HUT76135A - Cholecystokinin and gastrin modulating 5-heterocyclic-1,5-benzodiazepines - Google Patents

Description

KIVONAT

A találmány általában 5-heterociklo-l,5-benzodiazepin-származékokra és ezek gyógyászati alkalmazására vonatkozik. A találmány szerinti vegyületek (I) általános képletében például

X jelentése hidrogénatom, fluoratomot, kénatomot tartalmazó alkoxivagy alkilcsoport;

R¹ jelentése többnyire -NR⁴R⁵ általános képletű csoport, amelyben R⁴ általában rövid szénláncú alkil-, cikloalkil-, alkenilcsoportot, fenilvagy szubsztituált fenilcsoportot jelent; és R⁵ jelentése rövid szénláncú alkil-, cikloalkil-, benzil-, fenil- vagy szubsztituált fenilcsoport;

R jelentése változatos, adott esetben szubsztituált, egy- vagy kétgyurus heterociklusos csoport; vagy adott esetben szubsztituált fenilcsoport;

R³ jelentése heterociklusos csoport; és z értéke 1 vagy 2.

A találmány szerinti vegyületek és az ilyen vegyületeket tartalmazó készítmények a kolecisztokinin-A receptorokon agonista hatást fejtenek ki, s így emlősállatokon a gasztrinra és kolecisztokininre moduláló hatásuk van. Ennek alapján olyan kóros állapotok kezelésében, illetve megelőzésében alkalmazhatók, ahol e hormonok modulálásának gyógyászati előnye van

Képviselő:

DANUBIA Szabadalmi és Védjegy Iroda Kft.

Budapest

5/96

KŐ2ZETF

TELI PÉLDÁNY

KOLECISZTOKININ- ÉS GASZTRIN-MODULÁLÓ 5-HETEROCIKLO-1,5-BENZODIAZEPIN-SZÁRMAZÉKOK

GLAXO WELLCOME, Inc., Research Triangle Park, North Carolina, US

Feltalálók:

AQUINO Christopher Joseph, Research Triangle Park, North Carolina, US SUGG Elizabeth Ellen, Research Triangle Park, North Carolina, US

SZEWCZYK Jerzy Ryszard, Research Triangle Park, North Carolina, US

A bejelentés napja:	1995. 04. 12.
Elsőbbségei:	1994. 04. 14.	(9407433.3)	GB
	1994. 10. 14.	(9420783.4)	GB
A nemzetközi bejelentés száma:	PCT/US95/04163
A nemzetközi közzététel száma:	WO 95/28419

84592-5194 TEL/kov

-2A találmány tárgya 5-heterociklo-l,5-benzodiazepin-származékok; eljárások előállításukra; e vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények; és gyógyászati alkalmazásuk. Közelebbről a találmány olyan vegyületekre vonatkozik, amelyek a CCK-A receptorokon agonista hatást fejtenek ki, s így a receptorok képessé válnak a gasztrin és kolecisztokinin (a továbbiakban: CCK) hormonok modulálására emlősökön.

A kolecisztokininek (CCK) és a gasztrin szerkezetileg rokon peptidek, amelyek a gyomor-bélcsatoma szövetében és a központi idegrendszerben (CNS) találhatók. A kolecisztokininek közé tartoznak: a CCK-33, eredetileg izolált alakjában 33 aminosavból álló neuropeptid; ennek karboxil-terminális oktapeptidje, a CCK-8 (szintén természetben előforduló neuropeptid); valamint a 39, illetve 12 aminosavból álló formáik. A gasztrin 34, 17, illetve 14 aminosavból álló peptidek alakjában fordul elő, ezek közül a legkevésbé hatásos szekvencia a Trp-Met-Asp-Phe-NH₂ (CCK-4) C-terminális tetrapeptid, amely a CCK és a gasztrin közös szerkezeti eleme.

A CCK és a gasztrin gasztrointesztinális (gyomor-bélcsatomában lévő) hormonok és neurotranszmitterek a neurális és perifériás rendszerekben, és biológiai szerepük a szervezetben különböző helyeken jelen lévő, különálló receptorok közötti összeköttetés. A kolecisztokinin receptoroknak legalább két altípusa van, a CCK-A és CCK-B, amelyek mind a periférián, mind a központi idegrendszerben megtalálhatók.

A CCK-A receptor - amelyet általában „perifériás típusú” receptornak neveznek - főként a hasnyálmirigyben, epehólyagban, ileumban (csípőbélben), a pylorus (gyomorkapu) záróizmában és a vagális (bolygóidegi) afferens idegrostokban található. A CCK-A típusú receptorok jelen vannak továbbá az agyvelő meghatározott területein, és szerepük több CNS hatás kiváltása. Mivel a CCK-8 és CCK-A receptorokkal szemben szelektív agonisták képesek csökkenteni a táplálékfelvételt több állatfajon, tekintélyes t

* · · · · ·· · ··· ·· ···· · • · · * · «

-3érdeklődés kíséri olyan új anyagok kifejlesztését, amelyek a CCK A típusú receptoraival szemben szelektív agonista hatásúak, s így étvágycsökkentő (anorektogén, anorexiás) szerek lehetnek.

A CCK-B, vagy gasztrin receptorok perifériás neuronokbán, gasztrointesztinális simaizomzatban és gasztrointesztinális nyálkahártyában, figyelemreméltó módon koponyafalcsonti (parietális) sejtekben, ECL sejtekben, D sejtekben és fősejtekben találhatók. A CCK-B receptorok főként az agyvelőben vannak jelen, és a neuroleptikus hatóanyagok szorongásra és éberségre gyakorolt hatásainak szabályzásában van szerepük.

A 4 988 692 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban Gasc és munkatársai 3-(acil-amino)-l-alkil-5-fenil-l,5-benzodiazepin-származékokat ismertetnek, amelyek a CCK antagonistáiként endogén hormonok hatásait receptoraikon blokkolják vagy megfordítják.

A 4 490 304 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, valamint a WO 90/06937 és WO 91/19733 számon közzétett nemzetközi PCT bejelentések olyan peptidszármazékokat írnak le, amelyek CCK-A agonista hatásúak. A leírás szerint e vegyületek étvágyszabályzók, továbbá állatok, még konkrétabban emberek gasztrointesztinális megbetegedéseinek vagy a központi idegrendszeri kóros állapotok kezelésére és/vagy megelőzésére alkalmazhatók.

Az 5 187 154 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (amelyet hivatkozásként foglalunk e leírásunkba) közli a CCK neuropeptid alkalmazását a gyomor ürítésének szabályzására olyan betegeken, akik inzulintól nem függő cukorbetegségben szenvednek, és gyomorürülésük gyors. E leírás továbbá megvilágítja, hogy a gyomor ürülését gátló vegyületek enyhíthetik vagy megszüntethetik a korai cukorbetegséget vagy a cukorbetegség előtti kóros állapottal járó tüneteket; ezek közé tartozik a vér megnövekedett glükózszintje és inzulinszintje, az inzulinnal szemben jet ··· ·· · · · · · ··** · · · *

-4lentkező rezisztencia, a fertőzéssel szemben megnövekedett érzékenység és a glükózvizelés, akkor is, ha ennek során a gyomorürítés a normális határok között marad.

A 5-heterociklo-l,5-benzodiazepin-származékok olyan új csoportját fedeztük fel, amelynek tagjai a CCK-A receptorral szemben agonistahatást mutatnak, s így azokat képessé teszik emlősállatokon a gasztrin és CCK hormonok modulálására. Egyes vegyületeink a CCK-B receptorokkal szemben antagonista hatást is mutatnak.

Mindezek alapján a találmány az (I) általános képletű vegyületekre és azok fiziológiai szempontból elfogadható sóira és szolvátjaira vonatkozik, ahol az (I) általános képletben

X jelentése halogén- vagy hidrogénatom; trifluor-metil-, alkil-, (1-4 szénatomos alkil)-tio-csoport; -0-(1-4 szénatomos alkil)-csoport;

R¹ jelentése (Π) általános képletű csoport vagy -NR⁴R? általános képletű csoport;

R² jelentése (1) 2-helyzetben kapcsolódó heterociklusként pirrol, tetrahidropirrol, indol, benzofurán, tiofén, benzotiofén, indolin, kinolin vagy 4-oxo-benzopirán, ahol a pirrol, tetrahidropirrol, indol vagy az indolin adott esetben a gyűrűnitrogénen egy alábbiakban meghatározott R csoporttal szubsztituálva lehet; és az indol, indolin, kinolin, benzofurán, benzotiofén vagy 4-oxo-benzopirán adott esetben benzolgyűrűjükön egy alábbiakban definiált R⁹ csoporttal szubsztituálva lehet; vagy (2) fenilcsoport, vagy egymástól függetlenül halogénatommal, hidroxil-, ciano-, karboxil-, -O-(l-4 szénatomos alkil)-, -O-(CH₂C₆H₅)-, -COO-(l-4 szénatomos alkil)-, amino-, dimetil-5-amino-, -NHR¹⁰, 1-pirrolidinil- vagy tetrazolilcsoporttal monovagy diszubsztituált fenilcsoport; vagy (3) piridin-, vagy egymástól függetlenül halogénatommal, metil-, hidroxil-, nitro-, ciano-, karboxil-, -O-(l-4 szénatomos alkil)-, -O-(CH₂C₆H₅)-, -COO-(l-4 szénatomos alkil)-, amino- vagy dimetil-amino-csoporttal mono- vagy diszubsztituált piridilcsoport; vagy (4) -NHR¹¹ általános képletű csoport, ahol R¹¹ jelentése az alábbiakban meghatározott; vagy R¹¹ jelentése N-l helyzetben R¹⁰ csoportot tartalmazó 7-indazolil-csoport;

R³ jelentése heterociklusos csoportként - amely a molekula többi részéhez annak egyik gyűrűs szénatomján kötődik - piridil-, pirimidinil-, piridazinil-, pirazinil-, furanil-, tiofenil-, pirrolil-, oxazolil-, tiazolil-, imidazolil-, pirazolil-, izoxazolil-, izotiazolil-, oxadiazolil-, tiazolil-, tiadiazolil-, pinolidinil-, piperidinil-, morfolinil- vagy tio-morfolinil-csoport, amely heterociklusos csoportok legfeljebb három azonos vagy különböző szubsztituensként halogénatomot, 1-4 szénatomos alkil-, nitro-, karboxil-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-, 1-4 szénatomos alkil-, nitro-, karboxil-, (1-4 szénatomos alkil)-amino- vagy di(l-4 szénatomos alkil)-amino-csoportot tartalmazhatnak;

R⁴ jelentése függetlenül 3-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 3-6 szénatomos alkenil-, fenil-, -(CH2)pCN vagy -(CH2)pCOO-(l-4 szénatomos alkil)-csoport; és R⁵ jelentése függetlenül 3-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 3-6 szénatomos alkenil-, benzil-, fenilcsoport; vagy egymástól függetlenül, adott esetben egy vagy több fluoratommal szubsztituált 1-3 szénatomos alkil-, ciano-, hidroxil-, dimetil-amino-, -O-(l-4 szénatomos alkil)-, -O-(CH2C₆H₅)-, -NH-(1-4 szénatomos alkil)-, -COO-(l-4 szénatomos alkil)-, N-(l-4 szén-6atomos alkil)₂-pirrolidino-, morfolinocsoporttal vagy halogénatommal mono- vagy diszubsztituált fenilcsoport; vagy R⁴ jelentése 1-2 szénatomos alkilcsoport, és R⁵ jelentése 2- vagy 4-helyzetben klóratommal, metil-, metoxi- vagy metoxi-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport;

R⁶ hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent;

R⁷ jelentése fluor- vagy hidrogénatom; hidroxil-, dimetil-amino-, -0-(1-4 szénatomos alkil)-, vagy -O-(CH₂C₆H₅)-csoport;

R⁸ -(CH₂)_bCOOH képletű csoportot jelent;

R⁹ jelentése klóratom; metil-, hidroxil-, metoxi- vagy -NHR¹⁰ általános képletű csoport;

R¹⁰ jelentése hidrogénatom; acetil-, 1-4 szénatomos alkil-, -SO₃H, -SO₂CH₃, -SO₂CF₃, -SO₂C₆H₅ vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoport;

R¹¹ jelentése fenilcsoport; vagy egymástól függetlenül fluoratommal, trifluor-metoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, -(CH2)cC00H, -(CH2)cC00-(1-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cSCH3, -(CH2)cSOCH3, -(CH2)cSO2CH3, -(CH2)cCONH2, -SCH2COOH, -CONH(SO2CH3), -CONH(SO2CF3), -(CH2)cN-(1-4 szénatomos alkil)2-, -(CH2)cNH(SO2CF3), -(CH2)cN(SO2CF3)-(1-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cSO2NHCO-(1-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cSO2N-(l-4 szénatomos alkil)-CO-(l-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cCONHSO2-(l-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cCON-(l-4 szénatomos alkil)-SO2-( 1-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cOR¹²-(CH2)_cNHR¹⁰ általános képletű csoporttal mono- vagy diszubsztituált fenilcsoport; vagy -(CH₂)_c-(karboxamido-tetrazolil)- vagy -(CH₂)_c-(pirrolidinil)-csoporttal monoszubsztituált fenilcsoport; vagy R¹¹ jelentése egymástól függetlenül halogénatommal, metil-, hidroxil-, nitro-, ciano-, karboxil-, -O-(l-4 szénatomos alkil)-, amino-, dimetil-amino- vagy -NHR¹⁰ általános képletű csoporttal mono- vagy diszubsztituált piridincsoport; vagy piridilcsoport;

R jelentése hidrogénatom; 1-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, -CH₂C₆H₅, -CH₂COOH, -CH₂CONH₂, -CH₂CONH-(l-4 szénatomos alkil)- vagy -CH₂CON-(l-4 szénatomos alkil)₂ általános képletű csoport; vagy (a) vagy (b) általános képletű csoport;

z értéke 1 vagy 2;

n értéke 1 vagy 2;

p értéke 1, 2 vagy 3;

b értéke 0, 1, 2 vagy 3;

c értéke 0 vagy 1.

Ha R¹ jelentése (Π) általános képletű csoport, akkor ebben a csoportban például R⁶ jelentése hidrogénatom, különösebben metilcsoport; R⁷ jelentése hidrogén- vagy fluoratom, hidroxil-, metoxicsoport; és n értéke 1.

Ha R¹ jelentése NR⁴R⁵ általános képletű csoport, akkor ezekben a csoportokban célszerűen R⁴ jelentése 3-6 szénatomos alkilcsoport, így például propil-, izopropil-, ciklohexil- vagy fenilcsoport; és R⁵ jelentése 3-6 szénatomos alkil-, benzil- vagy fenilcsoport, amely adott esetben para-helyzetben hidroxil-, dimetil-amino-, metoxi-, trifluor-metil-, pirrolidino- vagy morfolinocsoporttal, vagy fluoratommal szubsztituálva lehet. E csoportokon belül a különösen alkalmas R¹ csoportokban R⁴ propil-, még inkább izopropilcsoportot jelent; és R⁵ jelentése fenilcsoport, vagy para-helyzetben fluoratommal, hidroxil-, metoxi-, dimetil-amino- vagy morfolinocsoporttal szubsztituált fenilcsoport.

Különösen célszerűen alkalmazható R¹ csoport például a (Π) általános képletű csoport, amelyben R jelentése metilcsoport, n értéke 1, és R jelentése hidrogén- vagy fluoratom, hidroxil- vagy metoxicsoport; vagy R¹ jelen-8tése NR⁴R⁵ általános képletű csoport, melyben R⁴ propil- vagy izopropilcsoportot jelent; és R⁵ jelentése adott esetben para-helyzetben hidroxil-, metoxi-, dimetil-amino-, pirrolidino- vagy morfolinocsporttal, vagy fluoratommal szubsztituált fenilcsoport. Egy különösen figyelemreméltó R¹ csoportban R⁴ izopropil-, és R⁵ 4-metoxi-fenil-csoportot jelent.

Ha R jelentése indol, indolin, benzofurán, benzotiofén, kinolin vagy 4-oxo-benzopirán egység, akkor az adott esetben jelenlévő R szubsztituens célszerűen hidrogénatom, metil-, metoxi-, hidroxil-, nitro- vagy aminocsoport; és - ahol ez lehetséges - az adott esetben a nitrogénatomhoz kapcsolóo dó R szubsztituens CH₂CO₂H képletű csoport.

Ha R jelentése adott esetben szubsztituált fenilcsoport, akkor ez célszerűen fenilcsoport, vagy egy vagy két csoporttal szubsztituált fenilcsoport; e csoportok azonosak vagy különbözőek lehetnek, amilyen például a klór- vagy fluoratom, amino-, hidroxil- vagy karboxilcsoport.

Ha R² jelentése NHR¹¹ általános képletű csoport, akkor R¹¹ jelentése célszerűen fenilcsoport - amely adott esetben fluoratommal, hidroxil-, amino-, dimetil-amino-, (trifluor-metil)-szulfonil-amino-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-, karboxil-, 1 H-tetrazol-5-il-, acetil-amino- vagy -OR általános képletű csoporttal szubsztituálva lehet - ahol R¹² jelentése hidrogénatom, metil-, benzil-, CH₂CO₂H, CH₂CONH₂, CH₂CONHCH₃, CH₂CON(CH₃)₂ általános képletű csoport, vagy (c), (d) vagy (e) képletű csoport; vagy olyan 7-indazolil-csoport, amelyben az N-1 helyzetű szubsztituens (R¹⁰) hidrogénatom.

Ha R¹¹ monoszubsztituált fenilcsoportot jelent, akkor e szubsztituens előnyösen meta-helyzetű.

Különösen célszerűen R² egység például az indol-, tiofén, benzotiofén, indolin, kinolin, 4-oxo-benzopirán, adott esetben szubsztituált fenilcsoport, vagy NHR¹¹ általános képletű csoport. Az R² csoport még inkább célszerű-9en indol, indolin vagy benzofurán, adott esetben szubsztituált fenilcsoport, vagy NHR¹¹ általános képletű csoport. R² még különösebben indolt, adott esetben szubsztituált fenil- vagy NHR¹¹ általános képletű csoportot jelent.

Alkalmas R³ csoport például a piridincsoportok közül a 2-piridil-, 3-piridil- és 4-piridilcsoport.

Alkalmas R³ csoport a pirimidinilcsoportok közül például a 2-pirimidinil- vagy 5-pirimidinil-csoport.

Ha R pirazolilcsoportot jelent, akkor alkalmas csoport például az l,3,5-trimetil-lH-pirazoIil-4-il-csoport.

Különösen célszerűen alkalmazható R³ csoportok például: a piridilcsoport, így a 2-piridil-, 3-piridil-, 4-piridil-csoport; pirimidinilcsoportok, így a

2-pirimidinil- vagy 5-pirimidinil-csoport; valamint az 1,3,5-trimetil-lH-pirazol-4-il-csoport.

A találmány szerinti vegyületeknek egyik különösen jól alkalmazható csoportját képviselik azok a származékok, ahol: R¹ jelentése NR⁴R^ csoport, amelyben R⁴ propil-, vagy izopropilcsoportot jelent; és R⁵ jelentése adott esetben para-helyzetben hidroxil-, metoxi-, dimetil-amino- vagy mórfolinocsoporttal, vagy fluoratommal szubsztituált fenilcsoport; R jelentése fenilcsoport (amely adott esetben egymástól függetlenül egy vagy két klórvagy fluoratommal, hidroxil-, amino- vagy karboxilcsoporttal szubsztituálva lehet); NHR¹¹ képletű csoport, ahol R¹¹ jelentése fenilcsoport (amely adott esetben amino-, dimetil-amino-, trifluor-metil-szulfonil-amino-, karboxil-, lH-tetrazol-5-il-, acetil-amino- vagy OR képletű csoporttal 12 szubsztituálva lehet; ahol R jelentése hidrogénatom, metil-, benzil-, CH₂CO₂H, CH₂CONH₂, CH₂CONHCH₃, CH₂CON(CH₃)₂ csoport, vagy (c), (d) vagy (e) képletű csoport, s ahol a szubsztituens előnyösen meta-helyzetben van); vagy indol-egység, ahol a nitrogénatom adott esetben CH₂CO₂H csoporttal szubsztituált, és a benzolgyűrű adott esetben klór- 10atommal, meitl-, metoxi-, nitro-, hidroxil- vagy aminocsoporttal szubsztituált; R³ jelentése piridilcsoport, például 2-, 3- vagy 4-piridilcsoport; vagy pirimidinilcsoport, például 2- vagy 5-pirimidinilcsoport; vagy 1,2,5-trimetil-lH-pirazol-4-il-csoport; és X hidrogén- vagy fluoratomot jelent.

