HU230377B1 - IL-18 inhibitorok alkalmazása túlérzékenységi rendellenességek esetén - Google Patents

Description

Λ találmány ο allergiák területére tartozik, Konkrétabban, $ pdálmány tárgya 11«·

IS-inhibitor .flkaltmzűsa tűlerzékemségi rendeiieneasegek» es dóm ősén az emberi test késleíeti típusú íúlérzékenységi reakcióiban résztvevő .twtíelleaeáségek Kezelésére és/vagy megelőzésére,

Λ/ allergia vagy túlérzékenység kifejezett az adaptív immunválasz; nem megfelelő formában történő jelentkezése esetében alkalmazzuk, Az allergén vagy túlérzékenységi

KI reakciókat idegen antigénekre (általában a környezetből származó makromolekulákra) adott egyébként normális esetekben elégséges immunválasz, nem megfeleld működése eredményezi, és ezek következményeként néha gyulladásos reakció és sxövelkárosodás lép fel Az ilyen helyzetekben - a normális esetben egyébként ártalmatlan * külső inger (allergén) immunválaszt indít be, amely az allargéoek történő megismételt expozíció eseIS tón újra aktiválódva patológiai károsodást vált ki.

A tálérzékenységi reakciók külső antigénekre adott, kémsodási okozó Immunológiai reakciók, A túlérzékenységet különféleképpen osztályozzák. ráz osztályozás bizonyos része egy adott antigénnel végzett kezelés után, a szimptömák vagy bőrön végzett teszt által kiválton reakciók megjelenéséig eltelt időn (például, azonnali és késleltetett túlóráé20 kenységt, az antigén típusán (példánk drogra által kiváltott reakciók), vagy a reakciót érintő szerv természetén alapot Az osztályozás általában túlságosan leegyszerősitett és nem veszi figyelembe azt, hogy egynél több típusú immunválasz is jelentkezhet vagy hogy egynél több típus szükséges az immunológiai sérülés kiváltásához, A leginkább elterjedt osztályozás az alábbi:

M Az t típusú vagy azonnali immunválaszt az igb közvetíti, Ezt a típust közónséges allergiának is nevezik. Az azonnal túlérzékenységi (1. típusú) reakciók akkor jönnek létre, ha a hízósejteken vagy bazoíil sejteken az antigén és IgE egymáshoz kötődik.

Az 1 típusú túlérzékenységi reakciókkal járó rendellenességeket stoprkus rendellenességeknek nevezzük, és ilyenek például az alábbiak: az ormyálkahártya allergén gyűl30 hutása, allergén kötöhártya-gyulkdás, utópikus börgyuHadás, allergén külső asztma, csalánkiütés. szH/témas anadlama asztma előfordulása mlentns mértékben tmguéü, bár ennek oka nagyrészt ismeretlen. Jelenleg, az í. típusú reakciók növekvő előfordulását kapcsolatba hoztak a kUe.vbol kés/úh termékekből f például gumikesnyn, toghidak, kondo·· * ·* x «

I* χ* ψ

1000Ú/-.12247A mok, légzőkészülékek csővezetékei, katéterek) származó, vízben oldódó fehérjéknek való kitettséggel (különösen a feleznek kitett, gyógyászatban dolgozó személyek és páciensek, és zpmu Wfekfe és «rogenitális születési károsodásos gyermekek). Λ latexre adott általános reakciók közé tartozik a csalánkiütés, angioödéma, kötöhártya-gyulladús, tv; orrnyálkahár5 tya gyulladása, ófzraf.'úosp£&saar, és anafrlaxia,

Atopikus betegségektől (ideértve az atopikus bőrgyulladást) szenvedő páciensek általában örökletesen hajlamosak a nem atopíkns emberekre egyébként, ártalmatlan belélegzett vagy bevett anyagok (allergének) elleni ÍgE antitestek által közvetített túlérzékenységre. Az atopikus hőrgyulladás kh ételér el általában Igl·' antitestek a túlérzékenység közit) vetítői.

.15

AII. típusú, vagy eitotoxtkus túlérzékenységben antitest, komplement, és/vagy sejtes mechanizmusok által közvetített eitoliiikus működés vesz. részt A II. típusú .reakciók, célpontja a sejtek felszíne, és a reakciók sejtkárosodást és sejtpusztulást eredményeznek. Sejthez kötött antigén elleni antitest (IL típus) sepkárosodást okoz ügy, hogy aktiválja a komplementet vagy elősegíti a fagoeitózist. Az olyan spjtséntlések, amelyekben antitest egy adott sejt antigén tulajdonságú, komponensével például az aló Coombs-féle pozitív hemoHtikns anémia, antitest által indukált úomb^lm^ér leukopénia, hírből yagosódás, pcmphigoíd, Gorídpasürre-téle szindróma, és vészes vérszegénység. E reakciók nem kompatíbilis iranszfúzión átesett, púeiensekben, az újszülöttek

2ö heotollúkos betegsége és újszülöttekben jelentkező trombocitopénia esetén jelentkeznek, és részben szerepet játszanak a több rendszert érintő túlérzékenységi betegségekben (például szisztémás /apus cpvrúemnrosua, SLE).

A sérülés meebanizmosát legjobban a vőnisvérteatekre gyakorolt hutásukkal mutathatjuk be, A homohtlkus anémiákban, tóként a léphm a vörösvértest a vémdényeken

2S belüli hemolízis vagy maktollgok általi fegoehőzis útján pusztul el, Zu ráíró kísérletek kimutatták, hogy a komplement jelenlétében bizonyos, a komplemenetet kötő antitestek (például az „A és „B vércsoportok elleni antitestek) gyors hemolizlst okoznak. Mások (például az LE elleni antitestek) lassú sejtlizist váltanak ki; még továbbiak pedig, bár közvetlenül nem károsítják a sejteket, azonban előidézik a sejtek letapadását és íagoeitúzís útján történő lebomlásukat Ezzel szemben, a vöuösvézíesteken lévő RH ellem antitestek nem aktiválják a komplementet, és a sejteket főként véredényeken kívüli fágocltőzissal pusztítják el. Ilyen eset következik be akkor, ha az antigén egy adott szövet részéi alkotja, például a ímnszplanfeh vese korai akut (hiperakot) kilökődése a véredények endotéliuma elleni antitest jelenlétének lolytán, és a Ooddpastore-félc szindróma, amelyet a * 9*9

Μ Χ99γ * X * χ 9 9*Λ 9 9*

100087-1224?A glonternláris és alveoláris alapmembránok endotélluma elleni antitestekkel történt reakció vált ki. Kísérletes Göddpastnte-féle szindrómában, a komplement, a sérülés fontos médiámra, azonban a korai transzplantációs kilökődésben a komplement szerepe még nem teljesen tisztázott.

Sejtek vagy szövetek, haptún útján történő kapcsolása sw« steg túlérzékenységi tenkeiőkai (például, penicillinnel indukált bemniífikus anémia, lásd alább) válthat ki.

Receptor elleni túlérzékenységi. reakciók ···· az antitestek membránmcepforokboz való kötődése eredményeként - megváltoztathatják a sejtek különböző funkcióit, Sok beid tegség eset példánk Witsfoennn gmuvte, Grave-íéle betegség, inzulinra rezisztens rtotoeres) Ismertettek sejtmembrán elleni antitesteket. Bizonyos, ínztdinnal szembeni extrém rezisztenciát, mutató diabetikus páciensekben ínzulmreeeptor elleni antitesteket mutattak ki. amelyek meggátolták az inzulinnak a receptorához való kötődését, örave-tole betegségben szenvedő páciensekben a pajzsmirigyet serkentő hormon (TSH) receptora elleni, IS a TSH receptorára, gyakorolt itatását serkentő - és ezzel lúpertűoidizmnat eredményező antitestet azonosítottak.

A HL típusú meebaaizmusba főként olyan antitestek tartoznak, amelyek antigénnel inmmnkomplexeket képeznek, A keringd komplexek aktiválják a komplementtel» kö~ tődnek vörősvertestekhez (amelyek ezt kővetőn gyják a.

keringést, és szövetek közötti térben gyulladást indítanak be (Arihw-reaktóó), vagy antigént bemutató makrofágok útján íagemitálódnsk, eitoktneket. szabadítanak fel és B~ és Τ'sejteket aktiválnak. Az IgE» IgA, Igö éa IgM egyaránt képez komplexet antigénnek A HL típusú reakciókat az mmttmkomplexek különböző szövetekben, különösen a bőrben, Ízületekben és vesékben történő lerakódása eredményezi. Legtöbb esetben, irumunkomplex által kiváltott krónikus vesegytüladás tehető felelőssé a vese glomerulusainak gyulladásáért (gtonnmuforuyrárdA) emberekben. Olyan állapotok, ahol a szérum valamilyen megbetegedésében szérumból, drogból vagy Orális hepatitisből származó andgénnel kialakult .immunkomplexek (ICs) szerepet játszanak, például az alábbiak lehetnek: szisztémás toprA ervtoonurm.ms, p<u>rrtoo?őáp ezvog/obn/muomm, túlérzékenységi tüdőgyulladás, őronoárrprztomnm'w ns/mögtoOtoá, a vese glomerulusainak akut gyulladása, a vese glomerulusainak krónikus membntnprollferatív gyulladása, és járulékos vese betegségek. Itooneáppnőuonurúto nspergllfesÁ, drog vagy szérum által indukált szémmbetegségek, és bizonyos vesebetegségek esetén, a feltételezések szerint» IgE áltel közvetített reakció előzi meg a 1.11. típusú reakciót,

100Ő67-12247Á

Α 01. típusú reakciók sbmdard állatínodelljeíkést a helyt Arthus reakciói és a kísérte szérumbetegeégekeí alkalmamé. Az Artbtts reakcióban (jellemístet helyi bőrretikelö), az állatokat először nagy mennyiségű keringő JgG antitestek indúkálása céljából hiperimmunizáljnk. majd kis mennyiségű antigént adunk he intradermálisan. Az antigén pmcipitálődík a feleslegbe» jelenlévő IgG-vel és aktiválja a komplementet, így erősen gyulladásos, ötlémás, fájdalmas helyt lézió jelenik meg Igen gyorsan (4-ő óra alatt) és a iézló steril, pohmorionukleáris sejteket íartahnaző tályoggá, majd pedig szövemekrózlssá fejlődhet, Okklúziős nrterlelás himínával jelentkező, nekrotízáló vaseulitis figyelhető meg mikrositkőppal. Mivel az antitest már jelen van, ezért a reakciót nem előzi meg lappanghat feis.

Az L, Π. és 10, típusú reakciókat antitestek, a IV. típusú reakciót viszont T~ hmfooiták okozzák.

AIV. típusú, sejtek közvetítésével történő reakciókkal járó, túlérzékenység általában 12 óra vagy ennél hosszabb idő alatt fejlődik ki és aktivált innnonsejtek hálózatain alapul, Általános szőveígyelladas jelentkezik és krónikus gyulladásos betegség fejlődhet ki. A ÍV. típusú túlérzékenységet másnéven késleltetett típusú túlérzékenységnek (IV, típus) vagy ÖTíl-nak. is nevezik, A reaketök az feíerlnkm-2, y-itdetferon és más, Tllmfoctták által felszabadított eiíokmek közvetítésével történnek. A DTH során, Tlirníbeiták antigénnel reagálnak és míetíenkin~9, ydníerferon és más eiíokmek szabadtta20 uak fel. Mintán a T~sejíek az elsődleges kitettség erabnényeként érzékennyé váltak, a másodlagos provokációt késleltetett típusú túlérzékenység követi, amely egy kiinikai.bg 2-3 nap alatt kifejlődő, helyi gyulladásos válasz. Szövettanilag, e reakciókban T-límtőcdák, makrofágok és esetenként eozíoofdck szűrődnek be. Kísérletes körülmények között, a DTH-í T-límfbcitákkal, de szérummal nern lehet transzferálni, azaz a mákotokban nem vesznek reszt antitestek,

DTH-í eredményezhet a vírusok, gombák és bizonyos baktérímnok, nevezetesen a Aiyeoő<tetí?Anm mbívon/osA és MvooőoomAum Apróé, általi fertőzésre adott normális, sejt által közvetített immunválasz. Ha a makrofágok nern képesek elpusztítani a bekebelezett szervezetet, akkor bizonyos differenciálódáson átesve epiieliotd sejtekké vagy több sejt30 magot tartalmazó óriás sejtekké alakulnak. Bizonyos számú Ilyen sejt együttesen granulőmát. képez, A helyi szövetkárosodás, az egyébként az ilyen védő immunválasz egyik mellékhatása. Azonban, ha a DTH válasz hiányzik vagy kóros, a T-limibciiák nem képesek lokalizálni ezeket a behatoló mmtoorgamzmttsokat és a páciensekben invasiv agresszíven terjedő betegség, például akut tnbeseulosss, fedódik ki.

100067- 12247Λ

-5Foglalkozással járó vagy más antigének hatásárajelentkező érintkezési hőrgyulladást szituén a IV, típusú reakciók közé soroljuk, Áz ezeket okozó ágensok általában viszonylag alacsony tnolekulafömegúek (<1 kD) és önmagukban nem immunogének, hanem a bőrhöz vagy szővetfehérj ékhez kovalensen kötődő, igen reaktív molekulák, Áz érzékeny5 aéget előidéző kemikália hantánként, a hapfénnel kombmálődö, a gazdából származó fehérje pedig hordozóként iámért. Sok olyan ágenst ismerőnk, amely fokozza az érzékenységet, A patogeaob két fázisát külőnítjök ek sz indukciós fázist és a kiváltási fázist Áz indukciós fázis során, a bér sejtjeiben lévő - Langerhtms-fele sejtekként ismert - antigént hemutató sejtek kötik s hapfén-hotdozö komplexet és ezt bemutatják az MKC Π. osztályát aniigé10 nőkkel asszoetalodou T-hmhvitákmfe. Λ ϊ-sejtek indnkálasa hónapokkal a kis menuytségn antigénnek való kitettség után is jelentkezhet, Á releváns antigénnek történt újra kitettség indítja he a kiválté fázist, amely során az eífektor sejtek a bőrbe vándorolnak, és ott találkoznak az epidermiszben a Lungerhans-sejtek által bemutatott fehérjekomplexei, és ennek következtében elfokin szabadul lel és a bőr begyullad. A káros ágens dlagrmszlizálá15 ss tapasz („pornó”) teszttel történik. Az érintkezés esetén feltehetően érzékenységet kiváltó ágenst a páciens hátára viszik fel, és 4§ órára lefedik, Á reakció helyét 2 és 24 óra elteltével megvizsgálják. Ha a páciens a kérdéses ágensre pozitív, akkor a teszt helyén gyulladás és rendellenes keményedes jelentkezik,

Á késleltetett típusú túlérzékenység kulcsszerepet játszik a tmnszplantált teszt20 szervek kilökődésének meghatározásában,

Klinikai állapotok, amelyekben a feltételezések szerint a IV, típusú reakciók fontosak lehelnek, például az alábbiak: érintkezés hatására bekövetkező hőrgynlladás (eouhmt dmnmóns), túlérzékenység hatására bekövetkező Ufdögytdiadás altogratí (azonos faj, de eltérő donor) kilökődés, sejten belüli szervezetek hatására képződő grannlómák, a drogérzékeuység bizonyos fonnál, pajzsmirigy-gyuHadás és veszettség elleni vakemálás után jelentkező euízydanWíyelM, Az utóbbi keltőt igazoló bizonyítékok kísérleti modelleken, emberi betegség esetén pedig a pajzsnurigybői és az agyból származó gyulladásos váladékban a knrfoelíák megjelenésén alapulnak,

A bőrgyulladást másnéven ekcémának nevezzük. Az ekcéma a bőr felszíni gyul30 hutásai közé tartozik, és szövettani szempontból epidcmiálls ödéma, klinikailag pedig hólyagok (akut esetben), gyengén elkülőmtbető vörösödéi ödéma, szivárgás, hegesedés, plkUUesedés, általában viszketés, és a vakaródzás vagy dörzsölödés okozta somörképződés mhemzi.

.** ♦«»« * * χ ♦

X 0«0

A * * * *0 A«,«.

1ŐÖÖŐ742247A

Az ekcémái gyakran hólyagos feirgyulladásnék ís «evezik, de néha áss ekcéma kifejezés! kizárólag a krónikus bőrgynlladásra alkalmazzák. A bőrgyolladást néhányan szivacsos bőrgynlladásnak nevezik, mivel a szivaesosodás (epidermiszen belüli ödéma) szövettani sajátság.

Az érintkezés hatására bekövetkező bőrgvuHadás olyan_s gyakran aszinnnétrlkus vagy bizarr alakú, akut vagy krónikus gyulladás, amelyet a bőnél érintkező, toxikus (irritáló) vagy allergén reakciókat okozó anyagok váltanak ki,

A túlérzékenységi .reakciók diagnosztizálása. a kérdéses reakció típusától függ.

Akkor feltételezzük, hogy a reakció ÍV, típusú, ha a gyulladásos reakcióban perivaszkuláris Hmfociták és makrofágok jelenléte szövettanilag kimutatható. A késleltetett túlérzékenység tesztelésére szolgáló legkönnyebben elvégezhető eljárás a tálérzékenységi bőrrészt és a tapasztesztek.

