HU226300B1

HU226300B1 - Cyclic amino-acid derivatives, pharmaceutical compositions containing them and process for their preparation

Info

Publication number: HU226300B1
Application number: HU9403276A
Authority: HU
Inventors: Cynthia A Fink
Original assignee: Novartis Ag
Priority date: 1993-11-16
Filing date: 1994-11-15
Publication date: 2008-08-28
Also published as: PT655461E; CN1107857A; GR3033829T3; DK0655461T3; NO944364L; NO311224B1; PH31056A; US5668158A; EP0655461A1; ES2148305T3; ATE193706T1; CA2135711A1; HUT71423A; DE69424846T2; FI945354A; JPH07196685A; EP0655461B1; FI945354A0; NO944364D0; AU687444B2

Description

(54) Ciklusos aminosavszármazékok, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények, valamint eljárás előállításukra (57) Kivonat

HU 226 300 Β1

A találmány (I) általános képletű vegyületekre, a képletben

R jelentése hidrogénatom,

Rí jelentése (a) fenilcsoport, mely adott esetben egy vagy két hidroxilcsoporttal, halogénatommal, 1-7 szénatomos alkoxicsoporttal, benzil-oxi-csoporttal vagy nikotinoil-oxi-csoporttal; vagy adott esetben egy 1-7 szénatomos alkoxi-, 1-7 szénatomos alkoxikarbonil-, 1-7 szénatomos alkanoil- tio-csoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkanoil-oxi-csoporttal; vagy tienil- vagy piridilcsoporttal lehet helyettesítve;

(b) tienil- vagy piridilcsoport;

(c) adott esetben hidroxilcsoporttal helyettesített indolilcsoport; vagy (d) bifenilcsoport;

R₂ hidrogénatom, egyenes vagy elágazó szénláncú 1-7 szénatomos alkilcsoport, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoport, 1-7 szénatomos alkenilcsoport, benzilcsoport vagy 3-piridil-metil-csoport;

R₃ hidrogénatom vagy adott esetben 1-7 szénatomos alkoxicsoporttal, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoporttal, piperidinilcsoporttal, piridilcsoporttal, di(1—7 szénatomos)-alkil-amino-csoporttal vagy morfolinocsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkanoilcsoport;

R₄ hidrogénatom, 1-7 szénatomos alkilcsoport vagy fenil-(1—7 szénatomos)-alkil-csoport, és

R₅ hidrogénatomot jelent, vagy

R₄ és R₅ a kapcsolódó szénatommal együtt 5-7 szénatomos cikloalkilidéncsoport, az A csoport a kapcsolódó szénatommal együtt

3-10 szénatomos cikloalkéndiil- vagy 5-10 szénatomos cikloalkándiilcsoport, mely egy telített vagy telítetlen 5-7 szénatomos karbociklusos gyűrűvel van kondenzálva vagy A a kapcsolódó szénatommal együtt 5 vagy 6 tagú oxa-cikloalkándiil- vagy tiacikloalkándiilvagy aza-cikloalkándlil-csoport, és m értéke 1 vagy 2;

vagy a vegyület gyógyászatilag elfogadható sója.

A találmány a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítményekre és az előállítási eljárásra is kiterjed.

R4 Ο Η O (CH_z)_m-R|

R,S — C—C— N—-C—C—N—CH— COOR, (I) ¹ O ¹

Rs R

A leírás terjedelme 20 oldal (ezen belül 3 lap ábra)

HU 226 300 Β1

A találmány tárgya ciklusos aminosavszármazékok, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények, valamint eljárás előállításukra.

A találmány közelebbről új ciklusos aminosavszármazékokra vonatkozik, amelyek angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) gátlóként és semleges endopeptidáz (NÉP, EC 3.4.24.11) gátlóként használhatók. A találmány szerinti vegyületek különösen alkalmasak olyan állapotok kezelésére, amelyek az ACE és NÉP gátlásra reagálnak, különösen kardiovaszkuláris rendellenességek, így magas vérnyomás, veseelégtelenség (többek között ödéma és sóredukció), pulmonális ödéma, pangásos szívelégtelenség és ateroszklerózis kezelésére. A találmány szerinti vegyületek emlősökben a megemelkedett koleszterin-plazmaszintek csökkentésére is használhatók.

A semleges endopeptidáz gátlóhatásuk következtében a találmány szerinti vegyületek fájdalom, depresszió, bizonyos pszichotikus állapotok és észlelési rendellenességek kezelésére szintén alkalmasak lehetnek. További potenciális indikációk az angina, menstruáció előtti szindróma, Meniere-féle betegség, hiperaldoszteronizmus, hiperkalciúria, hasvizkór, glaukóma, asztma és gasztrointesztinális rendellenességek, így hasmenés, érzékeny bél szindróma és gyomorsavtúltengés.

Az EP-A-0 524 553 számú szabadalmi leírásból ismeretesek szubsztituált merkapto-acetil-dipeptidázvegyületek, „A” jelű szerkezettel. Ezek a vegyületek egyidejűleg gátolják a semleges endopeptidázt (NÉP) és hipertenzló kezelésében alkalmazhatók. A vegyületekben azonban nincs a kvaterner szénatom és a találmány szerinti vegyületekben lévő A szubsztituens által képezett ciklusos elem, mely jellemző a találmány szerinti vegyületekre.

Az EP-A-0 358 398 számú szabadalmi leírás vérnyomáscsökkentő hatású vegyületeket ír le, melyeket karboxi-(helyettesített)-acetil-pszeudodipeptidáz szerkezet jellemez, ahol egy karbociklusos gyűrű van, az N-terminális pszeudoaminomaradék α-szén gyökén. A -CO-NH- csoport metiléncsoporttal való helyettesítése következtében ez a leírás pszeudopeptid szerkezetre vonatkozik.

A találmány (I) általános képletű gyűrűs aminosavszármazékokra, a képletben R jelentése hidrogénatom,

R-ι jelentése (a) fenilcsoport, mely adott esetben egy vagy két hidroxilcsoporttal, halogénatommal, 1-7 szénatomos alkoxicsoporttal, benzil-oxi-csoporttal vagy nikotinoiloxi-csoporttal; vagy adott esetben egy 1-7 szénatomos alkoxi-, 1-7 szénatomos alkoxi-karbonil-, 1-7 szénatomos alkanoil-tio-csoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkanoil-oxi-csoporttal; vagy tienil- vagy piridilcsoporttal lehet helyettesítve;

(b) tienil- vagy piridilcsoport;

R₃ hidrogénatom vagy adott esetben 1-7 szénatomos alkoxicsoporttal, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoporttal, piperldinilcsoporttal, piridilcsoporttal, di(1—7 szénatomos)-alkil-amino-csoporttal vagy morfolinocsoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkanoilcsoport;

R₅ hidrogénatomot jelent, vagy

R₄ és R₅ a kapcsolódó szénatommal együtt 5-7 szénatomos cikloalkilidéncsoport, az A csoport a kapcsolódó szénatommal együtt 3-10 szénatomos cikloalkéndiil- vagy 5-10 szénatomos cikloalkándiilcsoport, mely egy telített vagy telítetlen 5-7 szénatomos karbociklusos gyűrűvel van kondenzálva vagy A a kapcsolódó szénatommal együtt 5 vagy 6 tagú oxa-cikloalkándiil- vagy tia-cikloalkándiilvagy aza-cikloalkándiil-csoport, és m értéke 1 vagy 2;

és a vegyületek gyógyászatilag elfogadható sóira vonatkozik.

A találmány magában foglalja a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítményeket; a fenti vegyületek előállítási eljárásait; és olyan rendellenességek kezelésére alkalmas gyógyszerkészítmények előállítási eljárásait is, amely rendellenességek ACE és NÉP gátlásra reagálnak. Az ilyen kezelést igénylő emlősnek a fenti vegyületet tartalmazó készítményeket adagoljuk.

A gyógyászatilag elfogadható észterek előnyösen az úgynevezett „prodrug” észterszármazékok, amelyek szolvolízissel vagy fiziológiás körülmények között a szabad (I) általános képletű savakká alakíthatók.

A találmány körébe tartoznak a szabad karboxil-, szulfhidril- vagy hidroxilcsoportot tartalmazó találmány szerinti vegyületek bármilyen prodrugszármazékai, ezek a származékok szolvolízissel vagy fiziológiás körülmények között a szabad karboxil-, szulfhidrilés/vagy hidroxivegyületekké alakíthatók. Ilyen prodrugszármazékok például a szabad karbonsavak észterei és a tiolok, alkoholok vagy fenolok S-acil- és O-acilszármazékai, amelyekben acil jelentése az itt meghatározott.

A gyógyászatilag elfogadható prodrug-észterek előnyösen például a rövid szénláncú alkil-észterek, cikloalkil-észterek, rövid szénláncú alkenil-észterek, aril-(rövid szénláncú)-alkil-észterek, alfa-(rövid szénláncú)-alkanoil-oxi-(rövid szénláncú)-alkil-észterek, például a pivaloil-oxi-metil-észter, és az [alfa-(rövid szénláncú)-alkoxi-karbonil- vagy alfa-di(rövid szénláncú)-alkil-amino-karbonil]-(rövid szénláncú)-alkilészterek.

A szabad karbonsavak különösen előnyös prodrugészterei például a rövid szénláncú alkil-észterek, 5-7 szénatomos cikloalkil-észterek, rövid szénláncú alkenil-észterek, a fenil-(rövid szénláncú)-alkil-észterek, így a benzil-észterek vagy a piridil-(rövid szénláncú)-alkil-észterek, így a piridil-metil-észterek.

HU 226 300 Β1

A gyógyászatilag elfogadható sók a találmány szerinti savas vegyületek gyógyászatilag elfogadható bázisokkal alkotott sói, amelyekben C00R₂ karboxilcsoport. Ilyen sók például az alkálifémsók, így a nátrium-, káliumsók, alkáliföldfémsók, például a magnézium-, kalciumsók, aminsók, például a trometaminsók.

Az (I) általános képletű vegyületek a helyettesítők természetétől függően két vagy több aszimmetriás szénatomot tartalmaznak. A keletkező diasztereomerek és optikai antipódok is a találmány tárgyát képezik. Az előnyös konfigurációt az (la) általános képleten tüntettük fel, ahol a -(CH₂)_mR₁ és az R₄ helyettesítőt hordozó aszimmetriás szénatomok konfigurációja általában S, és a vegyületekben R, R1-R5, m és A jelentése a fenti.

Előnyösek azok az (I) és (la) általános képletű vegyületek, amelyekben m értéke 1; R és R₅ hidrogénatom; Rj a már megadott jelentésű; R₃ hidrogénatom vagy egy karbonsavból származtatott acilcsoport; R₄hidrogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport vagy fenil(1-7 szénatomos)-alkil-csoport; A 2-6 szénatomos egyenes láncú alkíléncsoport, amely adott esetben rövid szénláncú alkilcsoporttal helyettesített, vagy 2-4 szénatomos egyenes láncú alkíléncsoport, amelyet 1,2-fenilén- vagy 1,2-(5 vagy 6 szénatomos)cikloalkilén-csoport szakít meg; vagy 3-4 szénatomos egyenes láncú alkíléncsoport, amelyet oxigénatom, kénatom vagy NR₆ csoport szakít meg, ebben R₆ hidrogénatom; COOR₂ karboxilcsoport vagy gyógyászatilag elfogadható észterré alakított karboxilcsoport; R₃ a megadott jelentésű; és a vegyületek gyógyászatilag elfogadható sói.

Különösen előnyösek azok az (I) általános képletű és azok az S,S-konfigurációjú (la) általános képletű vegyületek, amelyekben m, Q, R, Rj-R₆ és A a már megadott jelentésű és gyógyászatilag elfogadható sóik.

