HU224807B1 - Container consisting of a plurality of plates - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 34 oldal (ezen belül 17 lap ábra)

HU 224 807 Β1 tere irányába és a konténer (1) oldalfalait alkotó átellenes lapelemek (2, 3, 4, 5) felé nézőén nyitott kialakításúak, és végeik egyikét egy tartótoldat (19) zárja le. A horony (17) a behelyezett csuklócsap (11) hossztengely (24) körüli legalább korlátozott mértékű elfordulását megengedő, a hossztengely (24) irányában egyrészt egy tartótoldattal (19), másrészt egy ütközővel (27) határolt nyílással (21) van kialakítva. A tartótoldat (19) és az ütköző (27) közötti távolság legalább a csatlakozógerincnek (12) a csuklócsap (11) tengelyirányában mért hosszával, legfeljebb azonban a csatlakozógerinc (12) hossza (26) és egy a csuklócsapnak (11) a csatlakozógerincen (12) túlnyúló végződése (18) csaphosszának összegével egyenlő hosszméretre van megválasztva.

A találmány tárgya lapelemekből álló konténer, amelynek egy-egy homlokoldal mentén elrendezett csuklószerkezetek révén egy, a konténer fenéklapját alkotó lapelemhez legalább korlátozottan elforgatható módon 15 csatlakoztatott több lapeleme van, a csuklószerkezetek rendre egy az egyik lapelem egyik homlokoldalával térközzel párhuzamos tengely vonalú, a lapelemhez egy csatlakozógerinc közbeiktatásával hozzáerősített és a másik lapelem legalább egy, előnyösen több hornyába 20 behelyezhető legalább egy csuklócsapot tartalmaznak, a csuklószerkezetek továbbá tartótoldatokat is tartalmaznak, amelyek legalább egyike a csuklócsap két végződése közül legalább az egyik végződést felvevő befogadókamra képzéséhez a hornyot annak végtarto- 25 mányaiban a csuklócsapvégződések teljes szélességére kiterjedően lefedő, a csuklócsap behelyezéséhez vagy kivételéhez rugalmasan alakváltoztatható burkolóelemként, vagy reteszelőnyúlványként vagy reteszelő felületrészként van kialakítva, a legalább a csuklócsap 30 hosszának megfelelő hosszal kialakított horony legalább egyes résztartományokban a hornyot tartalmazó lapelemek egy kiálló peremlécében helyezkedik el, a horony egyik oldalpofája egy, a csatlakozógerincnek a horony hossztengelye körüli legalább korlátozott mérté- 35 kű elfordulását megengedő, a horony hossztengelye irányában egyrészt egy további tartótoldattal, másrészt egy ütközővel határolt nyílással van kialakítva, és a tartótoldat és az ütköző közötti távolság legalább a csatlakozógerincnek a csuklócsap tengelyirányával párhuza- 40 mos irányban mért hosszával, legfeljebb azonban a csatlakozógerinc hossza és egy a csuklócsapnak a csatlakozógerincen túlnyúló végződése csaphosszának összegével egyenlő hosszméretre van megválasztva.

Ilyen konténerek ismertek többek között a bejelentő 45 jogelődje nemzetközi bejelentéseinek WO 94/11259 A,

WO 95/13970 A és WO 97/41037 A számokon közzétett leírásaiból. Az ilyen lapelemekből álló konténereknél a lapelemek tisztításhoz, illetve üresen tároláshoz és szállításhoz egymással párhuzamos állásba fordít- 50 hatók úgy, hogy a lapelemek a fenéklappal párhuzamos helyzetben a fenéklapon kívül, kifelé helyezkednek el, vagy befelé, a fenéklapra vannak ráhajtva.

Áruk szállításához az oldalfalakat alkotó lapelemeket a fenéklaphoz képest derékszögben, a fenéklap 55 síkjára merőleges helyzetbe kell felhajtani, és ebben a felhajtott, felállított helyzetben egymáshoz lehet rögzíteni.

A fenéklap és az oldallapok közötti csuklószerkezetek csuklócsapokat tartalmaznak, amelyeket csatlako- 60 zógerincek tartanak megfelelő térközzel párhuzamos helyzetben az egyes lapok homlokéleitől, és amelyek bepattinthatók a többi lapelem hornyaiba. Az egyes lapelemeknek a csuklócsapok hossztengelye mentén történő relatív elmozdításával egyes ismert konténerek esetében a lapelemek egymástól elválaszthatók, tehát a konténer lapelemekre szedhető szét.

Továbbá a WO 96/11144 A1 és DE 42 01 145 A1 számokon publikált szabadalmi leírásokból ugyancsak ismertek a fentebb ismertetett konténerekhez hasonló konténerek. A WO 96/11144 A1 iratból megismerhető konténer esetében a csuklócsapok egyik vezetőperselye fel van hasítva és sugárirányban rugalmasan alakváltoztatható, így lehetővé teszi a lapelemek behelyezését és arretálását a fenéklapot alkotó lapelemhez képest. A DE 42 01 145 A1 számon közzétett szabadalmi leírás szerinti kiviteli alaknál a csuklószerkezet olyan kialakítású, hogy felállított, azaz a fenéklapot alkotó lapelemhez képest merőleges helyzetbe állított oldallaphelyzetben a csuklószerkezetek nincsenek kitéve függőleges irányú terhelésnek.

A fentebb hivatkozott ismert konténerkialakítások egyike sem felel meg azonban a szükséges szilárdsági és a reteszelőelemekkel szemben támasztott tartóssági követelményeknek.

A találmány célja ezért egy olyan konténer létrehozása, amely nagyobb ellenállást képest kifejteni a benne szállított áru által okozott igénybevételekkel, valamint a konténert az áru szállítása közben kívülről érő igénybevételekkel szemben, és alkalmas egymásra rakatolt konténerek esetében a fölül elhelyezkedő konténerek gyakran jelentős súlyának felvételére is.

A kitűzött célt a bevezető bekezdésben felsorolt ismert jegyekkel rendelkező, lapelemekből álló olyan konténer kialakításával és alkalmazásával érjük el, amelyben a kiálló peremlécekben lévő hornyok meghatározott hosszakra kiterjedően a konténer belső tere irányába és a konténer oldalfalait alkotó átellenes lapelemek felé nézőén nyitott kialakításúak.

Az ilyen találmány szerinti konténerek előnye, hogy a peremlécek elhelyezésével megfelelően meg van növelve a fenéklapot alkotó lapelem teherbírása, és emellett a csuklószerkezetek a fenéklap felületén kívül vannak elhelyezve úgy, hogy az oldalfalakat alkotó lapelemek vízszintes, a padlóra ráhajtott helyzetben behelyezhetek és oldhatók. Az oldalfalak felállított állapotában a csuklócsapok kifelé le vannak fedve és ezzel kellően védve vannak. Ezáltal biztosított a csuklószerkezetek kényes és érzékeny csuklócsapjainak jobb vé2

HU 224 807 Β1 delme például a konténerek villástargoncával való rakodása, vagy azoknak a szállító jármű falához ütközései során.

A találmány szerinti konténerek további jellemzője, hogy az egymáshoz csuklószerkezetekkel kapcsolt lapelemek egyikének egy homlokoldala mentén elrendezett legalább két csuklószerkezet csuklócsapjai között rendre a lapelemek fenéklapra merőleges síkú felállított helyzetét megtartó legalább egy forgáshatároló van elrendezve, amelynek van a lapelemek fenéklapra merőleges síkú helyzetbe állításának megfelelő forgásirány(ok)ban a felállított helyzettől mért meghatározott középponti szög(ek) szára(i) mentén nézve egy, a csuklócsap tengelyével egytengelyű, a csuklócsap tengelye és a kapcsolódó másik lapelem ezen tengely felé néző homlokhomlokoldala közötti távolságnak megfelelő mérettel egyenlő sugarú képzelt burkolóhenger palástfelületéből sugárirányban kinyúló része.

Az ilyen találmány szerinti szerkezeti kialakításnak köszönhetően a csuklócsapok minimális mértékben elő vannak feszítve a horonyban lévő, a csuklócsapokat befogadó csapágyrészekhez, és így a csatlakozó másik lapelemhez képest is úgy, hogy a csuklócsap ütés vagy rezgés esetén is megfelelően meg van tartva és vezetve a horonyban. Egyúttal biztonsággal elkerüljük a csuklócsapok túlzott, azok törését vagy deformálódását okozható igénybevételét. Az ismertetett megoldás egymásra rakatolt konténerek esetében is nagy függőleges irányú terhelhetőséget tesz lehetővé, és megnöveli a hornyokban lévő csuklócsapok élettartamát, valamint azok ellenálló képességét a konténer beltere felé kívülről, az oldalfalakat alkotó lapelemekre ható ütésekkel szemben.

A találmány szerinti konténerek olyan változatai különösen előnyösek, amelyeknél a lapelemeket oldható kötéssel összekapcsoló és azok összekapcsolt állapotát véletlen oldódás ellen helyzetreteszelten megtartó csatlakozószerkezet egy, az egyik lapelemhez tartósan és helytállóan hozzárendelt, az illető lapelemből egy hozzácsatlakoztatott másik lapelem felé kiálló legalább egy csatlakozóelemből, valamint a másik lapelemen a kiálló csatlakozóelem befogadására alkalmasan és alkalmas helyen kialakított vagy elrendezett, rugalmasan alakváltoztatható legalább egy visszatartó elemmel is ellátott legalább egy csatlakozófoglalatból áll.

Ezen szerkezeti jellemzőknek köszönhetően egyszerűen és könnyen összeugraszthatók és egymásba pattinthatok a konténer egymáshoz felállított lapelemei, és a rugalmasan alakváltoztatható visszatartó elemekkel ellátott csatlakozófoglalatok alkalmazásával jó megvezetést és a tér különböző irányaiba való megtámasztást érünk el, ami előnyös módon csökkenti a sarkoknál egymáshoz erősített lapelemek kihajlásának veszélyét.

A találmány szerinti konténerek további jellemzője szerint egy adott lapelem támasztó-, illetve központozó elemei a lapelem síkjában egymástól különböző több térirányban vannak elrendezve. Ezen találmány szerinti intézkedés lehetővé teszi az egymással találkozó, felállított lapelemek fogazatszerű egymásba kapcsolódását a tér különböző irányaiban úgy, hogy nagy függőleges vagy vízszintes terhelésnél is meg van akadályozva egymáshoz kapcsolt lapelemek oldalra csúszása a tér különböző irányaiba, és ezáltal a konténer a benne lévő áru által kifejtett vagy a szállítóeszközök vagy hasonlók által létrehozott külső erőhatások okozta extrém terhelések hatására sem szenved károsodást.

A találmány lényegét, további jellemzőit és előnyeit az alábbiakban a csatolt rajz ábráira hivatkozva előnyös és célszerű kiviteli példák alapján ismertetjük részletesen. A rajzon az

1. ábrán egy példaképpen! találmány szerinti konténer látható az oldalfalakat a fenéklap síkjával közelítőleg párhuzamos síkokba lehajtott szállítási-tárolási helyzetükben bemutató egyszerűsített és vázlatos perspektivikus nézetben, a

2. ábra az 1. ábrán bemutatott konténert ugyancsak perspektivikus nézetben az oldalfalakat alkotó lapelemek használati helyzetbe felhajtott állapotában ábrázolja, a

3. ábrán egy szintén találmány szerinti konténer látható, ahol az oldalfalakat alkotó lapelemek a fenéklapot alkotó lapelemre befelé ráhajtott szállítási helyzetben vannak, a

4. ábra a találmány szerinti konténer egy oldalfallapelemét ábrázolja kiemelt részletként oldalnézetben, az

5. ábra az előző ábrán látható oldalfallapelem

4. ábra szerinti V-V sík mentén vett metszete, a

6. ábra a 4. és 5. ábrán bemutatott oldalfalat alkotó lapelemet a fenéklapot alkotó lapelemhez képest 90°-os szögben felhajtott használati állásában tünteti fel oldalnézetben, a

7. ábrán az oldalfalat alkotó lapelem egy kiemelt, kinagyított részlete látható oldalnézetben, a

8. ábra a találmány szerinti konténer egy homlokfallapelemét ábrázolja kiemelt részletként oldalnézetben, a

9. ábra az előző ábrán látható homlokfallapelem

8. ábra szerinti IX—IX sík mentén vett metszete, a

10. ábra a 8. és 9. ábrán bemutatott homlokfalat alkotó lapelemet a fenéklapot alkotó lapelemhez képest 90°-ban felhajtott használati állásában tünteti fel oldalnézetben, a hosszú oldalfalakat alkotó lapelemek nélkül, a

11. ábrán a homlokfalat alkotó lapelem egy kiemelt, kinagyított részlete látható oldalnézetben, a

12. ábra a fenéklapot alkotó lapelemnek az oldalfalakat alkotó lapelemek nélküli, a 2. ábra szerinti XII nyíl irányú nézete, a

13. ábra a fenéklapot alkotó lapelem 2. ábra szerinti XIII nyíl irányú oldalnézete, a

HU 224 807 Β1

14. ábra a találmány szerinti konténer egy, a fenéklapot alkotó lapelem és egy, az oldalfalak egyikét alkotó lapelem közötti csuklóját ábrázolja a 3. ábra szerinti XIV-XIV sík mentén vett metszetben, a

15. ábrán a csukló 14. ábra szerinti XV-XV sík mentén vett metszete látható, a

16. ábra a konténer két lapeleme közötti csuklót a

14. ábra szerinti XVI-XVI sík mentén vett metszetben feltüntető vázlat, a

17. ábrán a csukló kialakításának egy kiviteli változata látható a 16. ábra szerinti metszetben, a

18. ábra a találmány szerinti konténer egy, a fenéklapot alkotó lapelem és egy az oldalfalak egyikét alkotó lapelem közötti csuklóját ábrázolja a 14. ábra szerinti metszetben, de a csuklócsap egy másik üzemi helyzetében, a

19. ábra egy lapelem homlokoldali végének homlokirányú metszete, a

20. ábra egy további lapelem egy kiemelt részletének oldalnézete, a

21. ábrán kiemelt részletként egy fenéklapot alkotó lapelemhez képest függőleges használati helyzetbe felállított egy-egy homlokfal és oldalfal által alkotott sarokrész nézete látható, a

22. ábra a 21. ábrán feltüntetett sarokrész

21. ábra szerinti XXII—XXII sík mentén vett metszete, a

23. ábrán a 21. ábrán bemutatott sarokrész egy részletének a 21. ábra szerinti XXIII—XXI11 sík menti metszete látható, a

24. ábra a 23. ábrán bemutatott sarokrészrészlet egy kiviteli változatát ábrázolja, a

25. ábrán egy lapelem átfedési tartományának részben metszett homloknézete látható, míg a

26. ábra egymásba hajtott lapelemek egy átfedési tartományának részben metszett homloknézeti vázlata.

