HUT75294A

HUT75294A - Particles comprising a core and a coat, preparation thereof, use thereof as bleaching agent and composition containing such particles

Info

Publication number: HUT75294A
Application number: HU9602338A
Authority: HU
Inventors: Monica Jigstam; Hans Lagnemo
Original assignee: Eka Nobel Ab
Priority date: 1994-02-25
Filing date: 1995-01-30
Publication date: 1997-05-28
Also published as: CA2183749A1; ATE166103T1; KR100203891B1; DK0745664T3; RU2116336C1; WO1995023210A1; PL182371B1; CZ246796A3; EP0746602A1; DE69501951T2; CA2183749C; JPH09509445A; FI963240A0; HU9602338D0; BR9506871A; SK109896A3; DE69502484T2; DE69501951D1; ATE164625T1; PL315943A1

Description

A találmány vizes oldatokban hidrogén-peroxidot vagy peroxisavakat leadni képes peroxivegyületet tartalmazó magból és kelátképző anyagként valamilyen hidroxi-karbonsavsót tartalmazó bevonatból álló részecskékre, azok előállítására szolgáló eljárásra, ilyen részecskék fehérítőszerkénti alkalmazására, valamint ilyen részecskéket magukban foglaló készítményekre vonatkozik.

A por alakú detergens kompozíciók gyakran tartalmaznak fehérítőszerként olyan peroxivegyületeket, amelyekből vizes oldatokban hidrogén-peroxid vagy peroxisavak válnak szabaddá. Meg kell azonban jegyezni, hogy sok peroxivegyület tárolási stabilitása nem megfelelő. A peroxivegyületek bomlását a feltételezések szerint fémionok katalizálják, amelyek viszonylag szabadon mozognak a detergensekben rendszerint jelenlévő vízben, de kedvez a bomlásnak a lúgos pH (a pH általában körülbelül 8 és körülbelül 12 között van) és megkönnyítik a bomlási folyamatot a detergensekben általában jelenlévő egyéb komponensek is, például a zeolitok és olyan fehérítőszer-aktivátorok, mint a TAED (tetraacetil-etilén-diamin), a TAGÚ (tetraacetil-glükoluril) vagy a PAG (pentaacetil-glükóz).

Környezetbarát detergensek előállításához fehérítőszerként az általában perkarbonátokként ismert alkálifém-karbonát-peroxi-hidrátokat célszerű felhasználni. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyezni, hogy a detergensekben a perkarbonátok aktivitása gyorsan csökken, mivel ezek a vegyületek lebomlanak, ha a detergenseket szokásos környezeti hőmérsékletű és relatív nedvességtartalmú helyen tárolják.

A perkarbonátokat már sokféleképpen próbálták eddig stabilizálni. így például a perkarbonátokat összekeverték vagy bevonták stabilizálószerekkel, így borátokkal, szilikátokkal vagy szerves anyagokkal. A szabadalmi szakirodalomban ismertetnek ilyen stabilizálási eljárásokat (1 575 792. sz. nagy-britanniai szabadalmi leírás, 459 625. sz. európai szabadalmi leírás, • ·

-33 975 280. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, 573 731. sz. európai szabadalmi leírás stb.).

Nyilvánosságra kerültek már olyan megoldások is, amelyek szerint perkarbonátokat kelátképző anyagokkal, így alkálifém-citrátokkal (546 815. sz. európai szabadalmi leírás) vagy foszfonsavakkal (WO 91/15423. sz. PCT szabadalmi bejelentés) kombinálják.

A 659 082. sz. svájci szabadalmi leírásban detergens adalékként olyan keveréket ismertetnek, amely peroxidból, szervetlen karbonátból és valamilyen savból vagy annak sójából áll. Ezek az adalékok megkönnyítik a fehérítőszer feloldását.

A 4 075 116. sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint úgy állítanak elő nátrium-perkarbonátot nátrium-karbonátból és hidrogén-peroxidból, hogy adalékanyagként nátrium-szulfátot, kálium-szulfátot, nátrium-pirofoszfátot, kálium-pirofoszfátot, nátrium-metaszilikátot, nátrium-diszilikátot, nátrium-citrátot, nátrium-glükoheptonátot, nátrium-perborátot, vízmentes nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot vagy nátrium-karbonátból és kálium-karbonátból álló keveréket alkalmaznak. A szabadalom azonban nem vonatkozik az előzetesen előállított nátrium-perkarbonát stabilizálására és a perkarbonátot tartalmazó detergens elegyek többi komponensének gátlására.

A találmány kidolgozásakor az volt a fő célunk, hogy olyan, peroxivegyületet - mindenekelőtt alkálifém-perkarbonátot - tartalmazó részecskéket állítsunk elő, amelyeknek - különösen detergens kompozícióban - az eddig ismert hasonló készítményekénél jobb a tárolási stabilitásuk. A másik célkitűzésünk az volt, hogy olyan, peroxivegyületet tartalmazó részecskéket fejlesszünk ki, amelyeknek csak környezetbarát komponensei vannak.