A találmány szerinti vegyületek egy különösen érdekes csoportja erős és szelektív affinitást mutat a CCK-A receptor iránt; a hatékonyság kivételesen magas, ha R jelentése indol-egység. Ezen a vegyülettípuson belül eső vegyületek előnyös csoportjában az indol-egység nitrogénatomján CH₂CO₂H csoporttal helyettesített; még előnyösebben a nitrogénatom szubsztituálatlan, és az indol-egység benzolgyűruje adott esetben klóratommal, metil-, metoxi-, nitro-, hidroxil- vagy aminocsoporttal szubsztituált. E csoporton belül különösen jól alkalmazhatók azok a vegyületek, ahol: R⁴ izopropilcsoportot, R⁵ p-metoxi-fenil-csoportot, és R³ piridil-, pirimidinilvagy 1,3,5-trimetil-lH-pirazol-4-il-csoportot jelent; még különösebben előnyös, ha R³ jelentése 3-piridil-csoport, és X hidrogénatomot jelent.

A találmány szerinti, előnyös vegyületek például a következők: lH-indol-2-karbonsav-{ l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-5-piridin-2-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[b][l,4]diazepin-3-il}-amid;

H-indol-2-karbonsav- {1 -[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-5-pirimidin-2-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[b][l,4]diazepin-3-il}-amid;

2-[2,4-dioxi-3-(3-fenil-ureido)-5-piridin-2-il-2,3,4,5-tetrahidobenzo[b][l,4]diazepin-1 -il} -N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid;

és e vegyületek enantiomeijei.

Különösen előnyös találmány szerinti vegyületek:

• · · «

- 11 az lH-indol-2-karbonsav-{ l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-5-p iridin-3 -il-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzo [b] [ 1,4] diazepin-3 -il} -amid;

és e vegyület enantiomerjei.

E leírásunkban az „alkilcsoport” általában a megfelelő alkilcsoport egyenes vagy elágazó szénláncú izomerjeit jelenti. így például az „1-6 szénatomos alkilcsoport” metil-, etil-, η-propil-, izopropil-, η-butil-, izobutil-, t-butil- vagy n-pentil-csoportot jelent.

E leírásunkban a „cikloalkilcsoporton” a megfelelő alkilcsoport valamennyi aliciklusos izomerjét értjük. így a „3-6 szénatomos alkilcsoport” a leírásunkban például a ciklopropil-, ciklopentil- és ciklohexilcsoportot foglalja magában.

A „halogénatom” fogalmán fluor-, klór-, bróm- vagy jódatomot értünk.

A „tetrazol” megjelölés mint csoport, vagy mint egy csoport része, (lH)-tetrazol-5-il-csoportot vagy annak tautomerjeit jelenti.

A szakmai gyakorlattal rendelkező egyén felismerheti, hogy az (I) általános képletű vegyületeknek sztérikus centrumaik vannak. Elmek megfelelően a találmány az (I) általános képletű vegyületek összes lehetséges sztereoizomerjeire és geometriai izomeijeire is vonatkozik, és nemcsak a racém vegyületeket, hanem az optikailag aktív izomereket is magában foglalja. Ha a cél egy (I) általános képletű vegyület egyetlen (egyedi) enantiomerje, akkor ezt vagy a végtermék rezolválásával kaphatjuk meg, vagy sztereospecifikus szintézissel állíthatjuk elő az izomer szempontjából tiszta kiinduló anyagból, vagy a szintézisnek bármely célszerű, izomer tisztaságú közbenső termékéből. A végtermék, vagy egy közbenső termék vagy kiinduló anyag rezolválását bármilyen, a szakterületen ismert módon érhetjük el. [Lásd például: E. L. Eliel: „Stereochemistry of Carbon Compounds

- 12(McGraw Hill, 1962), valamint: S. H. Wilen: Tables of Resolving Agents]. Továbbá, ha az (I) általános képletű vegyületek tautomer alakban lehetnek, akkor a találmány az adott vegyületek összes tautomer formájára vonatkozik.

A szakterületen jártas egyén számára nyilvánvaló, hogy a találmány szerinti vegyületek gyógyászati szempontból elfogadható sóik vagy szolvátjaik alakjában is felhasználhatók. Az (I) általános képletű vegyületek fiziológiai szempontból elfogadható sói például gyógyászati szempontból elfogadható szervetlen vagy szerves savakkal kialakított, szokásos sók, valamint kvaterner ammóniumsók. Konkrétan jellemző, alkalmazható sók például a sósav, brómhidrogénsav, kénsav, foszforsav, salétromsav, perklórsav, fumársav, ecetsav, propionsav, borostyánkősav, glikolsav, hangyasav, tej sav, maleinsav, borkősav, citromsav, pamoesav, malonsav, hidroxi-maleinsav, fenil-ecetsav, glutaminsav, benzoesav, szalicilsav, fumársav, toluolszulfonsav, metánszulfonsav, naftalin-2-szulfonsav és a benzolszulfonsav sói. További savak - jóllehet önmagukban gyógyászati szempontból nem elfogadhatók, így például az oxálsav - közbenső termékek lehetnek a találmány szerinti vegyületek és azok gyógyászati szempontból elfogadható sóinak az előállításában. Ha a továbbiakban egy találmány szerinti vegyületre hivatkozunk, akkor az mind az (I) általános képletű vegyületet, mind annak gyógyászati szempontból elfogadható sóit és szolvátjait is jelenti.

A találmány szerinti vegyületek a CCK-A receptoron agonista hatást fejtenek ki, és teljes vagy részleges kolecisztokinin agonisták lehetnek aszerint, hogy a CCK-A receptorokon kötődnek, és állatmodelleken teljesen vagy részben serkentik az epehólyag összehúzódását és/vagy csökkentik a táplálkozást.

A CCK-A receptorok agonistáiként a találmány szerinti vegyületek hasznos (alkalmas) étvágycsökkentő hatóanyagokként előnyösen alkalmaz• ·· ·

-13hatók elhízás kezelésére, valamint ezzel kapcsolatban kóros állapotok, így például cukorbetegség (diabetes) vagy magas vérnyomás kezelésére. Ezen túlmenően a leírásunkban közölt vegyületek új megközelítési módokat tesznek lehetővé a jóllakottság kiváltására, így biztosítják az étvágy szabályzását és a táplálékfelvétel módosítását emlősökön, különösen embereken; ennek útján az étvágy szabályozható, az elhízottság kezelhető, és a súlyveszteség fenntartható. A találmány szerinti vegyületek felhasználhatók továbbá az inzulintól nem függő, gyors gyomorürüléssel járó diabetikus állapotok kezelésére.

Ehhez adódik, hogy egyes találmány szerinti vegyületek némi antagonista hatást is kifejtenek különleges, helyspecifikus CCK-B és gasztrin-receptorokon: ezt igazolja, hogy gátolják az izolált tengerimalac-ileum hoszszanti bélizomzat CCK-4 által stimulált összehúzódását, valamint patkány izolált gyomornyálkahártyáján a pentagasztrinnal stimulált savelválasztást. [Ezt M. Pates és C. F. Spgraggs eljárásával vizsgáltuk: Br. J. Pharmac., 106, 275-282 (1992); valamint J. J. Reeves és R. Stables: Br. J. Pharmac., 86, 677-684 (1985)].

A találmány szerinti vegyületeknek CCK-A és CCK-B receptorok iránti viszonylagos affinitása ismert, általánosan használt módszerekkel, például Formos és munkatársai leírása szerint [J. Pharmacol. Exp. Ther., 261, 1056-1063 (1992)] határozható meg.

A találmány szerinti vegyületek gyomorsavelválasztásra - így pentagasztrinnal serkentett gyomorsavelválasztásra - kifejtett gátló hatása éber, gyomorfisztulás patkányokon határozható meg Hedges és Parsons közlése szerint [Journal ofPhysiology, 267, 191-194 (1977)].

Az (I) általános képletű vegyületek a gyomor ürülését gátolják vagy késleltetik, és ez standard tesztekkel meghatározható. így például 18 órán át éheztetett patkányok előkezelhetők a vizsgálandó vegyülettel, amelyet int·· · ·· • · «

- 14raperitoneálisan (i.p.) 20 perccel adagolunk metil-cellulózt tartalmazó táplálék előtt, amelyet gyomorszondán át viszünk be. A táplálék jelzőanyagot, például fenolvöröst tartalmaz. Előre meghatározott időközök eltelte után a patkányokat leöljük, és a gyomorban lévő táplálék mennyiségét az abban jelenlévő jelzőanyag koncentrációjával mérük. Ezt az értéket a vizsgálandó vegyülettel előre nem kezelt kontrollállat értékével hasonlítjuk össze.

Azt találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületek különösen előnyös aktivitási profillal rendelkeznek: orális adagolás után biológiai hasznosulásuk („bioavailability”) kedvező, s ez viszonylag jó vízoldhatósággal párosul.

Közelebbről: a találmány révén lehetővé válik az (I) általános képletű vegyületek, gyógyászati szempontból elfogadható sóik és szolvátjaik gyógyászati alkalmazása különösen az embergyógyászatban.

A találmány egy másik szempontja lehetővé teszi az (I) általános képletű vegyületek, valamint gyógyászati szempontból elfogadható sóik vagy szolvátjaik felhasználását olyan kóros állapotok kezelésére alkalmazható gyógyszer gyártására, ahol a CCK és/vagy gasztrin hatásainak módosítása terápiás előnnyel jár.

A találmány egy további vonása szerint lehetővé válik kezelési módszer kialakítása emlősállaton - az embert is beleértve - különösen olyan kóros állapotok kezelésére, ahol a CCK és/vagy gasztrin hatásainak módosítása terápiás előnnyel jár. Ez a módszer abban áll, hogy a betegnek egy (I) általános képletű vegyületnek vagy gyógyászati szempontból elfogadható sójának vagy szolvátjának gyógyászati szempontból hatásos mennyiségét adagoljuk.

A szakterületen jártas egyén számára nyilvánvaló, hogy leírásunkban a kezelésre irányuló hivatkozás magában foglalja a kifejlődött betegséget vagy tünetek megelőzését, valamint kezelését is. Nyilvánvaló, hogy egy < I ·«···. ·'

- 15 találmány szerinti vegyületnek valamilyen kezelésben való felhasználásra szükséges mennyisége a kezelésre szoruló állapot jellege, valamint a beteg kora és kóros állapota szerint változik, és végső soron a gondozó orvos vagy állatorvos döntésére van bízva. Általában azonban felnőttek kezelésére naponta 0,02-5000 mg közötti adagok, például naponta 1-1500 mg dózis alkalmazható. A kívánt dózist célszerűen egyszerre, vagy megfelelő időközökben elosztott részdózisokban, például naponta két, három, négy vagy több részdózisban adagoljuk.

Jóllehet a találmány szerinti vegyületek gyógyászati célra önmagukban „vegyszerekként” is adagolhatok, előnyös a hatásos komponens valamilyen gyógyszerformájának az adagolása. Ennek megfelelően a találmány azokra a gyógyászati készítményekre is vonatkozik, amelyek egy (I) általános képletű vegyületet vagy annak gyógyászati szempontból elfogadható valamilyen sóját egy vagy több, gyógyászati szempontból elfogadható vivőanyaggal, és adott esetben más, terápiás és/vagy megelőzést szolgáló komponenssel együtt tartalmazzák. A vivőanyagnak „elfogadhatónak” kell lennie abban az értelemben, hogy a készítmény többi komponenseivel öszszeegyeztethető (kompatibilis), és a gyógyszer befogadóját (felhasználóját) nem károsítja.

A találmány szerinti készítmények közé tartoznak különösen az orális, bukkális (szájüregi), parenterális, implantátum alakjában történő rektális (végbélen át történő) adagolás céljára kialakított készítmények. Bukkális adagolás céljára a készítmény tablettaformában vagy gyógycukor formájában, a szokásos módon alakítható ki. Az orális adagolásra szánt tabletták és kapszulák a szokásos vivőanyagokat, így kötőanyagokat [például szirupot, akácmézgát, zselatint, szorbitot, tragakantát, keményítőmézgát vagy poli(vinil-pirrolidon)-t], töltőanyagokat (például laktózt, cukrot, mikrokristályos cellulózt, kukoricakeményítőt, kalcium-foszfátot vagy szorbitot), síko- 16sítószereket (például magnézium-sztearátot, sztearinsavat, talkumot, polietilénglikolt vagy szilikagélt), a szétesést elősegítő anyagokat (például burgonyakeményítőt vagy nátrium-keményítő-glikolátot) vagy nedvesítőszereket, például nátrium-lauril-szulfátot tartalmazhatnak. A tabletták a szakterületen jól ismert módszerekkel bevonhatók. Alkalmas tablettabevonatok például a szokásos, bélben oldódó bevonatok.

Eljárhatunk úgy is, hogy a találmány szerinti vegyületeket orális adagolás cáljára folyékony készítményekbe - például vizes vagy olajos szuszpenziókba, oldatokba, emulziókba, szirupokba vagy elixírekbe - foglaljuk. Továbbá, a találmány szerinti vegyületeket tartalmazó készítmény lehet száraz termék is, amelyet használat előtt vízzel vagy más alkalmas vivőanyaggal rekonstituálunk (oldattá alakítunk). Az ilyen folyadékkészítmények a szokásos adalékokat tartalmazhatják, amilyenek például: a szuszpendálószerek, így a szorbitszirup, metil-cellulóz, glükóz/cukorszirup, zselatin, (hidroxi-etil)-cellulóz, (karboxi-metil)-cellulóz, alumínium-sztearát gél és táplálkozásra alkalmas hidrogénezett zsírok; emulgeálószerek, így a lecitin, szorbitán-monooleát vagy az akácmézga; nemvizes vivőanyagok (amelyek fogyasztásra alkalmas olajokat tartalmazhatnak), így a mandulaolaj, frakcionált kókuszdióolaj, olajos észterek, propilénglikol vagy etanol; valamint tartósítószerek, így a metil- vagy propil-(p-hidroxi-benzoát) vagy a szorbinsav. Az ilyen készítmények továbbá végbélkúpok formájában is kialakíthatók, amelyek a szokásos végbélkúp-alapanyagokat, így kakaóvajat vagy más glicerideket tartalmazzák.

A találmány szerinti vegyületek orális úton, célszerűen bélben oldódó bevonattal ellátott tabletták vagy kapszulák alakjában adagolhatok, ahol a tabletták vagy kapszulák bevonata bélben oldódó anyag vagy bélben oldódó filmbevonat.

* * wv ♦ · » · »♦· «· • · · ·* «· ♦ >

·«· ·

- 17A találmány szerinti vegyületek továbbá injekciós úton, vagy folyamatos infúzióban adagolható, parenterális készítményekké is alakíthatók. Az injekciós készítmények szuszpenziók, oldatok, vagy olajos, illetve vizes vivőanyagot tartalmazó emulziók lehetnek, és a kiszerelést elősegítő szereket, például szuszpendáló-, stabilizáló- és/vagy diszpergálószereket tartalmazhatnak. Alternatív módon a hatásos komponens lehet poralakban, amely felhasználás előtt megfelelő vivőanyaggal (például steril, pirogénmentes vízzel) rekonstituálható.

A találmány szerinti készítményeket depóformában is kialakíthatjuk. Ezeket a tartósan ható készítményeket implantáció útján (például szubkután vagy intramuszkuláris úton) vagy intramuszkuláris injekcióval adagoljuk. Ennek megfelelően a találmány szerinti vegyületek megfelelő polimer vagy hidrofób anyagokkal (például elfogadható olajban készült emulzió formájában), ioncserélő gyantákkal alakíthatjuk ki, vagy kevéssé oldható származék, például kevéssé oldható só alakjában formálhatjuk készítménnyé.

A találmány szerinti készítmények a hatásos komponenst 0,1-99 % közötti mennyiségben, célszerűen 30-95 % közötti mennyiségben (tabletták és kapszulák esetében), illetve 3-50 % mennyiségben (folyadékkészítményekben) tartalmazhatják.

Az (I) általános képletű vegyületek és sóik az alábbiakban vázolt, általános módszerekkel állíthatók elő. Ha erre vonatkozó más megjegyzést nem teszünk, akkor az alábbi leírásban az R -tői R -ig terjedő és X betűszimbólumok jelentése ugyanaz, mint az (I) általános képletben, vagy azokká átalakítható csoportokat jelentenek.

Bármilyen előállítási eljárásban szükségessé és/vagy kívánatossá válhat az érzékeny vagy reakcióképes csoportok védelme. A védőcsoportokat a szerves szintézis standard módszerei szerint alkalmazzuk [Γ. W. Green és

P. G. M. Watts: „Protecting Groups in Organic Synthesis”, John Wiley &

*·· ·4 »«· · · ··* '» * · · ·

-18Sons (1991)]. Ezeket a csoportokat a szintézis alkalmas lépésében ismert módszerek alkalmazásával távolítjuk el. így például az aminocsoportok védhetők: aril-metil- (például benzil-)-csoporttal, acil- vagy szulfonilcsoporttal (például allil-szulfonil-csoporttal), ftálimid formájában vagy tozilcsoporttal; a védőcsoportot ezt követően - kívánt esetben - standard körülmények között végzett hidrolízissel vagy hidrogenolízissel távolítjuk el. A hidroxil- és karboxilcsoportok bármely szokásos hidroxil- vagy karboxil-védőcsoporttal védhetők. Az alkalmas hidroxil- és karboxil-védőcsoportokra példaként említjük a metil-, t-butil-, metoxi-metil-, aril-metil- (például benzil-), difenil-metil- vagy trifenil-metil-csoportot; heterociklusos csoportokat, amilyen a tetrahidropiranilcsoport; acilcsoportokat, így az acetil-, benzoilcsoportot; valamint szililcsoportokat, amilyen a trialkil-szilil-, például a t-butil-dimetil-szilil-csoport. A hidroxil-védőcsoportok konvencionális eljárással eltávolíthatók. így például az alkil-, szilil-, acil- és heterociklusos csoportok savas vagy bázisos körülmények között végzett hidrolízissel lehasíthatók. Az aril-metil-csoportok - így a trifenil-metil-csoport - hasonlóképpen, savas körülmények közötti hidrolízissel távolíthatók el. Aril-metil-csoportok, például a benzilcsoport, nemesfémkatalizátor - például csontszénre lecsapott palládium - jelenlétében végzett hidrogenolízisel hasíthatok. A szililcsoportok szintén célszerűen távolíthatók el fluoridionforrás, például tetra(n-butil)-ammónium-fluorid használatával.

Az első, általános „A” eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy egy (ΙΠ) általános képletű amint - amelyben R¹, R , R , X és z jelentése ugyanaz, mint az (I) általános képletben - egy (IV) általános képletű RⁿY vegyülettel - ahol Y jelentése NCO, NHCOC1 vagy NHCOR_a képletű csport, és R_a nitrocsoporttal szubsztituált fenoxicsoportot vagy 1-imidazolil-csoportot jelent - reagáltatunk.

- 19E reakciót célszerűen megfelelő oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben (így diklór-metánban), valamilyen éterben (például tetrahidrofuránban) vagy nitrilben (például acetonitrilben) vagy ezek keverékében 0 °C és 80 °C közötti hőmérséklettartományban játszatjuk le.

Azok a (IV) általános képletű vegyületek, ahol Y NCO csoportot jelent, beszerezhetők vagy előállíthatók olyan módon, hogy egy H₂N-R^h általános képletű amint megfelelő oldószerben, például diklór-metánban foszgénnel vagy trifoszgénnel reagáltatunk. Azokat a (IV) általános képletű vegyületeket, ahol Y jelentése NHCOC1 csoport, szintén FÚNR¹¹ általános képletű amin és foszgén vagy trifoszgén megfelelő oldószerben, például diklór-metánban végzett reagáltatásával állítjuk elő. Olyan (IV) általános képletű vegyületeket, ahol Y jelentése NHCORa csoport, és Ra jelentése 1-imidazolil-csoport, úgy állítjuk elő, hogy egy H2N-Rⁿ általános képletű amint megfelelő oldószerben (például diklór-metánban, éterben vagy tetrahidrofuránban) 0 °C és 80 °C közötti hőmérsékleten (célszerűen szobahőmérsékleten) karbonil-diimidazollal kezelünk. Olyan (IV) általános képletű vegyületeket, ahol Y HNCORa általános képletű csoportot jelent, és R_a jelentése nitrocsoporttal szubsztituált fenoxicsoport, úgy állítunk elő, hogy egy H₂N-R^h általános képletű amint valamilyen bázis (piridin, trietil-amin) jelenlétében, megfelelő oldószerben (diklór-metánban) 0 °C és 50 °C közötti hőmérsékleten a megfelelő, R_aCOCl általános képletű klór-formiáttal hozzuk kölcsönhatásba.

Egy másik, általános „B” eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületek úgy állíthatók elő, hogy egy (V) általános képletű közbenső terméket - ahol Y jelentése NCO, NHCOC1 vagy NHCOR_a általános képletű csoport, amelyben R_a nitrocsoporttal szubsztituált fenoxicsoportot vagy 1-imidazolilcsoportot jelent - egy (VI) általános képletű H^-R¹¹ aminnal, adott eset-20ben valamilyen bázis, például tercier amin (így trietil-amin) jelenlétében reagáltatunk.

Ezt a reakciót célszerűen alkalmas oldószerben - például halogénezett szénhidrogénben (így diklór-metánban), vagy valamilyen éterben (például tetrahidrofuránban), vagy valamilyen amidban (így N,N-dimetil-formamidban) - adott esetben szobahőmérséklettől az adott oldószer forráspontjáig terjedő hőmérsékleten valósítjuk meg.

