HU215569B - Eljárás hidrofób polimer habanyagok hidrofilizálására és hidrofilizált polimer habanyagok hidrofil folyadékok abszorbeálására - Google Patents

Abstract

A találmány szerinti eljárás sőrán (i) a pőlimer habanyagőt, amely hőzzáadőtt vagy visszamaradóhidrőfilizáló szertől mentesen hidrőfób jellegű, vízben őldhatatlanfelületaktív anyag őldószeres őldatával vagy szűszpenzi jával éshidrőfilizáló só – amely egy tőxikőlógiailag elfőgadható hidratáltvagy hidratálható kalciűm- vagy magnéziűmsó – vizes és/vagy alkőhőlősőldatával érintkeztetik, azzal a megkötéssel, hőgy ha a hidrőfilizálósó egy kalciűmsó, akkőr a felületaktív anyag szőrbitán-mőnőlaűráttóleltérő, és (ii) az így kapőtt pőlimer habanyag szárításával azőldószer(eke)t eltávőlítják őly módőn, hőgy a habanyagba egyenletesenelőszlatva, a habanyag tömegére számítva együttesen legalább 0,05tömeg% felü etaktív anyag és hidrőfilizáló só épül be és ahidrőfilizált habanyag legfeljebb 50 tömeg% szabad vizet tartalmaz. Atalálmány a hidrőfilizált pőlimer habőkra is vőnatkőzik, melyekelsősőrban vizes testfőlyadékők abszőrbeálására használatős termékek,így pelenkák előállítására alkalmazhatók. ŕ

Description

A találmány tárgya eljárás hidrofób polimer habok hidrofil habokká való átalakítására. Az így hidrofilizált polimer habok olyan abszorbens termékek, például pelenkák, felnőtt inkontinencia-fehémeműk, egészségügyi betétek, kötszerek előállítására alkalmazhatók, amelyek elsősorban vizes testfolyadékok abszorbeálására használatosak.

A kereskedelmi gyakorlatban számos olyan habanyag vagy közönségesen „szivacs” ismert, amelyek nedvesség hatásos abszorbeálására alkalmazhatók. Ezek az anyagok tipikusan nyitott cellaszerkezetű anyagok, amelyek között különböző cellulóz és polimer anyagokat találunk. így például szintetikus habok előállítására régóta alkalmaznak különböző poliuretánokat. A habanyagok szerepe, amint az közismert, ha felületük lényegében hidrofil, elsősorban a vizes folyadékok abszorbeálására való alkalmazás. Azonban a szerves monomerek polimerizálásával számos olyan szintetikus polimer hab képződik, amely jellegében hidrofób. Emiatt jelentős erőfeszítéseket tesznek olyan eljárások kidolgozására, amellyel az egyébként hidrofób szintetikus habok hidrofillé tehetők.

így például ismerünk néhány olyan típusú habot, amelyeket bizonyos, a kész polimerizált habnak legalább valamilyen mértékű hidrofil jelleget adó monomerek alkalmazásával állítanak elő. Ezeket a monomereket a polimerizációs eljárás során a hab vázszerkezetéhez társítják, azonban sajnos a monomerek hidrofil szubsztituensei a kapott habok alaptulajdonságait is megváltoztathatják. így annak ellenére, hogy a kapott hab a kívánt hidrofil jelleget mutatja, egyéb kívánt szerkezeti tulajdonságait és alkalmazási képességét elveszítheti. Ezen túlmenően az ilyen speciális monomerek a habok előállításához használt standard monomerekhez viszonyítva drágábbak is, és így a hab teljes előállítási költségét növelhetik.

Egy másik eljárásban a habot olyan kezelésnek vetik alá, amelynek során a polimer szerkezetükbe anionos helyettesítő csoportok, például karboxilát- vagy szulfonátcsoportok épülnek be. Az ilyen anionos helyettesítő csoportok a hab felületét ugyan hatásosan hidrofilizálhatják, azonban a hab merevebbé, kevésbé rugalmassá válhat.

Ezek a habok így az ember bőrével érintkezve, például pelenkák és egészségügyi betétek alkalmazásakor nem teljesen kényelmesek. Más eljárások szerint a szintetikus hidrofób habok a habanyaghoz társított kis mennyiségű felületaktív anyaggal tehetők hidrofillé. Az ilyen módon hidrofillé tett habok számos célra kiválóan megfelelnek ugyan, azonban a bőrrel való hosszabb érintkezésre nem mindig felelnek meg, mert a felületaktív anyagok irritálhatják a bőrt. Ezen túlmenően némely felületaktív anyag, elsősorban a vízoldható fajták, a habból deszorbeálódhatnak, és a hab által abszorbeált folyadékban oldódhatnak. Ez a folyadék felületi feszültségét megváltoztathatja, és a hab által megtartott folyadékra jelentős hatást fejthet ki.

Az egészségügyi cikkekben, elsősorban a pelenkákban és egészségügyi betétekben alkalmazásra kerülő folyadékabszorbeáló hidrofil habok alkalmazása a kiváló folyadékfelvételi tulajdonságok mellett azt is megköveteli, hogy ezek a termékek az emberi bőrrel érintkezve a viselő számára hosszabb időn át is kényelmesek és biztonságosak legyenek. A pelenkákként és egészségügyi betétként alkalmazásra kerülő habok tulajdonságaitól azt is megköveteljük, hogy az alkalmazott hidrofilizáló szer az abszorbens habok hidrofilizálására szokásosan alkalmazott némely felületaktív anyagtól, például a vízoldható felületaktív anyagoktól eltérően ne befolyásolja lényegesen a testfolyadékok, például vizelet és menstruációs folyadék folyási tulajdonságait. A gyártók számára természetesen nem mellőzhetők az ilyen abszorbens habok hidrofilizáló eljárásával kapcsolatos biztonsági, hatékonysági és gazdasági kérdések sem.

A találmány tárgya olyan biztonságos és hatékony eljárás abszorbens habok hidrofilizálására, amely a fentiekben ismertetett hátrányok kiküszöbölésére szolgál.

A 3 563 243 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban például pelenkákban alkalmazható oxi-alkilén-helyettesített poliuretán habokat ismertetnek.

A 4612 334 és 4606958 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások is olyan habokat ismertetnek, amelyek karboxi- és egyéb anionos helyettesítő csoportokat tartalmaznak.

A 299762 számú nyilvánosságra hozott európai szabadalmi bejelentésben nagy belső fázisú emulziós habok előállítására olyan eljárást ismertetnek, amelyben kalcium-kloridot alkalmaznak.

A 4985647 számú USA-beli szabadalmi leírásban egy szuperabszorbens anyagot tartalmazó hidrofil poliuretán habot ismertetnek. Ebben a szabadalmi leírásban a következő, abszorbens habokra és/vagy egyéb abszorbens anyagokra vonatkozó szabadalmi leírásokra hivatkoznak: 4104435, 4717738, 4725738, 4725629, 4076663, 4454268, 4337181, 4133784, 3669103, 4 464 428,4 394 930,3 900 030,4 239 043,4 731 391 számú USA-beli, és az 55-168104 és 57-92032 számú japán, valamint a 3021290, 3171820, 3175025, 4359558 és 4521544 számú USA-beli szabadalmi leírások.

A 4797 310, 4788225 és 4522 953 számú USAbeli szabadalmi leírásokban olyan porózus polimer anyagokat (habokat) ismertetnek, amelyek felületaktív anyagokat tartalmaznak, és feltételezhetően hidrofil jellegűek.

A találmány tárgya eljárás hidrofób polimer habanyagok hidrofilizálására hidrofil folyadékok abszorbeálásához vízben oldhatatlan felületaktív anyag beépítésével, amely abban áll, hogy (i) a polimer habanyagot egy vízben oldhatatlan felületaktív anyag oldószeres oldatával vagy szuszpenziójával és egy hidrofilizáló só - amely egy toxikológiailag elfogadható hidratált vagy hidratálható kalciumvagy magnéziumsó - vizes és/vagy alkoholos oldatával érintkeztetjük, és (ii) az így kapott polimer habanyag szárításával az oldószer(eke)t eltávolítjuk oly módon, hogy a habanyagba egyenletesen eloszlatva, a habanyag tömegére számítva együttesen legalább 0,05 tömeg% felületaktív

HU 215 569 Β anyag és hidrofilizáló só épül be és a hidrofilizált habanyag legfeljebb 50 tömeg% szabad vizet tartalmaz.

A találmány tárgyát képezik a hidrofil folyadékok abszorbeálására alkalmas hidrofilizált polimer habanyagok is. Ezek olyan habanyagok, amelyek a habanyag tömegére számítva legalább 0,05 tömeg%, egyenletes eloszlású, a fentiekben ismertetett felületaktív anyagokat és hidrofilizálószer-sókat, továbbá legfeljebb 50 tömeg% szabad vizet tartalmaznak.

Az ábrák rövid ismertetése:

Az 1. ábrán egy találmány szerinti tipikus hidrofilizálható hab belső üreges szerkezetének fotomikrográfját mutatjuk be.

A 2. ábrán egy olyan pelenka egymástól eltávolított komponenseinek nézeti képét mutatjuk be, amely kettős rétegű abszorbens magot és ennek egyik elemeként egy hidrofilizált abszorbens habanyagot tartalmaz.

A találmány szerinti hidrofilizáló eljárás a habszerkezetükben folyadékok abszorbeálására alkalmas polimer habanyagok kezelésére szolgál. A polimer habokat általában olyan szerkezetekként jellemzik, amelyeket úgy állítanak elő, hogy egy polimerizálható monomertartalmú folyadékban egy viszonylag monomermentes gázt vagy viszonylag monomermentes folyadékot buborék alakban diszpergálnak, majd a buborékokat körülvevő monomertartalmú folyadékban lévő polimerizálható monomereket polimerizálják. A kapott polimer diszperzió egy olyan megszilárdult porózus szerkezet lehet, amely szilárd polimerizált burkolatú vagy falú cellákból áll. A cellák magukba foglalják a folyékony diszperzióban a polimerizálás előtt buborékokat képező, viszonylag monomermentes gázt vagy viszonylag monomermentes folyadékot.

