HU215879B - Adatátviteli rendszer és vevőkészülék - Google Patents

Abstract

A találmány adatátviteli rendszer adóval és szelektív vevőkészülékkel,üzenet adagőkban történő, címzett átvitelére, amely rendszerbenmindegyik üzenetadag tartalmaz címet és üzenetadatőt, a üzenetadatbana tördelt üzenet főlytatásáról infőrmációt tartalmaz, az adó azüzenetet üzenetadagőkra bőntó terminálra van kapcsőlva, a rendszerlegalább egy, az ilyen üzenetadagők szelektív vételér ésvisszaállítására alkalmas vevőkészüléket tartalmaz, amely szelektívvevőkészüléknek vevőfőkőzata, egy vagy több, előre meghatárőzőtt címtárőlására alkalmas kódmemóriája (822), az üzenetadagők üznetinfőrmációinak adagsőrrend szerinti, sőrős tárőlására alkalmasüzenetmemóriája (850), a vevőfőkőzattal (804) és a kódmemóriával (822)összekapcsőlt, a vett üzenetadag címének a kódmemóriában táről címekvalamelyikével egyezését jelző címkőrrelátőra (830) és avevőfőkőzattal (804), valamint a címkőrrelátőrral összekapcsőlt,címegyezés esetén az üzenetcsőmag üzenetadatait dekódőló adatdekódere832) van. A találmány tővábbá vevőkészülék az adatátviteli rendszerbentörténő alkalmazásra, amely vevőkészüléknek üzenet vagy üzenetadagőkszekvenciális vételére alkalmas vevőfőkőzata (804), egy vagy több előe meghatárőzőtt cím tárőlására alkalmas kódmemóriája (822), avevőfőkőzathőz (804) és a kódmemóriáhőz (822) kapcsőlt, a vett címeketa kódmemóriában tárőlt címekkel összehasőnlító és egyezés esetén dkódőlást kezdeményező, kimenőjelet adó címkőrrelátőra (830) van, avevőkészüléknek átvitt üzenet vagy üzenetadag üzenettartalmánakadagsőrrend szerinti, sőrős tárőlására alkalmas tárőló üzenetmemóriá a(850), és a vevőfőkőzattal (804), valamint az üzenetmemóriával (850)összekapcsőlt, az egyező címhez tartőzó üzenetadatőkat ésüzenetinfőrmáció adatőkat dekódőló és vételvezérlőhöz (816) vagy üzenememóriáhőz (850) tővábbító adatdekódere (832) van. ŕ

Description

A találmány tárgya adatátviteli rendszer adóval és szelektív vevőkészülékekkel, üzenet adagokban történő, címzett átvitelére a találmány szerinti eljárással, továbbá vevőkészülék a találmány szerinti adatátviteli rendszerben történő alkalmazásra, vevőfokozattal és üzenetdekódolóval.

Címzett üzeneteket átvivő távközlési rendszerekben, így a „lapozó” (paging) átviteli rendszerekben is, az egyszerre átvihető üzenetek hossza korlátozott, márpedig egyre inkább igény van hosszú, bizonyos alkalmazásokban, mint az információterjesztő szolgáltatások, rendkívül hosszú üzenetek átvitelére. A jól ismert POCSAG (Post Office Code Standardisation Group) szignó protokoll szerinti átvitel rövid üzenetek átvitelére megfelelő keretet biztosít. Hiányossága ennek azonban, hogy a hosszú üzenet átvitele idejére leblokkolja más üzenetek továbbítását, emellett a hosszú üzenetek egy műveletben történő átvitele érzékeny az átviteli zavarokra, a viszonylag hosszú átviteli idő alatt nagyobb valószínűséggel bekövetkező fading okozta torzításokra, kiesésekre. A rendszerek hosszú leblokkolásával járó további hátrány, hogy a várakozó hívó fél, aki nem kap visszajelzést az üzenete fogadásáról, rövid idő múlva újra próbálkozik, így egyes üzenetek kétszeresen vagy többszörösen terhelik a hálózatot. Ez az átviteli hálózat idő előtti telítettségét és a használók elégedetlenségét válthatja ki. Ez a szűk keresztmetszet további késedelmeket okozhat minden üzenet átvitelében. Az átviteli rendszerben az üzenet beadása és vétele között eltelő időnek van általában a legkisebb jelentősége a használó számára, viszont ha egy sürgős hívást, segélykérő hívást nem lehet a foglaltság miatt lebonyolítani, annak komoly következményei lehetnek. Szükség van ezért olyan átviteli protokollra, amely a hosszú üzenetek tördelését, rövidebb adagokban, „lapozó” rendszerben történő átvitelét, és más üzeneteknek a hosszú üzenettel párhuzamos átvitelét lehetővé teszi.

Ismert az US 4,947,420 szabadalmi leírás (Stahl et al.) szerinti, szelektív átviteli rendszer, amelyben egy központi kapcsolóberendezésre számos, különböző helyiségekben telepített telefonkészülék van kapcsolva. A központi kapcsolóberendezésre továbbá számos, szelektíven hívható rádió van csatlakoztatva, amely rádiók mindegyikének egyedi címe van. Telefonon át, a központtal létesített kapcsolat esetén, a központ azonosítja a hívó telefonállomást, és a megfelelő, szelektíven hívható rádión keresztül riasztást kezdeményez. A szelektíven hívható rádió lehet például egy személyhívó pager, vagy lehet rádió adó-vevő is.

Az US 4,642,632 (Ohyagi et al.) szabadalmi leírásban olyan személyhívó rendszer (pager) van ismertetve, amelyben egy címkód átvitele lassabban történik, mint az üzenet átvitele, és egy megkülönböztető kód határolja el a címet az üzenettől. Az erre alkalmas vevőkészüléknek átkapcsolható levágást frekvenciájú, aluláteresztő szűrője van, amelynek áteresztő tartományát a megkülönböztető kód váltogatja.

Az US 4,965,569 (Bennett et al.) szabadalmi leírásban olyan személyhívó rendszer (pager) és eljárás van ismertetve, amely külső forrásból, például pageradóból származó, analóg információ digitális vételére és dekódolására alkalmas. Az analóg információ legalább egy hangüzenetet tartalmaz. A hangüzenetet detektálják, digitalizálják, egy memória számos üzenetfiókjának egyikében tárolják. Ha a címzett felhasználó lehívja az üzenetet, azt a memóriából előhívják, digitálisból analóg jellé konvertálják, és a címzett hangüzenetként hallgathatja vissza.

Az US 4,885,577 (Nelson et al.) szabadalmi leírásban olyan pagerrendszer van ismertetve, amely adat- és hangüzenetek egyedi című pagervevőbe történő továbbítására alkalmas. A rendszernek része legalább egy pagervezérlő, -kódoló, -átvivő berendezés, és pagervevő. A pagervezérlő bemenetére hang- és adatinformáció jut egy bemeneti egységből. A pagervezérlővel összekapcsolt kódoló az információt egy összetett pagerjellé kódolja, és megcímzi azt a címzett vevőkészülék címével. Az összetett (kompozit) pagerjel átvitele történik meg. A kompozit pagerjelet veszi és dekódolja a címzett pagervevő, és visszaállítja a hang- és adatüzenetet. Az adatüzenet kijelzésre kerül, párhuzamosan a hangüzenet visszaállításával. Egyik kialakításban a PBX-rendszer automatikusan, telefonszám formájában szolgáltatja az adatüzenetet. A rendszer automatikusan kijelzi az üzenet küldőjének telefonszámát, amely a hangüzenettel együtt átvitelre került.

A bejelentésünknél az US No. 07/891,503 (Kuzniczki: „Data Communication Terminál Providing Variable Length Message Carry-on” című) szabadalmi bejelentés szerinti megoldásból indultunk ki, az elsőbbséget megalapozó bejelentés a fenti bejelentés „continuation-in-part” bejelentése.

Célunk a találmánnyal az ismert megoldások említett hiányosságainak kiküszöbölése, olyan, adagokban átvitt üzenet átvitelére és visszaállítására alkalmas átviteli rendszer és vevőkészülék kialakítása, amely lehetővé teszi az átviteli keretek kapacitásának kihasználását és üzenetek párhuzamos továbbítását, ezzel a várakozási idők lecsökkentését.

A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a hosszú üzenetet átviteli keretekbe illő csomagokra bontjuk, csomagokkal a kereteket teljesen kitöltjük. A csomagok mindegyike címet és üzenetadatokat tartalmaz, az üzenetadatok tartalmaznak egy arra utaló kódot, hogy az üzenetnek lesz-e folytatása egy következő adásperiódusban. A szelektív vevőkészülék a vett üzenetek vagy üzenetcsomagok címét összehasonlítja egy vagy több, előre meghatározott címmel, és sikeres korreláció esetén a címzett csomagot dekódolja, sorba rendezi, megállapítja, hogy várható-e még az üzenet folytatása, és visszaállítja így a teljes üzenetet.

A találmány szerinti megoldás adatátviteli rendszer, adóval és szelektív vevőkészülékkel, üzenet adagokban történő, címzett átvitelére, amely rendszerben mindegyik üzenetadag tartalmaz címet és üzenetadatot, az üzenetadatban a tördelt üzenet folytatásáról információt tartalmaz, az adó az üzenetet üzenetadagokra bontó terminálra van kapcsolva, a rendszer legalább egy, az ilyen üzenetadagok szelektív vételére és visszaállítására alkalmas vevőkészüléket tartalmaz, amely szelektív ve2

HU 215 879 Β vőkészüléknek vevőfokozata, egy vagy több, előre meghatározott cím tárolására alkalmas kódmemóriája, az üzenetadagok üzenetinformációinak adagsorrend szerinti, soros tárolására alkalmas üzenetmemóriája, a vevőfokozattal és a kódmemóriával összekapcsolt, a vett üzenetadag címének a kódmemóriában tárolt címek valamelyikével egyezést jelző címkorrelátora, és a vevőfokozattal, valamint a címkorrelátorral összekapcsolt, címegyezés esetén az üzenetcsomag üzenetadatait dekódoló adatdekódere van.

Előnyösen a rendszerben az üzenetadagok egy átviteli csatornán, átviteli protokollban meghatározott átviteli keretekben vannak a terminál által elrendezve, és legalább egy vevőkészülék kódmemóriájában előre meghatározott, hozzárendelt keretadat és keretválasztó minta van tárolva, amely szelektív vevőkészüléknek az átviteli protokoll szerint hozzárendelt keretek figyelését keretadat szerint, adott esetben az üzenet első adagját követő üzenetadagok vételét az előre meghatározott, keretválasztó minta szerint vezérlő vételvezérlője van.

Célszerűen a rendszernek a tördelt üzenet első adagját követő üzenetadagok vételét az előre meghatározott keretválasztó minta szerint vezérlő vételvezérlője van.

Előnyösen a szelektív vevő időinformációt adó vételidőzítőt, továbbá egy üzenet első üzenetadagjának vétele után az üzenet következő adagjait tartalmazó keretek, de legalább egy, a protokoll szerinti időintervallumban átvitt, legalább egy keret vétele idejére a vételt időzítő keretválasztó vételvezérlőt tartalmaz.

Célszerűen az egy csatornán átviendő tördelt üzenet üzenetcsomagjai a terminál által, egy átviteli protokoll szerinti kettő vagy több átviteli keretbe vannak rendezve, ahol a terminál vezérlőegységének keretválasztó mintát tartalmazó első üzenetadagot képező, keretező vezérlője van, a vevőkészüléknek a következő üzenetadag vagy -adagok vételét az első üzenetadagban átvitt keretválasztó minta szerint vezérlő vételvezérlője van.

Előnyösen az egy csatornán átviendő tördelt üzenet üzenetcsomagjai a terminál által, egy átviteli protokoll szerinti, kettő vagy több átviteli keretben, kettő vagy több átviteli fázisban vannak rendezve, ahol a terminál vezérlőegységének keretválasztó mintát és fázisadatot tartalmazó első üzenetadagot képező, keretező vezérlője van, a vevőkészüléknek a következő üzenetadag vagy -adagok vételét az első üzenetadagban átvitt keretválasztó minta és fázisadat szerint vezérlő vételvezérlője van.

A találmány szerinti megoldás továbbá vevőkészülék, a találmány szerinti adatátviteli rendszerben történő alkalmazásra, amely vevőkészüléknek üzenet vagy üzenetadagok szekvenciális vételére alkalmas vevőfokozata, egy vagy több, előre meghatározott cím tárolására alkalmas kódmemóriája, a vevőfokozathoz és a kódmemóriához kapcsolt, a vett címeket a kódmemóriában tárolt címekkel összehasonlító, és egyezés esetén dekódolást kezdeményező kimenőjelet adó címkorrelátora van, továbbá amely vevőkészüléknek az átvitt üzenet vagy üzenetadag üzenettartalmának adagsorrend szerinti, soros tárolására alkalmas üzenetmemóriája, és a vevőfokozattal, valamint az üzenetmemóriával összekapcsolt, az egyező címhez tartozó üzenetadatokat és üzenetinformáció adatokat dekódoló, és vételvezérlőhöz vagy üzenetmemóriához továbbító adatdekódere van.

Előnyösen a kódmemóriában előre meghatározott keretadat és keretválasztó minta van tárolva, amely kódmemóriához az üzenet első adatcsomagjának vételét a keretadat szerint, további adatcsomagját a keretadat vagy a keretválasztó minta szerint vezérlő keretválasztó vételvezérlő van csatlakoztatva.

Célszerűen a vevőkészüléknek az üzenet elsőt követő üzenetcsomagjának vagy üzenetcsomagjainak vételét a keretválasztó minta szerint vezérlő keretválasztó vételvezérlője van.

Előnyösen a vevőkészüléknek az üzenet azonosított című üzenetcsomagjaiban foglalt csomagsorszámot, és ezen belül az első üzenetcsomagot detektáló adatdekódere van.

Célszerűen a vevőkészüléknek az üzenet üzenetcsomagjainak üzenetadatainak részét képező üzenetazonosító szignót detektáló, és a dekódolt üzenetcsomagokat e szerint az üzenetmemóriába továbbító adatdekódere van.

Előnyösen a vevőkészüléknek az üzenet első és második részből álló üzenetcsomagjainak első részében elrendezett üzenetadatok részét képező „folytatni” jelet detektáló, az üzenet első és utolsó üzenetcsomagját felismerő, az üzenetcsomagok dekódolt második részét az üzenetet annak visszaállításához az üzenetmemóriába továbbító adatdekódere van.

Célszerűen az egy vagy több kódszóban elrendezett üzenetadatokkal ellátott üzenetadagok feldolgozására alkalmas adatdekóder a vevőfokozatra közvetve csatlakoztatott, az üzenetadatok és az üzenetinformáció adatok vételi hibáit kódszavanként javító, a javítás sikerét vagy sikertelenségét kijelző hibakorrektorral rendelkezik.