Az (V) általános képletű vegyületeket célszerűen a (ΠΙ) általános képletű aminból in situ (helyben) állítjuk elő.

A „B” eljárás egy különleges megvalósítása során - ha Y jelentése NHC0R_a általános képletű csoport, és R_a 1-imidazol-csoportot jelent - az (V) általános képletű imidazolid helyben kialakítható; ebben az esetben a (VI) általános képletű amint a (ΠΙ) általános képletű vegyülettel karbonil-diimidazol jelenlétében, a fentebb említett körülmények között hozzuk kölcsönhatásba.

A „B” eljárásban, ha Y jelentése NHCOR_a csoport, és R_a jelentése nitrocsoporttal szubsztituált fenoxicsoport, a (VI) általános képletű primer aminnal a reakciót előnyösen valamilyen bázis, így tercier amin, például trietil-amin jelenlétében hajtjuk végre.

A „B” eljárásban, ha Y az -N=C=O izocianátcsoportot jelenti, a reakciót a (VI) általános képletű primer aminnal előnyösen aprotikus oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, így diklór-metánban végezzük. Az izocianátot célszerűen helyben alakítjuk ki a (VI) általános képletű primer amin hozzáadása előtt.

Olyan (V) általános képletű vegyületek, amelyekben R_a adott esetben szubsztituált fenoxicsoportot jelent, úgy állíthatók elő, hogy a (ΕΠ) általános képletű primer amint a megfelelő, nitrocsoporttal szubsztituált fenil-(klór-formiát)-tal valamilyen bázis, például pridin jelenlétében reagáltatjuk. E

-21 reakciót valamilyen oldószerben, például halogénezett szénhidrogénben, így diklór-metánban 0 °C és 50 °C közötti hőmérséklettartományban hajtjuk végre.

Olyan (V) általános képletű vegyületeket, ahol R_a jelentése 1 -imidazol-csoport, előállíthatjuk úgy, hogy egy (ΙΠ) általános képletű vegyületet megfelelő oldószer, például valamilyen halogénezett szénhidrogén (például diklór-metán) vagy valamilyen éter (például tetrahidrofurán) jelenlétében, 0 °C és 80 °C közötti hőmérséklettartományban (célszerűen szobahőmérsékleten) karbonil-diimidazollal reagáltatunk.

Azokat az (V) általános képletű vegyületeket, ahol Y az -N=C=O izocianátcsoportot vagy -NHCOC1 karbamoil-kloridot jelenti, a (ΙΠ) általános képletű primer amin és foszgén vagy trifoszgén megfelelő oldószerben, például diklór-metánban végzett reakciójával alakítjuk ki.

Egy további, általános „C” eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületek úgy is előállíthatok, hogy egy (VII) általános képletű vegyületet egy (VHI) általános képletű

R¹COCH₂hal (VEI) halogén-acetamiddal (ahol hal klór- vagy brómatomot jelent) reagáltatunk.

E reakciót célszerűen úgy hajtjuk végre, hogy a (VE) általános képletű vegyületet erős bázissal, például nátrium-hidriddel poláris aprotikus oldószerben, így Ν,Ν-dimetil-formamidban kezeljük, és ezt követi a (VHI) általános képletű acil-halogeniddel végbemenő reakció.

A (VEI) általános képletű acetil-halogenideket úgy készítjük, hogy az r’-H általános képletű amint a megfelelő halogén-acetil-bromiddal diklór-metánban 0 °C hőmérsékleten megfelelő bázissal, például trietil-aminnal reagáltatjuk.

Olyan R’-H aminokat, ahol R¹ jelentése NR⁴R⁵ általános képletű csoport, előállíthatunk olyan módon, hogy egy H₂N-R⁵ általános képletű amint

-22megfelelő aldehiddel vagy ketonnal reduktív alkilező reakciónak vetünk alá.

Egy általános „D” eljárás értelmében az (I) általános képletű vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy egy (ΠΙ) általános képletű közbenső terméket egy (IX) általános képletű

R²-COOH (EX) savval - az alábbiak szerint - reagáltatunk.

így egy (ΠΙ) általános képletű közbenső termék és egy (EX) általános képletű sav reakciója végrehajtható alkalmas dehidratálószer, például diciklohexil-karbodiimid (DCC), 1 -(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid hidroklorid (EDC) vagy 4-benzotriazol-l-il-oxi-trisz(dimetil-amino)-foszfónium-hexafluoro-foszfát (BOP), és különösen egy alkalmas alkohol (N-hidroxi-szukcinimid vagy N-hidroxi-benzotriazol) jelenlétében.

Egy más módon az (I) általános képletű vegyületeket megkaphatjuk úgy is, hogy egy (ΕΠ) általános képletű közbenső terméket a (IX) általános képletű savnak valamilyen aktivált származékával - például savkloriddal vagy savanhidriddel (a vegyes anhidrideket beleértve) - reagáltatunk.

A „D” általános eljárásban az előnyös oldószerek közé tartoznak az Ν,Ν-dimetil-formamid vagy a diklór-metán. Az előnyös hőmérséklet a 0 °C és 60 °C közötti tartomány. A reakcióban bázisként előnyösen alkalmazható a trietil-amin, N-metil-morfolin és Ν,Ν-dimetil-amino-piridin (DAMP).

Egy másik, általános „E” eljárás szerint az (I) általános képletű vegyületek úgy valósíthatók meg, hogy egy (I) általános képletű vegyületnek megfelelő vegyületet - ahol R hidrogénatomot jelent - R hal általános képletű halogénvegyülettel [ahol hal jelentése klór- vagy brómatom, és R³ jelentése az (I) általános képlettel kapcsolatban meghatározott csoport, különösebben valamilyen heteroarilcsoport, például piridil-, pirimidinilcsoport] reagáltatunk. E reakciót célszerűen valamilyen oldószerben, így dimetil• ·

-23-szulfoxidban (DMSO) vagy Ν,Ν-dimetil-formamidban (DMF), fémes réz és kálium-acetát jelenlétében, előnyösen 25-100 °C hőmérséklettartományban hajtjuk végre.

Egy még további, általános „F” eljárás során a találmány szerinti vegyületeket találmány szerinti, más vegyületekké alakíthatjuk. így például olyan (I) általános képletű vegyületek, ahol R jelentése (CH₂)_bCO₂H általános képletű csoport, előállíthatók úgy, hogy egy (I) általános képletű vegyületet, amelyben R⁸ hidrogénatom, egy Br(CH₂)_bCOOR* általános képletű vegyülettel reagáltatunk, amelyben R* jelentése 1-4 szénatomos alkilcsoport. E reakciót erős bázis, így nátrium-hidrid jelenlétében foganatosítjuk, majd ezt követően a karboxil-védőcsoportot valamely szokásos eljárással, például savas vagy bázisos hidrolízissel lehasítjuk.

Azon (I) általános képletű vegyületek, amelyekben R¹¹ jelentése alkoxi-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport, szintén konvencionális eljárással, például savas hidrolízissel hidrolizálhatók, s így olyan (I) általános képletű vegyületekhez jutunk, ahol R¹¹ karboxilcsoporttal szubsztituált fenilcsoportot jelent.

A (ΙΠ) általános képletű vegyületek előállíthatók olyan (X) általános képletű vegyületek redukciójával, ahol W jelentése CH-N₃ vagy C=N-NHPh képletű csoport.

Olyan (X) általános képletű vegyületek, ahol W jelentése CH-N₃ képletű csoport, úgy redukálhatok (ΠΙ) általános képletű vegyületekké, hogy azokat megfelelüő katalizátor - például szénre vagy kalcium-karbonátra lecsapott, 5-10 %-os palládiumkatalizátor vagy platina(IV)-oxid katalizátor jelenlétében - hidrogénezzük. E reakciót célszerűen oldószerben, így valamilyen alkanolban (például etanolban) vagy valamilyen észter-oldószerben (például etil-acetátban) vagy ecetsavban hajtjuk végre.

-24A W helyén C=N-NHPh képletű csoportot hordozó (X) általános képletű vegyületeket cink és ecetsav segítségével redukálhatjuk (ΙΠ) általános képletű vegyületekké. E reakciót 0-50 °C hőmérséklettartományban végezhetjük.

A W helyén CHN₃ csoportot tartalmazó (X) általános képletű vegyületek olyan (X) általános képletű vegyületekből állíthatók elő, ahol W jelentése CH₂ csoport, úgy, hogy azokat előbb valamilyen erős bázissal - például nátrium-hidriddel vagy kálium-hexametil-diszilaziddal vagy kálium-t-butanoláttal - kezeljük, majd ezt követően tri(izopropil)-benzolszulfonil-aziddal vagy di(t-butoxi)-azido-dikarbonsav-észterrel kezeljük. E reakciót célszerűen éter típusú oldószerben (például tetrahidrofuránban) -78 °C és 20 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre.

A (Hl) általános képletű vegyületek úgy is készíthetők, hogy egy (X) általános képletű vegyületet, amelyben W jelentése CH₂ csoport, valamilyen oldószerben, így dimetil-formamidban, alkalmas bázissal - így nátrium-bisz(trimetil-szilil)-amiddal és O-(difenil-foszfenil)-hidroxil-aminnal reagáltatunk.

Azok a (X) általános képletű vegyületek, ahol W jelentése C=NnHPh vagy CH₂ képletű csoport, úgy hozhatók létre, hogy egy (XI) általános képletű orto-fenilén-diamin-szánnazékot (ΧΠ) általános képletű dikarbonsav-dikloriddal - amelyben Q jelentése CH₂ vagy C=NNHPh képletű csoport megfelelő oldószerben, például valamilyen éterben, így tetrahidrofuránban reagáltatunk.

A Q helyén C=NNHPh csoportot tartalmazó, (ΧΠ) általános képletű vegyületet úgy állíthatjuk elő, hogy ketomalonsavat fenil-hidrazinnal reagáltatunk, majd a kapott terméket foszfor-pentakloriddal kezeljük.

A (XI) általános képletű vegyületek ismertek, vagy analóg módszerek segítségével előállíthatók. így például egy (XI) általános képletű vegyületet

-25 úgy kaphatunk, hogy egy (ΧΙΠ) általános képletű amint alkilezünk. így egy (ΧΙΠ) általános képletű amint egy R,COCH₂-hal általános képletű vegyülettel hozhatunk kölcsönhatásba - ahol hal klór- vagy brómatomot jelent adott esetben nátrium-jodid jelenlétében, valamilyen oldószerben, például Ν,Ν-dimetil-formamidban, bázis, például kálium-karbonát jelenlétében.

Az alábbiakban kifejezett módon a (ΙΠ) általános képletű közbenső termékek alternatív eljárással is kialakíthatók úgy, hogy egy (XIV) általános képletű vegyületet (közbenső származékot) nátrium-hidriddel kezelünk, ezt követően megfelelő oldószerben, például N,N-dimetil-formamidban (VIH) általános képletű halogén-acetamidot adunk hozzá 0 °C hőmérsékleten, s így egy (XV) általános képletű, védett közbenső terméket, azaz a (XVI) általános képletű vegyület védett formáját kapjuk, amelyet diklór-metánban brómhidrogénnel kezelve jutunk a (ΙΠ) általános képletű arninhoz.

A (XIV) általános képletű közbenső terméket a (XVI) általános képletű közbenső termékből kaphatjuk úgy, hogy azt diklór-metánban bázisként trietil-amin alkalmazásával benzil-oxi-(klór-formiát)-tal reagáltatjuk. E reakciót célszerűen szobahőmérsékleten végezzük.

A (XVI) általános képletű közbenső terméket a (ΧΙΠ) általános képletű fenilén-diamin-származékból nyerjük a következő eljárással.

Egy (ΧΙΠ) általános képletű diamint előbb p-metoxi-benzoil-kloriddal reagáltatunk, majd az így kapott amidot lítium-[tetrahidrido-aluminát]-tal redukálva egy (XVII) általános képletű N-védett diaminhoz jutunk. Ez utóbbit egy (ΧΠ) általános képletű dikarbonsav-dikloriddal - amelyben Q jelentése C=NNHPh képletű csoport - reagáltatjuk, majd az így kapott terméket cinkkel és ecetsavval redukálva kapjuk a (XVIII) általános képletű amint. Ez utóbbi (XVIII) általános képletű vegyületet cérium(IV)-ammóni-

-26um-nitráttal [Ce(NO₂)₆NH₄] reagáltatva kapjuk végül a kívánt (XVI) általános képletű vegyületet.

A (VII) általános képletű vegyületek a (XVI) általános képletű vegyületekből a fentebb ismertetett „A”, „B” vagy „C” általános eljárások alkalmazásával állíthatók elő.

(I) általános képletű vegyületeknek megfelelő olyan vegyületek, ahol R³ hidrogénatomot jelent, a megfelelő (ΙΠ) általános képletű aminból - amelyben R³ hidrogénatomot jelent - az „A”, „B” vagy „C” általános eljárások alkalmazásával nyerhetők. Azok a (ΙΠ) általános képletű vegyületek, amelyekben R³ hidrogénatomot jelent, az R³ helyén heterociklusos csoportot tartalmazó (ΠΙ) általános képletű vegyületek előállítására fentebb leírt, általános eljárások útján állíthatók elő, azonban olyan közbenső termékek felhasználásával, amelyekben R p-metoxi-benzil-csoportot jelent, amely utóbbi azután a szokásos módon eltávolítható.

Egy (XIX) általános képletű diamint (VHI) általános képletű halogén-acetamiddal reagáltatva egy (XX) általános képletű diszubsztituált diamint kapunk. A (XX) általános képletű vegyületet (ΧΠ) általános képletű dikarbonsav-dikloriddal - ahol Q jelentése C/ NNHPh képletű csoport - reagáltatva, majd a kapott terméket cinkkel és ecetsavval redukálva (XXI) általános képletű benzodiazepinhez jutunk.

A (XXI) általános képletű vegyületet cérium(IV)-ammónium-nitráttal reagáltatva olyan (ΠΙ) általános képletű vegyületet kapunk, ahol R jelentése hidrogénatom.

A (XIX) általános képletű diaminokat úgy állítjuk elő, hogy egy (ΧΧΠ) általános képletű nitro-fluor-származékot p-metoxi-benzil-aminnal reagáltatunk, majd a kapott termék nitrocsoportját redukáljuk.

A W helyén CH₂ csoportot tartalmazó (X) általános képletű vegyületek úgy kaphatók, hogy egy (ΧΧΓΠ) általános képletű vegyületet - ahol X, z

-27és R¹ jelentése az (I) általános képlettel kapcsolatban meghatározott - R³Br képletű bromidszármazékkal (amelyben R³ jelentése a fentiekben meghatározott) rézpor és kálium-acetát jelenlétében reagáltatunk. E reakciót előnyösen poláris oldószerben, például dimetil-formamidban, melegítés közben hajtjuk végre.

A (ΧΧΠΙ) általános képletű vegyületeket úgy alakítjuk ki, hogy egy (XXIV) általános képletű diamint - ahol X, z és R¹ jelentése a fentiekben meghatározott - malonsav-dikloriddal reagáltatunk hasonló módon, mint azt olyan (X) általános képletű vegyületek esetére fentebb leírtuk, ahol W CH₂ csoportot jelent.

Az (I) általános képletű vegyületek legalább egy, aszimmetrikus szénatomot tartalmaznak: ez a diazepingyurű azon szénatomja, amely a szubsztituált karbamid-egységgel kapcsolódik. Az (I) általános képletű vegyületek egyedi enantiomerjei úgy nyerhetők, hogy a racém vegyületet szokásos eljárással, például királis HPLC (túlnyomásos folyadékkromatográfia) módszerrel rezolváljuk. Egy más módon a kívánt enantiomer a megfelelő, (ΠΙ) általános képletű enantiomer aminból is előállítható egy fentebb, az (I) általános képletű vegyületeknek (ΙΠ) általános képletű aminból való előállítására leírt, bármelyik eljárással. A (III) általános képletű, enantiomer aminok a (Π) általános képletű racém aminokból állíthatók elő a szokásos eljárásokkal, például úgy, hogy egy megfelelő, optikailag aktív savval sót képezünk; vagy preparatív, királis HPLC módszert alkalmazunk.

PÉLDÁK

Az alább következő példák célja a találmány szerinti egyes vegyületek szintézisének a bemutatása, valamint az „A”-”E” általános eljárások különböző alkalmazásainak a szemléltetése példákkal. Ennek megfelelően az alábbi példák a találmány oltalmi körét semmiképpen sem korlátozzák.

-28Az eljárásaink leírásában, szkémákban és példákban alkalmazott szimbólumok és konvenciók a jelenlegi tudományos irodalomban alkalmazott (például a Journal of the American Chemical Society folyóiratban megadott) jelzésekkel összhangban vannak. Ha erre vonatkozóan más megjegyzést nem teszünk, akkor valamennyi kiinduló anyagot kereskedelmi forrásokból szereztük be, és további tisztítás nélkül alkalmaztuk. Mind a példákban, mind a leírásban az alábbi rövidítéseket alkalmaztuk: g (gramm); mg (milligramm); L (liter); mL (milliliter); M (moláris); mM (millimoláris);

i.v. (intravénás); Hz (Hertz); mól (mólnyi mennyiség); min (perc); h (óra); m.p. (olvadáspont); VRK (vékonyrétegkromatogramm, vékonyrétegkromatográfiás); MeOH (metanol); TFA (trifluor-ecetsav); THF (tetrahidrofurán); dimetil-szulfoxid (DMSO); EtOAc (etil-acetát); diklór-metán (DKM); dimetil-formamid (DMF); 1,1-karbonil-diimidazol (CDI); izobutil-(klór-formiát) (iBuCF); N-hidroxi-szukcinimid (HOSu); N-hidroxi-benzotriazol (HOBT); 1 -(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid-hidroklorid (EDC); bisz(2-oxo-3-oxazolidinil)-foszinsav-klorid (BOP); t-butoxi-karbonil (BOC); diciklohexil-karbodiimid (DCC); benzil-oxi-karbonil (Cbz); 4-(dimetil-amino)-piridin (DMAP). Az éterre szóló hivatkozás dietil-éterre vonatkozik. Ha más megjelölést nem adunk, akkor a hőmérséklet-értékeket Celsius-fokokban adjuk meg. Az összes reakciót szobahőmérsékleten végezzük, ha ezt külön nem jelezzük.

Az ’H-NMR színképet Varian VXR-300 vagy Varian Unity-300 műszerrel vettük fel. A kémiai eltolódásokat rész/millió (ppm, d egységek) alakjában fejeztük ki. A kapcsolási állandókat hertz-egységekben (Hz) adtuk meg. A felhasadások jellegét a következőképpen jeleztük: s (szingulett); d (dublett); t (triplett); q (kvartett); m (multiplett); sept (szeptett); b (br, széles).

-29A kis feloldású tömegszínképet (MS) JOEL JMS-AX505HA, JOEL XS-102 vagy SCIEX-APTiii spektrométerekben vettük fel. Valamennyi tömegszínképet a pozitív ion alakjában „electrospray” ionizálással (ESI), kémiai ionizálással (Cl), elektronütközéses módszerrel (El) vagy gyorsatombombázással (FAB) készítettük. Az infravörös (IR) színképet Nicolet 510 FT-IR spektrométerben, 1 mm méretű NaCl cella alkalmazásával vettük fel. A forgatóképességet Perkin-Elmer 241 polariméterrel regisztráltuk. Az öszszes reakciót vékonyrétegkromatográfiás módszerrel monitoroztuk (követtük) 0,25 mm vastagságú E. Merck szilikagél lemezeken (60F-254), és UV fényben hívtuk elő, vagy a vizualizáláshoz 7 %-os etanolos foszformolibdénsavat vagy p-ánizsaldehid oldatot alkalmaztunk. A gyors („flash”) oszlopkromatográfiát 230-400 mesh finomságú szilikagélen (Merck) végeztük.

A termékeket fordított fázisú, preparatív túlnyomásos folyadékkromatográfiával (RP-HPLC), Waters Model 3000 Delta Prep eszköz alkalmazásával tisztítottuk, amely Delta-pak radiális kompressziós töltettel volt ellátva (C₁₈, 300 A, 15 m, 47 mm x 300 mm méretű). Az alkalmazott oldószerrendszerek: A: 0,1 %-os vizes trifluor-ecetsav; B: 60 % acetonitril és 40 % vizes, 0,1 %-os trifluor-ecetsav-oldat; és C: acetonitril. Az összes oldószerrendszer 0,1 % TFA-t tartalmazott. Minden esetben lineáris gradienst alkalmaztunk, 100 ml/perc áramlási sebességgel (t_o = 5,0 perc). Az analitikai tisztaságot RP-HPLC útján értékeltük ki Waters 600E rendszerben, amely Waters 990 diódás spektrométerrel volt felszerelve (I. tartomány 200-400 nM). A stacionér fázis Vydac C₁₈ oszlop (5 m, 4,6 mm x 250 mm). Az áramlási sebesség 1,0-1,5 ml/perc (t_o= 2,8 vagy 3,0 perc), oldószerrendszerek ugyanazok, mint fentebb leírtuk. A közölt adatok: tr: retenciós idő percben (% acetonitril, időn át).