Miután tisztáztuk, hogy érintkezés hatására bekövetkező bőrgynlladással állunk szemben, az érintkezés hatására bekövetkező bőrgyulladás súlyosbodásának megelőzésére a tapasztesztet végzőnk. A feltehetően allergént (a megfelelő knnceniraeióban) a bőrre visszük fel egy nem abszorbeáló ragtapasz alá és 48 órán át ott hagyjuk. Ha 4B óránál korábban jelentkezik égető vagy viszkető érzés, a tapaszt eltávolítjuk, A fesztet akkor tekintjük pozitívnak, ha bizonyos mértékben kemény rnythemó és - esetenként - hólyagképződés jelentkezik, Mivel bizonyos reakciók csak a tapasz eltávolítása után láthatók, a tapaszok helyéi 72 és 96 óra elteltével újra megvizsgáljuk.

Túlérzékenység jelentkezhet bizonyos drogokra adott reakcióként is. Mielőtt egy adott drognak ilyen tulajdonságot tulajdonítanak, meg kell jegyeznünk, hogy plaeebók okozhatnak különféle tüneteket és akár objektív jeleket, mini például bőrkiütéseket, is. Mindazonáltal, a drogok által kiváltott igazi reakciók lényeges orvosi problémát jelentenek,.

Drog-mfolemneia esetén, a káros reakció a drog első alkalmazásakor kialakul, A reakció lehet akár az általában magasabb alkalmazott dózis állal kiválton toxikus reakció, vagy a közönséges enyhe mellékhatások túlzott jelentkezése (például nntihisztamínos szedálás), A kóros érzékenység olyan állapot, amelyben a drog első alkalmazásakor, far3(1 makolőgiailag nem várt. és egyedi káros hatások lépnek fel.

Drogokra adott allergén reakciókra jellemző, hogy IgB által közvetített reakciók csak akkor jelentkeznek, ha a páciens egy vagy több esetben, minden különösebb incidens nélkül (nem feltétlenül terápiás célból) már érinfeezésbe lépett a droggal. Míükm a túlérzékenység már kifejlődött, a makóiét kiválthatja a terá|üáhan alkalmazottnál sokkal alaesoΧ<»κ *** «φφ * « ** **Φ ,ϊ

J,

1Ő0OŐ7-12247A

7nyabh dózis, és a dózis általában alacsonyabb a kóros érzékenységei reakciót kiváltó szinteknél, A klinikai jdlégzetességek megjelenésük tekintetében korlátozottak, A drogterápia során jelentkező bőrkiütéseket (különösen csalánkiütések), szérumbetegségro jellemző szindróma, váratlan láz, anaídaxia, és eozinohlek beszürődése a. tüdőbe általában a túlérzékenység, bizonyos esetekben anémia, fromboeltopénla. vagy agrannlőzis okozza. Ritka az, ha egy adott drognak (például, sznllónamidok, jodidok, penicillin) történő ismételt kitettség esetén érgyulladás fejlődik ki, és specifikus túlérzékenység kifejlődésével járó körülmények mellett már kimutatták, hogy bizonyos drogok (például, metieillm) szövetkőzti vesegyulladást, mások (például, halotán) pedig ntájkárosodást okoznak.

A drogokra adott túlérzékenységi reakciók legsúlyosabblka az anaftimdm Azonban, a drogra adott legáltalánosabb reakció vrtatbatadamd a kanyaróhoz hasonlító kiütés.

elynek eüolőgíája szintén ismeretlen. A droggal szembeni allergia viszonylag általános következményei közé tartozik a láz és múánkittéses reakciók. Amikor terápiában állati eredetű szérumot alkalmaztak, a szérummal kapcsolatos betegségek komplikaenü ckoAak, de állati szérumot ritkán alkalmaznak mostanában, Ismeretlen pat

tő növekedésével nem járó, de általáb kapcsolatos, súlyos, a szérummal sgsegre különösen olyan drogok hatására, mint amilyen a penicillin.

Drogokra adott túlérzékenységi reakciók a fehérjetermészetű és polipeptidek alkotta drogok specifikus antitestek, direkt immunológiai mechanmmns útján történő termelődését serkentő kapacitásán alapulnak, A potenciálisan antigén molekulák közül talán a legkisebb a giukagon, amelynek mole

3500.

A legtöbb drogmolekula sokkal kisebb ennél és egymagában. nem is képes antigénként hátin. Azonban, néhányuk kaptánként kovalensen kötődik fehérjékhez, és a kapott konjogámm a drogra specifikus antitestek termelődését serkenti, Λ drog, vagy annak valamelyik metabolitja, fehérjére nézve kémiailag reaktív. Számos drogról iodjnk, hogy kötődik a szérumban található fehérjékhez, azonban e kötődés sokkal gyengébb és antigénként történő működéshez nem elegendően erős.

Csak a benzáípéuictilb esetében határoztak meg specifikus immunológiai reakciót, F, drog nem elégséges mértékben kötődik szövethez vagy szérttmibhérjéhez ahhoz, hogy antigénkomplex alakuljon ki. viszont ennek lő bomlásterméke, a benzilpenidllin-sav, szövetfehérjékkei kombinálódva benzilpenieilloilt (BPO) képez, amely a penicillin fő antigén-determinánsa. Kevésbé jól meghatározott mechanizmusok árján, számos kisebb antigén-determináns alakul ki viszonylag kis mennyiségben, A túlérzékenységi reakciókban (1, **♦> X Φ

S

4*

IÖ006742247A.

fí. Hl, IV) leginkább a BFÖ-determmánnok vesznek részt, A kisebb antigén-determinánsok elleni IgE tm&estek biwpyos páciensekben felelősek tehetnek az anafibxísért vagy a esalánkiütéaekért. A fe antigén-detenalnteok elten találtak Igö antitesteket, azonban a kisebb determinánsok ellen nem. Ezek „blokkoló antitestekként*’ hathatnak a BFO-ra, módosítva. vagy akár meg is akadályozva a BPOval történő reakciót míg a kisebb determinánst blokkoló feG antitestek magyarázaíul szolgálhatnak arra, hogy miért képesek ezek a determinánsok anaíi ktxtet n

Az összes íélsziaíetlkus penicillin (például, atnoxieillín, karbenicillin, tikarciHia) képes keresztreakcióba lépni a penicillinnel, így a penicillinre érzékeny páciensek gyakran 10 ezekre ís reagálnak- Ce&losporinok esetében is fennáll, de kisebb mértékben, a keresztreakció kockázata. A eefelosprinokkal történő kezelést rgen nagy körúhekhttéssei kell megkezdeni, ha a páciens korábban már súlyos mértékben reagált (például anaülaxis) a penicillinre.

Drogokra adott, hematológiai, antitest által közvetített (eitotoxikns. 11. dpns) reak15 dók az alábbi három meehamzmns átjárt alakulhatnak ki; A penicillin által indukált anémiában, az antitest a vörosvértest sejtnmnrbránjáhox erősen kötődött hapíénncl reagálva a vörösvádest aggluiináetőjáí és a vörosvértestek fokozott lebomlását idézi elő. A stibofénneí és kinidinnel indukált tromboeitepénlában, a drog az arra specifikus antitesttel oldható komplexet képez, majd a komplex a közeli vérlemezkékkeí reakcióba lép („az ár20 fatísm szemlélő” célsejtek) és aktiválja a komplementet amely önmagában a vértemezkek membránján maradva sejtilzíst indukál. Más hemoíítlkus anémiák esetében, a drog (például, meíildopa) úgy tonik, hogy kémiailag megváltoztatja a vőrösvérteatek felszínét, ezáltal feltár bizonyos antigéneket, amelyek - általában Rb-spetdőeítássai - autoantáiesieket indukálnak, maid azokhoz kötődnek,

Toxíkoa-idioszinb-áziás és auafeiaxiás reakciók fajtájukat vagy időbeliségüket tekintve eléggé egyediek ahhoz,, hogy az, ezekért felelős drog általában könnyen azonosítható legyen. Szémmbetegség-típusú reakciókért leggyakrabban a penicillinek, de esetenként sznlfbnamidok, hidralazm, aztdfenilurcák, vagy baztdok is felelősek, A fényre való érzékennyé tétel (fotoszenziúzíkió) a klörpromazinra, a szappanban található bizonyos fertőzésgátlő szerekre, sztdíonamidokra, psomlénekre, demenklocrkíinte és grisaofelvtem jellemző. Az összes drog, kivéve azok, amelyekre feltétlenül szükség van, alkalmazását le kell állítani, Ma gyanítjuk, hogy valamilyen drog okozza a lázat, a leginkább gyanúsítható drog (példád, allopurmoí, penicillin, izoniazld, szulfonamidok, barbiturátok, kinidtneket) szedését leállójuk Ha a Iá? 48 órán belől lecsökken, akkor valószinúteg azonosttotUfe a

Í0ÖÖŐ7-I2247A

-2lázat okozó drogot. Ha Iáit granuioeitopéniával jár együtt, valószínű, hogy nem allergiával, hanem a drog toxikus hatásával állunk szemben, és az sokkal súlyosabb problémát jelent

Drogokra adok allergén logzőszend-reakelók alulaban heszürödésesek és eozlnolibával járnak, és ilyen reakciókat okozhatnak többek közök az arany különféle sói, peni5 eillmek és szulfenamidot Akut heszűrődéses légzoszervl-reakcíot általában a nitrofentom okoz. Ez a reakció valószínűleg aUe.rgén, de általában nem eozínoilles,

A májreakeiók elsődlegesen koleszta tikosak (leggyakrabban a fenofiazinok és entronnem-esztoíát váltja ki) vagy hepatnoeilulárisok Callopurinol, hidaníotnok, aranysók, Izonlazid, xzuiioumoidok, va.lproin.sav, és egyebek) lehetnek, A vese szokásos allergén reakeuga a szövetkező \esegudlndas, amelyet leginkább a tmtoedhn vált ki, de más mikrobadlenes anyagok és eimeddin is okozhat ilyen reakciót

Szisztémás fepns erytáemoA^s-hoz hasonló szindrómát szántóé drog, így leginkább a hidráimon és prokainamid, is előidézhet A szindróma sejtmag elleni antitestre irányuló tesztre nézve pozitív és viszonylag jóindulaté, a vesére és a CNS-re korlátozódik,

Penicillarnin Sl.E-1 és más autoimmun betegségeket leginkább mynsráonfe grovís-f, képes okozni.

1989-ben, y-interferont (ÍFH-y) indukáló, eodoto.ton.nal indukált wumáktlvltáet Írtak le egérlépbő.1 származó sejtekből (Nakamora és mtsal, (1989)]. E azérumaktivitás nem az ÍFN-y közvetlen Indukálásával működött, hanem inkább ügy, hogy IL-2-vol vagy mítógéoekkel együttesen serkent. Bndötoxional kezelt egérből szűrwnző szérumból m aktivitás tisztítására irányuló próbálkozás látszólag homogén, Sö-55 kDa fehérjét eredményezett Mivel az IFN-y termelésre más ellöki nek képesek ko-slimnláítskénf balok és az 11-í, IL-4, 11-5, ll-ő, vag>^r TNF elleni semlegesítő antitestek sem voltak képesek semlegesíteni ezt az aktivitást, úgy vélték, hogy ezektől eltérő faktorról van sző. 1995-ben, ugyanezek a kutatók demonstrálták, hogy az IFN-y termelésre ható, endotoxin által iudnkáll kőstimuláns jelen volt A, öenes-el előkezelt egerek májának kivonatában [Okamura és tntsai.

11995)1. Ebben a modellben, a nráieredetü makrothg-populáeiő (Kupíler-sejfek) megnő és ezen egerekben, a nem előkezelt egerekre nem toxikus alacsony dőzisú, bakteriális lipopoilszaccharid (EPS) letállssá válik. Az IFN-y-í indukáló faktor (1G.1F) néven, majd a későbbiekben interlenkin-18-nak (11-18) elnevezett fektéit 1200 g, Λ oenos-sel kezelt egérmájból homogenitásig tisztítottak. Tisztított 11-18 anúnosav-szekveneiájáből származó degeneráll iánemdrtőkat alkalmaztuk az egéreredetű 11-18 cDNS klónozására, Az 11-IS 157 amtnosavból álló, I S-19 kDa fehérje, amely netn hasonlít egyértelműen az adatbázis100067-Π247Α

-10ban található peptidek egyikéhez sem. ÍL-lS-at és interle-ukin-12-őt (1L-12) kódoló mRNSek könnyen kimutathatók KupBer-sejtekbcn és aktíváit nutkroflgokban, A rekombirtáns IL-1S az IL~12~né1 sokkal hatékonyabban, és látszólag eberű útvonalon, indukálja az IFN-y termelődését (Micailef és mtsai í.1996)]. Az endotoxinnal indukált szérumaktlvháshoz ha5 sonlóan, az 11-18 önmagában nem tndttkál iFM-γ termelődést, de mrtogénckkel vagy ΙΟΙ 2- vei együtt ko-stímnlánsként működik. Az 11.-18 fokozza a T-sejtek protífetóeióját (egyértelműen 11,-2-tol függő útvonalon), út ww fokozza a Thl eitokiuek termelődését, és It12-vel kombinálva fokozza az IFN-γ termelődését (szinergísia hatású) [Maliszewski és mtsai. (1990) j.

Az egéreredetű forma klónozását követén, az emberi IL-18-at kódoló eBNSszekvenelát 1996-ban ismertették (Ushio és misei. (1996)],

11,-1 Attak az érintett szövetekből történő klónozásával és az IL-18-at kódoló gén expresszlőjának tanulmányozásával úgy találták, hogy e citoki.n és autoimmun betegség között szoros kapcsolat áll fenn. A nem ellnzottan diabetikus (MÓD) egérben spontán kiló fejlődik autoimmun iW»& és tóobe&ts, amely felgyorsítható és szinkronizálható egyetlen eiklofoszfanúd injekcióval. Fordított. Sztsű PCR-rel kimutatták, hogy MÓD egerek hasnyálmirigyében az. úmknM? korai stádiumaiban jelen van IL-lk-at kódoló mRNS, Áz 11-18 rnRNS szintjei gyorsan emelketinek a ciklolbszfamid-kezelés után és megelőzik az IFN-γ mRMS szint növekedéséi, és az azt követő a dfohemel. Érdekes, hogy e kinetika utó» nozza az a,-12-p4ö mRMS kinetikáját, melynek eredményeként szórna összefüggés áll fenn az egyedi mRNS szintekben. Az IL-18-at kódoló cDNS klónozása hasnyálmirigyből szármázó RNS-hol, majd a cDNS szekvenálása kimutatta, hogy az megegyezik a Kupfforsejtekből és m vivő elöaktivált makrolagokból klónozott IL -18 szekvenciával. Emellett, MÓD egerekből származó makrofágok IL-18-at kódoló gén cxpresszálásával reagáltak a

2S eikloiószlamid-kezelésre, míg a párhuzamos kezelt Balb/e egerekből izolált makrolágok nem reagáltak. Ezért, autoimmun NŐD egerekben az II..-18 expanziójának szabályozása abnormális és szoros kapcsolatban áll atórtóeía? kifejlődésével (Rőtbe és mtsai (1997)],

A Thl sejteken lévő Fás ligandum funkcionális aktivitásának. fokozásával az II..18 fontos szerepet tölt be az immunszabályozásban vagy a gyulladásban [Centi és mtsai.

(1997)]« Az IDŐ S az mellékvese kéregáltoutányában Is exprcsszálődlk, Így stres^shatást követően az immmtrendszer hangolásában fontos szerepet játszó, szekretáit nemoimmunmoáulátör lehet [Chatcr (1986)].

«»»» »* ^x ** »«<* «I*

109067~Π247Α

41/« te, az IL-1S pro~lk48 hasításával képződik, és ennek endogén aktivitása felelős az ÍFN-γ termelésért a F. scsas és LFS által közvetített letdltásbaa, Érett 11,-14 a pmkutzorábói az IL-Ιβ konvertáló enzim (IL-lbeta konvertáló enzim, ΚΈ, kasz.páz-1) kataiizisével képződik.

V II -IS legalább két a hgmtdom .megkötésében egy ítímo ködő komponensből

Í5 áll Alacsony és magas affinitást lt-14-at kötő helyeket találtak egémmdetn lL42~veI serkentett T-sejtek esetében [Yoshímoto és mtsai. (1998)], ami több láncból álló receptorkomplexre utak Eddig két receptor-alegység azonosítására került sor, és ezek az IL4 reeepioresaládha tartoznak; [Pamer és mtsai. (199ő)|. Az 1148 jelátvitele során NFkB aktiválódik (DiDonato és mtsai. (1997)].