Az egyes példaképpen! kiviteli alakok és szerkezeti változatok bemutatásához a rajz ábráin az azonos vagy egymásnak funkcionálisan megfelelő szerkezeti elemeket rendre azonos hivatkozási számokkal láttuk el. (gy a leírásban tett utalások és megállapítások értelemszerűen vonatkoznak az ugyanazon hivatkozási számmal ellátott azonos vagy egymásnak megfelelő szerkezeti részekre. A leírásban alkalmazott helyzetmegjelölések, mint például a fent, lent, oldalt, előtt, mögött és más hasonló relatív helymeghatározások mindig csak a közvetlenül ismertetett ábrára vonatkoznak, és helyzetváltoztatás esetén értelemszerűen alkalmazandók az új helyzetre. Emellett az ábrázolt és bemutatott konkrét kiviteli példák egyedi jellemzői és/vagy jellemzőkombinációi önmagukban is megtestesíthetnek találmány szerinti új megoldásokat.

Az 1-3. ábrákon egy példaképpen! 1 konténer látható, amely nevezhető akár gyümölcsösrekesznek is, és amely főként élelmiszerek, különösen friss áruk, így gyümölcs, zöldség és különböző csomagolt élelmiszertermékek, így tejespalackok, dobozos tej vagy hasonlók szállítására és időleges tárolására alkalmas. Az 1 konténer több, különösen négy vagy több 2, 3, 4, 5 és 6 lapelembői áll. Az ábrázolt felül nyitott, példaképpen! téglalap alapterületű konténer hasznos 8 belső terét - ellentétben egy háromszög alapterületűvel - öt darab, 2, 3, 4, 5 és 6 lapelem határolja.

Az adott kiviteli alak esetében a 6 lapelem alkotja az 1 konténer fenéklapját, míg a 2 és 4 lapelemek az 1 konténer rövidebb homlokfalait, a 3 és 5 lapelemek pedig annak hosszabb 1 oldalfalait alkotják. A megnevezések ilyen megszorítását kizárólag az indokolja, hogy az adott példaképpen! kiviteli alak esetében a fenéklap, nevezetesen a 6 lapelem téglalap alakú. Ha a fenéklap négyzet alakú volna, akkor természetesen az oldalfalakat alkotó négy 2, 3, 4, 5 és 6 lapelem egyforma hosszúságú lenne.

Az egyes 2, 3, 4, 5 és 6 lapelemek tetszőleges kialakításúak, így különösen például rácsszerkezetes, gerendaszerkezetes lapelemek, vagy akár egyik vagy mindkét felületükön merevítőbordákkal ellátott lemezelemek is lehetnek.

A bemutatott kiviteli példáknál a 2, 3, 4, 5 és 6 lapelemek teljes felületükön 8 belső tér szellőztetését szolgáló csekély számú 7 áttöréssel vannak ellátva. A 2, 3, 4 és 5 lapelemek tartalmaznak ugyanakkor további, például kézifogantyúként kialakított és alkalmazható 9 kivágásokat is.

Az olyan kiviteli alakok, ahol a 2, 3, 4, 5 és 6 lapelemek különösen befelé, azaz egymás felé néző felületei simák és bordázat nélküliek, azzal az előnnyel rendelkeznek, hogy a kiálló szerkezeti részek nem sértik meg a szállítandó élelmiszert, és az 1 konténer használat után jól tisztítható.

Annak érdekében, hogy minél kedvezőbb arányt érjünk el az 1 konténer üres, szállítási állapotban! térfogata és az áruval vagy tárgyakkal, illetve élelmiszerekkel megtöltött 1 konténer használati állapotban! térfogata, illetve helyigénye között, a 2, 3, 4 és 5 lapelemek 10 csuklószerkezetekkel vannak a fenéklapot alkotó 6 lapelemhez csatlakoztatva.

A 10 csuklószerkezetek rendre egy-egy 11 csuklócsapot tartalmaznak, amelyet egy 12 csatlakozógerinc megfelelő távolságban tart a 2, 3, 4 és 5 lapelemeknek egy, a 12 csatlakozógerinc felőli 13 homlokoldalától. A 11 csatlakozócsap szükség esetén kivehetően egy csapágyházban van forgathatóan csapágyazva.

A 14 csapágyházat egy körbefutó peremrész belső felületén túlnyúló, előreugró 16 peremlécek alkotják, és a 11 csuklócsapok befogadására az egyes lapelemek egy részhossza mentén egymástól megfelelő távolságban fekvő 17 hornyok szolgálnak.

A 17 hornyok a szemközti oldalfalak irányába nyitottak úgy, hogy a 11 csuklócsapok az oldalfalakat alkotó 2, 3, 4 és 5 lapelemek fenéklappal párhuzamosra lehajtott helyzetében behelyezhetők a 17 hornyokba, illetve eltávolíthatók ezekből. A behelyezés, illetve az eltávolítás például egy reteszelőrész vagy reteszelőfelü4

HU 224 807 Β1 let rugalmas alakváltoztatásával valósítható meg, ez azonban nem feltétlenül előírt megoldás.

Az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemeknek a fenéklapot képező 6 lapelemhez képest a 6 lapelemhez tartozó rövidebb 13 homlokoldal hosszirányába történő relatív elmozdításával a 11 csuklócsapnak a 12 csatlakozógerincen túl kinyúló két 18 végződésének egyike betolódik a 17 horonynak egy 19 tartótoldatot alkotó részébe. A 19 tartótoldat azáltal jön létre, hogy a 17 horony egy részét lefedi egy 20 burkolóelem.

Amikor a 11 csuklócsap 18 végződése be van tolva a 19 tartótoldatba, a 12 csatlakozógerinc egy 21 nyíláson keresztül behatol egy, a 17 hornyot alkotó 22 oldalpofába, és adott esetben egy 23 alaplemezhez tartozó olyan 21 nyílásnak legalább egy részébe is, amely nyílás a 11 csuklócsap hosszirányával párhuzamosan legalább olyan hosszú, mint a 12 csatlakozógerinc ugyanazon irányban mért egyik szélessége. A 21 nyílás a csuklócsapok 24 hossztengelyére vonatkoztatott minimum 90°-os forgástartományra kiterjedő kialakítású, és a 17 horonynak a fenéklapot alkotó 6 lapelem középrésze felé álló nyitott 25 hossza ugyanakkora vagy kissé nagyobb, mint a 11 csuklócsap 26 hossza.

A 21 nyílásoknak a 11 csuklócsapokkal és a csatlakozógerincekkel együttes ilyen kialakítása folytán a 2, 3,4 és 5 lapelemek, tehát a rövid oldalakat alkotó 2 és 4 lapelem és a hosszú oldalakat alkotó 3 és lapelem egy, a fenéklapra síkban felfekvő belülre lehajtott szállítási helyzetből 180°-os elforgatással egy a fenéklapot alkotó 6 lapelemen túlnyúló, vele párhuzamos üzemen kívüli szállítási vagy tisztítási állásba fordítható ki úgy, hogy a 2, 3, 4 és 5 lapelemek a fenéklapot alkotó 6 lapelem kerülete mentén fekszenek fel.

Az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemeknek a fenéklapot alkotó 6 lapelemhez viszonyított használati helyzete a lapelemmel párhuzamos, kifelé, illetve befelé fordított helyzet között van, amelyben a 2, 3, 4 és 5 lapelemek merőlegesen helyezkednek el a 6 lapelemre és egymással, valamint a 6 lapelemmel is 90°-os szöget zárnak be.

A 2, 3, 4 és 5 lapelemeknek a 6 lapelem éle körüli megvezetett elforgatásához a 12 csatlakozógerinc a forgómozgás nagy része mentén a 21 nyílásban van megvezetve a 19 tartótoldat és egy szemben lévő ütköző között.

A 17 horony előnyösen U vagy C alakú keresztmetszeti szelvényű, és a szárak között szimmetrikusan elhelyezkedő tengelyvonal 5°-25°, célszerűen 8°-20° nagyságú szöget zár be a fenéklap felületével oly módon, hogy a tengelyvonal a fenéklapot alkotó 6 lapelem közepe felé emelkedik. E szögtartományban egy ideig még relatív elmozdulás lehetséges a 6 lapelem és a 2, 3, 4 és 5 lapelemek, valamint a 3 és 5 lapelem között. Az elfordulás egy későbbi fázisában azonban ezeket belső felületükre merőlegesen előrenyúló 29 ütközőlécek vezetik meg, amelyek elfordítási tartományukban körülfogják a rövid oldalfalakat alkotó 2, 4 lapelemek felé néző 30, 31 homlokéleket, és ezáltal már megakadályozzák a 3, 5 és 6 lapelemek közötti relatív elmozdulást.

Lehetséges azonban olyan kialakítás is, hogy a 29 ütközőlécek, a 6 lapelemre behajtott helyzetükben körülfogják a rövid oldalfalakat alkotó 2, 4 lapelemeknek a 30 homlokélekkel párhuzamosan futó 32, homlokéleit is.

Lehetséges olyan megoldás is, amely szerint a 29 ütközőléceket nem a hosszú oldalfalakat alkotó 3, lapelemeken, hanem a rövid oldalfalakat alkotó 2, lapelemeken helyezzük el úgy, hogy ezek körülfogják a hosszú oldalfalakat alkotó 3, 5, illetve a fenéklapot alkotó 6 lapelemeknek ezekkel párhuzamosan futó homlokéleit. Ha viszont, így az ábrázolt kiviteli példánál is, a 29 ütközőlécek a hosszú oldalfalakat alkotó 3, 5 lapelemeken vannak elhelyezve, akkor a 17 hornyok, illetve a 11 csuklócsapok 24 hossztengelyeinek a 2, 4 lapelemek 34 vastagságának megfelelő mérettel (1. ábra) a lapelem 15 felülete fölött kell lenniük. Az így megemelt helyzetű, a 11 csuklócsapok 14 csapágyházait alkotó 16 peremlécek a fenéklapot alkotó 6 lapelemmel együtt egy U alakú befogadócsatornát képeznek, és a 16 peremlécek a rövid oldalfalakat alkotó 2, 4 lapelemeket abban a szögtartományban, amelyben a 17 hornyok nyitva vannak a fenéklapot alkotó 6 lapelem közepe felé, oldalirányban megvezetik úgy, hogy a 11 csuklócsapok 18 végei, amelyek a 19 tartótoldatokban vannak megvezetve, a forgómozgás e tartományában nem tudnak kiemelkedni a 19 tartótoldatokból.

Ennek megfelelően a 35 hossz ugyanakkora vagy valamivel kisebb, mint a hosszú oldalfalakat alkotó 3 és lapelemek 11 csuklócsapjainak befogadására szolgáló 14 csapágyházak egymás felé néző oldalfelületei közötti 36 belső szélesség. A hosszú oldalfalakat alkotó 3 és 5 lapelemek mindegyikének 29 ütközőlécei közötti 37 belső szélesség pedig egyenlő vagy kissé nagyobb, mint a rövid oldalfalakat alkotó 2 és 4 lapelemek 11 csuklócsapjai befogadására szolgáló 14 csapágyházak egymástól elfele néző 39 homlokélei közötti maximális 38 távolság.

Hasonlóképpen a 40 magasság is, amellyel a 29 ütközőlécek felfelé merőlegesen kiállnak a hosszú oldalfalakat alkotó 3, 5 lapelemek 28 belső felületéből, egyenlő vagy kisebb, mint a rövid oldalfalat alkotó 2, 4 lapelem vastagságának és a fenéklapot alkotó 6 lapelemnek a 3. ábrán látható 41 vastagságának összege.

