HU226356B1 - Method and system for preparing extraction meal from sun flower seeds for animal feed - Google Patents

Description

A találmány hagyományos napraforgómagból nyert dara hulladékmentes takarmányozási célú feldolgozási eljárására, valamint az eljárás megvalósítására szolgáló berendezésre vonatkozik.

A szakirodalomból [Levic, Jovanka et al.: „Removal of cellulose from sunflower meal by fractionatlon”, J. Am. Oil Chem. Soc., Jaocs, 1992, 69(9) 890-893] ismeretes egy olyan eljárás, melynél az extrahált darát nevezetesen a héjat és a hozzá tapadt magbelsőt rostálással frakciókra bontják. A rostálás során azonban még nem válik le az összes magbelsőmaradvány a maghéjdarabokról és egy olyan terméket kapunk, mely még kb. 30% nyersfehérjét tartalmaz és szarvasmarha-takarmányként használatos. Mivel a 0,5 mm alatti részecskék aránya a rostálással kapott termékben 75,4%-ot tesz ki, az nem minősül takarmányozási szempontból optimális terméknek. Különösen fontos az, hogy az előbb említett eljárással nyert termékben a zsírtartalom, mint a magbelső egyik összetevője, megmarad a régi értéken, amikor a rostálás előtti és utáni értékeket összevetjük.

A DE 40 34 738 A1 és DE 40 34 739 D2 sz. szabadalmakból ismeretesek olyan napraforgómag-feldolgozási eljárások, melyeknél a hántolás az olajkinyerés előtt történik. Ezeknél arra tesznek kísérletet, hogy megismételt héjleválasztással és szélosztályozással elválasszák a magbelsőt a héjdaraboktól, és hogy a finomfrakciót áttereljék a takarmányozásra használható frakcióba. Valójában itt egy gazdaságtalan hántolási folyamatról van szó, melynél 20%-nyi héj keletkezik, amelytől csak égetés útján lehet megszabadulni. Ezek az eljárások nem eredményeznek tehát táplálkozásélettanilag használható vagy hasznosítható terméket. Ráadásul nem sikerül a magbelsőt tökéletesen elválasztani a héjtól, miáltal a héjjal együtt értékes fehérjék is elégetésre kerülnek.

A DE 37 07 541 A1 sz. szabadalom szerinti eljárás zsírdús olajos magvak, mint például a napraforgómag, feldolgozásáról szól. Az eljárás azzal tűnik ki, hogy a temperált mag szárítása 10% alatti víztartalom megcélzásával hirtelen felhevítéssel történik (max. 5 perces időtartamokra, 100-150 °C közötti hőmérsékletre). Ennél már lejátszódhat a fehérje részleges koagulációja és romolhat a termék emészthetősége. Ennél is egy olyan feldolgozási eljárásról van szó, mely a sajtolás folyamata előtt játszódik le, tehát egy napraforgómaghántolási eljárásról, vagyis nem arról, hogy olyan extrahált napraforgódarát dolgozzanak fel tovább, amely az olaj kinyerése után megmaradt. Mivel a magas hőmérsékletek miatt a fehérje erősen denaturálódik, az ilyen termék csak feltételesen alkalmas az állatbarát takarmányozás céljára.

Az EP 0750845 A2 sz. szabadalom egy olyan eljárást ír le, melynél a rostban gazdag anyag feltárására lúgokat használnak úgy, hogy a lúgos kezelést fermentációval kombinálják.

Az olajos magvak méret- és/vagy fehérjetartalom szerinti osztályozását már régóta alkalmazzák a takarmányozási célra való felhasználásban. Az eljárások lényege minden esetben a méret szerinti osztályozás, amely általában egyúttal fehérjetartalom szerinti osztályozást is jelent. Az egyes eljárások fő vonásaikban nem, viszont részleteikben különböznek.

A 3,271,160 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalom (Eljárás takarmány előállítására hántolatlan, olajmentes pórsáfránymag-maradékból; Pacific Vegetable Oil Co.) az olajától extrahálással megszabadított pórsáfránymagvak feldolgozására vonatkozik, ahol az extrahált magvakat kalapácsos malomban aprítják úgy, hogy a magbelsőrészecskék jobban aprózódjanak, mint a maghéjrészecskék, majd a kapott keverékből a nagyobb fehérjetartalmú finomabb részt elkülönítik a kisebb fehérjetartalmú durvább résztől.

A 3,895,003 lajstromszámú amerikai egyesült államokbeli szabadalom (Eljárás fehérjekoncentrátum előállítására levegővel történő osztályozást alkalmazva; The Procter & Gamble Co.) olyan technológiával foglalkozik, amelyben az olajos mag lisztjét finomabbra őrlik, ez az őrlemény keresztülmegy egy levegővel történő első osztályozáson, ennek az osztályozásnak a finom részét újból őrlik és másodszor is osztályozzák levegővel, a kapott durva frakciókat pedig savas (pH 4-6) vízzel mossák.

Az EP 0 919 294 A1 számú európai szabadalmi dokumentum (Eljárás fehérjedúsításra kalászosoknál, elsősorban gabonaféléknél, és hüvelyeseknél; Hosokawa Alpine) szerint az első fázisban a magvakat kalapácsos malomban megőrlik, és a kapott szemcséket méret szerint osztályozzák durva és finom frakcióvá. A második fázisban az első őrlés durva frakcióját száraz golyósmalomban őrlik nyomás és dörzsölés kombinációjával. Az őrölt termékek méret szerinti rostálásával nagy fehérjetartalmú frakciók nyerhetők. A találmány célja a technika állásához tartozó megoldások hiányosságainak kiküszöbölése, amelynek legáltalánosabban megfogalmazott megvalósítási módja a főigénypontokból ismerhető meg. Az egyes kiviteli példák és foganatosítási módok az aligénypontokból ismerhetők meg.

Az extrahált napraforgódara a napraforgóolaj előállítása során keletkezik. A napraforgómagot előbb aprítják, majd egy első sajtolási menetben az olajat 15-20% olajtartalomig kivonják. Ezt követően a további olajat egy extrahálóberendezésben forrógőzös hevítés útján és hexán oldószer hozzáadásával, egy ellenáramú folyamatban vonják ki úgy, hogy kb. 1-3%-nyi olaj marad a magban. Az így megmaradt maganyagot nevezik extrahált napraforgódarának.

Az állatok takarmányozásához nagy mennyiségű fehérjére van szükség, amihez lehetőleg kizárólagosan növényi eredetű fehérjét, illetve fehérjehordozót kell használni. A lehetséges növényi fehérjehordozók közé tartozik a szója, a repce, a napraforgó, a pálmamag, az egyéb olajtartalmú termények, a csillagfürtfélék, az olyan hüvelyesek, mint a takarmányborsó, a lóbab, továbbá a keményítőgyártás maradékai, például a kukoricasikér. Az előbb említett fehérjehordozók közül a szóját tartalmazó termékek uralják a piac kb. 50%-át. A szójatermékek nagy része azonban olyan géntech2

HU 226 356 Β1 nológiailag módosított eredettel (német röv.: GVO, magyar röv.: GMO) rendelkezik, mely nem mindenütt engedélyezett. Mára már különösen sok olyan keverékterméket forgalmaznak, melyek génmódosított szóját tartalmaznak. Eközben viszont számos fogyasztó elutasítja az olyan élelmiszereket, amelyek génmódosított alapanyagokkal készülnek, ami azt jelenti, hogy az állati eredetű élelmiszerek előállítása során GMO-mentes alapanyagokat kell használni az állatok takarmányozása céljából.

Európában GMO-mentes olajos magvakat termesztenek, melyek között a napraforgó különösen értékesnek számít, mivel fehérjéi biológiailag kitűnőnek számító aminosawáltozatokkal rendelkeznek, miáltal a napraforgó a fehérjéje minősége okán nagyon is alkalmas az állatok takarmányozására.

A napraforgóból végzett olajkinyerés után melléktermékként megmaradó extrahált napraforgódara is tartalmaz olyan fehérjéket, amelyek biológiailag nagyon értékesek, vagyis az extrahált napraforgódara a fehérjéje minőségét tekintve az extrahált szójadara fehérjéivel közel egyenértékű.

Az állatok takarmányozása szempontjából a fehérjehordozó anyagokat a táplálkozás-élettani irányelvek szerint kell megválasztani, nevezetesen:

- Nyersrosttartalom és emészthetőség, illetve táp5 anyag-koncentráció

- Fehérje mennyisége, emészthetősége és biológiai értéke

- Zsír, zsírsavak és hatóanyagok

- Antinutritív alkotóelemek.

A fenti kritériumok figyelembevételével az extrahált szójadaraféleségek nagyon is alkalmasak az egygyomrúak táplálására. A szokványos minőségű extrahált napraforgódara a nyersrosttartalmat és az emészthetőséget tekintve viszont kevésbé alkalmas az egygyomrú állatok számára.

A napraforgóból történő olaj-előállítás maradékai az extrahált dara - a zsírsavösszetevőik miatt azonban nagyon alkalmasak az állatok táplálására. Különösen fontos, hogy a napraforgómag nagy mennyiségben tar20 talmazza a linolsav esszenciális zsírsavját, miáltal az ezen jellemző tekintetében megelőzi a szóját és a repcét is, amint ez az alábbi 1. sz. táblázatból kitűnik:

1. táblázat

Napraforgómagból nyert olaj zsírsavtartalma, %-ban, összevetve szója- és repceolajjal

	Palmitinsav C 16:0	Sztearínsav C 18:0	Olajsav C18:1w9	Linolsav C18:2w6
Napraforgó (hagyományos fajták)	4-10	2-6	10-12	33-77
Szója	2-14	2-7	20-36	48-60
Repce	1-6	1-3	11-52	10-63

Forrás: H. Jerosch et. al. 1993, Henkel KGeA 1997

Az extrahált napraforgódara további pozitív jellemzői:

- A napraforgómagban rejlő olaj nagy táplálkozásélettani értékkel bír. Az esszenciális linolsavtartalom (C18:2w6) jelentősen nagyobb, mint a megfelelő érték a szója és a repce esetében, lásd az 1. sz. táblázatot.

- A napraforgómag gyakorlatilag mentes az antinutritív összetevőktől. Ezzel szemben a szója és a repce egy sor olyan hatóanyagot tartalmaz, mint amilyenek a tripszininhibitorok (szója) és a mustárolaj-glikozidok/glukozinolátok (repce), ahol ezek részben nagyon toxlkusak. Minden esetre ezek a hatóanyagok lerontják az alapanyagok tápértékét, amennyiben az aktivitásukat egy hőkezelési eljárás (tószterezés) révén meg nem szüntetik. Ha viszont a tószterezés nem gondos óvatossággal történik, kárt szenvedhet ezen alapanyagok fehérjéje és csökkenthet a tápértékük, s a gyakorlatban mindez komoly problémát okoz.

- A napraforgóból készült termékeknél hőkezeléses eljárásra nincs szükség, ami jót tesz a fehérje minőségének.

- A növénytermesztésben - a vetésforgó szempontjából - a napraforgó értékes előveteménynek számít, mivel javítja a talaj morzsalékosságát és ezáltal a termékenységét is.

Mindezen előnyök ellenére van a napraforgómagnak egy olyan botanikai sajátossága, ami miatt a mag feldolgozásából eredő melléktermékek - konkrétan az extrahált napraforgódara - a hagyományos minőségben ugyan a kérődzők számára használhatók, de kevésbé használhatók a baromfi és a sertés táplálására.