Embert vbefetból nemrég izoláltak egy olyan, oldható fehérjét, amely magas affinitást matat az 11,4 8~rs. Ember illetve egér esetében is leírták e fehérjét kódoló eDNS-t [Novlek és mtsai, (1999); WO 99/09063 sz. nemzetközi közzétételi irat], A fehérjét IL48al kötő fehérjének <11.4 8BP) nevezték eb

Az IL48BP nem az ismert 1L48 receptorok egyikének exrtaeellnlárts doménje, haaem szekreták, természetes módon keringő feltétje, A fehérje a szekreták fehérjék egy éj családiát képviseli. A családba tartozik számos, poxvirns (htmlővirus) által kódolt fehérje, amelyek magas bomolőgiát matatnak az iL-18BP-vel [Novick és mtsah (1999)], A lépben konstitntivan expresszálódő IL48BP az hnmttngloholm szopemsaládha tartozik, és korlátozod mértéke bomolőgiát matat az B,4 II. nposá receptorával. Az lllBBF-t kódoló gén a I Iqt3 emberi kromoszómán található, és a S,3 kb genomt szekvenciában nem találtak nmtszmemhrán domént kódoló exont [Novlek és mtsai. (1999)],

Az 1L48BP embert és két egéreredetfe mRNS-xphofeg eredményeként képződő Izotermáját különböző cDNS-könyvtámkban megtalálták, expresszáhák, tisztították, és 11,18 megkötése és IL4.8 biológiai aktivitást semlegesítő hatásra nézve vizsgálták [Kint és mtsai. (2000)]. Az il,48~nézve a legmagasabb affinitást, gyors aaszooiáetós illetve tett disszoetáeíox rátát az ember 11 48BP izofbmw (11 48BPa> matatta (dNs/oeiáenK kon.stans (ká) ™ 399 pM). Az IL-láBPe lg doménje - a 29 CAermmálís aminosav kivételével megegyezik az IL48BPa lg doménjével, Kt értéke azonban az ÍE-lSBPa-énak tizede (2,94 nM), Mindazonáltal, kétszeres moláris feleslegben lévő lL48BPs és 11-fSBFe főbb mint 95%-ban semlegesíti az ΙΙ,-18-at. Az lI,-18BPb és It-lSBPd izofotmákból hiányzik a teljes lg dómén és nem képesek kótm és semlegesíteni sz Π,-1 S-at, Az egéreredetű ÍL-ldBPc én ÍL48BPd izotermák, amelyek ugyanazt az. lg domént hordozzák, kétszeres moláris fe~

10OOŐ7-12247A

42leslegben szintén több mint 95%-ban képesek semlegesíteni az egéreredetű lt48~ak Azonban, az. egérercdetö IL-lSBPd, amelynek C-letminális motívuma megegyezik az emberi 1L4 8BPa-éval> szinten semlegesíti az emberi IL48-at. Molekuláris modellezéssel azonosítottak egy, az 11,-1 SBF lg donténjén lévő nagyméretű kevert elektrosztatikus és hidrofób kötőhelyet, amely felelős lehet a ügandum magas fúrinhústí kötéséért. [Kim és mtsai, (2000)].

Xu és mtsaí. (1998) ismertették egy feltételezést, mely szerint az egerek érintkezési túlérzékenységének patogenezíse interleukín-18 (IL- 18) ex presszóéval jár, A szerzők oxazalonra, mini érintkezéssel ható allergénre, alapuló érintkezési túlérzékenység egérrno10 delijének alkalmazásával kimutatlak, hogy bóriéztők esetében 11,48 expresszié indukálódik. A legmagasabb fokozó szabályozás az allergénnel végzett kezelés után 24 órával volt megfigyelhető, ezt kővetően az 11,4 § expressziója fokozatosan csökkent.

Az ÖL-18 azon tulajdonságát, hogy 11,4 8-től független DTH választ, képes indukálni Kitélóng és mtsaí. (2000) publikálták. Azonban, az11,48 szerepe továbbra is tisztéin xatlan mamdt, mivel az IL-18-ról kiderült, hogy utópikus dmenórikes pácienseken önmagában is potenciálisan eriektiv terápiás hatású [Habu és mtsai. (2őöl)j, ami egybeesett számos olyan. klinikai próbálkozás eredntényével, mely szerint, az IFté-y az utópikus demmtéri szirnptómáit javítja [Keinhold és mtsaí, {1990); Haniftn és mtsaí. {1993)].

Az alábbiakban összefoglaljuk a találmány szerinti megoldást.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogyha IV, típusú túlérzékenységi modellben egereket kezelünk l.t-18-i.ubibltorokkal_f akkor az állatokban a túlérzékenységi reakciók - kontrnil állatokhoz képest - gyengülnek, Eszerint» a találmány tárgya 11-18ínhihitor alkalmazása a túlérzékenységi rendel lenedének kezelésére és-vagy megelőzésére szolgáló gyógyszer előállítására, 1L-1 S-lnhíhílor íntéríéronnn! és/vagy INF-inhibitorral és/vagy gyulladásgátSókkai és/vagy allergia ellent drogokkal készült kombinációinak alkalmazása szintén a találmány tárgyát képezi. A találmány további szem|xmtja szerint a találmány tárgya egy adott 11,- ISdnlúhiterf kódoló szekvenciát tartalmazó expressztős vektor alkalmazása túlérzékenységi állapotok kezelésre és/vagy megelőzésére, Továbbá, a találmány tárgya IL-lSdnhibitorok expresszalása céljából génsebészeti úton megváltozó1Ö0ÖŐ742247A •43»

Az alábbiakban leírjuk a találmányhoz tetőző ábrába, '1. óba: It-lBBP-vel végzett kezelés védelmei biztosit az érmtkezésí túiérzékenyseggel (CHS} szemben. A 0. napon, egereket érzékenybettünk DNFB-vel a hátukon és öt nappal később a füleiken provokáltok. A fül duzzadását naponta mértük és a DNFB-vel § kezelt fülek duzzadásában bekövetkezett növekedést a hordozóval kezelt kontroll Ibi duzzadásában bekövetkezett változáshoz képest ábrázoltuk, Az 5-8. napon, naponta, egerenként 250 pg IL-1.8BP~vel történt kezelés jelentősen lecsökkentette a fül duzzadását (.A), míg a 0-2. napokon végzett kezelés nem biztosított védelmet ebben a kísérleti beállításban (Bi (m-5 egér/csoportl Négyzetek: it-18BP-vet kezek egerek, háromszögek: kontroll,

K) azaz sóoldattal kezelt állatok.

2, ábra: A földnzzadás mértéke a hapténnel az 5. napon végzett első és a 19, napon végzett második provokáció után 5-30 nappal késleltetett típusú réiérzékenységi modellben, ahol a kísérletben a 19-22. napon 250 pg/egér/nap Π,-18ΒΙΜ (bres négyzetek) vagy hordozót (teli négyzetek} adtunk be szisztemikosan.

3. ábra: Az 1I-13BF az IL-18 semlegesítésével védelmet biztosít CHS ellen, II18-ra nézve hiányos (KO) és vad típusú C57ÖLZ6 egereket hasonlítottunk össze CHS válasz kifejtési képesség szempontjából Il-lS-ra nézve hiányos egér a DNPB kezelésre CMS-t fejleszt kp bár nem annyira kifejezetten, mint a vad tlprmi egér, Azonban, az 11,-18ta nézve hiányos egérben az IL-18BP kezelés hatástalan volt, ami jelzi, hogy az EL-18BF gyuliaöásgáíló hatása a CBS-beu az il-IS semlegesítésének eretbnénye. (h-^s5 egér/csoport). Körök: sóoldat 11-18 KG egerekben, rombuszok: 1I-18BP IL-1S KG egerekben, négyzetek: IL-IÖBF vad típusú (WT) egerekben, háromszögek: sóoldnt WR egetekben,

4, Az Ik-lSBf nem csökkenti a véredények szivárgását a CHS során. CHS-t indnkálinnk C57BI7Ő egetekben. A CHS reakció okozta ödéma nyomonkövetésére £vans25 kék festéket injektáltunk i.v, két órával a DNFB-vel végzett provokációt megelőzően. Huszonnégy órával később az egereket elöltük és a lőlek erezetéből kiszivárgott és a környező szövetben összegyűlt festéket a fölekhől kivontuk. A véredények szivárgásának mértéke: a festék mennybége/mg szárított fölszövet, korrigálva az Bvans-kek szérumba» mért koncentrációjának értékével a provokált és a kontroll fül arányaként megadva. Míg 11,-18BF30 vei a 4, és 5. napon végzett kezelés a hordozóval kezeit kontrolihoz képest 56%-kal csökkentette a földuzzadást (baloldali panel, p<0_fl)l)₅ az érrendszeri szivárgást Illetően nem tahlltürtk szignifikáns különbségei a két csoport, közöli. Az ödéma, a nem émékenyitett, kontroll csoporthoz képest, mindkét csoport bán jelentősen megnőtt <p<Ő,ÖS és p<Ö,01).

100067-1224?A

-14ν > Λ $

γ.·»$ * ***.«Χ»^Λ

További koníróilkénk egereket kezeltünk irreleváns BSÁ fehérével (250 rtg/álisf/nap). Ezek az egerek, a hordozóval kezek állatokhoz hasonlóan, CNS-t fejlesztettek ki ín--10 állaVesoportk

5. ábra: IL-ISBP-vel végzett kezelés csökkenti a DNFB-veí provokált fülek gyub 5 ludásos beszürödését. CHS-t indukáltnak CS7B1.76 egerekben a fentiekben leírtak szerint. Az állatokat a 4-ó, napon ll-18BF~vel vagy hordozóval kezeltük. A 7, napán az ft-lSBFvei történt kezelés a hordozóval kezelt egereknél mértnek 58%-árn csökkentette a duzzadást Az egereket a 7. napon elöltük, a provokált füleket összeg^mjtötfük, csoportonként egyesítettük (n^;:=8) és különálló sejteket tartalmazó szuszpenzíő készítése céljából enzim10 mel emésztettük. A sejteket ezután EACS-anaiizissel elemeztük CIM5 pozitív élő sejtekre kapuzva. A Főiekből készített szuszpenziókban talált αβΤ-seitek, NK-sejtek, netrtrofilek ás monoeiták/makrofágok szántát az- összes analizált sejt (felső értékek) arányában ábrázoltok. A boKÍozóval kezelt kontrolihoz képest az IL-ISBP-vel végzett kezelés eredményeként e sejttípusok számában kapott csökkenést az alsó ábrákon adtok meg.

6. ábra: A T-sejtek aktiválása i'L-lSBP-kezeiés hatására gyengül, ÖNFB-vel provokált fittekből származó sejteket mikrouter-lemezbez kötött, CDS elleni antitesttel (2* 10* sejidyuk) újra serkentertünk, A kővetkező 24 órás tenyésztési szakaszban viszont nem adóink a sejtekhez további 11,-18BP-t IFN-y termelődését háromszoros bntéflésben végzett üUSÁ-vai mértük. Az lL-18BP-vet kezelt egerekből származó sejtek a Imrdnzóva! kezelt kontroll állatokból származó sejtek tenyészetében talált IFN-y-nafc csak 45%4t termelték.

7. ábra: It-I8BF-kezelés csökkenti az IFH-y-f termelő sejtek szántát a itt! gyulladásos beszűrődésében, DNEB-vel provokált fülekből származó sejtpreparáfnntokat 50 agául PMA* val és 500 ngrtnl ionomieinoel serkentettünk 4 órán át A eitokinek szebéeiőját égy állítottuk le, hogy az. inkubációs periódus utolsó két órájára 2 pg/ml brefeldin A-t adtunk a sejtekhez. A sejteket mtracelluláris lFN-γ és felszíni antigének azonosítása céljából többszínű im.manflooreszee.ns festéssel vizsgáltak. Az 1L-1SBP-kezelés a hordozóval kezeit kontrol! 78%-m csökkentette le az lFN-γ termelésére nézve pozitív sejtek számát. A CBS T-sejtek, illetve kisebb mértékben a CD4 T-sejíek lFN-γ-ί termeitek. NK-sejfekhen és αβΤ-sejtekben nem tudtunk kimutatni IFN-y-t (n.dmnnes kimutatva, *forbol 12-mirisztát

13-aeetáí).

8. ábra: Az It-lSBP-el végzett kezelés nem befolyásolja hátrányosan a l.angethans-seitek visszaépüléséi a kiürülő nyirokcsomókba. Egereket festettünk hapténFlTC-vel vagy az aeeton/dibutilfíaláí (1:1) hordozóval a jobb és bal lágyékon (megfelelőW0067-1224? A

-IS ed). Λ festés után 24 órával, lágyéki nyimkesomókat gyújtőttünk, Hapténnd konjugáh Langerhans-sejtofcet FACS atolrnazásával FFfO, CDUc-f- étekként ki tudtunk mutatni az FJTC-el festett lágyékfeszbeu lévő nyinoteumóbau, de nem az azzal szemközti, csak botdozóval festett nyirokesomóban. A feaptért hordozó Langerhans-sejtek atáuya a nyirok5 csomóban az összes nyirokcsomósejt .t»2%-a volt a festést megelőző 24, és L órával 1L1 ŐRE-vei kezelt állatokban. Ez nem az adat nem tér el szignifikánsan a kouttoll kezelt állatok esetében kapott számtól (u^:::5 kiürülő nyimkcsomó/csopott).

Az alábbiakban lettjük a találmány szerinti megoldási;

A találmány azon a megfigyelésen alapél, hogy IL· 18-inhibitorok jótékony hatást fejtenek ki a IV. típusú túlérzékenység egéímodeltjében haptónnal végzett provokációból történő felépülésre.

Ezért a találmány tárgya IL-iSdnlnh.ítor alkshnazása túlérzékeny ségi betegségek kezelésére és/vagy megelőzésére szolgáló gyógyszer előállltásáta.

1$ A leírás szerinti érteleml>en, a ^túlérzékenységi rendellenesség” és „allergén rendellenesség” kifejezéseket egymással feleserélhetően alkalmaztok, Mindkét kifejezés nem megfelelően adaptív immunválasz által okozott rendellenességeket vagy makeiókat jelent. A túlérzékenységi reakciókat idegen antigénekre nem megfelelően adott, de egyébként nemiéiben hasznos ímmunváhmz.ok eredményezik - példánk általában a környezetben ta20 lálfettö makmmolekulákra adott válasz eredményezhet gyulladásos reakciókat és szővetfcáRWdást. A túlérzékenységi reakciókban, a normális esetben ártalmatlan inger, az allergén, immunválaszt indít be, amely az allergénnek történő újabb kitettség esetén az immunrendszer újra aktiválva patológiai károsodást vált ki,

A tólórzékenységi rcndellenesség.ekat és azok klinikai jeleit és implikációit rész25 felesen teájuk a „ Találmány háttere” enne részben, és e kifejezés találmány szerinti alkalmazása - minden korlátozás nélkül - az itt említett túlérzékenységi reakciókra vonatkozA találmány előnyős megvalősltási módjában, a tőlérzékenységí rendellenességeit lehetnek I, típusú túlérzékenységi reakcióval járó rendellenességek, ö. típusú túlétzékeny30 ségi reakcióval járó rendellenességek, Ili típusú túlérzékenységi reakcióval járó rendellenességek, vagy IV. típusú túlérzékenységi reakcióval járó róndelíenességek..

Az í. típusú túlérzékenységi reakcióval járó mndelleuességeket másnéven azonnali túlérzékenységnek vagy közönséges allergiának nevezik. A túlérzékenységet az IgE közvetíti. Az azonnali túlérzékenységi (L típusú) reakciók akkor jönnek létre, ha a. hízósejté100067-12247 A

-16***φ *♦

Φ X Φ φ Φ «>» »*χ Φ X * φφ <.*«.

ken vagy bazofíl sejteken áss antigén és IgE egymáshoz kötődik, Az 1, típusú túíérzékenységi reakciókkal járó rendellenességek körébe tartoznak az atopíkus betegségek, mint. például - minden korlátozás nélkül - az orrnyálkahártya aUergén gyulladása, alinrgón köfőhartya-gyuiladás, utópikus börgyulladás, ádergén külső asztma, csalánkiütés, szisztémás anuídaxla. Az anafíiaxis az t típusú (azonnali) túlérzékenységnek köszönhető súlyos, életveszélyes alkrgén reakció,

A 10, típusú, vagy eitoíoxikns túlérzékenységben antitest, komplement és/vagy sejtes mechanizmusok által közvetített, eitolíükns működés vesz. részt Keringő komplexek aktiválják a komplementet, a vörösvértesiekhez, tapadnak, amelyek azotán a lépőén

W iágooitálódnak, elhagyják a keringést és szövetek közötti térben gyulladást indítanak be. Ezt a reakciói zlrtbns-reakciőnak nevezzük, Esetleg, a komplexet makmíngok kebelezik be, a makroíagok bemutatják az antigént, eilokinekei szabadítanak, fel és B- illetve Isejtekcí aktiválnak. Az. igE, IgA, igG és IgM egyaránt képez komplexeket antigénnek A Ili. típusú reakciókat az ímrnunkomplexek különböző szövetekben, különösen a bőrben, ízületekben és vesékben történő lerakódása eredményezi. Legtöbb esetben, immunkomplex által kiváltott krónikus vesegymlíadás tehető teleléssé a vese gíomcrulusatnak gyulladásáén embereken. A találmány szerint, a III típusú túlérzékenységi rendellenességek például az, alábbiak lehetnek; a szérum valamilyen megbetegedése szérumból, drogból vagy vitális hepatitisből származó antigén hatására, SLE, izületi csűz. (RA), sokizületi gyulladás, krioglobulinénua, túlérzékenységi tüdőgyulladás, brormkíyudwnm'w Arpe?;giRós?a, a vese gbmeruíusaínak akut gyulladása, a vese giomerultmúnak krónikus membránproliieratív gyulladása, és járulékos vesebetegségek.

A IV, típusú, sejtek közvetítésével történő reakciókkal járó, túlérzékenység általában 12 óra vagv enne! hosszabb idő alatt fejlődik ki.. Á ÍV., típusú túlérzékenységi rendelíe25 «ességben jelentkezhet általános szövetgynlladás és krónikus gyulladásos betegség fejlődhet ki. AIV, típusú, túlérzékenységet máanéven késlelteted típusú ddérzékenységnek vagy DTO-nak is nevezik. Miután a T-sejtek az elsődleges kitettség eredményeként érzékennyé váltak, a másmilagos provokációt késlelteteti típusú dúérzékenység követi. Ez. a reakció egy helyi, klínikailsg néha 2-3 nap alatt kifejlődő, gyulladásos válasz.

