szorbitán-monooleát és hasonlókkal együtt tartalmazzák. Ezekkel a magok csávázására alkalmas (V) általános képletű vegyületekkel kielégítő eredmény érhető el, ha a gombaölő aktivitású vegyületet a készítmény 50-400 ppm koncentrációban tartalmazza. A kezelésnél a magokat legalább 4 órán át áztatjuk a készítményben, majd a magokat elkülönítjük és elültetjük.

Az (V) általános képletű vegyületeknek és ezek savaddíciós sóinak növényi gombaölő szerként történő felhasználását a következő eljárás szemlélteti.

3. vizsgálat

Az (V) általános képletű vegyületeknek búzánál négy gombás megbetegedés kórokozója elleni hatékonyságát határoztuk meg úgy, hogy a vegyületeket hatóanyagként tartalmazó készítményekkel, melegházi körülmények között, a leveleket és a talajt átitatva kezeltük a következő eljárással.

6,25 cm átmérőjű, homokkal fedett talajt tartalmazó műanyag edényekbe Monon fajtájú búzát ültettünk. Betegségenként 2 edényt, 4 ellenőrző (kontroll) edényt, összesen 24 edényt alkalmaztunk. Amikor a növénykék 10-13 cm magasak voltak, tehát körülbelül 5-7 nappal a magok ültetése után (az időtartam attól függ, hogy a tesztet melyik évszakban végezzük), két teszt edényben lévő növénykét bepermeteztünk az egyik teszt vegyületet tartalmazó készítménnyel (az alkalmazott mennyiség 400 ppm), míg két másik teszt edényben lévő talajt 10—10 ml mennyiségű, ugyanezt a vegyületet tartalmazó készítménnyel átitattuk (alkalmazott mennyiség 12,32 kg/ha). Ezt az eljárást mindegyik formált teszt vegyületnél elvégeztük, betegségenként 2 edényt minden egyes teszt vegyületet tartalmazó készítménnyel bepermeteztünk, és 2 edényben lévő talajt a készítménnyel átitatva kezeltünk. Ellenőrzésképpen minden egyes betegségre vonatkozó tesztnél 2 kontroll edényben lévő palántát az oldószer és az emulgeálószer vizes oldatával bepermeteztünk, és két másik kontroll edényben a talajt az oldószer és az emulgeálószer vizes oldatával átitattuk. így minden egyes betegség vizsgálatánál 4 kontroll edényt használtunk.

órán belül a formált teszt vegyületekkel és az oldószer-felületaktív anyag tartalmú oldatokkal a fentiek szerinti kezelés után valamennyi edényt melegházba helyeztük, és a teszt organizmusok konídiumaival inokuláltuk. A növényeken az üvegházban történt áthelyezésüket követő 4-8 nap múlva megvizsgáltuk a betegség tüneteit és a betegség elterjedésének mértékét feljegyeztük.

A betegség elterjedésének mértékét a következő fokozatokkal jelöltük:

- súlyos

- mérsékelten súlyos

- mérsékelt

- enyhe

- nincs megbetegedés (100%-os kontroll)

A teszt organizmusok a következők voltak:

Helminthosporium levél-foltosodás (H) (Helminthosporium sativum)

Levél rozsda (LR) (Puccinia recondita trilici)

Lisztharmat (PM) (Erysiphe graminis triciti)

Septoria levélfoltosodás (S) (Septoria triciti).

Az eredményeket a II. táblázatban összegeztük, a vegyületeket az előállítási példák számával jelöltük.

187 550

II. sz. táblázat

A betegség eherjf désének mértéke

Alkalmazott

Levélzet kezelése

Alkalmazott

Talaj átitatása


	(ppm)	PM	LR	H	s	(kg/ha)	PM	LR	H	s
7	400	3	1	5	4	12,32	5	3	1	5
9	400	4	1	3	4	12,32	3	3	1	5
10	400	5	1	1	1	12,32	5	1		4
16	400	4	4	5	4	12,32	5	5	1	4
17	400	5	1	4	4	12,32	5	1	1	1
Kontroll	0	1	1	1	1	0,0	1	1	1	1

Szabadalmi igénypontok

Claims

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás (I) általános képletű 1,3-tiazin-származékok előállítására, ahol a képletben R jelentése 3 10 szénatomos alkil-, 5-6 :

szénatomos cikloalkil-, (3-8 szénatomos cikloalkil)-( 1-3 szénatomos alkil)-, mono- vagy dihalogén-fenil-, (trifluormetil)-fenil-, monohalogén-benzil-, xilil-, tolil- vagy metil-tio-fenil-csoport.

R³ és R⁴ jelentése hidrogénatom vagy metilcsoport,

R⁵ jelentése hidrogénatom,

X jelentése oxigén- vagy kénatom, azzal jellemezve, hogy

a) olyan (1) általános képletű vegyületek előállítására, melyeknél R, R³, R⁴, R^s jelentése a fenti és X oxigénatom, valamely (II) általános képletű vegyületet, ahol R, R³, R⁴ és R^s jelentése a fenti, ciklizálószerrel reagáltatunk, kívánt esetben olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására - melyeknél vagy R³ metilcsoport vagy R⁴ metilcsoport - az (I) általános képletű vegyületeket - melyeknél R³ vagy R⁴ hidrogénatom - alkilezöszerrel tovább reagáltatjuk, vagy

h) olyan (I) általános képletű vegyületek előállítására, melyeknél R, R³, R⁴, R^s jelentése a fenti és

X kénatom, valamely (1) általános képletű vegyületet, melynél R, R³, R⁴, R³ jelentése a fenti és X oxigénatom, difoszfor-pentaszulflddal reagáltatunk.
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(4-klórbenzil)-tetrahidro-2-(3-piridÍl)-4H -1,3-tiazin-4-on előállítására, azzal jellemezve, hogy 3-[a-(4-klórbenzil-anilino)-a-(3-piridil)-metil-tio]-propionsavat Ν,Ν'-diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(2-ciklo25 pentil-1 -metil-etil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-1,3tiazin-4-on előállítására, azzal jellemezve, hogy a

3-[a-(2-ciklopentil-1 -metil-etil-anilino)-a-(3-piridil)-metil-tioj-propionsavat N,N'-diciklohexilkarbodiimiddel reagáltatjuk.

30 4. Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(3,4-xilil)tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-l,3-tiazin-4-on előállítására, azzal jellemezve, hogy a 3-[a-(3,4-xilil-anilino)-a-(3-piridil)-metiI-tio]-propionsavat N,N'diciklohexil-karbodiimiddel reagáltatjuk.

35 ⁵- Az 1. igénypont szerinti eljárás a 3-(4-klórfenil)-tetrahidro-5-metil-2-(3-piridil)-4H-l,3-tÍ<jzín4-on előállítására, azzal jellemezve, hogy a 3-[a(4-klór-anilin)-a-(3-piridií)-metil-tio]-propionsavat ciklizálószerrel reagáltatjuk és az így kapott 3-(440 klór-fenil)-tetrahidro-2-(3-piridil)-4H-1,3-tiazin-4ont n-butil-lítiummal és metil-jodiddal reagáltatjuk.