HU221085B1 - Eljárás m-bites adatszavak modulált jellé való átalakítására, valamint kódoló és dekódoló készülékek, megfelelő jellel és adathordozóval - Google Patents

Description

A leírás terjedelme 34 oldal (ezen belül 20 lap ábra)

HU 221 085 Β1 kapott adatszóhoz (1) vannak hozzárendelve, akkor ezt a kódszót a kódszavak egy kódszókészletéből (VI, V2, V3, V4) választják ki, amely a kódolási állapottól függ, míg a második típusú kódolási állapotokhoz tartozó kódszavak kódszókészletének (V2, V3) nincsenek közös kódszavai. Ezzel a kódolási eljárással növekszik a kódszavak által létrehozható egyjelentésű bitkombinációk száma. Az így kapott modulált jel (7) adatszavakká (4) alakítható vissza úgy, hogy először a modulált jelet (7) kódszósorozattá alakítják át, majd egy adatszót (1) rendelnek hozzá a sorozatban lévő mindegyik kódszóhoz az átalakítandó kódszótól és a bitsztringeknek a kódszóhoz képest előre meghatározott bittároló rekeszekben lévő bitje logikai értékeitől függően.

A találmány tárgya eljárás m bites adatszavak modulált jellé való átalakítására, ahol m - egész szám. Az eljárás minden kapott adatszó hatására szolgáltat egy n bites kódszót, ahol n egy /n-nél nagyobb egész szám. A szolgáltatott kódszavakat modulált jellé alakítjuk át. Az adatszósorozatokat olyan átalakítási szabályok szerint alakítjuk kódszósorozatokká, hogy a megfelelő modulált jel eleget tegyen egy előre meghatározott kritériumnak.

A találmány tárgya továbbá eljárás adathordozó előállítására, amelyre a fenti eljárással kapott jelet felvesszük.

A találmány tárgya továbbá kódolókészülék az eljárás foganatosítására. Ez a berendezés tartalmaz egy m/n bitátalakító egységet, amely az m bites adatszavakat n bites kódszavakká alakítja át, továbbá tartalmaz egy egységet, amely az n bites kódszavakat modulált jellé alakítja át.

A találmány tárgya továbbá felvevőkészülék, amely ilyen típusú kódolókészüléket tartalmaz.

A találmány tárgya továbbá egy jel.

A találmány tárgya továbbá egy adathordozó, amelyre a jel fel van véve.

A találmány tárgya továbbá dekódoló eszköz a jelnek m bites adatszavak sorozatává való átalakítására. Ez az eszköz áll egy, a jelet első vagy második logikai értékű bitekből álló bitsztringgé átalakító egységből, ahol ez a bitsztring az adatjel részeinek megfelelő n bites kódszavakat tartalmaz, és egy, a kódszósorozatokat adatszósorozatokká átalakító egységből, ahol is egy kódszótól függő adatszó van hozzárendelve mindegyik átalakítandó kódszóhoz.

Végül a találmány tárgya visszajátszó eszköz, amely ilyen típusú dekódoló eszközt tartalmaz.

Ilyen eljárások, ilyen eszközök, ilyen adathordozó és ilyen jel ismeretesek K. A. Schouhamer Immink „Coding Techniques fór Digital Recorders” (Kódolási módszerek digitális felvevőkészülékekhez) című könyvéből (ISBN 0-13-140047-9). Ez a mű leírja például az úgynevezett EFM modulációs rendszert, amelyet arra használnak, hogy információt úgynevezett kompakt lemezekre (CD) vegyenek fel. Az EFM-modulált jelet úgy kapják, hogy 8 bites adatszósorozatokat 14 bites kódszósorozatokká alakítanak át, és a kódszavakba három összesoroló bitet iktatnak be. A kódszavakat úgy választják ki, hogy az „1” bitek között lévő „0” bitek minimális száma d (2), és maximális száma k (10). Ezt a kényszerfeltételt ί/λ-kényszerfeltételnek is nevezik. A kódszósorozatokat egy moduló 2-es integrálási művelettel magas vagy alacsony jelszintű bitcellák által képzett, megfelelő jellé alakítják át. Az „1” bitnek az felel meg, hogy a modulált jelben a magas jelszintről az alacsony jelszintre, és fordítva, az alacsony jelszintről a magas jelszintre való változás következik be. A „0” bitnek az felel meg, hogy a jelszint két bitcella közötti átmenetnél nem változik. Az összesoroló biteket úgy választják ki, hogy a dkkényszerfeltétel a két kódszó közötti átmenet részein is teljesül, és hogy a megfelelő jelben az úgynevezett futó digitális összegérték lényegében állandó marad. Az egy adott pillanatban fennálló futó digitális összegértéken a magas jelszintű bitcellák száma és az alacsony jelszintű bitcellák száma közötti különbséget értik, amelyet az ezen pillanat előtti modulált jelrészen számítanak ki. A futó digitális összegérték lényegében állandó volta azt jelenti, hogy a jel frekvenciaspektruma nem tartalmaz a kisfrekvenciájú területen lévő frekvencia-összetevőket. Az ilyen jelet egyenfeszültség-mentes jelnek is nevezik. Az, hogy a jel nem tartalmaz kisfrekvenciájú összetevőket, nagyon előnyös akkor, ha a jelet olyan adathordozóról olvassák le, amelyen a jel a sávba van felvéve, mivel ekkor lehetséges a felvett jel által nem befolyásolt, folytonos sávhelyzet-szabályozás. Az információfelvétel terén mindig szükség van az információsűrűség növelésére az adathordozón.

Ennek az egyik lehetősége a bitcellák adatszavankénti számának csökkentése a modulált jelben. Ekkor azonban az a probléma jelentkezik, hogy a bitcellák adatszavankénti számának csökkenése következtében csökken azoknak az egyjelentésű bitkombinációknak a száma, amelyek adatszavakat reprezentálhatnak. Emiatt kevesebb szigorú kényszerfeltétel - így például a modulált jel kisfrekvencia-tartalmára vonatkozó kényszerfeltétel - támasztható a modulált jel iránt.

Megjegyzendő, hogy az EP-A-392506 számú európai szabadalmi bejelentés ismertet egy m bit/n bit átalakítási eljárást. Az éppen fennálló m bites adatszóhoz az egyik rendelkezésre álló n bites kódszót az előző kódszó hátsó részének mintázatától függően választják ki, hogy teljesítsék a futáshossz-kényszerfeltételeket, és hogy szabályozzák a futó digitális összegértéket. A hátsó részének minden lehetséges mintázatához adva van a megengedett elülső részek csoportja, hogy a kiválasztás lehetővé váljon. A következő átalakításkor olyan kódszót kell választani, amely az egyik megengedett elülső résszel rendelkezik.

Találmányunk célja a bitcellák adatszavankénti számának csökkentése és az egyjelentésű bitkombinációk száma csökkenésének meggátlása.

HU 221 085 Β1

Ezt a feladatot a találmány értelmében az m bites adatszavak modulált jellé való átalakítására szolgáló eljárás tekintetében - amely eljárás minden kapott adatszó hatására szolgáltat egy n bites kódszót, és a szolgáltatott kódszavakat modulált jellé alakítjuk át - úgy oldjuk meg, hogy a szolgáltatott kódszavakat modulált jellé alakítjuk át, és az adatszósorozatokat olyan átalakítási szabályok szerint alakítjuk át kódszósorozatokká, hogy a megfelelő modulált jel eleget tesz egy előre meghatározott kritériumnak, a kódszavakat szétosztjuk legalább egy első típusú csoportba és legalább egy második típusú csoportba; az első típusú csoportba tartozó mindegyik kódszó a kapcsolódó csoport által meghatározott első típusú kódolási állapotot hoz létre, és a második típusú csoportba tartozó mindegyik kódszó a kapcsolódó csoport és a létrehozott kódszóhoz kapcsolódó adatszó által meghatározott második típusú kódolási állapotot hoz létre; és ha az egyik kódszó a kapott adatszóhoz van hozzárendelve, akkor ezt a kódszót a kódszavak egy kódszókészletéből választjuk ki, amely az előző kódszó előállításakor megállapított kódolási állapottól függ, míg a második típusú kódolási állapotokhoz tartozó kódszavak kódszókészleteinek nincsenek közös kódszavai, és a kódszókészleteket adott bitek alapján lehet egymástól megkülönböztetni.

A feladatot a kódolókészülék tekintetében a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a készülék tartalmaz állapot-létrehozó egységet, amely az átalakító által leadott kódszó hatására létrehoz egy kódolási állapotot. Az állapot-létrehozó egység úgy van kialakítva, hogy az első típusú csoportba tartozó leadott mindegyik kódszó hatására a kapcsolódó csoport által meghatározott első típusú kódolási állapotot hoz létre, és a második típusú csoportba tartozó mindegyik leadott kódszó hatására a kapcsolódó csoport és a létrehozott kódszóhoz kapcsolódó adatszó által meghatározott második típusú kódolási állapotot hoz létre. Az m/n bitátalakító tartalmaz egy egységet, amely egy, az adatszónak megfelelő kódszót a kódszavak egy készletéből választja ki, amely a kódolási állapottól függ. A kódszavak készlete a második típusú kódolási állapotokhoz tartozik, amelyeknek nincsenek közös kódszavai, ami lehetővé teszi a második típusú csoport ugyanazon kódszavának összekapcsolását több adatszóval, amelyek közül a megfelelő adatszó annak a kódszókészletnek az észlelése útján különböztethető meg, amelynek tagja a következő kódszó.

A találmány szerinti eljárásban és a kódolókészülékben ugyanannak a kódszónak a kombinálása elkülönített kódszókészletekből (azaz közös kódszavakat nem tartalmazó kódszókészletekből) származó kódszavakkal különféle, egyjelentésű bitkombinációkat hoz létre úgy, hogy egynél több adatszó egyjelentésűen reprezentálható ugyanazzal a kódszóval, amely kombinálva van a következő kódszóval. A második típusú csoportbeli kódszót evégett követi egy kódszó, és mindig egyértelműen megállapítható, hogy ez a következő kódszó melyik kódszókészlethez tartozik. így az elkülönített kódszókészletek mindegyikéből származó kódszavakkal mindig elegendő számú egyjelentésű bitkombinációt lehet létrehozni az összes adatszó reprezentálásához.

Ezek a megoldások lehetővé teszik kódszavanként viszonylag kisszámú bit rendelkezésre állásakor nagyszámú egyjelentésű bitkombináció létrehozását. Abban az esetben, amelyben a kódszavakat készletekbe és csoportokba való szétosztás végett választjuk ki úgy, hogy az egyjelentésű bitkombinációk száma meghaladja a különböző adatszavak számát, a megmaradó bitkombinációkat a modulált jel előre meghatározott tulajdonságainak befolyásolására lehet használni.

Egy másik változat szerint annyi bitkombinációt lehet használni, amennyi adatszó van. Ebben az esetben a megmaradó bitkombinációk lehetővé teszik, hogy speciális járulékos követelményeket támasszunk a kódszavak iránt.