A találmány céljaira megfelelő polimer habanyagok, amint azt a későbbiekben ismertetjük, előnyösen olyan anyagok, amelyeket egy különleges típusú „víz az olajban” emulzió polimerizálásával állítunk elő. Az ilyen emulziókat egy viszonylag kis mennyiségű polimerizálható monomertartalmú olajfázisból és egy viszonylag nagyobb mennyiségű monomermentes vízfázisból állítják elő. A viszonylag monomermentes nem folytonos „belső” fázis alkotja a diszpergált „buborékok”-at, amelyeket a folytonos polimerizálható monomertartalmú olajfázis vesz körül. A folytonos olajfázisban lévő polimerizálható monomerek a következő lépésben megvalósított polimerizációja alakítja ki a cellás habszerkezetet. A polimerizációval kialakított habszerkezetben maradt vizes folyadék a hab összenyomásával és/vagy megszárításával távolítható el.

A találmány céljaira nagyon jól alkalmazhatók az olyan „víz az olajban” emulzió polimerizálásával előállított polimer habanyagok, amelyek az emulzió olajfázisában bizonyos polimerizálható monomereket, például szűrőit, alkil-(met)akrilátokat és/vagy divinil-benzolt tartalmaznak. Az ilyen típusú polimer habok közül a legelőnyösebbek az 5,260,345 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetettek. Az ilyen nagyon előnyös habanyagok pórustérfogata 12-100 ml/g és a kapillárisok fajlagos felülete pedig 0,5-5,0 m²/g. Ezeket a habokat olyan „víz az olajban” emulziókból állítják elő, amelyek víz:olaj tömegaránya (12:1)— (100:1) előnyösen (20:1)-(70:1).

A találmány céljaira jól alkalmazható polimer habanyagok másik csoportját a poliuretántartalmú habok alkotják. A poliuretán habokat poliizocianát, például diizocianát és hidroxiltartalmú anyag és poliéter-poliol víz és katalizátor jelenlétében megvalósított reagáltatásával állítják elő. A polimerizálás során a víz az izocianátcsoportokkal reagálva térhálósítást eredményez. Az eljárásban alkalmazott szén-dioxid a habosodás előidézésére szolgál. Habosítószerként tri fluor-metánt vagy egyéb illó anyagot is alkalmazhatnak.

A polimerizálható „víz az olajban” emulziókból előállítható polimer habokat, ezen belül a találmány céljaira előnyösen alkalmazható polimer habokat attól függően, hogy a cellák fala vagy burkolata, azaz a cellák ablaka mennyire van megtöltve polimer anyaggal vagy mennyire ilyen anyagból épül fel, viszonylag zárt cellásnak vagy viszonylag nyitott cellásnak nevezzük. A találmány szerinti eljárásban jól alkalmazható polimer habok abban az értelemben viszonylag nyitott cellás szerkezetűek, hogy a hab egyedi celláinak legnagyobb része nincs egymástól polimer cellafallal elválasztva. Az ilyen, lényegében nyitott cellás habszerkezetek cellái tehát cellaközi nyílásokat vagy „ablakokat” tartalmaznak, amelyek a habszerkezeten belül lehetővé teszik, hogy a folyadék az egyik cellából a másikba könnyen átmenjen.

A találmány céljaira jól alkalmazható lényegében nyitott cellás habszerkezetek általában olyan hálós szerkezettel jellemezhetők, amelyben az egyedi cellák nagy számú egymáshoz kapcsolódó háromdimenziósán elágazó hálóval meghatározott elrendezésűek. A nyitott cellás habszerkezeteket alkotó elágazó hálót felépítő polimer anyagszálakat a továbbiakban „dúcok”-nak nevezzük. Az 1. ábrán egy ilyen tipikusan dúcszerkezetű nyitott cellás hab fotomikrográfját láthatjuk. A találmány céljaira megfelelő habanyagokat akkor tekintjük nyitott cellásnak, ha a habszerkezetben lévő cellák legalább 80%-a legalább egy szomszédos cellával folyadékkommunikációs kapcsolatban van.

A találmány szerinti eljárás kiindulási anyagaként alkalmazott habokat alkotó polimer anyagok vizes folyadékokban általában nem duzzadnak, és a polimer szerkezetben általában poláris funkciós csoportokat lényegében nem tartalmaznak. Emiatt a habok a habszerkezet kialakulása után olyan polimer anyagokat tartalmaznak, amelyek maradék vagy hozzáadott felületaktív anyag vagy egyéb hidrofilizáló szer hiányában lényegében hidrofób jellegűek.

A polimer habanyagok „hidrofób” vagy „hidrofil” jellege mértékének meghatározását a habok abszorbeálható vizsgálandó folyadékkal való érintkezésével kialakult „adhéziós tenzió” mérésével végezhetjük.

Az adhéziós tenzió meghatározására a következő képlet alkalmazható:

AT =γ cos Θ.

a képletben:

AT jelentése adhéziós tenzió, [10³ N/m];

γ jelentése a habanyag által abszorbeált folyadék felületi feszültsége, [ 10³ N/m]; és

HU 215 569 Β θ jelentése a polimer habanyagfelület és a polimer habanyag felületével érintkező vizsgálandó folyadék érintkezési pontjánál a vizsgálandó folyadékra merőleges vektor által lezárt érintkezési szög fokban.

Valamely hab által mutatott adhéziós tenzió mértékének meghatározását olyan kísérleti eljárással végezhetjük, amelyben egy ismert dimenziójú és kapilláris felületi feszültségű habminta által felvett hidrofil vizsgálandó folyadék, például szintetikus vizelet tömegét mérjük. Az eljárás részletes bemutatását megtaláljuk a későbbiekben ismertetésre kerülő „Vizsgálati eljárások” című szakaszban.

A találmány céljaira megfelelő habanyagokat akkor tekintjük lényegében hidrofóbnak, ha lényegében bármilyen hozzáadott vagy maradék felületaktív anyagok vagy egyéb hidrofilizáló szerek hiányában a habok egy (65±5)x 10 ³ N/m felületi feszültségű szintetikus vizelet kapilláris felszívásával meghatározott adhéziós tenziója körülbelül 15x10 ³ N/m; és akkor tekintjük viszonylag hidrofilnek, ha a fentiekhez hasonló szintetikus vizelet kapilláris felszívásával meghatározott adhéziós tenziója 15 χ 10 ³ N/m vagy ettől nagyobb, előnyösen 20 x 10 ³ N/m vagy ettől nagyobb.

A találmány szerinti eljárás első lépésében egy lényegében hidrofób habot olyan kezelésnek vetünk alá, amelynek hatására a habhoz egy bizonyos típusú felületaktív anyag és egy megfelelő oldószerben oldott, adott típusú hidrofilizáló szer társul. A habhoz társított felületaktív anyag bármilyen olyan, lényegében vízben oldhatatlan, enyhe hatású, viszonylag nem irritáló felületaktív vegyület lehet, amely a vele érintkezésbe kerülő polimer felületre lerakódik, és annak nedvesíthetőségét javítja. Ilyen felületaktív anyagok például a szorbitánzsírsav-észterek, poli(glicerin-zsírsav-észter)-ek és poli-[oxi-etilén(POE)-zsírsavak és észterek. Az ilyen típusú felületaktív anyagok közé tartozik például a Grindsted gyártmányú TRIÓDÁN 20 kereskedelmi nevű termék és a Henkel gyártmányú EMSORB 2502 kereskedelmi nevű termék.

Különösen előnyös szorbitán-zsírsav-észter például a szorbitán-monolaurát (SPAN 20 kereskedelmi nevű termék), szorbitán-monooleát (SPAN 85) kereskedelmi nevű termék és a szorbitán-trioleát (SPAN 85 kereskedelmi nevű termék) és szorbitán-monooleát (SPAN 80) kombinációk. Különösen előnyös az olyan szorbitánmonooleát: szorbitán-trioleát kombináció, amelyek tömegaránya 3:1 vagy ettől nagyobb, még előnyösebben nagyobb, mint 4:1.

Egy másik különösen előnyös szorbitán-zsírsav-észter, amint azt a fentiekben ismertettük, a szorbitánmonolaurát (SPAN 20). A szorbitán-monolaurát valójában olyan előnyösen alkalmazható az abszorbeáló habok hidrofilicitási jellemzőinek kialakításában, hogy hidrofilizáló szerként való alkalmazása a párhuzamos WO 93/04115 számú közzétételi irat, amelynek ekvivalense az 5,292,777 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás tárgya. Ez a szorbitán-monolaurát a találmány szerinti habanyagokhoz is nagyon előnyösen alkalmazható felületaktív anyag.

A fentiekben ismertetett típusú felületaktív anyagok habanyagokhoz való társítására bármilyen olyan eljárás alkalmas, amelyben a felületaktív anyag(ok) a habanyagok polimer felületével érintkeznek. Ez úgy is kivitelezhető, hogy a felületaktív anyagok egy részét a találmány szerinti habanyagok előállítási eljárásában egyik komponensként alkalmazzuk. A „víz az olajban” emulziók polimerizálásával előállított, a találmány szerinti előnyös habok esetén a lényegében vízben oldhatatlan felületaktív anyagot az ilyen emulziók monomertartalmú olajfázisának emulgeálószereként alkalmazhatjuk. Ezzel az eljárással a felületaktív anyagok kettős szerepet töltenek be, egyrészt stabilizálják a polimerizálandó emulziót, másrészt olyan hidrofilizáló szerként viselkednek, amelyek a habszerkezet kialakulása után érintkeznek a hab polimer felületével, és előnyösen bevonják azt. A polimerizálható monomertartalmú olajfázishoz hozzáadott felületaktív anyagok mennyisége az olajfázisban lévő polimerizálható monomer mennyiségére számolva 0,5-20 tömeg%.