Az alábbiakban kiviteli példákra vonatkozó rajz alapján részletesen ismertetjük a találmány lényegét. A rajzon az

1. ábra „lapozó” (pager) átviteli rendszer nagyvonalú tömbvázlata, a

2. ábra az 1. ábra szerinti „lapozó” terminál és adó tömbvázlata, a

3. ábra a keretekben történő átvitel formátumának idődiagramja, a

4. ábra egy blokkokból álló keret idődiagramja, az

5. ábra egy szavakból álló blokk idődiagramja, a

6. ábra a 4. ábra szerinti szinkronszó felépítése, a

7. ábra példa a 6. ábra szerinti szinkronszó tartalmára, a

8. ábra vevőkészülék tömbvázlata, a

9. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék küszöbszintkivonó áramkörének tömbvázlata, a

10. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék 4 szintű dekóderének tömbvázlata, a

11. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék karakterszinkronizálójának tömbvázlata, a

12. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék 4 szint/soros dekóderének tömbvázlata, a

HU 215 879 Β

13. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék szinkronizáló korrektorának és a korrektor kapcsolatainak tömbvázlata, a

14. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék adatvétel fázisidőzítőjének tömbvázlata, a

15. ábra szinkronszó korrekciójának folyamatábrája, a

16. ábra egy blokkokból álló keret idődiagramja, összerendelések bemutatására, a

17. ábra első helyi adatkódszó felépítése, a

18. ábra csomagjelzőszámok sora, a

19. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék adatdekóderének részletesebb tömbvázlata, a

20. ábra keretező tömbvázlata, a

21. ábra üzenet elhelyezésének lépései következő keret átmeneti tárolóban és késleltetett üzenet átmeneti tárolóban, a

22. ábra más üzenet elhelyezésének lépései következő keret átmeneti tárolóban és késleltetett üzenet átmeneti tárolóban, a

23. ábra a 20. ábra szerinti keretező műveleteinek táblázatos szemléltető ábrája, a

24. ábra a 20. ábra szerinti keretező más algoritmus szerinti műveleteinek táblázatos szemléltető ábrája, a

25. ábra a 20. ábra szerinti keretező további, más algoritmus szerinti műveleteinek táblázatos szemléltető ábrája, a

26. ábra a 2. ábra szerinti terminál műveleteinek folyamatábrája, a

27. ábra a 2. ábra szerinti terminál műveleteinek más folyamatábrája, a

28. ábra a 27. ábra szerinti folyamatábra folytatása, a

29. ábra a 8. ábra szerinti vevőkészülék műveleteinek folyamatábrája, a

30. ábra a 29. ábra szerinti folyamatábra folytatása, a

31. ábra a 16. ábra szerinti összerendelések vevőkészülékben történő kiértékelésének folyamatábrája, a

32. ábra a 31. ábra szerinti folyamatábra folytatása. Az 1. ábrán egy, a találmány szerinti „lapozó” (pager) 100 adatátviteli rendszer nagyvonalú tömbvázlata van feltüntetve, amely rendszernek adó és vevő részei vannak. Az adó rész kapcsolt telefonhálózathoz csatlakoztatott 102 lapozóterminálból és ennek kimenetére csatlakoztatott 104 adóból áll, a vevő rész szelektív 106 vevőkészülék. A 100 rendszerrel a címzetthez vagy címzettekhez eljuttatandó üzenet a kapcsolt telefonhálózaton át érkezik a 102 lapozóterminálba, amely az üzeneteket egy vagy több adatátviteli keretbe foglalva juttatja egy vagy több 104 adóra, amely az üzeneteket a 106 vevőkészülékek felé kisugározza. Az alfanumerikus üzenetek forrása például kéthangú kódadó (DTMF), telefonkészülék, vagy alfanumerikus adatbeadó egység stb. lehet, amely üzenetforrások a kapcsolt telefonhálózatra vannak csatlakoztatva. Több 104 adó működtetése esetén az üzenetek adása előnyösen simulkast módon, párhuzamosan történik. A 102 terminál az üzenetek adásra történő előkészítését valamilyen átviteli protokoll szerint végzi.

A 2. ábrán az adó rész részletesebb tömbvázlata van feltüntetve. A kapcsolt telefonhálózatról a csak hangokból és számadatokból álló üzenet a 202 telefoninterfészen át, az alfanumerikus üzenet valamilyen ismert átviteli protokoll szerint működő 206 modemen át jut a 102 terminál 204 vezérlőegységére.

A 204 vezérlőegység előnyösen egy mikroszámítógép, amely például a Motorola MC68000 családba tartozó mikroprocesszorral van megvalósítva, és számos műveletvezérlő rutint futtathat, amelyekkel az üzenet átvitelét kezdeményező hívás hangkódját vagy vezérlőjeleit fogadja (handshaking protokoll). A hívás fogadása után a 204 vezérlőegység a terminál 208 előfizetői adatbázisához fordul referenciainformációért, aminek alapján kiválasztja az üzenet fogadásának és feldolgozásának módját. A 208 előfizetői adatbázisban olyan információk vannak tárolva, mint például a vevőkészülékek címei, a címhez társított üzenettípus, vevőstátusinformáció (aktív-e, vagy például díjfizetés elmulasztása miatt kikapcsolva). A 204 vezérlőegységre továbbá egy 240 adatbevivő terminál is csatlakoztatva van, amellyel a 208 előfizetői adatbázisban tárolt adatok bevihetők, módosíthatók és törölhetők, a rendszer működése ellenőrizhető, és a számlázáshoz szükséges információ gyűjthető.

A 208 előfizetői adatbázisban tárolva van továbbá információ arról, hogy az adott vevőkészülék melyik átviteli fázis és melyik keretek vételére van programozva (a későbbiekben ezt részletesen ismertetjük). A 102 terminál által fogadott üzenet a címzett 106 vevőkészülék átviteli fázisának megfelelő 210 aktív page fájlba kerül, amelyben az üzenetek fázisonként és sorba rendezve vannak tárolva. A találmány szerint, előnyösen, az átvitelek átviteli periódusonként négy fázisban történnek. A 210 aktív page fájl előnyösen egybemenetű, egykimenetű, „első be, első ki” jellegű soros RAM-tárolóban van elhelyezve, de például egy úgynevezett „hard disc” is kitűnően megfelel a célnak.

A 204 vezérlőegységre valós idejű 214 óra van csatlakoztatva, amely 214 óra, vagy más, időzitőjelet szolgáltató jeladó jelét a 204 vezérlőegység időzítésre használja. A fázisok szerint sorolt üzenetinformációk kiolvasása a 210 aktív page fájlból az időzítőjelekkel vezérelten történik. A 210 aktív page fájlból kiolvasott üzenetinformációt előbb keretszám, majd cím szerint, információtartalom, és más, az átvitelben figyelembe veendő szempont szerint rendezzük, ez után a 204 vezérlőegység 212 keretező vezérlője az információkat keretekbe rendezi. A keretekbe rendezés elsősorban az üzenet terjedelmétől függően és opcionálisan más paraméterek szerint is történik.

Minthogy mindegyik adatátviteli keretben meghatározott hosszúságú üzenet számára van hely, amelynek átvitelére meghatározott időkeret áll rendelkezésre, a hosszabb üzenetek nem fémek bele az éppen átviendő keretbe. Az ilyen hosszú üzenetet a 212 keretező vezérlő két vagy több üzenetadagra darabolja, ahol a második és esetleges többi adag átvitele a következő keretben

HU 215 879 Β vagy keretekben, esetleg más fázisban fog megtörténni. A 212 keretező vezérlő a hosszú üzenet egy részét számos keret átvitelének befejeztéig is visszatarthatja, késleltetheti. Ennek folyamatát a későbbiekben részletesen ismertetjük.

Lehetnek olyan, prioritást élvező címek, amelyekre szóló üzenetek továbbítása más üzenetek továbbításával szemben elsőbbséget élvez. Ezek a címek, illetve az ide címzett üzenetek az éppen átvitelre következő keretben, az átviendő keretinformációk sorában az első helyre kerülnek. A keretbe foglalt információk üzenetkeret 216 átmeneti tárolójába kerülnek, amelyben a további feldolgozásig, illetve adásig tárolódnak. A keretek sorszám szerint vannak tárolva, amíg az egyik keret átvitele folyamatban van, a következő keret a 216 átmeneti tárolóban kiolvasásra kész állapotban van. Az éppen következő keret kiolvasása a 216 átmeneti tárolóból szigorú sorrendben, egy 218 üzenetkeret-kódolóba történik.

A 218 üzenetkeret-kódoló a címet és az üzenetinformációt az átvitelre alkalmas kódszavakká kódolja, amely cím- és üzenetinformáció kódszavak blokkokba rendezve kerülnek egy 220 üzenetkeret-beillesztőbe, amely nyolc-nyolc kódszavanként készíti elő, ismert módon történő átvitelre az üzenetet. A 220 beillesztőből a kódszavak sorosan jutnak el egy 221 fázismultiplexerre, amely bitenként multiplexen az üzenetinformációt egy-egy soros adatfolyammá.

A 204 vezérlőegység 222 keretszinkron-generátor engedélyező bemenetére van kapcsolva, amely 222 keretszinkron-generátor egy szinkronkódot generál és illeszt minden épp átviendő keret adatfolyamának elejére. A szinkronkód a cím- és üzenetinformációhoz hasonlóan, de soros 224 adatösszetüzőben kerül multiplexelésre. Az átvitelre kész adatfolyam egy 226 átvitelvezérlőn át jut egy 228 elosztócsatomába. A 228 elosztócsatoma a számos ismert megoldású csatorna bármelyike lehet, így lehet vezetékpár, RF vagy mikrohullámú elosztócsatoma, vagy műholdas elosztó átviteli vonal. A 228 elosztócsatomán át a 100 rendszer méreteitől és adottságaitól függő számú 104 adóra jut a kisugárzandó üzenetkeret adatfolyama. A 104 adóban az adatfolyam egy soros 230 átmeneti tárolóba kerül, ahonnan az adó 232 időzítésvezérlője által meghatározott, alkalmas időben egy - célszerűen négyszintű 234 FSK (FM) demodulátorra kerül. A demodulált jelfolyam a 234 FSK-demodulátorról 236 adó fokozatra kerül, amely 238 antennán át kisugározza az általa lefedett körzetbe.

A 3., 4. és 5. ábrákon egy, a találmány szerinti adatátviteli rendszerben alkalmazott átviteli protokoll adatátviteli formátuma van szemléltetve. Az átviteli protokoll formátuma az az alakzat, amelybe az információkat az adóterminál rendezi a vevőkészülékek felé történő kisugárzás céljából. Az átviteli protokoll teszi lehetővé a címzett vevőkészülék számára az üzenet fogadását. A protokoll szerinti alakzat 128 keretből tevődik össze (3. ábra), amely keretek sorszáma O-tól 127-ig terjed. Természetesen 128-nál kisebb vagy nagyobb számú kerettel is kialakítható a protokoll. Minél több keret van egy protokollban, annál nagyobb a vevőkészülék akkumulátorának lehetséges üzemideje a kimerüléséig, viszont minél kevesebb keret van egy protokollban, annál gyakrabban van szükség adóoldalon az információk sorba rendezésére, keretbe foglalására, ami a rendszer látenciáját és az üzenet átvitelének idejét csökkenti.

A 4. ábrán egy keret formátuma van feltüntetve. A keret formátuma egy szinkronizálókódszóval kezdődik, a keretbe foglalt információk például tizenegy blokkba vannak szervezve. A blokkok sorszáma O-tól 10-ig terjed. Az 5. ábrán egy blokk formátuma van ábrázolva. Egy-egy blokk például nyolc kódszóból áll, amely kódszavak fázisonként O-tól 7-ig terjedő sorszámmal vannak jelölve. A kódszó tartalma lehet cím, utasítás vagy adat. A fentiekből következik, hogy fázisonként egy keretben nyolcvannyolc cím, utasítás vagy adatkódszó vihető át. A kódszavak előnyösen 32, 21 BHC kódszavak, egy 32.-ik paritásbittel megtoldva, amely paritásbit a kódszavak határolására is szolgál. Belátható, hogy más felépítésű kódszavak is alkalmazhatók, így például 23,12 Golay kódszó is. A jól ismert POCSAG átviteli protokolltól eltérően, amely protokoll első kódszava a kódszó típusát (cím vagy adat) definiálja, a találmány szerinti protokollban ilyen megkülönböztető jelzésre nincs szükség. A kódszó típusa a találmány szerint a kódszó kereten belül elfoglalt helye által van definiálva.

Az 5. és 6. ábrán a 4. ábra szerinti szinkronizálókód szerkezete van ábrázolva. A 6. ábra szerinti szinkronizálókód három részből áll: egy első (sync. 1) szinkronizálókódból, egy keretinformációs (frame info) kódszóból, és egy második (sync. 2) szinkronizálókódból. A 7. ábra szerinti szinkronizálókód első szinkronizálókódja négy szakaszra tagozódik: első (bit sync. 1) és harmadik (BS.l) szakaszát váltakozó 1,0 bitminták alkotják, amelyek bitszinten szinkronizálnak, míg a második (A) és negyedik (A=komplement A) szakasza a keret szinkronizálására szolgál. A második és negyedik szakaszt egy-egy 32,21 BHC kódszó alkotja, amely kódszavak úgy vannak meghatározva, hogy nagy korrelációs megbízhatóságot biztosítanak, amellett, hogy indikálják az adatbit-átviteli sebességet, amellyel a címek és üzenetek átvitele történik. Az alábbi táblázat példa a protokollban használatos adatbit-átviteli sebességekre (rate):

1600 bps AlésÁl

3200 bps A2 és Á2

6400 bps A3 és Á3 nem rögzített A4 és A 4

A táblázat első három sorában az adat- és címátviteli sebesség definiálva van, de a rendszer paramétereitől függő más alkalmas, kisebb vagy nagyobb sebesség is definiálható ily módon. A negyedik A4 és A 4 érték jövőbeni használat céljára van megadva. A keretinfo kódszó előnyösen egy 32,21 BHC kódszó, amely az adatmezőjében meghatározott számú keretsorszám-azonosító bitet (128 keret azonosítására 7 bit) foglal magában. A második szinkronizálókód előnyösen az első szinkronizálókódhoz hasonló. A különbség az, hogy amíg az első szinkronizálókód rögzített átviteli sebessé5

HU 215 879 Β get (általában 1600 bps) határoz meg, addig a második szinkronizálókód olyan, az üzenet hosszától függő átviteli sebességet határoz meg, amellyel egy keretben átvihető a címzett üzenet. A második szinkronizálókód tehát a vevőkészüléket mintegy jusztírozza az üzenet vételéhez szükséges sebességre.

Összefoglalva: a találmány szerint alkalmazott átviteli protokoll előnyösen 128 keretből áll, amely keretek mindegyike meghatározott szinkronizálókóddal van bevezetve, amely szinkronkódot előnyösen 11 adatblokk követ, amely adatblokkok mindegyike nyolc címet, parancsot vagy üzenetkódszót tartalmaz fázisonként. A szinkronizálókód biztosítja az adatátviteli sebesség azonosítását és a 106 vevőkészülék ehhez történő szinkronizálását, a 106 vevőkészülék átállítását különböző átviteli sebességeknek megfelelően.

A 8. ábrán a szelektív 106 vevőkészülék tömbvázlata van feltüntetve. A vevőkészülék 816 vételvezérlője egy mikroszámítógép, amely például a Motorola MC68HC05HC11 mikroprocesszorával van megvalósítva. Ez a 816 vételvezérlő fogadja és értékeli ki a különböző perifériáin át érkezett jeleket, és szoftverrutinjainak megfelelően vezérli a perifériái összehangolt műveleteit. A 816 vételvezérlő funkciói és működése a szakterületen jártas szakember előtt ismert.

A 106 vevőkészülék az adatokat (címek, utasítások, üzenetinformációk) 2 vagy 4 szintű frekvenciamodulált formában fogadja 802 antennáján. A 802 antennára 804 vevőfokozat bemenete van csatlakoztatva. A 804 vevőfokozat felépítése és működése ismert, a 804 vevőfokozat kimenetén az adatfolyam demodulálás után, 4 szintű adatjelekként jelenik meg, és egy küszöbszintkivonó 808 áramkörre, valamint egy 4 szintű 810 dekóderre jut.