Rendkívül előnyösek azok az S,S-konfigurációjú (lll) és (Illa) általános képletű vegyületek, amelyekben Rí fenilcsoport, hidroxilcsoporttal, 1-7 szénatomos alkanoil-oxi-csoporttal, rövid szénláncú alkoxicsoporttal vagy halogénatommal helyettesített fenilcsoport; vagy Rj bifenililcsoport, piridilcsoport, tienilcsoport vagy indolilcsoport;

R₃ hidrogénatom, rövid szénláncú alkanoilcsoport, metoxi-(rövid szénláncú)-alkanoil-csoport vagy piridilkarbonil-csoport;

R₄ hidrogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport vagy benzilcsoport;

COOR₂ karboxilcsoport, (kevés szénatomos)-alkoxikarbonil-csoport, benzil-oxi-karbonil-csoport, piridilmetoxi-karbonil-csoport;

a „rövid szénláncú” kifejezés 1-7 szénatomot jelöl, és gyógyászatilag elfogadható sóik.

A találmány egy további tárgyát képezik az S,Skonfigurációjú (lllb) általános képletű vegyületek, amelyekben

Y CH₂, O, S vagy NR₅ csoport, ebben R₆ hidrogénatom, Rj, COOR₂,

R₃ és R₄ pedig a megadott jelentésű;

és gyógyászatilag elfogadható sóik.

Különösen előnyösek a bármelyik fenti általános képlettel jellemezhető olyan vegyületek, amelyekben

Rí 4-hidroxi-fenil-, 4-(1-7 szénatomos alkanoil-oxi)-fenil-, 4-fluor-fenil- vagy 4-metoxi-fenil-csoport;

R₃ hidrogénatom, metoxi-acetil-csoport vagy 1-7 szénatomos alkanoilcsoport;

R₄ izopropilcsoport; és

COOR₂ karboxilcsoport vagy (1-7 szénatomos)-alkoxikarbonil-csoport.

Rendkívül fontosak azok a fenti vegyületek, amelyekben

Rj 4-hidroxi-fenil-csoport, 4-metoxi-fenil-csoport,

4-(tienil-karbonil-oxi)-fenil-csoport, 4-(piridil-karbonil-oxi)-fenil-csoport, 4-[(rövid szénláncú)-alkoxiacetil-oxij-fenil-csoport, 4-[(rövid szénláncú)-alkanoil-oxij-fenil-csoport, 4-[(rövid szénláncú)-alkoxikarbonilj-fenil-csoport;

R₃ rövid szénláncú alkanoilcsoport vagy metoxi-acetilcsoport;

R₄ izopropilcsoport; és

COOR₂ (rövid szénláncú)-alkoxi-karbonil-csoport.

Különösen előnyösek az olyan (II), (lll), (Illa) és (lllb) általános képletű vegyületek, amelyekben Rj 4-hidroxi-fenil-csoport vagy 4-metoxi-fenil-csoport; R₃ hidrogénatom;

R₄ izopropilcsoport;

COOR₂ karboxilcsoport;

a vegyületek észterei, S-acil- és O-acil- prodrugszármazékai; és gyógyászatilag elfogadható sói.

A „rövid szénláncú meghatározás a szerves csoportokkal vagy vegyületekkel kapcsolatban legfeljebb 7 szénatomot, előnyösen legfeljebb 4 szénatomot és előnyösebben egy vagy két szénatomot tartalmazó csoportokra utal. Ezek egyenes vagy elágazó láncúak lehetnek.

Egy rövid szénláncú alkilcsoport előnyösen 1-4 szénatomos és például etil-, propil-, butilcsoport vagy előnyösen metilcsoport.

Egy rövid szénláncú alkoxicsoport előnyösen 1-4 szénatomos, és például metoxi-, propoxi, izopropoxicsoport vagy előnyösen etoxicsoport.

A cikloalkilcsoport telített gyűrűs szénhidrogéncsoport, amely előnyösen 5-7 gyűrűszénatomot tartalmaz, előnyösen ciklopentil- vagy ciklohexilcsoport.

A cikloalkil-(rövid szénláncú)-alkil-csoport előnyösen 1 vagy 2-(ciklopentil- vagy ciklohexil)-etil-csoport, 1-, 2 vagy 3-(ciklopentil- vagy ciklohexil)-propil-csoport, vagy 1-, 2-, 3- vagy 4-(ciklopentil- vagy ciklohexil)-butilcsoport.

Egy (rövid szénláncú)-alkoxi-karbonil-csoport előnyösen az alkoxirészben 1-4 szénatomot tartalmaz, és például metoxi-karbonil-, propoxi-karbonil-, izopropoxikarbonil- vagy előnyösen etoxi-karbonil-csoportot jelent.

A cikloalkilidéncsoport 3-10 tagú, előnyösen 3, 5 vagy 6 tagú, és cikloalkán kötőcsoportot, például ciklopropilidén-, ciklopentilidén-, ciklohexilidén-, cikloheptilidén- vagy ciklooktilidéncsoportot jelent, amelyben a két kapcsolódó csoport a cikloalkángyűrű ugyanazon szénatomjához kötődik.

HU 226 300 Β1

Az cikloalkenilidéncsoport 5-10 tagú, előnyösen 5 vagy 6 tagú és olyan cikloalkén kapcsoló csoportot jelent, amelyben a két kapcsolódó csoport a cikloalkéngyűrű ugyanazon szénatomjához kötődik.

A telített karbociklusos gyűrűvel kondenzált cikloalkilidéncsoport például perhidronaftilidéncsoport.

A telítetlen karbociklusos gyűrűvel kondenzált cikloalkilidéncsoport például 1,1- vagy 2,2-tetralinilidén- vagy 1,1- vagy 2,2-indanilidéncsoport.

Az 5 vagy 6 tagú oxacikloalkilidéncsoport előnyösen tetrahidrofurán vagy tetrahidropirán kapcsolócsoportot, például tetrahidrofuranilidén- vagy tetrahidropiranilidéncsoportot jelent, amelyben a két kapcsolódó csoport a megfelelő gyűrűk ugyanazon szénatomjához, például azok 3- vagy 4-helyzetében levő szénatomhoz kötődnek.

Az 5 vagy 6 tagú tiacikloalkilidéncsoport előnyösen tetrahidrotiofén vagy tetrahidropirán kapcsoló csoport, amelyben a két kapcsolódó csoport a megfelelő gyűrűk ugyanazon szénatomjához, például a 3- vagy 4-helyzetű szénatomhoz kapcsolódik.

Az 5 vagy 6 tagú aza-cikloalkilidéncsoport előnyösen pirrolidin- vagy piperidin kötőcsoportot jelent, amelyben a két kapcsolódó csoport a gyűrűk ugyanazon szénatomjához, például azok 3- vagy 4-helyzetében kapcsolódnak, és a nitrogénatom rövid szénláncú alkilcsoporttal, például metilcsoporttal vagy aril-(rövid szénláncú)-alkil-csoporttal, például benzilcsoporttal helyettesített lehet.

A halogénatom előnyösen fluor- vagy klóratom, de bróm- vagy jódatom is lehet.

A rövid szénláncú alkanoilcsoport előnyösen acetil-, propionil-, butiril- vagy pivaloilcsoport.

Az adott esetben helyettesített 1-7 szénatomos alkanoil-oxi-csoport előnyösen 1-7 szénláncú alkanoiloxi-csoport, így acetil-oxi-csoport, amely a jelentésénél megjelölt bármely csoporttal helyettesített.

A találmány szerinti új vegyületek angiotenzinátalakító enzim (ACE) gátlók, amelyek az angiotenzin l-nek a presszor anyag angiotenzin ll-vé való alakulását gátolják, és így emlősökben csökkentik a vérnyomást. A találmány szerinti vegyületek továbbá gátolják a semleges endopeptidázt (NÉP), és így potencírozzák a pitvari nátriuretikus faktorok (ANF) kardiovaszkuláris, például diuretikus és nátriuretikus hatásait. A kombinált hatás előnyös az emlősökben a kardiovaszkuláris rendellenességek, különösen a magas vérnyomás és a szív állapotainak, így a pangásos szívelégtelenség kezelése szempontjából.

A fentebb említett tulajdonságok in vitro és in vivő vizsgálatokban kimutathatók, előnyösen emlősökben, például egerekben, patkányokban, kutyákban, majmokban vagy izolált szerveken, szöveteken vagy ezekből készült preparátumokon. A fenti vegyületeket in vitro oldatok, például előnyösen vizes oldatok alakjában, és in vivő enterálisan, parenterálisan, előnyösen orálisan vagy intravénásán, például szuszpenziók vagy vizes oldatok formájában alkalmazzuk. Az in vitro dózis körülbelül 10^-6 mól és 10^-9 mól közötti koncentrációtartományban van. Az in vivő dózis az adagolás módjától függően körülbelül 0,01 és 50 mg/kg, előnyösen körülbelül 0,1 és 25 mg/kg között változik.

Az in vitro vizsgálat a legalkalmasabb a találmány szerinti szabad karbonsavak esetében. A vizsgálandó vegyületet dimetil-szulfoxidban, etanolban vagy 0,15 mólos nátrium-hidrogén-karbonát-oldatban oldjuk, és azután pufferrel a kívánt koncentrációra hígítjuk.

A találmány szerinti vegyületek angiotenzinkonvertáló enzim (ACE) gátlását in vitro a Biochem. Pharmacol. 20:1637, 1971 irodalmi helyen leírthoz hasonló módszerrel mutathatjuk ki. Az ACE meghatározáshoz a puffer összetétele 300 mmol nátrium-klorid, 100 mmol KH₂PO₄ (pH=8,3). A reakciót úgy indíthatjuk el, hogy az enzimet és a hatóanyagot 150 μΙ térfogatban tartalmazó csőbe 100 μΙ 2 mg/ml koncentrációjú hippuril-hisztidil-leucin-oldatot mérünk, és a csöveket 30 percig 37 °C-on inkubáljuk. A reakciót 0,75 ml 0,6 n nátrium-hidroxid-oldat hozzáadásával állítjuk le. Ezután a csövekhez 100 μΙ frissen készült 2 mg/ml koncentrációjú metanolos o-ftaldehid-oldatot adunk, a cső tartalmát összekeverjük, és szobahőmérsékleten hagyjuk állni. 10 perc eltelte után az elegyhez 100 μΙ 6 N sósavat adunk. A csöveket centrifugáljuk, és a felülúszó optikai sűrűségét 360 nm-en megmérjük. Az eredményeket a hatóanyag-koncentrációjának függvényében ábrázoljuk az IC_S0-érték, azaz a hatóanyag azon koncentrációjának meghatározásához, amely a hatóanyagot nem tartalmazó kontrollmintának megfelelő aktivitás felének eléréséhez szükséges.

A találmány szemléltetéseként megemlítjük, hogy a 2(a) és a 2(i) vegyületek IC₅₀-értéke körülbelül 7 nmol és körülbelül 19 nmol az in vitro ACE meghatározásban.

Az angiotenzinátalakító enzim gátlását in vivő orális vagy intravénás adagolást követően mutathatjuk ki az angiotenzin I által indukált presszorválasz mérésével normális vérnyomású patkányokban.

A találmány szerinti, intravénásán adagolt vegyületeket in vivő normális vérnyomású, nátrium-metofánnal érzéstelenített hím patkányokban vizsgáltuk. A femorális artériában és a femorális vénában kanült helyeztünk el a vérnyomás közvetlen mérése céljából az angiotenzin I iv. és a találmány szerinti vegyület iv. vagy po. adagolását követően. Amikor az alapnyomás stabilizálódott, a 3, 15 perces időközönként iv. beadott 300 ng/kg angiotenzin l-re kapott presszor válaszokat mértük. A vizsgálandó vegyület iv. vagy po. beadása után az ilyen nyomásválaszokat általában 15, 30, 60 és 90 perc elteltével, majd 6 órán át minden órában újra megmértük, és összehasonlítottuk a kezdeti válaszokkal. A fenti nyomásválasz bármilyen csökkenése az angiotenzin I konvertáló enzim gátlására utal.