A találmány szerinti eljárásban a felületaktív anyagokat az előállításukkor felületaktív anyagot nem tartalmazó vagy felületaktív anyagtól mentesített habanyagokhoz társítjuk vagy a fenti polimer habanyagokhoz újratársítjuk. Ezt a társítást vagy újratársítást úgy végezzük, hogy a habot megfelelő felületaktív anyag oldatával vagy szuszpenziójával kezeljük. Ennek megfelelően a találmány szerinti eljárásban alkalmazható vízben oldhatatlan felületaktív anyagot megfelelő oldószerben vagy hordozóban oldjuk vagy diszpergáljuk, és az így kapott oldatot vagy szuszpenziót a kezelendő habanyaggal érintkeztetjük. Ezzel az eljárással a felületaktív anyagot a habszerkezet belső felületéhez társítjuk.

A találmány szerinti eljárásban alkalmazott felületaktív anyagokat általában olyan mennyiségben társítjuk a habanyaghoz, amely a hidrofilizáló szer komponenssel együtt a kezelendő hab megfelelő hidrofilicitási jellegének kialakításához szükséges. A polimerizált habanyaghoz társított felületaktív anyag mennyisége a habanyag tömegére számolva általában 0,5-20 tömeg% és még előnyösebben 1-16 tömeg%.

A találmány szerinti eljárás első lépésében, a fentiekben ismertetetteknek megfelelően a habanyaghoz egy bizonyos típusú hidrofilizálószer-oldatot is társítunk. Az ilyen hidrofilizálószersó-oldat lényeges komponense egy olyan toxikológiailag elfogadható hidrofilizálószer-só, amely lehet például hidratált vagy hidratálható kalcium- vagy magnéziumsó.

Ilyen hidratált vagy hidratálható sók például a következő anyagok: kalcium-tartarát-tetrahidrát, kalciumtioszulfát-hexahidrát, kalcium-klorid-hexahidrát, kalcium-klorid-tetrahidrát, kalcium-citrát-tetrahidrát, kalcium-bromid-trihidrát, kalcium-bromid-hexahidrát, kalcium-szulfát-dihidrát, magnézium-ortofoszfát-oktahidrát, magnézium-tartarát-pentahidrát, magnézium-klorid-hexahidrát, magnézium-citrát-pentahidrát, magnézium-jodid-oktahidrát, magnézium-szulfát-heptahidrát és magnézium-szalicilát-tetrahidrát. Előnyösen alkalmazhatók a higroszkópos vagy folyós sók, például a kalcium-klorid, kalcium-bromid, magnézium-klorid és magnézium-jodid vagy ezek elegyei.

HU 215 569 Β

A találmány szerinti eljárásban alkalmazott kalciumvagy magnéziumsóknak természetesen toxikológiailag elfogadhatóknak kell lenniük. A „toxikológiailag elfogadható” követelmény azt jelenti, hogy a találmány szerinti hidrofilizált hab használatakor, előállításakor vagy elhasználódás utáni eldobásakor véletlenül lenyelt vagy belélegzett só emberekre vagy állatokra ne jelentsen veszélyt, vagy ez a veszély minimális legyen. Például a hidratált magnézium-arzenát alkalmazásával előállított hab nagyon jó hidrofilicitású lehet, azonban lenyeléssel vagy belégzéssel mérgező hatású, emiatt a találmány szerinti habanyagokhoz ezt a sót nem társítjuk.

A hidrofilizáló sókat a fentiekben ismertetetteknek megfelelően általában megfelelő oldószerben oldjuk, és az így kapott oldatot a találmány szerinti eljárással a kezelendő polimer habanyaghoz társítjuk. Az ilyen kezelő oldat előállításához alkalmas oldószer előnyösen a víz, de különböző alkoholok vagy víz/alkohol elegyek is alkalmazhatók. A hidrofilizáló szer oldatban alkalmazott koncentrációja bármilyen kényelmesen alkalmazható mennyiség lehet. Ennek megfelelően ezek az oldatok általában 1-20 tömeg% hidrofilizáló szert tartalmaznak, de nagyobb koncentrációjú oldatok, akár telített oldatok is alkalmazhatók. Ha hidrofilizáló szerként kalcium-kloridot alkalmazunk, általában 1—5 tömeg%-os vizes oldatot használunk.

A hidrofilizáló szert tartalmazó oldatot a fentiekben ismertetett felületaktív anyag társításához hasonlóan bármilyen olyan kényelmes eljárással társíthatjuk a habanyaghoz, amelyben az oldat a habcellák jelentős részét megtölti.

A találmány szerinti eljárásban előnyösen olyan habokból indulunk ki, melyekben a hidrofilizáló szer oldatának társítását részben a habszerkezet kialakításakor végezzük. Ennek megfelelően például úgy járunk el, hogy a megfelelő kalcium- és/vagy magnéziumsót a polimer hab előállításához alkalmazott „víz az olajban” emulzió vízfázisához adjuk. Ha az ilyen emulziót polimerizáljuk, a maradék vízfázisú anyag körül olyan szilárd habszerkezet alakul ki, amely benne oldva a kívánt mennyiségű hidrofilizáló szert tartalmazza.

A találmány szerinti eljárásban kiindulhatunk hidrofilizálószer-oldat alkalmazása nélkül előállított habokból, melyeket a hab kialakulása után a megfelelő hidrofilizálószer-oldattal ismételt érintkeztetéssel és mosással kezelünk, és így a habot hidrofilizálószer-oldattal társítjuk. Az előállításkor lényegében hidrofób jellegű habanyagok ilyen kezelése azonban nehéz, mert a gyakran vizes hidrofilizálószer-oldatokat a hidrofób habok nem könnyen abszorbeálják. Az ilyen esetekben szükséges lehet a hidrofilizálószer-oldat habanyagban való bekényszerítése nyomás vagy ismételt mosás és/vagy a hab ismételt összenyomása alkalmazásával. A viszonylag nagy cellájú (>90 μιη) hidrofób habok, például poliuretánok esetén az is szükséges lehet, hogy a hidrofilizáló szert alkoholban vagy víz/alkohol elegyben oldjuk azért, hogy a hidrofilizálószer-só habszerkezetben való egyenletes elosztását biztosítsuk.

A hidrofilizálószersó-oldat habszerkezethez való társítását előnyösen a fenti eljárások kombinálásával végezzük. Ekkor úgy járunk el, hogy a hab előállításához alkalmazott technológiai folyadékokhoz a hidrofilizálószer-só kívánt mennyiségének egy részét adjuk hozzá. A hab kialakulása után a hidrofilizáló szer másik részét a hidrofilizáló kezelés, például a hab hidrofilizálószer-oldattal való mosása során építjük be a habanyagba.

A találmány szerinti eljárás második lépésében a felületaktív anyaggal és hidrofilizálószer-oldattal társított polimer habanyagot az oldószernek hidrofilizálószer-oldatból való eltávolítására szárítási folyamatnak vetjük alá. A szárítást végezhetjük levegővel, hővel vagy mikrohullámú kezeléssel vagy bármilyen olyan hagyományos eljárással, amely alkalmas az oldószer eltávolítására, de nem befolyásolja a habszerkezetben lévő hidrofilizáló szert.

A találmány szerinti eljárás lehetővé teszi, hogy a hidrofilizálószer-só habban való szétosztására alkalmazott oldószer teljesen eltávozzon a habból. Az oldószerszárító lépésben való teljes eltávolítás után a hidrofilizálószer-só egyenletes finom szemcsékben rakódik le a hab felületén. A következőkben ismertetésre kerülő magyarázatból látható, hogy az így szárított hab „túlszárított ”-nak is tekinthető, mert a teljes szárítás következtében a hidrofilizálószer-só is elveszti hidrátvíztartalmát. Emiatt az így kapott hab hidrofóbnak látszik, azonban körülbelül 40% relatív nedvességtartalom felett az ilyen teljesen megszárított hab felületének hidrofilicitása helyreáll. Még előnyösebb, ha a szárítást csak bizonyos mértékig végezzük. A szárítás körülményeit előnyösen úgy szabályozhatjuk, hogy a hidrofilizálószer-só hidrátvíztartalma megmaradjon, és így már az előállítás során hidrofil hab képződjön.

Gyakran úgy járunk el, hogy a találmány szerinti eljárással kezelt habszerkezet oldószertartalmát olyan mértékben távolítjuk el, hogy a habban maradó oldószer mennyisége a száraz hab tömegének legfeljebb 50 tömeg%-a és még előnyösebben legfeljebb 10 tömeg%-a legyen.

A hab szerkezetébe és ennek felületére beépített hidrofilizálószer-só mennyisége természetesen a gyakorlatban alkalmazott eljárás, a hidrofilizálás kívánt mértéke és az adott hidrofilizálószer-só hatékonyságának függvénye. így például teljesen folyós hidrofilizálószersók már kisebb mennyiségben is biztosítják a kívánt hatást. A kevesebb hidrátvizet tartalmazó sókból pedig valamivel több szükséges. A találmány általános célkitűzése, hogy a habszerkezetbe hidrofilizáló mennyiségű felületaktív anyagot és kalcium- és/vagy magnéziumsót társítsunk. A találmány szerinti habanyagok esetén ez a felületaktív anyag és kalcium- és/vagy magnéziumsó(k), abban az esetben, ha a sók teljesen hidratáltak, megfelelő mennyisége az a mennyiség, amely hatására a hab adhéziós tenziója legalább 125 χ 10 ³ N/m, előnyösen legalább 20 χ 10 ³ N/m. Az adhéziós tenzió meghatározását (65±5)x 10 ³ N/m felületi feszültségű, 37 °C-os szintetikus vizelet kapilláris felszívással felvett mennyiségének mérésével végezzük.

