HU228624B1

HU228624B1 - Hydroxamate composition and method for froth flotation

Info

Publication number: HU228624B1
Application number: HU0402001A
Authority: HU
Inventors: Terence Charles Hughes
Original assignee: Ocean House Chemicals Ltd
Priority date: 2001-07-27
Filing date: 2002-07-25
Publication date: 2013-04-29
Also published as: AP1693A; NO20040341L; US20040211933A1; CN1311911C; HUP0402001A3; PT1419012E; AP2004002970A0; CN1533305A; AU2002318997B2; ES2373097T3; EP1419012A4; CA2453678C; ZA200400321B; RU2304025C2; US7007805B2; WO2003011470A1; BR0211448B1; ATE525136T1; EP1419012A1; RU2004105851A

Description

A jelen találmány egy hidroxamát készítményre és ásványi anyagok

kinyerésére szolgáló eljárásra vonatkozik hab-flotálással, hidroxamát alkalmazásával

A hldroxámsavakat és sóikat, (amelyekre az alábbiakban hidroxamátként hivatkozunk) az olyan ásványi anyagok kinyerésében alkalmazzák, mint például a pirokíór, moszkovít, foszforig hematit, piroluzif, rodonit, rodokrozit, krízokoíía, malachit, bernit, kálóit, arany és más nemesfémek. A hidroxamátok különösen hasznosak réztartalmú ásványi anyagok, különösen oxidált réztadalmü ásványi anyagok hafo-fiotálásában.

Az ásványi anyagok kinyerésében alkalmazott hidroxamátok általában egy hidfökarbilcsoportöt tartalmaznak, mint például aril-, alkilanl- vagy egy zsír15 ahíáscsoportot. A hidroxamátok a rezonancia konjugáció következtében számos különböző formában Sebeinek, mint például az 1. ábrán ismertetett formákban.

Ezen formák jelenléte és relatív koncentrációi az oldószertől, a pH-értéktől, és más vegyületek, mint például az ellenionok jelenlététől függ. Továbbá amennyiben a rotáció a Ü-N kötés mentén korlátozott, a 2. ábrán bemutatott diszkrét

Z és E izomerek szintén létezhetnek.

A hidroxámsavak szerkezete oldatban, és az izomerek működésre gyakorolt hatása a hab-flotálás során nem tisztázott.

A szakirodalomban eljárásokat ismertetnek savas formában lévő hidroxamátok előállítására. Például az US 6 145 667 számú szabadalmi leírásban (Rcthemberg) hidroxámsavak előállítását Ismertetik oldat formájában egy olajban vagy zsíralkoholban. A függőben lévő PCT/AUOI/00920 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésünkben zsir-hidroxamátok előállítását Ismertetjük szilárd só, mint például kálium- vagy náthumso formájában. Azt találtuk, hogy amennyiben a híöroxamátot egy szerves oldószerben, savban, vagy száraz formában alkalmazzuk, a hidroxamát aktivitása a hab-flotálásban jelentős mértékben csökken. Vélekedésünk szerint ez annak eredménye, hogy a sav vagy só jelentős része inaktív formában van jelen.

A következőkben találmányunkat röviden összefoglaljuk

Azt találtuk, hogy a bidroxamátot akkor biztosítjuk olyan formában, amelyben az aktivitása a hab-flotálásban jelentősen javul, amennyiben a hidroxamát vizes ♦''fr Jí*¹ .*· > * x *** * *** *'$

X Φ Ϊ *

- 2 keverék formájában van, legalább 11-es pH érték mellett. Ennek megfelelően egy hidroxamát készítményt biztosítunk ásványi anyagok kinyerésére hab-fiotálással, amely a hidroxamát vizes keverékét tartalmazza, amelyben a készítmény pH-értéke legalább 11, előnyösen a 11-13 tartományba esik, előnyösebben a 11,5-13 tartományba, és legelőnyösebben a 12-12,5 tartományba.

A találmány további tárgya szenet eljárást biztosítunk ásványi anyagok kinyerésére egy vizes érőből hab-fiotálással, az eljárás során az érc vizes zagyát összekeverjük egy vizes hidroxamát készítménnyel, amelyben a vizes hídroxamát készítmény pH-értéke legalább 11.

Azt találtuk, hogy a hidroxamát készítmény szabad bidroxilamínt tartalmazhat, előnyösen nem több, mint 1 tömeg% koncentrációban, amely a flotáciős reagens stabilizáló anyagaként működhet, és legalább 8 hónapon keresztül működik. Az előnyös megvalósítási módok szerint a találmány egy hidroxamát készítményt és az alábbiakban definiált eljárást biztosít, amelyben a hídroxamát készítmény szabad bidroxilamínt tartalmaz, előnyösen legfeljebb 1 tömeg% mennyiségben.

A következőkben találmányunk előnyös megvalósítási módjait ismertetjük

A találmány szerinti hidroxamát készítmény egy aikálikus vizes keverék formájában van, és lehet vizes oldat, viszkózus zagy vagy paszta. Előnyösen a hidroxamát koncentrációja az 1-60 tomeg% tartományba esik a vizes keverékre számítva, előnyösen az 5-50 tömeg% tartományba, és legelőnyösebben az

5-30 tömeg% tartományba esik.

A hidroxamát készítmény előnyösen vízben oldhatatlan oldószerektől, mint például zsíralkohoíoktól lényegében mentes. A készítmények tartalmazhatnak kis mennyiségű zsírsav szennyeződést, azonban annak mennyisége előnyösen kevesebb, mint 5 tömeg% a hídroxamát mennyiségére számítva, és előnyösen nem több, mint 2 tömeg%..

A hídroxamát készítmény kis mennyiségű, előnyösen nem több, mint

3 tömeg% habosodást gátló szert, mint például metanolt vagy etanolt tartalmazhat.

Az ilyen habosodást gátló szer a habosodás csökkentésére alkalmazható a hídroxamát előállítása során, amint azt a PCT/AUÖ1 /00920 számú nemzetközi szabadalmi bejelentésben ismertetjük.

A találmány szerinti készítményben a hidroxamát előnyösen egy zsír·# ·.

« 5 *«» » f * » * * <

> > * KA

- 3 -hidroxamát és rendszerint a zsír részben a szénlánc hosszúsága a 8-14 szénatom tartományba esik., előnyösen a 8-12 szénatom tartományba, és legelőnyösebben 8, 10 szénatomos, vagy ezek keveréke.

Azt találtok, hogy a 8 szénatomos zsír széntánc nyújtja a legjobb flofációs 3 működést a találmány szerinti készítményben. A 3 szénatomos reagens jó vizeid hatósággal rendelkezik, azonban kevésbé hatékony. A 12 szénatomos reagens szintén kevésbé hatékony a. hab-Űotálásban, azonban bizonyos körülmények között hasznos lehet.

