HU219551B - Riasztáskiváltó zárólemez biztosítandó ajtó vagy ablak zárórészéhez - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya riasztáskiváltó zárólemez, biztosítandó ajtó vagyablak zárórészéhez, amelynek erőszak alkalmazásával legyőzhető elsőrögzítőszerkezete van a legalább egy ütközőelemmel ellátott zárólemez(23) számára, továbbá erőszak alkalmazásával nehezebben legyőzhető,ajtó- vagy ablakkeretre rögzített legalább egy ellenütköző elemkéntkiképzett második rögzítőszerkezete van a zárólemez (23) számára,valamint az első rögzítőszerkezet legyőzésekor riasztáskiváltóeszközei vannak, ahol a zárólemeznek (23) az ajtó vagy ablak nyitásiirányába történő, az első rögzítőszerkezet legyőzését követő mozgása amásodik rögzítőszerkezet által korlátozva van. A találmány szerint azárólemez (23) első rögzítőszerkezetként kiképzett, kényszertörésihelyekként szolgáló és meghatározott erőkifejtés esetén elszakadó,eltörő vagy elnyíródó tartócsavarok (27) vagy tartócsapok révén azajtó- vagy ablakkeretre közvetlenül vagy közvetve szerelhető zárólemez(23). ŕ

Description

A találmány tárgya riasztáskiváltó zárólemez, biztosítandó ajtó vagy ablak zárórészéhez, amelynek erőszak alkalmazásával legyőzhető első rögzítőszerkezete van a zárólemez számára, továbbá - erőszak alkalmazásával nehezebben legyőzhető - második rögzítőszerkezete van a zárólemez számára, valamint az első rögzítőszerkezet legyőzésekor riasztáskiváltó eszközei vannak, ahol a zárólemeznek az ajtó vagy ablak nyitási irányába történő, az első rögzítőszerkezet legyőzését követő mozgása a második rögzítőszerkezet által korlátozva van.

Az ilyen elzárószerkezet elvi működésmódja a DE 42 21 585 Al lajstromszámú szabadalmi leírásból ismert, és az a lényege, hogy betörés esetén erőszak alkalmazásával első lépésben egy első rögzítőszerkezetet kell legyőzni, amelynek során viszont riasztáskiváltás valósul meg. Ebben az esetben előnyösen csendes riasztáskiváltásról van szó, amelynek során a feltörést egy riasztóközpontnak jelzik. A riasztás kiváltását követően viszont a betörőnek az épületbe való behatolását egy második rögzítőszerkezet akadályozza meg, amely a betörővel szemben az első rögzítőszerkezettel összehasonlítva nagyobb ellenállást fejt ki. A betörőnek nagyobb erőfeszítéseket kell tennie, hogy ezen második rögzítőszerkezetet is le tudja győzni, ahol az ehhez szükséges idő a kisegítő személyzetnek vagy a rendőrségnek lehetőséget biztosít, hogy a betörés színhelyére eljussanak.

Az ismert elzárószerkezet járulékos biztosítóelemként van kiképezve, ami az előállítás és szerelés során járulékos anyag- és költségráfordítást igényel. Ezenkívül a járulékos biztosítószerkezet optikailag közömbös és nem zavaró módon történő szerelése is problémát jelent.

A találmány révén megoldandó feladat, hogy a bevezetőben ismertetett elzárószerkezet tárgykörébe tartozó olyan riasztáskiváltó zárólemezt hozzunk létre, amely könnyebben szerelhető, és egyszerűbb módon hagyományos zárólemez helyett zárórészhez vagy csuklós részhez szerelhető.

A feladat megoldására olyan riasztáskiváltó zárólemezt hoztunk létre, amely első rögzítőszerkezetként kényszertörési helyekként kiképzett tartócsavarok vagy tartócsapok révén ajtó- vagy ablakkeretre szerelhető zárólemezként van kialakítva, míg a második rögzítőszerkezet legalább egy, a zárólemezzel vagy az ajtó- vagy ablakszámnyal mereven összekapcsolt vagy összekapcsolható ütközőelemként van kiképezve, amely a zárólemeznek nyitási irányba történő korlátozott elmozdulását követően legalább egy, az ajtó- vagy ablakkereten rögzített ellenütköző elemen fekszik fel.

Mivel a találmány szerinti elzárólemez zárólemezként van kiképezve, egyszerű módon ismert zárólemez helyett alkalmazható, és ezért utólagos elrendezésre is alkalmas. A találmány szerinti zárólemez problémamentesen hagyományos zárólemezek alakjával realizálható, különösen L alakú keresztmetszetű zárólemezek alakjával ajtó vagy ablak zárórészében vagy csuklós részében. A betörő egy ajtó vagy ablak feltörésekor nem veszi észre, hogy riasztó van beépítve, különösen ha ez úgynevezett csendes riasztással működik, azaz az első rögzítőszerkezet legyőzésekor rádió- vagy telefon-összeköttetésen keresztül 24 órás figyelőszolgálatot riasztunk. Ha a betörő az első rögzítőszerkezet legyőzését követően a nehezebben legyőzhető második rögzítőszerkezettel találkozik, úgy várható, hogy vagy már kísérleti stádiumban feladja betörési kísérletét, vagy rajtakapják és letartóztatják, mivel a riasztás kiváltását követően a második rögzítőszerkezet legyőzése időigényes. így általában a betörő elfogható, még mielőtt az épületbe bejut. Az ezen biztosítómegoldás által elért visszatartó hatás hosszú távra megelőzően hat, ami várhatóan lényeges kárcsökkenéshez vezet. Különösen a már beszerelt, csendes riasztású riasztóberendezések esetén viszonylag kicsi a találmány szerinti zárólemezek elrendezéséhez szükséges járulékos költség- és szerelési ráfordítás.