A száraz hab tipikusan legalább 0,05 tömeg% felületaktív anyagot és hidrofilizálószer-sót tartalmaz. Kal5

HU 215 569 Β cium-klorid alkalmazása esetén a hab általában a habanyag tömegére vonatkoztatva 0,1-7 tömeg% hidrofilizálószer-sót tartalmaz. Nagyobb mennyiségű hidrofilizálószer-sót is alkalmazhatunk, azonban figyelembe kell venni, hogy a feleslegben alkalmazott mennyiség a hatást általában nem javítja, hanem a száraz hidrofilizálószer-sóval való túlterhelés a hab poros szemcsékké való szétmorzsolódásához vezethet.

Ahhoz, hogy a felületaktív anyag és a hidrofilizálószer-só a kezelt hab megfelelő hidrofil jellegét biztosítsa, az szükséges, hogy mindkét anyag egyenletesen osztódjon el a hab belső szerkezetében. Ha a felületaktív anyag és/vagy a hidrofilizálószer-só a habban elkülönült, nem folytonos zónákat képez, például polimer fonalak által alkotott habszerkezetben ezekből az anyagokból gyöngyök vagy cseppecskék képződnek, a találmány célkitűzésének megfelelő tökéletes habhidrofilizálás nem érhető el.

A polimer habanyagok találmány szerinti eljárással megvalósított kezelése a habokat hidrofil folyadékok abszorbeálására alkalmassá teszi. Különösebb elméleti megfontolások nélkül azt mondhatjuk, hogy a találmány szerinti eljárásban alkalmazott felületaktív anyag és speciális hidrofilizálószer-só a polimer habanyaggal nem lép kémiai kölcsönhatásba. Feltételezhetően inkább az történik, hogy a kezelés hatására a hab felületén egyenletes eloszlású hidratációs víz rakódik le. Amint azt a fentiekben ismertettük, a találmány szerinti eljárással hidrofilizálószer-sóval kezelt habokat a hidrátvizet tartalmazó sóból való eltávolításával „túlszáríthatjuk”. Az ilyen túlszárított habok hidrofób jellegűnek látszanak, azonban nagy nedvességtartalmú környezetben rövid idő alatt visszanyerik hidrofil jellegüket.

A habok alkalmazási környezetében, például egészségügyi betétként vagy pelenkaként használva a test közelében vagy a bőnél érintkezve a nedvességtartalom majdnem 100%.

A találmány szerinti eljárással hidratált vagy hidratálható szer sóval kezelt habok a víz jelenlétében megtartják vagy helyreállítják hidrofil jellegüket. A hidratálható sók így használat közben vagy a levegő nedvességtartalma vagy a test közelsége miatt jelen lévő nedvesség miatt teljesen hidratálódnak vagy újrahidratálódnak. Ezzel az eljárással a vizes testfolyadékok abszorbeálására alkalmas hidrofil habok állíthatók elő. A találmány szerinti eljárással, hidratált vagy hidratálható hidrofilizáló szer és felületaktív anyag alkalmazásával megvalósított kezelés, az eljárás gyakorlati kivitelezésétől függetlenül, olyan hidrofil habok előállítását teszi lehetővé, amelyek az egyéb hidrofilizáló eljárással kezelt hidrofób habok hátrányos tulajdonságaitól mentesek.

A találmány szerinti eljárással előállított hidrofilizált habanyagok különösen jól alkalmazhatók vizes testfolyadékok abszorbeálására használatos cikkek, például pelenkák, inkontinencia-betétek és egészségügyi betétek abszorbens anyagaként.

Az így kezelt abszorbens habok hidrofil jellege lehetővé teszi a testfolyadékok, például vizelet és menstruációs folyadék habszerkezetbe való befogadását. A hidrofilizált habanyagok általában megfelelő folyadékszállítási, például felszívási tulajdonságokat mutatnak, és így az abszorbeált vizes folyadékok, például testfolyadékok az abszorbens habanyag egyik részéből könnyen a habanyag másik részébe vándorolnak.

Valamely habanyag felszívó sebességét, elsősorban függőleges irányú felszívó sebességét olyan szűrővizsgálattal lehet meghatározni, amelyben az illető hidrofillé tett habanyag vizsgálatát vizes folyadékkal végezzük. A függőleges irányú felszívási sebességet úgy határozzuk meg, hogy megmérjük azt az időt, amely alatt a meghatározott méretű habpróbatest a színes vizsgáló folyadékot, például szintetikus vizeletet egy meghatározott függőleges távolságra, például 5 cm-re (az olyan haboknál, amelyek a folyadékot ebbe a távolságba szívják fel) szívják fel. A függőleges felszívási sebesség meghatározásának részletesebb ismertetését megtaláljuk a leírás későbbi részében bemutatásra kerülő „Vizsgálati eljárások” című részben.

A kezelt habminták relatív hidrofilicitásának meghatározására alkalmas egyszerű szűrővizsgálat például a habminta süllyedési idejének meghatározása. Ebben a vizsgálatban a habmintát egy vizes vizsgálandó folyadékot, például szintetikus vizeletet tartalmazó főzőpohárba ejtjük, és mérjük a minta elsüllyedéséhez szükséges időt. Minél kisebb a süllyedési idő, annál nagyobb a vizsgált minta hidrofilicitása. A tipikus süllyedésiidőmeghatározási eljárás részletes bemutatását megtaláljuk a „Vizsgálati eljárások” című szakaszban.

Vizsgálati eljárások:

A találmány szerinti eljárással előállított abszorbens habanyagok jellemzésére alkalmas paramétereket a következő vizsgálandó folyadékok és vizsgálati eljárások alkalmazásával mérhetjük.

1) Vizsgálandó folyadékok és habminta előállítása:

A) Vizsgálandó folyadékok - szintetikus vizelet.

A leírásban ismertetett vizsgálatokban számos olyan eljárást mutatunk be, amelyekben különböző vizsgálandó folyadékokat, például szintetikus vizeletet vagy etanolt használunk.

A későbbiekben ismertetésre kerülő vizsgálatokban alkalmazott szintetikus vizelet egy Jayco Pharmaceuticals gyártmányú, kereskedelmi forgalomban beszerezhető szintetikus vizeletkészítmény. Ez a szintetikus vizelet 0,2 tömeg% kálium-kloridot, 0,2 tömeg% nátrium-szulfátot, 0,085 tömeg% ammónium-dihidrogén-foszfátot, 0,015 tömeg% ammónium-hidrogén-foszfátot, 0,025 tömeg% kalcium-klorid-dihidrátot és 0,05 tömeg% magnézium-klorid-hexahidrátot tartalmaz. A szintetikus vizeletmintákat a címkén feltüntetett mennyiségű desztillált vízzel való hígítással készítjük. Az oldódás elősegítésére a Jayco-sót lassan adjuk a vízhez, majd az esetleges szemcsés anyagok eltávolítására leszűijük. A nem használt szintetikus vizeletet egy hét múlva eldobjuk. A folyadék láthatóságának növelésére a szintetikus vizelethez literenként 5 csepp kék élelmiszerszínezéket adhatunk. Az alkalmazott Jayco szintetikus vizelet (65±5)xl0 ³ N/m felületi feszültségű.

B) Habminta-előállítás:

Az adhéziós tenzió és a süllyedési idő méréséhez speciális méretű habmintákra van szükség. A megfelelő

HU 215 569 Β méretű habmintákat nagyobb habtömbökből vághatjuk ki ide-oda járó éles fűrészkés alkalmazásával. A habminták kivágására alkalmazott ilyen vagy ezzel ekvivalens eszközzel lényegében kiküszöbölhető a bizonyos vizsgálatokban egyébként zavaró tényezőként jelentkező szélegyenetlenségek kialakulása.

A minta méretspecifikációihoz tartozik a habminta üreg- vagy lyukmagassága vagy vastagsága is. A találmány szerinti habanyagok lyukmagasságát vagy vastagságát 350 Pa határoló nyomás alatt kell mérni.

2) Adhéziós tenzió meghatározása:

A vizsgálandó folyadékokat kapilláris szívással felszívó hidrofilizált habminták által mutatott adhéziós tenzió meghatározására a γ felületi feszültség és a habminta belső felületével érintkező vizsgálandó folyadék által mutatott Θ érintkezési szög koszinuszának szorzatát alkalmazzuk. Meghatározását kísérleti úton végezzük úgy, hogy mérjük az ugyanazon habból készült két minta által kapilláris szívással felszívott két különböző vizsgálandó folyadék egyensúlyi tömegét. Az eljárás első lépésében etanol vizsgálandó folyadék alkalmazásával megmérjük a habminta fajlagos felületét. Az így meghatározott felületi feszültség értékét a második vizsgálandó folyadékként alkalmazott szintetikus vizelet kapilláris szívással felvett tömegének mérésével meghatározott adhéziós tenzió kiszámolásánál szorzótényezőként használjuk.

A) Fajlagos felület meghatározása:

A találmány szerinti eljárásban alkalmazott hababszorbens kapilláris szívó hatású fajlagos felületét ismert alacsony felületi feszültségű folyadék felvétel utáni egyensúlyi tömeg mérésével határozhatjuk meg. Ebben az esetben 10 °C lobbanáspontú koncentrált (abszolút) etanolt használunk.