A küszöbszintkivonó 808 áramkör tömbvázlata a 9. ábrán van feltüntetve. A küszöbszintkivonó 808 áramkörnek órával vezérelt 902 csúcsszintdetektora és 904 völgyszintdetektora van, amelyek bemenetére párhuzamosan rá van vezetve a vett adatfolyam. A 902 csúcsszintdetektor kimenetén az adatfolyam csúcsszintjének megfelelő, legnagyobb küszöbfeszültség, a 904 völgyszintdetektor kimenetén az adatfolyam völgyszintjének megfelelő, legkisebb küszöbfeszültség jelenik meg. A két kimenet közé soros 906, 908, 910, 912 ellenállásokból álló lánc van kötve, amely feszültségosztókat képez. A lánc közepét a 908, 910 ellenállások közösített pontja alkotja, ahonnan Avg átlag-küszöbfeszültség vehető fel. A lánc közepe és a 902 csúcsszintdetektor kimenete közé kötött két 906, 908 ellenállás közös pontja alkotja a nagy Hi küszöbfeszültség kimenetét, a 904 völgyszintdetektor és a lánc közepe közötti 912, 910 ellenállások közös pontja alkotja a kis Lo küszöbfeszültség kimenetét. A 908, 910 ellenállások értéke előnyösen kétszerese a feszültségosztók felső tagját képező 906, 912 ellenállások értékének. így a küszöbfeszültségek a jelnagyság 17%, 50% és 83% részére adódnak, ami a 4 szintű adatjelek dekódolásához megfelelő. A 902 csúcsszintdetektor és a 904 völgyszintdetektor vezérlőbemenetére 914 órajelválasztó kimenete van kötve, amely 914 óraj elválasztó vezérlőbemenetére a 816 vétel vezérlő megfelelő kimenete van kötve. Amikor a 804 vevőfokozat tápfeszültséget kap bekapcsoláskor, a 914 óraj elválasztó a legkisebb átviteli sebesség (1600 bps) 128-szorosának megfelelő órajelválasztására áll be, amely 128 χ órajelet a 8. ábrán feltüntetett 844 órajel-generátor állítja elő. A 844 órajel-generátor a 128x órajelet 204,8 kHz-es kristályvezérelt oszcillátor jelének frekvenciaosztásával állítja elő. A 844 órajel-generátor kimenetére másrészt 846 frekvenciaosztó van kötve, amelynek kimenetén 64x-es órajel jelenik meg.

A 128 χ órajel alkalmazása lehetővé teszi, hogy a 902 csúcsszintdetektor és a 904 völgyszintdetektor nagyon rövid idő alatt, aszinkron módon detektálja a jelamplitúdókat, és megállapítsa a Lo, Avg és Hi küszöbfeszültségeket, amelyek a modulált jelek dekódolásához szükségesek. Amikor a karakterszinkronizálás (később ismertetendő módon) megtörtént, a 816 vételvezérlő átkapcsoló (center sample) jelet generál, amire a 914 órajelválasztó 1 χ karakterórajelet választ. Az 1 χ órajelet a 8. ábra szerinti 812 karakterszinkronizáló állítja elő.

A 8. ábra szerinti 4 szintű 810 dekóder tömbvázlata a 10. ábrán van ábrázolva. A 810 dekóder három, egymással párhuzamosan elrendezett 1010, 1020, 1030 feszültségkomparátorral rendelkezik, amely 1010, 1020, 1030 feszültségkomparátorok kimenete 1040 karakterdekóder bemenetelre van csatlakoztatva. A 1010, 1020, 1030 feszültségkomparátorok egyik bemenetére a komparálandó adatfolyam, a 1010, 1020, 1030 feszültségkomparátorok másik bemenetére egy-egy, a kis, az átlagos, illetve a nagy Lo, Avg, Hi küszöbfeszültség van csatlakoztatva. A 1040 karakterdekóder az alábbi táblázat szerint dekódolja a jeleket:

Küszöbszint Kimenet

Hi	Avg	Lo	MSB	LSB
Rci„ <	Rcin <	Rcin <	0	0
Rcin <	Rcin <	Rc,n >	0	1
Rcin <	Rcin >	Rcin >	1	1
Rcin >	RCjn >	Rcin >	1	0
Ahol Rcin a vett adatjel, és	< azt jelenti, hogy az

adatjel kisebb a küszöbértéknél, > azt jelenti, hogy nagyobb a küszöbértéknél. Ha a vett adatjel kisebb mindhárom küszöbértéknél, mindkét, (most significant bit) MSB- és (least significant bit) LSB-kimeneten 0 kimenőjeljelenik meg. Ahogy a jelnagyság az egyes küszöbértékek fölé nő, a fenti táblázat szerint változó a kimenőjel. A három küszöbszint tehát négyféle kimenőjelet eredményezhet, a jelnagyságtól függően.

A 4 szintű dekóder MSB-kimenete egy 812 karakterszinkronizáló adat-bemenetére is rá van csatlakoztatva, amely egység az MSB-kimenet jelének 0-átmeneteit érzékeli bemenőjelként, azaz amikor az adatbemeneten pozitív jelszint van, az az átlagküszöb feletti (pozitív) két megkülönböztetett jelszintnek, amikor az adatbemeneten negatívabb jelszint van, az az átlagküszöb alatti (negatív) két megkülönböztetett jelszintnek felel meg.

A 812 karakterszinkronizáló működése all. ábrán feltüntetett blokkvázlat alapján világítható meg. A 812 karakterszinkronizáló 1120 32 χ órajelválasztó6

HU 215 879 Β jának bemenetére a 846 frekvenciaosztó (8. ábra) kimenetéről vett 64 χ órajel van vezetve. Az 1120 32 χ-órajelválasztó (a 32 χ órajel a minimális bitátviteli sebesség 32-szerese, 102,4 kHz oszcillátorfrekvencia esetén 3200 bps-nek felel meg) előnyösen egy változtatható leosztású frekvenciaosztó, amely 1 vagy 2 arányban képes a frekvenciát leosztani. Az 1120 32 χ órajelválasztó vezérlőbemenetére a 816 vételvezérlő 1600/3200 vezérlőjele jut, amivel a 32 χ órajelválasztó kimenőjele az 1600 karakter/s, illetve a 3200 karakter/s sebességnek megfelelően választható. A 32 χ óraj elválasztó kimenőjele 32x-es 1110 mintavevőt vezérel, amely az MSBkimenet (legértékesebb bit) jeléből karakterenként 32 mintát vesz. A karakterből vett minták 1130 adatéldetektorra jutnak, amely egy-egy pulzust generál, amikor a karakter kezdőélét észleli. A 32 χ órajelválasztó kimenete továbbá egy 1140 16/32 osztó áramkör bemenetével is össze van kötve, amely áramkör 1 χ -es és 2 χ -es karakterórajeleket állít elő, amelyek az adatjelekkel szinkronban vannak. Az 1140 16/32 osztó áramkör előnyösen egy fel-le számláló áramkör. Amikor az 1130 adatéldetektor felfedez egy karakterélet, egy pulzust kelt, amely pulzus 1150 ÉS kapu egyik bemenetére jut, amely ÉS kapu másik bemenetére az 1140 16/32 osztó áramkör kimenőjele van vezetve. Az 1130 adatéldetektor kimenete az 1140 16/32 osztó áramkörre is rá van kapcsolva, amelyre másrészt az 1150 ÉS kapu kimenete is csatlakoztatva van. Ha egy pulzus az 1130 adatéldetektorból hamarább jut az ÉS kapura, mint az 1140 16/32 osztó áramkör 32-nek megfelelő számlálóimpulzusa, akkor az 1150 ÉS kapu kimenőjele eggyel előre lépteti az 1140 16/32 osztó áramkört (egyet hozzáad az 1130 adatéldetektorból érkező impulzusokhoz), ha egy pulzus az 1130 adatéldetektorból később jut az ÉS kapura, mint az 1140 16/32 osztó áramkör 32-nek megfelelő számlálóimpulzusa, akkor az 1150 ÉS-kapu kimenőjele egy lépésben visszatartja az 1140 16/32 osztó áramkört (egyet levon az 1130 adatéldetektorból érkező impulzusokból). Ily módon a 812 karakterszinkronizáló szinkronba hozza a vett karakterek élével az 1 χ -es és 2 χ -es karakterórajeleket. Ezt szemlélteti az alábbi táblázatunk:

Bemenő órajel	Vezérlő jel	Leosztás	Osztó kimenet	2x karakter- órajel (bps)	lx karakter- órajel (bps)
64 x	1600	:2	32 χ	3200	1600
64 χ	3200	:1	64 χ	6400	3200

Amint a táblázatból kitűnik, az 1 χ és 2 χ karakterórajelek 1600, 3200 és 6400 bps sűrűséggel, és a vett adatjelekkel szinkronban generálódnak.

A 4 szint/bináris 814 bináris konverter felépítését és működését a 12. ábra alapján ismertetjük. Az 1 χ és 2χ karakterórajel a 4 szint/bináris 814 bináris dekóder 1210 órajelválasztójának bemenetelre van csatlakoztatva. A 810 dekóder MSB- és LSB-kimenetei bemeneti 1230 adatszelektor bemenetelre vannak kötve. Egy 2L/4L választójel az 1210 órajelválasztó és az

1230 adatszelektor vezérlőbemenetére van kapcsolva és a karakterek 2 szintű FSK adattá vagy 4 szintű FSK adattá alakítását vezérli. Ha a 2L/4L választójellel a 2 szintű FSK adattá alakítás van választva, csak az MSBkimenet jele jut a 814 bináris konverter 1220 párhuzamos/soros konverterére, és az 1210 óraj elválasztó az 1 χ órajelet juttatja az 1220 párhuzamos/soros konverter órajelbemenetére, amire az 1220 párhuzamos/soros konverter a kimenetén egyes bitekből álló adatfolyamot generál. Ha a 2L/4L választójellel a 4 szintű FSK adattá konvertálás van választva, az MSB- és az LSB-kimenet jele jut a 814 bináris konverter 1220 párhuzamos/soros konverterére, és az 1210 órajelválasztó a 2x órajelet juttatja az 1220 párhuzamos/soros konverter órajelbemenetére, amire az 1220 párhuzamos/soros konverter a kimenetén két-két bites adatokból álló, soros adatfolyamot generál.

A 814 bináris konverter által generált adatfolyam egyrészt 818 szinkronszókorrelátorra, másrészt 820 demultiplexerre van vezetve (8. ábra). A 818 szinkronszókorrelátor felépítését és működését a 13. ábra alapján ismertetjük. A 818 szinkronszó-korrelátor 1310 „A” szókorrelátorból, 1320 keret szódekóderből és 1330 „C” szókorrelátorból áll. Mindhárom egység bemenetére párhuzamosan rá van kapcsolva a 814 bináris konverter soros adatfolyamot szállító kimenete és mindkét „A”, „C” szókorrelátorra az 1 χ karakterórajel. A 816 vételvezérlő egy dugaszolható 822 kódmemóriából (8. ábra) szinkronizációs mintákat hív le és juttat a 1310 „A” szókorrelátorba. Ha a vett szinkronizációs minták bizonyos tűréshatáron belül megegyeznek a 822 kódmemóriából vett minták valamelyikével, akkor a 1310 „A” szókorrelátor kimenetéről A vagy A kimenőjel jut a 816 vételvezérlő megfelelő bemenetére. A korrelációval meghatározott A vagy A -kimenőjelek, azaz szó-szinkronizáló minták az ID szó (azonosító szó) kezdetéhez szinkronizálják a keretet és meghatározzák az ezt követő adatbitek átviteli sebességét.

A 1320 keret szódekóder dekódolja a keretazonosító szót, és a 816 vételvezérlőbe juttatja a keret sorszámát. A vevőkészülék bekapcsolásakor a 804 vevőfokozat tápfeszültséget kap egy 848 tápkímélő áramkörön át (8. ábra), hogy vehesse a szinkronizáló szókat az A-val jelölt szinkronszó kiválasztásáig, illetve a többi szinkronszó feldolgozásáig. A 816 vételvezérlő összehasonlítja a pillanatnyilag vett keret sorszámát egy, a 822 kódmemóriában tárolt listával. Az adott vevőkészüléknek szánt keretek különböző módokon címezhetők meg, amely módokat a későbbiekben részletesebben ismertetjük.

Ha az éppen vett keret jele nem egyezik meg a 822 kódmemóriában tárolt listával, a 816 vételvezérlő egy meghatározott rend szerint várhatóan következő, esetleg a vevőkészüléknek címzett keret adásáig letiltja a 848 tápkímélő áramkörben, a 804 vevőfokozat táplálását.

A 13. ábra szerinti 818 szinkronszó-korrelátor 1330 „C” szókorrelátorára visszatérve a 816 vételvezérlő egy dugaszolható 822 kódmemóriából (8. ábra) szinkronizációs mintákat hív le és juttat a 1330 „C”

HU 215 879 Β szókorrelátorba. Ha a vett szinkronizációs minták bizonyos tűréshatáron belül megegyeznek a 822 kódmemóriából vett minták valamelyikével, akkor a 1330 „C” szókorrelátor kimenetéről C vagy (Ö = komplementer C) kimenő jel jut a 816 vételvezérlő megfelelő bemenetére. A korrelációval meghatározott C vagy C-vei jelölt szószinkronizáló minták az adat-mező kezdetéhez finoman szinkronizálják (jusztírozzák) a keretet.

Az adatvételt a 816 vételvezérlő „blokkstart” jele indítja, amely a vevőkészülék 824 blokk-kiiktatójára és 826 átvitelvezérlőjére hat (8. ábra). A 826 átvitelvezérlő felépítését és működését a 14. ábra alapján ismertetjük. A 826 átvitelvezérlő egy 1410 órajelválasztóból és ennek kimenetére kapcsolt 1430 fázisgenerátorból áll. A 1410 órajelválasztó vezérlőbemenetére a 2L/4L vezérlőjel, jelbemeneteire az 1 χ karakterórajel és a 2 χ karakterórajel van csatlakoztatva, amelyek közül a 1410 órajelválasztó választ. A 1410 óraj elválasztó által választott karakterórajelből a 1430 fázisgenerátor periodikusan ismétlődő négy 01, 02, 03, 04 fázisjelet képez. A 1430 fázisgenerátorra továbbá a „blokkstart” jel van csatlakoztatva, amely a gyűrűs számlálóként kialakított fázisgenerátort meghatározott fázisban tartja az üzenetinformáció dekódolásának tényleges kezdetéig. Amikor „blokkstart” jel felszabadítja a számlálót, az a vett üzenetkarakterekkel szinkron fázisjeleket generál.

A 826 fázisídőzítő által generált 01, 02, 03, 04 fázisjelek 828 fázisszelektorra jutnak. A működése során a 816 vételvezérlő előveszi a 822 kódmemóriából az adott 106 vevőkészülékre osztott fázis vagy fázisok (amelyeken az adott vevőkészüléknek szánt üzenet jöhet) adatát. Az adott 106 vevőkészülék számára kijelölt fázis vagy fázisok rendje a 816 vételvezérlő számára például egy listaként lehet statikusan vagy dinamikusan előre tárolva. A listából választott fázis 0, 1, 2 vagy 3 jele vezérli a 828 fázisszelektort. A 816 vételvezérlő általában a 822 kódmemóriában tárolt, előre beprogramozott fázisjelet használja a fázis kiválasztására, de opcionálisan használhat a keretezett üzenet első blokkjában megadott, a következő blokkok vételi fázisát meghatározó fázisjelet is. A vételre alkalmazott fázis tehát lehet a vevőkészülékbe állandóra beprogramozott fázis, de lehet az üzenettel vett, az üzenet protokolljába foglalt utasítás szerinti, dinamikusan változtatható fázis is.