A találmány szerint ezeket a célokat olyan, peroxivegyületből álló maggal rendelkező részecskék kidolgozásával érjük el, amelyek vizes olda-4 tokban - mindenekelőtt lúgos oldatokban - képesek leadni hidrogén-peroxidot vagy peroxisavakat. A részecskék bevonata kelátképző anyagként olyan hidroxi-karbonsav alkálifémsóját vagy alkálifoldfémsóját tartalmazza, amely hidroxi-karbonsav

RC_nH_m(OH)_nCOOH általános képletében

R jelentése CH₂OH vagy karboxilcsoport;

n jelentése - a határértékeket is beleértve - 2 és 6 közötti egész szám; és m jelentése - a határértékeket is beleértve - 0 és n közötti egész szám.

Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az előbb ismertetett általános képletu hidroxi-karbonsavak nagyobb tárolási stabilitást biztosítanak, mint a hagyományosan alkalmazott kelátképző anyagok, így a foszfonsavak, a citrátok vagy az EDTA (etilén-diamin-tetraecetsav), ugyanakkor biológiai úton könnyen lebonthatók, tehát környezetbarátok. Előnyös tehát olyan részecskéket előállítani, amelyekben nincsenek jelen olyan kelátképző anyagok - például foszfonsavak, foszfonátok és EDTA -, amelyek biológiai úton nem bonthatók le ilyen könnyen. Azt is megállapítottuk továbbá, hogy a kelátképző anyag sokkal hatásosabb, ha a bevonatban van jelen, és nem a magba van belekeverve. Ezzel kapcsolatban azonban meg kell jegyeznünk, hogy a leghatásosabb stabilizálást akkor érhetjük el, ha a bevonaton kívül a mag is tartalmaz valamilyen, az előző általános képletnek megfelelő kelátképző anyagot.

A találmány különösen előnyösen alkalmazható, ha a peroxivegyület valamilyen alkálifém-perkarbonát, de más peroxivegyületek is stabilizálhatok, például a WO 91/17143. sz. PCT szabadalmi bejelentésben említett peroxivegyületek, így például a perborátok alkálifémsói, a peroxi-szulfátok, a peroxi-foszfátok, a peroxi-szilikátok, a peroxi-karbonsavak vagy a peroxi-karbonsavakat leadó vegyületek, mint például a dialkilezett diperoxi-karbonsavak. A részecskék előnyös esetben mintegy 10-99 tömeg% - legelőnyösebb esetben mintegy 50-95 tömeg% - peroxivegyületet és körülbelül 0,1-20 tömeg%, legelőnyösebb esetben körülbelül 0,5-15 tömeg% kelátképző anyagot tartalmaznak. Különösen célszerű olyan részecskéket előállítani, amelyekben a kelátképző anyagnak a részecske tömegére vonatkoztatott mennyisége a bevonatban körülbelül 0,1-15 %, a legelőnyösebb esetekben körülbelül 0,5-10 %, a magban pedig - amennyiben a mag tartalmaz kelátképző anyagot - mintegy 0,1-10 %, a legelőnyösebb esetekben mintegy 0,2-5 %. Előnyös, ha a kelátképző anyag teljes mennyiségének mintegy 50-100 %-a a részecskék bevonatában van.

A kelátképző anyagban lévő alkálifém atomok előnyös esetben nátriumatomok, káliumatomok vagy nátriumatomok és káliumatomok. Az alkáliföldfém atomok előnyös esetben kalciumatomok, magnéziumatomok vagy kalciumatomok és magnéziumatomok. Kelátképző anyagként célszerű az előző általános képletű hidroxi-karbonsavak alkálifémsóit felhasználni. Előnyös olyan kelátképző anyagokat alkalmazni, amelyeknek a már említett általános képletében R jelentése CH₂OH, illetve n jelentése 4 vagy 5. Előnyös, ha m = n vagy m = n-2; így tehát a szénlánc telített vagy egy kettős kötést tartalmaz. Különösen jó eredménnyel használhatók fel kelátképző anyagként az alkálifém-glükoheptonátok, amelyek annak a vegyületnek az alkálifémsói, amelynek általános képletében R jelentése CH₂OH és n jelentése 5. Kelátképző anyagként célszerű alkalmazni továbbá alkálifém-glükonátokat (R = CH₂OH, n = 4 és m = 4), valamint alkálifém-aszkorbátokat (R = CH₂OH, n = 4 és m = 2). Jó eredménnyel lehet felhasználni kelátképző anyagként például a trihidroxi-glutársav, a borkősav és a szacharinsav sóit is. Megjegyezzük, hogy a részecskék két vagy több különböző kelátképző anyagot is tartalmaznak a megadott általános képletű vegyületek kőzül. A részecskék magukban foglalhatnak más, környezetvédelmi szempontból elfogadható kelátképző anyagokat is.

Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a tárolási stabilitás vonatkozásában szinergetikus hatás tapasztalható, ha a részecskék valamilyen, már megadott általános képletű kelátképző anyagot és valamilyen alkálifém-szilikátot tartalmaznak. Különösen jónak találtuk a stabilizáló hatást abban az esetben, ha az SiO₂ : M₂O mólarány - M jelentése alkálifématom - 1-3, célszerűen 1,5-2,5. Az alkálifématomok előnyös esetben nátriumatomok, káliumatomok vagy nátriumatomok és káliumatomok. Előnyös esetekben legalább a részecskék magja tartalmaz alkálifém-szilikátot, mégpedig a részecskék tömegére vonatkoztatva mintegy 0,1-10 %, előnyös esetben mintegy 0,5-7 % mennyiségben. Különösen előnyös, ha a mag mind alkálifém-szilikátot, mind kelátképző anyagot tartalmaz. Az a legelőnyösebb, ha a bevonat is tartalmaz alkálifém-szilikátot, mégpedig a részecskék tömegére vonatkoztatva mintegy 0,1-10 %, célszerűen mintegy 0,5-5 % mennyiségben.

A részecskék egy vagy több olyan réteget foglalhatnak magukban, amely kelátképző anyagot és - adott esetben - alkálifém-szilikátot tartalmaz. A részecskék magukban foglalhatnak olyan további rétegeket is, amelyek nem tartalmaznak kelátképző anyagokat vagy alkálifém-szilikátot.

A tárolási stabilitás vonatkozásában szinergetikus hatást tapasztaltunk abban az esetben is, ha együtt használtunk fel találmány szerinti kelátképző anyagokat és vízmentes alkálifém-karbonátot. A stabilitás javulását észleltük tehát abban az esetben, ha a részecskék magja vízmentes alkálifém-karbonátot - mindenekelőtt szóda néven ismert nátrium-karbonátot - tartalmazott, mégpedig a részecskék tömegére vonatkoztatva mintegy 1-50 %, előnyösen mintegy 5-30 % mennyiségben. A részecskék magukban foglalhat• · • ·

- 7 nak más, gyakorlatilag inért anyagokat is, így például alkálifémek szulfátjait vagy foszfátjait.

Azok a részecskék megfelelőek, amelyeknek az átlagos átmérője mintegy 50-3000 μπι, célszerűen körülbelül 100-1250 μιη. A sűrűség előnyös esetben körülbelül 600-1500 g/1, célszerűen mintegy 800-1100 g/1. Tapasztalataink szerint a nagy sűrűség, valamint a nagy átlagos részecskeméret kedvező a tárolási stabilitás szempontjából.

A találmány vonatkozik a találmány szerinti részecskék előállítására alkalmas eljárásra is, amely szerint bizonyos oldatokban hidrogén-peroxidot vagy peroxisavakat leadni képes peroxivegyületet magukban foglaló részecskék felületére olyan bevonatot viszünk fel, amely kelátképző anyagként egy olyan hidroxi-karbonsav alkálifémsóját vagy alkáliföldfémsóját tartalmazza, amely hidroxi-karbonsav

RC_nH_m(OH)_nCOOH általános képletében

R jelentése CH₂OH vagy karboxilcsoport;

Előnyös esetben a bevonat is tartalmaz alkálifém-szilikátot. A peroxivegyületet magukban foglaló, bevonásra kerülő részecskék előnyös esetben szintén tartalmaznak valamilyen, már megadott általános képletű kelátképző anyagot és alkálifém-szilikátot. Ilyen részecskéket például finom eloszlású, főleg peroxivegyületet tartalmazó, előnyösen mintegy 200 pm-nél kisebb átmérőjű részecskékből lehet előállítani kelátképző anyag és/vagy alkálifém-szilikát és/vagy egyéb, adott esetben alkalmazásra kerülő komponens beadagolásával, majd az így keletkezett keverék granulálásával és a kapott, megfelelő méretű részecskék bevonásával. Kelátképző anyagot, ···· ·· · ·· ·* • · · · · · · • · ··· ·· ··· • ·· ······ ·· · ·· · · · · · ·

-8alkálifém-szilikátot és más, adott esetben felhasználásra kerülő komponenseket közvetlenül is beadagolhatunk, amikor például alkálifém-perkarbonát keletkezik alkálifém-karbonátból és hidrogén-peroxidból. Az alkálifém-szilikátot vizes oldat formájában célszerű alkalmazni, amelyhez - mielőtt hozzáadnánk a peroxivegyülethez - célszerű hozzákeverni a kelátképző anyagot. Az előnyösen alkalmazható peroxivegyületekre, kelátképző anyagokra, alkálifémre, szilikátokra és más komponensekre, valamint az említett komponensek megfelelő mennyiségeire vonatkozóan a leírás előző, a találmány szerinti részecskék ismertetésével foglalkozó része ad felvilágosítást.

