HU219555B - Rögzítési rendszer és eljárás rögzítések létrehozására - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya rögzítési rendszer és eljárás rögzítéseklétrehozására. A rögzítési rendszer befogadófuratok létrehozásáraszolgáló, fúróheggyel (4) ellátott fúróberendezésből (3) és egybefogadófuratba beerősíthető, tengelyirányú átmenőfuratot tartalmazó,csőszerű rögzítőelemből (2) áll. A fúróberendezésnek (3) a fúróheggyelszemben lévő vége forgóhajtással és axiális ütéseket létrehozóütőművel ellátott kézi kisgéphez bedugóvégként van kiképezve. Atalálmány szerinti rögzítési rendszer jellemzője, hogy a rögzítőelem(2) külső átmérője nagyobb, mint a fúróhegy (4) burkolókörénekátmérője; továbbá a fúróberendezés (3) a csőszerű rögzítőelem (2)tengelyirányú átmenőfuratán van átvezetve oly módon, hogy a fúróhegy(4) a rögzítőelemen (2) annak behelyezési irányban (S) elülső végénélés a fúróberendezés (3) bedugóvége a rögzítőelemen (2) annak hátsóvégénél tengelyirányban túlnyúlóan van kialakítva; valamint afúróberendezés (3) és a rögzítőelem (2) a behelyezési művelet alattforgás tekintetében egymástól elválasztva van elrendezve. A találmányszerinti eljárás jellemzője, hogy a fúróberendezést (3) arögzítőelemben (2) lévő tengelyirányú átmenőfuratban vezetik, és arögzítőelemet (2), amelynek a befogadófurat átmérőjéhez képest nagyobbkeresztmetszeti mérete van, a fúrási művelettel egyidejűlegütőbehajtással a befogadófuratba beerősítik, különösen beszorítják. ŕ

Description

A találmány tárgya rögzítési rendszer és eljárás rögzítések létrehozására. A rendszer befogadófuratok létrehozására szolgáló fúróberendezésből és egy befogadófuratba beerősíthető, tengelyirányú átmenőfúratot tartalmazó, csőszerű rögzítőelemből áll. A fúróberendezés füróheggyel van ellátva, és a fúróheggyel szemben lévő vége forgóhajtással és axiális ütéseket létrehozó ütőművel ellátott kézi kisgéphez bedugóvégként van kiképezve. A rögzítések létrehozására szolgáló eljárás során egy fúróberendezéssel befogadófúratot készítünk, és a befogadófúratba egy rögzítőelemet beerősítünk.

A rögzítések létrehozására a különböző mértékben szilárd alapzatokban különböző eljárásokat alkalmaznak. A legszokásosabb a soros eljárás és a közvetlen szereléstechnika. A soros rögzítési eljárások mindenfajta alapzathoz alkalmasak. Az alapzat jellegétől és a megvalósítandó rögzítéstartási értékektől függően különböző fajta rögzítőelemeket használnak. A soros eljárás folyamán először egy befogadófúratot készítenek az alapzatban egy fúróberendezéssel. A fúróberendezés ekkor egy fémfúrót, kőfúrót vagy fafúrót tartalmaz, amit gépi forgóhajtású kézi kisgép hajt. A hajtást adott esetben tengelyirányú ütések támogatják. A befogadófúrat létrehozása után a rögzítőelemet behelyezik a befogadófúratba, és a legtöbb esetben szétfeszítés útján beerősítik a befogadófúratba.

A közvetlen szereléstechnika alkalmazása esetén egy különleges rögzítőelemet porerővel hajtott belövőkészülék segítségével közvetlenül hajtanak be az alapzatba. Porerővel hajtott belövőkészüléken olyan belövőkészülékeket értünk, amelyek porerejű hajtótöltetet foglalnak magukban. A porerejű meghajtást egy tölténybe viszik és egy szög alakú rögzítőelem behajtásához szükséges meghajtóerőt a töltet robbantásával hozzák létre. Duktilis kifejezés alatt olyan anyagok értendők, amelyek nyújthatók és nyúlósan deformálhatok. A fejtőtechnikában különösen fémalapozást jellemeznek duktilisnek, mivel ezek az anyaglebontó megmunkálás során a megnyúlás révén elakadnak. Ennél a rögzítési módszernél elmarad egy befogadófúrat külön létrehozása a rögzítőelem számára. A közvetlen szereléstechnika gyors, és jó rögzítéstartási értékekkel rendelkező rögzítések készíthetők vele. Az ismert közvetlen szereléstechnika mindenesetre csak többé vagy kevésbé duktilis alapzatokban, így például acélban vagy betonban alkalmas.

