HU218404B - Ajtóérzékelő rendszerek - Google Patents

Abstract

A találmány tárgya egyrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amely egyajtó környezetében első optikai útvonal mentén egy folyosóra vetítendőfényt előállító fénykibocsátó eszközt (22); az előállított fénytfokuszáló és a fokuszált fényt az első optikai útvonal mentén, az ajtóközelében érzékelési terület létrehozására a folyosóra irányító elsőfokuszálóeszközt (26); az érzékelési területről egy második optikaiútvonal mentén visszavert fényt fokuszáló második fokuszálóeszközt(28); és az érzékelési területről egy második optikai útvonal menténés a második fokuszálóeszközzel (28) fokuszált visszavert fényt fogadófényvevő eszközt (24) tartalmaz, és az egyik megoldás értelmében azelső fokuszálóeszköz és a második fokuszálóeszköz síkdomború lencsét(26, 28) foglal magában, amelynek az ajtó felé eső sík oldala azajtóval párhuzamosan húzódik; egy másik megoldás értelmében afokuszálóeszközök egy-egy gyűjtőlencsét és egy-egy, az ajtóhozközelebbi, lényegében egyenesen és az ajtóval párhuzamosan húzódószélű fénykizáró eszközt tartalmaznak. A találmány tárgya másrésztolyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy folyosó legalább egytartományából, egy ajtó környezetéből egy optikai útvonal menténérkező hőhullámot fogadó fényvevő eszköze van, és az egyik megoldásértelmében síkdomború lencsét foglal magában, amelynek domborúfelülete a folyosó (25) felé esően helyezkedik el, és az ajtó felé esőszéle lényegében egyenesen, az ajtóval párhuzamosan húzódik. Egy másikmegoldás értelmében a fényvevő eszköz előtt a hőhullámot fokuszálófokuszálóeszköze van, amely fokuszáló- lencsét és hőhullámot kizáróeszközt tartalmaz, továbbá a hőhullámot kizáró eszköz fényáteresztőnyílást tartalmaz, amelynek az ajtóhoz közelebb eső széle lényegébenegyenesen és az ajtóval párhuzamosan húzódik. A találmány tárgyaharmadrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek fényt egy ajtóközelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze, továbbáfényvevő eszköze van, és a kibocsátott fényt legalább egy elsőösszetevőt, egy második összetevőt és maradék fényösszetevőkettartalmazó fényösszetevőkre bontó fénybontó eszközt tartalmaz, ahol azelső fényösszetevő az ajtó szomszédságában és az ajtó szélességementén van egy első területen a folyosóra (25) irányítva, és a másodikfényösszetevő az ajtó szomszédságában van egy második területen afolyosóra (25) irányítva, és a második terület az ajtótól az elsőterületnél távolabb helyezkedik el, továbbá legalább egy felbontottfényösszetevőt az ajtóra merőleges irányban a maradékfényösszetevőktől függetlenül eltoló mozgatóeszközt tartalmaz,valamint fényvevő eszköze legalább az első fényösszetevő egyikénekvételekor működő fényvevő eszközként van kialakítva. Ennek egy másikváltozata szerint legalább egy első fényösszetevőt és egy másodikfényösszetevőt tartalmazó fényt kibocsátó fénykibocsá

Description

A találmány tárgya másrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy folyosó legalább egy tartományából, egy ajtó környezetéből egy optikai útvonal mentén érkező hőhullámot fogadó fényvevő eszköze van, és az egyik megoldás értelmében síkdomború lencsét foglal magában, amelynek domború felülete a folyosó (25) felé esően A leírás terjedelme 28 oldal (ezen belül 12 lap ábra) helyezkedik el, és az ajtó felé eső széle lényegében egyenesen, az ajtóval párhuzamosan húzódik. Egy másik megoldás értelmében a fényvevő eszköz előtt a hőhullámot fókuszáló fokuszálóeszköze van, amely fokuszálólencsét és hőhullámot kizáró eszközt tartalmaz, továbbá

HU 218 404 B

HU 218 404 Β a hőhullámot kizáró eszköz fényáteresztő nyílást tartalmaz, amelynek az ajtóhoz közelebb eső széle lényegében egyenesen és az ajtóval párhuzamosan húzódik.

A találmány tárgya harmadrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek fényt egy ajtó közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze, továbbá fényvevő eszköze van, és a kibocsátott fényt legalább egy első összetevőt, egy második összetevőt és maradék fényösszetevőket tartalmazó fényösszetevőkre bontó fénybontó eszközt tartalmaz, ahol az első fényösszetevő az ajtó szomszédságában és az ajtó szélessége mentén van egy első területen a folyosóra (25) irányítva, és a második fényösszetevő az ajtó szomszédságában van egy második területen a folyosóra (25) irányítva, és a második terület az ajtótól az első területnél távolabb helyezkedik el, továbbá legalább egy felbontott fényösszetevőt az ajtóra merőleges irányban a maradék fényösszetevőktől függetlenül eltoló mozgatóeszközt tartalmaz, valamint fényvevő eszköze legalább az első fényösszetevő egyikének vételekor működő fényvevő eszközként van kialakítva.

Ennek egy másik változata szerint legalább egy első fényösszetevőt és egy második fényösszetevőt tartalmazó fényt kibocsátó fénykibocsátó eszközt tartalmaz, ahol az első fényösszetevő egy ajtó közelében egy folyosón (25) egy első terület felé van irányítva az ajtó szélessége mentén, és a második fényösszetevő az ajtótól az első területnél távolabb elhelyezkedő második területre van irányítva a folyosón (25), továbbá az első fényösszetevő és a második fényösszetevő legalább egyikének vételekor működésbe lépő fényvevő eszközzel rendelkezik, továbbá az első területet és a második területet is magában foglaló több lehatárolt területet kialakító korlátozóeszköze van, amely területekből a fényvevő eszköz a visszavert fényösszetevőket venni képes, és minden egyes lehatárolt területet az ajtó síkjára merőleges irányban a többi lehatárolt területtől függetlenül eltoló mozgatóeszköze van.

Egy további változatnál a kibocsátott fényt legalább egy első összetevőt és egy második összetevőt tartalmazó fényösszetevőkre bontó fénybontó eszköze van, ahol az első fényösszetevő az ajtó szomszédságában és az ajtó szélessége mentén van egy első területen a folyosóra irányítva, és a második fényösszetevő az ajtó szomszédságában van egy második területen a folyosóra irányítva, és a második terület az ajtótól az első területnél távolabb helyezkedik el, továbbá mindegyik fényösszetevőt az ajtó síkjára merőleges irányban a többi felbontott fényösszetevőtől függetlenül eltoló első mozgatóeszköze van, továbbá a folyosóról (25) visszavert fény vétele esetén működésbe lévő fényvevő eszközzel rendelkezik, továbbá az első területet és a második területet is magában foglaló több lehatárolt területet kialakító korlátozóeszköze van, amelyekből a fényvevő eszköz a visszavert fényösszetevőket venni képes, és mindegyik lehatárolt területet az ajtó síkjára merőleges irányban a többi lehatárolt területtől függetlenül eltoló második mozgatóeszköze van.

A találmány tárgya negyedrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy ajtó szélessége mentén elrendezett és az ajtót megközelítő tárgyból kilépő hőhullám vétele esetén működésbe lépő hőhullámvevő eszköze, továbbá az első területet és a második területet is magában foglaló több lehatárolt területet kialakító korlátozóeszköze van, amelyekből a hőhullámvevő eszköz a hőhullámokat venni képes, és ahol az első terület az ajtóhoz közelebb helyezkedik el, és a második terület az ajtóhoz az első területnél távolabb helyezkedik el, és mindegyik lehatárolt területet a többi lehatárolt területtől függetlenül eltoló mozgatóeszköze van.

Találmányunk olyan ajtóérzékelő rendszerekre vonatkozik, amelyek egy ajtót, például automatikus működtetésű ajtót megközelítő objektum, például egy ember érzékelésére alkalmasak.

A találmány tárgya így egyrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amely egy ajtó környezetében első optikai útvonal mentén egy folyosóra vetítendő fényt előállító fénykibocsátó eszközt, az előállított fényt fókuszáló és a fókuszált fényt az első optikai útvonal mentén az ajtó közelében érzékelési terület létrehozására a folyosóra irányító első fokuszálóeszközt, az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén visszavert fényt fókuszáló második fokuszálóeszközt, és az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén és a második fokuszálóeszközzel fókuszált visszavert fényt fogadó fény vevő eszközt tartalmaz.

A találmány tárgya másrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy folyosó legalább egy tartományából, egy ajtó környezetéből egy optikai útvonal mentén érkező hőhullámot fogadó fényvevő eszköze van.

A találmány tárgya harmadrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek fényt egy ajtó közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze, továbbá fényvevő eszköze van.

A találmány tárgya negyedrészt olyan ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy ajtó szélessége mentén elrendezett és az ajtót megközelítő tárgyból kilépő hőhullám vétele esetén működésbe lépő hőhullámvevő eszköze van.

Ismert, hogy egy például automatikusan működtetett ajtó érzékelője az ajtó felett elhelyezkedve fényt bocsát ki valamilyen fénykibocsátó eleméből, és ezáltal hoz létre érzékelési területet. Ha az érzékelési területről visszavert vagy visszaverődő fényt egy fényvevő elem veszi, az azt jelenti, hogy az érzékelési területen nem tartózkodik valamilyen tárgy vagy járókelő. Más részről, ha a fényvevő elem nem kap visszavert fényt az érzékelési területről, az azt jelenti, hogy az érzékelési területen belül valamilyen tárgy vagy adott esetben ember, járókelő található.

Ilyen ajtóérzékelő rendszerekre példa a vizsgálat nélkül 1991. március 11-én közzétett HEI3-55381 szá2

HU 218 404 Β mú szabadalmi leírás. A szabadalmi dokumentum olyan ajtóérzékelő rendszert ismertet, amelynek kétoldalas tükre, tehát amelynek két fényvisszaverő felülete van, amely az ajtó felett felszerelt és két eltérő irányban fényt kibocsátó eszköz által kibocsátott fényt veri viszsza. A kétoldalas tükörről visszavert két fénynyaláb közül az egyik a készülékhez közelebb van a földre vetítve, ily módon első érzékelési területet létrehozva, míg a másik fénynyaláb az elsőtől távolabb vetítődik a földre, és így hoz létre egy második érzékelési területet. A kétoldalas tükörnek vízszintesen elnyúló forgástengelye van, mely körül forgathatóan van elrendezve. A két fénynyaláb vetítési iránya ennek megfelelően a kétoldalas tükör forgástengely mentén történő elfordításával módosítható, ily módon az első érzékelési terület és a második érzékelési terület részben a készüléktől, részben egymástól is változó távolságra állítható be. A készülék vevőoldalán természetesen egy másik kétoldalas fényvisszaverő tükör is megtalálható.

Mint említettük, a két érzékelési terület a fényvisszaverő kétoldalas tükör elforgatása következtében együtt mozdul el. Arra nincs lehetőség, hogy például csak a második érzékelési területet helyezzük arrébb úgy, hogy az első érzékelési területet ugyanazon a helyen változatlanul megtartsuk. Általánosságban véve elmondható, hogy az első érzékelési területnek az a szerepe, hogy egy ajtó közelében lévő tárgyat érzékeljen annak érdekében, hogy meggátolja, hogy az ajtó valamilyen módon megsértse, beszorítsa stb. a tárgyat, azaz járókelőt, és hogy ezzel az ajtó működése is bizonytalanná válhasson. Ennek megfelelően célszerű, hogy ezt az első érzékelési területet fixen, elmozdíthatatlanul állíthassuk be.

A hasonló kategóriába tartozó DE 4 004 529 számú szabadalmi leírás egy tárgy egy érzékelési területen, például egy ajtóban való jelenlétének érzékelésére szolgáló optikai érzékelőberendezést ismertet, amelynek fényemittáló diódás legalább egy fényforrása, valamint fényérzékelője van. A fényemittáló diódával és a fényérzékelővel egy fényáteresztő hengeres rúd van társítva, amely a fényemittáló dióda által kibocsátott sugárzást lényegében egy fény síkká alakítja, és a fényérzékelő számára egy síkszerü látóteret biztosít. A fénysugár vagy fénysugarak és a látótér egymást metszve határozzák meg az érzékelési területet az optikai érzékelőberendezéssel szemközti felülettől előre meghatározott távolságban.

