HUT71475A

HUT71475A - Pharmaceutical compositions for increasing macrophage function containing 2-phenyl-3-aroyl-benzothiophene derivatives and process for their preparation

Info

Publication number: HUT71475A
Application number: HU9403659A
Authority: HU
Inventors: Steven Harold Zuckerman
Original assignee: Lilly Co Eli
Priority date: 1993-12-21
Filing date: 1994-12-19
Publication date: 1995-11-28
Also published as: CZ320794A3; TW321599B; ZA9410081B; CA2138492A1; PH31267A; HU9403659D0; CN1049818C; AU693127B2; IL112032A0; JPH07215861A; RU94044455A; IL112032A; CN1108092A; AU8155194A; NO944912D0; KR950016721A; NO944912L; US5672610A; EP0659425A1; NZ270165A

Description

A falósejt központi szerepet játszik a gazdaegyed védekezési rendszerében. Ezt a különféle mechanizmusok révén hajtja végre, amelyek membránnal kapcsolatos és szekréciós működési formák (Gordon és munkatársai, Curr, Opin. Immunoi., 4, 25, 1992; Fuller, Brit. Med. J., 48, 65, 1992).

• · • · ··

A gazdaegyed túléléséhez szükséges az immun védekező mechanizmus jó működése, amelyben falósejtműködés (Phagocytosis) chemotaxis és antigén képződés a membránnal kapcsolatos résztvevők. Ember és állati modelleken, amelyek azzal jellemezhetők, hogy macrophagok szelektív eliminációja történik bennük kimutatták a macrophagok jelentős szerepét a mikrobákkal szembeni védekezésben, az immun folyamatokban, a tumorsejtek lebontásában és az elöregedő vörös vérsejtek kitisztításában (Claassen és munkatársai, J. Immunoi Meth, 134, 153, 1990). A macrophagok a gazdaegyed védekező rendszeréhez továbbá bakteriosztatikus és baktericid fehérjék szekréciója révén, továbbá sejtmozgást segítő cytokin és lipid közvetítők képzésével, valamint oxigén és nitrogén reaktív közbenső termékek révén is hozzájárulnak. A macrophage szekréciós kapacitása működésének központi része, mivel ezek a sejtek 100-nál több különféle mediátort választanak ki és ezek valamennyi szervben megtalálhatók (Náthán, J.Clin. Invest.. 79, 319, 1987).

Ezzel szemben a macrophagok funkciójának túlzott aktiválódása autoimmun betegségek esetében jelentkezik, továbbá krónikus és akut gyulladásos folyamatok során reciprok állapotok esetében macrophage effektor funkciós szupressziója során tapasztalható. Ez együtt jár alkalmazkodó ill. nem alkalmazkodó patogének ismétlődő fertőzésével és hozzájárul a megnövekedett elhalálozási valószínűséghez, ill. elhalálozási gyakorisághoz. Az immunrendszerben sértett betegek, pl. az égési sérülést szenvedettek, az izületi átültetésben, szervátültetésben részesült betegek, a HÍV vírus fertőzött betegek, kemoterápiával kezelt rákos betegek és a sebészeti beavatkozásnak alávetett betegek, amelyek nagyobb valószínűségű fertőzésveszélynek, vannak kitéve, mint pl. a mellkasi- hasi operációban kezelt betegek.

Az ilyen betegek jelenleg alkalmazott kezelése a macrophageból származó cytokinek, azaz a kolónia stimuláló G-CSF, GM-CSF és M-CSF faktorok intravénás infúzióval történő adagolása (Nemunaitis, Transfusion 33: 70, 1993). Antibiotikumokkal és folyadékokkal végzett támogató terápiát is alkalmaznak, azonban ezen alkalmazás korlátozott, mivel az immunrendszerben sérült betegeknél folyamatos fertőzés veszélye áll fenn, ill. olyan veszélyesebb antibiotikum törzsek alakulhatnak ki, amelyek rezisztensek. így az alkalmazkodó patogének általi, mint pl. a Pneumocystis és Cryptococcal fertőzések jelentősek maradnak és a különféle antibiotikummal végzett kezelés ellenére is komplikációt eredményeznek. Egy új hatóanyag, amely szelektíven növeli a macrophage effektor funkcióit és így megnöveli a gazdaegyed védekezését alapvető szerepet játszhat ilyen betegek klinikai kezelésében.

