HU212749B - Driving device for movable cover of vehicle - Google Patents

Description

A találmány tárgya hajtóberendezés mozgó járműfedélhez. A járműfedél egy jármű rakfelülete felett van és mozgatható futószerkezetek révén futósíneken eltolható egy zárt és egy nyitott helyzet között. Ajármű egyik hosszoldalán legalább egy kezelőhely van húzóerő vagy forgatónyomaték kifejtése végett. Ezenkívül van a kezelőhellyel összekapcsolt áttétel, ami a kezelőhelyen megindított mozgást átviszi a kezelőhelytől távolabb lévő hajtóelemekre.

A DE AS 1 605 008 sz. leírásból ismeretesek már emelőtolótetős járműveknek ezek a jellemzői. Ezeknél az álló, magas oldalfalakon mozgó fedeleknek a nyitására és újrazárására már hosszabb ideje alkalmaznak hajtóberendezéseket, mert a talajtól való túl nagy távolság miatt kézzel közvetlenül nem lehet hatni ezekre a tetőrészekre.

A DE AS 1 605 008 sz. leírás szerint a talaj közelében a kocsi mindegyik hosszoldalán egy álló középportálon forgathatóan van rögzítve egy kézi forgatókar, ami vonóelemekből (láncokból, kötelekből) és csuklós tengelyekből álló áttétel révén lehet egy fent elhelyezett kötéldobbal összekapcsolni, ami a fedéllel összekötött láncok vagy kötelek felcsévélésére, illetőleg lecsévélésére szolgál.

A két tetőrész számára külön-külön kötéldob szolgál. A két kötéldobot egy kézi forgatókarral váltakozva lehet kezelni. A kezelőszemélynek egy tengelykapcsolót kell működtetnie ahhoz, hogy a kívánt kötéldobra, illetőleg tetőrészre átkapcsoljon. Ez a tengelykapcsoló hozza létre az erőfolyamot a kézi forgatókarról az egyik vagy a másik kötéldobhoz.

A DE AS 1 759 609 sz. leírás ismertet egy ilyen jellegű önműködő tengelykapcsolót, ami a kézi forgatókar forgási irányától függően önműködően kapcsol és így feleslegessé teszi az erőfolyam kézi átkapcsolását.

A járművek portálalakú fedeleit - ponyvaburkolatokat, például a DE 39 25 789 Al sz. leírás szerinti ponyvaburkolatokat, teleszkópos burkolatokat, kitámasztott burkolatokat - nyitás és zárás végett eddig kézzel, a rakfelület oldalán hosszirányban rögzített síneken eltolható futószerkezetek révén mozgatták. Ez rendszerint nagyobb erőkifejtés nélkül és mindenek előtt azért lehetséges, mert a sínek és a futőszerkezetek viszonylag kis magasságban vannak a talaj, illetőleg a vágány felett, úgyhogy egy, a vágány síkjában vagy egy rámpán álló kezelőszemély a járműfedél oldalfalának egy részt közvetlenül megfoghatja és tolhatja vagy húzhatja.

Annak, hogy a kezelőszemély a járműfedél nyitásakor azzal együtt mozog, az az előnye, hogy a kezelőszemély a nyitás mértékét közbenső helyzetekben is pontosan meg tudja határozni. A bevezetőben leírt hajtóberendezéseknél a kezelőszemély a kézikeréknél egy helyben marad.

Kedvezőtlen időjárási körülmények (alacsony hőmérsékletek, hóterhelés) esetén a ponyvaanyagnak éppen az összehajtogatható ponyvaburkolat esetében megnövekedett merevsége a kézi nyitást megnehezítheti. Ekkor várható az is, hogy a futószerkezetek nehezen járnak. Emellett az egy személy által végzett kezeléskor a mozgási erőt a tetőívek hajlító és csavaró terhelése mindig átviszi a portálalakú járműfedélnek á kezelőszemélytől távolabbi oldalára és az ott lévő futószerkezetekre. Ekkor különösen az önmagukban nem merev fedelek elferdülhetnek, ami mozgásukat tovább gátolja.