3Ö A találmány előnyős megvalösúúsi módjáhai, a túlérzékenységi rendellenesség késleltetett típusú túlérzékenység, így, a találmány előnyösen magában. Bgialja az összes olyan klinikai állapotot, amelyben a IV, típusú .reakciók fontos szerepet töltenek be, mint példánk késleltetett típusú érintkezési túlérzékenység, börgyulladás, érintkezés hatására bekövetkező börgyulladás, túlérzékenységi tüdőgyulladás, allograh kilökődés, sejten belüli ’ϊ

Φ

IOÖOŐ7·· 12247Á

-17szervezetek hatáséra képződő grasulótnák, a drogérzékenység bizonyos formát, pajzsuurigy-gyniiadáa és veszettség elleni vakoínálás utó jelentkező enee/tór/omye/Ms.

DTH-t eredményezhet a vírusok, gombák és bizonyos baktériumok, nevezetesen a Mycöbaommw móer^/mvb ás Aíveoómrreómn /eprne, aluli fertőzésre adott normális, sejt által közvetíted immunválasz. További, DTH~t kiváltó külső ágens lobot növény, állat, rovar- vagy hüllő-váladékok, kémiai és biológiai antigének. Ezek származhatnak szintetikus vagy természetes forrásból. Bizonyos egyedikben különféle .rostok szövetek és hasonlók, mint például a sebészeti kesztyűk anyagát alkotó l&tex, is képesek T-sejtek által közvetített túlérzékenységi reakciót kiváltani. A reakciót kiváltó külső ágens lehet vizes közsg10 bői származó ágens, mint például oldott sók és ásványok amelyek például a köntyezefben végzett, bányászaik metallurgiai, és kémiai gyártási folyamatokból származnak.

A találmány egy másik előnyős megvalósítási módjában, a túlérzékenységi rendellenesig érintkezés hatására bekövetkező hőrgynlladás vagy- érintkezési túlérzékenység, Foglalkozással járó vagy más antigének hatására jelentkező érintkezési börgyufladást szírt15 tón a IV. típusú reakciók közé soroljuk. Az ezeket okozó ágensek általában viszonylag alacsony molekulaiömegüek (<I kD) és önmagukban nem immtmogének hanem a bőrhöz vagy szöveífehérjékhex kovalensen kötődő, igen reaktív molekulák. Az érzékenységet előidéző kemikália káplánként, a kaptáraiéi kombinálódó, a gazdából származó fehérje pedig hordozóként ismert, Sok olyan ágenst ismerünk, amely érintkezés hatására bekövetkező bőrgyulladást vált ki. Annak kiderítésére, hogy egy adott egyedben valamely érzékenységet kiváltó ágens ellen érintkezés hatásáru bekövetkező bőrgyullndás fejlődik ki, az érintkezés esetén feltehetően érzékenységet kiváltó ágenst a páciens hátára visszük fel, és 48 órám lefedik. A reakció helyét 2 és 24 óra elteltével megvizsgáljuk. Ka a páciens a kérdéses ágensre pozitív, akkor a teszt helyén gyulladás és rendellenes keményedé» jelentkezik.

A késleltetett típusú túlérzékenység kulcsszerepet játszik, a transzplantáh tesztszervek kilökődésének meghatározásában, és ezért a találmány tárgya II-18-ínbíbitor alkalmazása a szervátültetés során fellépő kilökődés megakadályozásán.

A leírás szerinti élelemben, az „1L-I8 inhibitora” kifejezés az 1L-.IŐ termelődését és/vagy hatását moduláló bármilyen molekulát jelent amely oly módon fejti fel hatását, hogy gyengíti vagy részlegesen vagy teljes mértékben gátolja vagy blokkolja az 11,-18 termelődését és/vagy hatását. A leints szerinti édeleurhen, az ,,.II.-Ib~mhibhor^s kifejezés felöleli az IL-18 termelődésének inhibitorai mel lett az 11,-18 hatását gátlókat is.

100067-.12247Á

-18**Φφ ΦΦ ΦΦφΦ $ * « * φ φφ φ »Χ-« ΧΦΦ φ ♦ * « * φ φφ φφφ

A termelődés inhibitora lehet bármely, az 1L-18 szintézisét, processzálását vagy érését negatívan befolyásoló molekula. A találmány szerint, inhibitornak tekintjük· például az inrerlenkln IL-18-ai kódold gén expressziójának sznppresszoran, az 11,-48 rnRNS transzkripcióját csökkentő vagy megakadályozó vagy a mKNS degradációjához vezető anfiszensz treRNS-ékei, a helyes feltekeredést károsan befolyásoló» vagy az ÍL-18 szekrécióját részlegesen vagy lényegében megakadályozó fehérjéket, ÍL-ÍS~af degradáld proteázokat,, vagy ha már az IL-18 szintézise megtörtént, akkor a pro-IL-l h-at, érett 1L-IS generálása céljából hasitő proteázok gátlóit, mint például kaszpáz-1 inhibitorait, és hasonlókat.

Az 11-18 hátasának inhibitora lehet példán! 11-18 anfagonista. Az antagonisták képesek megfelelő affinitással és speeifiknsággnl kötődni vagy különválasztani az IL-18 molekulát önmagában abból a célbóh hogy részlegesen vagy lényeges sírnék az IL-1 8~ai vagy IL-18-nak a lignndomához (mint például dóséért felelős, IL-.I 8-at kötő helye(ke)t Antagonista gátolhatja az Illat, amely az IL-1 8/recoptor kötődése esetén aktiválódik a sejten belük Áz 1L-18 működésének Inhibitorai lehetnek oldható IL-18 r eeptorokat utánzó molekulák, vagy az IL-IS reeqrtorokat blokkoló ágensek, vagy IL-18 elleni antitestek · mint például pohklonáhs vagy monoklonális antitestek vagy bármely más, az IL-IS-nak a célpontjához való kötődését megakadályozó ágens vagy molekula, így 20 gyengítve vagy megakadályozva az IL-18 által közvetifett. intraeelioiárb vagy extracellaláris reakciók beindítását.

A találmány előnyös megvalósítási módjában, IL-18-inhibitorok az alábbiak lefednek: a kaszpáz-1. inhibitorai (ICL), IL-18 ellen Irányuló antitestek, az. IL-18 bármelyik alegysége ellen irányuló antitestek, az 11-18 jelátviteli útvonal Inhibitorai, az il-18~ai az

2ő 11-18 receptorához való kötődéséért versengő IL-18-antagonisíák, és IL-18-at kötő fehérjék, vagy annak izöformál, matetnj< fotonéit fehérjéi, funkeio.nába származékai, aktív rt vagy azo

arvona15 vagy a re\ kutas venni? miekmhen, az ,11 18 at kon? tehenek'' kítcje, es az „11 lő at kötő fehétje’' vagy „1L-I8BP szinonimja, A kifejezésbe tartoznak a Novick és mlsai. (1999);

WD 99/09063 sz. nemzetközi közzétételi Iratban vagy Novick és mtsai, (1999) által meghatározott. 11-18-at kötő fehérjék, ideértve az IL-18-at kötő fehérjék azon spdce változatai és/vagy izotermái [Kim és mtsai. (2000)], amelyek az IL-18-hoz kötődnek, A találmány szerűn, kálöuöstn az embert IL-18RP ,,a' és „e izotermája alkalmasak. A találmányban hasznosítható fehérjék lehetnek gllkoziláltak vagy nem gllkoziláltak, származhatnak tér«♦»« φφ

KMW-12247A

-19mészefes forrásból, mim példád vizeletből, vagy előnyösen előállíthatok rekombínáns úton. Eekombimms expresszié történhet prokartófa, mint például £. eo/f, vagy euksriöta, előnyösen emlöseredeük expresszíós rendszerekben,

A leírás szerinti értelemben, a „műfemek'* kifejezés olyan 1I,-Í8BF analógokat, 5 vagy virális Ö>1SBP analógokat jelent, amelyekben a természetes IL-18BP~t vagy víruseredeti ÍL-UBP-f alkotó ammosavak közül egyet vagy többet más aminosavra cseréltünk, vagy töröltük, vagy egy adott ILdOSP, vagy virális 1L-18BP természetes szekvenciájához egy vagy több aminosavaí adtunk anélkül, hogy az eredményül kapott termék aktivitása - a vad típusúILJSBIMhez vagy vitális IL~18BP-éhez képest - lényeges mértékben megvál-» tozna, B mutemekef ismert szintetikus és/vagy irányított nmlagenezises eljárásokkal, vagy bármely más, a technikában erre a eélta alkalmas eljárással álhtjuk elő,

A találmány szerinti műfemek közé tartoznak Ih-tdBP-t vagy virális 11» BIBIM kódoló DNS-sel vagy RNS-sel, a találmány szerinti sztringens körülmények között hibridizáhú képes nükieinsavak - mint példád DNS vagy RNS - által kódolt fehérjék, A leírás szerinti értelemben, a „sztrlngens körülmények” kifejezés olyan hibridizációs és az azt követő mosási körülményekre vonatkozik, amelyet a szakember hagyományom „szbingenskéní” értelmez [Áusubel és rntsd, Cutteni Botocofe in hfelecnlar Biology, kiad,: Interscienee, N, Y,, 6.3 és 6.4 (1987,1992); és Sambrook és rntsd, mint fent]. Minden korlátozás nélkül, sztríngens körühnényeknek tekintjük például a kérdéses hibrid számított

Tm értékénél l2-20^aC-al alacsonyabb hőmérsékleten végzett mosást tartalmazó sztríugens körttlményeket, például· 2*SSC és 0,5% SDS 5 percig, 2*SSC és 0,1% SDS 15 percig; 0,1 *SSC és 0,5% SOS 37«C 30-60 percig, majd Ö,1*SSC és 0,5% SDS 68%: 30-öü percig. A szakember számára világos, hogy a sziringeueia. körülményei függenek a DNSszekvenciák, oligonukleofid-prőbák (mint például 10-40 bázis), vagy kevert oligo25 nnkleotid-próbák Hosszától· Kevert próbák esetén előnyös, ha SCC helyett tetrametílammómumkloridot t TMAC) alkalmazunk {lásd: Áusubel és mtsaí, mint fenn].

Az azonosság két vagy több polípeprid-szekveneia, vagy két vagy több polinukleotid-szekvenda közötti, a szekvenciák összehasonlításával megbatározott kapcsolatot tükröz. Általában, az azonosság - az összehasonlított szekvenciák teljes hosszában » két polinakleoüd- vagy két pnlipeptíd-szekvenela részét képező pontosan meghatározott ntfeleobd-nnkleohd vagy ammosav-aminosav, megfelelően, egyezést jelent

Egymással nem pontosan egyező szekvenciák esetében „%-os azonosságod hatámzhahmk meg. Általiban, két, összehasonltuml kívánt szekvenciát úgy illesztünk egymáshoz, hogy a szekvenciák, között maximális korrelációt kapjunk. Az illesztés azzal is járhat.

WŰŰŐ7-12247Á •20·· hogy az egyik vagy mindkét szekvenciába réseket (gnp) ínzeitálunk o egyeztetés .mértékének fokozására. Százalékos azonosságot megbatározhatmrk az összehasonlítandó szekvenciák oundegvAenek teljes hosszam pagv nevezett khes egyeztetési ann különösen alkalmas azonos vagy igen hasonló hosszúságú szekvenciák esetében. Illetve meghatározón5 tank rövidebb, meghatározott bosszúságé szakaszokra (úgynevezett. helyi egyeztetés), ami viszont a nem egyenlő hosszúságú fehérjékre nézve alkalmasabb.

Két vagy több szekvencia azonosságának és homológjának dsszehasonlifewa szolgáló eljárások a technikában jól ismertek, így például, a Wiseonsm Sequence Analysls Faekage, 9.1 változat [Devereux és mtsai. (1984)] programcsomagból példán! alkahnazhat1.0 jak a BESTFff és GAF programokat két pohnnkleobd közötti %-os azonosság, és két polipeptíd közötti %-os azonosság és %-os homológra meghatározására. A BESTF1T program a South és WMerman által kidolgozott (198.1) „helyi homológra’’ algoritmust alkalmazza és a két szekvencia közötti egyetlen, legjobban hasonlító régiót találja meg, Szekvenciák közötti azonosságot és/vagy hasonlóságot meghatározó más programok Is ismertek a technikában, ilyen például az 8L.AST programesalád [Ahschul és mtsai. (1990); Aliséból és mtsai. (1997), elérhetők az NC81 honlapján: www.nehi.nlm.nih.gov elmen] ás a FASTA [Pearson és mtsai, (199(1); Pearson ős mtsai. (1986>j.

Előnyös, ha bármely ilyen muteín mmnosav-szekvencíája megfelelő megkétszereződése valamely U.-18BF ammosav-szekvenciájának, vagy megfelelő megkétszereződése valamely vitális ÍL-1SBP' amhmsav-szekveneiájának, azaz például iL,-,18BP-val lényegében hasonló aktivitású. Az ÍL-1SBF egyik aktivitása az it-I8-kötö képesség. Ha a muteín lényeges mértékű kötőaktívítást matat az ÍL-18-re nézve, akkor dkalmazhatjuk az 11,-18 például afllmtáskrmnatográfiával történő - tiszihására, és Így úgy tekinthetjük, hogy az 1LUBP-hez lényegében hasonló aktivitású. így, rutin kísérletezéssel meghatározhatjuk, hogy agy adott muteín aktivitása lényegében hasonló-e az IL-lSBP-éhez. például egyszerű szendvics-kompehetós vizsgálattal - például rsdloímmon-wzsgáfettal vagy EtISA vizsgálattal - megvizsgálhatjuk, hogy egy ilyen maiéin megfelelő módon jelzett 11,-18-at köt-e vagy sem.

A találmány előnyös megvalósítási módjában, bármely ilyen műiéin legalább

40%-os azonosságot, vagy homológiát mutat az 1L-IS8P vagy egy várus által kódolt. ILÍ8BF-homoíőg [Wö 99/09063 sz. nemzetközi közzétételi' irat] szekvenciájával, Előnyösebb, ha a műiéin szekvenciája, legalább 50%-os_s legalább 60%-os, legalább 70%-os, legelőbb 80’ í os íege'omosehhen kguefeb 90° -es azonosságot tagt homulograt urnán ♦♦ ** XXX * ♦ * ♦ χ »ΨΨ

1Ö0OŐ?~Í224?Á

41Az IL-18BP polípeptideknek vagy vfruseredetö IL-l&BP-knek a tál álmái összhangban alkalmazható mtónjei, vagy az azokat kódoló nukieínsavak közé tartók a. lényegében megfelelő szekvenciák olyan behatárolt sorozata, amelyet szuhsztítúelös peptidekkénf vagy polinukleotidokként a szakember ~ minden felesleges kísérletezés aél· kid, azt itt kari kiiatutások és útmutatók alapján - rutinszerűen alkalmazhat és előállíthat

A úúálmánnyal összhangban, maternek előnyős cseréi azok, amelyeket „k.onzorvarív’ szubsztitúciók néven ismerünk. 1L-18BP polipeptídek vagy víruseredetű lk~íSBF~k konzervatív aminosav-szubszdtuolöi közé tartozhatnak az olyan szinoním aminosavak szubsztitúciói, amelyek csoportjába olyan, elégségesen hasonló íízikokémiaí tulajdonságú aminosavak tartoznak, hogy a csoport tagjai közötti szubsztitúció nem változtatja meg az molekula biológiai fenkcióját (Grandiam (1974)]. Egyértelmű, bogy aminosavak inzercíói vagy deiéeiöi úgy is elvégezhetők az felt említett szekvenciákban, bogy a moiekuklk. &nkdója nem változik meg, különösen, ha az inzeohók vagy deiéctók csak néhány -- például díbnál kevesebb, és előnyösen Í0~.uéI több ~ anűnosavat érintenek, és fávolítják el vagy helyettesítik a hmkcíonálís konformáció szempontjából fontos amínosavakat, például ciszieineket Á ilyen deléeiőkkal és/vagy ínzereíőkkaí előállított fehérjék és műfemek a találmány oltalmi körébe tartoznak.