• ·

-301. példa

2-12,4-Dioxo-3-(3-fenil-ureido)-5-piridin-2-il-2,3,4^5-tetrahidrobepzolb111,41diazepin-l-iIl-N-izopropiI-N-(4-metoxi-fepil)-acetamid

25,6 mg fenil-izocianát és 1 ml diklór-metán (DKM) oldatát 100 mg

2-(3-amino-2,4-dioxo-5-piridin-2-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b]ll,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 1 ml DKM oldatához adjuk, és az így kapott keveréket 4 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot etil-acetátból átkristályosítjuk. így 44 mg cím szerinti szürkésfehér, szilárd terméket kapunk.

’lí-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): 1,03 (2 x d, J = 7 Hz, 6H), 3,81 (s, 3H), 4,17 (d, J - 16 Hz, 1H), 4,37 (d, J = 16 Hz, 1H), 5,0 (sept, J - 7,1 Hz, 1H), 5,40 (d, J = 6,3 Hz, 1H), 6,40 (d, J = 5,3 Hz, 1H), 6,8-7,3 (m, 17H), 7,80 (br, 1H), 8,42 (d, J = 3,9 Hz, 1H).

VRK (10 % MeOH, CH₂C1₂); R_f = 0,53; m/z [MH]⁺ = 593.

2. példa lH-Indol-2-karbonsav{ l-lizopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metill-2„4-dioxo-5-piridin-2-il-2,3A5-tetrahidro-lH-benzolblll,41diazepin-3-il}-amid

276 mg 2-(3-amino-2,4-dioxo-5-piridin-2-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l ,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid, 244 mg BOP, 78 mg HOBT, 69 mg DMAP, 98 mg indol-2-karbonsav és 1 ml DMF oldatát szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd 15 ml etil-acetáttal hígítjuk. Kétszer 15 ml IN vizes nátronlúgoldattal, majd 20 ml vízzel, 20 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes kálium-karbonáton szárítjuk, vákuumban bepároljuk. Az így kapott nyers terméket RP-HPLC eljárással tisztítjuk, lineáris gradiens alkalmazásával (20 % A, 80 % B-től

-31 90 % B-ig, 10 % C, 30 perc), s így 26,6 mg cím szerinti terméket kapunk fehér liofilizátum alakjában; tr: 21,3 perc.

'H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): 0,98 (2 x d, J = 7 Hz, 6H),

3,68 (s, 3H), 4,17 (d, J = 16,6 Hz, 1H), 4,37 (d, J = 16,8 Hz, 1H), 4,87 (sept, J = 6,8 Hz, 1H), 5,40 (d, J = 6,8 Hz, 1H), 6,40 (d, J = 5,3 Hz,

1H), 6,75-6,84 (m, 5H), 6,92-6,99 (m, 2H), 7,07 (t, J = 7,3 Hz, 1H),

7,09-7,2 (m, 4H), 7,24 (t, J = 9,2 Hz, 1H), 7,40 (t, J = 9,1 Hz, 2H),

7,52 (d, J = 7,9 Hz, 1H), 7,72 (m, 2H), 8,38 (d, J - 4,4 Hz, 1H), 9,19 (s, 1H).

m/z [MH]⁺ = 617.

3. és 4. példa (+) és (-)-lH-Indol-2-karbonsav-{ l-íizopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoii-metill-2.,4-dioxo-5-piridin-2-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzorb1í l,41diazepin-3-iO-amid

100 mg 2. példa szerint előállított anyagot félpreparatív Pirkle D-leucin oszlopra viszünk, és az egyedi enantiomereket 77 % hexán, 20 % izopropanol és 3 % acetonitril keverékéből álló, izokratikus oldószerrendszerrel eluáljuk. Minden egyes oldószer 0,3 % dietil-amint tartalmaz. A megfelelő frakciókat összegyűjtjük, egyesítjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot vízzel alaposan eldolgozzuk. Az így kapott csapadékot szűréssel elkülönítjük, és vákuumban szárítjuk.

3. példa:

Az egyik enantiomer (Pirkle D-leucin, 2 ml/perc) tr = 19,62 perc (100%); m/z [MH]⁺ = 617;

4. példa:

A másik enantiomer (Pirkle D-leucin, 2 ml/perc) tr = 22,797 perc (98,4 %); m/z [MH]⁺ = 617.

-325. példa lH-Indol-2-karbonsav-n-íizopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil1-2,4-dioxo-5-pirimidin-2-il-2,3,4,5-tetrahidro-1 H-benzolb] í l,41diazepin-3-íl)-amid

933 mg (1,97 mmol) 2-(3-amino-2,4-dioxo-5-pirimidin-2-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 20 ml DMF oldatához egymás után 333 mg (2,07 mmol) indol-2-karbonsavat, 266 mg (1,97 mmol) N-hidroxi-benzotriazolt és 415 mg (2,16 mmol) l-(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid hidrokloridot adunk szobahőmérsékleten, keverés közben. Az így kapott elegyet szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. Az így kapott sárga olajat 100 ml etil-acetátban oldjuk, kétszer mossuk 30 ml vízzel, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és szűrés után vákuumban bepároljuk. Az így kapott sárgásbarna, habszerű nyers terméket gyorskromatográfiával („flash”) 30 g szilikagélen tisztítjuk, az eluálást 600 ml etil-acetáttal végezzük. A megfelelő frakciókat egyesítjük, vákuumban bepároljuk, s így 902 mg (1,46 mmol) cím szerinti fehér, habszerű vegyületet kapunk.

^-NMR spektrum (400 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): 9,44 (s, IH), 8,75 (d, 2H,

J = 4,4 Hz), 7,64-6,88 (m, 15H), 5,60 (d, IH, J = 6,8 Hz), 5,03 (m,

IH), 4,45 (d, IH, J - 16,6 Hz), 3,99 (d, IH, J - 16,6 Hz), 3,81 (s, 3H),

1,07 (m, 6H).

VRK [CH₂C1₂/CH₃OH (19:1)]; R_f = 0,63; MS (FAB) m/z 618,2 [MH]⁺.

6. példa lH-Indol-2-karbonsav-{ l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-5-(l,3,5-trimetil-lH-pirazol-4-il)-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[blfl,4]diazepin-3-il)-amid

385 mg (0,76 mmol) 2-[3-amino-2,4-dioxo-5-(l,3,5-trimetil-lH-pira-33zol-4-il)-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 5 ml DKM oldatához 148 mg (0,92 mmol) indol-2-karbonsavat, 125 mg (0,92 mmol) HOBT-t, 176 mg (0,92 mmol) EDC-t és trietil-amint (TEA) adunk. Az így kapott oldatot szobahőmérsékleten 48 órán át keverjük, majd 100 ml DKM-ba öntjük. A keveréket kétszer extraháljuk telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A szilárd maradékot etanollal eldolgozva 159 mg cím szerinti vegyületet kapunk; tr = 18,3 perc (30-55 % C, 30 percig).

¹ H-NMR spektrum (d₆-DMSO, 300 MHz) δ (ppm): 11,8 (s, 1H), 8,45 (s,

1H), 7,7-6,9 (m, 12H), 5,36 (m, 1H), 4,78 (m, 1H), 4,23 (m, 2H), 3,79 (s, 3H), 3,64 (d, 3H, J = 26,6 Hz), 2,11 (d, 3H, J = 31 Hz), 1,5 (d, 3H,

J = 72 Hz).

Kis feloldású MS (FAB) m/e 648 (MH)⁺.

7. példa lH-Indol-2-karbonsav-{ l-rizopropH-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metill-l^-dioxo-S-piridin-S-il-ZJ^^-tetrahidro-lH-benzorbin^ldiazepin^-iH-amid

0,14 g (0,26 mmol) lH-indol-2-karbonsav-{l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[b][l,4]diazepin-3-il}-amid és 40 μΐ (0,42 mmol) 3-bróm-piridin 1 ml DMF-os oldatához 46 mg (0,73 mmol) rézport és 38 mg (0,73 mmol) kálium-acetátot adunk. A heterogén elegyet 100 °C-on 15 órán át keverjük, majd celiten át forrón szűrjük, és a szűrőt metanollal mossuk. Az így kapott csapadékot szűrjük, és RP-HPLC eljárással tisztítjuk (40-60 % C 30 percen át), így 19 mg cím szerinti vegyületet kapunk fehér liofilizátum alakjában; tr = 8,7 perc (40-60 % C 30 percig).

-34^-NMR spektrum (d₆-aceton, 300 MHz) δ (ppm): 10,98 (s, 1H), 9,02 (s,

1H), 8,76 (s, 1H), 7,85 (d, 1H, J = 8,8 Hz), 7,5 (m, 15H), 5,68 (d, 1H,

J = 7,6 Hz), 5,02 (m, 1H), 4,65 (ABq, 2H, J = 16,8, 135 Hz), 4,02 (s,

3H), 2,19 (d, 3H, J = 2,0 Hz), 2,18 (d, 3H, J = 2,0 Hz).

Kis feloldású MS (FAB) m/e 617 (MH)⁺.

8. példa

2- í2,4-Dioxo-3-(3-fenil-ureido)-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzorbHT,41diazepin-l-ill-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

36,6 mg (0,295 mmol) fenil-izocianát és 1 ml DKM oldatát 140 mg (0,295 mmol) 2-(3-amino-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(metoxi-fenil)-acetamid és 1 ml DKM oldatához adjuk, majd az így kapott oldatot 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a lepárlási maradékot 5 % metanolt tartalmazó etil-acetátból átkristályosítjuk. így fehér por alakjában 49 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

^]H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): s 8,72 (s, 1H), 8,56 (d,

1H, J = 8,0 Hz), 7,92 (d, 1H, J = 8,0 Hz), 6,91-7,43 (m, 16H), 6,43 (d,

1H, J = 8,3 Hz), 5,43 (d, 1H, J - 8,3 Hz), 4,95 (sept, 1H, J = 6,8 Hz),

4,60 (d, 1H, J = 11,8 Hz), 4,18 (d, 1H, J - 11,8 Hz), 3,88 (s, 3H), 1,06 (m, 6H).

Kis feloldású MS (FAB) m/e 617 (MH)⁺.

9. példa

3- (3-( l-rizopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoíl-metill-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzofblíl,41diazepin-3-in-ureido)-benzoesav-(t-butil)-észter

43,3 mg (0,224 mmol) m-amino-benzoesav-(t-butil)-észter, 5 ml THF és 0,068 ml trietil-amin oldatához 0 °C hőmérsékleten 22,1 mg tiofoszgént adunk, és a kapott elegyet 0 °C-on 1 órán át keverjük, majd 106 mg (0,224 • · ·· · • «

-35mmol) 2-(3-amino-2,4-trioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-1 -il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamidot adunk hozzá, és a kapott elegyet éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. Ekkor az oldószert vákuumban eltávolítjuk, a maradékot 50 ml etil-acetátban oldjuk, és rendre mossuk kétszer 30 ml 0,5N sósavoldattal, 30 ml vízzel, 30 ml tömény konyhasóoldattal, utána vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. így 115 mg cím szerinti, fehér szilárd terméket kapunk. ’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): s 8,62 (s, 1H), 8,59 (d,

1H, J = 8,0 Hz), 7,92 (d, 1H, J = 8,0 Hz), 6,91-7,83 (m, 15H), 6,43 (d,

1H, J = 8,1 Hz), 5,43 (d, 1H, J = 8,1 Hz), 4,91 (sept, 1H, J = 6,8 Hz),

4,60 (d, 1H, J = 11,8 Hz), 4,18 (d, 1H, J = 11,8 Hz), 3,86 (s, 3H), 1,66 (s, 9H), 1,06 (m, 6H).

10. példa

3-(3-( l-[Izopropil-(4-metoxi-fenir)-karbamoil-metin-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzorbirh41diazepin-3-iQ-ureido)-benzoesav

115 mg (0,224 mmol) 3-(3-{l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[b][l,4]diazepin-3-il}-ureido)-benzoesav-(t-butil)-észter, és 1 ml 4N dioxános hidrogén-klorid oldat elegyét szobahőmérsékleten 1,75 órán át keverjük, s ez idő alatt további 1 ml 4N dioxános hidrogén-klorid oldatot adunk hozzá, majd a reakcióelegyet szobahőmérsékleten éjszakán át keverjük. Ekkor 20 ml étert adunk hozzá, a kapott csapadékot háromszor alaposan eldolgozzuk 30 ml éterrel, s így jutunk a cím szerinti fehér, porszeru vegyülethez.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): s 8,61 (s, 1H), 8,56 (d,

1H, J = 8,2 Hz), 7,91 (d, 1H, J = 8,2 Hz), 6,91-7,83 (m, 16H), 6,41 (d,

1H, J = 7,9 Hz), 5,43 (d, 1H, J = 7,9 Hz), 4,91 (sept, 1H, J = 6,8 Hz),

-36• · ·♦ » • «

4,60 (d, ÍH, J= 11,8 Hz), 4,18 (d, ÍH, J = 11,8 Hz), 3,86 (s, 3H), 1,06 (m, 6H).

Kis feloldású MS (FAB) m/e 637 (m⁺).

11. példa lH-Indol-2-karbonsav-{ l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoiI-metin-2,4-dioxo-5-piridin-4-il-2,3,4,5,5a,9a-hexahidro-lH-benzo|b|| l,41diazepin-3-iH-amid

23,3 mg (0,049 mmmol) 2-(3-amino-2,4-dioxo-5-piridin-4-il-2,3,4,5,5a,9a-hexahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 0,5 ml DMF oldatához 8,5 mg (0,052 mmol; 1,05 ekvivalens) indol-2-karbonsavat, 6,7 mg (0,049 mmol; 1 ekvivalens) N-hidroxi-benzotriazolt és 10,4 mg (0,054 mmol); 1,1 ekvivalens) l-(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid hidrokloridot adunk a fenti sorrendben, szobahőmérsékleten, keverés közben. A reakcióelegyet környezeti hőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. A sárga, olaj szerű lepárlási maradékot 30 ml DKM-ban felvesszük, telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. Az így kapott sárgásbarna, habszerű nyers terméket 4 g szilikagélen gyorskromatográfiával („flash”) tisztítjuk. Eluálószerként előbb 100 ml 4 : 1 arányú etil-acetát-hexán elegyet, majd 100 ml etil-acetátot alkalmazunk. A megfelelő frakciókat egyesítjük, vákuumban bepároljuk, így 10,2 mg (0,017 mmol) cím szerinti fehér, habszerű terméket kapunk.

¹ H-NMR spektrum (aceton-d₆, 300 MHz) δ (ppm): d 10,83 (s, ÍH), 8,63 (s,

ÍH), 7,69 (m, 2H), 7,61 (d, ÍH, J = 8,2 Hz), 7,53 (m, 3H), 7,45 (m,

ÍH), 7,38-7,28 (m, 4H), 7,23 (t, ÍH), 7,09 (m, 4H), 5,50 (d, ÍH, J = = 7,6 Hz), 4,85 (m, ÍH), 4,65 (d, ÍH, J = 16,6 Hz), 4,28 (d, ÍH, J = = 16,7 Hz), 3,86 (s, 3H), 1,01 (m, 6H).

·::· ·--. .··.

·· ·..· ::: Í :

-37TLC Rf: 0,36 (EtOAc);

MS (FAB) m/e 617,3 (MH)⁺.

12. példa

3-(3-{7-Fluor-l-rizopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoiI-metin-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzorbl[T.,4Tdiazepin-3-il}-ureido)-benzoes av-(t-butil)-észter mg (0,165 mmol) 2-(3-amino-7-fluor-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo [b] [ 1,4] diazepin-1 -il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 4 ml acetonitril oldatát 59 mg (0,165 mmol; 1 ekvivalens)

3-[(4-nitro-fenil)-oxi-karbonil]-amino-benzoesav-(t-butil)-észterrel keverjük, és az elegyet visszafolyató hűtő alatt, nitrogéngázzal védve 3 órán át forraljuk. A kapott szuszpenziót 5 °C-ra hűtjük, e hőmérsékleten tartjuk 30 percig, majd szűrjük, és igen jó vákuumban szárítjuk. így 93 mg cím szerinti, kristályos termékhez jutunk.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, d₆-DMSO) δ (ppm): d 9,41 (s, 1H), 8,74 (d,

1H, J = 2,3 Hz), 8,61 (dd, 1H, J = 1,5, 4,9 Hz), 7,99 (m, 1H), 7,95 (m,

1H), 7,67 (dd, 1H, J = 5,6, 9,3 Hz), 7,57 (m, 2H), 7,48 (m, 1H), 7,31 (m, 4H), 7,10 (d, 2H, J = 8,9 Hz), 6,97 (d, 1H, J = 7,7 Hz), 6,87 (dd,

1H, J = 8,9 Hz), 5,16 (1H, J = 7,6 Hz), 4,78 (m, 1H), 4,56 (d, 1H, J =

16,5 Hz), 4,19 (d, 1H, J = 16,5 Hz), 3,84 (s, 3H), 1,54 (s, 9H), 0,98 (m, 6H).

Kis feloldású MS (FAB) m/e 710 (MH)⁺.

13. példa

3-(3-17-Fluor-l-rizopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metill-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[bl[l,41diazepin-3-il|-ureido)-benzoesav mg (0,118 mmol) 3-(3-{7-fluor-l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[b][l,4]• « ···

-38diazepin-3-il}-ureido)-benzoesav-(t-butil)-észter és 4 ml trifluor-ecetsav elegyét nitrogéngáz alatt 90 percig keverjük, utána a trifluor-ecetsavat vákuumban eltávolítjuk, és a maradékot dietil-éterrel eldolgozzuk. A szuszpenziót szűrjük, a csapadékot d ietil-éterrel mossuk, és igen jó vákuumban szárítjuk, így a cím szerinti vegyület trifluor-acetátját fehér, kristályos formájában, 85 mg hozammal kapjuk.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, d₆-DMSO) δ (ppm): d 9,33 (s, 1H), 8,70 (b, 1H), 8,57 (d, 1H, J = 4,7 Hz), 8,00 (m, 1H), 7,97 (d, 1H, J = 8,6 Hz),

7,61 (dd, 1H, J = 5,5, 9,1 Hz), 7,55 (dd, 1H, J = 4,88, 8,2 Hz), 7,47 (m, 2H), 7,26 (m, 4H), 7,05 (d, 2H, J = 9,0 Hz), 6,92 (d, 1H, J = 7,8 Hz), 6,82 (dd, 1H, J = 2,8, 9,6 Hz), 5,10 (d, 1H, J = 7,6 Hz), 4,72 (m, 1H), 4,51 (d, 1H, J = 16,8 Hz), 4,14 (d, 1H, J = 16,8 Hz), 3,78 (s, 3H), 0,92 (m, 6H).

Kis feloldású MS (FAB) m/e 655 (MH)⁺.

14. és 15. példa (+)- és (-)-lH-Indol-2-karbonsav-{ l-fizopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoiI-metill-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tt‘trahidro-lH-benzo|blri,41diazepin-3-il }-amid

A 7. példa enantiomerjeit elkülönítjük (enantiomer tisztaságuk

99,9 %-nál nagyobb); ezt preparatív HPLC módszenei, Waters Model 4000 Delta Prep berendezéssel végezzük, amely Daicel Chemical Industries Chiralpak-AD preparatív oszloppal van ellátva (stacionér fázis; 20 mikron, 5 cm x 50 cm méretű). Mozgó fázisként 72 % hexán, 21 % izopropanol és 7 % kloroform elegyét alkalmazzuk. Izokratikus körülmények között dolgozunk 50 ml/perc áramlási sebességgel (t_o = 16 perc). A megfelelő frakciókat egyesítjük, vákuumban bepároljuk, és víz és acetonitril beadása után r

liofilizáljuk. így a cím szerinti enantiomerekhez jutunk. Ezek analitikai tisztaságát HPLC eljárással állapítjuk meg; ehhez Hewlett Packard 1050

-39rendszert alkalmazunk, amely Hewlett Packard 1050 spektrométerrel van felszerelve (hullámhossztartomány 200-400). A stacionér fázis Daicel Chemical Industries Chiralpak-AD (10 mikron, 0,46 cm x 25 cm méretű). A mozgó fázisok a fentebb megadottak, az áramlási sebesség 1,0 ml/perc (t₀ = = 3 perc). Az enantiomerek retenciós ideje:

14. példa: 1. enantiomer, tr = 25,06 perc;

15. példa: 2. enantiomer, tr = 81,39 perc.

1. közbenső termék Izopropil-(4-metoxi-fepil)-amin

1,24 g (6,22 mmol) 4-metoxi-fenil-amin és 15 ml metanol oldatához szobahőmérsékleten, keverés közben, sorrendben 415 mg (6,91 mmol) jégecetet, 669 mg (11,5 mmol) acetont, végül 12,7 ml (12,6 mmol) 1 mólos tetrahidrofurános nátrium-[ciano-trihidro-borát]-ot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten másnapig keverjük, majd a pH értékét 6N sósavoldattal 2-re állítjuk, és az elegyet még 30 percig keverjük a maradék bórhidrid elbontása céljából. Ekkor a pH értékét IN nátronlúgoldattal 8,5-re állítjuk, és a kapott oldatot előbb kétszer 50 ml dietil-éterrel, majd 50 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves kivonatot vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. így 1,42 g (5,91 mmol) cím szerinti, sárga, olaj szerű terméket kapunk.