A vizsgálatot úgy végezzük, hogy egy megfelelő méretű, például 25 cm hosszú, 2 cm széles és 0,8 cm vastag, 22±2 °C-on kondicionált, letárázott habmintacsíkot függőlegesen felfüggesztünk, és az egyik végét 1 -2 mm mélyen egy etanolt tartalmazó edénybe lógatjuk egy laboratóriumi függesztőállvány alkalmazásával. Hagyjuk, hogy a habcsík a minta hosszúságánál értelemszerűen kisebb egyensúlyi magasságba felszívja az etanolt. Ezután az etanoltartalmú mintát az etanolfelvétel meghatározására lemérjük. Ezalatt a mintát le kell árnyékolni az etanol elpárolgásának megakadályozására.

A habminta fajlagos felületét a következő képlettel számolhatjuk:

_ M_eGL_n ^c“ M_nYe ahol a képletben:

Se jelentése a kapilláris szívó hatású fajlagos felület [cm²/g];

M_e jelentése az etanol folyadékfelvétel, [g];

G jelentése gravitációs állandó, értéke 980 cm/s²;

L_n jelentése a minta teljes hossza, [cm];

M_n jelentése a száraz habminta tömege, [g]; és y_e jelentése az etanol felületi feszültsége, amelynek értéke 22,3x10 ³ N/m (22,3 dyn/cm, 22,3 g/s²).

B) Adhéziós tenzió mérése:

A kapilláris szívással felvett folyadéktömeg meghatározását, amint azt a habminta fajlagos felületének meghatározásánál ismertettük, az etanolos eljáráshoz hasonlóan más mintákkal is megismételjük azzal a különbséggel, hogy vizsgálandó folyadékként Jayco szintetikus vizeletet alkalmazunk, és a vizsgálatot 37 °C-on végezzük. A szintetikus vizelet érintkezési szögét ismert fajlagos felület és szintetikus vizeletfelvételi adatokból a következőképpen számoljuk:

cosö_u=

M_UG1„ M_nYu S_c ahol a képletben:

0_u jelentése a Jayco szintetikus vizelet érintkezési szöge, [fok];

M_u jelentése Jayco szintetikus vizelet folyadékfelvétel, [g];

G jelentése gravitációs állandó, értéke 980 cm/s²;

M_n jelentése a száraz habminta tömege, [g];

_Yu jelentése a Jayco vizelet felületi feszültsége, értéke χ 10 ³ N/m (65 dyn/cm, 65g/s²);

S_c jelentése az etanolfelvételi eljárással meghatározott habminta fajlagos felület, [cm²/g]; és L_n a habminta hossza [cm].

Ha felületaktív anyag van jelen (például a maradék emulgeálószer habminta felületén és/vagy ilyen anyag a kezelésre alkalmazott vizsgálandó folyadékban), a kezelésre alkalmazott folyadék jellemzésére a következő adhéziós tenzió (AT) meghatározó egyenletet alkalmazzuk:

ahol a képletben:

M_t jelentése a habminta által felvett vizsgálandó folyadék tömege [g] és

G, L_n, M_n és S_c jelentése azonos a fentiekben meghatározottakkal. [Lásd: Hodgson and Berg. J. Coll. Int. Sci., 121 (1), (1988)].

Az adhéziós tenzió meghatározásánál úgy járunk el, hogy a felületi feszültség időben mutatott numerikus értékét nem vesszük figyelembe, ezért a felületaktív anyag minta felületén és/vagy a kezelésére alkalmazott folyadék felszívása alatt mutatott koncentráció változása elhanyagolható. Az adhéziós tenzió kísérleti értékeinek (ycos Θ) meghatározása elsősorban a maximális adhéziós tenzióhoz, azaz a vizsgálandó folyadék felületi feszültségéhez [például a Jayco szintetikus vizelet adhéziós tenziójának maximuma a következő: (65 ±5) χ (cos 6°)= (65±5)x 10 ³ N/m] viszonyítva fontos.

3) A függőleges felszívási sebesség meghatározása:

A függőleges felszívási sebesség mérését a száraz hab függőleges folyadékfelszívó képességének meghatározására végezzük; a folyadékfelszívás egy tartályból történik. Az olyan habok esetén, amelyek egyensúlyi állapotban mért függőleges felszívási sebessége nagyobb, mint 5 cm, azt az időt méljük, amely a folyadékfront 5 cm függőleges hosszúságú habszalagon való átjutásához szükséges.

HU 215 569 Β

A függőleges felszívási sebességet két élelmiszerszínezékkel festett Jayco szintetikus vizelet alkalmazásával mérjük a következő eljárással: (A vizsgálatban az anyagokat 22 °C-on kondicionáljuk, és a vizsgálatot is ezen a hőmérsékleten végezzük.)

A) Minta előkészítése:

i) A vizsgálathoz az adhéziós tenzió vizsgálatban alkalmazott hasonló 25 x 2 χ 0,8 cm méretű habszalagokat készítünk.

ii) Egy laboratóriumi állványra egy folyadéktartályt teszünk, és efelett egyik végénél fogva felfüggesztjük a habmintát.

iii) A habminta mellett felfüggesztünk egy vonalzót úgy, hogy a vonalzó alja (0 cm) a habminta alja fölött 1-2 mm-rel legyen.

iv) A folyadéktartályt 3/4-éig megtöltjük a színes szintetikus vizelet oldattal.

B) A függőleges felszívási sebesség mérése:

i) A tartályt az állvány segítségével a habminta aljáig emeljük, és amint a folyadék megérinti a habminta alját, elindítjuk a stoppert.

ii) A tartályt azonnal addig emeljük, míg a folyadék éppen a vonalzó alját érinti. Az állványt úgy szabályozzuk, hogy a minta 1-2 mm-ét tartsuk bemerítve, és a mintát a párolgás megakadályozására betakarjuk.

iii) Amikor a minta eléri az 5 cm-t, leolvassuk az eltelt időt. Azt az időt is leolvassuk, amikor a vizsgálandó folyadék a 2 cm-t, illetve a 10 cm-t eléri. Ez utóbbit akkor méljük, ha a habminta felszívási karakterisztikája ilyen felszívást lehetővé tesz.

4) Süllyedési idő meghatározása:

A vizsgálatot úgy végezzük, hogy nagyobb habdarabokból megfelelő vastagságú (például 0,8 cm-es), 2,86 átmérőjű hengeres habmintákat készítünk.

A hengeres mintákat 2-3 cm-es magasból egy körülbelül 100 ml Jayco szintetikus vizeletet tartalmazó, 250 ml-es főzőpohárba ejtjük úgy, hogy a főzőpohárban lévő vizsgálandó folyadékkal a sík hengeres felület érintkezzen. A habminta aljának vizsgálandó folyadékkal való érintkezésekor elindítunk egy stopperórát. A mintát addig figyeljük, míg a vizsgálandó folyadék eléri a minta felső felületét. Amikor a habminta felső felülete már lényegében átnedvesedett, a stoppert leállítjuk, és feljegyezzük a süllyedés idejét.

A vizsgálandó folyadék hőmérséklete, különösen a találmány szerinti előnyös „víz az olajban” bázisú habok esetén, lényegesen befolyásolhatja a süllyedési időt. Emiatt egy adott süllyedési idő szűrővizsgálat során az összes összehasonlítandó minta hőmérsékletét azonos hőmérsékleten tartjuk. Általában „hideg”, 21-27 °C-os és „meleg”, 43-49 °C-os vizsgálandó folyadékokat alkalmazunk.

A következő példákban a hidrofilizált habanyagok előállítási eljárását, az így kapott hidrofilizált habanyagok jellemzőit, valamint ezek eldobható pelenkákban való alkalmazását mutatjuk be részletesebben.

A következő példákat a találmány szerinti hidrofilizált abszorbens habanyagok előállítási eljárásának, jellemző tulajdonságainak és eldobható pelenkákban való alkalmazásának részletesebb bemutatására ismertetjük.

1. példa

Ebben a példában a hidrofilizált hab abszorbens kísérleti félüzemi méretű előállítási eljárását ismertetjük.

liter desztillált vízben feloldunk 320 g kalciumkloridot és 48 g kálium-perszulfátot. Ezt az elegyet a következőkben ismertetésre kerülő HIPE-emulzió-előállítás vízfázis tápáramaként használjuk.

900 g sztirol, 1260 g divinil-benzol és 3840 g (2etil-hexil)-akrilát komponenseket tartalmazó monomerelegyhez 960 g szorbitán-monooleátot (SPAN 80 kereskedelmi nevű termék) és 240 g szorbitán-trioleátot (SPAN 85 kereskedelmi nevű termék) adunk. A komponensek összekeverése után kapott elegyet a következőkben ismertetésre kerülő HIPE-emulzió-előállítás olajfázis tápáramaként használjuk.

Az olaj- és vízfázisokat külön-külön 55-65 °C folyadékhőmérsékleten egy dinamikus keverőberendezésbe tápláljuk. Az elegyeket a dinamikus keverőberendezésben egy tűs járókerékkel összekeveijük. Az ilyen méretű előállítási eljárásban megfelelően alkalmazható tűs járókerék hengeres tengelyének hossza 22 cm és átmérője 1,9 cm. A tengelyen két sorban 17-17, két sorban 16-16, egyenként 0,5 cm átmérőjű és a tengely középvonalától 1,6 cm távolságra kinyúló hengeres tű helyezkedik el. A négy sor a járókerék tengely kerülete mentén 90 °C-os szögben, egymáshoz képest merőlegesen helyezkedik el, és az ábrán látható módon a tengely mentén párhuzamosan eltolt sugárirányú síkokban elhelyezkedő tűkből áll. A tűs járókerék a dinamikus keverőberendezést alkotó köpenyben van felszerelve, és a járókerékhez rögzített tűk a hengeres köpenyfaltól 0,8 cm távolságra vannak. A járókerék forgási sebessége 800 fordulat/perc.