A kevésbé szilárd vagy a rideg alapzatokat, mint a téglafalakat az ismert közvetlen szereléstechnikában alkalmazott, porerővel hajtott belövőkészülékek nagyon erősen igénybe veszik, sőt gyakran megrongálják, és nem hoznak létre megbízható rögzítéseket. Ezért ezekben az alapzatokban lényegében csak soros rögzítési eljárásokat alkalmaznak. Ez kíméli az alapzatot, és megbízható, a kívánt rögzítéstartási értékekkel rendelkező rögzítéseket hoz létre. Ez mindenesetre azt jelenti, hogy rögzítési pontonként jóval nagyobb időráfordítással kell számolni. Ezenkívül többnyire külön eszközök kellenek a befogadófúratok létrehozásához és rögzítőelemeknek a befogadófúratokba való beerősítéséhez, például szükség van egy fúróeszközre fúróberendezéssel a befogadófúrat fúrásához és egy csavarbehajtó eszközre egy rögzítőcsavamak egy „tiplibe” való becsavarásához, és a „tiplit” szét kell feszíteni.

Találmányunk célja olyan rögzítési rendszer és rögzítési eljárás létrehozása, amelyek kevésbé szilárd vagy rideg alapzatokban, így például téglafalban is lehetővé teszi egy rögzítőelem gyors és megbízható beerősítését. A rendszernek és az eljárásnak továbbá lehetővé kell tennie a soros módszer - befogadófúrat létrehozása, majd rögzítőelem behelyezése a befogadófúratba, végül a rögzítőelem szétfeszítése - elhagyását, valamint azt, hogy a befogadófúrat létrehozásához és a rögzítőelem ezt követő beerősítéséhez több különböző eszközt kelljen alkalmazni. Emellett kímélni kell az alapzatot, és további cél a kívánt rögzítéstartási értékekkel rendelkező rögzítések létrehozása.

Ezt a feladatot a rögzítési rendszer tekintetében - amely befogadófuratok létrehozására szolgáló, fúróheggyel ellátott fúróberendezésből és egy befogadófúratba beerősíthető, tengelyirányú átmenőfúratot tartalmazó, csőszerű rögzítőelemből áll, és amely fúróberendezésnek a fúróheggyel szemben lévő vége forgóhajtással és axiális ütéseket létrehozó ütőművel ellátott kézi kisgéphez bedugóvégként van kiképezve - a találmány értelmében a következő jellemzők kombinálásával oldjuk meg: a rögzítőelem külső átmérője nagyobb, mint a fúróhegy burkolókörének átmérője; továbbá a fúróberendezés a csőszerű rögzítőelem tengelyirányú átmenőfuratán van átvezetve oly módon, hogy a fúróhegy a rögzítőelemen annak behelyezési irányban elülső végénél és a fúróberendezés bedugóvége a rögzítőelemen annak hátsó végénél tengelyirányban túlnyúlóan van kialakítva, valamint; a fúróberendezés és a rögzítőelem a behelyezés! folyamat alatt forgás tekintetében el van választva egymástól; a rögzítőelem hátsó vége a behelyezési folyamat alatt a kézi kisgépre úgy fekszik fel, hogy az ütőmű által létesített ütések átvihetőek a rögzítőelemre, és így a rögzítőelem a befogadófúrat létrehozásával egyidejűleg be van hajtva a befogadófuratba és ott beerősítésre kerül.

A találmány szerinti rögzítési rendszer kevésbé szilárd vagy rideg alapzatokban, így például téglafalban is lehetővé teszi rögzítési pontoknak közvetlen szereléstechnikával való létrehozását. Bár ugyanúgy, mint eddig, létre kell hozni egy befogadófúratot, de a rögzítőelemet egyidejűleg beerősítjük a befogadófúratba. Ez egyszerűbbé teszi a rögzítési pont létrehozásának egész munkafolyamatát, és jelentősen csökkenti a rögzítési pont létrehozásának összidejét. A rögzítési pontnak a találmány szerinti rögzítési rendszerrel való létrehozása nem igényel különböző eszközöket a befogadófúrat létrehozásához és a rögzítőelem ezt követő behelyezéséhez és beerősítéséhez. Az egy rögzítőelemből és egy fúróberendezésből álló rögzítési rendszer csak egyetlen kézi kisgépet igényel, amely a behelyezési művelet alatt a rögzítőelemtől forgás tekintetében elválasztott fúróberendezést forgómozgásba hozza, és egyidejűleg a rögzítőelemet tengelyirányú ütések segítségével az alapzatban létrehozott befogadófúratba behajtja. A találmány szerinti rögzítési rendszer alkalmazása egyszerű, és egyesíti a rögzítési pontok közvetlen szereléstechni2

HU 219 555 Β ka szerinti gyors létrehozásának és az alapzat soros rögzítési eljárás szerinti kímélő kezelésének előnyeit. A találmány kevésbé szilárd vagy rideg alapzatokban, így például téglafalban is lehetővé teszi rögzítéseknek közvetlen szereléstechnikával való létrehozását.