Előnyös, ha az ütközőelem legalább egy, nyitási irányban a zárólemeztől távköznyire elrendezett ütközőlécként van kiképezve, míg az ütközőlécen áthatoló tartócsavarok csavarfejei ellenütköző elemekként vannak kiképezve, ahol a csavarfejek a zárólemez eredeti szerelt állapotában az ütközőléctől távköznyire vannak elrendezve. Ebben az esetben célszerű, ha az ütközőléc egydarabosan a zárólemezhez van hozzáformálva, és lényegében U alakú keresztmetszettel van kiképezve. A zárólemez hosszától és a tartócsavarok, illetve csavarfejek számától függően a második rögzítőszerkezetnek a betörési kísérletekkel szembeni ellenálló képessége gyakorlatilag tetszőlegesen választható meg anélkül, hogy ehhez lényeges járulékos ráfordításra lenne szükség.

Célszerű, ha az első rögzítőszerkezetként kiképzett tartócsavarok járulékosan legalább egy kényszertörési elemként kiképzett tartólapocskán hatolnak át, amely eredeti szerelt állapotban a tartócsavarok segítségével a zárólemezen van tartva, ahol a csavarfejek a tartólapocska törését és a zárólemeznek a nyitási irányba történő elmozdulását követően a tartólapocskán keresztül az ütközőléchez kerülnek. A legalább egy tartólapocska ebben az esetben célszerűen a zárólemezbe behelyezhetően van kiképezve, és az ütközőlemez felé történő elmozdulását ütköző akadályozza meg. A tartólapocska kiválasztásával az első rögzítőszerkezetnek a betörési kísérlettel szemben kifejtett ellenállása beállítható. Ezenkívül ezen tartólapocskában vagy tartólapocskán előnyös módon riasztóhuzal rendezhető el, amely a tartólapocska törésekor szétszakad, és ezáltal a riasztást kiváltja.

Egy második kiviteli alak esetén az ütközőlécen áthatoló csavarfejek eredeti szerelt állapotban a zárólemezben lévő nyílásokban lényegében szintbe simulóan vannak elrendezve, ahol ezen nyílások átmérője legalább a csavarfejek átmérőjének felel meg, és az első rögzítőszerkezetként kiképzett tartócsavarok csavarfejei vagy a zárólemezen fekszenek fel, vagy süllyesztett fejű csavarokként vannak besüllyesztve. Ezen kiviteli alak esetén a zárólemez különösen egyszerű és költségkímélő módon alakítható ki, ami azt jelenti, hogy csupán előnyösen U alakú keresztmetszetű csatlakozólécet kell hozzáalakítani vagy hozzáhegeszteni, ezenkívül csak különböző lyukakat kell fúrni.

HU 219 551 Β

A találmány szerinti elzárószerkezetnek egy további előnyös kiviteli alakja úgy van kiképezve, hogy az ütközőelem nyitási irányban a zárólemeztől távköznyire elhelyezett ütközőlécként van kiképezve, míg az ellenütköző elem az ütközőlécet körülfogóan vagy azon átnyúlóan van elrendezve, és az átnyúló rész végén az átnyúlási nyílás szélességéhez képest meg van szélesítve, ahol az ellenütköző elem az ajtó- vagy ablakkeretben lévő mélyedésbe van besüllyesztve. Ezen kiviteli alak esetén a zárólemezhez szintén csupán egy ütközőelemet kell hozzáalakítani vagy hozzáhegeszteni, amely a későbbiek során a bemélyedésbe rögzített ellenütköző elemmel kerül kapcsolatba.

Az összes kiviteli alak esetén a zárólemez célszerűen szögben hajlított lemezként lehet kiképezve, különösen ha az ajtó zárrészében elrendezett riasztáskiváltó elzárószerkezetről van szó. Ebben az esetben előnyösnek bizonyult, ha a zárólemeznek a nyitási iránnyal párhuzamos szára a nyitási irányban elhelyezkedő hosszlyukakkal van ellátva, ahol az ezen hosszlyukakba benyúló és az ajtó- vagy ablakkeretbe behelyezett tartócsavarok a zárólemeznek nyitási irányba történő korlátozott elmozdulását követően a hosszlyukak egy-egy végélén (szélén) felfekvésre kerülnek. Az első rögzítőszerkezet legyőzésekor itt járulékosan ezen tartócsavarok csavarfejei és a hosszlyukak szegélye közötti súrlódást kell legyőzni, ahol ezen tartócsavarok a hosszlyukak egy-egy végélén való felfekvése révén a második rögzítőszerkezet mechanikus szilárdságához pótlólagosan hozzájárulnak. A legegyszerűbb kiviteli alak esetén az ilyen jellegű hosszlyukak kizárólag első és második rögzítőszerkezetként szolgálhatnak.

Egy további előnyös kiviteli alak úgy van kiképezve, hogy a zárólemez legalább részben egy, az ajtóvagy ablakkereten rögzített, ellenütköző elemként kiképzett szögléc alatt van elrendezve, amely egy, a zárólemezt az első rögzítőszerkezetként alkalmazott tartócsavarok legyőzését követően nyitási irányban átengedő nyílással van ellátva, továbbá a zárólemezen a nyílás mindkét oldalán a szögléc alá nyúló két ütközőelem van elrendezve. Az első rögzítőszerkezetként alkalmazott tartócsavarok elszakadása vagy kiszakadása után a zárólemez a szögléc alatt nyitási irányban eltolható, amíg az ütközőelemek a szöglécen fel nem fekszenek. A szögléc ellenütköző elemként a további nyitási mozgással szemben csak ezt követően fejt ki megnövelt ellenállást, éspedig teljes tartóerejével. Ez a kiviteli alak lényegében nem igényel az ajtó- vagy ablakkeretbe való bemarásokat, bemélyedéseket.