A napraforgómag kaszattermés. A kaszattermésűek egymagvú olajat és a fehérjét tartalmazó termését olyan héj burkolja, mely a magbelsővel szorosan összenőtt, miáltal a hántolásnál a magot és a héjat nem lehet simán és maradéktalanul elkülöníteni. Ennek az a következménye, hogy a magvakból nyert extrahált napraforgódara az olajtól megszabadított magbelsőn kívül nagy arányban olyan héjmaradványokat is tartalmaz, melyekre rátapadtak az eredeti magbelső részecskéi. Ez a héjtartalom okozza azt, hogy a hagyományos módon előállított extrahált napraforgódara - a nagyon értékes fehérjék ellenére - nem felel meg azoknak a táplálkozás-élettani követelményeknek, amelyeket a baromfiak és a sertések támasztanak. Döntő szerepet játszik a „szerves anyagok emészthetősége” mint tényező. A hagyományos termékminőség

HU 226 356 Β1 esetén az emészthetőség nem elégíti ki a baromfi és a sertés esetében fennforgó követelményeket.

A 2. sz. táblázat tartalmazza a különféle extrahált daratermékek adatait, melynél a nyers tápanyagok a tápértékét a Weender-féle elemzés szerint nyersanyagok/adag adatként bontja meg, ahol VQ alatt az emésztési hányados értendő oly módon, hogy a takarmányban található szerves anyag és az ürülékben található szerves anyag különbsége adja a megemészthető szerves anyag mértékét úgy, hogy a kettő %-os viszonyszáma maga a VQ. A 2. sz. táblázat adatainak forrása: Lennerts, L. 1984, Menke, K. M., Huss, W. 1987, Hugger, H. 1989, DLG 1991/1997.

A 2. sz. táblázat adatai bizonyítják, hogy az emészthetőségi vizsgálatokban mért értékek a hagyományos minőségű extrahált napraforgódara esetében megfelelnek a kérődzők által támasztott követelményeknek, de a sertés esetében nem kielégítőek. Ugyanez érvényes a baromfi esetében is, bár itt hiányoznak az aktuális adatok, mivel a baromfi esetében módszertani okokból nem szokásosak az emésztési vizsgálatok. Mindennek következtében eddig az extrahált napraforgódara a szükséges fehérjehordozók max. 20%-a erejéig került felhasználásra az olyan keveréktakarmányokban, amelyek a baromfi és a sertés részére készülnek.

Azonban a napraforgóhéj emészthetősége a kérő5 dzők esetében is olyan alacsony (2. sz. táblázat), hogy a szervezetük ezt a mellékterméket energetikailag nem tudja hasznosítani. Ennek oka a magas vázanyagtartalom, melyet az emésztőszervek nem képesek feltárni. Ugyanakkor a napraforgóhéj, de a szár és a tányér (magtartó szerkezet) emészthetősége lúgos feltárással javítható. Ily módon az állati szervezet már tudja energetikailag hasznosítani ezt a nyersanyagot, az alternatív energiahordozók megtakaríthatók. A nátronlúggal történő kezelés során a cellulóz-lignin-hemicellulóz komplexum fellazul/felhasad. Ennek következtében az előgyomorban/begyben a mikroorganizmusok több cellulózt képesek lebontani, és ily módon a vázanyagban gazdag anyag energetikailag hasznosul. A takarmány20 felvétel növekszik és az emésztőcsatornán keresztül a feltárt anyag átáramlási aránya/mértéke fokozódik. A feltárás hatása annál nyilvánvalóbb, minél erősebben sikerült a vázanyagot lignifikálni.

2. táblázat

Extrahált daraféleségek - nyersrost, nyers tápanyagok és emészthetőségi mutatók -, összes adat %-ban (kerekítve); szárazanyag-tartalom kb. 88-90%

Olajos magvak	Tartalom	Szervesanyag-emészthetőség=VQ10
nyersrost	nyerszsír	nyers- fehérje	kérődzők	sertés
mért értékek	szükséglet	mért értékek	szükséglet
Szójabab	6-7	20-22	35-39	92	80-50	87	90-70
Extrahált dara hajalatlan mag	6-7	1-2	42-45	91	80-50	87	90-70
Extrahált dara hajait mag	3-4	1-2	49-50	92	80-50	92	90-70
Héjanyag	34	2	2-12	72	80-50	55	90-70
Repcemag	6-14	43	24	77	80-50	71	90-70
Extrahált dara	12-15	2	35	80	80-50	67	90-70
Napraforgó mag	19-34	42-52	22-24	51	80-50	62	90-70
Extrahált dara hajalatlan mag	30-34	2	26-29	51	80-50	(19)	90-70
Extrahált dara részben hajait mag	20-22	2-2,4	34-39	75	80-50	46	90-70
Extrahált dara hajait mag	13-15	1,5	40-45
Héjanyag	60	1	4	19	80-50

A fehérjék értékessége szempontjából az a mérvadó, hogy mekkora arányt képviselnek az esszenciális aminosavak, nevezetesen a lizin, a metionin és a cisztin, 55 a treonln, valamint a triptofán. A 3. sz. táblázatban megadtuk azt, hogy az extrahált darában 100 g nyersfehérje mennyi limitáló esszenciális aminosavat tartalmaz.

A 3. sz. táblázat azt mutatja, hogy a napraforgómag a metionin és cisztin tekintetében előnyösebb, mint a szójabab, lizin tekintetében a napraforgómag elmarad a szója és a repce mögött, treonin és triptofán tekintetében a szója, a repce és a napraforgómag gyakorlatilag egyenértékű.

Vagyis a napraforgómagban található fehérjék nagyon közel esnek a szójafehérjékhez.

HU 226 356 Β1

3. táblázat

Esszenciális aminosavak az olajos magvak daráiban [adatok: g/100 g nyersfehérje (RP)]

Aminosav	Szója	Repce	Napraforgó
hajalatlan 44% RP17	hajait 50% RP	hajalatlan 35% RP	hajalatlan 26% RP	részben hajait 35% RP
Lizin	6,5	5,8	5,7	3,7	3,6
Metionin	1,5	1,2	2,2	1,9	2,3
Cisztin			2,4	1,6	1,8
Treonin	4,0	3,7	4,5	3,9	3,7
Triptofán	1,3	1,3	1,3	1,4	1,2

Forrás: Lennerts, L. 1984, Jerosch, H. et al. 1999

Mivel az egygyomrúak, mint a sertés és a baromfi, a nyersrosthányadból csak egy keveset képesek feldolgozni, a hagyományos előállítású extrahált napraforgódara takarmányozási alkalmazása az egygyomrúak esetében a nagy (20%-os és afölötti) nyersrosttartalom miatt nem szokásos. Ha sikerül a nyersrosthányadot az egygyomrúaknál kritikus 10%-os határ alá vinni, és ha egyidejűleg sikerül a nyersfehérje-tartalmat növelni, csak akkor felel meg az extrahált napraforgódara az emészthetőség és a tápanyag-koncentráció tekintetében az ilyen állatfajok által támasztott követelményeknek.

A találmány alapját az a feladat képezi, hogy hagyományos napraforgóból takarmányozási céllal hulladékmentesen állítsunk elő extrahált napraforgódarát, éspedig úgy az egygyomrúak, mint a kérődzők számára, mégpedig úgy, hogy egy olyan értékes növényi fehérjehordozó jöjjön létre, mely megközelítőleg egyenértékű az extrahált szójadarákkal.

A találmány szerint ezt a feladatot egy olyan eljárás segítségével oldjuk meg, melyben a maghéjból, magdarabokból és megtapadt magbelsődarabokkal rendelkező héjdarabokból álló extrahált napraforgódarát aprítjuk és mechanikusan strukturáljuk, ahol az extrahált dara összecsomósodott részeit felbontjuk, a héjdarabokat a megtapadt magbelsődarabokról leválasztjuk és a héjdarabokat a rostszerkezet megtartása és javítása mellett durván felaprítjuk, majd az így strukturált részecskéket két olyan frakcióra választjuk szét, melyeknél eltérő a 45 nyersfehérje- és a nyersrosttartalom, ahol egy fehérjében dúsabb, alacsony héjaránnyai és magas fehérjearánnyal rendelkező frakció jön létre a struktúraalakító folyamat során, mely alkalmas az egygyomrúak takarmányozására, míg a megmaradó frakció egy olyan 50 nyersrosttartalmú frakció, melyben magas a héjarány és alacsony a nyersfehérjearány és amely alkalmas a kérődzők takarmányozására. Tehát a találmány értelmében a hagyományos extrahált napraforgódarából egy olyan frakciót hozunk létre, melynél a nyersfehérje-tartalmat 55 dúsítjuk, hogy az az egygyomrúak takarmányozására alkalmas legyen, míg a megmaradó fehérjeszegény frakció csak a kérődzők számára lesz alkalmas.

A megmaradt frakciót, melynél a nyersfehérje-tartalom nagyon alacsony és a nyersrosttartalom az eredeti 60 extrahált dara nyersrosttartalmánál lényegesen magasabb, további feltáróeljárások során az emészthetőség és tápérték tekintetében tovább javítjuk, hogy egy, a 20 kérődzők számára is használható takarmányt kapjunk. A találmány lényege az, hogy elsősorban szokványos/hagyományos minőségű extrahált napraforgódarát egy speciális berendezésben egy megfelelő őrléstechnikai eljárással úgy dolgozzunk fel, hogy a héj le25 váljon a magbelsőről. A cél az, hogy a héj részarányát az új termékekben pontosan beállítsuk, mivel a héj részarányán keresztül lehet szabályozni a szerves anyag emészthetőségét. Másrészt pedig a szerves anyag emészthetőségétől függ az, hogy a termék alkal30 mas-e az egyes állatfajták táplálására.

Mindmáig nem volt hiány olyan próbálkozásokban, melyekkel a héj és a maganyag szétválasztására szolgáló eljárást kívántak kifejleszteni. Egyik ilyen eljárás sem bizonyult sikeresnek és nem szolgált olyan ter35 mékkel, mely használható lett volna az egygyomrúak, a baromfi és a sertés takarmányozására. Ennek megfelelően egyetlen ilyen eljárás sem vonult be a gyakorlatba.

A találmány szerinti eljárás és a találmány szerinti 40 berendezés alkalmas az üzemszerű használatra. A jelen eljárás és a jelen berendezés segítségével első ízben lehetséges az, hogy az extrahált napraforgódarában a héj részarányát olyan pontosan be lehessen szabályozni, hogy két frakció jöjjön létre:

- egy alacsony héjrészaránnyal és magas fehérjetartalommal rendelkező frakció, mely az emészthető szerves anyag és a fehérjék biológiai értékessége tekintetében megfelel a baromfi és a sertés által támasztott követelményeknek. Ez a termék a piacon élen járó extrahált szójadarával egyenértékű;

- egy magas héjrészaránnyal és alacsony fehérjetartalommal rendelkező frakció, mely termék alkalmas a kérődzők takarmányozására.

- Ezen túlmenően a héjtömeget, ami tulajdonképpen hulladéknak számit, egy külön eljárásban lúggal kezeljük, miáltal a vázszerkezeti anyagok feltárásra kerülnek és így a héj is energetikailag hasznosítható lesz a kérődzők takarmányozásában.

HU 226 356 Β1

A találmány szerinti eljárás és a találmány szerinti berendezés különböző minőségű fehérjehordozókat eredményez, melyek a gyakorlati állattartásban takarmányként használhatók. Ezeket a termékeket táplálkozás-élettanilag pontosan be lehet állítani a különböző haszonállatok követelményei szerint. Első ízben áll tehát egy olyan napraforgómagból készített fehérjehordozó a rendelkezésünkre, mely teljes mértékben alkalmas az egygyomrúak számára. Ezen túlmenően még azt is elérjük, hogy a napraforgómag feldolgozása során keletkező melléktermékek teljesen, a héjat is beleértve, hasznosulhatnak az állatok takarmányozásában.