A találmány szerinti rögzítési rendszer egyik előnyös kiviteli alakjában a rögzítőelemnek a behelyezési irányban elülső vége vágóélekkel van ellátva, és itt a rögzítőelem hátsó végének keresztmetszeti kontúrjától eltérő keresztmetszeti kontúrja van. A vágóélek a befogadófuratot hántolva vagy vésve az elülső vég keresztmetszeti kontúrja szerint kalibrálják. A rögzítőelem teljes behajtásakor a rögzítőelemnek a más keresztmetszeti kontúrral rendelkező hátsó része beszorul a kalibrált befogadófuratba.

A rögzítőelemnek a vágóélek környezetében előnyös módon a körgyűrű alaktól eltérő keresztmetszete van, amely a rögzítőelem hátsó vége felé körgyűrű alakú keresztmetszetbe megy át. A rögzítőelem elülső végén lévő vágóélek az előfúrt befogadófúrat szélrészét hántolva vagy vésve lebontják. Ennek során először kör keresztmetszetű befogadófúratot kalibrálnak a rögzítőelem elülső szakaszának a körgyűrű alaktól eltérő keresztmetszete szerint. A rögzítőelem tengelyirányú ütésekkel megvalósított behajtási művelete közben a rögzítőelemnek a hátsó résznél ismét kör alakú keresztmetszetbe átmenő szakasza beszorul a kalibrált befogadófúratba.

A rögzítőelem vágóélekkel ellátott elülső végének keresztmetszete célszerűen ellipszis alakú. Az ellipszis alak nagyon könnyen előállítható például úgy, hogy egy körgyűrű keresztmetszetű rögzítőelem elülső végét meghatározott mértékben összenyomjuk. A vágóélekkel ellátott elülső végnek azonban lehet nem kör keresztmetszete, például sokszög alakú keresztmetszete is. Csak azt kell biztosítani, hogy a rögzítőelem keresztmetszete a hátsó szakasza felé úgy változzon, hogy a rögzítőelem behajtásakor ez a szakasz a nem kör alakúra kalibrált befogadófúratba beszoruljon. Ezért a cső alakú rögzítőelem hátsó szakaszának célszerűen körgyűrű alakú keresztmetszete van.

A rögzítőelem tengelyirányú kiterjedése mentén és kerületén elosztva előnyös módon több nyílás van, amelyeknek az átmérője kisebb a fúróhegy burkolókörének átmérőjénél. A cső alakú rögzítőelem palástjában lévő nyílások arra szolgálnak, hogy elvezessék a befogadófúrat létrehozásakor keletkezett fúrási port, amelyet a fúróberendezés szállítócsigával ellátott szára hátrafelé szállít.

A találmány szerinti rögzítési rendszer egy további előnyös kiviteli alakjában a csőszerű rögzítőelemben egy, a rögzítőelem teljes tengelyirányú hosszára kiterjedő hosszrés van kialakítva. Ily módon a hosszirányban hasított rögzítőelem az anyagának rugóereje ellenében, sugárirányban rugalmasan összenyomható. A még nem illesztett rögzítőelem külső átmérője nagyobb a létrehozott befogadófúratnak, illetőleg a fúróhegy burkolókörének a névleges átmérőjénél. A befogadófúrat fúrással való létrehozása közben tengelyirányú ütésekkel megvalósított behajtáskor a hosszirányban hasított rögzítőelem az anyagának rugóereje ellenében sugárirányban a befogadófúrat névleges átmérőjére nyomódik össze. A rögzítőelem behelyezett állapotában az elérhető rögzítéstartási értéket a beálló sugárirányú hozzányomás, a tapadósúrlódási tényező, valamint a befogadófúrat és a rögzítőelem közötti érintkezési felület határozza meg.

A fúróhegy lehet állandó kötésben a fúróberendezés szárával. A fúróberendezés lehet például egy járatos falfúró vagy kőfúró, amelyet a behelyezési folyamat után kihúznak a rögzítőelemmel ellátott befogadófúratból. A találmány egy célszerű kiviteli alakjában a fúróhegy oldhatóan van a rögzítőelem elülső végével összekötve, elsősorban az elülső végre ráhúzható módon. A fúróhegy a rögzítőelem behelyezési műveletéhez együtt forgó módon összeköthető a fúróberendezéssel, elsősorban ráhúzhatóan a fúróberendezés szárának elülső végére. A behelyezési folyamat befejezése után a szár tengelyirányú húzással leválasztható a fúróhegyről. A fúróhegy a befogadófúratban marad, míg a fúróberendezés szárát kihúzzák a rögzítőelemmel ellátott befogadófúratból. A találmánynak ebben a kiviteli alakjában a rögzítőelemet úgy készítik elő, hogy a fúróhegy már fel van húzva. A fúróberendezés szárának feltűzése után a fúróhegy viszonylag kis tengelyirányú erővel ismét oldható a rögzítőelem elülső végéről, és eközben a szárral együtt forgó módon összekötve marad. Ez a folyamat rendszerint automatikusan megy végbe abban a pillanatban, amelyben a rögzítőelem elülső vége, amelynek a fúróhegy burkolóköréhez képest nagyobb keresztmetszeti mérete van, rááll a fúrólyuk nyílására. így a fúróhegy és a rögzítőelem forgás tekintetében nagyon egyszerűen elválasztható egymástól. A rögzítőelemet csak a tengelyirányú ütések hajtják be a befogadófúratba, és ekkor vagy lebontja a befogadófúrat szélrészeit az elülső végének keresztmetszeti alakja szerint, vagy sugárirányban összenyomódik.