A találmány szemléltetésére megemlítjük, hogy például az 1 (b) példa szerinti vegyület az angiotenzin I által kiváltott nyomásválaszt po. adagolást követően 10 mg/kg dózisban 6 órán át gátolja.

A semleges endopeptidáz (NÉP, EC 3.4.24.11) gátlását in vitro a következőképpen határozhatjuk meg:

A semleges endopeptidáz 3.4.24.11 aktivitását a glutaril-Ala-Ala-Phe-2-naftil-amid (GAAP) szubsztrát

HU 226 300 Β1 hidrolízisével határozzuk meg Orlowski és Wilk (1981) módosított módszerével. Az inkubálás! elegy (össztérfogat 125 μΙ) 4,2 pg fehérjét [patkány vesekéregmembrán, Maeda és munkatársai (1983) módszerével előállítva], 50 mmol trisz-puffert, pH=7,4 25 °C-on, 500 pmol szubsztrátot (végkoncentráció) és 2,5 pg leucin aminopeptidázt tartalmazott. Az elegyet 10 percig 25 °C-on Ínkubáljuk, és 100 pl fást gamet oldatot (250 pg fást gamet/ml 10% Tween 20-at tartalmazó 1 mól nátriumacetát-oldatban, pH=4,2) adunk hozzá. Az enzimaktivitást spektrofotometriásán 540 nm-en mérjük. Egy egység NÉP 24.1 aktivitás percenként 1 nmol 2-naftil-amin felszabadulásának felel meg 25 °C-on, 7,4-es pH-n. Meghatároztuk az IC₅₀-értékeket, azaz a vizsgálandó vegyületeknek azon koncentrációit, amely a 2-naftilamin felszabadulásának 50%-os gátlásához szükséges.

A semleges endopeptidáz aktivitást ANF szubsztrát alkalmazásával is vizsgálhatjuk. A pitvari nátriuretikus faktor lebontó hatását a patkány-ANF (r-ANF) eltűnésének mérésével határozhatjuk meg 3 perces fordított fázisú HPLC elválasztás alkalmazásával. Az enzim aliquot részét 40 mmol trisz-HCI pufferben (pH=7,4) 37 ’C-on két percig előinkubáljuk, és a reakciót 4 nmol r-ANF összesen 50 pl térfogatban való hozzáadásával indítjuk meg. A reakciót 4 perc elteltével leállítjuk 30 pl 0,27%-os trifluor-ecetsav-oldat hozzáadásával. Az aktivitás egysége 37 ’C-on, 7,4-es pH-η percenként 1 nmol r-ANF felszabadulásának felel meg. Mérjük az IC₅₀-értékeket, azaz meghatározzuk a vizsgálandó vegyületek azon koncentrációját, amely az ANF hidrolízisének 50%-os gátlásához szükséges.

A találmány szemléltetésére megemlítjük, hogy a 2(a) és 2(i) példa szerinti vegyületek IC₅₀-értéke körülbelül 2 nmol és körülbelül 2,2 nmol GAAP in vitro meghatározásban.

A találmány szerinti vegyületek patkány plazma ANF koncentrációjára gyakorolt hatását a következőképpen határozhatjuk meg:

275-390 g testtömegű hím Sprague-DawIey-patkányokat (150 mg/kg ketamin)/acepromazin (10%) beadásával érzéstelenítünk, és a femorális artériába és vénába katétereket helyezünk vérminták vételéhez és az ANF infúziójához. A patkányokat egy csuklós rendszerrel rögzítjük, és 24 órán át hagyjuk felépülni az éber és feszültségmentes állapotban való vizsgálat előtt.

A kísérletben a plazma ANF-szinteket NÉP gátlók távollétében és jelenlétében határozzuk meg. A vizsgálat napján minden patkánynak 450/ng/kg/perc mennyiségű ANF-t adtunk be intravénás infúzió formájában a lényegében 5 órás kísérlethez. Az infúzió megkezdése után 60 perccel vérmintát veszünk az ANF alapvonal meghatározásához (0 időpont) és azután a patkányokat véletlenszerűen a vizsgálandó vegyülettel vagy a hordozóval kezelendő csoportba osztjuk. 30, 60, 120, 180 és 240 perccel a vizsgálandó vegyület beadása után további vérmintákat veszünk.

A plazma ANF koncentrációkat speciális radioimmunassay-vel határozzuk meg. A plazmát 50 mmol trisz (pH=6,8), 154 mmol NaCI, 0,3% marha-szérumalbumin, 0,01% EDTA komponensekből álló pufferrel 12,5-szeresére, 25-szörösére és 50-szeresére hígítjuk. A standardok [rANF (99-126)] vagy a minta 0,01 μΙ-ét 100 μΙ nyúl anti-rANF szérumhoz adjuk, és 4 ’C-on 16 órán át ínkubáljuk. Ezután 1000 cpm [¹²⁵l]rANF-et adunk a reakcióelegyhez, amelyet 4 ’C-on további 24 órán át inkubálunk. Paramágneses részecskékhez kapcsolt kecske antinyúl IgG-szérumot adunk a reakcióelegyhez, és a kötött [¹²⁵l]rANF-et oly módon csapjuk ki, hogy az elegyet mágnes vonzó hatásának tesszük ki. A felülúszót dekantáljuk, és a szemcséket gamma-számlálóval számoljuk. Minden meghatározást kétszeres ismétlésben végzünk. A plazma ANF-szinteket a csak ANF-t kapott (450 ng/kg/perc iv.), hordozóval kezelt állatokban mért értékek százalékában fejezzük ki.

A vérnyomáscsökkentő hatás például spontán magas vérnyomású patkányokban és a DOCA-só magas vémyomású patkányokban, például Trapani és munkatársainak a J. Cardiovasc. Pharmacol. 14, 419-424 (1989) irodalmi helyen leírt módszerével határozható meg.

A vérnyomáscsökkentő hatás dezoxi-kortikoszteron-acetát (DOCA)-só magas vérnyomású patkányokban a következőképpen mérhető:

280-380 g testtömegű DOCA-só magas vérnyomású patkányokat a szokásos módon készítünk elő. A patkányokon egyoldalú veseeltávolítást hajtunk végre, és egy héttel később szilánpelleteket implantálunk, amelyek 100 mg/kg DOCA-t tartalmaznak. A patkányokat 1% NaCI/0,2% KCI ivóvizén tartjuk 3-5 hétig, amíg a magas vérnyomás stabilizálódik. A vérnyomáscsökkentő hatást ekkor értékeljük.

Két nappal a kísérlet előtt a patkányokat metoxi-fluránnal érzéstelenítjük, és a femorális artériába katétert helyezünk az artériás vérnyomás méréséhez. 48 órával később az artériás alapnyomást és a szívverést 1 órán át feljegyezzük. A vizsgálandó vegyületet vagy hordozót ezután adjuk be, és ugyanazokat a kardiovaszkuláris paramétereket figyeljük további 5 órán át.

A vérnyomáscsökkentő hatás spontán magas vérnyomású patkányokban is meghatározható a szisztolés nyomás közvetlen mérésével. Éber patkányokat egyenként egy enyhén melegített szobában levő ketrecekbe helyezünk. Egy gumi pulzusérzékelőt rögzítünk egy felfújható elszorítókarmantyúhoz minden patkány farkán. A karmantyút időközönként felfújjuk a farokartéria elzárása végett, és a szisztolés nyomásként azt a pontot jegyezzük fel, ahol az első észrevehető pulzus jelentkezik a kalibrált nyomásgörbén. Miután a vérnyomás és szívverés kontrollértékeinek meghatározása megtörtént, a vizsgálandó vegyületeket orálisan adagoljuk napi egy alkalommal, négy egymást követő napon. A vérnyomást minden nap a beadás után 2,0, 4,0 és 23,5 órával mérjük, és a válaszokat a hordozóval kezelt patkányok esetében kapottakhoz hasonlítjuk.

A diuretikus (szaluretikus) hatás standard diuretikus vizsgálatokkal, például a „New Antihypertensive Drugs” (Spectrum Publications, 1976, 307-321. oldal) irodalmi

HU 226 300 Β1 helyen leírt módon vagy az atriális nátriuretikus faktor által indukált nátriurézis és diurézis potencírozásának mérésével határozható meg patkányban.

Az ANF nátriuretikus hatásának potencírozása a következőképpen mérhető:

280-360 g testtömegű hím Sprague-DawIey-patkányokat 100 mg/kg intraperitoneálisan beadott inaktinnal érzéstelenítünk, és a femorális artériába, a femorális vénába és a húgyhólyagba katétert helyezünk az artériás nyomás mérésére, az ANF adagolására és vizeletgyűjtésre. A kísérlet alatt 33 μΙ/perc sebességgel normális sóoldat infúziót kapnak az állatok a diurézis és nátriumkiválasztás elősegítésére. A kísérleti előírás egy 15 perces kezdeti gyűjtési szakaszt (előkontroll), majd ezt követő három további gyűjtési szakaszt tartalmaz. Az előkontroll szakasz befejezése után közvetlenül adjuk be a vizsgálandó vegyületet vagy a hordozót; a következő 45 percben semmit nem kell tenni. Ezután a második gyűjtési szakasz alatt vérnyomás- és veseméréseket végzünk (kontroll; 15 perc). Ennek a szakasznak a végén 1 pg/kg ANF-t adunk be intravénásán, bólusz formájában minden állatnak, és az artériás és veseparamétereket mérjük a két következő 15 perces gyűjtési szakasz alatt. A közepes artériás nyomást, a vizeletürítést és a vizelet nátriumkiválasztást minden gyűjtési időszakra meghatározzuk. A vérnyomást Gould p50 nyomásátalakítóval, a vizeletürítést gravimetriásán, a nátriumkoncentrációt lángfotometriás módszerrel mérjük és a vizelet nátriumkiválasztást a vizeletürítés és a vizelet nátriumkoncentrációjának szorzataként számítjuk.

A találmány szerinti vegyületeket például úgy állíthatjuk elő, hogy (a) egy (IV) általános képletű vegyületet, a képletben m, A, R és Rí jelentése a fenti és COOR₂ észterezett karboxilcsoport, egy (V) általános képletű karbonsavval vagy reakcióképes funkciós származékával reagáltatunk, ez utóbbi képletben R₄ és R₅ jelentése a fenti, R₃ egy labilis S-védőcsoport, például acil-, terc-butilvagy adott esetben helyettesített benzilcsoport; vagy (b) egy (VI) általános képletű vegyületet vagy reakcióképes funkciós származékát, a képletben A, R₃’, R₄ és R₅ jelentése a fenti, egy (VII) általános képletű aminosav-észterrel kondenzálunk, ebben a képletben m, R és R-] jelentése a fenti, és COOR₂ észterezett karboxilcsoport; vagy (c) egy (Vili) általános képletű vegyületet, amelyben A, R, R₂, R₄, R₅ és m jelentése a fenti, és X egy reakcióképes észterezett hidroxilcsoport, például klór- vagy brómatom, mint kilépőcsoport, és egy (IX) általános képletű vegyületet, a képletben R₃' labilis S-védőcsoport, például acil-, terc-butil- vagy adott esetben helyettesített benzilcsoport, bázikus körülmények között kondenzálunk;

és a keletkezett terméket, amelyben R₃’ adott esetben helyettesített benzilcsoport, olyan (I) általános képletű vegyületté alakítunk, amelyben R₃ hidrogénatom; és ha a fenti eljárásban átmenetileg levédjük bármelyik reakcióképes csoportot, ezeket a védőcsoportokat eltávolítjuk, és azután a képződött találmány szerinti vegyületet elkülönítjük; és kívánt esetben bármelyik képződött találmány szerinti vegyületet egy másik találmány szerinti vegyületté alakítjuk; és/vagy kívánt esetben egy szabad karboxilcsoportot gyógyászatilag elfogadható észterszármazékká alakítunk, vagy egy képződött észtert szabad savvá vagy egy másik észterszármazékká alakítunk; és/vagy kívánt esetben egy képződött szabad vegyületet sóvá vagy egy képződött sót szabad vegyületté vagy egy másik sóvá alakítunk, és/vagy kívánt esetben egy kapott izomerelegyet vagy racemátelegyet az egyes izomerekre vagy racemátokra választunk szét, és/vagy kívánt esetben egy kapott racemátot optikai antipódokra választunk szét.