A találmány révén sikerült az olaj-előállításnál keletkező extrahált darából megfelelő finomítóeljárásokkal kétféle minőségű terméket létrehozni.

A találmány szerint egy technológiailag értékes ipari gyártási eljárás jön létre, melynél a takarmány, nevezetesen az extrahált dara az anyag külön erős felhevítése nélkül egy termékkímélő, üzembiztos mechanikus kezelési folyamaton megy át, ahol az összes természetes beltartalmi összetevő károsodás nélkül megmarad. Természetes tisztaságú haszonállat-takarmányhoz juthatunk, ráadásul egy környezetbarát, energiatakarékos és gazdaságos eljárás segítségével, mely biztosítja, hogy az extrahált napraforgódarából, az értékes nyersanyagokból a feldolgozás tápértékjavítást, jobb emészthetőséget eredményezzen.

A találmány szerinti eljárás előnyös továbbfejlesztési megoldásai kitűnnek a 2-9. igénypontokból. Különösen ajánlott az extrahált dara részecskéinek rostálás előtti aprítása, majd a rostálás során a méret szerinti szétválasztása és a mindenkori terjedelmesebb részecskéket tartalmazó frakció szélosztályozása a sűrűség alapján, mikor is egyes technológiai lépéseket, illetve lépéssorozatokat legalább egyszer, jellemzően többször meg kell ismételni, mielőtt a kiválasztott részecskéket a kezelési folyamatból ki lehet vonni és át lehet vezetni a kialakítandó megfelelő frakcióba, azaz vagy a nyersfehérjében dús vagy a nyersrostban dús termékfrakcióba.

A szélosztályozás során nyert könnyebb részecskék lényegében maghéjból állnak, elszívhatok és bekerülnek abba a frakcióba, mely 15% fölötti magas nyersrosttartalommal rendelkezik, míg a nagyobb sűrűségű részecskék lényegében magbelsődarabkákból, illetve olyan magbelsődarabkákból állnak, amelyeken héjdarabkák tapadtak meg, és a nehézségi erő hatására válnak ki, és amelyek esetleg még egy további technológiai fázison is átmennek és a több mint 40% nyersfehérjét tartalmazó fehérjedús frakcióba kerülnek.

A találmány szerint egy olyan 40%-nál több nyersfehérjét és 10%-nál kevesebb nyersrostot tartalmazó fehérjedús frakció jöhet létre a kezelés és a leválasztás során, mely összetételét tekintve közel áll az extrahált szójadarához és alkalmas az egygyomrúak takarmányozására.

A legalább 15% nyersrostot tartalmazó rostban gazdag frakció további feldolgozására ajánlott, hogy azt a technológia folytatásaként egy lúgos (különösen nátronlúgos) feltárási eljárásnak vessék alá, mert ezáltal az anyag energiaértéke és emészthetősége javul, miáltal a kérődzők takarmányozására még alkalmasabb lesz.

Különösen ajánlott, hogy a nyersrostot tartalmazó frakciót egy kétlépcsős feltáróeljárásnak vessék alá, ahol az első lépcsőben a frakcióból vett első anyagáramot folyékony nátronlúggal átnedvesítik és összekeverik, majd a frakció második anyagáramával intenzíven összekeverik és az egészet homogenizálják, hogy ezt követően - egy esetleges közbenső pihentető tárolás után - egy második technológiai lépésben a keveréket egy külön gőzellátással rendelkező kondicionálóegységben temperálják és a nedvességtartalmát fokozzák, hogy ezután azt egy sajtolóegységben 40-65 °C közötti sajtolási hőmérséklet mellett pelletté alakítsák, amit a nedvességtartalom nagyjábóli megőrzése mellett egy szobahőmérsékletre történő lehűlés követ.

A hagyományos extrahált napraforgódara kezelését, strukturálását és finomítását tartalmazó találmány szerinti eljárást és a két eltérő, különböző összetételű frakció előállítását célszerűen egy zárt rendszerben lehet végezni, ahol az eljárást folyamatosan fenn kell tartani - megfelelő vezérlés és szabályozás, készletezés és közbenső tárolás segítségével, így megelőzve a berendezésrészek üresre járatását; hozzátartoznak ehhez az egyes berendezésrészeket összekötő szállítópályák is, melyek vagy gravitáció hatására, vagy sűrített levegővel, vagy elszívással működnek.

Az extrahált napraforgódara strukturálására és finomítására szolgáló, két eltérő minőségű frakció előállítására alkalmas berendezésnek állnia kell legalább két egymás után kapcsolt rostálóegység-kombinációból, egy szelelő-osztályozó egységből és egy leválasztás és kihordózsilipes ventilátorból, ahol mindegyik rostálóegység a hozzárendelt szelelővel egyúttal a száll ításra/továbbításra is szolgál. A berendezés alkalmas továbbá az összekötő vezetékek útján - a rostán fennmaradó terjedelmesebb részecskék, illetve az utánakapcsolt rostarendszer esetében a rostán átjutó kisterjedelmű részecskék eltávolítására. Legalább a második, és az azt követő mindegyik rostálóegységnek rendelkeznie kell külön egy belül elhelyezkedő forgó verő egységgel, és mindegyik szeleiének rendelkeznie kell egy hozzárendelt ventilátorral és egy elszívócsöves leválasztóval, hogy a terjedelmesebb, kisebb sűrűségű részecskék elszívhatok legyenek, mikor is az elszívott részecskék kihordózsilipen át és az összekötő csöveken keresztül eljuthatnak a nyersrostban dús frakció gyűjtőtartályába. Fentieken túlmenően van egy turbóleválasztó is, melyben a ventilátorok elmenőcsövei végződnek. Az utolsó kivételével mindegyik szelelő kimeneti nyílásától összekötő vezeték vezet egy őrlő/aprító egységhez, ahol az utolsó rostálóegység kimenete és az utolsó szelelő kimenete közvetlen csőösszeköttetéssel bír a fehérjedús frakció megfelelő gyűjtőtartálya, illetve a nyersrostban dús frakció gyűjtőtartálya felé és az őrlő/aprító egység kimenete egy szállítóeszköz révén összeköttetésben áll az első rostálóegység bemenetével, hogy a még nem kellően strukturált anyag az ismételt futtatás céljából visszakerüljön a folyamat elejére.

HU 226 356 Β1

A berendezés célszerű továbbfejlesztési lehetőségei kitűnnek a 10-23. igénypontokban található jellemzőkből.

Az extrahált napraforgódarából egyrészt az egygyomrúak takarmányozására, másrészt a kérődzők takarmányozására szánt két eltérő minőségű és mennyiségű frakció előállítására szolgáló berendezés találmány szerinti kiviteli változatait, és azok célszerű továbbfejlesztési változatait egy sematikusan ábrázolt berendezésen az 1a. és 1d. ábra segítségével írjuk le.

A találmány szerinti berendezéssel a napraforgómagból történő olaj előállításnál melléktermékként nyert extrahált darát tovább kezeljük, és teljes mértékben feldolgozva két teljes értékű olyan frakcióvá alakítjuk, melyek alkalmasak az állatok takarmányozására. Az extrahált napraforgódara ömlesztett sűrűsége kb. 300-350 kg/m³, míg magának a napraforgómagnak az ömlesztett sűrűsége 400-440 kg/m³. Ahhoz, hogy az egygyomrúak számára alkalmas takarmányt nyerjünk, az extrahált darának nemcsak egy finomabb, daraszerű struktúrát kell kapnia, hanem egy legalább 40% fölé emelt nyersfehérje-tartalmat is, miközben a nyersrosttartalmat az alsó határérték, 10% alá kell vinni. Hogy az extrahált napraforgódarát a kérődzők takarmányozására alkalmassá tegyük, meg kell őrizni annak a durva szerkezetét, ugyanakkor el kell érni a magasabb rosttartalmat és a napraforgómaghéj emészthetőségének javulását, amit főleg lúgos feltárással lehet megvalósítani. Egy tömör kialakítású, építőkockaelv szerint tervezett olyan gyártóberendezést, melyet a nagysága tekintetében a helyi viszonyokhoz lehet igazítani, sematikusan az 1a., 1b„ 1c., 1d. sz. ábrákon mutatunk be, amelynél a két termékfrakció feldolgozási és előállítási eljárása egy zárt rendszerben játszódhat le. Az anyagféleségek egyik berendezésrészből vagy állomásból a másikba történő továbbítására példaszerűen csöveket, csigákat, láncos szállítókat és elevátorokat szerepeltetünk.

A találmányt ábrák segítségével ismertetjük. A mellékelt rajzokon az la. ábra az egyszerű berendezés sematikus rajza, a lb. ábra a technológia folyamat vázlata, az lc. ábra az örvénykeverővei ellátott berendezés sematikus rajza, az ld. ábra a továbbfejlesztett berendezés sematikus rajza.

A technológiai folyamat az extrahált napraforgódara 1 készlettartályával kezdődik, melynek egy, a teli és üres állapotot jelző felügyeleti vezérlőrendszere van. A befogadó térfogata az előirányzott gyártási kapacitáshoz igazodik úgy, hogy legalább 24 órára elegendő készlet férjen bele, a zavarmentes, folyamatos termelés biztosítása érdekében. Az 1 készlettartály az ürítőoldalon egy adagoló- 2 csigával rendelkezik, mely az anyagot kihordja; az adagoló- 2 csiga fokozatmentesen szabályozható meghajtással bír, melynek segítségével az anyag kihordása egyenletesen és szabályozható intenzitással történik.

A feldolgozáshoz rendelkezésre álló extrahált napraforgódara, amint azt a növényolajgyár melléktermékként leszállítja, az összetételét tekintve erősen ingadozó kiindulási nyersanyagot jelent, ahol eltérő arányban vannak jelen összecsomósodott anyagrőgök. Emiatt a kihordó vagy 2 adagolócsiga által folyamatosan szállított extrahált napraforgódarát közvetlenül 29 felbontókészülékre juttatjuk, mely aprítószerszámokkal és egy rostakészlettel rendelkezik, amelyen áthalad a finomra aprított anyag. A további feldolgozás céljából az anyagot egy első kétutas 26a csappantyús terelőgaratba továbbítjuk, hogy innen az választható módon vagy 24 aprítóegység (mely egy speciális malom) előtét 22 tartályába kerüljön, vagy pedig 3 elevátoron és mágneses leválasztón keresztül eljusson az első rostálóegységhez.

Tehát a kihordott anyag, az extrahált dara, egy szállítóegység, például a gumihevederre felerősített serlegekből álló 3 elevátor segítségével eljut az első állomására, 5 rostálóegységbe. Röviddel az 5 rostálóegységbe történő belépés előtt található egy 4a futócső a beépített 4 mágneses leválasztóval, melynek mágnesmagja biztonságosan leválasztja az extrahált darában esetleg Ideáig jutó fémdarabokat. A 4 mágneses leválasztó egy csőmágnes, melyben az anyagáram kúposán szétterül és a középen található mágnesmag mellett folyik el, mely a fémet leválasztja. Az itt található ikermágnesmag az erős mágneses mezejével nagy vonzóerőt fejti ki, miáltal a bekerült vasdarabkák biztosan eltávolításra kerülnek.

