HU220655B1

HU220655B1 - Gumituskós csapágyszerkezet

Info

Publication number: HU220655B1
Application number: HU0002988A
Authority: HU
Inventors: Scott Allen Dilling; John Edward Ramsey
Original assignee: The Boler Company
Priority date: 1996-08-28
Filing date: 1997-08-27
Publication date: 2002-03-28
Also published as: EP0918955B1; DK0918955T3; BR9711267A; CA2263866A1; GR3035229T3; KR100315528B1; TR199900441T2; NO990895D0; EP0918955A1; PL331850A1; YU10199A; DE69703496D1; ATE197497T1; DE69703496T2; US5996981A; HUP0002988A3; CA2263866C; PT918955E; AU707479B2; ES2153684T3

Abstract

A találmány gumituskós csapágyszerkezet, üreges gumituskóval (111),amely gumituskónak (111) lényegében hengeres alakú, rugalmas teste(113) van, konkáv oldalfelületekkel és egy, a hengeres testközépvonalában kialakított átmenőnyílással (114), amely konkávoldalfelületeknek csatlakozófelületet alkotó éle van, amely rugalmastest (113) járműtengelyt függesztő szerkezet tuskóhüvelyébe vanillesztve, és amely rugalmas test (113) középső nyílásában (114), aközépső nyílás (114) teljes hosszában, merev betétcső (115) vanrögzítve, amely, egyéb helyeken tömör, rugalmas test (113) oldalaibanegy-egy, használati helyzetben lényegében vízszintesen fekvő, aközépvonalra húzott függőleges osztósíkra szimmetrikusan elrendezett,téglatest alakú üreg (117) van kialakítva a középső nyílás (114) alattés fölött, amely, így kialakított gumituskó (111) vízszinteserőhatásokkal szemben merevebb, mint függőleges erőhatásokkal szemben,amely gumituskó (111) rugalmas teste (113) a járműtengelyt függesztőszerkezet tuskóhüvelyében, azt hosszában kitöltően van elrendezve,ahol a rugalmas test (113) konkáv oldalainak lekerekítetlen élei (S)vannak, amely élek (S) lényegében a tuskóhüvely széleinek síkjábaesnek. ŕ

Description

A találmány tárgya gumituskós csapágyszerkezet, üreges gumituskóval, amely gumituskónak lényegében hengeres alakú, rugalmas teste van, konkáv oldalfelületekkel, és egy, a hengeres test középvonalában kialakított átmenőnyílással, amely konkáv oldalfelületeknek csatlakozófelületet alkotó éle van, amely rugalmas test járműtengelyt függesztő szerkezet tuskóhüvelyébe van illesztve, és amely rugalmas test középső nyílásában, a középső nyílás teljes hosszában, merev betétcső van rögzítve, amely, egyéb helyeken tömör, rugalmas test oldalaiban egy-egy, használati helyzetben lényegében vízszintesen fekvő, a középvonalra húzott függőleges osztósíkra szimmetrikusan elrendezett, téglatest alakú üreg van kialakítva a középső nyílás alatt és fölött, amely, így kialakított gumituskó vízszintes erőhatásokkal szemben merevebb, mint függőleges erőhatásokkal szemben.

Nehéz tehergépjárműveken és nyerges vontatókon széles körben alkalmaznak légrugós kerékfelfüggesztést és légféket. A rendkívül sokféle gyártmányú légrugós függesztőrendszerek felépítésükben és működésükben lényegileg azonosak: mindegyik rendelkezik egy pár, légrugóra támaszkodó tengelykarral, amely hosszirányú tengelykarok egyik vége a gépjármű alvázának vagy forgóvázának hossztartóihoz rögzített tartókengyelekben van, gumituskós csapágyszerkezettel megfogva. Két hossztartón egy-egy tartókengyel van rögzítve, a járműkerekek tengelye a jármű hosszirányában elrendezett pár tengelykarhoz van rögzítve a tengelykarok megfelelő nyílásaiban, amely nyílások a tengelykaroknak a gumituskós csapágyszerkezettől távoli, a légrugóhoz közeli részén vannak kialakítva. A légrugók másrészt a hossztartókhoz rögzített lapokon támaszkodnak fel. Lengéscsillapító általában a tengelykar és tartókengyele között van elrendezve, és a légfék működtetőszerkezete is a tengelykaron van szerelve. A hosszirányú tengelykarok a tartókengyelüktől előre vagy hátra irányulóan vannak elrendezve, attól függően, hogy melyik tengely (elülső vagy hátsó) függesztőrendszerének részei.

Azt találtuk, hogy az ismert, merev tengely típusú, légrugós függesztőrendszerek működése az alkalmazási cél tekintetében nem optimális. A hiányosság konstrukciós okokra vezethető vissza. A légfék működtetőberendezésének játékállító szerkezete a zárt lemezszelvényű tengelykar kivágásában, a tengelyfal oldalfalai között van elrendezve, a játékállítóhoz hozzáférést szerelés és állítás céljából biztosító, belső oldali kivágás helyén a tengelykar gyengébb, mint egyéb helyeken. A kivágás különösen az alacsonyabb építésű járművek hosszabb tengelykarjait gyengíti meg helyileg, amely tengelykarokon a légrugó távolabb van a tengelytől, mint különben.

Az is ismert, hogy a függesztőszerkezet tengelykarját csapágyazó gumituskós csapágyszerkezettel szemben összetettek a követelmények: egyrészt viszonylag kemény támaszt kell nyújtania a fékező, gyorsító forgatónyomatékból származó, lényegében vízszintes irányú erőhatásokkal szemben, másrészt ennél puhább rugózást kell nyújtania a statikus terhelés és útegyenetlenségek okozta, függőleges erőhatások irányában. A követelményeknek megfelelő, ismert csapágyszerkezetben viszonylag széles, és vízszintes üregekkel kialakított gumituskót alkalmaznak, amihez viszonylag széles tengelykar társul, aminek befogadására egy viszonylag széles tartókengyel szolgál. A széles tartókengyel oldalirányban, a jármű középvonala felé túlnyúlik a jármű hossztartóján, így arra csak közbeiktatott lapokkal vagy más illesztőeszközzel rögzíthető. Az illesztőeszközök alkalmazása bonyolult megoldás, különösen, ha a laprugós függesztőszerkezethez hasonlítjuk, amelynek a hossztartónál nem szélesebb tartókengyelei közvetlenül rögzíthetők a hossztartón. Ehhez járul az a hátrány, hogy a légrugós függesztőszerkezet lengőelemei jelentősen nagyobb tömegűek, mint a laprugós függesztőszerkezeté.

További hiányosság, hogy a légrugós függesztőszerkezetek kevésbé hatékonyan fogják meg a merev keréktengelyt, mint a laprugós függesztőszerkezetek, mert a megfogási pontok közelebb vannak a jármű középvonalához, és távolabb a jármű kerekeitől. Ez a légrugók elhelyezése miatt van így, mert a légrugó nem érhet hozzá a jármű kerekéhez, és az építési magasság növelése nélkül leginkább a hossztartók között rendezhető el.

Az ismert, légrugós függesztórendszereknek tehát számos hiányosságuk van, amelyek találmányunk szerinti megszüntetését célul tűztük ki. Ilyen hiányosság a tengelykarok légfékállító szerkezetének elrendezése miatti, helyi meggyengítése, amit az egész kar tömegének megnövelésével ellensúlyoznak, ilyen a függesztőszerkezet felerősítésének komplikáltsága, az egész szerkezet előnytelenül nagy tömege, helyigénye, és a kerekektől előnytelenül távoli tengelyfogás.

Ezen hiányosságok találmány szerinti megszüntetésének alapja az a felismerés, hogy a végig egyforma széles tengelykar helyett a csapágyszerkezet felőli végén keskeny, a tengely (és a légrugó) felé szélesedő (egyenszilárdságú) tengelykar alkalmazható, ha megfelelő, a követelményeket kielégítő megoldást találunk a gumituskós csapágyszerkezetre, amelynek a hagyományosnál jelentősen keskenyebbnek kell lennie.