'Η-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 6,78 (d, J = 8,8 Hz, 2H),

6,57 (d, J = 9,1 Hz, 2H), 3,75 (s, 3H), 3,55 (m, 1H), 2,92 (br s, 1H),

1,18 (d, J = 6,1 Hz, 6H),

TLC [EtOAc/Hex (2 : 3)]: R_f= 0,72.

2. közbenső termék

2-Bróm-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

25,11 g (152 mmol) izopropil-(4-metoxi-fenil)-amin és 250 ml DKM oldatához keverés közben, környezeti hőmérsékleten 15,38 g (152 mmol)

-40trietil-amint adunk. Az oldatot jégfiirdővel 3 °C alá hűtjük, és 45 perc alatt 30,68 g (152 mmol) bróm-acetil-bromid és 100 ml DKM oldatát csepegtetjük hozzá. A reakcióelegyet másnapig környezeti hőmérsékleten keverjük, majd 300 ml 0,3N sósavoldattal, utána 300 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és vákuumban bepároljuk. Az így kapott, sötétbarna olajat 150 g szilikagélből készült szűrőrétegen szűrjük, majd 900 ml 1 : 1 arányú etil-acetát-hexán eleggyel eluáljuk. A szűrletet vákuumban bepárolva 41,05 g (143 mmol) cím szerinti barna, olajos terméket kapunk, amely állás közben kristályosodik.

^-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 1,04 (d, J = 6,8 Hz, 6H),

3,53 (s, 2H), 3,84 (s, 3H), 4,93 (m, ÍH), 6,93 (d, J = 9,1 Hz, 2H), 7,10 (d, J = 9,1 Hz, 3H).

TLC [EtOAc/Hex (3 : 17)]: R_f= 0,18.

3. közbenső termék

2-(Fenil-hidrazono)-maIonsav

29,33 g keto-malonsav-monohidrát, 140 ml etanol és 300 ml víz keverékéhez környezeti hőmérsékleten erélyes keverés közben 40 perc alatt

23,3 g fenil-hidrazint csepegtetünk. Az így kapott szuszpenziót másnapig környezeti hőmérsékleten keverjük. A szilárd terméket szűréssel elkülönítjük, előbb 100 ml hideg vízzel, majd 25 ml etanollal mossuk, és levegőn szárítjuk. A szárítást éjszakán át vákuumkemencében 75 °C hőmérsékleten folytatjuk. így 42,38 g cím szerinti, sárga, szilárd terméket kapunk, olvadáspont: 155-157 °C (bomlással).

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): d 7,12 (t, ÍH), 7,35-7,48 (m, 4H).

4. közbenső termék

2-(Fenil-hidrazono)-propándiol-diklorid

14,73 g 2-(fenil-hidrazono)-malonsav és 90 ml kloroform szuszpenzió-41 jához keverés közben, 5 °C hőmérsékleten 20 perc alatt 36,84 g foszfor-pentakloridot adagolunk. Az adagolás befejezése után az oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, 1 órán át keverjük, majd visszafolyató hűtő alatt 3 órán át forraljuk. Ezután az oldatot jégfürdőbe helyezzük, és a kivált csapadékot szűréssel elkülönítjük, 50 ml jéghideg hexánnal mossuk, és vákuumban másnapig szárítjuk. így 13,4 g cím szerinti, fénylő sárga, szilárd terméket kapunk, olvadáspont: 135-138 °C (bomlás közben). ^-NMR spektrum (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): d 7,12 (t, IH), 7,20-7,56 (m, 4H).

5. közbenső termék

2-(2-Amino-piridil)-nitro-benzol

2,00 g 2-amino-piridin 10 ml THF-nal készült oldatához 0 °C hőmérsékleten 1,26 g nátrium-hidridet adunk (60 %-os olajos diszperzió alakjában), és a keveréket 0 °C-on 1 órán át keverjük. Ezután 2,21 ml 2-fluor-nitro-benzol és 8 ml THE oldatát csepegtetjük hozzá, és a kapott keveréket éjszakán át szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Ekkor 10 ml telített, vizes nátrium-karbonát oldatot adunk hozzá, és elkülönítés után a vizes fázist háromszor extraháljuk 10 ml DKM-nal. Az egyesített szerves kivonatot 20 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot gyorskromatográfiával tisztítjuk, eluálásra ciklohexán és etil-acetát 3 : 1 arányú elegyét alkalmazzuk, s így 2,23 g narancsvörös, szilárd, cím szerinti vegyülethez jutunk, olvadáspont: 71 °C.

^-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 6,83 (m, 3H), 7,42 (dt, J =

1,7 Hz, IH), 7,40 (dt, J = 1,7 Hz, IH), 8,08 (dd, J = 1,7 Hz, IH), 8,21 (d, J = 1,1,5 Hz, IH), 8,61 (dt, J = 1,7 Hz, IH), 10,0 (s, IH).

-426. közbenső termék N-(2-Piridil)-fenilén-l,2-diamin

2.14 g 2-(2-amino-piridil)-nitro-benzolt 45 ml jégecetben oldunk, 5,57 g vasreszeléket adunk hozzá, és a kapott elegyet környezeti hőmérsékleten 72 órán át keverjük, majd a szilárd termékeket celiten végzett szűréssel eltávolítjuk, és az oldószert vákuumban bepároljuk. A maradékhoz 2 molos vizes nátrium-karbonát oldatot adva a pH értékét 8-ra állítjuk, és az elegyet háromszor extraháljuk 30 ml DKM-nal. Az egyesített szerves kivonatot előbb 30 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, majd vízmentes magr nézium-szulfáton szárítjuk, vákuumban bepároljuk. így 1,68 g cím szerinti, bézsszínű szilárd terméket kapunk.

'lI-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 6,12 (br, 2H), 6,42 (d, J = = 6 Hz, 1H), 6,68 (m, 1H), 6,78 (m, 3H), 7,008 (dt, J = 1,60 Hz, 1H),

7.15 (dd, J = 1, 5,8 Hz, 1H), 7,42 (m, 1H), 8,15 (br, 1H).

TLC [ciklohexán/etil-acetát (1 : 1)]: R_f = 0,2.

7. közbenső termék

N-IzopropíI-N-(4-metoxi-feniD-2-r2-(piridin-2-iI-amino-feniI)-amino1-acetamid

2,00 g N-(2-piridil)-fenilén-l,2-diamin, 3,08 g izopropil-(4-metoxi-fenil)-amin, 1,50 g kálium-karbonát és 30 ml DMF elegyét szobahőmérsékleten 22 órán át keverjük, majd az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. A maradékot 50 ml etil-acetátban oldjuk, és háromszor mossuk 30 ml vízzel. A szerves fázist 30 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. így a nyers, cím szerinti vegyületet barna, szilárd termékként kapjuk. Ezt a terméket etil-acetát és hexán 1 : 1 arányú elegyéből kétszer átkristályosítva a cím szerinti vegyületet sárgásbarna, szilárd alakban kapjuk.

-43¹ H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 1,01 (d, J = 7 Hz, 6H), 3,4 (s, 2H), 3,83 (s, 3H), 4,98 (sept, J = 7 Hz), 6,08 (s, 1H), 6,31 (d, J = = 8,5 Hz, 1H), 6,42 (d, J = 8,0 Hz, 1H), 6,66 (m, 2H), 6,9-7,1 (m, 6H), 7,22 (d, J = 8,0 Hz, 1H), 7,40 (t, J - 6,5 Hz, 1H), 8,18 (d, J = 3,5 Hz, 1H).

TLC [10 % MeOH, CH₂C1₂]: R_f = 0,42.

8. közbenső termék

2-[2,4-Dioxo-3-(fepil-hidrazono)-5-piridin-2-il-2,3,4,5-tetrahidrobepzo[b1[l,41diazepin-l-il1-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

500 mg N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-2-[2-(piridin-2-il-amino-fenil)-amino]-acetamid és 20 ml THF oldatát, valamint 317 mg 2-(fenil-hidrazono)-malonsav-diklorid és 20 ml THF oldatát 0 °C hőmérsékleten egyidejűleg 20 ml THF-hoz adagoljuk, és az így kapott elegyet éjszakán át környezeti hőmérsékletre hagyjuk melegedni. Az oldószereket vákuumban eltávolítjuk, a maradékot 50 ml etil-acetátban oldjuk, és sorrendben előbb kétszer 30 ml 2N vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, utána 30 ml vízzel, 30 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékot szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk; az eluálást 10 % metanolt tartalmazó DKM-nal végezzük, s így 460 mg cím szerinti vegyületet kapunk a hidrazonok 3 : 2 keveréke alakjába. Mivel a termék diasztereomerek keveréke, az ¹ H-NMR adatok nem bizonyító értékűek.

TLC [10 % MeOH, CH₂C1₂]: R_f = 0,62.

9. közbenső termék

2-(3-Amino-2,4-dioxo-5-piridin-2-il-2,3,4«5-tetrahidrobenzo [bl [ 1,41 diazepin-l-il)-N-ízopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

460 mg 2-[2,4-dioxo-3-(fenil-hidrazono)-5-(piridin-2-il)-2,3,4,5-tetrahidrobenzofb] [ 1,4]diazepin-1 -il]-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid,

-44430 mg cinkpor és 5,6 ml ecetsav elegyét környezeti hőmérsékleten 3 órán át keverjük. Ezután a szilárd termékeket celiten szűrve eltávolítjuk, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és a maradékhoz hexánt adva azeotróposan desztillálunk (az ecetsav nyomainak eltávolítására). A maradékot 50 ml etil-acetátban oldjuk, és előbb kétszer 30 ml 2N vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd 30 ml vízzel, végül 30 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az így kapott 270 mg nyers terméket további tisztítás nélkül használjuk fel.

*11-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 1,03 (d, J = 7 Hz, 6H), 3,79 (s, 3H), 4,02 (d, J = 10 Hz, 1H), 4,40 (s, 1H), 4,42 (d, J = 10 Hz, 1H), 5,0 (sept, J = 7,0 Hz, 1H), 6,8-7,3 (m, 10H), 7,44 (d, J = 8,0 Hz, 1H), 7,68 (d, J = 8,0 Hz, 1H), 7,80 (m, 1H), 8,42 (d, J = 3,9 Hz, 1H).

TLC [10 % MeOH, CH₂C1₂]: R_f = 0,23.

10. közbenső termék (2-Nitro-fenil)-pirimidin-2-il-amin g (105 mmol) 2-amino-pirimidin és 100 ml THF oldatát 5 °C-ra hűtjük, 5,47 g (137 mmol) 60 %-os ásványolajos nátrium-hidrid diszperziót adunk hozzá, és az így kapott elegyet hűtés közben 1 órán át keverjük. Ezután a hűtött oldathoz keverés közben 20 perc alatt 14,83 g (105 mmol) 1-fluor-2-nitro-benzol és 30 ml DMF oldatát csepegtetjük. Az oldatot lassú ütemben környezeti hőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, és 3 órán át keverjük. A terméket 300 ml vízzel kicsapjuk, szűréssel elkülönítjük és szárítjuk. így 13,39 g (61,9 mmol) cím szerinti narancsszínű, szilárd terméket kapunk.

'Η-NMR spektrum (aceton-d₆, 400 MHz) δ (ppm): 10,34 (br s, 1H), 9,00 (d, 1H, J = 8,6 Hz), 8,60 (d, 2H, J = 4,8 Hz), 8,23 (d, 1H, J = 8,4 Hz),

7,74 (t,lH), 7,17 (t,lH), 7,06 (t, 1H).

-45TLC [EtOAc/hexán (3 : 17)]: R_f = 0,27.

11. közbenső termék N-(Pirimidin-2-il)-benzol-l,2-diamin

13,2 g (61,1 mmol) (2-nitro-fenil)-pirimidin-2-il-amin, 450 ml etil-acetát és 350 ml metanol oldatához lóg vizes Raney-nikkelt adunk, és a reakcióelegyet környezeti hőmérsékleten, atmoszféranyomáson 3 órán át hidrogénezzük. Ezután a katalizátort kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Az így kapott vörösbama, szilárd maradékot 250 ml jéghideg metanollal eldolgozzuk, s így a cím szerinti vegyületet szürke, szilárd anyag alakjában 8,21 g (44,1 mmol) hozammal kapjuk.

¹ H-NMR spektrum (400 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 8,38 (d, 2H, J = 4,9 Hz),

7,37 -d, ÍH, J = 7,9 Hz), 7,08 (t, ÍH), 7,00 (br s, ÍH), 6,83 (m, 2H),

6,67 (t, ÍH), 3,60 (br s, 2H).

TLC [EtOAc/hexán (2 : 1)]: R_f = 0,33.

12. közbenső termék

N-Izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-2-[2-(piripiidin-2-il-amino)-fenil-amino1-acetamid mg (0,441 mmol) N-(pirimidin-2-il)-benzol-l,2-diamin és 2 ml DMF oldatához 61 mg (0,441 mmol) kálium-karbonátot, 7 mg (0,044 mmol) kálium-jodidot és 126 mg (0,441 mmol) 2-bróm-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamidot adunk, és az így kapott reakcióelegyet éjszakán át 60 °C-on keverjük. Ezután az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a nyers maradékot 35 ml DKM és 15 ml víz között megoszlatjuk. A szerves fázist elkülönítjük, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és szűrés után bepároljuk. A sárga, olaj szerű maradékot 6 ml etanollal eldolgozzuk, a csapadékot szűrjük, így 96,7 mg (0,247 mmol) cím szerinti sárga, kristályos terméket kapunk.

··· ·· ···· · • · · « · ·

-46¹ H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 8,36 (d, 2H, J = 4,9 Hz),

7,38 (dd, IH, J = 1,2, 7,8 Hz), 7,06-6,90 (m, 6H), 6,75 (t, IH), 6,66 (t,

IH), 6,36 (dd, IH, J = 1,2, 7,8 Hz), 4,97 (m, IH), 3,87 (s, 3H), 3,43 (s,

2H), 1,04 (d, 6H, J-6,8 Hz).

TLC (EtOAc): R_f = 0,62.

MS (FAB) m/z: 392,0 (MH⁺).

13. közbenső termék

2-r2,4-Dioxo-3-(fenil-hidrazono)-5-pirimidin-2-iI-2,3,4,5-tetrahidrobenzo fb1 Γ1,41 diazepí n-l-in-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

500 mg (1,28 mmol) N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-2-[2-(pirimidin-2-il-amino)-fenil-amino]-acetamid és 12 ml THF jéggel hűtött szuszpenziójához 5 perc alatt 344 mg (0,141 mmol) 2-(fenil-hidrazono)-malonsav-diklorid és 6 ml THF oldatát csepegtetjük, és utána a kapott oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd másnapig keverjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, az olajszerű maradékot 80 ml etil-acetátban oldjuk, az oldatot telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és szűrés után vákuumban bepároljuk. A sárga, olaj szerű, nyers maradékot 15 g szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk. Az eluálásra 250 ml 2 : 1 arányú etil-acetát-hexán elegyet alkalmazunk. A megfelelő frakciók egyesítése után az oldatot bepároljuk, s így 500 mg (0,886 mmol) cím szerinti sárga, habszerű terméket kapunk.

^-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 11,22 (s, IH), 8,58 (m,

2H), 7,70-6,90 (m, 14H), 5,05 (m, IH), 4,46 (m, IH), 3,82 (m, 4H),

1,12 (m, 6H).

TLC [EtOAc/hexán (2 : 1)]: R_f = 0,21.

MS (FAB) m/z: 564,1 (MH⁺).

-4714. közbenső termék

2-(3-Amino-2,4-dioxo-5-pirimidin-2-il--2,3,4,5-tetrahidrobenzo íbl íl,41diazepin-l-in-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

500 mg (0,886 mmol) 2-[2,4-dioxo-3-(fenil-hidrazono)-5-(pirimidin-2-il)-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il]-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 12 ml ecetsav oldatához keverés közben, környezeti hőmérsékleten 530 mg cinkport adunk, és a reakcióelegyet 1 órán át keverjük. A cinkport szűréssel elkülönítjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és az olajszerű maradékot 30 ml víz és 80 ml etil-acetát között megoszlatjuk. A vizes fázist kétszer extraháljuk 35 ml etil-acetáttal, az egyesített szerves oldatot vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, vákuumban bepároljuk. A kapott sárga, habszerű nyers terméket 15 g szilikagélen gyorskromatográfíával tisztítjuk. Eluálószerként 250 ml 19 : 1 arányú DKM-metanol elegyet használunk. A megfelelő frakciókat egyesítjük és bepároljuk. így 255 mg (0,537 mmol) cím szerinti fehér, üvegszerű terméket kapunk. ‘ll-NMR spektrum (400 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 8,78 (d, 2H, J = 4,9 Hz),

7.59 (dd, 1H, J = 1,1, 8,3 Hz), 7,33-7,25 (m, 3H), 7,16 (t, 1H), 7,05 (dd, 1H, J = 1,4, 8,3 Hz), 6,96 (dd, 1H, J - 2,7, 8,7 Hz), 6,89 (dd, 1H,

J = 2,7, 8,5 Hz), 6,86 (dd, 1H, J - 1,2, 8,2 Hz), 5,06 (m, 1H), 4,52 (d,

1H, J = 16,6 Hz), 4,43 (s, 1H), 3,85 (d, 1H, J = 16,6 Hz), 3,82 (s, 3H),

2.60 (br s, 2H), 1,11 (d, 6H, J = 1,0 Hz).

TLC [CH₂C1₂/CH₃OH (9 : 1)]: R_f = 0,48.

MS (FAB) m/z: 475,3 (MH⁺).

15. közbenső termék (2-N itro-fenil)-( 1,3,5-trimetil-l H-pirazol-4-il)-amin

7,47 ml (70,9 mmol) l-fluor-2-nitro-benzol, 35 ml etanol és 105 ml víz elegyéhez 8,8 g (70,9 mmol) 4-amino-l,3,5-trimetil-pirazolt adunk, az oldatot 15 órán át visszafolyató hűtő alatt forraljuk, majd szobahőmérsék• · ·

-48letre hűtjük. A csapadékot szűrjük, és 25 %-os vizes etanollal mossuk. így

8,6 g cím szerinti vegyületet kapunk.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 8,81 (s, 1H), 8,18 (dd, 2H,

J = 1,6, 8,7 Hz), 6,69 (m, 1H), 6,61 (dd, 1H, J = 1,2, 8,7 Hz), 3,77 (s,

3H), 2,10 (s, 3H), 2,06 (s, 3H).

Kis feloldású MS (FAB) m/z: 247 (MH⁺).

16. közbenső termék

N-(l,3,5-Trimetil-lH-pirazol-4-il)-benzol-l,2-diamin

8,6 g (35 mmol) (2-nitro-fenil)-(l,3,5-trimetil-lH-pirazol-4-il)-amin és 175 ml etil-acetát oldatához 1 g, 10 % palládiumot tartalmazó csontszenes palládiumot adunk. A reakcióelegyet 15 órán át 345 kPa nyomáson hidrogénezzük keverés közben, majd celitrétegen szűrjük, a celitet etil-acetáttal mossuk, a szűrletet vákuumban bepároljuk, s így 7,56 g cím szerinti vegyületet kapunk.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 6,74 (m, 3H), 6,32 (d, 1H,

J = 1,9, 7,2 Hz), 4,6 (s, 1H), 3,75 (s, 3H), 3,1 (s, 2H), 2,05 (m, 6H). Kis feloldású MS (FAB) m/z: 217 (MH⁺).

17. közbenső termék

N-Izopropil-N-(4-metoxi-fepil)-2-r2-(l,33-trimetil-lH-pirazol-4-il-amino)-fenil-aminol-acetamid

7,56 g (35,0 mmol) N-(l,3,5-trimetil-lH-pirazol-4-il)-benzol-l,2-diamin, 7,18 g (38,5 mmol) 2-bróm-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 70 ml DMF oldatához 14,5 g (105 mmol) kálium-karbonátot és 581 mg (3,5 mmol) kálium-jodidot adunk, az elegyet 80 °C-on 15 órán át melegítjük, majd 100 ml DKM-ba öntjük. A keveréket négyszer extraháljuk vízzel, majd kétszer IN sósavoldattal, utána tömény konyhasóoldattal, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A kapott habsze-49rű terméket éterrel alaposan eldolgozva jutunk 11,9 g cím szerinti termékhez.

’lt-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 8,08 (s, IH), 7,07 (dd, 4H,

J = 2,2, 6,6 Hz), 6,63 (m, 2H), 6,31 (m, 2H), 5,03 (m, IH), 4,76 (s,

IH), 3,87 (s, 3H), 3,74 (s, 3H), 3,46 (s, 2H), 2,02 (m, 6H), 1,07 (d,

6H, J = 6,8 Hz).

Kis feloldásé MS (FAB) m/z: 422 (MH⁺).