A fázisfüggő órajel a 828 fázisszelektor kimenetéről 820 demultiplexer, 824 blokk-kiiktató, 830 címkorrelátor és 832 elsőszóadat-dekóder órajelbemenetére van vezetve. A 820 demultiplexer kiválasztja és blokkonként, órajellel meghatározott időpontban, tovább engedi a vételre kijelölt fázis bináris adatfolyamát a 824 blokkkiiktatóba. A 824 blokk-kiiktató egy 8x32 bites elrendezés, amely egy átvitt blokkba foglalt nyolc címet, utasítást vagy üzenetkódszót kiemel az adatfolyamból. Az így kiemelt címek a 830 címkorrelátorba jutnak. A 830 címkorrelátor másik bemenetére a 816 vételvezérlőből, az adott vevőkészülékhez rendelt címminták jutnak. Ha a kiemelt címek valamelyike egy adott hibahatáron belül egyezik a vevőkészülékhez rendelt címminták valamelyikével, az egyező címhez tartozó üzenetinformációt a 832 adatdekóder dekódolja és egy 850 üzenetmemóriában ismert módon eltárolja. Ily módon a vevőkészülék szelektíven, csak a hozzá címzett üzenetet veszi.

Az üzenetinformáció eltárolása után a 816 vételvezérlő a vevőkészülék előfizetőjét figyelmeztető csengőjelet kezdeményez, amely csengőjel előnyösen egy hangjelzés, de lehet a készüléket rázó, infrahangjelzés vagy fényjelzés is. A csengőjelet egy 834 csengőmeghajtó erősíti és egy - rendszerint elektroakusztikus 842 kijelzőre, például hangszóróra juttatja. Az előfizető a csengőjelet megszüntetheti egy 838 kezelőszerv (nyomógomb, kapcsoló, billentyűzet billentyűje működtetésével, ismert módon.

A vevőkészüléknek szánt cím vétele és azonosítása után a címhez tartozó üzenetinformációt a 832 adatdekóder dekódolja, és BCD vagy ASCII formátumúvá alakítja tárolás és ezt követő kiírás céljából. A tárolt információt az előfizető a 838 kezelőszervek működtetésével lehívhatja a 850 üzenetmemóriából és kiírathatja azt a vevőkészülék 840 kijelző meghajtóra kapcsolt, például LCD 842 kijelzőjén. Opcionálisan a 106 vevőkészülék rendelkezhet számítógép soros vagy párhuzamos csatlakozófelületére kapcsolható interfésszel, amelyen át minimálisan a vett információ a személyi számítógépbe továbbítható és a számítógépen tovább feldolgozható.

A 15. ábrán a 106 vevőkészülék működését leíró folyamatábra van feltüntetve. A folyamat első 1502 lépésében a vevőkészüléket bekapcsoljuk. A folyamat következő 1504 lépésében a vételvezérlőt működéskész állapotba hozzuk, amire a vételvezérlő a folyamat 1508 lépésében (periodikusan) tápfeszültséget ad a vevőfokozatra, ezzel vételkész állapotba hozva azt.

Ha a vevő fokozat a folyamat 1506 lépésében adatot vesz, a szinkronszó-korrelátor bit szinkronizáló szó után kutat a folyamat 1510 lépésében. Ha talál ilyet, az „A” szókorrelátor működésbe lép a folyamat 1512 lépésében. Ha a korreláció eredménye nem komplementált „A”, akkor a folyamat 1516 lépésében megtörténik az üzenet átviteli sebességének megállapítása és minthogy van keretszinkronizálás, a folyamat 1518 lépésében meghatározzuk a keretazonosító kódszó azonosításának kezdeti (TI) időpontját.

Ha a 1514 lépésben nem találtuk meg a nem komplementált A szót (ami bursthibára utaló jel), a folyamat 1520 lépésében megállapítjuk, hogy komplementált A szót találunk-e. Ha nem találunk A szót, az azt jelenti, hogy az valószínűleg tönkrement burst hiba miatt az átvitel során, ezért az 1508 lépésben a vevőfokozat tápellátását felfüggesztjük. Ha találtunk komplementer A szót az 1520 lépésben, akkor a folyamat 1522 lépésében megtörténik az üzenet átviteli sebességének megállapítása és minthogy van keretszinkronizálás, a folyamat 1524 lépésében meghatározzuk a keretazonosító kódszó azonosításának kezdeti (T2) időpontját. A folyamat 1526 lépésében, megfelelő időben megtörténik a keretazonosító kódszó dekódolása. Ha a detektált keretazonosító kódszó (keret ID) nem azonos a vevőkészülékével (1528 lépés), akkor a következő, a tápkímélő áram8

HU 215 879 Β körrel, a vevőkészüléknek címzett következő keret adása lehetséges időpontjáig kikapcsoljuk a vevőfokozat táplálását. Ha a detektált keretazonosító kódszó megfelel a vevőkészülékben tárolt valamely üzenetazonosító kódnak (1528 lépés), akkor a vevőkészülék fogadja az átviteli sebesség adatát a folyamat 1530 lépésében. A folyamat 1352 lépésében az üzenet megadott átviteli sebesség melletti bitszinkronizálását kísérli meg a vevőkészülék. Ha a bitszinkronizáció sikeres, a következő, 1534 lépésben megkezdődik a „C” szó korrelációja. Ha nem komplementált „C” szót találtunk a folyamat 1536 lépésében, megtörténik a keret szinkronizálása és az üzenetinformációja kezdete T3 időpontjának meghatározása a folyamat 1538 lépésében. Ha nem komplementált „C” szót nem találtunk a korrelációban (1536 lépés), az a „C” szó valószínűleg burst hiba miatti vételi hibájára utaló jel, ekkor a folyamat 1540 lépésében megvizsgáljuk, hogy komplementált Ö szó van-e a detektált jelben. Ha nincs, az a C szó valószínűleg burst hiba miatti vételi hibájára utaló jel, akkor a folyamat 1508 lépésében kikapcsoljuk a vevőfokozat táplálását. Ha Ő szót detektáltunk (1540 lépés), akkor a folyamat 1542 lépésében szinkronizáljuk a keretet, megállapítjuk az üzenetinformáció vételének kezdeti (T4) időpontját és a folyamat 1544 lépésében, a megfelelő időpontban megkezdjük az üzenet dekódolását.

Összefoglalva: az időben elosztott szinkronizációs kódszavak alkalmazása megnöveli a szinkronizáció biztonságát olyan szinkroninformációval, amely burst hiba miatti tönkremenésnek fokozottan ki van téve. Egy előre meghatározott kódszónak első szinkronizálókódszóként, és a kódszó komplementerének második szinkronizálókódszóként történő alkalmazása lehetővé teszi, hogy a szinkronizáció akár az első, akár a második kódszóval vezérelten történjen. A szinkronizálókódszavak detektálásakor mód van további információ, így az átviteli sebességre vonatkozó információ vételére is, ami lehetővé teszi a vevőkészülék aktuális átviteli sebességhez történő illesztését, a változó átviteli sebességgel történő vételt. Egy másik szinkronizálókódszó-pár alkalmazásával lehetővé válik a keret finom szinkronizálása az adatátviteli sebességnek megfelelően, amely szinkronizálás biztonsága a szinkronizálószók időbeli elosztottsága révén, fent említetteknek megfelelően ugyancsak fokozott az ismert megoldásokhoz képest. Ily módon az adatátvitel, a címzettnél az adatok vételének és kijelzésének biztonsága jelentősen megnőtt.

A 16. ábrán egy, a találmány szerinti megoldásban alkalmazott adatátviteli keret felépítése van ábrázolva, a 4. ábrához hasonlóan. A keret 1600 szinkronkódszóval kezdődik, amelyet 0,...10-el jelzett tizenegy adatblokk követ. Az adatblokkokban cím-, utasítás- és üzenetinformáció kódszavak vannak elosztva, előre meghatározott rendben. A 0 jelű blokk első kódszava mindig 1602 blokkinfo kódszó, amely olyan információkat tartalmaz, mint egy 1604 címmező kezdetének helye, 1606 vektormező kezdetének helye. A cím-, utasítás- és üzenetinformáció számára, egy kereten belül, nyolcvanhét kódszó átvitelére elégséges a keret.

A 1604 címmező és a 1606 vektormező kezdő helyének ismeretében a 816 vételvezérlő ki tudja kalkulálni, hogy hány címkódszót szükséges keretenként dekódolni ahhoz, hogy meghatározza: van-e üzenet a keretben. Következésképp a 1604 címmező egy vagy több címkódszót tartalmaz a 1608 adatmezőben lévő üzenet függvényében. Pl. a numerikus és alfanumerikus üzenetet specifikáló címkódszavakhoz a 1608 adatmezőben átvitt üzenetek vannak társítva. A csak hangüzenetek információtartalma átvihető a címkódszóban és esetleg a kontrollkódszóban a vektormezőben, így a csak hangüzenetek cím kódszavához az adatmezőben átvitt üzenetinformáció nem társul. Az adatmezőben 1610 üzenetet hordozó 1605 címkódszavakhoz tartozó 1606 vektormezőben 1607 kontrollkódszavak vagy vektorok találhatók, amelyek tartalmazzák a 1608 adatmezőben lévő 1610 üzenetadatblokk elsőadat-kódszavának kezdő 1612 helyét, így az azonosítható. A vektor vagy 1607 kontrollkódszó 1609 azonosítótartalma azonosítja az elsőadat-kódszó 1612 helyét és a keret 1610 üzenetadatblokkjában lévő adatkódszavak számát is. Van továbbá egy egyenkénti megfelelőség a 1605 címkódszavak 1604 címmezőben elfoglalt relatív helye és a címhez társított vektor vagy 1607 kontrollkódszó 1606 vektormezőben elfoglalt relatív helye között. A 1605 címkódszó relatív helye alapján tehát azonosítható a hozzárendelt 1607 kontrollkódszó, amelynek 1609 azonosítótartalma viszont rámutat a megfelelő 1610 üzenetadatblokk elsőadat-kódszavának 1612 helyére a kereten belül. Ez a közvetett összerendelés jelentős flexibilitást biztosít az üzenetek elrendezésében az adatátviteli kereten belül és lehetővé teszi az üzenetek átvitelre történő összerendezése során az üzenetek dinamikus, az üzenet hosszától stb. átviendő üzenettől függő elhelyezését egy vagy több keretben.

A 17. ábrán egy kezdő 1612 helyi elsőadat-kódszó példakénti kialakítása van feltüntetve, amely kódszó 32 bitből áll, előnyösen 32, 21 BHC kódszóként szervezve. A legkisebb helyértékű bittől (LSB) a legnagyobb helyértékű bitig (MSB) az adatkódszó 21 bites 1710 adatmezőből, 10 bites 1720 paritásszóból és egy 1730 paritásbitből tevődik össze. Ebben az adatátviteli protokollban a 10 bites 1720 paritásszó úgy van megválasztva, hogy mindegyik adatkódszó legalább öt bitben különbözzön a többi adatkódszótól a protokollban. Az 1730 paritásbit páros vagy páratlan szám a teljes cím kódszóbitjeinek megfelelően. Ha például a kisebb helyértékű 31 bitekben páros számú 1-bit van, akkor az 1730 paritásbit értéke 0, ha páratlan számú 1-bit van a 31 bit között, akkor az 1730 paritásbit értéke 1. Az 1730 paritásbit tehát egy gyors információt ad arról, hogy az üzenetadatblokk átvitele hibátlan volt-e. Az 1612 elsőadat-kódszó helye a 21 bites 1710 adatmezőben előnyösen úgy van formálva, hogy definiáljon bizonyos jelzőket és mezőket, az alábbiak szerint: Egy 1702 „folytatni” jel lehet a 21 bites mező 11-ik bitje, amely azt jelzi, hogy az épp átvitt üzenetrészt fogja-e követni további üzenetrész a következő keretekben, vagy az üzenet be van fejezve. Ha például a 1702 „folytatni” jel értéke 1, az azt jelenti, hogy várni kell a továb9

HU 215 879 Β bi egy vagy több üzenetrészt, ha a jel értéke 0, az azt jelenti, hogy az üzenet be van fejezve, kiírható. Egy 1704 üzenetadagsorszám is beiktatható az elsőadatkódszó 1610 üzenetadatblokkjának 21 bites 1710 adatmezejébe, amely 1704 üzenetadag sorszám jelzi, hogy az éppen vett üzenet hányadik a sorban, az éppen vett kereten belül átvitt üzenetek közül. A 1704 üzenetadagsorszám például eggyel nő minden következő üzenetcsomagnál. A vevőkészülék e jelző segítségével több üzenet üzenetcsomagjait gyűjtheti egymástól függetlenül és tárolhatja ezeket a korrekt sorrendben a 850 üzenetmemóriában. Az átvitt keret elsőadat-kódszójának 21 bites 1710 adatmezője tartalmazhat továbbá egy 1706 szignómezőt, amelyben elhelyezett szignó egyedileg, üzenetenként azonosítja az üzenetadatblokkok sorát, aminek alapján a vevőkészülék üzenetenként nyomon követheti az éppen vett és dekódolt üzenetadagokat, és az összetartozó üzenetrészekből visszaállíthatja az üzenetet, miközben más üzenetek részeit vagy egészét is veszi. Az adatmező tartalmazhat továbbá egy 1708 fázismezőt is, amely azonosítja az átviteli ciklus az első, második, harmadik vagy negyedik fázisát, amely fázisban az adott vevőkészülék következő adatblokkokat vehet. Például egy első adatblokkban jelezhető, hogy a következő üzenetadagok adása (és vétele) a harmadik átviteli fázisban fog megtörténni, a vevőkészülék tehát a harmadik fázis vételére állítandó be. A 1708 fázismezőjel egy további 1709 keretjelmező jelével kombinálva jelezheti, hogy melyik következő keretben várható az üzenet folytatása. A 1709 keretjelmezőben jelezhető például, hogy az adott 106 vevőkészülék csak minden harmadik keretben várhat esetleg hozzá címzett üzenetet. A 1709 keretjelmezőbe írandó információt az adórész lapozó 102 terminálja az üzenetkeretek összeállításakor, dinamikusan határozhatja meg, vagy meghatározhatja a rendszer konfigurációja sőt - alternatív módon - a rendszer kezelője is, például a forgalmazási viszonyoktól, a rendszer által támasztott követelményektől függően. Ehhez hasonlóan a 1708 fázismezőbe írandó, a 102 terminál vagy az operátor által meghatározott információ is dinamikusan változhat a rendszerbeli követelményeknek megfelelően. A fenti jelzők és mezők elrendezése és mérete a rendszer konfigurációja és paraméterei függvényében különféle lehet, amint az szakember számára a fentiekből már következik. Az alábbiakban ismertetünk ilyen alkalmazható, tördeltüzenet-protokollokat.

Amint azt már említettük, egy 1610 üzenetadatblokk üzenetcsomagként továbbítható. Egymást követő üzenetcsomagok azonos kereten belül, vagy az átviteli protokoll rendjében egymást követő kereteken belül, az adásciklusok azonos vagy különböző fázisában (multi-phase communication protocol) vihetők át. A 1702 „folytatni” jel például folyamatosan 1 maradhat több összefüggő, a 106 vevőkészülék által vett üzenetcsomag vétele alatt, egészen az üzenetbefejező üzenetcsomag vételéig, amelyhez tartozó 1702 „folytatni” jel 0. Egy sor mindegyik üzenetcsomagja azonosítható a 1704 üzenetadag-sorszámmal, amely előnyösen összetartozó üzenetcsomagonként periodikus ismétlődéssel, egyesével emelkedő szám, amely az egymást követő keretekbe foglalt üzenetrészeket összerendeli.