A légrugó felé szélesedő tengelykar alkalmazása a hossztartóknak megfelelő szélességű tartókengyel alkalmazását teszi lehetővé, továbbá a légrugó előnyös elrendezését teszi lehetővé, emellett kisebb lengő tömeget jelent, mint a hagyományos megoldások. Ezen túlmenően, a légfék játékállítója hozzáférhető módon elhelyezhető a tengelykar szélesebb részén, anélkül, hogy a szerelhetőség és állíthatóság érdekében kivágást kellene létesíteni a tengelykar oldalfalában. Minthogy a tengelykar a tengely rögzítése helyén szélesebb, mint hagyományosan, a támasztási helyek közelebb eshetnek a jármű kerekeihez, a megfogás stabilabb. Mindezen előnyök elérésének kulcsa a megfelelően keskeny gumituskós csapágyszerkezet megalkotása.

A feladat találmány szerinti megoldása gumituskós csapágyszerkezet, üreges gumituskóval, amely gumituskónak lényegében hengeres alakú, rugalmas teste van, konkáv oldalfelületekkel, és egy, a hengeres test középvonalában kialakított átmenőnyílással, amely konkáv

HU 220 655 BI oldalfelületeknek csatlakozófelületet alkotó éle van, amely rugalmas test járműtengelyt függesztő szerkezet tuskóhüvelyébe van illesztve, és amely rugalmas test középső nyílásában, a középső nyílás teljes hosszában, merev betétcső van rögzítve, amely, egyéb helyeken tömör, rugalmas test oldalaiban egy-egy, használati helyzetben lényegében vízszintesen fekvő, a középvonalra húzott függőleges osztósíkra szimmetrikusan elrendezett, téglatest alakú üreg van kialakítva a középső nyílás alatt és fölött, amely, így kialakított gumituskó vízszintes erőhatásokkal szemben merevebb, mint függőleges erőhatásokkal szemben. A találmány szerint a gumituskó rugalmas teste a járműtengelyt függesztő szerkezet tuskóhüvelyében, azt hosszában kitöltőén van elrendezve, ahol a rugalmas test konkáv oldalainak lekerekítetten élei vannak, amely étek lényegében a tuskóhüvely széleinek síkjába esnek.

Előnyösen a rugalmas test szélessége 58-71 mm, átmérője mintegy 159 mm.

Célszerűen a rugalmas test anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-90.

Előnyösen a rugalmas test anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 78-88.

Célszerűen a rugalmas test anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 82-86.

Előnyösen a rugalmas test üregeinek területe 1240 mm²-1670 mm² mérettartományba eső méretű.

Célszerűen a rugalmas test üregeinek területe 1280 mm²-1600 mm² mérettartományba eső méretű.

Előnyösen a rugalmas test üregeinek területe 1310 mm²-1530 mm² mérettartományba eső méretű.

Célszerűen a rugalmas test üregeinek területe a terület 21 -35%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső külső felületét érintő, elméleti vonal közötti távolság.

Előnyösen a rugalmas test üregeinek területe a terület 23-31%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső külső felületét érintő, elméleti vonal közötti távolság.

Célszerűen a rugalmas test üregeinek területe a terület 25-27%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső külső felületét érintő, elméleti vonal közötti távolság.

Előnyösen a rugalmas test lényegében konkáv oldalfalai közötti szélessége a betétcső és az üregek belső széle között, növekvő átmérővel csökkenő értékű, az üregek külső szélei és a test sugárirányban külső élei között, növekvő átmérővel növekvő értékű.

Célszerűen az ilyen rugalmas test anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-90.

Előnyösen a rugalmas test anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-84.

Célszerűen a rugalmas test anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-79.

Előnyösen a rugalmas test üregeinek területe 1400 mm²-1860 mm² mérettartományba eső méretű.

Célszerűen a rugalmas test üregeinek területe 1430 mm²-1790 mm² mérettartományba eső méretű.

Előnyösen a rugalmas test üregeinek területe 1470 mm²-1710 mm² mérettartományba eső méretű.

Célszerűen a rugalmas test üregeinek területe a terület 27-46%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső külső felületét érintő, elméleti vonal közötti távolság.

Előnyösen a rugalmas test üregeinek területe a terület 29-43%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső külső felületét érintő, elméleti vonal közötti távolság.

Célszerűen a rugalmas test üregeinek területe a terület 31 -40%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső külső felületét érintő, elméleti vonal közötti távolság.

Az alábbiakban kiviteli példákra vonatkozó, és a technika állását összehasonlítható módon ábrázoló rajz alapján, részletesen ismertetjük a találmány lényegét. A rajzon az

1. ábra ismert, légrugós fiiggesztőszerkezet távlati rajza (felfordítva), légfék játékállítója kivételének módja ábrázolásával, a

2. ábra az 1. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet belső oldali nézete (felfordítva), a

3. ábra az 1. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet felülnézete, a gumituskós csapágyszerkezet metszetével, a

4. ábra az 1. ábra szerinti függesztőszerkezet külső oldali felülnézete, légfék játékállítója kivételének módja ábrázolásával, az

5. ábra más kialakítású, ismert, légrugós fiiggesztőszerkezet távlati rajza (felfordítva), légfék játékállítója kivételének módja ábrázolásával, a

6. ábra az 5. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet belső oldali nézete (felfordítva), a

7. ábra az 5. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet felülnézete, a gumituskós csapágyszerkezet metszetével, a

8. ábra az 5. ábra szerinti függesztőszerkezet külső oldali felülnézete, a

9. ábra a találmány szerinti légrugós fiiggesztőszerkezet távlati rajza (felfordítva), légfék játékállítója kivételének módja ábrázolásával, a

10. ábra a 9. ábra szerinti függesztőszerkezet belső oldali nézete (felfordítva), a

11. ábra a 9. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet felülnézete, a gumituskós csapágyszerkezet metszetével, a

12. ábra a 9. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet külső oldali felülnézete, a

13. ábra a találmány szerinti, más kialakítású légrugós függesztőszerkezet távlati rajza (felfordítva), légfék játékállítója kivételének módja ábrázolásával, a

14. ábra a 13. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet belső oldali nézete (felfordítva), a

15. ábra a 13. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet felülnézete, a

16. ábra a 13. ábra szerinti fiiggesztőszerkezet külső oldali felülnézete, a

HU 220 655 Bl

17. ábra függesztőszerkezetben hagyományosan alkalmazott, üreges gumituskó távlati rajza, a

18. ábra a 17. ábra szerinti gumituskó elölnézete, a

19. ábra ismert, csökkentett szélességű, tömör gumituskó távlati rajza, a

20. ábra a 19. ábra szerinti gumituskó oldalnézete, a

21. ábra a 20. ábra szerinti 21-21 metszet, a

22. ábra a 19-21. ábrák szerinti gumituskóval készült csapágyszerkezet oldalnézete, törésvonalakkal, a

23. ábra a 22. ábra szerinti 23-23 metszet, a

24. ábra a találmány szerinti, csökkentett szélességű, üreges gumituskó első kiviteli alakja távlati rajzban, a

25. ábra a 24. ábra szerinti gumituskó oldalnézete, a

26. ábra a 24., 25. ábrák szerinti gumituskó felülnézetben, a

26A. ábra a 24., 25. ábrák szerinti gumituskó elölnézetben, a

27. ábra a 25. ábra szerinti 27-27 metszet, a

28. ábra a 25. ábra szerinti 28-28 metszet, a

29. ábra a 24-28. ábrák szerinti gumituskóval készült csapágyszerkezet távlati rajza, a

30. ábra a 29. ábra szerinti csapágyszerkezet oldalnézete, a

31. ábra a 30. ábra szerinti 30-30 metszet, a

32. ábra a 30. ábra szerinti 31-31 metszet, a

33. ábra a találmány szerinti, csökkentett szélességű gumituskó más kiviteli alakja távlati rajzban, a

34. ábra a 33. ábra szerinti gumituskó oldalnézete, a

35. ábra a 33. ábra szerinti gumituskó elölnézete, a

36. ábra a 34. ábra szerinti 36-36 metszet, a

37. ábra a 33-36. ábrák szerinti gumituskóval készült csapágyszerkezet távlati rajza, a

38. ábra a 37. ábra szerinti csapágyszerkezet oldalnézete, a

39. ábra a 38. ábra szerinti 39-39 metszet, a

40. ábra a 38. ábra szerinti 40-40 metszet.