Miután a fentiekben az 1-3. ábrák kapcsán ismertettük az 1 konténer elvi felépítését és annak hozzávetőleges működésmódját, a következőkben a 4-13. és 14-18. ábrák kapcsán áttérünk a találmány szerinti 1 konténer egyes 2, 3, 4, 5 és 6 lapelemeinek részletes leírására.

A 4-6. ábrákon az 1 konténer hosszú oldalfalait alkotó 3, 5 lapelemek egyike, a 3 lapelem látható, míg a 4. és az 5. ábrán a 3, illetve az 5 lapelem részletes szerkezeti felépítését mutatjuk be.

A 3 lapelemnek van egy üreges testként kialakított 42 merevítőkengyele, amely a 13 homlokoldaltól kiindulva egy 45 hosszú oldalél felé haladva nagyjából 43, 44 rövidebb homlokoldalak mentén helyezkedik el.

Egymásra rakatolt 1 konténerek közötti jobb erőátadás érdekében célszerűnek bizonyult ívelemek köz5

HU 224 807 Β1 beiktatásával a 42 merevítőkengyel függőlegesen futó részeinek összekötése a 42 merevítőkengyel vízszintes részeivel. Hasonlóan előnyös, ha az oldalfalak szomszédos részeinek merevítése érdekében a 42 merevítőkengyelt a 3 lapelem 46 magasságának egy részén legalább a saroklábak vastagságával eltolva, illetve lépcsősen alámetszve alakítjuk ki a középső hossztartomány irányába.

A 42 merevítőkengyel egy üreges műanyag test, amely célszerűen fröccsöntéssel, a középső tartományban még folyékony, illetve plasztikus állapotban lévő fröccsöntött munkadarab magjának utólagos kifúvásával egyetlen műveleti lépésben készíthető el a 3, illetve 5 lapelem többi részével együtt. További rúdszerű 47, 48 hosszgerendák és 49 függőleges gerendák, valamint 50 átlós támasztóelemek csuklós felerősítésével igen jó térbeli merevítés hozható létre, de az ilyen 3, 5 lapelemek főképpen igen nagy függőleges terhelések felvételére képesek.

Lényeges intézkedés szerint a 45 hosszú oldalél tartományában 51 központozó nyílások vannak kialakítva, amelyek együttműködhetnek egy fölötte lévő, ráhelyezett 1 konténer fenéklapját alkotó 6 lapelem megfelelő 52 központosító nyúlványaival. Mivel ebben a tartományban viszonylag nagy erőátadásra kerülhet sor, az egymást keresztező két 50 átlós gerenda ebben a tartományban végződik, és így egyenletesen levezeti az ott jelentkező nagy erőket a 42 merevítőkengyel és a csuklószerkezetek között elhelyezkedő 47,48 hosszú gerendák és 49 függőleges gerendák mentén, fokozottan védve így a hosszú oldalfalakat alkotó 3, 5 lapelemeket a túlterhelés, különösen kihajlás ellen.

A 10 csuklószerkezetek minél nagyobb szilárdsága és ellenálló képessége érdekében célszerű, ha a 3, 5 lapelem 13 homlokoldala mentén nagyobb számú csuklócsapot alkalmazunk, (gy előnyösnek bizonyult, ha a 10 csuklószerkezeteket mindig párosával helyezzük el egymás mellett, és minden pár 10 csuklószerkezet közé beiktatunk egy-egy 53 forgáshatárolót is.

Az 53 forgáshatárolók feladata, hogy a hosszú oldalfalakat alkotó 3, 5 lapelemek felállításánál, de adott esetben a 2, 4 lapelemek felállításánál is gondoskodjanak arról, hogy a 2, 5 lapelemek megmaradjanak felállított helyzetben. Az 53 forgáshatárolók 54 felfekvő felülete továbbá túlterhelés-biztosításként is szolgál a csuklószerkezetek számára. Ha ugyanis a 10 csuklószerkezeteket az előzetesen tervezettnél nagyobb terhelés éri, akkor az 54 felfekvő felületek feltámaszkodhatnak a fenéklapot alkotó 6 lapelemen lévő, velük szemben elhelyezkedő 55 támasztófelületeken, és ezáltal csökkenthetik a 10 csuklószerkezetre, illetve annak 11 csuklócsapjára ható maximális terhelést.

A 10 csuklószerkezeteken keresztül a 2, 3, 4 és 5 lapelemekre átadódó függőleges terhelés hatására a csuklócsap 18 vége és a 14 csapágyház, illetve a 17 horony között nagy felületi nyomás jön létre, amely az oldalfalakat alkotó 3, illetve 5 lapelemeket igénybe vevő erős ütések esetén is megakadályozza a 11 csuklócsap szabad 18 végződésének kilépését a csuklócsaphoz tartozó 17 hornyokból.

A 2, 4 lapelemek függőleges, tehát a 6 fenéklapot alkotó 6 lapelemre merőleges helyzetében a 2, 4 lapelemek helyzettartó reteszelését az adja, hogy a nagyjából téglalap alakú 54 felfekvő felület egy része, főként 56 oldalélé kívül esik egy a 11 csuklócsapok 24 hossztengelye körüli, az 54 felfekvő felületet érintő képzelt burkolóhenger felületén. Emiatt járulékos erőkifejtésre van szükség ezen mechanikus reteszelésnek az érintett szerkezeti elemek rugalmas alakváltoztatásával történő oldásához, illetve legyőzéséhez. Amikor a 3, 5 lapelemek és célszerűen persze a 2, 4 lapelemek is függőleges helyzetben tartózkodnak a fenéklapot alkotó 6 lapelemhez képest, a helyzettartó reteszelés megakadályozza, hogy az oldalfalak maguktól könnyen visszacsukódjanak egy befelé vagy kifelé lehajtott szállítási helyzetbe. Ezáltal tehát felállított függőleges helyzetükben a 2, 3, 4 és 5 lapelemek, különösen a 3 és lapelemek helyzetrögzülnek a fenéklapot alkotó lapelemhez képest úgy, hogy felállításuk után egyetlen műveleti lépésben felállíthatok függőleges helyzetbe a rövid oldalfalak is, amelyeket a 2 és 4 lapelemek alkotnak.

Azáltal, hogy az 53 forgáshatárolók 54 felfekvő felületei csekély 58 távolsággal feljebb helyezkednek el a fenéklapot alkotó 6 lapelem hozzájuk tartozó 55 támasztófelületeinél, csak kismértékben akadályozzák az összehajtogatott 1 konténer 2, 3, 4 és 5 lapelemeinek felhajtását. A felállításkor, illetve a 2, 3, 4 és 5 lapelemek felhajtása során az 56 oldalélek felfutnak az 54 felfekvő felületre, és a 2, 3, 4 és 5 lapelemek az előreugró 56 oldalélek miatt a 18, 60 végződések 59 tengelyére keresztirányban létrejövő rugalmas alakváltozás közben 61 mérettel és az 56 oldalél azon méretével, amellyel az 57 burkolófelületből radiálisán kinyúlik, megemelkednek úgy, hogy a 2, 3, 4 és 5 lapelemek felállíthatok a 6 lapelemre merőleges helyzetbe, amelyben az 54 felfekvő felület az 55 támasztófelülettel párhuzamosan, attól csekély távolságban helyezkedik el. Ezáltal a 2, 3, 4 és 5 lapelemek kismértékben elfordulhatnak a 11 csuklócsapok 24 hossztengelye körül, de nem eshetnek vissza a 6 lapelemmel párhuzamos helyzetükbe a 6 lapelemre vagy a 6 lapelem mellé. Ez megkönnyíti a rövid oldalfalakat alkotó 2, 4 lapelemek felállítását és a 3, 5 lapelemekhez való reteszelt csatlakoztatását. Ugyanakkor e kialakításnak köszönhetően megakadályozható a 11 csuklócsapok rugalmasan deformálódó 18 végződéseinek túlzott igénybevétele.

Mindegyik 2, 3, 4 és 5 lapelem egyforma 34 vastagságú. A 11 csuklócsapnak a 28 belső felület síkjában fekvő 59 tengelye célszerűen nagyobb távolságra van a 28 belső felülettől, mint az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemek 34 vastagságának a fele. Az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemek 34 vastagsága kiadódik az egyes 2, 3 4 és 5 lapelemek 65 vastagságából, valamint egy 62 magasságból, amellyel a kívül körbefutó, a 2, 3, 4 és 5 lapelemeket határoló 63 peremléc túlnyúlik a 2, 3, 4 és 5 lapelemek 64 külső felületével szemközti 28 belső felületen. A 2, 3,4, 5 és 6 lapelemek merevítésére a lapelemeket körülhatároló 63 peremléceken belül, a már bevezetőben említett 47, 48 hosszgerendák,

HU 224 807 Β1 függőleges gerendák és 50 átlós támaszelemek szolgálnak, amint az a legjobban a 4. és a 6. ábrán látható.

Miközben a 2, 3, 4, 5 és 6 lapelemek 64 külső felületéből a 63 peremlécek állnak ki, a 43, 44 rövidebb homlokoldalak tartományában a hosszú oldalfalakat alkotó 2, 3, 4 és 5 lapelemekből 29 ütközőlécek állnak ki 40 magassággal, amiként azt már az 1. ábra kapcsán korábban ismertettük. A 29 peremléceknek a 3, 5 lapelem közepe felé néző oldalán 66, 67, 68 támasztó-, illetve központozó elemek vannak kiképezve, amelyeket később még ismertetni fogunk a rövid oldalfalakat alkotó 2 és 4 lapelemek kapcsán, amelyek megfelelő hasonló támasztó- és központozó elemekkel működnek együtt a 2, 3 és 4 lapelemek rövid homlokoldalainak peremrészeiben.

A 2, 4 lapelemek és a 3, 5 lapelemek között azok 6 lapelemre merőleges helyzetében oldható kötés létrehozására egy 70 csatlakozószerkezet 69 csatlakozóeleme szolgál, amelyét a későbbiekben ugyancsak részletesen ismertetni fogunk.

Amint az az 5. ábrán metszetben látható, a 63 peremléc a 11 csuklócsapokkal szemközti 45 hosszú oldalél tartományában üreges szelvényként van kialakítva. Az üreg a 63 peremléc e tartományában a gyártás során úgy hozható létre, hogy a műanyag-technológiában önmagában már ismert módon a már dermedésben lévő köpenyből kifúvatjuk a hűlés közben még képlékeny, illetve folyékony műanyagot Az üreg létrehozására különösen alkalmas ezen technológiai eljárás a szakmában „air-mold” megjelöléssel vált ismertté, és annak részletes ismertetése megtalálható többek között a DE 39 40 186 A1 számú német szövetségi köztársaságbeli szabadalmi leírásban.

A 4. és a 6. ábrán látható az is, hogy a 3 és 5 lapelemek 13 homlokoldala mentén több 11 csuklócsap van kialakítva, amelyek mindegyikének van egy, a 13 homlokoldaltól megfelelő távolságban elhelyezkedő saját 12 csatlakozógerince. A 12 csatlakozógerinccel a 13 homlokoldaltól megfelelő távolságban tartott 11 csuklócsapok célszerűen páros elrendezésűek. A 2 és 5 lapelemek hosszanti szimmetriatengelyéhez legközelebb eső 71 és 72 csuklócsappárok 11 csuklócsapjai között kisebb 73 távolság van, mint a 43, 44 rövidebb homlokoldalakhoz közelebb eső 74, 75 csuklócsappárok 11 csuklócsapjai között, amelyek egymástól 76 távolságra helyezkednek el. A 71, 72 és 74, 75 csuklócsappárok között rendre egy-egy 53 forgáshatároló van elrendezve. A 71,72 csuklócsappárok közötti 53 forgáshatároló hosszúsága ugyancsak rövidebb a 71 és 74, illetve 72 és 75 csuklócsappárok közötti, tehát a 43, 44 rövidebb homlokoldalakhoz közelebb eső 53 forgáshatárolók 77 hosszánál. A viszonylag sűrűn alkalmazott 11 csuklócsapoknak köszönhetően jelentősen terhelhető erős csatlakozás biztosított különösen a 3 és 5 lapelemek kézifogantyúként szolgáló 9 kivágásainak tartományaiban. Az 1 konténer felemelésekor a függőleges terhelés ennek ellenére nagyjából egyenletesen oszlik meg a hossz mentén, mivel a 43, 44 rövidebb homlokoldalaknál a már említett 66, 67, 68 támasztó- és központozó elemek gondoskodnak a függőleges irányú járulékos megtámasztásról.

Az 53 forgáshatárolók 43, 44 rövidebb homlokoldalak tartományában alkalmazott nagyobb hossza ráadásul fokozottabban megakadályozza a 2, 5 lapelemek visszaesését, mivel a lapelemek a sarokrészeknél az esetleges excentrikusán kinyúló súlyrészek miatt, főként a 66, 68 támasztó-, illetve központozó elemekkel ellátott kiálló 29 ütközőlécek elrendezésének hatására hajlamosabbak lennének befelé becsukódni.

