HU229388B1

HU229388B1 - The use emamectin to treat fish parasites

Info

Publication number: HU229388B1
Application number: HU0201027A
Authority: HU
Inventors: Abu S Huq; Zezhi J Shao; Kanwal J Varma
Original assignee: Merck Sharp & Dohme
Priority date: 1999-04-08
Filing date: 2000-04-06
Publication date: 2013-11-28
Also published as: NO20014848D0; IS2509B; HK1042019B; CN1356875A; BR0009643A; NO329519B1; UA70362C2; CZ300401B6; KR100604747B1; NZ514197A; PL196419B1; DE60008226T2; HUP0201027A3; HUP0201027A2; NO2011004I1; JP2007191488A; CA2364510A1; MXPA01010107A; KR20010109335A; RU2259837C2

Description

A hal tetá-f ertözések, igy a Lepeophfeírun ssljsoni s (lazac-tető) és a Calígua elongatus elleni védekezésre az árutermelő lazacgazdaságokban ma is főleg vegyszeres kezeléseket alkalmaznak ÍRoth és munkatársai, J. Fisa Diseases 16, 1-26 (1993) ] . Az ektoparazita evezőlábú rákok (kopepodák) járványszerü fellépéseit jelenleg bemerítésem fürdetéssel, szerves fosztorsav-észcerek, így diklőrfosz (Aguagard®, Novartis) vagy azametifosz {Sa.'imosan^, bovartís) , hidrocTén-peroxid {Salartect^, Brenntag vagy Baramove®, Solvay-lnterox), vagy szintetikus piretroldok, igy cípermetrin (Bxcis®, Vericore) vagy deltametrixt (Aiphamax^, &1pharma) alkalmazásával kezelik, A hemeritéses eljárások azonban nagyon munkaigényesek, költségesek és jelentős stresszt okoznak a halaknak. Ráadásul az ilyen kezelések nem kivitelezhetetlenek a fertőzés helyén és rossz időjárási körülmények között,

A oipermetrín kivételével [uakobsen és Hóim, JVornk .Fískeoppdrect, január, 16-18 (1990)) a bemeri tő kezelések csak a haltetvek aduit (kifejlett) és preadult (utolsó lárváéilapot) fejlődési alakjai ellen hatásosak, ami. lehetőséget ad a chaiimus (naupiius) lárváknak a túlélésre és a fertőzési ciklus feltartására, Emiatt, az ilyen kezelések csak akkor ajánlottak, ha a haltetu-populácié elérte a preadult ás aduit fejlődési fázist, és gyakran meg kell ismételni azokat a jó eredmény érdekében. A szerves foszforsav-észter diklőrfosszál szemben rezisztenciát is megfigyeltek a haltetvek egyes populációiban (Jones és munkatársai, u. Fish bíseases 15, 197-202 (1992)). A hldrogén-peroniá a

-u -_x } ..1..	kopoityúját károsíthat	J és
xel .1.,	mert toxicítása a viz	honié:
sen,	7.M., in Fathogens of	tv-;' 7 ,-3 »· v J, u
(Boxsl	zall, G. és Defaye, D.	OOS . )
1993}

msznatatat nyáron Korratozn.·.

íkletével fokozódik [Thomasnd Farmod Salmon.- Sea bice . eás.}.. Eliis Horwooá Ltá., London, & lazactenyésztésben hasznos lenne egy olyan szer. amely a haltetvek és más paraziták minden fejlődési alakja ellen hatásos, a takarmányban adható be és mentes a fürdetéses kezelésekkel járó hátrányoktól. A takarmányon keresztül történő kezelés megvalósítható rossz időjárásban és a fertőzés helyén, valamint lehetővé teszi az adott helyen lévő összes rek.eszték, egy tőrendszer összes helye vagy egy egész öböl egyideben történő kezelését, amivel megelőzhető a keresztbe fertőzés, ami felléphet a fürdetésen kezeléshez szükséges több nap alatt. A takarmányon keresztül végzett kezeléshez jelenleg rovar-növekedésszabályozók,. így a öifluhenznron (tepsiden®, Ewos) és a teflubenzuron (Caiicide®, Nutrecoí állnak rendelkezésre ÍSrdal, Fish Farming International 24, (2) (1997) ] . Mivel hatásmechanizmusuk a kitinszintézis gátlása, hatásuk a haltetvek vedlő fejlődési alakjaira korlátozódik [Horst és Walker, 7. Crustacesn Bioi. 15, 401-40-3 í i 9 91) j .

Az avermeetinek, amelyeket a 7fcrepto.myees avermiü tís tenyésztésével állítanak elő, igen erős féreg- és rovarölő hatással rendelkeznek. Egy kémiailag módosított származékukat, az ivermeetint (22, Ir-dihidroavermeetin-Bj.) 1981 óta világszerte forgalmazzák széles spektrumú antiparazitikumként szarvasmarhák, juhok, lovak és sertések kezelésére [Sutherland, Acta Leídensia .·>

59, 211-216 (1.390) ] . Az ívermecfcint számos humán parazitózís kezelésére is használják [Ottesen és Campbell, J. An £ Imi crob. Chemother. 34, 195-203 (1994)]. Miután felfedezték a haltetű rezisztenciáját a foszforsav-észterrel szemben (Jones és munkatársai, id. közi.) , az 1vermsetint tartották az alternatív gyógymódnak, amely új hatásmechanizmusa mellett még azzal az előnnyel is rendelkezett, hogy megfelelő volt a takarmányban való alkalmazásra. K'oha az ivermectin nem kapta meg az engedélyt a lazacon való rendszeres alkalmazásra, az Egyesült Királyságban az állatorvosok felírhatják az úgynevezett .kaszkád-el járásban való használatra [Anon., Amelia No. 7, Veterinary Medicines Directorate (1998)j, ha az engedélyezett termékek nem biztosítják a haltetűfertőzés elleni hatásos fellépést. Az ivermectin számos éven át való használata során tisztázták, hogy bizonyos védő hatása van az általáxkosan elfogadott, 25 u.g/kq biomassza dózisban, hetente kétszer a lka ima zva (Rae, Scottísh daimon örow'e.rs Assocíation, 1.996) . A 2 5 gg/kg biomassza értéket meghaladó .koncentrációkban azonban az ivermectin toxikus a halakra (Johnson és munkatársai, Díneases o.f Aguatíc Organisms 17, 107-112 (1393)].

Az emamectínt Lé^,!~dezoxi~4^f'~epí (metil-amino) -avermectin-B·! ] jelenleg élelmiszernövények ültetvényeinek kezelésére használják (Leibee és munkatársai, Florida Antomologist. 73, 82-96 (1995)1,

A találmány tárgyát egy eljárás képezi parazita-fertőzések felszámolására, mérséklésére vagy megelőzésére egy halpopulácíóban, amely eljárás magában foglalja az emamectin vagy egy sója etetését az említett halpopuláciőval 25-400 μσ/kg hal-biomassza napi dózisban, naponta, 3-14 napon át.