Elöljáróban megjegyezzük, hogy az ábrákon a hasonló alkatelemek jelölésére hasonló rajzjeleket alkalmaztunk.

A találmány szerinti megoldás új jellemzőinek kiemelése érdekében a részletes ismertetésben a találmányunkat összevetjük a hozzá legközelebb álló, ismert megoldásokkal.

Az 1 -4. ábrákon egy légrugós nyerges vontató hátsó kerékpárja merev tengelyének ismert kialakítású 20 függesztőrendszere, illetve annak egyik oldali 21 függesztőszerkezete van feltüntetve. A 21 függesztőszerkezet 22 tartókengyele a gépjármű alvázkeretének megfelelő oldali 38 hossztartóján, annak alsó felületén van rögzítve (3. ábra). (A 21 függesztőszerkezet az 1. és 2. ábrákon fejjel lefelé van ábrázolva). A két párhuzamos, egymástól meghatározott távolságban elrendezett hossztartó az alvázkeret vagy az alváz része. A 22 tartókengyelben a 21 függesztőszerkezet lengő 24 tengelykarja van megfogva. A 24 tengelykar a 22 tartókengyelben gumituskós 23 csapágyszerkezettel van megfogva, amely 23 csapágyszerkezet külső fegyverzetét egy, a tengelykar végébe hegesztett vagy abban más módon rögzített 100 tuskóhüvely (3. ábra) alkotja. A 100 tuskóhüvelybe hagyományos alakú, üreges 101 gumituskó van benyomva (ismert módon). A 22 tartókengyel megfelelő nyílásába, a 24 tengelykar mindkét oldalán egy-egy illesztő- 102 gallér van fixen beültetve, a 23 csapágyszerkezet pontos helyezése érdekében.

A nehéz járművek fütóműveiben, a függesztőszerkezetekben alkalmazott, ismert kialakítású, üreges 101 gumituskó részletesebben a 17. és 18. ábrán van ábrázolva. Az üreges 101 gumituskónak rugalmas, hengeres 103 teste van, amely hengeres 103 test tengelyvonalában csőszerű, koncentrikus 104 nyílás van kialakítva, fém 105 betétcső számára, amely 105 betétcső ragasztással vagy más, nyomatékátvitelre alkalmas módon rögzítve van a rugalmas 103 restben. A 105 betétcső hosszabb, mint a 103 test, így kiáll annak mindkét oldalán. A 101 gumituskó a 105 betétcsövön átvezetett csavarorsóval, két 106 pámalap között, a 105 betétcsőnél fogva van megfogva a 22 tartókengyelben (3. ábra). A 106 pámalapok a 100 tuskóhüvely széleit védik a 22 tartókengyel oldalfalain való súrlódástól.

A 8000-11 500 kp legnagyobb tengelynyomású kategóriába eső, nyergesvontató-kerékfüggesztő rendszerek 101 gumituskójának rugalmas 103 teste általában 50-75 durométeres keménységű, természetes gumiból készül. A fém 105 betétcső bármely megfelelő szilárdságú fémből készülhet, általában acélanyagú. A 101 gumituskó 103 testének egy-egy pár 107 ürege a 103 test alsó és felső részében van kialakítva, a 103 test mindkét oldalában. A 107 üregek nyílása sugárirányban hajló, négyszög alakú profillal bír. A 107 üregek alkalmazása a rugalmas 103 testben a 101 gumituskót többfunkciójúvá, irányérzékennyé teszi, így irányérzékeny a 101 gumituskó terhelhetősége, rugóereje. A 101 gumituskó és a 101 gumituskóval készült 23 csapágyszerkezet vízszintes sugárirányú erőhatásokkal szemben keményen rugózik, gyakorlatilag nem engedi meg a tengelykar vízszintes mozgását, ugyanakkor a felülről terhelő erőkkel szemben viszonylag lágy rugóként viselkedik, felfogja a függőleges rázást és ütéseket, így kímélve járművezetőt és rakományt.

Amint említettük, az 1. és 2. ábrán a 21 fíiggesztőszerkezet, a jobb láthatóság érdekében fejjel lefelé van ábrázolva. A 24 tengelykar négyszög profilú, amely profilt felső 25 fal, alsó 26 fal, továbbá (a járművön) belső 27 oldalfal és külső 28 oldalfal alkotja. A felső fal és a két 27, 28 oldalfal egy darabból készült, az alsó 26 fal a két 27, 28 oldalfal között van elrendezve, és hegesztéssel van a két 27,28 oldalfal alsó éléhez erősítve. A 21 függesztőszerkezet 29 légrugója a 24 kar felső 25 falának szabad vége és az alvázkeret 38 hossztartója között van elrendezve. Egy 30 lengéscsillapító van a 24 tengelykar belső 27 oldalfala és a 22 tartókengyel

HU 220 655 Β1 közé szerelve. A légfék 31 légfékkamrája a 24 tengelykar alsó 26 falához van hegesztéssel, vagy más módon rögzítve. A 31 légfékkamrából kinyúló 32 dugattyú csuklósán kapcsolódik egy 33 játékállítóhoz, amely egy 34 bütyökkarral van mereven összekötve.

Az ábrázolt hátsó tengely 20 függesztőrendszemek két 21 fuggesztőszerkezete van (a jármű két oldalán elrendezve), a két 21 függesztőszerkezet 24 tengelykarjai egy merev 35 keréktengelyt tartanak, amely 35 keréktengely át van tűzve a két 24 tengelykaron.

A 31 légfékkamra elrendezéséből következik, hogy a 33 játékállító a 24 tengelykar két 27, 28 oldalfala közé nyúlik be, és ott csatlakozik egy 34 bütyökkarhoz. A 33 játékállító 34 bütyökkarral történő összeszerelése és eltávolíthatósága érdekében a belső 27 oldalfalban jelentős méretű 36 kivágás van kialakítva. (A 33 játékállító szerelési útja pontvonallal van szemléltetve az 1. ábrán.)

A fenti kialakítású 20 fuggesztőrendszert alkalmazzák leginkább a nyerges vontatókban, annak ellenére, hogy számos hiányossága van. Egy lehetséges hibalehetőséget okoz a 36 kivágás, amely helyileg meggyengíti a 24 tengelykart, és ez bizonyos esetekben (így túlterhelésnél vagy nagy terhelésnél) gyenge pontja a 21 fuggesztőszerkezetnek. Vannak olyan kialakítások, ahol ennek a gyenge pontnak hátrányait a 24 tengelykar erősebbre méretezésével szüntetik meg, az erősebbre méretezett tengelykar azonban nagyobb tömegű, és nagyobb költséggel állítható elő.

Egy további hiányosság a nagyméretű 101 gumituskó (17., 18. ábrák) és ezzel kialakított 23 csapágyszerkezet alkalmazásából adódik. A nagyméretű 101 gumituskó alkalmazására, a technika állása szerint, a nagy statikus terhelés és nagy forgatónyomatékokból adódó erők elviselése érdekében szükség van. A nagyméretű 101 gumituskó befogadására nagy keresztmetszeti méretű 24 tengelykar és széles, az alvázkeret 38 hossztartójánál szélesebb 22 tartókengyel szolgál. A méretkülönbség miatt a 22 tartókengyel a járműközépvonal felé eltoltan, aszimmetrikusan, és közbeiktatott illesztő elemekkel van rögzítve a 38 hossztartón (3. ábra). Ezen elrendezés hiányosságai különösen akkor szembetűnők, ha a laprugós függesztőszerkezet felerősítésével hasonlítjuk össze. A laprugós fuggesztószerkezet felerősítő kengyele ugyanis nem szélesebb, mint a 38 hossztartó, így nagyon egyszerűen szerelhető. A laprugós függesztőszerkezet emellett jelentősen kisebb tömegű is, mint a légrugós függesztőszerkezet.