Azokban a kiindulási vegyületekben és közbenső termékekben, amelyeket a fentebb leírt módon a találmány szerinti vegyületekké alakítunk, ha funkciós csoport, például tiol-, karboxil-, amino- és hidroxilcsoport van jelen, ezeket adott esetben a hagyományos, a preparatív szerves kémiában szokásos védőcsoportokkal védjük. Azok a védett tiol-, karboxil-, amino- és hidroxilcsoportok, amelyek enyhe körülmények között szabad tiol-, karboxil-, amino- és hidroxilcsoportokká alakíthatók anélkül, hogy más, nemkívánatos mellékreakciók mennének végbe.

A védőcsoportok bevezetésének célja az, hogy a funkciós csoportokat levédjük a reakciókomponensek között és a kívánt kémiai átalakítás megvalósításához használt reakciókörülmények alatt bekövetkező nemkívánatos reakciótól. Annak eldöntése, hogy egy speciális reakció esetében szükséges-e védőcsoport, és ha igen, annak megválasztása a szakember tudásához tartozik, és a védendő funkciós csoport természetétől (tiol-, karboxil-, aminocsoport stb.), annak a molekulának a szerkezetétől és stabilitásától, amelynek a helyettesítő része, és a reakciókörülményektől függ.

A jól ismert védőcsoportokat, amelyek ezeknek a feltételeknek megfelelnek, és ezek bevezetését és eltávolítását írja le például J. F. W. McOmie a „Protective Groups in Organic Chemistry” című könyvében (Plenum Press, London, Ν. Y. 1973), T. W. Greene és P. F. M. Woots, a „Protective Groups in Organic Synthesis” című könyvében (Wiley, Ν. Y. 1991), valamint Schroeder és Luebke a „The Peptids” című munkában (Vol. I., Academic Press, London, Ν. Y., 1965).

A találmány szerinti vegyületek a) eljárással való előállítását, amely egy (IV) általános képletű amin és egy (V) általános képletű vegyület vagy funkciós származékának kondenzációját foglalja magában, a peptidszintézisek területén jól ismert módon végezzük.

A (IV) általános képletű amino-észter és egy (V) általános képletű szabad karbonsav (a) eljárás szerinti kondenzációját előnyösen kondenzálószer, így diciklohexil-karbodiimid vagy N-[3-(dimetil-amino)-propil]-N'etil-karbodiimid és hidroxi-benzo-triazol, 1-hidroxi-7aza-benzo-triazol, klór-dimetoxi-triazin vagy benzo-triazol-1-il-oxi-trisz(dimetil-amino)-foszfónium-hexafluorfoszfát (BOP reagens) és trietil-amin vagy N-metilmorfolin jelenlétében, közömbös poláris oldószerben, így dimetil-formamidban vagy metilén-dikloridban, előnyösen szobahőmérsékleten végezzük.

HU 226 300 Β1

A (IV) általános képletű aminosav-észter és az (V) általános képletű sav reakcióképes funkciós származékának, így savhalogenidjének, előnyösen savkloridjának vagy vegyes anhidridjének kondenzációját közömbös oldószerben, így toluolban vagy metilén-dikloridban, előnyösen bázis, például szervetlen bázis, így kálium-karbonát vagy szerves bázis, így trietil-amin, N-metil-morfolin vagy piridin jelenlétében, előnyösen szobahőmérsékleten valósítjuk meg.

Az (V) általános képletű karbonsavak reakcióképes funkciós származékai előnyösen savhalogenidek, például savklorid, és vegyes anhidridek, például pivaloilvagy izobutil-oxi-karbonil-anhidridek, vagy aktivált észterek, így benzo-triazol-, 7-aza-benzo-triazol- vagy hexafluor-fenil-észterek.

A (IV) általános képletű kiindulási anyagot az itt leírt és a példákban bemutatott módszerekkel állíthatjuk elő.

A (IV) általános képletű kiindulási anyag előállítása egy (X) általános képletű aminosav-észter, a képletben m, R és R·! jelentése a fenti és COOR₂ észterezett karboxilcsoport, például amelyben R₂ rövid szénláncú alkilcsoport vagy benzilcsoport, egy alkalmas (XI) általános képletű N-védett gyűrűs aminosawal (vagy funkciós származékával) történő acilezését foglalja magában, ez utóbbi képletben A jelentése a fenti és R₇ labilis amino-védőcsoport, például terc-butoxi-karbonilcsoport, a reakció eredményeként a megfelelő N-védett (IV) általános képletű vegyületet kapjuk.

Egy (X) általános képletű vegyület és egy (XI) általános képletű vegyület kondenzációját a peptidszintézis területén jól ismert eljárással, például a fentebb a (IV) általános képletű és egy (V) általános képletű vegyület kondenzációjával kapcsolatban leírt módon végezzük. Az N-védőcsoportot a szakterületen jól ismert módszerekkel, például a terc-butoxi-karbonil-csoportot vízmentes sawal, így trifluor-ecetsawal távolítjuk el.

A kiindulási aminosavakat és a (X) és (XI) általános képletű vegyületek észtereit a szakterületen jól ismert eljárásokkal, például a megfelelő aldehidből vagy ketonból állítjuk elő. A (X) általános képletű aminosavakat előnyösen -S-enantiomerek formájában kapjuk.

Az (V) általános képletű kiindulási anyagok ismertek vagy ha újak és a szokásos módszerekkel előállíthatok. A kiindulási anyagokat például a megfelelő racém- vagy optikailag aktív alfa-aminosavakból állítjuk elő, először a savakat alfa-bróm-származékká alakítjuk, majd a megfelelő tiosawal vagy adott esetben helyettesített benzil-tiollal bázikus körülmények között, például az 1993. január 27-én közrebocsátott 524,553 számú európai szabadalmi bejelentésben leírt módon reagáltatjuk. A képződött végtermékek S-debenzilezését reduktív hasítással, például Raney-nikkellel etanolban végezzük. Az S-deacilezés például báziskatalizált hidrolízissel, híg vizes nátrium-hidroxid-oldattal vagy nátrium-hidroxiddal metanolban történhet.

Az (V) általános képletű ciklusos kiindulási anyagokat úgy állíthatjuk elő, hogy a ciklusos karbonsavat, például ciklopentánkarbonsavat erős bázis, például lítium-dietil-amid jelenlétében kénnel kezeljük.

A találmány szerinti vegyületek b) eljárás szerinti előállítása egy (VI) általános képletű sav és egy (VII) általános képletű amino-észter kondenzációját foglalja magában, amely reakciót az a) eljáráshoz hasonlóan végezhetünk. Hasonlóképpen, a (VI) általános képletű kiindulási anyagokat egy (V) általános képletű savnak és a (XI) általános képletű gyűrűs aminosavnak megfelelő észternek (a képletben R₇ már hidrogénatom) a kondenzációjával állítjuk elő a fentebb leírthoz hasonló körülmények között valósítjuk meg, majd a karboxil-védőcsoportot eltávolítjuk.

A találmány szerinti vegyületek c) eljárás szerinti előállítását, amely egy (Vili) általános képletű vegyületben az X kilépőcsoport R₃'-SH szulfhidrilszármazékkal való helyettesítését foglalja magában, a szakterületen jól ismert módszerekkel valósítjuk meg.

X jelentéseként egy reakcióképes észterré alakított hidroxilcsoport olyan hidroxilcsoport, amely erős szervetlen vagy szerves sawal észterezett. A megfelelő X csoport különösen halogénatom, például klór-, brómvagy jódatom, vagy szulfonil-oxi-csoport, így rövid szénláncú alkil- vagy aril-szulfonil-oxi-csoport, például metán-, étén-, benzol- vagy toluolszulfonil-oxi-csoport vagy trifluor-metil-szulfonil-oxi-csoport.

A helyettesítést közömbös oldószerben, például dimetil-formamidban vagy metilén-dikloridban bázis, például kálium-karbonát, trietil-amin, diizopropil-etilamin, N-metil-morfolin és hasonló jelenlétében, környezeti vagy magasabb hőmérsékleten végezzük.

A (Vili) általános képletű kiindulási anyagokat egy (IV) általános képletű dipeptidből egy (XII) általános képletű sawal állíthatjuk elő, a képletben R₄, R₅ és X jelentése a fenti, az a) eljárásra leírt körülmények között.

Bizonyos, találmány szerinti vegyületek és közbenső termékek egymásba alakíthatók a szakterületen jól ismert általános reakcióknak megfelelően.

A szabad merkaptánokat S-acil-származékokká alakíthatjuk egy karbonsav [amely az (I) általános képletben az R₃ alkanoilcsoportnak felel meg] reakcióképes származékával, így savanhidridjével vagy savkloridjával, előnyösen kobalt-klorid (CoCI₂) jelenlétében, közömbös oldószerben, így acetonitrilben vagy metilén-dikloridban.

Szabad alkoholokat és fenolokat a megfelelő acilszármazékokká alakíthatunk például egy megfelelő savkloriddal bázis így trietil-amin jelenlétében végzett reakcióval.

A szabad merkaptánok, amelyekben R₃ hidrogénatom, a megfelelő diszulfidokká oxidálhatok például levegővel vagy enyhe oxidálószerek alkalmazásával, például jóddal alkoholos oldatban. Ezzel szemben a diszulfidokat a megfelelő merkaptánokká redukálhatjuk például redukálószerekkel, így nátrium-bór-hidriddel, cinkkel ecetsavban vagy tributil-foszfinnal.

A karbonsav-észtereket karbonsavból például az R2-OH vegyületnek megfelelő halogeniddel, bázis jelenlétében vagy az alkohol feleslegével savkatalizátor jelenlétében végzett kondenzációval állíthatjuk elő a szakterületen jól ismert módszerekkel.

HU 226 300 Β1

A karbonsav-észtereket és S-acil-származékokat például vizes alkálival így alkálifém-karbonátokkal vagy hidroxidokkal hidrolizálhatjuk.

Amennyiben sztereoizomerek (például diasztereomerek) elegyét kapjuk, ezeket ismert módszerekkel, így frakcionált kristályosítással és kromatográfiásan, például vékonyréteg- vagy oszlopkromatográfiásan vagy gyorskromatográfiás eljárással szétválaszthatjuk. A racém szabad savakat a d- vagy l-(alfa-metil-benzilamin, kinchonidin, kinchonin, kinin, kinidin, dehidroabietil-amin, brucin vagy strichnin)-sók és hasonlók frakcionált kristályosításával az optikai antipódokra bonthatjuk szét. A racém termékeket, ha nem diasztereoizomerek, először diasztereizomerekké alakíthatjuk optikailag aktív reagensekkel (így optikailag aktív alkoholokkal észtert képezve), majd a fentebb leírt módon elválasztjuk, és például az egyes enantiomerré hidrolizáljuk. A racém termékeket királis kromatográfiás eljárással, például királis adszorbensen nagynyomású folyadékkromatográfiás eljárással; valamint enzimatikus rezolválással, például az észterek alkalázzal történő rezolválásával is komponenseire választhatjuk szét.