A granulálási végre lehet hajtani a szakemberek előtt jól ismert, hagyományos módszerekkel, például tömörítéssel, extrudálással, dobban vagy tárcsán végrehajtott agglomerálással, fluidágyas granulálással, prillezéssel vagy különböző típusú keverők alkalmazásával. A bevonatot is fel lehet vinni hagyományos módszerekkel, például dobokban vagy fluidágyakban lévő magokra való rápermetezéssel.

A találmány tárgyát képezi továbbá az ismertetett, peroxivegyületet és fehérítőszerként kelátképző anyagot tartalmazó részecskék alkalmazása, célszerűen szövetanyagok mosásával vagy edénymosogatással kapcsolatban. A mosóvízbe a találmány szerinti részecskéket be lehet juttatni valamilyen detergens kompozícióval együtt vagy külön, por alakú fehérítőszer formájában. A részecskéket a mosóvízbe célszerű olyan mennyiségben adagolni, hogy a mosóvíz literenként mintegy 0,001-1 g aktív oxigént tartalmazzon. Ez az aktív oxigénmennyiség körülbelül 0,01-6 g nátrium-perkarbonátnak felel meg.

Végül megemlítjük, hogy a találmány tárgyát képezik azok a készítmények is, amelyek inért töltőanyag és/vagy egy vagy több mosóaktív anyag mellett például mintegy 1 tömeg% és majdnem 100 tömeg% közötti mennyiségben peroxivegyületet, alkálifém-szilikátot és kelátképző anyagot • ••· ·· · ·* · · • · · · · · • · ··· ·· · ·· • «· ·····« · « * ·· ·· · · ··

- 9 tartalmazó, találmány szerinti részecskéket is magukban foglalnak. Ezek a készítmények különböző peroxivegyületeket tartalmazó részecskékből álló keveréket is magukban foglalhatnak. A mosóaktív anyagok tartalmazhatnak mosóhatás-elősegítő szereket, felületaktív anyagokat, lúgosító anyagokat, fehérítőszer-aktivátorokat és más, a detergensekben hagyományosan felhasznált anyagokat. A detergensben lévő mosóhatás-erősítő anyagok például foszfátok, zeolitok, polikarboxilátok, citrátok, kristályos diszilikátok, amorf diszilikátok (ilyen például a Britesií*) és a felsoroltakból előállítható keverékek. Felületaktív anyagként anionos felületaktív anyagokat, nemionos felületaktív anyagokat, szappanokat vagy a felsoroltakból előállítható elegyeket célszerű felhasználni. Anionos felületaktív anyagként alkalmazhatunk például lineáris alkil-benzolszulfonátokat, szekunder alkánszulfonátokat, alkoholokból előállított etoxi-szulfátokat vagy α-olefinekből előállított szulfonátokat. Nemionos felületaktív anyagként felhasználhatunk például alkoxilezett vegyületeket, így alkoxilezett zsíralkoholokat, alkil-fenolokat és alkil-aminokat. A szappanok lehetnek például faggyúból előállított nátriumsók vagy káliumsók. Kationos felületaktív anyagként fel lehet használni kvaterner ammóniumvegyületeket vagy imidazolíniumsókat, valamint amfoter felületaktív anyagokat is. Lúgosítóanyagok lehetnek például karbonátok, szilikátok, foszfátok vagy a felsorolt vegyületekből előállítható keverékek. A fehérítőszer-aktivátorokra példaként a következőket említjük meg: TAED, TAGÚ, SNOBS (a nonil-benzolszulfonát nátriumsója), PAG (pentaacetil-glükóz) és diacilezett piperoxi-karbonsavak (WO 91/17143. sz. PCT szabadalmi bejelentés). A töltőanyag magában foglalhat bármilyen inért anyagot, így például nátrium-szulfátot. A találmány szerinti készítmények lehetnek minden szükséges komponenst tartalmazó detergensek vagy a mosásnál külön beadagolandó, por alakú fehérítőszerek.