Az ismert, légrugós 20 fuggesztőrendszer további hátránya a laprugós függesztőszerkezettel szemben az, hogy a 35 járműtengely megfogási pontjai a jármű középvonalához közelebb, a 35 járműtengely végein csapágyazott 37 járműkerekektől távolabb van kialakítva, a nagy átmérőjű 29 légrugó elhelyezésének korlátái miatt. Ez az elrendezés hátrányos a függesztőrendszer hatékonysága tekintetében.

Az 5-8. ábrákon egy, a leírthoz képest kissé módosított, ismert légrugós 40 függesztőrendszer egyik 41 fuggesztőszerkezete van ábrázolva, az 1-4. ábrákhoz hasonló módon. Az 1-4. ábra szerinti, és az

5-8. ábra szerinti kialakítások abban térnek el egymástól, hogy a 41 függesztőszerkezet 44 tengelykarja hosszabb, mint a 21 fuggesztószerkezet 24 tengelykarja, így a 21 függesztőszerkezet 49 légrugója távolabb került a 21 fuggesztószerkezet 43 csapágy szerkezetétől és 55 keréktengelyétől, ami a 49 légrugó elhelyezhetősége és az építési magasság csökkenthetősége tekintetében előnyös. Ezt a megoldást általában alacsony nyeregmagasságú, nagy terhelhetőségű nyerges vontatójárműveken alkalmazzák. Egyebekben a 41 fuggesztőszerkezet felépítése és működése egyezik az 1-4. ábra alapján ismertetett 21 függesztőszerkezet felépítésével és működésével.

A 41 függesztőszerkezetnek hasonlóan széles 42 tartókengyele van, mint amilyen a korábban ismertetett 22 tartókengyel. A 41 fuggesztószerkezet 42 tartókengyele a gépjármű alvázkeretének megfelelő oldali 38 hossztartóján, annak alsó felületén van rögzítve (7. ábra). (A 41 függesztőszerkezet az 5. és 6. ábrákon fejjel lefelé van ábrázolva). A két párhuzamos, egymástól meghatározott távolságban elrendezett 38 hossztartó az alvázkeret vagy az alváz része. A 42 tartókengyelben a 41 fuggesztószerkezet lengő 44 tengelykarja van megfogva. A 44 tengelykar a 42 tartókengyelben gumituskós 43 csapágyszerkezettel van megfogva, amely 43 csapágyszerkezet külső fegyverzetét egy, a 44 tengelykar végébe hegesztett vagy más módon rögzített tuskóhüvely alkotja, másrészt a 43 csapágyszerkezet a belső fegyverzetét alkotó betétcsövén átvezetett 59 csavarorsóval van rögzítve a 42 tartókengyelben.

Amint említettük, az 5. és 6. ábrán a 41 függesztőszerkezet, a jobb láthatóság érdekében fejjel lefelé van ábrázolva. A 24 tengelykarnál hosszabb 44 tengelykar négyszög profilú, amely profilt felső 45 fal, alsó 46 fal, továbbá belső 47 oldalfal és külső 48 oldalfal alkotja. A felső 45 fal és a két 47, 48 oldalfal egy darabból készült, az alsó 46 fal a két 47, 48 oldalfal között van elrendezve, és hegesztéssel van a két 47,48 oldalfal alsó éléhez erősítve. A 41 fuggesztószerkezet 49 légrugója a 44 kar felső 45 falának szabad vége és az alvázkeret 38 hossztartója között van elrendezve. Egy 50 lengéscsillapító van a 44 tengelykar belső 47 oldalfala és a 42 tartókengyel közé szerelve. A légfék 51 légfékkamrája a 44 tengelykar alsó 46 falához van hegesztéssel, vagy más módon rögzítve. Az 51 légfékkamrából kinyúló 52 dugattyú csuklósán kapcsolódik egy 53 játékállítóhoz, amely egy 54 bütyökkarral van mereven összekötve. Az ábrázolt hátsó tengely 40 fuggesztőrendszemek két 41 fuggesztőszerkezete van (a jármű két oldalán elrendezve), a két 41 függesztőszerkezet párhuzamos 44 tengelykarjai egy merev 55 keréktengelyt tartanak, amely 55 keréktengely át van tűzve a két 44 tengelykaron és mereven hozzájuk van kapcsolva.

Az 51 légfékkamra elrendezéséből következik, hogy az 53 játékállító a 44 tengelykar két 47,48 oldalfala közé nyúlik be, és ott csatlakozik 54 bütyökkarhoz. Az 53 játékállító 54 bütyökkarral történő összeszerelése és eltávolíthatósága érdekében a belső 47 oldalfalban jelentős méretű 56 kivágás van ki alakítva. (Az

HU 220 655 Bl játékállító szerelési útja pontvonallal van szemléltetve az 5. ábrán.)

A fenti kialakítású 40 fuggesztőrendszert alkalmazzák nyerges vontatókban, annak ellenére, hogy, főként a 44 tengelykar gyengítésével, illetve megerősítésével kapcsolatosan, gyakorlatilag hasonló hiányosságai vannak, mint a 20 függesztőrendszemek.

A 9-12. ábrákon a találmány szerinti megoldás egy első, példakénti kiviteli alakja van feltüntetve. A 9-12. ábrákon egy nyerges vontató hátsó tengelyét 60 fiiggesztőrendszer két, tükörszimmetrikus 61 függesztőszerkezete közül az egyik van ábrázolva. A 60 fiiggesztőrendszer egyik 61 fiiggesztőszerkezetének 62 tartókengyele a jármű alvázkeretének egyik 38 hossztartója alján, másik 62 tartókengyele az alvázkeret másik oldali 38 hossztartójának alján van rögzítve. A 60 függesztőrendszer mindegyik eleme erős fémből, acélból vagy más szilárd anyagból készült, ahol ez nem így van, azt a leírásban megemlítjük.

A találmány szerinti megoldás egyik lényeges jellemzője a 11. ábrán van szemléltetve. A 62 tartókengyel W szélessége jelentősen kisebb, mint az 1 -4. ábrák vagy az 5-8. ábrák szerinti, ismert szerkezetekben, és a 62 tartókengyelben csapágyazott 64 tengelykar 62 tartókengyelben csapágyazott, elülső vége keskenyebb, másik, 69 légrugót tartó vége szélesebb, mint az ismert szerkezetekben. Az alábbiakban részletesen ismertetjük, hogy ezt milyen intézkedésekkel értük el. A csökkentett W szélességű 62 tartókengyel alkalmazásához fűződő gyakorlati előny, hogy a 62 tartókengyel W szélessége illeszkedik a 38 hossztartók profiljának szélességéhez, így a 62 tartókengyel közvetlenül szerelhető a 38 hossztartóra. A keskeny 62 tartókengyel alkalmazását a találmány szerinti, keskenyebb, üreges gumituskós 63 csapágyszerkezet, és az elülső, csapágyszerkezet felőli végén keskenyebb 64 tengelykar alkalmazása tette lehetővé, amely 64 tengelykar kisebb lengő tömeget eredményez, mint ami az ismert megoldásokkal elérhető.