A találmány tárgyához tartozik továbbá egy készlet egy gyógyszerezett haltakarmány előállításához , ami parazita-· fertőzések felszámolására, mérséklésére vagy megelőzésére szolgál egy halpopuiácíóban, amely készlet emamectint vagy egy sóját és nyomtatott utasításokat tartalmaz arról, hogy az emamectint vagy sóját 25-400 jig/'kg hal-biomassza napi dózisban, naponta, 3-14 napon át kell etetni a halpopulációval.

Az ábrák rövid leírása

1. ábra. Diagramm, amely a halanként talált, különböző (I,, II.,

III. és tv.) fejlődési állapotú chal izmus-lárvák átlagos számát tünteti fel a kontroll és az 50 pg/kg napi dózissal kezeit csoportban, a 7. napon (1, példa).

2. ábra. Az 1. ábrának megfelelő diagramm a kezelés 14. napján.

3. ábra, Az 1. ábrának megfelelő diagramm a dózismegerösxtő vizsgálat 7. napján.

4, ábra„	A 3, ábrának	megfelelő diagramm a
Ά ·ν	emamectin [4	-desoxi-4 · epi (met.il-
az US 5	,288,710 vagy	5,399,717 s zámú s zaba*
szerint	állítható elő,	és két homológ, a 4~
-amino)-	avermec t ín - a	és ~Bi'b keveréke. Fi
egy' 303?	it használjuk.	Az emamec Cinnek talál

tő sóira nem korlátozó példaként említjük az US 5,238,710 számú szabadalmi iratban leírt sókat, köztük a benzoesavval, szubsztituált bensoesavakfea'l, benzolszulfonsawal, citromsavval, foszforsavval, borkösavvai, maleinsavval és hasonlókkal képezett sokat. A találmányunk szerint legelőnyösebben használható emamectxn-só az emamectin-benzoát.

Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy az emamectin — ha a találmány szerinti dózis-szinteken és adagolásmóddal használjuk — oern toxikus a halpopulációra. Ez különösen meglepő felfedezés annak tükrében, hogy az ivermectint már viszonylag kis koncentrációban Is toxikusnak találták. Mivel az ivermectint a toxicítása miatt nem lehet egymást követő napokon alkalmazni, fennáll az a jelentős veszély, hogy az adott populációból nem minden hal kapja meg a megfelelő adagot az agresszívebben táplálkozó egyedek miatt. Az emamectinnek az a tulajdonsága, hogy legalább néhány napon át folyamatosan adható, lényeges előnyt jelent az ivermecfinnel szemben, mert a napokon át folytatott etetés növeli annak valószínűségét, hogy egy adott halpopulációból több hal fogja elfogyasztani,

Az emamectín és sói a találmány szerint arra használhatók, hogy felszámoljunk vagy csökkenésünk velük minden fajta halparazíta-fertösést, akár ekto-, akár endoparaziták okozzák azokat. A felszámolható vagy csökkenthető endoparazitákra példaként említjük a Pl atyhei.minthes (Laposférgek) törzs Trematoda (Szívóférgek) osztálya Monogenea és bígenea alosztályába, valamint a Cestoda (Gál and férgek.) osztályába, és a ife.mathei.mi.nthe.s (Hengeresférgek) törzsének Némátoda (Fonalférgek) osztályába tartozó férgeket; illetve protozoonokat a Myxozoa, Micr'ospor'a, Apicomplexa és Cíiíophora törzsekből; a felsorolás nem korlátozó. A felszámolható vagy csökkenthető ektoparaziták közé tartoznak — nem kizárólag — az Arthropoda (ízeltlábúak) törzs Crustacea (Rákok) osztálya Copepoda (Evezőlábú rákok) és Sranchíura (Haltetvek) alosztályaiba, különösen a Q<cicpoídea (Kandicsők), Caiigoidea (Élősdi evezőlábú rákok) és Lernaoidea (Szívógyökerű evezőiábű rákok) rendekbe tartozó élősködők (különös jelentőségűek az Ar~ gcius-fajok), valamint az Jsopoda (Ászkák) rendjébe tartozó pata z i c ák.

A találmány szerinti emamectin-kezelést különösen hatásosnak találtuk a Copepoda alosztály Üaiigoídea rendjébe tartozó haltetvek, speciálisan a bepeoph tneirus ás Caligus nemzetségek fajai ellen.

Bármely édesvízi vagy tengeri halfaj kezelhető emaraectlnnél a parazita-fertőzések felszámolása vagy csökkentese céljából, A kezelés alá vonható halfajokra nem korlátozó példaként említjük a következőket: lazac, pisztráng, tengeri süllő, tonhal, óriás laposhal, sarki szaiblixxg, tok, nagy' rombuszhal.. lepényhal, nyelvhal, ponty, szájkőltö sügérek, csíkos süllő, harcsa, angolna, tengeri keszeg, érdesfarkú hal, tüskésmakréla, fűrészes sügér és indiai bering.

A parazita-fertőzés csökkentéséhez, felszámolásához vagy megelőzéséhez szükséges emamectín-dózist egy állatorvos rutinszerűen képes megállapítani, noha az változhat a kezelendő halfajtól, az adott parazitától és a fertőzés súlyosságától függően, Az emamectínt vagy egy sóját előnyösen naponta 25-400 pg/kg hal-biomassza, előnyösebben 25-100 ug/kg és legelőnyösebben 50-75 gg/kg hal-biomassza dózisban etetjük a halakkal.

Az emamectin-kezelést naponta alkalmazzuk 3-14 napon át, előnyösen 7-14 napon át, és legelőnyösebben 1 héten keresztül. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy az emamectín a kezelés után 810 héten át tartó elnyújtott hatást biztosít- így tehát az emagoiásí utasítások a sítve, Az emamectin mectint megelőző kezelésként, a paraziták fellépését megakadályozandó is alkalmazhatjuk.

A találmány szerinti készlet bármilyen formájú, lehet, amely alkalmas arra, hogy az emamectint legalább 7 napon át biztosítsa és tartalmazza az Írott utasításokat a fent leírt dózisok és adagolásmód betartására, A készletre nem korlátozó példaként említjük a különböző tartályokat (például palackok, dobozok, buborékcsomagolások vagy ampullák), amelyekhez egy, az adagolási utasításokat tartalmazó betét van mellékelve, vagy ahol az adatartáiyra vannak nyomtatva vagy ahhoz erővagy sója egy premíx formájában lehet jelen a készletben, ahol a premíx. egy vagy több hígítószert és 0,01-1 tömeg % emamectint. vagy emamectin-sót tartalmaz.