Amint az különösen a nagyított 7. ábrán, de a 6. ábrán is jól látható, a 18, 60 végződések a 12 csatlakozógerinccel ellentétes végükön egy kúpos 78 vezetőfelülettel vannak ellátva. Ez, amint azt az alábbiakban még elmagyarázzuk, az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemek 11 csuklócsapjainak a 17 horonyba, illetve a 19 tartótoldatba való könnyebb behelyezésére szolgál. Ennek megfelelően, amint az a 7. ábrán jól látható, az 53 forgáshatároló 77 hossza kisebb a 14 csapágyházban lévő 79 nyílás 80 hosszánál. A 77 hossz és a 80 hossz közötti különbség megfelel a 18 végződés 12 csatlakozógerincen túlnyúló 81 csaphosszának, így a 18 csuklócsapnak a 17 horonyba való behelyezése után a 2, 3, 4 és 5 lapelemeknek a 6 lapelemhez képest történő elmozdításával a teljes 81 csaphossz betolható a 14 csapágyházban lévő 19 tartótoldatba, és ezáltal kellően nagy vezető- és támasztófelület jön létre. Természetesen annak sincs akadálya, hogy a 80 hossz a 81 csaphossznál az 53 forgáshatárolók 77 hosszát meghaladó mértékben legyen hosszabb.

Amint az az 1. ábrán is látszik, az 53 forgáshatárolók 82 magassága célszerűen megegyezik a 14 csapágyház 83 szélességével. Ügyelni kell arra, hogy a 11 csuklócsapok 24 hossztengelye és az 53 forgáshatároló 54 felfekvő felülete közötti 84 távolság ne legyen nagyobb, amint az például a 10. ábrán látható, mint a 14 csapágyházban a 11 csuklócsap befogadására szolgáló 17 horony 24 hossztengelye és a 14 csapágyháznak a 6 lapelem, illetve a 6 lapelem közepe felé néző 86 belső oldalfala közötti távolság.

Ezáltal elérhető, hogy a 2, 3, 4 és 5 lapelemek kifelé kihajtott helyzetében a 14 csapágyház 55 támasztófelületeire teljes felületükön felfekvő 53 forgáshatárolóknak köszönhetően tehermentesüljenek a 11 csuklócsapok, másrészt viszont a homlokoldalfalakat alkotó 2, 4 lapelemek ebben az állásban is elbillenés ellen korlátozottak, illetve helyzettartottak legyenek a 6 lapelemre felfekvő szállítási helyzetükben.

Amennyiben ezt az állapotot tudatosan meg akarjuk akadályozni, akkor természetesen arra is lehetőség van, hogy a 84 távolságot a 85 távolságnál nagyobbra alakítsuk ki, megakadályozva ezzel, hogy a homlokoldalfalakat alkotó 2 és 4 lapelemek az oldalfalakat alkotó 3, 5 lapelemek felállított állapotában befelé, a fenéklapot alkotó 6 lapelemre billenésükben és fektetésükben korlátozva legyenek.

A 12 csatlakozógerinc úgy van méretezve, hogy a 13 homlokoldal és a 11 csuklócsap 18 végződésének ezen 13 homlokoldal felé néző legközelebbi felületré7

HU 224 807 Β1 sze közötti 87 méret kevéssel nagyobb, mint a 18 végződés és a 20 burkolóelemnek a 13 homlokoldal felé néző felülete közötti 88 távolság, amikor is ez a 87 méret a 20 burkolóelemen felfekvő 18 végződésnél a 20 burkolóelem 89 vastagságának felel meg. Ezáltal biztosítható, hogy a 2, 3, 4 és 5 lapelemek által azok felállított állapotában, tehát a használati helyzetben a 6 lapelem irányába kifejtett terhelés először a 11 csuklócsapot, illetve a 18, 60 végződéseket egy minimális előterhelés mellett beszorítsa a 17 hornyokba úgy, hogy a 2, 3, 4 és 5 lapelemek ne jöhessenek ki a 6 lapelem 17 hornyaiból. Ugyanakkora nagyobb terhelések, amelyek tönkretehetnék a 11 csuklócsapokat, illetve a 18, 60 végződéseket, elkerülhetők az oldalfalakat alkotó 2, 3, 4 és 5 lapelemeknek a 14 csapágyházakbani közvetlen megtámasztása miatt.

Az ehhez szükséges méretviszonyok úgy alakíthatók ki, hogy a 89 vastagság és a 87 méret közötti különbség megegyezik a 2, 3, 4 és 5 lapelemek, illetve a 6 lapelem 54 felfekvő felülete és 55 támasztófelülete közötti 58 távolsággal.

Ezen méretek célszerűen azonban különbözőek is lehetnek, amivel a 2, 3, 4 és 5 lapelemekre, illetve a fenéklapot alkotó 6 lapelemre ható erők először járulékosan a 13 homlokoldalon, majd az 53 forgáshatárolón és azután a többi szerkezeti részen keresztül vezethetők be a fenéklapot alkotó 6 lapelembe.

A 8-11. ábrákon részletesen ábrázoltuk és az alábbiakban ismertetjük az 1 konténer rövid oldalfalait alkotó 2,4 lapelemek egyikét. Az azonos, illetve funkcionálosan analóg szerkezeti elemeket és méreteket rendre a 3, 5 lapelemeknél alkalmazott hivatkozási számokkal láttuk el.

A 2 lapelemnek szintén van egy, a korábban 4-7. ábrák ismertetése kapcsán említett ismert műanyag-feldolgozási eljárással előállított üreges testként kialakított 42 merevítőkengyele. A 2 lapelem alsó 13 homlokoldalán szintén több 10 csuklószerkezet van kiképezve, amelyeket a 13 homlokoldaltól egy-egy 12 csatlakozógerinc által megfelelő távolságban tartott 11 csuklócsapok alkotnak. A 11 csuklócsapoknak rendre a 12 csatlakozógerincből a 2 lapelem hosszirányában kiálló két 18, 60 végződése van. A 2 lapelem 90 szélessége mentén a 91, 92 rövidebb homlokoldalak felőli szélső tartományokban egy-egy 93, 94 csuklócsappár van elrendezve. Egy további 11 csuklócsap helyezkedik el a 13 homlokoldalon a 2 lapelem középtartományában. A két 93, 94 csuklócsappár 11 csuklócsapjai közötti 95 távolság kisebb, mint a 2 lapelem középtartományában lévő 11 csuklócsap és a két 93, 94 csuklócsappár előbb említett 11 csuklócsapjával szomszédos 11 csuklócsap közötti 96 távolság.

A korábban említett 42 merevítőkengyel a 2 lapelem 45 hosszú oldalélé mentén, majd a 2 lapelem mindkét oldalán a 91, 92 rövidebb homlokoldalakkal párhuzamosan fut, a 2 lap mindkét oldalán a 13 homlokoldalirányába ferdén előreugrik a 2 lapelem közepe felé, és a 2 lapelem 63 peremlécénél végződik. A 42 merevítőkengyel, illetve a 42 merevítőkengyelnek a 13 homlokoldal felé néző vége a 95 távolság tartományában a 93, 94 csuklócsappárok 11 csuklócsapjai között helyezkedik el.

A már ismertetett 3 lapelemhez hasonlóan a 2 lapelemnek is 47, 48 hosszgerendái, 50 átlós támaszelemei és 49 függőleges gerendái vannak, amelyek biztosítják a terhelés jobb átadását a 2 lapelemen keresztül a fenéklapként kialakított 6 lapelemnek. A rúd alakú további 47, 48 hosszgerendák és 49 függőleges gerendák, valamint 50 átlós támaszelemek csuklós csatlakoztatása igen jó térbeli merevítést ad, és elősegíti a 2, 4 lapelemek igen nagy függőleges irányú terhelhetőségét.

A 45 hosszú oldalél tartományában itt is 51 központozó nyílások vannak kialakítva, amelyek együttműködhetnek a fölötte lévő 1 konténer fenéklapját alkotó 6 lapelemben lévő megfelelő 52 központozó nyúlványokkal. Mivel ebben a tartományban viszonylag nagy erőt ad át a fölötte lévő 1 konténer, az egymás felé irányuló két 50 átlós támasz ezen 51 központozó nyílások tartományában végződik, hogy a koncentráltan jelentkező erők egyenletesen levezethetők legyenek a rövid oldalfal mentén, illetve a járulékosan elhelyezett 47, 48 hosszgerendák és a 49 függőleges gerendák mentén a fenéklapként kialakított 6 lapelembe. A találmány szerinti 10 csuklószerkezetek előnyös kialakításának köszönhetően több 11 csuklócsap van kialakítva, amire az alábbiakban még részletesen kitérünk, és ezáltal lényegesen javítható a fenéklapként kialakított 6 lapelembe történő erőlevezetés.

A fenéklapként kialakított 6 lapelembe történő erőlevezetés tovább javítható azáltal, hogy a 42 merevítőkengyelnek a 13 homlokoldal felé néző végei a 93, 94 csuklócsappárok 11 csuklócsapjai közötti 95 távolság tartományában végződnek, és így a 42 merevítőkengyelen keresztül levezetett erő egyenletesen oszlik meg a két 93, 94 csuklócsappár két 11 csuklócsapján. Ezáltal elkerülhető az egyes 11 csuklócsapok, illetve azok 18, 60 végződéseinek túlterhelése.

A 2, 4 lapelemek kialakításánál lehetőség volna a 95, 96 távolságok tartományában 53 forgáshatárolók elhelyezésére is, amint erre már a 3, 5 lapelemek leírásánál utaltunk, és aminek előnyeit a 4-7. ábrákhoz tartozó részletes leírásban korábban már ismertettük.

A 2 lapelem, illetve a 2, 4 lapelemek a 91, 92 rövidebb homlokoldalak tartományában a 63 peremléctől a 42 merevítőkengyel irányába elhelyezkedő, a 2, 4 lapelemeket a 42 merevítőkengyel és a 10 csuklószerkezet között jellemző és a 9. ábrán látható 97 vastagságra kiterjedően kinyúló 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemekkel vannak ellátva. A 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemek az erőlevezetés és a központozás javítása érdekében együttműködnek a 2, 4 lapelemeknek a 3, 5 lapelemekhez való csatlakozási tartományában a 3, 5 lapelemek 29 ütközőlécein lévő 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemekkel, miként ezt az alábbiakban részletesen ismertetjük.

Amint az az 1. ábrán látható, a 2, 4 lapelemek a 91, 92 rövidebb homlokoldalak tartományában a 34 vastagságnál kisebb 103 vastagsággal rendelkeznek. A 103 vastagság a 34 vastagságnál a 3, 5 lapelemek

HU 224 807 Β1 ütközőléceinek 104 vastagságával kisebb, hogy a 3, 5 lapelemek 29 ütközőléceinek a 2, 4 lapelemek peremrészeibe való beakaszkodásakor a 2, 3, 4 és 5 lapelemek egymás közt reteszelt helyzetében a 2, 4 lapelemek 91, 92 rövidebb homlokoldalainak tartományában ne legyen túllépve a 34 vastagság. A 2, 4 lapelemek 91, 92 rövidebb homlokoldalai ilyen előnyös kialakításának köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy a 3, 5 lapelemek előreugró 29 ütközőlécei dacára ne alakuljon ki zavaró nyúlvány az 1 konténer használati állásában, és ezzel lényegesen megkönnyítsük az 1 konténer kezelését.

A 8., 10. és 11. ábrán látható továbbá, hogy a 2, lapelemek 91, 92 rövidebb homlokoldalainak tartományában a 63 peremléc és a 42 merevítőkengyel között kétoldalt a 70 csatlakozószerkezetnek 69 csatlakozóelem befogadására szolgáló egy-egy csatlakozófoglalata van elrendezve. A 70 csatlakozószerkezet részletes leírására a későbbiekben még visszatérünk.

A 2, 3, 4 és 5 lapelemek mindegyike egyforma 34 vastagsággal rendelkezik. A 11 csuklócsapnak a 28 belső felület síkjában elhelyezkedő geometriai 59 tengelye előnyösen kisebb távolságra helyezkedik el a 28 belső felülettől, mint az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemek 34 vastagságának a fele. Az egyes 2, 3, 4 és lapelemek 34 vastagsága kiadódik egyrészt az egyes 2, 4 lapelemek 97 vastagságából, valamint abból a 62 magasságból, amellyel a kívül körülfutó, a 2, 3,4 és 5 lapelemeket határoló 63 peremléc túlnyúlik a 2, 3, 4 és 5 lapelem 64 külső felületével szemközti 28 belső felületen. A 2, 3, 4 és 5 lapelemek merevítésére a 2, 3, és 5 lapelemeket körülvevő 63 peremléceken belül a már említett 47, 48 hosszgerendák, 49 függőleges gerendák és 50 átlós támaszelemek szolgálnak, amelyek legjobban a 4., 6., 8., 10. és 11. ábrán láthatók. Amint azt a 9. ábrán láthatjuk, a 63 peremléc a 11 csuklócsapokkal szemközti 45 hosszú oldalél tartományában üreges profilként van kialakítva.

Amint az a 11. ábrán jobban látható, a 12 csatlakozógerincet úgy méreteztük, hogy a 13 homlokoldal és a 11 csuklócsap 18 végződésének a 11 csuklócsap felé néző legközelebbi felülete közötti 87 méret kissé nagyobb legyen, mint a 18 végződés és a 20 burkolóelem 13 homlokoldala felé néző felülete közötti 88 távolság, és a 88 távolság a 20 burkolóelemnél lévő 18 végződésnél megfeleljen a 20 burkolóelem 89 vastagságának.