Egy vagy több kódszókészletnél azonban előnyös a kapcsolódó kódszókészletből egy kódszópárt hozzárendelni bizonyos számú adatszó mindegyikéhez, majd az átalakításkor a kódszópárból egy speciális kritérium alapján az egyik rendelkezésre álló kódszót kiválasztani a modulált jel egy speciális tulajdonságának befolyásolása végett. Az erre a célra szolgáló eljárás szerint az adatszósorozatot olyan átalakítási szabályok szerint alakítjuk át kódszósorozattá, hogy a megfelelő modulált jel frekvenciaspektruma lényegében nem tartalmaz a kisfrekvenciájú területen lévő frekvencia-összetevőket, és a modulált jelet bármilyen számú egymást követő bitcella képezi, amelyeknek a minimális jelértéke azonosan d+1, és a maximális jelértéke azonosan k+1. A kódszókészlet legalább bizonyos számú adatszó mindegyikéhez tartalmaz egy kódszópárt, míg a modulált jelben a kisfrekvenciájú összetevőket azzal kerüljük el, hogy az adatszavak átalakításakor a kódszópárokból kódszavakat választunk ki.

Ez a foganatosítási mód azért előnyös, mert a bitcellák adatszavankénti számának csökkenése ellenére messzemenően elkerülhető a kisfrekvenciájú összetevők jelenléte a modulált jelben.

A találmány szerinti eljárás egy további foganatosítási módja szerint szinkronszavakat iktatunk be a kódszósorozatokba. A szinkronszavak bitmintázata nem fordulhat elő a kódszavak által képzett bitsztringben. Az alkalmazott szinkronszavak bitmintázata különböző, és az alkalmazott szinkronszó a kódolási állapottól függ. Miután egy szinkronszót beiktattunk, előre meghatározott kódolási állapotot hozunk létre a következő adatszó átalakításához. A szinkronszavak kölcsönösen megkülönböztethetőek az előre meghatározott bittároló rekeszeken lévő bitek logikai értékeinek alapján olyan módon, amely megegyezik azzal a móddal, amely szerint a második típusú kódolási állapotokhoz tartozó kódszókészletek kölcsönösen megkülönböztethetőek.

Ez a foganatosítási mód azért előnyös, mert abban az esetben, amelyben egy második típusú csoporthoz tartozó kódszót egy szinkronszó követ, egy adatszót hozunk létre a kódszó és a szinkronszó által képzett bitkombinációval, hasonlóan ahhoz az esethez, amelyben a második típusú csoporthoz tartozó kódszót egy kódszó követi.

HU 221 085 Β1

Ez a foganatosítási mód azért is előnyös, mert egy szinkronszó előállítása után mindenkor létrehozunk egy kódolási állapotot, úgyhogy mindig teljesíthetőek azok a kényszerfeltételek, amelyek a bitsztring iránt a szinkronszóról a következő kódszóra való átmenetkor támasztva vannak.

A találmány szerinti kódolókészülékkel előállított jel azért előnyös, mert rendkívül egyszerű módon dekódolható.

Az ezt megvalósító dekódoló készülék átalakítóegységet tartalmaz, amely az adatszót a kódszóhoz képest előre meghatározott bittároló rekeszekben elhelyezett bitsztringben lévő bitek logikai értékeitől is függően alakítja át.

Találmányunkat annak példaképpeni kiviteli alakjai kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra egy adatszósorozat, a megfelelő kódszósorozat és egy modulált jel, a

2. ábra és a 3. ábra táblázatokat tartalmaz, amelyek az adatszavak és a kódszavak közötti összefüggést mutatják, a

4. ábra a különböző paraméterek értékeit, amikor egy adatszósorozatot kódszósorozattá alakítunk át, az

5a. és 5b. ábra különböző jelek frekvenciaspektrumainak kisfrekvenciájú részei, a

6. ábra a kódolókészülék egy kiviteli alakja, a

7. ábra a 6. ábra szerinti kódolókészülékben használt választó áramkör egy kiviteli alakja, a

8. ábra a kódolókészülék egy másik kiviteli alakja,

9. ábra az alkalmas szinkronszavak lehetséges bitmintázatai, a

10. ábra a 6. ábra szerinti kódolókészülék szinkronsavak beiktatásához adaptált változata, a

11. ábra egy dekódoló készülék, a

12. ábra egy adathordozó, a

13. ábra a 12. ábra szerinti adathordozó egy része jelentősen nagyítva, a

14. ábra egy felvevőkészülék, a

15. ábra egy lejátszókészülék, a

16. ábra egy modulált jelnek és megfelelő kódszavainak a részei, a

17. ábra a kódszavak csoportokra és készletekre való szétosztásának vázlatos ábrázolása.

Az 1. ábrán három egymást követő m bites adatszó, ebben az esetben 8 bites 1 adatszó látható. A három 1 adatszó szóértéke rendre „24”, „121” és „34”. A három 1 adatszóból álló sorozatot három, egymást követő n bites kódszóvá, ebben az esetben 16 bites 4 kódszóvá alakítjuk át. A 4 kódszavak „0” logikai értékű bitekből és „1” logikai értékű bitekből álló bitsztringet képeznek. Az adatszavakat úgy alakítjuk át, hogy a bitsztringben a két „1” logikai értékű bit között elhelyezkedő „0” logikai értékű bitek minimális száma d, maximális száma k, ahol d egyenlő kettővel, és k egyenlő tízzel. Az ilyen bitsztringet gyakran Λ-kényszerfeltétellel rendelkező RLL-sztringnek nevezik (RLL=Run Length Limited, futáshossz-korlátozott). A kódszavak egyedi bitjeit a továbbiakban xl,...xl6-tal jelöljük, ahol xl jelöli a kódszó (balról) első bitjét, és xl6 jelöli a kódszó utolsó bitjét.

A 4 kódszavak által képzett bitsztringet moduló 2es integrálási művelettel 7 modulált jellé alakítjuk át. Ez a modulált jel három 8 adatjelrészt képez, amelyek a 4 kódszavakat reprezentálják. A 8 adatjelrészek 11 bitcellákat tartalmaznak, amelyeknek lehet H magas jelértékük vagy L alacsony jelértékük. A bitcellák 8 adatjelrészenkénti száma egyenlő a kapcsolódó kódszóban lévő bitek számával. Mindegyik „1” logikai értékű kódszóbitet a 7 modulált jelben a magas jelértékű bitcelláról az alacsony jelértékű bitcellára való átmenet, vagy az alacsony jelértékű bitcelláról a magas jelértékű bitcellára való átmenet jelez. Mindegyik „0” logikai értékű kódszóbitet az jelzi, hogy a 7 modulált jelben ajelérték a bitcellaátmenetkor nem változik.

Ezenkívül a 7 modulált jel frekvenciaspektrumának lényegében nem szabad kisfrekvenciájú összetevőket tartalmaznia. Más szavakkal, a 7 modulált jelnek egyenfeszültség-mentesnek kell lennie.

A következőkben részletesen leírjuk a találmány szerinti eljárás egy olyan foganatosítási módját, amellyel a modulált jel előállítható.

A kódszavakra vonatkozó első követelmény az, hogy a kódszavakon belül teljesüljön a Λ-kényszerfeltétel. A 17. ábrán vázlatosan ábrázoltuk a 170 keretben lévő valamennyi lehetséges kódszó készletét, amelyek teljesítik a Λ-kényszerfeltételt. A kódszavak legalább egy első típusú csoportra és legalább egy második típusú csoportra vannak osztva. Ha egy kódszó az egyik első típusú csoportból származik, akkor olyan kódolási állapot létesül, amely kizárólag attól az első típusú csoporttól függ, amelyikhez a leadott kódszó tartozik. Ha egy második típusú csoporthoz tartozó kódszó van jelen, akkor olyan kódolási állapot létesül, amely mind a második típusú csoporttól, mind a szolgáltatott kódszó által reprezentált adatszótól függ. Az itt leírt foganatosítási mód szerint két első típusú csoportot lehet megkülönböztetni, mégpedig egy első, Gll csoportot, amely „0” logikai értékű, a számú bittel végződő kódszavakat tartalmaz, ahol a egy 0-val vagy 1-gyel egyenlő egész szám, és egy második, G12 csoportot, amely „0” logikai értékű, b számú bittel végződő kódszavakat tartalmaz, ahol b egy kilencnél kisebb vagy azzal egyenlő és hatnál nagyobb vagy azzal egyenlő egész szám.

A 17. ábrán a Gll csoporthoz tartozó kódszavak egy 171 keretben vannak. A G12 csoporthoz tartozó kódszavak egy 172 keretben vannak.

Az első típusú első, G11 csoport által létrehozott kódolási állapotot a továbbiakban S 1-nek fogjuk nevezni. Az első típusú második, G12 csoport által létrehozott kódolási állapotot a továbbiakban S4-nek fogjuk nevezni. A leírandó foganatosítási mód szerint csak egy második típusú csoport van. Ez a csoport „0” logikai értékű, c számú bittel végződő kódszavakat tartalmaz, ahol c egy kettőnél nagyobb vagy azzal egyenlő és ötnél kisebb vagy azzal egyenlő egész szám. Ezt a csoportot a továbbiakban G2 csoportnak fogjuk nevezni. A 17. áb4

HU 221 085 Β1 rán a G2 csoport kódszavai a 173 keretben vannak. Az itt leírt foganatosítási mód szerint két kódolási állapotot, mégpedig az S2 és S3 kódolási állapotot lehet egy kódszó és a kapcsolódó adatszó kombinálása útján létrehozni.

Amikor az adatszavakat kódszavakká alakítjuk át, akkor egy kódszókészlethez tartozó kódszót a kódolási állapottól függően hozzárendelünk az átalakítandó adatszóhoz. Az SÍ, S2, S3 és S4 kódolási állapothoz tartozó kódszókészleteket a továbbiakban rendre VI-gyei, V2vel, V3-mal és V4-gyel jelöljük. A VI, V2, V3 és V4 kódszókészlet kódszavai a 174, 175, 176, illetőleg 177 keretben vannak. A kódszókészletekben lévő kódszavakat úgy választjuk ki, hogy mindegyik bitsztring, amelyet egy kódolási állapotot létrehozó készletbeli, tetszőleges kódszó által képezhet, teljesítse a ^-kényszerfeltételt. Abban az esetben, amelyben a S4 kódolási állapotot az előzőleg leadott kódszó leadása hozza létre, és így a kódolási állapot azt jelzi, hogy az előző kódszó olyan bitsztringgel végződik, amelynek a „0” logikai értéke hatnál nagyobb vagy azzal egyenlő és kilencnél kisebb vagy azzal egyenlő, akkor az S4 kódolási állapot által létrehozott V4 kódszókészletnek csak olyan kódszavakat szabad tartalmaznia, amelyek maximálisan egy „0” logikai értékű bittel kezdődnek. Ezért a több mint egy „0” logikai értékű bittel kezdődő kódszavaknak átmeneti területeik vannak az előzőleg leadott kódszó és a leadandó kódszó között. Ezeken a területeken az egymást követő, „0” logikai értékű bitek száma nem lesz mindig tíznél kisebb vagy azzal egyenlő, és így nem teljesíti a ί/λ-kényszerfeltételt. Hasonló okok miatt a VI kódszókészlet csak olyan kódszavakat tartalmaz, amelyek kettőnél nagyobb vagy azzal egyenlő és kilencnél kisebb vagy azzal egyenlő számú „0” logikai értékű bittel kezdődnek.