Találmányunk célja a bevezetőben leírt jellegű hajtóberendezésből kiindulva a futószerkezet mindkét oldalára ható hajtóberendezés kialakítása portál alakú járműfedelek számára.

Ezt a feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a járműfedél keresztmetszete portál- vagy süvegalakú. A fedél oldalfal- és tetőszakaszokból áll, továbbá az oldalfalszakaszok alsó oldalain kétoldalt futószerkezetek vannak. Legalább az egyik kezelőhely a futószerkezethez és rakfelülethez közel, a mozgó fedél egyik oldalfalszakaszának alsó részében van és az ugyanazon az oldalon lévő hajtóelemekkel össze van kapcsolva. Az áttétel tartalmaz egy, a portálalakú fedél által képzett alagútív hosszában vezetett eszközt, ami a kezelőhelyről a hajtóerőt átviszi a fedél szembenlévő oldalfalszakaszain lévő hajtóelemekre. A hajtóelemek között vannak járműoldali álló elemek és ezeknek megfelelő fedéloldali mozgó elemek.

Az áttételt előnyös módon egy-egy, a fedél két oldalfalszakaszán lévő, nem önzáró szöghajtómű, valamint egy, a portálalakú fedél által képzett alagútív hosszában vezetett, a két szöghajtóművet hajtás tekintetében tengelyek révén egymással összekötő, hajlékony vagy csuklós tengely képezi.

A hajlékony vagy csuklós tengely előnyös módon lényegében egy, a járműfedél külső rétegét támasztó cső alkotta üreges test belsejében van, és abban radiális vezetése van.

A hajtóerőket a hajtóelemek járműoldali és fedéloldali elemei között előnyös módon alakzárás viszi át.

A járműfedél mindkét oldalfalszakaszán előnyös módon van egy-egy fogaskerék, ami a jármű alvázán ugyanazon az oldalon rögzített fogasléchez kapcsolódik és a két fogasléc a legalább egy kezelőhely, a szöghajtóművek és az ezeket összekötő tengely révén az adott fogasléc mentén hajtható.

A fogasléc előnyös módon legalább egymástól bizonyos távolságban lévő pontokon az alvázon rögzített görgősláncként van kialakítva.

A járműfedél két oldalfalszakaszán előnyös módon az egyik futószerkezet legalább egy görgője a kezelőhely, a szöghajtómű és a tengely révén egy irányban hajtható.

A járműfedél mindkét hosszoldalán előnyös módon legalább egy kezelőhely van.

A legalább egy kezelőhelyen előnyös módon van egy kézzel oldható tengelykapcsoló, amivel a hajtóelemek mozgó elemeit a legalább egy kezelőhelyről le lehet kapcsolni.

A járműfedéllel együtt mozgó hajtóberendezés, aminél a járműfedél egyik hosszoldalán, a futószerkezethez közel legalább egy kezelőhely van ennek a hosszoldalnak a hajtóelemei számára, különösen a portál-, vagy süvegalakú, alagútív keresztmetszetű fede2

HU 212 749 Β lekhez alkalmas. A kezelőhely össze van kapcsolva egy áttétellel. Ez az áttétel az említett alagútív hosszában vezetett hajtóelemeket tartalmaz. A hajtóelemek viszik át a kezelőhelyről a hajtóerőt az ezzel a hosszoldallal szembenlévő hosszoldalon lévő hajtóelemekre.

így a kezelőhelyen egyoldalúan kifejtett erők révén bekövetkező mozgás esetén a portálalakú járműfedél a szembenlévő oldalon nem marad hajtás nélkül, hanem szinkron hajtást kap.

Az ismert hajtóberendezéseknél a jármű rakodófeneke alatt keresztben egy tengely megy át, ami a kezelőerőket átviszi a jármű másik hosszoldalára. Együttmozgó hajtás esetén ez nem lehetséges. Másrészt az itt ismertetendő hajtóberendezés elvileg feleslegessé teszi az oldható tengelykapcsolókat, mert többrészes járműfedeleknél mindegyik fedélrésznek van legalább egy kezelőhelyet tartalmazó - saját hajtóberendezése. Nincs szükség végtelenített, a jármű hosszára kiterjedő, mozgó vonóeszköre sem.