Az US 4 713 545 számú szabadalmi leírás ugyancsak egy objektum detektálására szolgáló berendezést ismertet, amelynek fényemittáló diódákhoz csatlakozó adója van. Ezzel impulzusokat ad a fényemittáló diódáknak, amelyek így lüktető infravörös fényt bocsátanak ki mindenféle optikai lencse vagy lencserendszer nélkül a megfigyelt területre. Az egy a területen belül lévő tárgyról visszavert fény fotodiódákra esik, amelyek a kapott fényimpulzusokat egy vevővel vett és feldolgozott villamos impulzusokká alakítják.

Ezen ismert megoldások előnyös és hátrányos tulajdonságai megegyeznek az elsőként ismertetett megoldáséval.

Az általunk ismert ajtóérzékelő rendszerek egy további típusára mutat példát a vizsgálat nélkül 1991.

szeptember 4-én közzétett HEI 3 - 42230 japán használati minta bejelentés 3. ábrája. Ebből olyan ajtóérzékelő rendszer ismerhető meg, amelynek első és második ajtóérzékelője van, és mindegyik ajtóérzékelő saját fénykibocsátó eszközzel és fényvevő eszközzel rendelkezik. Az első ajtóérzékelő azt érzékeli, hogy az ajtó közvetlen közelében, a folyosón kialakított első érzékelési területen belül tartózkodik-e valamilyen tárgy vagy személy, míg a második ajtóérzékelő azt érzékeli, hogy található-e tárgy vagy járókelő egy második, az ajtótól messzebb elhelyezkedő érzékelési területen. A második ajtóérzékelő így tehát ebben a megoldásban is távolabb található az ajtótól, mint az első ajtóérzékelő.

A másodikként említett megoldás ajtóérzékelő rendszere mindenképpen két ajtóérzékelőt igényel. A második érzékelési terület helyzetének megváltoztatása érdekében a második ajtóérzékelő helyét, illetve helyzetét kell megváltoztam!. A két ajtóérzékelő azonban gyakran egyetlen közös házban van elrendezve, és ilyen esetben a két ajtóérzékelő a zárt ajtó síkjára merőleges irány mentén helyezkedik el, ami viszont azt eredményezi, hogy a ház vastagsága meglehetősen nagy lesz. Egy vastag ház azonban esztétikailag sem kívánatos, és gyakran az ajtó előtt húzódó, felszerelt redőny vagy rács használatát is lehetetlenné teszi. Ennek megfelelően az ajtóérzékelő háznak megfelelően vékonynak, keskenynek kell lennie.

A biztonság javítása érdekében az ajtó szélessége mentén több első érzékelési terület is kialakítható. Erre a célra több fénykibocsátó eszköz-fényvevő eszköz párt helyezhetünk el az ajtó mentén. A fénykibocsátó eszközök mindegyikében kerek, domború lencsét használhatunk, amely gyűjtőlencseként befolyásolja a kibocsátott fénynyaláb alakját úgy, hogy az így kialakuló első érzékelési területek általában kör alakúak, és az ajtó szélessége mentén egymásba érően helyezkednek el.

Amennyiben az első érzékelési területek kör alakúak, és az ajtó szélessége mentén egymásba érnek, az érzékelési területek alakja következtében rések maradhatnak az érzékelési területek és az ajtó között, és amennyiben az így kialakuló rések valamelyikében tárgy található, vagy a résbe járókelő kerül, az érzékelhetetlenné válik. A kör alakú első érzékelési területek természetesen az ajtó közvetlen szomszédságában is kialakíthatók. Azonban anélkül, hogy az első érzékelési területek elhelyezkedését külön-külön és egymáshoz képest is gondosan beállítanánk, az ajtó közvetlen területét az érzékelők tévesen is kielemezhetik.

Minél jobban egymásba érnek a külön-külön létrehozott kör alakú első érzékelési területek, annál jobban csökkenthető az a terület, megszüntethetők azok a rések, amelyekben egy odakerült tárgy nem érzékelhető. Éne a célra azonban igen nagy számú fénykibocsátó eszközt és fényvevő eszközt kell felhasználni.

A találmánnyal célunk ezért egyrészt olyan ajtóérzékelő rendszer kidolgozása, amely több olyan érzékelési területtel rendelkezik, amelyek közül legalább egy érzékelési terület elhelyezkedése a többi érzékelési terület elhelyezkedésétől függetlenül módosítható és beállítha3

HU 218 404 Β tó. További célunk a találmánnyal olyan ajtóérzékelő rendszer lébehozása, amely a gyakorlatban igen kis méretekben, azaz az ajtó és szerelvényei méretéhez, elhelyezkedéséhez képest vékonyan gyárthatók. A találmánnyal célunk ezen túlmenően olyan ajtóérzékelő rendszer kialakítása, amely széles érzékelési tartománynyal rendelkezik, és viszonylag kis számú fénykibocsátó eszköz és fényvevő eszköz felhasználásával is hibamentesen képes a területen lévő tárgyak vagy emberek érzékelésére.

A kitűzött feladat megoldása során olyan ajtóérzékelő rendszert vettünk alapul, amely egy ajtó környezetében első optikai útvonal mentén egy folyosóra vetítendő fényt előállító fénykibocsátó eszközt, az előállított fényt fókuszáló és a fókuszált fényt az első optikai útvonal mentén az ajtó közelében érzékelési terület létrehozására a folyosóra irányító első fokuszálóeszközt, az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén visszavert fényt fókuszáló második fokuszálóeszközt, és az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén és a második fokuszálóeszközzel fókuszált visszavert fényt fogadó fényvevő eszközt tartalmaz. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy az első fokuszálóeszköz és a második fokuszálóeszköz síkdomború lencsét foglal magában, amelynek az ajtó felé eső sík oldala az ajtóval párhuzamosan húzódik.

A kitűzött feladat megoldása során továbbá olyan ajtóérzékelő rendszert vettünk alapul, amely egy ajtó környezetében első optikai útvonal mentén egy folyosóra vetítendő fényt előállító fénykibocsátó eszközt, az előállított fényt fókuszáló és a fókuszált fényt az első optikai útvonal mentén az ajtó közelében érzékelési terület létrehozására a folyosóra irányító első fokuszálóeszközt, az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén visszavert fényt fókuszáló második fokuszálóeszközt, és az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén és a második fokuszálóeszközzel fókuszált visszavert fényt fogadó fényvevő eszközt tartalmaz. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a fokuszálóeszközök egy-egy gyűjtőlencsét és egy-egy, az ajtóhoz közelebbi, lényegében egyenesen és az ajtóval párhuzamosan húzódó szélű fénykizáró eszközt tartalmaznak.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a fénykibocsátó eszköz és a fényvevő eszköz optikai tengelye a vele társított síkdomború lencse sík végfelülete síkjában húzódik.

A kitűzött feladat megoldása során továbbá olyan ajtóérzékelő rendszert vettünk alapul, amelynek egy folyosóról, de legalább annak egy tartományából, egy ajtó környezetéből egy optikai útvonal mentén érkező hőhullámot fogadó fényvevő eszköze van. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a fényvevő eszköz előtt a hőhullámot fókuszáló fokuszálóeszköze van, amely síkdomború lencsét foglal magában, amelynek domború felülete a folyosó felé esően helyezkedik el, és az ajtó felé eső széle lényegében egyenesen, az ajtóval párhuzamosan húzódik.

A kitűzött feladat megoldása során fentieken túlmenően olyan ajtóérzékelő rendszert vettünk alapul, amelynek egy folyosó legalább egy tartományából, egy ajtó környezetéből egy optikai útvonal mentén érkező hőhullámot fogadó fényvevő eszköze van. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a fényvevő eszköz előtt a hőhullámot fókuszáló fokuszálóeszköze van, amely fokuszálólencsét és hőhullámot kizáró eszközt tartalmaz, továbbá a hőhullámot kizáró eszköz fényáteresztő nyílást tartalmaz, amelynek az ajtóhoz közelebb eső széle lényegében egyenesen és az ajtóval párhuzamosan húzódik.

Fentieken túlmenően előnyös továbbá, ha a fényvevő eszköz optikai tengelye a síkdomború lencse sík végfelülete síkjában húzódik.

A kitűzött feladatot továbbá olyan ajtóérzékelő rendszerrel oldottuk meg, amelynek fényt egy ajtó közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze, továbbá fényvevő eszköze van. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a kibocsátott fényt legalább egy első összetevőt, egy második összetevőt és maradék fényösszetevőket tartalmazó fényösszetevőkre bontó fénybontó eszközt tartalmaz, ahol az első fényösszetevő az ajtó szomszédságában és az ajtó szélessége mentén van egy első területen a folyosóra irányítva, és a második fényösszetevő az ajtó szomszédságában van egy második területen a folyosóra irányítva, és a második terület az ajtótól az első területnél távolabb helyezkedik el, továbbá legalább egy felbontott fényösszetevőt az ajtóra merőleges irányban a maradék fényösszetevőktől függetlenül eltoló mozgatóeszközt tartalmaz, valamint fényvevő eszköze legalább az első fényösszetevő egyikének vételekor működő fényvevő eszközként van kialakítva.

A találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy előnyös kiviteli alakja értelmében az első terület rögzített helyzetű, a második terület mozgatható helyzetű.

A találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a fénybontó eszköz a kibocsátott fényt visszaverő fényvisszaverő eszközt tartalmaz, és a mozgatóeszköz a fényvisszaverő eszközt elfordító billentőelemet tartalmaz.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a fénybontó eszköz a kibocsátott fényt visszaverő fényvisszaverő eszközöket tartalmaz, és a mozgatóeszköz a fényvisszaverő eszközök legalább egyikét elfordító billentőeszközként van kiképezve.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a fényvevő eszköz optikai tengelye minden egyes fényvisszaverő eszközre azonos mennyiségű fény beesését biztosítóan van beállítva.

A kitűzött feladatot fentieken túlmenően olyan ajtóérzékelő rendszenei oldottuk meg, amelynek fényt egy ajtó közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze, továbbá fényvevő eszköze van. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy legalább egy első fényösszetevőt és egy második fényösszetevőt tartalmazó fényt kibocsátó fénykibocsátó eszközt tartalmaz, ahol az első fényösszetevő egy ajtó közelében egy folyosón egy első terület felé van irányítva az ajtó szélessége mentén, és a második fényösszetevő az ajtótól az első területnél távolabb elhelyezkedő

HU 218 404 Β második területre van irányítva a folyosón, továbbá az első fényösszetevő és a második fényösszetevő legalább egyikének vételekor működésbe lépő fényvevő eszközzel rendelkezik, továbbá az első területet és a második területet is magában foglaló több lehatárolt területet kialakító korlátozóeszköze van, amely területekből a fényvevő eszköz a visszavert fényösszetevőket venni képes, és minden egyes lehatárolt területet az ajtó síkjára merőleges irányban, a többi lehatárolt területtől függetlenül eltoló mozgatóeszköze van.

A találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy előnyös kiviteli alakja értelmében az első terület rögzített helyzetű terület, és a második terület beállítható helyzetű terület.

A találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a határolóeszköz a fényvevő eszköz által veendő fényt visszaverő fényvisszaverő eszköz, és a mozgatóeszköz a fényvisszaverő eszközt elfordító billentőeszközként van kiképezve.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha a határolóeszköz a fényvevő eszköz által veendő fényt visszaverő több fényvisszaverő eszközt tartalmaz, és a mozgatóeszköz legalább egy fényvisszaverő eszköz elfordítását végző billentőeszközként van kialakítva.

Előnyös továbbá a találmány értelmében, ha a fényvevő eszköz optikai tengelye mindegyik fényvisszaverő eszköz által azonos mennyiségű fény fogadását biztosítóan van beállítva.

Fentieken túlmenően a kitűzött feladat megoldása során olyan ajtóérzékelő rendszert vettünk alapul, amelynek fényt egy ajtó közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze, továbbá fényvevő eszköze van. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy a kibocsátott fényt legalább egy első összetevőt és egy második összetevőt tartalmazó fényösszetevőkre bontó fénybontó eszköze van, ahol az első fényösszetevő az ajtó szomszédságában és az ajtó szélessége mentén van egy első területen a folyosóra irányítva, és a második fényösszetevő az ajtó szomszédságában van egy második területen a folyosóra irányítva, és a második terület az ajtótól az első területnél távolabb helyezkedik el, továbbá mindegyik fényösszetevőt az ajtó síkjára merőleges irányban a többi felbontott fényösszetevőtől függetlenül eltoló első mozgatóeszköze van, továbbá a folyosóról visszavert fény vétele esetén működésbe lévő fényvevő eszközzel rendelkezik, továbbá az első területet és a második területet is magában foglaló több lehatárolt területet kialakító korlátozóeszköze van, amelyekből a fényvevő eszköz a visszavert fényösszetevőket venni képes, és mindegyik lehatárolt területet az ajtó síkjára merőleges irányban a többi lehatárolt területtől függetlenül eltoló második mozgatóeszköze van.