A dinamikus keverőberendezés alsó részéhez egy fentiekben ismertetett spirális belső kiképzésű statikus keverőberendezés (amelynek hossza 35,6 cm, külső átmérője 1,3 cm és belső átmérője 1,1 cm) csatlakozik a dinamikus keverőberendezés ellennyomásának létrehozására. Ez lehetővé teszi, hogy a tűs járókerékkel felszerelt hengeres köpenyből álló dinamikus keverőberendezés folyadékkal legyen tele. A statikus keverőberendezés a HIPE-emulzió olaj- és vízfázisokból való tökéletes kialakítását is elősegíti.

A kívánt tömegarányú víz: olaj emulzió kialakulása fokozatosan megy végbe. Az áramlási sebességeket először úgy állítjuk be, hogy a tűs járókerékkel felszerelt dinamikus keverőberendezésbe belépő vízfázis: olajfázis tömegarány 3:1, az olajfázis áramlási sebessége pedig 0,75 g/sec legyen.

Ezután a vízfázis olajfázishoz viszonyított áramlási sebességét néhány percig növeljük úgy, hogy a dinamikus keverőberendezésbe belépő vízfázis: olaj fázis tömegaránya 29:1 és áramlási sebessége 23 ml/sec legyen. A statikus keverő kifolyónyílásán távozó emulzió vizuális állaga ekkor tejszínhabra emlékeztet, és egy joghurthoz hasonló krémszerű anyaggá válik.

Az emulzió polimerizálása:

A statikus keverőbői távozó emulzió ekkor térhálósításra kész állapotú. Az emulziót általában egy polieti8

HU 215 569 Β lénból készült, merőleges síkokból álló öntőformába öntjük. A forma méretei: hossz: 38 cm, szélessége: 25 cm és mélysége: 22 cm. A formákba annyi emulziót töltünk, hogy mindegyikük 20000 ml térhálósítandó emulziót tartalmazzon.

A térhálósítást úgy végezzük, hogy az emulziótartalmú formákat 60 °C hőmérsékletű térhálósító kemencében körülbelül 16 órán át térhálósítjuk. A térhálósítás után kapott szilárd polimerizált habanyag 98 tömegeiig terjedő mennyiségű vizet tartalmaz, és tapintásra nedves.

A hab mosása és hidrofilizálása:

A nedves térhálósított habanyagot eltávolítjuk az öntőformából, majd továbbfeldolgozásnak vetjük alá. A habban maradt vízfázist a habanyagra vagy egy vékony szeletére alkalmazott megfelelő nyomással annyira kipréseljük, hogy az eredetileg benne maradt vízfázist legalább 90%-ban kinyomjuk.

A habmintát ezután 20 másodpercig hidrofilizálószer-sóként kalcium-kloridot tartalmazó 60°-os vízzel mossuk. Ez a hidrofilizálószer-oldat 1 tömeg% kalcium-kloridot tartalmaz.

Ezután az első mosásra alkalmazott kalcium-kloridoldatot ismételt nyomással újra kinyomjuk, majd újra 60 °C-os kalcium-klorid-oldattal mossuk. Ezt a második mosást a habban maradt emulgeálószer/felületaktív anyag (16 tömeg%) és kalcium-klorid eltávolítására alkalmazzuk.

A habanyag vízmentesítése:

A kétszer hidrofilizált habot a hab porózus szerkezetében maradt feleslegben lévő hidrofilizáló oldat kipréselésére ismételt nyomásnak vetjük alá. A habot ezután szárítókemencében, 60 °C-on, 12 órán át szárítjuk, majd a következőkben ismertetésre kerülő függőleges felszívási sebesség vizsgálathoz megfelelő mintadarabokra vágjuk.

2. példa

Ebben a kísérletben az 1. példa szerinti eljárással egy másik polimer habanyagot állítunk elő. A kísérletben az emulzió előállítását, mosását, hidrofilizálását és szárítását az 1. példa szerinti eljárással végezzük, azzal a különbséggel, hogy vizes fázisként 10 tömeg%-os kalcium-klorid-oldatot (3200 g CaCl₂) alkalmazunk.

3. példa

Ebben a példában az 1. és 2. példa szerinti eljárással előállított polimer habanyagokat a függőleges felszívási sebesség megfelelőség vizsgálatának vetjük alá. Ugyanilyen vizsgálatnak vetünk alá olyan összehasonlító habanyagokat is, amelyeket előzőleg a kalcium-klorid hidrofilizálószer-só eltávolítására vagy helyettesítésére különböző mosási eljárással mosunk. Az előállított habminták mindegyikét alávetjük a „Vizsgálati eljárások” szakaszban ismertetett függőleges felszívási sebesség és süllyedési idő vizsgálatoknak.

A habminták jellemzőit, a habmosásra alkalmazott kezelő oldatokat és a függőleges felszívási sebesség, valamint süllyedési idő értékeket a következőkben ismertetésre kerülő 1. táblázatban foglaljuk össze:

1. táblázat

Függőleges felszívási sebesség

Habtípus	1. példa (CaClj)	1. példa (csak víz)3	1. példa (FeSo4. 7H2O)b	1. példa (CuCl2)c
Felszívási idő [min: sec] 2 cm 5 cm 10 cm	0:28 1:56 12:43	4:44 8:33 >60:00	>60:61	12:37 >60:00
Süllyedési idő 22 °C-on [sec]	29	159	>360	360

Habtípus	2. példa (CaCl2)	2. példa (csak víz)*	2. példa (Mgci2)y
Felszívási idő [min: sec] 2 cm 5 cm 10 cm	0:48 2:42 9:23	10:10 21:36	0:15 1:17 8:39
Süllyedési idő 22 °C-on [sec]	6	308	4

a Azt. példa szerinti habot hozzáadott sót nem tartalmazó, 60 °Cos csapvízzel mossuk.

b Az 1. példa szerinti habot 2 tömeg% FeSO4.7H₂O sót tartalmazó °C-os csapvízzel mossuk.

c Az 1. példa szerinti habot 1 tömeg% CuCl₂-t tartalmazó, 60 °C-os csapvízzel mossuk.

x A 2. példa szerinti habot hozzáadott sót nem tartalmazó, 60 °C-os csapvízzcl mossuk.

Y A 2. példa szerinti habot 1 tömeg% MgCl₂-t tartalmazó, csapvízzel mossuk.

Az 1. táblázat adatai azt mutatják, hogy az 1. és 2. példa szerinti habanyagok kalcium-kloridos és magnézium-kloridos kezelése egyaránt nagy függőleges felszívási sebességet és a kívánt rövid süllyedési idő értékeket eredményez. Az önmagában vízzel vagy más hidratált vagy hidratálható sókkal kezelt kezelés hatására azonban a hab hidrofilicitása sokkal kisebb, amint azt a viszonylag kisebb függőleges felszívási sebesség értékek és viszonylag hosszabb süllyedési idők mutatják.

4. példa

A 2. példa szerinti eljárással előállított habot 10 tömeg% következő összetételű sókat tartalmazó vizes oldatokkal kezeljük: CaCl₂:MgCl₂ (1:1 tömegarányú elegy); MgSO₄; és Mgl₂.

5. példa

Toluol-diizocianát és poli(éter-poliol) komponensek alkalmazásával hagyományos eljárással poliuretán habot állítunk elő. A habot ismételten 10 tömeg%-os CaCl₂ és szorbitán-monooleát/szorbitán-trioleát izopropil-alkoholos oldatba mártjuk és kinyomjuk. A felesleges oldatot kéznyomással kipréseljük. A habot levegőn

HU 215 569 Β megszárítjuk, és így a benne maradó felületaktív anyag és CaCl₂ segítségével hidrofilizáljuk.

6. példa

A találmány szerinti eljárással hidrofilizált abszorbens habanyagból egy olyan eldobható babapelenkát állítunk elő, amely a 2. ábrán bemutatott vázlatos rajznak megfelelő elrendezésű és a bemutatott komponensekből áll.

A pelenka tartalmaz egy hőkötéssel előállított 70 polipropilén felső lapot, egy folyadék-át-nem-eresztő 71 hátlapot és a felső lap és hátlap között egy kettős abszorbens magot. A kettős abszorbens réteg egy, az 1. példa szerint hidrofilizált abszorbens habból álló módosított óraüveg formájú 72 folyadéktároló/újraszétosztó réteget és felette egy módosított óraüveg formájú 73 folyadékfelvevő/szétosztó réteget tartalmaz. A felső lap két, lényegében párhuzamos, rugalmas 74 korlátozó hajtókaszalagot tartalmaz. A pelenka hátlapjához két merőleges, rugalmas 75 csípőrészelem van rögzítve. A polietilén hátlap mindkét végéhez egy-egy polietilén 76 csípőpajzselem és két párhuzamos rugalmas 77 szalag is kapcsolódik. A hátlap külső részéhez kapcsolódik a 78 polietilénlap a viselő csípője körül rögzíthető 79 Y típusú rögzítőelemhez való rögzítésre.

A pelenkamag felvevő/szétosztó rétege 92:8 tömegarányú merev, sodrott, hullámos cellulózrost hagyományos nem merev cellulózrost keverékből áll. A merev, sodrott, hullámos cellulózrostot déli puhafa papírpépből (Foley fluff) állítjuk elő úgy, hogy a száraz rostcellulóz anhidroglükóz-tartalmára számolva körülbelül 2,5 mól% glutáraldehiddel térhálósítjuk. A térhálósítást a 4 822 453 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett „száraz térhálósító eljárás”-sal végezzük.

Az így kapott merev rostok jellemzői a 2. táblázatban ismertetésre kerülő rostok jellemzőivel azonosak.