A. gyógyszerrel kiegészített hal takarmány úgy állítható elő, hogy a megfelelő mennyiségű emamectint vagy sóját belekeverjük egy kereskedelemben kapható haltakarmányba, hogy a kívánt dózisszintet elérjük. A. haltakarmányba belekeverendő emamectin menynyi sége attól függ, hogy milyen takarmány-aránnyal etetjük a halakat. Az olyan halak esetében, amelyeknél a takarmány aránya 0,2-0,4 tömeg % naponta a halak biomasszájára, vonatkoztatva, a takarmány 0,5-100 mg, előnyösebben 1-50 mg, és legelőnyösebben 5-15 mg emamectint vagy sóját tartalmaz a gyógyszerezett takarmány 1 kg- j ábaxx.

Bár az emamectint a takarmánykeverékhez adhatjuk még a pelletáiás előtt, a győgyszerezett takarmányt előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a takarmánypeiletet bevonjuk az emamactinnei. A pellet elkészítéséhez előnyös as alábbi összetételű premxx nasznáiata:

a.) O,I~1 tömeg % emamectín vagy'- sója;

b> 0,01-2 tömeg % tartósítószer;

c} 1-4 tömeg % propiléngükol vagy polietiléngÜkoi; és d} szükség szerint higítószer,

A tartósítószer előnyösen 2+3-terc-bucil-ú-metoxí-fenol (butílezett hídroxí-anízol, BHA) , Előnyöse** propilénglikolt használunk. A hígítószer bármilyen, közönségesen használt hígítőszer, például laktóz, maltodextrín, kukoricakeményítő, kalcium-karbonát, mikrokristályos cellulóz, rizspelyva vagy kukoricacsutka lehet. Előnyös hígífcőszer a maltodextrín, a kukoricakeményítő, vagy ezek keverékei. Egy különösen előnyős premix 0,2 tömeg % emamectin-foenzoátofc, 0,1 tömeg % BnA~t, 2,5 tömeg % propilénglikolt, 49,8 tömeg % kukoricakeményítőt és szükség szerinti menynyíségű M-1Ö0 maltodextrint tartalmaz. A premixet előnyösen egy nagy nyírósebességö. granuláló keverőfoerendezéssel állítjuk elő az alábbi módon. A BHA-t keverés segítségével feloldjuk a propilénglíkolban. A keményítőt betöltjük a keverőberendezésbe. A BHA-oldatot keverés közben lassan a keményítőre csorgatjuk. A keverést 20-40 percen át (a cél 30 perc} folytatjuk, begy a keményítő abszorbeálhassa az oldatot. A .keverőüst faláról lekaparjuk a rátapadt anyagot. Egy 20-as csomószámú szitával, a keverőüstbe szórjuk a hatóanyagot. A vibrátort bekapcsoljuk és a keverést 10 percen át folytatjuk. Betörtjük a maitodextrínt és a vibrálva keverést újabb 10 percen át folytatjuk. Ezután a kész premixet csomagoljuk.

Más megoldásként használhatjuk az alábbi, spirálkeverös eljárást is. Feloldjuk a BHA-t. propiléngiikolban. Bétőltjük a keményítőt egy kisebb spirálszalagos keverőbe (körülbelül a tételméret fele) . Beindítjuk a keverőt, és a BKA-oldatot lassan a keményítőre csorgatjuk. Addig keverjük, amíg egynemű n«a lesz, Megállítjuk a keverőt és a keveréket 30-60 percen át állni hagyjuk benne. Egy kis mennyiséget (a tétel térfogat 1-5 %~át) kiveszünk belőle és egy kis síkkeverőbe töltjük. Hozzáadjuk, a hatóanyagot és 5 porcén át keverjük. A hatóanyagot tartalmazó elegyet a spirIákeverőbe tesszük és 10-30 percen ét keverjük, A keveréket kiürítjük a spirálkeveröböl és átvezetjük egy aprító malmon a csomók széttörése céljából. A megőrölt anyagot egy másik spirálszalagos keverőbe tesszük. Hozzáadjuk a maltodextrínt ée 10-30 porcon át keverjük, majd csomagoljuk,

A takarmánypelletet száras vagy olajos eljárással, vonhatjuk be a premixszel. A száraz bevonó eljárás során a premixet Összekeverjük a pellettel úgy, hogy az egyenletesen eloszoljon a szemek felületén, majd meleg hal- vagy növényi olajat adunk a keverékhez, hogy teljesen bevonja a szemeket. Az olajos bevonó eljárás során a premixet először kis térfogatú, meleg hal- vagy növényi olajjal keverjük össze, ezt keverjük a pellethez, hogy egyenletesen eloszoljon a szemek felszínén, majd további meleg olajat adunk hozza, amíg a szemek felszíne egyenletesen be nincs vonva,

Az alábbi példák a találmány bemutatását szolgálják, és nem korlátozzák annak cl talmi körét.

Három vizsgálatot végeztünk a Insitute of Aquaculture Maríné Snvíronmental Research Laboratory-ban (Maehríhanish, Skócia) . A két. évesnél idősebb nemes lazacokat egy betegségmentes tenyészetből szereztük be és a kísérlet helyén akklimatizáltuk.

A halakat az ismétléseknek megfelelő csoportokra osztva műanyag tartályokban tartjuk, amelyek térfogata 0,54 m·³. A tartályokat. környezeti hőmérsékletű (7-14 °C) és sótartalmú (3,0-3,5 %}, természetes tengervízzel áramoltatjuk át 13 1/perc sebességgel. A tartályokat szöröhálóval látjuk el a. kíőmlőnyílás fölött, hogy visszatartsuk az el nem fogyasztott takarmányszemeket. Feljegyezzük a halak pusztulását és a haltetvek által okozott durva károsodásokat is.

A fertőzéshez használt haltetveket kereskedelmi lazacfarmokon, lehalászás során, gyűjtjük Skócia nyugati partvidékén, A megtermékenyített tojásfonalakat nőstényekről választjuk le, és tengervízben, környezeti hőmérsékleten és sótartalom mellett inkubaijuk. .Amikor a kikelt lárvák elérik a copepodít-állapotot, akkor halanként 38-170 copepoditot juttatunk a 4 halas tartályba, amelyek vízellátását körülbelül három órára megszüntetjük, hogy a lárvák a halakra tapadhassanak. Ezt 3-5 naponként, összesen 4-5 alkalommal megismételjük, amíg meg 'nem jelennek az X

XX., XXX, és XV, stádiumé. chalímus-lárvák. A chaIzmusok számát egy vagy két nappal a kezelés előtt határozzuk meg a tartályokból vett mintán ín - 6-9 tartályonként) . Ezen a ponton a halakat preadult és aduit haltetűökkel fertőzzük úgy, hogy halanként 510 haltetüőt teszünk minden tartályba. .A vízellátást körülbelül egy órára megszüntetjük, amíg az Összes hal tetű fel nem. tapad a halakra. A kezelés előtti haltetü-számot a tartályokból vett mintákon határoztuk meg és a halakon talált chalimus--lárvák átlagát adjuk meg. Esutén a halakat véletlenszerűen szétosztjuk a négy eredeti tartályból a kontroli és kezelési tartályokba ···· ahogy az egyes kísérletek elrendezésénél van leírva ~~ és nem végzünk további fertőzést a kísérlet folyamán.