Megfelelő 8/10 szénatomos zsírsavak vagy származékaik, amelyek a 10 bídroxamát előnyös zsíralkíl részének előállításában alkalmazhatók, frakciónál kókuszdió- vagy pálmamag-olajbői származhatnak.

Rövidláncú alifás monokarbonsavak szintén a petrolkémiai iparból származhatnak, például a 3,5,5-trimefil~hexánsav.

A találmány szerinti zsir-hidroxamát készítmény pH-értéke 11-13. és 15 előnyösen 11,5-13, és lelegelönyösebben 12,0-12,5, Ilyen pH-érték mellett a bídroxamát sóként van jelen. A sóban jelenlévő elleniont előnyösen az alkálifémek közöl választjuk meg, főképpen nátrium, kálium, vagy nátrium és kálium keveréke közöl, A legelőnyösebb ellenien a kálium.

Előnyösen az ellenion fölöslegben van jelen. Az ellenien alkálifémbázis, mint 20 például káiium-hldroxid, nátríurn-hldroxíd, vagy ezek keverékeként biztosítható.

Úgy véljük, hogy a nagy pH-érték (különösen amennyiben a bídroxamát egy (8-12 szénatomos zsíralkllj-bidroxamát-kálíumsója) elősegíti a bídroxamát aktívabb formájának kialakulását, ügy véljük, hogy az aktívabb forma a hidroxamát-aníon cisz-enol-formája, amely az (I) általános képlettel adható meg;

ahol M jelentése fémion, mint például nátrium- vagy káliumion, és R jelentése hídrőkarbilcsoport, célszemen 8-14 szénatomos zsíraikílcsoport. Az alkálifém zsír-hidroxamát 11,5-13 pH-értékü vizes zagya aktívabb, mint a szilárd zsir-hidroxamát Amikor az aikáílfém-hidroxamátot evaporálással a kezdeti szárasság állapotába hozzuk, úgy tűnik, hogy a hídroxámsavak közötti aggregátumot képez, ami a várt

3ö érték közel felének megfelelő alkálifém tartalmat eredményez. Lehetséges, hogy a szárított és koncentrált paszta termék az (Γ) általános képietü aggregátumot képez.

*« > s * * * * * * * « ♦.♦·♦ *»x . χ * * «. « ’ * * * »«. *«

- 4 Ezen szilárd só hab-fiotálási aktivitása rendszerint visszaállítható alkáílfém-hidroxid adagolásával amellyel 11,5 és előnyösen 12-12,5 pK-értéket biztosítónk.

A találmány szerinti készítmény fémoxidok vagy karbonátok, mint példán! kassziterit, koprit, krizokoila, cerusszit smithsonlt, atacamit malachit, wolframrt és scheelít hab-fíöfálásban alkalmazható.

A találmány szerinti készítmény más ásványi anyag kinyerő anyagoka!, mint példán! xéniátokkal, szerves ttofoszfátokkal vagy tiokarbamátokka! együtt alkalmazható. A találmány szerinti készítmény fém réz, ezüst, arany és a platina csoportbeli fémek kinyerésében alkalmazható hah-ffotáíással. Amikor a flotálás során szulfíd kinyerő anyaggal együtt alkalmazzék, a szinergetikus kölcsönhatás javított gyors kinyerést eredményez a sznlfid és az oxíd ásványok egyidejű kinyerése következtében.

A találmány szerinti készítmény dlalkiltiokarbamátof tartalmazhat, vagy azzal együtt alkalmazható. Amint azt az ideiglenes ausztráliai szabadalmi bejelentésünkben Ismertettük, (bejelentési nap: 2002. május 27.), azt találtuk, hogy a dialkilfiokarbamátok javítják az ásványkinyerés hatékonyságát a nagy mértékben oxidált ércnél.

A találmány szerinti készítmény a szállításhoz koncentrált zagy, mint például paszta formájában állítható elő. Az ilyen paszta 30-50 tömeg% alkálifém20 -hidroxamátot. és 50-70 tömeg% vizet tartalmazhat, és adott esetben más komponenseket. A koncentrálom hab-flotálásban alkalmazható, azonban az alkalmazását megelőzően hígítható, példán! híg alkálikus anyag, mint például alkáiifém-hídroxíd (pl 0,5 %-s KOK) adagolásával A bidroxamáf zagyot előnyösen hígítjuk, lényegében a bldroxamát feloldására, adott esetben enyhe melegítés (pl. 3Ö~

50 C’). mellett A ftotáeiós cellába adagolható hígított készítmény 1-30 tömeg%, elő nyösen 1-15 tömeg % a lkáílfém-hld roxa mátot tartalmaz. A hidroxamátot előnyösen aikálifém-hidroxidökkal hígítjuk, és 15-30 percen keresztül kevertetjük mielőtt a flotáoiós cellába adagolnánk. A hidroxamátot, az alkáliféméé oldatot előnyösen minden nap frissen készítjük, amennyiben vizes paszta vagy szilárd anyag formájában kerül szállításra.

A találmány egyik előnyős megvalósítási módja szerint az alábbi lépéseket tartalmazó eljárást biztosítunk ásványi anyagok hab-floíáíásához ércből:

(I) az érc vizes zagyát állítjuk elő;

(II) adott esetben beállítjuk a zagy pH-érfékét;

« « :« « « « X « « «

-5(ifi) a zagyhoz hozzáadjuk a zsír-bidroxamát vizes készítményét, amelynek pH-értéke legalább 11, a fentiekben ismertetettek szerint;

(ív) a zagyot előnyösen intenziven kevertejük a zsír-bídroxamát és az érc zagyának összekeverésére és kondicionálására, (egy szó Ifid fiotácíős-reagens adagolható, amennyiben az oxidált ásványok mellett szurdokát kívánunk kinyerni), (v) a zagyhoz egy hahosíto szert adagolunk;

(vi) a zagyot intenziven kevertetjük flótáit ásványokat tartalmazó hab kialakítására; és (vii) a habot eltávolítjuk és a flótáit ásványi anyagokat összegyűjtjük a h id roxamát jelenlét ében.

A hidroxamát koncentrációja, UV~íáthatő spektroszkópiai módszerrel meghatározva, rendszerint a 18-1000 mg/l tartományba esik, az érc, és a kinyerni kívánt fémek minőségétől és mennyiségétől függően. Az érc mennyiségét tekintve a hidroxamát reagens mennyisége általában a 0,1-500 g/t tartományba esik.

