HU221525B - Rögzítőelem és eljárás annak beerősítésére - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rögzítőelem (31), melynek cső alakú fémszára (2)van, a szárban (2) tengelyirányú átmenőfurat (3), és a szár (2)köpenyében a teljes szárhosszra kiterjedő tengelyirányú rés (8) vankialakítva, valamint terhelőerő felvételére alkalmas feje (14) van aszárnak (2) a beültetési iránnyal ellentétes hátulsó végszakaszán(13), és a szár (2) külső átmérője a hátulsó végétől (4) az elülsővége (6) felé csökken. A találmány jellemzője, hogy a szár (2) elülsővégén (6) legkevesebb egy vágóél (7) van kialakítva. A találmányszerinti eljárás jellemzője, hogy a rögzítőelem szárának tengelyirányúátmenőfuratán fúrószerszámot vezetnek át, amelynek fúrófeje túlnyúlika szárnak az egy vagy több vágóélt hordozó elülső végén, ahol is afúrófej legnagyobb átmérője kisebb, mint az átmenőfurat belsőátmérője, továbbá hogy a rögzítőelemet, amely túlméretes azelkészített befogadófurathoz képest, a fúrási folyamattal egyidejűlegütve behajtják, így beerősítik, azaz beékelik a befogadófuratba, éshogy a fúrószerszámot a rögzítőelemnek az alaptestbe történtbeerősítése után kihúzzák a szár tengelyirányú átmenőfuratából. ŕ

Description

A találmány tárgya rögzítőelem, melynek cső alakú fémszára van, a szárban tengelyirányú átmenőfurat, és a szár köpenyében a teljes szárhosszra kiteijedd tengelyirányú rés van kialakítva, valamint terhelőerő felvételére alkalmas feje van a szárnak a beültetési iránnyal el- 5 lentétes hátulsó végszakaszán. A szár külső átmérője a hátulsó végétől a vágóéleket hordozó elülső vége felé csökken. A találmány tárgya továbbá a találmány szerinti rögzítőelem beerősítésére szolgáló eljárás.

Különböző szilárdságú alaptestekben való rögzíté- 10 sek elkészítésére különféle eszközök és eljárások ismertek a gyakorlatban. A használatosabbak a szekvenciális eljárások és a direkt szereléstechnika. A szekvenciális rögzítési eljárások mindenfajta alaptesthez alkalmasak.

Az alaptest fajtája és a szükséges rögzítési szilárdság 15 függvényében különböző fajtájú rögzítőelemek alkalmazhatóak. A szekvenciális eljárásitól először fúrókészülékkel befogadófuratot készítenek az alaptestben.

A fürókészülék fém-, kőzet- vagy fafúró szárral ellátott kézi fúrógép vagy ütvefurógép lehet. A befogadófurat 20 elkészítése után rögzítőelemet - szokott módon csapot - helyeznek be a befogadófuratba és a legtöbb esetben csavar behajtásával vagy tüske beverésével szétfeszítik azt és beerősítik a befogadófuratba. Mechanikus rögzítőelemként fejjel ellátott műanyag vagy fémtüské- 25 két is be lehet helyezni, amelyeket kalapáccsal ütnek bele az előre kifúrt befogadófúratba. A benntartó mechanizmus legtöbbször súrlódó záráson alapul; üreges téglákban néha alakzáráson is.

A direkt szereléstechnikánál lőpor erejével működő 30 belövőkészülékkel különleges rögzitőelemet lőnek be közvetlenül az alaptestbe. Ennél a rögzítési módszernél nem kell külön befogadófurat a rögzítőelem számára.

A direkt szerelési technika gyors és nagy szilárdságú rögzítésekhez vezet. Az ismert direkt szereléstechnika 35 csak többé-kevésbé képlékeny alaptestek, mint például acél, mészhomok tégla, beton vagy adott esetben fa számára alkalmas.

A kevéssé szilárd vagy a rideg alaptestek, amilyen például a téglafalazat, a lőpor erejével működő belövő- 40 készülékeket alkalmazó ismert direkt szerelési technikánál igen erős igénybevételnek vannak kitéve, sőt gyakran megsérülnek és nem vezetnek megbízható rögzítésekhez. Ezért ilyen alaptestekben csak a szekvenciális rögzítési eljárást alkalmazzák, ami kíméli az alaptestet 45 és kívánt szilárdságú, megbízható rögzítéseket eredményez. Szekvenciális eljárás alkalmazása esetén nagyobb időráfordítással kell számolni a direkt technikához képest. Ezenkívül legtöbbször külön készülékekre van szükség a befogadófuratok elkészítéséhez és a rög- 50 zítőelemeknek a befogadófuratokba való beerősítéséhez; például fúrókészülékre fürószárral a befogadófúrat kifúrásához és csavarforgató eszközre a rögzítőcsavamak a csapba való behajtásához.