Az ösztrogén hormonokról megállapították, hogy ezek megnövelik a macrophage effektor funkciók kiválasztását, mint pl. a Fc médiáit phagocytosis, a II osztályú antigén expresszálás és a IL-1 szekréció. Ezek a megfigyelések azzal az ismert ténnyel együtt, hogy a nők különféle fertőzésekre nagyobb mértékben rezisztensek (Ahmed és munkatársai, Am. J. Path., 121, 531, 1985), ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy az ösztrogén-szerű vegyületek megnövelhetik a macrophage effektor funkciókat és így adott betegségek esetében az ilyen funkció hiányban szenvedő beteg védekezési rendszerére előnyös hatást fejthetnek ki.

A találmány tárgya eljárás macrophage funkció növelésére, azzal jellemezve, hogy az ilyen kezelést igénylő embernek az (I) **·’ · ’·

- 4 általános képletü vegyület vagy gyógyszerészetileg elfogadható sója vagy szolvátja hatásos mennyiségét adagoljuk, ahol az általános képletben

R¹ és R³ jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, metilcsoport, -C0-1-6 szénatomszámú alkil-csoport vagy -CO-Ar általános képletü csoport, ahol Ar jelentése kívánt esetben szubsztituált fenilcsoport,

R² jelentése pirrolidino-csoport, hexametilén-imino-csoport vagy piperidino-csoport.

A találmány tárgya továbbá eljárás immunbetegségben szenvedő ember kezelésére, azzal jellemezve, hogy a fenti betegnek az (I) általános képletü vegyületet adagoljuk.

A találmány azon alapul, hogy az (I) általános képletü 2-fenil-3-aroil-benzotiofén vegyületek (benzotiofének) alkalmasak a macrophage funkció növelésére. A kísérletek alapján valószínű, hogy a találmány szerinti benzotiofén vegyületek megnövelik a macrophage funkciót, mint pl. a II osztályú antigének expresszálását (ebből eredően az antigén mennyiséget), a Fc médiáit phagocytosist és/vagy a cytokine kibocsátást. A találmány szerinti eljárást terápiás vagy megelőző kezelését úgy végezzük, hogy az (I) általános képletü vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját vagy szolvátját olyan dózisban adagoljuk az ilyen kezelést igénylő betegnek, amely hatásosan megnöveli a macrophage funkciót.

Az macrophage funkció megnövelése elnevezés alatt azt értjük, hogy a macrophage funkciót megnöveljük vagy javítjuk vagy az aktiválás sebességét növeljük és így fokozzuk a humán védekező rendszer funkcióit.

- 5 Az (I) általános képletű vegyület megelőző és terápiás kezelésben is alkalmazható immunbetegségben szenvedő betegek esetében, különösen mellkasi- hasi sebészeti eljárás során fellépő fertőzésekkel szemben csontvelő hiányban szenvedő betegek esetében, ahol a csontvelő hiány kemoterápia következtében jön létre, továbbá égési sérült betegeknél, HÍV fertőzött betegeknél és szervátültetésben szenvedő betegeknél, amelyek esetében immuno szubresszív terápiát alkalmaznak. A vegyületek továbbá alkalmazhatók megelőző és terápiás kezelésre, újra előforduló bakteriális, protozoon által okozott és gombás fertőzések esetében, további Myelodysplasia szindrómában és aplasiás vérszegénységben szenvedő betegeknél, amely utóbbi esetben a myeloid (csontvelő) sejtek nagyjából működésképtelenek. Általában minden olyan esetben, amikor egyébként klinikai kezelésben kolónia stimuláló faktort (CFS) alkalmazhatunk az (I) általános képletű vegyületek ugyancsak előnyösen alkalmazhatók.

A találmány szerinti előnyös vegyület a Raloxifene, ill. ennek hidroklorid sója, amely olyan (I) általános képletű vegyület, ahol az általános képletben R¹ és R³ jelentése hidrogénatom és R² jelentése 1-piperidinil-csoport.