Az S2 és S3 kódolási állapothoz tartozó V2 és V3 kódszókészlet csak olyan kódszavakat tartalmaz, amelyek nullánál nagyobb vagy azzal egyenlő és ötnél kisebb vagy azzal egyenlő számú „0” logikai értékű bittel kezdődnek. Az ennek a feltételnek megfelelő kódszavakat osztjuk szét a két, V2 és V3 kódszókészletbe, úgyhogy a V2 és V3 kódszókészlet egyáltalán nem tartalmaz közös kódszavakat. A V2 és V3 kódszókészletet a következőkben elkülönített kódszókészletnek fogjuk nevezni. A kódszavak szétosztása a V2 és V3 kódszókészletbe előnyös módon olyan, hogy korlátozott számú p számú bit logikai értékeinek alapján meg lehet határozni, hogy egy kódszó melyik kódszókészlethez tartozik. A fentebb leírt példában az xl.xl3 bitkombinációt használjuk erre a célra. A V2 kódszókészletből származó kódszavak az xl.xl3=0.0 bitkombinációról ismerhetők fel. A V3 kódszókészletből származó kódszavak a 0.0-val nem egyenlő xl.xl3 bitkombinációról ismerhetők fel. Különbséget teszünk a leadásukkor SÍ kódolási állapotot létrehozó kódszavak (Gll csoport), a leadásukkor S2 vagy S3 kódolási állapotot létrehozó kódszavak (G2 csoport), és a leadásukkor S4 kódolási állapotot létrehozó kódszavak (G12 csoport) között. A VI kódszókészlet 138 kódszót tartalmaz a Gll csoportból, 96 kódszót a G2 csoportból és 22 kódszót a

G12 csoportból. Nyilvánvaló, hogy a VI kódszókészletben a különböző kódszavak száma kisebb, mint a különböző 8 bites adatszavak száma.

Minthogy a G2 csoportbeli kódszavakat mindig egy V2 kódszókészletbeli vagy V3 kódszókészletbeli kódszó követi, és emellett a G2 csoportbeli kódszót követő kódszó alapján megállapítható, hogy ez a kódszó melyik csoporthoz tartozik, ezért a V2 kódszókészletbeli kódszó által követett G2 csoportbeli kódszó egyértelműen megkülönböztethető ugyanattól a G2 csoportbeli, de egy V3 kódszókészletbeli kódszó által követett kódszótól. Más szavakkal, ha kódszavak vannak hozzárendelve egy adatszóhoz, akkor minden G2 csoportbeli kódszó kétszer használható. Mindegyik G2 csoportbeli kódszó egy V2 kódszókészletbeli véletlen kódszóval együtt egyjelentésű bitkombinációt képez, amely elválaszthatatlan az ugyanezen kódszó és az ugyanabból a V3 kódszókészletből származó véletlen kódszó által képzett bitkombinációtól. Ez azt jelenti, hogy 138 számú Gll csoportbeli, egyjelentésű bitkombinációt (kódszót) lehet használni a VI kódszókészlethez, 22 számú G12 csoportbeli, egyjelentésű bitkombinációt (kódszót) és 2*96 számú G2 csoportbeli, egyjelentésű bitkombinációt (G2 csoportbeli, a következő kódszavakkal kombinált kódszót). Ezzel a hasznos, egyjelentésű bitkombinációk száma 352 lesz. A V2, V3 és V4 kódszókészletbeli kódszavakkal képzett egyjelentésű bitkombinációk száma rendre 352, 351 és 415.

Illusztrációképpen a 17. ábrán látható egy 178 kódszó, amely a G2 csoporthoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy a következő kódszó vagy a V2 kódszókészlethez vagy a V3 kódszókészlethez tartozik. A 178 kódszó és a következő kódszó így egyértelműen meg tud határozni két különböző adatszót. A 17. ábrán az egy V2 kódszókészletbeli kódszó, például a 179 kódszó által követett 178 kódszó az egy V3 kódszókészletbeli kódszó, például a 180 kódszó által követett 178 kódszó által létrehozott adatszótól különböző adatszót hoz létre. A 179 kódszó a G11 csoporthoz tartozik, aminek következtében a 179 kódszót mindig egy VI készletbeli kódszó követeli a legközelebbi kódolandó adatszótól, úgyhogy a 179 kódszó egynél több adatszót nem tud létrehozni. Ugyanez vonatkozik a 180 kódszóra. Az adatszavak átalakítása a következőképpen megy végbe:

Tételezzük fel, hogy az utolsóként leadott kódszó G2 csoportbeli kódszó. A következő kódszó ekkor az átalakítandó adatszótól függően a V2 kódszókészlethez vagy a V3 kódszókészlethez fog tartozni. Feltételezve, hogy ez az adatszó 179 kódszót hoz létre, ez azt jelenti, hogy a következő kódszó a VI kódszókészlethez fog tartozni. Azt, hogy a VI kódszókészletből melyik kódszót használjuk, az átalakítandó adatszó határozza meg. Ebben a példában ez a 181 kódszó. A 181 kódszó a G12 csoporthoz tartozik, úgyhogy a következő kódszó a V4 kódszókészlethez fog tartozni. Azt, hogy ez melyik kódszó lesz, ismét az átalakítandó adatszó határozza meg. Ebben a példában ez a 182 kódszó. A 182 kódszó a G2 csoporthoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy a 182 kódszónak megfelelő adatszótól függően a következő kódszó vagy a V2 kódszókészletből, vagy a V3 kód5

HU 221 085 Β1 szókészletből érkezik. Azt, hogy a V2 kódszókészletből vagy a V3 kódszókészletből melyik kódszót használjuk, az átalakítandó adatszótól függ. Ebben a példában a 182 kódszót a 183 kódszó követi. A 183 kódszó ugyancsak a G2 csoporthoz tartozik, úgyhogy a 183 kódszónak megfelelő adatszótól függően a következő kódszó vagy a V2 kódszókészletből, vagy a V3 kódszókészletből érkezik. Azt, hogy kódszókészletből melyik kódszót használjuk, ismét az átalakítandó adatszótól függ. Ebben az esetben ez a 184 kódszó. A fentebb leírt módon bármely véletlen adatszósorozat egyjelentésűen átalakítható kódszósorozattá.

Az előzőekben ismertettük a rendelkezésre álló kódszavaknak a számát, amit úgy növeltünk, hogy a kódszavakat első típusú és második típusú csoportokra osztottuk fel. Ezek létrehoznak egy kódolási állapotot, amely kódolási állapotok önmagukban kódszókészletet hoznak létre, amelyből kiválasztható egy kódszó a következő adatszó átalakításához. Lényeges, hogy - abban esetben, amelyben a kódolási állapotokat második típusú csoportból származó kódszavak rögzítik - ne legyenek közös szavak azokban a kódszókészletekben, amelyekből választunk. Ennek eredményeként egy kódszókészletből ugyanazt a kódszót különböző adatszavakhoz lehet hozzárendelni, feltéve, hogy gondoskodunk attól, hogy az ezt a kódszót követő kódszavak különböző kódszókészletekhez tartozzanak, amelyeknek nincsenek közös kódszavaik. Az adott szakterületen járatos szakemberek számára nyilvánvaló, hogy a kódszavak készletekbe és csoportokba osztása olyan kódszavak előállítása végett, amelyekhez egynél több adatszót lehet hozzárendelni, különböző véletlen számú bitet tartalmazó kódszavakra is alkalmazható. Nem szükséges, hogy a kódszósorozatok specifikus ^-kényszerfeltételnek feleljenek meg. Más kényszerfeltételek is lehetségesek. Ilyeneket ismertet például az EP-A 0.319.101 számú európai szabadalmi bejelentés (PHN 12.339).

Amint ezt korábban kifejtettük, nagyobb számú rendelkezésre álló, egyjelentésű bitkombinációt eredményez az a tény, hogy egynél több egyjelentésű bitkombinációt lehet létrehozni második típusú csoportbeli (G2) kódszavakkal. A kódszavak csoportokra és készletekre való osztását általában úgy választjuk meg, hogy a rendelkezésre álló egyjelentésű bitkombinációk száma nagyobb a különböző adatszavak számánál. Az egyjelentésű bitkombinációknak ez a többlete lehetőséget nyújt arra, hogy az átalakítás iránt további kényszerfeltételeket támasszunk.

Az egyik lehetőség az, hogy csak annyi rendelkezésre álló egyjelentésű bitkombinációt használunk, ahány különböző adatszó van. Ebben az esetben az egyjelentésű bitkombinációk többlete lehetővé teszi, hogy a kódszavak iránt további specifikus kényszerfeltételeket támasszunk.

Előnyben részesítjük azonban, hogy egy vagy több kódszókészletnél a kapcsolódó kódszókészletből két kódszó által képzett kódszópárt rendelünk hozzá bizonyos számú adatszó mindegyikéhez, majd a kódszópárból az egyik rendelkezésre álló kódszót a modulált jel egy specifikus tulajdonságának befolyásolása végett egy bizonyos átalakítási kritérium szerint kiválasztjuk.

Nagyon vonzó lehetőség a modulált jelben lévő kisfrekvenciájú összetevő befolyásolása. Ez a befolyásolás előnyös módon az egyenfeszültségű összetevők minimalizálását jelenti. Ez megvalósítható úgy, hogy a digitális összegértéket minden adatjelrész végén meghatározzuk, és ilyen kódszavakat választunk, amikor az információt átalakítjuk, úgyhogy a minden információrész végén meghatározott digitális összegérték továbbra is egy bizonyos referenciaérték közelében lesz. Ez megvalósítható úgy, hogy bizonyos számú adatszóhoz egy pár kódszót rendelünk hozzá, amelyek a digitális összegérték különböző változásait hozzák létre. Mindegyik kódszópár előnyös módon legfeljebb két kódszót tartalmaz, amelyeknél a digitális összegértékek változásainak előjele különböző. Az utolsó adatjelrész végén fennálló adott jelszinthez ekkor azt a kódszót lehet kiválasztani, amelynél a digitális összegérték a legközelebb lesz a referenciaértékhez a kódszó leadása után.

A kódszavak kiválasztásának másik lehetősége annak a kódszónak a kiválasztása, amelyre az utolsónak leadott kódszó végén fennálló jelszinten a digitális összegérték kapcsolódó kódszó által okozott változásának előjele az ellenkezője a kódszó leadása előtti digitális összegérték és a referenciaérték közötti különbség előjelének. Ha a digitális összegértékre ellentétes hatást kifejtő két kódszó közül választani lehet, akkor a leadandó kódszó egyszerűen kiválasztható az egyes adatjelek végén fennálló jelérték és az ehhez a véghez kapcsolódó digitális összegérték és a referenciaérték közötti különbség előjele alapján.

A 2. ábrán példaképpen ábrázoltuk, hogy mindegyik VI, V2, V3 és V4 kódszókészletnél egy kódszó van hozzárendelve mindegyik lehetséges adatszóhoz. Ezen az ábrán az első (bal) oszlopban van minden lehetséges adatszó szóértéke. A második, negyedik, hatodik és nyolcadik oszlop tartalmazza az adatszavakhoz a megfelelő VI, V2, V3 és V4 kódszókészletből hozzárendelt kódszavakat. A harmadik, ötödik, hetedik és kilencedik oszlop a megfelelő számjegyekkel - 1, 2, 3 és 4 - mutatja, hogy a kapcsolódó kódszó melyik kódállapotot (SÍ, S2, S3 és S4) hozta létre. A 2. ábrán legfeljebb 256 rendelkezésre álló kódszót használunk mindegyik (VI, V2, V3 és V4) kódszókészlethez. A 3. ábrában a

2. ábrához hasonlóan a kódszókészleteknek a 2. ábrán nem ábrázolt kódszavai láthatók 88 adatszóhoz, amelyekhez két kódszóból álló kódszópár van hozzárendelve. A 3. ábrán ábrázolt kódszavakat a továbbiakban alternatív kódszavaknak fogjuk nevezni. A kódszavak hozzárendelése az adatszavakhoz olyan, hogy a digitális összegértéknek az alternatív kódszavak által okozott változása ellentétes a digitális összegértéknek a 2. ábra szerinti, a „0” és „87” szóértékekhez (bezárólag) hozzárendelt kódszavak által okozott változásával.