Előnyös a találmány értelmében, ha az első mozgatóeszköz és a második mozgatóeszköz közösen működtethetően van kialakítva.

Ugyancsak előnyös a találmány értelmében, ha az első mozgatóeszköz és a második mozgatóeszköz egymástól függetlenül működtethetően van kiképezve.

A kitűzött feladatot továbbá olyan ajtóérzékelő rendszerrel oldottuk meg, amelynek egy ajtó szélessége mentén elrendezett és az ajtót megközelítő tárgyból kilépő hőhullám vétele esetén működésbe lépő hőhullámvevő eszköze van. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük tovább, hogy az első területet és a második területet is magában foglaló több lehatárolt területet kialakító korlátozóeszköze van, amelyekből a hőhullámvevő eszköz a hőhullámokat venni képes, és ahol az első terület az ajtóhoz közelebb helyezkedik el, és a második terület az ajtóhoz az első területnél távolabb helyezkedik el, és mindegyik lehatárolt területet a többi lehatárolt területtől függetlenül eltoló mozgatóeszköze van.

Előnyös a találmány értelmében, ha a határolóeszköz a hőhullámot visszaverő visszaverő eszköz és a mozgatóeszköz a visszaverő eszközt elfordító billentőeszközként van kiképezve.

Ugyancsak előnyös, ha a korlátozóeszköz több visszaverő eszközt tartalmaz, melyek közül legalább egy visszaverő eszköz az őt elfordító mozgatóeszközzel van társítva.

Előnyös végül fentieken túlmenően, ha a hőhullámvevő eszköz optikai tengelye úgy van beállítva, hogy mindegyik visszaverő eszközről azonos mennyiségű hőhullám vételét biztosítja.

A találmányt az alábbiakban a csatolt rajz segítségével ismertetjük részletesebben, amelyen a javasolt ajtóérzékelő rendszer példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. A rajzon az

1. ábra a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy első lehetséges kiviteli alakja által létrehozott biztonsági területet mutat felülről, a

2. ábrán az 1. ábrán látható biztonsági területet létrehozó kiviteli alak vázlatos oldalnézete látható, a

3. ábrán az ajtóérzékelő rendszer működési vázlatát tüntettük fel elölnézetben, a

4. ábra a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy további lehetséges kiviteli alakjának fő alkotórészeit mutatja perspektivikusan, az

5. ábrán a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy további lehetséges kiviteli alakjának elrendezését láthatjuk elölnézetben, a

6a-6e. ábrák az 5. ábra szerinti ajtóérzékelő rendszer érzékelési területei helyzetének változtathatóságát mutatják, a

7a-7e. ábrákon a harmadikként bemutatott kiviteli alakkal létrehozható néhány érzékelési terület kialakítását, illetve elhelyezkedését tüntettük fel, a

8. ábra a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer további lehetséges kiviteli alakjának vázlatos elölnézete, a

9a-9e. ábrák az ajtóérzékelő rendszer érzékelési területei helyzetének változtatási lehetőségeit mutatják, a

10a-löe. ábrákon a 8. ábra szerinti ajtóérzékelő rendszerrel létrehozható különböző érzékelési területek nagyságát, helyzetét mutatjuk be oldalnézetben és a

HU 218 404 Β

11. ábrán a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy további lehetséges kiviteli alakját tüntettük fel vázlatosan, perspektivikusan.

A találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer néhány, általunk előnyösnek ítélt kiviteli alakját részletesebben is bemutatjuk, és az első ilyen kiviteli alak felépítését, működési elvét az 1 -3. ábrák segítségével mutatjuk be.

Egy 12 ajtóérzékelő rendszer a 2. ábrán látható módon automatikus működtetésű 14 ajtó fölé van szerelve. Az automatikus működtetésű 14 ajtónak az 1. ábra vázlatos felülnézetén felismerhető két 14a, 14b ajtószámya van, amelyek szokásos módon egy ajtónyílást zárnak le. Ha a 12 ajtóérzékelő rendszer egy tárgyat, például embert érzékel, aki megközelíti az automatikus működtetésű 14 ajtót, a 14a és 14b ajtószámyak az 1. ábrán feltüntetett nyilak irányában elmozdulnak, szétnyílnak, és szabaddá teszik az ajtónyílást. A tárgy, azaz ember érzékelését követő, előre meghatározott és beállítható idő leteltével a 14a és 14b ajtószámyak ezt követően ellenkező irányban mozdulnak el, és összezárulva ismét lezárják az ajtónyílást.

Mint azt az 1. ábrán láthatjuk, a 12 ajtóérzékelő rendszer az automatikus működtetésű 14 ajtó székében, annak közelében több érzékelési területtel, azaz 16 biztonsági területtel rendelkezik a 25 folyosón. A biztonsági területek olyan területek, hogy mindaddig, amíg egy tárgy található egy ilyen biztonsági területen belül, egy ajtó nyitva marad annak érdekében, hogy a tárgy vagy ember esetleg beszoruljon az összezáródó vagy bezáródó ajtószámyak közé. Mindegyik 16 biztonsági terület más, vele szomszédos, egy vagy több 16 biztonsági területet fed át. A 16 biztonsági területek lényegében félkör alakúak, és az automatikus működtetésű 14 ajtótól kiindulva íveltek. Az egyes 16 biztonsági területek 16a határvonala az automatikus működtetésű 14 ajtó szomszédságában lényegében egyenesnek tekinthető, a gyakorlatban igen enyhén ívelt. Az egyes 16 biztonsági területek 16a határvonalának, pontosabban 16a határvonala kialakításának köszönhetően csökkentek azok a 18 zónák, amelyekben a 12 ajtóérzékelő rendszer hatástalan, azaz amelyekben a 12 ajtóérzékelő rendszer nem képes egy odakerült tárgy vagy személy érzékelésére. Ennek kiemelésére a 18 zónákat a leírásban gyakran hatástalan 18 zónáknak nevezzük. A hatástalan 18 zónák a 16 biztonsági területek 16a határvonalai, valamint a 12 ajtóérzékelő rendszer által figyelmen kívül hagyott fedetlen 20 sáv között húzódnak. A fedetlen 20 sáv olyan területet jelent, amelybe már az automatikus működtetésű 14 ajtó is beleesik, és abból a célból hoztuk létre, hogy a 12 ajtóérzékelő rendszer az automatikus működtetésű 14 ajtót nehogy egy érkező vagy ott lévő tárggyal összecserélje. Mivel a 16 biztonsági területek 16a határvonalai gyakorlatilag egyenesnek tekinthetők, azt a lehetőséget, hogy a 12 ajtóérzékelő rendszer az automatikus működtetésű 14 ajtó 14a, 14b ajtószárnyait hibásan, vagyis érkező tárgyként érzékelje, lecsökkentettük, még abban az esetben is, ha a 16 biztonsági területeket a hatástalan 18 zónák méretének csökkentése érdekében közelebb helyezzük az automatikus működtetésű 14 ajtóhoz. Ez lehetővé tette, hogy a fedetlen sávnak a 14a, 14b ajtószámyakra merőleges irányú d méretét lecsökkentsük.

A 16 biztonsági területek létrehozása céljából a ajtóérzékelő rendszernek 22 fénykibocsátó eszközei és 24 fényvevő eszközei vannak, amelyek a bemutatott esetben a 2. és 3. ábrán vázolt, négyszögletes alakú fényámyékoló házban helyezkednek el. 22 fénykibocsátó eszközként infravörös fényemittáló diódát, 24 fényvevő eszközként pedig infravörös fotodiódát vagy fototranzisztort használhatunk. A 3. ábrán az egyszerűség kedvéért csupán egy pár 22 fénykibocsátó eszközt és 24 fényvevő eszközt tüntettünk fel, azonban ahhoz, hogy az 1. ábrán látható módon viszonylag egybefüggő, több 16 biztonsági területet hozhassunk létre, a 16 biztonsági területek számával egyenlő számú 22 fénykibocsátó eszköz-24 fényvevő eszköz párt kell elrendeznünk a 14a és 14b ajtószámyak mentén, azok teljes szélességében.

Az egyszerűség kedvéért leírásunk további részében csupán egyetlen 22 fénykibocsátó eszköz- 24 fényvevő eszköz párt ismertetünk felépítésében és működésében.

A 22 fénykibocsátó eszköz a 25 folyosó irányában, a 25 folyosóra merőleges vonalhoz képest előre meghatározott Θ szögben van felszerelve. A 22 fénykibocsátó eszközből kilépő fénysugarat megfelelő optikai gyűjtőeszköz, például 26 síkdomború lencse nyalábolja, amely a 22 fénykibocsátó eszközből kilépő fénysugarakat a 25 folyosóra vetíti és így 16 biztonsági területet hoz létre. Az említett θ szöget a kialakítandó 16 biztonsági terület alakjával és elhelyezkedésével összefüggésben állapítjuk meg. A 26 síkdomború lencsét a 13 fényámyékoló ház 25 folyosó felé eső 13a alsó falában kialakított 13b nyílásban helyezzük el. A 13b nyílás alakja igazodik a 26 síkdomború lencse alakjához.

Ha a 16 biztonsági területen belül nincs a fénynyaláb útjába eső tárgy, például járókelő, a fénynyaláb a 25 folyosóról visszaverődik a 16 biztonsági területre, és egy másik optikai gyűjtőeszköz, jelen esetben 28 síkdomború lencse a visszaverődő fénysugarat összegyűjti, és a fénynyaláb rájut a 24 fényvevő eszközre. A 24 fényvevő eszköz a 25 folyosó felé van fordítva, a 25 folyosóra merőleges vonalhoz viszonyítva olyan szögben, hogy megfelelő módon képes legyen fogadni a 25 folyosóról a 16 biztonsági területre visszaérkező fényt. A 28 síkdomború lencse ugyancsak a 13 fényámyékoló ház 13a alsó falában kiképzett 13c nyílásban van felszerelve, és a 16 biztonsági területről érkező, visszavert fény keresztülhalad ezen a 28 síkdomború lencsén. A 13c nyílás alakja összhangban van a 28 síkdomború lencse alakjával.

A 3. ábrán vázlatosan bemutatjuk, hogy milyen módon alakítjuk ki a 22 fénykibocsátó eszköz által előállított fény révén a 16 biztonsági területet, és hogy a 25 folyosóról a 16 biztonsági területre visszavert fényt milyen módon képes a 24 fényvevő eszköz venni.

A 26 és 28 síkdomború lencséknek a 2. és 3. ábrán megfigyelhető módon körívvel határolt keresztmetszete van. A 22 fénykibocsátó eszköz felé eső oldalon 30 sík felülettel rendelkeznek, míg másik oldaluk a

HU 218 404 Β folyosó felé eső oldal 32 domború felületként van kiképezve. A 32 domború felület gömbhéj alakú.

A 32 domború felület és a 30 sík felület között mindegyik 26, 28 síkdomború lencsének sík 34 végfelülete van. A 26, 28 síkdomború lencséknek a fókuszpontjukat is magában foglaló központi tengelye a 26, 28 síkdomború lencsének eme sík 34 végfelülete síkjában húzódik. A 26, 28 síkdomború lencsék 34 végfelülete az automatikus működtetésű 14 ajtó 14a, 14b ajtószámyaitól d távolságban helyezkednek el, és ez a d távolság egyenlő a 12 ajtóérzékelő rendszer 1. ábrán látható fedetlen 20 sávjának d méretével. A 26, 28 síkdomború lencsék, a 22 fénykibocsátó eszköz és a 24 fényvevő eszköz úgy helyezkednek el egymáshoz képest, hogy a 22 fénykibocsátó eszköz és a 24 fényvevő eszköz optikai tengelyei a 26 és 28 síkdomború lencsék középpontjain haladnak keresztül. (Itt egy lencse középpontján a lencse optikai tengelye lencsén belüli szakaszának középpontja értendő.) Egy fénykibocsátó vagy fényvevő eszköz optikai tengelye alatt azt a tengelyt értjük, amely mentén maximális intenzitású a fénykibocsátás vagy a fényvétel. A 2. és 3. ábrán bemutatott 26, 28 síkdomború lencsék helyett, melyek központi tengelyei sík 34 végfelületük síkjában húzódnak, olyan lencséket is alkalmazhatunk, amelyek központi tengelyei nem fekszenek végfelületükben. Ilyen esetben viszont a 22 fénykibocsátó eszközt és a 24 fény vevő eszközt célszerű úgy elhelyezni, hogy azok optikai tengelyei az említett lencsék 34 végfelületeivel essenek egy síkba.