Általában legalább (I) általános képletű vegyületet szokásosan alkalmazott kiszerelő anyagokkal, hígító anyagokkal vagy hordozó anyagokkal készítménnyé alakítunk és tabletta, elixír vagy oldat formává alakítunk, amelyek orális adagolásra alkalmasak vagy intramuszkuláris vagy intravénás úton adagolható formává alakítunk. A találmány szerinti vegyületek transzdermálisan is adagolhatok és fenntartott hatóanyag kibocsátású dózis forma készítménnyé is átalakíthatok.

• · • · · • «·· ·

- 6 A találmány szerinti eljárásban alkalmazott aktív hatóanyagokat ismert eljárásokkal állíthatjuk elő, mint pl. a 4,133,814 számú, a 4,418,068 számú és a 4,386,635 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésekben leírt eljárások, amely bejelentéseket referenciaként adunk meg. Általában az előállítási eljárás során egy 6-hidroxilcsoportot és egy 2-(4-hidroxi-fenil) -csoportot tartalmazó benzo[b]tiofén vegyületből indulunk ki, majd a kiindulási anyagot védőcsoportokkal látjuk el. Ezt követően a vegyületet acilezzük és ez után a védőcsoportokat eltávollítjuk, így az (I) általános képletű vegyületeket állítjuk elő. Az ilyen előállítási eljárások példáit a fent referenciaként megadott amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésekben írták le. A kívánt esetben szubsztituált fenilcsoport elnevezés alatt a leírásban fenilcsoportot vagy 1 vagy 2 szubsztituenst tartalmazó fenilcsoportot értünk, ahol a szubsztituensek lehetnek 1-6 szénatomszámú alkilcsoport, 1-4 szénatomszámú alkoxi-csoport, hidroxilcsoport, nitrocsoport, klóratom, fluoratom vagy tri-(klór- vagy fluor)-metil-csoport.

A találmány szerinti eljárásban alkalmazott vegyületek gyógyszerészetileg elfogadható savaddiciós és bázis addíciós sókat képezhetnek különféle szerves és szervetlen savakkal, valamint bázisokkal és igy a találmány tárgykörébe beleértjük a gyógyszerészetileg elfogadható sókat, amelyek általában gyógyszerészeti gyakorlatban alkalmazottak. Az ilyen sók a találmány tárgykörét képezik. A sók képzésére alkalmazható jellemző, szervetlen savak pl. a sósav, a hidrogén-bromid, a hidrogén-jodid, a salétromsav, a kénsav, a foszforsav, a hipofoszforsav és hasonlók. A szerves savakból származó sók esetében alkalmaz- 7 ható savak pl. a mono- és di-karbonsavak, a fenil-szubsztituált alkán-karbonsavak, a hidroxi-alkán-karbonsavak, a hidroxi-alkán-dikarbonsavak, az aromás savak, az alifás és aromás szulfonsavak. Ilyen gyógyszerészetileg elfogadható sók lehetnek, pl. az acetátok, a fenil-acetátok, a trifluoracetátok, az akrilátok, az aszkorbátok, a benzoátok, a klór-benzoátok, a dinitro-benzoátok, a hidroxi-benzoátok, a metoxi-benzoátok, a metil-benzoátok, az o-acetoxi-benzoátok, a naftalin-2-benzoátok, a bromidok, az izobutirátok, a fenil-butirátok, a β-hidroxi-butirátok, a butin-1,4-dioátok, a hexin-1,4-dioátok, a kaprátok, a kaprilátok, a kloridok, a cinnamátok, a cifrátok, a formiátok, a fumarátok, a glikollátok, a heptanoátok, a hippurátok, a laktátok, a malátok, a maleátok, a hidroxi-maleátok, a malonátok, a mandelátok, a mezilátok, a nikotinátok, az izonikotinátok, a nitrátok, az oxalátok, a ftalátok, a tereftalátok, a foszfátok, a monohidro -gén-foszfátok, a dihidrogén-foszfátok, a metafoszfátok, a piroposzfátok, a propiolátok, a propionátok, a fenil-propionátok, a szalicilátok, a szebacátok, a szukcinátok, a szuberátok, a szulfátok, a biszulfátok, a piroszulfátok, a szulfitok, a biszulfitok, a szulfonátok, a benzolszulfonátok, a p-bróm-fenilszulfonátok, a klór-benzolszulfonátok, az etánszulfonátok, a 2-hidroxi-etánszulfonátok, a metánszulfonátok, a naftil-1-szulfonátok, a naftil-2-szuflonátok, a p-toluolszulfonátok, a xilolszulfonátok a tartarátok és hasonlók. Előnyösen alkalmazható só a hidroklorid só.