Megjegyzendő, hogy a 3. ábra valamennyi kódszókészlete egyenlő számú kódszót tartalmaz. Az adott szakterületen járatos szakemberek számára nyilvánvaló, hogy ez nem szükségszerű. Ugyanígy lehetséges, hogy ezek a kódszókészletek nem egyforma nagyok.

HU 221 085 Β1

Megfigyelhető továbbá, hogy a kódszavak hozzárendelése az adatszavakhoz úgy van megválasztva, hogy egyrészt egy kódszónak és a következő kódszó xl és xl3 bitjének, másrészt az adatszavaknak a kombinációja egyjelentésű, úgyhogy a dekódolás kizárólag a vett kódszónak és a következő kódszó xl és xl3 bitjének az alapján végezhető. A kódszavak hozzárendelése szempontjából ez azt jelenti, hogy ha egy kódszó különböző kódszókészletekben fordul elő, akkor ugyanaz a kódszó különböző kódszókészletekben ugyanazokat az adatszavaknak felel meg. A „2” szóértékű adatszót például „0010000000100100” reprezentálja a 2. ábra szerinti VI és V2 kódszókészletben, és „1000000000010010” a V3 és V4 kódszókészletben.

Felesleges megjegyezni, hogy nem szükségszerű, hogy különböző kódszókészletekből származó kódszavak feleljenek meg ugyanazoknak az adatszavaknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kódolási állapotot dekódolás után vissza kell nyerni az eredeti adatszó visszaállítása végett.

Az adatszósorozatok kódszósorozatokká való átalakítását tovább taglaljuk a 4. ábra kapcsán.

Az IW oszlop felülről lefelé tartalmazza egy sorozat egymást követő m bites adatszó szóértékét. Minden adatszóhoz, amelyiknek a szóértéke az IW oszlopban szerepel, látható egy adatszám. Az SW oszlop az előző adtaszó átalakításának eredményeként kapott kódszó leadásakor rögzített kódolási állapotot tartalmazza. Ezt a kódszót a továbbiakban előző kódszónak fogjuk nevezni. Az SW oszlopban a kódolási állapot megadja, hogy a kódszavak melyik kódszókészletét (VI, V2, V3 vagy V4) kell használni az adatszó átalakításához. Az LB oszlop a modulált jelnek azt a jelértékét tartalmazza, amely az előző adatszó átalakításakor kapott kódszónak megfelelő adatjelrész végén áll fenn. Ezt a jelértéket a továbbiakban futó adatjelértéknek fogjuk nevezni. A DSV oszlop a modulált jel futó adatjelértékéhez, a futó modulált jel értékéhez tartozó digitális összegértéket tartalmazza.

A CW oszlop az IW oszlop adatszavaihoz hozzárendelt kódszavakat tartalmazza a 2. és 3. ábra oszlopai szerint. Abban az esetben, amelyben egy kódszópár van egy adatszóhoz hozzárendelve, megadtuk a pár két kódszavát. A kódszópár felső kódszava a 2. ábra szerinti táblázatnak, az alsó kódszava a 3. ábra szerinti táblázatnak felel meg. A dDSV oszlop mutatja a digitális összegértékben a kódszó által okozott változást, feltételezve, hogy a modulált jel fiitó adatjelértéke „H” volt.

A DSVN oszlop az új digitális összegértéket tartalmazza a kapcsolódó kódszóhoz. Ez az érték akkor áll fenn, ha a kapcsolódó kódszó lép fel. Az LBN oszlop logikai „l”-gyel jelzi, hogy ajelérték a kódszóhoz tartozó adatjelrész elején és végén más. Logikai „0” jelzi, hogy ajelérték a kapcsolódó adatjelrész elején és végén egyenlő. A jelérték egy adatjelrész elején és végén különböző, ha a kapcsolódó kódszó páratlan számú „1” bitet tartalmaz, ami az adatjelrészben a jelszintek páratlan számú változásának felel meg. Ha kódszóban páros számú „1” bit van, akkor ajelérték az adatjelrész elején és végén azonos. Az SWN oszlopban a releváns kódszó leadásakor létrejövő kódolási állapot látható. A CS oszlopban csillag („*” jelzi, hogy melyik kódszó kerül ténylegesen leadásra a kapcsolódó adatszóhoz.

Az IW oszlopban a kódszósorozatok első (felső) szavának szóértéke „2”. Tételezzük fel, hogy a kódolási állapot (SW oszlop) SÍ, amikor az adatszavak átalakítása megkezdődik; hogy a modulált jel a H jelszinttel kezdődik; és hogy a DSV digitális összegérték 0-val egyenlő. Ebben az esetben a kapcsolódó DSVN érték a kódszópár felső kódszavával -6, míg a DSVN érték az alsó kódszavánál +10. Ha azt a kritériumot alkalmazzuk, hogy azt a kódszót adjuk le, amelyre a DSVNérték a lehető legközelebb van egy 0 referenciaértékhez, akkor a kódszópár két kódszava közül a felső kódszót adjuk le az adatszóhoz, amelynek a szóértéke „2”. Ez azt jelenti, hogy a kódolási állapot a következő adatszóhoz (szóérték „8”) S2 lesz. A leadott kódszónak megfelelő adatjelrész végén a jelérték L, és a jelérték a következő adatjelrész elején így L, ahogyan ez az LB oszlopban látható. A kódszópár „8” szóértékű adatszóhoz tartozó felső kódszavának dDSV-értéke —6-tal egyenlő. Ez a -6 érték arra az esetre érvényes, amelyben a jelérték a kapcsolódó adatjelrész elején H. Minthogy az ábrázolt helyzetben ez ajelérték L, ezért a digitális összegértéknek a kódszó által okozott változása nem -6-tal, hanem +6-tal egyenlő. Ez azt jelenti, hogy DSVN 0-val válik egyenlővé. A kódszópár alsó kódszavánál DSVN -18-cal egyenlő. A felső kódszónál a DSVN-értéke közelebb van a 0-hoz, úgyhogy a felső kódszót adjuk le. Ezt követően a „100” szóértékű adatszót kell átalakítani. Ehhez az adatszóhoz legfeljebb egy kódszó van hozzárendelve, úgyhogy ennél az adatszónál nem lehetséges a DSVN-től függő kiválasztás. A fentebb leírtakhoz hasonló módon alakítjuk át a „230”, „0”, „61” és „255” szóértékű adatszavakat. Minden alkalommal, amikor olyan adatszót kell átalakítani, amelyhez egy kódszópár van hozzárendelve, a kódszópárból azt a kódszót választjuk ki, amelyiknek a DSVN-értéke közelebb esik a nullához. Ily módon a modulált jel egyenfeszültségű szintjét lényegében állandó szinten tartjuk, és a modulált jel frekvenciaspektruma nem fog kisfrekvenciájú összetevőket tartalmazni. Bár mindegyik adatszóhoz nem áll rendelkezésre egy kódszókészlet, a digitális összegérték befolyásolása mégis lehetséges az átalakítandó összes adatszó közül átlagosan 88/256 adatszónál. A gyakorlatban ez bőségesen elegendőnek látszik ahhoz, hogy a modulált jelben ne legyen kisfrekvenciájú összetevő. Előnyös a kódszópárokba azokat a kódszavakat bevinni, amelyeknél a digitális összegértékben okozott változás a legnagyobb. Ez egyrészt előnyös, mert a digitális összegérték a maximumára változhat, másrészt ez azt jelenti, hogy a digitális összegértékben okozott változás a kódszópárhoz nem tartozó kódszavaknál viszonylag kicsi, és ezeknek a kódszavaknak a befolyása a digitális összegértékre viszonylag kicsi.

Az 5a. ábrán példaképpen ábrázoltuk a találmány szerinti eljárás megvalósítása útján kapott modulált jel frekvenciaspektrumának kisfrekvenciájú részét. Az 5b. ábrán egy EFM-modulált jel frekvenciaspektrumá7

HU 221 085 Β1 nak megfelelő kisffekvenciájú részét mutatjuk be. Ahogyan ez az 5 a. és 5b. ábrán látható, a két jel frekvenciaspektruma lényegében megegyezik. A ^-kényszerfeltétel az EFM-modulált jelnél és a találmány szerinti eljárás megvalósítása útján kapott modulált jelnél lényegében megegyezik. Az EFM-modulált jelben a bitcellák adatszavankénti száma 17-tel egyenlő, míg a találmány szerinti modulált jelben 16-tal egyenlő. Ez azt jelenti, hogy a találmány szerinti eljárás megvalósításakor az információsűrűség az EFM-modulált jelhez képest körülbelül 7%-kal nagyobb, anélkül hogy emiatt a kisfrekvencia-tartalom megnőne, és anélkül, hogy a ^-kényszerfeltétel tekintetében engedményre lenne szükség.

A 6. ábrán látható a leírt eljárás foganatosítására szolgáló, találmány szerinti 140 kódolókészülék. A 140 kódolókészülék az m bites 1 adatszavakat n bites 4 kódszavakká alakítja át. A különböző kódolási állapotok száma s számú bittel adható meg. A 140 kódolókészülék tartalmaz egy 60 átalakítót, ami (w+s+1) bináris bemenőjelet (n+s+t) bináris kimenőjellé alakít át. A 60 átalakító bemenetel közül m számú bemenetet egy 61 buszra kötünk m bites adatszavak vétele végett. A 60 átalakító kimenetei közül n számú kimenetet egy 62 buszra kötünk n bites kódszavak leadása végett. Ezenkívül s számú bemenetet egy 63 buszra kötünk az éppen fennálló kódolási állapotot jelző állapotszó vétele végett. Egy állapotszót ad le a 64 közbenső tároló, amit például s számú bistabil multivibrátor képez. A 64 közbenső tárolónak s számú bemenete van, amelyek egy 58 buszra vannak kötve a 64 közbenső tárolóban tárolt állapotszó vétele végett. A 64 közbenső tárolóban tárolt állapotszavak leadására a 60 átalakító s számú kimenetét használjuk, amelyek az 58 buszra vannak kötve.

A 62 busz egy 66 párhuzamos/soros átalakító párhuzamos bemenetelre van kötve. A 66 párhuzamos/soros átalakító a 62 buszon kapott 4 kódszavakat soros bitsztringgé alakítja át, amely a 67 jelvezetéken át a 68 moduláló áramkörre jut. A 68 moduláló áramkör a bitsztringet átalakítja 7 modulált jellé, amit a 70 jelvezetéken ad le. A 68 moduláló áramkör lehet szokványos típusú, például egy úgynevezett moduló 2-es integráló áramkör.

A 60 átalakító a kódszavakon és állapotszavakon kívül adatszó és állapotszó minden vett kombinációjára a 75 buszra információt ad, ami

- megadja, hogy a kapcsolódó állapotszónál a kódszó vagy egy kódszópár van-e hozzárendelve a kapcsolódó adatszóhoz,

- mindegyik ilyen hozzárendelt kódszóhoz megadja a digitális összegérték dDSV-jének a kódszó által okozott változását, amely változás magas jelértéknél bekövetkezik az ennek a kódszónak megfelelő adatjelrész kezdetén,

- megadja, hogy a kódszóban az „1” bitek száma páratlan vagy páros-e.