A változtatható hosszúságú járműfedeleknél - tehát különösen az összehajtogatható ponyvaburkolatoknál előnyös módon mindkét végrészen van egy hajtóberendezés, hogy a zárt ponyvaburkolatot minden oldalról nyitni lehessen.

A mozgó hajtóelemek elvileg erőzárás, illetőleg dörzszárás révén működhetnek együtt a járművön rögzített elemekkel, elsősorban a járműfedél számára szolgáló futósínekkel. Lehetséges például mindegyik futószerkezeten legalább egy, a kezelőhely által hajtható görgőt alkalmazni.

A viszonylag nagy tömegerők miatt azonban előnyös az alakzáró szerkezet, vagyis hajtóelemekként elsősorban fedéloldali fogaskerékből és alvázoldali fogaslécből álló elempárok alkalmazása.

További lehetőség az, hogy a hajtásnak a jármű egyik hosszoldaláról a másik hosszoldalára való átkötését szükség esetén egy oldható tengelykapcsolóval megszüntetjük, és ezzel a járműfedél esetleges kézi eltolásakor a hajtóelemek együttmozgásából eredő ellenállásokat minimalizáljuk.

Találmányunkat és további előnyeit annak egy példaképpen! kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben ábráink segítségével, amelyek közül az

1. ábra eltolható tetőívekkel felszerelt ponyvaburkolatként kialakított, mozgó járműfedéllel ellátott vasúti teherkocsi és a járműfedélhez szolgáló, egyszerűsítetten vázolt hajtóberendezés keresztmetszete, a

2. ábra az 1. ábra II részlete.

A ponyvaburkolatként kialakított, mozgó 1 járműfedéllel ellátott vasúti teherkocsi 1. ábra szerinti keresztmetszetén látható annak egy 2 alvázra felfekvő 3 rakfelülete és 4 rakodótere. A 4 rakodótér keresztmetszetben portálalakú 1 járműfedele itt egy végigmenő 5 ponyvából és több 6 tetőívből áll. A 6 tetőívek függőleges tetőívtámaszokból és ívalakú felső részekből állnak. A jármű homlokoldalain az 1 járműfedél zárt állapotában az álló homlokfalakon reteszelve van, hogy a kocsi felépítménye zárt legyen.

Az ilyen járműveket a különböző vasútigazgatóságoknál „Rils” UlC-elnevezéssel használják. A jármű felépítménye tekintetében utalunk a már említett DE 39 25 789 Al sz. leírásra. Itt csak azt említjük meg, hogy a 2 alváz futóművekre fekszik fel, amiket az 1. ábrán pontvonallal ábrázolt 7 kerékpár jelöl.

Az 1 járműfedelet mindkét oldalról lehet nyitni és a rakfelület hosszának kb. egyharmadára össze lehet tolni. Eközben az 5 ponyva az egymáshoz közeledő 6 tetőívek közé behajtogatódik. így a jármű megrakása és kirakása kevéssé van akadályozva. Itt jelölve vannak a tetőívtámaszok alsó végein lévő 8 futószerkezetek is, amiket 9 futósíneken el lehet tolni. A 9 futósínek a teherkocsi homlokoldalai közötti teljes távközre kiterjednek és nagyjából a rakfelület magasságában vannak a teherkocsi 2 alvázán (a 2’ külső hossztartón) rögzítve, úgyhogy a teherkocsit az 1 járműfedél nyitott állapotában pőrekocsiként lehet megrakni és kirakni.

Más jellegű járműveknél a járműfedél például kitámasztott burkolatként vagy többrészes teleszkópos burkolatként van kialakítva, amit hosszváltozás nélkül, ugyancsak futószerkezetek és futósínek révén lehet eltolni a rakfelület szintjén.

Az 1. ábrán látható továbbá a homlokoldalhoz közel 6 tetőív 8 futószerkezetein lévő, együttmozgó hajtás erősen egyszerűsített elvi vázlata. Ezzel a hajtással egy kezelőszemély egy 10 kezelőhelyen egy 13 kézikerék vagy egy kézben tartott hajtógép révén kifejtett erővel vagy forgómozgással az 1 járműfedelet a homlokoldalaktól távolítva, illetőleg ezekhez közelítve hosszirányban el tudja tolni.