Szigetelőlapoknak alaptestre rögzítéséhez vagy ká- 55 belek vagy csövek felerősítéséhez a rögzítőelem speciálisan kialakított, terhelőerő felvételére alkalmas fejjel van ellátva. A DE-A-44 32 780 számú szabadalmi leírásból egy terhelőerő felvételére alkalmas fej ismerhető meg, amely elektromos szereléseknél alkalmazható, 60 például kábelek vagy szigetelőcsövek felerősítéséhez.

Ennek lábrésze és arról lenyúló, lényegében ív alakú kengyele van. A lábrészben átmenőfúrat van kialakítva, melyen keresztül van vezetve az alaptestbe beerősítendő rögzítőelem. Az EP-A-0 492 230 számú iratban, illetve a neki megfelelő US-A-5.171.118 számú iratban szigetelőlapok, falburkolatok és hasonlók számára rögzitőszerkezet van leírva. A rögzítőszerkezet magában foglal az alaptestbe való beerősitéshez rögzítőelemet és terhelőerő felvételére alkalmas, nagy felületű fejrésszel ellátott fejet. A fejrészről lenyúlik egy üreges szár, amelynek axiális átmenőfurata van, ez támasszal van felszerelve az átmenőfúraton keresztülvezetett rögzítőelem számára. Az átmenőfurat torkolata a fejrészen van és például rugalmasan rögzített lamellák által zárható le. A szigetelőlapok mechanikus rögzítését - például a hőszigetelés kombinált rendszereinél - részint önmagában vagy a lapok ragasztásának kiegészítéseképp alkalmazzák.

A rideg téglafalazatból álló alaptesteknél rögzítéshez csak a szekvenciális rögzítési eljárás alkalmas.

A nagy felületű fejrésszel összekapcsoltan alkalmazott mechanikus rögzítőelemek szokás szerint feszítőcsapok vagy műanyag vagy fémtüskék, melyeket az előre kifúrt befogadófuratokba hajtanak és erősítenek be. J

A szigetelőlapok rögzítésénél olykor nehéz megtalálni- J a lap mögött az előre kifúrt befogadófuratot. Ennek következményei: időveszteség, bosszúság, szétvert | behajtótüskék, melyeket pótolni kell, és hasonlók. j.

Gyakran még új befogadófúrat készítésére is szüksége jvan. További hátrány, hogy a szigetelőlapok szekvenci-· í ális rögzítési eljárásánál a rögzítés minősége az alkal- j mazás közben nem ellenőrizhető. Szokásos módon a ka- :

lapáccsal addig vernek rá a műanyag vagy fémtüske há- | túlsó végére, illetve a fejrészére, míg a szigetelőlap fe- I lületével egy szintbe nem kerül. A lapot ilyenkor a kala- | pácsütések képlékenyen deformálják. Azután a fejrész + ugyan színiben fekszik, belesüllyedve a szigetelőlap anyagába; a felhasználó azonban nem lehet bizonyos afelől, hogy a rögzítőszerkezet a szigetelőlapot a szükséges minimális megtartóerővel rögzíti-e az alaptesten.

A beültetés eredménye így szokás szerint csak kihúzóeszközök segítségével állapítható meg.

A találmány célja olyan rögzítőelem megalkotása, amely kevéssé szilárd vagy rideg alaptestekbe, mint például téglafalazatba gyorsan és megbízhatóan beerősíthető, kíméli az alaptestet, és kellő szilárdságú rögzítéseket biztosít. A találmány célja továbbá, hogy a szigetelőlapok rögzítésénél ne legyen szükség az előre kifúrt befogadófúrat fáradságos megkeresésére. Emellett a rögzítésnek megbízhatónak kell lennie, hogy elkerülhető legyen a rögzítés kiesése. A találmány célja továbbá olyan eljárás kialakítása, amelynél mellőzni lehet a befogadófúrat készítésének és azt követően a rögzítőelem befogadófúratba helyezésének és adott esetben a rögzítőelem szétfeszítésének kötött sorrendjét, és a rögzítés egy kéziszerszámmal legyen megvalósítható.

E célkitűzések teljesítését a találmány szerinti rögzí- ^: tőelem és annak beerősítésére szolgáló eljárás jelenti.