• · • · · · · • · · · · • ·* ·····« ·· ·* ·

- 10A szövetanyagok mosásához megfelelő komplett detergensek a találmány szerinti részecskéket mintegy 1-30 tömeg%-ban, előnyös esetben körülbelül 10-20 tömeg%-ban tartalmazzák. Ezek a detergensek előnyös esetben tartalmaznak továbbá például mintegy 5-50 tömeg%-ban mosóhatás-erősítő szereket, például mintegy 5-35 tömeg%-ban felületaktív anyagokat és például mintegy 5-20 tömeg%-ban lúgosító anyagokat. A detergensek előnyös esetben mintegy 5-20 tömeg% anionos felületaktív anyagot, mintegy 2-15 tömeg% nemionos felületaktív anyagot és mintegy 0,1-5 tömeg% szappant tartalmaznak. A detergensek tartalmazhatnak még - például mintegy 1-10 tömeg%-ban - fehérítőszer-aktivátorokat és - mintegy 5-50 tömeg%-ban - töltőanyagokat, így például nátrium-szulfátot. A detergensekben - bár ez környezetvédelmi szempontból nem előnyös - például mintegy 0,1-1 tömeg% mennyiségben jelen lehetnek olyan kelátképző anyagok is, mint amilyenek a foszfonátok és az EDTA. Mindezeken kívül a detergensek tartalmazhatnak még olyan hagyományosan felhasznált komponenseket is, mint amilyenek például a következők: vízüveg, karboxi-metil-cellulóz, enzimek, habzásszabályzó adalékok, illatanyagok, színezőanyagok, optikai fehérítők és víz. A detergenseket szokásos módon például a száraz komponensek összekeverésével, agglomerálással vagy porlasztva szárítással lehet előállítani. Abban az esetben, ha az előállítás porlasztva szárítással történik, az összes hőérzékeny komponenst - így a peroxivegyületeket tartalmazó részecskéket, az enzimeket és az illatanyagokat is - a már megszáritott anyaghoz kell hozzáadni.

A külön felhasználásra kerülő, por alakú fehérítőszereknek akár a csaknem 100 tömeg%-át is kitehetik a találmány szerinti, peroxivegyületeket tartalmazó részecskék, előnyös esetben azonban ezeknek a részecskéknek a mennyisége körülbelül 5-90 tömeg%. A por alakú fehérítőszerekben lehet csak egy peroxivegyület is, de tartalmazhatnak ezek a szerek külön- 11 böző peroxivegyületeket magukban foglaló részecskékből álló keverékeket is. Előnyös, ha a - például mintegy 10-75 tömeg%-nyi - hidrogén-peroxidot fejlesztő anyagot, például a perkarbonátot valamilyen - például mintegy 2-25 tömeg% mennyiségű - fehérítőszer-aktivátorral, így például TAED-del vagy TAGU-val együtt használjuk fel. Más fehérítőszer-aktivátorokat - így például diacilezett diperkarbonsavat - is fel lehet használni, például körülbelül 2-25 tömeg% mennyiségben. A por alakú fehérítőszerek tartalmazhatnak még például mintegy 5-90 tömeg% mennyiségben detergenshatás-erősítő adalékokat, például legfeljebb mintegy 10 tömeg% mennyiségben felületaktív anyagokat, például legfeljebb mintegy 2 tömeg% mennyiségben enzimeket vagy például mintegy 5-90 tömeg% mennyiségben töltőanyagokat is. Előnyösen alkalmazhatók azok a por alakú fehérítőszerek, amelyeknek fő tömegét - mintegy 30-75 tömeg%-át - perkarbonátot tartalmazó részecskék és mintegy 10-25 tömeg%-át fehérítőszer-aktivátorok teszik ki. A fennmaradó részt gyakorlatilag detergenshatás-erősítő adalékanyagok, töltőanyagok, felületaktív anyagok, víz vagy a felsorolt komponensekből előállítható elegyek alkotják.

Edénymosogatáshoz - amennyiben mintegy 10-11-es pH-jú mosogatóvizet kívánunk előállítani - olyan, kissé lúgos detergenseket használunk fel, amelyekkel megfelelő eredmény akkor érhető el, ha mintegy

- 2-15 tömeg% mennyiségű, bevonattal ellátott részecskékből - például bevonatos nátrium-perkarbonát-részecskékből - álló, találmány szerinti fehérítőszert;

- 5-50 tömeg% mennyiségű alkálifém-diszilikátot;

- 0-40 tömeg% mennyiségű alkálifém-karbonátot;

- 15-50 tömeg% mennyiségű mosóhatás-erősítő szert, például nátrium-citrátot és polikarboxilátokat vagy nátrium-tripolifoszfátot (STPP-t);

- 0,5-5 tömeg% mennyiségű kevéssé habzó nemionos felületaktív anyagot;

• · · ·

- 12 - 0,5-5 tömeg% mennyiségű enzimet; és

- 1 -6 tömeg% mennyiségű fehérítőszer-aktivátort, például TAED-t tartalmaznak. Edénymosogatáshoz felhasználhatunk nagyon lúgos detergenseket is, amennyiben körülbelül 11-12-es pH-jú mosogatóvízzel szándékozunk dolgozni. A nagyon lúgos detergenseknek az összetétele hasonló a csak kissé lúgos detergensekéhez, diszilikát helyett azonban mintegy 20-80 tömeg% mennyiségű alkálifém-metaszilikátot, mosóhatás-erősítő adalékként pedig előnyös esetben gyakorlatilag csak STPP-t tartalmaznak.

