HU221519B - Alakos felületi rögzítő - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya alakos műgyanta felületi rögzítő, amelynek egyalaplemeze (1) van, amelynek elülső felületén sok kapcsolódó elem állki, az egyes kapcsolódó elemek az alaplemez (1) elülső felületénvannak kialakítva egy társ fe- lületi rögzítő hurokjaival történőösszekapcsolódáshoz, a kapcsolódó elemeknek többfejű szerkezetük van,amelyeknek egy, az alaplemez (1) elülső felületén kiálló szára (21)van, az egyes kapcsolódó elemeknek két vagy több nyakuk (22) van,amelyek a szár (21) felső végéből különböző irányokban ágaznak ki,továbbá két vagy több, lényegében egyenes kapcsolódó fej (23) hajlikkifelé a hozzájuk tartozó nyak (22) külső végeiből a kiágazásiirányokba, valamennyi kapcsolódó fej (23) tetején (23a) egy pár,lényegében vízszintes kiemelkedés (23a') nyúlik ki az egyes kapcsolódófejek (23) irányára merőlegesen, és a kapcsolódó fej (23) tetejének(23a) lényegében lapos felső felülete (P) van. ŕ

Description

A találmány tárgya egy műgyantából lévő alakos felületi rögzítő, amely egy alaplemezből áll, amelynek sok kapcsolódó eleme van és amelyet extrudálással, folyamatos injektálással, fröccsöntéssel állítanak elő, továbbá ezen alakos felületi rögzítő gyártására szolgáló eljárásra és berendezésre vonatkozik. A találmány különösen egy olyan alakos felületi rögzítő, amelynek parányi hurkokkal megbízhatóan kapcsolódó parányi kapcsolódó elemei vannak, ami megfelelően erős csatlakozást, megfelelő tépőszilárdságot, nagy számú csatlakozást biztosit, amely ismételt használat szempontjából tartós és amely alkalmas papírpelenkákhoz vagy hasonló termékekhez.

Ismeretesek olyan egybefüggő alakos felületi rögzítők, amelyeknél az alaplemezt és sok hurkot egybefüggően és hőre lágyuló gyantából folyamatos öntéssel alakítanak ki, mint amilyen ismertetve van például az US PS 4,984,339 és 5,441,687 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásokban. Az ilyen felületi rögzítők az elmúlt években ipari anyagok csatlakoztatására egyre gyakrabban kerülnek alkalmazásra, például járművekhez vagy belső díszítőelemekhez, mindennapi árucikkekhez éppúgy, mint különböző egészségügyi cikkekhez, mint például papírpelenkákhoz. Következésképpen az alaplemez felületén különböző méretű és alakú kapcsolódó elemek kialakítására van szükség a fentiekben említett különböző alkalmazásokhoz.

A fentebb említett szabadalmi leírásokból megismerhető, hogy általánosan ismert a folyamatos öntőberendezéssel folyamatos, egybefüggően alakított felületi rögzítő, amellyel azonban nehéz előállítani egy olyan elfogadható öntött felületi rögzítőt, amely kellemes, érintése kiváló, mintegy szövött felületi rögzítőé. Az igy öntött parányi kapcsolódó elemekkel csak nagyon kis erősség érhető el, így a kapott öntött felületi rögzítő gyakorlati haszna kicsi volt. Ezen túlmenően, a korábbi egybefüggően kialakított hurok alakú szerkezet szára egyszerű keresztmetszetű alakkal rendelkezik és az alapjáról a kapcsolódó elemek sorára keresztirányban vagy hosszirányban sokkal könnyebben elhajlítható, ha a kapcsolódó elemek mérete kisebb. Ezen túlmenően, a hurok alakú kapcsolódó elemek egyszerű alakja és nagy lágysága megfelelő kapcsolóerőt nem tud biztosítani, így a kapcsolódó elemek a hozzájuk tartozó hurkokról könnyen leválaszthatók. Ennek eredményeként a kapcsolódó elemek fokozatosan alkalmatlanná válnak arra, hogy ismételt használat után visszanyerjék eredeti alakjukat, ezáltal a hurkokkal létrejövő kapcsolódások száma rövid időn belül csökken. Annak érdekében, hogy megfelelő merevséget és megfelelő kapcsolódási szilárdságot éljünk el, szükségesnek bizonyult az egyes hurok alakú kapcsolódó elemek méretének a megnövelése, a kapott kapcsolódó elemek túlságos merevségének kialakítása és a felületegységre jutó hurkok számának (huroksűrűség) csökkentése. Ennek következtében az alakos felületi rögzítő alkalmatlanná válik arra, hogy parányi hurkokkal kapcsolódjon.

A fentiekben vázolt hátrányok leküzdése érdekében javasolták olyan egybefüggően kialakított felületi rögzítő készítését, amelynek parányi kapcsolódó elemei vannak, mint amilyet ismertet a WO94/23610 számú nemzetközi közzétételi irat, az US PS 5,077,870 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás, a Hei 2-5947 (US PS 4,894,060) és a Hei 6-133808 számú közzétett japán szabadalmi leírás.

A WO94/23610 számú nemzetközi közzétételi irat és az 5,077,870 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás által ismertetett alakos felületi rögzítő csatlakozóelemei nem horog alakúak, hanem gomba alakúak Összehasonlítva a korábbi horog alakú kapcsolódó elemekkel, a gomba alakú kapcsolódó elemek megfelelő fokú kapcsolódási szilárdságot biztosítanak a velük szemben lévő hurkokkal, jóllehet azok parányi méretűek. Ezért a gomba alakú felületi rögzítő alkalmas olyan helyeken, ahol megfelelő lágyságra van szükség. A kapcsolódó elemnek azonban olyan szerkezete van, hogy a szárat és annak kapcsolódó fejét összekötő nyakrész, függetlenül attól, hogy az parányi méretű-e vagy sem, az összekapcsolódáskor összeakad a hurkok sokaságával. Ennek következtében a nyakrésznél könnyen eltörik, és az az ismételt használat során nem tartós.

A Hei 2-5947 számú japán közzétételi iratban ismertetett alakos felületi rögzítőnek egy jól ismert közönséges huikos struktúrája van, amelynél az alaplemezen sok, lényegében J alakú vagy pálmafa alakú kapcsolódó elem áll. Ez az alakos felületi rögzítő olcsón gyártható és jól használható, nemszövött anyagú társ felületi rögzítővel, amely szintén olcsón gyártható egy közönséges bolyhos szövött ruhaanyag gyártásához képest. Ezért ez az alakos felületi rögzítő különösen alkalmas különböző eldobható fehérneműkhöz és papírpelenkákhoz. Az alakos felületi rögzítőben, figyelemmel arra, hogy a megfelelő leválasztást ellenállás a nemszövött ruhanemű bolyhosságához képest nem érhető el a parányi méretű egyetlen fejű kapcsolódó elemmel, a kapcsolódó elemek sűrűsége viszonylag nagy amiatt, hogy általános kapcsolódást lehessen elérni, valamint, hogy a parányi bolyhos szálakhoz képest jó leválasztás! erő legyen biztosítható.

A Hei 6-133808 számú japán közzétételi iratban egy olyan alakos felületi rögzítő van ismertetve, amelynél elölről nézve a kapcsolódó elemnek T alakja vagy fordított L alakja van. A kapcsolódó fej alsó felületének a magassága, a fej hossza, a fej vastagsága, a fej szélessége, a fej kinyúló része és az egymással szomszédos kapcsolódó elemek közötti oldaltávolság nagyon kis számszerű értékekre van beállítva. Ezek az értékek majdnem azonosak a korábbi parányi méretű kapcsolódó elemekével. Ezen alakos felületi rögzítő szerint a kapcsolódó elemekhez - a hagyományos kapcsolódó elemektől eltérően - azonos alakot alkalmaztak, amelynél lehetőség van a sima összekapcsolódásra és lefejtésre, tapintása lágy, a szükséges kapcsolódási szilárdságot biztosítja, szemben a közönséges alakú, parányi méretű kapcsolódó elemekkel rendelkező alakos felületi rögzítővel.

A fentebb említett közzétételi iratban ismertetett kapcsolódó elem nagyon kis méretű, sűrűsége nagy és a kapcsolódó elemek alakja egyszerűvé válik, ez azonban

HU 221 519 BI nem biztosítja a kívánt nyíró- és lefejtési szilárdságot a vele társ nemszövött ruhaneművel történő kapcsolódás alatt. így még abban az esetben is, ha a hurok alakú kapcsolódó elemek sűrűsége rendkívül nagy, a kapcsolódó fejek lenyomják a társ nemszővött ruhanemű nagyon lágy hurokszálait, amelyek szorosan és véletlenszerűen helyezkednek el, vagy azok lelapulnak, amikor megkísérlik a hurok alakú kapcsolódó fejeket benyomni a sűrű szálakból lévő hurkokba. Ennek eredményeként a kapcsolódó elemek nem tudnak behatolni a hurokszálakba, ezért a közönséges felületi rögzítőkhöz képest kevesebb kapcsolódás jön létre, ami nem kerülhető el.