A találmány szerinti rögzítőelem magában foglal egy

HU 221 525 BI cső alakban kiképzett fémszárat egy tengelyirányú átmenőfurattal és a teljes szárhosszon végighúzódó, a szár köpenyében kialakított tengelyirányú réssel, valamint tartalmaz terhelőerő felvételére alkalmas fejet a szárnak a beültetés irányával ellentétes hátulsó végsza- 5 kaszán. A szár elülső végén vágóéi vagy vágóélek vannak kialakítva. A szár külső átmérője a hátulsó végtől az elülső vég felé csökken. A szár - külső átmérőjének csökkenése mellett - hosszának jelentős részén erősíthető be az alaptestbe. A találmány szerint kialakított 10 rögzítőelemmel megvalósítható a találmány szerinti beerősítési eljárás. Ennél fúrószerszámot vezetünk a rögzítőelem szárának tengelyirányú átmenófuratán keresztül; itt a fúrószerszám füróélei kiállnak a szár elülső végéből, és olyan átmérőjük van, amely kisebb, mint az 15 átmenőfurat belső átmérője. Az elkészített befogadófurathoz képest túlméretes rögzítőelem a fúrás folyamatával egyidejűén ütések hatására beékelődik a befogadófuratba. A túlméretes rögzitőelem beerősítése a befogadófúratba a rögzitőelem beékelésével történik. A rögzí- 20 tőelem anyagának rugóerejével szemben történő radiális összesajtolás által radiális erő keletkezik, amely a csúszósúrlódási tényezővel és a felfekvőfelülettel együtt megszabja az elérhető rögzítési szilárdságot.

A rögzítőelem alaptestbe erősítésének megtörténte után 25 a fúrószerszámot kihúzzuk a szár tengelyirányú átmenőfuratából.

A találmány szerinti rögzítőelem lehetővé teszi, hogy a találmány szerinti rögzítési eljárással direkt szerelési technikához hasonlóan rögzítési pontokat készít- 30 sünk kevéssé szilárd vagy rideg alaptestekben, például téglafalazatban is. A befogadófúrat elkészítésével egyidejűleg a rögzitőelemet beerősítjük a befogadófúratba. Ezáltal egyszerűsödik a rögzítési pont készítésének teljes munkafolyamata, és érthetően csökken a rögzítési 35 pont elkészítésének összideje. Egy rögzítési pontnak a találmány szerinti rögzitőelemmel és rögzítési eljárásnak megfelelően történő elkészítése nem követel eltérő eszközöket sem a befogadófúrat elkészítéséhez, sem a rögzitőelem utána következő beültetéséhez és beerősíté- 40 séhez. A befogadófúrat elkészítése és a rögzitőelem behajtása csupán egy eszközzel történik, ami például ütvefúró kéziszerszám, amelybe be van fogva a fúrószerszám. A befogadófúrat forgómozgással készül, és ezzel egyidejűleg axiális ütések hajtják be az alaptestbe a rög- 45 zitőelemet Eközben a szár megáll az alaptestben a fúrószerszám pedig tovább mélyíti a befogadófúratot A rögzítőelem szárának hátulsó vége előnyösen a fúrószerszámon levő ütközővállon fekszik fel. A találmány szerinti rögzítési eljárás egyesíti a direkt és a szekvenciális szere- 50 lési technika előnyeit, a rögzítési pontok gyorsan készíthetőek el, és eközben az alaptest kíméletes igénybevételnek van kitéve, mindemellett alkalmazása egyszerű.

A találmány kevéssé szilárd vagy rideg alaptestekben is - mint például téglafalazatokban - gyors és megbízha- 55 tó rögzítések kialakítását teszi lehetővé.

A találmány tehát rögzítőelem, melynek cső alakú fémszára van, a szárban tengelyirányú átmenöfúrat, és a szár köpenyében a teljes szárhosszra kiterjedő tengelyirányú rés van kialakítva, valamint terhelőerő felvételé- 60 re alkalmas feje van a szárnak a beültetési iránnyal ellentétes hátulsó végszakaszán. A szár külső átmérője a hátulsó végétől a vágóéleket hordozó elülső vége felé csökken. A szár elülső végén legkevesebb egy vágóéi van kialakítva.

Előnyös, ha a szárnak a hátulsó végén tányérrugószerű, lényegében radiális kiterjedésű gallérja van.

A karimaszerű gallér például a rögzítőelemnek egy rögzítendő alkatrészen váló megtámasztására vagy egy speciálisan kialakított terhelőerő felvételére alkalmas fejnek az alaptesten való rögzítésére szolgál. Azzal, hogy a gallérnak tányérrugószerű rugalmassága van, előfeszítő erőt kell alkalmazni, hogy a gallér egy szintre sajtolódjon egy határolófelűlettei. Ez az előfeszítő erő egyúttal meghatározza az alaptestbe beerősitett szár legkisebb rögzítési szilárdságát. Ennek az egyszerű intézkedésnek a révén a felhasználónak ellenőrzési lehetősége van arra, hogy a rögzitőelem beültetése megfelelő-e.

Előnyös, ha a tengelyirányú résnek a szár belső falán mért legnagyobb szélessége a szár hátulsó végének körzetében mérhető külső átmérőjének 25-50%-a.