Azt találtuk, hogy a hidroxamát reagens hatékonysága, az adott fémek kinyerésében flotáclós módszerrel, a pH-értéktöl függ. A réz és számos más fém kinyerése javul, amennyiben a flotáclós folyadék pH-értéke kb, a Bronstead-sav pKa értéke közelében van, ami a zsír-hlóroxámsav, A működési pH-érték nagyobb lehet, mint a pKa érték (kb. 9}„ A réz kinyerése hidroxamát alkalmazásával jelentősen javul, kb. 8,5, és amennyiben az érc zagyának pH-értéke legelőnyösebben 10-13.

A találmány szerinti hidroxamát készítményt hatékonynak találtuk jelentősen a pKa értéke alatti pH-értéknél Is. Például az őntartaímú kassziterttet (SnO_a) a 4-5 optimális pH-értéknél nyerjük ki. Ebben a példában a reagens viszonylag kis oldhatósággal rendelkezhet, azonban amint a szerkezeti analízis mutatja, a reagens funkcionalitásának hozzáférhetőnek kell lennie a reaktív kelátképzö módban. Lehetséges, hogy az ón ásvány zéta potenciálja (kb. 4,5) hidroxamát adszorbciós folyamatot indukál, amelynek sebessége nagyobb az alacsonyabb pH-értéknél. Mivel a hidroxamát reagens oldhatósága a 4-5 pH-értéknél korlátozott, nem képes reaktív aggregátumot képezni, ami magasabb pH-értéknél lejátszódott a réz kinyerésekor. Azt találtuk, hogy a hőmérsékletet, 20-ról 30 C-ra növelve az ón kinyerési folyamat jelentősen javul, ami a hidroxamát oldhatóbb 6 szénatomos tartalmának növelésével

8.5-13, részben kompenzálható. Általában a hőmérséklet emelése növeli a dotációs eljárás kinyerési hatékonyságát és a minőséget.

♦ * » « * * « * ♦ « «Λ « * *Χ« * X « *

-6Α találmány szerinti bidroxamát reagens igen gyorsan (ezred másodpercek alatt) adszorbeálódik az oxidált ásványi anyag felületén a Dotációs cellában, és a találmány szerinti készítmény kitűnő Dotációs működést biztosit, feltehetően azért, mert a reagens az aktív cisz-enolát formában van jelen.

S Az elreagáiatlan melií-észter vagy hídrolizált zsírsav termékek jelenléte káros a Dotációs működésre a Dotáció specifikusságát és hozamát tekintve. Megfigyeltük, hogy az ózon vagy a hidrogén-peroxid ideális adalékok a Dotációs cellába a hidroxamát-oídat adagolását megelőzően, A gyakorlatban az O₃ a leghasznosabb mint gyors és hatékony oxidáló szer, annak biztosítására, hogy az adott ásványi fázisok szelektíven oxidálódjanak anélkül, hogy bármely hozzáadott kation vagy anion maradna vissza a zagyban,

A találmány szerinti bidroxamát készítmény a technika állásából ismert eljárással előállított bidroxamát pH-értékének növelésével állítható elő. Például az egyik megvalósítási mód szerint egy zsírsav-származékot, mint például egy

6-14 szénatomos zsírsav rövidebb szénláncú alkíi(mettl vagy etíí)észíerét reagáltafjuk bidroxil-aminnal vizes oldatban. A hídroxii-amin in sita állítható elő hídroxilamín sókból egy aikálikus vizes oldat jelenlétében, amely tipikusan egy aikálifém-hidroxid vizes oldata. Az egyik előnyös megvalósítási mód szerint a hidroxii-amint 1Ö-3Ö vegyes%-os koncentrációban állítjuk elő az aikálifém-hidroxid és a hidroxil20 ammöníum-szuífát reakciójával

A reakciót előnyös módon vizes oldatban hajtjuk végre, és a víz. mennyiségét oly módon szabályozzuk, hogy a termék koncentrációja a 30-50 vegyes%-os tartományba essen. A reakclőelegy előnyösen lényegében vízben oldhatatlan oldószerektől és felületaktív anyagoktól mentes. A bidroxamát kialakítására használt zsírsav-észter reagens vízzel nem elegyedik, azonban azt találtuk, hogy a hidroxllaminnai vizes oldatban reagál, és a reakció során a vizes és a zsírsav-észleres fázisok elegyednek, feltehetőleg a kezdetben képződött bidroxamát emulzifikáió tulajdonságai következtében. A készítmény pR-értékét aikálikus anyag, mint például aikálifém-hidroxid adagolásával állítjuk be, előnyösen legalább 11, és előnyösebben

12-12,5 pH-érték biztosítására.

Amennyiben az alkálifém-zsír-hídroxamáföí száraz szilárd anyag formájában állítjuk elő, azt találtuk, hogy amint a fentiekben tárgyaltuk, az aktivitás elvész, feltehetőleg az inaktív forma kialakulása miatt, Áz aktivitás a találmány szerint vizes alkáiikos anyag, különösen kákám- vagy nátrium-hidroxid adagolásával biztosítható a szilárd anyag vizes keverékének biztosítására, amelynek pH-értéke legalább 11.

A találmányt az alábbiakban következő példákra hivatkozva Ismertetjük. A példákat a találmány Illusztrálására mutatjuk be, és semmilyen módon nem korlátozzák a találmány körét.

Példák

Ahol a példákban említjük, a pH-érték mérését egy kombinált üvegelektrőddal hajtottuk végre, A mérésekhez ORION 42 pH-mérő rendszert alkalmaztunk 9107 típusú kombinált üvegelektrőddal. Más cég által forgalmazott kombinált üvegelektródok hasonló módon használhatók a pH-érték meghatározására.

1. példa (a) rész

Ezekben a példákban a 8-10 szénatomos zsíraíkil-hídroxamát-káliumsöjái tartalmazó, találmány szerinti készítmény előállítását ismertetjük, a szilárd só elválasztása nélkül.

A bídroxíl-amín-szulfátot reagáitatjuk káííum-hidroxiddai hidroxil-amin szabad 20 bázis előállítására 15-16 tömeg%-os koncentrációban. A melléktermékként képződő kálium-szulfátot szűréssel eltávolítjuk.

A hídroxíl-amín szabad bázist ezt követően hozzáadjuk és folyamatosan kevertetjük kókuszdió- vagy pálmaolajből származó 8/18 szénatomos frakciónál! zsírsavak metíi-észferévek miközben a hőmérsékletet 40-45 C* alatt tartjuk. A hidroxil-amin szabad bázist többlet mennyiségben (hozzávetőlegesen 1,25-szörös moláris többlet mennyiségben} alkalmazzuk a reakció teljes véghezviteléhez.

Kálium-hídroxídof kis sztööbiometnai feleslegben adagoljuk a kállum-(8/10 szénatomos zslr)hidroxamáf előállítására 45 tömeg%-os paszta formájában, amelynek pH-értéke kb. 12-12,5.