Célszerű, ha a zárólemez szintén szögben hajlított lemezként van kiképezve, ahol ezen szögben hajlított lemeznek az ütközőelemeket nem hordozó szára a szöglécben kiképzett nyílásnak lényegében megfelelő alakkal van kiképezve, és az eredeti szerelt állapotban ezen nyílásban szintbe simulóan van elrendezve, hogy sík, lépcsőmentes külső felületet nyerjünk.

Célszerű, ha az ütközőelemek legalább egyike - a zárólemez és a szögléc közötti viszonylagos hosszirányú elmozdulás megakadályozására alkalmasan - a szögléccel legalább ütközési helyzetben hatásos fogas kapcsolatban van. Ezen kiviteli alak alkalmas arra, hogy megakadályozza, hogy a zárólemez nagyobb feltörési erő esetén úgy elhajlik, hogy az ütközőelemek a nyílásból kicsússzanak.

Célszerű, ha riasztáskiváltó eszközként ismert módon árammal és/vagy feszültséggel táplált megszakítóhuzalokat vagy mágnesesen vagy mechanikusan működtethető villamos kapcsolókat alkalmazunk, amelyek a zárólemez viszonylagos elmozdulásakor riasztójelet szolgáltatnak.

A találmányt az alábbiakban előnyös kiviteli példák kapcsán, a mellékelt rajzra való hivatkozással részletesebben is ismertetjük, ahol a rajzon az

1. ábrán a találmánynak egy első kiviteli alakját képező zárólemez perspektivikus nézete, a

2. ábrán a találmánynak egy második kiviteli alakját képező zárólemez perspektivikus nézete, a

3. ábrán a találmánynak egy harmadik kiviteli alakját képező, részben szögléc alatt elrendezett zárólemez perspektivikus képe, a

4. ábrán a 3. ábrán bemutatott zárólemez külön, az

5. ábrán a találmánynak egy negyedik kiviteli alakját képező zárólemez metszete, a

6. ábrán a találmánynak egy ötödik kiviteli alakját képező zárólemez perspektivikus képe, a

7. ábrán a 6. ábrán bemutatott zárólemez befogadására alkalmas tartóléc, a

8. ábrán a találmánynak egy hatodik kiviteli alakjának metszete, és a

9. ábrán a találmánynak egy hetedik kiviteli alakjának metszete látható.

Az 1. ábrán egy riasztáskiváltó elzárószerkezetnek egy első kiviteli alakját képező 10 zárólemez látható, amely szögben meghajlított, lényegében L alakú keresztmetszetű lemezként van kiképezve, és szerelt állapotban egy, az ábrán nem látható ajtó vagy ablak keretébe van behelyezve. A nem ábrázolt ajtó, illetve ablak nyitási irányát az ábrán 11 nyíllal jelöltük. A 10 zárólemeznek szerelt állapotban a nyitási iránnyal párhuzamosan elhelyezkedő 12 szárában önmagában ismert módon 13 reteszbelépési nyílás és 14 csapdanyelv-belépési nyílás van kiképezve, amelybe nem ábrázolt ajtózár csapdanyelve és retesze kapcsolódik. Ablak esetén a két nyílás egyike elhagyható. Ezenkívül ezen 12 szárban négy 15 hosszlyuk van kiképezve, amelyek all nyíllal jelölt nyitási irányban teijeszkednek. A 10 zárólemeznek az első 12 szárával derékszöget bezáró második 16 szárának belső oldalához lényegében U alakú keresztmetszetű két 17 ütközőléc van hozzáalakítva vagy hozzáhegesztve. Ezen két 17 ütközőléc a 10 zárólemez hosszanti kiteijedésének lényegében felső és alsó harmadában helyezkednek el, ahol ezen 17 ütközőlécek a második 16 szárban lényegében négyszög alakú keresztmetszetű horonyszerű csatornákat képeznek. Ezen horonyszerű csatornák hosszanti éleinek tartományában megfelelően formált, kényszertörési elemekként szolgáló 19 tartólapocskák befogadására alkalmas 18 lépcsőszerű alakítások vannak elrendezve. Az említett 19 tartólapocskákban négy-négy 20 csavarlyuk van kiképezve, ahol a 17 ütközőlécnek a máso3

HU 219 551 Β dik 16 szárral párhuzamosan elhelyezkedő fenekében megfelelő lyukelrendezés van kiképezve, amely viszont a perspektivikus nézetben nem látható.

A kényszertörési elemekként szolgáló 19 tartólapocskák például műanyagból való lemezekként vannak kiképezve, ahol ezen 19 tartólapocskák egyikére meander alakú 21 vezetőpálya van felhordva, amelyre két 22 riasztóvezeték van csatlakoztatva. Természetesen az alsó 19 tartólapocska szintén ilyen jellegű 21 vezetőpályával is ellátható.

Szereléshez a 10 zárólemezt az ajtó- vagy ablakkeretben kialakított bemélyedésbe helyezzük és csavarkötéssel rögzítjük. Ennek során a 19 tartólapocskákat a 18 lépcsőszerű alakításokba behelyezzük, majd a 20 csavarlyukakon és a 17 ütközőlécben lévő megfelelő csavarlyukakon keresztül csavarokat csavarunk az ajtókeretbe vagy hasonlóba. Ennek megfelelően nem ábrázolt tartócsavarokat a 15 hosszlyukakba csavarunk be oly módon, hogy a mindenkori 15 hosszlyuk egyik végén felfeküdjenek, amely a második 16 szárral szomszédos.