A gyógyszerészetileg elfogadható savaddiciós sókat jellemzően úgy állítjuk elő, hogy az (I) általános képletű vegyületet ekvimoláris mennyiségű vagy feleslegben alkalmazott savval reá gáltatjuk. A reaktánsokat általában közös oldószerben, mint pl. dietil-éterben vagy benzolban elegyítjük. A só általában az oldatból csapadékként kiválik, a csapadékkiválás kb. 1 óra - 10 nap időtartamon belül megtörténik és az anyagot szűréssel vagy az oldószer elpárologtatásával izolálhatjuk.

A sóképzésre alkalmazott általános bázisok pl. az ammónium-hidroxid, az alkálifém- és az alkáli földfém-hidroxidok, karbonátok, továbbá az alifás és elsőrendű, másodrendű és harmadrendű aminok és az alifás-diaminok. Különösen előnyösen alkalmazható addíciós sók képzésében az ammónium-hidroxid, a kálium-karbonát, a metilamin, a dietil-amin, az etilén-diamin és a ciklohexil-amin.

A gyógyszerészetileg elfogadható sók az alapvegyülettel összehasonlítva általában megnövelt olthatóságúak és így gyakran alkalmasabbak folyadék vagy emulzió formájú készítmény előállítására.

A találmány szerinti gyógyszerkészítményeket a szakirodalomban ismert eljárásoknak megfelelően állíthatjuk elő. Pl. a találmány szerinti vegyületeket szokásosan alkalmazott kiszerelő anyagokkal, hígító anyagokkal vagy hordozó anyagokkal elegyíthetjük és tabletta, kapszula, szuszpenzió por vagy hasonló formává alakíthatjuk. Ezekben a készítményekben alkalmazható kiszerelő anyagok, hígító anyagok és hordozó anyagok, pl. a töltő-anyagok és hordozó anyagok, mint pl. keményítő, cukrok, mannitol és szilícium-vegyületek; a kötőanyagok, mint pl. karboxi-metil-cellulóz és más cellulóz-származékok, alginátok, zselatin és polivinil-pirrolidon; nedvesítőszerek, mint pl. glicerol; dezintegrálószerek, mint pl. kálcium-karbonát és • · · « • * * • ··· ·

- 9 nátrium-hidrogénkarbonát; oldódást késleltető segédanyagok, mint pl. paraffin, reszorpció sebességnövelő segédanyagok, mint pl. kvaterner-ammónium-vegyületek; felületaktív anyagok, mint pl. cetil-alkohol, glicerol-monosztearát; abszorpciót biztosító hordozó anyagok, mint kaolin és bentonit; és kenőanyagok, mint pl. talkum, kalcium- és magnézium-sztearát és szilárd polietilén-glikolok.

A találmány szerinti vegyületek továbbá elixír vagy oldat formává is alakíthatók, amelyek orális adagolásra használhatók vagy oldat forma is kialakítható, amely parenterális adagolásra, mint pl. intramuszkuláris, szubkután vagy intravénás úton történő felhasználásra alkalmas. Ezen túlmenően a találmány szerinti vegyületek jól átalakíthatok olyan készítményekké, amely fenntartott hatóanyag kibocsátási formák. Ezek a készítmények úgy alakíthatók ki, hogy az aktív hatóanyag kibocsátása a gélrendszer adott traktusában vagy előnyösen, különösen előnyös helyzetében kerüljön kibocsátásra egy adott időtartam alatt. A bevonatok borítások és védőmátrixok, amelyeket erre a célra alkalmazunk, lehetnek polimer vegyületek vagy viaszok.