A 76 választó áramkörre való információátvitel végett a 75 busz a 76 választó áramkör bemenetelre van kötve.

Ennek az információnak az alapján a 76 választó áramkör választójelet ad le, ami megadja, hogy a szolgáltatott adatszóval a 62 buszra adott kódszót a 2. ábra szerinti táblázatokban rögzített összefüggéseknek megfelelően, vagy a 3. ábra szerinti táblázatokban rögzített összefüggéseknek megfelelően kell átalakítani. Ez a választójel a 77 jelvezetéken átjut a 60 átalakítóra.

A 60 átalakító tartalmazhat egy ROM-ot, amelyben a 2. és 3. ábrában szereplő táblázatok vannak tárolva az átalakító bemenetelre adott állapotszavak és adatszavak kombinációja által meghatározott címeken. A detektálási jel hatására történik a 2. ábra szerinti táblázatoknak megfelelő kódszavak tárhelyei címeinek, vagy a 3. ábra szerinti táblázatoknak megfelelő kódszavak tárhelyei címeinek kiválasztása.

A 6. ábrán látható kiviteli alakban az állapotszavak a 60 átalakító tárolójában vannak tárolva. Egy másik változat szerint egy kapuáramkörrel lehetséges csak az állapotszavakat származtatni a 62 buszra adott kódszavakból.

Az átalakító ROM helyett kapuáramkörök által képzett kombinációs logikai áramkört tartalmazhat. Az elrendezésben végzett műveleteket a szokásos módon szinkronozott órajelekkel lehet szinkronozni. Ezt a szinkronozott órajelet szokásos (nem ábrázolt) órajelgenerátorral lehet előállítani. A 7. ábrán a 76 választó áramkör egy lehetséges kiviteli alakja látható. A 75 buszt képező jelvezetékek egy 80 albuszra és egy albuszra vannak osztva. A dDSV-nek a 2. ábra szerinti táblázatbeli, az állapotszó és az adatszó kapott kombinációjának hatására hozzárendelt kódszóhoz tartozó értékét a 80 albuszon visszük át. A 81 albuszon a dDSV-nek a 3. ábra szerinti táblázatbeli kódszóhoz tartozó értékét visszük át abban az esetben, amelyben ez a táblázat tartalmaz egy kódszót az állapotszó és az adatszó kapcsolódó kombinációjához. A 80 albusz egy aritmetikai áramkör első bemenetére van kötve. A 82 aritmetikai áramkör második bemenete a 85 buszon át a 83 közbenső tárolóban tárolt DSV-értéket kapja. Ezenkívül a 82 aritmetikai áramkör egy vezérlőbemenete a 84 jelvezetéken át kap egy vezérlőjelet, amely megadja, hogy a jelértéknek a kapcsolódó kódszónak megfelelő adatjelrész elején H magas értéke vagy L alacsony értéke van. A 84 jelvezetéken lévő jelet például egy 93 bistabil multivibrátor állítja elő, amelynek az állapota kódszó leadásakor állandóan módosul. Ez a módosulás egy jel hatására következik be, ami megadja, hogy a leadott kódszóban az „1” logikai értékű bitek száma páratlan vagy páros. Ezt a jelet a 60 átalakító szolgáltatja, és a jel a 75 buszt képező egyik jelvezetékre kerül. A 82 aritmetikai áramkör szokványos típusú, és a vezérlőjel hatására a 80 albuszon kapott dDSVértéket a 85 buszon kapott DSV-értékből kivonja, illetőleg ehhez hozzáadja.

A 76 választó áramkör tartalmaz egy további, 86 aritmetikai áramkört, amely a 82 aritmetikai áramkörhöz hasonlóan a 84 jelvezetéken kapott vezérlőjel hatására a 81 albuszon kapott dDSV-értéket a 85 buszon kapott DSV-értékből kivonja, illetőleg ehhez hozzáadja. A 82 és 86 aritmetikai áramkör által végzett műveletek eredményei a 87, illetőleg 88 buszon át egy 89 döntési áramkörre és egy 90 multiplex áramkörre jut8

HU 221 085 Β1 nak. Ha egy kódszópár lett hozzárendelve a beérkezett állapotszóhoz, akkor ezek az eredmények reprezentálják a DSVN új digitális összegértékek változásait, amelyeket a kódszópár két különböző kódszavának leadásakor kapnánk. A 89 döntési áramkör szokványos típusú, és a 87 és 88 buszon át kapott DSVN-értékek hatására meghatározza, hogy a két kapott érték közül melyik van közelebb egy referenciaértékhez. A 89 döntési áramkör ennek az eredménynek megfelelő döntési jelet ad a 91 jelvezetékre. Egy kódszópár két kódszava közötti választás esetén a döntési jel megadja, hogy a két kódszó közül melyiket kell leadni. Ezt a döntési jelet egy 92 ÉS kapun át a 77 jelvezetékre adjuk. Ha nem kódszópár, hanem egy kódszó áll rendelkezésre, akkor a 77 jelvezetéken lévő jel jelzi, hogy a 2. ábra szerinti táblázatoknak megfelelően leadott adatszót át kell alakítani. Ennek megvalósítása végett a 92 ÉS kapu másodikbemenetére a 75 buszról érkező jelet adunk. Ez a jel jelzi, hogy legfeljebb egy kódszó vagy egy kódszópár áll rendelkezésre az állapotszó és adatszó kapott kombinációjához.

A 77 jelvezeték a 90 multiplex áramkör vezérlőbemenetére is rá van kötve. A 90 multiplex áramkör vezérlőbemenetén lévő jeltől függően adja a 87 és 88 buszon át kapott DSVN-értékeket a leadott kódszóhoz tartozó kimenetre. A 90 multiplex áramkör kimenete a 83 közbenső tároló bemenetére van kapcsolva. A 83 közbenső tároló töltését a szokásos módon vezéreljük, úgyhogy a multiplex áramkör által leadott DSVN-érték akkor tárolódik a 83 közbenső tárolóban, amikor a választott kódszó leadásra kerül.

Ha az említett kódolókészülékben a szolgáltatott adatszóhoz egy kódszókészlet áll rendelkezésre, akkor a kódszót abból a kódszópárból választjuk, amelynél a digitális összegérték a legközelebb van egy előre meghatározott referenciaértékhez, amikor a kapcsolódó kódszó leadásra kerül. Egy másik lehetőség a kódszavak választására a kódszópárból az, hogy azt a kódszót választjuk, amelynél a digitális összegérték változásának - amely változást a kódszó leadása okoz - előjele az ellenkezője a digitális összegértéknek a kódszó leadása elején fennálló előjelével.

A 8. ábrán a találmány szerinti kódolókészülék olyan kiviteli alakja látható, amelyben a kódszavakat az említett kritérium alapján választjuk. A kódolókészülék itt is úgy van kialakítva, hogy az m bites 1 adatszavakat n bites 4 kódszavakká alakítja át, míg a különböző kódolási állapotok száma £ számú bittel adható meg. A kódolókészülék tartalmaz egy 50 átalakítót, ami (ffz+j+1) bináris bemenőjelet (n+j) bináris kimenőjellé alakít át. Az átalakító bemenetel közül m számú bemenetet egy 51 buszra kötünk m bites adatszavak vétele végett. Az 50 átalakító kimenetei közül n számú kimenetet egy 52 buszra kötünk n bites kódszavak leadása végett. Ezenkívül s számú bemenetet egy 53 buszra kötünk a pillanatnyi kódolási állapotot jelző állapotszó vétele végett. Az állapotszót az 54 közbenső tároló adja le, amit például s számú bistabil multivibrátor képez. Az 54 közbenső tárolónak 5 számú bemenete van, amelyek egy 55 buszra vannak kötve az 54 közbenső tárolóban tárolt állapotszó vétele végett. Az 54 közbenső tárolóban tárolt állapotszavak leadására az 50 átalakító .s számú kimenetét használjuk.

Az 52 busz egy 56 párhuzamos/soros átalakító párhuzamos bemenetelre van kötve. Az 56 párhuzamos/soros átalakító az 52 buszon kapott kódszavakat soros bitsztringgé alakítja át, amely az 57 jelvezetéken át az 58 moduláló áramkörre jut. Az 58 moduláló áramkör a bitsztringet átalakítja 7 modulált jellé, amit a 40 jelvezetéken ad le. Az 58 moduláló áramkör lehet szokványos típusú, például egy úgynevezett moduló 2-es integráló áramkör. A 7 modulált jelet egy szokásos típusú áramkörre adjuk, amely előállítja a 7 modulált jel futó digitális összegértékét. Az 59 áramkör egy Sdsv jelet ad le, amely a meghatározott digitális összegértéktől függ. Az Sdsv jel megadja, hogy egy kódszót kell-e a 2. ábra szerinti táblázatokban rögzített összefüggéseknek megfelelően átalakítani, vagy a kapott adatszót kell-e a

3. ábra szerinti táblázatokban rögzített összefüggéseknek megfelelően átalakítani. Az 50 átalakító lehet a 60 átalakítóhoz hasonló típusú, azzal az eltéréssel, hogy az 50 átalakítóban csak a kódszavakat és a kapcsolódó állapotszavakat kell tárolni. A 60 átalakító által a 75 buszon át a 76 választó áramkörre adott információ a 8. ábra szerinti kiviteli alakban redundáns.

Az elvégzendő műveletek szinkronozása végett a készülék tartalmaz egy szokványos típusú 41 órajelgenerátort, amely órajeleket állít elő az 56 párhuzamos/soros átalakító vezérlésére és az 54 közbenső tárolótöltésének vezérlésére.

A 7 modulált jel előnyös módon szinkronozó jelrészeket tartalmaz, amelyeknek a jelmintázata nem fordulhat elő az adatjelrészek véletlen sorozatában. Ez a kiegészítés megvalósítható úgy, hogy az n bites kódszavak sorozatába szinkronszavakat iktatunk be. A 9. ábrán két 26 bites, 100 és 101 szinkronszó látható, amelyek kiválóan alkalmasak a 2. és 3. ábrán látható kódszavakkal kombinált alkalmazásra. Mindegyik szinkronszó két „0” logikai értékű 10 bites sorozatot tartalmaz, amelyeket „1” logikai értékű bit választ el. Csak az első xl rekeszben lévő bit logikai értéke eltérő a két, 100 és 101 szinkronszóban. Az, hogy melyik szinkronszót iktatjuk be, a közvetlenül a beiktatott szinkronszó előtt lévő kódszó által meghatározott kódolási állapottól függ. SÍ kódolási állapot megállapítása esetén három „0” logikai értékű bittel kezdődő szinkronszót iktatunk be. Minthogy az SÍ kódolási állapotot meghatározó kódszavak többnyire egy „0” logikai értékű bittel végződnek, ezért a Jk-kényszerfeltétel d=2-vel és k=10-zel teljesül, ha átmenet következik be a kódszóról a szinkronszóra.

Ha S4 kódolási állapot van rögzítve, akkor a

100 szinkronszót iktatjuk be. Minthogy az S4 kódolási állapotot létrehozó kódszavak minimum hat és maximum kilenc „0” logikai értékű bittel végződnek, ezért a Jk-kényszerfeltétel d=2-vel és k=10-zel teljesül, ha átmenet következik be a kódszóról a szinkronszóra.