A 22 fénykibocsátó eszköz által kibocsátott fénysugárnak egy, az optikai tengellyel egybeeső 33 fénynyaláb összetevője egyenesen elhalad a 26 síkdomború lencse 34 végfelülete mentén, ráesik a 25 folyosóra, majd arról visszaverődik. Az automatikus működtetésű 14 ajtó felé kibocsátott fénynyaláb-összetevőt a 13 fényámyékoló ház 13a alsó falának a 13b nyílás és az automatikus működtetésű 14 ajtó közé eső része eltakaqa, így ez az összetevő nem éri el a 25 folyosót. Ily módon a 33 fénynyalábösszetevő az, amely a 16 biztonsági terület 16a határvonalát meghatározza. A 16a határvonal enyhén ívelt, mert a 22 fénykibocsátó eszköz által kibocsátott fénysugár részösszetevői a 33 fénynyaláb-összetevő beesési pontja közelében azért szintén beesnek a 25 folyosóra.

A 26 síkdomború lencse 34 végfelületétől eltérő kerületi részeken áthaladó fénynyaláb-összetevők a 26 síkdomború lencse központi tengelyével párhuzamosan haladva határozzák meg a 16 biztonsági terület maradék határvonalát. Mivel a 32 domború felület vetülete félkör alakú, aló biztonsági terület maradék határvonala is félkört ír le.

A 16 biztonsági területről visszaverődő fényt a 28 síkdomború lencse gyűjti, és továbbvezeti a 24 fényvevő eszközbe. Ebben az esetben is igaz mindaz a 28 síkdomború lencse kialakításával kapcsolatban, mint amit a 26 síkdomború lencse kialakításával kapcsolatban leírtunk, azzal az eltéréssel, hogy a 25 folyosóról aló biztonsági területen belülről visszaverődő fénysugár jut vissza a 24 fényvevő eszközbe.

A 4. ábrán a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy másik előnyös kiviteli alakját, pontosabban annak fő alkotóelemeit és az első kiviteli alaktól való eltéréseket tüntettük fel. Mivel számos elem, eszköz, egység kialakítása és feladata egyező az elsőként ismertetett kiviteli alakéval, az azonos elemeknél azonos hivatkozási jeleket használunk csupán egyetlen a indexszel kiegészítve a hivatkozási jelet. Ennek megfelelően a 12a ajtóérzékelő rendszer a rajzon nem látható házban elrendezett 22 fénykibocsátó eszközöket és 24 fényvevő eszközöket tartalmaz. Ezen túlmenően a 12a ajtóérzékelő rendszer részét alkotják a minden egyes 22 fénykibocsátó eszköz-24 fényvevő eszköz párhoz tartozó 26a és 28a domború-domború lencsék is. A 22 fénykibocsátó eszközök és a 26a domború-domború lencsék, illetve a 24 fényvevő eszközök és a 28a domború-domború lencsék között 35 és 37 ámyékolólemezek helyezkednek el, amelyekben négyszögletes 36, illetve 38 ablak van kivágva. A 36 ablaknak az automatikus működtetésű 14 ajtóval párhuzamos irányú 36a, 36b szélei, és a 38 ablaknak az automatikus működtetésű 14 ajtó párhuzamosan húzódó 38a, 38b szélei vannak.

A 26a domború-domború lencse a 22 fénykibocsátó eszköz által kibocsátott fénynek csupán a 36 ablakon keresztüljutó részét befolyásolja, azaz gyűjti és vetíti a folyosóra, ezzel 40 érzékelési területet létrehozva. Mivel a 36 ablak négyszögletes alakú, a 40 érzékelési terület is lényegében egyenes 40a, 40b határvonalakkal rendelkezik, amelyek lényegében párhuzamosak az automatikus működtetésű 14 ajtó síkjával. A 40 érzékelési területről visszaverődő fényt a 28a domború-domború lencse nyalábolja, majd a fénynyaláb keresztülhalad a 38 ablakon, és ráesik a 24 fényvevő eszközre. Mivel a 40 érzékelési terület alakját a 36 és 38 ablakok egyértelműen meghatározzák, az említett helyeken síkdomború vagy más domború lencséket is alkalmazhatunk.

A 4. ábrán bemutatott második kiviteli alaknál az automatikus működtetésű 14 ajtó mentén szintén több 40 érzékelési területet kell kialakítani és elosztani, ehhez pedig több 22 fénykibocsátó eszköz-24 fényvevő eszköz párra, valamint a 40 érzékelési területek határvonalait biztosító 36, 38 ablakokra van szükség. Jóllehet kifejtettük, hogy a 35 és 37 ámyékolólemezek a 22 fénykibocsátó eszköz és a 26a domború-domború lencse, illetve a 24 fényvevő eszköz és a 28a domborúdomború lencse között helyezkednek el, ez nem gátolja meg azt, hogy a 26a, 28a domború-domború lencséket a 22 fénykibocsátó eszköz és a 35 ámyékolólemez, illetve a 37 ámyékolólemez és a 24 fényvevő eszköz között rendezzük el.

A fent ismertetett első és második kiviteli alaknál a 22 fénykibocsátó eszközöket és a 24 fényvevő eszközöket használjuk fel arra, hogy meghatározzuk egy tárgy vagy ember jelenlétét, pontosabban megállapítsuk, hogy a 22 fénykibocsátó eszköz által kibocsátott fénysugár útjában áll-e valamilyen akadály. Alternatívaként az érzékelés céljából felhasználhatunk tárgyról, elsősorban emberről kiinduló infravörös sugárzást is, amelyet megfelelő infravörössugárzás-vevő eszközzel érzékelni tudunk. Ilyen esetben a 22 fénykibocsátó eszközt és a síkdomború lencsét eltávolítjuk, és 24 fény vevő eszközként infravörös sugárzás detektálására alkalmas esz7

HU 218 404 Β közt használunk az elsőként bemutatott kiviteli alak esetében. A 4. ábrán bemutatott, második kiviteli alaknál eltávolítjuk a 22 fénykibocsátó eszközt, a 26a domború-domború lencsét és a 35 ámyékolólemezt, és infravörös sugárzás detektálására alkalmas eszközt használunk 24 fényvevő eszközként.

Az 5., 6a-6e. és 7a-7e. ábrákon a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer egy harmadik lehetséges kiviteli alakjának felépítését és működését ismertetjük, amelyet az eddigiektől történő megkülönböztetés érdekében 102 hivatkozási jellel jelölünk. A 102 ajtóérzékelő rendszer az 5. ábrán látható módon 104 automatikus működtetésű ajtó fölé van felszerelve. A 104 automatikus működtetésű ajtónak az 5. ábrán pontvonallal jelképesen feltüntetett 104a és 104b ajtószámyai vannak. A 104a és 104b ajtószámyak zárt helyzetükben ajtónyílást zárnak el, és az ábrán nyíllal jelölt irányban elmozdulva teszik szabaddá ezt az ajtónyílást, ha a 102 ajtóérzékelő rendszer valamilyen tárgyat, például embert érzékel. A 104 és 104b ajtószámyak a 102 ajtóérzékelő rendszer által érzékelt tárgy vagy ember érzékelésének megszűnése után előre meghatározott idő elteltével a nyilakkal ellentétes irányban, tehát egymás felé mozdulva zárnak, és lehetetlenné teszik az átjárást az ajtónyíláson keresztül.

Mint az a 7a. ábrán látható, a 25 folyosón a 104 automatikus működtetésű ajtóhoz közel, a 104a és 104b ajtószámyak mentén egy első terület, például SÍ biztonsági terület kerül kialakításra. Jóllehet az egyszerűség érdekében csupán egyetlen SÍ biztonsági területet tüntettünk fel és ismertetünk, a 104a és 104b ajtósszámyak mentén a terület lefedése érdekében több ilyen SÍ biztonsági területet hozunk létre. Éppúgy, mint az első és második ismertetett kiviteli alaknál, az így kialakított SÍ biztonsági terület önmagában is használható, de a 102 ajtóérzékelő rendszer olyan kialakítású, hogy a 104 automatikus működtetésű ajtóhoz közel kialakított SÍ biztonsági területen túlmenően egy második területet, például S2 érzékelési területet is létrehozunk a 25 folyosón, a 104 automatikus működtetésű ajtótól nagyobb távolságra, mint az SÍ biztonsági terület. Az S2 érzékelési terület olyan terület, amelynek feladata, hogy a 104 automatikus működtetésű ajtó felé közelítő, azt kinyitni szándékozó „tárgyat”, azaz személyt érzékeljen.

Mint a 7b. ábrán látható, az S2 érzékelési terület részben átlapolhatja az SÍ biztonsági területet. Alternatív kialakításoknál, amelyekre a 7c., 7d. vagy 7e. ábrák mutatnak egy-egy vázlatos példát, az SÍ biztonsági területtől, azaz a 104 automatikus működtetésű ajtótól különböző, célszerűen egyre nagyobb távolságokra elhelyezkedő S3, S4 vagy S5 érzékelési területeket is kialakíthatunk az SÍ biztonsági területtel együtt. Az SÍ biztonsági terület rögzített helyzetű, de az S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területeket a 104 automatikus működtetésű ajtótól bármilyen kívánt távolságban kiképezhetjük. Az S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területek helyzetének változtathatósága előnyös, mert a 102 ajtóérzékelő rendszert különböző helyszínekhez könnyűszerrel hozzáigazíthatjuk, például olyan helyen is kialakíthatunk 102 ajtóérzékelő rendszert, ahol a 104 automatikus működtetésű ajtó előtti szabad hely szűk, tehát az ajtó folyosóra nyílik, vagy akár olyan helyen is, ahol a 104 automatikus működtetésű ajtó előtt nagy szabad terület található, tehát nagy középületek, irodaházak bejáratánál is.

Az SÍ biztonsági terület és az S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területek kialakítása érdekében a 102 ajtóérzékelő rendszer az 5. ábrán bemutatott módon 106 fénykibocsátó eszközöket, például infravörös fényemittáló diódákat, valamint 108 fényvevő eszközöket, például fotodiódákat vagy fototranzisztorokat tartalmaz, és az ábrán csupán szaggatott vonallal jelképesen bejelölt 103 fényárnyékoló házban van elhelyezve. Egy-egy 106 fénykibocsátó eszköz és 108 fény vevő eszköz párban működik. A 106 fénykibocsátó eszközök és 108 fényvevő eszközök száma megegyezik az SÍ biztonsági területek és az S2, S3, S4, S5 érzékelési területek számával, de az ábra kapcsán csupán egyetlen ilyen, a többivel azonos felépítésű 106 fénykibocsátó eszköz-108 fényvevő eszköz párt mutatunk be és ismertetünk. Egy 106 fénykibocsátó eszköz, valamint a vele társított 108 fényvevő eszköz a 104a és 104b ajtószámyak síkjára merőleges függőleges síkhoz képest a 104a és 104b ajtószámyak irányában döntötten helyezkednek el, ahol a dőlésszögek az említett 106 fénykibocsátó eszköz-108 fény vevő eszköz pár által meghatározott SÍ biztonsági területnek a 104 automatikus működtetésű ajtó mentén való elhelyezkedésétől függően vannak meghatározva.

A 6a-6e. ábrákon látható módon a 106 fénykibocsátó eszköz, amely itt könnyen felismerhetően fényemittáló dióda, 106a optikai tengelye (azaz a 106 fénykibocsátó eszközből kilépő fény irányok szerinti eloszlásának maximuma által meghatározott tengely) enyhén meg van döntve a 104 automatikus működtetésű ajtó felé, annak függőleges síkjához képest, a kialakított SÍ biztonsági területtel ellentétes irányban. Pontosabban meghatározva, a 106 fénykibocsátó eszköz a 106a optikai tengely körül előre meghatározott terjedési szögben szétterülő fényt bocsát ki. A 106a optikai tengely olyan szögben van a 104a és 104b ajtószámyak felé megdöntve, hogy a 104 automatikus működtetésű ajtótól legtávolabb eső fénynyaláb-összetevő érintőlegesen haladjon el a 110 fényvisszaverő elem felső éle mentén abban az esetben, ha a 6a. ábrán látható módon a 104a és 104b ajtószámyakkal párhuzamosan húzódik.