Ezáltal biztosítható, hogy a 2, 3, 4 és 5 lapelemeken keresztül a 6 lapelemre ható terhelés 2, 3, 4 és lapelemek felállított, tehát használati állásában a 11 csuklócsapokat, illetve a 18, 60 végződéseket először csak egy minimális erővel előterheli, és ezek megfeszülnek a 17 hornyokban, megakadályozva a 2, 3, és 5 lapelemeknek a 6 lapelem 17 hornyából való kicsúszását. Ezzel szemben az ennél nagyobb terhelések, amelyek tönkretehetnék a 11 csuklócsapokat, illetve a 18, 60 végződéseket, elkerülhetők a 2, 3, 4 és lapelemeknek a 14 csapágyházakon való közvetlen feltámaszkodása által. A méreteket úgy célszerű megállapítani, hogy a 89 vastagság és a 87 méret közötti különbség ugyanakkora legyen, mint a 2, 3, 4 és 5 lapelemek, illetve a 6 lapelem 54 felfekvő felülete és 55 támasztófelülete közötti 58 távolság.

A méretek azonban ettől különbözőek is lehetnek, és ezzel a 2, 3, 4 és 5 lapelemekre ható erők választás szerint vagy először a 13 homlokoldalon keresztül, vagy az 53 forgáshatárolón keresztül és azután a megfelelő egyéb szerkezeti részeken keresztül vezethetők be a fenéklapot alkotó 6 lapelembe.

A 12. és a 13. ábrán a fenéklapot alkotó 6 lapelemet homloknézetben, illetve oldalnézetben ábrázoltuk. Látható, hogy a fenéklapot alkotó 6 lapelem a 2,4 és 3, 5 lapelemek számára különböző magasságú 16 peremlécekkel van ellátva.

A 14 csapágyházakkal ellátott fenéklap és 16 peremléc 105 összvastagsága a 6 lapelem homlokoldalánál, illetve a 2, 4 lapelemek befogadására szolgáló részen célszerűen megegyezik a 6 lapelem 106 vastagságának, a 11 csuklócsap 107 átmérőjének, valamint a 20 burkolóelem 108 vastagságának összegével. A 10 csuklószerkezet 11 csuklócsapjának 107 átmérője célszerűen megegyezik a 11 csuklócsapot befogadó 17 horony 109 átmérőjével. A 2, 3, 4 és 5 lapelemeken elrendezett 11 csuklócsapoknak a 28 belső felület síkjában elhelyezkedő 59 tengelye kisebb távolságban van a 2, 3, 4 és 5 lapelemek 28 belső felületétől, mint az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemek 34 vastagságának a fele. Ezen előnyös kialakítás által a behajtandó 2, 3, 4 és 5 lapelemek lehető legjobb térkihasználásának köszönhetően a tárolandó és szállítandó 1 konténerek lehető legkisebb rakatmagassága érhető el, miáltal a találmány szerinti 1 konténerek igen gazdaságosan tárolhatók és szállíthatók.

A 13. ábrán látható, hogy a 3, 5 lapelemek számára szolgáló 14 csapágyházakkal együtt a 16 peremlécek 110 összvastagsága célszerűen a 2, 4 lapelemek 34 vastagságával nagyobb, mint a 14 csapágyházakkal ellátott 2, 4 lapelemek 16 peremléces összvastagsága. E kialakításnak köszönhetően a 3, 5 lapelemek a fenéklapként kialakított 6 lapelemre behajtott 2, 4 lapelemek esetén is kotyogásmentesen ráhajthatók, ezáltal tovább optimalizálható több egymásra helyezett 1 konténer rakatmagassága.

Az ábrákon látható továbbá, hogy a fenéklapként kialakított 6 lapelem 111 alsó oldalán egy kiálló 112 gerinc van, amely arra szolgál, hogy az 1 konténert le lehessen állítani a talajra. A 112 gerincek 113 befoglaló mérete a 6 lapelem oldalnézetén, míg a 112 gerincek 114 befoglaló mérete a 6 lapelem homloknézetén látható. A 113 befoglaló méret megfelel a 2, 4 lapelemek között azok 2. ábrán látható felállított helyzetében mérhető 115 belső szélességnek, a 114 befoglaló méret pedig megfelel a 3, 5 lapelemek között, azok felállított és reteszelt helyzetében mérhető 116 belső szélességnek. A 112 gerincek ilyen méretezése esetén egyszerűsödik a használati állásba vitt, azaz a 6 lapelemhez képest függőlegesen felállított 2, 3, 4 és 5 lapelemekkel határolt 8 belső terű 1 konténerek rakatolása, és biztosan megakadályozható az egymásra rakott 1 konténerek vízszintes irányban bekövetkezhető egymáshoz viszonyított elcsúszása azáltal, hogy a 117 magas9

HU 224 807 Β1 ságú 112 gerincek beakaszkodnak az alattuk lévő

I konténer 8 belső terébe, és a 112 gerinceket alakzáró felfekvést adva körülfogják az alatta lévő 1 konténer 2, 3, 4 és 5 lapelemei.

Amint az a 13. ábrán látható, a 3, 5 lapelemek 16 peremléce 118 mérettel előreugrik a 2, 4 lapelemek 16 peremlécéhez képest. A 118 méret megfelel a 3, 5 lapelemek 29 ütközőléce 104 vastagságának, miáltal a szállítási helyzetbe összehajtogatott 1 konténer sík homlokoldallal rendelkezik.

A12. ábrán látható, hogy a 3, 5 lapelemek számára a 11 csuklócsapok befogadására szolgáló 17 hornyok 24 hossztengelye a 2, 4 lapelemekhez szolgáló 17 hornyok 24 hossztengelyéhez képest 119 magassággal feljebb helyezkedik el, amely 119 magasság megfelel a lapelemek 34 vastagságának. A 119 magasság a 2, 3, 4 és 5 lapelemek vastagságának változása esetén szintén változik, azaz a 119 magasság is nő a 2, 3, és 5 lapelemek 34 vastagságának növelésekor. Ezzel szemben a 2, 3, 4 és 5 lapelemek 34 vastagságának csökkenésekor a 2, 3, 4 és 5 lapelemek vastagságváltozásának megfelelően csökken a 119 magasság is.

A 14-18. ábrákon egy, a találmány szerinti 1 konténerhez kialakított 14 csapágyházas 10 csuklószerkezetet mutatunk be, amelynél a 17 horonyba be van helyezve a 18, 60 végződésekkel ellátott és a 2, 3, 4 és lapelemek bármelyikéhez egy 12 csatlakozógerinccel csatlakozó 11 csuklócsap, amelynek 18 végződése a homlokoldalon kúposán kialakított 78 vezetőfelülettel van ellátva. A 78 vezetőfelület a 11 csuklócsap 18 végződésének befogadására szolgáló 17 horony 19 tartótoldatával szomszédosán helyezkedik el.

Elvi jelentőséggel bír, hogy a 2, 3, 4 és 5 lapelemek a fenéklapként kialakított 6 lapelem felé néző 13 homlokoldaluk mentén 10 csuklószerkezetekkel vannak ellátva, a 6 lapelemhez felállítható billenthető kapcsolódással vannak csatlakoztatva, a 2, 3, 4 és 5 lapelemek egyikének 13 homlokoldalával párhuzamos legalább egy 11 csuklócsap a mindenkori csatlakozó 2, 3, 4 és 5 lapelem felé néző 13 homlokoldalától a 12 csatlakozógerinc által megszabott távolságra helyezkedik el, és behelyezhető egy másik 6 lapelem 17 hornyába. A 17 horonynak egy konkáv kialakítású 120 horonyfeneke és két, 121, 122 vége van. A 122 véget a 17 horony 123 átmérőjével lezárja a 19 tartótoldat, illetve a 20 burkolóelem, és az így egy 124 befogadókamrát alkot a 11 csuklócsap 18 végződése számára.

Amint az az ábrákon látható, a 17 horony 123 átmérője célszerűen megegyezik a 11 csuklócsap 107 átmérőjével, miáltal kotyogásmentesen illeszkedik a

II csuklócsap a 17 horonyba, illetve a 20 burkolóelemmel lezárt 19 tartótoldatba. A 17 horony legalább részben egy 14 csapágyházban, egy a 6 lapelemen túlnyúló 16 peremlécben helyezkedik el, és 25 hossza legalább megfelel a 11 csuklócsap 26 hosszának. A 17 horony 22 oldalpofáján egy, a 12 csatlakozógerincnek a 17 horony 24 hossztengelye körüli meghatározott mértékű elfordulása esetén szabaddá váló és radiális irányban elhelyezkedő 21 nyílás van, amelyet a horony 24 hossztengelyének irányában a 19 tartótoldat és a 27 ütköző határol. A 19 tartótoldat és a 27 ütköző közötti 125 távolság éppen akkora, mint a 12 csatlakozógerincnek a 24 hossztengelyirányában mért 126 hossza, de nem nagyobb, mint a 12 csatlakozógerinc 126 hosszának és a 11 csuklócsap kiálló vége 81 csaphosszának összege.

A 17 horonyba behelyezett 11 csuklócsapok a 24 hossztengely mentén a 19 tartótoldat irányába elmozdulhatóan vannak megvezetve a 17 hornyokban. Ha a behelyezett 11 csuklócsapot eltoljuk a 17 horony 122 vége felé, akkor a 11 csuklócsap 18 végződése behatol a 20 burkolóelem által körben lezárt 19 tartótoldat 124 befogadókamrájába. E műveletet lényegesen megkönnyíti a 11 csuklócsap 18 végén kiképzett 78 vezetőfelület. A 11 csuklócsap 18 végződése célszerűen felfekszik a 124 befogadókamra egyik belső 128 homlokélén. Hagyható közöttük azonban bizonyos távolság is, mivel a 12 csatlakozógerincnek a 19 tartótoldat felé néző 129 homlokfelülete, amint az a 18. ábrán látható, kellő megvezetést adva felfekszik a 19 tartóbetét 12 csatlakozógerinc felé néző 130 homlokfelületén.

A 19 tartótoldat 130 homlokfelülete és a 17 horony 22 oldalpofájának 27 ütközője között helyezkedik el a 21 nyílás. Mivel a 12 csatlakozógerinc 24 hossztengellyel párhuzamosan mért 126 hosszúsága ugyanakkora, illetve valamivel kisebb, mint a 19 tartótoldat 130 homlokfelülete és a 17 horony 22 oldalpofájának 27 ütközője közötti 125 távolság, a 11 csuklócsap a 17 horonyban elforgatható, illetve a 17 horonyba való bevezetési helyzetéhez képest elfordulhat a 12 csatlakozógerinc.

Fontos rögzíteni, hogy a 21 nyílás középponti szöge, illetve ennek megfelelő 131 ívhossza döntő a 12 csatlakozógerinc elfordulásának megengedett mértéke szempontjából. A 11 csuklócsappal és 12 csatlakozógerinccel ellátott 2, 3, 4 és 5 lapelemek forgástartományát így 21 nyílás korlátozza. Minden 2, 3, 4 és 5 lapelem elfordulási tartományát így a 21 nyílás 121 ívhosszának változtatásával lehet előnyösen befolyásolni, azaz csökkenteni vagy növelni.

A 15-17. ábrákon látható, hogy a 22 oldalpofa egy, a 17 horony felé néző vége egy, a 24 hossztengelyirányában elhelyezkedő 132 ferde felülettel van ellátva, amely megkönnyíti a 11 csuklócsapok behelyezését a 17 hornyokba. A 17. ábrán látható módon a 17 horony

133 nyílásszélessége valamivel kisebbre alakítható ki a 11 csuklócsap 107 átmérőjénél, miáltal a 11 csuklócsap rugalmas előfeszítéssel bepattan a 17 horonyba, és annak nem szándékos kiesése, illetve kiugrása a 17 horonyból biztosan elkerülhető.

A17. ábrán a 11 csuklócsap befogadására szolgáló 17 horony egy másik kiviteli változata látható. Ennél a 16. ábrán láthatóhoz számos tekintetben hasonló szerkezeti megoldásnál a 20 burkolóelemmel szemben egy, a 11 csuklócsap burkolóköréhez illeszkedő

134 nyílás van, és a 11 csuklócsap teljes felületen felfekszik ezen 134 nyílásban. A 134 nyílás folytán a 24 hossztengely tartományában megnő a 17 horony, illetve a 124 befogadókamra 125 magassága. Ennek az

HU 224 807 Β1 a következménye, hogy a 24 hossztengely a 133 nyílásszélesség közepéhez képest eltolódik, és így a 11 csuklócsapot a 134 nyílás mélységének megfelelő

136 távolsággal fel kell emelni ahhoz, hogy kivegyük 17 horonyból.

A 11 csuklócsap és a 12 csatlakozógerinc ábrázolt helyzete a 10 csuklószerkezet használati helyzetét tükrözi, tehát azt a helyzetet, amelyben a 2, 3, 4 és 5 lapelemek a 6 lapelemmel derékszöget bezáró függőleges helyzetbe vannak állítva. Egymásra helyezett

I konténerek rakata esetén ebben a helyzetben terheli a legnagyobb erő a 10 csuklószerkezeteket, illetve a

II csuklócsapokat, miáltal a 120 horonyfenék és a 11 csuklócsapnak a 120 horonyfenékre felfekvő felületrésze között igen nagy felületi nyomás jön létre. A felületi nyomás megakadályozza a 11 csuklócsapnak a 17 horonyból való kilépését, ami például a 2, 3, 4 és 5 lapelemeket kívülről érő ütések hatására kedvezőtlen körülmények egyébként bekövetkezhetne.