Előnyös, ha a azrnomm aonnosavak csoportja az L táblázatban megadott csoport. Előnyösebb, ha a szinonim aminosavak csoportja a 2, fáhiázmhan megadott csoport, és legelőnyösebb, ha. a szinonim aminosavak csoporttá a 3« tahim

Ι0006742247.Α

-221. táblázat

Aminosav	Szinonim csoport
Ser	Ser, Thr, Gly, Asn
Arg	Arg, Gin, Lys, Gin, His
Pro	Gly, .Alá, Thr, Pro
Thr	Pro, Ser. Alá, Oly, His, Gin, Thr
Alá	Gly, Thr, Pn>, Alá
Val	Meg Tyr, Phe, He, Len, Val
Oly	Alá, Thr, Pro, Ser, Gly
Phe	Trp, Met, Tyr, He, Val, Len, Phe
Ί>	Trp, Met, Phe, íle, Val, Len, Tyr
Cys	Ser, Thr, Cys
His	(31a, Lys, Gin, Thr, Arg, His
Gin	Gla, Lys, Asn, His, Thr, Arg, Gin
	Gin, Asp, Ser, .Asn
Lys	Gla, Gin, Pbs, Arg, Lys
Asp	Gla, Áss, Ásp
Gin	Asp, Lys, Ásn. Gin, His, Arg, Gla
Met	Phe, He, Val, Len, Met
Trp	Trp

ZJÁhlázat

Aminosav	Szinonim csoport
Ser	Ser
Arg	His, Lys. Arg
Len	Len, He, Phe, Met
Pro	Alá, Pro
Thr	Thr
Alá	Pro, Alá
Val	Val Met, Ue
Giy	Giv 1 1

1ÖHMM2247Á '25'· * * φ * «*

Φ «ΧΦ ΧΦΦ # * * * £ * ** Φ*Φ 0**

2, táblákat

He	Ke, Méh Phe, Val, Lett
Phe	Met, Tyr, He, Lem Phe
Tyr	Phe, Tyr
Cys	Cys, Ser
His	Hls, Gin, Arg
Gin	Gitt, Ght, His
Asö	Asp, Asn
Lys	Lys, Arg
Asp	Asp, Ase
Ght	Gb, Gk
Met	Met, Phe, he, Val, L««
Trp	Trp
Ser	Ser
Arg	Árg
Lett	Len, ik, Met
Pro	Pro
Thr	Thr
Ab	Aia
Val	Vbl Giy Giy
Ik	He, Met, Lett
Phe	Phe
Tyr	Tyr
Cys	Cys, Ser
its	His
Gin	Girt
Asa	Astt
Lys	Lys
Asp	Asp
Ght	Gb
Met	Met, Ile, Len
Trp	Met

i 0í)0ő?4224? A

44Λ tafolmany szerinti megoldásban az 1Ι.Ί8ΒΡ polipeptidek vagy fehérjék nndeinjemefo vagy viruseredefü ILlB-BP-k műfemjeinek előállítására szolgáló, fehétjékben alkalmazható aminosav-szubsztitúciók végezhetők a technikában Ismert bármely eíjára-a lenessel mmt például az alábbiakban ismertetekkel: US 4,959, 314 sz., US 4,

5KS s? t 6 4 ~“4 462 az, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi indok, Mark és mtsai,; US 5,116, 943 sz, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi irat, feoihs éa misük; US 4,965,195 sz, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi irat» Namen és mtsaL; US 4,879, H í sz, amerikai egyesült államokbeli szabadalmi Irat, Chong és másat; és US 5,017,691 sz, amerikai «.gyesőit államokbeli szabadalmi irat, Lee és mtsaL; és az US

4,904,584 sz, amerikai egyesüli államokbeli szabadalmi iratban (Shaw és mtsai.) ismerteted, lizhtael szubszdtuált fehérjék,

A leírás szerinti értelemben, a >,&zíonált fehérje'’ ÍL-18BF-Í vagy vlruseredetü ILISBíM, vagy azok műfemjeit vagy fragmentumait más fehérjéhez ~~ például a testfolyadékokban hosszabb ideig fermmatadni képes fehérjéhez - fuzionálva tartalmazó |mlipeptideí jelent, így, 1L-18B1M vagy víruseredetu IL-UBF-I fuzionáltathatonk más fehérjéhez, polipepddhez, vagy ehhez hasonlókhoz, például immunglobulinhoz vagy annak fragmentumához,

A bírás szerinti értelemben, a „funkcionális származék” kifejezés IL-18BP vagy víruaeredetu 1L-18BP, és azok mntelnjei és fuzionált fehérjéi, származékait jelenti, amely származékokat az aminosavak oldalláncúiként vagy N- illetve C-fermináíís csoportokként előforduló funkcionális csoportokból állíthatok elő a technikában ismert eljárásokkal, és e szánoazéfcok a faláhnány oltalmi körébe tartoznak, amennyiben győgyászalüag elfogadhatók, azaz nem károsítják az IL-48BP vagy vímseredetű lk-1 SBP fehérje aktivitásához lényegesen hasonló fehérje aktivitásúi, éa nem, az azt tartalmazó készítményeket nem vákoz tatja toxikussá,

B származékok lehetnek például poliedlén-glíkol oldalláncokat tartalmazó származékok, amelyekben polietilén-glikol elfedi az antigén tulajdonságú helyeket és megnövelt az IL-1SBP vagy viruseredetú IL-18BP fennmaradási idejét a testfolyadékokban. Más származékok közé tartoznak a karbofolesoportok alifás észterei, a karboxilesöpöri, ammé~ niával vagy elsődleges Illetve másodlagos arn.inek.fad történ reakciója eredményeként képződő amídjai, az aminosavak szabad aminoesoportjainak aeilcsoportokkal (például alfotno.il vagy karbociklusos aroli csoportok) képzett N-aeil származékai, vagy a szabad hidroxilesoportok (például a szeril- vagy freomfesoportokon lévő hidroxilesoportok) aetiesoportokkal képzett ö-aeil származékai.

1ÓÖÖ6742247A •25A leírás szerinti értelemben, egy árkát 1E ISBP-nek vagy vlruaeredetö IL-ISBPnek, azok műfemjeinek és fuzionált fehéréinek „aktív frakciói’ kifejezés a fehérje polipeptíd-lámának bármely fragmentmnát vagy prekurzorait jelenti, amely állhat önmagában vagy lehet sahumlyen molekulálroz - pékfául, cukor- vagy fbszfáfeaóporthöz -- kap5 csalva, vagy lehetnek egyedül a fehérjemoieknia vagy a cukorexport aggregátumai, amennyiben a kérdésen frakció aktivitása lényegesen hasonlít az IL-lÁHIMvel

A leírás szerinti értelemben, a „sok” kifejezés az. IL-IS-mhihitor molekulát, vagy annak analógiáit alkotó aminosavak karfeíxilesopottjalnak sört és az amínoesoportok savas addicíővai képzett sőt jelentik. Karboxi lesöpört sói a technikában ismert bármely eljárással előuihfhamk es magukban foglalnak szegetlen soka! például, natnum, kalcium, ammóninnt, vas vagy cink sók, és ilyenek - és szerves bázisokkal - például aminokkal, mint például triefanoiamln, argínin vagy lizin, piperídin, pockain és hasonkkk. - képzett sókat Savas addíeióval képzett sók lehetnek, például, ásványi savakkal, például sósavval vagy kénsavval, és szerves savakkal, mint például eeefsawaf vagy oxálsawal, képzett sók. Termésre15 lesen, bármely ilyen sónak meg kell tartania a találmánnyal kapcsolatos IL-l k-lnhihltor biológiai aktivitását, mint példán! DHT-re kifejtett előnyős hatás kifejtését.

A találmány további előnyös megoldásában, az 11,-18 Inhibitora IL-18 elleni antitest. IL-18 elfeni antitestek lehetnek poliklonálla vagy monokionáiis, klmérlte, humanizált, vagy akár teljes mértékig emberi, A rekombmáns antitestekre vagy azok fragmentto maim jellemző, hogy nagy affinitással kótmk 11 -lá~at m «vo és tomettásuk alacsony A találmányban alkalmazható antítestekm jellemző, hogy páciensekben alkalmsa patogén állapot vagy patogén állapottal kapcsolatos bármely szlmptóma vagy szimptomaesoporl elégséges ideig tartó jő vagy' akár kiváló mértékű regressziójához vagy gyengítéséhez, és toxteitásuk alacsony,

Semlegesítő antitesteket könnye?! előállíthatunk állatokban, mim például nyulakbán, kecskében vagy egérben lE-lÖ-ca! végzett immunizálással. Immunizált egerek különösen alkalmasak a. Ihbrídómák gyártására szolgáló B-sejtek fogásaként, és e hihridőtoák tenyészthetők nagy mennyiségű, 1L-18 ellem mouoklouáhs antitestek előállítása céljából,

Kimérikas antitestek olyan immunglobnbn-molefculák, amelyek két vagy több, különböző ál láttáiból származó szegmentumot tégy részi tartalmaz. Általában, a kiméríkus antitest változékony régiója nem emberi emlősből eredő anbfesíből - mint például egérefedetu monokionáiis antitestből - az immunglobulm konstans régiója pedig emberi InrmungiohuHn-moieknláMl származik, Előnyös, ha mindkét régió és a kombináció immunogenüása mim meghatározás szerűn lEhot és mtsai alacsony A barna100ÖÖ7-1.2247A

-26··* φ

*>

mzálf antitestek génsebészed ólon előálKfoft immutrgtébulm-molekrdák, amelyekben w egőremdetű konstans régiókéi emberi konstans régiókkal feeíyeltmíteteönk, miközben megtartottuk az egéreredelú antígénkötö-helyeket Előnyös, ha az eredményül kapott egeremkor kímérlkus antitestek irnrnunogemtása csökkent és eml>erekben javított lármako5 kinetikát mutatnak í Kníght és mtsaí. {1993) j.

így, a találmány további előnyös megvalósítást módjában, az IE-13 elleni antitest

ΓΕ-18 elleni humanizált antitest, 11-18 ellent előnyős humanizált antitest például az, árult az EF 0974600 sz, európai közzétételi iratban ismertetettek,

A találmány még további előnyös megvalósítási módjában, az 11-18 elhitt antitest teljes mértékig emberi. Emberi antitestek előállítására szolgáló technológia részletesen a WO 00/70310 sz., WO 99/53049 sz, nemzetközi közzétételi iratokban, az US 6.162,963 sz. amerikai egyesölt államokbeli szabadnhni iratban vagy az AU 5336100 sz, ausztráliai szabadalmi iratban inak le, A teljes mértékig emberi antitestek rekömbináns mrtiteslek, amelyeket előnyösen, ímnszgénikus állatokban, például xenoegerekben, állítanak elő, és nme15 lyek emberi, lunkeionális immunglobulin összes loknszát vagy annak részeit tartalmazzák, A találmány nagyon előnyős megvalósítási módjában, az 11,-18 inhibitora valamilyen IE-18BP, vagy annak izoEmuája, .muteinje, íttzbnáli fehérjéje, lunkeionális származéka, aktív frakciója vagy cirkulárisán permutált származéka. Ezek az ízotomték, műfemek, fuzionál! fehérjék vagy lunkeionális származékok megtartják az 1L-18BP hiolő20 giai akti vitását, különösen az 1L-18-hoz történő kötődést, és előnyösen legalább egy, az IL1SBP aUtulásahor lenyegeben hasonló aktrotást mutatnak. Ideális esetbem az ilyen fehérjék biológiai aktivitása a nem módosított ll-18BP-bez képest megnőtt. Előnyösek azok az aktív feketék, amelyek aktivitása jobb, mint az 11-18B.P aktivitása, vagy további előnyökkel - mint például jobb stabilitás, vagy alacsonyabb mxieitás vagy hmmmogenitás, vagy könnyebben előálhthatők nagy mennyiségben, vagy könnyebb tisztíthatóság - rendelkeznek,

Az IL-18BF és annak spliee-váhozatai/ízolőrmái szekvenciái az. intéalomkan ismerlek (WO 990(163 sz, nemzetközi közzétételi írni; Noviok és mtsai. (1999); Kim és mtsai. (2000)).

Az H-18BP lunkeionális származékai, a lekérje tulajdonságainak - mint például stabilitás, fél-életidő, biológiai elérhetőség, az emberi test általi tolerálhatöság, vagy hnnumogemtás - -javítása céljából lehetnek polimerhez konjugáltak. E eél eléréséhez, IE18BF-1 kapcsolhatunk, példánk políetilén-glikolboz (PEö). A PEG-gel történő kezelést

100067-12247A

-27végezbetjök ismert eljárásokkal, például a WO 92/Í3Ö95 sz, nemzetközi közzétételi iratban leírtak szerint.

Ezért, a találmány előnyös megvalósítási módjában, a fúnkciouálfo származék legalább egy, az aminosavak egy vagy több oldalláncún lévő egy vagy több funkcionális csoporthoz kapcsolt, csoportot tartalmaz. A találmány igen előnyös megvalÓsMsi módjában, a csoport polietilén-gbkoi (P.EG),

A találmány további előnyös megvalósítási módjában, az ÖL I 3 inhibitora immunglobulin fúziót tartalmaz, azaz az 11.-18 inhibitora IL-lS-at kötő fohótiéí vagy annak részét immunglobulinhoz fezíonálva tartalmazó fúziós fehérje, immimgfehuim fúziós telő bedé előállítására szolgáló eljárások a technikában jói ismertek [lásd példánk WO 01 /03737 sz. nemzetközt közzétételt iratj, A szakember számára egyértelmű, hogy azt eredményül kapott, találmány szerinti fúziós fehérje megtartja azlL-lHBP biológiai aktivitását, különösen áz It-i 8-hoz való kötődést, A fúzió lehet közvetlen, vagy rövid linker útján, amely líukcr lehet akár mindössze 1-3 aminosav mérető vagy annál hosszabb, példá15 «I 13 aminosav hosszúságú, A linket lehet az. IL-18BP és az ímmtatglobtdin-szekveneia közé bevitt, például, E-F-M (Giu-Fbe-Met) szekvenciáid irt pepiid, vagy a Glu-Phe-ölyÁla-Gly'-Leu-Val-Len-öiy-Gly-Gln-Fhe-Met liukerszekveneiát tartalmazó linken Áz eredményül kapott fúziós fehérje javított tulajdonságokat ··· mint például, megnövekedőt! fennmaradási idő a teatfolyadékokhau (fél· életidő), fokozott specifikus aktivitás, megnövekedőit expressziós szint, vagy a fúziós fehérje tisztításának elősegítése - mutat,

A találmány előnyös megvalósítási módjában, lL~18RP-t fuzíonáltatunk az, lgmoleknte konstans régiójához. Előnyös, ha nehézláne-eredetú régióhoz, például az emberi IgGl CH2 és Cl 13 doménjelhez, iuzíonáítaiunk, IL-18RP-t és mmtunglobuiin-részf tartalmazó, specifikus fúziós fehérjék előállítását például az. WO 99/Ő90Ő3 sz, nemzetközi koz25 zététsli irat 11 példájában Írtak le. Ig-molekulák más tzofomtát - mint például, IgGs vagy igC.í izotermák - vagy más ig-osztályok ··· például. IgM vagy IgA - Is alkalmasak a találmány szerinti fúziós fobétjdk előállítására. Fúziós fehérjék lehetnek tponnmerek vagy multimerek, hetero- vagy bontom ultimerek.

Az interferonokról főként az ismert, hogy gátolják a vírusok repiikáeióját és a sejlproiileráeiőt. A y-tníetferon, például, fontos szerepet játszik az hmmtn- és gyulladásos válaszok elősegítésében, A β-interíéroní íIFN-β, 1, típusú interferon; gyulladásgátló hatásúnak mondják.

Ezért, a találmány tárgya Ik-IS-inhibitor és interferon kombinációjának alkalmazása túlérzékenységi rendellenességek kezelésére szolgáló gyógyszer előállítására.

Í0ÖÖŐ7-12247Á

-28Interferonokat konjugalíathatuak polimerekkel a fehérjék stabilitásának javítására. β-inferferon és a pokol polietilén-glikol (PEG) közötti konjugátumot Ismertet például a Wö 99/55377 ez. nemzetközi közzétételi írat.

A találmány egy másik előnyös megvalósítási módjában, az interferon β-inter5 femn (ΙΡΝ-β), előnyösebben IFN-p la.

Az IL-lk termelődését és/vagy működését gátló ágenst előnyösen alkalmazzak az interferonnal szimultán, egymás után, vagy elkülönültem

A találmány még további megvalósítási módjában, íE-lS~inhihnort TNF-sutagonistával kombinálva alkalmazzak, A TNF antagorhsták számos úton fejtik ki aktivitásúid kát Először, anfagonisták a TNF-molekulához megfelelő affinitással és speeUieitássaí kőtödhetnek vagy azt elkülöníthetik úgy, hogy részlegesen vagy lényeges mértékben semlegesítik a INF receptorához való kötődéséért felelős epitópot vagy epltópokat (a továbbiakban „elkülönítő antagonísfák”}, Elkülönítő antagonista lehet, például, TNF ellen irányuló antitest,

Esetleg, TNF-anlagonisfával gátolhatjuk a TNF jelátviteli útvonalat amelyet INF kötődése teán a sejtfelszíni receptor aktivál (a továbbiakban „jelátviteli antagonista’), Mindkét aníagonistaesoport akár egyedül akár pedig együtt, 11,-lÖ-mhihitot.tai kombinálva alkalmazható a túlérzékenységi rendellenességek kezelésében, 'fNF-aníagosiaiákat könnyen azonostthaínnk és értékelhetünk az antagonista20 jelöltek rtein szkrmelésével, almi a jelölteket, a natív TNF aktivitására gyakorolt hatásukra nézve olyan, fogékony sejtvonaiakon, például emberi B-sejteken, teszteljük, amelyekben a TNF proliferáeiót és immunglobulín-szekrédót váltanak ki. A vizsgálati keverék TNFkészítményt és különböző mértékben hígított - példán! az alkalmazott INF moláris menynyíségéoek Ö,1~!ÖÖ~szorosanak megfelelő mennyiségű - amagordstát tartalmaz, és a vizs25 gáláiban TNF-et nem, vagy csak anlagonistát tartalmazó konúollokat alkalmazunk [Tueoí és mtsai, (1992)],

A találmányban előnyösen alkalmazható IW-aniagomsíák elkülönítő aulagonistük. Az elkülönítő antagonistsk között előnyösek a f'NF-et nagy affinitással kötő és alacsony immunogenitású polipeptidek. Különösen előnyösek az oldható TNF-reoeptor30 molekulák és a TNP-ei semlegesítő antitestek. Például, oldható TNF-RÍ és INF-RH alkalmazható a találmány megvalósításában, A találmány szerinti megoldásban, a receptorok mraeelluláris doménjett vagy azok funkcionális részeit tartalmazó, csonkolt formái sokkal φ φ

10006742247Α -29előnyösebb autagoaisták. Λ TNF csonkok, oldható 1,-es és 11,-ex típusú receptorai például az EP 914431 sz, európai közzétételi iratban vaunak leírva.