Ezután több, az anyag strukturálását szolgáló technológiai lépcső következik, azaz az aprítás és a magbelsődarabkák leválasztása a héjdarabokról, valamint a keletkező részecskék szélosztályozásos szétválasztása, ahol mindegyik technológiai lépcső egy rostálóegységből, egy szelelőegységből, ventilátorokból és zsilipes leválasztószekrényekből áll.

Az első 5 rostálóegység, melyre az 1 készlettartályból kihordott anyag jut, vibrációs rosta, melynél a rostalemez dőlése 5 és 17° között állítható. Rávezető garattal is rendelkezik, hogy az anyag egyenletesen oszoljék szét a rosta teljes szélessége mentén; gyakorlatilag lehetséges tehát a megkövetelt rostálási pontosság beállítása. Az első 5 rostálóegység kétszintes vibrációs rostaként került kialakításra, két darab, egymás fölött bizonyos távolságban található rostabetéttel, melyek tisztán tartását gumigolyók biztosítják; ilyenformán a rostalemez eltömődése garantáltan megakadályozható és egyben a rostálás minősége is javul.

Az első 5 rostálóegység felső rostaszintje egy első osztályozási lépést képez, melynél a durva héjdarabkák a rájuk tapadt magbelsődarabkákkal együtt a felső rostasíkon továbbáramlanak, és összekötő 5c vezetéken keresztül közvetlenül a 24 aprítóegység előtét 22 tartályába kerülnek.

A második, alsó rostabetét végzi annak az anyagnak a szétválasztást, amelyik átesett az első rostabetéten. Az azonos méretű, közepesen nagy héjdarabkák és a durva magbelsődarabkák nem jutnak keresztül a második rostabetéten, hanem ennek az alsó rostabetétnek a végén kifolynak és az összekötő 5a vezetéken át eljutnak az ide hozzárendelt 9 szelelőhöz. A 9 szele7

HU 226 356 Β1 lőben sűrűség szerint szétválnak a részecskék, éspedig oly módon, hogy a nagy sűrűségű magbelsődarabkák és az olyan héjdarabkák is, amelyekhez hozzátapadt a magbelső, a gravitáció hatására leesnek, és a további feldolgozás céljából lefelé kihordásra kerülnek, és összekötő 9a, 9c vezetéken keresztül az előtét 22 tartályba, majd onnan a 24 aprítóegységbe jutnak. A kis sűrűségű, lényegében nyersrostot tartalmazó és azonos nagyságú héjdarabkák ezzel szemben az utána következő 13 ventilátor és 14 leválasztó révén és elszívó- 9b vezetéken keresztül elszívásra kerülnek és a további feldolgozás céljából 14a kihordózsilipen, leválasztó összekötő 14b vezetéken át összekötő 21 d vezetékre és egy szállítóeszközre, például 27 elevátorra jut, majd arról 31 gyűjtőtartályba. Ekkor itt már lényegében csak a szinte tisztán csupán nyersrostot tartalmazó héjdarabkákról van szó, azaz egy zömmel nyersrostból álló frakcióról, mely a 31 gyűjtőtartályban gyűlik össze, és a kérődzők számára szolgál takarmányul.

Az itt tárgyalt berendezés az I., II., III. és IV. jelű négy technológiai lépcsőből áll, melyeknek egyenként és értelemszerűen része az 5, 6, 7, 8 rostálóegységek egyike, a 9, 10, 11, 12 szelelők egyike, valamint a 13, 15,17,19 ventilátorok és a hozzájuk tartozó 14,16,18, 20 leválasztok egyike, továbbá a 14a, 16a, 18a, 20a kihordózsilipek egyike. Az 5, 6, 7, 8 rostálóegység és a 9, 10, 11, 12 szelelő egy gépkombinációt képez és így a részecskék szétválasztásának kétfajta módjára alkalmas, ahol az eltérő sűrűségű darabkák, héjdarabok az egyes járatokban - a technológiai lépcsőkben - a magdarabkák által megtestesített extrahált daratömegből elszívásra kerülnek. A mindenkori egyes - az adott lépcsőhöz tartozó - 5, 6, 7, 8 rostálóegységekből az összekötő 5a, 6a, 7a, 8a vezetéken keresztül a hozzárendelt 9,10,11,12 szelelők egy megfelelőjébe jutó részecskék egy beállítható etetőgaraton, majd vibrációs 9g, 10g, 11g és 12g vályún át továbbmennek a 9, 10, és 12 szelelők egyikébe, egy, a 9,10,11,12 szelelő teljes szélességét átfogó szabályos termékfátyol formájában. Az állítható 9h, 10h, 11h, 12h levegőcsappantyú szabályozza a szél erősségét és a levegő mennyiségét, ahol a mindenkori terméknek és a mindenkori adott lépcsőnek/járatnak megfelelő értékeket kell beállítani. A nyersrosttartalmú részecskék és a héj leválasztása a 9, 10, 11, 12 szelelőből - a sűrűségnek megfelelően - elszívással történik. A szétválasztási/osztályozási határt üzem közben mindenkor hozzá lehet igazítani az igényekhez. A termékáramot, a légsebességet és a légmennyiséget is fokozatmentesen lehet szabályozni. Mindegyik saját légellátású 9, 10, 11, 12 szelelőhöz tartozik egy alacsonynyomású 13, 15, 17, 19 ventilátor a megfelelő ciklonos 14, 16, 18, 20 leválasztóval és a 14a, 16a, 18a, 20a kihordózsilippel, hogy a héj szünet nélkül le legyen szívva a 9, 10, 11, 12 szelelőből, és leülepítésre kerüljön a hozzárendelt ciklonos 14, 16, 18, 20 leválasztóban, majd hogy innen azt a 14a, 16a, 18a, 20a kihordózsilip elvigye, és hogy az az igény szerint továbbjusson. A 9, 10, 11, szelelőkből és a ciklonos 14,16,18, 20 leválasztókból a fáradt levegő az egybefűzött összekötő 14c, 16c,

18c vagy 20c vezetékeken keresztül távozik a tisztítás céljából a 21 turbóleválasztó felé.

A 21 turbóleválasztó sok feladatra használható és pótolja a hagyományos ciklonos leválasztókat. Nagy légmennyiség mellett is kis helyen elfér. Karbantartást nem igényel, mivel nincsenek mozgó részei. A por-levegő keveréket a 13, 15, 17, 19 ventilátorok nyomják be a 21 turbóleválasztóba, és az ott végighalad a csigavonal alakú ház mentén. A ház ilyen kialakítása a levegőt keringésbe hozza, mire a porszemek a ház belső falához nyomódnak és légáram egy szegmense segítségével egy résszerű nyíláson át kilépnek és átjutnak 21a utóleválasztó egységbe. A rés mellett továbbáramló, csaknem pormentes főlégáram keresztülhalad a lamellákon. Mivel itt hirtelen megváltozik a légáram mozgásiránya, a maradék por visszakerül a keringő légáramba. Elvben egy utóleválasztó ugyanúgy működik, mint egy ciklon és egy központi csőből, egy ciklonfejből és egy hengeres köpenyből tevődik össze. A levegő a ciklonba érintő mentén jut be. Az itt kiváló port elviszi a levegőfelesleg. Ha a légmennyiség-értékeket helyesen választjuk meg, akkor a turbóleválasztó osztályozóhatása lényegesen jobb, mint a hagyományos ciklonoké.

Az az anyagmennyiség, amelyik az első 5 rostálóegységnél a második rostabetéten átesik és durvább és finomabb részecskékből, valamint héjból áll és már szemcsenagyság szerint előosztályozottnak számít, az összekötő 5b vezeték segítségével átkerül a következő 6 rostálóegységre. Minden egyes 5, 6, 7 rostálóegységen áteső anyag a megfelelő összekötő 5b, 6b, 7b vezetékeken keresztül a mindenkori következő 6, 7, 8 rostálóegységre kerül át.

Az első 5 rostálóegységet követő 6,7, 8 rostálóegységek (melyek sorban a II., a III. és a IV. technológiai lépcső részei) az extrahált dara és a héj szélosztályozásos szétválasztására szolgálnak, de arra is, hogy verőegység és kefék segítségével a magbelsődarabkákat leválasszák a héjrészecskékről. A 6, 7, 8 rostálóegységek mindegyike rendelkezik egy rávezető garattal, mely fogadja az összekötő 5b, 6b, 7b vezetékeken érkező anyagot. Egy 6s, 7s, 8s szállítócsiga juttatja az anyagot a kúpos rostakosár belsejébe, ahol egy 6e, 7e, 8e verőegység forog, mely keverőlécecskékkel is rendelkezik, melyek a rostálandó anyagot végigpörgetik a kosár teljes felületén. Ezen túlmenően a verőkereszt végein kefék is találhatók, melyek biztosan megakadályozzák a rostalemez eltömődését és gondoskodnak a finom és durva részecskék hatékony szétválasztásáról. Adva van a lehetősége annak, hogy különböző rostanyílásmérettel dolgozzunk, ami igazodik az egyes 6, 7, 8 rostálóegységben megkívánt szemcsenagysághoz. A rostakosárbetét néhány perc alatt kicserélhető anélkül, hogy bármilyen mechanikus elemet le kellene szerelni.

Az összekötő 5c, 9c, 10c és 11c vezetékek közösen vezetnek az előtét 22 tartályhoz.

Az I. technológiai lépcső 5 rostálóegységének két osztályozószintje van, nevezetesen van egy felső és alsó rostabetétje, a II. technológiai lépcső 6 rostálóegysége egy harmadik szétválasztási síkot képez. Az

HU 226 356 Β1 összekötő 6a vezetéken át a 10 szelelőhözjutó azonos szemcseméretű, de eltérő sűrűségű részecskékből álló anyag a 10 szeleiében sűrűség szerint szétosztályozódik, ahol az egyforma nagy, de a héjdarabkák az itt csatlakozó 15 ventilátor és 16 leválasztó segítségével elszívásra kerülnek és a 16a kihordózsilipen át - további feldolgozás céljából - összekötő 16b és 21d vezetéken át a 27 szállítóeszköz vagy elevátor révén eljutnak a 31 gyűjtőtartályba. A nehezebb részecskék viszont, melyek lényegében a fehérjében gazdag magbelsődarabkáknak felelnek meg, a 10 szelelőből kimenő 10a vezetéken át kerülnek kihordásra és tetszés szerint vagy 26b csappantyúszekrényen és összekötő 10c vezetéken keresztül a 24 aprítóegység előtét 22 tartályába kerülnek, vagy pedig már mint végtermék kerülnek összekötő 10d és 12d vezetékeken át 28 szállítóeszközre például egy elevátorra, és innen a fehérjedüs frakció 50 gyűjtőtartályába. Itt gyűlnek össze a fehérjében gazdag részecskék, amelyek már az egygyomrúak számára alkalmas terméknek minősülnek.

Az összekötő 14b, 16b, 18b, 20b és 12c vezetékek/kihordóvezetékek, valamint a 21a utóleválasztótól jövő 21d vezeték 26e csappantyú után egyesítésre kerülnek, és onnan már a 27 szállítóeszközt képezik, mely a 31 gyűjtőtartályhoz vezet. Az összekötő 21c, 8c, 12d, 11d, 10d vezetékek, amelyek a 28 szállítóeszközhöz vezetnek, szintén egyesítésre kerülnek.

Az is lehetséges, hogy a harmadik 11 szelelőből kieső részecskéket a 26b csappantyúszekrényen és a összekötő 11c vezetéken keresztül közvetlenül az összekötő 21 d vezetékre adjuk és így a 31 gyűjtőtartályhoz juttatjuk, nem pedig az előtét 22 tartályhoz és a 24 aprltóegységhez.