A 17. ábra szerinti kiviteli változat egyik előnye, hogy a 134 nyílásban elhelyezkedő 11 csuklócsap számára nagyobb felfekvő felületet biztosít, és így lényegesen javul a terhelő erők átadása a 11 csuklócsapokról a 6 lapelemekre. Emellett a 2, 3,4 és 5 lapelemeket kedvezőtlen körülmények esetén például kívülről érő ütések vagy lökések hatására a 134 nyílásban fekvő megterhelt 11 csapelemnek először 136 magassággal fel kell emelkednie ahhoz, hogy elhagyhassa a 17 hornyot. Emiatt ezen kialakításnál lényegesen nehezebben ugorhat ki a csuklócsap a 17 horonyból. A 11 csuklócsapok megnövelt felfekvési felülete a 17 hornyokban növeli a terhelhetőséget, illetve javítja az erőlevezetést a 11 csuklócsapokon keresztül a 6 lapelembe. Az ilyen szerkezeti kialakítás emellett kedvező hatással van az ilyen 10 csuklószerkezetek élettartamára.

A 19-22. ábrákon részletesen bemutatunk egy, a találmány szerinti 1 konténer 2, 3, 4 és 5 lapelemeit felhajtott helyzetükben egymáshoz kapcsoló oldható 70 csatlakozószerkezetet. Az ismertetés céljára példaként az 5 lapelemet választottuk ki, amelynek 29 ütközőlécén egy anyagában azonos, egy darabból kialakított 69 csatlakozóelem van kiképezve, míg az 5 lapelemhez kapcsolódó 2 lapelem a 63 peremléctartományában egy a 69 csatlakozóelemmel kompatibilis

137 csatlakozófoglalattal van ellátva. Ezen kialakítás nincs korlátozva az itt ismertetett konkrét változatra, és a 70 csatlakozószerkezet az 1 konténer bármely sarkában elhelyezett lehet.

A példaként választott 5 lapelem és a hozzácsatlakozó 2 lapelem szerkezeti kialakítását a fentiekben már részletesen ismertettük. Az 1 konténer sarokrészének a 2, 5 lapelemek kialakítása folytán van egy, a két 2, 5 lapelem 44, 92 rövidebb homlokoldalai közötti 138 áthidalórésze. A 70 csatlakozószerkezet a 2, 5 lapelemeket a fenéklapot alkotó 6 lapelemre merőlegesen álló helyzetükben oldható módon kapcsolja össze és olyan kialakítású, hogy megakadályozza a 2, 5 lapelemek közötti kapcsolókötés önmagától való akaratlan oldódását.

Amint azt már fentebb már ismertettük, az 5 lapelem 29 ütközőlécének az 5 lapelem közepe felé néző hosszú oldalán 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemekkel van ellátva. A 69 csatlakozóelem a támasztó-, illetve központozóelem és az 5 lapelem 45 hosszú oldalélé között helyezkedik el. Vele szemben a 2 lapelem egy 138 áthidalórészt alkotó szélén van elrendezve a rugalmasan alakváltoztatható 139 visszatartó elemekkel ellátott 137 csatlakozófoglalat. A 69 csatlakozóelemet egy gombaszerű 140 kapcsolónyúlvány alkotja. A 137 csatlakozófoglalat 139 visszatartó elemekként rugalmasan alakváltoztatható körmös 141 falrészekkel van ellátva, amelyek záráskor először megfeszülve kitérnek, majd rugalmasan bepattannak a közéjük behatoló gombafejszerű 140 kapcsolónyúlvány pereme alá. Lényeges hangsúlyozni, hogy a 70 csatlakozószerkezet, különösen annak 69 csatlakozóeleme és 137 csatlakozófoglalata számos más szerkezeti kialakítással megvalósított és elhelyezett is lehet. Az is lehetséges, hogy a 29 ütközőlécen magasságirányban egymás fölött több 69 csatlakozóelemet, illetve 70 csatlakozószerkezetet helyezünk el, javítva ezzel a 2, 5 lapelemek közötti saroktartományban a kapcsolókötés biztonságát.

A bemutatott konkrét szerkezeti megoldás esetében a 69 csatlakozóelemnek a 137 csatlakozófoglalattal való összekapcsolásához először a 6 lapelemhez képest függőleges helyzetbe állítjuk az 5 lapelemet, illetve a 3, 5 lapelemeket, majd használati állásukba felhajtjuk a 2,4 lapelemeket is. Amikor a 69 csatlakozóelemek találkoznak a 137 csatlakozófoglalatokkal, a 140 kapcsolónyúlványok kúpos 142 vezetőfelületei behatolnak a 137 csatlakozófoglalatok kúpos 143 foglalataiba. A 140 kapcsolónyúlvány továbbmozgatva rugalmasan szétfeszíti a 139 visszatartó elemek rugalmas 141 falelemeit, és így megnő a 137 csatlakozófoglalat 144 nyílásszélessége. Előnyösnek bizonyult az olyan méretezés, amely esetében a 140 kapcsolónyúlvány 145 szélessége kisebb a 139 visszatartó elemeknek a 140 kapcsolónyúlvány homlokvége felé eső 146 nyílásszélességénél. Ezen előnyös kialakításnak köszönhetően a 140 kapcsolónyúlványbak a 137 csatlakozófoglalatba való bepattanása előtt a nyúlvány központozódik a megfelelő helyzetben, és ezáltal könnyebben létrejön a kapcsolókötés a 2, 4 lapelemek és a 3, 5 lapelemek között. Az ismertetett kialakítás, működés és méretezés a csatlakozóelemek, illetve a 37 csatlakozófoglalatok bármely lehetséges geometriai alakjára érvényes, függetlenül attól, hogy a 69 csatlakozóelemek, illetve a 137 csatlakozófoglalatok például kör, négyzet vagy sokszög alakúra vannak-e kiképezve. A 139 visszatartó elemek rugózó kialakítását az alkalmazott műanyag rugalmasságával és a 139 visszatartó elemek 141 falelemei között 147 nyílások elrendezésével érjük el.

A 137 csatlakozófoglalat 139 visszatartó elemei rugalmasan alakváltoztatható kiképzésének köszönhetően kívánt esetben újra oldható a 70 csatlakozószerkezet. Ehhez erőkifejtést kell létrehozni a fentebb ismertetettel ellentétes irányba. A kapcsolódás oldását megkönnyítendő a 139 visszatartó elemeken a kúpos 143 foglalattal átellenes oldalon is kialakítható egy kúpos vezetőfelület.

HU 224 807 Β1

Amint az a 19. és 20. ábrán látható, az 5 lapelem 29 ütközőlécén, illetve a 2 lapelem szélén 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemek, illetve 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemek vannak kiképezve. Fontos megjegyezni, hogy a 66, 67 és 68, valamint a 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemek a 2, 5, illetve 3, 4 lapelemek hozzájuk tartozó területein egymáshoz képest különbözőképpen álló térirányokban fekszenek fel egymáson. E hatás eléréséhez a 66, 67 és 68, valamint a 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemek bármilyen alakúra kialakíthatók, célszerűen azonban S alakúak vagy L alakúak lehetnek. Alkalmazhatók azonban egyenes gerincekként kialakított 66, 67 és 68, valamint a 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemek is.

A 2, 5 lapelemek helyzettartóan reteszelt csatlakoztatott állapotában a 98, 99 támasztó-, illetve központozó elemek a 2, 4 lapelemek széleiben egy 148 támasztófoglalatot alkotnak a közéjük behatoló és beakaszkodó 66, 67 támasztó-, illetve központozó elemek számára, amelyek az 5 lapelem 29 ütközőlécén vannak kiképezve. Ezzel szemben, a 2, 4 és 3, 5 lapelemek közötti terhelésátadást, illetve központozást javítandó, a két 67, 68 támasztó-, illetve központozóelem egy 149 támasztófoglalatot alkot a 2, 4 lapelemek 99 és 100 támasztó-, illetve központozó elemei számára. A 3, 5 lapelemek 29 ütközőlécén 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemek ezenfelül még egy további 150 támasztófoglalatot alkotnak egy további 151 támasztó-, illetve központozó elem számára.

Térbeli kialakításuk folytán a 66, 68 támasztó-, illetve központozó elemek az 5 lapelem magassági kiterjedésével párhuzamosan elhelyezkedő 152 átmeneti tartományokkal jellemezhetők, amelyek 153 távolságra helyezkednek el az 5 lapelem 28 belső felületétől. A 2, 4 lapelemeknek a 3, 5 lapelemekkel való biztonságos helyzetreteszelt kapcsolódása érdekében a 153 távolság megegyezik a 2, 4 lapelemek 63 peremlécének 154 vastagságával, miáltal a 2, 4 lapelemek 63 peremléceinek a 3, 5 lapelemek 152 átmeneti tartományaihoz tartozó részei alakzáróan fel-, illetve befekszenek a 28 belső felületek és a 152 átmeneti tartományok közé.

A 2, 4 lapelemek 63 peremléceiben 155 bemetszések vannak kialakítva, amelyek a 66, 67 és 151 támasztó-, illetve központozó elemek 156 részterületeinek befogadására szolgálnak. E 155 bemetszések mélysége megegyezik a 66, 67 és 151 támasztó-, illetve központozó elemek 156 részterületeinek a 29 ütközőlécre merőlegesen mért magasságával.

A 66, 67, 68 és 151 támasztó-, illetve központozó elemeknek a 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemekkel való együttműködése folytán és a 156 részterületeknek a 155 bemetszésekbe való bekapcsolódásai által a 2, 4 lapelemek és a 3, 5 lapelemek között megbízható kapcsolókötés létesül, miáltal egyrészt javul az egymást átfedő 2, 5 és 3, 4 lapelemek erőlevezetése, másrészt ezen elrendezésnek köszönhetően jelentősen növelhető az egész 1 konténer stabilitása.

A 23. és 24. ábrán kiemelt részletvázlatokon láthatók az 5 lapelem 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemeinek a 2 lapelem 98, 99 és 100 támasztó-, illetve központozó elemeivel alkotott átfedési tartományai.

A 23. ábrán látható, hogy a 98, 99 és 100 támasztó-, illetve központozó elemek 157 külső oldalai alakzáróan felfekszenek a 29 ütközőléc 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemeinek 158 külső oldalain. Előnyös egy ilyen kialakításnál, ha a 98, 99 és 100 támasztó-, illetve központozó elemek 159 magassága megegyezik a 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemek 160 magasságával. Ezáltal a lehető legjobb teherátadás jön létre a 157, 158 külső oldalakon. Lényegesen növekszik ezáltal az 1 konténer stabilitása is. E kialakítás további előnye, hogy a 98, 99 és 100, valamint 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemek a megfelelő szemközti 2, 5 lapelemen való felfekvésük folytán egy bizonyos támasztófunkciót töltenek be, miáltal biztosan elkerülhető, hogy külső erőhatások alatt deformálódjanak az 5 lapelem 29 ütközőlécei.

Amint az a 24. ábrán látható, a 157, 158 külső oldalak ferde felületekként képezhetők ki oly módon, hogy ezek a 2 lapelem 5 lapelemhez kapcsolt állapotában egymásba kapaszkodnak. E célból a 2 lapelem 98, 99 és 100 támasztó-, illetve központozó elemei az 5 lapelem 29 ütközőléce irányába elvékonyodó szerkezeti elemekként alakíthatók ki, és vele szemben az 5 lapelem 29 ütközőlécének 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemei szintén vékonyodhatnak a 2 lapelem irányába.

Az ilyen előnyös kiképzésnek köszönhetően a 2 lapelemnek az 5 lapelemmel, illetve annak 29 ütközőlécével való összekapcsolásakor a 2 lapelem az 5 lapelemhez képesti csekély mértékű elmozdulásai optimálisan központozhatók a másik 5 lapelemmel, és ezáltal egyszerűbbé válik a 69 csatlakozóelemnek a 70 csatlakozószerkezet 137 csatlakozófoglalatába történő, korábban már ismertetett bevezetése is.

Fontos megállapítani, hogy a 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemek L alakúra vannak kiképezve, és a 152 átmeneti tartományok, illetve a 156 részterületek derékszögben csatlakoznak a 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemekhez. E térformának köszönhetően jelentősen növelhető a 66, 67 és 68 támasztó-, illetve központozó elemek stabilitása, amint ez a 19. ábrán látható.

A 25. és 26. ábrán a 3, 5 lapelemek 161 átfedési tartományát ábrázoltuk. Amennyiben a 3, 5 lapelemek magasságának összege nagyobb, mint a fenéklapot alkotó 6 lapelem homlokoldalon mért szélessége, akkor egy olyan 161 átfedési tartományt kell létrehozni, amelyben anélkül akaszkodnak egymásba a 3, 5 lapelemek, hogy ezáltal megnőne a 3, 5 lapelemek 34 vastagsága a 161 átfedési tartományban, nem növelendő az 1 konténerek rakatmagasságát a szállítási helyzetben. A 3, 5 lapelemek felső végtartományukban, illetve a 45 hosszú oldaléltartományában 42 merevítőkengyellel vannak ellátva. A 42 merevítőkengyelként kialakított üreges szelvény a 28 belső felülettel el12

HU 224 807 Β1 lentétes oldalon hosszirányában helyenként 162 bemetszésekkel van ellátva, miáltal a 42 merevitőkengyel hosszirányában 163 nyúlványok képződnek. A 42 merevítőkengyel hosszirányú további 164 nyílásokkal is el van látva, amelyek mélysége nagyobb a 42 merevítőkéngyei üreges szelvényének 165 falvastagságánál.