Az ablak vagy ajtó erőszakkal történő feltörése során a 10 zárólemezre all nyíl irányában erőt fejtenek ki. Egy meghatározott erőhatás elérésekor a 19 tartólapocskák eltörnek, és a 10 zárólemez nyitási irányban addig mozdulhat el, míg a tartócsavarok csavarfejei a 17 ütközőlemez fenekén felfekvésre nem kerülnek. Az egyéb tartócsavarok ekkor a 15 hosszlyukak szemben lévő végén fekszenek fel. A 15 hosszlyukak hossza a 17 ütközőléc mélységének felel meg. A 19 tartólapocskák eltörésével a 21 vezetőpálya megszakad, és egy nem ábrázolt riasztóberendezés ismert módon riasztójelet bocsát ki, amelyet rádió- vagy telefon-összeköttetésen keresztül 24 órás figyelőszolgálathoz továbbítunk.

Ekkor az ajtó vagy az ablak ugyan résnyire nyitva van, viszont az ismét szilárdan rögzített csavarok egy további feltörési kísérlet ellen megnövelt ellenállást fejtenek ki. A betörőnek ezáltal időre van szüksége, úgyhogy a figyelőszolgálat vagy a rendőrség számára lehetőség nyílik arra, hogy a betörés színhelyére eljussanak, és a betörőt elfogják, még lehetőleg az előtt, mielőtt az épületbe bejutna.

A 19 tartólapocskák természetesen más anyagból is lehetnek, például lemezből is állhatnak, és riasztáskiváltáshoz más, ismert riasztáskiváltó eszközök, mint például mágneses kapcsolók vagy mechanikusan működtethető elektromos kapcsolók is alkalmazhatók, amelyek a 10 zárólemeznek nyitási irányba történő elmozdulását regisztrálják. Riasztóhuzalként szolgáló áramvezető az ajtó- vagy ablaknyílás keretére vagy a zárólemezre úgy lehet rögzítve, hogy feltörési vagy betörési kísérlet esetén szétszakad. Természetesen a találmány szerinti elzárószerkezet segítségével nemcsak ajtó- vagy ablaknyílások, hanem más nyílások is megfelelően biztosíthatók.

A 2. ábrán második kiviteli alakként hasonlóképpen kiképzett 23 zárólemez látható, ahol az egyszerűség kedvéért az azonos vagy azonosan ható szerkezeti részek vagy elemek azonos hivatkozási jelekkel vannak ellátva, és azok újbóli ismertetésétől eltekintünk.

Egy megfelelően kiképzett első 12 száron derékszögben egy második módosított 24 szár van elrendezve, amelynek nincsenek horonyszerű csatornái. Annak hátoldalához az első kiviteli alakhoz hasonlóan kiképzett, U alakú keresztmetszetű 25 ütközőléc van hozzáformálva, például hozzáhegesztve. A felső végtartományban és az alsó végtartományban elrendezett négynégy 26 tartócsavar - amelyeknek csupán a csavarfejei vannak ábrázolva - a második 24 száron és a 25 ütközőlécen oly módon haladnak át, hogy a csavarfejek a második 24 szárban kiképzett megfelelő csavarlyukakban szintbe simulóan helyezkednek el, ahol ezen csavarlyukak átmérője legalább a csavarfejek átmérőjének felel meg. A 25 ütközőlécben kiképzett, nem ábrázolt csavarlyukak ezzel szemben kisebb átmérővel rendelkeznek, úgyhogy a csavarfejek ezeken nem tudnak áthatolni. Ezenkívül a középső tartományban a 23 zárólemez rögzítésére két 27 tartócsavar van elrendezve, amelyeknek csavarfejei például süllyesztett fejekként vannak kiképezve, és a második 24 szárat az ajtó- vagy ablakkeretre rögzítik.

Az ajtó vagy az ablak feltörésére irányuló erőszak alkalmazásakor először a 27 tartócsavarok szakadnak ki, amelyek egy kényszertörési helyet, illetve egy első rögzítőszerkezetet képeznek. Ekkor a 23 zárólemez ugyanúgy, mint az első kiviteli példa esetén, meghatározott mértékkel nyitási irányba elmozdulhat, amíg a 26 tartócsavarok fejei a 25 ütközőlécen fel nem fekszenek és az egyéb, nem ábrázolt csavarok - ugyanúgy, mint az első kiviteli példa esetén - a 15 hosszlyukak végtartományán felfekvésre nem kerülnek. A zárólemeznek a 27 tartócsavarok kiszakadását követő leválásakor szintén egy önmagában ismert berendezés riasztójelet bocsát ki. A 26 tartócsavarok fejeinek a 25 ütközőlécen való felfekvése és a nem ábrázolt csavaroknak a 15 hosszlyukak szemben lévő végtartományán való felfekvése a további betörési kísérlet ellen megnövelt ellenállást fejt ki, amely ugyanúgy, mint az első kiviteli példa esetén, a betörőt időben leköti.

A csavarok és csavarlyukak száma, elrendezése és alakja természetesen nem korlátozódik a bemutatott kiviteli példáéra.

A 3. és 4. ábrán bemutatott harmadik kiviteli példa esetén a 28 zárólemez szintén szögben meghajlított lemezként van kiképezve. Ezen 28 zárólemeznek a 13 reteszbelépési nyílást és a 14 csapdanyelv-belépési nyílást tartalmazó első 29 szára szerelt állapotban 30 szögléccel van lefedve, amely a 28 zárólemezhez képest nagyobb hosszal rendelkezik, és egy megfelelő 13 reteszbelépési nyílással és 14 csapdanyelv-belépési nyílással van ellátva, úgyhogy ezen nyílások alapállapotban a

3. ábra szerint mindenkor egy vonalba esnek. A 28 zárólemeznek az első 29 szárához képest merőlegesen elrendezett második 31 szára a 3. ábra szerinti alapállapotban a 30 szöglécben kialakított megfelelő nyílásba szintbe simulóan van behelyezve. A második 31 szár az első 29 száron meghatározott mértékkel túlnyúlik, amely mérték a 30 szögléc lemezvastagságának felel meg, hogy így lépcsőmentes, szintbe simuló felületeket biztosítsunk. Ebben az esetben a túlnyúló 32 tarto4

HU 219 551 Β mány az első 29 szárat is meghatározott mértékkel átfedheti, ahol a 30 szöglécben kiképzett nyílás megfelelően illeszkedik.