2. táblázat

Merev, sodrott, hullámos cellulóz- (Stiffened, twisted, curled cellulose=STCC)-rostok

Típus: déli puhafa papírpép, a vízmentes rostcellulóz anhidroglükóz mennyiségére számolt 1,41 mól% glutáraldehiddel térhálósítva;

Sodrásszám szárazon: 6,8 csomó/mm;

Sodrásszám nedvesen: 5,1 csomó/mm;

Izopropil-alkohol retenciós érték: 24%

Vízretenciós érték: 37%

Hullámossági tényező: 0,63.

Az STCC-rostokkal kombinálva alkalmazott hagyományos, nem merev cellulózrostokat is Foley fluffból állítjuk elő. A nem merev cellulózrostot 200 CSF-értékre (Canadian Standard Freeness=CSF) finomítjuk.

A felvevő/szétosztó réteg sűrűsége szárazon átlagban 0,07 g/cm³, és szintetikus vizelettel telítve, száraz tömegre számolva átlagban körülbelül 0,08 g/cm³ és átlagos alaptömege 0,03 g/cm². A pelenkamagban 9,2 g folyadékfelvevő/szétosztó réteget alkalmazunk. A felvevő/szétosztó réteg felülete 302 cm², és lyukmagassága 0,44 cm.

A pelenkamag folyadéktároló/újraszétosztó rétegeken egy olyan módosított óraüveg formájú hidrofilizált abszorbens hab, amelynek előállítását az 1. példában ismertetett eljárással végezzük. A tároló/újraszétosztó réteget 12 g hab alkalmazásával állítjuk elő, felülete 425 cm², és lyukmagassága 0,826 cm.

Az ilyen jellemző kialakítású magelrendezést tartalmazó pelenka olyan jól felfogja a kibocsátott vizeletet, hogy csecsemő normál viselése alatti véletlen kiszivárgás teljesen kiküszöbölhető.

7. példa

Ebben a kísérleti menstruációs periódusban alkalmazható, olyan kis tömegű egészségügyi betétet állítunk elő az 1. példa szerinti hidrofilizált habból, amelynek felülete 117 cm², vastagsága 1,5 mm. A betét egy, a 4 463 045 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetett porózus fóliából készült felső lap és egy 0,03 mm vastag polietilénfóliából készült hátlap között helyezkedik el.

8. példa

Ebben a kísérletben is a 7. példában ismertetett egészségügyi betétet állítjuk elő, azzal a különbséggel, hogy itt az 1. példa szerinti 4 mm vastag hidrofilizált habpámát és egy porózus, nem átlátszó fóliából készült felső lapot alkalmazunk. Az egészségügyi betét kialakítását a 4 687 478 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban ismertetettek szerint végezzük.

9. példa (összehasonlító vizsgálat)

Ebben a kísérletben egy olyan habelőállítási eljárást mutatunk be összehasonlításként, amelyben HIPE-habanyagot felületaktív anyag/CaCl₂ kezeléssel hidrofilizálunk.

Emulzióelőállítás:

378 liter vízben feloldunk 36,32 kg kalcium-kloridot és 568 g kálium-perszulfátot. Ezt az elegyet egy folyamatos HIPE-emulzió-előállító eljárás vízfázis tápáramaként használjuk.

1600 g sztirol, 1600 g 55%-os technikai tisztaságú divinil-benzol és 4800 g (2-etil-hexil)-akrilát komponenseket tartalmazó monomerelegyhez 960 g szorbitánmonolaurátot (SPAN 20 kereskedelmi nevű termék) adunk.

A komponensek összekeverése után kapott elegyet egy éjszakán át állni hagyjuk. Az elegy felülúszóját ezután leszedjük, és egy folyamatos HIPE-emulzió-előállító eljárás olajfázis tápáramaként használjuk. (Körülbelül 75 g ragadós maradékot dobunk el.)

A vízfázist 48-50 °C-on, az olajfázist külön tápáramként 22 °C-on egy dinamikus keverőberendezésbe tápláljuk. Az elegyeket a dinamikus keverőberendezésben egy tűs járókerékkel összekeverjük. Az ilyen méretű előállítási eljárásban megfelelően alkalmazható tűs járókerék hengeres tengelyének hossza 21,6 cm és átmérője 1,9 cm. A tengelyen két sorban 17-17, két sorban 16-16, egyenként 0,5 cm átmérőjű és a tengely

HU 215 569 Β középvonalától 1,6 cm távolságra kinyúló tű helyezkedik. A tűs járókerék a dinamikus keverőberendezést alkotó köpenyben van felszerelve, és a járókerékhez rögzített tűk a hengeres köpenyfaltól 0,8 cm távolságra vannak.

A dinamikus keverőberendezés alsó részéhez egy spirális belső kiképzésű statikus keverőberendezés csatlakozik a dinamikus keverőberendezés ellennyomásának létrehozására. A statikus keverő hossza: 35,6 cm, külső átmérője: 1,3 cm. A statikus keverő típusa: egy 6,1 cm-es bevágásokkal módosított TAH Industries Model 070-821 berendezés.

A fentiek szerinti kombinált keverőberendezést 2:1 víz: olaj tömegarányú víz- és olajfázissal töltjük. A dinamikus keverőberendezés töltése alatt a berendezés szellőzővezetékét a tökéletes töltés érdekében a szabadra nyitjuk. Az áramlási sebességek a töltés alatt: 1,127 g/sec olajfázis és 2,19 cm³/sec vízfázis.

A berendezés megtöltése után 1800 fordulat/perc sebességgel elkezdjük a dinamikus keverőberendezés keverését. A vízfázis áramlási sebességét ezután fokozatosan 35,56 cm³/sec értékre növeljük 130 sec alatt. A dinamikus és statikus keverők által létrehozott ellennyomás ekkor 51,75 kPa. Ezután a járókerék sebességét 60 sec alatt fokozatosan 1200 fordulat/perc értékre csökkentjük. Az ellennyomás 31,05 kPa-ra csökken. Ekkor a járókerék sebességét fokozatosan 1800 fordulat/perc értékre növeljük. Ezután a rendszer ellennyomása 31,05 kPa állandó érték marad.

Az emulzió polimerizálása:

Ezután a statikus keverőberendezésből távozó emulziót Rubbermaid Economy Cold Food Storage Boxes, Model 3500 típusú dobozokba fogjuk fel. A dobozok anyaga: élelmiszeripari minőségű polietilén, méretei: 45,7 cmx66 cm χ 22,9 cm. A dobozok valós belső méretei: 38,1 cm χ 58,4 cm χ 22,9 cm. Ezeket a dobozokat egy azonos tömegarányú xilolt és izopropil-alkoholt tartalmazó elegyben oldott 20 tömeg%-os SPAN 20 kereskedelmi nevű termékkel előkezeljük. A létrehozott film az oldószer elpárolgása után csak SPAN 20-t tartalmaz. Mindegyik dobozba 47 liter emulziót töltünk.

Az emulziótartalmú dobozokat 18 órán át 65 °C-os helyen tartjuk az emulzió dobozokban való polimerizálására. Az emulzióból polimer habanyag képződik. A térhálósodás befejeződése után a dobozokból eltávolítjuk a nedves térhálósodott anyagot.

Habmosás, hidrofilizálás és vízmentesítés:

A térhálósítás befejezése után a térhálósító dobozokból kivesszük a térhálósított nedves habot. Az így kapott hab az oldott emulgeálószereket, elektrolitot és iniciátort tartalmazó maradék vízfázishoz viszonyítva 30-40-szer nagyobb tömegű polimert tartalmaz. A habanyagot egy ide-oda járó éles fűrészkéssel 0,89 cm-es lyukmagasságú lapokra vágjuk. Ezeket a lapokat ezután egy 3 karmos hengersorozattal a hab víztartalmának 1/6 részére való csökkentésére fokozatosan összenyomjuk. A lapokat ezután 60 °C-on 1 tömeg%-os kalcium-klorid-oldattal újratelítjük, majd víztartalmát a fentiekben ismertetettek szerint végzett hengereléssel körülbelül 1/10-ére csökkentjük.

A mostmár 1/10 térfogatú, és lényegében 1 tömeg%-os kalcium-klorid-oldatmaradékot tartalmazó habot egy utolsó hengerlésnek vetjük alá. Ez a henger vákuumréssel van ellátva. Ezzel a hengereléssel a víztartalom a polimer tömegének körülbelül 1/5-ére csökken. A hab az utolsó hengerelés után körülbelül 0,2 cmes lyukmagasságban összenyomva marad. A habot ezután levegőcirkulációs kemencében, 60 °C-on megszárítjuk. A szárítás ideje körülbelül 3 óra. Ezzel a szárítással a nedvességtartalom a polimer tömegéhez viszonyítva 5-7 tömeg%-ra csökken.

A hablapok lyukmagassága ekkor körülbelül 0,19 cm, és a hab jellemzően függönyszerű. A hab hidrofilizáló szerként a vízmentes tömegre számolva 5 tömeg% maradék kalcium-kloridot és 11 tömeg% maradék szorbitán-monolaurátot (SML) is tartalmaz. A hab sűrűsége összeomlott állapotban 0,17 g/cm³. Ha a habot hagyjuk a szabad kapacitásig kiterjedni (ez a Jayco® szintetikus vizeletre vonatkozóan 26,5 ml/g), fajlagos felülete 2,24 m²/g, pórustérfogata 29 cm³/g és átlagos cellamérete 15 μιη lesz.

A 9. példa szerinti eljárással előállított, és az előállítás után összeomlott állapotú habanyagot alkotó és vizes testfolyadékokkal érintkezve kitáguló SML/CaCl₂-hidrofilizált hablapok a találmány szerinti eljárás „nedvesedésig vékony” típusú termékek csoportjához tartoznak. Ezek a habanyagok kiterjedt alakjukban a kiterjedésüket előidéző testfolyadékok abszorbeálására alkalmasak.