Az (I) általános képletű vegyület immunbetegségben szenvedő beteg számára hatásos macrophage funkciót növelő vagy kezelésben alkalmazható mennyisége a találmány szerinti attól függ, hogy milyen súlyos a betegség, milyen adagolási utat alkalmazunk továbbá más hasonló faktorokat kell figyelembe venni. Amelyeket a kezelőorvos határoz meg. Általában a hatásosan elfogadott napi dózis kb. 0,1 - kb. 1000 mg/nap, előnyösebben kb. 50 - kb. 200 mg/nap közötti. Ezt a dózist a kezelést igénylő betegnek naponta egyszer-három alkalommal adagoljuk vagy amennyiben ez

szükséges több alkalommal végzett adagolást is végezhetünk, ahhoz, hogy a betegséget vagy a szimptómát hatásosan kezeljük.

Általában előnyös, hogy az (I) általános képletű vegyületet savaddiciós só formában adagoljuk, mint ez általában szokásos a bázikus csoportot tartalmazó aktív gyógyszerészeti hatóanyagok esetében. Esetünkben a bázisos csoport a piperidino-gyűrű. A találmány szerinti vegyületeket előnyösen nőknek adagoljuk; még előnyösebben idős nőknek adagoljuk (pl. post-menopausal nőknek). Az ilyen célra történő adagolás esetében az alábbi orális dózisok alkalmazhatók.

Készítmények

A készítmény leírásban az aktív hatóanyag elnevezés alatt valamely (I) általános képletű vegyületet értünk.

1. készítmény: zselatin kapszulák

Kemény zselatin kapszulákat állítunk elő az alábbiak szerint:

Alkotóelemek

Mennyiség (mg/kapszula)

Aktív hatóanyag

0.1- 1000

Keményítő, NF

650

Keményítő folyós por

650

Szilikon folyadék 350 centistoke

Az alkotó elemeket elegyítjük, majd egy 45 mesh U.S.

(4,275 μ) szitán szitáljuk és kemény zselatin kapszulákba töltjük.

A Raloxifene adott zselatin kapszula formált alakjait állítjuk elő az alábbiak szerint:

2. készítmény: Raloxifene kapszula

Alkotóelemek Mennyiség (mg/kapszula)

Raloxifene1

Keményítő, NF112

Keményítő folyós por225.3

Szilikon folyadék 350 centistoke1.7

3. készítmény: Raloxifene kapszula

Alkotóelemek

Mennyiség (mg/kapszula)

Raloxifene

Keményítő, NF

108

Keményítő folyós por

225.3

Szilikon folyadék 350 centistoke «·

4. készítmény: Raloxifene kapszula

Alkotóelemek	Mennyiség (mg/kapszula)
Raloxifene	10
Keményítő, NF	103
Keményítő folyós por	225.3
Szilikon folyadék 350	centistoke 1.7

5. készítmény: Raloxifene kapszula
Alkotóelemek	Mennyiség (mg/kapszula)
Raloxifene	50
Keményítő, NF	150
Keményítő folyós por	397
Szilikon folyadék 350 centistoke	3.0

Az adott készítmények összetételét természetesen a megadott határértékeken belül megfelelően változtathatjuk.

Az alábbi alkotóelemek felhasználásával a következő tabletta készítményeket állítjuk elő:

·♦ ···· • · • · · • ·«· · • · · • ···

6. készítmény: Tabletta

Alkotóelemek	Mennyiség	(mg/kapszula)
Aktív hatóanyag	0.1 -	1000
Mikrokristályos cellulóz	0	650
Szilicium-dioxid, füst	0	650
Sztearinsav	0	15

Az alkotó elemeket elegyítjük, majd tabletta formává préseljük .

Más eljárás szerint 0,1 - 1000 mg aktív hatóanyagot tartalmazó tablettákat állíthatunk elő a következő alkotó anyagokból:

···· • ·« ·♦ ·· • · · ·· • · ♦· • * ♦· ···

7. készítmény: Tabletta

Alkotóelemek	Mennyiség (mg/kapszula)
Aktív hatóanyag	0.1 - 1000
Keményítő	45
Mikrokristályos cellulóz	35
Polivinil-pirrolidon	4
(10%-os vizes oldat)
Nátrium-karboxi-metil-
-cellulóz	4.5
Magnézium-sztearát	0.5
Talkum	1