18. közbenső termék

2-í2,4-Dioxo-3-(fenil-hidrazono)-5-( 1,3,5-trimetil-l H-pirazol-4-il)-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[hlíl,41diazepin-l-ill-N-izopropil-N-t4-inetoxi-fenil)-acetamid ml 0 °C-ra hűtött THF-hoz egyidejűleg 3,0 g (7,1 mmol) N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-2-[2-(l,3,5-trimetil-lH-pirazol-3-il-amino)-fenil-amino]-acetamid 70 ml THF-os oldatát és 1,75 g (7,1 mmol) 2-(fenil-hidrazono)-malonsav-diklorid és 70 ml THF oldatát adagoljuk. A kapott oldatot 15 órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vákuumben bepároljuk, így 8,1 g cím szerinti vegyülethez jutunk, amelyet további tisztítás nélkül használunk fel.

19. közbenső termék

2-(3-Amino-2,4-dioxo-5-(l,3,5-trimetiI-lH-pirazol-4-il)-2,3,4,5-tetrahidr obenzo [bl 11,41 diazepin-1 -ill-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

4,6 g (7,74 mmol) 2-[2,4-dioxo-3-(fenil-hidrazono)-5-(l,3,5-trimetil)-lH-pirazol-4-il)-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il]-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 45 ml jégecet oldatához 4,6 g cinkport adunk. A heterogén keveréket szobahőmérsékleten 15 órán át keverjük, majd celitrétegen szűrjük, a szűrőréteget etil-acetáttal mossuk, és az oldatot szárazra pároljuk. Az olajszerű maradékot 200 ml etil-acetátban oldjuk, háromszor extraháljuk telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, utána tő-50mény konyhasóoldattal, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Az olajszerű maradékot szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként 5 % metanolt tartalmazó DKM-t alkalmazunk. 385 mg cím szerinti vegyületet kapunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 7,60-6,80 (m, 10H), 5,05 (m, 1H), 4,4 (m, 1H), 3,82 (s, 3H), 3,74 (s, 3H), 3,62 (s, 2H), 2,24 (s,

3H), 1,20 (s, 3H), 1,09 (m, 6H).

Kis feloldású MS (FAB) m/z: 505 (MH⁺).

20. közbenső termék (4-Metoxi-benzil)-(2-nitro-fenil)-amin

80,65 ml (0,77 mmol) 2-fluor-nitro-benzol, 200 ml etanol és 600 ml víz oldatához 100 ml (0,77 mmol) 4-metoxi-benzil-amint adunk. A reakcióelegyet 15 órán át 92 °C hőmérsékleten melegítjük, utána szobahőmérsékletre hűtjük, és a narancsszínű csapadékot szűrjük. A csapadékot etanol és víz 1 : 3 arányú keverékéből átkristályosítjuk, utána etil-acetátban oldjuk, r

vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. így 117,88 g cím szerinti vegyületet kapunk.

^!H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): 8,35 (bs, 1H), 8,18 (d, J = = 8,5 Hz, 1H), 7,38 (dd, J = 7,3, 7,8 Hz, 1H), 7,27 (d, J = 8,5 Hz, 2H),

6,85 (m, 3H), 6,66 (dd, J = 7,3, 7,8 Hz, 1H), 4,47 (átlapoló ABq, J = = 4,9 Hz, 2H), 3,81 (s, 3H).

Kis feloldású MS (FAB) m/z: 258,99 (MH⁺)·

21. közbenső termék N-(4-Metoxi-benzil)-benzol-l,2-diamin g (4-metoxi-benzil)-(2-nitro-fenil)-amin és 500 ml jégecet 15 °C-ra hűtött oldatához felső állású keverővei ellátott háromnyakú gömblombikban 50 g cinkport adunk, a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, és 15 órán át keverjük. Ekkor az elegyet celitrétegen szűrjük, és

-51 a szűrletet szárazra pároljuk. Az olajszerű maradékot etil-acetátban és vízben felvesszük, és a vizes réteg pH-értékét nátrium-hidrogén-karbonáttal 8-ra állítjuk. A vizes réteget négyszer extraháljuk etil-acetáttal, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A nyers terméket szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként 50 % hexánt tartalmazó DKM elegyet alkalmazva 33,34 g cím szerinti terméket kapunk. ’ll-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 7,32 (d, J = 8,5 Hz, 2H),

6,88 (d, J = 8,5 Hz, 2H), 6,97 (m, 4H), 4,25 (s, 2H), 3,81 (s, 3H).

Kis feloldású MS (FAB) m/z: 476 (MH⁺)·

22. közbenső termék

N-Izopropil-2-[2-(4-metoxi-benzil-amíno)-fenil-aminol-N-(4-metoxi-feniD-acetamid

2,42 g (10,6 mmol) N-(4-metoxi-benzil)-benzol-l,2-diamin és 40 ml THF oldatához 1,47 g (10,6 mmol) kálium-karbonátot, 176 mg (1,06 mmol) kálium-jodidot és 3,03 g (10,6 mmol) 2-bróm-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamidot adunk. A reakcióelegyet éjszakán át 60 °C-on keverjük, utána az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a nyers maradékot 150 ml etil-acetátba oldjuk. A szerves oldatot kétszer 50 ml vízzel, utána 50 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és bepároljuk. A barna olaj szerű maradékhoz 70 ml étert adunk, a kivált csapadékot szűrjük, így 1,39 g (3,21 mmol) cím szerinti, sárga, szilárd anyagot kapunk. A megmaradt szűrletet vákuumban bepárolva barna olajat kapunk, amelyet 40 g szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítunk. Az eluálást 900 ml 1 : 4 arányú etil-acetát-hexán keverékkel végezzük. A megfelelő frakciókat egyesítjük, vákuumban bepároljuk, s így barna olaj alakjában 1,86 g (4,29 mmol) második generációjú, cím szerinti terméket kapunk.

-52Yl-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 7,30 (m, 2H), 7,05 (m, 2H), 6,95 (m, 2H), 6,88 (m, 2H), 6,73-6,61 (m, 3H), 6,28 (m, IH), 5,01 (m, IH), 4,23 (s, 2H), 3,87 (s, 3H), 3,80 (s, 3H), 3,40 (s, 2H), 1,07 (m, 6H).

TLC [EtOAc/hexán (1 : 4)]: R_f = 0,14.

23. közbenső termék

N-Izopropil-2-r5-(4-metoxi-benzil)-2_<4-dioxo-3-(fenil-hidrazono)-2,3,4,5-tetrahidrobenzorbiri,41diazepin-l-ill-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

3,25 g (7,51 mmol) N-izopropil-2-[2-(4-metoxi-benzil-amino)-fenil-amino]-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 50 ml THF jégben hűtött (5 °C alatti hőmérsékletű) oldatához 1,84 g (7,51 mmol) 2-(fenil-hidrazono)-malonsav-diklorid és 50 ml THF oldatát csepegtetjük 20 perc alatt. Az adagolás befejezése után az oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, és másnapig keverjük. Az oldószert vákuumban lepároljuk, az olaj szerű maradékot 300 ml etil-acetátban oldjuk, előbb 100 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldattal, majd 50 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A hozam 4,55 g (7,51 mmol) cím szerinti sárga, olajszerű vegyület.

’ll-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 11,46 (s, 0,5H), 10,69 (s,

0,5H), 7,56-6,95 (m, 15H), 6,77-6,66 (m, 2H), 5,34 (m, IH), 5,05 (m, IH), 4,79 (m, IH), 4,34-4,08 (m, 2H), 3,86 (s, 2H), 3,74 (s, 3H), 3,72 (s, 3H), 1,11 (m, 6H).

TLC [EtOAc/hexán (2 : 3)]: R_f = 0,30.

24. közbenső termék

2-r3-Amino-5-(4-metoxi-benzil)-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[bl[l,41diazepin-l-ill-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

4,55 g(7,51 mmol) N-izopropil-2-[5-(4-metoxi-benzil)-2,4-dioxo-3-53-(fenil-hidrazono)-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il]-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 50 ml ecetsav oldatához keverés közben 4,50 g cinkport adunk, és a kapott reakcióelegyet 4 órán át környezeti hőmérsékleten keverjük. Ezután a cinkport kiszűrjük, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és az olajszerű maradékot 150 ml víz és 250 ml etil-acetát között megoszlatjuk. A pH értékét 6N nátronlúgoldattal 8-ra állítjuk, a fázisokat elkülönítjük, és a vizes fázist kétszer extraháljuk 80 ml etil-acetáttal. Az egyesített szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrés után bepároljuk. A barna, olajszerű nyers terméket 70 g szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként először 500 ml 2 : 1 arányú etil-acetát-hexán elegyet, majd utána 500 ml 19 : 1 arányú DKM-metanol elegyet alkalmazunk. A megfelelő frakciókat egyesítjük, bepároljuk, s így barna, olajos állapotban 2,85 g (5,52 mmol) cím szerinti terméket kapunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 7,43 (d, J = 7,3 Hz, ÍH),

7,30-7,19 (m, 4H), 7,05-6,90 (m, 5H), 6,59 (d, J = 8,8 Hz, 2H), 5,13 (d, J = 15,1 Hz, ÍH), 5,00 (m, ÍH), 4,86 (d, J = 15,1 Hz, ÍH), 4,25 (s,

ÍH), 4,21 (d, J = 16,6 Hz, ÍH), 3,85 (s, 3H), 3,69 (s, 3H), 3,48 (d, J =

16,6 Hz, ÍH), 1,09 (m, 6H).

TLC [CH₂C1₂/CH₃OH (29 : 1)]: R_f = 0,11.

25. közbenső termék

2-(3-Amino-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzoíbirU41diazepin-l-in-N-izopropil-N-(4-metoxi-feniI)-acetamid

2,63 g (5,09 mmol) 2-[3-amino-5-(4-metoxi-benzil)-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il]-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 70 ml 9 : 1 arányú acetonitril-víz elegy oldatához keverés közben szobahőmérsékleten 1 óra alatt 10,05 g (18,3 mmol) cérium(IV)-ammónium-nitrátot adagolunk. Utána az oldatot másnapig szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, a maradékról kétszer ··· » « • · · · · · • · · · · · ·

-5450 ml toluolt desztillálunk le, és az így kapott maradékot háromszor extraháljuk 50 ml DKM-nal, szűrjük és bepároljuk. Az üvegszerű, narancsszínű nyers terméket 100 g szilikagélen gyorskromatográfíával tisztítjuk. Az eluálásra előbb 1500 ml 15 : 1 arányú DKM-metanol elegyet, majd 1300 ml 10:1 arányú DKM-metanol elegyet alkalmazunk. A megfelelő frakciókat egyesítjük és vákuumban bepároljuk. A hozam 1,97 g (4,97 mmol) cím szerinti barna, habszerű termék.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 10,68 (br s, 1H), 7,39-6,98 (m, 8H), 5,75 (s, 1H), 4,76 (m, 1H), 4,16-3,92 (m, 4H), 3,77 (s,

3H), 3,15 (m, 2H), 0,97 (m, 6H).

TLC [CH₂C1₂/CH₃OH (13 : 1)]: R_f = 0,21.

26. közbenső termék lH-Indol-2-karbonsav-{ l-rizopropiI-(4-metoxi-feníl)-karbamoil-metíl]-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzorbirL41diazepin-3-iH-amid

350 mg (0,883 mmol) 2-(3-amino-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 10 ml DMF oldatához keverés közben sorrendben 142 mg (0,883 mmol) indol-2-karbonsavat, 119 mg (0,883 mmol) N-hidroxi-benzotriazolt és 169 mg (0,883 mmol) l-(3-dimetil-amino-propil)-3-etil-karbodiimid hidrokloridot adagolunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. A sárga, olaj szerű maradékot 60 ml etil-acetátban oldjuk, előbb 20 ml vízzel, majd 20 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. Sárga, olajos terméket kapunk, amely állás közben megszilárdul. E nyers terméket 20 ml forró etanollal eldolgozzuk, lehűtjük, szűrjük s így sárga, szilárd alakban 169 mg (0,313 mmol) cím szerinti vegyületet kapunk.

-55 ¹ H-NMR spektrum (300 MHz, aceton-d₆) δ (ppm): d 10,85 (br s, IH), 9,83 (br s, IH), 7,67 (m, 2H), 7,53 (m, 2H), 7,37-7,20 (m, 7H), 7,04 (m, 3H), 5,28 (d, J = 7,5 Hz, IH), 4,87 (m, IH), 4,31 (d, J = 16,3 Hz, IH), 4,13 (d, J = 16,6 Hz, IH), 3,83 (s, 3H), 1,02 (m, 6H).

TLC [CH₂C1₂/CH₃OH (19 : 1)]: R_f = 0,24.

MS (FAB) m/z: 540 (MH⁺).

27. közbenső termék

N-Izopropil-N-(4-metoxi-fepil)-2-fenil-amino-acetamid

257,6 g (924 mmol) N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-bróm-acetamid,

100 g (924 mmol) 1,2-fenilén-diamin, 128 g (924 mmol) kálium-karbonát és 1200 ml DMF keverékét 0 °C-on 2 órán át keverjük, majd a keverést szobahőmérsékleten még 20 órán át folytatjuk. Ekkor a reakcióelegyet celitrétegen szűrjük és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot 1200 ml etil-acetátban oldjuk, 3 x 200 ml vízzel, utána 200 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az oldószer körülbelül 70 %-ának az eltávolítása után képződött csapadékot szűréssel elkülönítjük, hideg etil-acetáttal mossuk és szárítjuk. így 67,1 g cím szerinti bézsszínű, szilárd terméket nyerünk. Az egyesített szűrleteket vákuumban bepárolva 88 g sötét színű olajat kapunk. Ennek etanolból végzett kétszeres átkristályosításával 29,6 g második generációjú, cím szerinti vegyületet nyerünk bézsszínű, szilárd alakban.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, DMSO-d₆) δ (ppm): s 7,22 (m, 2H), 7,05 (m, 2H), 6,47 (m, IH), 6,34 (m, 2H), 5,95 (m, IH), 4,81 (sept, IH, J = = 6,8 Hz), 4,59 (dt, IH, J = 27,2, 6,1 Hz), 4,4 (s, 2H), 3,77 (s, 3H), 3,30 (s, 2H), 0,96 (d, 6H, J = 6,8 Hz).

• «

-5628. közbenső termék

2-(2,4-Dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzoíbiri,41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetainid

100 ml THF-ba 40 perc alatt egyidejűleg 20 g (63,8 mmol) N-izopropil-N-(4-metoxi-feml)-2-(fenil-amino)-acetamid és 500 ml THF oldatát, valamint 6,2 ml (63,8 mmol) malonsav-diklorid és 500 ml THF oldatát csepegtetjük, majd a kapott reakcióelegyet szobahőmérsékleten 72 órán át keverjük; ezalatt még 3,0 ml malonsav-dikloridot adunk hozzá. Öt órával később az oldószereket vákuumban eltávolítjuk, a maradékot 300 ml DKM-ban oldjuk, és kétszer mossuk 200 ml 2N vizes nátrium-hidrogén-karbonát oldattal. Az egyesített szerves fázist kétszer mossuk 200 ml vízzel, utána 200 ml tömény konyhasóoldattal, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. Az így kapott 23,8 g nyers terméket éterrel kimerítően eldolgozzuk, és a barna, szilárd terméket oszlopon gyorskromatográfiával tisztítjuk. Eluálószerként 5 % metanolt tartalmazó DKM alkalmazásával 8,85 g cím szerinti vegyületet kapunk bézsszínű, szilárd alakban.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): s 7,7 (s, 1H), 7,4 (m, 1H),

6,90-7,3 (m, 7H), 4,97 (sept, 1H, J = 6,8 Hz), 4,4 (m, 1H), 3,81 (s,

3H), 3,78 (m, 1H), 3,40 (s, 2H), 1,06 (d, 6H, J = 6,8 Hz).

29. közbenső termék

2-(2,4-Dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzorblíl,41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

3,5 g (9,48 mmol) 2-(2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid, 1,09 g (17,06 mmol) rézpor, 0,91 ml (9,48 mmol) 3-bróm-piridin, 1,11 g (11,37 mmol) kálium-acetát és 80 ml DMF elegyét 100 °C-on 7 órán át melegítjük. Ekkor további 0,4 ml 3-bróm-piridint adunk hozzá, és a reakcióelegyet 14 órán át

-57100 °C hőmérsékleten keverjük, utána 1,09 g (17,06 mmol) rézport, 0,91 ml (9,48 mmol) 3-bróm-piridint és 1,11 g (11,37 mmol) kálium-acetátot adunk hozzá, és a reakcióelegyet 6 órán át 120 °C hőmérsékleten melegítjük. A szilárd terméket szűréssel eltávolítjuk, a szűrletet vákuumban bepároljuk, és a maradékot 150 ml etil-acetát és 150 ml 10 %-os vizes ammónium-hidroxid-oldattal mossuk. Az egyesített szerves fázist kétszer 100 ml vízzel, utána 50 ml tömény konyhasóoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, és vákuumban bepároljuk. Az így kapott nyers terméket éterrel nagyon alaposan eldolgozzuk, így krémszínű, szilárd alakban 2,56 g cím szerinti terméket kapunk.

‘H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): s 7,86 (d, 1H, J = 8,1 Hz), 7,01-7,43 (m, 10H), 6,92 (d, 1H, J = 8,3 Hz), 5,05 (sept, 1H, J = 6,8 Hz), 4,22 (m, 2H), 3,88 (s, 3H), 3,58 (dd, 2H, J = 32,2, 12,0 Hz), 1,06 (m, 6H).

30. közbenső termék

2-(3-Azido-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzorbirL41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

4,59 ml (2,29 mmol) 0,5 molos, toluolos kálium-hexametil-diszilazid oldatot 7 perc alat csepegtetünk 750 mg (1,64 mmol) 2-(2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 15 ml THF -78 °C-on tartott oldatához. Az így kapott reakcióelegyet 17 percig -78 °C hőmérsékleten keverjük, majd 632 mg (2,05 mmol) 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonil-azidot adunk hozzá, és a reakcióelegyet 4 percig -78 °C hőmérsékleten keverjük. Ekkor 0,235 ml ecetsavat adunk hozzá, és a reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. Az oldószerek vákuumban végzett lepárlása után kapott nyers terméket gyors oszlopkromatográfiával tisztítjuk: az eluálásra 5 % metanolt

-58tartalmazó DKM-t alkalmazunk, s így 530 g cím szerinti, színtelen, habszeru terméket kapunk.

¹ H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): s 7,96 (d, 1H, J = 8,0 Hz), 6,91-7,43 (m, 11H), 5,05 (sept, 1H, J = 6,8 Hz), 4,42 (d, 1H, J = 12,1 Hz), 4,38 (s, 1H), 4,22 (d, 1H, J = 12,1 Hz), 3,88 (s, 3H), 1,06 (m, 6H).

31. közbenső termék

2-(3-Amino-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tctrahidrobenzoíbiri.41diazepin-l-iI)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

530 mg (1,06 mmol) 2-(3-azido-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid, 53 mg 10 %-os csontszenes palládiumkatalizátor és 50 ml etanol keverékét hidrogéngáz alatt 9 órán át keverjük, majd további 53 mg csontszenes palládiumot adunk hozzá, és a reakcióelegyet 16 órán át tovább keverjük. A szilárd termékeket celiten szűrve eltávolítjuk, és a szűrletet vákuumban bepárolva 520 mg cím szerinti terméket kapunk, melyet további tisztítás nélkül alkalmazunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): s 8,52 (m, 2H), 7,92 (d, 1H, J = 8,0 Hz), 6,91-7,43 (m, 11H), 5,05 (sept, 1H, J = 6,8 Hz), 4,42-4,22 (m, 3H), 3,88 (s, 3H), 1,06 (m, 6H).

32. közbenső termék

2-(2,4-Dioxo-5-piridin-4-il-2,3_<4,5-tetrahidrobenzo[bl Γ1,4jdiazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

400 mg (1,08 mmol) l-[izopropil-(4-metoxi-fenil)-amino]-l,5-dihidrobenzo[b][l,4]diazepin-2,4-dion és 20 ml DMF oldatához keverés közben 212 mg (2,16 mmol; 2,0 ekvivalens) kálium-acetátot, 206 mg (3,25 mmol, 3,0 ekvivalens) rézport és 245 mg (2,62 mmol; 2 ekvivalens) 4-bróm-piridint adunk. A kapott reakcióelegyet 122 °C hőmérsékleten 7 órán át mele•» · · · · · » · · · · * ···»* ·

-59gítjük, majd még forrón celitrétegen szűrjük, a celitet 10 ml metanollal mossuk, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot 100 ml etil-acetáttal hígítjuk, és ötször mossuk 25 ml 5 %-os vizes ammónium-hidroxid-oldattal. A szerves fázist elkülönítjük, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és az oldószereket vákuumban eltávolítjuk. A kapott terméket szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk, eluálószerként etil-acetát, hexán és NH₄OH 80 :20 : 1 arányú elegyét használjuk. A kapott terméket etanolból átkristályosítva 80 mg (16 %) cím szerinti vegyületet kapunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, aceton-d₆) δ (ppm): d 8,57 (d, IH, J 4,6

Hz), 7,46 (m, 3H), 7,31 (m, 4H), 6,97 (m, 3H), 4,86 (sept, IH), 4,48 (d, IH, J = 16,8 Hz), 4,21 (d, IH, J = 16,8 Hz), 3,86 (s, 3H), 3,67 (d, IH, J = 12,2 Hz), 3,22 (d, IH, J = 12,2 Hz), 1,02 (m, 6H).