Ha az S2 kódolási állapot valósul meg, akkor a

101 szinkronszót iktatjuk be. Ebben a szinkronszóban az xl.xl3 bitkombináció egyenlő 0.0-val. Ha az S3 kó9

HU 221 085 Β1 dolási állapot valósul meg, akkor a 100 szinkronszót iktatjuk be. Ebben a szinkronszóban az xl.xl3 bitkombináció 1.0-val egyenlő. Az S2 kódolási állapotot létrehozó kódszót követő szinkronszóban ez az xl.xl3 bitkombináció mindig 0.0, és az S3 kódolási állapotot létrehozó kódszót követő szinkronszóban az xl.xl3 bitkombináció mindig 1.0, úgyhogy a kódszó és a következő kódszó alapján mindig egyértelműen létrehozható a kapcsolódó adatszó.

Mind a 100 szinkronszó, mind a 101 szinkronszó „1” logikai értékű bittel végződik. Ez azt jelenti, hogy ezeknek a szinkronszavaknak a bármelyikét követő kódszót a VI kódszókészletből kell választani, hogy a szinkronszóról a következő kódszóra való átmenetkor a ^-kényszerfeltétel d=2-vel és £=10-zel mindig teljesüljön. Ez azt jelenti, hogy egy kódszó minden leadásakor az SÍ kódolási állapot jön létre.

A 10. ábrán a 6. ábra szerinti kódolókészülék módosítása látható. Ezzel a módosítással a szinkronszavakat a fentebb leírt módon lehet beiktatni. A 10. ábrán a 6. ábrával megegyező alkotóelemeket azonos hivatkozási jelek jelölik. A módosítás egy 103 tárolóra vonatkozik. A 103 tárolónak két tárhelye van, amelyek a 100 és 101 szinkronszó egyikét tárolják. A 103 tároló tartalmaz egy címező áramkört, amely a két tárhely egyikére címez a 103 tároló címbemeneteire a 63 buszon át ráadott állapotszótól függően. A címezett tárhelyen lévő szinkronszót a 104 buszon át a 105 párhuzamos/soros átalakítóra adjuk. A 105 párhuzamos/soros átalakító soros kimenete egy elektronikusan működtethető 106 kapcsolóegység első bemenetére van kötve. A 67 jelvezeték a 106 kapcsolóegység második bemenetére van kötve. A kódolókészüléket szokványos típusú 107 vezérlőáramkör vezérli, amely a kódolókészüléket váltakozva egy első vagy egy második állapotba állítja. Az első állapotban előre meghatározott számú adatszót alakít át kódszavakká, amiket a soros üzemmódban a

106 kapcsolóegységen át a 68 moduláló áramkörre (moduló 2-es integráló áramkörre) adunk. Az első állapotból a másodikba való átmenetkor az adatszavak átalakítása megszakad, és a 103 tároló az állapotszó által meghatározott szinkronszót leadja. Ez a szinkronszó a 68 moduláló áramkörre (moduló 2-es integráló áramkörre) jut a 104 buszon, a 105 párhuzamos/soros átalakítón és a 106 kapcsolóegységen át. Ezenkívül a második állapotból az elsőbe való átmenetkor és a 107 vezérlőáramkör által vezérelten a 64a közbenső tárolóba töltődik az SÍ kódolási állapotnak megfelelő állapotszó. Következőleg az adatszavak kódszavakká átalakítása félbemarad mindaddig, míg a kódolókészüléket a

107 vezérlőáramkör újból a második állapotba nem állítja.

A szinkronszavak beiktatása végett a 8. ábra szerinti kódolókészülék a 10. ábrán bemutatott módosításhoz hasonlóan módosítható.

All. ábrán egy találmány szerinti 153 dekódoló készülék egy kiviteli alakja látható, amely a fentebb az adatszósorozatokhoz alkalmazott egyik eljárással kapott modulált jelek visszaalakítására szolgál. A dekódoló áramkör tartalmaz egy 110 moduló 2-es differenciáló áramkört. A 110 moduló 2-es differenciáló áramkör a modulált jelet egy bitsztringgé alakítja át, amelyben egy „1” logikai értékű bit reprezentálja az átmenetet egy L jelértékű bitcelláról egy H jelértékű bitcellára, és fordítva, és amelyben minden „0” logikai értékű bitcella két egymást követő, azonos jelértékű bitcellát reprezentál. Az így kapott bitsztringet két, sorba kapcsolt léptetőregiszterre adjuk. Mindkét léptetőregiszter hossza megegyezik egy n bites kódszó hosszával. Alii és 112 léptetőregiszter tartalmát párhuzamos kimeneteken át a 113, illetőleg 114 buszra adjuk. A 153 dekódoló készülék tartalmaz egy 115 átalakítót, amely (n+p) számú bitet m számú bitté alakít át. A 112 léptetőregiszterben jelen lévő valamennyi n számú bitet a 115 átalakító bemenetelre adjuk a 114 buszon át. A 111 léptetőregiszterben jelen lévő n számú bitből p számú bitet a 115 átalakítóra adunk. Ez ap számú bit a 112 léptetőregiszterben lévő n számú bittel együtt egyértelműen létrehoz egy adatszót. A 115 átalakító tartalmazhat egy tárolót adatválogató táblázattal, amely egy m bites adatszót tartalmaz minden megengedett bitkombinációhoz, amelyeket egy n bites kódszó n számú bitje és az ezt a kódszót követő bitsztringrész előre meghatározott p számú bitje képez. A 115 átalakító megvalósítható azonban kapuáramkörökkel is.

A 115 átalakító által végzett átalakítások a szokásos módon szinkronozhatóak egy 117 szinkronozó áramkörrel úgy, hogy minden alkalommal, amikor egy teljes kódszót viszünk be a 112 léptetőregiszterbe, akkor a 115 átalakító kimenetein megjelenik az adatszó, amely a 115 átalakító bemenetelre adott bitkombinációnak felel meg.

Előnyös módon a 113 és 114 buszra kötött 116 szinkronszódetektor detektálja a szinkronozásra használt szinkronszavaknak megfelelő bitmintázatot.

A16. ábrán példaképpen bemutatunk egy jelet, amelyet a találmány szerinti, fentebb leírt eljárással állítottunk elő. A jel q számú egymást követő 160 adatjelrész sorozatából áll, ahol q - egész szám. Ezek az adatjelrészek q számú adatjelet reprezentálnak. Az adatjelrészek közé szinkronszórészek vannak beiktatva. A 16. ábrán látható egy ilyen 161 szinkronszórész. Néhány adatjelrészt részletesen ábrázoltunk. Mindegyik 160 adatjelrész n számú, a jelen esetben 16 bitcellát tartalmaz, amelyeknek vagy egy első (alacsony), L jelértékük, vagy egy második (magas), H jelértékük van. Minthogy a kódszavak által képezett és a modulált jel által reprezentált bitsztring teljesíti a í/A-kényszerfeltételt, ezért az egymást követő, azonos jelértékű bitcellák száma legalább (</+l)-gyel lesz egyenlő és legfeljebb (k+ l)-gyel lesz egyenlő. A kódszavaknak a digitális összegértéktől függő választása következtében az első jelértékű bitcellák és a második jelértékű bitcellák száma közötti különbség futóértéke a jelben lévő tetszőleges ponton az ezt a pontot megelőző jelrészben lényegében állandó. Minden adatjelrész, amely megfelel egy első típusú csoportbeli kódszónak, létrehoz egy adatszót. A 16. ábrán ez például a 160c adatjelrész, amely a „0100000001000010” kódszónak felel meg. Ez a kódszó egyértelműen létrehozza a „121” szóértékű adat10

HU 221 085 Β1 szót. Minden adatjelrész, amely megfelel egy második típusú csoportbeli kódszónak, egy szomszédos jelrésszel együtt egy adatszót reprezentál.

A 16. ábrán látható 160a adatjelrész a „0001000000100100” kódszónak felel meg. Ez a kódszó létrehozhatja akár a „24” szóértékű adatszót, akár a „34” szóértékű adatszót. A bitsztring közvetlenül következő részének első és tizenharmadik bittároló rekeszén fennálló logikai értékek határozzák meg, hogy ez a kódszó ténylegesen milyen információt hoz létre. Ha ennek a két bitnek a logikai értéke 0-val egyenlő, akkor a „24” szóértékű adatszó jön létre. Ha ennek a két bitnek a logikai értéke nem egyenlő 0-val, akkor a „34” szóértékű adatszó jön létre. A16. ábrán a 160a adatjelrész által létrehozott kódszó utáni első és tizenharmadik bittároló rekeszben a bitek értéke 0-val egyenlő, úgyhogy „24” szóértékű adatszó jön létre. A 160b adatjelrész által létrehozott kódszó azonos a 160a adatjelrész által létrehozott kódszóval. A 160b adatjelrésszel reprezentált kódszót azonban közvetlenül követi egy szinkronszó, amelyben az első bit logikai értéke „1”, úgyhogy most a „34” szóértékű adatszó jön létre.

A 12. ábrán példaképpen bemutatunk egy találmány szerinti 120 adathordozót. Az ábrázolt 120 adathordozó optikailag olvasható típusú. Alkalmazni lehet más típusú, például mágnesesen olvasható 120 adathordozót is. A 120 adathordozó 121 sávokba rendezett adatmintázatokat tartalmaz. A 13. ábrán az egyik 121 sáv erősen nagyított 122 sávrésze látható. A 13. ábrán látható 121 sávban az adatmintázat például optikailag érzékelhető jelek által képzett első, 123 sávszakaszokból és például a jelek között lévő közbenső területek által képzett második, 124 sávszakaszokból áll. Az első, 123 sávszakaszoknak első fajta érzékelhető tulajdonságaik vannak, a második, 124 sávszakaszoknak második fajta tulajdonságaik vannak, amelyek megkülönböztethetőek az első fajta érzékelhető tulajdonságoktól. Az első, 123 sávszakaszok a bináris 7 modulált jel egyik jelszintű, például L alacsony jelszintű 12 bitcelláinak felelnek meg. A második, 124 sávszakaszok a bináris 7 modulált jel másik jelszintű, például H magas jelszintű 11 bitcelláinak felelnek meg. A 120 adathordozó létrehozható úgy, hogy először előállítjuk a modulált jelet, majd az adathordozót ellátjuk az adatmintázattal. Ha optikailag érzékelhető típusú adathordozóról van szó, akkor az adathordozó előállítható a 7 modulált jelen alapuló, önmagában ismert „fémnegatív és másolat” technikával.

A 14. ábrán látható egy felvevőkészülék információ felvételére, amely készülékben a találmány szerinti kódolókészüléket, például a 6. ábrán látható 140 kódolókészüléket alkalmazzuk. A felvevőkészülékben a modulált jelet leadó jelvezeték a 142 írófej 141 vezérlőáramkörére van kötve. A 142 írófej mentén írható típusú 143 adathordozó mozog. A 142 írófej szokásos típusú írófej, amely a 143 adathordozón érzékelhető változásokat előidéző jeleket tud bevinni. A 141 vezérlőáramkör lehet ugyancsak szokásos típusú vezérlőáramkör, amely a ráadott modulált jel hatására vezérlőjelet állít elő a 142 írófejnek úgy, hogy a 142 írófej a modulált jelnek megfelelő jelmintázatot visz fel.