A 106 fénykibocsátó eszközzel társított 108 fény vevő eszköz optikai tengelye, amely a 108 fény vevő eszközbe érkező legerősebb fénynyalábbal esik egybe, és amelyet külön hivatkozási jellel nem jelöltünk, hasonló megfontolások alapján szintén megdöntött.

A 106 fénykibocsátó eszköz alatt fénytörő eszközt, például sík 110 fényvisszaverő elemet, tükröt helyeztünk el. A 108 fényvevő eszköz alatt pedig határolóeszközt, például ugyancsak sík 112 fényvisszaverő elemet, tükröt rendeztünk el. A 110 és 112 fényvisszaverő elemek 110a és 112a fényvisszaverő felületei a 25 folyosónak arra a részére vannak irányítva, ahol az SÍ biztonsági területet és az S2-S5 érzékelési területeket kialakítottuk. A 110 és 112 fényvisszaverő elemek alsó széle mozgatóeszközhöz, például 114 billentőelemhez vannak csatlakoztatva. A 114 billentőelem vízszintesen

HU 218 404 Β húzódik a 104a és 104b ajtószámyak mozgásirányával párhuzamosan, és vízszintes forgástengely körül elforgathatóan van ágyazva. A 110 és 112 fényvisszaverő elemet két oldalánál fogva egy-egy 116 tartóelem fogja. A 110 és 112 fényvisszaverő elemek oly módon vannak a 114 billentőelemhez erősítve, hogy azonos síkban húzódnak. így tehát a 110 és 112 fényvisszaverő elemek a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos síkhoz képest azonos szögben helyezkednek el.

A 114 billentőelem egyik végén a 114 billentőelem elfordítására 118 mozgatókar van erősítve. A 118 mozgatókar mozgatása révén változtatni tudjuk a 110 és 112 fényvisszaverő elemek szöghelyzetét a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos síkhoz képest. Ha a 114 billentőelemet egy kívánt helyzetbe fordítjuk, az ábrán nem látható, a 114 billentőelemen kialakított reteszelőelem a 114 billentőelemet az adott helyzetben rögzíti. Alternatív módon a 110 és 112 fényvisszaverő elemeket meghatározott szögértékekkel is elforgathatjuk, és egy kívánt szöghelyzetben megfelelő ütköző segítségével rögzíthetjük.

A 6a-6e. ábrákon látható módon a 114 billentőelem szomszédságában a 106 fénykibocsátó eszközből közvetlenül kilépő, valamint a 110 fényvisszaverő elemről visszavert fényt gyűjtő és a nyalábolt fényt a 25 folyosó felé továbbító 120 vetítőlencse van elrendezve. Hasonló módon a 114 billentőelem közvetlen szomszédságában a 25 folyosóról visszavert fényt gyűjtő, és az összegyűjtött fény egy részét közvetlenül a 108 fényvevő eszközre irányító és egy további részét a 108 fényvevő eszközhöz való reflektálás céljából a 112 fényvisszaverő elemre irányító 122 fogadólencse van elhelyezve.

120 vetítőlencseként és 122 fogadólencseként az elsőként és a másodikként ismertetett kiviteli alaknál alkalmazott síkdomború lencséket is használhatjuk. A 106 fénykibocsátó eszköz 106a optikai tengelyét tartalmazó és a 104 automatikus működtetésű ajtó síkjára merőlegesen húzódó sík a 120 vetítőlencse középpontján halad keresztül. Mint a 6a. ábrán látható, a 120 vetítőlencse 120a központi tengelye, amely tehát a 120 vetítőlencse középpontján halad át, amely a 120 vetítőlencse 121 végfelületében található, éppúgy, mint az elsőként és a másodikként ismertetett kiviteli alakoknál, a 104 automatikus működtetésű ajtó 104a és 104b ajtószárnyaira merőleges függőleges síkban húzódik.

Hasonló módon, mint az 5. ábrán látható, a 108 fényvevő eszköz 108a optikai tengelyét tartalmazó, a 104a és 104b ajtószárnyakra merőlegesen húzódó sík a 122 fogadólencse középpontján halad keresztül, és a 122 fogadólencse 122a központi tengelye a 104 automatikus működtetésű ajtó 104a és 104 ajtószámyainak síkjára merőleges függőleges síkban fekszik.

Éppúgy, mint az elsőként ismertetett kiviteli alaknál, a 120 vetítőlencse és a 122 fogadólencse 103 fényárnyékoló házban van elhelyezve, és a 120 vetítőlencse és a 122 fogadólencse széltartományaiban sem fénykibocsátás, sem fényfogadás nincs.

Megjegyezzük, hogy a 103 fényámyékoló házban elhelyezett összes 106 fénykibocsátó eszköz-108 fényvevő eszköz pár közösen, megosztottan használja a

110 és 112 fényvisszaverő elemeket, a 114 billentőelemet, valamint a 120 vetítőlencsét és 122 fogadólencsét.

A 8. ábrán feltüntetett 118 mozgatókarral a 110 és 112 fényvisszaverő elemek 7a-7e. ábrákon megfigyelhető hatású szöghelyzetét tudjuk változtatni a 104 automatikus működtetésű ajtó 104a és 104b ajtószámyainak síkjával párhuzamos függőleges síkhoz képest úgy, hogy vagy egy SÍ biztonsági területet hozunk létre, mint az a 7a. ábrán látható, vagy a 7b. ábrán felismerhető módon SÍ biztonsági területet és S2 érzékelési területet képezünk, vagy a 7c. ábrán látható módon SÍ biztonsági területet és S3 érzékelési területet hozunk létre, vagy a 7d. ábrán látható módon az SÍ biztonsági terület mellett S4 érzékelési területet képezünk, vagy a 7e. ábrán megfigyelhetően az SÍ biztonsági terület mellett S5 érzékelési területet hozunk létre.

Az ismertetés bonyolultságát csökkentendő, a 106 fénykibocsátó eszközből kilépő, az SÍ biztonsági területet, valamint az S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területeket létrehozó fényt, valamint az SÍ biztonsági területről, illetve az S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területekről visszavert fényt az ábrákon nem tüntettük fel.

A 6a-6e. ábrák azt mutatják, hogy milyen módon jönnek létre, illetve valósulnak meg a fent felsorolt SÍ biztonsági terület és az S2-S5 érzékelési területek. A magyarázat egyszerűsítése céljából nem vesszük figyelembe a 120 vetítőlencse és a 122 fogadólencse által okozott fénynyalábolást.

A 6a. ábrán megfigyelhető, hogy ha a 110 és 112 fényvisszaverő elemek egy meghatározott első szöghelyzetben helyezkednek el, amelyben 110a, 112a fényvisszaverő felületük a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamosan húzódó síkban fekszik, a 106 fénykibocsátó elem által kibocsátott fénysugár legkülső pl összetevője egyenesen halad, elhalad a 110 fényvisszaverő elem felső éle előtt, majd a 120 vetítőlencsén keresztül a rajzon nem látható 15 folyosóra vetül, ezáltal meghatározva az SÍ biztonsági terület külső Pl határolóvonalát (lásd a 7a. és az 5. ábrát).

Természetesen a 106 fénykibocsátó eszköz nem csupán széttartó fényösszetevőket bocsát ki, hanem olyan p2 összetevőket is, amelyek párhuzamosan húzódnak a 104a és 104b ajtószámyak síkjával. A p2 összetevő egy másik külső P2 határolóvonalat definiál (lásd ugyancsak a 7a. és az 5. ábrát). Az SÍ biztonsági területet tehát a fény pl és p2 összetevői, valamint az ezek között elhelyezkedő összetevők hozzák létre. Ha a 106 fénykibocsátó eszköz által kibocsátott legkülső fényösszetevő a 6a. ábrán pontvonallal jelölt pl 1, amely a 110 fényvisszaverő elem fölött halad el, akkor az fogja az SÍ biztonsági terület külső Pl határolóvonalát meghatározni.

Miután létrehoztuk az SÍ biztonsági területet, ha az arról visszaverődő fényt valamilyen tárgy nem takarja el, a fény pl és p2 összetevőinek visszaverődő részei keresztülhaladnak a 122 fogadólencsén, és bejutnak a 108 fényvevő eszközbe. Ezeket az összetevőket a 112 fényvisszaverő elem nem veri vissza, hanem közvetlenül esnek be a 108 fény ve vő eszközbe, ponto9

HU 218 404 Β sabban, ha úgy vesszük, mintha a 6a. ábrán látható 106 fénykibocsátó eszköz és 120 vetítőlencse lenne a 108 fény vevő eszköz és a 122 fogadólencse, akkor a pl és p2 összetevők között elhelyezkedő visszavert fényösszetevőket is beleértve, a fény a 6a. ábrán jelölt nyilakkal ellentétes irányban haladna és a 108 fényvevő eszközbe jutna. A többi fényösszetevőt a 112 fényvisszaverő elem visszatükrözi, így azok nem esnek be a 108 fényvevő eszközbe.

Ha a 110 és 112 fényvisszaverő elemeket a 6a-6e. ábrák viszonylatában az óramutató járásával egyező irányban olyan helyzetbe fordítjuk el, amelyben azok 110a és 112a fényvisszaverő felületei egy meghatározott második szöget zárnak be a 104a és 104b ajtószárnyak síkjával párhuzamos síkkal, mint azt a 6b. ábrán feltüntettük, a fény pl és p2 összetevői a 6a. ábrán bemutatott esethez hasonló módon meghatározzák az SÍ biztonsági terület külső Pl és P2 határvonalait (lásd a 7b. és az 5. ábrát).

A fentieken túlmenően a 110 fényvisszaverő elem felső éléről visszavert p3 összetevő az S2 érzékelési terület külső P3 határvonalát határozza meg, míg a fénynek a 110 fényvisszaverő elem alsó éléről visszavert p4 összetevője az S2 érzékelési terület további külső P4 határvonalát határozza meg (lásd a 7a. és 5. ábrát). Amint a 6b. ábrán látható, a fény p4 és pl összetevői keresztezik egymást, azaz az SÍ biztonsági terület és az S2 érzékelési terület egymást átlapolóan alakul ki. így tehát az SÍ biztonsági területen túl egy újabb S2 érzékelési területet is létrehoztunk.

Az SÍ biztonsági területről és az S2 érzékelési területről visszaverődő fényösszetevők a 6b. ábrán feltüntetett, kisugárzott fényösszetevők haladási irányával ellentétes irányú útvonalat követnek, amelyet könnyen el tudunk képzelni, ha a 6b. ábrán látható 106 fénykibocsátó eszközt, továbbá a 120 vetítőlencsét és a 110 fényvisszaverő elemet felcseréljük a 108 fényvevő eszközzel, a 122 fogadólencsével és a 112 fényvisszaverő elemmel, és ezek a visszavert fényösszetevők így beesnek a 108 fényvevő eszközbe. A többi fényösszetevőt a 112 fényvisszaverő elem visszaveri, ezért azok nem tudnak a 108 fényvevő eszközbejutni.

így tehát a 112 fényvisszaverő elem határolja a 108 fény vevő eszköz által venni képes visszavert fényösszetevőket.

A fény vételének módja megegyezik az előzőkben leírtakkal a további harmadik, negyedik és ötödik meghatározott szögek esetében is, ezért a korábbi információkat nem ismételjük meg.

Ha a 110 és 112 fényvisszaverő elemeket a 6a-6e. ábrák viszonylatában az óramutató járásával egyező irányban még tovább forgatjuk úgy, hogy azok egy, az előző második szöget meghaladó harmadik szöghelyzetet vesznek fel a 104a és 104b ajtószámyak síkjához képest (amint az a 6c. ábrán látható), az SÍ biztonsági terület Pl és P2 határvonalai ugyanúgy alakulnak ki, mint a 6b. ábránál leírt esetben. Más szavakkal az SÍ biztonsági terület ugyanott, ugyanabban a helyzetben marad, mint a 6a. ábra első szöge és a 6b. ábra második szöge esetében, és az SÍ biztonsági terület ugyanezen a helyen fog maradni a későbbiekben ismertetésre kerülő negyedik és ötödik szög esetén is.