A fenti okoknál fogva a fentebb említett parányi méretű kapcsolódó elemekkel rendelkező alakos felületi rögzítőben vagy a kapcsolódó elemek méretét kell szükségszerűen korlátozni, vagy a kapcsolódó elemek sűrűségét kell növelni. A Hei 2-5947 számú közzétételi számújapán szabadalmi leírás egyáltalán nem említi a kritikus értékeket, jóllehet a kapcsolódó eleinek különböző részeinek bizonyos paraméterei meghatározottak, amely szerint a kapcsolódó elemek sűrűsége előnyösen 70-100/cm², a kapcsolódó elemek magassága 0,8-1,1 mm, a szár vastagsága és a kapcsolódó fej szélessége (a kapcsolódó fej hosszirányára merőleges vízszintes irányú szélesség) előnyösen 0,46 mm, a szár szélessége (a kapcsolódó fej hosszirányában húzódó vastagság) 0,18-0,30 mm, és a szárból kinyúló kapcsolódó fej hossza előnyösen 0,25-0,37 mm vagy kisebb, mint 1 mm. Ezeket a számszerű értékeket úgy határozták meg, hogy mind nyíró irányban, mind lefejtő irányban az egyesített szilárdság biztosítva legyen, mivel a kapcsolódó elemnek közönséges, nem egységes alakja van, felismerve, hogy a nyírószilárdság & a lefejtő szilárdság az összekapcsolódás közben rendkívül alacsony.

Feltételezve, hogy a kapcsolódó elemnek közönséges J alakja van, szükséges a kapcsolódó fej távoli végének az alsó felülete és a kapcsolódó fej legfelsőbb pontja közötti távolságot olyan kicsire beállítani, amennyire az csak lehetséges és be kell állítani a kapcsolódó fej távoli végének alsó felülete és az alaplemez első felülete közötti távolságot, valamint célszerű ennél a szomszédos kapcsolódó hurkok közötti távolságot legalább többször akkorára választani, mint a társhurkok tényleges mérete. Következésképpen, a hagyományos kapcsolódó elemek paramétereit a társhurkok méretének megfelelően határozták meg. Például a papírpelenkánál alkalmazott nagyon puha és parányi méretű kapcsolódó elemek kialakításakor a kapcsolódó fej görbületét nagyra kell választani annak biztosítása érdekében, hogy a szükséges kapcsolódó szilárdság és a minimális szükséges távolság legyen a kapcsolódó fej távoli végének alsó felülete és az alaplemez első felülete között a hurok egyenletes behatolása számára.

Ez azt jelenti, hogy meghatározott számú kapcsolódás biztosításakor a kapcsolódó elemeknek akár a magassága, akár a sűrűsége egymással összefüggésben határozandó meg, így a magasság nem állítható be egy alacsonyabb értékre. Ennek következtében, feltételezve, hogy akár a gyanta anyaga, akár a hurok súlya állandó, nehéz megjavítani a nyíró irányú szilárdságot és a lefejtés irányú szilárdságot az összekapcsolódás alatt, ha csak nem javítjuk meg a kapcsolódó elem szerkezetét. Mivel a kapcsolódó elem kapcsolódó fejének legfelső része, amely az alaplemez együk felületéről közvetlenül emelkedik ki, ívelt, lehetetlen az alakos felületi rögzítő kapcsolódó oldali felületének tapintását simára készíteni és ez az ívelt felső alak lehet az oka annak, hogy a társhurok méretét növelni kell, ami viszont megakadályozná a kapcsolódó fejnek a hurokba történő behatolását, ha a hurkok mérete kisebb lenne. Ezen túlmenően, még abban az esetben is, ha a teljes kapcsolódó elem parányi méretűvé lenne csökkentve, az egész hurok alakú kapcsolódó fej kétségtelenül előre vagy oldalirányba elhajolna az összenyomás során, így a kapcsolódó fej nem tud összekapcsolódni a társhurkokkal. Ennek következtében, az egész alakos felületi rögzítő kapcsolódási mértéke jelentősen csökken.

A Hei 6-133808 számú japán közzétételi iratban ismertetett alakos felületi rögzítő egyetlen kapcsolódó elemének a társhurokkal való kapcsolódási szilárdsága, alakjánál fogva, a fentiekben említett alakos felületi rögzítőkhöz képest még kisebb. Emiatt megkísérelték a kapcsolódó elemek elrendezését megváltoztatni oly módon, hogy a kapcsolódási szilárdság csökkenését kompenzálják. Az alakos felületi rögzítő egyesitett kapcsolódási szilárdságának biztosítása a fentebb említett, fordított J alakú kapcsolódó elemekhez hasonlóan a parányi méretű kapcsolódó elemekből álló alakos felületi rögzítőéhez hasonló. Szükség van tehát arra, hogy a fenti tényezőkön túlmenően, több más tényezőt is meghatározzunk annak érdekében, hogy az integrált kapcsolódási szilárdság biztosítása érdekében az egyes kapcsolódó elemek csökkenő kapcsolódási szilárdságát kiegészítsük.

Az utóbb említett szakirodalomban ismertetett T alakú vagy fordított L alakú kapcsolódó elemek esetén nem törekedtek a kapcsolódó fejnek az aljától a távolabbi végéig mért vastagsága fokozatos csökkentésére, azt azonban leírták, hogy a kapcsolódó fej távolabbi vége felé történő elvékonyítás előnyös. Csak azt ismertették, hogy a kapcsolódó fej középső részén lévő vastagsága előnyösen 0,08-0,35 mm. Az említett közlemény szerint azonban a kapcsolódó fejet nem kezelték oly módon, hogy annak merevségét növeljék vagy annak említett alakját nem módosították. Nyilvánvaló, hogy a kapcsolódó fej vastagsága 0,08 mm-nél nem lehet kisebb, mivel a teljes merevsége függ magától az anyag merevségétől.

Általában, ha a kapcsolódó elemeket a fentiekben említett módon parányi méretűre készítik annak érdekében, hogy megfelelő lágyságot biztosítsanak a teljes alakos felületi rögzítőnek, akkor az alaplemez vastagságát kell csökkenteni. Abban az esetben azonban, ha ennek az alaplemeznek a vastagsága nagyon kicsi, akkor az egyenletesen kinyúlik vagy könnyen kiszakad, amikor az alakos felületi rögzítő kapcsolódó elemeit a szerszámból kihúzzák a folyamatos gyártás során, így annak gyártása nem stabil. Még abban az esetben is, ha maga a gyártás nehézség nélkül végezhető, a kialakított alaplemez hullámos vagy egyenlőtlen lenne, ezáltal az alakos felületi rögzítő a gyakorlati használatban nem tartós.

HU 221 519 BI

A találmány elé célul tűztük ki, egy olyan alakos felületi rögzítő kidolgozását, amely megbízhatóan kapcsolódik parányi méretű bolyhos hurkokkal is, mint nemszövött ruhaanyaggal, amely az egyes kapcsolódó elemek összekapcsolódása során megfelelő nyíró és lefejtő szilárdsággal rendelkezik, amellyel megjavítható a kapcsolódó oldal felületének tapintása, csökkenthető a kapcsolódó elemeknek az alaplemez egyik felülete fölötti magassága a hagyományos felületi rögzítőkhöz képest, megelőzhető, hogy a kapcsolódó fejek jelentős mértékben oldalirányban vagy előre hajoljanak, nagyszámú kapcsolódás biztosítható a társfelület kapcsolódó hurokjaival, megfelelő tartóssága van az ismételt használat során és az alaplemez megfelelő lágysága és tépőszilárdsága biztosítható.

A kitűzött célt a találmány szerint egy olyan alakos műgyanta felületi rögzítővel értük el, amelynek egy alaplemeze van, amelynek elülső felületén sok kapcsolódó elem áll ki, az egyes kapcsolódó elemek az alaplemez elülső felületén vannak kialakítva egy társ felületi rögzítő hurokjaival történő összekapcsolódáshoz, a kapcsolódó elemeknek többfejű szerkezetük van, amelyeknek egy, az alaplemez elülső felületén kiálló szára van, az egyes kapcsolódó elemeknek két vagy több nyakuk van, amelyek a szár felső végéből különböző irányokban ágaznak ki, továbbá két vagy több, lényegében egyenes kapcsolódó fej hajlik kifelé a hozzájuk tartozó nyak külső végeiből a kiágazási irányokba, valamennyi kapcsolódó fej tetején egy pár, lényegében vízszintes kiemelkedés nyúlik ki az egyes kapcsolódó fejek irányára merőlegesen, és a kapcsolódó fej tetejének lényegében lapos felső felülete van. Valamennyi kapcsolódó fejnek változó vastagsága van, amely fokozatosan csökken legalább a távoli végük körül.