Ez a hajtóberendezés az 1 járműfedél két hosszoldalán lévő egy-egy 10 kezelőhelyen kívül két nem-önzáró 11 szöghajtóműből (például kúpkerekes hajtóműből) és az 1 járműfedél két oladala közötti erőátvitelként a 11 szöghajtóműveket összekötő, hajlékony vagy csuklós (pontvonallal jelölt) 12 tengelyből áll. A 12 tengely az 1 járműfedél által képzett alagútív hosszában halad és előnyös módon az 1 járműfedél 5 ponyváját, mint külső réteget támasztó és eltolható cső által vagy ezzel párhuzamos 6 tetőív által képzett üreges térben radiálisán van vezetve. Ez azzal az előnnyel jár, hogy a ponyvaburkolatba nem kell járulékos vezetőtesteket beiktatni és hogy a 12 tengely a rakodótéren kívül van tartva. A csuklós tengelykivezetést akkor részesítjük előnyben, ha az alagútívet az ábrázolt kiviteli alaktól eltérően egy sokszögben vezetett huzal képezi, aminél a csuklókat a sokszög sarkaiban kell elhelyezni.

A 2. ábrán az 1. ábrán látható II körben lévő részlet, az egyik hajtásoldal vázlatos metszete látható. Ezen a hajtásoldalon van a két 10 kezelőhely egyike. A kezelőhelyen itt van egy 13 kézikerék, amivel a 11 szöghajtóműnek a jármű keresztirányában (y-irány) vízszintesen elhelyezett 14 főtengelye kézzel forgatható. A 13 kézikereket előnyös módon egy rugalmas (csuklós) tengelykapcsoló köti össze a 14 főtengellyel és a 13 kézikerék levehető.

A 13 kézikerék agyában lehet továbbá egy négylapú lyuk, amihez egy hajtószerkezetet lehet csatlakoztatni.

A hajlékony vagy csuklós 12 tengely itt hosszirányban az egyik 6 tetőíven megy át. A 12 tengely egyik

HU 212 749 Β vége a 11 szöghajtóműnek a 14 főtengelyhez képest szögben felfelé álló (z-irányú) 15 kihajtó tengelyéhez van kapcsolva, míg az átmenő 14 főtengely kocsioldali, belső végén egy 16 fogaskerék van rögzítve. A 16 fogaskerék a 17 fogasléchez kapcsolódik, ami a vasúti teherkocsi 2 alvázán van rögzítve és a 6 tetőívek 8 futószerkezetei számára szolgáló 9 futósínekkel párhuzamosan, azok teljes hosszában (az x-irányban), a homlokoldalak között helyezkedik el. A 16 fogaskerék és a 17 fogasléc képezi a szűkebb értelemben vett hajtóelemeket. A 16 fogaskerék a mozgó hajtóelem, a 17 fogasléc az álló hajtóelem.

A 17 fogasléc egy különösen olcsó kiviteli alakjaként itt egy görgősláncot vázoltunk, ami szükség esetén kétsoros láncként is kialakítható.

Amint ez már az 1. ábrából következik, a hajtóberendezésnek a 2. ábrán bemutatott fele az 1 járműfedél másik oldalán tükörképszerű kialakításban van meg.

A hajtás és a hajtandó tetőív futószerkezete közötti szoros mechanikai kapcsolat érdekében a két oldalon lévő, görgősláncként kialakított 17 fogaslécek előnyös módon közvetlenül a megfelelő 9 futósínen, illetőleg egy átmenő 18 L-acél révén az erre a célra szolgáló tartóelemeken vannak rögzítve. Látható, hogy mindegyik 8 futószerkezet tartalmaz legalább egy felső, a járműfedél súlyát hordozó, kétperemes 8.1 vezetőgörgőt és egy alsó, 8.2 görgőt. A 8.2 görgőt a 8 futósín alsó oldalával működik együtt és az elemelkedés ellen biztosít. A görgőket egymással és a 6 tetőívvel egy támaszkeret köti össze.