A 110 fényvisszaverő elem felső éle környezetéből visszavert p3 összetevő a 120 vetítőlencsén keresztül haladva rávetül a 25 folyosóra és az S3 érzékelési terület P3 határolóvonalát határozza meg. A 110 fényvisszaverő elemnek pontosan a felső éléről visszaverődő p31 összetevő ugyancsak rávetül a 25 folyosóra, méghozzá a fény p3 összetevőjénél a 104 automatikus működtetésű ajtóhoz közelebb elhelyezkedve. A fény p4 összetevője, amely a 110 fényvisszaverő elem alsó éléről verődik vissza, ugyancsak keresztüljut a 120 vetítőlencsén, rávetül a 25 folyosóra, és meghatározza az S3 érzékelési terület P4 határvonalát.

A fény p3 és p4 összetevőinek a 104 automatikus működtetésű ajtó 104a és 104b ajtószámyai síkjával párhuzamosan húzódó függőleges síkhoz viszonyított szögei a 6c. ábrán bemutatott harmadik szög esetében nagyobbak, mint az előbb, a 6b. ábrán ismertetett második szög esetében, így tehát az S3 érzékelési terület a 104 automatikus működtetésű ajtótól távolabbra fog esni mint a 6b., illetve 7b. ábrán ismertetett módon létrehozott S2 érzékelési terület.

Ha a 110 és 112 fényvisszaverő elemeket a 6a-6e. ábrák viszonylatában az óramutató járásával egyező irányban tovább fordítjuk, és a 6c. ábrán bemutatott harmadik szögből egy annál nagyobb, negyedik szögbe állítjuk a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos függőleges síkhoz képest, ahogy azt a 6d. ábrán feltüntettük, az SÍ biztonsági terület Pl és P2 határvonalai ugyanoda esnek a 25 folyosón, mint a második és harmadik szögek esetében.

A 110 fényvisszaverő felület felső éle tartományából visszavert p3 összetevő keresztülhaladva a 120 vetítőlencse legszélső tartományán rávetül a 25 folyosóra, és az S4 érzékelési terület legkülső P3 határvonalát határozza meg (lásd az 5. és 7d. ábrát). A 110 fényvisszaverő elemnek pontosan a felső éléről visszaverődő p32 összetevő már nem érinti a 120 vetítólencsét, hanem a 103 fényámyékoló házra rávetülve az elnyeli, így semmilyen szerepe nincs az S4 érzékelési terület kialakításában. A 110 fényvisszaverő elem alsó éléről visszavert p4 összetevő keresztülhaladva a 120 vetítőlencsén a 25 folyosóra vetülve az S4 érzékelési terület másik külső P4 határvonalát képezi le.

Ha összehasonlítjuk a fény p3 és p4 összetevőinek útját a 6c. és 6d. ábrán, pontosabban a fény p3 és p4 öszszetevőinek a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos függőleges síkkal bezárt szögét, látható, hogy ezek a szögek a 6d. ábrán bemutatott esetben nagyobbak, mint a 6c. ábra esetében, így a kialakuló S4 érzékelési terület is a 104 automatikus működtetésű ajtótól távolabb alakul ki a 25 folyosón, mint a 6c. ábrán bemutatott esetben - ez könnyen belátható a 7d. és 7c. ábra összevetéséből is.

A 6e. ábrán egy olyan további helyzetet tüntettünk fel, amelyben a 110 és 112 fényvisszaverő elemeket az ábra viszonylatában az óramutató járásával egyező irányban az előbbi, negyedik szöghelyzetből tovább fordítjuk egy ötödik szöghelyzetbe, így a 110a és 112a

HU 218 404 Β fényvisszaverő felületek nagyobb szöget zárnak be a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos függőleges síkkal, mint a 6d. ábra esetében, és az SÍ biztonsági terület Pl és P2 határvonalai, mint azt jeleztük, az eddigi esetekkel azonos módon, azonos helyen képződnek-e a 25 folyosón.

A fénynek a 110 fényvisszaverő elem felső éle tartományában visszavert p3 összetevője a 120 vetítőlencsén keresztül haladva rávetül a 25 folyosóra, és S5 érzékelési terület külső P3 határvonalát hozza létre. A 110 fényvisszaverő elemnek pontosan a felső éléről visszaverődő p33 összetevő nem kerül a 120 vetítőlencsére, hanem a 103 fényámyékoló ház falára esve a 103 fényámyékoló ház ezt a p33 összetevőt egyszerűen elnyeli, így annak az S3 érzékelési terület kialakításában semmilyen szerep nem jut. Az S5 érzékelési terület másik P4 határvonala hasonló módon alakul ki, mint azt a második, harmadik és negyedik szöghelyzeteknél leírtuk.

Ha az itt bemutatottakat összehasonlítjuk a 6d. ábrán látható p3 és p4 összetevő útvonalakkal, könnyen belátható, hogy a fény p3 és p4 összetevőinek a 104 automatikus működtetésű ajtó 104a és 104b ajtószámyainak síkjával párhuzamos függőleges síkkal bezárt szögei nagyobbak, így tehát a kialakuló S5 érzékelési terület is távolabb helyezkedik el a 25 folyosón a 104 automatikus működtetésű ajtótól, mint a 6d. ábra S4 érzékelési területe.

A fentiekből kitűnik, hogy mivel az SÍ biztonsági területet meghatározó Pl, P2 összetevők nem lépnek kapcsolatba a 110 fényvisszaverő elemmel, tehát az azok útját nem befolyásolja, az SÍ biztonsági terület elhelyezkedése abban az esetben sem fog megváltozni, ha a 114 billentőelemet különbözőképpen elforgatjuk. Másrészt mivel a 110 fényvisszaverő elem által befolyásolt útvonalú p3, p4 összetevők határozzák meg az S2, S3, S4, S5 érzékelési területet, utóbbi bárhová, bármilyen kívánt helyzetbe beállítható, mint azt az ábrákon bemutattuk, méghozzá a 118 mozgatókarral mozgatott 114 billentőelem segítségével.

A bemutatott kiviteli alak esetében a 106 fénykibocsátó eszköz 106a optikai tengelye és a 108 fényvevő eszköz 108a optikai tengelye a 104a és 104b ajtószárnyakkal párhuzamos függőleges síkhoz képest elfordítható, de ez az elfordítás nem befolyásolja a rögzített SÍ biztonsági terület alakját, helyzetét, valamint nem korlátozza az S2, S3, S4, S5 érzékelési területek beállíthatóságát sem. Az állandó helyzetű SÍ biztonsági terület, valamint a beállítható helyzetű S2, S3, S4, S5 érzékelési területek tehát a 106 fénykibocsátó eszköz és a 108 fény vevő eszköz 106a, 108a optikai tengelyeinek a függőleges síkhoz viszonyított helyzet beállítása révén is.

A 106 fénykibocsátó eszköz és a 108 fényvevő eszköz 106a, 108a optikai tengelyeinek döntöttségét az alábbi indokolja: a 106 fénykibocsátó eszköz által kibocsátott fény annak 106a optikai tengelye közelében a legnagyobb intenzitású, és a fény intenzitása fokozatosan csökken ettől a 106a optikai tengelytől való távolodással. Ha a 106 fénykibocsátó eszköz azonos intenzitással bocsát ki fényt, a 108 fény vevő eszköz által vett fény mennyisége úgy csökken, ahogy a 108 fényvevő eszköz távolsága nő a 106 fénykibocsátó eszközhöz képest.

A fent leírt harmadik kiviteli alaknál az S2, S3, S4, S5 érzékelési területről visszaverődő és a 108 fényvevő eszköz által vett fény optikai útvonala hosszabb, mint az SÍ biztonsági területről visszaverődő és a 108 fényvevő eszköz által vett fény optikai útvonala. Ezen túlmenően, mint jeleztük, az SÍ biztonsági területet közvetlenül a 106 fénykibocsátó eszközből kilépő fény világítja meg, amelyet nem befolyásol a 110 fényvisszaverő elem, de az S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területeket kizárólag ilyen, a 110 fényvisszaverő elemen útvonalat változtató fény világít meg. Ha ezeket a tényeket figyelembe vesszük, a 106 fénykibocsátó eszköz 106a optikai tengelyét úgy kell megdöntenünk, hogy az S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területekre irányuló, hosszabb optikai útvonalat megtevő fény nagyobb intenzitású legyen, mint az SÍ biztonsági területre a rövidebb optikai útvonalon eljutó fény intenzitása, és ily módon lehetőség nyíljon arra, hogy a 108 fényvevő eszköz közel azonos mennyiségű visszavert fény fogadhasson.

A bemutatott kiviteli alaknál ezt a dőlésszöget oly módon állítjuk be, hogy a 6d. és 7d. ábrákon látható, az SÍ biztonsági területhez tartozó és az S4 érzékelési területhez tartozó érzékenység azonos legyen.

A találmány egy további, negyedik lehetséges kiviteli alakját a 8., 9a-9e. és lOa-lOe. ábrák segítségével mutatjuk be részletesebben. A hasonlóság az 5. és 8., a

6. és 9. és a 7. és 10. ábrák között nem véletlen, az ábrák összehasonlításával a rajz alapján is könnyen érthetővé válik a két lehetséges kiviteli alak közötti szerkezeti és működési eltérés.

Egy 102a ajtóérzékelő rendszernek rögzített helyzetű SÍ biztonsági területe, valamint az SÍ biztonsági területtel határos, rögzített helyzetű S2 érzékelési területe ugyancsak változtatható helyzetű S3, S4 vagy S5 érzékelési területei vannak a 10a-lOe. ábrákon látható módon. A több S2-S5 érzékelési terület alkalmazása nagyobb területen teszi lehetővé egy tárgy detektálását, ezen keresztül megbízhatóbbá is téve a tárgy érzékelését.

Ennek érdekében ennél a kiviteli alaknál a 106 fénykibocsátó eszköz, a 108 fényvevő eszköz, a 110 és 112 fényvisszaverő elemek, a 114 billentőelem, a 120 vetítőlencse és a 122 fogadólencse mellé további, a fény útját befolyásoló és meghatározó elemek kerültek elhelyezésre, például 124 és 126 fényvisszaverő felületek, amelyek elhelyezkedését elölnézetben a 8. ábrán figyelhetjük meg. A110ésll2 fényvisszaverő elemek a már korábban ismertetett módon a 114 billentőelem révén helyzetükben változtathatók, elfordíthatok, a 124 és 126 fényvisszaverő felületek helyzete azonban rögzített.

A 124 fényvisszaverő felület a 110 fényvisszaverő elem fölött, lényegében a 106 fénykibocsátó eszközzel fizikailag érintkezve helyezkedik el a 104 automatikus működtetésű ajtó felé eső oldalon, míg a 124 fényvisszaverő felület fényvisszaverő felülete a 104 automatikus működtetésű ajtó síkjával párhuzamosan, attól távolodó irányba néz. Az előző kiviteli alaktól eltérően a 106 fénykibocsátó eszköz 106a optikai tengelye a

HU 218 404 Β

104 automatikus működtetésű ajtó felé meg van döntve úgy, hogy a 106 fénykibocsátó eszközből kilépő, széttartó fénysugár azon összetevője, amely az SÍ biztonsági terület közepére hull, a 110 fényvisszaverő elem felső élét éppen hogy érintse, ha a 110 fényvisszaverő elem a 9a. ábrán látható módon a 104 automatikus működtetésű ajtó síkjával párhuzamosan, azaz függőlegesen áll.

Ehhez hasonló módon a 126 fényvisszaverő felület is a 112 fényvisszaverő elem fölött helyezkedik el, lényegében a 108 fényvevő eszközzel érintkezőén, a 104 automatikus működtetésű ajtó felé esően úgy, hogy fényvisszaverő felülete a 104 automatikus működtetésű ajtó síkjával párhuzamosan, de az ajtóval ellentétes irányban húzódik. A 108 fényvevő eszköz 108a optikai tengelye ugyanolyan megfontolások alapján döntött helyzetű, mint azt a 106 fénykibocsátó eszköz esetében az előző bekezdésben leírtuk.

A 9a-9e. és 10a-lOe. ábrák alapján könnyen érthetővé válik, hogyan alakítjuk ki a rögzített helyzetű SÍ biztonsági területet, az ugyancsak rögzített helyzetű S2 érzékelési területet, valamint a többi, beállítható helyzetű S3, S4 vagy S5 érzékelési területet.