A feladatot a rögzítések létrehozására szolgáló eljárás tekintetében - amelynek során egy fúróberendezéssel egy befogadófúratot hozunk létre és a befogadófúratba beerősítünk egy rögzítőelemet - a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a fúróberendezést a rögzítőelemben lévő tengelyirányú átmenőfúratban vezetjük, és a rögzítőelemet, amelynek a befogadófúrat átmérőjéhez képest nagyobb keresztmetszeti mérete van, a fúrási művelettel egyidejűleg ütőbehajtással a befogadólúratba beerősítjük, különösen beszorítjuk. A találmány szerinti eljárás közvetlen szerelési eljárás, amelynek során forgófúrással befogadófúratot hozunk létre, és ezzel egyidejűleg a rögzítőelemet ebbe a befogadófúratba beerősítjük. Az eljárás rendelkezik a közvetlen szereléstechnika előnyeivel, amennyiben gyorsan és egyszerűen elvégezhető, és nincs szükség külön eszközökre a befogadófúrat létrehozásához és a rögzítőelem beerősítéséhez. Emellett a találmány szerinti eljárás során az alapzat kímélően van kezelve. Ezért ezt az újszerű, közvetlen szerelési eljárást kevésbé szilárd vagy rideg alapzatokban, így például téglafalban is alkalmazni lehet.

A találmány szerinti eljárás egyik változata szerint a lényegében kör alakú keresztmetszetű befogadófúratot a rögzítőelem ütőbehajtásakor a rögzítőelem behelyezé3

HU 219 555 Β si irányban elülső, a körgyűrű alaktól eltérő, különösen ellipszis keresztmetszetű végén lévő vágóélek a befogadófurat szélrészeit hántolva vagy vésve lebontják. A rögzítőelem beerősítése a rögzítőelem további behajtásakor úgy jön létre, hogy a rögzítőelem például körgyűrű alakú keresztmetszetű hátsó szakasza a rögzítőelem elülső végének keresztmetszetére kalibrált befogadófúratba beszorul. A rögzítőelemnek lehet zárt burkolata, vagy lényegében hosszirányban ellátható egy réssel. A végigmenő hosszirányú rés lehetővé teszi a járulékos beszorulást a befogadófúratban azáltal, hogy a hosszirányban hasított burkolat a befogadófúratba történő behajtáskor a rögzítőelem anyagának rugóereje ellenében sugárirányban összenyomódik.

A találmány szerinti eljárás egy másik foganatosítási módja szerint a nagyobb keresztmetszetű beerősítése a befogadófúratba csak a teljes tengelyirányú hosszában hosszréssel ellátott rögzítőelemnek a befogadófúratba történő ütőbehajtáskor a rögzítőelem anyagának rugóereje ellenében bekövetkező rugalmas, sugárirányú összenyomódásával végezzük. Az eljárásnak ebben a változatában a teljes tengelyirányú kiterjedésében hosszanti réssel ellátott rögzítőelemet hajtunk be. A rögzítőelem beerősítése a befogadófúratba a befogadófúrat névleges átmérőjéhez képest túlmérettel rendelkező rögzítőelem beszorítása útján történik. A rögzítőelem anyagának rugóereje ellenében végzett sugárirányú összenyomás sugárirányú erőt létesít, ami a tapadósúrlódási tényezővel és a felfekvési felülettel együtt meghatározza az elérhető rögzítéstartási értéket.