Az első 29 szár szabad végtartományától kiindulva hosszirányban két oldalra egydarabosan hozzáalakított 33 ütközőelemek helyezkednek el, amelyek a második 31 szár felé mutató oldalukon fogas kapcsolatot biztosító 34 nyílásokkal vannak ellátva. A 30 szögléc megfelelő belső saroktartományain fogas kapcsolatot biztosító 35 fogelemek vannak elrendezve.

A 30 szögléc hat, nagy terhelésnek kitehető 36 tartócsavar segítségével ajtó vagy ablak keretére van rögzítve. Három további gyengébb 37 tartócsavar kényszertörési helyet képez, és a 30 szöglécen és az ez alatt elrendezett 28 zárólemez 20 csavarlyukain keresztül az említett keretbe vannak bevezetve.

Az eredeti szerelt állapotot a 3. ábrán mutatjuk be. Például egy ajtó felfeszítéssel történő erőszakos feltörése során all nyíl irányában erőkifejtés valósul meg. Egy meghatározott erőráfordítás elérésekor a kényszertörési helyeket képező 37 tartócsavarok elszakadnak vagy lenyíródnak. Ezáltal a 28 zárólemez all nyíl irányában a 30 szögléc felé elmozdulhat addig, míg a 33 ütközőelemek a 30 szögléc belső szögtartományán felfekvésre nem kerülnek, és ott a 35 fogelemekkel fogas kapcsolatot létesítenek. Az ajtó teljes mértékű feltöréséhez ezt követően az erősebb 36 tartócsavarokat is le kell győzni, amihez a betörőnek időre van szüksége. A fogas kapcsolatot biztosító 34 nyílások és a 35 fogelemek közötti fogas kapcsolatok megakadályozzák, hogy a 28 zárólemez a 33 ütközőelemek elhajlítása miatt a 30 szögléc megfelelő nyílásából kihajlíthatóvá váljon.

Az 5. ábrán bemutatott negyedik kiviteli példa esetén szögben hajlított lemezként kiképzett 40 zárólemezt keresztmetszetben mutatjuk. Ebben az esetben az első 12 szár az első és második kiviteli példákénak felel meg. Az egyszerűség kedvéért a megfelelő nyílások, hosszlyukak és csavarok nincsenek ábrázolva. A második 41 szárhoz belül - tehát összeszerelt állapotban a 42 ajtókeret oldalán - lényegében U alakú keresztmetszetű 43 ütközőléc van hozzáformálva, például hozzáhegesztve, amely lényegében a második kiviteli példa 25 ütközőlécének felel meg. A 43 ütközőlécnek a második 41 szárral párhuzamosan elhelyezkedő falában kiképzett 44 hosszanti résen keresztül olyan 46 tartóléc 45 kereszttartója vezet, amely 46 tartóléc aszimmetrikus kettős T tartószerű keresztmetszettel rendelkezik. Egy keskenyebb 47 külső tartó a 43 ütközőlécben helyezkedik el, míg egy szélesebb 48 külső tartó 49 tartócsavarok segítségével a 42 ajtókeretre van rögzítve. A 46 tartóléc a 42 ajtókeret horonyszerű 50 nyílásában, illetve bemélyedésében van elrendezve, amelybe összeszerelt állapotban a 43 ütközőléc is kapcsolódik. A második 41 szár kényszertörési helyeket képező 51 tartócsavarok segítségével a 42 ajtókeretre van rögzítve.

Az 5. ábrán az eredeti szerelt állapotot mutatjuk be. Erőszak alkalmazásakor első lépésben a kényszertörési helyeket képező 51 tartócsavarok kiszakadnak, és a 40 zárólemez all nyíl irányában addig mozdul el, míg a 47 külső tartó a 43 ütközőlécnek a 44 hosszanti réssel ellátott falán fel nem ütközik. A további feltöréshez az erősebb 49 tartócsavarok nagyobb tartóerejét kell legyőzni, amihez a betörőnek időre van szüksége. Ezenkívül az első 12 száron keresztül benyúló, nem ábrázolt tartócsavarokat is le kell győznie, amelyek ekkor a szintén nem ábrázolt 15 hosszlyukak végtartományán fekszenek fel.

Az 5. ábrán bemutatott negyedik kiviteli példa módosításaként a 46 tartóléc helyett több tartóelem is alkalmazható, amelyek vagy megfelelően kisebb hosszal rendelkeznek, vagy amelyek azonos vagy hasonló keresztmetszet esetén körszimmetrikusan vannak kiképezve. A 47 külső tartóknak a 43 ütközőlécbe való behelyezése céljából a 43 ütközőléc egymástól távköznyire elhelyezett helyeken a 44 hosszanti rés kibővítésekkel rendelkezhet, amelyek az említett behelyezést lehetővé teszik, ahol ezt követően hosszirányú eltolás révén elreteszelés biztosítható.

Egy további változat úgy alakítható ki, hogy a 45 kereszttartó és a 47 külső tartó a második 41 szárra vannak rögzítve, míg a 43 ütközőléc a 48 külső tartóra van rögzítve, és a 42 kerettel csavarkötéssel van összekötve.