Eltérő szemcsenagyság és a mindenkori külön szabályozható levegőáramoltatás mellett a soron következő technológiai lépcsőben ugyanezen az elven történik az anyagosztályozás (szétválasztás). A negyedik és ötödik osztályozóaktust a 7 és 8 rostálóegységekkel valósítjuk meg, melyhez a 11 és 12 szelelők, a 17 és 19 ventilátorok és a 18a és 20a kihordózsilipekkel rendelkező 18 és 20 leválasztok tartoznak, és amelyek a

III. és IV. technológiai lépcsőt képezik, amelyek egyébként ugyanolyan felépítéssel rendelkeznek, mint a II. lépcső.

A 10, 11, 12 szelelők mögött egyenként megtalálhatók a 26b, 26c, 26d csappantyúszekrények, melyek mindegyikéhez két-két elmenőoldali összekötő 10c, 10d; 11c, 11d; 12c, 12d vezeték csatlakozik, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a kizsilipelt terméket annak jellege szerint vigyük tovább, vagy még egyszer vissza a struktúraalakító folyamatba, további aprítás/őrlés és szelelőosztályozás céljából, vagy pedig a termékjellemzők szerint az 50, illetve a 31 gyűjtőtartály irányába, amelyek a két eltérő frakciót gyűjtik.

A fáradt levegőt a 13, 15, 17 és 19 ventilátorok a 21 turbóleválasztóba nyomják.

A turbóleválasztóban a por-levegő keverékből kiválik a por, és a megtisztított pormentes levegőt a szabadba engedjük. A kinyert por a 21a utóleválasztóból választásunk szerint vagy átfolyik a 26e csappantyüszekrényen, és minősége szerint vagy a 21c vezetéken keresztül eljut a 27 szállítóeszközre, és onnan a kérődzők számára alkalmas nyersrostos frakció 31 gyűjtőtartályába, vagy pedig a 21d vezetéken át a 28 szállítóeszközre, onnan az 50 gyűjtőtartályba kerül, mely az egygyomrúaknak szánt fehérjedús frakciót tartalmazza.

A berendezésnek és a feldolgozási folyamatnak ezzel az első részével az extrahált napraforgódarát iparilag úgy dolgozzuk fel, hogy az megfeleljen az egygyomrúak és a kérődzők takarmányozási követelményeinek, és ezért azt két frakcióra választjuk szét. A maghéjba beletapadt magbelsődarabkákat kíméletesen leválasztjuk, az összecsomósodott anyagot a rögaprító eszközzel strukturáljuk és aprítjuk, valamint a napraforgó maghéját a rostszerkezet megtartása és javítása mellett durván felaprítjuk, miközben a különböző fajták miatti nyersanyag-ingadozásokat figyelembe kell venni.

Az előtét 22 tartályban található, az 5, 6, 7, 8 rostálóegységekben és 9, 10, 11, 12 szelelőosztályozókban lejátszódott szétválasztásból származó összegyűlt anyagrészecskéket a 23 adagolócsiga, mely fokozatmentesen szabályozható meghajtással rendelkezik, egy egyenletes anyagáramként eljuttatja a 24 aprítóegységhez. Az előtét 22 tartály egy, a teli és az üres állapotot jelző egységgel rendelkezik és biztosítja a 23 adagolócsiga folytonos anyagellátását. A különböző eljárástechnikai feldolgozóeszközökkel ellátott kezelő/feldolgozó vonalhoz hozzátartozik a 24 speciális malom (aprítóegység), mely egy rovátkolt ütközőlemezes őrlőegységgel rendelkezik és ilyenformán megfelelő őrlési technika és feldolgozási technológia áll rendelkezésre, melynél a forgórész kerületi sebessége szabályozható, miáltal a végterméknél egy egyenletes struktúra jön létre, ahol az áthaladás során a héjdarabokról leválasztjuk a magbelsődarabkákat és a magot őrléssel úgy alakítjuk, hogy egy pergethető (daraszerűen folyószemcsés) terméket kapjunk, melynél a szemcseméret alkalmas az egygyomrúak számára. Az apró szemcsés részecskék nagy száma és a részecskék formája különösen a fajlagos felület mértékét növeli és javítja a minőséget, az egygyomrúak szempontjából továbbá előnyösen javulhat a részecskék emészthetősége, és az ISO DIN 4188 szerinti szitapróbában a szemcseméretsáv 700 és 200 pm közötti. Az őrlőegység (daráló) kellő lyukméretű rostabetétjének megfelelő megválasztása és nagy rostafelület révén a durva maghéj rostszerkezete és vele az abszorpciós tulajdonság javul. Az enyhén rojtosított héjdarabkák további előnyt jelentenek, amikor a következőkben lúgos feltárást alkalmazunk a nyersrostban gazdag frakciónál. Az őrléssel nyert szerkezetnek a kérődzők esetében döntő szerepe van a végtermék minősége szempontjából. Az aprítóegység, mely egyben a feldolgozásban is részt vesz, rendelkezik egy lágyan szívó berendezéssel, mely megszünteti az őrlőkamrában jelentkező levegőtúlnyomást, ez 25 ventilátor és annak feltétszűrője. Ennek segítségével az anyag gyorsabban elvezethető és nem kényszerül körbekeringeni. Ilyenformán

HU 226 356 Β1 érjük el az aprított anyag kívánatosán egyenletes szerkezetét.

Az extrahált dara azon része, mely fennmaradt a rostálóegység szétválasztó síkján, az utolsó szemstrukturáló-feldolgozó fázison történő áthaladás után a 24 malomból a 24a kimenet, nevezetesen kihordócsiga segítségével a 3 szállítóegységre jut, mely például egy elevátor is lehet, mely azt visszaviszi az első 5 rostálóegység első szétválasztó síkjára, hogy az újra végigfusson az l-IV. technológiai lépcsőkből álló feldolgozási folyamaton.

Az 50 gyüjtőtartályban, már daraszerű szemekből álló frakcióként, gyűlik össze a fehérjedús maganyag, melyben már alacsony a héj-nyersrost aránya, és mely már közvetlenül felhasználható az egygyomrúak takarmányozására.

Ezzel szemben a 31 gyűjtőtartályban felgyűlő, lényegesen nagyobb nyersrosttartalmú és a kérődzőknek szánt frakció innen végigvezethető egy további finomításon és feljavításon, hogy a nyersrost feltárásával növekedjen az energia- és tápérték. Ennek az első berendezésszakaszban leválasztott nyersrostban dús frakciónak a feldolgozási és lúgos feltárási eljárása hozzá lett igazítva ehhez az anyagféleséghez. A lúgos feltárási eljárás lehet egylépcsős vagy kétlépcsős. Az egylépcsős eljárásnál a reakcióidő meglehetősen hosszú. Előnyben részesítendő a kétlépcsős eljárás. A kétlépcsős eljárásnál a nyersrostok, különösen a héjdarabkák feltárása egy pelletálófolyamattal összekapcsolva és kombinálva tökéletesebb, annál is inkább, mert a nyomás, a súrlódás és a hőmérséklet miatt a pelletek belül maguktól felmelegednek, miáltal a lúgos közegben a reakciós idő erősen lecsökken és így a szükséges lúg mennyisége is csökken. Javulnak az így kezelt anyagnál az ömleszthetőségi tulajdonságok is, valamint a pelletálás folytán csökken a térfogat, egyszerűbb lesz a termék tárolása, az anyag később nem osztályozódik szét és kedvezőbben alakulnak a szállítási költségek is.

Emellett az is lehetséges, hogy az összegyűlt nyersrostban dús frakcióhoz hozzáadjunk ballasztanyagot, például együtt feldolgozva napraforgótányért és -szárat, mely a kérődzők esetében a takarmány energiaértékét tovább növeli. Az ilyen ballasztanyagokat, kellően aprított állapotban, akár például a 31 gyűjtötartályba is közvetlenül be lehet juttatni.

Az extrahált darát, illetve az abban található héjdarabkákat már a növényolajgyárban, az olajkivonás során előre feldolgozták, azaz a napraforgómag viaszköpenyét megváltoztatták és a viasz már nincs is többé jelen. A viaszhányad és a hexán oldószer már a kinyert olajelegyben van, és onnan kerül további feldolgozásra. A bevezetőben említett mechanikus kezelési eljárásban jól strukturált extrahált napraforgódara-frakció a feldolgozóegységből jövet - már a 31 gyűjtőtartályban van, ami garantálja a berendezéskomplexum folyamatos, biztonságos működését. A 31 gyűjtőtartály egy váratlan termelési szünetben is képes akár órákon át helytállni. Maga a termelési folyamat és a gépi berendezések is úgy lettek kivitelezve, hogy sok-sok napon át szünet nélkül működjenek. A 31 gyűjtőtartály rendelkezik egy, a telt és üres állapotot jelző vezérlőrendszerrel és így az anyagkészlet felügyelete biztosított. 31a kihordócsiga szakaszosan működik, a 32 elevátor segítségével így tölti az előtét 34 tartályt, vezérlését az előtét 34 tartály töltésjelzője automatikusan biztosítja. A beadagoló előtét 34 tartályon megtalálható egy erős 33 csőmágnes, melynek felépítése hasonlít a 4 mágneses leválasztóhoz, amely szintén segít a takarmányban esetleg még benne rejlő vasdarabkák eltávolításában.

Az előtét 34 tartály, rajta a termelést vezérlő töltésszintjelző, az elmenőoldalon kapcsolódik a 35 adagoló kihordócsigához, mely frekvenciavezérléssel szabályozható és gondoskodik a 36 áteresztő mérleg folyamatos és egyenletes táplálásáról; ez végzi a szilárdtömeg mérlegelését, és folyamatosan rögzíti a termelt mennyiséget, mint a lúgadagolást vezérlő értéket.

A lúggal történő átnedvesítést a három keverőfokozattal rendelkező lúgpermetező 37 örvénykeverő végzi, melynek állítható keverőszerszámai és egy osztott beömlőnyílása van, miáltal a szilárd anyag és a folyadék homogén összekeverése megtörténik. A folytonos örvénykeverési eljárás lehetővé teszi, hogy a lúgos feltárási folyamat számára létrejöjjön a termékrészecskék és a lúg homogén keveréke. Az extrahált napraforgódarából nyert nyersrostban dús frakciót fátyolszerűen adjuk be a keverőhengerbe, ahol az két anyagárammá válik szét. Az első anyagáram megkapja a szükséges folyékony nátronlúgmennyiséget, éspedig egy folyamatos, folyamatvezéreit, pontos adagolású menetben. Ezt a folyadékokkal dúsított anyagáramot még az örvénykeverő első keverési lépcsőjében hozzákeverjük a másik anyagáramhoz. Ezzel a kétfokozatú bekeveréssel egy intenzív keverési folyamatot lehet megvalósítani. A második keverési zónában, a tartózkodási zónában, játszódik le az intenzív összekeveredés. Itt az anyag haladási sebessége az első keverési zónához képest kisebb. A harmadik keverési zónában az anyag haladási sebessége fokozódik és így itt egy végső, intenzív homogenizálódás tud lejátszódni.