Ilyen módon biztosítva van, hogy egyfelől elegendő szabad tér legyen a cső alakú szár radiális összesajtolása számára, és másfelől a befogadófúrat falazata és a szár között elégséges felfekvőfelület maradjon, hogy a radiálisán összesajtolt szár rugóerejéből eredő radiális: erővel és a csúszósúrlódási tényezővel együtt kielégítően nagy súrlódóerőt éljünk el. (

Azáltal, hogy a rés szélessége a szár hátulsó végétől -_L |_ az elülső vége felé csökken, a rögzitőelemet különösen: ? j egyszerűen lehet befűzni a szárnak ebből adódó enyhén | kúpos alakja révén az egyidejűleg előfúrt befogadófuratba. Ezenkívül a kúpos alak különösen a puhább alaptestek esetén kompenzálja a behajtási eljárás következtében a fúrt lyuk falazatán lehetséges ledörzsölődést, úgyhogy a szár az egész beerősítési mélységben körülbelül azonos rásajtolóerővel feszül a befogadófúrat falazatának.

A szár elülső végének körzetében a rés egy hegesztési ponttal vagy hasonlóval le van zárva, hogy a szár elülső végének és a fúrófejnek az átmérőviszonya ne változzon meg a beültetési művelet során. E konstruktív intézkedés révén meg van határozva a vágóélek által véséssel vagy hántolással kalibrált befogadófúrat átmérője.

A rögzítőelem egyik kiviteli alakjában olyan terhelőerő felvételére alkalmas fejjel van ellátva, mely lábrészt és a lábrészről lenyúló, lényegében ív alakú befogadókengyelt foglal magában, ahol is a lábrészben átmenőfúrat van kialakítva a szár részére. Az ilyen módon kiképzett rögzitőelem például az elektromos szerelésben előnyös, kábelek vagy könnyű csövek rögzítésére az alaptestben. A terhelőerő felvételére alkalmas fej műanyagból lehet, ami lehetővé teszi tömeggyártását, például műanyag fröccsöntési eljárással.

Egy másik nagyon előnyös rögzítőelemnél, melyet a szigetelőlapok rögzítésénél alkalmaznak, a terhelőerő , felvételére alkalmas fej nagy felületű fejrészt tartalmaz ’ arról lenyúló szárrésszel. A fejrészen és a szárrészen a rögzítőelem szárának hátulsó szakasza számára tá3

HU 221 525 Bl másszál rendelkező üreg van kialakítva. A üreg fejoldali szájkörzetében hajlékony záróelemek, előnyösen a középpont felé nyúló hajlékony szegmensek vannak.

A terhelőerő felvételére alkalmas fej fejrésze és szárrésze előnyösen műanyagból van és ezáltal egyszerűen ál- 5 lítható elő tömegtermeléssel műanyag fröccsöntési eljárással.

Célszerűnek bizonyul, ha a támaszt egy olyan váll képezi, mely a szánészben, az üregben van kialakítva és körülbelül 8-25 mm távolságra van a fej szárrészé- 10 nek szabad elülső végétől. Ezen a módon minimalizálódnak a fémszár általi hőhidak, másrészt a szár és a terhelőerő felvételére alkalmas fej hossza még elég stabil a harántirányú erők felvételére.

A szigetelőlapoknak ez a rögzítőeleme a találmány 15 szerinti rögzítési eljárással kombinálva lehetővé teszi a szigetelőlapok direkt szerelési eljárásban való rögzítését rideg alaptestekben, mint például téglafalazatban is. Szigetelőlap rögzítéséhez egy kézi készülékkel összekapcsolt fúrószerszámot dugunk a rögzítőelem átmenő- 20 furatán keresztül, míg a fúrófej túl nem nyúlik a szár vágóéleket hordozó elülső végén. A kézi készülékből, fúrószerszámból és rögzítőelemből álló teljes szerelési egység a szigetelőlap anyagán keresztül nekiszorul az alaptestnek. A kézi készülék működtetésekor a fúrószer- 25 szám az alaptestben befogadófinatot kezd készíteni. Mihelyt a rögzítőelem szárának vágóéleket hordozó elülső vége megérinti az alaptestet, a rögzítőelem az axiális ütések következtében követi a fúróhegyet az alaptestbe. Ilyen módon folyamatosan történik a fúrás, és a rögzítő- 30 elem szára egyidejűleg behajtódik az alaptestbe.