A találmány lehetővé teszi olyan, peroxivegyületeket - mindenekelőtt perkarbonátokat - tartalmazó, stabil fehérítőszerek előállítását, amelyeket fel lehet használni zeolitokat - például 40 nm pórusátmérőjű zeolitot - magukban foglaló detergensekben. A találmány alkalmazása esetén lehetővé válik a detergensek előállításához felhasznált többi kelátképző anyag - például a környezetvédelmi szempontból kevésbé kívánatos EDTA, valamint a foszfonátok - mennyiségének csökkentése, sőt ezeknek a komponenseknek akár teljes kiküszöbölése is.

A találmányt a következő példákkal részletesebben ismertetjük, felhívjuk a figyelmet arra, hogy a közölt példák semmilyen vonatkozásban nem korlátozhatják a találmányt. Más értelmű utalás hiányában valamennyi öszszetételt és százalékos mennyiséget tömeg%-ban adunk meg.

1. példa

Mintegy 315-1250 pm átmérőjű és körülbelül 1000 g/1 sűrűségű nátrium-perkarbonát-részecskéket különböző kelátképző anyagokkal - és adott esetben - vizes nátrium-diszilikát-oldattal vontunk be olyan módon, hogy a forgódobban lévő részecskékre rápermeteztük a bevonóanyagot, majd a bevont részecskéket fluidágyban megszárítottuk. A találmány szerinti részecskéket nátrium-glükoheptonát-bevonattal és nátrium-glükonát-bevonattal láttuk el. Az összehasonlítás céljára előállított részecskéket nátrium-citrát• * • · · « · « · • · ··« * · «·· • ·· ······ ·· ♦ ·· » · · «·

- 13 tál, Dequest^K 2016-tal [l-hidroxi-etilidén-(l,l-difoszfonsav)-tetranátrium-sóval] és dinátrium-EDTA-val vontuk be. A perkarbonát tárolási stabilitásának a vizsgálata céljából az így elkészített részecskéket, valamint a bevonat nélküli részecskéket „beépítettük” egy szokásosan használt detergensbe, a Henkel cég LEC-Z megjelöléssel forgalomba hozott készítményébe, amely 9,7 % mennyiségű, 11,5 átlagszénatomszámú lineáris alkil-benzolszulfonátot, 5,2 % mennyiségű etoxilezett 12-18 szénatomos alkoholt (EO₇), 3,6 % mennyiségű nátriumszapant, 32,5 % mennyiségű A-zeolitot, 13,0 % mennyiségű nátrium-karbonátot, 5,2 % mennyiségű, akrilsav/maleinsav kopolimerizátumból előállított nátriumsót (CP₅), 3,9 % nátrium-vízüveget (keverési arány; 3,3), 1,3 % karboxi-metil-cellulózt, 0,3 % EDTA-t, 0,3 % sztilbén típusú optikai fehérítőt, 24,4 % nátrium-szulfátot, továbbá vizet és habzásszabályzó adalékot, valamint 0,6 % 300,00 NE aktivitású proteáz enzimet tartalmazott. Mintákat készítettünk 64 g IEC-Z-ből, 12 g perkarbonát részecskéből és 4 g TAED-ből. Minden egyes mintára vonatkozóan gyorsított módszerrel meghatároztuk a stabilitási indexet [Quick Stability Index (QSI)] olyan módon, hogy mértük a 40 °C-on való 24 órás tárolás során keletkezett oxigén mennyiségét, és a felszabadult oxigén mennyiségét elosztottuk a perkarbonátban eredetileg jelenlévő, %-ban kifejezett relatív aktív oxigéntartalommal. A kis QSI-értékek tehát nagy stabilitást jeleznek. A különböző összetételű bevonatokkal ellátott részecskékre vonatkozó QSI-értékeket az 1. táblázatban közöljük, ahol a különböző komponensek mennyiségét a részecskék teljes tömegére vonatkoztatott %-ban adtuk meg. A táblázatban használt rövidítések jelentése a következő: PC = nátrium-perkarbonát; Sí = nátrium-diszilikát; C = nátrium-citrát;

(fo

D = Dequest 2016; E = dinátrium-EDTA; GH = nátrium-glükoheptonát; G = nátrium-glükonát; AO = aktív oxigén és QSI = Qick Stability Index.