Az aktív hatóanyagot, a keményítőt és a cellulózt 45 mesh

U.S. (4,275 μ) méretű szitán szitáljuk és alaposan elkeverjük. Ezután a polivinil-pirrolidon oldatot a kapott porral elkeverjük, majd a keveréket 14 mesh U.S. (1,33 μ) szitán szitáljuk. A kapott granulátumot 50 °C - 60 °C közötti hőmérsékleten szárítjuk, majd 18 mesh U.S. (1,71 μ) szitán szitáljuk. A nátrium-karboxi-metil-keményítőt, a magnézium-sztearátot és a talkumot előzetesen 60 mesh U.S. (5,7 μ) szitán szitáljuk, majd a granulátumhoz adjuk, ezután ezzel elkeverjük majd az elegyet tablettázógépen tablettává préseljük.

0,1 - 1000 mg/5 ml dózis aktív hatóanyagot tartalmazó szuszpenzió készítményt állítunk elő az alábbiak szerint:

8. készítmény: Szuszpenzió ····

Alkotóelemek	Mennyiség (mg/5 ml)
Aktív hatóanyag	0.1 - 1000 mg
Nátrium-karboxi-metii-
-cellulóz	50 mg
Szirup	1.25 mg
Benzoesav oldat	0.10 ml
ízanyag	q.v.
Színanyag	q. v.
Tisztított víz kiegészítő
mennyiség	5 ml

Az aktív hatóanyagot 45 mesh U.S. (4,275 μ) szitán szitáljuk, majd a nátrium-karboxi-metil-cellulózzal és a sziruppal elkeverjük és így sima pasztát állítunk elő. Ezután a benzoesav oldatot, az ízanyagot és színanyagot kis mennyiségű vízzel hígítjuk és keverés közben az elegyhez adagoljuk. Végül kiegészítő mennyiségű vizet adunk a keverékhez és igy a kívánt térfogatot állítjuk elő.

Tesztvizsgálati kísérletek

1. tesztvizsgálat

Az eljárást a Freidman és társai, J. Clin. Invest., 75, 162-167 (1985) közleményében leírt (amelyet referenciaként adunk meg) eljárásnak megfelelően végezzük kis módosításokkal.

5-100 egérnek naponta orálisan 1-10 mg/kg (I) általános képletű vegyületet adagolunk. Az adagolás után a macrophagokat gyűjtjük és az immun (Fc médiáit) és nem-immun phagocytosist mennyiségileg mérjük. A mérést fluoreszcein, konjugált élesztő részecskékkel végezzük. A részecskéket a Ragsdale, J Immunoi Meth, 123:259, (1989) közleményben leírtaknak megfelelően állíthatjuk elő.

Az immun médiáit phagocytosis mérésére a fluoreszcein konjugált élesztőt egérszérumban előinkubáljuk, hogy az opsonifikálást elősegítsük. A makropagok által felvett fluoreszcein mennyiségének növekedését a fluoreszcens emisszió növekedésével mérjük, amelyet gerjesztés, majd emisszió hullámhosszak mellett mérünk. Wzek sorrendben 482 nm és 520 nm. Az eljárást ex vivő vagy in vitro macrophage kultúrák esetében is elvégezzük és a fluoreszcencia változását mennyiségileg mérjük.

A fluoreszcens egységek mennyiségének növekedése a kontrol csoporttal összehasonlítva (I) általános képletű vegyületek aktivitását jelzi.

2. tesztvizsgálat

Az eljárást a Zuckerman és munkatársai, Cell Immunoi,

103:207, (1986); J. Immunoi, 140:978 (1988) (amelyet referenciaként adunk meg) közleménye szerinti eljárásnak megfelelően végezzük. A vegyületek azon képességét, hogy a II osztályú antigéneket indukálják és ebből eredően az antigén jelenlétet segítsék ex vivő elsődleges peritoneális macrophagokon és in vitro egér macrophagokon a P388D1 sejtvonalon határoztuk meg. 5-100 egeret a (I) általános képletű vegyülettel kezelünk, majd a ·♦ ····

.... ... ; . ·.