A fentebb említett reakciókat a standardmódszereknek megfelelően, hígítóanyagok jelenlétében vagy távollétében, előnyösen olyanok jelenlétében, amelyek a reagensekkel szemben közömbösek és azokat oldják, katalizátorok, bázikus vagy savas kondenzálószerek vagy más ágensek és/vagy közömbös atmoszféra jelenlétében, alacsony hőmérsékleten, szobahőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten, előnyösen az alkalmazott oldószerek forráspontjához közeli hőmérsékleten, környezeti vagy annál nagyobb nyomáson végezzük.

A találmány továbbá magában foglalja a fenti eljárások bármilyen variációját, amelyben az eljárás bármely lépésében közbenső termékként kapott anyagot kiindulási anyagként használunk, és a fennmaradó lépéseket elvégezzük, vagy az eljárást bármely lépésénél megszakítjuk vagy a kiindulási anyagokat a reakció körülményei között képezzük, vagy amelyben a reakciókomponenseket sóik vagy optikailag tiszta antipódjaik alakjában alkalmazzuk. Főként azon kiindulási anyagokat alkalmazzuk a fenti reakciókban, amelyek a fentebb előnyösként megjelölt vegyületekhez vezetnek.

A jelen találmány ezenkívül a találmány szerinti vegyületeknek és gyógyászatilag elfogadható, nem toxikus savaddíciós sóiknak vagy gyógyászati készítményeiknek emlősökben, angiotenzln átalakító enzim (ACE) és semleges endopeptidáz (NÉP) gátlására és például kardiovaszkuláris rendellenességek, így magas vérnyomás, ödéma, sóvisszatartás és pangásos szívelégtelenség kezelésére alkalmas gyógyszerként való feldolgozására is vonatkozik.

A jelen találmány kiterjed a találmány szerinti vegyületek gyógyászati készítmények előállítására, különösen angiotenzinkonvertáló enzim és semleges endopeptidáz gátló hatású, például magas vérnyomást csökkentő hatású gyógyászati készítmények előállítására való alkalmazására is.

A találmány szerinti gyógyászati készítmények azok, amelyek alkalmasak enterális, így orális vagy rektális, transzdermális és parenterális adagolásra emlősnek, ezen belül embernek kardiovaszkuláris rendellenességek, így magas vérnyomás kezelésére, és ezek a készítmények a találmány szerinti gyógyászatilag hatásos vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sójának hatásos mennyiségét tartalmazzák önmagában vagy egy vagy több gyógyászatilag elfogadható hordozóval együtt.

A találmány szerinti gyógyászatilag hatásos vegyületek gyógyászati készítmények előállítására használhatók, amelyek a vegyületek hatásos mennyiségét enterális vagy parenterális adagolásra alkalmas segédanyagokkal vagy hordozókkal együtt tartalmazzák. Előnyösek a tabletták és zselatinkapszulák, amelyek a hatóanyagot

a) hígítóanyagokkal, például laktózzal, dextrózzal, szacharózzal, mannittal, szorbittal, cellulózzal és/vagy glicinnel;

b) kenőanyagokkal, például szilikagéllel, talkummal, sztearinsawal, annak magnézium- vagy kalciumsójával és/vagy polietilénglikollal; tabletták esetében még

c) kötőanyagokkal, például magnézium-alumínium-szilikáttal, keményítőpasztával, zselatinnal, tragakanttal, metil-cellulózzal, nátrium-karboxi-metil-cellulózzal és/vagy polivinil-pirrolidinnel; kívánt esetben

d) szétesést elősegítő anyagokkal, például keményítővel, agarral, alginsawal vagy annak nátriumsójával, vagy pezsgőkeverékkel; és/vagy

e) abszorbensekkel, színezőanyagokkal, ízesítőanyagokkal és édesítőszerekkel együtt tartalmazzák. Az injektálható készítmények előnyösen vizes izotóniás oldatok vagy szuszpenziók, és a kúpok előnyösen zsíros emulzióikból vagy szuszpenziókból készülnek. A fenti készítmények sterilezhetők és/vagy magukban foglalhatnak adjuvánsokat, így konzerválószereket, stabilizátorokat, nedvesítő- vagy emulgeálószereket, oldáskönnyítőket, sókat az ozmózisnyomás szabályozására és/vagy puffereket. Emellett a készítmények még más gyógyászatilag értékes anyagot is tartalmazhatnak. A fenti készítményeket a szokásos keverési, granulálási vagy bevonási eljárásokkal készítjük, és hatóanyagtartalmuk körülbelül 0,1-75%, előnyösen körülbelül 1-50%.

A transzdermális adagolásra alkalmas készítmények a találmány szerinti vegyület hatásos mennyiségét hordozóval együtt tartalmazzák. Előnyös hordozók többek között az abszorbeálódó gyógyászatilag elfogadható oldószerek, amelyek a beteg bőrén való átjutást segítik elő. Jellemzően a transzdermális eszközök tapasz formájúak, amely egy támasztótagból, egy a vegyületet adott esetben hordozóval együtt tartalmazó tartályból, adott esetben egy sebességet szabályozó gátból, amely lehetővé teszi a vegyületnek a beteg bőrére szabályozott és előre meghatározott sebességgel, hosszabb időn át való juttatását, és egy olyan részből áll, amely a szerkezetnek a bőrön való rögzítését biztosítja.

50-70 kg testtömegű emlős számára egy egységdózis körülbelül 1 és körülbelül 50 mg közötti mennyi8

HU 226 300 Β1 ségű hatóanyagot tartalmazhat. A hatóanyag dózisa a meleg vérű állat (emlős) fajától, a testtömegtől, a kortól és az egyed állapotától, valamint az adagolás formájától függ.

A következő példák a találmány bemutatására szolgálnak és nem korlátozó jellegűek. A hőmérsékleteket °C-okban adjuk meg. Ha másképp nem említjük, minden bepárlást csökkentett nyomáson, előnyösen 1,995-13,3 kPa nyomáson végzünk. Az optikai forgatásokat szobahőmérsékleten 589 nm-en, a nátrium D-vonalán vagy a példákban megadott más hullámhosszon mértük.

Az R- és S-előtagokat az aszimmetriacentrumok abszolút konfigurációjának jelölésére használjuk. Az L-aminosavak, ahogy itt használjuk, az S-konfigurációnak felelnek meg.

1. példa (a) 1,36 g (3,97 mmol) N-{[1-amino-(1-ciklopentil)jkarbonil}-L-tirozin-metil-észter-hidroklorid 50 ml metilén-dikloriddal készült oldatához 0,55 ml (3,97 mmol) trietil-amint adunk. Az elegyet 5 percig keverjük, majd 0,70 g (3,97 mmol) (S)-2-(acetil-tio)-3-metil-butánsavat, 0,82 g (3,97 mmol) 1,3-diciklohexil-karbodiimidet és 0,54 g (3,97 mmol) 1-hidroxi-7-aza-benzo-triazolt adunk. Az elegyet 16 órán át keverjük, majd a szilárd csapadékot kiszűrjük. A szerves fázist 30 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. Fehér hab marad vissza, amelyet szilikagélen gyorskromatográfiás eljárással tisztítunk, eluálószerként hexán és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyét használjuk. A tiszta frakciókat betöményítjük, és a visszamaradó habot etil-acetát és hexán elegyéből kristályosítjuk, így N-{{1-{[2(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1 -oxo-butil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozinmetil-észtert [(1) képletű], azaz olyan (III) általános képletű vegyületet kapunk fehér, szilárd anyagként, amelyben R.( 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport, és amely 157-158 ’C-on olvad.

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő.

8,50 g (65,8 mmol) 1-amino-ciklopentánkarbonsav 50 ml dioxánnal és 65,8 ml (65,8 mmol) 1 n nátriumhidroxid-oldattal készült oldatához keverés közben 14,34 g (65,8 mmol) di(terc-butil)-dikarbonátot adunk. Az elegyet 5 órán át keverjük, majd csökkentett nyomáson bepároljuk. A maradékot 50 ml vízben oldjuk, és 2*15 ml etil-acetáttal mossuk. A vizes fázist 1 n sósavval pH=2-re savanyítjuk, majd 3*50 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és az oldószert eltávolítjuk. így 1-{N-[(1,1-dimetil-etoxi)-karbonil]-amino}-ciklopentánkarbonsavat kapunk fehér hab alakjában.

5,84 g (25,3 mmol) L-tirozin-metil-észter-hidroklorid és 5,80 g (25,3 mmol) 1-{N-[(1,1-dimetil-oxi)-karboniljaminoj-ciklopentánkarbonsav 100 ml metilén-dikloriddal és 3,52 ml (25,3 mmol) trietil-aminnal készült oldatához keverés közben 5,22 g (25,3 mmol) 1,3-diciklohexil-karbodiimidet és 3,42 g (25,3 mmol) 1-hidroxibenzo-triazolt adunk. Az elegyet 16 órán át keverjük, és a szilárd csapadékot kiszűrjük. A szerves fázist 30 ml telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradó fehér habot szilikagélen gyorskromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluálószerként hexán és etil-acetát 1:1 térfogatarányú elegyét használjuk. A tiszta frakciókat bepároljuk, és a visszamaradó habot etil-acetát és hexán elegyéből kristályosítjuk, így N-{{1 -{[(1,1 -dimetil-etoxi)-karbonil]-amino}-1 -ciklopentil}-karbonil}-L-tirozin-metil-észtert kapunk, amely 170-171 ’C-on olvad; [a]_D=+6,45° (metanol, c=7,41).

3,50 g (8,6 mmol) N-{{1-{[(1,1-dimetil-etoxi)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozin-metil-észter 60 ml metilén-dikloriddal és 10 ml etil-acetáttal készült oldatába 15 percig hidrogén-klorid-gázt buborékoltatunk. Az oldószert azután csökkentett nyomáson eltávolítjuk, az N-{[1-amino-(1-ciklopentil)]-karbonil}-Ltirozin-metil-észter-hidrokloridot hab alakjában kapjuk.

(b) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 148-149 ’C.

(c) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ benzilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 66-67 ’C.

(d) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R-| 4-acetoxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport: olvadáspont: 94-95 ’C.

(e) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-(benzil-oxi)fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport: olvadáspont: 121-122 ’C.

(f) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ benzilcsoport; olvadáspont: 137-138 ’C.

(g) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-fluor-fenilcsoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 123-124 ’C.

(h) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 2-tienilcsoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 123-124 ’C.

(i) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ hidrogénatom; olvadáspont: 91-92 ’C (bomlik).

(j) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 3-tienilcsoport, R₂metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 110-112 ’C.

(k) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R·] 4-hidroxi-fenil9

HU 226 300 Β1 csoport, R₂ etilcsoport, R₃ 2,2-dimetil-propionil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 132-133 °C.

(l) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R-| 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ 2,2-dimetil-propionil-csoport és R₄ izopropilcsoport: olvadáspont: 150-151 °C.

(m) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (II) általános képletű vegyületet is, amelyben n értéke 5, R₁4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport: olvadáspont: 172-173 °C.

(n) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (Ili) általános képletű vegyületet is, amelyben R.] 4-metoxi-fenilcsoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 104-105 °C.

(o) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 3-indolilcsoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 119-120 °C.

(p) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R-| 4-bifenililcsoport, R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 128-129 °C.

(q) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (lllb) általános képletű vegyületet is, amelyben R.( 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport és Y oxigénatom; olvadáspont: 74-77 °C.

(r) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-propil-csoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 119-120 °C.

(s) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₄ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ izopropilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 155-156 °C.

(t) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₄ 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ izobutilcsoport; R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport, olvadáspont: 148-149 °C.