Az összes kiviteli példára érvényes, hogy a mindenkor kényszertörési helyeket képező tartócsavarokat vagy tartólapocskákat úgy kell méretezni, hogy betörési kísérlet esetén viszonylag könnyen legyőzhetőek legyenek, viszont másfelől a napi használat által okozott terheléseknek ellen tudjanak állni.

A találmánynak a 6. ábrán a 7. ábrával való összefüggésben bemutatott ötödik kiviteli példája hasonlóképpen van felépítve, mint a 3. és 4. ábrákon bemutatott harmadik kiviteli példa, és mindenekelőtt olyan ajtókhoz alkalmazható, amilyeneket például Nagy-Britanniában vagy az Egyesült Államokban alkalmaznak. Az ilyen ajtók az ajtó béléséig elfordíthatok, és az ajtózár csapdanyelve, illetve retesze az ajtóbélés belső felületén laposan elhelyezett zárólemezbe kapcsolódik bele. A 6. és 7. ábrán bemutatott kiviteli alak természetesen ennek megfelelően felépített ablakokhoz is alkalmazható.

A harmadik kiviteli példától eltérően ebben az esetben lapos kiképzésű 50 zárólemezt alkalmazunk, amelyet összeszerelt állapotban 51 szögléc fed le, amely nagyobb hosszal van kiképezve, mint az 50 zárólemez. Az 50 zárólemez 14 csapdanyelv-belépési nyílással van ellátva, amely 13 reteszbelépési nyílásként is ki lehet képezve, ahol természetesen mindkét nyílás is kiképezhető. Az 51 szöglécnek összeszerelt állapotban az 50 zárólemezzel párhuzamosan elrendezett első 52 szára nyílással van ellátva, amelybe a középső, kiálló és a 14 csapdanyelv-belépési nyílást tartalmazó 53 tartomány úgy illeszkedik, hogy külső felülete az első 52 szár külső felületével egy síkban helyezkedik el. Az 50 zárólemez mindkét végén szögelemszerű 54 ütközőelemekkel van ellátva, amelyek az első 52 szártól derékszögben kiálló második 55 szárelemek mögé nyúlnak. Ezen 55 szárelemek 56 nyílásokkal vannak ellátva, amelyek mögött az 54 ütközőelemek úgy vannak elrendezve, hogy szabad száraik ezen 56 nyílásokon keresztül vezetnek, ha az 50 zárólemezt erőszakkal rögzítéséből kiszakítják.

HU 219 551 Β

Az első 52 szár részei és az ezeken elrendezett második 55 szárelemek 57 összekötő lécen keresztül egymással össze vannak kötve, amely az első 52 szárral párhuzamosan eltoltan úgy van elrendezve, hogy összeszerelt állapotban az ajtókereten vagy azon belül van elrendezve. Az első 52 szár ebben az esetben 58 összekötő léceken keresztül az 57 összekötő léccel van összekötve.

Az 50 zárólemez három 59 csavarlyukkal van ellátva, ahol az 57 összekötő lécben és az első 52 szárban ezekkel egy vonalba eső 60 csavarlyukak vannak kiképezve, amelyek közül a perspektivikus nézetben egyetlenegy 60 csavarlyuk látható, amely az 57 összekötő léc középső tartományában lévő nyúlványban van elrendezve.

Az összeszerelés során az 50 zárólemezt oly módon helyezzük az 51 szöglécbe, illetve az 51 szögléc alá, hogy az 59 csavarlyukak a megfelelő 60 csavarlyukakkal egy vonalba essenek, és az 50 zárólemez kiálló középső 53 tartománya az 51 szögléc első 52 szárának megfelelő nyílásában helyezkedjen el. Ebben az állapotban az 50 zárólemezből és az 51 szöglécből álló elrendezést 61 tartócsavarok segítségével az ajtókeret belső felületére vagy annak egy megfelelő nyílásába csavarjuk. A 7. ábrán két 61 tartócsavamak csak a feje látható, amely 61 tartócsavarok összeszerelt állapotban az zárólemez két külső 59 csavarlyukán keresztül vezetnek. Ezenkívül az 51 szögléc további nem ábrázolt, erősebb 61 tartócsavarok segítségével az ajtókerettel össze van csavarozva. Ezen erősebb tartócsavarok például az szögléc két külső tartományában vannak elrendezve, amelyek a 7. ábra szerinti résznézet miatt a levágott tartományban helyezkednek el.

Amennyiben az ajtót vagy ablakot erőszakkal nyitják ki, például felfeszítik, úgy a 61 tartócsavarok eltörnek vagy elszakadnak, és az 50 zárólemez hosszirányára merőlegesen eltolódik oly módon, hogy az 54 ütközőelemek az 56 nyíláson keresztül ütközésig mozdulnak el. A 61 tartócsavarok elszakadása, illetve az 50 zárólemez eltolódása során már leírt módon riasztáskiváltó eszközök lépnek működésbe. Amennyiben az 50 zárólemez a második 55 szárelemeken való ütközési helyzetét eléri, úgy ezt követően az 51 szöglécen lévő még erősebb tartócsavarokat is le kell győzni. Ehhez a betörőnek megfelelő időre van szüksége.

Az ábrázolt és leírt kiviteli példák módosításaként második rögzítőszerkezetként a zárólemezzel mereven összekötött ütközőelem helyett egy, az ajtó- vagy ablakszárnnyal összekapcsolt ütközőelemet is alkalmazhatunk, amely a zárólemeznek nyitási irányba történő elmozdulása esetén egy korlátozott nyitóirányú elmozdulás után az ajtó- vagy ablakkereten lévő ellenütköző elemen felfekvésre kerül.