A két első tetőívtámaszt a kocsi két homlokoldalán az ismert módon szilárdan lemezek kötik össze és ezeket a tetőívtámaszokat nem lehet összetolni. Ezáltal az itt elhelyezendő, együttmozgó hajtásnak billenés ellen biztosított széles alapja van egy négy 8 futószerkezet által képzett alvázon.

A láncot a 18 L-acélon csak bizonyos távközökben kell pontosan felfüggeszteni, mivel egy esetleges kis belógás nem hathat zavarólag a 16 fogaskerék kapcsolódására. A felfelé irányuló kitérést az átmenő 18 Lacélt akadályozza meg. Ebben az elrendezésben a lehető legjobb módon védve van az áruátrakás által okozható sérülésektől.

Ha a 13 kézikereket forgatjuk, akkor a 16 fogaskerék is ugyanebben az irányban forog és a 17 fogasléc mentén halad. Ezzel szinkronban forog a 15 kihajtó tengely és ezzel együtt a hajlékony 12 tengely is. A 12 tengely a második 11 szöghajtóművön át hajtja a kocsi másik hosszoldalán lévő fogaskereket, ami a 16 fogaskerékkel egy irányban forog és egy görgősláncként kialakított 17 fogaslécen, illetőleg az alatt halad. A kezelőszemély úgy, mint eddig is, a járműfedél nyitása közben a kocsi hosszoldala mellett megy, úgyhogy pontosan meg tudja határozni a kívánt nyitási szélességet.

Ezzel az erőkifejtési helyről (a 10 kezelőhelyről) az 1 járműfedél szembenlévő hosszoldalára ható erőátvitellel a hajtandó tetőív hajlító, illetőleg csúsztató terheléseit a legmesszebbmenően elkerüljük, illetőleg olyan mértékre csökkentjük, ami a hajlékony tengely bizonyos csavaró rugalmassága miatt elkerülhetetlen.

A ponyvaburkolat másik végoldalán van egy további, itt leírt jellegű, független hajtókészülék, ami ugyanazokkal a 17 fogaslécekkel működik együtt, úgyhogy a ponyvaburkolatot mindkét végétől hajtással segítetten lehet nyitni.

A hajtóberendezésnek egy itt nem ábrázolt, szöghajtómű nélküli változatánál a kezelőhely a 12 tengely végén függőleges (z-irányú) forgástengellyel helyezhető el. Ennek előfeltétele, hogy egy vízszintesen függően elhelyezett kézikerék számára elegendő hely legyen a kocsi egész hosszában, az UIC szabad űrszelvény betartásával. Az itt is az 1 járműfedél alagútívének hosszában vezetett 12 tengely két végén ekkor a 16 fogaskerekekkel megegyező - ugyancsak függőleges forgástengelyű - fogaskerekeket kellene a 12 tengelyen koaxiálisán elhelyezni, úgyhogy a 16 fogaskerekek és 17 fogaslécek közötti, korábban leírt függőleges kapcsolódás helyett vízszintes kapcsolódás jönne létre a megfelelően másképpen elhelyezett fogasléccel.

Elvileg egy ilyen jellegű hajtás is működhet a mozgó és álló hajtóelemek közötti erőzáró erőátvitellel és mozgó elemekként a meglévő futószerkezeteket lehetne alkalmazni úgy, hogy például a járműfedél két oldalán lévő futószerkezetek közül az egyiknek legalább az egyik görgőjét beiktatjuk a hajtásláncba. Egy másik változat szerint a futósín alsó oldala fogazott és az ezen az oldalon eddig csak elemelés elleni védelemként szolgáló 8.2 görgők fogaskerékként vannak kialakítva, amik a futósínek fogazott alsó oldalához kapcsolódnak.

A hajtóberendezés további, nem ábrázolt változata tartalmazhat egy kézzel kapcsolható, egy kezelőhely közvetlen közelében elhelyezett tengelykapcsolót, amivel a kezelőszemély a hajtóberendezést szükség esetén lekapcsolhatja, ha a járműfedelet kézzel kell eltolni.