A lúg adagolása teljesen automatikusan, folyamatvezérelt módon történik. 38a elzáró szeleppel ellátott fő 38 lúgtartályból, egy közvetlenül a 38 lúgtartályhoz csatlakoztatott adagolószivattyú segítségével, 39 túlnyomáskivédő szelepen keresztül, pontosan és automatikusan történik a lúg beadagolása. Az adagolás automatikus és pontos mennyiségi vezérléssel, egy motorműködtetésű adagolószelepen keresztül, távkijelzős mennyiségregisztráló átfolyásmérő beiktatásával történik, 40 mágneses induktív számláló segítségével. Ez a finomadagoló készülék alkalmas a legkisebb mennyiségek pontos bevitelére, például a 0,5-10%-os tartományon belül is, esetünkben előnyösen a 3 és 5% nátronlúgarány közötti tartományban, az örvénykeverőben átnedvesítendő anyag mennyiségéhez képest, mikor is a beadagolt folyadék nagyon finoman elosztva kerül bepermetezésre és bekeverésre.

A lúgpermetező 37 örvénykeverő után az így átnedvesített anyag az összekötő 37a vezetéken keresztül kijut a 37 örvénykeverőbői és egy továbbítórendszeren

HU 226 356 Β1 át 41 elevátor és a 42 láncos szállítóvályú segítségével választás szerint vagy a termék- 43 silóba, vagy pedig a kétutas 52a csappantyúszekrényen át közvetlenül a prés előtét 46 tartályába jut. A termék- vagy pihentető43 siló állhat például három érlelő/pihentető rekeszből és töltés- és ürességjelzővel is rendelkezhet, valamint három darab 44 pneumatikus tolózáras leürítőnyílással a 42 láncos szállítóvályún. Egy-egy pihentetőrekesz befogadhatja például egy három műszakos, 24 órás üzemnap teljes napi termelését. A pihentetés! idő, mint közbenső tárolás a nyersrost szerkezeti képétől függően tetszés szerint 10 és 75 óra közötti időre meghosszabbítható, hogy a kezelt nyersrostrészecskéknél a lúgos feltárás minél tökéletesebben végbemenjen, még mielőtt az anyag továbbkerül a pelletáláshoz.

A lúgos feltárás után kapott nyersrostos keverék ezután átkerülhet a feltárófolyamat második lépcsőjére, mely már egy pelletálási művelettel együtt játszódik le.

A pihentető- 43 silóból a keverék a 44 pneumatikus tolózáron és a 44a láncos szállítóvályún keresztül jut tovább a 45 elevátorhoz és arról a prés nagyon nagy előtét 46 tartályába, mely teltség-üresség jelzővel rendelkezik. Az előtét 46 tartály befogadóképessége például lehet akkora, hogy 10 órás présüzem termelését fogadhassa.

Egy másik, a nyersrostban dús frakció feltárását biztosító kétlépcsős folyamat elvégzésére alkalmas lehetséges eljárás abból áll, hogy a 37 örvénykeverőt elhagyó keverék a szállító- 37a vezetéken és az 52a csappantyúszekrényen keresztül, a pihentetősiló kihagyásával, közvetlenül a prés előtét 46 tartályába jut, és csak a pelletálási művelet után kerül a 45 elevátoron át a pihentető- 43 silóba. A pelletálási művelet során a préselés közben a présszerszámban erős anyagsúrlódás lép fel a pelletálandó frakcióban, mely a termék fokozódó felmelegedéséhez vezet. A konstans és egyenletes súrlódás, a hőmérséklet, a nyomás és a nedvességtartalom előnyös mechanikus hatást vált ki az előkezelt nyersrostban dús frakció lúgos feltárása szempontjából. Ennek eredményeképp javul a nyersrost kérődzők általi emészthetősége. A tápérték ilyen célirányos fokozása és a nyersanyagok ilyen fokú kiaknázása fokozódó jelentőséggel bír.

A feltárófolyamat első lépcsőjében, a 37 örvénykeverőben a keverési eljárás során feldolgozott nyersrostban dús keverék az adagoló- 47 csiga segítségével kikerül a prés előtét 46 tartályából és bekerül a 48 kondicionálóba, éspedig egy egyenletes anyagáram formájában. A rostszerkezet további javítása és a feltárófolyamat tökéletesebbé tétele érdekében beiktattunk egy további 53 gőzadagoló egységet, mely az előre beállított hőmérséklet automatikus szabályozásával is rendelkezik, és amelyik együtt dolgozik a 48 kondicionálóval. Ezzel azt kívánjuk elérni, hogy a sajtolási művelet előtt az anyag kevés további nedvességet vegyen fel és a lehető legegyenletesebb hőmérséklettel rendelkezzen. Az anyag a 48 kondicionálóban is átesik egy örvénykeverésen, miközben a beadagolt gőz belehatol és benne egyenletesen, homogén módon eloszlik. A nyersrostban dús frakció lúgos feltárásával együtt ez tovább javítja az előállítandó terméket. A 48 kondicionáló egy belső műanyag béleléssel rendelkezik, mely csökkenti az energiaszükségletet és megakadályozza az anyag rásülését és összeragadását, de egyben a hőveszteség elleni szigetelést is jelenti. Az 53 gőzadagoló egység tartalmaz egy szűrőt, egy gőzszárítót és egy nyomáscsökkentőt. A szabályozószelepet a hőmérséklet-automatika vezérli. A gőzbeáramlást egy mágneses elzárószeleppel lehet megszakítani. A kondicionálóművelet hidrotermikus hatása folytán az anyag a folyékony lúgot még jobban magába szívja. Ez az optimálisan intenzív előkészítés lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy a pelletálóprésben a nyersrostrészecskék további lúgos feltárása tökéletes legyen. A sajtolandó anyag a kondicionálóból célirányosan úgy kerül a présben a gyűrűmatrica teljes felületére, hogy az ott a kényszeradagolás révén szétoszlik. Ez esetben egy olyan gyűrűmatricás felületű pelletálóprés lett előirányozva, melynél a matricafuratokba a lesajtolandó anyagot nyomógörgők juttatják be. Eközben egyúttal lejátszódik egy tömörödés is. Az így előállított pelletek hőmérséklete még magas, 40 és 65 °C közötti. Ezért ezek bekerülnek a 49 hűtőegységbe, ahol kíméletesen szobahőmérsékletre hűlnek. A 49 hűtőegység lehet például egy ellenáramú kerek hűtőegység, mely lehetővé teszi a termékhez igazított kíméletes és egyenletes lehűtést. A fogadónyílásnál a pelletek egyenletesen szétterülnek a teljes hűtőfelületen, miáltal kizárt a termék egyenetlen hűtése. A szintjelzőket a minimális és maximális benntartási időre kell beállítani, és egy előrejelző akadályozza meg, hogy terméktúltöltődés álljon elő. Amennyiben a pelletet ezt követően újra a pihentetősilóba kell juttatni, hogy ott további reakcióidőt töltsön el, szükség van arra, hogy kellően lehűljön. Az ellenáramú elven végzett hűtés hatékonysága megkívánja, hogy kiegyensúlyozott arányban legyen a levegőmennyiség, a légsebesség és a benntartási idő, valamint hogy a pelletek kevés mechanikus igénybevételt kapjanak. A pelletek a matricát például kb. 50 °C-os hőmérséklettel hagyják el. Fontos, hogy kíméletesen érjék el azt a hőmérsékletet, amely már közel van a környezeti hőmérséklethez, miközben a nedvességelvonás legyen a lehető legkisebb. Ez előnyösen az ellenáramú hűtési elvvel valósítható meg. A 48 kondicionálóban előállított pelletek a 49 hűtőegység fogadózsilipjén keresztül belépve egyenletesen elterülnek a teljes felületen. A hűtőlevegőt szolgáltató ventilátor a fejsüvegben helyezkedik el, miáltal a süveg formája garantálja a hűtőlevegő egyenletes áramlását. A ventilátor mindig költségtakarékosán üzemel, igazodik a klimatikus viszonyokhoz és az anyagáteresztési teljesítményhez. A stabil építésű hűtőterembe egy nézőkeüveges nagy figyelőajtó vezet. Ezen találhatók a beállítható anyagkijelzők, melyekkel előre be lehet állítani az áteresztés teljesítményét és a hűtési időt. Az anyagkijelzők vezérlése automatikusan történik, egy itt nem ábrázolt vezérlőegység segítségével. A kihordóeszközöket egy pneumatikus vagy hidraulikus rendszer hajtja. Ez alacsony energiaköltségekkel és kevés karbantartási ráfordítással jár. A kihordás teljesítménye fo11

HU 226 356 Β1 kozatmentesen állítható. Ezáltal érhető el az optimális benntartási idő. A hűtőegységtől a lehűlt pelletek vagy az 52c csappantyúszekrényen keresztül közvetlenül az 51 készáruraktárba kerülnek, vagy pedig a 45 elevátoron és az 57 csappantyúszekrényen át az érlelőreke- 5 szes pihentető- 43 silóba. A késztermék az érlelőrekeszekből a szükséges pihentetés! idő, azaz az előre beállított változtatható érlelési idő elteltével a megfelelő 44 pneumatikus tolózáron, a 44a láncos szállítóvályún és az 52b csappantyúszekrényeken át közvetlenül az 10 51 készáruraktárba kerül. Az így előállított késztermék egy nyersrosttartalmú késztermék, nevezetesen egy nyersrosttartalmú, napraforgómagból készült extrahált dara, mely feltárt állapotban van és nagy energiaértékkel bír, és alkalmas a kérődzők takarmányozására. 15 Az is lehetséges, hogy a kapott, magdarabkákat csak kis arányban tartalmazó nyersrostban dús frakciót, mely a kérődzőknek van szánva, a lúgos kezelés megkerülésével a 31 gyűjtőtartályból a 31a kihordócsiga és 26f kétutas csappantyúszekrény segítségével egy itt nem ábrázolt összekötő vezetéken keresztül közvetlenül a 41 elevátorra adjuk fel.

Amennyiben a kapott frakciókat nem kívánjuk pelletálni, úgy a prés előtét 46 tartályában felgyűlt anyagot a kihordó- 47 csiga és a 26g kétutas csappantyúszekrény segítségével egy száll (fővezetéken át közvetlenül a (kérődzők részére szolgáló) 51 készáruraktárba juttathatjuk.

A találmány szerint sikerül az, hogy az extrahált napraforgódarát mechanikus feldolgozás és feltárási eljárás útján értékes állati takarmánnyá dolgozzuk fel, mégpedig két kategóriává, nevezetesen egy fehérjedús frakcióvá - mely közelít az extrahált szójadarához és alkalmas az egygyomrúak számára -, valamint egy nyersrosttartalmú finomított frakcióvá, mely a kérődzők 35 számára alkalmas.

A találmány szerint extrahált napraforgódarából előállítható új takarmánykomponensek tiszta természetes takarmánynak minősülnek. A gyártóberendezéseket fel lehet állítani a szükségletet jelentő vidéken. 40 A termékeket fel lehet dolgozni a helyszínen.

A találmány szerint az extrahált napraforgódarából feldolgozás útján előállított két frakciót iparszerű módon, receptúrák szerint, tovább fel lehet dolgozni olyan keveréktakarmányokká, amelyek a táp- és hatóanya- 45 gokat olyan arányban tartalmazzák, ahogy azt az egyes állatfajokra és hasznosítási irányokra a szükségleti normák előírják. Ekkor a találmány szerint extrahált napraforgódarából előállított frakciók mint olcsó, de értékes takarmánykomponensek és szójatermék-kivál- 50 tók szerepelnek és felhasználhatók a génmanipulált termékek kiváltására. Az alábbiakban néhány keveréktakarmány modellre adunk kalkulációt, az aktuális német nyersanyagárak alapul vétele mellett.