(b)rész

Ebben a részben a kökuszdiőolajből származó 8/10 szénatomos hidroxamát származékok szilárd káíiumsöjának előállítását ismertetjük, valamint alkalmazását a ··*'»

-8taláimány szerinti hídroxamát készítmények előállításában.

7-8 %-os szabad hldrOxii-amln reagenst állítottunk elő az 1. példához hasonló eljárással. A terméket ezt követően azonnal reagáltatok kőkuszdióolaj trígiíceridjével (22,5 g, szappanostási érték 279, 0,112 mólekvívalens gíicehd)

45 C’-on intenzív kevertetés mellett. A 12 órás kevertetési időt követően a fehér, krémes anyagot egy üvegtálba vittük át, és levegőn hagytuk az oldószer fokozatos elpárologtatásához a szárasság eléréséig. A kapott fehér, paszta terméket hideg metanollal mostuk a glicerin és más szerves anyagok eltávolítására. A száraz fehér por (18 g) FTIR spektruma hasonló adszorhoíós sávot mutatott, mint a

PCT/AUÖ1 /00920 számú nemzetközi szabadalmi bejelentés 1. példájában előállított (8/10 szénatomos hídroxamátj-származék-kálíumsőja. A találmány szerinti zsír-hídroxamát készítmény szilárd hídroxamát diszpergálásával állítható elő meleg 1 %-os kállum-hidroxid oldatban, és előnyösen legalább 15 percen át végzett kevertetéssel.

2. példa

Termék előállítása

Hidroxamátböl 2 t adagot állítottunk elő egy 1ÖÖÖ I kapacitású reaktor alkalmazásával és az alábbi lépések szerint;

150 kg vizet töltöttünk az 1000 I térfogatú üvegreaktorba.

175 kg (NHsOHj^SCA-t adagoltunk hozzá és elindítottuk a kevertetést.

245 kg 49 %-os KOH-t adagoltunk kézi adagolással a reaktorba olyan adagolási sebesség mellett, hogy a reaktor hőmérséklete sohasem haladta meg a 35 C‘-ot

A fenti lúgadagolást 6-8 órás időintervallumon át végeztük.

A bidroxíl-amin zagyot egy fenékszelepen keresztül leeresztettük a reaktorból,

A hídroxíl-amin oldatát elválasztódtuk a K₂SO₄ zagytól egy szívatás alatt lévő szűrőtáska segítségével.

317,6 kg tömegű MH₂GH oldatot szűréssel kinyertünk, amelyben a NH₂OH tartalom 15,75%,

A kapott RH₂ÖH szabad bázis oldatot ezt követően visszavlttük az 1000 l~es reaktorba a hídroxamát reakció elindításához.

... 9 A hídroxil~amin oldathoz 203 kg meflí-észtert adagoltunk.

kg 92 %-os KOH pelyhe! adagoltunk fokozatosan a reaktorba, miközben a reaktor hőmérsékletét szabályoztak.

Amikor a kákumlüg Sö %-át bevittük, fehér habos termék kezdett kialakulni a δ reaktorban.

A reaktor hőmérséklete az 50 % lúg adagolását követően kb. 42 G'-ra emelkedett.

Amikor a KOH 2/3-ad részét beadagoltuk, a hőmérséklet tovább emelkedett 48 C’-íg.

A megmaradt KOH adagolása során a 7 órás Időintervallum alatt a reaktor hőmérséklete állandó őö €’~os értéken maradt;

A csillogó fehér habos bidroxamát termék majdnem teljesen kitölti a reaktor térfogatát.

2/a példa

Ebben a példában (a) a vizes oldat formájában lévő káílum-zsiraíklí-hídroxamát pH-értékének és (b) a dotációs cellában lévő pH-éríék hatását mutatjuk be a réz kinyerésében.

A rézérc

A flotáoiós cellában alkalmazott rézércet az 1. táblázatban bemutatott érc készítményből állítottuk elő.

1, táblázat

I Alapanyag és fémtartalom i oxidált rézérc j Cu 0,8 % [ (Nodh Parkes, NSW) | Au 0.9 ppm

............................... ' ............................. '

Az ásványi alapanyag 1 kg-ját megőröltük 80 %-ban kisebb, mint 75 pm szemesemére! alá, és standard flotáciös eljárásoknak vetettük alá egy 2 t-es laboratóriumi fiofáeiós cellában.

- 10 ··

Zsír-hidmxamái

A zsír-hidroxamátot a 2. példa szerinti eljárással állítottuk elő, miután a pH-értéket beállítottuk a 2. táblázatban ismertetett értékre.

öt hidroxamát mintát állítottunk elő és oldottunk fel melegvízben, és a pH5 -értéket vizes KOH adagolásával állítottuk be, amennyiben szükséges volt.

A dotációs cellát előkészítettük az őrölt érc zagyosltásával és a flotáclós cella pH-édékének beállításával vizes KOH-val

Az alábbi táblázatban ismertetett kísérleteket metil-ízobutil-karbínoí dotációs szer alkalmazásával hajtottuk végre (legfeljebb lOg/t). A hab koncentrálom összetételét az alkalmazott pH-értékek és hídroxamát adagolás mellett szintén feltüntettük a táblázatban.

2. táblázat - Ftotációs eredmények zsír oxidált rézére alkalmazásával (North Parkes Bme_s HSW)

Vizsgálat	Flotédös cella pH-értóke	HidroxamsK készítmény pW-érték	Összes hidroxamáá (g hidmxamáíső/ tonna érc)	Rotációs termék Cu fnonrsága	Ffoteóös termék Cu kinyerés	Rotációs termék Au finomsága (ppm)	Rotációs terűtek At; kinyerés (ppm>
1	7,5	5,5	230	9,8 %	39,1 %	5,5	27,5
2	<5	8,5	230	12,5 %	49,2 %	7,5	33,5
3	9,5	10,2	150	17,4%	61,0%	3,5	42,5
4	10,1	11,1	100	23,2 %	64,2 %	10,5	55,5
5	11.5	11,1	80	37,5 %	35,3 %	12,0	60,0

A kinyerésben és a dotációs minőségben jelentős javulás figyelhető meg, amennyiben bidroxamátot adagolunk a dotációs cellába 11 fölötti pH-értékü vizes oldat formájában.

3« példa

Ebben a példában az 1. példa szerinti zsíí~hidre.xamál tárolási stabilitását vizsgáltuk. Azt találtuk, hogy azt 1. példa szerinti hídroxamát készítmény 4 hónapos periódus alatti tárolási stabilitása jelentősen javult kb.0,3~ö,6 tömeg% hidroxil-amín jelenlétében a vizes készítményre vonatkoztatva.