A 3, 5 lapelemek 161 átfedési tartománya stabilitásának növelése érdekében a 3 lapelem 28 belső felülettel szemközti oldalán a 42 merevítőkengyeltől egy 166 merevítőléc irányába futó, a 3, 5 lapelemek hossza mentén elosztott 167 merevítőbordák vannak kialakítva. A 167 merevítőbordák a 42 merevítőkengyeltől kiindulóan keskenyednek a 3 lapelem 28 belső felülete irányába, és a 166 merevítőléc felé néző végtartományban párhuzamosan futnak a 3 lapelem 28 belső felületével. A 166 merevítőléccel a 42 merevítőkengyel irányába szomszédosán egy, a 3 lapelemet áttörő, a 3 lapelem teljes hosszára kiterjedő és a 3 lapelem 29 ütközőlécei által határolt 168 áttörés van kiképezve. A 168 áttörést egy a 142 merevítőkengyel és a

166 merevítőléc között elhelyezkedő 167 merevítőborda hidalja át, miáltal a 168 áttörés nem csökkenti a 3, 5 lapelem stabilitását.

Ha két azonosan kialakított 3, 5 lapelemet a 161 átfedési tartományban egymásra hajtunk, akkor a 42 merevítőkengyel 163 nyúlványai beakaszkodnak a 168 áttörésbe, és a 3, 5 lapelemek 28 belső felületével egy szintben rögzülnek. Ezen előnyös kialakításnak köszönhetően szállítási állapotban egymásra rakatolt több 1 konténer esetében a 42 merevítőkengyel megfelelő támasztóhatással rendelkezik a 3, 5 oldalfalakkal szemben.

Az 1 konténerek, illetve a 3, 5 lapelemek megfelelő keresztirányú stabilitása érdekében a 42 merevítőkengyelek és a 166 merevítőlécek között elhelyezett

167 merevítőbordák a 3, 5 lapelemek lehajtott üzemen kívüli helyzetében beakaszkodnak a 42 merevítőkengyelekben számukra kialakított megfelelő 164 nyílásokba, amelyek mérete, azaz szélessége, megfelel a 167 merevítőbordák vastagságának.

Ahhoz, hogy több összecsukott 1 konténer rakatmagassága ne nőjön meg szükségtelenül, az oldalfalakat alkotó 3, 5 lapelemek a fenéklapot alkotó 6 lapelemen felfekvő szállítási helyzetükben átlapolják egymást, és az egymás felett elhelyezkedő 3, 5 lapelemek

169 vastagsága nem nagyobb az egyes 2, 3, 4 és 5 lapelemek 34 vastagságánál. A 42 merevítőkengyel

170 külső oldalfelülete továbbá befekszik a szemközti 3, 5 lapelem 42 merevítőkengyelében futó horonyba.

Alapvető jelentőséggel bír, hogy a 17 horony legalább bizonyos részterületeken egy, a 2, 3, 4 és 5 lapelemeken túlnyúló 16 peremlécben helyezkedik el, és akkora nyitott 25 hosszal rendelkezik, amely megfelel legalább a 11 csuklócsap 26 hosszának. Ugyanakkor a 17 horony egyik 22 oldalpofájának tartományában egy, a 12 csatlakozógerincnek a 17 horony 24 hosszanti szimmetriatengelye körüli forgástartományát szabaddá tevő, radiális irányban elhelyezkedő 21 nyílás van kialakítva, amelyet a 17 horony 24 hossztengelyének irányában nézve a 19 tartótoldat és egy 27 ütköző határol, és a 19 tartótoldat és a 27 ütköző közötti 125 távolság legalább akkora, mint a 12 csatlakozógerinc 11 csuklócsappal párhuzamos 126 hossza, de nem nagyobb, mint a 12 csatlakozógerinc 126 hosszának és a 11 csuklócsap ugyanezen irányba túlnyúló 18 végződése 81 csaphosszának összege.

A 2, 3, 4 és 5 lapelemek 13 homlokoldalának tartományában elrendezett legalább két 11 csuklócsap között továbbá egy legalább a 2, 3, 4 és 5 lapelemek felállított helyzetében hatékony 53 forgáshatároló is ki van képezve, amely a 2, 3, 4 és 5 lapelemek felállításához szükséges forgásirányban előresiető szögtávolsággal túlnyúlik egy burkolókörön, amely egytengelyű a 11 csuklócsap 59 tengelyével, és sugara megfelel a 87 méretnek.

A felállított helyzetükben a 2, 3, 4 és 5 lapelemek helyzettartóan reteszelt egymáshoz kapcsolására szolgáló 70 csatlakozószerkezetet egy, a 3, 5 lapelemben rögzítetten elhelyezett 69 csatlakozóelem alkotja, amely kiáll a csatlakoztatandó másik 2, 4 lapelem irányába, és a 69 csatlakozóelemhez egy, a másik 2, 4 lapelemen elrendezett, rugalmasan alakváltoztatható 139 visszatartó elemekkel ellátott 137 csatlakozófoglalat van hozzárendelve.

A 2, 3, 4 és 5 lapelemek el vannak látva egymáshoz képest eltérő térirányokban elhelyezkedő több 66, 67 és 68, illetve 151, valamint 98, 99, 100, 101 és 102 támasztó-, illetve központozó elemekkel is.

Megjegyezzük, hogy a csatolt rajz ábráin a találmány szerinti 1 konténer szerkezetének jobb megértetése végett az 1 konténert, illetve annak egyes szerkezeti részeit nem minden esetben léptékhelyesen, hanem legalább részben nagyítva és/vagy kicsinyítve ábrázoltuk.

Claims (68)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Lapelemekből álló konténer, amelynek egy-egy homlokoldal mentén elrendezett csuklószerkezetek révén egy, a konténer fenéklapját alkotó lapelemhez legalább korlátozottan elforgatható módon csatlakoztatott több lapeleme van, a csuklószerkezetek rendre egy, az egyik lapelem egyik homlokoldalával térközzel párhuzamos tengelyvonalú, a lapelemhez egy csatlakozógerinc közbeiktatásával hozzáerősített és a másik lapelem legalább egy, előnyösen több hornyába behelyezhető legalább egy csuklócsapot tartalmaznak, a csuklószerkezetek továbbá tartótoldatokat is tartalmaznak, amelyek legalább egyike a csuklócsap két végződése közül legalább az egyik végződést felvevő befogadókamra képzéséhez a hornyot annak végtartományaiban a csuklócsapvégződések teljes szélességére kiterjedően lefedő, a csuklócsap behelyezéséhez vagy kivételéhez rugalmasan alakváltoztatható burkolóelemként, vagy reteszelőnyúlványként vagy reteszelő felületrészként van kialakítva, a legalább a csuklócsap hosszának megfelelő hosszal kialakított horony legalább egyes résztartományokban a hornyot tartalmazó lapelemek egy kiálló peremlécében helyezkedik el, a

   HU 224 807 Β1 horony egyik oldalpofája egy, a csatlakozógerincnek a horony hossztengelye körüli legalább korlátozott mértékű elfordulását megengedő, a horony hossztengelye irányában egyrészt egy további tartótoldattal, másrészt egy ütközővel határolt nyílással van kialakítva, és a tartótoldat és az ütköző közötti távolság legalább a csatlakozógerincnek a csuklócsap tengelyirányával párhuzamos irányban mért hosszával, legfeljebb azonban a csatlakozógerinc hossza és egy, a csuklócsapnak a csatlakozógerincen túlnyúló végződése csaphosszának összegével egyenlő hosszméretre van megválasztva, azzal jellemezve, hogy a kiálló peremlécekben (16) lévő hornyok (17) meghatározott hosszakra (25) kiterjedően a konténer (1) belső tere irányába és a konténer (1) oldalfalait alkotó átellenes lapelemek (2, 3, 4, 5) felé nézőén nyitott kialakításúak.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemek (2, 3, 4, 5) egy homlokoldala (13) mentén elrendezett legalább két csuklócsap (11) között rendre a lapelemek (2, 3, 4, 5) fenéklapra merőleges síkú felállított helyzetét megtartó legalább egy forgáshatároló (53) van elrendezve, amelynek van a lapelemek (2, 3, 4, 5) fenéklapra merőleges síkú helyzetbe állításának megfelelő forgásirány(ok)ban a felállított helyzettől mért meghatározott középponti szög(ek) szára(i) mentén nézve egy, a csuklócsap (11) tengelyével (59) egytengelyű, a csuklócsap (11) tengelye (59) és a kapcsolódó másik lapelem (2, 3, 4, 5) ezen tengely (59) felé néző homlokoldala (13) közötti távolságnak megfelelő mérettel (87) egyenlő sugarú képzelt burkolóhenger palástfelületéből sugárirányban kinyúló része.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti, előnyösen műanyag szerkezeti anyagú konténer, azzal jellemezve, hogy van egy fenéklapként kialakított lapeleme (6) és ehhez oldallapokként csuklószerkezetekkel (10) legalább korlátozottan elforgatható módon csatlakoztatott további legalább két lapeleme (2, 3, 4, 5), a konténernek van továbbá a lapelemeket (3, 5; 2, 4) azoknak a fenéklap síkjára merőleges síkú helyzetében egy rövidebb homlokoldalaik (43, 44; 91, 92) közötti áthidalórészben (138) oldható kötéssel összekapcsoló és azok összekapcsolt állapotát véletlen oldódás ellen helyzetreteszelten megtartó legalább egy csatlakozószerkezete (70), amely egy, az egyik lapelemhez (3, 5) tartósan és helytállóan hozzárendelt, az illető lapelemből (3, 5) egy hozzácsatlakoztatott másik lapelem (2, 4) felé kiálló legalább egy csatlakozóelemből (69), valamint a másik lapelemen (2, 4) a kiálló csatlakozóelem (69) befogadására alkalmasan és alkalmas helyen kialakított vagy elrendezett, rugalmasan alakváltoztatható legalább egy visszatartó elemmel (139) is ellátott legalább egy csatlakozófoglalatból (137) áll.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti, előnyösen műanyag szerkezeti anyagú konténer, azzal jellemezve, hogy van egy fenéklapként kialakított lapeleme (6) és ehhez csuklószerkezetekkel (10) legalább korlátozottan elforgatható módon csatlakoztatott oldalfalakat alkotó további legalább két lapeleme (2, 3, 4, 5), ahol egy ilyen oldalfalat alkotó lapelem egyik homlokfelülete és egy másik oldalfalat alkotó lapelem belső felülete közötti áthidalórészben (138) az érintett oldalfalaknak a fenéklap síkjára merőleges felállított helyzetében egymással oldható alakzáró kapcsolódásra alkalmas, az oldalfalakat alkotó lapelemek széltartományai mentén függőleges irányú sorokba rendezett kiálló nyúlványokként és ezeket befogadó kivágásokként kiképzett támasztó-, illetve központozó elemek (66, 67, 68; 151; 98, 99, 100, 101, 102) vannak kialakítva, és egy adott lapelem (2, 3, 4, 5) támasztó-, illetve központozó elemei (66, 67, 68; 151 és 98, 99, 100, 101, 102) a lapelem (2, 3, 4, 5) síkjában egymástól különböző térirányokban vannak elrendezve.
5. 5. Az 1. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horony (17) legalább részben egy burkolóelemmel (20) van takarva, és a lapelemeknek (2, 3, 4, 5) a fenéklapot alkotó lapelem (6) felé néző homlokoldala (13) és a csuklócsap (11) végződésének (18) ezen homlokoldal (13) felé néző legközelebbi felületrésze közötti méret (87) nagyobb, mint a burkolóelem (20) vastagsága (89).
6. 6. Az 1. vagy az 5. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a burkolóelemen (20) felfekvő végződés (18) távolsága (88) egyenlő a burkolóelem (20) vastagságával (89).
7. 7. Az 1., 5. és 6. igénypont bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a burkolóelem (20) vastagsága (89) és a lapelemeknek (2, 3, 4, 5) a fenéklapot alkotó lapelem (6) felé néző homlokoldala (13) és a csuklócsap (11) végződésének (18) ezen homlokoldal (13) felé néző legközelebbi felületrésze közötti méret (87) különbsége egyenlő a forgáshatároló (53) felfekvő felülete (54) és az oldalfallapelemek (2, 3, 4, 5), illetve a fenéklaplapelem (6) támasztófelülete (55) közötti távolsággal (58).
8. 8. Az 1., az 5. és 6. igénypont bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a burkolóelem (20) vastagsága (89) és a lapelemeknek (2, 3, 4, 5) a fenéklapot alkotó lapelem (6) felé néző homlokoldala (13) és a csuklócsap (11) végződésének (18) ezen homlokoldal (13) felé néző legközelebbi felületrésze közötti méret (87) különbsége kisebb, mint a forgáshatároló (53) felfekvő felülete (54) és az oldalfallapelemek (2, 3, 4, 5), illetve a fenéklaplapelem (6) támasztófelülete (55) közötti távolság (58).
9. 9. Az 1. és az 5-8. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csuklócsapot (11) egy csatlakozógerinc (12) és abból a hossztengely (24) irányába kétoldalt kinyúló végződések (18, 60) alkotják.
10. 10. Az 1. és az 5-9. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csuklócsap (11) végződésének (18) homlokoldala körbefutó, kúpos vezetőfelülettel (78) van kialakítva.
11. 11. Az 1. és az 5-10. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horonynak (17) homorú kialakítású horonyfeneke (120) van.
12. 12. Az 1. és az 5-11. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horonynak (17) két vége (121, 122) van, amelyek egyike egy tartótoldattal (19), illetve a burkolóelemmel (20) van lezárva.