Előnyösen, az egyes kapcsolódó fejek legfelső pontja az alaplemez elülső felületétől 0,2-1,2 mm távolságra van, a szárból kinyúló kapcsolódó fej 0,05-0,7 mm távolságra van, amely szár 0-1,0 mm magas. Ezek az alapvető mérettartományok elegendők a kapcsolódó elemhez a társ felületi rögzítő parányi hurokjaival (bolyhokkal) történd biztonságos kapcsolódáshoz, és az össze- és szétkapcsoláskor mentes a merev tapintástól. Különösen az alsó határértékek esetén tudnak a kapcsolódó elemek megbízhatóan kapcsolódni a nemszövött, közönséges ruhaanyag legparányibb szálbolyhaival.

Különösen, ha a kapcsolódó fejek tetejének összes lapos felső felülete az alaplemez elülső felületének 20-50%-a, előnyösen 32-40%-a, akkor a társ felületi rögzítő hurokjaival (bolyhokkal) a kívánt számú kapcsolódás jön létre, és az alakos felületi rögzítő kapcsolódó felületének nincs szúrós tapintása. Abban az esetben, ba egy folyamatos hosszúságú, a fentiekben leírt szerkezetű alakos felületi rögzítőt folyamatosan rögzítjük papírpelenkákra, akkor az alakos felületi rögzítőt folyamatosan adagoljuk, majd meghatározott hosszúságban levágjuk. A levágott felületi rögzítőt egy szívóhenger forgatásával egy ívelt pálya mentén vezetjük, amint a kapcsolódó felületeik több, a henger palástfelületén elrendezett, rögzített szívórészre vannak rászíva. A vágott felületi rögzítőket ezt követően egymás után rögzítjük az egyes papírpelenkákra, amelyeket a henger palástfelületére merőleges pálya mentén adagolunk. A levágott felületi rögzítők adagolása közben, azok a henger palástfelületére jól, megbízhatóan rá vannak szíva, a kapcsolódó fejek teteje összes lapos felső felületének és az alaplemez elülső felületének fenti aránya mellett lehetőség van arra, hogy a levágott felületi rögzítőt megbízhatóan a szívóhenger palástfelületére rászívjuk.

Előnyösen, az egyes kapcsolódó fejeknek az irányukra merőleges szélessége a kiemelkedéspámak és a tető együttes vastagságának 50-70%-a. Ugyanis, a kiemelkedéspárok teljes szélessége a kapcsolódó fejek szélessége összegének és a kiemelkedéspárok teljes szélességének 30-50%-a. Ezen kiemelkedések jelenlétében egyrészről lehetővé válik a kapcsolódó fejek tetejét lényegében lapos felső felületűre készíteni annak érdekében, hogy a tetejének a szúrós tapintását megjavítsuk, másrészről, hogy a kapcsolódó fej legfelső pontjának az alaplemez elülső felületétől mért magassága csökkenthető anélkül, hogy a kapcsolódó fej fenékfelületének az alaplemez elülső felületétől mért magasságát megváltoztatnánk, abban az esetben, ha a kapcsolódó fej tetejéhez - beleértve a kiemelkedéseket is ugyanazon mennyiségű gyantát használunk fel. Ezáltal a kapcsolódó elemeket nem csupán parányi méretűre készíthetjük, hanem az alaplemez elülső felülete, bemélyedések kialakítása nélkül is, lényegében lapos maradhat.

Ezen kiemelkedések feladata továbbá, ellentétben a lényegében egyforma méretű, hagyományos, horog alakú kapcsolódó fejjel, hogy a társ felületi rögzítő egyes hurkai a szár és a kiemelkedések közötti nyak köré tudjanak tekeredni oly módon, hogy azok a kapcsolódó fejről nem jönnek le könnyen, ezáltal jelentősen megnő a kapcsolódás erőssége. Ellentétben a hagyományos, gomba alakú kapcsolódó elemekkel, amelyeknek ernyő alakú kapcsolódó fejük a szár felső végéből minden irányban kinyúlik, a kapcsolódó fejek a szárból sugárirányban ágaznak szét, a hurok a kiemelkedések körül simán, kis ellenállással tud mozogni még akkor is, ha a kapcsolódó fej nyaka fenn is akad a hurkon, a hagyományos, közönséges horog alakú kapcsolódó fejttel alkalmazott szétválasztó erőnél nagyobb, de a hagyományos, ernyő alakú kapcsolódó fejnél alkalmazottnál kisebb szétválasztó erővel a kapcsolódó fej a nyakán keresztül rugalmasan deformálódik, és felegyenesedik, ha a felületi rögzítőre leválasztó erőt gyakorolunk. Ennek eredményeként a parányi méretű kapcsolódó fejek ellenére, a kívánt mértékű kapcsolódási szilárdság biztosítható anélkül, hogy akár a kapcsolódó elemekben, akár a hurkokban károsodás jönne létre.

A kiemelkedések jelenlétének köszönhetően a kapcsolódó fej alakja módosítható. Mivel a már említett módon, a kiemelkedések a hurkokkal megnövelt mértékű kapcsolódási szilárdságot biztosítanak, a teljes kapcsolódó elem lényegében fordított L alakra hajlítható oly módon, hogy a kapcsolódó fej lényegében egyenes, és nem kell az alaplemez felé lehajtania, mint egy hagyományos, horog alakú kapcsolódó fejnek. Ez meg4

HU 221 519 Β1 könnyíti a kapcsolódó fejnek például egy rövid, egyetlen szálú, parányi bolyhos, közönséges nemszövött ruhaanyagú hurokba történő behatolását.

A parányi, egyetlen bolyhos szálnál előnyös, ha valamennyi kapcsolódó fej tetejének felső lapos felülete a vízszintes síkkal Θ szöget zár be, amely Θ kielégíti a 0°<Θ235° összefüggést és a kapcsolódó fej alsó felülete Θ’ szög alatt hajlik a vízszintes síkhoz képest, amely Θ’ kielégíti a 5°á©’<45° összefüggést Egyidejűleg rendkívül előnyös, ha a kapcsolódó fej távoli végrészén. a függőleges irányú vastagság az alaprészének 50-90%-a. Ezen ferde elrendezésnél még lehetetlenebb elérni a társhurokkal azt a kapcsolódási szilárdságot, mint a hagyományos J alakú vagy a csak fordított L alakú kapcsolódó elemnél. A legelőnyösebb, ha az egyes kapcsolódó fejek, vagy legalább a fejek kiemelkedéseket tartalmazó teteje nagyobb fokú merevséggel rendelkezik, mint a szár és a kapcsolódó elem többi része annak érdekében, hogy a kapcsolódó fej a társhuroktól való szétválasztással szemben nagyobb ellenállást tanúsítson, valamint, hogy a kapcsolódó fej alakja stabilabb legyen.

Előnyös az is, ha az alaplemez elülső felületén felálló szárnak a kapcsolódó fej kinyúló oldalfelűlete lényegében a kapcsolódó fej tetejének a közepe alatt helyezkedik el annak érdekében, hogy ha a kapcsolódó elemet megnyomják, akkor annak alsó oldala biztosan meg legyen támasztva, valamint, hogy elkerüljük a kapcsolódó fej könnyű (^formálódását. Általában, mivel ezt a fajta alakos felületi rögzítőt folyamatos gyártással állítjuk elő egy folyamatos szalag alakjában és azt a raktározáshoz és szállításhoz feltekercseljük, az alaplemez elülső felületén álló kapcsolódó elemek a nagy nyomás hatására deformálódhatnak. Abban az esetben azonban, ha a kapcsolódó fej kinyúló oldalfelűlete lényegében a kapcsolódó fej tetejének középpontja alatt van, amint azt fentebb ismertettük, akkor lehetőség van arra, hogy a kapcsolódó elemeket ezen nyomással szemben megfelelően ellenállóvá tegyük.

Abban az esetben, ha az egyes kapcsolódó elemek nyakának találkozó belső felületei a szár felső végének közepéből nyúlnak ki és egymástól elhajlanak, és ha a nyakak egymással találkozó belső felületei között kialakuló üreg feneke lényegében a kapcsolódó fej fenékfelületének alsó végén áthaladó vízszintes síkban van elhelyezve, akkor lehetővé válik az egyes nyakaknak a szárhoz képesti rugalmas deformálódása és a társhurkok a kapcsolódó fejekkel simán össze és szét tudnak kapcsolódni.

Annál a kiviteli alaknál, amelynél az alaplemez elülső felületének meghatározott helyein meghatározott számú bemélyedés van - amelyek fenékfelületén állnak a kapcsolódó elemek -, az alaplemezből kinyúló kapcsolódó elemek látszólagos magassága egyenlő a kapcsolódó elemek tényleges magasságából levonva a bemélyedések mélységét, és a kapcsolódó elemek tényleges magassága a hagyományossal megegyező. Még abban az esetben is, ha a kapcsolódó fej távoli végének alsó vége és a szár alsó végének fenekétől mért távolsága (a bemélyedés fenékfelülete) a hagyományossal megegyező, az egyes kapcsolódó fejek alsó vége és az alaplemez elülső felületének bemélyedésektől mentes része közötti távolság egyenlő az egyes kapcsolódó elemeknek a szár alsó végétől mért tényleges magassága és a bemélyedések mélysége közötti különbséggel.