Úgy véljük, hogy a találmány szerint) kálbm-zsfralkii-htóroxamát készítmény olyan formában van, amelyben a bidroxamát elsődlegesen cisz-enolát típusú geometria) izomer formájában van, az alábbiakban ismertetett rezonancia által stabilizálva.

³C~NMK vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a kálium-zsir-bidroxamát reagens protonálódásakor a bidroxamát karöoniícsoporfjának szénatomjához tartozó jel 2 ppm értékkel alacsonyabb értékek felé tolódik (172 ppm-től 174 ppm dg). Habár ez a hidroxamáf-funkoíöscsoportján lokalizálódéit negatív töltésről nyújt információt, azonban nem nyújt bizonyítékot arra nézve, hogy mely szerkezeti izomerek vannak a keverékben.

Az izomer szerkezeti egyensúly megértéséhez a szuherohidroxámsavat választottuk modellvegyületként. Ez egy 8 szénatomot tartalmazó dibidroxámsav molekula, és a szimmetria következtében a NMR spektrumok egyszerre egyszerűsödnek és javulnak a bidroxamát részre nézve. A vegyidet proton NMR vizsgálata DMSO-dg oldószerben futtatva világosan mutatja a két izomer szerkezetet a keverékben. A hídroxámsav -NHÖH csoportján lévő protonok erős bizonyítékot nyújtanak a két izomer forma jelenlétére. Az. acetohldroxámsav (CHsCONHOH) irodalmi proton NMR adataival összevetve nyilvánvalónak látszik, hogy a rendkívül

2ö kis eltolódásoknál, a 10,93 és 10,31 ppm-néí jelentkező jelek a cisz- és transz-izomer N-H protonjai következtében jelentkeznek (lásd 3. ábra),

A (IV) képletű szuberobidroxámsav (C_;? szimmetria) spektrum hozzárendelései.' Protonok Kémiai eltolódás (ö ppm)

o<?	2,50	(t A-r
	2,02	(m)
YY¹	1,78	(m>
cisz-N-H	10,93	(s)
fransz-W-H	10,31	(s)
cisz-O-H	Q	(s)
transz -H	9,80	(s)
m ~ közepes,	s - erős jel)

* X

.. -tó _

Az N~H proton jeleknél két ilyen- figyelhető meg 9,80 és 9,25 ppm értéknél, amelyeket a transz és cisz geometriai forma -OH protonjához rendeljük, A proton intenzitás mérése ezt matatja, hogy a cisz : transz arány 9; 1 (lásd 4, ábra).

A zsir-hidroxamátsókat gyakran a hidroxámsav erős bázissal végzett deprotonálásából származó sókként ismertetik, A zsfr-hidroxamátsó szerkezetét sohasem jellemezték ezidáig modem analitikai eszközökkel, amely az 1. reakciéváziaton bemutatott feltételezett rezonancia reprezentációtól eltérő.

Az ~OH hely deprotonálódása a (H) szerkezethez vezet, amelynek íö rezonancia stabilizálódása nem lehetséges, azonban ez az NH hely deprotonálódásén keresztül mehet végbe, amely a (Illa) és (lllb) szerkezetekhez vezet, A (II) szerkezet hidroxamátnak nevezhető, azonban a (lllb) jelentős hasonlóságot mutat az oxim szerkezettel és ezért hídroxímátkénf Írható le. Az, hogy a (ll) és (III) szerkezet egymásba alakítható specieszek és bármilyen hatással lennének a fémmel kialakított kötésre, nem ismert, azonban a rezonancia stabilizáció, amely a (Illa) és (lllb) szerkezetnél előfordul, a hidroxamátion kialakulásához vezetve, összhangvan van a javasolt dímer modellel (5-0 % K tartalom), míg a (II) szerkezet nem,

A találmány szerinti készítményben a zsir-hidroxamát szerkezeteit Fouríer transzformációs infravörös spektroszkópiával (FTIR), elektroporlasztásos (elekrtrospray) tömegspekfroszköpiával (ESMS), termogravimetriás analízissel (TGA), mágneses magrezonancia módszerrel (NMR), és eiemanaiízís módszerrel vizsgáltuk az aktivitásának korreláftatására a flotáciős működési eredményekkel

Az 1. példa szerinti terméket ATR-FT1R vizsgálatoknak vetettük alá a funkciós csoportok meglétének vizsgálatára a termékben. A spektrumban talált lényeges változás, hogy a metilészter-karboníl jel 1740 cm'k-nél teljes mértékben helyettesített egy igen intenzív jellel 1628 cm—néí, amelyet két másik megkülönböztethető jel kísér az 1550 és 3212 cm'⁵ tartományban. Összevetve a hexil·, oktil·, decil- és dodeoií-hidroxamát-káliymsójának spektrumával, amelyeket hídroxilamin-hidrokíorid, kálium-hldroxid és száraz metanolban lévő metilészter reagenseket magába foglaló szintetikus eljárással állítottunk elő, a hldroxamát tennék nagyfokú hasonlóságot mutat az FTIR adatokat tekintve, amint az a 3. táblázatban látható.

** ί fr*

- 133. táblázat ~ különböző alklIFhlőroxamát jellemző FTIR adatai és összehasonlításuk a hidroxamát reagenssel

HiÖroxamáíső kálium formában	Felvételi technika	FTIR sávok (cm⁴)
Hexil-hídroxamát	KSr-ban	3213_; 1631, 1552
ökfíl-hidroxamát	KBr-ban	3213, 1628, 1565
Decíf-hidröxamái	KBr-ban	3214, 1626., 1565
Dodecíl-hidroxamát	KBr-ban	3212, 1626, 1563
Hidroxamát reagens (paszta ; formában)	ATR-FTI R-ben futtatva	3213, 1827, 1554
Hidroxamát reagens (szilárd formában)	KB'-ban	3215, 1623, 1557

A szabályozott sávosítás során a hldroxámsav termék vízben kevésbé oldhatóvá 5 válik, azonban jól oldódik olyan szerves közegben, mint az alkoholok és szénhidrogének. Olyan FITR spektrumot mutat (szilárd fázisban), amelyben egy további Intenzív jel található 1860 cm''~nél. Az eredetileg 3213 cnT'-nétl megjelenő jel több, mint 40 cm¹ értékkel nagyobb frekvenciák felé tolódik. A hidroxamátsóvaí és a megfelelő savasitott termékkel kapott FTIR adatokat a 4. táblázatban hasonlítjuk össze.