A TMF-receptorok csonkolt formál oldhatók, a TMK-et gátló, 30 és 40 kDa kötőfehérjeként - TBP1 és HIFII, megfelelően, [Engelmann és mtsai. (1990)] - kimutatták ví~ zefethen és szérumban, A találmány szerinti megoldásban előnyös az, IL-48~ittbibitnr' szimultán, egymást követő, vagy elkülönült dkataazása a ITsP-antagomstával és/vagy interferonnal,

A találmány szerinti megoldásban előnyös, ha Π,-18-inhíbitorral kombinálva TBPI-t és ΪΒΡΠ-t TNF-antagonisláí alkalmazunk. A reeeptormolekulák azon származékai, fragmentumai, régiói és biológiailag aktív részei, amelyek funkoinnalítás szempontjából hasonlítanak a reeeptormolekulákra, szintén aikahnazhatők a találmány szerinti megoldásbán, A receptormolcknla ilyen, biológiailag aktív ekvivalense vagy származéka, a poltpeptíd, vagy a reeeptormolekulát kódoló szekvencia megfelelő méretű részét jelenti, amely képes a TNF-hez olyan affinitással kötődni, hogy a kölcsönhatás gátolja vagy blokkolja a membránhoz kötött INF-receptort,

A találmány további előnyös megvalósítási módjában, az emberi eredetű TNF-RÍ (TBP1) az, amelyet a találmány szerinti megoldásban ’I'NF-antagonístaként alkalmazunk, A természetes és rekomblnáns oldhatö 'ENF-reeepformolekulák és azok előállítására szolgáló eljárások az EP 308.378 az., FF 398527 az. és EP 433,900 ssl európai közzétételi iratok20 hun vannak leírva.

Az Η.,-18-at alkalmazhatjuk a INF-inbtbltorral szimultán, egymást kővetően vagy elkülönülten,

A találmány további előnyös megvalósítási módjában, a gyógyszer tartalmaz továbbá gyullaáásgátíő ágenst is, mint például NSAID-ot fernusíemdb/ a»ííí^aw»o/ory nem szmroid természetű gynlladásgátlő ágensek). A találmány előnyös megvalósítási módjában, COXdnhíbúorí, és legelőnyösebben CÖX-2-mhibÍfort, alkalmazunk '11,-18inhibüotml kombinálva. Á E/OX-iublbitorok a technikában ismertek. Specifikus CÖX-2inbibitorokat Ismertetnek például a WO 01/00229 az. nemzetközi közzétételi iratban. Az aktív komponenseket alkalmazhatjuk szimultán, egymást követően vagy khlömfcülöm

Túlérzékenységi reakciókat gyakran kezelünk allergia elleni drogokkal, mint például antihisztaminokkak krómokénak glukokortlkoídokkal vagy szimpetomimetikumokkái, Ezért, a találmány tárgya továbbá 11,-4 8-inhihiíort és allergia ellenes Itatőápyágot tartalmazó kombinációs terápia. A találmány szerinti megoldásban előnyős az andΦΧΦΦ ** Χ»Φ* ?

J X Φ * **«.

♦ < « ♦ Φ Φ χ « φ * φ »>

1000Ó7-12247A

-30hísztamin és/vagy kromolln és/vagy glükokortikoid és/vagy sdmpaíomlmetikumok elkülönült, egymást kővető vagy szimultán alkalmazása IL-lS-inhibitorral.

A találmány további előnyős megvalósítási módjában. az IÍ.,-18-mh.ihitort testtőmeg-kilogrammonkénf körülbelül 0,000 l-KXMi mg, vagy körülbelül 0,001-100 mg, vagy körülbelül 0,01-10 mg, vagy körülbelül 0,1-5 mg, vagy körülbelül 1.-3 tng mennyiségben alkalmazzuk.

Előnyös, hu a találmány szerinti IE-1S~inhibifon toplkállsan, azaz helyileg alkalmazzuk, Kontakt derwmAs esetében, például, az lE-1 S-inhibitori közvetlenül a károsodat bőrfeibleíen alkalmazzuk.

A találmány másik megvalósítási módjában, az IL-lS-mhifeitort szisztemtknaan, és előnyösen szubkntán vagy mmunuszknlárísatt alkalmazzuk.

A találmány tárgya továbbá az ÍL-18-inhihitort kódoló szekvenciát tmlahnazó expressziős vektor alkalmazása túlérzékenységi rendellenességek megelőzésére és/vagy kezelésére szolgáló gyógyszer előállítására. így, génterápiás megközelítést is tekintetbe .15 vettunk, az It-18 kívánt helyre történő bevitelének céljára. Túlérzékenységi rend elieneaség kezelése eső agy megelőzése cellából, az 1L-18 termelődései és/vagy hatását gátló inhibitort kódoló szekvenciát tartalmazó génterápiás vektort például közvetlenül a beteg szövetbe injekfálbarnnk. he, így kerülve el a génterápiás vektorok, szisztemikus beadásával kapcsolatos problémák - például, a vektorok hígnlása, a célsejtek vagy szövetek elérése és célbavétele, és mellékhatások - elkerülése végett.

Normális esetben az IL-18-mbibltor expressziőjám nézve csendes, vagy nem elegendő mennyiségű Inhibitort, expresszáló sejtekben, az 1L-18-inhihitor endogén termelődését indukáló és/vagy fokozó vektor alkabnttzása szintén a találmány oltalmi körébe tartozik, Az inhibitor vagy It -18 expresszálása céljából a vektor tartalmazhat a kérdéses sejtek25 ben működni képes szabályozó szekvenciákat. Ilyen szabályozó szekvenciák lehetnek, például promőierek. vagy enhanceteL A szabályozó szekvenciát homológ rekombmáciővái vihetjük be a genom megfelelő fókuszába, igy ha a szabályozó szekvenciát működőképesen kapcsoljuk ahhoz a génhez, amelynek expressziőját indukálni vagy fokozni kívánjuk. Az eljárást általában „endogén génakti váeióuak” <m.?m ..denwimr (EGA) [lásd például, WO 91/0995$ sz. nemzetközt közzétételi Irat],

A szakember számára egyértelmű, hogy ugyanezen eljárással az 1L-18 expresszlőját közvetlenül, 1E-18-in.hibitor alkalmazása nélkül is kikapcsolhatjuk. Ahhoz, hogy ilyet végezzünk negatív szabályozó elemet, mint. példán! csökkentő szabályozást biztosító elemet, vihetünk be az 1E-I8 gérdokuszábn, így csökkentő módon szabályozhatjuk vagy megΙΟ

100067-12247A

-31χχχχ χ-χ χχ** X $ X X χ * ·χ χ χχ·χ X χ XXX akadályozhatjuk az lt-18 expresszióját A szakember számára egyértelmű, hogy az IL-18 Ilyen csökkentő szabályozása vagy csendes! lése ugyanolyan hatású,. mint a betegség mogakadályozása és/vagy kezelése céljából alkalmazott IL-lS-inhibitor.

A találmány tárgya továbbá, 1Ί..-1 8-at gátló anyag előállítása céljából genetikailag módosított sejt alkalmazása túlérzékenységi mnáeílenességek kezelésére és/vagy megakadályozására szolgáló gyógyszer előállítására.

A találmány tárgyát képezik továbbá túlérzékenységi rendellenességek kezelésére és/vagy megakadályozására különösen alkalmas, IL-18-lnhibltor terápiásán hatékony mennyiségét és/vagy interferon terápiásán hatékony mennyiségéi és/vagy TMFAtdtihitor terápiásán hatékony mennyiségét és/vagy gyulladás-gátló ágens terápiásán hatékony menyayfeégét és/vagy allergia elleni ágens, különösen satílásztamixy terápábaa ltutőkony monynyiségét tartalmazó gyógyászati készítmények.

ÍL-lS-at gátló anyagként, a készítmény tartalmazhat kaszpáz-I-inhibitorokat, ILII elleni antitesteket, 11,-18 receptor alegységei elleni antitesteket, az 11.-18 jelátviteli útvonalat gátló anyagokat, az IL-l S-al versengő és az IL-18 receptort blokkoló iL-18 antogonistákak és lL~I8~at kötő fehérjéket, izoformákat, műremeket, fuzionált fehérjéket, vagy azok ugyanilyen aktivitású funkcionális származékait, aktív frakcióikat vagy cirkulárisán permníált változataikat.

A fentiekben leírtak szerint, az IL-ikBi⁵ és annak izotermái, mutoinjei, fuzionált fehérjéi, funkcionális származékai, aktív frakciói vagy cirkulárisán permutált változatai a gyógyászati készítmények előnyösen aktív összetevői.

A gyógyászati készítmény által tartalmazott interferon előnyösen iFN-β,

A találmány még további előnyös megvalósítási módjában, a gyógyászati készítmény a TOF-α terápiásán hatékony mennyiségét tartalmazza. A találmány szerinti gyógyászati készítmény tartalmazhat meg egy vagy több CCX- inhibitort,

Λ leítas szcrmu ertefemlnn, a „gxóctaszau s, cmpontbol elfogadható*' krteje?eshe tartozik bármely, az aktív összetevő biológiai aktivitásának hatékonyságával nem zavaró és a kezelt gazdára nem toxikus hordozó, Például, patenterálfe beadásra, az aktív fehérjéikéi egységnyi dózisfonnáha íormulázhaijnk olyan hordozókban., mint amilyen például a sóoldat, dextrőzoldm, szérumaihumin és Ringer-fcle oldat,

A találmány szerinti gyógyászati készítmény aktív összetevője különféle módon adható he egy adott egyeduek. A beadási módok közé tartoznak például az alábbi módok: intradermális, traoszdermális (például, lassú felszabadulást biztosító Ibrmulációk), íntramnszkniáris, infrapentoneálís, íurravénás, szubkután, orális, intrakxamáiis, epidmalis,

100067-12247Α

ΦΦ*Χ ♦♦ Φ**Φ * ? Λ * » ΦΦ <. ΧΧΦ «Φφ Φ ί χχ* χφ»* Jx iopikális, rekláhs és imranzálls beadási módok, Bármely más, terápiása» hatékony beadási mód is alkalmazható, például eplíóilam- vagy esdutálium-sejteto keresztüli abszorpció, vagy például génterápiás bevitel, ahol az aktív összetevőt kódoló DN S-molekulát a páciensnek beadjuk (példánk valamilyen vektor útján), amelynek hatására az. aktív összetevő /» vívó expresszálódik és szekmtálódik, Ezenfelül, a találmány szerinti fehérjéikéit beadhatjuk biológiailag aktív ágensek más komponenseivel - mint például gyógyászát! szempontból elfogadható fdnletnkbv-anyagok, kötőanyagok, hordozók, di.hte.nsek és vivóanyagok együtt,

Parenterális (példán!, intravénás, szohkutáa, Intramwzkaláns) beadásra az aktív 10 fohérje(ék) gyógyászati szombatból elfogadható parenterális hordozóval (példáid, vtz, séoldat, dextrózoldat) és hotomknsságot (például, márnától) vagy kémiai stabilitást biztosító adalékanyagokkal (példánk tartósítószerek és pufferek) fonnulázhatók oldatként, szuszpenzióként, emulzióként vagy líofíHzált pofként A készítményt általánosan alkalmazott eljárásokkal stenhzaljuk.

í\ találmány szerinti aktív fehérjei ék) biológiai elérhetőségét javíthatjuk, ha a molekulát olyan konjugációs eljárások alkalmazásával változtattok meg, amely konjugáció folytán a molekula fol-életideje az emberi testben nő, például a molekulát polietiléngiikolhoz kapcsoljuk (lásd például, WO 92713095 sz.. nemzetközi bejelentés].

Az aktív fehérjeiéit) terápiásán hatékony mennyisége számos változótól függ, igy .20 az antagomsta típusától, az antagonista IL-18-al szembeni affinitásától, az antagonista bármely reziduálls cimtoxtkus aktivitásától, a beadás módjától, a páciens klinikai állapotától (ideértve azt az; igényi, hogy az endogén 11-IS aktivitást nem toxikus szinten tartank),

Λ leírás szerinti értelemben, a „terápiásán hatékony mennyiség’' olyan mennyiség, amelynek beadása esetén az. ÍL-lS-.inh.ibhor az, It~!k biológiai aktivitásának gátlását ered25 ményezh Egy adott alanynak, egyetlen vagy többszörös dózisban beadott adag különféle faktoroktól függ, igy például az lí-lb-inblbíior Ihrrnakokmeílkai hdajdonaágnitőf a beadás módjától, a páciens állapotától, és jellemzőitől (nem, kor, testtömeg, egészség, méret), a szlmptómák ménekétől,párhuzamosan ajtó tevésektől, a kezelés gyakoriságától és az elérni kívánt hatástól, Megalapozott dőzishalárok beállítása és manipulációja mellett a szakember jól ismeri az IL~tS gátlásának, egy adott egyed esetében történő m vivő és In vló'o .meghatározására szolgáló ellátásokat

A találmány szerint az. llfoh-mhibitort testtömeg-kilogmmmonkőut körülbelül O_SÖCX>1 -1000 mg, vagy körülbelül 0,001-100 mg, vagy körülbelül 0,01-11) mg, vagy körülbelül 0,1-5 mg, vagy körülbelül 1-3 mg, vagy körülbelül 2 mg mennyiségben alkalmazzuk.

1000Ó7-12247A

-33A találmány szerinti előnyös beadási mód a sznbkután úton történő beadás. A találmány szerint, előnyös beadási mód még az sntramuszkuláris beadás, Ha az 11-18inhibitort· közvetlenül a hatás kifejtésének helyére kívánjak juttatni, akkor előnyös, ha az inhibitort toptkálisan alkalmazzuk.

A találmány további előnyös megvalósítási módjában, az 1L-18-mhibhort naponta vagy másnaponként adjuk be,

A kíván eredmények elérése obijából a.napi dózist általában elkülönített dózisokban, vagy késleltetett felszabadulást biztosító formában adjuk be. Második vagy az előzőt kővető beadáskor az adag lehet ez egyednek kezdetben vagy megelőzően Madott dózissal megegyező, annál kevesebb vagy több. Második vagy rákövetkező beadás történhet a betegség kitörése alatt vagy azt megelőzően.

A találmány szerint, az IL-lh -mhíbhort megelőzési vagy kezelési célból beadhatjuk egy adott egyednek más terápiás rendeket vagy ágenseket megelőzően, azokkal szírnultáa vagy azokat követően (példánk többféle drog beadási rendjeik ahol az inhibitor terápia15 san hatékony mennyiségét, előnyösen interferonnal és/vagy THF-itihibiforral és/vagy más gyulladásgáíló ágenssel, mint például GOX-inhibitorral. és/'vagy allergia elleni ágenssel alkalmazzuk Más terápiás ágensekkel szimultán alkalmaz.ntt aktív ágenseket beadhatjuk ugyanabban vagy eltérő készítményben.

A találmány tárgya továbbá gyógyászati készítmény előállítására szolgáló eljárás, amelyben 1L~ lő-inhthttor hatékony mennyiségér és/vagy interferont és/vagy W antagrmistát és/vagy COX-inhíhtiort gyógyászati szempontból elfogadható hordozóval keverünk össze.

A találmány tárgya továbbá túlérzékenységi rendellenesség kezelésére szolgáló eljárás, amely során gyógyászaíílág hatékony mennyiségű II, 18-inbibitort adunk be az azt igénylő páciensnek.

A találmány szerinti megoldás teljes leírásának elemzése után, a szakember szántára egyértelmű, hogy ugyanez elvégezhető különféle egyenértékű paraméterek, konoentráciők és körülmények között anélkül, hogy eltérnénk a találmány alapgondolatától és oltalmi körétől, és hogy eltúlzott kísérleteket folytatnánk.

Bár e találmányt specifikus megvalósítási módokkal jellemezve írtuk le, egyértelmű, hogy ezen további módosítások végezhetők. X bejelentés általában felöleli a találmány alapgondolatával kapcsolatos bármely változtatást, alkalmazást és adaptációt és a jelen kitartástól való olyan eltérést, amelyek a szakterülethez tartozó technika állásában ismert vagy szokásos gyakorlat szerintiek· és még magokban foglalják a találmányi alapφφ φφ * w

X ΦΦ *

»φφ

Φ

4»

W0Öó?~1.2347A

--34-gmtdolatát; mindezek vonatkoztathatók a fentiekben tárgyalt és az igénypontokban megfogalmazott, lényegesnek tekinthető jellemzőkre.

A leírásban ismertetett minden bnatkoms ideértve a folyóiratokban közölt cikkeket es kivonatokat, publikált vagv nem publikált C $. \ag> idegen szabadalmi bejelentéseket - teljes terjedelmükben a kitasítás részét képezi, ideértve a kérdéses hivatkozásban bemutatott összes adatot, táblázatot, ábrákat és szöveget

Ismert eljárási lépésekre, hagyományos metodikai lépésekre, ismert vagy hagyományos eljárásokra tett hivatkozás még nem jelenti azt, hogy a jelen találmány bármely szempontja, leírása vagy megoldása a technika korábbi állása szerint ismert, gondolt vagy .1 ö j avaséit lett volna.

A találmány speei&te megvalösíttfei módjainak alábbi leírása teljes feltárja a találmány általános természetét úgy, hogy mások -- a szakember ismeretére hagyatkozva pdeörtve a. hivatkozott közlemények tartalmát) és túlzott mértékű kisérleiezéá nélkül ™ könnyen tudják módosítani és/vagy adaptálni az ilyen specifikus megvalósítást módok különféle alkalmazását anélkül, hogy eltérnének a találmány általános go Ezért, az ilyen adaptációk és módosítások, a találmány kitauítása és útmutatásai & ismerteted megvalósítási módokkal egyenértékűnek tekintendők. Egyértelmű, hogy a leírásban alkalmazott frázisok és terminológia a leírás és nem a korlátozás céljait szolgálják» úgy, hogy a leírás terminológiáját és frazeológiáját a szakember az itt leírt kittmítusok és

2Ö útmutatók alapján, a szakember által ismertek kombinációjával együtt értelmezze.