(u) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ izopentilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 94-95 °C.

(v) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (Ili) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 3-indolilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 112-113 °C.

(w) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 3-indolilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 111-112 °C.

(x) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₄ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-hexil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 65-66 °C.

(y) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ benzilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 101-103 °C.

(z) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R! 3-piridilcsoport,

R₂ metilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 122-124 °C.

(aa) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 5-hidroxi-3-indolil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 189-190 °C.

(bb) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R! 4-metoxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 114-115 °C.

(cc) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 3,4-dihidroxi-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 79 °C (bomlik).

(dd) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 3-tienilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 114,5-116 °C.

(ee) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 3-tienilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport, olvadáspont: 108,8-109,6 °C.

(ff) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₃ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ allilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 119-120 °C.

(gg) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rj 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ n-butanoil-csoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 105 °C.

(hh) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-metoxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 103-104 °C.

(ii) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₄ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ ciklopentilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 133-135 °C.

(jj) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (Ili) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 3-indolilcsoport, R₂ benzilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 151-152 °C.

(kk) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 3-indolilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ propionilcsoport, R₄ izopropilcsoport.

(II) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R-| benzilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 82,3-83,1 °C.

(mm) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R·] benzilcsoport, R₂ benzilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 145,7-146,3 °C.

(nn) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 3-indolilcsoport, R₂ 3-piridil-metil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 94-96 °C.

(oo) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R-t 4-metoxi-fenil10

HU 226 300 Β1 csoport, R₂ 3-piridil-metil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 107-109 °C.

(pp) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí benzilcsoport, R₂ 3-piridil-metil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 128-129 ’C.

(qq) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-metoxi-fenilcsoport, R₂ benzilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 110-111 °C.

(rr) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 105-106 ’C.

2. példa (a) 0,55 g (1,19 mmol) N-{{1-{[2(S)-(acetil-merkapto)3-metil-1-oxo-butil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-Ltirozin-metil-észter 30 ml metanollal készült gázmentesített, kevert oldatához nitrogéngáz alatt, szobahőmérsékleten 4,74 ml (4,74 mmol) gázmentesített 1 n nátriumhidroxid-oldatot adunk. Az oldatot 6 órán át keverjük, majd vákuumban bepároljuk. A maradékhoz 25 ml vizet adunk, és a vizes réteget 3*10 ml etil-acetáttal mossuk. A vizes fázist 1 n sósavval pH=1-re savanyítjuk, és 3*50 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves fázisokat telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. A visszamaradó 0,38 g fehér habot 5 ml etil-acetátból kristályosítjuk és vákuumban, 40 °C-on 16 órán át szárítjuk, így N-{{1-{[2(S)-merkapto3-metil-1 -oxo-butil]-amino}-1 -ciklopentil}-karbonil}-L-tirozint, azaz olyan (III) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben Rí 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ hidrogénatom, R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport, és amely 209-210 ’C-on olvad; [a]_D=-51,69° (metanol, c=1,07).

(b) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ hidrogénatom, R₃ hidrogénatom és R₄ benzilcsoport; olvadáspont: 187-189 ’C.

(c) (Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (Ili) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ hidrogénatom, R₃ hidrogénatom és R₄ hidrogénatom; olvadáspont 118-119 ’C.

(d) (Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R-| 4-fluor-fenilcsoport, R₂ hidrogénatom, R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont 168-169 ’C.

(e) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 2-tienilcsoport, R₂ hidrogénatom, R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont 175-176 ’C (bomlik).

(f) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (II) általános képletű vegyületet is, amelyben n értéke 5, R-ι 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ hidrogénatom, R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport, olvadáspont 112-114 ’C.

(g) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R.| 3-tienilcsoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont 182-184 ’C.

(h) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (Illa) általános képletű vegyületet is, amelyben R! 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont 91-92 ’C.

(i) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-metoxi-fenil-csoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont 171-172 ’C.

(j) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rj 3-indolilcsoport, R₂és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 145-146 ’C.

(k) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-bifenililcsoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 180-181 ’C.

(l) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (lllb) általános képletű vegyületet is, amelyben R·] 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ és R₃ hidrogénatom, Y oxigénatom és R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 221 ’C (bomlik).

(m) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí benzilcsoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 203-204 ’C.

(n) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 2-piridilcsoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 175-176 ’C.

(o) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 3-piridilcsoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 218-219’C.

(p) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (Ili) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 5-hidroxi-3-indolil-csoport, R₂ és R₃ hidrogénatom és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 105 ’C (bomlik).

3. példa (a) 0,11 g (0,23 mmol) N-{{1-{[2-(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1 -oxo-butil]-amino}-1 -ciklopentil}-karbonil}L-tirozin-etil-észter 5 ml metilén-dikloriddal készült oldatához 0,032 ml (0,23 mmol) trietil-amint, majd 0,034 g (0,23 mmol) 2-tiofén-karbonil-kloridot adunk. A reakcióelegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután vizet adunk hozzá, a metilén-dikloridos réteget elválasztjuk, vízzel mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk. A visszamaradó szilárd anyagot dietil-éterből átkristályosítjuk, így olyan (III) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben R₁

4-(2-tienil-karbonil-oxi)-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport, olvadáspont: 125-126 ’C.

(b) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R·, 4-[2-(etoxi-karbonil)-acetil-oxi]-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 71-72 ’C.

(c) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-(2-metilpropionil-oxi)-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 118-119 ’C.

HU 226 300 Β1 (d) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rí 4-[2-(acetil-tio)acetil-oxij-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ hidrogénatom; olvadáspont: 65-67 °C.

(e) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-(4-piridil-karbonil-oxi)-fenil-csoport, R₂ etllcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 85-86 °C.

(f) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R·] 4-(2-metoxi-acetiloxi)-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 80-81 °C.

(g) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-(etoxi-karbonil-oxi)-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport, olvadáspont: 94-95 °C.

(h) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-(propioniloxi)-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 102-103 °C.

(i) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-(nikotinoil-oxi)-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport és R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 67-68 °C.

4. példa

1,74 g (4,54 mmol) 1-merkapto-1-ciklopentánkarbonsav 50 ml metilén-dikloriddal és 0,63 ml trietil-aminnal készült oldatához keverés közben 0,66 g (1-amino1-ciklopentil-karbonil)-L-tirozin-butil-észter-hidrokloridot, majd az így kapott oldathoz 0,68 g (4,55 mmol) 1-hidroxi-7-aza-benzo-triazolt és 1,03 g (4,99 mmol) 1,3-diciklohexil-karbodiimidet adunk. Az elegyet 14 órán át keverjük, majd a szilárd csapadékot szűréssel eltávolítjuk. A szerves fázist 10 ml telített vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal és 10 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, és az oldószert eltávolítjuk. Áttetsző olaj marad vissza, amelyet szilikagélen gyorskromatográfiás eljárással tisztítunk, eluálószerként hexán és etil-acetát 6:4 térfogatarányú elegyét használjuk. Áttetsző habot kapunk, amelyet dietil-éterből átkristályosítunk, így N-{{1-([(1-merkapto-1ciklopentil)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozin-butil-észterhez, azaz (2) képletű vegyülethez jutunk, amely 106-107 °C-on olvad.

5. példa

0,47 g (0,99 mmol) N-{{1-{[(1-merkapto-1-ciklopentil)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozinbutil-észter gázmentesített metanollal készült oldatához keverés közben 3,00 ml (3,00 mmol) 1 n nátriumhidroxidot adunk. Az elegyet 17 órán át keverjük. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a maradékhoz 30 ml vizet adunk. A vizes fázist 10 ml etil-acetáttal mossuk, majd 1 n sósavval pH=1-re savanyítjuk. A vizes fázist 3*50 ml etil-acetáttal extraháljuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk és magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldószert vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradó habot hexán és etil-acetát elegyéből kristályosítjuk. Igy N-{{1-{[(1-merkapto-1-ciklopentil)karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozint kapunk, amely 90 °C-on olvad.

6. példa

2,4 g (4,74 mmol) N-{{1-{[2(S)-(acetil-merkapto)-3metil-1 -oxo-butil]-amino}-1 -ci klopentil}-karbonil}-L-tirozin-n-butil-észter metanollal készült, gázmentesített oldatához 0 °C-on 4,74 ml (4,74 mmol) 1 n nátrium-hidroxid-oldatot csepegtetünk. Az elegyet 30 percig keverjük, majd 1 n sósavval pH=3-ra semlegesítjük és szárazra pároljuk. A maradékot víz és etil-acetát elegyében oldjuk. A szerves fázist elválasztjuk, telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk. N-{{1-{[2(S)-merkapto-3-metil-1-oxo-butil]-amlno}-1-clklopentil}-karbonil}-L-tirozinn-butil-észtert kapunk, amely 182-183 °C-on olvad.

Hasonlóképpen állítjuk elő például a megfelelő etil-, pentil- és benzil-észtereket is.

7. példa (a) 0,32 g (0,73 mmol) N-{{1-{[2(S)-merkapto-3-metll-1 -oxo-butil]-amino}-1 -ciklopenti l}-karbonil}-L-tirozinetil-észter, 0,083 g (0,73 mmol) clklopentánkarbonsav, 0,15 g (0,73 mmol) diciklohexil-karbodiimid, 0,10 g (0,73 mmol) 1-hidroxi-7-aza-benzo-triazol és 0,10 ml (0,73 mmol) trietil-amin elegyét 30 ml metiléndikloridban egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük. A képződött elegyet szűrjük, nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal, majd telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot szilikagélen gyorskromatográfiás eljárással tisztítjuk, eluálószerként hexán és etil-acetát elegyét használjuk. A tiszta frakciókat bepároljuk, és a maradékot dietil-éterből kristályosítjuk. így N-{{ 1 -{[2(S)-(ciklopentil-karbonil-merkapto)-3-metil-1 oxo-butil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozin-etilésztert, azaz olyan (III) általános képletű vegyületet kapunk, amelyben Rt 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ ciklopentll-karbonil-csoport és R₄ izopropilcsoport. Olvadáspont: 130-131 °C.

(b) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ ciklopentil-karbonll-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 140 °C.

(c) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ ciklohexil-karbonil-csoport, R₄ izopropilcsoport, olvadáspont: 110 °C.

(d) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ propionilcsoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 102 °C.

(e) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 3-indolilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ morfolino-acetil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 165-168 °C.

(f) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ n-pentil-csoport, R₃ 2-metil-propionil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 116 °C.

HU 226 300 Β1 (g) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₃ 3-indolilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ 2-metoxi-acetil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 93-95 °C.

(h) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₁ 4-metoxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ 2-metoxi-acetil-csoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 95-100 °C.

(i) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₃ 4-metoxi-fenil-csoport, R₂ etilcsoport, R₃ propionilcsoport, R₄ izopropilcsoport, olvadáspont: 99-102 °C.

(j) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₃ 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ 2-metil-propionil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 125 °C.

(k) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ morfolino-acetil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 143-144 °C.

(l) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R.| 4-hidroxi-fenil-csoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ piperidino-acetil-csoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 130-131 °C.

(m) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₃ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ n-butil-csoport, R₃ metoxi-acetil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 110-111 °C.

(n) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rt 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ morfolino-acetil-csoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 147-148 °C.

(o) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₃ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ metoxi-acetil-csoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 129-130 °C.

(p) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben Rj 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ dimetil-amino-acetil-csoport, R₄ izopropilcsoport; olvadáspont: 136-137 °C.

(q) Hasonlóképpen állítjuk elő az olyan (III) általános képletű vegyületet is, amelyben R₃ 4-hidroxi-fenilcsoport, R₂ etilcsoport, R₃ 2-piridil-karbonil-csoport, R₄izopropilcsoport; olvadáspont: 154-155 °C.