Az alaptakarmány a Fulmate 3,5 vagy 5 mm-es szemméretü lazac t?íp (BOCM Paula, Ltö.), Az em&mectin-benzoátof proplléngllkolban oldjuk fel és haloiajjai keverjük össze a pellet bevonása előtt, A kontroli·takarmányt hasonló módon vonjuk be halolaj és propiiénglikoi keverékével. A kezelés során a hatóanyagból névlegesen 0, 25, 50 és 100 gg~ot adunk naponta a hal-biomassza 1 kg-jára számítva, 0,5 % takarmányadagoiási arány mellett, bét egymást kővető napon át (0-6. napok). A tényleges napi takarmányfogyasztást úgy határozzuk meg, hogy a tartályokból körülbelül 30 perccel a beszórás után visszanyerjük az el nem fogyasztott takarmányszemeket, ós azok számát kivonjuk a napi adagból. Az átlagos elfogyasztott dózist az egyes csoportokra az alábbi módon számítjuk ki;

nap) %-os takarmányfogyasztások összege átlagos takanriányfogyaszíás (%)«...............................

nap átlagos elfogyasztott dózis (pg/kg) « ~ áfl. takarmányfogyasztás (%) x névleges takarmányadagoiásl arány (pg/kg)

A haltetvek számát a ?., 1.4« és 21. napon határozzuk meg, A halakat 40 mg/i etil.-(4-amino-benzoát;-tál (benzokain) eikáhitjuk, és minden halat megvizsgálunk kis nagyítású. mikroszkóp alatt. A haltetveket ehai.i.mus l.-iv,, preadu.lt 1.--11, és aduit csoportokba soroljuk, A preadult és aduit halterveket tovább csoportosítjuk ivarok szerint. Feljegyezzük az egyes fejlődési alakok számát, A vizsgálat során a halakról levált haltetveket a számlálásba bevonjuk ás visszahelyezzük a halra a friss vízbe való visszaeresztés után. A halakat visszatesszük a tartályaikba és ugyanazon halakat vizsgáljuk a 14, és 21, napon.

1» példa?

A víz hőmérséklete 7-10 ^<SC, sótartalma 3,3-3,4 %. A halak átlagos testtömege a kezelés előtt 192 ± 30 g. Az emameetin-benaoátot 0, 25, 50 és 100 μη/kg hal-biomassza névleges napi. dózisban adagoljuk. Kezelésenként két ismétlést állítunk be 19-20 hallal tartályonként. A kísérlet eredményét az 1, táblázatban foglaljuk Össze.

1- táblásat öózistitráXásos kísérlet: bmamectin-henzoác 'hatásossága a Lepeopbtheirus salmonia kísérletes fertőzése ellen aaes lazacon (á’aímo saiari , A halak a biomassza 0,5 tömeg %~ának megfelelő mennyiségű gyógyszexezett takarmányt kapnak naponta, 7 egymást követő napon át (0--6, napok) . A haltetvek átlagos számát a 7., 14, és 21, napokon határozzuk meg. Az átlagok és szórásaik a két

ismétlés összesített hal/tartály).	adataiból	vannak kiszámítva ín ·-	19 vagy 20
Idő névleges dós is Ptö/kg	átleges aásíss* μα/ksr	Haltetvek. éelsges esésus.	Cfe,alÍKi«sö& étleges sxéjse	ítosgd slakok átlagsa® esésre	Csökkenés kontKölIhox képset (A)
?. nap 8	0	Sl,1110,1	24,319,8	29,717,8	/
25	21,5	52,6110,7	20,910,6	17,715,0	56,2
50	45,0	51,9111,4	24,5110,5	7,114,1	57,2
100	91,0	55,0110,7	29,019,5	4,015,5	55,4
14. nap 0		44,9111,1	5,212,0	41,7110,5	/
25		15,114,9	9,715,9	3,415,4	70, S
50		15,415,«	12,415,5	1,011,3	70,5
100		IS,115,8	14,515,5	1,013,2	9 6,4
21. nap 0		54,519,5	0,0510,2	34,519,5	.·*'
25		5,512,1	2,411,9	1,112,2	09,5
50		1,711,3	1,411.5	0,110,3	95,2
100		1,SÍI,6	1,211,2	0,511,0	95,9

*áz átlagon elfogyasztott dózist a kezelés alatt ténylegesen elfogyasztott takarmány %~os arányából számítjuk ki.

3« példa?

PézisjwgorősífcÓ vizsgálat 1<

A viz hőmérséklete 12-14 ^öC, sótartalma 3,3-3,5 %, A halak átlagos testtömege a kezelés előtt 224 ± 43 g. Az emamectin-.ben~ soátot 0, 25 és 50 gg/kg hal-biomassza névleges napi dózisban adagoljuk. Kezelésenként. 3 ismétlést állítunk be 15 hallal tartályonként, Ebben a vizsgálatban azonban a pusztulás miatt a halak száma a kísérlet végére 5, 10 és 14 volt a 25 gg/kg-os csoportom. 10, 12 és 13 volt az 50 gg/kg-os csoportban, és csak 2, 5 és 5 volt a kontroli-csoportban. Emiatt egy második dózismegerősítő vizsgálatot is beállítottunk Í3. példái, A kísérlet eredményeit a 2, táblázatban foglaljuk Össze,

2, táblázat.

Dózismegerősítő kísérlet I. : at emamectin-benzoát hatásossága a Lepeophfcheirus jsalmcnis kísérletes fertőzése ellen nemes lazacon (SaImo nsíar), A halak a biomassza 0,5 tömeg %-ának megfelelő mennyiségű gyógyszerezett takarmányt kapnak naponta, 7 egymást

követő napon át «0-6. 14. és 21, napokon ha rom ismétlés összesít hal/tartály).	. napok). tározzuk ;ett adat	A haltetvek átlagos s	számát a 7 . , r ás sík a há· a ín ~ 2-1:
meg. Az = aiből var	i t„. X3 Q ü X. ír) S o *Z \.) wk k i s z ám i tv
Idő Névleges Átlagos	Haltetvek	Ck&lissusok Mozgó alakok	Csökkenés
dózis dózis*	átlagos	átlagos	átlagos	kontrollkot
dg/kg pg/kg		ssárna	szásaa	képest (A)
7. nap 0 0	60, 31.15, .1	1,911,δ	59,0114,9	/
2S 2ö,2	34,2115,8	1,811,7	32,4115,4	43,8
!> Ü 4 < n	28,1113,1	3,212,2	24,9113,2	5 3< 8
'14. nap 0	40,9114,4	o	40,3114,4
25	8,814,4	0, 30	9.544_f4	7 6 ₅ 0
5Ö	4,912, 7	0, δ	4·342.6	88,0
	2 7 _f34$_f 7	0	27.34$ _f7	/
2 5	4,9±3,1	0	4,913,1	81,9
50	1,öli,3	0	1,611,4	34,3
*Az átlagos elfogyass £ogy a sz to11 takarmány	tofct dózist a kez> %-os arányából sz	elés alatt tér ámítjuk ki.	tyiegesen. eí
3. példa ?
Dózismegerősítő :	kísérlet	IX.
A víz hőmérséklete 9-12	°C, sóra	rtalma 3,0-3,/	í %« A hala'
átlagos testtömege a	θ J., fövh £	llőtt 418,	2 ± 49 g. Az e	imamectin-