Mivel ezek a bemélyedések az alaplemez elülső felületén vannak, az alaplemez puhasága jelentősen megjavítható annak ellenére, hogy látható vastagsága a hagyományossal megegyezik. Ennél az alaplemeznél is megakadályozható, hogy az öntés után a felületi rögzítőnek a szerszámból történt kihúzásakor túlságos hullámosodás vagy ráncolódás keletkezzen. Ennek eredményeként nagyon jó minőségű, ráncmentes alaplemezt kapunk, ami megfelelő tartósságú is lesz. Ha az egyes kapcsolódó elemek szárának a hozzá tartozó bemélyedés fenékfelületétől mért magassága 1/5-9/10 része a kapcsolódó fej legfelső pontjának a bemélyedés fenékfelületétől mért magasságának, akkor lehetővé válik a kapcsolódó fej nyakrésze lágyságának a növelése, valamint az alaplemez elülső felülete bemélyedésektől mentes része fölötti szár látható magasságának csökkentése, ezáltal a szárat nehéz meghajlítani, ily módon a szár alakját stabilizálhatjuk arra az esetre, ha a kapcsolódó elem a társhurokkal lép kapcsolatba. Az egyes bemélyedések szélessége olyan, hogy azok a társ felületi rögzítő hurokjait be tudják fogadni.

Ez az alakos felületi rögzítő a következő módon folyamatosan gyártható. Folyékony gyantát egy fúvókéból vagy extrudáló fúvókából folyamatosan beinjektálunk, vagy extrudálunk egy forgó szerszámkerék palástfelületére, meghatározott gyantanyomással oly módon, hogy a folyékony gyantának egy része alaplemezzé alakul ki a szerszámkerék palástfelülete mentén és a folyékony gyanta másik része egymás után kitölti a kapcsolódó elemeket alakitó üregek sokaságát, amely üregek a szerszámkerék palástfelületén varrnak kialakítva és létrehozzák az alaplemezzel egybefüggően a kapcsolódó elemek sokaságát. Ennek eredményeként a folyamatos öntéssel létrejön egy elsődleges közbenső vagy felkésztermék alakos felületi rögzítő. Az egyes kapcsolódó elemeket alakító üregek az egyes előzetes kapcsolódó elemek távolabbi vége felé 90-180° szögben hajlanak, amelyeket fütő- és nyomóelemekkel (alábbiakban részletesebben ismertetve) megnyomunk és a hajlás szögét csökkentjük és kiemelkedéseket hozunk létre, ezáltal létrejön a fent említett alakú kapcsolódó elem.

Ez az elsődleges közbenső felületi rögzítő a szerszámkerék palástfelületének hozzávetőlegesen a fele mentén halad át a szerszámkerék belsejébe szerelt hűtővízjáratok által erősen hűtve, és egyidejűleg az elsődleges közbenső felületi rögzítőt egy hűtővizfürdőn vezetjük keresztül, amelyben alacsony hőmérsékletű hűtővizet keringetünk és ezáltal gyorsan hűtjük és elősegítjük annak megszilárdulását. Mivel az elsődleges közbenső alakos felületi rögzítő a gyors hűtés következtében még a kristályosodás megkezdődése előtt megszilárdul, lehetőség van arra, hogy az egész alaplemezt és valamennyi kapcsolódó elemet megfelelően puhára, lágyra készítsük. Ennek megfelelően, az alakos felületi rögzítő sok5

HU 221 519 Bl kai alkalmasabb fehérneműk, papírpelenka, egészségügyi ruházat stb. alkalmazásához, amelyek mindegyikéhez megfelelő mértékű puhaságra van szükség.

Amikor a megszilárdult alaplemezt egy pár, egymás fölött elhelyezett húzóhenger segítségével a szerszámkerék palástfelületéről leválasztjuk, akkor az egyes lehűtött és megszilárdult kapcsolódó elemek egymás után simán kihúzódnak a kapcsolódó elemet alakító üregekből, amint azok rugalmasan egyenes alakká deformálódnak. Különösen, mivel az egyes kapcsolódó elemek nyakának találkozó belső felületei a szár felső végének közepéből nyúlnak ki és egymástól elhajlanak, amint fentebb már ismertettük, ezért a kapcsolódó elemeket könnyen kihúzhatjuk az üregekből, mivel a kapcsolódó fej vastagsága kisebb, mint hozzávetőlegesen a szár vastagságának a fele a kapcsolódó fej meghosszabbításának irányában.

Ezt követően az elsődleges közbenső alakos felületi rögzítő kapcsolódó fejeinek tetejét melegítjük és nyomjuk egy fűtő- és nyomóeszközzel, amikor is az meglágyul és kismértékben meghajlik. Ennek eredményeként tetejének felső felülete lényegében lapos felületté deformálódik, ugyanakkor kiterjed oly módon, hogy egy pár kiemelkedés nyúlik ki egymással ellentétes irányokba. Ezáltal a találmány szerinti alakos felületi rögzítő gyártása befejeződik, amelyben a kapcsolódó elemek sokaságának a fent említett szerkezete van és amelyek az alaplemez elülső felületéből állnak ki.

A fenti gyártási eljárásra vonatkozó példa kapcsán fontos, hogy az alakos felületi rögzítőt egy fűtő- és nyomóeszközön átvezetjük, majd lassan lehűtjük a környezeti hőmérsékletre. Ekkor nem alkalmazunk külön hűtőeszközt a gyors hűtéshez, aminek következtében a lehűlt felületi rögzítőt tekercsbe feltekercseljük a gyártás befejezéseképpen. Mivel a kapcsolódó fej melegített és deformált tetejét lassan hűtjük le és szilárdítjuk meg, ezért a melegített rész kristályosodik és a kapcsolódó fej merevsége megnő a szár merevségéhez képest Különösen, mivel a kapcsolódó fejeknek az alaplemezhez és a kapcsolódó elemekhez képest nagyobb mértékű a merevsége, mivel ezek a részek gyorsabban hűltek le a kristályosodás visszatartása érdekében, és így azok rendkívül lágyak lesznek és így lehetőség van a kapcsolódó fejek megfelelő merevségének a biztosítására annak ellenére, hogy a kapcsolódó elemek parányiak, és nagyon puhák, és így biztosítható a kívánt mértékű szilárdság a leválasztás irányában.

A rajzokon az

1. ábra a találmány első kiviteli alakja szerinti alakos felületi rögzítő egy részének a felülnézete; a

2. ábra az alakos felületi rögzítő egy részének oldalnézete; a

3. ábra az alakos felületi rögzítő egy részének elölnézete; a

4A., 4B., 4C. ábrák az alakos felületi rögzítő egy kapcsolódó eleme egy részének felülnézete, oldalnézete és elölnézete; az

5. ábra az alakos felületi rögzítő egy részének távlati képe; a

6. ábra az alakos felületi rögzítő egy részének felülnézete, amelyen a kapcsolódó elemek elrendezésének egy lehetséges példája látható; a

7. ábra a találmány szerinti alakos felületi rögzítő gyártására szolgáló berendezés szerkezeti felépítésének vázlatos metszeti képe; a

8. ábra a találmány második kiviteli alakja szerinti alakos felületi rögzítő egy részének távlati képe; a

9. ábra az alakos felületi rögzítő egy módosított változata egy részének felülnézete; és a

10. ábra az alakos felületi rögzítő módosított változata egy részének elölnézete.

A találmány előnyös kiviteli alakjait az alábbiakban a mellékelt rajzok alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány egy első kiviteli alakja szerinti alakos felületi rögzítő egy részének a felülnézete, a 2. ábra az alakos felületi rögzítő egy részének oldalnézete, a 3. ábra az alakos felületi rögzítő egy részének elölnézete és a 4A., 4B. és 4C. ábrák az alakos felületi rögzítő kapcsolódó eleme egy részletének felülnézete, oldalnézete és elölnézete.

Az alakos felületi rögzítőnek egy 1 alaplemeze és sok, az 1 alaplemez elülső felületén álló 2 kapcsolódó eleme van. Valamennyi 2 kapcsolódó elem kettős fejű szerkezettel rendelkezik, amelynek egyetlen 21 szára az 1 alaplemez elülső felületéről áll felfele, a 21 szár felső végéből egy pár 22 nyak ágazik szét, amelyen egy pár egyenes 23 kapcsolódó fej nyúlik kifelé a megfelelő 22 nyakrészeken át és távoli végük felé kismértékben ferdén felfelé hajlanak. Ebben a kiviteli alakban két 23 kapcsolódó fej egymással ellentétes irányokba húzódik. Egy lehetséges változat szerint valamennyi 2 kapcsolódó elem többfejű szerkezettel rendelkezhet, amelynek három vagy több kapcsolódó feje ágazhat szét különböző irányokba az egyetlen szárból. Előnyös, ha a 23 kapcsolódó fejek sugárirányban kifelé nyúlnak annak érdekében, hogy a 2 kapcsolódó elemek irányukban szabadon kapcsolódhassanak a társ felületi rögzítő hurokjaival.