4. táblázat ~ A hídroxamáteé és a savasitott termékére vonatkozó FTIR adatok összehasonlítása

Hidroxamátsé és savasitott terméke	Felvételi technika	FTIR sávok (cm⁴)
Hexí í-hidroxam át. Savasitott termék	KBr-ban KBr-ban	3213, 3258,	1665	1831 1829	1552 1565
öktil-hidroxamát	KBr-ban	3213,		1628	1555
Savasitott termék	KBr-ban	3260,	1685	1626	1566
Decii-hidroxamát	KBr-ban	3214,	-	1628	1555
Savasitott termék	KBr-ban	3258,	1664	1623	1587
Dodecii-hídroxamát	KBr-ban	3215,	-	1623	1557
Savasitott termék	KBr-ban	3257,	1864	1623	1567
Hidroxamát reagens	ATR -FTIR-ben futtatva	3213,	-	1827	1554
Savasitott termék	KBr-ban	3258,	1882	1620	1567

* * * » *«* ^β t*

A FTIR spektrálls tulajdonságok azt mutatják, hogy a termék lényegében két izomerforma között oszlik meg, nevezetesen a keto-- és enol-formák között, és ezek aránya nagy mértékben befolyásolható a szénlánc hosszával, a közeg pH-értékével valamint az ásványi szemcsék zéta potenciájával, A keto-formához főleg a nem konjugált zsír-hídroxámsav járul hozzá, amelyben a karbonrlcsoport magasabb frekvenciánál (1660 cm'¹} abszorbeál, mint az enol-izomer, amint az a 2. reakcióvázlaton látható.

A zsir-hidroxámsav szintén felveheti a konjugált enol-forma alakját a nitrogén párosiístlan elektronjának delokalizációjával a karbonil ír kötésén keresztül amely a karbonil adszorbciójánák kisebb energiák felé tolódását eredményezi (1626 cm'¹}. Eközben enol-formában mind a cisz, mind a transz geometriai izomer formájában létezhet. A hidroxámsav keto-formájáfean a nitrogénhez kötődő -OH csoport a nagyobb frekvenciájú tartományban jelentkezik (3258 cm'}. Amint a rendszer konjugációja növekszik, az -OH vibráció frekvenciája a kisebb energia felé tolódik, amint az a hidroxamátső vagy a bidroxamát spektrumában látható (3215 cm'¹) az intramolekuiáris hidrogénkötés valószínűségével a cisz-izomer kedvezőbb kialakulásán keresztül. Hasonló elektron elrendeződés az N-H hajlltórezgés eloszlását eredményezheti az 1550 -1565 cm¹ tartományban.

Az 1 példa szerinti készítményben az enol-forma dominál, mivel a proton.

absztrakciója a KOH-val már végbement a készítményben. A FTIR mérés ezért azt támasztja alá, bogy a hidroxamátső elsődlegesen enol-formában van jelen a találmány szerinti készítményben, kiás szavakkal, a hidroxamátső szerkezetileg jobban hasonlít a bidroxirnátra, mint a hidroxamátra, amint azt az 1. reakcióvázlat szerint feltételeztük.

Áz 1. példa szerinti termék NMR analízise olyan szerkezetre vonatkozó információkat tár fel, amelyek általában kiegészítik az FTIR megfigyeléseket Az FTIR főképpen a funkcióscsoportokra vonatkozó információkat ad, míg az NMR az egész moíekuíaszerkezeíet vizsgálja, beleértve a szénszerkezetet. Az MMR~ -spektrumot folyadék-fázisban vesszük fel, előnyösen egy protonos oldószer közegben, a gyakorlati alkalmazást szimulálva a flotációs művelet során. Ügy találtuk, hogy a O2Ö/CD3OD tartalmú oldószer rendszer olyan körülményeket eredményez, amelyek mellett a kálium-zsir-hidroxamátra vonatkozó proton és szén

NMR eredményeket

A proton és szén NídR·

Írom összevetése a modell oktil-hidroxamát

jelenik meg a 2,79, 2,33, 2,0 és 1,83 ppm tartományban tripláiként, kvintettként, széles muitipletként, amelyet egy második triplát követ, amelyet az egyenes láncú zsír széniáncának protonjaihoz rendelünk. A 2,78 ppm centrumú tnplet jel a

pH-értékét az alkálikusból a savas tartományba visszük, a 2,79 ppm-nél jelentkező 10 proton jel lefelé tolódik a 0,2 ppm értékhez. A szén spektrumban ez a savas kezelés

eltolódásnak felel meg. Ez az NMR spektrális jellemző egy negatívan töltött hídroxamátíá utal, valószínűleg hidroxamát formában. Míg az NMR-spekfrumot protonos közegben, akár savas, vagy alkállkus körülmények között vészük föl, mindig egy domináns izomer látszik a keverékben. Az irodalmi adatok fényében, amelyeket a rovidebb szénatomszámú hidroxámsav molekula analízisére kaptak, NMR, röntgendifrakcíós szerkezeti analízis, és ab initío molekulaorbitál számítási módszerekkel, ügy tonik, hogy a hidroxamát protonos oldószerben hidroxamát típusú szerkezetű, előnyösen clsz-lzomer, amely energetikailag stabil a vízzel való hidrogénkötés következtében, amint azt az 5. ábrán láthatjuk. Az 5. ábrán a hidroxamát hidratált formáját ábrázoljuk.

A hidroxamát és a lő aíkií-bídroxamátsó elektroporíasztásos tömegspektroszkópiás analízise, amikor negatív üzemmódban hajtjuk végre, egy intenzív negatív ioncsúcsot mutat, amely az [RCONOH] ion tömegcsúcsának (m/z) felfel meg. A 3. táblázatban a lényeges tömegcsúcsokat foglaljuk össze, amelyek

energetikailag stabilis, és a 158 és 186 értéknél két intenzív tömegjeiét ad, amelyek jól megfelelnek a 8 és 10 szénatomot tartalmazó hidroxamát szerkezeteket tartalmazó készítményeknek. A tömegcsúcsok tov, azonosítását végeztük el a hidroxamát mintában a tiszta 8 és 10 szénatomos hidroxamátsók futtatásával azonos körülmények között.