-benzoátct 0 és 50 pg/kg hal~biomassz<

.eges dózisban adagol·· juk. Kezelésenként 3 ismétlést állítunk be 15-16 hallal tartályonként. A kísérlet eredményét a 3, táblázatban foglaljuk össze.

3. táblázat

DózismegerŐsítő kísérlet II.: az exuamectin-benzoát hatásossága s Lepeophöheírus salmonís kísérletes fertőzése ellen nemes lazacot (Salmo sáfár). A halak a biomassza 0,5 tömeg %-ának megfelelt mennyiségű gyógyszeresett takarmányt .kapnak naponta, 7 egymást követő napon át {0-6. napok), A haltetvek átlagos számát a ?. , 14, és 21, napokon határozzuk meg. Az átlagok és szórásaik a három ismétlés összesített adataiból vannak kiszámítva ín ~ 15-16 hal/tartélv).

Idő Névleges Átlagos Haltetvek Chalis»usok Norgó alakok Csökkenés dózis dósra* átlagos átlagos átlagos kontrolihoz ssána ssása saáiaa képest (k) jig/kg ug/kg nap 0 lap v

0

74,3117,1

40,511.2,2

22,718,8 30,0111,8

50,2110,2 0,610,8 .14,4:15,9 12,7*5,7

18,118,6 0,110,3

2,112,1 1,511,7

52.2113,4 10,518,1

49,5110,3

38,118,'

0,611,.

4.5,9 •7 r, ~>

.94,6 *Az átlagos elfogyasztott dózist a kezelés alatt ténylegesen el· fogyasztott takarmány %-os arányából számítjuk ki.

Az adatokat az alábbi, csoportosításban összegezzük; I.-IV, chalimus-lárvák, mozgó alakok (preadult és aduit), és össze; haltető (chalimus és mozgó alakok összege). A halanként talált haltetvek száma esetében a szórás homogenitását .F-próbával, az eloszlás normál!fását .korreláció-analízissel ellenőrizzük. A halak tömegét és a kezelés előtti haltetö-számot egyoldalú variancia-analízíssel vizsgáljuk. Ha az adatok variancíája a heterogéntől vagy eloszlása a normáltól eltérő, akkor a kezelés után talált haltetvek számát a nem-paraméteres Dunn-próbával elemezzük.

A három vizsgálat egyikében sem találtunk szignifikáns (p > 0,05; különbséget a chalimus-lárvák vagy a mozgó alakok számában az ismétlések között, sem a kontroll, sests a kezelt csoportokban, sem a különböző időpontokban. Ez lehetővé tett, hogy az I._f IX. és III. táblázatokban az ismétlések adatait összevonva kezeljük. Emellett természetesen az egyes ismétlések adatait külön Is elemeztük .

Az átlagos haltetü-szám százalékos csökkenését a kontrollcsoporthoz képest az alábbi képlettel számítjuk ki:

csökkenés (%) ~ 100 kezelt ismétlések átlaga kontrol; Ismétlések átlaga

X 100

A három kísérlet összesített eredményét a 9. táblázatban mutatjuk be.

A dőzistítráláaos, illetve a dézismegerösítési I- és II. kísérletek összefoglalt eredményeit az emamectin-benzoát hatásossága a ..tepeopbtheirus salmonía kísérletes fertőzése ellen nemes lazacon (da./.mo aaiar) . A halak a biomassza 0,S tömeg ástak megfelelő mennyiségű gyógyszerezett takarmányt kapnak naponta, 7 egymást követő napon át (Q-ő. napok),

Kísérlet névlsgss Átl&sos Oeökk&Kils F&r&sAta- Kor.g-ó alaktól elhullás* áósls dóri® {öas32<ss aeate* halak CM

	μζ/kg	μζ/kz	(k)	halak W	(A)
062ÍS-	0	ö	/	0	0		S
tön 4-	2S	21, S	SÖ, 8	15,8	55,0		0
I1;S	50	45,0	95,2	22,5	87,5		0
	100	31,0	§5,8	28,2	57,0		2,5
M«Oí?rö~	ö	0		0	0		7 5
í5 :i. táx;		20,2	81,9	3,0	δ, 1		21
I,	Sö	44,3	M,3	28,5	28, 8		77
áfegerő-	0	0	/	0	ö		8
s:í tés	Sö	45,7	34, S	2?	SS, 8		ö
11,
áz	összes	paraz	itaszám	%-OS	csökkenését	a	kontroll

csoporthoz képest az egyes kezelési csoportok ismétléseinek őszszevont adataiból számítottuk ki.

*Az adatok a haltetvek által okozott elhullást tartalmazzák, kivéve a ii. megerősítő vizsgálatot, ahol a kontroll halak pusztulásának 2 %~a nem írható a parazita terhére. Az adatok a kiselejtezett halakat is tartalmazzák.

A kísérleteket áttekintve látható, hogy a takarmányfogyasztás a .kezelt csoportokban 81-32 % volt, A ténylegesen elfogyasztott dózisok átlagait minden csoportra kiszámítottuk, és az I.,

II. és III. táblázatokban közöljük a. névleges dózisokkal együtt. A kontroli-csoportok takarmányfogyasztása 77-30 %~os volt. A táplálkozási viselkedést és aktivitást a kontroli-csoportok néhányában csökkenőnek találtuk a vizsgálat ideje alatt. Ez a kontroll halakon található nagyobb haltetű-számmal függ össze, és kifejezettebb volt, amikor a chalimus-'lárvák átalakultak a jóval károsabb mozgó formákká. A kísérlet végére nem volt szignifikáns (p > 0,05) különbség a kezeit és a kontroll csoportok halainak átlagos testtömege között.

Az emamectin-benzoátos kezelés egyik dózisánál sem. figyeltünk meg káros hatásokat vagy elhullást. Néhány hal elpusztult a dózist!trálási és a II. dőzismegerösítö vizsgálatban a haltetvek nagy száma miatt, míg az 1. dósismegerösítő vizsgálatban, számos hal elpusztult vagy ki kellett selejtezni azokat (IV. táblásat).