Ennél a kiviteli alaknál az 1 alaplemez elülső felületén la bemélyedések sorai vannak a 2 kapcsolódó elemek sorai irányában, amelyek fenékfelületéről a 2 kapcsolódó elemek 21 szára áll felfelé, meghatározott dőléssel. Az egyes 21 szárak egymással szemben lévő oldalfelületei egybefüggően vannak kialakítva az la bemélyedés egymással szemben lévő oldalfalaival, aminek eredményeként mindegyik la bemélyedés sok szakaszra van felosztva az egyes 21 szárak által. A bemutatott kiviteli példa szerint a 2 kapcsolódó elemek egyenes sorokban vannak elhelyezve egyazon irányban és több sor egymással párhuzamosan helyezkedik el. Az la bemélyedések elrendezése semmi esetre sem korlátozódik a fentiekre és azok egymástól teljesen függetlenül is elhelyezhetők. Valamennyi egymással szomszédos kapcsolódó elemsorpár mentén lévő la bemélyedés az 1 alaplemez elülső felületén lépcsőzetes mintázat szerint helyezkedik el, de az la bemélyedések a 6. ábrán látható módon, sakktáblamintázatban is elhelyezhetők.

HU 221 519 Bl

Az ezen kiviteli alak SF felületi rögzítője a 23 kapcsolódó fej távolabbi végének legfelső O pontja és a 21 szár alsó vége (la bemélyedés fenékfelülete) közötti Hl távolság megfelel a hagyományosnak, a 23 kapcsolódó fej távolabbi végének legfelső O pontja és az alaplemez elülső felületének bemélyedésmentes része közötti ΗΓ távolság egyenlő a Hl távolság, - vagyis a kapcsolódó elem tényleges magassága - és az la bemélyedés dl mélysége közötti különbséggel. Ez azt jelenti, hogy az 1 alaplemezen álló 2 kapcsolódó elem tényleges Hl magassága a hagyományossal egyezik, az 2 kapcsolódó elem látható Hl magassága az 1 alaplemez elülső felülete fölött az la bemélyedés dl mélységével rövidebb, mint a tényleges Hl magasság. Mivel az 1 alaplemez elülső felületén ezek az la bemélyedések jelen vannak, az 1 alaplemez lágysága jelentősen megjavítható annak ellenére, hogy látható vastagsága a hagyományossal egyező. Az 1 alaplemeznél megelőzhető az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőnek az öntés után a szerszámból történő kifejtésekor a túlságos megnyúlás vagy hullámosodás. Ennek eredményeként jó minőségű terméket kapunk, amely mentes az 1 alaplemez ráncolódásától és megfelelően tartós terméket lápunk.

Abban az esetben, ha ezen kiviteli alak szerinti SF felületi rögzítő 2 kapcsolódó eleme a társhurokkal kapcsolódik, akkor a hurok távolabbi vége a 23 kapcsolódó fej alá kerül, amint azt az la bemélyedés vezeti oly módon, hogy az a 2 kapcsolódó elem 21 szárának alsó végét elérje, ezáltal a 23 kapcsolódó fej simán bejut a hurokba.

Amint az a 4. ábrán felnagyítva látható, a találmány szerint a 2 kapcsolódó elemnek első lényeges jellemzője a 23 kapcsolódó fej 23a tetejének lapos felső P felülete. A lapos felső P felületnek tojás alakú keresztmetszete van. Természetesen a lapos felső P felületnek a keresztmetszete semmi esetre sem korlátozódik a tojás alakra. Azt kialakíthatja két azonos félovális megfelelő hosszabbik éléhez illesztett négyszög két hosszabbik oldala, de más hasonló alakja is lehet. Előnyős, ha valamennyi 23 kapcsolódó fej felső lapos P felületének teljes területe az 1 alaplemez teljes elülső felületi részének 20-50%-a. A kapcsolódó elem a 4C. ábrán felnagyított képen elölnézetben látható, ahol a 23 kapcsolódó fej lapos felső P felületének egy része az ellentétes oldalakon kidudorodik és egy pár 23a’ kiemelkedést alkot. Mindegyik 23a’ kiemelkedésnek a 23 kapcsolódó fej irányára merőleges W1 szélessége 50-70%-a az ugyanezen irányban mért két 23a’ kiemelkedéssel együtt mért W2 szélességnek.

A 2 kapcsolódó elem egy második jellemzője szerint a 23 kapcsolódó fej a 22 nyakon keresztül meghajlik és egyenesen húzódik, és oldalnézetében különleges alakkal rendelkezik. A 4B. ábrán látható módon, a 23 kapcsolódó fejnek a T vastagsága fokozatosan csökken az O’ alapjától a távolabbi vége felé. Ez a ΔΤ csökkenési arány előnyösen 10-50%. Ugyancsak ennél a kiviteli alaknál valamennyi 23 kapcsolódó fej lapos felső P felülete a vízszintes síkhoz képest Θ szög alatt hajlik, amelyre érvényes, hogy 0<Θ<35°, és a 23 kapcsolódó fej alsó felülete a vízszintes síkhoz képest Θ’ szög alatt hajlik, amelyre érvényes hogy 0<Θ’535°. Ennek eredményeként a teljes 23 kapcsolódó fej kissé felfelé emelkedőén húzódik a távolabbi vége felé. Ezen túlmenően, a 23 kapcsolódó fej lapos felső P felületének Θ hajlási szöge úgy van beállítva, hogy az kismértékben kisebb, mint a 23 kapcsolódó fej alsó felületének hajlási Θ’ szöge. Ennek megfelelően, még abban az esetben is, ha a társhurok rövid és parányi, lehetőség van arra, hogy a 23 kapcsolódó fej a hurokba behatoljon és lehetőség van arra, hogy a hurok simán elérje a 23 kapcsolódó fej alapját.

Ugyanennél a kiviteli alaknál a teljes 23 kapcsolódó fej, ^vagy annak legalább a 23a teteje tartalmaz 23a’ kiemelkedéseket, amelyeknek nagyobb a merevségük, mint a 21 szárnak és a 2 kapcsolódó elem többi részének annak érdekében, hogy megnöveljük a 23 kapcsolódó fejnek a társhurokkal szembeni szétválási ellenállását, valamint hogy a 23 kapcsolódó fej alakját stabilizáljuk. A 21 szár az 1 alaplemez elülső felületén felfelé áll és van egy kapcsolódó fej kinyúló oldalfelülete, amely lényegében a 23 kapcsolódó fej lapos felső P felülete alatt középen helyezkedik el annak érdekében, hogy a 23 kapcsolódó fej alátámasztását a fenék oldalán biztosítani lehessen abban az esetben, ha a 2 kapcsolódó elemnek a 23a tetejére nagy nyomóerőt gyakorolnak, amely 2 kapcsolódó elem az 1 alaplemez elülső felületén áU és, hogy elkerüljük a 23 kapcsolódó fej könnyű deformálódását. Ezért lehetőség van arra, hogy a 2 kapcsolódó elemeket nyomással szemben megfelelően ellenállóra és kevéssé deformálódhatóra képezzük ki.

Ugyancsak ennél a kiviteli alaknál az egyes 23 kapcsolódó elemek 22 nyakának egy pár egymással találkozó belső 22a felülete van, amely a 21 szár felső végének közepéről húzódnak és egymástól széthajolnak. A szemléltetett példában a két 22 nyak egymással találkozó belső 22a felületei között egy lényegében V alakú üreg alakul ki. Ez az üreg lehet általában U alakú, vagy bármilyen más hasonló alakú is. Jóllehet a 22 nyakak egymással találkozó belső 22a felületei között meghatározott üreg feneke a kívánt helyzetbe helyezhető, előnyösen azonban kismértékben egy olyan vízszintes sík alatt helyezkedik el, amely sík a 23 kapcsolódó fejek fenékfelületének alsó végénél haladnak át. Ezen mély üreg következtében lehetséges, hogy az egyes 22 nyakakat könnyebbé készítsük annak érdekében, hogy azok rugalmasan deformálódhassanak és a társhurkok a 23 kapcsolódó fejekkel könnyen összekapcsolódhassanak, illetve simán szétkapcsolódhassanak.