A 63 csapágyszerkezet (11. ábra) 110 tuskóhüvelye a 64 tengelykar részét képezi, a 64 tengelykarban hegesztéssel van rögzítve. A 110 tuskóhüvelyben az ismerteknél rövidebb, üreges 111, 111’ gumituskó van benyomva. A 111, 111’ gumituskókat előbb röviden, majd részletesebben később ismertetjük. A 63 csapágyszerkezetet két oldalról egy-egy illesztő- 112 gallér határolja, amely 112 gallérok a 62 tartókengyel megfelelő nyílásaiban vannak rögzítve, és a 110 tuskóhüvely pontos helyezésére szolgálnak. A 24-33. ábrák szerinti üreges 111, 111’ gumituskóknak lényegében hengeres, rugalmas 113,113’ teste van, amely 113,113’ testközépvonalában koncentrikus, átmenő- 114, 114’ nyílás van kialakítva fém 115,115’ betétcső számára. A 114, 114’ nyílásba szorosan illeszkedő, előnyösen acélanyagú 115, 115’ betétcső ragasztással, nyomatékátvitelre alkalmas módon rögzítve van a 113,113’ testben. A 115, 115’ betétcső egy kissé kiáll a 113,113 ’ test mindkét oldalán. Szerelt állapotban a 115, 115’ betétcső rögzítve van a 62 tartókengyel két oldalfala között, egy átmenő 79 csavarorsóval, amely 62 tartókengyel és a 63 csapágyszerkezet 110, 110’ tuskóhüvely ének szélei között kopásálló, műanyag 106 pámalapok vannak, lazán elrendezve. A 111, 111’ gumituskó 113, 113’ testében egy-egy pár 117, 117’ üreg van kialakítva a 113, 113’ test oldalaiban. A 117, 117’ üregek használati helyzetben a 115, 115’ betétcső alatt és fölött vannak kialakítva, vízszintesen fekvő téglány alakúak, lekerekített élekkel.

A 9. és 10. ábrákon fejjel lefelé fordított helyzetben van ábrázolva a találmány szerinti 60 fiiggesztőrendszer. A szabad vége felé szélesedő profilú 64 tengelykarnak felső 65 fala, alsó 66 fala, egymástól a szabad vég felé távolodó, belső és külső 67, 68 oldalfalai vannak. A felső 65 fal egy darabból van kialakítva a két 67, 68 oldalfallal, az alsó 66 fal hegesztéssel van a két 67, 68 oldalfal alsó éleihez rögzítve. A 64 tengelykar külső oldalfala lényegében párhuzamos a 38 hossztartóval, és merőleges a 63 csapágyszerkezet tengelyvonalára, a belső 67 oldalfal ehhez képest távolodik a belső oldal felé, a 64 tengelykar szabad vége felé haladva (11. ábra). Az így kialakított 64 tengelykar 63 csapágyszerkezettel megfogott (elülső) vége, amely kevésbé igénybevett, kisebb tömegű, keskenyebb, az ezzel ellentétes, szabad (hátsó) vége, ahol a 69 légrugó van rögzítve, szélesebb, mint az ismert kialakítású, a bevezetőben ismertetett tengelykarok. Minthogy a találmány szerinti 64 tengelykar jobban megközelíti az egyenszilárdságú tartóalakzatot, mint az ismert tengelykarok, a tömege kisebb lehet, mint az ismert, hasonló teherbírású tengelykaroké. A 64 tengelykar végére jelentős erőhatást fejt ki a 69 légrugó, amely a 64 tengelykar felső 65 falának felső felülete és a 38 hossztartó közé van szerelve. A 64 tengelykar egyik vége tehát a 62 tartókengyel előnyös felerósíthetőségét biztosítóan keskeny, ugyanakkor a 64 tengelykar másik vége a 69 légrugó elhelyezésére alkalmasan széles és aszimmetrikus kialakítású. Ez az aszimmetria lehetővé teszi a viszonylag nagy átmérőjű 69 légrugó olyan elrendezését, amellyel elkerülhető, hogy a 69 légrugó hozzáérjen a 64 tengelykarban rögzített 75 keréktengely végére szerelt járműkerékhez.

Az ábrázolt hátsó tengely 60 függesztőrendszemek két 61 fuggesztőszerkezete van (a jármű két oldalán elrendezve), a két 61 fuggesztőszerkezet 64 tengelykarjai egy merev 75 keréktengelyt tartanak, amely 75 keréktengely át van tűzve a két 64 tengelykaron és mereven hozzájuk van kapcsolva. A 64 tengelykar alakja előnyös a tekintetben is, hogy a 75 keréktengely megfogása stabilabb, a két oldalon egymástól távolabb, a 77 járműkerékhez közelebb alakítható ki, függetlenül a légrugó elrendezésétől.

Egy 70 lengéscsillapító van a 64 tengelykar belső 67 oldalfala és a 62 tartókengyel közé szerelve. A légfék 71 légfékkamrája a 64 tengelykar alsó 66 falához van hegesztéssel, vagy más módon rögzítve. A 71 légfékkamrából kinyúló 72 dugattyú csuklósán kapcsolódik egy 73 játékállítóhoz, amely egy 74 bütyökkarral van mereven összekötve. A 71 légfékkamra elrendezéséből következik, hogy a 73 játékállító a 64 tengelykar két 67, 68 oldalfala közé nyúlik be, és ott csatlakozik a 74 bütyökkarhoz. A 73 játékállító 64 bütyökkarral

HU 220 655 Bl történő összeszerelése és eltávolíthatósága érdekében nincs szükség a belső 67 oldalfalban kivágásra, a szereléshez az egymástól távoli két 67, 68 oldalfal között megfelelő hely áll rendelkezésre. (A 73 játékállító szerelési útja pontvonallal van szemléltetve a 9. és 11. ábrán.)

A megfogott végén keskenyített 64 tengelykar gumituskós 63 csapágyszerkezettel szemben támasztott követelmények a találmány szerinti, keskenyített, üreges gumituskó 63 csapágyszerkezettel teljesíthetők, amelynek üreges 111, 111’ gumituskója, hasonlóan a 17.,

18. ábrák kapcsán ismertetett, széles, üreges 101 gumituskóhoz, képes kielégíteni a két terhelésirányban különböző rugózási és terhelhetőségi követelményeket. Az ismert, megfelelő teherbírású, de keskenyebb, tömör 121 gumituskók (19-21. ábrák) a tapasztalatok szerint nem alkalmasak a különböző terhelésirányokban különböző követelmények teljesítésére, az alkalmazásukat célzó kísérletek nem vezettek megfelelő eredményre.

A 19-21. ábrák szerinti tömör 121 gumituskóknak rugalmas, tömör (üreg nélküli), hengeres tárcsa alakú 123 teste van, a közepében tengelyirányú 124 nyílással egy fém 125 betétcső számára. A 125 cső nyomatékátvitelre alkalmas módon, ragasztással van rögzítve a 123 test 124 nyílásában. A középső, tengelyszerű megfogásra szolgáló 125 betétcső egy kissé kiáll a 123 test mindkét oldalán. A 8000-11 500 kp legnagyobb tengelynyomású kategóriába eső nyerges vontató kerékfuggesztő szerkezetében alkalmazott, 121 gumituskó rugalmas 123 teste 50-75 durométeres keménységű természetes gumiból készült. A 125 betétcső anyaga acél vagy más, megfelelő szilárdságú fém. Az ilyen 121 gumituskó kielégíti ugyan a függőleges erőhatásra reagálással kapcsolatos követelményeket, de nem megfelelő, túl puha a vízszintes erőhatásokkal szemben, sem a jármű hosszirányában ható, sem a keresztirányban ható erőkkel szemben nem képes megfelelően megfogni a tengelykar elülső végét. A 22., 23. ábrán egy ilyen 121 gumituskóból és 120 tuskóhüvelyből álló csapágyszerkezet van feltüntetve, a 22. ábrán ábrázolva van egy C szakadás példakénti vonala, amely C szakadás egy merev tengely légrugós 60 függesztőrendszerében lépett fel, a 125 betétcső és 123 test közötti, nyíró igénybevételek hatására. A szakadásra való hajlamosság miatt a 121 gumituskó rövid élettartamú. További probléma adódik abból, hogy a normálisnak mintegy fele szélességű 121 gumituskó szokásos módon van benyomva egy 120 tuskóhüvelybe (22-23. ábrák). Minthogy a csökkentett szélességű 123 test hengeres palástja rövid, viszonylag kis felületen feszül a 120 tuskóhüvely belső felületének, így a 123 test a 120 tuskóhüvelyben elmászhat, sőt csúszkálhat is. Ez többek között a 123 test korai kopását okozza. A 21. és 23. ábrát összehasonlítva látható, hogy a 120 tuskóhüvelybe történő bepréseléssel kidomborodtak a 123 test oldalai, ami tovább csökkenti a 123 test és 120 tuskóhüvely kapcsolatának stabilitását. A kidomborodásnak való helyhagyás céljából a 123 test és 120 tuskóhüvely érintkezőfelülete keskenyebbre van választva, mint a 120 tuskóhüvely szélessége. A 120 tuskóhüvelyből kidomborodó

123 test ugyanis akadályozná a csapágyszerkezet tartókengyelbe szerelését.