A dózistitrálásí vizsgalat kezdetén a chalimus-lárvák, átlagos száma halanként vizsgáltunk). A tartályok között nem volt szignifikáns különbség a fertőzés mértékében a halak szétosztása és kezelése előtt. A haltetvek (ide számítva a mozgó formákat is) átlagos száma 63-68 volt halanként.

A dözistitrálási vizsgálat eredménye az 1. táblázatban látható. bár a 7. napra a haltetvek átlagos száma 35,4 - 37,5 %-k.al csökkent minden kezeit csoportban a kontroll-csoporthoz képest. A 21. napra a halanként! haltetű-szám rendre 89,8, 95,2 és 95,8

58,1 ± 21,9 volt (tartályonként 10 halat {^3,36 ~ 3· «70; p > 0,05)

%-ka	.1 csőkké:
bán.	A. kont
volt	, mig az

s zám	a szigni:
sál	kezelt c
íp <	0,05},
	'1 ^v>7
	-A v AViki v s
dózi	SSá..l,
	Külön e:
Is,	és kimúl
nőve	aszik a
vak	fejlődés

-kai csökkent a Ξ5, 50 és 100 gg/kg dózissal kezeit, csoportok34,5 haltetü volt, mig az 50 itg/kg dózissal kezelőben csak 1,7. A haltetvek száma szignifikánsan csökkent mind az 50, mind a 100 gg/kg dózissal kezelt, csoportokban a kontrolihoz képest a 7. és 14. napokra íp < 0,05), illetve a 21, napra (p < 0,001} a kezelés megkezdésétől . Nem volt azonban szignifikáns különbség az 50 és 100 gg/kg ssal kezelt csoportok között..

Külön elemeztük a chalímus-lárvák és a mozgó alakok adatait.

21. napig 26,7-ről 34,5-re növekszik a mozgó alakok átlagos száma halanként a chalimus-lárvák fejlődésével (X. táblázat). Ezzel szemben a mozgó alakok átlagos száma 0.1-1,-i-re esik. vissza a 21. napra.

A chalimus-lárvák átlagos száma a kontroll-csoportban is csökken a fejlődésükkel, és ezzel párhuzamosan növekszik a mozgó alakok száma (1. táblázat). Ezzel szemben a három kezelt csoport mindegyikében lassabban csökken a chalímus-lárvák száméi és elmarad a mozgó alakok számának megfelelő növekedése is, A 14. és 21 napokon a chalimus-lárvák száma az összes kezelt csoportban nagyobb, mint a kontroli-csoportban. Azonban a kezelt halakon található chalimus-lárvák közül sok a normálistól eltérően, nézett ki, és döglöttnek vagy életképtelennek látszott, A. 7. napon több

I, és 11. stádiumé, chalimus-lárva volt a kezelt halakon, mint a kontrolion, amelyeken viszont nagyobb arányban találtunk III. és

IV. stádiumé lárvákat (1. ábra), A 14, napon (2. ábra) a kezelt halakon még mindig voltak I, és II. stádiumé, chalimusok, míg a kontroll halakon ilyenek nem voltak, és csak néhány 111. és IV.

·*> ·$ sfcédiumű chalimus™lárva maradt vissza.

A. 21, napon a kezeit halak többségén nem voltak jelen mozgó alakú haltetvek és néhány hal teljesen mentes volt mind a mozgó alakoktól, mind a ehalímus-lárváktól. Ezzel szemben egyetlen kontroll hal sem volt mentes a mozgó haltetvektol (4. táblázat).

Az l, dőzísxaegerOs.ítO vizsgalat kezdetén a chalimus-lárvák átlagos száma halanként 82,3 ± 36,6 volt (tartályonként 9 halat vizsgáltunk). A tartályok között nem volt szignifikáns különbség 1^3,36 0.55; p > 0,05) a fertőzés mértékében a halak szétosztása és kezelése előtt. A haltetvek átlagos száma (ide számítva a mozgó formákat is) 87-92 volt halanként.

Ebben a kísérletben számos hal pusztult el vagy lett kiselejtezve nagy fertOzöttség miatt, A kontroli-csoportokban, ahol a haltetvek száma magas maradt, a halak 75 %-a elpusztult vagy ki lett selejtezve, míg ugyanez az arány az 50 gg/kg dózissal kezelt csoportban csak 27 % (4. táblázat), A kontroll elpusztult halainak vizsgálatakor kiderült, hogy igen sok rajtuk a mozgó hal tetű, és a kon troli-csoport okban valószínűleg azok a halak érték meg a 21, napot, amelyeken kevesebb hal tata volt. Ennél fogva a haltetvek halénkénti száma jóval magasabb lett volna, ha az összes kontroll hal életben marad, Az összes elhullás és selejtezés a haltetvek aktivitásából eredő károsodásoknak tulajdonítható, A haltetvek károsítása mind a kezelt, mind a kontroli halakon erodált börterüietekként jelenik meg a fejen és a háton, amihez csökkenő táplálkozási aktivitás társul. A 21. napra a kezelt csoportok halainak általános kinézete és táplálkozási aktivitása kifejesetten javult. Ezzel szemben a kontroli-csoportok néhány túlélő hala károsodott volt és továbbra is csökkent táplálkozási aktivitást mutatott.

Az I. dózismegerősítő vizsgálat eredményei a 11, táblázatban láthatók. A kezelt csoportokban a teljes haltetü-szám átlaga 44~ 54. %-kal csökkent vár a 7. napra a kontrolihoz viszonyítva, és a kísérlet végén, a 21. napra 82 %-kal csökkent a 25 gg/kg, és 94 %-kal az 50 gg/kg dózissal kezelt csoportokban. A nagyobb, 50 gg/kg dózissal kezelt csoportokban a haltetvek átlagos számának csökkenése szignifikáns volt (p < 0,05; a 3 kontroli-csoport közül kettőhöz viszonyítva, a 14. napon. A kontroli harmadik ismétlésében csak két hal. maradt a kísérlet végére és ezért azt kizártuk a vizsgálatból. Bár nem volt szignifikáns különbség a kontroli és a 25 gg/kg dózissal kezelt csoport egyes ismétlései között, az adatok egyesítésével kapott nagyobb mintaszám miatt a különbség a két kezelés között szignifikáns volt (p < 0,001). Ugyancsak nem találtunk szignifikáns különbségeket a 25 gg/kg dózissal kezelt csoport ismétlései és az 50 gg/kg-os csoport két ismétlése között, de az adatok összevonása újra szignifikáns különbséget eredményezett a két csoport között (p < 0,001). Ά 21. napon a haltetvek összesített átlagos száma 27,3 volt a kontroll, 4,9 a 25 gg/kg és 1,6 az 50 gg/kg dózissal kezelt csoportban.