Míg az eljárás megvalósítható egy hagyományos falfúróval vagy kőfúróval is, amit a behelyezési művelet után ismét ki lehet venni, addig az eljárás egy előnyös változata szerint a rögzítőelemnek a behelyezési irányban elülső végét oldhatóan egy fúróheggyel látjuk el, amelyhez a fúróberendezésnek a rögzítőelem tengelyirányú fúratán át vezetett szárvégét együtt forgó módon csatlakoztatjuk. A behelyezési művelet során a fúróhegyet a befogadófúrat létrehozása végett kivesszük a rögzítőelem elülső végével való kapcsolódásból, és ettől forgás tekintetében elválasztjuk. A fúróberendezés szárának a rögzítőelem tengelyirányú fúratából történő tengelyirányú eltávolításakor a fúróhegyet oldjuk a fúróberendezés szárától, aminek során meghatározott minimális erőt kell kifejteni, és a fúróhegy a rögzítőelemmel ellátott befogadófúratban marad. Minthogy a fúróhegy és a fúróberendezés szára közötti kötés oldása végett ki kell fejteni egy meghatározott minimális erőt, ezért a lehúzást művelet a rögzítési pont minimális rögzítéstartási értékének vizsgálatával egyidejűleg végezhető.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán a csatolt ábrák alapján részleteiben ismertetjük, ahol az

1. ábra rögzítőelemből és fúróberendezésből álló rögzítési rendszer első kiviteli alakjának nézete, a

2. ábra az 1. ábra szerinti rögzítőelem elülső, vágóélekkel ellátott részének keresztmetszete, a

3. ábra az 1. ábra szerinti rögzítési rendszer egy változatának nézete, a

4. ábra egy találmány szerinti további rögzítési rendszer nézete.

Az 1. ábrán látható a találmány szerinti egész 1 rögzítési rendszer első kiviteli alakja. Az 1 rögzítési rendszer egy cső alakú 2 rögzítőelemből és egy 3 fúróberendezésből áll. A 3 fúróberendezés el van látva egy 4 fúróheggyel, amely túlnyúlik a 2 rögzítőelemnek a behelyezési irányú elülső végén. A behelyezési irányt az 1. ábrán az S nyíl jelöli. A 3 fúróberendezés hátsó vége egy 5 bedugóvéggel van ellátva, amely úgy van kialakítva, hogy bedugható egy részletesebben nem ábrázolt kézi kisgép 6 szerszámbefogójába. A kézi kisgép a 3 fúróberendezés számára gépi forgatóhajtással és tengelyirányú ütések létrehozása végett ütőművel van felszerelve. Az ábrázolt kiviteli alakban a 3 fúróberendezés egy hagyományos falfúró vagy kőfúró, amely a 2 rögzítőelem tengelyirányú átmenőfúratán át van vezetve.

A 2 rögzítőelem elülső végén 8 vágóélek vannak, amelyek a létrehozott befogadófúrat szélrészeinek hántoló- vagy vésőlebontásához vannak kiképezve. A 8 vágóélek környezetében a 2 rögzítőelemnek a körgyűrű alaktól eltérő keresztmetszete van. Ez a keresztmetszet elsősorban elliptikus lehet, ahogyan ez a 2. ábrán látható. A 8 vágóélek környezetében elliptikus keresztmetszet a 2 rögzítőelem hátsó szakasza felé kör alakú keresztmetszetbe megy át. A 2 rögzítőelem tengelyirányú átmenőfuratán átvezetett 3 fúróberendezés a 2 rögzítőelem annak elülső végénél és hátsó végénél túlnyúlik. A hátsó végnél az 5 bedugóvég nyúlik ki az átmenőfuratból, és lehetővé teszi a csatlakoztatást egy kézi kisgép 6 szerszámbefogójába (bedugóvégébe). A 2 rögzítőelem hátsó vége felfekszik a kézi kisgépre, hogy a tengelyirányú ütéseket át lehessen vinni a 2 rögzítőelemre. Az elülső végen a 4 fúróhegy túlnyúlik a 8 vágóéleken, hogy a behelyezési művelet közben a 4 fúróhegy a 8 vágóéleket a 2 rögzítőelem elülső végén néhány milliméterrel, például körülbelül 10 mm-rel megelőzze.

Magától értetődik, hogy a cső alakú 2 rögzítőelemnek lehet más, a kör alaktól vagy az ellipszis alaktól eltérő keresztmetszeti kontúrja is. A találmány szerinti 2 rögzítőelem fúnkciója akkor is megvalósul, ha a 2 rögzítőelem 8 vágóélekkel ellátott elülső részének keresztmetszete körgyűrű alakú, és a 2 rögzítőelem hátsó szakaszának a körgyűrű alaktól eltérő keresztmetszete van. A 2 rögzítőelem elülső végén lévő 8 vágóélek a befogadófúratot keresztmetszeti kontúrjuknak megfelelően kalibrálják. Amikor a 2 rögzítőelem teljesen be van hajtva a befogadófúratba, akkor az ettől eltérő keresztmetszeti kontúrral rendelkező hátsó rész a kalibrált befogadófúratba beszorulással be van erősítve.

A cső alakú 2 rögzítőelem palástjában 7 nyílások vannak, amelyek a befogadófúrat létrehozásakor keletkező és a fúró szállítócsigája által szállított fúrási por elvezetésére szolgálnak. A 6 szerszámbefogó körül lehetnek még sugárirányú 9 hornyok, amelyek ugyancsak a fúrási por elvezetésére szolgálnak.