A hosszanti réssel ellátott szár túlméretes a befogadófurathoz képest, emiatt a behajtáskor radiálisán összesajtolódik. A rögzítőelem üreges szára radiálisán vezeti a fúrószerszámot. A támaszon megtámaszkodó szár az 35 alaptestbe behajtásakor behúzza a fejrészt és szárrészt tartalmazó terhelőerő felvételére alkalmas fejet a szigetelőlap anyagába addig, amíg a nagy felületű fejrész fel nem fekszik; előnyösen egy szintbe kerül a lap felületével. 40

Találmányunk továbbá eljárás a találmány szerinti rögzítőelem beerősitésére. A rögzítőelem szárának tengelyirányú átmenőfuratán fúrószerszámot vezetünk át, amelynek fúrófeje túlnyúlik a szárnak az egy vagy több vágóéit hordozó elülső végén, ahol is a fúrófej legna- 45 gyobb átmérője kisebb, mint az átmenőfúrat belső átmérője, továbbá a rögzítőelemet, amely túlméretes az elkészített befogadófúrathoz képest, a fúrási folyamattal egyidejűleg ütve behajtjuk, így beerősítjük, azaz beékeljük a befogadófúratba, és a fúrószerszámot a rögzítő- 50 elemnek az alaptestbe történt beerősítése után kihúzzuk a szár tengelyirányú átmenőfuratából.

Előnyösen a fúrószerszámot ütvefúróba fogjuk be, és a furatot forgatással készítjük, és ezzel egyidejűleg a rögzítőelemet tengelyirányú ütésekkel hajtjuk be az alap- 55 testbe, eközben a rögzitőelem szára és a fúrószerszám forgása szétválik és a rögzítőelem szárának hátulsó vége a fúrószerszámon levő ütközővállra fekszik fel.

Az előzőekben a találmány szerinti rögzítési eljárást egy fel- vagy kőzetfúró alkalmazásával ismertet- 60 tűk, melyet a beültetési folyamat után ki lehet venni. Találmányunkat képezi az a kialakítás is, amelynél a rögzitőelem beültetési irányban nézve elülső végén oldhatóan szerelt fúróhegy van, melyhez nyomatékmereven, de tengelyirányban oldhatóan a rögzítőelem tengelyirányú furatán átvezetett szeg elülső vége van hozzákapcsolva. A beültetési folyamat során a befogadófurat elkészítésére szolgáló fúróhegyről leválik a rögzitőelem, igy annak forgatása megszűnik. A szegnek a rögzítőelem axiális átmenőfúratából történő kihúzásakor a szeg minimális erőhatásra leoldódik a fúróhegyről, és ott marad a rögzítőelemmel felszerelt befogadófúratban. Mivel a fúróhegy és a szeg közötti összekötés oldásához meghatározott minimális erőt kell alkalmazni, így a lehúzási folyamat egyidejűleg a falazat fúgáiba rosszul beerősített rögzítési pontok ellenőrzésére is szolgálhat.

A következőkben ábrák segítségével, kiviteli példák kapcsán világítjuk meg közelebbről a találmányt.

Különböző léptékekben mutatja be:

az 1. ábra a találmány szerinti rögzitőelem első kiviteli példájának nézetét, egy behelyezett fúrószerszámmal együtt;

a 2. ábra különösen elektromos szereléshez terhelőerő felvételére alkalmas fejjel ellátott , rögzítőelem második kiviteli példáját részben metszeti ábrázolásban; ;

a 3. ábra különösen szigetelőlapok, illetve felbur- ϊ kóló elemek rögzítéséhez kialakított tér- | helőerő felvételére alkalmas fejjel ellá- f tott rögzitőelem egy harmadik kiviteli | példáját részben metszeti ábrázolásban; a 4. ábra szerelési egység nézetét, amely magában foglal egy 3. ábra szerinti rögzítőelemet, egy fúrószerszámot & egy kézi fúrógépet; és az 5. ábra egy szigetelőlapon átvezetett és részben az alaptestbe beerősített, 3. ábra szerinti rögzítőelemet egy behelyezett fúrószerszámmal, részben metszeti ábrázolásban.

Az 1. ábra a találmány szerinti 1 rögzítőelem egyik kiviteli példáját mutatja be. Cső alakú 2 szárat foglal magában, amely 3 átmenőfurattal van ellátva. A beültetési iránnyal ellentétes 4 hátulsó végén a 2 szár egy karimaszerű 5 gallérral van felszerelve, melynek előnyösen tányérrugószerű rugalmassága van. A 2 szárnak szemközti 6 elülső végén 7 vágóéle van, mely egy elkészített befogadófúrat peremzónájának hántoló vagy véső lemunkálására van kialakítva. Az 1. ábra egy 7 vágóélet mutat be, de a 2 szár 6 elülső vége több 7 vágóéllel is kialakítható. A 2 szárnak tengelyirányú hosszanti 8 rése van, amely a 2 szár teljes hosszára kiterjed. A 7 vágóéi körzetében a hosszanti 8 rés leszűkül és hegesztési ponttal le van zárva. Ilyen módon az 1 rögzítőelemnek összességében enyhén kúpos alakja van, ahol a 2 szár d külső átmérője a 4 hátulsó végén nagyobb, mint a szem- + közti 6 elülső végén. A hosszanti 8 résnek a 2 szár 4 hátulsó végének körzetében a 3 átmenőfúrat belső falaza- r tán mérve w szélessége van, mely a 2 szár d külső átmé4

HU 221 525 Bl rőjének körülbelül 25%-ától körülbelül 50%-áig teljed ebben a körzetben.