8. példa

Az előző példák szerinti eljárásokhoz hasonlóan állítjuk elő a következő vegyületeket:

(a) N-{{2-{[2(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1-oxobutil]-amino}-2-indanil}-karbonil}-L-tirozin-etil-észter, olvadáspont: 145-146 °C;

(b) N-{{2-{[2(S)-merkapto-3-metil-1 -oxo-butiljamino}-2-indanil}-karbonil}-L-tirozin, olvadáspont: 186-187 °C;

(c) N-{{2-{[2(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1 -oxobutil]-amino}-2-norbornil}-karbonil}-L-tirozin-metilészter, olvadáspont: 74-77 °C;

(d) N-{{2-{[2(S)-merkapto-3-metil-1-oxo-butil]-amino}-2-norbornil}-karbonil}-L-tirozin, olvadáspont: 105 °C (bomlik);

(e) N-{{1-{[2(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1-oxobutil]-amino}-ciklopentil}-karbonil}-D-tirozin-n-butil-észter, olvadáspont: 134-135 °C;

(f) N-{{1-{[2(R)-(acetil-merkapto)-3-metil-1-oxobutil]-amino}-ciklopentil}-karbonil}-D-tirozin-n-butil-észter, olvadáspont: 102-103 °C;

(g) N-{{1-{[2(R)-(acetil-merkapto)-3-metil-1-oxobutil]-amino}-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozin-n-butil-észter, olvadáspont: 139-140 °C; és (h) N-{{1-{[2(R)-(acetil-merkapto)-3-metil-1-oxobutil]-amino}-ciklopentil}-karbonil}-O-metil-L-tirozin-etilészter, olvadáspont: 97-98 °C.

9. példa (a) 0,141 g (0,268 mmol) N-{{1-{[2(S)-bróm-3-metil1-oxo-butil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-O-metil-Ltirozin-n-butil-észtert 2,0 ml tetrahídrofuránban feloldunk. Az oldathoz 38,0 mg (0,480 mmol) tioecetsavat, majd 40,0 mg (0,290 mmol) 0,030 mm huzalátmérőnek megfelelő 325 mesh szemcseméretű vízmentes porított kálium-karbonátot adunk nitrogénatmoszférában. Az elegyet 2 órán át környezeti hőmérsékleten tartjuk, majd szűrjük, és a szűrletet etil-acetáttal hígítjuk, telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 1 n sósavval, 50%-osan telített vizes nátrium-klorid-oldattal és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, magnézium-szulfáton szárítjuk, majd szűrjük. A szűrletet 5,33 kPa nyomáson bepároljuk. A visszamaradó nyersterméket etanol és víz elegyéből kristályosíthatjuk, így N-{{1-{[2(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1-oxo-butil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-O-metil-L-tirozin-n-butilésztert, azaz 1 (bb) példa szerinti vegyületet kapunk fehér tűk alakjában.

A kiindulási anyagot a következőképpen állítjuk elő:

1,96 g (4,24 mmol) N-{{1-{[(1,1-dimetil-etoxi)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-O-metil-L-tirozin-nbutil-észtert 20 ml etil-acetátban szuszpendálunk. A szuszpenzióba telítésig (körülbelül 3 percig) vízmentes hidrogén-kloridot vezetünk, majd az elegyet szobahőmérsékleten 1,5 órán át állni hagyjuk, hogy a reakció végbemenjen. Ezután az oldószert vákuumban lepároljuk, így nyers N-[(1-amino-1-ciklopentil)-karbonil]-O-metil-L-tirozin-n-butil-észter-monohidrokloridot kapunk gumiszerű szilárd anyagként. Ezt a nyers, szilárd anyagot ebben a formában használjuk fel a következő lépésben.

230 mg (0,635 mmol) (R)-2-bróm-3-metil-vajsavdiizopropil-amin-sót 5,0 ml tetrahídrofuránban szuszpendálunk, a szuszpenziót-9 °C-ra hűtjük, és 112 mg (0,625 mmol) klór-dimetoxi-triazint adunk hozzá szilárd formában. A szuszpenziót -5 °C alatti hőmérsékleten 4 órán át keverjük, majd 244 mg (0,606 mmol) N-[(1 -amino-1 -ciklopentil)-karbonil]-O-metil-L-tirozin-nbutil-észter-monohidroklorid 2,0 ml tetrahidrofuránnal készült és 65,0 mg (0,640 mmol) N-metil-morfolint tartalmazó oldatát csepegtetjük hozzá. Az elegyet -5 °C-on keverjük néhány órán át, majd hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni egy éjszakán át. Ezután 15 ml etil-acetátot és 8 ml vizet adunk hozzá, majd a rétegeket elválasztjuk. A szerves réteget telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal, 1 n sósavval, vízzel

HU 226 300 Β1 és telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. A szilárd anyagot szűréssel eltávolítjuk, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A fehér, szilárd anyagként visszamaradó nyersterméket metanol és víz elegyéből átkristályosíthatjuk, így tiszta N-{{1-{[2(S)-bróm-3-metil-1-oxobutil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-O-metil-L-tirozin-nbutil-észtert kapunk, amely 126-127 °C-on olvad.

Az N-{{1-{[(1,1-dimetil-etoxi)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-O-metil-L-tirozin-n-butil-észtert az etil-észterhez hasonlóan, a következőkben leírtak szerint állítjuk elő.

1,00 kg (5,52 mól) L-tirozint 5,0 liter 2 n vízmentes etanolban szuszpendálunk. A szuszpenzióba vízmentes hidrogén-kloridot vezetünk kezdetben környezeti hőmérsékleten 2,5 órán át, annak végére a hőmérséklet 56 °C-ra emelkedik. A keletkezett tiszta oldatot 5 órán át visszafolyatás közben forraljuk, eközben folytatjuk a hidrogén-klorid lassú áramban való bevezetését. Az oldatot egy éjszakán át hagyjuk hűlni, majd a termék kiválását 12,0 liter terc-butil-metil-éter hozzáadásával tesszük teljessé. A kristályokat szűréssel összegyűjtjük, és a kiszűrt anyagot még 2*500 ml tercbutil-metil-éterrel mossuk. A szilárd anyagot először levegőn, majd vákuumban szárítjuk 36 órán át 40 °C-on, 0,399 kPa nyomáson, (gy L-tirozin-etil-észter-monohidrokloridot kapunk, amely 165-166 °C-on olvad.

600 g (3,95 mól) 85%-os 2-amino-ciklopentánkarbonsav (cikloleucin) 1,8 liter vízzel készült szuszpenziójához 166 g (4,15 mmol) szilárd nátrium-hidroxidot adunk környezeti hőmérsékleten. A semlegesítési reakció hőfejlődéssel jár, így 5 percen belül a hőmérséklet 39 °C-ra emelkedik, és az oldódás teljessé válik. A keletkezett sárga oldatot 4,3 liter tetrahidrofuránnal hígítjuk, majd 55 °C-ra melegítjük. Ehhez az oldathoz 1,32 kg (5,93 mól) di(terc-butil)-dikarbonát 500 ml tetrahidrofuránnal készült oldatát adjuk 1,5 óra alatt. Az elegyet ezen a hőmérsékleten melegítjük 18,5 órán át, majd 1,4 liter vízzel hígítjuk, és az oldószert vákuumban (5,3 kPa nyomáson) lepároljuk. A visszamaradó vizes oldatot először 1*500 ml terc-butil-metil-éterrel mossuk, majd 750 ml etil-acetáttal elegyítjük. A kétfázisú elegyet óvatosan 955 ml 4,6 N ammónium-hidrogénszulfát-oldattal pH=3-ra savanyítjuk. A rétegeket elválasztjuk, és a vizes réteget még 2*750 ml etil-acetáttal extraháljuk. Az egyesített szerves rétegeket 1 *500 ml 1,0 n kálium-hidrogén-szulfát-oldattal, 1*500 ml vízzel és 2*300 ml telített vizes nátrium-klorid-oldattal mossuk, majd 60 g vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk. Az oldatot szűrés után 5,33 kPa nyomáson majdnem szárazra pároljuk. A maradékot keverés közben 2,0 liter heptánba öntjük, majd további 2,0 liter heptánnal hígítjuk. Az elegyet egy éjszakán át 5 °C-on hagyjuk állni, majd a terméket szűrjük, 1,0 liter heptánnal mossuk és egy éjszakán át 40 °C-on 0,267 kPa nyomáson szárítjuk. így N-[(1,1-dimetil-etoxi)-karbonil]-cikloleucint kapunk, amely 128-130 °C-on olvad.

100 g (0,436 mól) N-[(1,1-dimetil-etoxi)-karbonil]cikloleucint 1,0 liter tetrahidrofuránban oldunk, és az oldatot jég/só fürdőben -9 °C-ra hűtjük. Ezután 44,0 g (0,436 mól) trietil-amint csepegtetünk hozzá 10 perc alatt, majd 59,6 g (0,436 mól) izobutiril-klór-formiátot 15 perc alatt; eközben a hőmérséklet-5 °C-ra emelkedik. Az elegyet 30 percig keverjük, ezalatt hőmérséklete -13 °C-ra csökken, és 107 g (0,436 mól) porított L-tirozin-etil-észter-monohidrokloridot adunk hozzá szilárd anyagként, egy részletben. A keletkezett szuszpenzióhoz még 44,0 g (0,436 mól) trietil-amint adunk 15 perc alatt, és ezalatt a hőmérséklet -3 °C-ra emelkedik. Ezután az elegyet egy éjszakán át szobahőmérsékleten keverjük, majd szűrjük, és a kiszűrt anyagot 1*150 ml tetrahidrofuránnal mossuk. A szűrletet vákuumban 50 °C-on, 5,33 kPa nyomáson bepároljuk körülbelül 410 g-ra, és 150 ml tetrahidrofuránt adunk hozzá átvitel céljából. Ehhez a koncentrált oldathoz 800 ml heptánt adunk, és az elegyet egy éjszakán át környezeti hőmérsékleten keverjük, majd a kivált anyagot szűréssel összegyűjtjük. A kiszűrt anyagot 1*450 ml terc-butilmetil-éterrel mossuk és környezeti hőmérsékleten 0,267 kPa nyomáson szárítjuk, így N-{{1-{[(1,1-dimetiletoxi)-karbonil]-amino)-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozinetil-észtert kapunk, amely 162-165 °C-on olvad.

2,00 g (4,76 mmol) N-{{1-{[(1,1-dimetil-etoxi)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-L-tirozin-etil-észtert 20 ml acetonban szuszpendálunk, és a szuszpenzióhoz 1,31 g (9,52 mmol) 325 mesh szemcseméretű porított kálium-karbonátot adunk. A szuszpenziót 15 percig környezeti hőmérsékleten keverjük, majd 0,60 g (4,76 mmol) dimetil-szulfátot csepegtetünk hozzá. A szuszpenziót 5 órán át visszafolyatás közben forraljuk, majd szobahőmérsékletre hűtjük és szűrjük. A kiszűrt anyagot 5 ml metilén-dikloriddal mossuk, és az egyesített szőrieteket bepároljuk. A maradékot metiléndiklorid és víz között megosztjuk. A rétegeket elválasztjuk, és a szerves réteget vízzel és telített vizes nátriumklorid-oldattal mossuk, vízmentes magnézium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és a szűrletet vákuumban bepároljuk. A visszamaradó nyers anyagot 20 ml etil-acetát:heptán=1:1 elegyből kristályosítjuk, így N-{{1-{[(1,1dimetil-etoxi)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}O-metil-L-tirozin-etil-észtert kapunk fehér kristályos, szilárd anyagként, amely 143-146 °C-on olvad.