- 16 * *♦·:» f ♦ »« Α Λ ♦

*···* Α»

5. táblázat - bidmxamátsók és hidroxamát reagens elakíroporlasztásos fömegspektrometnás jellemzése negatív ion üzemmódban futtatva

1. példa | Hldroxamátső ΐ

ES [RCÖNOHj -nak megfelelő

...................> tömegcsúes (m/z)

Hídroxamát/ hídroxamátsó

Domináns csúcs

A tömegnek megfelelő ion i 8/1Ö szénatomos í hidroxamát j Oktfl-hidroxamát | Decíl-hídroxamát

158

186

158

188 [C-H-igCONÖH]’ (C8) [CsHwCÖNOHr (C10) |{C-zH_1sCONOHI i jCsH^CÖNOHj

A bemutatott spektroszkópiai bizonyítékok alapján a hidroxamát a készítményben részlegesen enolát vagy hidroxamát szerkezeti formában van, és Ily módon hasonlít arra az intermedier szerkezetre, amelyre a Hofmann átrendeződési reakció alapján következtethetünk. A Hofmann átrendeződés egy amidet aminná alakit, eggyel kisebb szénatomszámot eredményezve az ízocíonát képződése és az ezt követő hidrolízise következtében. Amikor 120 C‘ fölé melegítjük, a hídroxamát termék gyors bomláson megy át. Ezt termogravímetnás analízissel (TGA) és differenciális pásztázó kaíodmetriás (DSC) módszerrel mutattuk ki. A bomlási termék fömegspekrometriás analízise azt matatja, hogy az aminek keveréke, főképpen heptíl- és nonií-összeíéíelíeí Hasonló termikas fragmentáció mutatkozik oktil· és deci I-hídroxamátsőval, és ezek az hidroxamát bizonyos mértékben a 3. reakciővázlaton bemutatott módon.

erősen arra utalnak, hogy a hasonló, mint a Hofmann intermedier

Amennyiben a hidroxamát terméket a nedvesség lassú elpárologtatósával megszilárdítjuk, nagy affinitást matat aggregátum képződésére a hidroxámsav és a megfelelő káliamső között, A kálium tartalom meghatározását a hexil-, oktil-, deci!-.

dodecll-hitíroxamát sóban (ICP analízissel mérve) a 6. táblázatban mutatjuk be, és az eredmények azt mutatják, hogy a kálium koncentráció az összes ilyen sóban közei 50 %-kal kisebb, mint a várt érték. Ez az elernanalszls mérés azt mutatja, hogy szilárd állapotban, vagy paszta formájában legvalószínűbben a só és a sav közötti * ** * »*

Jva aggregátum formájában van, , amelyet az intermotekuiáris hidrogénkötés segít elé. amint azt a 8. ábrán bemutatott ciklusos típusú szerkezeten keresztsük összekapcsolódás mutat,

A hldroxamáfsó és savas formája közötti aggregácsot szintén alátámasztja a δ C, H és N tartalom elemanaíizise, amely a kálium-oklii-hídroxamát vegyöleten hajtunk végre. A CyH^CONOHK összetételre számított elméleti értékek: C 48,13%, H 8,18% és N 7,1%. Azonban az égetéses analízisen alapuló eredmények; C 55,15%, H 10.43 % és M 7,83 % értéket mutatnak, ami az 50 : 50 %-ban só és savas formát együttesen tartalmazó készítménnyel van összhangban,

8. táblázat» kálium koncentráció a hídroxamátsóban, ICP-OES módszerrel mérve

Hidroxamátső	K tartalom (%)
Mért	Számított
Kállum-hexií-hidroxamát	11,2	23,1
Ká Rum-akti I -hidroxamát	10,2	19,8
Kálium-decil-hidroxamát	8,3	17,4
Kálium-dodecil-hfdroxamát	8,6	15,4
Hidroxamát reagens (szilárd forma)	9,2	19,0

Az aggregátum természetét tekintve polímeres lehet, extenzív 15 hidrogénkötéses szerkezeten keresztül, amint azt a 8. ábrán bemutatjuk. A 6. ábrán a savas és só-forma közötti ciklusos szerkezeti összekapcsolódást ábrázoljuk.

A fentiekben bemutatott adatok fényében úgy tűnik, hogy a hidroxamát szerkezete az alábbiak szerint alakul:

® A zslr-hidroxámsav kálíumsőjaként képződik, amely főképpen 8 és 20 10 szénatomos zsír szénláncot tartalmaz.

* A só levegőben kb, 125 C-lg termikusán stabilis, és olyan bomlási mintát mutat, mint egy Hofmann intermedier.

» A só forma elsődlegesen enoláf típusú szerkezetet vesz fel, és mint ilyen egy oximra hasonlít.

« A só savasltás vagy hígítás során zsír-hióroxámsawá alakul.

• A zsir-hídroxámsav részleges (rezonancia) szerkezetű, amely • 18 · hasonló a só enol-förmájához.

* A só a koncentrációtól és a pH-éhéktől függően egyensúlyban lehet a konjugát savjával.

* A megszilárdítás során a só aggregátum képzésére hajlamos a koniugát savval való összekapcsolódás révén.

A 6-18 szénatomos zslr-széniáneot vizsgálva kísérletileg azt találtuk, hogy amennyiben a reagenst kizárólag 8 szénatomos vegyületböl állitjuk elő, a legjobb dotációs működést kapjuk az olyna szerkezeti tényezők közötti optimális egyensúly következtében, mint például a keto-enol izomerizáció és a hidrofobícitási tényező. A

6 szénatomos vegyületen alapuló reagens jó oldhatóságit azonban kevésbé hatékony a rövidebb szénlánc miatt. A 12 és afölötti szénlánc hosszúságú vegyületen alapuló reagens kis oldhatóságot mutat, és ennek eredményeképpen, habár temészetes forrásból nagy mennyiségben áll rendelkezésre, korlátozottan alkalmazható ásványok dotálásában.

Olyan hidroxamát előállítása során, amely természetes 8/10 szénatomos készítményen alapul, mint például a frakclonált kókuszdió- vagy páímamag-oiajhól származó alapanyag, optimális egyensúly áll fenn az olyan szerkezeti tényezők között, mint a keto-enol izomerizáció és a hidrofobicitás.

A hidroxamát reagens, amennyiben KÖB tartalmú paszta formájában állítjuk elő, felhasználásra kész a dotációs eljárásban, oly módon, hogy egyszerűen meleg vízben diszpergáljuk.

A hídrofób része a dotálásban segít, mig a hidroxamát rész a szelektív kötődést segíti elő a fémfelületen keíátképzés segitségéveL

Amikor a hidroxamát reagenst vízben szuszpendáltatjuk, a hídrofób széníánca Van dér Waals vonzóerő hatására valószínűleg hemioella típusú aggregátumot képez, amelyben a poláros hidroxamát csoport valószínűleg egy kör alakú elrendeződésben hajlamos orientálódni. Az ilyen aggregátumok Ion-ion és/vagy ion-molekula kölcsönhatás kombinációjával alakulhatnak ki, amelyet nagy mértékben elősegít az íntermolekulárís hidrogénkötés. A hidroxamát flotáclös szerként! reaktivitása feltehetőleg bizonyos mértékben az aggregátumok ezen tulajdonságától függ. A pB-értéket a bídroxámsav p&a értéke (kb. 9) fölé növelve a hidroxamát javuló oldhatóságához vezet az ion-ion típusú aggregátum következtében, míg a csökkenő pH-érték az ion-molekula típusú aggregátumoknak kedvez.