A következőkben ismertetjük egy rögzítési pont létrehozását a találmány szerinti 1 rögzítési rendszerrel. A 3 fúróberendezés, ami az ábrázolt kiviteli alakban egy falfúró vagy egy kőfúró, a 2 rögzítőelem tengelyirá4

HU 219 555 Β nyú furatán át van vezetve. A 3 fúróberendezés átvezetését megkönnyíti, hogy a 2 rögzítőelem átmérője, különösen a 8 vágóéi környékén is, a körgyűrű alaktól eltérő keresztmetszet ellenére is nagyobb a 4 fúróhegy burkolókörének átmérőjénél. A 3 furóberendezés 5 bedugóvége tengelyirányú ütések létrehozása végett ütőművel ellátott forgó fúró kisgép 6 szerszámbefogójába van bedugva.

A rögzítési pont létrehozása végett a 4 fúróhegyet az alapzatra állítjuk, és működtetjük a kézi kisgép hajtását. A 2 rögzítőelemen lévő 8 vágóélekhez képest néhány milliméterrel siető 4 lúróhegy az alapzatban lényegében kör keresztmetszetű befogadófúratot hoz létre, amelynek az átmérője megegyezik a 4 furóhegy burkolókörének átmérőjével. A 2 rögzítőelem és a 3 furóberendezés forgás tekintetében el van választva egymástól, mivel a 2 rögzítőelem először tengelyirányban eltolható a 3 furóberendezés szárához képest. A 2 rögzítőelemnek a befogadófurat átmérőjéhez képest túlméretes elülső vége az alapzat felületén áll, és csak annyira csúszhat hátrafelé, hogy hátsó vége felfeküdjön a 6 szerszámbefogóra. Ekkor a kézi kisgép által létesített tengelyirányú ütések átmennek a 2 rögzítőelemre, és azt az előkészített befogadófúratba behajtják. Eközben a 2 rögzítőelem elülső végén lévő 8 vágóélek lebontják a befogadófúrat szélrészét, és a befogadófúratot a 2 rögzítőelemnek a 8 vágóélek környékén fennálló keresztmetszeti alakja szerint kalibrálják. A 2 rögzítőelem további behajtásakor a 2 rögzítőelemnek egy körgyűrű alakú keresztmetszetű szakasza beszorul a nem körgyűrű alakúra kalibrált befogadófúratba. A rögzítési művelet befejezése után a 3 fúróberendezést a 2 rögzítőelemmel ellátott befogadófúratból kivesszük, és a művelet egy új rögzítőelemmel egy másik helyen ismételhető.

A 3. ábrán egy módosított 10 rögzítési rendszer nézete látható. Ugyanúgy, mint az 1. ábra szerinti 1 rögzítési rendszer, ez is tartalmaz egy 3 fúróberendezést, amelynek a 4 fúróhegye és 5 bedugóvége tengelyirányban túlnyúlik a 12 rögzítőelem két végén. Az 5 bedugóvég egy kézi kisgép 6 szerszámbefogójában van. A 6 szerszámbefogón sugárirányú 9 hornyok segítik elő a fúrási por szállítását. A 12 rögzítőelem elülső végén 18 vágóélek vannak a befogadófúrat szélrészének hántolólebontására. A 12 rögzítőelem hátsó végén körbemenő 11 gyűrűperem van, ami az alapzaton ütközőként szolgál, és amikor a 12 rögzítőelem felfekszik az alapzatra vagy egy rögzítendő alkatrész felületére, jelzi a rögzítési művelet végét. All gyűrűperem ugyanakkor felfekvési felületet képez a szerszámbefogó számára a tengelyirányú ütések átviteléhez. A 12 rögzítőelemben van egy 17 hosszrés, amely a 12 rögzítőelem egész hosszára kiteljed. A 18 vágóéleknél a 17 hosszrés szűkül, és például egy hegesztett ponttal lezárható. A 12 rögzítőelemnek a 18 vágóéleknél itt is túlmérete van a fúróberendezéssel létrehozott befogadófúrathoz képest. A 17 hosszrés miatt ez a túlméret a hátsó vég felé még növekedhet. Ezáltal a 12 rögzítőelem ütőbehajtásakor nemcsak a körgyűrű alakú keresztmetszetű szakasznak a nem körgyűrű alakú befogadófúratba való beszorulása következik be, hanem ezenkívül 12 a rögzítőelem sugárirányban, anyagának rugóereje ellenében összenyomódik. Ezáltal járulékos sugárirányú erő keletkezik, amely hozzájárul a 12 rögzítőelem befogadófúratban fennálló rögzítéstartási értékeinek biztosításához.