(b) Hasonlóképpen állítjuk elő az N-{{1-{[2(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1 -oxo-butil]-amino}-1 -ciklopentil}karbonil}-O-metil-L-tirozin-etil-észtert, az 1 (hh) példa szerinti vegyületet a fentebb leírt N-{{1-{[(1,1-dimetiletoxi)-karbonil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-O-metilL-tirozin-etil-észterből kiindulva.

10. példa

3000 kapszula előállítása, amelyek mindegyike 10 mg hatóanyagot, például N-{{1 -{[2(S)-(acetil-merkapto)-3-metil-1-oxo-butil]-amino}-1-ciklopentil}-karbonil}-O-metil-L-tirozin-etil-észtert tartalmaz.

Hatóanyag 30,00 g

Laktóz 750,00 g

Mikrokristályos cellulóz 300,00 g

Poli(vinil-pirrolidon) 30,00 g

Tisztított víz q.s.

Magnézium-sztearát 9,00 g

HU 226 300 Β1

A hatóanyagot egy 30-as számú kézi szitán átengedjük.

A hatóanyagot, laktózt, cellulózt és a poli(vinil-pirrolidon)-t egy keverőben 15 percig keverjük. A keveréket megfelelő mennyiségű (körülbelül 500 ml) vízzel granuláljuk, egy éjszakán át 35 °C-on kemencében szárítjuk, majd egy 20-as számú szitán átengedjük.

A magnézium-sztearátot egy 20-as számú szitán átszitáljuk, a granulált keverékhez adjuk, és egy keverőben 5 percig keverjük, majd 0 méretű keményzselatin-kapszulákba töltjük, amelyek mindegyike 10 mg hatóanyagnak megfelelő mennyiségű keveréket tartalmaz.

Claims

1. (I) általános képletű vegyület, a képletben R jelentése hidrogénatom,

(b) tienil- vagy piridilcsoport;

(c) adott esetben hidroxilcsoporttal helyettesített indoiilcsoport; vagy (d) bifenilcsoport;

R₅ hidrogénatomot jelent, vagy

vagy a vegyület gyógyászatilag elfogadható sója.

2. Az 1. igénypont szerinti olyan S,S-konfigurációjú (la) általános képletű vegyület, amelyben m, R, R1-R5 és A jelentése az 1. igénypontban meghatározott.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben m értéke 1; és R, R_1f R₃, R₄ és A jelentése az 1. igénypont szerinti.

4. A 2. igénypont szerinti olyan S,S-konfigurációjú (la) általános képletű vegyület, amelyben

R jelentése a fenti,

R₁ fenilcsoport, amely hidroxilcsoporttal, rövid szénláncú alkoxicsoporttal, halogénatommal, (rövid szénláncú)-alkoxi-karbonil-oxi-csoporttal, tienilkarbonil-oxi-csoporttal, piridil-karbonil-oxi-csoporttal vagy rövid szénláncú alkanoil-oxi-csoporttal helyettesített, ez utóbbi csoport viszont rövid szénláncú alkoxi-, (rövid szénláncú)-alkoxi-karbonil- vagy rövid szénláncú alkanoil-tio-csoporttal helyettesített; vagy tienilcsoport, piridilcsoport vagy indolilcsoport, amely helyettesítetlen vagy hidroxilcsoporttal helyettesített, vagy bifenililcsoport;

COOR₂ karboxilcsoport (rövid szénláncú)-alkoxi-karbonil-csoport, (rövid szénláncú)-alkenil-oxi-karbonil-csoport, benzil-oxi-karbonil-csoport, piridil-metoxi-karbonil-csoport vagy (5-7 szénatomos)-cikloalkil-oxi-karbonil-csoport;

R₃ hidrogénatom, rövid szénláncú alkanoilcsoport, rövid szénláncú alkanoilcsoport, amely rövid szénláncú alkoxi-, morfolino-, piperidino- vagy di(rövid szénláncú)-alkil-amino-csoporttal helyettesített, vagy (5-7 szénatomos)-cikloalkil-karbonil-csoportot vagy piridil-karbonil-csoportot képvisel;

R₄ hidrogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport vagy fenil-(rövid szénláncú)-alkil-csoport;

R₅ hidrogénatom; vagy

R₄ és R₅ a szénatommal, amelyhez kapcsolódnak,

5-7 szénatomos cikloalkilidéncsoportot alkot;

A 2-6 szénatomos egyenes láncú alkiléncsoport,

2-4 szénatomos egyenes láncú alkiléncsoport, amelyet 1,2-feniléncsoport szakít meg, vagy 3-4 szénatomos egyenes láncú alkiléncsoport, amelyet -NH- csoport szakít meg;

m értéke 1 vagy 2;

a „rövid szénláncú” kifejezés 1-7 szénatomot jelent; vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

5. A 4. igénypont szerinti olyan S,S-konfigurációjú (III) általános képletű vegyület, amelyben

R₁ fenilcsoport, hidroxilcsoporttal, 1-7 szénatomos alkanoil-oxi-csoporttal, rövid szénláncú alkoxicsoporttal, vagy halogénatommal helyettesített fenilcsoport; vagy R-ι bifenililcsoport, piridilcsoport, tienilcsoport, vagy indolilcsoport;

R₄ hidrogénatom, rövid szénláncú alkilcsoport vagy benzilcsoport;

COOR₂ karboxilcsoport, (rövid szénláncú)-alkoxi-karbonil-csoport, benzil-oxi-karbonil-csoport, piridilmetoxi-karbonil-csoport, ahol a „rövid szénláncú” kifejezés 1-7 szénatomot jelent;

vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

HU 226 300 Β1

6. A 4. igénypont szerinti olyan S,S-konfigurációjú (Illa) általános képletű vegyület, amelyben

Rí, COOR₂, R₃ és R₄ az 5. igénypontban megadott jelentésű;

vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

7. A 4. igénypont szerinti olyan S,S-konfigurációjú (lllb) általános képletű vegyület, amelyben

Y CH₂, O, S vagy NR₆ csoport, ebben R₆ hidrogénatom;

R₁,COOR₂, R₃ és R₄ az 5. igénypontban megadott jelentésű;

vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

8. Az 5. igénypont szerinti olyan vegyület, amelyben

R-ι 4-hidroxi-fenil-, 4-(1-7 szénatomos alkanoil-oxi)-fenll-, 4-fluor-fenil- vagy 4-metoxi-fenil-csoport;

R₃ hidrogénatom, metoxi-acetil-csoport vagy 1-7 szénatomos alkanoilcsoport;

R₄ izopropilcsoport; és

COOR₂ karboxilcsoport vagy (1-7 szénatomos)-alkoxikarbonil-csoport, vagy gyógyászatilag elfogadható sója.

9. Az 1. igénypont szerinti olyan (I) általános képletű vegyület, amelyben R hidrogénatom, Rí fenilcsoportot jelent, m értéke 2, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, R₄ izopropilcsoport, R₅ hidrogénatom és A a kapcsolódó szénatommal együtt ciklopentilcsoport.

10. Az 1. igénypont szerinti olyan (I) általános képletű vegyület, amelyben R hidrogénatom, Rí indolilcsoport, m értéke 1, R₂ etilcsoport, R₃ acetilcsoport, amely metoxicsoporttal van helyettesítve, R₄ izopropilcsoport, R₅ hidrogénatom, és A a kapcsolódó szénatommal együtt ciklopentilcsoportot képvisel.

11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sója kardiovaszkuláris rendellenességek, így magas vérnyomás, ödéma, sóretenció és pangásos szívelégtelenség kezelésére.

12. Gyógyászati készítmény kardiovaszkuláris rendellenességek kezelésére, amely az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti vegyület hatásos mennyiségét egy vagy több gyógyászatilag elfogadható hordozóval együtt tartalmazza.

13. Eljárás kardiovaszkuláris rendellenességek, így magas vérnyomás, ödéma, sóretenció és pangásos szívelégtelenség kezelésére alkalmas gyógyászati készítmény előállítására, azzal jellemezve, hogy az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti vegyület vagy gyógyászatilag elfogadható sójának gyógyászatilag hatásos mennyiségét ismert módon gyógyszerkészítménnyé feldolgozzuk.

14. Eljárás (I) általános képletű vegyület, a képletben

R hidrogénatom;

Rí jelentése (a) fenilcsoport, mely adott esetben egy vagy két hidroxilcsoporttal, halogénatommal, 1-7 szénatomos alkoxicsoporttal, benzil-oxi-csoporttal vagy nikotinoil-oxi-csoporttal; vagy adott esetben egy 1-7 szénatomos alkoxi-, 1-7 szénatomos alkoxikarbonil-, 1-7 szénatomos alkanoil-tio-csoporttal helyettesített 1-7 szénatomos alkanoil-oxi-csoporttal; vagy tienil- vagy piridilcsoporttal lehet helyettesítve;

(b) tienil- vagy piridilcsoport;

R₂ hidrogénatom, egyenes vagy elágazó szénláncú

1-7 szénatomos alkilcsoport, 3-7 szénatomos cikloalkilcsoport, 1-7 szénatomos alkenilcsoport, benzilcsoport vagy 3-piridil-metil-csoport;

R₅ hidrogénatomot jelent, vagy

3-10 szénatomos cikloalkéndiil- vagy 5-10 szénatomos cikloalkándiilcsoport, mely egy telített vagy telítetlen 5-7 szénatomos karbociklusos gyűrűvel van kondenzálva vagy A a kapcsolódó szénatommal együtt 5 vagy 6 tagú oxa-cikloalkándiil- vagy tia-cikloalkándiilvagy aza-cikloalkándiil-csoport, és m értéke 1 vagy 2;

vagy a vegyület gyógyászatilag elfogadható sójának előállítására, amely abban áll, hogy (a) egy (IV) általános képletű vegyületet, a képletben m, A, R és Rí jelentése a fenti és COOR₂ észterezett karboxilcsoport, egy (V) általános képletű savval vagy reakcióképes funkciós származékával reagáltatunk, ez utóbbi képletben R₄ és R5 jelentése a fenti, R₃’ egy labilis S-védőcsoport; vagy (b) egy (VI) általános képletű vegyületet vagy reakcióképes funkciós származékát, a képletben A, R₃’, R₄és R₅ jelentése a fenti, egy (VII) általános képletű aminosav-észterrel kondenzálunk, ebben a képletben m, R és Rí jelentése a fenti, és COOR₂ észterezett karboxilcsoport; vagy (c) egy (Vili) általános képletű vegyületet, amelyben A, R, Rí, R₂, R₄, R₅ és m jelentése a fenti, és X egy reakcióképes észterezett hidroxilcsoport mint kilépőcsoport, és egy (IX) általános képletű vegyületet, a képletben R₃’ labilis S-védőcsoport, bázikus körülmények között kondenzálunk;

és egy keletkezett terméket, amelyben R₃’ adott esetben helyettesített benzilcsoport, olyan (I) általános képletű vegyületté alakítunk, amelyben R₃ hidrogénatom; és egy fenti eljárásban, ha átmenetileg megvédjük bármelyik reakcióképes csoportot, ezeket a védőcsoportokat eltávolítjuk, és azután a képződött találmány szerinti vegyületet elkülönítjük; és, kívánt esetben bármelyik képződött találmány szerinti vegyületet egy másik találmány szerinti vegyületté alakítjuk; és/vagy kívánt eset16

HU 226 300 Β1 ben egy szabad karboxilcsoportot gyógyászatilag elfogadható észterszármazékká alakítunk, vagy egy képződött észtert szabad savvá vagy egy másik észterszármazékká alakítunk; és/vagy kívánt esetben egy képződött szabad vegyületet sóvá vagy egy képződött sót 5 szabad vegyületté vagy egy másik sóvá alakítunk, és/vagy kívánt esetben egy kapott izomerelegyet vagy racemátelegyet az egyes izomerekre vagy racemátokra választunk szét, és/vagy kívánt esetben egy kapott racemátot optikai antipódokra választunk szét.