A 60 függesztőrendszerben történő alkalmazás követelményeit mindenben kielégítő, találmány szerinti, üreges, rövid 111 gumituskó egy kiviteli alakja a 24-28. ábrákon van feltüntetve. A fent ismertetett, csökkentett szélességű, tömör 121 gumituskóval összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy a találmány szerinti 111 gumituskó Wj, W₂ szélessége (26. ábra függőleges nézet, 26A. ábra vízszintes nézet) is a normálszélesség mintegy 50%-át teszi ki, a találmány szerinti 111 gumituskó külső D átmérője azonban mintegy 50%-kal nagyobb, mint a tömör 121 gumituskóé. A 26. ábra szerinti W, szélesség mintegy 6 cm, a 26A. ábra szerinti W₂ szélesség mintegy 7,16 cm, a D átmérő mintegy 16 cm.

A 111 gumituskó keresztmetszeti alakja is jelentősen eltér az ismertetett 121 gumituskó keresztmetszeti alakjától. Amíg a 121 gumituskó oldalai körszimmetrikusak, egyenes alkotókkal határolt kúposak, lekerekített külső R éllel, ahol a keresztmetszet a 125 betétcsőtől sugárirányban kifelé keskenyülő, trapéz alakú (21. ábra), a 111 gumituskó oldalai által határolt profil függőleges síkban más, mint vízszintes síkban (27., 28. ábrák). A vízszintes, 25. ábra szerinti 28-28 metszetben (28. ábra) a 113 test konkáv alkotókkal van határolva. A függőleges, 25. ábra szerinti 27-27 metszetben (27. ábra) a 113 test 117 üregeket tartalmaz, és az oldalak alkotói a 115 betétcső és 117 üreg között, a 117 üreg felé összetartóan konkávak, a 117 üreg külső szélétől az oldalfelület külső széléig a keresztmetszet oldalirányban kidudorodó. Fontos megjegyezni azt is, hogy amíg a tömör 121 gumituskó külső R éle viszonylag nagy sugarú lekerekítéssel van kialakítva, addig a találmány szerinti 111 gumituskó ennek megfelelő külső S élei lényegében élesek, viszonylag kis sugarú lekerekítéssel vannak kialakítva. Amíg a tömör 121 gumituskó anyagának durométeres keménysége az 50-75 tartományba esik, addig a találmány szerinti, előnyösen természetes gumianyagú üreges 111 gumituskó rugalmas 113 testének durométeres keménysége a megkívánt terhelhetőség függvényében, 8000-11 500 kp legnagyobb tengelynyomású kategóriába eső nyerges vontató kerékfüggesztő szerkezetéhez 75-90, előnyösen 75-84, még előnyösebben 75-79. A megfelelő gumianyag beszerezhető például a Goodyear Tire & Rubber Company of Akron, Ohio cégtől.

A találmány szerinti, vízszintesen fekvő 117 üregek oldalfalai a 24., 25. és 27. ábrákból kitűnően, a vízszintes falak kivételével körív alakúak vagy éleik erősen lekerekítettek.

Az egyes 117 nyílások területe 1400 mm²-től 1870 mm²-ig terjed, előnyösen 1440-1785 mm², még előnyösebben 1480-1710 mm². A 117 nyílásokra vonatkozó, további fontos jellemző, hogy a 117 nyílások területe vízszintesen túlterjed a 115 betétcsövet két oldalán érintő, két függőleges, elméleti T_f , T_r vonalon (25. ábra), és ez a túlterjedés a 117 nyílás teljes felületének 27-46%-át teszi ki, előnyösen ez az érték 29-43%, még előnyösebben 31-40%.

HU 220 655 Bl

A találmány szerinti csökkentett szélességű, üreges gumituskó alkalmazása, fent ismertetett, első kiviteli alakjában, megszüntethetővé tesz minden olyan hiányosságot, amely a normálszélességű üreges gumituskó alkalmazásából adódott, és megszüntet minden olyan hiányosságot, ami a csökkentett szélességű, tömör 121 gumituskó alkalmazásánál mutatkozott. Az oldalfalak konkáv alakja biztosítja, hogy a csapágyszerkezet 110 (29-32. ábrák) tuskóhüvelybe préselt 111 gumituskója ne domborodjon ki szélesebben, mint a 110 tuskóhüvely szélessége, az oldalfelület domborodó része és lekerekítetlen külső S élei széles felfekvő felületet adnak a 110 tuskóhüvelyben, így a 111 gumituskó nem mozoghat a 110 hüvelyben, a rugalmas 113 test 117 üregei, megnövelt átmérője és anyagának megválasztása biztosítják a kedvező, függőleges és vízszintes irányban különböző rugózási tulajdonságokat, az íves nyílásszélek és élek ellenállóvá teszik a testet nyíró igénybevételekkel és fáradással szemben, megelőzi törési csomópontok kialakulását. Alii gumituskóval megvalósított 63 csapágyszerkezet vízszintes erőhatásokkal szemben kellően merev, így a futómű iránytartását nem befolyásolja, a függőleges erőhatásokra viszonylag lágyan rugózik, kirugózza az út apró egyenetlenségeit és hirtelen ütéseit, ezzel növelve a jármű futásának stabilitását.

Alii gumituskóval alkotott 63 csapágyszerkezet a 29-32. ábrákon van feltüntetve. A 110 tuskóhüvelybe préselt rugalmas 113 test a névleges terhelés 19%-ával feszül a 110 tuskóhüvely belső felületének, szemben a tömör 121 gumituskó 13% hasonló értékével. Ez az előfeszítés ellentartást biztosít a terhelésekkel szemben, és a helyén tartja a 111 gumituskót a 110 tuskóhüvelyben. Az oldalfelületek konkáv és dudorodó kialakítása, lekerekítetlen S élei, széles tapadó felületet adnak, amely felületen ez a nagyobb erő érvényesülhet.

A rugalmas 113 test bepréselésével a 117 üregek alakja torzul. A 117 üregek nyílásának torzult alakja a

29., 30. ábrákon jól látható. A rugalmas 113 test keresztmetszete a 63 csapágyszerkezetben a 31-32. ábrák szerint alakul a préselés hatására. A 31. ábrán a 30. ábra szerinti, függőleges 31-31 metszet, a 32. ábrán a 30. ábra szerinti, vízszintes 32-32 metszet van feltüntetve. Látható, hogy mindkét irányú keresztmetszetben, lényegileg teljesen kitölti az összenyomott, rugalmas 113 test a 110 tuskóhüvely belső terét. Ez a körülmény előnyös a rugózási tulajdonságok, az élettartam, és a 113 test helyzetének tengelyirányú stabilitása tekintetében, egyaránt.