Az ilyen nem hidrofilizált polimer anyagokból előállított előnyös összeomlott állapotú habanyagok kapilláris szívó hatású fajlagos felülete 0,5-5,0 m²/g, és a habanyag vízmentes tömegére számolva 0,5-20 tömeg% maradék emulgeálószert és hidrofilizálószer-sóként 0,1-7 tömeg% toxikológiailag elfogadható, higroszkopikus, hidratált sót, amely előnyösen lehet kalcium-klorid vagy magnézium-klorid, tartalmaz.

Az ilyen hidrofilizált habanyagok polimerizált anyag tömegére számolt maradék víztartalma összeomlott állapotban, 22 °C-os és 50% relatív nedvességtartalmú helyen tárolva 4-15 tömeg%. Ez a víztartalom a higroszkopikus, hidratált sóhoz kapcsolódó hidratációs vizet és a habban abszorbeált szabad vizet foglalja magában. A hab sűrűsége összeomlott állapotban a hab száraz tömegére számolva 0,08-0,3 g/cm³.

Az ilyen előnyös nedvesedésig vékony SML/CaCl₂hidrofilizált habanyagok pórustérfogata kiterjedt állapotban 12-100 ml/g, és kompressziós elhajlás ellen mutatott ellenállása akkora, hogy a 37 °C-on (65 ±5) χ 10 ³ N/m felületi feszültségű szintetikus vizelettel telített habszerkezetre ható 5,1 kPa hatámyomás 15 perc múlva a szerkezet 5-95%-os összenyomását idézze elő. Az ilyen előnyös nedvesedésig vékony hidrofilizált habanyagok átlagos cellamérete kitágult állapotban 5-30 μηι. A szabad abszorbens kapacitásig telített, kiterjedt hidrofilizált habanyag száraz tömegre számolt sűrűsége az összeomlott habanyag száraz tömegére számolt sűrűség 9-28%-a.

10. példa (összehasonlító vizsgálat)

A 9. példa szerinti eljárással előállított habok hidrofílicitási jellemzőit a „Vizsgálati eljárások”-ban ismer11

HU 215 569 Β tetett süllyedési idő mérésével határozzuk meg. Ezeket az anyagokat olyan további kezelési eljárásoknak is alávetjük, amelyek során a habanyagokból eltávolítjuk a hozzáadott vagy maradék hidrofilizáló szereket vagy a habanyagokhoz olyan további anyagokat adunk, amelyeket a habanyagok hidrofilicitási jellemzőinek meghatározására alkalmazunk.

Az alkalmazott habanyagokat, kezelőszereket és a kapott süllyedési időket a következő 3. táblázatban fog5 laljuk össze.

3. táblázat

9. példa típusú hab	CaCl2 tömeg%	SML1 tömeg%	Jayco szintetikus vizelet süllyedési ideje
			hideg (21-27 °C)	meleg (43-39 °C)
az előáll, után	3,7	11	70 sec	3 sec
vízzel mosott kiteijedt hab	0	11	>20 sec	4 sec
összeomlott hab	0	11	300 sec	2 sec
CaCl2-újrakezelt (H2O-ból)	3,6	11	180 sec	3 sec
IPA2 mosott	0	0	xxx azonosítatlanul úszik xxx
CaCl2-újrakezelt (IPA-ból)	5	0	órákig úszik	> 15 percig úszik
-SMO/STO3 újrakezelt (IPA-ból)	0	19	kb. 300 sec	kb. 180 sec

•SML= Szorbitán-monolaurát (SPAN 20) ²IPA= Izopropil-alkohol ³SMO/STO= 4:1 tömegarányú szorbitán-monooleát (SPAN 80) és szorbitán-trioleát (SPAN 85)

Az 1. táblázatban (3. példa) és a 3. táblázatban ismertetett adatok azt mutatják, hogy az 1., 2. találmány szerinti és 9. összehasonlító példa szerinti habanyagokhoz társított kalcium-klorid és felületaktív anyag hatására a habok hidrofilicitási jellemzői általában sokkal jobbak, mint a hidrofilizáló szert egyáltalán nem vagy a kalcium-kloridot vagy felületaktív anyagot önmagában tartalmazó haboké.

11. példa

A 6. példában ismertetett elrendezésű pelenkához lényegében hasonló pelenkát állítunk elő, amelyben a 9. összehasonlító példában ismertetett eljárással előállított SML/CaCl₂-hidrofilizált abszorbens habot alkalmazunk tároló/újraszétosztó rétegként. Ez a réteg egy „nedvesedésig vékony” típusú összeomlott állapotú habanyagból álló lap. Az ilyen pelenkákban a merev, csavart, összekuszált cellulózrostokat tartalmazó folyadékfelvevő/ szétosztó réteg tömege 13 g. A nedvesedésig vékony SML/CaCl₂-hidrofilizált folyadék tároló/újraszétosztó réteg tömege is 13 g.

Az ilyen különleges elrendezésű pelenka olyan különösen hatékony abszorbens magot tartalmaz, amely a kibocsátott vizelet teljes felfogásával a csecsemő normál viselése alatti kiszivárgást teljesen megakadályozza.

Claims (9)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Eljárás hidrofób polimer habanyagok hidrofilizálására hidrofil folyadékok abszorbeálásához vízben oldhatatlan felületaktív anyag beépítésével, azzal jellemezve, hogy (i) a polimer habanyagot, amely hozzáadott vagy visszamaradó hidrofilizáló szertől mentesen hidrofób jellegű, vízben oldhatatlan felületaktív anyag oldószeres oldatával vagy szuszpenziójával és hidrofilizáló só - amely egy toxikológiailag elfogadható hidratált vagy hidratálható kalcium- vagy magnéziumsó - vizes és/vagy alkoholos oldatával érintkeztetjük, azzal a megkötéssel, hogy ha a hidrofilizáló só egy kalciumsó, akkor a felületaktív anyag szorbitán-monolauráttól eltérő, és (ii) az így kapott polimer habanyag szárításával az oldószer(eke)t eltávolítjuk oly módon, hogy a habanyagba egyenletesen eloszlatva, a habanyag tömegére számítva együttesen legalább 0,05 tömeg% felületaktív anyag és hidrofilizáló só épül be és a hidrofilízált habanyag legfeljebb 50 tömeg% szabad vizet tartalmaz.
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (i) lépésben felületaktív anyagként egy szorbitán-zsírsav-észtert, poli(glicerin-zsírsav-észter)-t vagy poli (oxi-etilén-zsírsav)-at vagy -észtert, hidrofilizáló sóként egy kalcium-halogenidet, magnézium-halogenidet vagy ezek elegyét alkalmazzuk.
3. 3. Az 1. vagy 2. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy az (i) lépésben polimer habanyagként egy nyitott cellás, „víz az olajban” típusú emulzió polimerizálásával előállított habot alkalmazunk, amelyet sztirol, alkil-(met)akrilát, divinil-benzol vagy ezek elegyét tartalmazó monomerekből állítunk elő.
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy olyan „víz az olajban” típusú emulzió polimerizálásával előállított habot alkalmazunk, ahol az emulzió olajfázisához a monomerekre vonatkoztatva 0,5-20 tömeg% felületaktív anyagot, előnyösen szorbitán-mono12

   HU 215 569 Β oleát és szorbitán-trioleát elegyét, és a vízfázisához a vizes oldatra vonatkoztatva 1-10 tömeg% hidrofilizáló sót, előnyösen kalcium-kloridot adtunk.
5. 5. Az 1-4. igénypontok bármelyike szerinti eljárás, azzal jellemezve, hogy (ii) lépésben a hidrofilizált habanyagot addig szárítjuk, amíg a habanyag tömegére vonatkoztatva 0,5-20 tömeg% felületaktív anyag, 0,1-7 tömeg% hidrofilizáló só épül be és hidrofilizált polimer habanyag legfeljebb 10 tömeg% szabad vizet tartalmaz.
6. 6. Hidrofilizált, hidrofil folyadékok abszorbeálásra alkalmas, polimer habanyag, amely hozzáadott vagy visszamaradó hidrofilizáló szertől mentes állapotában hidrofób, azzal jellemezve, hogy a habanyagban egyenletesen eloszlatva, a habanyag tömegére számítva legalább 0,05 tömeg% vízben oldhatatlan felületaktív anyagot és hidrofilizáló sót - amely egy toxikológiailag elfogadható hidratált vagy hidratálható kalcium- vagy magnéziumsó vagy ezek elegye - és legfeljebb 50 tömeg% szabad vizet tartalmaz, azzal a megkötéssel, hogy amikor a hidrofilizáló só kalcium-klorid, a felületaktív anyag szorbitán-monolauráttól eltérő.
7. 7. A 6. igénypont szerinti hidrofilizált polimer habanyag, azzal jellemezve, hogy felületaktív anyagként egy szorbitán-zsírsav-észtert, poli(glicerin-zsírsav-észtert), poli(oxi-etilén-zsírsav)-at vagy -észtert, hidrofilizáló sóként egy kalcium- vagy magnézium-halogenidet vagy ezek elegyét tartalmazza.
8. 8. A 6. vagy 7. igénypont szerinti hidrofilizált polimer habanyag, azzaljellemezve, hogy a habanyag tömegére számítva 0,5-20 tömeg% felületaktív anyagot amely szorbitán-monooleát és szorbitán-trioleát elegye - és 0,1-7 tömeg% hidrofilizáló sót - amely teljesen hidratált -, továbbá legfeljebb 10 tömeg% szabad vizet tartalmaz.
9. 9. A 6-8. igénypontok bármelyike szerinti hidrofilizált polimer habanyag, azzal jellemezve, hogy a polimer habanyag olyan polimerizált „víz az olajban” emulzió típusú hab, amely sztirol, alkil-(met)akrilát, divinil-benzol vagy ezek elegyét tartalmazó monomerekből épül fel.