A 8. ábrán bemutatott hatodik kiviteli példa esetén egy lécszerű, hozzávetőlegesen L alakú keresztmetszetű 62 ellenütköző elem a 66 ajtó- vagy ablakszámy megfelelő nyílásában van elrendezve, ahol egy, a nyílás fenekében elrendezett 63 tartószár 64 tartócsavarok segítségével a 42 ajtó- vagy ablakszámyra van rögzítve. Egy ettől merőlegesen elálló 65 ellenütköző szár a 66 ajtó- vagy ablakszámy felé mutat. Egy három szárral rendelkező 67 zárólemez középső, a 62 ellenütköző elem 63 tartószárával párhuzamosan elhelyezkedő középső 69 szárával 68 tartócsavarok segítségével a 65 ellenütköző szárra van rögzítve. Ebben az esetben a középső 69 szár egyik végéből kiindulva a 63 tartószárig 70 ütközőszár terjed és azon fekszik fel, míg a középső 69 szár szemben lévő végéből kiindulva a 66 ajtó- vagy ablakszámyig egy 71 reteszelőszár terjed. A 70 ütközőszár és a 65 ellenütköző szár között 72 közbenső tér van. A 70 ütközőszáron lévő 73 kiálló rész a 65 ellenütköző szárig terjed, amely szemben lévő helyén egy megfelelő 74 nyílással van ellátva. Egy 75 műanyag lapocska 76 csavar segítségével (több csavart is alkalmazhatunk) a 65 ellenütköző szárra oly módon van rögzítve, hogy a 74 nyílás át van fedve. Ezen 75 műanyag lapocska az egyszerűség kedvéért nem ábrázolt riasztóhuzalokat hordoz, amelyeknek elszakadása a riasztás kiváltásához vezet.

A 66 ajtó- vagy ablakszámyban a 67 zárólemez felé eltolható 77 csapdanyelv van vezetve, amely a 67 zárólemezen rugóval előfeszítve oly módon fekszik fel, hogy a 66 ajtó- vagy ablakszámynak 11 nyíllal jelölt nyitási irányba történő elmozdulását a 71 reteszelőszáron való felfekvés révén megakadályozza.

A 66 ajtó- vagy ablakszámy nyitása során a 77 csapdanyelvet egy nem ábrázolt működtetőfogantyú vagy nem ábrázolt elektromágneses működtetőszerkezet segítségével visszahúzzuk, úgyhogy a 71 reteszelőszárral való kapcsolata megszűnik, és a 66 ajtó- vagy ablakszámy nyithatóvá válik.

Ajtók esetében önmagában ismert módon járulékosan vagy alternatív módon retesz is elrendezhető. A 71 reteszelőszár helyett reteszelőnyílás is alkalmazható, amellyel a 77 csapdanyelv vagy a retesz kapcsolatba kerülhet.

Amennyiben a bemutatott reteszelt állapotban a 66 ajtó- vagy ablakszámyat erőszakkal, például felfeszítéssel, all nyíllal jelölt nyitási irányba elmozgatják, úgy először a 64 tartócsavarok törnek el, és a 67 zárólemez addig mozog all nyíllal jelölt nyitási irányba, míg a 67 zárólemez 70 ütközőszára a 62 ellenütköző elem 65 ellenütköző szárával nem ütközik. Ebben az esetben a 73 kiálló rész a 74 nyílásba kapcsolódik, és a 75 műanyag lapocska eltörik és riasztást vált ki. A 66 ajtó- vagy ablakszámy további nyitásához a 62 ellenütköző elem erősebb rögzítésével biztosított, lényegesen nagyobb mechanikus ellenállást kell legyőzni, amihez az elkövetőnek a már leírt módon meghatározott időre van szüksége.

A 9. ábrán bemutatott hetedik kiviteli példa esetén az azonos vagy azonosan ható szerkezeti elemeket azonos hivatkozási számokkal láttuk el, és ezeket még egyszer nem ismertetjük. A 8. ábrán bemutatottól eltérő 78 ellenütköző elem 79 csuklón keresztül 80 tartórésszel elfordíthatóan van összekapcsolva, amely 80 tartórész a 42 ajtó- vagy ablakkeretbe van behelyezve, és ott nem ábrázolt módon van rögzítve, például tartócsavarok segítségével. A 79 csukló ebben az esetben all nyíllal jelölt nyitási irányba nézve a 78 ellenütköző elem és a 80 tartórész közötti, mindenkor legszélső összekötő helyen helyezkedik el. A 78 ellenütköző elem 63 tartószárának a 79 csuklótól távol eső végtartományából kiindulva egy 81 kiálló rész a 80 tartórésznek egy megfelelő

HU 219 551 Β nyílásába nyúlik. Ezen 81 kiálló rész 82 reteszelőnyílással van ellátva, amelybe egy elektromágneses 84 reteszelőszerkezet 83 reteszelőcsapja kapcsolódhat.

Az elektromágneses 84 reteszelőszerkezet helyett elvileg egy belülről működtethető mechanikus reteszelőszerkezet is alkalmazható, vagy egy másik ismert mechanikus reteszelőszerkezet, amely a 78 ellenütköző elem elfordulását megakadályozza.

A 84 reteszelőszerkezet reteszeletlen állapotában a 66 ajtó- vagy ablakszámy nyitása során a 78 ellenütköző elemmel összekapcsolt 67 zárólemez elfordul, úgyhogy a 77 csapdanyelv meghatározott elfordulás után a 77 reteszelőszáron áthaladhat. A 66 ajtó- vagy ablakszámy zárásakor (ez a 8. ábra szerinti kiviteli alakra is érvényes) a 77 csapdanyelv hátsó ferde kiképzésének köszönhetően az ismét eredeti helyzetébe visszafordult 71 reteszelőszárat legyőzheti, és ismét eredeti helyzetbe kerülhet.