Kis feloldású MS (FAB) m/z: 459,2 (MH⁺).

33. közbenső termék

2-(3-Amino-2,4-dioxo-5-piridin-4-il-2,3,4,5,5a,9a-hexahidrobenzorb][l,41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-feniI)-acetamid mg (0,175 mmol) 2-(2,4-dioxo-5-piridin-4-il-2,3,4,5-tetrahidroben^z°[b][l,4]diazepm-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 3 ml DMF oldatához keverés közben 0 °C hőmérsékleten 210 ml (0,209 mmol;

1,2 ekvivalens) IN THF-os nátrium-bisz(trimetil-szilil)-amid oldatot adunk. A reakcióelegyet 30 percig keverjük, majd 62 mg (0,262 mmol, 1,5 ekvivalens) O-(difenil-foszfmil)-hidroxil-amint adunk hozzá [Harger: J.C.S. Perkin I 3284-3288 (1981)}, és a reakcióelegyet 16 órán át környezeti hőmérsékleten keverjük. Ezután a reakcióelegyet szűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A nyers terméket 5 g szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk. Az eluálást előbb 100 ml etil-acetáttal végezzük, majd 100 ml 19 : 1 arányú DKM-metanol eleggyel folytatjuk. A megfelelő frakciókat

-60egyesítjük, vákuumban bepároljuk, s így a cím szerinti vegyületet, mint átlátszó, üvegszerű terméket kapjuk.

Kis feloldású MS (FAB) m/z: 474,2 (MH⁺).

TLC [DKM/CH₃OH (19 : 1)]: R_f = 0,31.

34. közbenső termék

2-Amino-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

2,86 g 2-bróm-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid (10 mmol) 100 ml metanollal készült oldatát 0 °C-on ammóniával telítjük, és az oldatot zárt edényben 3 napig környezeti hőmérsékleten tartjuk. A metanolt és az ammóniát vákuumban eltávolítjuk, a maradékot 100 ml kloroformban oldjuk és kétszer mossuk 50 ml vízzel. A szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, vákuumban bepároljuk, és igen erős vákuumban szárítjuk. így 2,7 g cím szerinti, olaj szer vegyületet kapunk. ’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 6,96 (m, 4H), 4,99 (m,

1H), 3,84 (s, 3H), 2,97 (s, 2H), 1,58 (s, 2H), 1,05 (d, 6H, J = 6,6 Hz). Kis feloldású MS (ESI) m/e: 223 (MH).

35. közbenső termék

2-(4-Fluor-2-nitro-fenil-amino)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

9,06 g (60 mmol) 2,5-difluor-nitro-benzol és 12,64 g 2-amino-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid 225 ml 2 : 1 arányú etanol-víz eleggyel készült oldatát nitrogéngáz alatt visszafolyató hűtővel forraljuk, keverés közben éjszakán át (megközelítőleg 16 órán át). A kapott szuszpenziót környezeti hőmérsékletre hűtjük, szűrjük és víz-etanol 2 : 1 arányú elegyével mossuk. A nedves, szilárd terméket DKM-ban oldjuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, vákuumban bepároljuk. A maradékot hexánnal eldolgozzuk, szűrjük, hexánnal mossuk, majd igen jó vákuumban szárítva 9,32 g cím szerinti terméket kapunk narancsszínű, szilárd alakban.

-61 ^-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 7,89 (dd, 1H, J = 3,1, 9,3

Hz), 7,12 (m, 3H), 6,99 (m, 2H), 6,35 (dd, 1H, J = 4,8, 9,2 Hz), 5,03 (m, 1H), 3,89 (s, 3H), 3,57 (s, 2H), 1,09 (d, 6H, J = 6,8 Hz).

Kis feloldású MS (ESI) m/e: 362 (MH⁺)·

36. közbenső termék

2-(2-Amino-4-fluor-fenil-amino)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid ml etil-acetát, 175 ml etanol és 2,50 g 2-(4-fluor-2-nitro-fenil-amino)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid (6,92 mmol) oldatához 0,25 g 10 tömeg%-os csontszenes palládiumot adunk, és hidrogénatmoszférában 16 órán át hidrogénezzük. Ekkor a reakcióelegyet szűrjük, vákuumban bepároljuk, így 1,91 g cím szerinti, szilárd anyagot kapunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 7,03 (m, 2H), 6,94 (m,

2H), 6,36 (m, 3H), 4,99 (m, 1H), 4,37 (b, 3H), 3,86 (s, 3H), 3,39 (s,

2H), 1,07 (d, 6H, J = 6,8 Hz).

Kis feloldású MS (FAB) m/e: 332 (MH⁺)·

37. közbenső termék

2-(7-Fluor-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzorbiri,41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

1,724 g (5,20 mmol) 2-(2-amino-4-fluor-fenil-amino)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid 15 ml THF-nal készült oldatát adagolótölcsérbe helyezzük. Egy másik adagolótölcsérbe 0,506 ml (5,20 mmol; 1,0 ekvivalens) malonsav-diklorid 15 ml THF-nal készült oldatát öntjük. Mindkét reagens oldatot 30 perc alatt egyidejűleg, nitrogéngáz alatt, erélyes keverés közben, környezeti hőmérsékleten 100 ml THF-hoz csepegtetjük. Ezután 20 percig környezeti hőmérsékleten keverjük az oldatot, majd további 0,506 ml (5,20 mmol; 0,1 ekvivalens) malonsav-dikloridot adunk hozzá egyszerre. A reakcióelegyet további 2,5 órán át keverjük, majd vákuumban

-62bepároljuk. A maradékot szilikagélen gyorskromatográfíával tisztítjuk, eluálószerként előbb 1 : 3 arányú etil-acetát-hexán keveréket, majd 3 : 1 arányú etil-acetát-hexán keveréket alkalmazunk. A megfeleő frakciókat egyesítjük, vákuumban bepároljuk és a maradékot hexánnal eldolgozzuk. A hexánt vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradt szilárd terméket igen jó vákuumban szárítjuk. így 1,061 g cím szerinti, sárgásbarna, szilárd terméket kapunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃) δ (ppm): d 8,14 (b, 1H), 7,45 (dd, 1H, J = 5,5, 9,2 Hz), 7,29 (m, 1H), 7,05 (m, 1H), 6,94 (m, 3H), 6,78 (m, 1H), 4,99 (m, 1H), 4,37 (d, 1H, J = 16,4 Hz), 3,82 (s, 3H), 3,69 (d, 1H, J = 16,0 Hz), 3,40 (m, 2H), 1,09 (d, 6H, J = 6,8 Hz).

Kis feloldású MS (FAB) m/e: 400 (MH).

38. közbenső termék

2-(7-Fluor-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzorbirL41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

0,880 g (2,20 mmol) 2-(7-fluor-2,4-dioxo-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l ,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid, 420 mg (6,61 mmol; 3 ekvivalens) rézbronz, 476 mg (4,85 mmol; 2,2 ekvivalens) kálium-acetát, 0,290 ml (4,85 mmol; 2,2 ekvivalens) 3-bróm-piridin és 10 ml DMF keverékét nitrogéngázzal védve 3 órán át 100 °C-on melegítjük. Ekkor további 0,132 ml (2,43 mmol; 1,1 ekvivalens) 3-bróm-piridint adunk hozzá, és a reakciót további 2 órán át folytatjuk. Ezután a reakcióelegyet környezeti hőmérsékletre hűtjük, zsugorított üvegszűrőn át szűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A maradékot etil-acetát és 100 ml vizes ammónium-hidroxid oldat (5 ml tömény ammónia 100 ml-re hígítva) között megoszlatjuk. A fázisok elkülönítése után a szerves réteget vizes ammónium-hidroxid oldattal (5 ml koncentrált ammónia 100 ml-re hígítva vízzel), utána telített vizes konyhasóoldattal mossuk. Ezt követően a szerves fázist

-63háromszor extraháljuk IN vizes sósavoldattal. A vizes fázisokat egyesítjük, és IN vizes nátronlúgoldattal közömbösítjük. A közömbösített elegyet DKM-nal kétszer extraháljuk, a DKM fázisokat egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk, szűrjük és vákuumban bepároljuk. A maradékot hexánnal eldörzsöljük, majd vákuumban bepároljuk. A hozam 0,705 g szilárd, sárgásbarna, cím szerinti vegyület.

*H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) 8 (ppm): d 8,60 (m, 2H), 8,08 (b, IH), 7,54 (b, IH), 7,39 (m, IH), 7,15 (m, 2H), 7,00 (m, 3H), 6,57 (dd, IH, J = 2,7, 9,2 Hz), 4,95 (m, IH), 4,32 (d, IH, J = 17,9 Hz), 4,14 (d, IH, J = 17,8 Hz), 3,85 (s, 3H), 3,61 (d, IH, J = 12,1 Hz), 3,52 (d, IH, J = 12,1 Hz), 1,06 (d, 6H, J = 6,8 Hz).

Kis feloldású MS (FAB) m/e: 477 (MH⁺).

39. közbenső termék

3-Nitro-benzoesav-(t-butil)-észter

5,00 g (26,94 mmol) 3-nitro-benzoil-klorid és 70 ml száraz THF oldatához 3,82 g (32,30 mmol) szilárd kálium-t-butanolátot adunk, és a reakcióelegyet nitrogéngázzal védve 2 órán át keverjük. Ekkor a reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, és a maradékot DKM és víz között megoszlatjuk. A fázisok elkülönítése után a vizes fázist etil-acetáttal ismét extraháljuk. Az egyesített szerves fázist vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, vákuumban bepároljuk. A nyers maradékot szilikagélen gyorskromatográfiával tisztítjuk. E célra 0-5 % etil-acetátot tartalmazó n-hexánt alkalmazunk az etil-acetát gradiensével. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, vákuumban bepároljuk, és a maradékot igen erős vákuumban szárítjuk. így 3,82 g olajszerű, cím szerinti terméket kapunk.

^-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) 8 (ppm): d 8,79 (m, IH), 8,35 (m,

2H), 7,62 (m, IH), 1,63 (s, 9H). Kis feloldású MS (Cl) m/e: 224 (MH⁺).

-6440. közbenső termék

3-Amino-benzoesav-(t-butil)-észter

3,77 g (16,9 mmol) 3-nitro-benzoesav-(t-butil)-észter és 50 ml absz. etanol oldatához 0,30 g 10 tömeg%-os csontszenes palládiumot adunk, és a reakcióelegyet hidrogéngáz atmoszférában körülbelül 3 órán át hidrogénezzük. Ekkor a reakcióelegyet kovaföldrétegen szűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. Az olajszerű maradékot igen jó vákuumban bepárolva

Λ az olaj szerű maradék megkristályosodik. így 3,28 g cím szerinti, sárgásbarna, szilárd terméket kapunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): d 7,38 (d, IH, J = 8,0 Hz),

7,29 (m, IH), 7,19 (m, IH), 6,83 (m, IH), 1,58 (s, 9H).

Kis feloldású MS (Cl) m/e: 194 (MH⁺).

41. közbenső termék

3-í(4-Nitro-fenil)-oxi-karbonill-amÍDQ-benzoesav-(t-butíl)-észter (4-Nitro-fenil)-(klór-formiát) és 25 ml száraz DKM oldatát 20 perc alatt 3,15 g (16,24 mmol) 3-amino-benzosav-(t-butil)-észter és 1,379 ml (17,05 mmol) vízmentes piridin 25 ml vízmentes DKM-nal készült oldatához csepegtetjük nitrogénatmoszférába, 0-5 °C hőmérsékleten, 20 perc alatt. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni, majd éjszakán át keverjük. Másnap IN vizes sósavoldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A szilárd, nyers maradékot n-hexánban 30 percig szuszpendálva keverjük, majd szűrjük, a csapadékot igen erős vákuumban szárítjuk, s így 4,460 g cím szerinti fehér, kristályos terméket kapunk.

’H-NMR spektrum (300 MHz, CDC1₃,) δ (ppm): d 8,30 (m, 2H), 7,92 (m,

IH), 7,78 (d, 2H, J = 7,5 Hz), 7,43 (m, 3H), 7,11 (bs, IH), 1,69 (s,

9H).

Kis feloldású MS (L-SIMS) m/e: 358 (M ).

• β • · « · · ·

-6542. közbenső termék

2-(3-Azido-7-fluor-2_<4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b1[l,41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

262 mg (0,550 mmol) 2-(7-fluor-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b][l,4]diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 5 ml vízmentes THF oldatához -78 °C-on nitrogéngáz alatt 1,54 ml (0,770 mmol; 1,4 ekvivalens) 0,5 molos, toluolos kálium-bisz(trimetil-szilil)-amid oldatot csepegtetünk. A reakcióelegyet 15 percig keverjük, majd 212 mg [0,687 mmol; 1,25 ekvivalens; lásd J. Org. Chem., 49, 1431-1434 (1984)] 2,4,6-triizopropil-benzolszulfonil-azidot adunk hozzá, 4 percig keverjük, majd a reakcióelegyet 78,6 ml (1,38 mmol; 2,5 ekvivalens) jégecet hozzáadásával elbontjuk és környezeti hőmérsékletre hagyjuk felmelegedni. A reakcióelegyet vákuumban bepároljuk, és a maradékot szilikagélen gyorskromatográfíával tisztítjuk. Az eluálásra etil-acetát és hexán 1 : 1 arányú elegyét használjuk. A megfelelő frakciókat egyesítve, majd vákuumban bepárolva és a maradékot igen erős vákuumban szárítva 170 mg amorf, szilárd, cím szerinti vegyületet kapunk.

Kis feloldású MS (FAB) m/e: 518 (MH ).

TLC [(szilikagél) etil-acetát/etil-acetát (3 : 1)]: R_f = 0,68.

43. közbenső termék

2-(3-Amino-7-fluor-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b1[l,41diazepin-l-il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid

152 mg 2-(3-azido-7-fluor-2,4-dioxo-5-piridin-3-il-2,3,4,5-tetrahidrobenzo[b] [1,4]diazepin-1 -il)-N-izopropil-N-(4-metoxi-fenil)-acetamid és 10 ml etil-acetát oldatához 60 mg 10 tömeg%-os csontszenes palládiumot adunk, és a reakcióelegyet hidrogéngáz-atmoszférában 16 órán át hidrogénezzük. Utána a reakcióelegyet szűrjük, vákuumban bepároljuk, és a maradékot szilikagélen gyorskromatográfíával tisztítjuk. Az eluálásra metanol és

-66etil-acetát 3 : 7 arányú elegyét használjuk. A megfelelő frakciókat egyesítjük, vákuumban bepároljuk, és a maradékot igen erős vákuumban megszárítjuk. így a cím szerinti vegyületet habszerű formában, 82 mg hozammal nyerjük.

Kis feloldású MS (FAB) m/e: 492 (MH⁺)·

TLC [(szilikagél) diklór-metán/metanol (95 : 5)]: R_f = 0,30.

Példa gyógyászati készítmény előállítására

Tabletta

Komponensek: mg

Hatóanyag 50

Vízmentes laktóz (US Gyógyszerkönyv szerinti) 163

Mikrokristályos cellulóz 69

Előzselatinizált keményítő (az Európai Gyógyszerkönyv szerinti) 15

Magnézium-sztearát (US Gyógyszerkönyv szerinti) 3

Kompressziós tömeg 300

A hatóanyagot, mikrokristályos cellulózt, laktózt és előzselatinizált keményítőt 500 mikron nyílásméretű szitán szitáljuk, majd megfelelő keverőberendezésben összekeverjük. A magnézium-sztearátot 250 mikron nyílásméretű szitán át vezetjük, és a hatóanyagot tartalmazó keverékkel elegyítjük. A keveréket megfelelő nyomófej alkalmazásával tablettákká préseljük, majd cellulóz-acetát-ftaláttal burkoljuk.

A CCK-A RECEPTORHOZ KÖTŐDÉS MÉRÉSE

Szövetkészítmény

0,3 M és 2,0 M koncentrációjú szacharózoldatokat készítettünk, és éjszakán át 4 °C-on hűtöttük. A következő napon adtuk hozzá a gátló anyagokat úgy, hogy a végső koncentráció 0,01 % szójabab-tripszin-inhibitor-67nak (STI; 50 mg/500 ml szacharózoldat), illetve 100 mM fenil-metil-szulfonil-fluoridnak (PMSF; 8,5 mg/500 ml szacharózoldat) adódott.

A patkányokat guillotine-nal lefejezve öltük meg. A patkány külső hasfalát metanollal nedvesítettük, és a szőrzetet a bőrrel együtt eltávolítottuk. A hasüreget megnyitottuk, a hasnyálmirigyet gondosan kimetszettük, és 0,3 molos szacharózoldatot tartalmazó 50 ml-es főzőpohárba helyeztük. Az összes hasnyálmirigy begyűjtése után a felesleges zsírt és a nyirokcsomókat letisztogattuk. A hasnyálmirigyszövetet körülbelül 4,0 g alikvotokra osztva 30 ml-es főzőpoharakba helyeztük, amelyek mindegyike 1,0 ml 0,3 mM szacharózoldatot tartalmazott.

A hasnyálmirigyeket 4 °C hőmérsékletű hideg helyiségben ollóval aprítottuk, és 0,3 M szacharózoldattal egy tömegrészre 10 térfogatrészt számítva hígítottuk. Az alikvotokat hűtött 40 ml-es Wheaton eszközben homogenizáltuk úgy, hogy 4 felfelé és lefelé irányuló löketet alkalmaztunk a „B” zúzóban, és ezt követően 4 felfelé és lefelé irányuló löketet az „A” zúzóban. A homogenizátumokat kétrétegű kazeinszöveten hűtött, 500 ml-es főzőpohárba szűrtük, majd 2,0 M szacharózoldattal hígítottuk keverés közben, s így 1,3 M szacharózoldat-homogenizátumot kaptunk. Az így kapott

1,3 M homogenizátumot 18 vékonyfalú, 36 ml-es, jégen tartott poliallomer csövekbe osztottuk (csövenként körülbelül 30 ml homogenizátumot), majd minden egyes csövet 0,3 M szacharózoldattal felülrétegeztünk, amíg a folyadék körülbelül 0,5 cm távolságra volt a cső felső végétől. Ezután a mintákat Sorvall RC70 ultracentrifugában 27 500 rpm sebességgel (100 000 x g) 3 órán át 4 °C hőmérsékleten centrifugáltuk. A határfelületen elhelyezkedő csíkot hűtött, beosztott hengerbe gyűjtöttük, és jéghideg desztillált vízzel 312 ml összes térfogatra hígítottuk, majd 50 percig 4 °C hőmérsékleten 100 000 x g sebességgel centrifugáltuk. A kapott pelleteket RKH pufferokban ismét szuszpendáltuk, 15 ml-es Wheaton berendezésbe • · · · ·

-68vittük át, és a párosított „A” zónában 4 felfelé és lefelé irányuló lökettel homogenizáltuk. A monogenizátumot két 27 ml-es polikarbonát-edénybe vittük át, és 30 percig 4 °C hőmérsékleten 100 000 x g sebességgel centrifugáltuk. A pelletet ismét szuszpendáltuk (az eredeti szövet 1 g tömegű mennyiségére vonatkoztatva 1 ml KRH puffer alkalmazásával), megfelelő méretű eszközbe vittük át, és a párosított „A” zúzó 4 felfelé és lefelé irányuló löketeivel homogenizáltuk. 1 ml térfogatú alikvotokat tároltunk -70 °C hőmérsékleten mikrocentrifugacsövekben.

KRH puffer (ph = 7,4, 4 °C hőmérsékleten)

Komponensek	Molekulatömeg (MW)	g/l liter
25 mM HEPES	260,3	6,51
104 mM NaCl	58,44	6,08
5 mM KC1	74,56	0,37
1 mM KPO4	136,09	0,14
1,2 mM MgSO4	246,48	0,30
2 mM CaCl2	110,99	0,22
2,5 mM glükóz	180,16	0,45
0,2 % szarvasmarha-szérumalbumin (BSA)	—	2,00
0,1 mMPMSF*	174,2	0,017
0,01 % STI*	—	0,10

* Az inhibitorokat a kísérlet napján, frissen alkalmaztuk (a rövidítések a fentebb említett inhibitorokra vonatkoznak)

Mérés

A vizsgálandó vegyületeket a kötés mérésére alkalmazott puffénál olyan törzsoldatokká hígítottuk, amelyek koncentrációja a mérés kívánt, végső koncentrációjának a tízszerese.

-6950 ml vegyületoldat + 400 ml puffer + 25 ml Bolton és Hunter-reagenssel (Amersham, 2000 Ci/mmol) jelzett [¹²⁵I]-szulfátéit CCK-8 + 25 ml előkészített patkány-hasnyálmirigy-membrán keverékét 30 percig 25 °C hőmérsékleten, mindvégig enyhe rázás közben inkubáltuk.