• ·· ·· ·· ··

II osztályú antigéA II osztályú antigén segítségével mértük, a

- 17 macrophagokat gyűjtöttük és a D haplotype nekkel szemben antitestekkel vizsgáltunk, megnövelt expresszálást áramló citometria megfelelő másodlagos antitestek alkalmazásával. In vitro kísérletekben értékeltük a találmány szerinti vegyületek hatását az alapszint növelésére, ill. a gamma interferon által indukálható II osztályú antigén expresszióra. A mérést áramlásos citometria segítségével végeztük. A II osztályú expresszálás növekedése jelzi a macrophage aktiválás növekedését.

3. tesztvizsgálat

Az eljárást a Seow és munkatársai, J. Immunoi. Meth., 98, 113 (1987) közleményében (amelyet referenciaként adunk meg) leírt eljárásnak megfelelően végezzük. A tesztvizsgálat során meghatározzuk a macrophage effektor funkció növekedését, amely 2-deoxi-glükóz felvétel alapján végzett analitikai eljárással történik. Ex vivő és in vivő macrophagokat 10³ sejt/üreg mennyiségben 96 tenyésztő üregre helyezünk, majd foszfát puffereit, fiziológiás sóoldatban 0,78 uCi/ml 3H-deoxi-glükóz jelenlétében inkubálunk és (I) általános képletú vegyületet helyezünk a tenyésztő üregekbe. Az extracelluláris (sejten kívüli) glükóz redukált mennyisége mutatja, hogy a nem-metabolizálható glükóz analóg milyen mértékű felvétele történt. Ez független tesztvizsgálati eredményt szolgáltat, amely meghatározza a makrophage aktiválás állapotát, amelyet az (I) általános képletü vegyület hozott létre. A találmány szerinti vegyület által előidézett deoxi-glükóz felvétel növekedése azt mutatja, hogy a találmány szerinti vegyület növeli a macrophage aktiválás mértékét.

1« ·

4. tesztvizsgálat

A tesztvizsgálatot a Zuckerman, Circ Shock, 29, 279 (1989) közleményében (amelyet referenciaként adunk meg) leírt eljárásnak megfelelően hajtottuk végre. Ezzel bemutattuk az (I) általános képletű vegyületek hatását, amellyel az egér szepszis elleni védelmet, ill. az endotoxin halálos modellekben kifejtett hatást határozhatjuk meg. 5-100 egérben napi 1-10 mg/kg (I) általános képletű vegyület orálisan adagolt dózisának hatását vizsgáltuk, ahol a vegyület adagolását a szepszis beoltása előtt egy héttel kezdtük. A szepszis beoltását IV endotoxin injektálható pirula beadagolásával hoztuk létre, amelynek során LD100 értéket értünk el (200 πιμ lipopolisaccharid) . A megnövelt túlélés mérésében pozitív kontrollként exogén glükokortikoidokat, mint pl. 20 mg/kg mennyiségben dexamethasone-t alkalmaztunk. Az (I) általános képletű vegyület hatását ezen túlmenően olyan szepszis modellen is meghatároztuk, amely vakbél elzárást és pungálást tartalmazott. A LD100 mintában a mindenféle antibiotikus alkalmazása ellenére Gram pozitív és Gram negatív mikroorganizmusok által kifejtett szepszis 48 órán belül jelentkezik. A túlélő állatok számának vagy a túlélési időnek a növekedését összehasonlítottuk a kontrol csoporttal és ez azt mutatja, hogy a vizsgált vegyületek aktívak.

5. teszvizsgálat

Az (I) általános képletű vegyületek azon képességét vizsgáltuk, hogy milyen mértékben tudják megnövelni a cytokine szekréciót, pl. TNF szekréció in vivő szérum koncentráció vizsgálat···♦ • 9 • ··· bán. A kísérletben kereskedelemben kapható TNF ELISA specifikus az egér TNF-re specifikus hatóanyagot alkalmaztuk. 5-100 egeret kezeltünk orális úton 1-10 mg/kg (I) általános képletű vegyülettel egy héten át a letális vagy szubletális dózisú lipopolisaccharid adagolása előtt (sorrendben 200 és 1 gg) . Az LPS injektálás után egy órával az egerek kivéreztettük és az alap, valamint LPS indukálható szérum TNF mennyiséget mértük. A rutin vizsgálatok során az LPS injektálás előtt 10 pg/ml TNF koncentrációt figyelhettünk meg és a LPS injektálás után ennek mértéke 5-20 ng/ml értékre növekedett. Az alap TNF növekedése, anélkül, hogy komoly szervezeti TNF kibocsátás történne azt jelzi, hogy a kezelt egerekben a találmány szerinti vegyületek a cytokin szekréciót elősegítik. Végül peritoneális macrophagokból kibocsátott TNF ex vivő és in vitro mérésben tapasztalható vegyület koncentrációt mértük, amelyek az 1-5 μιη koncentrációjú vegyületnek kitett peritoneális macrophagokból szabadulnak fel. Ezen túlmenően mértük az in vitro vizsgálatban is, amelyet ELISA segítségével végeztünk abból a célból, hogy az (I) általános képletű vegyület cytokin mennyiség növelésében kifejtett hatás határértékét meghatározzuk.