A 15. ábrán egy olvasókészülék látható, amelyben a találmány szerinti dekódoló készüléket, például a 11. ábrán látható 153 dekódoló készüléket alkalmazzuk. Az olvasókészülék tartalmaz egy szokásos típusú 150 olvasófejet a modulált jelnek megfelelő adatmintázatot hordozó, találmány szerinti 151 adathordozó olvasására. A 150 olvasófej az általa olvasott adatmintázatnak megfelelően modulált, analóg olvasási jelet állít elő. A 152 detektáló áramkör ezt az olvasási jelet a szokásos módon bináris jellé alakítja át, amelyet a 153 dekódoló készülékre adunk.

Claims (40)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás m bites adatszavak modulált jellé való átalakítására, ahol m egy egész szám, és amely eljárás minden kapott adatszó (1) hatására szolgáltat egy n bites kódszót (4), ahol n egy zn-nél nagyobb egész szám; a szolgáltatott kódszavakat (4) modulált jellé (7) alakítjuk át, és az adatszósorozatokat olyan átalakítási szabályok szerint alakítjuk át kódszósorozatokká, hogy a megfelelő modulált jel (7) eleget tesz egy előre meghatározott kritériumnak, a kódszavakat (4) szétosztjuk legalább egy első típusú csoportba (G11, G12) és legalább egy második típusú csoportba (G2); az első típusú csoportba (Gll, G12) tartozó mindegyik kódszó a kapcsolódó csoport által meghatározott első típusú kódolási állapotot (SÍ, S4) hoz létre, és a második típusú csoportba (G2) tartozó mindegyik kódszó a kapcsolódó csoport és a létrehozott kódszóhoz (4) kapcsolódó adatszó (1) által meghatározott második típusú kódolási állapotot (S2, S3) hoz létre, azzal jellemezve, hogy ha az egyik kódszó (4) a kapott adatszóhoz (1) van hozzárendelve, akkor ezt a kódszót (4) egy kódszókészletből (VI, V2, V3, V4) választjuk ki, amely az előző kódszó előállításakor megállapított kódolási állapottól (SÍ, S2, S3, S4) függ, míg a második típusú kódolási állapotokhoz (S2, S3) tartozó kódszavak kódszókészleteinek (V2, V3) nincsenek közös kódszavai; és a második típusú kódolási állapotokhoz (S2, S3) tartozó kódszókészleteket (V2, V3) p számú, előre meghatározott bittároló rekeszben lévő bitek logikai értékei alapján lehet egymástól kölcsönösen megkülönböztetni, ahol p egy nnél kisebb egész szám; ahol legalább egy kódszókészlet (VI, V2, V3, V4) tartalmaz egy második típusú csoportba (G2) tartozó, és bizonyos adatszóhalmazhoz rendelt kódszót (4), ahol az adatszóhalmazban minden egyes adatszó második típusú és különböző kódolási állapotokhoz (S2, S3) tartozó, és ezáltal az adatszót a halmazban levő többitől a soron következő kódszó detektálásakor különböztetjük meg; és legalább egy kódszókészlet (VI, V2, V3, V4) legalább bizonyos számú adatszó mindegyikéhez tartalmaz egy kódszópárt, és a modulált jelben (7) az alacsony frekvenciájú összetevőket úgy kerüljük el, hogy az adatszavakat a kódszópárokból kiválasztott kódszavakkal kódoljuk.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az adatszósorozatot olyan átalakítási szabályok szerint alakítjuk át kódszósorozattá, hogy a megfelelő

   HU 221 085 Β1 modulált jel lényegében nem tartalmaz alacsony frekvenciájú összetevőt, a modulált jelben az egymást követő azonos jelértékű bitcellák minimális száma <7+1, míg maximális száma Λ+l; a kódszókészletek (VI, V2, V3, V4) legalább bizonyos számú adatszó mindegyikéhez tartalmaznak egy kódszópárt, és a modulált jelben (7) az alacsony frekvenciájú összetevőket úgy kerüljük el, hogy az adatszavakat kódszópárokból kiválasztott kódszavakkal alakítjuk át.
3. 3. A 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az éppen fennálló egyenfeszültség-tartalom mértékeként egy futó digitális összegértéket állapítunk meg, amelynek az értékét a modulált jel (7) előző részén határozzuk meg, és amely ennél a résznél megadja az első értékű bitcellák száma és a második értékű bitcellák száma közötti különbség éppen fennálló értékét; a digitális összegértékre ellentétesen ható két kódszóból álló kódszópárokból a kódszavakat adott digitális összegérték alapján úgy választjuk ki, hogy a digitális összegérték egy adott korlát alatt maradjon.
4. 4. A 2. vagy 3. igénypont szerinti eljárás, azzaljellemezve, hogy az adatszavakat egy kódszósorozattá alakítjuk át, amely kódszavak egy első logikai értékű bitekből és második logikai értékű bitekből álló bitsztringet alkotnak; egymást követő legalább d és legfeljebb k számú első logikai értékű bit van második logikai értékű bitek között elhelyezve; és a bitsztringet a modulált jellé (7) alakítjuk át oly módon, hogy az átmenetek az első jelértékű bitcellákból a második jelértékű bitcellákba vagy fordítva, a bitsztringben lévő második logikai értékű biteknek felelnek meg.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a p számú előre meghatározott bittároló rekesz az első és a tizenharmadik bittároló rekesz.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy szinkronszavakat (100,101) iktatunk be a kódszósorozatokba, amely szinkronsavak bitmintázata nem fordulhat elő a kódszavak által képzett bitsztringben; az alkalmazott szinkronszavak bitmintázata különböző, és az alkalmazott szinkronszó a kódolási állapottól függ; miután egy szinkronszót beiktattunk, előre meghatározott kódolási állapotot hozunk létre a következő adatszó átalakításához; a szinkronszavak kölcsönösen megkülönböztethetőek az előre meghatározott bittároló rekeszekben lévő bitek logikai értékeinek alapján olyan módon, amely megegyezik azzal a móddal, amely szerint a második típusú kódolási állapotokhoz (S2, S3) tartozó eltérő kódszókészletek (V2, V3) kölcsönösen megkülönböztethetőek.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy d egyenlő 2-vel, k egyenlő 10zel, és «-nek az m-hez viszonyított aránya 2:1.
8. 8. A 7. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy m egyenlő 8-cal és n egyenlő 16-tal.
9. 9. A 4-8. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy p egyenlő 2-vel.
10. 10. A 6., 7., 8. vagy 9. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a kódszavak egy első típusú, első csoportját (G11) első logikai értékű, a számú bittel végződő kódszavak képezik, ahol a 0-val vagy 1-gyel egyenlő, és a kódszavak egy első típusú, második csoportját (G12) első logikai értékű, b számú egymást követő bittel végződő kódszavak képezik, ahol b 6-nál nagyobb vagy azzal egyenlő és 9-nél kisebb vagy azzal egyenlő egész szám; a második típusú csoportot (G2) első logikai értékű, c számú bittel végződő kódszavak képezik, ahol c egy 2-nél nagyobb vagy azzal egyenlő és 5-nél kisebb vagy azzal egyenlő egész szám; és a kódolási állapothoz (SÍ, S2, S3, S4) tartozó kódszókészleteket (VI, V2, V3, V4), amelyekből az adatszavakhoz hozzárendelt kódszavakat választjuk, bizonyos számú első logikai értékű bittel kezdődő kódszavak képezik; a biteknek ez a száma a kódszókészlethez kapcsolódó kódolási állapottól függ, úgyhogy a két egymást követő kódszó által képzett bitsztringben az első logikai értékű egymást követő bitek száma legalább űf-vel és legfeljebb Á>val egyenlő.
11. 11. Az 1-10. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy a modulált jelnek (7) megfelelő információmintázattal látunk el egy adathordozót (120).
12. 12. Kódolókészülék a találmány szerinti eljárás foganatosítására, amely tartalmaz egy m/n bit átalakítót (60), amely az m bites adatszavakat n bites kódszavakká alakítja át, egy adatszóhoz egy kódszó-hozzárendeléssel, kódolási állapotot (SÍ, S2, S3, S4) létrehozó egységet, továbbá tartalmaz egy párhuzamos/soros átalakítót (66) és egy moduláló áramkört (68), amelyek az n bites kódszavakat modulált jellé alakítják át, az állapot-létrehozó egység az átalakító által leadott kódszó hatására létrehoz egy kódolási állapotot, és úgy van kialakítva, hogy az első típusú csoportba (Gll, G12) tartozó mindegyik leadott kódszó hatására a kapcsolódó csoport által meghatározott első típusú kódolási állapotot (SÍ, S4) hoz létre, és a második típusú csoportba (G2) tartozó mindegyik leadott kódszó hatására második típusú kódolási állapotot (S2, S3) hoz létre, amely állapotot a leadott kódszóhoz kapcsolódó adatszó határoz meg, azzal jellemezve, hogy az m/n bit átalakító (60) tartalmaz egy egységet, amely egy, az adatszónak megfelelő kódszót a kódszavak egy kódszókészletéből (VI, V2, V3, V4) választja ki, amely a kódolási állapottól (SÍ, S2, S3, S4) függ; a második típusú kódolási állapotokhoz (S2, S3) tartozó kódszókészletek (V2, V3) nem tartalmaznak közös kódszavakat; a második típusú kódolási állapotokhoz (S2, S3) tartozó kódszókészleteket (V2, V3) a bitek p számú, előre meghatározott bittároló rekeszében lévő bitek logikai értékei alapján lehet egymástól kölcsönösen megkülönböztetni, ahol p egy n-nél kisebb egész szám; ahol legalább egy kódszókészlet (VI, V2, V3, V4) tartalmaz egy második típusú csoportba (G2) tartozó, és bizonyos adatszóhalmazhoz rendelt kódszót (4), ahol az adatszóhalmazban minden egyes adatszó második típusú és különböző kódolási állapotokhoz (S2, S3) tartozó, és ezáltal az adatszó a halmazban levő többitől a soron következő kódszó detektálásakor különböztethető meg; és az átalakító (60) tartalmaz legalább egy bizonyos számú adatszó mindegyikéhez egy kódszókészletbeli (VI, V2, V3, V4) kódszó12