A nemspecifikus kötés meghatározására 1 mM L-364718-at (végkoncentráció) alkalmaztunk.

A reakciót Brandell Cell Harvester eszköz alkalmazásával állítottuk le, és háromszor mostunk 3 ml 4 °C hőmérsékletű, kötés mérésére alkalmazott puffénál.

A szöveteket Whatman GF/B szűrőpapíron gyűjtöttük, amelyet előzetesen a méréshez alkalmazott pufferral nedvesítettünk, és a szűrőpapírokon gamma-számlálóeszközzel számlálást végeztünk.

A CCK-A RECEPTORHOZ KÖTŐDÉS MÉRÉSE

Szövetkés zítmény

A Hartley-féle hím tengerimalacokat (testtömegük 250-300 g, Charles River) lefejezéssel megöltünk, agyvelejüket eltávolítottuk, és 4 °C hőmérsékletű pufferoldatba helyeztük (a pufferoldat 50 mM Tris/CHl, pH-értéke 7,4). Agykérgüket kimetszettük, és 4 °C hőmérsékletű pufferoldatba helyeztük. Az összes agykéreg teljes nedves tömegét meghatároztuk, és a szöveteket pufferoldattal 1:10 (tömeg/térfogat) arányban hígítottuk.

Az agykérget Tekmar Tissuemizer eszközzel szeleteltük, majd pufferoldatban motorral hajtott üveg-teflon homogenizáló berendezés alkalmazásával 5 felfelé irányuló és lefelé irányuló lökettel a pufferoldatban homogenizáltuk. A készítményt jégen (4 °C hőmérsékleten) tartottuk.

A membránokat 4 °C hőmérsékleten Sorvall RC5C berendezésben centrifugálással pelletizáltuk SA 600 rotorral, 16 000 rpm fordulatszámmal (legfeljebb 47 800 . g sebességgel). A pelletet megtartottuk, a felülúszót el·· ·«· · * • · » »

-70vetettük. A pelleteket egyesítettük, és 4 °C hőmérsékleten a fentivel azonos térfogatban ismét szuszpendáltuk (reszuszpendáltuk), majd a fentiek szerint, üveg/teflon motorral hajtott homogenizáló berendezésben 5 felfelé és lefelé irányuló léketekkel összekevertük a fentebb meghatározott térfogat alkalmazásával. Az így kapott homogenizátumot 16 000 rpm (legfeljebb 47 800 x g, átlagosan 36 952 x g) fordulatszámmal 15 percig 4 °C-on centrifugáltuk. A pelleteket megtartottuk, a felülúszókat elvetettük. Ezt követően a pelleteket pufferoldattal kevertük 300 ml végtérfogat eléréséig, és Tekmar Tissuemizer alkalmazásával összekevertük. A kezdeti proteintartalmat Biorad proteinméréssel határoztuk meg. A szuszpenzió térfogatát pufferoldattal úgy állítottuk be, hogy a végkoncentráció körülbelül 4,0 mg/ml legyen; ezt a biorad proteinmérés útján megerősítettük. A végső szuszpenziót 4,0 ml-es alikvotokban műanyagcsövekbe vittük át, és -70 °C-on megfagyasztottuk.

Mérés

A pufferoldat: 20 mM HEPES, 1 mM EGTA, 118 mM NaCl, 5 mM KC1, 5 mM MgCl₂, 0,05 % BSA, a pH értéke 7,4.

A Skatron szűrőket 0,1 % BSA-t tartalmazó pufferoldattal itattuk át a begyűjtés előtt egy órával.

100 mM koncentrációjú Bestatint és 3 mM Phosphoramidont frissen készítettünk. (Ennek megfelelően a mérésben alkalmazott végső koncentráció 10 mM).

A vizsgálandó vegyületeket a kötés mérésére alkalmazott pufferoldatban olyan törzsoldatokká hígítottuk, amelyek koncentrációja a mérés kívánt, végső koncentrációjának a tízszerese. A Bolton-Hunter reagenssel jel1 zett (Amersham, 200 Ci/mmol) [ I]-szulfatált CCK.-8-at hígítottuk.

ml 100 mM Bestatin + 25 ml 3 mM Phosphoramidon + 25 ml vizsgálandó vegyület + 50 ml radioligandum + 25 ml pufferoldat + 100 ml ten-71 gerimalac-kéregmembrán összetételű keveréket 150 percig szobahőmérsékleten inkubáltuk.

A B_o meghatározására a vizsgálandó vegyületet a kötés mérésére alkalmazott pufferoldattal helyettesítettük.

A szűrőhöz kötődés meghatározása céljából a vizsgálandó vegyületet és a tengerimalac-kéregmembránokat a mérésre alkalmazott pufferoldattal helyettesítettük.

A nemspecifikus kötés meghatározására a vizsgálandó vegyületet 1 mM koncentrációjú szulfátéit CCK-8-cal (Sigma-cég) helyettesítettük.

A reakciót az automatizált Skatron Cell Harvester berendezés alkalmazásával, szűréssel állítottuk le. A szűrőket 4 °C hőmérsékletű pufferoldattal öblítettük. Ezt követően a szűrőket lyukasztottuk, csövekbe helyeztük, és gamma-számláló eszközzel mértük.

A TENGER1MALAC EPEHÓLYAGJÁN VÉGZETT MÉRÉS

Szövetkészítmény

Lefejezéssel megölt tengerimalacokból az epehólyagjukat eltávolítottuk. Az izolált epehólyagokat a megtapadt kötőszövetből megtisztítottuk, és minden egyes állat epehólyagját két gyűrűre vágtuk, melyek hosszúsága egyenként 2-4 mm. Ezután a gyűrűket szervfürdőkben függesztettük fel, amelyek az alábbi összetételű (mM-ban megadott) fizológiás sóoldatot tartalmazták: NaCl (118,4); KC1 (4,7); MgSO₄ x H₂O (1,2); CaCl₂ x 2H₂O (2,5); KH₂PO₄ (1,2); NaHC0₃ (25) és dextróz (11,1). A szervfürdő oldatát 37 °C hőmérsékleten tartottuk, és 95 % oxigént, valamint 5 % széndioxidot tartalmazó gázeleggyel levegőztettük. A szöveteket aranyláncból és rozsdamentes acélból álló szerelődrótokkal kapcsoltuk össze az izometrikus erő eltolódásának átvivőfejes mérésére (Grass, Model FT03 D). A szövetek válaszait poligráfon (Grass, Model 7E) regisztráltuk. Minden egyes állatból • *

-72származó egyik szövetet idő/oldószer kontrollként alkalmaztunk, ehhez vizsgálandó vegyületet nem adtunk.

Mérés

A szervgyűrűket fokozatosan feszítettük (120 perces időtartamon át) 1 g alapszintű nyugvó tenzióig, amelyet a kísérlet teljes lefolyása során megtartottunk. Az alapszintű tenzió beállítása alatt a gyűrűket négy alkalommal acetil-kolin (ACH, 10'⁶ M) hatásának tettük ki a szövet összehúzódó képességének az igazolására. Ezután a szöveteket szubmaximális dózisban adott, szulfatált CCK-8-cal (Sigma-cég; 3 χ 10’⁹ M) kezeltük. Stabilis válasz elérése után a szöveteket 1 órán át 5-10 percenként gyors ütemben háromszor mostuk stabilis alapszint visszaállítása céljából.

A vegyületeket dimetil-szulfoxidban (DMSO) oldottuk, vízzel hígítottuk, és a mérést a vizsgálandó vegyületre vonatkozó (10¹¹ - 3 x 10⁶ M) kumulatív koncentráció/válasz görbe segítségével, majd a vizsgálandó vegyület legmagasabb dózisának jelenlétében a szulfatált CCK-8-ra vonatkozó (10'^1θ - ΙΟ ⁶ M) koncentráció/válasz görbe segítségével végeztük. Végső tesztelésként a maximális összehúzódás kiváltására 10 mM ACH-t adtunk a fürdőhöz. Minden egyes vizsgálandó vegyület esetében legalább három aktivitási meghatározást végeztünk.

Az e tesztben a találmányra jellemző vegyületekkel kapott eredményeket az alábbiakban összegezzük. A vegyületeket 1 μΜ koncentrációban vizsgáltuk; az eredményeket a szulfatált CCK.-8 maximális válaszának százalékában fejeztük ki.

A példa száma	Összehúzódás (%)
1.	91
2.	64
3.	83
4.	67
5.	51
6.	32
7.	77
8.	81
10.	83
11.	67
13.	96
14.	84
15.	93

A 18 ÓRÁS ÉHEZTETÉSSEL KIVÁLTOTT TÁPLÁLKOZÁS

MODELLJE

300-375 g testtömegű hím Long-Evans patkányokat (Charles River Co., Raleigh, NC) felfüggesztett, rozsdamentes acélból készült ketrecekben [mérete 17,8 x 25,4 x 17,8 cm (magasság)] egyenként elhelyezve legalább egy héten át akklimatizáltunk, az állatok tetszés szerint ihattak vizet (a ketrec végződésében elhelyezett, automatikus ivócsövön át), és tápot fogyaszthattak (Láb Blox, Purina Rodent Laboratory Chow 5001) 12 órás megvilágított/sötét ciklusban (megvilágítás 6 órától 18 óráig), körülbelül 22,8 °C hőmérsékleten. A tesztelés előtt a víz kivételével az összes táplálékot megvontuk 16 órakor. Másnap reggel 9 órakor a patkányokat megmértük. 9,45 perckor a patkányoknak intraperitoneális (i.p.), orális (p.o.) úton vagy tartós, duodénumba helyezett kanülön át 2 ml/kg mennyiségben vizsgálandó vegyületet vagy vivőanyagot adagoltunk, és az állatokat saját

-74ketreceikbe helyeztük vissza. Az állatoknak 10 órakor táplálékot adtunk. 10,30 perckor a megmaradt tápot és maradékokat megmértük.

A találmány szerinti vegyületek a gyógyászati szempontból megfelelő adagokban lényegében nem toxikusak. Ha a találmány szerinti vegyületeket patkányoknak gyógyászati szempontból megfelelő dózisszinteken adagoltuk, akkor káros hatásokat nem figyeltünk meg.

• «

Claims (14)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Az (I) általános képletű vegyületek és azok fiziológiai szempontból elfogadható sói és szolvátjai, ahol az (I) általános képletben X jelentése halogén- vagy hidrogénatom; trifluor-metil-, alkil-, (1-4 szénatomos alkil)-tio-csoport; -O-0-4 szénatomos alkil)-csoport;

   R¹ jelentése (Π) általános képletű csoport vagy -NR⁴R? általános képletű csoport;

   R² jelentése (1) 2-helyzetben kapcsolódó heterociklusként pírról, tetrahidropirrol, indol, benzofurán, tiofén, benzotiofén, indolin, kinolin vagy 4-oxo-benzopirán, ahol a pírról, tetrahidropirrol, indol vagy az indolin adott esetben a gyűrűnitrogénen egy alábbiakban meghatározott R⁸ csoporttal szubsztituálva lehet; és az indol, indolin, kinolin, benzofurán, benzotiofén vagy 4-oxo-benzopirán adott esetben benzolgyűrűjükön egy alábbiakban definiált R⁹ csoporttal szubsztituálva lehet; vagy (2) fenilcsoport, vagy egymástól függetlenül halogénatommal, hidroxil-, ciano-, karboxil-, -O-(l-4 szénatomos alkil)-, -O-(CH₂C₆H₅)-, -COO-(l-4 szénatomos alkil)-, amino-, dimetil-amino-, -NHR¹⁰, 1-pirrolidinil- vagy tetrazolilcsoporttal monovagy diszubsztituált fenilcsoport; vagy (3) piridin-, vagy egymástól függetlenül halogénatommal, metil-, hidroxil-, nitro-, ciano-, karboxil-, -0-(1-4 szénatomos alkil)-, -O-(CH₂C₆H₅)-, -COO-0-4 szénatomos alkil)-, amino- vagy dimetil-amino-csoporttal mono- vagy diszubsztituált piridilcsoport;

   vagy • ·

   -76(4) -NHR¹¹ általános képletű csoport, ahol R¹¹ jelentése az alábbiakban meghatározott; vagy R¹¹ jelentése N-1 helyzetben R¹⁰ csoportot tartalmazó 7-indazolil-csoport;

   R³ jelentése heterociklusos csoportként - amely a molekula többi részéhez annak egyik gyűrűs szénatomján kötődik - piridil-, pirimidinil-, piridazinil-, pirazinil-, furanil-, tiofenil-, pirrolil-, oxazolil-, tiazolil-, imidazolil-, pirazolil-, izoxazolil-, izotiazolil-, oxadiazolil-, tiazolil-, tiadiazolil-, pirrolidinil-, piperidinil-, morfolinil- vagy tio-morfolinil-csoport, amely heterociklusos csoportok legfeljebb három azonos vagy különböző szubsztituensként halogénatomot, 1-4 szénatomos alkil-, nitro-, karboxil-, (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-, 1-4 szénatomos alkil-, nitro-, karboxil-, (1-4 szénatomos alkil)-amino- vagy di(l-4 szénatomos alkil)-amino-csoportot tartalmazhatnak;

   R⁴ jelentése függetlenül 3-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 3-6 szénatomos alkenil-, fenil-, -(CH2)pCN vagy -(CH2)pCOO-(l-4 szénatomos alkil)-csoport; és R⁵ jelentése függetlenül 3-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, 3-6 szénatomos alkenil-, benzil-, fenilcsoport; vagy egymástól függetlenül, adott esetben egy vagy több fluoratommal szubsztituált 1-3 szénatomos alkil-, ciano-, hidroxil-, dimetil-amino-, -O-(l-4 szénatomos alkil)-, -O-(CH2C₆H₅)-, -NH-(1-4 szénatomos alkil)-, -COO-(l-4 szénatomos alkil)-, N-(l-4 szénatomos alkil)₂-pirrolidino-, morfolinocsoporttal vagy halogénatommal mono- vagy diszubsztituált fenilcsoport; vagy R⁴ jelentése 1-2 szénatomos alkilcsoport, és R⁵ jelentése 2- vagy 4-helyzetben klóratommal, metil-, metoxi- vagy metoxi-karbonil-csoporttal szubsztituált fenilcsoport;

   R⁶ hidrogénatomot vagy metilcsoportot jelent;

   ··♦ φ

   -77R⁷ jelentése fluor- vagy hidrogénatom; hidroxil-, dimetil-amino-, -0-(1-4 szénatomos alkil)-, vagy -O-(CH₂C₆H₅)-csoport;

   R⁸ -(CH₂)_bCOOH képletű csoportot jelent;

   R⁹ jelentése klóratom; metil-, hidroxil-, metoxi- vagy -NHR¹⁰ általános képletű csoport;

   R¹⁰ jelentése hidrogénatom; acetil-, 1-4 szénatomos alkil-, -SO₃H, -SO₂CH₃, -SO₂CF₃, -SO₂C₆H₅ vagy (1-4 szénatomos alkoxi)-karbonil-csoport;

   R¹¹ jelentése fenilcsoport; vagy egymástól függetlenül fluoratommal, trifluor-metoxi-, 1-4 szénatomos alkil-tio-, -(CH2)cC00H, -(CH2)cC00-(1-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cSCH3, -(CH2)cSOCH3, -(CH2)cSO2CH3, -(CH2)cCONH2, -SCH2COOH, -CONH(SO2CH3), -CONH(SO2CF3), -(CH2)cN-(1-4 szénatomos alkil)2-, -(CH2)cNH(SO2CF3), -(CH2)cN(SO2CF3)-(1-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cSO2NHCO-(1-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cSO2N-(l-4 szénatomos alkil)-CO-(l-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cCONHSO2-(l-4 szénatomos alkil)-, -(CH2)cCON-(l-4 szénatomos alkil)-SO2-(l-4 szénatomos alkil)-, -(CH^OR'^CH^cNHR¹⁰ általános képletű csoporttal mono- vagy diszubsztituált fenilcsoport; vagy -(CH2)_c-(karboxamido-tetrazolil)- vagy -(CH₂)_c-(pirrolidinil)-csoporttal monoszubsztituált fenilcsoport; vagy R¹¹ jelentése egymástól függetlenül halogénatommal, metil-, hidroxil-, nitro-, ciano-, karboxil-, -0-(1-4 szénatomos alkil)-, amino-, dimetil-amino- vagy -NHR¹⁰ általános képletű csoporttal mono- vagy diszubsztituált piridincsoport; vagy piridilcsoport;

   R¹² jelentése hidrogénatom; 1-6 szénatomos alkil-, 3-6 szénatomos cikloalkil-, -CH₂C₆H₅, -CH₂COOH, -CH₂CONH₂, -CH₂CONH-(l-4 ·< · ·· *<·

   -78szénatomos alkil)- vagy -CH₂CON-(l-4 szénatomos alkil)₂ általános képletű csoport; vagy (a) vagy (b) általános képletű csoport;

   z értéke 1 vagy 2;

   n értéke 1 vagy 2;

   p értéke 1, 2 vagy 3;

   b értéke 0, 1, 2 vagy 3;

   c értéke 0 vagy 1.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol R piridil-, pirimidinilvagy l,3,5-trimetil-lH-pirazol-4-il-csoportot jelent.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti vegyületek, ahol R 3-piridil-csoportot jelent.
4. 4. Az 1.-3. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R⁴ jelentése propil- vagy izopropilcsoport; és R⁵ jelentése adott esetben para-helyzetben hidroxil-, metoxi-, dimetil-amino-, pirrolidino- vagy morfolinocsoporttal, vagy fluoratommal szubsztituált fenilcsoport.
5. 5. Az 1.-4. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R⁴ izopropilcsoportot, és R⁵ 4-metoxi-fenil-csoportot jelent.
6. 6. Az 1.-5. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R² jelentése indol-egység, adott esetben szubsztituált fenilcsoport vagy NHR¹¹ általános képletű csoport.
7. 7. Az 1 .-6. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol R jelentése indol-egység vagy NHR¹¹ általános képletű csoport, amelyben R¹¹ fenil- vagy 3-karboxi-fenil-csoportot jelent.
8. 8. Az 1 .-7. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek, ahol X hidrogén- vagy fluoratomot jelent.
9. 9. 1 H-indol-2-karbonsav- {1 -[izopropil-(4-metoxi-fenil)-karbamoil-metil]-2,4-dioxo-5-(piridin-3-il)-2,3,4,5-tetrahidro-lH-benzo[b][l,4]diazepin-3-il}-amid és enantiomerjei.

   ·( · * · *·· · • ·
10. 10. Az 1.-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek gyógyászati alkalmazása.
11. 11. Az 1.-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyületek alkalmazása olyan kóros állapotok kezelésére alkalmazható gyógyszer gyártásában, ahol a gasztrin vagy kolecisztokinin hatásainak modulálása terápiás előnnyel jár.

    .1
12. 12. Eljárás emlősállatok - beleértve az embert is - olyan kóros állapo¢tainak kezelésére, ahol a gasztrin és/vagy kolecisztokinin hatásainak moduv²,' i j lálása terápiás előnnyel jár, azzal jellemezve, hogy egy 1.-9.

    ΐ igénypont bármelyike szerinti vegyület hatásos mennyiségét adagoljuk, í ¹
13. 13. Gyógyászati készítmény, amely egy, az 1.-9. igénypontok bármelyike szerinti vegyületet egy vagy több, fiziológiai szempontból elfogadható vivőanyaggal vagy segédanyagokkal összekeverve tartalmaz.
14. 14. Eljárás az 1. igénypontban meghatározott vegyületek, valamint fiziológiai szempontból elfogadható sóik és szolvátjaik előállítására, azzal jellemezve, hogy (a) egy (IH) általános képletű vegyületet - ahol R¹, R³, X és z jelentése az (I) általános képletben meghatározott - reagáltatunk egy (IV) általános képletű RⁿY vegyülettel, amelyben Y jelentése NCO, HNCOC1 vagy NHCOIL, általános képletű csoport, és R_a jelentése nitrocsoporttal szubsztituált fenoxicsoport vagy 1 -imidazolil-csoport; és R¹¹ jelentése az (I) általános képletben meghatározott, vagy egy olyan csoporttá átalakítható csoport;

    (b) egy (V) általános képletű vegyületet - ahol R¹, R³, X és z jelentése a fenti, és Y jelentése NCO, NHCOC1 vagy NHCOICj általános képletű csoport, amelyben R_a jelentése nitrocsoporttal szubsztituált fenoxicsoport vagy 1-imidazolil-csoport - egy (VI) általános képletű H₂N-R^h aminnal reagáltatunk, amelyben R¹¹ jelentése ugyanaz, mint az (I) általános képletben, vagy egy olyan csoporttá átalakítható csoport;

    ·· · ·· • · ··· · · • · ·

    -80(c) egy (VII) általános képletű vegyületet - ahol R³, R¹¹ és X jelentése az (I) általános képletben meghatározott - egy (VH[) általános képletű, R¹COCH₂hal összetételű vegyülettel reagáltatunk, ahol R¹ jelentése az (I) általános képletben meghatározott;