Ezt a tengelykapcsolót például a 11 szöghajtóműveken, a 12 tengely végei és a 15 kihajtó tengely között lehet elhelyezni. Egy további változat szerint ezt a tengelykapcsolót az állandóan a 17 fogaslécekbe kapcsolódó 16 fogaskerekek és a hozzájuk rendelt 10 kezelőhelyek között lehet elhelyezni, hogy a fogaskereket szükség esetén szabadonfutóvá lehessen tenni. Ekkor a járműfedél kézi eltolásakor nincs szükség arra, hogy a 12 tengelyt együtt mozgassák vele.

Claims (8)

1. SZABADALMI IGÉNYPONTOK

   1. Hajtóberendezés mozgó járműfedélhez, amely járműfedél egy jármű, különösen vasúti teherkocsi rakfelülete felett van és futósíneken mozgatható futószerkezetek révén eltolva zárt és nyitott helyzet között ide-oda mozgatható; a jármű egyik hosszoldalán van legalább egy húzóerő vagy forgatónyomaték kifejtő kezelőhely és egy a kezelőhellyel összekapcsolt áttétel, ami a hosszoldalon lévő hajtóelemekhez van kapcsolva, azzal jellemezve, hogy a járműfedélnek (1) portálvagy süvegalakú keresztmetszete van, amely oldalfalés tetőszakaszokból áll, továbbá az oldalfalszakaszok alsó peremén kétoldalt futószerkezetek (8) vannak és legalább egy kezelőhely (10) a futószerkezetek (8) és a

   HU 212 749 Β rakfelület mellett van és ugyanazon hosszoldalon lévő hajtóelemekkel össze van kapcsolva, továbbá az áttétel tartalmaz egy, a portálalakú járműfedél (1) által képzett alagút ívhosszában vezetett eszközt, amely az egyik oldali kezelőhelyet (10) a járműfedél (1) szembenfekvő oldalfalszakaszán lévő hajtóelemekkel összekötő, a hajtóelemek egy része rögzítve van a jármű oldalához, a velük kapcsolódó mozgó elemek pedig a járműfedélhez (1) vannak kapcsolva,
2. 2. Az 1. igénypont szerinti hajtóberendezés, azzal jellemezve, hogy az áttételt egy-egy, a járműfedél (1) két oldalfalszakaszán lévő, nem önzáró szöghajtómű (11), valamint egy, a portálalakú járműfedél (1) által képzett alagút ívhosszában vezetett, a két szöghajtómű (11) kihajtó tengelyeit (15) egymással összekötő, hajlékony vagy csuklós tengely (12) képezi.
3. 3. A 2. igénypont szerinti hajtóberendezés, azzal jellemezve, hogy a hajlékony vagy csuklós tengely (12) lényegében egy, a járműfedél (1) külső rétegét, például egy ponyvát (5) támasztó cső belsejében van vezetve.
4. 4. A 3. igénypont szerinti hajtóberendezés, azzal jellemezve, hogy a járműfedél (1) mindkét oldalfalszakaszán van egy-egy fogaskerék (16), amelyek a jármű alvázán (2) az adott oldalon rögzített fogasléchez (17) kapcsolódnak és a két fogaskerék (16) legalább egy kezelőhely (10), a szöghajtóművek (11) és az ezeket összekötő tengely (12) révén az adott fogasléc (17) mentén hajtás kapcsolatban van.
5. 5. A 4. igénypont szerinti hajtóberendezés, azzal jellemezve, hogy a fogasléc (17) legalább egymástól bizonyos távolságban lévő pontokon az alvázon (2) rögzített görgősláncként van kialakítva.
6. 6. Az 1-5. igénypontok bármelyike szerinti hajtóberendezés, azzal jellemezve, hogy a járműoldali és a fedéloldali hajtóelemek alakzáróak.
7. 7. Az 1-6. igénypontok bármelyike szerinti hajtóberendezés, azzal jellemezve, hogy a járműfedél (1) mindkét hosszoldalán legalább egy kezelőhely (10) van.
8. 8. Az 1-7. igénypontok bármelyike szerinti hajtóberendezés, azzal jellemezve, hogy a legalább egy kezelőhelyen (10) van egy kézzel oldható tengelykapcsoló, amivel a hajtóelemek a kezelőhelyről (10) lekapcsolhatok.