    HU 221 085 Β1 párt előállító eszközt, és a modulált jelben (7) az alacsony frekvenciájú összetevőket kiküszöbölő kiválasztóeszközt a kódszópárokhoz.
13. 13. A 12. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy adatszósorozatok modulált jellé (7) való átalakítására van kialakítva, amely modulált jel a frekvenciaspektrum kisfrekvenciájú területén lévő frekvenciaösszetevőket lényegében nem tartalmaz, és amelyben az egymást követő minimális számú bitcellának azonos d+1 minimális jelértéke és k+1 maximális jelértéke van, amely átalakító (60) eszközt tartalmaz kódszópár előállítására legalább bizonyos számú adatszóhoz, és a készülék választó áramkört (76) tartalmaz, amely a kódszó leadása végett a modulált jel kisfrekvenciájú tartalmára vonatkozó, előre meghatározott kritérium szerint választ egy kódszót a kódszópárból.
14. 14. A 13. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy tartalmaz eszközöket - aritmetikai áramkört (82), közbenső tárolót (83), további aritmetikai áramkört (86) - egy fotó digitális összegérték meghatározására, amely érték a modulált jel (7) előző részére megadja az első értékű bitcellák száma és a második értékű bitcellák száma közötti különbség fotóértékét; a kódszópárok legalább két, a digitális összegértékre ellentétes hatást gyakoroló kódszóból állnak, és a választó áramkör (76) döntési áramkört (89) tartalmaz, amely a digitális összegértéktől függő kritériumnak megfelelően a kódszókészletekből kiválasztja azokat a kódszavakat, amelyeknél a digitális összegérték ennek a kritériumnak megfelelően továbbra is korlátozva marad.
15. 15. A 13. vagy 14. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy úgy van kialakítva, hogy az adatszavakat kódszósorozattá alakítja át, amelyek első logikai értékű bitekből és második logikai értékű bitekből álló bitsztringet hoznak érte; a második logikai értékű bitek között elhelyezett első logikai értékű bitek minimális száma d, maximális száma k; a készülék tartalmaz továbbá egy moduláló áramkört - moduló 2-es integráló áramkört (58) -, amely a bitsztringet modulált jellé alakítja át.
16. 16. A 12., 14. vagy 15. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a p számú előre meghatározott bittároló rekesz az első és a tizenharmadik bittároló rekesz.
17. 17. A 15. vagy 16. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy eszközöket - tárolót (103), párhuzamos/soros átalakítót (105), kapcsolóegységet (106), vezérlőáramkört (107) - tartalmaz szinkronszavaknak a bitsztringbe való beiktatására, amely szinkronszavak bitmintázata nem fordulhat elő a kódszavak által képzett bitsztringben; a tároló (103) egy meghatározott kódolási állapottól függően választja ki a beiktatandó, különböző bitmintázatú szinkronszavakat; a szinkronszavak kölcsönösen megkülönböztethetőek az előre meghatározott bittároló rekeszeken lévő bitek logikai értékeinek alapján olyan módon, amely megegyezik azzal a móddal, amely szerint a második típusú kódolási állapotokhoz tartozó kódszókészletek kölcsönösen megkülönböztethetőek.
18. 18. A 17. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy tartalmaz egy vezérlőáramkört (107), amely szinkronszó beiktatásakor előre meghatározott kódolási állapotot hoz létre.
19. 19. A 12-18. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy d egyenlő 2-vel, k egyenlő 10-zel, és zi-nek az m-hez viszonyított aránya 2:1.
20. 20. A 19. igénypont szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy m egyenlő 8-cal és n egyenlő 16-tal.
21. 21. A 16-20. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy p egyenlő 2-vel.
22. 22. A 19., 20. vagy 21. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy a kódszavak egy első típusú, első csoportját (Gll) első logikai értékű, a számú bittel végződő kódszavak képezik, ahol a 0-val vagy 1-gyel egyenlő, és a kódszavak egy első típusú, második csoportját (G12) első logikai értékű, b számú egymást követő bittel végződő kódszavak képezik, ahol b 6-nál nagyobb vagy azzal egyenlő és 9-nél kisebb vagy azzal egyenlő egész szám; a második típusú csoportot (G2) első logikai értékű, c számú bittel végződő kódszavak képezik, ahol c egy 2-nél nagyobb vagy azzal egyenlő és 5-nél kisebb vagy azzal egyenlő egész szám; és a kódolási állapothoz tartozó kódszókészleteket (VI, V2, V3, V4), amelyekből az adatszavakhoz hozzárendelt kódszavak vannak választva, bizonyos számú első logikai értékű bittel kezdődő kódszavak képezik; a biteknek ez a száma a kódszókészlethez kapcsolódó kódolási állapottól függ úgy, hogy a két egymást követő kódszó által képzett bitsztringben az első logikai értékű, egymást követő bitek száma legalább dvel és legfeljebb k-val egyenlő.
23. 23. A 12-22. igénypontok bármelyike szerinti készülék, azzal jellemezve, hogy információt adathordozóra (143) rögzítő eszközt tartalmaz, az információnak megfelelő adatszósorozat modulált jellé (7) alakítására, továbbá eszközöket - vezérlőáramkört (141) és írófejet (142) - a modulált jelnek (7) megfelelő információmintázat rögzítésére.
24. 24. Jel, amely egymást követő adatjelrészeket (160) tartalmaz, és amely jelben mindegyik adatjelrész (160) n számú, első vagy második logikai értékű bitcellát tartalmaz; az adatjelrészek egy előre meghatározott első csoporthoz (G11, G12) és második csoporthoz (G2) tartoznak, ahol az első csoporthoz (Gll, G12) tartozó adatjelrészek egyértelműen egy adatszót reprezentálóak, azzal jellemezve, hogy mindegyik, a második csoporthoz (G2) tartozó adatjelrész egy következő adatjelrész p számú előre meghatározott, nem egymás utáni bitcellájával együttesen egyértelműen egy adatszót reprezentál, ahol p egy rt-nél kisebb egész szám; ezáltal egyetlen, a második csoporthoz (G2) tartozó adatjelrész több adatszót reprezentálhat, amelyek a p számú bitcellával megkülönböztethetők, továbbá legalább egy adatszót egy adatjelrészpárból úgy kiválasztott adatjelrész reprezentál, hogy a modulált jelben (7) az alacsony frekvenciájú összetevők ki legyenek küszöbölve.
25. 25. A 24. igénypont szerinti jel, azzal jellemezve, hogy az azonos jelértékű, egymást követő bitcellák száma minimum d+1 és maximum k+1, és a jelben lévő tetszőleges ponton az ezt a pontot megelőző jelrészben az első logikai értékű bitcellák és a második logikai ér13

    HU 221 085 Β1 tékű bitcellák száma közötti különbség futóértéke korlátozva van.
26. 26. A 25. igénypont szerinti jel, azzal jellemezve, hogy ti egyenlő 16-tal, d egyenlő 2-vel és k egyenlő 10-zel.
27. 27. A 24., 25. vagy 26. igénypont szerinti jel, azzal jellemezve, hogy a modulált jel (7) szinkronszórészeket (161) tartalmaz, amelyeknek a bitcellamintázatai nem fordulnak elő az egymást követő adatjelrészek (160) sorozatában, és a második csoport (G2) mindegyik adatjelrésze egyjelentésű adatszót hoz létre vagy egy szomszédos szinkronszórésszel (161) vagy egy szomszédos adatjelrésszel (160) kombinálva.
28. 28. A 24-27. igénypontok bármelyike szerinti jel, azzal jellemezve, hogy a p számú előre meghatározott, nem egymás utáni bitcella az első és a tizenharmadik bitcella a következő adatjelrészben.
29. 29. A 24-26. igénypontok bármelyike szerinti jel, azzal jellemezve, hogy p egyenlő 2-vel.
30. 30. A 24-29. igénypontok bármelyike szerinti jel, azzal jellemezve, hogy az adatjelrészek (160) a számú, azonos logikai értékű bitcellával végződnek, és a második csoportbeli (G2) adatjelrészek b számú, azonos logikai értékű bitcellával végződnek, ahol a különböző értékeket vehet fel, és b különböző értékeket vehet fel, és egymástól különböznek.
31. 31. A 30. igénypont szerinti jel, azzal jellemezve, hogy b nagyobb vagy egyenlő mint 2 és kisebb vagy egyenlő mint 5.
32. 32. Adathordozó a 24-31. igénypontok bármelyike szerinti modulált jel (7) felvételére egy sávban (121), amelyben információmintázatok reprezentálják az adatjelrészeket (160), és ezeknek az információmintázatoknak a sáv irányában váltakozó első sávszakasza (123) és második sávszakasza (124) van; az első sávszakaszoknak érzékelhető tulajdonságaik vannak, a második sávszakaszoknak az első tulajdonságoktól megkülönböztethető tulajdonságaik vannak, azzal jellemezve, hogy az első tulajdonságokkal rendelkező sávszakaszok az első logikai értékű bitcellákat reprezentálják, és a második tulajdonságokkal rendelkező sávszakaszok a második logikai értékű bitcellákat reprezentálják.
33. 33. Dekódoló készülék a 24-31. igénypontok bármelyike szerinti modulált jelnek (7) m bites adatszavak (1) sorozatává való átalakítására, ami tartalmaz egy, a jelet első vagy második logikai értékű bitekből álló bitsztringgé átalakító egységet (110), amely bitsztring az adatjelrésznek (160) megfelelő n bites kódszavakat (4) tartalmaz, és tartalmaz a kódszósorozatokat adatszósorozatokká átalakító eszközöket - buszt (113,114), átalakítót (115) -, ahol egy kódszótól függő adatszó van hozzárendelve mindegyik átalakítandó kódszóhoz, azzal jellemezve, hogy az átalakítóeszközök úgy vannak kialakítva, hogy egy kódszó és a kódszót követő kódszó p számú, nem egymás utáni, előre meghatározott bittároló rekeszében lévő bitek logikai értékeitől függően egyetlen, a második csoporthoz (G2) tartozó kódszóhoz több különböző adatszó-hozzárendelés megvalósítható, ahol p egy n-nél kisebb egész szám, és az átalakítóegység (110) egy kódszópárból kiválasztott kódszót úgy van adatszóvá átalakító módon kialakítva, hogy legalább az adatszavak egy sorozatára a jelben (7) az alacsony frekvenciájú összetevők ki legyenek küszöbölve.
34. 34. A 33. igénypont szerinti dekódoló készülék, azzal jellemezve, hogy n egyenlő 16-tal, m egyenlő 8-cal és p egyenlő 2-vel.
35. 35. A 34. igénypont szerinti dekódoló készülék, azzal jellemezve, hogy a p számú előre meghatározott bittároló rekesz a következő kódszó első és tizenharmadik bittároló rekesze.
36. 36. A 33-35. igénypontok bármelyike szerinti dekódoló készülék, azzal jellemezve, hogy szinkronszódetektort (116) tartalmaz azoknak a szinkronszavaknak a detektálására, amelyek nem képezhetők a sorozatban lévő egymást követő kódszavak által, vagy a szinkronszó egy részének és egy szomszédos kódszónak a kombinációja által, és az átalakítóeszközök úgy vannak kialakítva, hogy egy kódszó és a kódszót követő szinkronszó p számú, nem egymás utáni, előre meghatározott bittároló rekeszében lévő bitek logikai értékeitől függően egyetlen, a második csoporthoz (G2) tartozó kódszóhoz több különböző adatszó-hozzárendelés megvalósítható.
37. 37. A 36. igénypont szerinti dekódoló készülék, azzal jellemezve, hogy a szinkronszódetektor (116) egy 26 bites szinkronszó detektálására van kialakítva, amelynek bitmintázata „10010000000000100000000001” vagy „00010000000000100000000001”, ahol „0” egy első logikai értéknek és „1” egy második logikai értéknek felel meg.
38. 38. A 33. igénypont szerinti dekódoló készülék, azzal jellemezve, hogy bizonyos számú adatszó (1) összefüggő tartományt képez.
39. 39. A 38. igénypont szerinti dekódoló készülék, azzal jellemezve, hogy az összefüggő tartomány 0 és 87 közötti számú adatszóból áll.
40. 40. A 33-39. igénypontok bármelyike szerinti dekódoló készülék, azzal jellemezve, hogy eszközt tartalmaz egy adathordozó (151) olvasására, amely adathordozón (151) egy jelnek (7) megfelelő adatmintázat van felvéve, és ez az eszköz detektáló áramkört (152) tartalmaz, amely az adatmintázatot követő bináris olvasási jelet az eredeti jellé (7) alakítja.