Amint az a 4A., 4B. és 4C. ábrákon látható, amelyek a 2 kapcsolódó elemet felnagyítva mutatják, a 23 kapcsolódó fej távolabbi vége legfelső O pontja és az 1 alaplemez elülső felülete közötti ΗΓ magasság 0,2-1,2 mm, a 23 kapcsolódó fejnek a 21 szártól mért L1 hosszúsága 0,05-0,7 mm, a 21 szárnak az 1 alaplemez elülső felülete fölötti H2 magassága 0-1,0 mm. A 21 szár H2 magassága az 1 alaplemez elülső felületének bemélyedésmentes része és a 23 kapcsolódó fej távoli végének legfelső O pontja közötti távolság. Az 1 alaplemez elülső felületének la bemélyedésekkel

HU 221 519 Bl rendelkező részén a 21 szárnak a H2 magassága 0 mm, akkor ha a 21 szár magassága megfelel az la bemélyedés dl mélységének. Az 1 alaplemez elülső felületén az la bemélyedésmentes részen, ha a 21 szár H2 magassága 0 mm, akkor ez azt jelenti, hogy nincs 21 szár, és egy meghatározott számú 23 kapcsolódó fej az 1 alaplemez elülső felületéről közvetlenül kismértékben hajló helyzetben áll föl a meghatározott számú 22 nyakakon keresztül.

A 4. ábra szerinti 2 kapcsolódó elem példakénti paraméterei a kővetkezők. A 23 kapcsolódó fej távoli végének legfelső O pontja és az 1 alaplemez elülső felülete közötti Hl ’ magasság 0,297 mm (az la bemélyedés fenékfelületétől mért Hl magasság 0,348 mm), a 23 kapcsolódó fej L hossza a 21 szártól mérve 0,152 mm, és a 21 szárnak az 1 alaplemez elülső felülete fölötti H2 magassága azon a részen ahol nincs la bemélyedés, 0,125 mm. A 23 kapcsolódó fej felső lapos P felületének Θ hajlási szöge 13,3°, a 23 kapcsolódó fej alsó felületének Θ’ hajlási szöge 20,6°, a 23a tető teljes hosszán a W2 szélesség két 23a’ kiemelkedéssel 0,263 mm, a 21 szárnak, a 22 nyaknak és a 23 kapcsolódó fejnek a 23a tető nélküli W1 szélessége 0,15 mm, a 23a’ kiemelkedés L2 vastagsága a kidudorodás irányában 0,56 mm, az összes 23 kapcsolódó fejnek az összesített lapos felső P felülete az 1 alaplemez elülső felületi részének 35%-a, és a 21 kapcsolódó elemek sűrűsége 250/cm². Ezek a számszerű értékek csak optimális példaként szolgálnak, ezekre a méretekre a megoldás nem korlátozódik és a társhurkoknak megfelelően változtathatók.

A 23a’ kiemelkedésekkel a jelen találmány szerinti 2 kapcsolódó elem a következő hasznos funkciókat láthatja el, ami nem volt elvárható a hagyományos fordított J alakú, L alakú vagy T alakú kapcsolódó elemektől.

Egy első funkciónak megfelelően, a 23 kapcsolódó fej 23a tetején lapos P felület készíthető, ami a 23a tetejének érintését kevésbé szúróssá, simábbá teszi. Egy másik funkciónak megfelelően - föltételezve, hogy a 23 kapcsolódó fej 23a tetejéhez felhasznált gyanta mennyisége azonos - lehetséges a 23 kapcsolódó fej 23a tetejének legfelső pontját az 1 alaplemez elülső felülete fölött kis magasságúra készíteni anélkül, hogy a 23 kapcsolódó fej alsó felületének az 1 alaplemez elülső felülete fölötti magassága megváltozna. Ezért nemcsak a 23 kapcsolódó elemeket lehet parányira készíteni, hanem az 1 alaplemez elülső felületét is laposan lehet hagyni anélkül, hogy az 1-3. ábrákon látható bemélyedéseket készítenénk.

Egy harmadik funkciónak megfelelően, ellentétben a hagyományos, lényegében egységesen horog alakú kapcsolódó fejjel, amelyekkel a társhurkok kapcsolódnak, a 23a’ kiemelkedésekkel a társ felületi rögzítő egyes hurokjai a 21 szár és a 23a’ kiemelkedések közötti 22 nyak köré tud tekeredni, úgy, hogy az nem tud könnyen lejönni a 23 kapcsolódó fejről, ezáltal a kapcsolódó szilárdság jelentősen megnő. Ezen túlmenően, a hagyományos, a szár felső végétől valamennyi irányba kinyúló, ernyő alakú kapcsolódó fejjel rendelkező gomba alakú kapcsolódó elemekkel ellentétben, mivel a 23 kapcsolódó fej a 21 szártól sugárirányban húzódik, még abban az esetben is, ha a 23 kapcsolódó fej a nyakánál fogva a hurkon lóg, a hurok kis ellenállással simán tud mozogni a 23a’ kiemelkedések körül annak következtében, hogy a hagyományos közönséges horog alakú kapcsolódó fejeknél nagyobb és a hagyományos ernyő alakú kapcsolódó fejeknél alkalmazott kisebb leválasztó erő alkalmazása esetén, a 23 kapcsolódó fej rugalmasan deformálódik a 22 nyakon keresztül oly módon, hogy leválasztó erő alkalmazása esetén a 22 nyak feláll. Eimek eredményeként lehetővé válik a kívánt mértékű kapcsolódási szilárdság biztosítása a parányi méretű 23 kapcsolódó fejek ellenére anélkül, hogy a 2 kapcsolódó elemekben és a hurkokban bármilyen károsodásjönne létre.

Ezen túlmenően, a 23a’ kiemelkedések által lehetővé válik a 23 kapcsolódó fej fentiekben említett alakjának a módosítása. Nevezetesen, mivel a 23a’ kiemelkedések egy nagyobb fokú kapcsolódási szilárdságot biztosítanak a hurkokkal, ezért a 23 kapcsolódó fejnek egy olyan kialakítása lehet, hogy az egyenesen, kissé felfelé emelkedve nyúlik ki a 21 szár felső végéből. Ez elősegíti a 23 kapcsolódó fejnek a parányi hurkokba, mint amilyenek a közönséges szövött anyagok egyetlen szálú bolyhos hurkai, történő bebújását.

Ennél a kiviteli alaknál az egymással szomszédos sorokban a 2 kapcsolódó elemek lépcsős mintázatban helyezkednek el oly módon, hogy az 1 alaplemez biztosan ne szakadjon el a kapcsolódó elemek soraira merőlegesen. Egy lehetséges változat szerint az egyes sorokban az egyes 2 kapcsolódó elemek a 6. ábrán látható módon egymásra keresztirányban vannak beirányítva.

A 7. ábrán a találmány szerinti SF felületi rögzítő folyamatos öntésére szolgáló berendezés szerkezeti vázlatának egy felnagyított részlete látható. A 7. ábrán egy 6 fúvóka látható, amelynek csúcsa egy 5 szerszámkerék palástfelületéhez ívelt felülettel illeszkedik, és amelynek egy 6a nyílásán keresztül folyamatosan betáplált folyékony gyantával extrudáló öntést végzünk. A 6 fúvóka egy T típusú szerszám, amely az 5 szerszámkerék palástfelületével egy, az 1 alaplemez vastagságának megfelelő résen keresztül találkozik. A 6a nyíláson keresztül meghatározott gyantanyomással állandó mennyiségű folyékony 4 gyantát táplálunk be lap alakban. Ennél a kiviteli alaknál a 6 fúvókának egyetlen központi 6b nyílása van. A folyékony gyanta például polipropilén, kis sűrűségű polietilén (LDPE), poliészter elasztomer vagy nejlon.

Az 5 szerszámkerék egy üreges dob, amelyen belül hűtővíz- 7a járat van, és amely több, nem ábrázolt, gyűrű alakú lemezből tevődik össze. A lemezeket tengelyük mentén egymásra helyezve egy lemezeit alakzat képződik. Az 5 szerszámkerék palástfelülete az SF felületi rögzítő öntéséhez öntőforma-felületként szolgál. Amint fentebb már ismertettük, a 6 fúvóka iveit csúcsfelülete és a 6a nyílásával párhuzamos tengelyű 5 szerszámkerék között rés van. A 2 kapcsolódó elemek öntéséhez az 5 szerszámkerék palástfelületén, a kerület mentén egyenletes távolságban, az 5 szerszámkerék tengelyével párhuzamos sorokban elrendezett kapcsolódó

HU 221 519 Bl elemet kialakító 51 üregek vannak. Minden egyes 51 üreg sorpáija között a rajzon nem ábrázolt, gyűrű alakú hornyok helyezkednek el. Valamennyi gyűrű alakú horony az 1 alaplemez elülső felületének a 21 szárak és a 23 kapcsolódó fejek melletti részének kialakítására szolgáló üreg. Az 5 szerszámkereket egy nem szemléltetett, önmagában ismert meghajtóegység forgatja a

7. ábrán jelölt nyíl irányában.