Az összehasonlító számítások szempontjából a nyersanyagok legfontosabb mérőszámai a fehérje- és az energiatartalom. A fehérjehordozók esetében a piacot uraló extrahált szójadara jelenti a mércét az alternatív termékekhez képest. Lineáris programozás segítségével a keveréktakarmány optimális receptúráját az alábbi kritériumok szerint lehet kiszámítani:

- az állatfajták és hasznosítási irányok szerinti szükségleti normák

- a nyersanyagok táp- és hatóanyag-tartalmára vonatkozó mérőszámok

- a nyersanyagok piaci árai.

Tehát ezek segítségével egy olyan receptúra számítható, mely a legkedvezőbb árú nyersanyagokon alapszik és egyúttal megfelel a szükségleteknek is. Az alábbiakban a találmány szerinti eljárással kapott fehérjedús frakció alkalmazását tojótyúkok és sertések keveréktakarmány-receptúrájában mutatjuk be. Az alábbi, a 4-7. sz. táblázatokban található modellszámítások kimutatják, hogy az új „extrahált napraforgódara,

1. frakció” jelölésű újszerű termék mint baromfinak és sertésnek szánt fehérjehordozó egyenértékű a piacvezetőnek számító extrahált szójadarával, ha a GMOszempontot figyelmen kívül hagyjuk. Ezzel szemben az „extrahált napraforgódara, 1. frakció jelölésű termék 30 mely eleve GMO-mentes - több mint 10%-kal kedvezőbb árral rendelkezik, ha összehasonlításként GMOmentes extrahált szójadarával számolunk. A jobb áttekintés érdekében a 4-7. sz. táblázatokban található számítások lényegi adatait a 8. sz. táblázatban összefoglaltuk. A végkövetkeztetések az alábbiak:

- A termékek - tojótyúkok és sertések keveréktakarmánya - extrahált szójadara alapon, illetve „extrahált napraforgódara, 1. frakció” alapon a táplálkozás-élettani értéküket tekintve azonosak, azaz a fehérjetartalom és a limitáló aminosav tartalom mindkét fehérjehordozó esetében a megkövetelt szabványok keretén belül van.

- Az „extrahált napraforgódara, 1. frakció” - a tápanyagtartalom alapján értékelve - árban versenyképes a kereskedelemben széleskörűen forgalmazott extrahált szójadarához képest.

-Az „extrahált napraforgódara, 1. frakció”, mely termék eleve GMO-mentes, árban lényegesen kedvezőbb, ha az összehasonlítást GMO-mentes extrahált szójadarával végezzük.

8. táblázat

A 4 -7. táblázatok összefoglalása

Keveréktakarmány fajtája	Nyersfehérje %-ban	Lizin %-ban	Methionin %-ban	Ár €/100 kg
Tojótáp, egyedüli etetésre
Fehérjehordozó szója	16,50	0,82	0,39	15,01
Fehérjehordozó GMO-mentes szója	16,50	0,82	0,39	16,97

HU 226 356 Β1

8. táblázat (folytatás)

Keveréktakarmány fajtája	Nyersfehérje %-ban	Lizin %-ban	Methionin %-ban	Ár €/100 kg
Fehérjehordozó napraforgó 1. frakc.	16,50	0,75	0,37	15,01
Sertéshízótáp, 35 kg élősúly fölött
Fehérjehordozó szója	16,50	0,85	0,26	13,58
Fehérjehordozó GMO-mentes szója	16,50	0,85	0,26	15,54
Fehérjehordozó napraforgó 1. frakció	16,50	0,85	0,30	13,89

Következtetés: A számítások azt mutatják, hogy az újszerű termék, az „extrahált napraforgódara, 1. frakció” - mely hagyományos extrahált napraforgódarából készült - alkalmas az egygyomrúak takarmányozására és versenyképes a kereskedelmi extrahált szójadarához képest. A GMO-mentes extrahált szójadarához képest az „extrahált napraforgódara, 1. frakció” árban lényegesen kedvezőbb.

4. táblázat összetétel (receptúra) és tápanyagtartalom az önmagában használatos tojótáp esetében fehérjehordozó: 43% fehérjetartalmú extrahált szójadara

Nyersanyagok	%-os rész- arány	Ár, €/100 kg	Ár, €/100 kg
Kukorica	44,64	13,23	13,23
Búza	10,00	11,19	11,19
Búzakorpa	5,00	8,14	8,14
Extrahált szójadara, 43%	20,27	19,59
Extr. szd., 43%, GMO-mentes	20,27		21,55
Zsír	4,26	29,50	29,50
Lucemaliszt, 20%	6,00	9,66	9,66
Kalcium-karbonát	7,36	2,29	2,29
Só (NaCI)	0,31	9,16	9,16
Dikalcium-foszfát 40	1,69	22,89	22,89
Methionin	0,14	295,05	295,05
Premix-vitaminok és nyomelemek	0,30	258,00	258,00
összesen	100	15,01	15,41

Tápanyag, mért adatok	Mértékegy- ség	Tartalom
Szárazanyag	%	88,84
Nyersfehérje	%	16,50
Nyerszsír	%	6,89
Nyersrost	%	4,37

Tápanyag, mért adatok	Mértékegy- ség	Tartalom
Nyershamu	%	12,30
Energia (hasznosítható, baromfi)	MJ/kg	11,20
Lizin	%	0,82
Methionin	%	0,39

5. táblázat

Összetétel (receptúra) és tápanyagtartalom az önmagában használatos tojótáp esetében fehérjehordozó: 43% fehérjetartalmú extrahált napraforgódara

Nyersanyagok	%-os részarány	Ár, €/100 kg
Kukorica	45,68	13,23
Búza	10,00	11,19
Búzakorpa	5,00	8,14
Extrahált napraforgódara, 43%	20,08	20,06
Zsír	3,80	29,50
Lucernaliszt, 20%	6,00	9,66
Kalcium-karbonát	7,96	2,29
Só (NaCI)	0,31	9,16
Dikalcium-foszfát 40	0,51	22,89
Lizin HOL	0,26	162,61
Methionin	0,06	295,05
Premix-vitaminok és nyomelemek	0,30	258,00
Összesen	100	15,01
Tápanyag, mért adatok	Mértékegy- ség	Tartalom
Szárazanyag	%	89,15
Nyersfehége	%	16,50
Nyerszsír	%	6,61
Nyers rost	%	4,85
Nyershamu	%	11,80

HU 226 356 Β1

5. táblázat (folytatás)

Tápanyag, mért adatok	Mértékegy- ség	Tartalom
Energia (hasznosítható, baromfi)	MJ/kg	11,20
Lizin	%	0,76
Methionin	%	0,37

6. táblázat

Összetétel (receptúra) és tápanyagtartalom a sertéshízótáp (35 kg élősúly fölött) esetében fehérjehordozó: 43% fehérjetartalmú extrahált szójadara

Nyersanyagok	%-OS rész- arány	Ár, €/100 kg	Ár, €/100 kg
Búza	15,00	11,19	11,19
Árpa	30,79	10,68	10,68
Kukorica	19,00	13,23	13,23
Rozs	5,00	10,17	10,17
Búzakorpa	8,28	8,14	8,14
Extrahált szójadara, 43%	17,62	19,59
Extr. szd., 43%, GMO-mentes	17,62		21,55
Szójaolaj	0,10	50,00	50,00
Répamelasz	1,00	7,12	7,12
Dikalcium-foszfát 50	0,49	30,52	30,52
Kalcium-karbonát	1,33	2,29	2,29
Só (NaCI)	0,33	9,16	9,16
Lizin HCL	0,08	152,61	152,61
Premix-vitaminok és nyomelemek	1,00	101,75	101,75
összesen	100	13,69	13,94

Tápanyag, mért adatok	Mértékegy- ség	Tartalom
Szárazanyag	%	87,32
Nyersfehérje	%	16,50
Nyerszsír	%	2,39
Nyersrost	%	4,35
Nyershamu	%	6,10
Energia (hasznosítható, sertés)	MJ/kg	12,60
Lizin	%	0,85
Methionin	%	0,26

7. táblázat

Összetétel (receptúra) és tápanyagtartalom a sertéshízótáp (35 kg élősúly fölött) esetében fehérjehordozó: 43% fehérjetartalmú extrahált napraforgódara

Nyersanyagok	%-os részarány	Ár, €/100 kg
Búza	15,00	11,19
Árpa	32,80	10,68
Kukorica	18,00	13,23
Rozs	5,00	10,17
Búzakorpa	7,48	8,14
Extrahált napraforgódara, 43%	17,34	19,69
Szójaolaj	0,10	50,00
Répamelasz	1,25	7,12
Kalcium-karbonát	1,32	2,29
Só (NaCI)	0,30	9,16
Lizin HCL	0,39	152,61
Premix-vitaminok és nyomelemek	1,00	101,75
Összesen	100	13,89
Tápanyag, mért adatok	Mértékegy- ség	Tartalom
Szárazanyag	%	87,61
Nyersfehéije	%	16,50
Nyerszsír	%	2,48
Nyersrost	%	4,75
Nyershamu	%	5,66
Energia (hasznosítható, sertés)	MJ/kg	12,60
Lizin	%	0,84
Methionin	%	0,30

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

Claims (23)

1. Eljárás hagyományos napraforgóból való napraforgómag extrahált darájának hulladékmentes feldolgozására állati takarmányozás céljára, amely eljárásban maghéjakból való részecskéket, magbélből való részecskéket és rátapadt magbélrészeket tartalmazó maghéjakból való részecskéket tartalmazó extrahált darát szemcseméret szerint legalább egyszer rostálás segítségével két, eltérő nyersfehérje- és nyersrosttartalommal bíró frakcióvá választunk szét, amely szétválasztásban egy nagy nyersfehérje-tartalommal bíró, egygyomrú állatoknak való állati takarmányként alkalmas fehérjetartalmú frakciót és egy kisebb nyersfehérje-tartalommal bíró, kérődzőknek való állati takarmányként alkalmas nyersrosttartalmú frakciót kapunk, azzal jellemezve, hogy az extrahált dara részecskéit mecha14

HU 226 356 Β1 nikai strukturálásnak és aprításnak vetjük alá őrlési folyamatok segítségével, a maghéjhoz tapadó magbélrészecskéket leválasztjuk, a durva maghéjak rostszerkezetét a maghéjrostok összetörésének révén javítjuk, a részecskéket szemcseméret szerint elkülönítjük rostálás segítségével, és a kis sűrűségű nyersrosttartalmú részecskéket, amelyek lényegében maghéjrészecskékből keletkeznek, szélosztályozás segítségével elválasztjuk a kapott, a rostálás során a rostálóbetéten át nem hatoló, nagyobb szemcseméretű frakciótól, számításba véve ezek sűrűségét és a kapott magas nyersrosttartalmú részecskéket összegyűjtjük nyersrosttartalmú frakcióként, amelynek nagy, 15%-nál több nyersrosttartalma és kis nyersfehérje-tartalma van, és a nagyobb sűrűségű részecskéket, amelyek lényegében a magbélrészecskékből vagy rátapadt maghéjrészecskéket tartalmazó magbélrészecskékből képződnek, olyan frakcióként gyűjtjük össze, amelynek 40% fölötti nyersfehérje-tartalma van és nyersrosttartalma kevesebb mint 10%.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az extrahált dara részecskéit aprítjuk, rosták segítségével szemcsenagyság szerint osztályozzuk, ahol mindenkor a nagy térfogatú részecskéket tartalmazó szemcseméret-frakciót szélosztályozás segítségével sűrűség szerint osztályozzuk, ahol az egyes technológiai lépcsőket/műveleteket vagy műveletsorokat legalább egyszer, előnyösen pedig többször megismételjük.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rostálás segítségével kapott azon részecskéket, amelyek nagyobb sűrűség alapján elkülönülnek, és gravitációval vannak elválasztva, ismét visszavisszük a strukturálási folyamatba további aprításra, és ezt követő rostálásra és szélosztályozásra.