A 4. ábrán a találmány szerinti rögzítési rendszer egy további kiviteli alakja, egy 20 rögzítési rendszer látható. A 20 rögzítési rendszer tartalmaz egy 23 fúróberendezést, amely egy 22 rögzítőelem tengelyirányú átmenőfúratán át van vezetve. A 23 fúróberendezés 24 fúróhegye, egy 25 bedugóvége tengelyirányban itt is túlnyúlik a 22 rögzítőelem két hosszanti végén. A 23 fúróberendezés 25 bedugóvége egy nem ábrázolt kézi kisgép 6 szerszámbefogójában van, ami sugárirányú 9 hornyokkal látható el a fúrási por elszállítása végett. A 22 rögzítőelem elülső végén 28 élletörés van, ezzel szemben lévő hátsó végén pedig egy 21 gyűrűperem van, amely mélységi ütközőként szolgál, és ugyanakkor felfekvési felületet képez a 6 szerszámbefogó számára. Egy 27 hosszrés teljed ki a 22 rögzítőelem teljes hosszára. A 24 fúróhegy henger alakú elemként van kiképezve, amelyben bedugófúrat van a 23 fúróberendezés 26 szára számára. A 23 fúróberendezés 26 szára, amint ezt példaképpen ábrázoltuk, lehet egy négyszögletes hasáb, amely spirálist képezve tengelyirányú kiteijedésében meg van csavarva. A henger alakú elemben lévő fúrat tetszőleges sokszög alakú lehet, hogy a feltűzött 24 fúróhegy együtt forgó módon legyen összekötve a 26 szárral.

A 22 rögzítőelemet a rögzítési művelethez úgy lehet előkészíteni, hogy a 24 fúróhegyet rátűzzük a 28 élletöréssel ellátott elülső végére. Ezt a 27 hosszrés még könnyebbé is teszi. A rögzítési művelethez csak a 23 fúróberendezés 26 szárát kell átvezetni a 22 rögzítőelem tengelyirányú átmenőfúratán, és be kell dugni a 24 fúróhegy fúratába. A 22 rögzítőelem külső átmérője nagyobb a 24 fúróhegy burkolókörének átmérőjénél. Ezáltal a 22 rögzítőelemnek túlmérete van a befogadófurathoz képest, amelyet a rögzítési művelet folyamán előresiető 24 fúróheggyel hozunk létre. Mihelyt a 22 rögzítőelem hátsó vége felfekszik a 6 szerszámbefogóra, bekövetkezik a behajtási folyamat. A 22 rögzítőelem elülső végén lévő 28 élletörés megkönnyíti a bevezetést a kisebb átmérőjű befogadófúratba. A befogadófúratba való ütőbehajtáskor a 22 rögzítőelem az anyagának a rugóereje ellenében sugárirányban összenyomódik. Az ebből eredő sugárirányú erő a súrlódási tényezővel és a felfekvési felülettel együtt meghatározza az elérhető rögzítéstartási értéket. A rögzítési művelet befejezése után a 23 fúróberendezés 26 szárát kihúzzuk a befogadófúratból. A 24 fúróhegy a befogadófúratban marad. A 26 szár és a 24 fúróhegyben lévő fúrat közötti szorítóerőt célszerű úgy beállítani, hogy a 26 szár kihúzásához egy bizonyos minimális erőt kelljen kifejteni. Ily módon a 26 szár kihúzásának művelete a rögzítési pont minimális rögzítéstartási értékének vizsgálatával egyidejűleg végezhető.

Magától értetődik, hogy a találmány szerinti rögzítési rendszer valamennyi kiviteli alakjában lehet olyan fúróberendezéseket alkalmazni, amelyeknek vagy a szár5

HU 219 555 Β ral állandó jelleggel összekötött fúróhegyük van, vagy attól oldható füróhegyük van. A cső alakú rögzítőelem hátsó végén elemek vannak, amelyeken a terhelés fellép. Ilyen elemek lehetnek egy belső menet vagy külső menet, hornyok bepattanókötésekhez, vállak stb. A cső alakú rögzítőelemek képezhetik különleges rögzítőeszközök, például szigetelőanyag-lapok rögzítésére szolgáló eszközök részét is. Evégett a cső alakú rögzítőelem például beágyazható egy henger alakú szárba, amely egy szorítólap alatt helyezkedik el. A cső alakú rögzítőelem része lehet kábel- vagy csőtartóknak is.