A 18. ábrán egy átvitt üzenet üzenetadag-sorszámai vannak példakénti sorrendben ábrázolva. A sorban első üzenetcsomag 1802 adagsorszáma (bináris) 11, „folytatni” jele 1. Minthogy a sorból még több üzenetcsomag átvitele következik, a „folytatni” jel az üzenetcsomagok elsőadat-kódszavában 1 marad több, egymást követő üzenetrész átvitele idején (kivéve a befejező üzenetcsomagot, ahol 0-ra vált). Az üzenetcsomagok 1802 adagsorszáma 1804 modulo-3 aritmetika szerint egy-egy értékkel növekvő szám, tehát a második, harmadik, illetve negyedik adagé sorrendben 00, 01, 10, amely számok a továbbiakban periodikusan ismétlődnek, kivéve a 11 számot, amely nem ismétlődik, annak érdekében, hogy az üzenet első üzenetcsomagja mindig felismerhető legyen. Ezt kiegészíti a 1706 szignómezőben foglalt információ, amelyekkel az egyazon üzenethez tartozó üzenetcsomagok össze vannak rendelve. Ily módon több, részekre tördelt üzenet (üzenetcsomagsor) egyidejű vétele és üzenetek szerinti szortírozása válik lehetségessé. A 1702 „folytatni” jel, a 1704 üzenetadag-sorszám és a 1706 szignómező kombinációja lehetővé teszi, hogy egy vevőkészülék lényegében egyidejűleg (azonos időintervallumban) vegyen, dekódoljon és visszaállítson több, részekre tördelt üzenetet.

A 19. ábrán a 106 vevőkészülék 816 vételvezérlőhöz kapcsolt 832 adatdekóderének és 850 üzenetmemóriájának (8. ábra) tömbvázlata van feltüntetve. A 16. ábra kapcsán már említettük, hogy a vevőkészülék képes korrelálni egy keret 1604 címmezőjében lévő

1605 címkódszót egy hozzárendelt fázissal összehasonlítva. A 830 címkorrelátor (8. ábra) jelzi a 816 vételvezérlőnek a vett 1605 címkódszó és egy meghatározott, a 822 kódmemóriából vett címminta közötti egyezést. Ezt követően a 106 vevőkészülék dekódolja a

1606 vektormező 1607 kontrollkódszavát, amelynek relatív pozíciója az említett címkódszó relatív pozíciójával egyezik, és ebből a 816 vételvezérlő meghatározza, hogy a megfelelő elsőadat-kódszó 1612 helye hol van a 1608 adatmezőben. A megfelelő adatblokk adatfolyama a 824 blokk-kiiktatóból a 832 adatdekóderre jut, amely a keret 1608 adatmezőjében lévő 1610 üzenetadatblokk (1612 helyen lévő) elsőadat-kódszavát dekódolja. Ez úgy történik, hogy a 816 vételvezérlő a 832 adatdekóder 1904 elsőszó-dekódolójának vezérlőbemenetére a dekódolást indító 1902 elsőszó-jelet ad, amely jel jelzi, hogy az adatfolyamban épp az elsőadatkódszó van jelen a dekóder bemenetén. A 1904 elsőszódekódoló kiválasztja a 32 bites elsőadat-kódszót és 1906 hibakorrektorra kapcsolja. A 1906 hibakorrektor képes a kódszó néhány bithibájának, például két hibás bitnek a korrigálására, az adatkódszó 1720 paritásszava (17. ábra) segítségével. A hiba korrigálásának módja a technika állásához tartozó ismeret. A 1906 hibakorrektor az ellenőrzött elsőadat-kódszót visszatölti a 1904 elsőszó-dekódolóba és jelzi azt is, hogy a korrekció sikeres volt, azaz a kódszó nem hibás. Ha a korrekció nem volt sikeres, a 1906 hibakorrektor ezt jelzi a 1904 elsőszó-dekódolónak, amire az nem végzi el a kódszó kiér10

HU 215 879 Β tékelését. Ez esetben is dekódolható, és a 850 üzenetmemóriában eltárolható az üzenetcsomag üzenetinformáció része (1610 üzenetadatblokk), de ez egy úgynevezett „árva” üzenet lesz, ami nem kapcsolódik egyik címzett üzenethez vagy üzenetcsomaghoz sem.

Miután a 1904 elsőszó-dekódoló visszakapta a korrigált kódszót, a 1702 „folytatni” jel és a 1704 üzenetadag sorszám megvizsgálásával megállapítja, hogy az üzenetadag egy hosszabb üzenet része-e vagy önálló, befejezett üzenet. Ha a „folytatni” jel értéke 1, az azt jelenti, hogy az üzenetadag része egy hosszabb üzenetnek, aminek a folytatása még várható. Ha a 1704 üzenetadag sorszáma 11, az azt jelenti, hogy az üzenetadag egy üzenet első adagja. Az üzenet azonosítására a 706 szignómezőben foglalt szignó szolgál. Ezt kiegészítheti a 1708 fázismezőben foglalt jelzés arról, hogy az üzenet következő üzenetadagja vagy üzenetadagjai melyik adásfázisban várhatók, a 1709 keretjelmezőben foglalt jelzés pedig azt adhatja meg, hogy az üzenet következő üzenetadagja vagy adagjai melyik következő keretben vagy keretekben várhatók. Ha a vett üzenetcsomag egy önálló üzenet, akkor a „folytatni” jel értéke 0 és a 1704 üzenetadag sorszáma 11. Ekkor a vevőkészülék figyelmen kívül hagyhatja a 1708 fázismezőben és 1709 keretjelmezőben foglalt információkat.

A 1904 elsőszó-dekódoló informálja a 816 vételvezérlőt arról, ha új üzenet első üzenetadagját dekódolja és arról, hogy az üzenetadag (üzenetadatblokk) egy üzenet befejező adagja vagy befejezetlen üzenet része-e. A 1904 első szó dekódoló ezenkívül a 1612 helyen lévő elsőadat-kódszó 21 bites 1710 adatmezőjét a 816 vételvezérlőre kapcsolja, az pedig az adatmező információtartalmát a 850 üzenetmemória 1912 üzenetblokkjába beírja. A 21 bit tárolása előnyösen a 1912 üzenetblokk 1914 első helyén történik. A 816 vételvezérlő ezután 1908 engedélyező jelet küld a 1910 adatszó-dekódolónak, amire az a 1610 üzenetadatblokk többi kódszavát dekódolja. Az üzenetadatblokk dekódolása úgy történik, hogy a 1910 adatszó-dekódoló megkapja a 824 blokkkiiktatótól a vett keret adatfolyamából kiemelt 32 bites adatkódszavakat, amelyeket kódszavanként a 1906 hibakorrektorba juttat, majd az onnan ellenőrzés és esetleges javítás után visszakapott kódszavakat dekódolja. A 1906 hibakorrektor a már leírt módon, legfeljebb két bithibát tud kijavítani kódszavanként. A sikeres ellenőrzésről kísérő jelzést küld a 1910 adatszódekódemek. Ha a kódszó hibáit nem lehetett kijavítani, a hibás kódszó helyett 1906 hibakorrektor egy előre definiált minta szerinti más 21 bitet juttat vissza a kódszó első 21 bitjeként a 1910 adatszódekóderbe, illetve a 816 vételvezérlőbe. Ez a speciális szó a 842 kijelzőn (8. ábra) az üzenetben megjelenve tájékoztatja az üzenet címzettjét, hogy a vett üzenet hibás.

Ha viszont az adatkódszó ellenőrzés után hibátlan, a 1910 adatszódekóder levágja a 32 bites kódszó 21 legkisebb helyértékű bitjét (LSB) és ezeket a biteket a 816 vételvezérlőbe juttatja, amely a 21 bitet a 850 üzenetmemória 1912 üzenetblokkjának 1914 első helyén tárolt adatokhoz hozzáfűzve eltárolja. A 1910 adatszódekóder a 1908 engedélyező jel hatására dekódolja a keret 1610 üzenetblokkjában foglalt üzenet következő kódszavait is, és ezek információtartalmát a 816 vételvezérlő a 850 üzenetmemóriába beírja. Mindegyik adatkódszó első, 21 bites 1710 adatmezejében foglalt információ a 850 üzenetmemória 1912 üzenetblokkja 1914 első helyén, a korábbi információkhoz tűzve kerül tárolásra.

Amikor az éppen vett keret 1610 üzenetadatblokkjának minden kódszava dekódolva van, a 1912 üzenetblokk 1914 első helyén tárolva van az üzenet minden jellemző adata. A tárolt jellemző adatok felhasználásával a 816 vételvezérlő íratja ki a 842 kijelzőn az üzenet információ tartalmát. Ha az éppen vett keret 1610 üzenetadatblokkja egész üzenetet tartalmaz, akkor a 816 vételvezérlő lehívhatja a tárol 1912 üzenetblokkjának 1914 első helyéről, és kiírhatja az ott tárolt információt például a 842 kijelzőn a címzett előfizető számára. Addig, amíg a 1914 helyen tárolt üzenet befejezetlen, amit a 1702 „folytatni” jel 1 értéke és a 1704 üzenetadag-sorszám jelez a 1914 első helyen tárolt információ legkisebb helyértékű 21 bites mezőben, a 816 vételvezérlő nem írja ki az üzenetet, hanem tovább keres a következő keretekben, várja az üzenet folytatását. A következő keretekben átvitt információk a 1912 üzenetblokk további 1916 tárolóhelyein vannak tárolva. A 19. ábrán példaként feltüntetett tároló 1912 üzenetblokk egy - öt üzenetadatblokkban átvitt - üzenetinformációit tartalmazza.

Amikor az egyes 1610 üzenetadatblokkok elsőadatkódszavait a 1904 elsőszó-dekódoló egymás után dekódolta, a megfelelő 1702 „folytatni” jelek, 1704 üzenetadag-sorszámok, 1706 szignómezőben átvitt szignók, 1708 fázismezőben átvitt fázisjelek és 1709 keretjelmezőben átvitt keretjelek, valamint esetleg még átvitt további azonosító információk a 816 vételvezérlőbe kerülnek. Az éppen vett 1610 üzenetadatblokk szignóját a 816 vételvezérlő összehasonlítja a 850 üzenetmemóriában, annak 1914 első helyén tárolt 1912 üzenetblokkok szignóival, és ha egyezést talál, az azt jelenti, hogy az éppen vett és feldolgozás alatt álló üzenetblokk a már tárolt üzenet folytatása. A 816 vételvezérlő ezután megvizsgálja az éppen vett üzenetblokk sorszámának helyességét is, azaz hogy a már tárolt részek sorszámaihoz sorban illeszkedik-e. Ha az éppen vett 1704 üzenetadag-sorszám nem a tárolt sorszámok sorába illő következő szám, az arra utal, hogy egy előző üzenetadag átvitele nem sikerült.

Ezután a 816 vételvezérlő folytathatja az üzenet többi részének vételét és dekódolását az üzenet végéig, amit az éppen vett 1610 üzenetadatblokk első 1612 helyi adat kódszavának 0 értékű 1702 „folytatni” jele jelez. A 106 vevőkészülék tehát teljes üzeneteket és tördelt üzenetek adagjait is képes venni és feldolgozni.

Ha a 106 vevőkészülék egy tördelt üzenet első adatcsomagjának vételét észleli, amit a 1702 „folytatni” jel 1 értéke és a 1704 üzenetadag 11 sorszáma jelez, keresi az üzenet folytatását az adott keretben és a következő keretekben, amelyekben az üzenet folytatásának átvitele várható. A 106 vevőkészülék ennek során vizsgálja a következő (esetleg előre jelzett) keretek 1604 címmező11

HU 215 879 Β jét, keresve egy megfelelő 1605 címkódszót, majd kiválasztja a címkódszóval összerendelt 1607 vektorkódszót és ennek 1609 azonosító tartalma alapján eljut a megfelelő 1610 üzenetadatblokkhoz. A 1610 üzenetadatblokkra az első 1612 helyi adat-kódszó 21 bites 1710 adatmező információs bitjei mutatnak.

Ez az adatcsomagok átvitelét és összerendelését lehetővé tevő átviteli protokoll adóoldalon a 102 terminál számára lehetővé teszi hosszú üzenetek tördelését és üzenetcsomagokban, több keretbe foglalva, esetleg több fázisban vagy több átviteli csatornán történő átvitelét, amint azt az alábbiakban még részletesebben ismertetjük. Az üzenet tördelése lehetővé teszi a párhuzamosan jelentkező igények jobb kielégítését, az átviendő üzenetek sorolását és kettő vagy több üzenet ugyanazon időintervallumban, párhuzamosan történő átvitelét, a forgalmi igényeknek optimálisan megfelelően. Ha például egy sürgős segélykérő hívást kell lebonyolítani, miközben a 102 terminál egy hosszú üzenetet küld, a terminál a hosszú üzenetet rövidebb üzenetcsomagokra bontja, és a már éppen átvitel előtt álló keretbe is beillesztheti a sürgős üzenet üzenetcsomagját, az üzenetcsomagok megrövidítése révén kihagyott mezőbe. Járulékos előny, hogy rövidebb üzenetcsomagok átvitele esetén kisebb az üzenet hibás átvitelből - fadingból - származó tönkrementének valószínűsége, mint hosszú üzenetek egyfolytában történő átvitele esetén lenne.

A 20. ábrán a 212 keretező vezérlő (2. ábra) tömbvázlata van feltüntetve. Az átvitelre váró üzenetek 210 aktív page-fájlban vannak tárolva. Az aktív pagefájl egy egy bemenetű, egy kimenetű, egyirányú, soros (első be, első ki) RAM-tárolóként van megvalósítva, amelyben az üzenetek a beérkezés sorrendjében, a címzett vevőkészülékre kiosztott fázis szerint elkülönített területeken vannak tárolva. A 210 aktív page-fájl megvalósítható más típusú tárolóval, például harddiszkkel is. A 210 aktív page-fájlban lévő üzeneteket időnként és fázisonként szekvenciálisán eléri egy 2002 vezérlő 2004 kimenetein megjelenő kiolvasó jel, amelynek hatására a kiolvasó jellel kijelölt üzenet 2006 keretdekóderbe olvasódik be. A 2006 keretdekóder azonosítja azokat az üzeneteket, amelyeket a soron következő (épp szerkesztés alatt álló) keretben kell átvinni. Ha talál ilyen átviendő üzenetet valamely fázisnak megfelelő page-fájlban, a 2006 keretdekóder a 2002 vezérlőbe „üzenet van” jelet küld. A 2002 vezérlő erre elemzi az üzenetet, meghatározva az átviteléhez szükséges kódszavak számát. Minthogy mindegyik keret egyforma hosszú, gyakran a 210 aktív page-fájl üzenettartalma nem fér el egy keretben. Ha egy vagy több üzenet hosszabb, mint ami egy keretben átvihető, akkor a 212 keretező-vezérlő az üzenetet üzenetcsomagokra osztja egy vagy több keretben történő átvitel céljából. Az üzenethez rendelt fázistól függően a 2002 vezérlő a kikalkulált kódszószámot egy csoport 2012 keretszámláiéra juttatja, amely azt összeveti a keret kódszókapacitásával és mind a négy (I, J, K. L) fázisban biztosítja a keretek kódszókapacitásának kihasználását, üzenetadatokkal való kitöltését. A következő átviteli keretbe beférő üzenetinformáció következő keret 2008 átmeneti tárolóban, fázisonként külön van tárolva, amely átmeneti tároló működését a 2002 vezérlő vezérli 2009 vezérlőjelbuszon át. Ha a 1012 keretszámlálóban tárolt kódszószám meghaladja egy átviteli keret kapacitását, amely általában nyolcvanhét kódszó, a fölös üzenetek, illetve üzenetrészek egy késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban tárolódnak, és onnan egy vagy több, későbbi keretben kerülnek átvitelre. Az egyes üzenetek vagy üzenetrészek 2010 átmeneti tárolóba eltöltött késleltetési idejének nyilvántartása érdekében a 2010 átmeneti tárolóban egy-egy „üzenetvivő értéket” is tárolunk az üzenetrésszel együtt. Ez az „üzenetvivő érték” beállítható egy előre megadott, például 31 ciklusnak megfelelő számra, ameddig az üzenetrészprotokoll következmények nélkül tárolható a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban. Minden olyan alkalom elmúltával, amelyben az adott üzenetrész legalább egy része nem került átvitelre, ez az „üzenetvivő érték” eggyel csökken. Amikor az „üzenetvivő érték” 0-ra csökkent, ami túlzsúfolt forgalom mellett előfordulhat a 100 átviteli rendszerben, az érintett üzenetrész prioritása megnő, aminek következtében az üzenetrész legalább egy töredéke a következő keretben átvitelre kerül. Ez a minimális üzenettöredék legalább egy címkódszóból, egy vektorkódszóból, egy elsőadat-kódszóból és egy üzenetinformáció-kódszóból áll, ahol az elsőadat-kódszó tartalmazza a 1702 „folytatni” jelet, a 1704 üzenetadag-sorszámot, az üzenet 1706 szignómezőbe írt szignóját, a 1708 fázismezőt és 1709 keretjelmezőt. A példa szerinti minimális üzenettöredék négy adatkódszót tartalmaz.