A 2 szár tengelyirányú 3 átmenőfuratán keresztül vezetett 9 fúrószerszám túlnyúlik az 1 rögzitőelem 6 elülső végén és a 4 hátulsó végén. A 4 hátulsó végen 5 a 3 átmenőfuratból kinyúlik a 9 fúrószerszám 10 bedugóvége és lehetővé teszi a csatlakozást egy közelebbről nem ábrázolt kézi készülék szerszámbefogójához.

A rögzitőelem 2 szárának 5 galléros 4 hátulsó vége illeszkedik a 9 fúrószerszámon levő 11 vállhoz és üzem 10 közben all vállon feltámaszkodik, hogy a kézi készülék szolgáltatta axiális ütések az 1 rögzítőelemre átvihetők legyenek. A 9 fúrószerszámnak 12 fúrófeje van, amely a 2 szár 7 vágóéllel ellátott 6 elülső végén néhány milliméterrel, például mintegy 5-10 mm-rel túl- 15 nyúlik. A 12 fúrófej legnagyobb átmérője csekély mértékben kisebb, mint a 3 átmenőfúrat belső átmérője a 2 szár 6 elülső végén.

A beültetési folyamat során a 12 fúrófej az említett túlnyúlással megelőzi a 2 szár 6 elülső végén levő 7 vá- 20 góélt és olyan befogadófúratot készít, melynek átmérője a 12 fúrófej legnagyobb átmérőjének felel meg. Mihelyt az 1 rögzítőelem eléri az alaptestet, a kézi készülékről a 2 szár 4 hátsó végére átvitt tengelyirányú ütések által a befogadóimat készítésével egyidejűleg bele- 25 hajtódik az alaptestbe. A 2 szár külső átmérője a 6 elülső végen nagyobb a befogadóimat átmérőjénél. Ezáltal a 2 szár 6 elülső végén levő 7 vágóélek az 1 rögzítőelem behajtásakor hántolva vagy vésve munkálják le a befogadóimat peremzónáját. Az így kialakított befő- 30 gadófúrat átmérője azután lényegében a 2 szár 7 vágóélénél levő külső átmérőjének felel meg. Mivel a 2 szár külső átmérője annak 4 hátulsó vége felé növekszik, az 1 rögzitőelem a behajtásakor anyagának rugóerejével szemben radiálisán összesajtolódik és beékelődik a 35 befogadófúratba. Ez a tengelyirányú behajtási folyamatnak már röviddel a kezdete után hatásos beékelődést erő vezet a szokott módon forgatott 9 fúrószerszám és az 1 rögzitőelem szétkapcsolódásához.

A 2 szár hátulsó 13 végszakaszán az 1 rögzítő- 40 elemnek 14 terhelőerő felvételére alkalmas feje van. Ez lehet például egy belső menet, furatok a 2 szár köpenyében, a gallérról lenyúló fülek vagy hasonlók. A találmány szerinti 21 rögzítőelemnek a 2. ábrán bemutatott kiviteli példájában a 14 terhelőerő felvételére alkalmas 45 fej egy 22 lábrészt és egy a 22 lábrészről lenyúló, lényegében iv alakú 23 befogadókengyelt foglal magában.

A 22 lábrészben a 2 szár számára 24 furat van. A 22 lábrész 26 felső oldalán levő 25 besüllyesztés támaszként szolgál a tányérrugószerű 5 gallér számára a 2 szár 4 há- 50 túlsó végén. A mintegy iv alakú 23 befogadókengyelnek a 22 lábrésszel szemközti szabad 27 végkörzetében 28 csukló van kialakitva. A 23 befogadókengyel szabad 29 végszakasza belenyúlik a 23 befogadókengyel által határolt 30 befogadótérbe. K kábelnek vagy cső- 55 nek bevezetésére a 29 végszakasz befordítható a 30 befogadótérbe, így az U alaptest és a 29 végszakasz között a K kábel vagy cső behelyezhető a 30 befogadótérbe. A 22 lábrész és a 23 befogadókengyel előnyösen műanyagból van fröccsöntve. A 28 csukló ebben az 60 esetben egyszerűen gyengítésként képezhető ki. Ez azt jelenti, hogy a 28 csukló pusztán az által jön létre, hogy a 28 csukló hajlítási tengelyének környezetében az anyagvastagságot a hajlitás tengelyének irányában szükséges szilárdságnak éppen megfelelő értékűre választjuk meg. Az ábra ezt a különösen az elektromos szereléshez alkalmas rögzítőelemet az U alaptestbe beerősített állapotban, behelyezett K kábelekkel együtt mutatja. Rideg U alaptestként üreges lyukastégla van feltüntetve.