6. teszvizsgálat

A klinikai vizsgálatra 5-50 nőt választottunk ki. A nőket immunoszupressziós kezelésnek vetettük alá. Mivel a betegség idiosyncrasiás (egyedi) és szubjektív placebo vegyülettel is elvégeztünk vizsgálatot, kontrol vizsgálat során a nőket két csoportra osztottuk. Az egyik csoport aktív hatóanyagként az (I) általános képletű vegyületet kapta a másik csoport placebo vegyü• · • ···

·· ··«· • · ί ·· ♦ ♦ · · ···· • ♦ « ·· ·· ···· ···* * · letet kapott. A tesztvizsgálati csoporthoz tartozó nők a hatóanyagból naponta 50-200 mg közötti dózist kaptak. A terápiát 3-12 hónapon át folytattuk. Pontos állapot felmérést végeztünk és így meghatároztuk minden csoportban a szimptómák számát és súlyosságát és a vizsgálat befejeztével ezeket az eredményeket összehasonlítottuk. Az eredményeket mindkét csoporton belül is összehasonlítottuk, valamint az egyes csoportokban található betegek fent vizsgálat előtti állapotával is összehasonlítást végeztünk.

Az (I) általános képletü vegyületek alkalmazhatósága jónak bizonyult, amelyben legalább egy tesztvizsgálatban valamennyi aktívnak mutatkoztak.

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az (I) általános képletű vegyületet vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját vagy szolvátját, ahol az általános képletben

R¹ és R² jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, metilcsoport, -C0-1-6 szénatomszámú alkil-csoport vagy -CO-Ar általános képletű csoport, ahol Ar jelentése kívánt esetben szubsztituált fenilcsoport,

R² jelentése pirrolidino-csoport vagy piperidino-csoport;

amelyet ismert módon állítunk elő, alkalmas hordozóanyagokkal gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk, ahol a gyógyszerkészítmény macrophage funkciók növelésére alkalmas .
2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az alkalmazott aktív hatóanyag hidroklorid só forma.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a készítmény megelőző kezelésben alkalmazható.
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy aktív hatóanyagként a (II) képletű vegyületet vagy hidroklorid sóját alkalmazzuk.
5. Makrophage funkció növelésére alkalmas gyógyszerkészítmény, azzal jellemezve, hogy aktív hatóanyagként az (I) általános képletű, 1. igénypontban leírt vegyületet tartalmazza.
6. Eljárás gyógyszerkészítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy a (I) általános képletű vegyületet, ahol az általános képletben r! és R³ mindegyikének jelentése egymástól függetlenül hidrogénatom, metilcsoport, -C0-1-6 szénatomszámú-alkil-csoport vagy -CO-Ar általános képletű csoport, ahol Ar jelentése kívánt esetben szubsztituált fenilcsoport, jelentése pirrolidino-csoport vagy piperidino-csoport vagy gyógyszerészetileg elfogadható sóját vagy szolvátját, amelyeket ismert módon állítunk elő, alkalmas hordozóanyagokkal gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk, amely gyógyszerkészítmény immunbetegségben szenvedő ember kezelésre alkalmas.
7. A 6. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy aktív hatóanyagként a (II) képletű vegyületet vagy hidroklorid só ját alkalmazzuk.
8. Gyógyszerkészítmény, amely immunbetegségben szenvedő ember kezelésére alkalmas, azzal jellemezve, hogy aktív hatóanyagként a 6. igénypont szerinti (I) általános képletű vegyületet tartalmazza.