Ha a különböző SÍ biztonsági terület és S2-S5 érzékelési területek határvonalait meghatározó összes fényösszetevőt berajzolnánk, az az ábrát olyan érthetetlenné tenné, hogy az a megoldás megértését inkább hátráltatná, semmint elősegítené. Ezért az ábrákon csupán az SÍ biztonsági terület közepébe eső SIC összetevőt, a rögzített helyzetű S2 érzékelési terület közepébe beeső S2C összetevőt, az S3 érzékelési terület közepébe beeső S3C összetevőt, az S4 érzékelési terület közepébe beeső S4C összetevőt, valamint az S5 érzékelési terület közepébe beeső S5C összetevőt tüntettük fel. Ezen túlmenően éppúgy, mint a harmadikként ismertetett kiviteli alaknál, a 120 vetítőlencse, illetőleg a 122 fogadólencse optikai hatását a magyarázat egyszerűsítése céljából nem vesszük figyelembe.

Olyan esetben, ahol all0ésll2 fényvisszaverő elemek 110a és 112a fényvisszaverő felületei függőleges síkban, tehát a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos síkban helyezkednek el - ezt az első szöghelyzetet a 9a. ábrán mutatjuk be -, a fény SIC összetevője szorosan elhalad közvetlenül a 110 fényvisszaverő elem felső éle mellett, és a 120 vetítőlencsén keresztül haladva rávetül a 25 folyosóra, és létrehozza az SÍ biztonsági területet. A fény SIC összetevőjének megfelelő és az SÍ biztonsági területről visszaverődő fényösszetevő keresztülhalad a 122 fogadólencsén, és a 112 fényvisszaverő elem felső éle előtt közvetlenül elhaladva esik be a 108 fény vevő eszközbe. Az SÍ biztonsági terület meghatározásában és létrehozásában szerepet nem játszó fényösszetevőket a 110 és 112 fényvisszaverő elemek visszaverik, ezért azok visszaverődés esetén sem jutnak a 108 fény vevő eszközbe.

Mivel azok a fényösszetevők, amelyek egyébként az S2 érzékelési területet valamint a többi érzékelési területet határoznák meg, a 9a. ábrán bemutatott esetben a 110 fényvisszaverő elem mögött haladnak el vagy visszaverődnek a rögzített helyzetű 124 fényvisszaverő felületről, majd a 110 fényvisszaverő elem hátsó felületéről, és onnan a 103 fényámyékoló ház falára esnek, és elnyeletődnek. Ennek megfelelően ezek a fényösszetevők nem játszanak szerepet semmilyen érzékelési terület kialakításában. így tehát haallOés 112 fényvisszaverő elemek függőlegesen állnak, kizárólag a 10a. ábrán megfigyelhető helyzetű SÍ biztonsági terület képezhető ki.

Ha a 110 és 112 fényvisszaverő elemeket a 9a. ábrán bemutatott első, függőleges szöghelyzetből az ábra viszonylatában az óramutató járásával egyező irányban elfordítjuk egy második, a 9b. ábrán látható szöghelyzetbe, a fény SIC összetevője egyenesen ráhull a 25 folyosóra, és létrehozza az SÍ biztonsági területet. A fény egy további S2C összetevőjét a rögzített helyzetű 124 fényvisszaverő felület visszaveri, és az S2C összetevő a 120 vetítőlencsén keresztül haladva hull a 25 folyosóra. A 106 fénykibocsátó eszközből kilépő és a 110 fényvisszaverő elem felső részéről visszaverődő további S3C összetevő ugyancsak a 120 vetítőlencsén keresztül haladva jut a 25 folyosóra. A fény S3C összetevője a másik S2C összetevőhöz igen közel, lényegében azzal párhuzamosan halad. így a fény S2C és S3C összetevői határozzák meg a 10b. ábrán látható S2 érzékelési területet. A fény S2C és S3C összetevőinek a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos függőleges síkkal bezárt szöge nagyobb, mint az SIC összetevő szöge, ezért az S2 érzékelési terület a 104 automatikus működtetésű ajtótól távolabb alakul ki, mint az SÍ biztonsági terület.

A fény SIC összetevőjének megfelelő és az SÍ biztonsági területről visszaverődő fényösszetevő egyenesen keresztülhalad a 122 fogadólencsén a 108 fényvevő eszközhöz, míg az S2 érzékelési területről visszaverődő és a fény S2C összetevőinek megfelelő fényösszetevőt a 112 fényvisszaverő elem felső éle visszaveri, és szintén a 108 fényvevő eszközbe juttatja. A fény S3C összetevőjének megfelelő és az S3 érzékelési területről visszaverődő összetevőjét a 126 fényvisszaverő felület veri vissza, és juttatja így a 108 fényvevő eszközbe. A 25 folyosó egyéb részeiről visszaverődő fényösszetevőket a 112 fényvisszaverő elem és a 126 fényvisszaverő felület visszaveri, ezek irányukat megváltoztatva nem jutnak el a 108 fényvevő eszközbe.

A fény vételi útja és módja gyakorlatilag megegyezik a fénykibocsátás útjával és módjával, akár a második szögnél nagyobb harmadik, akár az annál is nagyobb negyedik, akár az annál is nagyobb, és a 9e. ábrán bemutatott ötödik szöget tekintjük, így a leírtak ismétlésétől eltekintünk.

Haall0ésll2 fényvisszaverő elemeket a második szöghelyzetből a 9c. ábrán látható harmadik szöghelyzetbe tovább fordítjuk, az SÍ biztonsági területet, valamint a rögzített helyzetű S2 érzékelési területet a fény SIC és S2C összetevői az előzőekben leírt és a 9b. ábrán bemutatott helyzethez hasonlóan hozzák létre. A fény SIC és S2C összetevőit a 110 fényvisszaverő elem nem veri vissza, ezért ezek helyzete ugyanaz marad, mint a 9b. és 10b. ábrán bemutatott kettes szöghelyzetnél. (Az SÍ biztonsági terület és az S2 érzékelési te12

HU 218 404 Β rület helyzete nem változik, azonos marad a későbbiekben ismertetésre kerülő negyedik és ötödik szöghelyzetek esetében is.)

A fény S3C összetevőjét a 110 fényvisszaverő elem felső éle alatti része visszaveri, és a 120 vetítőlencsén keresztül a 25 folyosóra vetíti. Mivel a fény S3C összetevőjének szöge a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos függőleges síkhoz viszonyítva meghaladja az S2C összetevő szögét, az S3 érzékelési terület a 104 automatikus működtetésű ajtótól távolabb alakul ki, mint a rögzített helyzetű S2 érzékelési terület. Ez a helyzet a 10c. ábrán figyelhető meg.

Haall0ésll2 fényvisszaverő elemeket az ábra viszonylatában az óramutató járásával egyező irányban tovább forgatjuk a 9d. ábrán látható negyedik szöghelyzetbe, az SÍ biztonsági terület és az S2 érzékelési terület a harmadik szöghelyzethez hasonló módon alakul ki. A fény S4C összetevőjét a 110 fényvisszaverő elem felső éle alatti része (ami valamivel lejjebb helyezkedik el, mint a 110 fényvisszaverő elem 110a fényvisszaverő felületének az a része, amely a harmadik szöghelyzetnél működött közre) visszaveri, és a 120 vetítőlencsén keresztül a 25 folyosóra vetíti. A fény S4C összetevőjének a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos függőleges síkkal bezárt szöge nagyobb, mint a fény S3C összetevőjének korábban bemutatott szöge, így az S4 érzékelési terület is még távolabb alakul ki a 104 automatikus működtetésű ajtótól, mint az S3 érzékelési terület. Ezt a helyzetet a lOd. ábrán figyelhetjük meg.

Ha a 110 és 112 fényvisszaverő elemeket még tovább forgatjuk, és a 9e. ábrán láthatóan egy újabb, ötödik szöghelyzetbe fordítjuk el, akkor az SÍ biztonsági terület és az S2 érzékelési terület az előbbiekhez hasonló módon változatlanul jön létre. A fény S5C összetevőjét a 110 fényvisszaverő elem most már nem felső éle tartományából, hanem lényegében központi részén veri vissza, ami tehát jóval lejjebb helyezkedik el felső élétől és attól a helytől, amely a fény S4C összetevőinek visszaverésében játszott szerepet, és a 120 vetítőlencsén keresztül a 25 folyosóra vetíti. A fény S5C összetevője és a 104a és 104b ajtószámyak síkjával párhuzamos függőleges sík közötti szög ebben az esetben is nagyobb, mint a fény S4C összetevője és a jelzett függőleges sík közötti szög, így tehát az S5 érzékelési terület a 104 automatikus működtetésű ajtótól még távolabb elhelyezkedve alakul ki, mint a lOd. ábrán bemutatott S4 érzékelési terület. Az S5 érzékelési terület a lOe. ábrán látható.

A 106 fénykibocsátó eszköz és a 108 fény vevő eszköz 106a, 108a optikai tengelyei ugyanazon okból döntöttek a rögzített helyzetű 124, 126 fényvisszaverő felületek irányában, mint amit a 3. kiviteli alaknál leírtunk. Ha a különböző S2, S3, S4 vagy S5 érzékelési területekhez különböző érzékenységekre van szükség, a 106 fénykibocsátó eszköz és a 108 fényvevő eszköz 106a, 108a optikai tengelyei függőlegesen is beállíthatók.

All. ábra a találmány szerinti 102b ajtóérzékelő rendszer egy további, ötödik lehetséges kiviteli alakját mutatja be vázlatosan. A negyedikként ismertetett kiviteli alaknál, tehát a 102a ajtóérzékelő rendszernél a

110 és 112 fényvisszaverő elemek egyetlen 114 billentőelemen voltak felszerelve úgy, hogy ugyanazt a szöget zárták be a függőleges síkkal, míg ennél a kiviteli alaknál all0ésll2 fényvisszaverő elemekhez különálló 114a és 114b billentőelemek vannak hozzárendelve, amelyek egymástól függetlenül kezelhetők a 118a és 118b mozgatókarok révén.

Ebben az elrendezésben az SÍ biztonsági területet a 110 és 112 fényvisszaverő elemekkel visszavert fényösszetevőkkel tudjuk létrehozni, ezért a 25 folyosón ugyanolyan közel tudjuk a 104 automatikus működtetésű ajtóhoz elhelyezni, mint az elsőként ismertetett kiviteli alaknál. Ha a 110 fényvisszaverő elem és a függőleges sík között φ szöget állítunk be, ami nem egyezik meg a 112 fényvisszaverő elem függőleges síkkal bezárt φΐ szögével, akkor a 106 fénykibocsátó eszköz által kibocsátott, a 110 fényvisszaverő elemmel útjában megváltoztatott és a 120 vetítőlencsén keresztül a 25 folyosóra vetített fény optikai útvonala, valamint az onnan visszaverődő, a 122 fogadólencsén keresztül haladó, a 112 fényvisszaverő elemen irányt változtató és a 108 fényvevő eszközbe beeső fény optikai útvonala a 25 folyosó fölött keresztezi egymást all. ábrán látható módon, miközben az SÍ biztonsági terület 104 automatikus működtetésű ajtótól mérhető távolságától távolabb és a 25 folyosó fölött egy újabb S6 érzékelési terület alakul ki. A találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer harmadik, negyedik és ötödik kiviteli alakját úgy ismertettük, hogy a 106 fénykibocsátó eszköz infravörös fényt emittáló optikai elem és a 108 fény vevő eszköz infravörös fényre érzékeny optikai elem, és amelyek úgy határozzák meg egy tárgy, például ember jelenlétét egy adott területen, hogy érzékelik, hogy a kibocsátott infravörös fénysugarat valamilyen tárgy leárnyékolja-e vagy sem. A találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer azonban úgy is módosítható, hogy hősugarat érzékelő infravörös sugárzásérzékelőket használunk fel, amelyek például egy tárgy, ember által kisugárzott hőre szólalnak meg. Ha a harmadikként bemutatott kiviteli alaknál ilyen változtatásokat eszközlünk, a 106 fénykibocsátó eszközre, a 110 fényvisszaverő elemre és a 120 vetítőlencsére nincs szükség, és a 108 fényvevő eszköz helyén egyetlen ilyen infravörös sugárzásérzékelőt kell elhelyezni. Ha ilyen módosítással a negyedikként bemutatott kiviteli alaknál kísérletezünk, akkor a 106 fénykibocsátó eszközön, a 110 fényvisszaverő elemen és a 120 vetítőlencsén túl, a 124 fényvisszaverő felületre sincs szükség, és az infravörös sugárzásérzékelőt ugyancsak a 108 fényvevő eszköz helyén helyezzük el.