4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a magas nyersrosttartalmú részecskék kiválasztását a szélosztályozóból sűrűségükkel összhangban folyamatosan változtatva szabályozzuk a légsebesség és a levegő átmeneti teljesítmény segítségével.

5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fehérjében dús és lisztszerű szerkezetűvé aprított magbelsőanyagot nyersrostok csekély adagjaival (maghéjrészek) nyers, fehérjében dús frakcióként gyűjtjük össze.

6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az eljárás során egy olyan nyersfehérjében gazdag frakciót nyerünk, melyben a nyersfehérje részaránya 40% fölött van és a nyersrost részaránya 10% alatt van, és amely eljárás alkalmas az egygyomrúak takarmányozására.

7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nyersrostot tartalmazó frakciót, melyben a nyersrostrészarány legalább 15%, az energiaérték fokozása céljából egy lúgos, különösen nátronlúgos feltáróeljárásnak vetjük alá.

8. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nyersrosttartalmú frakciót a nyersrostok feltárása céljából egy kétlépcsős eljárás alá vetjük, ahol a héjdarabkák lúgos feltárási eljárással történő feltárását egy pelletálóeljárással együtt, azzal kombináltan tovább javítjuk, ahol a sajtolás során a nyomás, a súrlódás és a hőmérséklet emelkedése a pelletek önmelegedését okozza, miáltal a lúgos folyamat reakcióideje lényegesen lerövidül.

9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nyersrosttartalmú frakciót egy kétlépcsős folyamatban feltárjuk, melynél az első lépcső során egy, a frakcióból származó első anyagáramot folyékony nátronlúggal átnedvesítünk és összekeverünk, majd ezt a frakcióból származó második anyagárammal intenzíven összekeverjük és együtt homogenizáljuk, majd azt követően - egy esetleges közbenső tárolás után - az így feldolgozott elegyet temperálás és nedvességtartalom-növelés céljából egy külön gőzellátással rendelkező kondicionálóba visszük át, majd onnan egy présbe, ahol azt kb. 40 és 65 °C közötti sajtolási hőmérséklet mellett pelletáljuk, majd a kapott pelleteket a nedvességtartalom hozzávetőleges megtartása mellett szobahőmérsékletre lehűtjük.

10. Berendezés az 1-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás megvalósítására, hagyományos napraforgóból való napraforgómag extrahált darájának hulladékmentes feldolgozására állati takarmányozás céljára, amely berendezéssel maghéjakból való részecskéket, magbélből való részecskéket és rátapadt magbélrészeket tartalmazó maghéjakból való részecskéket tartalmazó extrahált darát állítunk elő, és amely legalább egy darab - szemcseméret szerint legalább egyszeri rostálással két, eltérő nyersfehérje- és nyersrosttartalommal bíró frakcióra való szétválasztásra alkalmas - rostálóegységet tartalmaz, azzal jellemezve, hogy készlettartályból (1), és annak az extrahált dara egyenletes, mennyiségszabályzott kihordását biztosító kihordócsigájából (2) tevődik össze, a kihordócsiga (2) az extrahált darát a finom aprítás és a csomók szétoszlatása céljából készülékbe (29) juttatja, valamint ezt követően legalább két egymás mögé sorolt olyan kombinációt tartalmaz, melyek mindegyike a rostálóegységekből (5, 6, 7, 8) egyet, a szelelő- (9, 10, 11, 12) egységekből egyet és a leválasztókkal (14, 16, 18, 20) és a kihordózsilippel (14a, 16a, 18a, 20a) rendelkező ventilátorokból (13, 15, 17, 19) is egyet tartalmaz, mindegyik rostálóegység a hozzárendelt szelelővel és a rákövetkező rostálóegységgel az összekötő vezetékek (5a, 6a, 7a, 8a, illetve 5b, 6b, 7b, 8b) révén összeköttetésben áll, ahol legalább a második és minden rákövetkező rostálóegység (6, 7, 8) külön a belsejében elhelyezkedő elmozgó verő egységgel (6e, 7e, 8e) rendelkezik, mindegyik szelelő (9, 10, 11, 12) elszlvóvezeték (9b, 10b, 11b, 12b) útján a hozzárendelt ventilátorral (13, 15, 17, 19) és a fajlagosan könnyebb, nyersrostban dús részecskék elszívására alkalmas leválasztóval (14, 16, 18, 20) áll összeköttetésben, az elszívott könnyű részecskék továbbítására alkalmas kihordózsilip (14a, 16a, 18a, 20a) az összekötő vezetékek (14b, 16b, 18b, 20b) útján gyűjtőtartályhoz (31) csatlakoznak; a gyűjtőtartály (31) összekötő vezetékkel (21d) turbóleválasztóhoz (21) csatlakozik, a turbóleválasztóhoz (21) távozólevegő-vezetékek (14c, 16c, 18c, 20c) útján a ventilátorok (13, 15, 17, 19) vannak rendel15

HU 226 356 Β1 ve, továbbá minden egyes szelelő (9,10,11) kimenő vezetékéről (9a, 10a, 11a) az utolsó szelelőt (12) kivéve összekötő vezeték (9c, 10c, 11c) indul a rátapadt magdarabokat tartalmazó nyersfehérjés részecskékhez rendelt közös aprítóegységhez (22-25), továbbá az utolsó rostálóegység (8) kimenő vezetéke (8b) és az utolsó szelelő (12) kimenő vezetéke (12a) kétutas csappantyúid) szekrényen keresztül összekötő vezetékek (12d, 12c) révén csatlakozik a fehérjedús frakció gyűjtőtartályához (50), illetve a nyersrostban gazdag frakció gyűjtőtartályához (31), valamint az aprítóegység (22-25) kimenete (24a) a szállítóegység (3) révén össze van kötve az első rostálóegység (5) bemenetével.

11. A 10. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy folyamatosan üzemeltethető, részecskéknek szállítóegységgel, illetve csövekben való továbbítására alkalmas zárt rendszert alkot.

12. A 10. és 11. igénypontok egyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az extrahált darából képződött csomók, rögök fellazítására alkalmas készülékkel (29) aprítószerszámokkal és rostabetéttel rendelkezik.

13. A 10-12. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az első rostálóegység (5) két rostabetéttel rendelkezik, ahol az első rostabetét azokat a durva részecskéket tartja vissza, melyek közvetlenül rávezethetők az aprítóegységre (22-25), a második rostabetét a nagyobb térfogatú részecskék egy további részarányát tartja vissza, hogy azok átkerüljenek a sűrűség szerinti szétválasztást végző első szelelőhöz (9), ahol a kisebb sűrűségű részecskék - különösen a nyersrostot tartalmazó maghéjrészecskék - a ventilátor (13) és a leválasztó (14) segítségével az összekötő vezetékbe (9b) kerülnek, és a kihordózsilipen (14a) és az összekötő vezetéken (14b) át a nyersrostban dús frakciót tartalmazó gyűjtőtartályba (31) jutnak.

14. A 10-13. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szelelők (9, 10, 11, 12) mindegyike rendelkezik egy-egy vibrációs anyagtovábbító vályúval (9g, 10g, 11 g, 12g) a rostálóegységről jövő részecskék számára, valamint egy levegőcsappantyúval (9h, 10h, 11h, 12h), mely annak a megszívásnak a légmennyiségét és szívási teljesítményét szabályozza, mellyel a vibrációs továbbítóvályúból elszívjuk a kisebb sűrűségű részecskéket, különösen a maghéjdarabkákat, a pelyvát, ahol a vályúban megmaradt részecskék a gravitáció hatására ürülnek ki és juthatnak el az összekötő vezetékeken (9c, 10c, 11c) keresztül újra az aprítóegységbe (22-25).

15. A14. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a vibrációs továbbítóvályú (9g, 10g, 11 g, 12g) az elszívás teljesítményének szabályozásával határolható szétválasztási tulajdonsággal rendelkezik.

16. A 10-15. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a turbóleválasztó (21) - mely a szelelőktől és a ventilátoros leválasztókból távozó levegőt a fáradtlevegő-vezetékeken keresztül elszívja - csigaház alakú házzal, benne pedig egy főlégjárattal rendelkezik, ahol a főlégjáratban egy a magas nyersrosttartalmú részecskék utólagos leválasztására alkalmas rés van.

17. A 10-16. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az első rostálóegység (5) után következő rostálóegységek (6-8) kúpos rostakosárbetéttel rendelkeznek, melyek belsejében a forgó verő egység (6e, 7e, 8e) található, melynek ágai a külső körbefutó végükön keverőlécekkel és kefékkel vannak ellátva.

18. A 10-17. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy aprítóegység előnyösen malom (24), mely a magrészecskék héjdarabkákról történő leválasztása és aprítása útján pergőén ömleszthető daraszerű termék előállítására alkalmas több ütközőlemez-betéttel és változtatható kerületi sebességű forgórésszel rendelkezik.

19. A 10-18. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a szelelők (10, 11, 12) kimenő vezetékénél (10a, 11a, 12a) egy-egy csappantyú (26b, 26c, 26d) kerül elhelyezésre, mely a kimenő vezeték tetszés szerint a további kezeléshez menő összekötő vezetékre (10c, 11c, 12c), illetve a fehérjetartalmú frakció gyűjtőtartályához (50) menő összekötő vezetékre (10d, 11d, 12d) csatlakoztatható.

20. A 10-19. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a nyersrosttartalmú frakció gyűjtőtartálya (31) után a nyersrosttartalmú frakció nátronlúgos feltárása céljából egy feldolgozóegység (33-40) van beiktatva, amelynek része egy kimenő oldalon szabályozható adagoló kihordócsigával (35) ellátott előtét tartály (34) és egy áteresztő mérleggel (36) ellátott örvénykeverő (37), melyhez egy, a nátronlúg szabályozható adagolását és szétpermetezését biztosító adagolókészülék csatlakozik.

21. A 20. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az örvénykeverő (37) kimenete csappantyúszekrényen (52a) keresztül egy tetszés szerinti összekötő vezetéken át a pihentetősilóval (43) vagy az etetőtartállyal (46) rendelkező pelletálóprés egységgel (46-49) van összeköttetésben, ahol a pihentetősilótól (43) szintén vezet egy összekötő vezeték a pelletálópréshez (46-49).

22. A 21. igénypont szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy a pelletálóegység kondicionálót (48) tartalmaz, melybe a frakció az etetőtartályból (46) az adagolócsiga (47) segítségével szabályozhatóan juthat be, ahol a kondicionáló (48) a továbbiakban össze van kötve az előre beállított hőmérsékletet automatikusan tartani képes gőzadagoló egységgel (53) és maga a pelletálóprés pedig egy gyűrűmatricával rendelkezik, melyet a kondicionáló táplál, és ahol a pelletálóprés után a pelletek kíméletes lehűtése céljából egy hűtőegység van beiktatva.

23. A 10-22. igénypontok bármelyike szerinti berendezés, azzal jellemezve, hogy az indítóoldali készlettartály (1), a gyűjtőtartály (31), a nyersrostban dús frakció pihentetősilói (43), az aprítóegység készlettartó etetőtartályai (22), az örvénykeverő (37) etetőtartálya (34), a pelletálóegység etetőtartálya (46), továbbá a meghajtott és szabályozható szállítóegységek és mérőeszközök folyamatos, teljesen automatikus üzemre alkalmas módon vannak kialakítva.