A 3. ábrán bemutatott 31 rögzitőelem szigetelőlapok vagy falburkolatok számára van kialakítva.

A 14 terhelőerő felvételére alkalmas fej tartalmaz egy nagy felületű 32 fejrészt egy róla lenyúló 33 szárrésszel. A 32 fejrészen és a 33 szárrészen egy az 1 rögzitőelem 2 szárának hátulsó 13 végszakasza számára támasszal rendelkező 34 üreg megy át. A támaszt egy 35 váll képezi, amely a 34 üreg belsejében van elrendezve, és „a” távolsága a 33 szárrésznek a nagy felületű 32 fejrésszel szemközti szabad 36 végétől körülbelül 8-25 mm. A 34 üreg fejoldali 37 szájkörzetében hajlékony, a középpont felé nyúló 38 szegmensek vannak kialakítva. A 14 terhelőerő felvételére alkalmas fejeknek összességükben gomba formája van. Ilyen kialakítású terhelőerő felvételére alkalmas fejek képezik a tár- j gyát az EP-A-O 492 230 számú szabadalmi leírásnak;

illetve az annak megfelelő US-A-5.171.118 számú le- i írásnak. f

Az 1 rögzítőelem 2 szára át van vezetve az átmenő·* >

üregen és tányérrugószerű 5 gallérjával a 35 vállon tá- - f maszkodik. A 34 üregnek a 35 válltól a 33 szárrész sza- | bad végéig érő 39 fúratszakasza olyan átmérőjű, mely { csekély mértékben kisebb, mint a 2 szár külső átmérője i a hátulsó szakaszban. Ezáltal a 39 fúratszakasz vezeti az | rögzítőelem 2 szárát. A 2 szár a 39 fúratszakaszban be- | ékelődik, így a 2 szár és a gombaszerű 14 terhelőerő fel- | vételére alkalmas fej előre összeszerelhető. A 2 szár tömör vezetése jó haránt-erőátvitelt is garantál.

A 4. ábrán olyan szerelési egység van feltüntetve, amely szigetelőlapnak a találmány szerinti szerelési eljárással téglafalazatra történő rögzítését teszi lehetővé.

A szerelési egység a 3. ábra szerinti 31 rögzítőelemet, fúrószerszámot és 15 ütvefúrót foglal magában.

A 15 ütvefúró tengelyirányú ütéssel működő ütvefúró készülék. A szerelési folyamat előkészítése végett először bedugjuk a 9 fúrószerszámot 10 bedugóvégével a ütvefúró 16 szerszámhüvelyébe. Utána addig toljuk fel a 31 rögzítőelemet a 9 fúrószerszámra, míg a 12 fúrófej ki nem emelkedik a 31 rögzitőelem 2 szárának elülső végéből. A Pl és P2 nyilak az ábrán a 9 fúrószerszám és a 31 rögzitőelem szerelését világítják meg.

A 15 ütvefúróból, a 9 fúrószerszámból és a 31 rögzítőelemből álló, ilyen módon előkészített szerelési egység a szigetelőlap anyagán át nekiszorul az alaptestnek.

A15 ütvefúró működtetésekor a 9 fúrószerszám az alaptestben befogadófúratot kezd készíteni. Mihelyt a rögzítőelem 2 szárának a 7 vágóéleket hordozó elülső vége megérinti az alaptestet, a 2 szár tengelyirányú ütések által támogatottan követi a 12 fúrófejet az r alaptestbe. Ilyen módon folytonosan történik a fúrás, és

HU 221 525 Bl egyidejűleg behajtódik az alaptestbe a 31 rögzítőelem 2 szára. A hosszanti réssel ellátott 2 szár túlméretes a befogadófurathoz képest, emiatt a behajtáskor radiálisán összesajtolódik. A 31 rögzitőelem üreges 2 szára a 9 furószerszámot radiálisán vezeti. A támaszon feltámaszkodó 2 szár az alaptestbe történd behajtásakor addig húzza a 14 terhelőerő felvételére alkalmas fejet a szigetelőlap anyagába, míg a nagy felületű fejrész a lap felületén fel nem fekszik, előnyösen azzal egy szintbe kerülve.