Noha a kísérlet kezdetén viszonylag kevés preadu.lt és aduit, mozgó alak volt jelen, számuk minden csoportban növekedett a 7, napra, ahogy a chalimus-lárvák fejlődtek (2, táblázat), A mozgó alakok számának növekedése a halakon a két kezelt csoportban kisebb fokú volt, mint a kontroliban. A 7. és 21, napok között az átlagos számuk visszaesett a természetes elhullás miatt, és —

0'^ ebben a kísérletben — a súlyosan fertőzött halak pusztulása vagy kiselejtezése miatt. A kezelt csoportokban sz átlagos haltetöszám csökkenése még nagyobb volt az idő haladtával, és a 21. napra a teljes hal tető-populáció 32-34 %-kal volt kisebb, mint a kontrol1-csoportban.

A 2. táblázatban látható, hogy a chalimus-lárvák száma csökken a kontroliban és a 25 gg/kg dózissal kezelt csoportban a vizsgálat kezdetétől a 14. napig. ,4 7. és 14. napokon a cha.limusok száma kissé nagyobb volt az 50 g.g/kg dózissal kezelt csoportban, de a kezeit halakon lévő lárvákat itt is élettelennek találtuk, így tehát a 21. napon egyetlen chalimus-lárva sem volt a vizsgáit halakon.

A 21. napon az 50 gg/kg dózissal kezelt halak 28,6' %-a teljesen mentes volt mind a chalimos-lárváktói, mind a mozgó haltetvektol (4. táblázat). Ezzel szemben a 25 gg/kg dózissal kezelt halak közül csak 3 %, míg a kontroll halak közül egy sem volt mentes a haltetü-fertőzéstől.

A II. dózismegerösíto vizsgálat kezdetén nem volt szignifikáns különbség (103,20 = 0,428; p > 0,05} a ch&limns-fertozöttség fokában a tartályok között, a halak szétosztása és kezelése előtt. A haltetvek átlagos száma (a mozgó .formákkal együtt) 7984 volt halanként.

Az összevont eredményeket a 3, táblázatban mutatjuk be. Látható, hogy már a 7. napra a haltetvek átlagos száma a kontrolihoz képest 46 %-kal, a 21. napra pedig 95 %-kal csökkent az 50 gg/kg dózissal kezeit csoportban. A 21. napon a kontroliállatokon lévő haltetvek átlagos száma 38,1, az 50 gg/kg-os cső*

portban csak 2,1. A haltetvek száma mindhárom 50 pg/kg dózissal kezelt osoportban szignifikánsan alacsonyabb (p < 0,00.1), mint a három kontroli-csoportban a vizsgálat 7., 14. ás 21. napján egyaránt .

A mozgó alakok átlagos száma a kontroll-csoportokban a 7. napi 52,2-ről 38,1-re csökkent a 21. napra (3. táblázat). Ugyanezen idő alatt a mozgó alakok száma sokkal gyorsabban, csökkent az 55 u.gykg-os csoportban, és a 21. napon csak 0,6 volt halanként. A chaümus-lárvák átlagos száma a fejlődés miatt csökkent a kontroli-csoportokban annyira, hogy a 14, napon már látszólag nem is voltak jelen (3. táblázat). Részletes vizsgálattal több chalimust találtunk a kezelt, mint a kontroll halakon, és ez a különbség a 14. napon szignifikáns volt (p > 0,001). .A 21. napon a kezelt halakon maradt ehalímus-lárvákat degeneráltnak, fejlődésükben megakadtunk és életképtelennek találtuk, A 3. és 4. áhrákoxi látható az egyes chalimus-stádiumok aránya a kontroll és a kezelt csoportban, a 7. és 14. napon. A 7. napon nagyobb arányban voltak jelen az I. és II. stádiumé lárvák a kezelt halakon, míg a kontroliokon a III. és IV. stádium volt többségben (3, ábra). A 14. napon a kezeit halakon még mindig zömmel III. és IV. stádiumé chalimusok vannak néhány I, és II. stádiumé mellett, míg a kontroll halakon átlagosan csak 0,4 IV. stádiumú ohaiímus van í v. ábra),

A kísérlet végére a kezeit halak 27 %-a mentes volt a haltetvek minden formájától, és a halak 66 %~án nem volt mozgó alak. Ezzel szemben a kontroli halak egyike sem volt mentes a háztető valamilyen, formájától (4, táblázat), A 21.

napra a.

roll halak 21 %-án voltak fej táji lézíók a haltetvek aktivitása következtében. Nem láttunk ilyet az 50 gg/kg-os dózissal, kezelt halakon és elhullás sem volt a kezelt csoportokban, viszont a kontroll halak 4 %-át ki kellett, selejtezni a haltetvek okozta károsodás miatt.

A nemes lazac orális kezelése emamectin-benzoáttal igen jő hatást mutatott a L. salmoms lazac-haitetü mozgó alakjai és chalimus-lárvái ellen mindhárom vizsgálatban. A paraziták számának csökkenése fokozódott a kísérlet 21 napja alatt. Az emamecfcin-henzoát 50 gg./k.g dózisát ugyanolyan hatásúnak találtuk, mint a 100 gg/kg dózist a haltetü-szám csökkentésére. Annak ellenére, hogy a 25 gg/kg dózis a legtöbb esetben hatásosnak bizonyult, a legnagyobb, 94.-95 %-os csökkenést következetesen az 50 gg/kg dózissal értük el. Az I. dőzísmegerósitö vizsgálatban a 25 go/kg dózissal kezelt halakon látható haltetvek átlagos száma nem különbözött szignifikánsan a kontroli-csoportétól, míg az 50 gg/kg dózissal kezelt állatokon szignifikánsan kevesebb haltetű volt, mint a 25 gg/kg dózissal kezeiteken. Ebben a kísérletben a 25 g.g/kg dózissal kezelt csoport, ténylegesen felvett dózisa csak 13,7-22,0 gg/kg volt a takarmányfogyasztás arányából, számolva. A vizsgálat kezdetén már súlyosan fertőzött ©gyedek nagyon valószínűen kevesebb takarmányt és ezzel gyógyszert fogyasztottak,, és így nem voltak képesek hasznosítani a gyógyszerelést. Ez okozta a viszonylag nagy elhullást és selejtezési arányt ebben £í csoportban, ami minden esetben a haltetvek káros hatásának tulajdonítható. Noha a chalimus-lárvák száma nagyobb maradt a kezelt halakon, mint a konfrollokon, a xnozgó alakok számának stagl“*\ ,·* $· nálása és a különböző chalimus-stádíumok fejlődésének késleltetése világosan jelsí, hogy as emamectin-benzoáttal végzett keselés nagyon hatásos as éretlen chalímus-lárvák ellen.