Az 5 szerszámkerék alsó része az alatta elhelyezett hűtővíz- 7b fürdőbe merül bele. A hűtővíz- 7b fürdőtől ferdén felfelé, a haladás irányában a 7b fürdő után helyezkedik el függőlegesen egymás fölött egy pár 10, 11 húzóhenger. A haladás iránya szempontjából a hűtővíz- 7b fürdő után helyezkedik el egy, a rajzon nem ábrázolt levágóegység az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítő széleinek a levágására, amely a végleges SF alakos felületi rögzítőtennék közbenső terméke. A levágóegység után a 23 kapcsolódó fej 23a’ kiemelkedéseinek kialakítására szolgál egy pár, függőlegesen egymás fölött elhelyezett fűtő- és nyomó- 9a, 9b henger.

A felső 9a hengeren belül egy nem ábrázolt hőforrás helyezkedik el oly módon, hogy az a 9a henger felületi hőmérsékletét a gyanta lágyulási hőmérsékletére hevítse. A felső 9a henger palástfelületének alsó vége kismértékben az SF’ elsődleges közbenső alakos felületi rögzítő 23’ kapcsolódó fejének vízszintes haladási síkja alatti szintre van beállítva. A felső 9a henger beállítási helyzetét a találmány szerint a 2 kapcsolódó elem 23 kapcsolódó feje 23a tetejéből kidudorodó 23a’ kiemelkedések kívánt mérete határozza meg. Másrészről, az alsó 9b henger felső felülete az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítő 1 alaplemeze hátsó felülete haladási síkjába van beállítva. A felső 9a henger függőleges helyzete egy, a rajzon fel nem tüntetett hengerszintállítóval állítható és a felső 9a hőmérséklete - a gyanta anyagától függően - a kívánt hőmérsékletre állítható be. Jóllehet a felső és alsó 9a, 9b hengerek egymással szinkronban hajthatók, de legalább a felső 9a henger van működtető kapcsolatban egy hajtóművel, mint például egy, a rajzon nem ábrázolt villamos motorral. Az alsó 9b hengert helyettesíteni lehet egy asztallal, amelynek felső lapos felülete kis súrlódásé.

A találmány szerinti SF alakos felületi rögzítőnek a fentebb ismertetett berendezéssel történő öntésénél folyékony gyantát táplálunk be folyamatosan a 6 fúvókából a résbe, amely a forgó 5 szerszámkerék és a 6a nyílás között van. A gyantát meghatározott nyomással vezetjük be. A folyékony gyanta egy része a kapcsolódó elemet alakító üregeket tölti ki és kitölti az 1 alaplemezt alakító rést. Ily módon az 5 szerszámkerék forgása mentén az 1 alaplemez elülső felületén, azzal egybefüggően sok előzetes 2’ kapcsolódó elem jön létre. így tehát megvalósul az elsődleges közbenső SF’ alakos felületi rögzítő folyamatos öntése.

A félkészterméket alkotó elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőt, amely a találmány szerint egy 13 vezetőhenger által vezetve lényegében az 5 szerszámkerék palástfelületének a felén halad, az 5 szerszámkerék belsejébe szerelt hűtővíz- 7a járatok által erősen hűtjük, egyidejűleg az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőt átvezetjük a hűtővíz- 7b fürdőn, amelyben kis hőmérsékletű (mintegy 15 °C) hűtővizet keringetünk, ezáltal az gyorsan lehűl és ez elősegíti a megszilárdulást Mivel az elsődleges közbenső SF’ alakos felületi rögzítő a gyors lehűlése következtében még az előtt megszilárdul, hogy abban az anyag kristályosodása létrejöhetne, lehetőség van arra, hogy a teljes 1 alaplemezt és a 2’ kapcsolódó elemeket megfelelően lágyra készítsük.

A megszilárdult Γ alaplemezt az 5 szerszámkerék palástfelületéről a 10,11 húzóhengerekkel leválasztva, a lehűlt és megszilárdult előzetes 2* kapcsolódó elemeket egymás után simán kihúzzuk a kapcsolódó elemeket alakító 51 üregekből, miközben azok rugalmasan egyenes alakúvá deformálódnak. Ekkor az előzetes terméket alkotó 2’ kapcsolódó elemek - nem teljes mértékben - fel akarják venni eredeti alakjukat és az előzetes 23’ kapcsolódó fejnek olyan alakja van, hogy az a 21’ szárból kismértékben a kapcsolódó elemeket alakító 51 üregek Y alakjához képest felfelé hajló szögben áll ki.

Az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőt a felső és alsó húzó 10,11 hengerek segítségével választjuk le az 5 szerszámkerékről, melyek egymással szinkronban, egymáshoz képest ellentétes irányban forognak. Jóllehet a húzó 10, 11 hengerek palástfelülete sima lehet, azok előnyösen egy rugalmas réteggel lehetnek bevonva, mint például lágy uretánnal annak érdekében, hogy ne károsítsák a 2 kapcsolódó elemeket. Az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőt egy, a rajzon nem ábrázolt levágóegységen vezetjük keresztül, amely az SF’ alakos felületi rögzítő széleit levágja, majd ezután keresztülvezetjük a felső és az alsó 9a, 9b hengereken. A felső és alsó 9a, 9b hengerek között átvezetve a 2’ kapcsolódó elem előzetes 23’ kapcsolódó fejének távoli végét melegítjük és nyomjuk a felső fűtő 9a henger által oly módon, hogy az előzetes 23’ kapcsolódó fej kismértékben előre hajlik az alapjához képest, ugyanakkor a teteje meglágyulva deformálódik. Ennek eredményeként a 23’ kapcsolódó fej 23a teteje úgy alakul, hogy létrejön egy lényegében lapos felső P felülete és egy pár, egymással ellentétes oldalon kialakuló 23a’ kiemelkedése, ami által a találmány szerinti 2 kapcsolódó elem kialakul. A felső lapos P felület - az öntés körülményeitől függően - kismértékben benyomódhat a középső részén az ezt követő hűlés következtében.

A találmány szerint az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőt átvezetve a felső és alsó 9a, 9b hengerek között, az lassan lehűl a környezeti hőmérsékletre anélkül, hogy külön hűtőeszközt alkalmaznánk, majd ezt követően az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőt a gyártás befejezéseképpen feltekercseljük. Nagyon fontos, hogy a 2 kapcsolódó elem tetejét melegítsük és nyomjuk, majd a 23a’ kiemelkedéseket tartalmazó 23a tetőt lassan hűtsük. A 23 kapcsolódó fej melegített 23a teteje meglágyul a melegítés hatására és a nyomás hatására deformálódik. Lassan hűtve, a melegített részek kristályosodnak és ezáltal nagyobb merevségűk lesz, mint a 21 szárnak és az 1 alaplemeznek.

Mivel csak a 23 ’ kapcsolódó fejnek van az 1 ’ alaplemezhez és a 2’ kapcsolódó elem nagyobb részéhez ké9

HU 221 519 Bl pest nagyobb merevsége, megfeleld ellenállás biztosítható a társhurkok leválasztásával szemben annak ellenére, hogy a 2’ kapcsolódó elemek parányi méretűek és nagyon lágyak, mivel a 23 kapcsolódó fejek nagyobb merevséget biztosítanak. A kész elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítő egy nagyon jó minőségű termék, amelynek tapintása kevésbé szúrós a kapcsolódó felületén és megfelelő mértékű kapcsolódási szilárdságot biztosít, sőt emellett kiváló a lágysága és a parányi méretek az ismételt használat során is jó tartósságot biztosítanak.

A fenti kiviteli alakoknál valamennyi 2 kapcsolódó elem kettősfejű szerkezettel rendelkezik, amelyeknél egyetlen 21 szálból egymással ellentétes irányban két 23 kapcsolódó fej nyúlik ki. A találmány szerint az egyetlen 21 szárból kiágazó 23 kapcsolódó fejek száma nem korlátozódik kettőre. Például a 2 kapcsolódó elemnek lehet négyfejű szerkezete is, amelynél a 8-10. ábrákon látható módon az egyetlen 21 szárból kereszt alakban négy kapcsolódó fej ágazik szét. Az ilyen négyfejű 2 kapcsolódó elemek sokaságát tartalmazó felületi rögzítőt egy módosított szerszámkeréken lehet önteni, amelynél egy sor, gyűrű alakú lemezt helyezünk egymásra egy üreges hengeres dobbá. Valamennyi, a négyfejű 2 kapcsolódó elem egyetlen sorának öntésére szolgáló készlet öt gyűrű alakú lemezből áll. Egyetlen gyűrű alakú lemeznek a kerülete mentén vannak üregek a teljes 21 szár egyik felének a kialakítására és egy pár, egymással ellentétes 23 kapcsolódó fej előállítására. Mindegyik két második gyűrű alakú lemez az első gyűrű alakú lemez két oldalára van elhelyezve, amelyen üregek vannak a 21 szár másik felének a kialakítására. Ezen második gyűrű alakú lemezek külső oldalára helyezett további két gyűrű alakú lemez kerületén olyan üregek varrnak kialakítva, amelyen egy másik pár, egymással ellentétes 23 kapcsolódó fej alakítására szolgáló üregek vannak, amelyek keresztezik a fentebb említett 23 kapcsolódó fejpárt.