Claims (10)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Rögzítési rendszer, amely befogadófuratok létrehozására szolgáló, fúróheggyel (4, 24) ellátott fúróberendezésből (3, 23) és egy befogadófuratba beerősíthető, tengelyirányú átmenőfuratot tartalmazó, csőszerű rögzítőelemből (2, 12, 22) áll, amely füróberendezésnek (3,23) a fúróheggyel (4,24) szemben lévő vége forgóhajtással és axiális ütéseket létrehozó ütőművel ellátott kézi kisgéphez bedugóvégként (5, 25) van kiképezve, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem (2, 12, 22) külső átmérője nagyobb, mint a fúróhegy (4, 24) burkolókörének átmérője;

   a fúróberendezés (3, 23) a csőszerű rögzítőelem (2, 12, 22) tengelyirányú átmenőfuratán van átvezetve oly módon, hogy a fúróhegy (4,24) a rögzítőelemen (2,12, 22) annak behelyezési irányban (S) elülső végénél és a füróberendezés (3, 23) bedugóvége (5, 25) a rögzítőelemen (2, 12, 22) annak hátsó végénél tengelyirányban túlnyúlóan van kialakítva; valamint a fúróberendezés (3,23) és a rögzítőelem (2,12,22) a behelyezési művelet alatt forgás tekintetében egymástól elválasztva van elrendezve.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti rögzítési rendszer, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemnek (2,12) a behelyezési irányban (S) elülső vége vágóélekkel (8,18) van ellátva, és itt a rögzítőelemnek (2, 12) a hátsó vége keresztmetszeti kontúrjától eltérő keresztmetszeti kontúrja van.
3. 3. A 2. igénypont szerinti rögzítési rendszer, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemnek (2,12) a behelyezési irányban (S) a körgyűrű alaktól eltérő, előnyös módon ellipszis alakú keresztmetszete van, amely a rögzítőelem (2; 12) hátsó vége felé körgyűrű alakú keresztmetszetbe megy át.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti rögzítési rendszer, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelem (2) tengelyirányú kiterjedése mentén és kerületén elosztva több nyílás (7) van, amelyeknek az átmérője kisebb a fúróhegy (4) burkolókörének átmérőjénél.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti rögzítési rendszer, azzal jellemezve, hogy a csőszerű rögzítőelemben (12, 22) egy, a rögzítőelem (12, 22) teljes tengelyirányú hosszára kiterjedő hosszrés (17, 27) van kialakítva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti rögzítési rendszer, azzal jellemezve, hogy a füróhegy (24) oldhatóan van a rögzítőelem (22) elülső végével összekötve, elsősorban az elülső végre ráhúzható módon, és a füróhegy (24) együtt forgó módon össze van kötve a fúróberendezéssel (23), elsősorban ráhúzhatóan a fúróberendezés (23) szárának (26) egyik végére, és a szár (26) végéről tengelyirányban ismét oldhatóan van kialakítva.
7. 7. Eljárás rögzítések létrehozására, amelynek során egy füróberendezéssel egy befogadófúratot hozunk létre és a befogadófuratba beerősítünk egy rögzítőelemet, azzal jellemezve, hogy a füróberendezést (3, 23) a rögzítőelemben (2, 22) lévő tengelyirányú átmenőfuratban vezetjük, és a rögzítőelemet (2, 22), amelynek a befogadófurat átmérőjéhez képest nagyobb keresztmetszeti mérete van, a fúrási művelettel egyidejűleg ütőbehajtással a befogadófuratba beerősítjük, különösen beszorítjuk.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a lényegében kör alakú keresztmetszetű befogadófúratot a rögzítőelem (2, 22) ütőbehajtásakor a rögzítőelem (2, 22) behelyezési irányban (S) elülső, a körgyűrű alaktól eltérő, különösen ellipszis keresztmetszetű végén lévő vágóélekkel (18, 8) kalibráljuk, és hogy a rögzítőelem (2, 22) beerősítéséhez a rögzítőelem (2, 22) körgyűrű alakú keresztmetszetű hátsó szakaszát a rögzítőelem (2, 22) elülső végének keresztmetszetére kalibrált befogadófuratba beszorítjuk.
9. 9. A 7. vagy 8. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a nagyobb keresztmetszeti mérettel bíró rögzítőelem (2,22) beerősítését a befogadófuratba a teljes tengelyirányú hosszában hosszréssel (17) ellátott rögzítőelemnek (2,22) az ütőbehajtáskor a rögzítőelem (2, 22) anyagának rugóereje ellenében bekövetkező rugalmas, sugárirányú összenyomásával végezzük.
10. 10. A 7-9. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a rögzítőelemnek (2, 22) a behelyezési irányú (S) elülső végét oldhatóan egy füróhegygyel (4, 24) látjuk el, amelyhez a füróberendezésnek (3) a rögzítőelem (2, 22) tengelyirányú furatán átvezetett szárvégét együtt forgó módon csatlakoztatjuk; a füróhegyet (4, 24) a befogadófurat létrehozásakor kivesszük a rögzítőelemmel (2, 22) való kapcsolódásból, és ettől forgás tekintetében elválasztjuk, és a fúróberendezés (3) szárának (26) a rögzítőelem (2, 22) tengelyirányú furatából történő tengelyirányú eltávolításakor a füróhegy (4, 24) és a fúróberendezés (3) szára (26) közötti kapcsolatot megszüntetjük - miközben a fúróhegy (4, 24) a rögzítőelemmel (2, 22) ellátott befogadófuratban marad -.