A negyedikként bemutatott kiviteli alaknál a 124 és 126 fényvisszaverő felületek rögzített helyzetűek, de nem gátolja semmi sem, hogy azokat all0ésll2 fényvisszaverő elemekhez hasonló módon forgathatóan helyezzük el. Ezen túlmenően a 4. kiviteli alaknál több mint két ilyen 124 és 126 fényvisszaverő felületet helyezhetünk el, azaz minden egyes 106 fénykibocsátó eszközhöz és 108 fényvevő eszközhöz külön-külön egyet. Ilyen esetben az összes 124, 126 fényvisszaverő felületet forgathatóvá kell tennünk, vagy legalább egy azok közül rögzített helyzetű maradhat. A 114, 114a és

HU 218 404 Β

114b billentőelemeknél azt írtuk, hogy azok a 110 és 112 fényvisszaverő elemek alsó éleihez csatlakoznak, de azok éppúgy összeköthetők all0ésll2 fényvisszaverő elemek részeivel vagy akár azok felső élével is.

Jóllehet a találmányt olyan kiviteli alakok segítségével mutattuk be, amelyekben több fénykibocsátó eszköz és fény vevő eszköz vagy infravörös sugárzásdetektor található, az említett elemek száma a mindenkori ajtómérettől függ vagy függhet. így tehát adott esetben egyetlen fénykibocsátó eszköz és fényvevő eszköz vagy infravörös sugárzásdetektor is elegendő a feladat ellátásához.

Ezen túlmenően a találmány szerinti ajtóérzékelő rendszer nemcsak az ajtó körül található épületrészekre szerelhető fel, hanem megfelelő kialakítással magán az ajtón is elhelyezhető.

Claims (23)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Ajtóérzékelő rendszer, amely egy ajtó környezetében első optikai útvonal mentén egy folyosóra vetítendő fényt előállító fénykibocsátó eszközt, az előállított fényt fókuszáló és a fókuszált fényt az első optikai útvonal mentén az ajtó közelében érzékelési terület létrehozására a folyosóra irányító első fokuszálóeszközt, az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén visszavert fényt fókuszáló második fokuszálóeszközt, és az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén és a második fokuszálóeszközzel fókuszált viszszavert fényt fogadó fényvevő eszközt tartalmaz, azzal jellemezve, hogy az első fokuszálóeszköz és a második fokuszálóeszköz síkdomború lencsét (26,28) foglal magában, amelynek az ajtó (14) felé eső sík oldala az ajtóval (14) párhuzamosan húzódik.
2. 2. Ajtóérzékelő rendszer, amely egy ajtó környezetében első optikai útvonal mentén egy folyosóra vetítendő fényt előállító fénykibocsátó eszközt, az előállított fényt fókuszáló és a fókuszált fényt az első optikai útvonal mentén az ajtó közelében érzékelési terület létrehozására a folyosóra irányító első fokuszálóeszközt, az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén visszavert fényt fókuszáló második fokuszálóeszközt, és az érzékelési területről egy második optikai útvonal mentén és a második fokuszálóeszközzel fókuszált viszszavert fényt fogadó fény vevő eszközt tartalmaz, azzal jellemezve, hogy a fokuszálóeszközök egy-egy gyűjtőlencsét (26a, 28a) és egy-egy, az ajtóhoz (14) közelebbi, lényegében egyenesen és az ajtóval párhuzamosan húzódó szélű fénykizáró eszközt (35, 37) tartalmaznak.
3. 3. Az 1. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a fénykibocsátó eszköz és a fényvevő eszköz optikai tengelye az első és a második fokuszálóeszközben foglalt síkdomború lencse (26, 28) sík végfelülete (34) síkjában húzódik.
4. 4. Ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy folyosóról, de legalább annak egy tartományából, egy ajtó környezetéből egy optikai útvonal mentén érkező hőhullámot fogadó fényvevő eszköze van, azzal jellemezve, hogy amely síkdomború lencsét foglal magában, amelynek domború felülete a folyosó (25) felé esően helyezkedik el, és az ajtó (104) felé eső széle lényegében egyenesen, az ajtóval (104) párhuzamosan húzódik.
5. 5. Ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy folyosó legalább egy tartományából, egy ajtó környezetéből egy optikai útvonal mentén érkező hőhullámot fogadó fényvevő eszköze van, azzal jellemezve, hogy a fényvevő eszköz (122) előtt a hőhullámot fókuszáló fokuszálóeszköze van, amely fokuszálólencsét és hőhullámot kizáró eszközt tartalmaz, továbbá a hőhullámot kizáró eszköz fényáteresztő nyílást tartalmaz, amelynek az ajtóhoz (104) közelebb eső széle lényegében egyenesen és az ajtóval (104) párhuzamosan húzódik.
6. 6. A 4. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a fényvevő eszköz optikai tengelye a síkdomború lencse (26, 28) sík végfelülete (34) síkjában húzódik.
7. 7. Ajtóérzékelő rendszer, amelynek fényt egy ajtó (104) közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze (106), továbbá fényvevő eszköze (108) van, azzal jellemezve, hogy a kibocsátott fényt legalább egy első összetevőt (pl), egy második összetevőt (p2) és maradék fényösszetevőket (p3, p4) tartalmazó fényösszetevőkre (pl-p4) bontó fénybontó eszközt tartalmaz, ahol az első fényösszetevő (pl) az ajtó (104) szomszédságában és az ajtó (104) szélessége mentén van egy első területen (Sl) a folyosóra (25) irányítva, és a második fényösszetevő (p2) az ajtó (104) szomszédságában van egy második területen (S2) a folyosóra (25) irányítva, és a második terület (S2) az ajtótól (104) az első területnél (Sl) távolabb helyezkedik el, továbbá legalább egy felbontott fényösszetevőt (pl, p2) az ajtóra (104) merőleges irányban a maradék fényösszetevőktől (p3, p4) függetlenül eltoló mozgatóeszközt tartalmaz, valamint fényvevő eszköze legalább az első fényösszetevő (pl) egyikének vételekor működő fény vevő eszközként (108) van kialakítva.
8. 8. A 7. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy az első terület (Sl) rögzített helyzetű, a második terület (S2) mozgatható helyzetű.
9. 9. A 8. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a fénybontó eszköz a kibocsátott fényt visszaverő fényvisszaverő eszközt (110, 112) tartalmaz, és a mozgatóeszköz a fényvisszaverő eszközt (110,112) elfordító billentőelemet (114) tartalmaz.
10. 10. A 7. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a fénybontó eszköz a kibocsátott fényt visszaverő fényvisszaverő eszközöket (110, 112) tartalmaz, és a mozgatóeszköz a fényvisszaverő eszközök (110, 112) legalább egyikét elfordító billentőeszközként (114) van kiképezve.
11. 11. A 10. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a fényvevő eszköz (108) optikai tengelye (108a) minden egyes fényvisszaverő eszközre (110, 112) azonos mennyiségű fény beesését biztosítóan van beállítva.
12. 12. Ajtóérzékelő rendszer, amelynek fényt egy ajtó (104) közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze (106), továbbá fényvevő eszköze (108) van, azzal jellemezve, hogy legalább egy első fényösszetevőt (pl) és egy második fény összetevőt (p2) tartalma14

    HU 218 404 Β zó fényt kibocsátó fénykibocsátó eszközt (106) tartalmaz, ahol az első fényösszetevő (pl) egy ajtó (114) közelében egy folyosón (25) egy első terület (SÍ) felé van irányítva az ajtó (114) szélessége mentén, és a második fényösszetevő (p2) az ajtótól (114) az első területnél (SÍ) távolabb elhelyezkedő második területre (S2) van irányítva a folyosón (25), továbbá az első fényösszetevő (pl) és a második fényösszetevő (p2) legalább egyikének vételekor működésbe lépő fényvevő eszközzel (108) rendelkezik, továbbá az első területet (SÍ) és a második területet (S2) is magában foglaló több lehatárolt területet (S1-S5) kialakító korlátozóeszköze van, amely területekből a fényvevő eszköz (108) a visszavert fényösszetevőket (pl-p4) venni képes, és minden egyes lehatárolt területet (S1-S5) az ajtó (104) síkjára merőleges irányban a többi lehatárolt területtől (S1-S5) függetlenül eltoló mozgatóeszköze (114) van.
13. 13. A 12. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy az első terület (SÍ) rögzített helyzetű terület, és a második terület (S2) beállítható helyzetű terület.
14. 14. A 12. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a határolóeszköz a fényvevő eszköz (108) által veendő fényt visszaverő fényvisszaverő eszköz (110, 112), és a mozgatóeszköz a fényvisszaverő eszközt (110, 112) elfordító billentőeszközként (114) van kiképezve.
15. 15. A 12. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzaljellemezve, hogy a határolóeszköz a fényvevó eszköz (108) által veendő fényt visszaverő több fényvisszaverő eszközt (110, 112) tartalmaz, és a mozgatóeszköz legalább egy fényvisszaverő eszköz (110, 112) elfordítását végző billentőeszközként (114) van kialakítva.
16. 16. A 15. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a fényvevő eszköz (108) optikai tengelye (108a) mindegyik fényvisszaverő eszköz (110, 112) által azonos mennyiségű fény fogadását biztosítóan van beállítva.
17. 17. Ajtóérzékeló rendszer, amelynek fényt egy ajtó (104) közelében egy folyosó felé kibocsátó fénykibocsátó eszköze (106), továbbá fényvevő eszköze (108) van, azzal jellemezve, hogy a kibocsátott fényt legalább egy első összetevőt (pl) és egy második összetevőt (p2) tartalmazó fényösszetevőkre (pl-p4) bontó fénybontó eszköze van, ahol az első fényösszetevő (pl) az ajtó (104) szomszédságában és az ajtó (104) szélessége mentén van egy első területen (SÍ) a folyosóra irányítva, és a második fényösszetevő (p2) az ajtó (104) szomszédságában van egy második területen (S2) a folyosóra irányítva, és a második terület (S2) az ajtótól (104) az első területnél (SÍ) távolabb helyezkedik el, továbbá mindegyik fényösszetevőt (pl-p4) az ajtó (104) síkjára merőleges irányban a többi felbontott fényösszetevőtől (pl-p4) függetlenül eltoló első mozgatóeszköze (114a) van, továbbá a folyosóról (25) visszavert fény vétele esetén működésbe lépő fényvevő (108) eszközzel rendelkezik, továbbá az első területet (SÍ) és a második területet (S2) is magában foglaló több lehatárolt területet (S1-S5) kialakító korlátozóeszköze van, amelyekből a fény vevő eszköz (108) a visszavert fényösszetevőket (pl-p4) venni képes, és mindegyik lehatárolt területet (S1-S5) az ajtó (104) síkjára merőleges irányban a többi lehatárolt területtől (S1-S5) függetlenül eltoló második mozgatóeszköze (114b) van.
18. 18. A 17. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy az első mozgatóeszköz (114a) és a második mozgatóeszköz (114b) közösen működtethetően van kialakítva.
19. 19. A 17. igénypont szerinti ajtóérzékeló rendszer, azzal jellemezve, hogy az első mozgatóeszköz (114a) és a második mozgatóeszköz (114b) egymástól függetlenül működtethetően van kiképezve.
20. 20. Ajtóérzékelő rendszer, amelynek egy ajtó (114) szélessége mentén elrendezett és az ajtót (114) megközelítő tárgyból kilépő hőhullám vétele esetén működésbe lépő hőhullámvevő eszköze (108) van, azzal jellemezve, hogy az első területet és a második területet is magában foglaló több lehatárolt területet (SÍ—S5) kialakító korlátozóeszköze van, amelyekből a hőhullámvevő eszköz a hőhullámokat venni képes, és ahol az első terület (SÍ) az ajtóhoz (114) közelebb helyezkedik el, és a második terület (S2) az ajtóhoz (114) az első területnél (SÍ) távolabb helyezkedik el, és mindegyik lehatárolt területet (S1-S5) a többi lehatárolt területtől (S1-S5) függetlenül eltoló mozgatóeszköze van.
21. 21. A 20. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a határolóeszköz a hőhullámot visszaverő visszaverő eszköz (124), és a mozgatóeszköz a visszaverő eszközt elfordító billentőeszközként (118) van kiképezve.
22. 22. A 20. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a korlátozóeszköz több visszaverő eszközt (124, 126) tartalmaz, melyek közül legalább egy visszaverő eszköz (124) az őt elfordító mozgatóeszközzel (114) van társítva.
23. 23. A 21. igénypont szerinti ajtóérzékelő rendszer, azzal jellemezve, hogy a hőhullámvevő eszköz (108) optikai tengelye (108a) úgy van beállítva, hogy mindegyik visszaverő eszközről (124, 126) azonos mennyiségű hőhullám vételét biztosítja.