ItJME~kdvégaett±ezd^

OdttM

Kísérletesen indukált érintkezési lúlér/ekemség (CHS) egérmodelljeit alkalmaztuk az összes alábbi példában, A CHS mértékét helyileg alkalmazott érzékenyttő ágensre adott Miduzzadás mérésével határoztuk meg.

Az 1-3. ábrán bemutatott adatok generálására (lásd alább) alkalmazott egereken végzett tűldozzadásos teszt az irodalomban Ismeri (Cvurigue és mtsah 0^)1» Röviden, egereket érzékeuyitettünk 0,5%-os, aeeion/ölivaolaj (4.Ί) keverékében oldott 2,4dinitrolluorbenzollal (DNFB; Sigrna Chemical Co.) (25 pl), amit a borotvált hasra vittünk fel (0. nap), öt nappal később, 20 ul, 0,2%-os DNFB-t (ugyanabban a hordozóban oldva) vittünk fel a jobb fülre, és csak hordozót pedig a bal fűim.

r⁴* r^>x 4 ** *** νΦ * «Φ* φ <ψ φ V* ·ί»Φ

WÖÖÓ?~12247Á

-35Az egerekbe nápotita (5-8, napon) 250 pg/egér/nap mennyiségű rhlL~ÍÖBF-í (rekombináns emberi 1I-18BP) vagy a kontroll csoportban csak sóoldatot .ínjektáhnuk iutraperítourtilisari t i .p.) 11A. ábra), vagy 11-18BP-t adtunk be a 0-2. napos (16. ábra).

A fülek vastagságát tárcsás vastagságmérővel (Mítutozo Corp., Kawasaki, Japán) 5 mertük, és a föl dazzadtságát úgy határoztak meg, hogy a provokáció után mért értékből kivontuk a provokáció dón mért értéket, és levontuk továbbá a hordozóval provokált, ellentétes oldali fölön mért bármilyen duzzadást.

A felduzzadást a Ö., 5., 6,, 7., 8,, 9„ .12,, 14,, és ló, napokon mértük,

A 4-6, ábrán bemutatott adatok generálására agy másik modellt alkalmaztunk W (lásd az alábbi példákat), H.~i 8-at kötő fehérjét. (IL-I8RP) alkalmaztunk a 2,4dimtrofluörbemtolhd kísérletesen indukált érintkezési túlérzékenység (CBS) során az 11-18 semlegeshésére. A kísérleti iéláliás az alábbi volt:

μΐ DNFB (Ö,53A-os, aeeton/olivaolaj (4:1) keverékében oldva) borotvált bátra 15 alkalmazva pl DNFB (0,2%) a jobb föl dorzális és ventráiis oldalára alkalmazva pl hordozó a bal föl dorzális és ventráiis oldalára alkalmazva

A fül vastagságának, mint a gyulladás mértékének, nyomonköveíése

A provokált vs> kontroli föl duzzadásában <pm) bekövetkezett növekedés pontszámokban kifejezve.

Ebben a. modellben, a duzzadás a 6, ős 7. nap között érte el csúcsértékeit, Az 1L25 18-at napi 250 pg/állat (sóoldotban oldott) 11,-18BF iskolásával - a 0„ L és 2. napon végzett érzékenykés vagy a 4>, 5>, és ö, napon végzett provokáció során - aemlegesitetfúk, .&edmúuveá

Az érintkezési túlérzékenységi válaszok (CHS) T-sejtek Utal közvetített, haptéme specifikus hörgyulladások, A legtöbb haptcn oligoklonálls. főként CD8* cffcktor T-sejtek alkotta T-sedvúlaszi vált ki, míg a CD4* T-sejtek szerepe a CBS válasz csökkenté szabályozáséban van jBoar és mtsai. (1995); Orabbe és misai. (1998)]. Az 1L-18 CHS-ben betöltött szerepeitek tesztelésére, egereket epikután ínon DNFB-vel erzekeuyitettnnk, majd 5 nappal később a föl bőrére felvitt hapiénttel provokáltunk. A hapténnel végzett provokácii * * **« x«* *«·

10ÖÖŐ7-122A7A

3ő~ óval együtt, egereket injektáltunk i,p. 250 pg/egérfeup rhlL-lSBF-vel vagy sóolduttal. 11.lÖBF-t, vagy kontrollként sóoldatot, 3 napon át, a DNFB-vel végzett első érzékenyttésf (0, nap) követő 54. napon naponta beadtuk, DNFB-vel sz 5. napon történt provokáció jelentős felduzzadást vállon ki mindkét csoportban (1 A. ábrák A sóoldaital kezelt egerek eseté5 ben mórt duzzadás (hámmszögek) sokkal kifejezettebb volt mint az IL-l^BP-vel kezelt egeteknél (négyzetek), és már a 9, napon csaknem a normális stádiumba állt vissza,

A felduzzadásban, az It-lbBB-vei a 0-2, napon végzett kezelés hatására bekövetkezett változás statisztikailag nem szignifikáns (1B. ábra). Úgy fenik, hogy az .1L-1SBB beadásának időzítése, az ÍL-I8BP kezelés jótékony hatásának kifejtése szempontjából lé10 nyeges tényező,

Az érintkezési tólérzékenység/érintkezésl börgynlladás e megalapozott, egétmodelljében 11,-18-inhibitorral végzett háromnapos kezelés szignitikánsan jótékony hatást gyakorolt a hupférmel kiváltott' duzzadás/gyatludás .mértékére,

Ajfeldg

B^Bih-yel végzetne^^ áteoysyáúután

ZfÖAtÁfei'

CS7BI2Ő egereket érzékenyítettönk 0,5%-os DNEB-vel (25 μ1), amit a borotvált 20 hasra vittünk fel (0. nap), Az egereket első provokációja 5 nappal később (5. nap) történt ágy, hogy a fülekre 20 μΐ, 0,2%-os DNFS-t. vittünk fel, A 19. napon második provokációt végeztünk DNFB-vel. Fülduzzudáat mértünk a 0, napon (hupférmel történt érzékenyhés), S, napon (hapténnel főném 1, provokáció), ö., 7,, 8,, 9., 12,, 14., ló,, 19. napokon, (hapténnel történt F provokáció) és a. 20.» 21., 22., 23.» 26., 28., és 30, napokon. Az egyes cso}xatokra vonatkozó átlagos értékeket (aSD) a 2. ábrán mutatjuk be. Az egereket naponta 250 pg/'egér/nap mennyiségű It-l S.B'P-vel (n--5; 2. ábra, üres négyzetek) vagy csak sóoldattal (n~5; 2. ábra, zárt négyzetek) kezeltük a 19-23. napokén,

Ahogyan a 2. ábra mutatja, az lt~ 18SF-vel történt kezelés jelentősen csökkentette a Miiek duzzadását, különösen a hupfénne! végzett második, provokációt kővetően.

Ezért, az ÍL-iSBP sel történő ke/eies különösen alkalmas ohan tnlemckenysegt rendellenességek kezelésére, amelyekben a páciensek általában ismételten érintkezésbe $ / X Φ

Φ*> *χχ a

**

57-122474

-37· lépnek ugyanazon allergénnek enuélfogva az allergén által kiváltott gyalladásos teakeíők legyőzése eéljöböl kezelésre van szükség,

Annak igazolására, hogy az lE-lSBP-vel történt kezelés által a iXilduzzadás ellen nyújtott védelem az ΙΕ-1 8 semlegesítésének volt köszönhető, 11.-1 k~ra hiányos (Kö) és vad típusé C57BL/Ó egereket hasonlitutmnk Össze CHS válasz kiváltásának képességére nézve, DNFB-kezelésre az IL-18-ra hiányos egerek CHS-t váltanak ki, bár a válasz kevésbé kifejezeti, mint amit a vad típusú egerek esetében figyeltünk meg, Azonban, az IL-1SBF kezelés nem volt hatással az IL-lS-ra hiányos egerekre (lásd 3. ábra), anú jelzi, hogy CHS-ben az IL-IOBF gyulladásgátlő hatása az 1L-1S semlegesítésének volt köszönhető (n~S egér/csoport)..

CHS~t Indukáltunk C57BI76 egerekben, A CHS rcakétő okozta ödéma nyotnonkövetésére Evaus-kék festéket injektáltunk i.v, két órával a DMFB-vel végzett provokációt megelőzően, Huszonnégy órával később sz egeteket elöltök és a fülek erezetéből kiszivárgott és a környező szövetben összegyűlt festéket a fülekből kivontuk, A véredenvek szivárgásának mértéke; a festék monnyisége/mg szárított felszővet, korrigálva az b\aus~kék szérumban mért koneentráclőjának értékével, a provokált és a kőidről! föl arányaként megadva, Míg 11,-1 SRP-veí a 4, és 5. napon végzett kezelés a hordozóval kezelt kontrolihoz képest 56%-kal csökkentette a felduzzadást (4, ábra; baloldali panel, p<tí,ÖI), az érrendszeri szivárgást illetően nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport között (4, ábra: jobb oldali panel). Az Ödéma, a nem érzékenyben, kontroll csoporthoz képest, mind25 két. csoportban jelentősen megnőtt (p<ö,05 és p<ö,öl), 'További kontrollként, egereket kezeltünk hreleváns BSA fehérjével (250 ug/áiiai/nap}. .Ezek az. egerek, a hordozóval kezelt állatokhoz hasonlóan, CNS-t fejlesztettek ki (n^:::10 áilaPosopori),

Vemdcnyck szíyó^ásánakyizsgáIatámAítpi.gálóyn..vferLytzsgáiat.(Eyans_?:kék) Alapclv; Evans-kők injektálása (i.v.) és extrakelója a célszövetből (fái) ^láélgoyorsaditípk:

Bvaas-kékkel felvett standard görbe (Oö^/ng)

Evans-kék koncentrációja a vérben (ÖÜWml vagy pg/ml, megfelelően)

A fülszövet száraz tömege (ugyanazon oldali és ellentétes oldali, mg)

I0Ö0Ó742247A ** «**« * $ * φ φ ** φ *φφ φφφ ί ί <<’Λ

Bvans~kék íattate a fillekheu (ugyanazon oldali és ellentétes oldali, ÖXWHg WY megfelelőén)

PAW-ve/ índhádfe <70 erefebgn. u/Wamgoh recept

A kísérletesen Indukált CHS 5. napján 100 pl Evans-kéket <7,5 mg/mi Bvans-kék 5 (X 2129) fiziológiai NaCl oldatban) retroorbitálisan i.v. injektálunk, majd 2 órával később az. egereket ÖNFB-vei provokálj tik.

A provokáció előtt 1 órával IL~lSBP~í injektálunk kp.

A 6. napon (a DNEB-vel a falón végzett provokáció után 24 órával) duzzadását mérünk ás az állatokat elöljük.

Vérmintát gyűjtőnk, és az alábbiak szerint processzáljak:

pl szérumot összekeverünk 970 pl formarníddal <1/33 arányú hígítás)

62-0 um-en meghatározzuk a keverék OD-jét (1 ÖDo»33 ÖDm/nd)

Ugyanazon oldali és ellentétes oldali füleket összegyűjtjük és az alábbiak szerint processzálj uk:

24 öten at 80^oC-on von íp ok

Meghatározzuk a száraztömeget

Felaprítjuk és 1 ml íormamiddal, 24 órán át 53°C-on végzett inknbálássai (enyhe ráz&tás mellett) kivonjuk a festéket

A törmeléket szűréssel (Sample preparation filter Wh&hnan 5 pm PTFE mesh,

WÓ9Ü4, 0350) eltávolítjuk, kttvettákba töltjük, és szobahőmérsékleten néhány érán át állni hagyjuk azért, hogy a lípídek a folyadék felszínén gyűljenek össze

420 nm~en meghatározzuk a keverék OD~jéi

Evans-kék tarfalom/szővet szárazforhege (ng/mgj

Szivárgás —...................................................................................— (I ,a)

Evans-kék koneentráeioja a szérumban [pg-mlj

OO*ktsérÍetileg meghatározott szivárgás

Relatív szivárgás -Ά --------—............................. m)

Szivárgási hordozó

10ÖÖÖ7-12247A

-39Φ* ΦΦΛ« * * Φ # Φ ** j

* Α-Λ φφφ

Alapjában véve két folyamat vesz részt a CHS reakció során mcgfígycU duzzadásban: A véredényekből folyadék szivárog ki az azt övező szövetbe és ott ödémát okoz, és gyulladásos sejtek szivárognak ki a vérerekből a szövetkárosodás helyére,

Az Bvans-kék, mint nyomkövető festék, alkalmazásúval kimutattuk, hogy bár az

IL-lÖBF-vel végzett kezelés általános csökkenti a duzzadást, nem csökkenti az erekből történő szivárgást (4, ábra).

AJtsMé

IldlBFxYiOWCtt.lezei^^^

CliS-t indukáltunk CS7BL/6 egerekben a fentiekben leírtuk szerint. Az állatokat a 4-6, napon IL-18BP-vel vagy hordozóval kezeltük. A 7. napon az IL-lSBB-vei történt kezelés a ho.rdozőval kezelt egereknél mértnek 58%-áru csökkentette a duzzadást Az egere.15 két a 7, napon elöltök, a provokált, („eludienged”) feleket összegyűjtöttük, csoportonként egyesítettük (n-<) és különálló sejteket tartalmazó szuszpenziö készítése céljából enzimmel emésztettük. A sejteket ezután FACS-analízissel elemeztük €1345 pozitív élő sejtekre kapuzva. A .felekből készített szuszpenziókban talált αβΤ-sejtek, NK-sejtek, neníroülek és mrínndtáfeniakrofágok számát az összes analizált sejt (felső értékek) afenyában ábrázol20 mk. Kiszámítottuk a hordozóval kezelt kontrolihoz képest az 11,-IbBP-vel végzett kezelés eredményeként e sejttípusok számában kapott csökkenést

IFN-y termelődésének mérésére, DNFB-vel provokált felekből származó sejteket nükrotíier-lemezhez kötött, CD3 elleni antitesttel (2*10'' sejídyuk) újra serkentefefek. A következő 24 őrös tenyészaÖM szakaszban v^zont nem adumk a sejtekhez további ÍL25 l SBP-t. IFN'-y termelődését háromszoros ismétlésben végzett EUbÁ-val ménük,

DNFÖ-vcl provokált felekből származó sejtpreparátumokat 50 ng/mí PMA*-val és SÖÖ ng/ml fenomiemnel serkentettünk 4 órán át, A eítokínek szekrécióját ógy állítottuk le, hogy az inkubációs periódus utolsó két órájára 2 ugród brefeldin A~t adtunk a sejtekhez, A sejteket iníraeelluláris IFN-γ és felszíni antigének azonosítása eéljából többszínű immun30 fluoreszcens festéssel vizsgáltuk.. A CD8 T-sejtek, illetve kisebb mértékben a CÍM T-sejtek IFN-y-t termeltek. NK-sejtekben és cxpT-sejtekben nem tudtunk kimutatni IFN-y-t (nxb-uines kimutatva, * fórból 12-mlrisztát 13-aeetát), l(M)0ő?-l 2247A

-40•*í.

4* *n 0 0 r** *

EgédÜlekeráaes emésztését egyedülálló sejteket taridrnaző szuszpenzió előállítása céljából sz irodalomban leirt eljárások alapján végeztük [Sehnler és Stemman (1985); Stitigl és mtsai. (1983)],

1, Főlek levágása, preparátumonként 5 fület dolgozzunk tél,

2, öblítés 70%~os etanoüal,

X Szétszedés csipesszel ,

4. Helyezzük 7,5 ml HBSS-be (Banks balaneed Sáli Solution, Ca^ es Mg** nélkül, ölben #141702)70) bőrös léiével lefelé (37®C-on).

5, Adjunk hozzá 5 ml, 2,5%-os trípazlnt (2,5% Tnpmu/BDTA (iOx) (ölbeo #35400-027), a tripszm 1%-os végső koncentrációjának biztosítása céljából, & inkoháljuk 35 percig, 37°C-on.

7, Transzferáljak a bőrös felükkel léteié fordított tel tűinket 10 ml HBSS/80% FCS keverékbe helyezett nylon szűrőre (segszofo) (jégen), és gyengén préseljük a sejteknek az extracellnláris mátrixból való klmozdítás céljából.

8. Fáwlítsnk el a. szűrőt a nagyobb törmelékekkel együtt,

9. Hideg HBSS/10% FCS-ei kétszer mossuk,

10, Számláljuk meg a sej leket,

BOasaö

1. A sejteket FACS festopeiíérben (1% borjöszémm-albumint tartalmazó, foszfáttal püffedt, sóoldat) íetezuss^endáljuk, a további lépéseket jégen végezzük

2. festésenként használj mik lő* sejtet

3. Adjunk hozzá 1 pg FC-Bloek-oí, 10 perc

4„ Adjunk maca CD 45 eüeot anmeAet a kérdéses markerek ellen? onutestekkel kombinálva, 1-1 ug, 30 pere

5. Mossak kétszer

6. Vegyünk fel 0,5* 10^ö teljes eseményt FACS al

7. CD4S-I· kapuzas után, élő sejteken analizáljuk a specifikus markereket

A provokáció helyén a gyulladásos szőriét vizsgálatára, kezeletlen és provokált leiekből származó, egyedülálló sejteket tartalmazó sznszpenxiőkat FACS-al analizáltunk €1)45 pozitív élő sejtekre kapuzva (5, ábra), A kezeletlen fülekben jelenlévő CD45-V sejtekről Itímnfemk, hogy azok főként yST-sejtek és a borból származó dendtmkns sejtek.. A

1(4)067-'12247A Mlprovokáció után 24 órával a gyulladásos szőriét CDS és CD4 T-sejtekel, ncutrofllekob mooocitákat és NK sejteket tartalmazott, és a CD45-H sejtek összes száma a fölben körülbelül a kétszeresére növekedett, A duzzadás csökkentésére vonatkozóan, az 11,-18 BP-kezelés csökkentette a provokáció helyére beszűrődő leukoeiták összes számát. Ez hatással volt a gyulladásos szőriét különféle sejttípusaira. A csökkentést, a sejttípustól függően, 20-40% közötti értéknek számítottuk.