« ·

- 14 1. táblázat

PC	Sí	C	D	E	GH	G	AO	QSI
100	0	0	0	0	0	0	14,8	3,1
95	0	5	0	0	0	0	13,9	1,5
95	0	0	0	0	0	5	14,1	0,9
95	0	0	0	0	5	0	13,9	0,8
93	2	0	5	0	0	0	14,1	0,9
93	2	0	0	5	0	0	14,1	1,2
93	2	0	0	0	5	0	13,8	0,3
91	2	0	0	0	7	0	13,5	0,2
95	5	0	0	0	0	0	14,0	1,4
95	0	0	0	0	5	0	13,9	0,8
93	2	0	0	0	5	0	13,8	0,3

2. példa

Mintegy 315-1250 μιη átmérőjű és körülbelül 900 g/1 sűrűségű nátrium-perkarbonát részecskéket készítettünk olyan módon, hogy forgó Eirich-dobban finom eloszlású perkarbonát-részecskéket vizes nátrium-diszilikát-oldattal és/vagy nátrium-glükoheptonáttal és/vagy vízmentes nátrium-karbonáttal (szódával) együtt granuláltunk. A részecskéket ezt követően fluidágyban megszárítottuk, majd adott esetben bevontuk az 1. példában ismertetett módon nátrium-glükoheptonáttal és/vagy vizes nátrium-diszilikát-oldattal. Az összes adalékból előkeveréket készítettünk, mielőtt hozzáadtuk volna őket a perkarbonáthoz. A perkarbonát stabilitását egy szokásosan használt detergensben határoztuk meg, az 1. példában leírt módon. Az eredményeket a 2. táblázatban közöljük. Abban az esetben, ha a komponens tartalmat két számmal adjuk meg, az első szám a komponensnek a magban, a második szám pedig a komponensnek a bevonatban lévő menynyiségére vonatkozik. Az 1. példához hasonlóan valamennyi komponens

- 15 mennyiségét tömeg%-ban adjuk meg, a részecske teljes mennyiségére vonatkoztatva. A 2. táblázatban ugyanazokat a rövidítéseket használjuk, mint az 1. táblázatban, azzal a kiegészítéssel, hogy S jelentése szóda.

2.táblázat

PC	S	Sí	GH	AO	QSI
76	15	2 + 2	0 + 5	11,0	0,1
78	15	2 + 0	5 + 0	10,9	1,1
93	0	2 + 2	0 + 3	13,1	1,1
95	0	2 + 0	3 + 0	13,5	1,8
89	0	2 + 2	0 + 7	12,8	0,5
74	15	2 + 2	0 + 7	10,7	<0,1
91	0	2 + 2	0 + 5	13,1	1,1
76	15	2 + 2	0 + 5	11,0	<0,1
83	15	2 + 0	0	12,0	2,5
91	0	2 + 2	1 +4	13,0	0,6
91	0	2 + 2	0 + 5	13,1	1,1
89	0	2 + 2	1+6	12,7	<0,1
89	0	2 + 2	0 + 7	12,8	0,5

···· ·· · · ·

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Részecskék, amelyeknek vizes oldatokban hidrogén-peroxidot vagy peroxisavakat leadni képes, peroxivegyületet magában foglaló magjuk van, azzal jellemezve, hogy olyan bevonattal rendelkeznek, amely kelátképző anyagként valamilyen alkálifémsóját vagy alkáliföldfémsóját tartalmazza egy olyan hidroxi-karbonsavnak, amelynek

RC_nH_m(OH)_nCOOH általános képletében

R jelentése CH₂OH vagy karboxilcsoport;

n jelentése - a határértékeket is beleértve - 2 és 6 közötti egész szám; és m jelentése - a határértékeket is beleértve - 0 és n közötti egész szám.
2. Az 1. igénypont szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy olyan maggal rendelkeznek, amely kelátképző anyagként valamilyen alkálifémsóját vagy alkáliföldfémsóját tartalmazza egy olyan hidroxi-karbonsavnak, amelynek

RC_nHJOH)_nCOOH általános képletében

R jelentése CH₂OH vagy karboxilcsoport;

n jelentése - a határértékeket is beleértve - 2 és 6 közötti egész szám; és m jelentése - a határértékeket is beleértve - 0 és n közötti egész szám.
3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként a hidroxi-karbonsav valamelyik alkálifémsóját tartalmazzák.
4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként olyan hidroxi-karbonsav só• ·

- 17ját tartalmazzák, amelyek általános képletében R jelentése CH₂OH.
5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként olyan hidroxi-karbonsav sóját tartalmazzák, amelynek általános képletében n jelentése 4 vagy 5.
6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként olyan hidroxi-karbonsav sóját tartalmazzák, amelynek általános képletében m = n vagy m = n-2.
7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként valamilyen alkálifém-glükoheptonátot tartalmaznak.
8. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként valamilyen alkálifém-aszkorbátot tartalmaznak.
9. Az 1-8. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy peroxivegyületként alkálifém-perkarbonátot tartalmaznak.
10. Az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy a magjuk aikálifém-szilikátot tartalmaz.
11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy a bevonatuk aikálifém-szilikátot tartalmaz.
12. A 10. vagy all. igénypont szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy az SiO₂ : M₂O mólarányuk - M jelentése alkálifématom - 1 és körülbelül 2,5 között van.
13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy a magjuk vízmentes alkálifém-karbonátot tartalmaz.
14. Az 1-13. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy mintegy 0,1 -20 tömeg% kelátképző anyagot tártál• · • · · · · • · · · · · ······ · ·