Amint az a fentebbi részletes leírásból látható, a találmány szerinti parányi méretű 2 kapcsolódó elemekkel rendelkező SF felületi rögzítőnél a 23 kapcsolódó fejek tapintása javítható és a 23 kapcsolódó fejnek a 21 szárhoz képesti hajlási szöge 90°-nál nagyobbra választható, részben mert az egyes 2 kapcsolódó elemek egyetlen 21 szárából különböző irányokban kiágazó, lényegében egyenes 23 kapcsolódó fejek egymással ellentétes irányban kidudorodó felülete lapos és részben mivel a 23 kapcsolódó fejnek a vastagsága a távolabbi vége felé fokozatosan csökken. Ebben az esetben, mivel a 23 kapcsolódó fej 90°-nál nagyobb szögben hajlik és változó vastagsága a távolabbi vége felé fokozatosan csökken, a 23 kapcsolódó fej a társhurokba könnyebben be tud hatolni. Egyidejűleg, mivel a 23a’ kiemelkedések a 23 kapcsolódó fej ellentétes oldalain ellentétes irányokban dudorodnak ki, azok megakadályozzák a hurkoknak az elsődleges közbenső SF’ felületi rögzítőre gyakorolt lefejtő hatás esetén a hurkok véletlen kibújását, és a társ felületi rögzítővel történt összekapcsolódás közben a megfelelő mértékű leválasztási ellenállás biztosítható. Ennek eredményeként, mivel a társhurkok parányi méretűek, biztosítható az, hogy a hurkok a 23 kapcsolódó fejek alakjának károsítása nélkül biztonsággal tudnak kapcsolódni. Ezen túlmenően, az SF felületi rögzítőre lefejtő erőt gyakorolva, az egyes 23 kapcsolódó fejek rugalmasan deformálódnak a megfelelő 22 nyakon történő elhajlással, így a hurok simán, a megfelelő súrlódással el tud távolodni a 23a’ kiemelkedések pereme mentén. Ezáltal a hurok a 23 kapcsolódó fejről könnyen eltávolítható.

Mivel a 2 kapcsolódó elemek a fentebb említett különleges alakúak, azok kiváló tapintásúak, a parányi hurkokkal megbízhatóan kapcsolódnak és ezáltal a megfelelő kapcsolódási szilárdság biztosítható. Ezen túlmenően, lehetőség van arra, hogy elkerüljük az úgynevezett felakadás jelenségét, amelynek során a 21 szár és a 23 kapcsolódó fej közötti nyak összeakad a hurkokkal, míg a megfelelő leválasztást ellenállás és a sima szétválasztás biztosítható anélkül, hogy akár a hurkokban, akár magukban a kapcsolódó elemekben károsodás jönne létre, ezáltal a tartósság megjavítható.

A 23 kapcsolódó fej 23a’ kiemelkedései az alakos felületi rögzítő 23 kapcsolódó fejének megmunkálásával alakíthatók ki, amelyet az öntés után gyorsan lehűtünk, majd a fűtő- és nyomóeszkőz után lassan hűtjük le a környezeti hőmérsékletre. Ezáltal a 23 kapcsolódó fej (teformálódott 23a teteje lassan hűl le és szilárdul meg, így a 23 kapcsolódó fej a 21 szárhoz képest nagyobb merevséggel rendelkezik, megjavítva ezáltal a leválasztást ellenállást és biztosítva a megfelelő alakstabilitást.

Ezen túlmenően, ha a 23 kapcsolódó fejek lapos felső P felülete összességélek az 1 alaplemez elülső felületéhez képesti aránya nagyobb, mint a hagyományos, lehetővé válik egy sokkal kevésbé szúrós tapintású alakos felületi rögzítőnek pelenkákra, vagy hasonlókra történő rögzítése közben szívó eszközökkel történő biztonságos mozgatása.

Ezen túlmenően, ha a 21 szárnak egy kapcsolódó fejen kinyúló oldalfelülete a 23 kapcsolódó fej teteje alatt lényegében középen helyezkedik el, akkor a 23 kapcsolódó fej biztosan alátámasztható a fenék oldaláról és megakadályozható, hogy a 23 kapcsolódó fej könnyen deformálódjon még nagyobb nyomás hatására is. Ezáltal elkerülhető, hogy a társhurkokkal való kapcsolódások száma csökkenjen.

Claims (15)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Alakos műgyanta felületi rögzítő, amelynek van egy alaplemeze (1), amelynek elülső felületén sok kapcsolódó elem (2) áll ki, az egyes kapcsolódó elemek (2) az alaplemez (1) elülső felületén vannak kialakítva egy társ felületi rögzítő hurokjaival történő összekapcsolódáshoz, a kapcsolódó elemeknek (2) szerkezete többfejű, amelyeknek egy, az alaplemez (1) elülső felületén kiálló szára (21) van, azzal jellemezve, hogy az egyes kapcsolódó elemeknek (2) két vagy több nyakuk (22) van, amelyek a szár (21) felső végéből különböző irányokban ágaznak ki, továbbá két vagy több,

   HU 221 519 BI egyenes kapcsolódó fej (23) hajlik kifelé a hozzájuk tartozó nyak (22) külső végeiből a kiágazási irányokba, valamennyi kapcsolódó fej (23) tetején (23a) egy pár, vízszintes kiemelkedés (23a’) nyúlik ki az egyes kapcsolódó fejek (23) irányára merőlegesen, és a kapcsolódó fej (23) tetejének (23a) lapos felső felülete (P) van.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy az egyes kapcsolódó fejek (23) változó vastagságúak, mely legalább a távoli végük részén fokozatosan csökken.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzaljellemezve, hogy az egyes kapcsolódó fejek (23) legfelső pontja az alaplemez (1) elülső felületétől 0,2-1,2 mm, a szárból (21) kinyúló kapcsolódó fej (23) 0,05-0,7 mm távolságra van, amely szár 0-1,0 mm magas.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy a kapcsolódó fejek (23) tetejének (23a) összes lapos felső felülete (P) az alaplemez (1) elülső felületének 20-50%-a.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzá/ jellemezve, hogy az egyes kapcsolódó fejeknek (23) az irányukra merőleges szélessége (Wl) a kiemelkedéspár (23a’) és a tető (23a) együttes vastagságának 50-70%-a.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy a kapcsolódó fejek (23) tetejének (23a) lapos felső felülete (P) a vízszintes síkhoz képest 0 szög alatt hajlik, amelynél 0<θ<35°, valamennyi kapcsolódó fej (23) alsó felülete a vízszintes síkhoz képest 0’ szög alatt hajlik, amelynél 5S0’á45°.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy a kapcsolódó fejek (23) távoli végrészén lévő függőleges vastagsága az alaprész vastagságának 50-90%-a.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy a kapcsolódó fejek (23) merevebbek, mint a szárak (21).
9. 9. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy a kiemelkedéseket (23a’) tartalmazó kapcsolódó fejnek (23) - legalább a tetejének (23a) - nagyobb a merevsége, mint a kapcsolódó elem (2) többi részének.
10. 10. A 3-9. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy a szár (21) az alaplemez (1) elülső felületén áll ki, és a kapcsolódó fej (23) teteje (23a) alatt, lényegében középen elhelyezve, egy kapcsolódó fej oldalfelülete nyúlik ki.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy az egyes kapcsolódó elemek (2) nyakának (22) találkozó belső felületei (22a) a szár (21) felső végének közepéből nyúlnak ki, és egymástól elhajlanak.
12. 12. All. igénypont szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy a nyakak (22) egymással találkozó belső felületei (22a) között kialakuló üreg feneke a kapcsolódó fej (23) fenékfelületének alsó végén áthaladó vízszintes síkban van.
13. 13. Az 1-4., 9. vagy 10. igénypontok bármelyike szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy az alaplemez (1) elülső felületének meghatározott helyem meghatározott számú bemélyedés (la) van, amelyek fenékfelületén állnak a kapcsolódó elemek (2).
14. 14. A 13. igénypont szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, azzal jellemezve, hogy az egyes kapcsolódó elemek (2) szárának (21) a hozzá tartozó bemélyedés (la) fenékfelületétől mért magassága 1/5-9/10 része a kapcsolódó fej (23) legfelső pontja és a bemélyedés (la) fenékfelülete között mért magasságnak.
15. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti alakos műgyanta felületi rögzítő, ózza/ jellemezve, hogy a bemélyedések (la) mindegyikének akkora a vastagsága, hogy a társ felületi rögzítő hurokjait fel tudja venni. „