Ez az átviteli (kódoló, dekódoló) protokoll a lapozó 102 terminált és a 106 vevőkészüléket a neki szóló üzenet kereteinek vétele idejére egymáshoz szinkronizálja. A 106 vevőkészülék - miután előírt számú keret átvitele alatt nem talált hozzá címzett üzenetadagot - megállapíthatja, hogy az üzenet átvitele hibás. Ily módon az átviteli protokoll egy meghatározott időintervallumot szab annak, hogy más üzenet legalább egy töredéke átvitelre kerüljön az adott átviteli csatornán.

Miután a következő átviteli keretbe foglalandó minden üzenetrészt kijelölt a 2006 keretdekóder, és azok el vannak tárolva a következő keret 2008 átmeneti tárolójában, a 2008 átmeneti tárolóban lévő üzenetek és üzenettöredékek áttöltődnek az üzenetkeret 216 átmeneti tárolóba. Ezután a 102 terminál lebonyolíthatja az üzenetek átvitelét a 2. ábra kapcsán ismertetett módon.

A 21. ábrán a következő keret 2008 átmeneti tárolója és a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolója közötti üzenetáttöltés folyamata van szimbolikusan ábrázolva. Az áttöltést a 212 keretvezérlő végzi. A nem ábrázolt kiinduló állásban, a 212 keretező vezérlő épp olyan hosszú üzenetet hívott le a 210 aktív page-fájlból, amekkora a keretben átvihető, és azt az épp átvitel alatt álló keretbe illesztette. A keret előre megállapított hossza 87 kódszó. A következő lehívott hosszú 2108 A-üzenet hossza ennél nagyobb, 100 kódszó, amely az ábrázolt 2102 lépésben a következő keret 2008 átmeneti tárolóban tárolódik, miközben a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolója üres. A 212 keretező vezérlő a folyamat

HU 215 879 Β

2104 lépésében úgy dönt, hogy a következő keretet kitölti a 2108 A-üzenet első 87 kódszavából képzett 2110 A1-üzenetcsomaggal, a 2108 A-üzenet maradék részéből 2112 A2-üzenetcsomagot képez, amit áttolt a késleltetett üzenetek 2010 átmeneti tárolójába. A 87 kódszóból álló 2110 A1-üzenetcsomag három további kódszót tartalmaz az üzenetcsomag előtt elrendezve, ezek a címkódszó, a vektorkódszó és az elsőadatkódszó, amelyek további ellenőrző- és vezérlő-információkat szállítanak a 106 vevőkészülék számára. Amint azt a 17. ábra kapcsán már említettük, a 212 keretező vezérlő által kialakított A1-üzenetcsomag elsőadat-kódszava tartalmazza például a 1702 „folytatni” jelet (1 értékű), a 1704 üzenetadag-sorszámot (11 értékű) és az üzenetazonosító szignót, a kódszó 1706 szignómezőjében. A szignó lehet például a legutóbbi számlázás óta az adott előfizető számára átvitt üzenetek száma, amely szám lehívható az előfizető 208 előfizetői adatbázisából és bevihető a 210 aktív page-fájlba.

A 2112 A2-üzenetcsomag a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban van tárolva, megfejelve címkódszóval, vektorkódszó val és elsőadat-kódszóval.

Ebben a helyzetben a 212 keretező vezérlő a 2110 A1-üzenetcsomagot kiveheti a következő keret 1008 átmeneti tárolóból és az üzenetkeret 216 átmeneti tárolóba helyezheti, amely átmeneti tárolóból az átvitel történik. A következő keret adása előtt a 212 keretező vezérlő a kerethez tartozó üzenetinformációt (2112 A2üzenetcsomag) a keret üzenetbe foglalt száma alapján, a késleltetett üzenet 2110 átmeneti tárolójából lehívja, és a következő keret 2008 átmeneti tárolóba, egy következő 2114 B-üzenet elé helyezi, a folyamat 2106 lépésében.

A 2112 A2-üzenetcsomag elsőadat-kódszavát a 212 keretező vezérlő úgy alakítja, hogy a 0 értékű 1702 „folytatni” jelet, 00 értékű üzenetadag-sorszámot és az A1-üzenetcsomagéval egyező szignót tartalmazzon. Ezután a 212 keretező vezérlő lehívja a megfejelt 2112 A2-üzenetcsomagot a következő keret 2008 átmeneti tárolójából, és beírja az üzenetkeret 216 átmeneti tárolóba, ahonnan a következő átviteli ciklusban kiürül. Ily módon a 102 terminál a hosszú 2108 A-üzenetet rövidebb A1-, A2-üzenetcsomagokra bontva adta adásba, az üzenetcsomagokkal kitöltve az átviteli kereteket és lehetővé téve azonos keretben más üzenet átvitelét is.

A 106 vevőkészülék az adásciklusban számára kijelölt keretek figyelésével veszi a neki címzett üzenet első A1-üzenetcsomagját, amelynek elsőadat-kódszava tartalmazza az információt arról, hogy ő egy szignóval azonosított üzenet első üzenetcsomagja. Ezt követően a 106 vevőkészülék szekvenciálisán kutatja a következő neki szánt keretek adatmezőit, amíg megtalálja az üzenet folytatását képező A2-üzenetcsomagot, amelynek elsőadat-kódszava informálja a vevőkészüléket arról, hogy ő a szignóval azonosított üzenet következő és egyben utolsó üzenetcsomagja. Ha az üzenet több csomagból állna, akkor a második üzenetcsomag 1702 „folytatni” jele nem 0, hanem 1 lenne, és a vevőkészülék tovább kutatna a vett adatfolyamokban az üzenet folytatását keresve.

A 22. ábrán egy, a 21. ábrához hasonló, de bonyolultabb példa van szemléltetve. A kiinduló állapotban a 212 keretező vezérlő lehívta azt az üzenetinformációt, amelyhez a következő adásba kerülő keret száma van rendelve. Ezt az üzenetinformációt a 212 keretező vezérlő, a folyamat 2201 lépésében, a következő keret 2008 átmeneti tárolóba beírja. A következő keret 2008 átmeneti tárolóban ekkor négy üzenet van tárolva: 2208 A-üzenet, 2210 B-üzenet, 2212 C-üzenet és 2214 D-üzenet, a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolója üres. Az A-üzenet hossza 24 kódszó, a B-üzenet hossza 16 kódszó (eddig összesen 40 kódszó), a harmadik C-üzenet hossza 50 kódszó és a D-üzenet hossza 60 kódszó. Ez összesen 150 kódszó, szemben a keret meghatározott 87 kódszavas kapacitásával. A 212 keretező vezérlőnek tehát meg kell határoznia, hogy mely üzenetek kerüljenek a következő keretben átvitelre, illetve melyik üzenet legyen kisebb üzenetcsomagokra bontva.

A 212 keretező vezérlő megkeresi a 2008 átmeneti tárolóban a leghosszabb üzenetet, ez a D-üzenet, amely 60 kódszó hosszú. A 212 keretező vezérlő átteszi ezt a D-üzenetet a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóba. A következő keret 2008 átmeneti tárolóban maradt üzenetek összesített kódszószáma most 90, ami több, mint ami befér a 87 kódszavas következő keretbe. A 212 keretező vezérlő tehát most a következő leghosszabb üzenetet keresi meg, amely az 50 kódszavas C-üzenet. A 212 keretező vezérlő ezt a C-üzenetet is átteszi a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolójába.

Ekkor a 2008 átmeneti tárolóban maradt üzenetek összesített kódszószáma 40, ami kisebb, mint a következő keretben átvihető 87. A 212 keretező vezérlő most megállapítja, hogy mindkét, a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolójába átvitt üzenet egy része átvihető a következő keretben. A 212 keretező vezérlő a D-üzenetet megosztja, és négy kódszó hosszú első 2216 Dlüzenetcsomagját cím-kódszóval, vektor-kódszóval és elsőadat-kódszóval megfejelve a következő keret 2008 átmeneti tárolóba helyezi, a második B-üzenet után. A 2214 D-üzenet második D2-üzenetcsomagját, ugyancsak címkódszóval, vektorkódszóval és elsőadatkódszóval megfejelve, a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban hagyja. Ekkor a következő keret 2008 átmeneti tárolóban 44 kódszónyi üzenetinformáció van tárolva, a 212 keretező vezérlő a C-üzenetet úgy bontja meg, hogy első 2218 Cl-üzenetadagja 87 kódszóig feltöltse a keretet (2204 lépés). Az első 2218 Cl-üzenetadag 43 kódszóból áll, a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóból maradó második 2222 C2-üzenetadag 10 kódszót tartalmaz. Ez a második 2222 C2-üzenetadag is tartalmaz címkódszót, vektorkódszót és elsőadat-kódszót. Ezzel a 212 keretező vezérlő összeállította a következő keretben átviendő üzenetinformáció csomagokat, amelyeket a 816 vételvezérlő a következő adásciklusban, illetve fázisban adásba ad.

A következő keret tartalmának összeállításakor a 212 keretező vezérlő új 2224 E-üzenetet is lehív a 210 aktív page-fájlból, és a lehívott E-üzenetet a következő keret 2008 átmeneti tárolóba írja be a folyamat

HU 215 879 Β

2206 lépésében. Az E-üzenet 22 kódszóból áll, így ha az E-üzenet 22 kódszavához a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban tárolt D2 üzenetadag 59 kódszavát és C2-üzenetadag 10 kódszavát hozzáadnánk, az összeg túllépné a keret 87 kódszó kapacitását. Ennek elkerülésére a 212 keretező vezérlő a 2008 átmeneti tárolóban a leghosszabb üzenetcsomagot kiválasztja és kiveszi a következő keret 2008 átmeneti tárolóból.

A következő keret 2008 átmeneti tárolóban marad tehát az új 2224 E-üzenet és a 2222 C2-üzenetadag, amelyek együttes kódszó száma 32. A következő keret 87 kódszó kapacitásának kihasználása érdekében a 212 keretező vezérlő most megbontja a 2220 D2-üzenetcsomagot és ennek első 55 kódszavából 2226 D3üzenetcsomagot, a maradék hét kódszavából 2228 D4üzenetcsomagot képez. A D3-üzenetcsomag a következő keret 2008 átmeneti tárolóba kerül, a D4-üzenetcsomag visszakerül a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolójába. Mindegyik D3-, D4-üzenetcsomag meg van fejelve címkódszóval, vektorkódszóval és kontrollinformációkat tartalmazó elsőadat-kódszóval.

Ekkor a 212 keretező vezérlő a keretnyi tároló tartalmat átteszi a következő keret 2008 átmeneti tárolóból az üzenetkeret 216 tárolójába, ahonnan megtörténik a keret átvitele. A késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban maradt 2228 D4-üzenetcsomag (7 kódszó) átvitele az ezt követő keretben fog megtörténni. Ez a kissé bonyolult példa alkalmas volt a 212 keretező vezérlő működésének jobb megvilágítására.

A találmány szerinti rendszerben másrészt, a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolójában tárolt minden üzenetcsomag átvitele történhet egy előre meghatározott keretválasztó minta szerint. A keretválasztó minta lehet egy előfizető 208 előfizető adatbázisában tárolva, tehát megválasztható 106 vevőkészülékenként. A keretválasztó minta alkalmazása az átvitelben a vevőkészülékek akkumulátorát kímélő megoldás, és az üzenetek nem teljesen kihasznált keretekben történő újra elosztását teszi lehetővé.

Keretválasztó minta alkalmazása esetén az egyes 106 vevőkészülékeknek nem szükséges folyamatosan vételkész állapotban lenniük, hanem elég a 208 előfizetői adatbázisukban tárolt keretválasztó minta szerinti kereteket venniük. A 102 terminál vezérelheti a 106 vevőkészülékeket úgy, hogy azok az adás első N keretét vegyék, majd szekvenciálisán, csak meghatározott további kereteket dolgozzanak fel. Egy adott 106 vevőkészülék, például, egy tördelt üzenet első üzenetadagjának vétele után csak minden harmadik következő keretet figyeli, a közbenső időben a vevőkészülék vevőfokozata ki lehet kapcsolva. Ez jelentős megtakarítást eredményez a készülék átlagos áramfelvételében, és így egy töltéssel hosszabb üzemidőt, hosszabb akkumulátorélettartamot eredményez, illetve kisebb kapacitású akkumulátor alkalmazását teszi lehetővé a vevőkészülékekben.

A 208 előfizetői adatbázisban a keretválasztó minta a 106 vevőkészülékre vonatkozó egyéb információkhoz hasonlóan tárolható, és onnan a 210 aktív page-fájlba beírható, az oda beírt, az előfizetőnek szánt üzenethez társítható. A 212 keretező vezérlő a 210 aktív page-fájlból, az üzenettel együtt, a keretválasztó mintát is kiveszi és megállapítja, hogy az üzenetet a minta szerinti keretekbe kell beletennie. Ha a 212 keretező vezérlő azt állapítja meg, hogy az üzenetet csomagokra szükséges bontani, a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban tárolt üzenetcsomaghoz hozzárendeli a minta szerinti keretinformációt. Ily módon a 102 terminál és a címzett 106 vevőkészülék összehangoltan működik: a 102 terminál az üzeneteket abba a keretbe helyezi, amelyet a címzett vevőkészülék vesz is, és a vevőkészülék csak akkor van vételkész állapotban, amikor neki szóló üzenetet vagy üzenetcsomagot várhat. A keretválasztó minta lehet például az, hogy az adott készülék üzenetet és az üzenet folytatását csak minden harmadik keretben várhatja. Ennek megfelelően a 102 terminál megoldja a késleltetett üzenet átmeneti tárolóban lévő üzenetcsomagok keretválasztó minta szerinti átvitelét.

A 212 keretező vezérlő a 2010 átmeneti tárolóban tárolt minden üzenetcsomag keretválasztó mintaadatát, például keretátvitelenként, eggyel csökkenti, addig, amíg nulla nem lesz. Amikor a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóban végzett számolás eredménye egy adott üzenetcsomagnál nulla lett, a 212 keretező vezérlő megkísérli az üzenetcsomag behelyezését a következő keretbe. Ha a forgalom a hálózaton oly nagy, hogy az üzenetcsomag egy töredékét sem képes a következő keretbe beszervezni, a 212 keretező vezérlő nem teszi bele az üzenetcsomagot a soron következő keretbe, hanem visszaállítja a keretválasztó mintaszámot az eredeti értékre és újrakezdi a visszaszámlálást.