- 18 maznak.
15. Eljárás az 1-14. igénypontok bármelyike szerinti részecskék előállítására, azzal jellemezve, hogy vizes oldatokban hidrogén-peroxidot vagy peroxisavakat leadni képes peroxivegyületet magukban foglaló részecskék felületére olyan bevonatot viszünk fel, amely kelátképző anyagként valamilyen alkálifémsóját vagy alkáliföldfémsóját tartalmazza egy olyan hidroxi-karbonsavnak, amelynek

RC_nH_m(OH)_nCOOH általános képletében

R jelentése CH₂OH vagy karboxilcsoport;

n jelentése - a határértékeket is beleértve - 2 és 6 közötti egész szám; és m jelentése - a határértékeket is beleértve - 0 és n közötti egész szám.
16. Részecskék, amelyek vizes oldatokban hidrogén-peroxidot vagy peroxisavakat leadni képes peroxivegyületet foglalnak magukban, azzal jellemezve, hogy a magjuk alkálifém-szilikátot és kelátképző anyagként valamilyen alkálifémsóját vagy alkáliföldfémsóját tartalmazza egy olyan hidroxi-karbonsavnak, amelynek

RC^OH^COOH általános képletében

R jelentése CH₂OH vagy karboxilcsoport;

n jelentése - a határértékeket is beleértve - 2 és 6 közötti egész szám; és m jelentése - a határértékeket is beleértve - 0 és n közötti egész szám.
17. A 16. igénypont szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy mintegy 0,1-10 tömeg% alkálifém-szilikátot és mintegy 0,1-10 tömeg% kelátképző anyagot tartalmaznak.
18. A 16. vagy 17. igénypont szerinti részecskék, azzal jelle• · · ·

- 19m e z v e, hogy kelátképző anyagként a hidroxi-karbonsav valamelyik alkálifémsóját tartalmazzák.
19. A 16-18. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként olyan hidroxi-karbonsav sóját tartalmazzák, amelynek általános képletében R jelentése CH₂OH.
20. A 16-19. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként olyan hidroxi-karbonsav sóját tartalmazzák, amelynek általános képletében n jelentése 4 vagy 5.
21. A 16-20. igénypontok bánnelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként olyan hidroxi-karbonsav sóját tartalmazzák, amelynek általános képletében m = n vagy m = n-2.
22. A 16-21. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként valamilyen alkálifém-glükoheptonátot tartalmaznak.
23. A 22. igénypont szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként nátrium-glükoheptonátot tartalmaznak.
24. A 16-23. igénypontok bármelyike szerinti részecskék, azzal jellemezve, hogy peroxivegyülétként nátrium-perkarbonátot tartalmaznak.
25. Eljárás a 16-24. igénypontok bármelyike szerinti részecskék előállítására, azzal jellemezve, hogy vizes oldatokban hidrogén-peroxidot vagy peroxisavakat leadni képes peroxivegyületet összekeverünk alkálifém-szilikáttal és egy olyan kelátképző anyaggal, amelyet azoknak a hidroxi-karbonsavaknak az alkálifémsói és az alkáliföldfémsói közül választunk ki, amely hidroxi-karbonsavak

RC_nHj_n(OH)_nCOOH általános képletében

R jelentése CH₂OH vagy karboxilcsoport;

-20 n jelentése - a határértékeket is beleértve - 2 és 6 közötti egész szám; és m jelentése - a határértékeket is beleértve - 0 és n közötti egész szám, majd az így kapott keverékből granulálással részecskéket formálunk.
26. A 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként egy olyan hidroxi-karbonsav alkálifémsóját alkalmazzuk, amely hidroxi-karbonsav általános képletében R jelentése CH₂OH, n jelentése 4 vagy 5 és m = n vagy m = n-2.
27. A 25. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként alkálifém-glükoheptonátot alkalmazunk.
28. A 27. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy kelátképző anyagként nátrium-glükoheptonátot alkalmazunk.
29. A 25-28. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy peroxivegyületként nátrium-perkarbonátot alkalmazunk.
30. Az 1-14. vagy a 16-24. igénypontok bármelyike szerinti részecskék alkalmazása fehérítőszerként.
31. Készítmények, amelyek inért töltőanyagot és/vagy egy vagy több mosóaktív anyagot tartalmaznak, azzal jellemezve, hogy magukban foglalnak az 1-14. vagy a 16-24. igénypontok bármelyikével meghatározott részecskéket is.