A hidroxamát reagenst oly módon állítjuk elő, hogy a teljes terméket a bidroxámsav kálíumsójaként kapjuk, javított vízoidhatósággal. Amennyiben hozzávetőlegesen 50 %~os paszta formájában állítjuk elő. a hidroxamát reagens jós oldható melegvízben vagy előnyösen hígított KOH-ban (0,5-1 %) és teljes mértékben diszpergáíhstó a floláeíős közegben. Amint a reagenst paszta formából száraz por formába visszük át, az oldhatósága jelentősen csökken, amit azzal magyarázunk, hogy a só (ionos forma) egy része savvá (molekuláris forma) alakul vissza, amí a kevésbé oldékony íon-moíekula típusú aggregátum kialakulásához vezet. Amennyiben a szilárd hidroxamát reagenst gondosan 1 %-os KOK oldattal kondicionáljuk, az oldhatósága jelentősen javul, és ugyanolyan jó jellemző felületaktív tulajdonságot mutat, mint a paszta forma,

Claims

1. Eljárás értékes ásványi anyagok kinyerésére vizes érc zagyból hab-floíáiással, ahol az eljárás során egy vizes zsír-bidroxamát készítményt adagolunk a vizes érc zagyhoz, azzal jellemezve, hogy az említett vizes zsir-riiöroxamát készítmény pH-értéke legalább 11 és az említett váes zsleíkdroxamát tartalmaz egy eiíeniont, amely egy nátrium, kálium és ezek keveréke közül választott alkálifém és ahol a készítmény lényegében mentes vízben oldhatatlan oldószerektől.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol: a készítmény pH-értéke a 11-13 tartományba esik.

3. Az 1 igénypont szerinti eljárás, ahol a készítmény pH-értéke a 11,5-13 tartományba esik.

4. Az 1, igénypont szerinti eljárás, ahol a készítmény pH-értéke a 12,0-12,5 tartományba esik.

5. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol a zslr-hidroxamát zsirrészének szániánc hosszúsága a

6-14 szénatomos tartományba esik.

S, Az 5, igénypont szerinti eljárás, ahol a zsirrész szénlánc hosszúsága a 8-12 szénatomos tartományba esik,

7. A δ igénypont szerinti eljárás, ahol a zsírrész szénlánc hosszúsága a 8 vagy 10 szénatom vagy azok keveréke.

8. A 8, Igénypont szerinti eljárás, ahol a zslr-hidroxsmát zsirrészs irakciooáit kókuszdió- vagy páimamag-olajből származik,

9. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol a vizes zsln-hídroxamát készítmény kevesebb, mint S tömegű zsírsav szennyeződést tartalmaz.

10. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol az ellenien fölöslegben van jelen.

11. Az 1. igénypont szerinti eljárás, ahol a hiöroxamát egy aikálifém-bidroxamát, és az alkáílfém-hidroxamát koncentrációja vizes zslr-hidroxamát készítményben a vizes keverék 1-60 tömeo%-át teszi ki.

12. A 111, igénypont szerinti eljárás, ahol az alkéiifém-bldroxamát koncentrációja a vizes zsírhtóroxámát készítményben a vizes keverék tömegének 5-5G % -át teszi ki.

13. Az 1, igénypont szerinti eljárás, ahol a vizes zsir-hidroxamát készítmény 30-50 tömegű alkáíífém-hidroxsmáiOt ás 50-70 tömegű vizet és adott esetben más komponenseket tartalmazó paszta tormájában van előállítva.

14. .Az 1. igénypont szerinti eljárás, amely tartalmazza továbbá hldroxil-amín biztosítását a vizes zsír-hldroxamátban, legfeljebb 1 tömegű mennyiségben a. teljes zsir-htoroxamát készítményre vonatkoztatva.

15. Az 1, Igénypont szerinti eljárás értékes ásványi anyagok kinyerésére, ahol a hiöroxamát reagens mennyisége a 0,1-500 grt érc tartományba esik.

18. Az 1. igénvpont szerinti eljárás értékes ásványi anyagok kinyerésére, ahol a hiöroxamát készítményt híg oldat formájában adagoljuk a zagyhoz, amely oldat koncentrációja az. 1-30 törneg% hidroxamáíső tartományba esik a teljes vizes hidroxamát készítményre vonatkoztatva, és amelyet előnyösen legalább 30 -percen át keverieíönk az alkalmazásét megelőzően.

17. A IS. igénypont szerinti eljárás, ahol a hidroxamát híg oldatát egy hidroxamát készítmény hígításával átütjük elő v-zes aikáíitom-hidroxiddal.

18. A.17, Igénypont szerinti eljárás, ahol-a hldroxamálot 1 %-os KÖB oldattal hígítjuk.

IS. Az 1. igénypont szerinti eljárás, amely az alábbiakat tartalmazza:

(;) az ércből egy vizes zagyot alakítunk ki;

(ij adott esetben beállítjuk a zagy pB:-értéket;

(ki) végrehajtjuk azt a lépést, amelyben egy vizes zsir-hidroxamát készítményt adunk a. vizes érc-zagyhoz, ahol a vizes zsir-hidroxamát készítmény pH-ja legalább 11 és a vizes zsírhidroxamát készítmény lényegében mentes vízben oldhatatlan oldószerektől;

0v> a zagyot intenzíven keverietjúk a zsir-bídmxamát és az érc zagy összekeverésére és kondicionáláséra;

(v) a zagyhoz egy habosító szert adagolunk;.

(vt) a zagyot intenziven keverteüúk a totált ásványi anyagokat tartalmazó hab kialakítására: és (vili a habot eltávolítjuk és a fiolák ásványi .anyagokat kinyerjük a hidroxamát jelenlétében.

20 Az Ι igénypont szerinti eljárás, amely tartalmazza továbbá az alábbiakat előállítunk egy vizes zsir-hidroxamát. készítményt, úgy, hogy veszünk egy vizes hidroxílsmin szabad bázist és a hídroxiiámin szabad bázist zsírsav-észterrel elegyítjük aikálifém-hidrexid lúgos oldaténak jelenlétében, így zsir-hidroxamát képződik; további lúgot adunk, a zslr-hidroxamáthoz, így legalább 11-es pB-jú vizes zsir-hidroxamát keveréket kapunk.

21.. A 20. igénypont szerinti eljárás., ahol a hídroxiiámin szabad bázis koncentrációja a 10-30 iomeg% tartományba esik.

22, A .21. igénypont szerinti eljárás, ahol a 10-30 tömeg% tartományba eső koncentrációjú bidmxílamin szabad bázist aíkálííém-hídraxíd és hidroxil-ammooíum-szbifát reagaltatasávai állítjuk elő a hídroxiiámin szabad bázis és a zsírsav-észter elegyítése előtt.

ö helyett a meghatalmazott.