Az 5. ábrán a 3. ábra szerinti 31 rögzitőelem van feltüntetve, amelyet behúztak a P szigetelőlap anyagába, és még nincs teljesen az U alaptestbe, például egy üreges lyukastéglába beerősítve. Világosan felismerhető, hogy a 9 furószerszám 12 fúrófeje túlnyúlik a 2 szár 6 elülső végén. Ezáltal az A befogadófurat közvetlenül a 31 rögzítőelemnek 6 elülső vége előtt készül. A hajlékony 38 szegmenseket a 9 fúrószerszám a 34 üreg belsejébe nyomja. A 9 fürószerszámon - mint az ábrázoláson látszik - kialakítható egy körbefutó 17 horony, mely a 9 fúrószerszámnak a 31 rögzítőelemből való kihúzásakor összekapcsolódik a hajlékony 38 szegmensekkel és ezeket ismét kihúzza a 34 üregből. Ilyen módon a szerelés után a 38 szegmensek ismét a középpont felé nyúlnak és alátétül szolgálhatnak egy utólag felvitt vakolatréteg számára.

Claims (10)

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Rögzítőelem (1, 21, 31), melynek cső alakú fémszára (2) van, a szárban (2) tengelyirányú átmenőfurat (3), és a szár (2) köpenyében a teljes szárhosszra kiteqedő tengelyirányú rés (8) van kialakítva, valamint terhelőerő felvételére alkalmas feje (14) van a szárnak (2) a beültetési iránnyal ellentétes hátulsó végszakaszán (13), és a szár (2) külső átmérője a hátulsó végétől (4) az elülső vége (6) felé csökken, azzal jellemezve, hogy a szár (2) elülső végén (6) legkevesebb egy vágóéi (7) van kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a szárnak (2) a hátulsó végén (4) tányérrugószerű, radiális kiterjedésű gallérja (5) van.

3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti rögzitőelem, azzal jellemezve, hogy a tengelyirányú résnek (8) a szár (2) belső falán mért legnagyobb szélessége (w) a szár hátulsó végének (4) körzetében a szár (2) külső átmérőjének (d) 25-50%-a.

4. A 3. igénypont szerinti rögzitőelem, azzal jellemezve, hogy a rés (8) szélessége a szár hátulsó végétől (4) az elülső vége (6) felé csökken.

5. A 4. igénypont szerinti rögzitőelem, azzal jellemezve, hogy a tengelyirányú rés (8) a szár (2) elülső végének (6) körzetében egy hegesztési pont által vagy más módon le van zárva.

6. Az előző igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a terhelőerő felvételére alkalmas fej (14) műanyagból van és lábrészt (22) és a lábrészről (22) lenyúló ív alakú befogadókengyelt (23) foglal magában, és a lábrészben (22) a szár (2) szántéra átmenőfurat (24) van kialakítva.

7. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti rögzítőelem, azzal jellemezve, hogy a terhelőerő felvételére alkalmas fej (14) műanyagból van és nagy felületű fejrészt (32) tartalmaz arról kinyúló szárrésszel (33), és a fejrészben (32) és a szárrészben (33) a rögzitőelem (31) szárának (2) hátulsó szakasza szántéra támasszal rendelkező üreg (34) van, és az üreg (34) fejoldali szájkörzetében (37) hajlékony záróelemek, előnyösen a középpont felé nyúló hajlékony szegmensek (38) varrnak kialakítva.

8. A 7. igénypont szerinti rögzitőelem, azzal jellemezve, hogy a támaszt a szárrészben (33), az üregben (34) levő váll (35) képezi, amelynek távolsága (a) a szárrész (33) szabad elülső végétől (36) körülbelül 8-25 mm.

9. Eljárás az 1-8. igénypontok bármelyike szerinte rögzitőelem (1, 21, 31) beerősítésére, azzal jellemezve*' hogy a rögzitőelem (1, 21, 31) szárának (2) tengelyirányú átmenőfuratán (3) furószerszámot (9) vezetünk át,. amelynek fúrófeje (12) túlnyúlik a szárnak (2) az egy* vagy több vágóéit (7) hordozó elülső végén (6), ahol is ai . fúrófej (12) legnagyobb átmérője kisebb, mint az átmenőfurat (3) belső átmérője, továbbá, hogy a rögzítőelemet (1,21,31), amely túlméretes az elkészített befogadófurathoz (A) képest, a fúrási folyamattal egyidejűleg ütve behajtjuk, így beerősítjük, azaz beékeljük a befogadófuratba (A), és hogy a furószerszámot (9) a rögzítőelemnek (1, 21, 31) az alaptestbe (U) történt beerősitése után kihúzzuk a szár (2) tengelyirányú átmenőfuratából (3).

10. A 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a fúrószerszámot (9) ütvefúróba (15) fogjuk be, és a befogadófuratot (A) forgatással készítjük, és ezzel egyidejűleg a rögzítőelemet (1,21,31) tengelyirányú ütésekkel hajtjuk be az alaptestbe (U), eközben a rögzítőelem szára (2) és a fúrószerszám (9) forgása szétválik, és a rögzítőelem (1,21,31) szárának (2) hátulsó vége (4) a fúrószerszámon (9) levő ütkőzővállra (11) fekszik fel.