Az elektromágneses 84 reteszelőszerkezet reteszelt helyzetében a 83 reteszelőcsap a 81 kiálló rész reteszelőnyílásába 82 kapcsolódik, úgyhogy a 78 ellenütköző elem szilárdan a 80 tartórészre és ezáltal a 42 ajtóvagy ablakkeretre van rögzítve. Ebben az állapotban a 66 ajtó- vagy ablakszámy erőszakkal történő nyitása során a 64 tartócsavarok eltörnek, és a riasztáskiváltás ugyanúgy történik, mint a 8. ábrán bemutatott kiviteli példánál. A 9. ábrán bemutatott hetedik kiviteli példa esetén a 77 csapdanyelv a hatodik kiviteli példától eltérően nem igényel elektromos vagy manuális működtetőszerkezetet.

Claims (13)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Riasztáskiváltó zárólemez biztosítandó ajtó vagy ablak zárórészéhez, amelynek erőszak alkalmazásával legyőzhető első rögzítőszerkezete van a legalább egy ütközőelemmel (33, 54, 70) ellátott zárólemez (28, 50, 67) számára, továbbá - erőszak alkalmazásával nehezebben legyőzhető, ajtó- vagy ablakkeretre rögzített legalább egy ellenütköző elemként (30,51,62) kiképzett második rögzítőszerkezete van a zárólemez (28, 50,67) számára, valamint az első rögzítőszerkezet legyőzésekor riasztáskiváltó eszközei vannak, ahol a zárólemeznek (28, 50, 67) az ajtó vagy ablak nyitási irányába történő, az első rögzítőszerkezet legyőzését követő mozgása a második rögzítőszerkezet által korlátozva van, azzal jellemezve, hogy a zárólemez (28, 50, 67) első rögzítőszerkezetként kiképzett, kényszertörési helyekként szolgáló és meghatározott erőkifejtés esetén megszakító, törő vagy nyíró tartócsavarok (37,61, 64) vagy tartócsapok révén az ajtó- vagy ablakkeretre (42) közvetlenül vagy közvetve szerelhető zárólemezként (28, 50, 67) van kialakítva.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti zárólemez, azzaljellemezve, hogy a zárólemez (28, 50) legalább részben egy, az ajtó- vagy ablakkeretre rögzített, ellenütköző elemként kiképzett szögléc (30, 51) alatt van elrendezve, amely egy, a zárólemezt (28, 50) az első rögzítőszerkezetként alkalmazott tartócsavarok (37, 61) legyőzését követően nyitási irányban átengedő nyílással van ellátva, ahol a zárólemezen (28, 50) a nyílás mindkét oldalán a szögléc (30, 51) alá nyúló két ütközőelem van elrendezve.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti zárólemez, azzaljellemezve, hogy a zárólemez (28) szintén szögben hajlított lemezként van kiképezve, ahol ezen szögben hajlított lemeznek az ütközőelemeket (33) nem hordozó szára (31) a szöglécben (30) kiképzett nyílásnak lényegében megfelelő alakkal van kiképezve, és az eredeti szerelési állapotban ezen nyílásban szintbe simulóan van elrendezve.
4. 4. Az 1-3. igénypontok bármelyike szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy a zárólemez (50) lapos kiképzésű.
5. 5. A 2-4. igénypontok bármelyike szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy az ütközőelemek (33, 54) legalább egyike - a zárólemez (28, 50) és a szögléc (30, 51) közötti viszonylagos hosszirányú elmozdulás megakadályozására alkalmasan - egy, a szögléccel (30, 51) legalább ütközési helyzetben hatásos fogas kapcsolatban van.
6. 6. Az 1. igénypont szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy az ütközőelemmel (70) egydarabosan összekötött zárólemez (67) az első rögzítőszerkezetként kialakított tartócsavarok (64) vagy tartócsapok segítségével az ajtó- vagy ablakkerethez (42) rögzíthető ellenütköző elemre (62, 78) van szerelve.
7. 7. A 6. igénypont szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy az ütközőelem (70) és az ellenütköző elem (62, 78) szemben lévő fogazattal (73, 74) van ellátva.
8. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy az ellenütköző elem (62) tartócsavarok (68) vagy tartócsapok révén az ajtó- vagy ablakkeretre (42) szilárdan rögzíthetően van kiképezve.
9. 9. A 6. vagy 7. igénypont szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy az ellenütköző elem (78) elfordíthatóan egy, az ajtó- vagy ablakkerethez (42) szilárdan rögzíthető tartóelemmel (80) van összekapcsolva, ahol az elfordulási mozgáshoz egy villamosán vagy manuálisan működtethető reteszelőszerkezet (84) van kiképezve.
10. 10. A 6-9. igénypontok bármelyike szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy egy rugóerővel a zárólemez (67) lépcsőfokával (71) vagy nyílásával kapcsolatban tartott csapdanyelv (77) vagy retesz az ajtó- vagy ablakszámyon (66) elrendezhetően van kiképezve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy a csapdanyelv (77) vagy a retesz manuálisan vagy elektromosan kapcsolati helyzetből kimozdíthatóan van kiképezve.
12. 12. Az 1-11. igénypontok bármelyike szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy egy, a riasztáskiváltó eszközöket hordozó, az ütközőelemnek (70) az ellenütköző elem (62, 68) ellen történő mozgása során törő és ennek során riasztást kiváltó műanyag lemez (75) az ütközőelem (70) és az ellenütköző elem (62, 78) között van elrendezve.
13. 13. Az 1-12. igénypontok bármelyike szerinti zárólemez, azzal jellemezve, hogy riasztáskiváltó eszközként árammal és/vagy feszültséggel táplált megszakítóhuzalokkal vagy mágnesesen vagy mechanikusan kiváltható elektromos kapcsolókkal van ellátva.