IL-l OBP-vel kezeit egerek föleiből származó szőriét összetételének további jellemzése rávilágított árra, hogy CD3 elleni rgraserkerstés esetén az IFN-y íermeiödóse gyem gül <6. ábra). A F ÁCS analízis kimutatta, hogy az íFN-v-t főként a CDS és kisebb mennyiül ségben a CD4 T-sejtck termelik. Érdekes, hogy az NK-scjtek és ybT-sejtek nem vesznek részt az IFR~y termelésében (7. ábra)..

Egereket festettünk haptén-FÍTÜ-ei (4 mg/ml-es oldatból 50 pl) vagy az aeetorvdlbutilftaiát (1:1) hordozóval a jobb és bal lágyukon (megfelelően). A festés után 24 órával, lágyéki nyirokesontőkat gyűjtöttünk. Hapténnel konfögáit üutgerbans-sejteket FACS alkalmazásával, PlTC>_f CDI le t- sejtekként ki tudtunk mutatni az FITC-el festett lágyékrészben lévő nyirokcsomóban, de nem az azzal szemközti, csak hordozóval festett nyirokcsomóban (n~S kiürülő nyirokcsomó/esöpőrt).

Áz antigéneket szállító Laugerhaus-sejtek (LC) migrációja a kiürülő nyirokcsomóba a gyulladást kiváltó (pmrp'Tommomry) citokinektöl (IL-1 β és TNF-α) fögg és a íó25 lyamntot a kaszpáz-i szabályozza [Antonopoulos és mtsai. (2001); Khnher és mtsak (1992)]. Pszermt, az IL 18-ról azt gondolják, hogy részt vesz az LC migrációjában (Ctanberbaích és mtsaú (2001)], így, az 11,-lSBP-vel végzet kezelés hátrányosan befolyásolhatja az LC visszaépülését és ezért a provokációs fázisban csökkenti a DNFB elleni immunválaszt. Ezen elképzelés vizsgálatára, egereket festettünk haptémFITC-vel (jobb lágyék) vagy a. hordozóval (bal lágyék). Kiürülő, lágyéki nyirokcsomókat gyűjtöttünk a bárhol a. festés után 24 órával és megállapítottuk a nyirokcsomókra eső, FIT€~re pozitív sejtek számát. .Az ellátok ll..-i.8BP-vel. a festést megelőző 24 és 1 órával, történt kezelése nem változtatta .meg a kiürülő nyirokcsomóban lévő. haptént hordozó LC számát a festés

1000Ő7-1.2247A

-42* % <>.· ·ί·Χχ után 24 órával (8. ábra). Ezért ebben a modellben a/ 11 -18 nem játszik lényeges szerepet ez LC migrációjában.

ÜDsikMémiodeníébeU

OM>k

XÓrieőeted tgmsd íéábzéteposg

Egeteket érzékenyítettünk 10ζ BALB/c egérből származó lépsejt intravénás injektálásával és ezeket az állatokat 3* íö'\ BALB/c egérből származó lépsejt (50 μΐ) jobboldali iulppárnáfcban történő beadásával provokáltuk az 5. napon. Ezt követően, különböző napokon kiszámítottuk jobboldali talppároák. duzzadását oly módon, hogy a provokáció előtt mért értéket és a baloldali ialppárnák esetében mért bármely duzzadást levontuk a provokáetó után mért értékből.

Adoptált transzfer kísérletek céljából, BALB/e egérből származó lépsejttel érzékenyitett vagy nern kezeit állatokból preparált nyirokcsomókból készített settszt^zpenzlókből a B221H és CDSv sejteket ágy távolrtottnk el, hogy a sejtekhez egéreredetü B220-E1TC és CD8GBTG elleni, patkányból származó antitesteket adtunk, majd MACS oszlopom HTC elleni pammagnetikus mikrogyöngyökön (Miítenyi Bioteeb, Auham, Kalifornia, VSA) elválasztást végeztünk. Az oszlopról előáll, C.T>4t-ban gazdag pmpar'átumokát, befogadó egerek ferokvénájába injektáltuk <2*10' sejl/egér). Tizenhat órával később, 13*it/, BALB/c egérből származó lépsejt (vörösvértestek nőikül) jobboldali talppárnákban történő beadásával provokáltuk, és a .rákövetkező napokon nyomoukővettük a Ialppárnák

A késlelteteti típusú túlérzékenységet (DTH) CD4* T-sejlek váltják ki és a folya« mát csökkentő szabályozása nyilvánvalóan a CDIÉ- T-sejteú hatására történik (Grabbe és mtsai. {199SYJ. Az IL-lőBF-vel kezeit egerek CD4-· Γ-sejtjemek viselkedését vizsgáltuk DTH modellben. C57.BL/Ó állatokat érzékenyítettünk ,ίΟζ ailogén BA.LB/e egérből származó lépsejt intravénás injektálásával. Öt nappal később, az. állatok jobboldali talppároáiba

3M0^&, BALB/c egérből származó lépsejtel és vagy 10 mg/kg rekombináns»· emberi 11,1 SBF-t vagy hordozót injektáltunk. A helyi gyulladást, a talppárnák duzzadásának 24 óránként történ meghatározásával mértük.

100O67-I2247A

-43Hivatkozások

L Áltscfeal S f et al, 3 Mól Bioi, 215, 403-410, 1990, Alisodul S F ot al, Nueleie Aelds Rés., 25: 309-3402,1997

2. Antonopoulos, €,, M. Cumberbateh, R. ,k Dearman, R. 3, Dániel, 1. Kimben, 5 and MÁV, Groves. 2001. Pnoetional enspsse-I b mqthred &r Langerhans coll migration and optimál eontaet sensitlzation in nhce. 3 immunoi 166; 3672-3677,

3. Bont, H., et ab 1995. Major histoeompahbility. oomplex eláss í-reátrieted CDS + T celb and eláss B-restricted CD4 * T eelis, rcspeetively, médiaié and reguláié eontaet scnsiiiviíy io dinitrodnorobenzene. Bar. J. immuné). 35; 3006-3010.

4, Chater, K, F, et. al., hCSixih International Syniposhno on Aetioornycetaies

BiologyL Akadémiai Kiadó, Budapest, Hungary (1986), pp. 45-54).

5. Centi, B<, X W. Jabng, C. Tinti, J, H. Són, and T. H, Joh. 1997. Indnclion of in» terferon-gamma indueing factor In the adumat eortex. J. Bioi. Chem. 272; 2035-2037.

6. Cumberbateh, M,, R X Dearman, C. Antonopoulos, R, W, Groves, and L .15 Kimben. 2001. Interleukio. (11.)-18 indoees Iímgerhans coll núgration by a túrnom· neemsis factor alphe-and IL-1 beta-depeodenr meehanlsm. Immnnology 102; 323-330.

7. Devemnx J et aLNuefeic AcidsRes, 12,387-395» 1984,

8. DiDonnto, .1 A, Hayakawa, M, Rotbwarf, D M, Zandi, E and Karín, M. (1997), Natúré 388,16514-16517.

9. Elliod, M. 3., Maink R. N., Fekhnann, M., Long-Fox, A,, Charles. 9., Rijl, H.

, and Woody, X R, 1994, Láncét. 344,1125-1127..

10. Engetmann, EL, D, Novick, aud D. Wallaeh, 1990, Txvo tumor neemsls fae-tothindiog proteins purifíed front humán nríne, Evídenee fór inununologieál oross-rcaetivity witb eell surface tumor neerosis factor reeeptors. X Bioi. Chem, 265: 1531-1536.

11. Garrigue JL, Nicolas 3F, ETaginals R, Beoezra C, Sour H, Schmitt D. Contaot Dermaltds 1994 Apr; 30 (4): 231-7

12. Grahbe, S. , and Sehwarz, T. 1998. Immunoregnlaiory meehanisms involved in ebehation of aüergio eontaet hypersensíiivüy. Immunok Today, 19: 37-44

13. Bábu et a,L, X Immunoi, 2001,166: 543^-5347.

14. Hantim et ah (1993), .1. Am. Aead. Donnátok 28; 189.

15. Kim Síi, Eisenstein M, Reznikov L, Fantnzzl G, Novick O, Rubinareln M, Dlnarello CA. Slrociurat rcqulrentenD of six nnturally occnrríng tsolorms of the IL-18 binding protein to inhihií. IL-18. Rme Natl Aead Sci USA 2000; 97: 1190-1195,

ΦΦΦΦ ♦♦ ΦΦΦΦ Φ * φ * φ φ$ φ; ν ί φ *** *** Φ * « Φ Φ

X ΦΦ ΦΦΦ χφ χ

,. 100067-12247.4 *

16. Kimben, I and Μ. Comberbatck, 1992. SÓmulation of Langerbans coll mígradou by tumor neerosis faetor alpha (TNF-alpha), 3 Invest Dertuatok 99; 48S-50S.

17. Maliswwsü, C R., T. A. Satu, T. Vaudén Bős, 3. Waugh, S. K.. Dower, X Slaek, Akik Beckmmn, and K. H, Gtabstem. 1990. Cytokine reeeptnrs and B coll

Ometrons, I. Recwifemani soluble receptora speeífíeally ínhíbit IL-feand Ik-4~índueerl B oell actfeirics ín tolna, 3. Immunoi, 144; 3028-3033,

IS, Misáitok. Μ, 3. _;, T. Ghtsukg K. Kotom, F. Tanabe, S, üshio, M. Wmha, T, Tatumoto, K, Tongoe, M. Fujii» M. Ikeda, 8. Fukuda, and M. Kurlmoto, 1996. Interferongamma toducmg faetor enhanees T bolper 1 eytokme pnuduction by stímulated humán T cells : syaergism with mtarteokm-12 tor interferon-gamma predactton. Fur-l-ImmunoI 26: 1647-51 issu: 0014-2980.

19. Nakamum Κ» Okamura II, Wada M, Nagata K., Tamara T, lufect Immun 1989 Feb; 57 (2); 590-5 20. Novtok, D, Kim, S-H, Fantuol, G, Reznikov, L, Dmamllo, C, and Rnbfesteln, M (1999). Imruuntty 10, 127-136,

21, Ökamnra FI, Nagata K, Koroatsa T, Tanímoto T, N'okuta Y, Tanabe p, Aktra

K, Torigue Κ» Okúra T, Fukuda S, el ah Infoét Immun 199$ Ocg 63 (10); 3966-72 22, Fámét, F, Garka, K. B, Benned, T P, Dm; S K_;, and Sims, 3 B. (1996), í, Biok Cbom, 271,3967-3970.

23. Rombold et al. (19901. Láncét 335; 1232,

24. Rőtbe FI, Jenkim NA» Copeland NG, Kolb H. .1 Clin Inveat 1997 Fob 1; 99 (3): 460-74 2$. Séfedét; G, and Steimnan, R. M. (198$). Murine epidémiái Lsngerhaas cella mamre intő potení mmmnostúnulaíory dendrídc cella m vltro, J Bxp, Mert 161, 526546,

26. Stfegl, L. A., SauderD, N., bjmue Μ.» Wolft &·« Pehamherger, H., and Stingk

G.. (1983). Mechanism of UY-B-índueed unpairment of tbe antigen-preseníing eapaeity of murine epidermal cells, 3 Immunoi 130, 1586-1591,

27. Tucck A„ ,femes, fk, Chichepotttohe, .0.., Bonnefby, 3. ¥.„ Dayer, J, M,, and Zubler, R. Ik, 1992, J, Immunoi. 148, 2778-2784,

28. üshio S, Namba M, Okura T, Hadon K, Nnkada Y, Akita K, Tanabe P,

Konishi K, Mieallef M, Fujii M, Torigoe K, Tafemoto T, Fukuda S, Ikeda Μ» Ökamnra H,

Korimoto M. J Immunoi 1996 Jun .1; 156 (11); 4274-9

29. Yosfemoto T, Takeda, K, Tauaka, T, Ohknsu, K., Kashimmura, S, Gkamnra, lk Akim. S and Nakamshi, K (19981,3. Immunok 161, 3400-3407.

30. X» et ak (IWh. 3. oftoterlbrou and Cyloktne Research 18: 653-659.

Claims (12)

1. Szabadalmi igénypontok ,8. IL-iS mhthtíor alkstmz/aea a IV, íjdusu ntlet/eken’.'-egi tettdellcttessvg kezdése? c és-vagv omgd'vesvfv s,\-lg,riő győgs'f.»<'{ ί'Κ·>ϊΙΡ;Λϊ.όΌ, ahol ar ri-ld-mhihnor λ keseUvd'A ko/d v iri-vn-:

   ÍL-lS-at kötő 'fehérje (IL-I-8BF),

   IL-lSBtt, amely :imm««gk>butmaoz vagy iragmensébez fezmuátt, ahol a feziosált fehérje ILd.^böz «ötödik,

   U -ABP iunkuenzhs sarcon. A.g shel az ü riSSP po? rttten-gítkei'KV t,PKn kapcsod vagy IL-lSSP-hez hasonló akimíásó-aktív frakciója.
2. 2, Az 1.. igénypont szerinti alkalmazás, ahol a tólérzáksBységj rendellenesség. késleltetett típusú túlérzékenység.
3. 3'. Az t vagy 2, igénypont szerből alkalmazás, ahol a túlérzékenységi -rendellenesség. érwrtbezési túlérzékenység.
4. 4, Az Az elógó igénypontok bármelyike szerinti alksOmazás, ahol a gyógyszer itperfbroat is tartalmaz szimnháu, egymást követő vagy elkülönült alkalmazásra.

   .
5. 5, A 4. igénypont szerinti alkalmazás. ahol tsz isherféron B-interförom.
6. 6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti aiküímazás, ahol a gyógyszer tómetwkíó2b*f<tór» Aihifeiíori: (Tb(P-inhibitmt} is tartalmaz szimultán, egymást követő vagy elkülönült alkalmazásra,
7. 7. .A 6, igénypont szerinti alkalmazás, ahol a TNF inhibitora ΤΒΡΪ és/vagy TBtttt.
8. 8. Az előző igénypontok bármelyike -szerinti alkalmazás, ahol a gyógyszer .gyűliadásgátló hatóanyagot is tartalmaz sshnoltán, egymás! követó vagy elkülönült alkalmazásra.
9. 9. A. 8. igénypont szerinti alkalmazás, ahol gyuhadásgáíló ágens COX-lahibifor.

   ?Ő .Az előző Igénypontok bármelyike- szerinti -alkalmazás, ahol a gyógyszer allergia ettem hatóanyagot is tartalmaz szimultán, egymást kővető vagy slkOlőnőtt alkalmazásra,

   K. Az 1-19. igénypontok bármelyike szerinti- alkalmazás, ahol az íL-IS-inhíbifort testtó-megkiiogtammonként 0,001-1000 tng, vagy (1.,01-100 mg, vagy 0,1-10 mg, vagy 5 mg mennyiséglxm alkalmazzak.

   ’í \ *k o ‘ en> Oí ^\b’« u ·, rt tt i tn b * o , ' t B th A,, peadavt -co h’<m történik.
10. 13, Az, előző igénypöíüok bármelyike szeriről alkalmazás, ahol az fL-18-iohíbko-r beadása intmmnszkalárlsas íóriénik.

    !oOöp,!224v_A Kt’H

    R54Ö132J
11. 14, Az előző igénypontok bármelyike szeríxtti alkalmazás, ahol az ÍL-lá-inhibitor beadása topMisaa. történik.
12. 15. ÍL-Ik-ádsibhorí kódoló szekvesseiat úafohnazó expreaszlós vektor alkalmazása IV, tipuső tu’.erz.’-eu^segj rcndvllene«eg neacto/r.-éz es tags L··. Ί-seu- soogafo q.ovw/c» ekullttatoot, ahfe az II-IS inhibitora ' ,re χο*όκ xu »\Jix«k>u 1 i xoto .r.'e.e „.1. < .t \»·>·>» b< n eteg iuu ’<, fúziós fehérje, fonkotooális srártoazék vagy IL-.Í .8BP-bez kasooló aktivitású aktív frakciója.

    lő. IL-ífoishibitot’ .mdogéa termelődését feáokáió és/vsgy fokozó vektor tslkafotarása IV, ítpttsú ttiiérzékettységi retíclriletsessúg megelőzésére és/vagy kezelésére szolgáló vvégyszer előállítására, ahol az fe l it inhibitora a következők közül választott: IL-íS-at kötő fehérje (iL-ÍSBP.!, az 1, igénypontban megbatározott fúziós fehérje, toakcionáíis származék vagy Et-BBP-te hasonló aktivitású aktív frakciója.

    Π. Π. x inhibitor előállítás.!. p. mtikaila» módosított sejt alkalmazása IV. típusú túlérzékenységi .rendellenesség keltésére és/vagy megakadályozására szolgáló gyógyszer elöálhtására, ahol az H.,-18 ihhrhitora a következők közöl választott: jL-lS-al kőlő fehérje {IS.,-· i8BP>. az I. tgettypínsítsnr! meghatározott fúziós felforto, fenkcionábs származék vagy lX.~l&S3P-hez hasonló aktivitású aktív frakciója.