Egy másik lehetséges megoldásban a 212 keretező vezérlő közöl keretválasztó mintát a 106 vevőkészülékkel, egy tördelt üzenet első üzenetadagjának elsőadatkódszavának (opcionális) 1709 keretjelmezőjében, amely keretválasztó mintát a vevőkészülék az üzenet többi részének vételénél használ. E megoldásban a 102 terminál módosíthatja a keretválasztó mintát, és illesztheti azt a hálózat aktuális forgalmi viszonyaihoz, így például túlzsúfolt forgalomnál a 212 keretező vezérlő hosszú keret fogadására, laza forgalomnál rövid keret fogadására állíthatja be a 106 vevőkészüléket. Ez a technika lehetővé teszi az átvitel módjának keretről keretre történő átállításával, a változó forgalomhoz történő illeszkedést, az üzenetek optimális átvitelét. Emellett teljesül az akkumulátort kímélő hatás is, mert továbbra is fennáll az, hogy a vevőkészüléknek minden N-számú keretből csak egyben, például csak minden harmadik keret adásakor szükséges vételkésznek lennie.

A 23. ábra egy példa olyan átviteli protokollra, amely szerint a 100 rendszerben egy-egy átviteli ciklus három, 1., 2., és 3. 2303 keretből áll, amelyek négy 2301 fázisban fordulhatnak elő, azaz mindegyik fázisban három keret ismétlődik ciklikusan. A példában egy adott 106 vevőkészülék számára az 1. fázis és ebben a 2302, 2304, 2306, 2308, 2310, 2312 1. keretek vannak kijelölve, amely keretekben neki címzett üzenet érkezhet a 102 termináltól. Amikor a vevőkészülék egy üzenet első csomagját vette a 2304 1. keretben, ezzel átállítható a 2314, 2316, 2318, 23202. keret vételére is, ahol

HU 215 879 Β az üzenet következő üzenetcsomagjait veszi. A keretválasztó minta tehát lehet egy előre meghatározott, állandó paraméterminta, vagy lehet a 102 terminál által a forgalomtól függően, dinamikusan változtatott minta is.

A 24. és 25. ábrán két olyan átviteli rend van ábrázolva, amelyekben egy többfázisú átviteli rendszerben, egy hosszú, tördelt üzenet átvitele nem egy fázisban történik. A 24. ábra szerinti példában a 106 vevőkészülék eredetileg az 1. fázis 1402, 2408, 2414 1. kereteinek vételére van programozva. Hosszú üzenetek átvitelére e vevőkészüléken mégis például a 3 fázist használjuk oly módon, hogy a hosszú üzenet első üzenetcsomagját a 106 vevőkészülék a számára kijelölt 1. fázis 1402 1. keretében veszi, és ha „hosszú üzenet” jelet vesz az első üzenetcsomaggal, a periódus következő két 2404, 2406 keretének 3. fázisban történő vételére kapcsol át, majd a ciklus végén visszaáll az 1. fázis 1408 1. keretének vételére, majd a periódus következő két 2410, 2412 keretének 3. fázisban történő vételére kapcsol át. Ily módon a vevőkészülék a 2404, 2406, 2410, 2412 keretekben, a 3. fázisban veszi a hosszú üzenet üzenetcsomagjait és közben az 1. fázis további 2408, 24141. keretei szabadon maradnak más, rövidebb üzenet vételére. Az adatátviteli 100 rendszerben tehát kijelöltünk egy fázist (a 3. fázist) a nagyon hosszú üzenetek átvitelére, miközben a normális, személyes üzenetek vétele az 1. fázisban történik.

A 25. ábra szerinti példában a 106 vevőkészülékbe alternatív keretválasztó minta van beprogramozva, amelyek között a vevőkészülék elsőadat-kódszóban kapott fázis és keretjei szerint, dinamikusan választ. Az alternatív keretválasztó minta egyrészt a 3. fázis 2504, 2508, 2512, 25162. kereteit, másrészt az 1. fázis 2502, 2506, 2510, 2514, 2518 1. kereteit jelölte ki a vevőkészülék számára, mint lehetséges alternatívát. A 102 terminál dinamikusan instruálja a vevőkészüléket, hogy a két lehetőség közül melyiket válassza, azaz, hogy a

1708 fázismezőben foglalt instrukciót vagy a

1709 keretjelmezőben foglalt instrukciót kövesse-e. A normális, személyes üzenetek vétele most is az 1. fázis 1. kereteiben történik, míg a nagyon hosszú üzenetek vétele a 3. fázis 2. kereteiben. Ez a megoldás is kíméli az akkumulátort, a vevőkészülék átlagfogyasztásának csökkentésével.

A 26. ábrán feltüntetett folyamatábra a 102 terminál egy előnyös kiviteli alakjának működését tükrözi. A folyamat első 2602 lépése telefonszolgálat, amelyben a 102 terminál fogadja az üzenet átvitelét kezdeményező, bejövő hívásokat, amely kezdeményezés adatait a terminál a folyamat 2604 lépésében elfogadja. A folyamat 2606 lépésében a 102 terminál azonosítja az üzenet címzettjét, és a folyamat 2608 lépésében a címzett előfizető 208 előfizetői adatbázisából kiolvassa annak adatátvitelhez szükséges adatait. A terminál vezérlőegysége a folyamat 2610 lépésében megállapítja, hogy a címzett előfizetése érvényes-e. Ha nem érvényes, a 102 terminál a folyamat 2612 lépésében elutasítja a kezdeményezést, és megszakítja a telefonkapcsolatot a hívóval. Ha a 102 terminál a folyamat 2610 lépésében azt állapítja meg, hogy az üzenet címzettjének érvényes az előfizetése, akkor a folyamat 2614 lépésében a terminál hanggal visszaigazolja a megbízás vételét, és a folyamat 2616 lépésében eltárolja az átviendő üzenetet. A folyamat 2618, 2622, 2626 lépésében a 102 terminál megvizsgálja a vett üzenet protokollját, hogy az például POCSAG GSC vagy TSP-e. Ha a 102 terminál által vett üzenet protokollja POCSAG (Post Office Code Standardisation Advisory Group), akkor a 102 terminál az üzenetet a folyamat 2620 lépésében egy POCSAG aktív page-fájlba úja be, ha a 102 terminál által vett üzenet protokollja GSC (Golay Sequential Coding), akkor a 102 terminál az üzenetet a folyamat 2624 lépésében egy GSC aktív page-fájlba íqa be, ha a 102 terminál által vett üzenet protokollja TSP (Time Slot Protokol), akkor a 102 terminál a folyamat 2630 lépésében azonosítja az üzenetkeret és -fázis hozzárendelését, valamint más átviteli paramétereit, és a folyamat 2632 lépésében egy, a fázisnak megfelelő TSP aktív page-fájlba beírja az üzenetet.

A 27. és 28. ábrán az üzenet 210 aktív page-fájltól az üzenetkeret 216 átmeneti tárolójába jutásának egy rutin szerinti folyamatábrája van feltüntetve. Az x fázisban történő átvitelhez szükséges keretező rutin betöltése a folyamat 2701 lépésében történik. A folyamat 2702 lépésében ismétlődően lezajlik egy-egy adatátviteli ciklus, amelyben az üzenetkeret 216 átmeneti tárolójába éppen betöltött információ átvitele történik meg. A folyamat adatátviteli ciklusonként ismétlődő 2704 lépésében a 212 keretező vezérlő megkezdi az üzenetek szortírozását a következő keret 2008 átmeneti tárolójának egy keretnyi kódszóval történő megtöltése céljából. A folyamat 2706 lépésében, a 212 keretező vezérlő a következő keret 2008 átmeneti tárolóba beírja a 210 aktív page-fájlból, a keretinformációval ellátott, a következő keretben átviendő üzeneteket, majd a folyamat 2708 lépésében a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóból is átírja, a következő keret 2008 átmeneti tárolójába, a következő keretben átvihető üzenetrészeket. Ezzel összeállt a következő átviendő keret tartalma a következő keret 2008 átmeneti tárolójában. A 212 keretező vezérlő ekkor dönthet arról, hogy mely üzeneteket vagy üzenetrészeket viszi át a következő keretben:

A folyamat 2710 lépésében a 2012 keret-számláló a következő keret sorszámát nullára állítja. Ha az átviendő összes kódszó belefér a következő keretbe (2712 lépés), akkor a 212 keretező vezérlő a folyamat 2714 lépésében áttölti a következő keret 2008 átmeneti tároló tartalmát az üzenetkeret 216 átmeneti tárolóba, ahonnan kódolva a vevőkészülék számára átvitelre kerül. Ha az átviendő összes kódszó több, mint a következő keret kapacitása (87 kódszó), akkor a folyamat 2712 lépésében a 212 keretező vezérlő meghatározza, hogy mely üzenetek és üzenetrészek kerüljenek be a következő átviteli keretbe.

A folyamat 2716 lépésében a 212 keretező vezérlő megállapítja, vannak-e hosszú (például 10 kódszónál hosszabb) üzenetek vagy üzenetcsomagok a következő keret 2008 átmeneti tárolóban. A tíz kódszónál rövidebb üzenet a rövid üzenet, amely huszonegy alfanumerikus karakternél rövidebb.

HU 215 879 Β

Ha a 212 keretező vezérlő a 2716 lépésben nem talált hosszú üzenetet, akkor a folyamat 2718 lépésében a következő keret számát (kísérő szám) 3-ra állítja, majd a folyamat 2720 lépésében kiválasztja a leghosszabb üzenetet, amelynek kísérő száma nem nulla, és ezt az üzenetet a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóba írja be, továbbá a kísérő számot 2-re állítja. Ezután a folyamat 2722 lépésében (27. ábra) a 212 keretező vezérlő megvizsgálja, hogy a következő keret 2008 átmeneti tárolóban lévő üzenetek összhossza még mindig nagyobb-e a keret előírt hosszánál, és ha igen, a folyamat 2720 és 2722 lépésében a 212 keretező vezérlő megkeresi a következő leghosszabb üzenetet vagy üzenettöredéket és átteszi azt a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolójába. A 212 keretező vezérlő számlálója tárolja az átviendő üzenetek, illetve üzenettöredékek számát, követi annak változásait. A számláló nulla állása azt jelenti, hogy nincs a következő keretben túlcsorduló átviendő üzenet vagy üzenettöredék a következő keret 2008 átmeneti tárolóban, és ekkor a 212 keretező vezérlő átteszi a 2008 átmeneti tároló tartalmát az üzenetkeret 216 átmeneti tárolóba (2712, 2714 lépés), átvitel céljából. Ha viszont a számláló állása nem nulla a folyamat 2724 lépésében, akkor a 212 keretező vezérlő lehívja az utolsó üzenettöredéket, a folyamat 2726 lépésében.

Ezután, a folyamat 2727 lépésében a 212 keretező vezérlő az utolsó üzenettöredékből a következő keret maradék kapacitását kitöltő üzenetcsomagot képez, amelyet a folyamat 2731 lépésében betölt a következő keret 2008 átmeneti tárolójába, és a maradékból egy további üzenetcsomagot is képez, amelyet a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolójába tölt be a folyamat 2733 lépésében. Ezután a kész keretet a 212 keretező vezérlő a következő keret 2008 átmeneti tárolóból áttölti az üzenetkeret 216 átmeneti tárolójába átvitel céljából (2712, 2714 lépések).

Ha a 212 keretező vezérlő a 2716 lépésben azt állapítja meg, hogy a következő keret 2008 átmeneti tárolóban hosszú üzenetek vannak, amelyek hosszabbak, mint ami a keretbe befér, akkor a 212 keretező vezérlő a legújabb üzenetet veszi ki a 2008 átmeneti tárolóból a 2730 lépésben és megvizsgálja, hogy az átmeneti tárolóban maradt üzenetek belefémek-e a keretbe. Ha igen, a 212 keretező vezérlő a 2727 lépésben a következő keret számlálót eggyel visszaállítja és egy utolsó, a keret kapacitását teljesen kitöltő üzenetcsomagot képez és azt a 2731 lépésben a 2008 átmeneti tárolóba helyezi. A 212 keretező vezérlő a 2733 lépésben a megbontott üzenet maradékát a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolójába helyezi és az üzenet megengedett késleltetését meghatározó kísérő számát 31-re állítja. Az így összeállított keretet ezután a 212 keretező vezérlő a 2712, 2714 lépésben átteszi a következő keret 2008 átmeneti tárolóból az üzenetkeret 216 átmeneti tárolóba kódolás és átvitel céljából.

Ha a legújabb üzenet 2728 lépésben történt kivétele után a következő keret 2008 átmeneti tárolóban még mindig a keret kapacitását meghaladó számú kódszó van tárolva (2730 lépésben megvizsgálja), akkor a

212 keretező vezérlő a 2734 lépésben megvizsgálja, hogy a legújabb üzenet nem egy üzenet folytatása-e. Ha nem, akkor a folyamat 2736 lépésében egy üzenet első üzenetadagjaként határozza meg és a következő keret számláló tartalmát eggyel megnöveli, majd a folyamat 2738 lépésében egy legalább négy kódszóból álló első üzenetcsomagot képez belőle. Ezt az üzenetcsomagot a folyamat 2731 lépésében a 212 keretező vezérlő beírja a következő keret 2008 átmeneti tárolóba, az üzenet további részét a 2733 lépésben a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóba helyezi és 31 üzenet késleltetési kísérő számot rendel hozzá.

Ha a 212 keretező vezérlő a 2734 lépésben azt állapítja meg, hogy a vizsgált üzenet egy üzenet folytatása, akkor a folyamat 2740 lépésében, hogy a késleltetési kísérő száma nem érte-e el a nullát. A nulla értékű késleltetési kísérőszám azt jelenti, hogy a vizsgált üzenetrész a megengedett maximum ideig késleltetve volt, ezért prioritást élvez az átvitelben. Ha tehát a 2740 lépésben azt találtuk, hogy a vizsgált üzenetrész kísérő száma nulla, az üzenetrész átvitelre kerül a következő 2736, 2738, 2731,2733, 2712 és 2714 lépésekben. Ha a 2740 lépésben vizsgált üzenetrész kísérő száma nem nulla, hanem nagyobb, akkor a 212 keretező vezérlő a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóba helyezheti az üzenetrészt és kísérő számát eggyel csökkenti a folyamat 2742 lépésében. Ez az üzenetrész egy keret átviteli ciklusnyi további késleltetését jelenti. Ezután a 212 keretező vezérlő a következő keret 2008 átmeneti tároló tartalmát a 2712, 2714 lépésekben áttölti az üzenetkeret 216 átmeneti tárolójába. Ily módon a 212 keretező vezérlő a keretek kapacitását mindig kihasználva a lehető legtöbb üzenetkódszó átvitelét teszi lehetővé.

A 29. és 30. ábrán a fentitől kissé eltérő 212 keretező vezérlő folyamatábrája van feltüntetve, amely folyamatábra szerinti működés lehetővé teszi, hogy egy üzenet átvitele keretválasztó minta szerint és alternatív fázisban történjék. Az alábbiakban csak a két folyamat közötti különbségeket tárgyaljuk részletesebben.

Az x fázisban történő átvitelhez szükséges keretező rutin betöltése a folyamat 2801 lépésében történik. A folyamat 2802 lépésében ismétlődően lezajlik egyegy adatátviteli ciklus, amelyben az üzenetkeret 216 átmeneti tárolójába éppen betöltött információ átvitele történik meg. A folyamat adatátviteli ciklusonként ismétlődő 2804 lépésében a 212 keretező vezérlő megkezdi az üzenetek szortírozását a következő keret 2008 átmeneti tárolójának egy keretnyi kódszóval történő megtöltése céljából. A folyamat 2806 lépésében a 212 keretező vezérlő a következő keret 2008 átmeneti tárolóba beírja a 210 aktív page-fájlból a keretinformációval ellátott, a következő keretben átviendő üzeneteket, majd a folyamat 2808 lépésében a késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóból is átírja a következő keret 2008 átmeneti tárolójába a következő keretben átvihető üzenetrészeket. Ezzel összeállt a következő átviendő keret tartalma a következő keret 2008 átmeneti tárolójában.