    HU 224 807 Β1
13. 13. Az 1. és az 5-12. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a tartótoldat (19) és a burkolóelem (20) együttesen egy, a csuklócsap (11) végződését (18) felvevő befogadókamraként (124) van kialakítva.
14. 14. Az 1. és az 5-13. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horony (17) átmérője (123) legalább egyenlő a csuklócsap (11) átmérőjével (107).
15. 15. Az 1. és az 5-14. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horony (17) a peremléc (16) résztartományaiban kialakított csapágyházakban (14) helyezkedik el.
16. 16. Az 1. és az 5-15. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horony nyitott hossza (25) legalább egyenlő a csuklócsap (11) hosszával (26).
17. 17. Az 1. és az 5-16. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a tartótoldat (19) és az ütköző (27) közötti távolság (125) legalább egyenlő a csatlakozógerinc (12) a hossztengely (24) irányában mért hosszával (126).
18. 18. Az 1. és az 5-17. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a tartótoldatnak (19) az ütköző (27) felé néző homlokfelülete (130) és a horony (17) oldalpofájának (22) ütközője (27) között egy meghatározott középponti szögnek megfelelő ívhosszú (131) sugárirányú nyílás (21) van kialakítva.
19. 19. Az 1. és az 5-18. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a nyílás (21) ívhossza (131) a csatlakozógerinc (12) forgástartományát meghatározó méretre van megválasztva.
20. 20. Az 1. és az 5-19. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy az oldalpofának (22) egy, a horony (17) nyitott vége felé néző vége a hossztengely (24) irányába álló ferde felülettel (132) van ellátva.
21. 21. Az 1. és az 5-20. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horony (17) nyílásszélessége egyenlő a csuklócsap (11) átmérőjével (107).
22. 22. Az 1. és az 5-20. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horony (17) nyílásszélessége (133) kisebb a csuklócsap (11) átmérőjénél (107).
23. 23. Az 1. és az 5-22. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a horonyfenéknek (120) van egy, a csuklócsap (11) burkolópalástjához illeszkedő nyílása (134).
24. 24. A 2. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemek (2, 3,4, 5) téglalap alakú felfekvő felületének (54) egyik részterülete (156) egy, a csuklócsap (11) hossztengelye (24) körüli burkolófelülettel (57) túlnyúlik az ezt érintő burkolókörön.
25. 25. A 2. vagy a 24. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a forgáshatárolók (53) felfekvő felületei (54) meghatározott távolsággal (58) a fenéklapot alkotó lapelemnek (6) a forgáshatárolókhoz (53) tartozó támasztófelületei (55) fölött vannak elhelyezve.
26. 26. A 2., 24. vagy 25. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a forgáshatárolók (53) felfekvő felülete (54) az oldalfallapelemek (2, 3, 4, 5) fenéklaplapelemmel (6) derékszöget bezáró felállított helyzetében a lapelemek (2, 3, 4, 5) magasságától (46) függő térközzel párhuzamos a támasztófelülettel (55).
27. 27. A 2. és a 24-26. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozógerincek (12) által a homlokoldaltól (13) megfelelő távolságban tartott csuklócsapok (11) párosával vannak elrendezve.
28. 28. A 2. és a 24-27. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemek (3, 5) hosszanti szimmetriatengelyéhez legközelebbi csuklócsappárok (71, 72) csuklócsapjai (11) közötti távolság (73) kisebb a rövidebb oldalfalakhoz (43, 44) közel esően elrendezett csuklócsappárok (74, 75) csuklócsapjainak (11) egymástól mért távolságánál (76).
29. 29. A 2. és a 24-28. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csuklócsappárok (71, 72 és 74, 75) között rendre egy-egy forgáshatároló (53) van elrendezve.
30. 30. A 2. és a 24-29. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a forgáshatárolók (53) rövidebb homlokoldalak (43, 44) irányában mért hossza (77) a csuklócsappárok (71, 72) között kisebb, mint a további csuklócsappárok (71, 74, illetve 72, 75) között.
31. 31. A 2. és a 24-30. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a forgáshatárolók (53) hossza (77) kisebb, mint a csapágyházban (14) lévő nyílás (79) hossza (80).
32. 32. A 2. és a 24-31. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a hossz (77) és a hossz (80) közötti különbség megegyezik a végződésnek (18) a csatlakozógerincen (12) túlnyúló csaphosszával (81).
33. 33. A 2. és a 24-32. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a forgáshatárolók (53) magassága megegyezik a csapágyház (14) szélességével (83).
34. 34. A 2. és a 24-33. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csuklócsapok (11) hossztengelye (24) és a forgáshatároló (53) felfekvő felülete (54) közötti távolság (84) legfeljebb egyenlő a horony (17) hosszanti szimmetriatengelye és a csapágyháznak (14) a fenéklaplapelem (6), illetve ennek közepe felé néző belső oldalfala (86) közötti távolsággal (85).
35. 35. A 3. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozóelem (69) egy gombafejszerű nyúlványként (140) van kialakítva.
36. 36. A 3. vagy a 35. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a visszatartó elemeknek (139) a gombafejszerű nyúlványok (140) peremei alá horogszerűen bepattanó, rugalmasan alakváltoztatható kormos falelemei (141) vannak.
37. 37. A 3. és a 35. vagy 36. igénypont bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófoglalatok (137) kör, vagy négyzet vagy sokszög alakúra vannak kialakítva.

    HU 224 807 Β1
38. 38. A 3. és a 35-37. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófoglalatok (137) hosszlyukakként vannak kialakítva.
39. 39. A 3. és a 35-38. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csatlakozófoglalatok (137) a lapelemek (2, 3, 4, 5) szélében sarkosan vannak elhelyezve.
40. 40. A 3. és a 35-39. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a nyúlvány (140) homlokoldali szélessége (145) kisebb a visszatartó elemeknek (139) a nyúlvány (140) ezen homlokoldala felé néző nyílásszélességénél (146).
41. 41. A 3. és a 35-40. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a visszatartó elemeken (139) azok rugalmas alakváltoztatását elősegítő nyílások (147) vannak kiképezve.
42. 42. A 4. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a támasztó-, illetve központozó elemek (66, 67, 68, 151, 98, 99, 100, 101, 102) S alakú és/vagy L alakú keresztmetszeti szelvénnyel vannak kiképezve.
43. 43. A 4. vagy a 42. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemek (2, 4) a rövidebb homlokoldalak (91, 92) tartományában a peremléctől (63) a közelítőleg a rövidebb oldalfalak (43, 44) mentén fekvő merevítőkengyel (42) irányába kiterjedő, a lapelemeknek (2, 4) a merevítőkengyel (42) és a csuklószerkezet (11) közötti tartománya vastagságával (97) kiálló támasztó-, illetve központozó elemekkel (108, 109, 110, 111, 112) vannak ellátva.
44. 44. A 4., 42. vagy 43. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a központozó, illetve támasztóelemek (66, 67, 68, 98, 99, 100, 101, 102) a megfelelő tartozó lapelemeken (2, 5, illetve 3, 4) egymáshoz képest eltérően álló térirányokban vannak egymás mellett elrendezve.
45. 45. A 4. és a 42-44. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemek (2, 4) peremlécében (63) a támasztó-, illetve központozó elemek (66, 67, 151) résztartományainak (156) befogadására alkalmas bemetszések (155) vannak kialakítva.
46. 46. A 4. és a 42-45. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy e bemetszések (155) mélysége egyenlő a támasztó-, illetve központozó elemek (66, 67, 151) résztartományainak (156) az ütközőlécre (29) merőlegesen mért magasságával.
47. 47. A 4. és a 42-46. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a támasztó-, illetve központozó elemek (98, 99, 100) külső oldalai (157) alakzáróan kapcsolódnak az ütközőléc (29) támasztó-, illetve központozó elemeinek (66, 67, 68) külső oldalaihoz (158).
48. 48. A 4. és a 42-47. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a támasztó-, illetve központozó elemek (98, 99, 100) magassága (159) egyenlő a támasztó-, illetve központozó elemek (66, 67, 68) magasságával (160).
49. 49. A 4. és a 42-48. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a külső oldalak (157, 158) egymásnak megfelelő ferde felületeket alkotnak.
50. 50. A 4. és a 42-49. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelem (2) támasztó-, illetve központozó elemei (98, 99, 100, 101, 102) a lapelem (5) ütközőlécének (29) irányába keskenyedő kialakításúak.
51. 51. A 4. és a 42-50. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelem (5) ütközőlécének (29) támasztó-, illetve központozó elemei (66, 67, 68,151) a lapelem (2) irányába keskenyedő kialakításúak.
52. 52. Az 1-51. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a homlokoldali lapelemek (2, 4) hosszúsága (35) legfeljebb egyenlő a hosszanti oldalfalakat alkotó lapelemek (3, 5) csuklócsapjait (11) befogadó csapágyházak (14) egymás felé néző oldalfelületei közötti belső szélességgel (36).
53. 53. Az 1-52. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a hosszabb oldalfalakat alkotó egyes lapelemek (3, 5) ütközőlécei (29) közötti belső szélesség (37) legalább egyenlő a csapágyházak (17) egymástól elfelé néző homlokfelületei közötti maximális távolsággal (38).
54. 54. Az 1-53. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy az oldalfalakat alkotó lapelemeknek (2, 3, 4, 5) rúd alakú hosszgerendáik (47, 48), függőleges gerendáik (49), valamint átlós támasztóelemeik (50) vannak.
55. 55. Az 1-54. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a hosszú oldalél (45) tartományában a fenéklapot alkotó lapelemben (6) lévő központozó nyúlványok befogadására alkalmas központozó nyílások (51) vannak kiképezve.
56. 56. Az 1-55. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csuklócsapnak (11) a belső felület (28) síkjában elhelyezkedő tengelye (59) a belső felülettől (28) az egyes lapelemek (2, 3,4, 5) vastagságának (34) felével nagyobb távolságra van elrendezve.
57. 57. Az 1-56. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a csuklócsappal (11) szemközti hosszú oldalél (45) tartományában a merevítőkengyelt (42) egy üreges szelvényként kialakított peremléc (63) alkotja.
58. 58. Az 1-57. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a fenéklap fenekének összvastagsága (105) egyenlő a lapelem (6) vastagságának (106), a csuklócsap (11) vastagságának (107) és a burkolóelem (20) vastagságának (108) összegével.
59. 59. Az 1-58. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy az oldallaplapelemek (2, 3, 4, 5) csapágyházaival (14) ellátott peremlécek (16) összvastagsága (110) előnyösen a lapelemek (2, 4) vastagságával (34) nagyobb, mint a peremléceknek (16) a csapágyházakkal (14) együtt alkotott összvastagsága (105) a lapelemek (2, 4) tartományában.
60. 60. Az 1-59. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a fenéklapként kialakított lapelemnek (6) az alsó oldalból (111) kiálló gerincei (112) vannak.
61. 61. A 60. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelem (6) oldalnézetében a gerincek

    HU 224 807 Β1 (112) mérete (113) és a lapelem (6) homloknézetében a gerincek (112) mérete megfelel a lapelemek (2, 4) között azok felállított helyzetében mért belső szélességnek (115) és a felállított lapelemek (3, 5) közötti belső szélességnek (116).
62. 62. Az 1-61. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemekhez (3, 5) szolgáló peremléc (16) egy meghatározott mérettel (118) előreugrik a lapelemekhez (2, 4) szolgáló peremlécek (16) homlokéleihez (39) képest.
63. 63. A 62. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy az előreugrás mérete (118) egyenlő a lapelemek (3, 5) ütközőléceinek (29) vastagságával (104).
64. 64. Az 1-63. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy az oldalfalakat alkotó lapelemek (3, 5) magassága (46) nagyobb, mint a fenéklapot alkotó lapelem (6) fél szélessége.
65. 65. Az 1-64. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy az oldalfalakat alkotó lapelemek (3, 5) a fenéklapot alkotó lapelemen (6) felfekvő szállítási helyzetükben átlapolják egymást, és az egymáson fekvő (3, 5) lapelemek vastagsága (169) nem nagyobb, mint egy egyetlen lapelem (2, 3, 4, 5) vastagsága (34).
66. 66. A 43-65. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a merevítőkengyel (42) külső oldalfelülete kapcsolódik egy szemközti lapelem (3, 5) merevítőkengyelében (42) lévő, ellentétesen futó horonyba.
67. 67. Az 1-66. igénypontok bármelyike szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemek (3, 5) egy átfedés! tartományt (161) hoznak létre.
68. 68. A 67. igénypont szerinti konténer, azzal jellemezve, hogy a lapelemek (3, 5) átfedési tartományában (161) merevítőbordák (167) vannak kialakítva.