A találmány szerinti 63 csapágyszerkezet 111’ gumituskóval megvalósított, másik, példakénti kiviteli alakja a 33-40. ábrákon van feltüntetve, ezen belül a

35., 36. ábrákon a 111’ gumituskó van ábrázolva. Alii’ gumituskó 35. ábra szerinti W’ szélessége a normál 101 gumituskó szélességének csak mintegy fele, D’ átmérője a 101 gumituskó átmérőjénél mintegy 7 mm-rel nagyobb, azaz a W’ szélessége 6 cm, a D’ átmérője 16 cm.

A csökkentett szélességű, tömör 121 gumituskóéhoz képest lényegesen eltérő a 111’ gumituskó rugalmas 113’ testének keresztmetszeti profilja is. Amíg a 121 gumituskó 123 testének profilja a 125 betétcsőnél szélesebb, egyenes oldalakkal határolt, trapéz profil (21. ábra), a 113’ test profilja (36. ábra) egy 115’ betétcsőnél legszélesebb, konkáv oldalakkal határolt profil, amely profil a 117’ üregek nyílásai környezetében a legkeskenyebb. Szemben a tömör 123 test lekerekített külső R élével, a találmány szerinti, üreges 113’ test külső S’ éle lekerekítetlen, azaz csak viszonylag kicsi sugarú lekerekítéssel van kialakítva.

Amíg a tömör 121 gumituskó rugalmas anyagának durométeres keménysége 50-75, addig a találmány szerinti, előnyösen természetes gumianyagú üreges 111’ gumituskó rugalmas 113’ testének durométeres keménysége a megkívánt terhelhetőség függvényében, 8000-11 500 kp legnagyobb tengelynyomású kategóriába eső nyerges vontató kerékfuggesztő szerkezetéhez 75-90, előnyösen 78-88, még előnyösebben 82-86. A megfelelő gumianyag beszerezhető például a Goodyear Tire & Rubber Company of Akron, Ohio cégtől.

A vízszintes téglány alakú 117’ üregek nyílásainak alakja lényegében félköríves végfalú téglalap alak (33., 34. ábrák), a 117’ üregek fenékfala is félköríves (36. ábra).

Az egyes 117’ üregek nyílásának területe 1240-1670 mm² tartományba esik, előnyösen 1280-1600 mm², leginkább 1310-1530 mm². A 34. ábrán az is kitűnik, hogy a 117’ nyílások területe vízszintesen túlteijed a 115’ betétcsövet két oldalán érintő, két függőleges, elméleti T’_f, T’_r vonalon (34. ábra), és ez a túlteijedés a 117’ nyílás teljes felületének 21-35%-át teszi ki, előnyösen ez az érték 23-31%, még előnyösebben 25-27%.

A találmány szerinti csökkentett szélességű, üreges gumituskó alkalmazása, fent ismertetett, második kiviteli alakjában is megszüntethetővé tesz minden olyan hiányosságot, amely a normálszélességű üreges gumituskó alkalmazásából adódott, és megszüntet minden olyan hiányosságot, ami a csökkentett szélességű, tömör 121 gumituskó alkalmazásánál mutatkozott. Az oldalfalak konkáv alakja biztosítja, hogy a csapágyszerkezet 110’ tuskóhüvelybe préselt 111’ gumituskója ne domborodjon ki szélesebben, mint a 110’ tuskóhüvely szélessége, az oldalfelület és lekerekítetlen külső S’ élei széles felfekvő felületet adnak a 110’ tuskóhüvelyben, így a 111’ gumituskó nem mozoghat a 110’ hüvelyben, a rugalmas 113’ test 117’ üregei, megnövelt átmérője és anyagának megválasztása biztosítják a kedvező, függőleges és vízszintes irányban különböző rugózási tulajdonságokat, az íves nyílásszélek és -élek ellenállóvá teszik a testet nyíró igénybevételekkel és fáradással szemben, megelőzik törési csomópontok kialakulását. A 111’ gumituskóval megvalósított 63 csapágyszerkezet vízszintes erőhatásokkal szemben kellően merev, így a futómű iránytartását nem befolyásolja, a függőleges erőhatásokra viszonylag lágyan rugózik, kirugózza az út apró egyenetlenségeit és hirtelen ütéseit, ezzel növelve a jármű futásának stabilitását.

A 113’ test megnövelt D’ átmérője lehetővé teszi nagyobb előfeszítő erő alkalmazását (37-40. ábrák).

HU 220 655 Β1

A 111’ gumituskóval alkotott 63 csapágyszerkezet 110’ tuskóhüvelybe préselt rugalmas 113 ’ teste a névleges terhelés 19%-ával feszül a 110’ tuskóhüvely belső felületének, szemben a tömör 121 gumituskó 13% hasonló értékével. Ez az előfeszítés ellentartást biztosít a terhelésekkel szemben, és a helyén tartja a 111 ’ gumituskót a 110’ tuskóhüvelyben. Az oldalfelületek konkáv kialakítása, lekerekítetlen S’ élei, széles tapadó felületet adnak, amely felületen ez a nagyobb erő érvényesülhet. A 39. ábrán a 38. ábra szerinti, függőleges 39-39 metszet, a 40. ábrán a 38. ábra szerinti, vízszintes 40-40 metszet van feltüntetve. Látható, hogy mindkét irányú keresztmetszetben, lényegileg teljesen kitölti az összenyomott, rugalmas 113’ test a 110’ tuskóhüvely belső terét. Ez a körülmény előnyös a rugózási tulajdonságok, az élettartam, és a 113’ test helyzetének tengelyirányú stabilitása tekintetében egyaránt.

A 9-12. ábrák szerinti 60 függesztőrendszerben a 24-40. ábrák szerinti 111’ gumituskót és ezzel készült 63 csapágyszerkezetet alkalmazva, külön intézkedés nélkül megoldott a légfék 53 játékállítója szerelhetőségének problémája is. Ehhez nem szükséges kivágást létesíteni a 64 tengelyfal 67 oldalfalában. A keskeny végű, és szabad vége felé kiszélesedő 64 tengelykar keskeny 62 tartókengyele könnyebb, mint a hagyományos, a találmány szerinti, keskeny, üreges 63 csapágyszerkezet egyszerűen és közvetlenül illeszthető a 38 hossztartóhoz, javított és időtálló felfüggesztést eredményez, megfelelő támasztást nyújt a gyorsító- és fékezőnyomatékból származó erők felvételére. Fontos előnyök fűződnek a rugalmas 113, 113’ test anyaga keménységének optimális megválasztásához is, ezzel is csökkenthető a 61 függesztőszerkezet önsúlya, tömege. A 64 tengelykar széles vége egyrészt megfelelő támaszt nyújt arra alkalmas helyen (a hossztartó belső oldalán) elrendezett 69 légrugónak, másrészt a 75 keréktengely megfogásának helyei egymástól távolabb alakíthatók és szélesebbek, ami a felfüggesztés stabilitását és a keréktengely terhelési viszonyait jelentősen javítja.

A 13-16. ábrákon egy nyerges vontató módosított kivitelű hátsó tengelyén alkalmazott 80 függesztőrendszer egyik 81 függesztőszerkezete van ábrázolva. A 80 függesztőrendszer nagyon hasonló a 9-12. ábrák szerinti 60 függesztőrendszerhez, a különbség az, hogy a 84 tengelykar a 38 hossztartóhoz képest mindkét oldalirányban szélesedik.

A 80 függesztőrendszer egyik 81 függesztőszerkezetének 82 tartókengyele hasonlóan a 9-12. ábrán feltüntetett kialakításhoz, a jármű alvázkeretének egyik 38 hossztartója alján, másik 82 tartókengyele az alvázkeret másik oldali 38 hossztartójának alján van rögzítve.