Miután a 212 keretező vezérlő a 2806 és 2808 lépésekben betöltötte az üzeneteket a következő keret

HU 215 879 Β

2008 átmeneti tárolóba, a folyamat 2809 lépésében kivesz belőle minden olyan üzenetet és üzenettöredéket, amely nincs az adott fázisban épp átvitelre váró kerethez rendelve, és az üzenetek és üzenettöredékek késleltetési kísérőszámait eggyel csökkenti. Ily módon a 212 keretező vezérlő az üzeneteknek nem csak a keretinformációját, hanem a fázisinformációját is figyelemmel kíséri, hogy meghatározza, mely információkat lehet az éppen átvitel alatt álló keretben átvinni. Egy másik különbség a legelső üzenetcsomag 2729 lépésben történő átvitelében van, ahol a 212 keretező vezérlő a folyamat 2835 lépésében meghatározza a keretválasztó mintát és a fázist, amelyek szerint az üzenet többi része átvitelre kerül.

A 212 keretező vezérlő, ha már a 2835 lépésben hozzárendelt a tördelt hosszú üzenet első adagjához egy keretválasztó mintát és egy fázist, az első üzenetadagot betöltheti a következő keret 2008 átmeneti tárolóba, a folyamat 2831 lépésében hozzáfűzve annak tartalmához, és ha az üzenet következő üzenetrészeiről a folyamat 2837 lépésében azt állapítja meg, hogy azokat más fázisban kell átvinni, akkor a folyamat 2839 lépésében az üzenet következő üzenetrészeit a folyamat 2839 lépésében átteszi egy, a fázisnak megfelelő késleltetett üzenet 2010 átmeneti tárolóba és a 31 kísérőszámot rendeli hozzá. Ezután a 212 keretező vezérlő a következő keret 2008 átmeneti tároló következő keretet kitöltő tartalmát átteszi az üzenetkeret 216 átmeneti tárolóba a folyamat 2812 és 2814 lépésében, kódolás és átvitel céljából. Ily módon tehát a 212 keretező vezérlő el tudja osztani az üzeneteket, több fázis kereteibe rendezve őket, így a rendkívül hosszú üzenetek átvitele nem blokkolja az adott átviteli csatornát más üzenetek előtt, hosszabb időre.

A 31. és 32. ábrán feltüntetett folyamatábra a 106 vevőkészülék (8. ábra) működésére vonatkozik. A folyamat kiinduló állapotában a 106 vevőkészülék 2902 időintervallumban takarékra van állítva, akkumulátorkímélő üzemmódban van, és az adással szinkronban vár általa vehető adásra (2904 lépés). A vevőkészülék a folyamat 2906 lépésében vett kerettel szinkronizálja magát, a következő 2908 lépésben a 106 vevőkészülék a keret címmezőjében található minden címet megvizsgál a tekintetben, hogy van-e neki szóló, azaz a benne tárolt címekkel azonosítható üzenet a vett keretben. Ha talál ilyet a 2908 lépésben, akkor dekódolja a neki szóló üzenet vektorkódját a következő 2910 lépésben, majd a folyamat 2912 lépésében az üzenetdekódolását, és minden egyes kódszavának hibakorrekcióját végzi el. Esetleg a 106 vevőkészülék a folyamat 2914 lépésében számlálja az ellenőrzések számát, és ezt a következő 2916 lépésben összeveti egy, a vett jellel átvitt összeggel, így ellenőrizve az üzenet hibátlanságát. A kijavíthatatlan hibát a vevőkészülék kijelzi az előfizető számára, például úgy, hogy a hibás karaktert az üzenetben egy speciális, hiba jelentésű karakterrel helyettesíti.

A 106 vevőkészülék a folyamat 2918 lépésében megvizsgálja, hogy a „folytatni” jel értéke 1-e, majd a folyamat 2920 lépésében azt, hogy a csomag sorszáma 11-e annak megállapítására, hogy a vett üzenetcsomag egy üzenet első csomagja-e. Ha igen, akkor a folyamat 2922 lépésében időzítő kísérőjelet rendel az első üzenetcsomaghoz, amely időzítő kísérőjel által meghatározott időintervallumban a 106 vevőkészülék váija az üzenet folytatását. A 106 vevőkészülék a folyamat következő 2924 lépésében ezt a kísérőjelet például 60 mp-re állítja, azért, hogy korábbról maradt kísérőjel ne növelje meg a beállítani kívánt maximum várakozási időt. A 106 vevőkészülék a folyamat 2906 lépésében eltárolja az üzenet szignóját és az üzenetcsomagok sorszámát, mint paramétereket, majd az üzenet információrészét a folyamat 2928 lépésében beírja a 850 adatmemóriába. Opcionálisan a 816 vételvezérlő a folyamat 2930 lépésében összehasonlítja az utoljára beírt üzenetcsomag paramétereit a korábban beírt üzenetcsomagok paramétereivel (szignóés csomagsorszám), annak ellenőrzésére, hogy az egymás után vett csomagok egy üzenet összeillő részei-e, és hogy az üzenet teljes-e. A folyamat ezután visszatér a 2902 lépéshez és várja a következő üzenet vételét.

Ha a „folytatni” jel értéke nulla, az vagy azt jelenti, hogy az üzenetcsomag egy üzenet utolsó része, vagy azt, hogy az üzenet egy befejezett, rövid üzenet. A 106 vevőkészülék a folyamat 2932 lépésében mindkét esetben megvizsgálja az üzenetcsomag sorszámát, hogy az 11-e, és ha nem, ami azt jelenti, hogy az üzenetcsomag egy adagokban átvitt üzenet utolsó adagja, akkor a folyamat 2934 lépésében 106 vevőkészülék eltárolja az üzenet szignóját és az üzenetcsomagok sorszámát, mint paramétereket, majd az üzenet információrészét a folyamat 2936 lépésében beírja az adatmemóriába azonnali kijelzés céljára. Opcionálisan a 816 vételvezérlő a folyamat 2938 lépésében összehasonlítja az utoljára beírt üzenetcsomag paramétereit a korábban beírt üzenetcsomagok paramétereivel (szignó- és csomagsorszám), annak ellenőrzésére, hogy az egymás után vett csomagok egy üzenet összeillő részeie, és hogy az üzenet teljes-e. Ha a 2932 lépésben a vevőkészülék megállapítja, hogy az üzenetcsomag sorszáma 11, ami azt jelenti, hogy a vizsgált üzenetcsomag egy egy csomagból álló, rövid üzenet, amelynek nem lesz folytatása, ez esetben a 106 vevőkészülék a folyamat 2942 lépésében az üzenetinformáció tartalmát beírja az adatmemóriába azonnali kijelzés céljából. A 106 vevőkészülék mindkét esetben hanggal kijelzi a folyamat 2940 lépésében azt, hogy egy befejezett üzenetet vett és kiírt a kijelzőn. A folyamat ezután visszatér a 2902 lépéshez és várja a következő üzenet vételét, közben végezhet más műveleteket is.

A 106 vevőkészülék működése kialakíthat úgy is, hogy miután a 2920 lépésben megállapította, milyen keretválasztó, illetve fázisválasztó minta szerint várhatók a további üzenetcsomagok, a 106 vevőkészülék a 2904 lépésben átkapcsol annak az üzenetnek vételére, amelynek első csomagját a vevőkészülék a 2920 lépésben felfedezte, azaz csak a minta szerinti keretek figyelésére, illetve vételére, amivel a 106 vevőkészülék átlagos fogyasztása jelentősen lecsökkenthető, az akkumulátor üzemideje meghosszabbítható.

A találmány szerinti megoldás előnye az akkumulátor igénybevételének jelentős csökkenésén túlmenően,

HU 215 879 Β hogy hosszú üzenetek nem blokkolnak hosszú ideig egy adott összeköttetést más üzenetek átvitele előtt, lehetőség van több üzenet adott vonalon egy időintervallumban történő átvitelére, így a sürgős hívások, vészjelzések késedelem nélkül átvihetők hosszú üzenet átvitele közben is, az adatátviteli hálózat kapacitását megnöveli az, hogy az egyes átviteli keretek kapacitása folyamatosan ki van használva. Ennek csupán az az ára, hogy minden üzenet átvitele egy kissé hosszabb időt vesz igénybe, mintha egyfolytában lenne átvíve, ezzel is szemben áll az az előny, hogy a kapcsolat létrejöttére a hosszú üzenetek adagokban történő átvitele és más üzenetek közbeiktathatósága révén nem szükséges sokat várni, esetleg szubjektív okokból a hívást ismételni.

Claims (13)

1. Adatátviteli rendszer adóval és szelektív vevőkészülékekkel, üzenet adagokban történő, címzett átvitelére, azzal jellemezve, hogy a rendszerben mindegyik üzenetadag tartalmaz címet és üzenetadatot, az üzenetadatban a tördelt üzenet folytatásáról információt tartalmaz, az adó (104) az üzenetet üzenetadagokra bontó terminálra (102) van kapcsolva, a rendszer legalább egy, az ilyen üzenetadagok szelektív vételére és visszaállítására alkalmas vevőkészüléket (106) tartalmaz, amely szelektív vevőkészüléknek (106) vevőfokozata (804), egy vagy több, előre meghatározott cím tárolására alkalmas kódmemóriája (822), az üzenetadagok üzenetinformációinak adagsorrend szerinti, soros tárolására alkalmas üzenetmemóriája (850), a vevőfokozattal (804) és a kódmemóriával (822) összekapcsolt, a vett üzenetadag címének a kódmemóriában tárolt címek valamelyikével egyezését jelző címkorrelátora (830) és a vevőfokozattal (804), valamint a címkorrelátorral összekapcsolt, cimegyezés esetén az üzenetcsomag üzenetadatait dekódoló adatdekódere (832) van.

2. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a rendszerben az üzenetadagok egy átviteli csatornán, időosztásos átviteli protokollban meghatározott átviteli keretekben vannak, a terminál (102) által elrendezve, és legalább egy vevőkészülék (106) kódmemóriájában (822) előre meghatározott, hozzárendelt keretadat és keretválasztó minta van tárolva, amely szelektív vevőkészüléknek (106) az átviteli protokoll szerint hozzárendelt keretek figyelését - keretadat szerint, adott esetben az üzenet első adagját követő üzenetadagok vételét az előre meghatározott keretválasztó minta szerint - vezérlő vételvezérlője (816) van.

3. A 2. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a tördelt üzenet első adagját követő üzenetadagok vételét az előre meghatározott keretválasztó minta szerint vezérlő vételvezérlője (816) van.

4. A 2. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy a szelektív vevőkészülék időinformációt adó vételidőzítőt, továbbá egy üzenet első üzenetadagjának vétele után az üzenet következő adagjait tartalmazó keretek, de legalább egy, a protokoll szerinti időintervallumban átvitt keret vétele idejére a vételt időzítő, keretválasztó vételvezérlőt (816) tartalmaz.

5. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az egy csatornán átviendő, tördelt üzenet üzenetcsomag)ai a terminál (102) által egy átviteli protokoll szerinti kettő vagy több átviteli keretben vannak rendezve, ahol a terminál (102) vezérlőegységének (204) keretválasztó mintát tartalmazó első üzenetadagot képező keretező vezérlője (212) van, a vevőkészüléknek (106) a következő üzenetadag vagy -adagok vételét az első üzenetadagban átvitt keretválasztó minta szerint vezérlő vételvezérlője (816) van.

6. Az 1. igénypont szerinti adatátviteli rendszer, azzal jellemezve, hogy az egy csatornán átviendő, tördelt üzenet üzenetcsomagjai a terminál (102) által egy átviteli protokoll szerinti kettő vagy több átviteli keretben, kettő vagy több átviteli fázisban vannak elrendezve, ahol a terminál (102) vezérlőegységének (204) keretválasztó mintát és fázisadatot tartalmazó, első üzenetadagot képező keretező vezérlője (212) van, a vevőkészüléknek (106) a következő üzenetadag vagy -adagok vételét az első üzenetadagban átvitt keretválasztó minta és fázisadat szerint vezérlő vétel vezérlője (816) van.

7. Vevőkészülék a találmány szerinti adatátviteli rendszerben történő alkalmazásra, amely vevőkészüléknek üzenet vagy üzenetadagok szekvenciális vételére alkalmas vevőfokozata (804), egy vagy több előre meghatározott cím tárolására alkalmas kódmemóriája (822), a vevőfokozathoz (804) és a kódmemóriához (822) kapcsolt, a vett címeket a kódmemóriában (822) tárolt címekkel összehasonlító és egyezés esetén dekódolást kezdeményező kimenő jelet adó címkorrelátora (830) van, azzal jellemezve, hogy az átvitt üzenet vagy üzenetadag üzenettartalmának adagsorrend szerinti, soros tárolására alkalmas tároló üzenetmemóriája (850), és a vevőfokozattal (804), valamint az üzenetmemóriával (850) összekapcsolt, az egyező címhez tartozó üzenetadatokat és üzenetinformáció-adatokat dekódoló és vételvezérlőhöz (816) vagy üzenetmemóriához (850) továbbító adatdekódere (832) van.

8. A 7. igénypont szerinti vevőkészülék, azzal jellemezve, hogy a kódmemóriában (822) előre meghatározott keretadat és keretválasztó minta van tárolva, amely kódmemóriához (822) az üzenet első adatcsomagjának vételét a keretadat szerint, további adatcsomagját a keretadat vagy a keretválasztó minta szerint vezérlő keretválasztó vételvezérlő (816) van csatlakoztatva.

9. A 8. igénypont szerinti vevőkészülék, azzal jellemezve, hogy az üzenet elsőt követő üzenetcsomagjának vagy üzenetcsomagjának vételét a keretválasztó minta szerint vezérlő keretválasztó vételvezérlője (816) van.

10. A 7. igénypont szerinti vevőkészülék, azzal jellemezve, hogy az üzenet azonosított című üzenetcsomagjaiban foglalt csomagsorszámot és ezen belül az első üzenetcsomagot detektáló adatdekódere (832) van.

11. A 7. igénypont szerinti vevőkészülék, azzal jellemezve, hogy az üzenet üzenetcsomagjainak, üzenetadatainak részét képező üzenetazonosító szignót detektáló és a dekódolt üzenetcsomagokat, e szerint az üzenetmemóriába továbbító adatdekódere (832) van.

HU 215 879 Β

12. A 7. igénypont szerinti vevőkészülék, azzal jellemezve, hogy az üzenet első és második részből álló üzenetcsomagjainak első részében elrendezett üzenetadatok részét képező „folytatni” jelet detektáló, az üzenet első és utolsó üzenetcsomagját felismerő, az üzenetcsomagok dekódolt második részét az üzenetek visszaállításához az üzenetmemóriába továbbító adatdekódere (832) van.

13. A 7. igénypont szerinti vevőkészülék, azzal jellemezve, hogy az egy vagy több kódszóban elrendezett üzenetadatokkal ellátott üzenetadagok feldolgozására alkalmas adatdekóder (832) a vevőfokozatra (804) köz5 vetve csatlakoztatott, az üzenetadatok, és az üzenetinformáció-adatok vételi hibáit kódszavanként javító, a javítás sikerét vagy sikertelenségét kijelző hibakorrektorral (1906) rendelkezik.