Az 50 gg/kg emamectin-benzoáttal folytatott kezelés esetén a halak 87 %-án nem volt mozgó haltetü-alak. Bár azon halak aránya. amelyeken a haltető egyik fejlődési formája sincs jelen, csak 20-30 %, a legtöbb fertőzött halon csak chalímus-lárva volt. Emellett a kezelt halakon lévő chalimusok többsége a normálistól eltérő megjelenésű, döglött vagy életképtelen volt. és csak addig maradtak a halakon, amíg rögzítő készülékük, az elülső fonal, el nem szakadt és le nem váltak róluk. Bár a cbalimus-lárvák elleni hatás előnyös, mert megakadályozza a sokkal kártékonyabb mozgó alakokká való fejlődésüket, fontos a mozgó alakok számának gyors csökkentése is,· mert aktuálisan esek károsítják inkább a gazdaállatot, A kezelés megkezdésétől számított 7. napra a mozgó alakok száma 58-80 t-kal csökkent az 50 gg/kg dózissal kezelt halakon.

A haltetvek eltávolítása az emamectin-benzoáttal végzett kezelés után a parazita által okozott bőriézíók csökkenését eredményezte. Az 1. dóziemegerősítö vizsgálatban a haltetvek károsítása számos hal elpusztulását és kiselejtezését okozta, ami csökkentette a kísérlet megbízhatóságát, Emiatt a kísérletet megismételtük, és az eredmények igazolták az emamectín-kezelés védő hatását.

A haltetü-fertözések kezelésére engedélyezett eljárások többsége nem hatásos egyszerre az éretlen chalímus-lárvák és az érett, mozgó alakok ellen (Eoth, Richards és Sommerville, 1893), »

ezért a kezelést gondosan időzíteni kell, hogy a haltetvek zöme akkor legyen az érzékeny fejlődési állapotban. A lárvák folyamatosan elérhetik a reproduktív aduit állapotét, így a populációk állandóan regenerálódnak. Az olyan kezelés, amely az összes parazita fejlődési alak ellen hatásos., képes az életciklus bármely pontján. beavatkozni ás megakadályozni a reprodukciót. A takarmánnyal végzett kezelés egyidejűleg végezhető minden rekeszfékben., a teljes helyen vagy területen, ezáltal csökkenthető a kezelések gyakorisága.

Sár a találmányt a specifikus megvalósításókkal együtt leírtuk, a szakemberek számára nyilvánvaló, hogy számos alternatív megoldás, módosítás és változtatás létezhet. Ezért az összes alternatív megoldást, módosítást és változtatást a találmány szelleméhez és oltalmi köréhez tartozónak tekintjük,

Claims

Szabadalmi igénypontok

7 Eljárás parazita-fertőzések felszámolására., mérséklésé- re vágy- megelőzésére egy halpopulációban, azzal jellemezve, hogy ás emlí tett eljárás magában foglalja az emamectín vagy egy sója

napi őő zisban, naponta, 3-14 napon át. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal, jellemezve, hogy az említett parazita-fertőzést endoparasiták okozzák. 3 . A 2, igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy emamect in-benzoátot alkalmazunk. 4 . hogy az Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, említett parazita-fertőzést ektoparaziták okozzák. A 4. igénvoont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy

emam e c t i η-benzoá tot alkalmazunk

6 . Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a ·; - emamectin-benzoátot 25-100 gg/kg hal-biomassza arányban etetjük naponta, legalább 7 napon át. hogy a; Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, ε emamectín-benzoátot 50-75 gg/kg hal-biomassza arányban etetjuk 8 , . naponta, legalább 7 napon át. Az 5. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a paraziták haltetvek, és a napi dózist legalább 7 naoon át

alkalmazzuk.

9. A 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eman lectIn-benzoátot 25-100 gg/kg hal-biomassza aráxxyban etet- j ux nap :onta.

* ϊί

10. A 9. igénypont szerinti eljérás, azzal jellemezve, hogy az eziameetín-benzoátot 50-75 μο/kg hal-biomassza arányban etetjük.

naponta,

11. Egy készlet gyogysze.rezet t haltakarmány előállításához, ami parazita-fertőzések felszámolására, mérséklésére vagy megelőzésére szolgál egy balpopulácíőban, amely készlet emamectlnt vagy egy sóját és nyomtatott utasításokat tartalmaz arról, hogy az ernameotínt vagy sóját 25-400 gg/kg hal-biomassza napi dózisban, naponta, 3-14 napon át kell etetni a halpopuláclóval.

12. A 11. igénypont szerinti készlet, amelyben az emameotin az emamectín-henzoát, és az utasítás azt közli, hogy a napi dózis 25-100 gg/kg bal-biomassza, amit naponta, 7-14 napon át kell etetni a halpopulácioval,

13. A 11. igénypont szerinti készlet, amelyben az utasítás azt közli, hogy a napi dózis 50-75 gg/kg hal-biomassza, amit naponta, 7-14 napon át kell etetni a halpopulációval.

14. A 11. igénypont szerinti készlet, amelyben az utasítás azt közli, hogy a napi dózis 50 gg/kg hal-biomassza, amit naponta, egy héten át kell etetni a haiponnlációvai.

15. A 14. igénypont szerinti készlet, amelyben az emameotin-benzoát egy premíxben van jelen, ami 0,01-1 tömeg % emameotin-benzoátot tartalmaz.

1.6. A 15. igénypont szerinti készlet, amelyben a premix az alábbiakat tartalmazza:

a; 0,01-1 tömeg % emameotin-benzoát, b) 0,001-0,2 tömeg % tartósítószer, cl 1-4 tömeg % propiiénglikoi vagy polietilénglikol, és άί szükség szerint higitószer.

17. A 16. igénypont szerinti készlet, amelyben a premix ez alábbiakat tartalmazza:

3; 0,2 tömeg % emameetín-bensoát, fo; 0,01 tömeg % batüezett hidroxí-anizol,

c) 2,5 tömeg % propiléngükol, d; <9,8 tömeg % kukoricakeményítő, és

e) szükség szerint M-100 maltodextrín.

A meghatalmazott:

he tieg v'Ü\>

Sübk SsmBsmzÜ! lasáa

H>Wí2 S.fiíis-.fesy X US.

nUZOUU ??χ, -UUmUí UU: íiigsesSú Aí teí.4*<

<3.429Μ „Megtóás alapját szolgáié váfezm

A halanként talált hainyög-lárvák átlagos száma a 7. napon

Challmus lárvaáhapotok

Kontrollok φφφ * φφ ♦

φ φ <

φφ *

* · φ

73.429/ΒΕ
2/4 $?,Κζ

A halanként talált hafoy^g3S száma a 14, napon

Chalfmus lárvaáhapotok

χ. «ί*
3.42«

A halanként talált hatnyöp-iárvák átlagos száma a 7. napon

Halnyög-lárva halanként

Chaiimus lárvaáOapotok »**· *·' « ***..

'3.429/B£
4/4 száma a 14, napon