A 82 tartókengyel szélessége jelentősen kisebb, mint az 1-4. ábrák vagy az 5-8. ábrák szerinti, ismert szerkezetekben, és 84 tengelykarja - eltérően a 61 függesztőszerkezet 64 tengelykarjának kialakításától - amellett, hogy a 82 tartókengyelben csapágyazott 84 tengelykar 82 tartókengyelben csapágyazott, elülső vége keskenyebb, másik, 89 légrugót tartó vége szélesebb, mint az ismert szerkezetekben, a 84 tengelykar a jármű hosszirányára szimmetrikusan vagy csaknem szimmetrikusan szélesedik (15. ábra).

Az üreges 111, 111’ gumituskóval szerelt 83 csapágyszerkezet tuskóhüvelye a 84 tengelykar részét képezi, a 84 tengelykarban hegesztéssel van rögzítve. A 83 csapágyszerkezet a 82 tartókengyelben a 111,111’ gumituskó betétcsövén átvezetett 99 csavarorsóval van rögzítve.

A 13. és 14. ábrákon fejjel lefelé fordított helyzetben van ábrázolva a találmány szerinti 80 függesztőrendszer. A szabad vége felé szélesedő profilú 84 tengelykarnak felső 85 fala, alsó 86 fala, egymástól a szabad vég felé távolodó, belső és külső 87, 88 oldalfalai vannak. A felső 85 fal egy darabból van kialakítva a két 87, 88 oldalfallal, az alsó 86 fal hegesztéssel van a két 87, 88 oldalfal alsó éleihez rögzítve. A 84 tengelykar 83 csapágyszerkezettel megfogott (elülső) vége, amely kevésbé igénybevett, kisebb tömegű, keskenyebb, az ezzel ellentétes, szabad (hátsó) vége, ahol a 89 légrugó van rögzítve, szélesebb, mint az ismert kialakítású, a bevezetőben ismertetett tengelykarok. Minthogy a találmány szerinti 84 tengelykar jobban megközelíti az egyenszilárdságú tartóalakzatot, mint az ismert tengelykarok, a tömege kisebb lehet, mint az ismert, hasonló teherbírású tengelykaroké. A 84 tengelykar végére jelentős erőhatást fejt ki a 89 légrugó, amely a 84 tengelykar felső 85 falának felső felülete és a 38 hossztartó közé van szerelve. A 84 tengelykar egyik vége tehát a 82 tartókengyel előnyös felerősithetőségét biztosítóan keskeny, ugyanakkor a 84 tengelykar másik vége a 89 légrugó elhelyezésére alkalmasan széles kialakítású. Ez a kialakítás lehetővé teszi a viszonylag nagy átmérőjű 89 légrugó olyan elrendezését, amellyel elkerülhető, hogy a 89 légrugó hozzáérjen a 84 tengelykarban rögzített 95 keréktengely végére szerelt 97 járműkerékhez. A 84 tengelykar alakja előnyös a tekintetben is, hogy a 95 keréktengely megfogása stabilabb, a két oldalon egymástól még távolabb, a 97 járműkerékhez még közelebb alakítható ki, függetlenül a 89 légrugó elrendezésétől. Az ábrázolt hátsó tengely 80 függesztőrendszemek két 81 függesztőszerkezete van (a jármű két oldalán elrendezve), a két 81 függesztőszerkezet 84 tengelykarjai egy merev 95 keréktengelyt tartanak, amely 95 keréktengely át van tűzve a két 84 tengelykaron és mereven hozzájuk van kapcsolva.

Egy 90 lengéscsillapító van a 84 tengelykar belső 87 oldalfala és a 82 tartókengyel közé szerelve. A légfék 91 légfékkamrája a 84 tengelykar alsó 86 falához van hegesztéssel, vagy más módon rögzítve. A 91 légfékkamrából kinyúló 92 dugattyú csuklósán kapcsolódik egy 93 játékállítóhoz, amely egy 94 bütyökkarral van mereven összekötve. A 91 légfékkamra elrendezéséből következik, hogy a 93 játékállító a 84 tengelykar két 87, 88 oldalfala közé nyúlik be, és ott csatlakozik a 94 bütyökkarhoz. A 93 játékállító 84 bütyökkarral történő összeszerelése és eltávolíthatósága érdekében nincs szükség a belső 87 oldalfalban kivágásra, a szereléshez az egymástól távoli két 87, 88 oldalfal között megfelelő hely áll rendelkezésre. (A 93 játékállító szerelési útja pontvonallal van szemléltetve a 13. és 15. ábrán.)

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Gumituskós csapágyszerkezet, üreges gumituskóval (111), amely gumituskónak (111) lényegében hengeres alakú, rugalmas teste (113) van, konkáv oldalfelületekkel és egy, a hengeres test középvonalában kialakított átmenőnyílással (114), amely konkáv oldalfelületeknek csatlakozófelületet alkotó éle van, amely rugalmas test (113) járműtengelyt függesztő szerkezet tuskóhüvelyébe (110) van illesztve, és amely rugalmas test (113) középső nyílásában (114), a középső nyílás (114) teljes hosszában, merev betétcső (115) van rögzítve, amely, egyéb helyeken tömör, rugalmas test (113) oldalaiban egy-egy, használati helyzetben lényegében vízszintesen fekvő, a középvonalra húzott függőleges osztósíkra szimmetrikusan elrendezett, téglatest alakú üreg (117) van kialakítva a középső nyílás (114) alatt és fölött, amely, így kialakított gumituskó (111) vízszintes erőhatásokkal szemben merevebb, mint függőleges erőhatásokkal szemben, azzal jellemezve, hogy a gumituskó (111) rugalmas teste (113) a járműtengelyt függesztő szerkezet tuskóhüvelyében (110), azt hosszában kitöltőén van elrendezve, ahol a rugalmas test (113) konkáv oldalainak lekerekítetlen élei (S) vannak, amely élek (S) lényegében a tuskóhüvely (110) széleinek síkjába esnek.
2. Az 1. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) szélessége (W’) 58-71 mm, átmérője (D) mintegy 159 mm.
3. Az 1. igénypont szerinti gumituskós csapágy szerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-90.
4. Az 1. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 78-88.
5. Az 1. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 82-86.
6. A 2. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe 1240 mm²-1670 mm² mérettartományba eső méretű.
7. A 2. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe 1280 mm²-1600 mm² mérettartományba eső méretű.
8. A 2. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe 1310 mm²-1530 mm² mérettartományba eső méretű.
9. Az 1. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe a terület 21-35%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső (115) külső felületét érintő, elméleti vonal (T_f, T_r) közötti távolság.
10. Az 1. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe a terület 23-31%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső (115) külső felületét érintő, elméleti vonal (T_f, T_r) közötti távolság.
11. Az 1. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe a terület 25-27%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső (115) külső felületét érintő, elméleti vonal (T_f, T_r) közötti távolság.
12. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) lényegében konkáv oldalfalai közötti szélessége a betétcső (115) és az üregek (117) belső széle között, növekvő átmérőnél csökkenő értékű, az üregek (117) külső szélei és a test sugárirányban külső élei között, növekvő átmérőnél növekvő értékű.
13. A 12. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-90.
14. A 12. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-84.
15. A 12. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) anyaga természetes gumi, amelynek durométeres keménysége 75-79.
16. A 12. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe 1400 mm²-1860 mm² mérettartományba eső méretű.
17. A 16. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe 1430 mm²-1790 mm² mérettartományba eső méretű,
18. A 17. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe 1470 mm²-1710 mm² mérettartományba eső méretű.
19. A 12. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe a terület 27-46%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső (115) külső felületét érintő, elméleti vonal (T_f, T_r) közötti távolság.
20. A 12. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe a terület 29-43%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső (115) külső felületét érintő, elméleti vonal (T_f, T_r) közötti távolság.
21. A 12. igénypont szerinti gumituskós csapágyszerkezet, azzal jellemezve, hogy a rugalmas test (113) üregeinek (117) területe a terület 31-40%-ával nagyobb, mint két egymással párhuzamos, a betétcső (115) külső felületét érintő, elméleti vonal (T_f, T_r) közötti távolság.