HU195516B

HU195516B - Process for producing sphingosine derivatives

Info

Publication number: HU195516B
Application number: HU844459A
Authority: HU
Inventors: Roland Tschannen; Wolfgang Fraefel; Richard R Schmidt; Rudolf Klaeger; Peter Zimmermann
Original assignee: Solco Basel Ag
Priority date: 1983-12-05
Filing date: 1984-12-03
Publication date: 1988-05-30
Also published as: US4952683A; YU189686A; DK573384A; DK573384D0; NO844815L; YU202784A; ES548901A0; ES8606373A1; EP0146810A3; ES8604986A1; FI844775L; EP0146810A2; CA1259610A; AU3628684A; FI844775A0; PL250710A1; HUT36833A; PL143901B1; ES538231A0; AU570087B2

Description

Az emberi szervezetben előforduló ismert 1 ridek két csoportba sorolhatók: Immorális, szerkezei'ez nem kötött lipidck és a scjtszcrkczel részét képez i lipidek.

A magasabbrendíí szervezetekben biológiai ünkciót kifejtő humorális lipidek közé tartoznak pl. a rzteroidhormonok és prosztaglandinok. Utóbbi anyagól· a szövetek gyulladásos reakcióinál játszanak szerepet.

A szerkezethez kötött lipidek az energiatároló f inkció mellett elsősorban a sejtek különböző részeit elválasztó sejtszerkezetekben játszanak fontos szerepet. Egyre 1 nagyobb mértékben tisztázták, ahogy az egyes lipidck a jelzés-átadást ezeken a membránokon keresztül (pl. a membránfluiditás — a membránlipídek laterális diffúziós sebességének — megváltoztatása) befolyásolni és szabályozni képesek. A sejtek osztódási ciklusa alatt a 1 mciubrán össz.elélelc és ezzel a fizikai tulajdonságok folyamatosan változnak. E membránok komponenseiként elsősorban a foszfolipidek, szterinek és glikosfingolipidek ismertek.

A glikosfingolipidek a ceramidokból származtathatók le, amelyek egy amino-diolból (pl. a C_t8-sfingosinból vagy a (XIII) képletű C_2o-sfingosinból) és egy hosszú szénláncú zsírsavmaradékból (RCO-) állnak és a (XV) általános képletnek (ceramid) felelnek meg. A fenti képletekben R és R¹ hosszú szénláncú alifás gyököket jelentenek.

A ceramidok X jelzésű hidroxilcsoportjához 1-20 vagy ennél is több cukor-egységből álló szénhidrát-rész kapcsolódik.

A glikosfingolipidek a szénhidrát-rész jellegétől függően két főosztályba sorolhatók. Amennyiben a ceramidban egy vagy tö.bb monoszacharid kapcsolódik, semleges glikosfingolipidekrő! (másnéven cerebrozidok) beszélünk. Amennyiben a ceramidban acil-neuraniinsavakkal (szialinsavakkal) helyettesített oligoszacharid kapcsolódik, úgy savas gíikosfingolipidekről (más néven gangliosidok) van szó. Utóbbi vegyületekhek receptorfunkciókat (pl. vírusok és toxinok számára) tulajdonítanak és neuro-regeneratív hatással rendelkeznek.

A technika fent ismertetett állását különösen az alábbi irodalmi helyek tartalmazzák:

— Jungcrmann K. és Möhler H.: Biocheniie, SpringerVerlag, Berlin, Heidelberg, New York (1980), 448452;

— Hakomori S.: Annual Review of Biochemistry, 52, (1981), 733-764.

Az agyból származó tulajdonképpeni cerebrozidok esetében a zsírsavkomponens leggyakrabban egy C₂₄karbonsavból áll, amely az α-helyzetben hidroxilcsoportot vagy kettőskötést tartalmazhat. Így pl. a kerazinban a C₂₄H₄₈O₂ összegképletű lignocerinsav, a nervonban a C₂₄H₄₆0₂ összegképletű nervonsav, a cerebronban vagy frenozinban a Ε₂₄Η₄₈Ο₃ összegképletű cerebronsav és a Iiidroxi-nervonban a C₂₄I1₄₆O₃ összegképletű hidroxi-nervonsav található. A fenti és legtöbb egyéb cerebrozidokban a szénhidrát-rész 1 mól galaktózból áll.

Az utóbbi időben rövidebb alifás láncból álló zsírsavkomponenst és több cukor-egységből álló szénhidrátrészt tartalmazó további semleges glikosfingolipideket fedeztek fel. Ezeket a vegyületeket azonban nem az agyban, hanem más szervekben (pl. a belekben, lépben májban és az eritrocitákban) találták és ezért a „ecrebrozid” elnevezés már nem alkalmazható a fenti vegyületek jelölésére.

A semleges glikosfingolipidek olyan új csoportját állítottuk elő, amely a fent említett ismert vegyületektő! abban tér el, hogy más zsírsav-komponenst és/vagy más szénhidrát-részt (azaz 1 mól U-glükózt) tartalmaz. Ez az új kémiai szerkezet a glikosfingolipideknél mindeddig ismeretlen sebgyógyulást elősegítő illetve sejt- és szövetregeneráló hatást hordoz.

A találmányunk szerinti eljárással előállítható új vegyületek az (I)-D és (I)-L általános képletnek felelnek meg. A képletekből látható, hogy a vegyületek eritro0 konfigurációval rendelkeznek.

Az (1)-D általános képletű vegyületek a természetben (emlősállatok szerveiben és testnedveiben) előforduló, több cukor-egységbő! álló szénhidrát-részt tartalmazó magasabb glikosfingolipidek (pl. gangliozid) bioszintézi5 sénck, illetve metabollznmsának, közbenső termékeinek tekinthetők. Az (l)-L állalános képletű vegyÜleteknek azonban nincs helyük a természetben és nem foghatók fel komplexebb vegyületek rész-képletének vagy előtermékének.

Az (1)-D és (I)-L általános képletű vegyületekben a szubsztituensek jelentése a következő:

R¹ jelentése 14—24 szénatomos alkanoilcsoport és R² jelentése pentadecenil- vagy heptadecenilcsoport, amelyben a kettőskötés mindenkor transz-kon5 figurációjú és az R² csoport 1,2-helyzetében van.

A szénhidrát-rész kémiai szerkezete homogén; ezért a sebgyógyulást elősegítő hatású glükosfingolipidek sokrétűsége figyelemreméltó. Ez a sokrétűség azonban kizárólag a lipid-rész változtatásának a következménye.

Ό Ez biológiailag ésszerű, minthogy a biológiai hatás szempontjából főként a molekulának a membránból kifelé irányuló szénhidrát-része a meghatározó jelentőségű. A membránok fluiditását pl. a glükosfingolipidek oly módon befolyásolják, hogy a ceramid amid-protonja a foszfolipidek foszfát-csoportjaival kölcsönhatásba léphet és ezáltal a lipid-membránnak nagyobb stabilitást kölcsönöz, mint a pusztán foszfolipid/szteroid kölcsönhatás esetében.

A találmányunk szerinti eljárással előállítható vegyü0 letek in vivő a sejt- és szövetregenerálódást serkentik. Ezt a hatást in vitro scjttenyész.etekkel is igazoljuk. Amennyiben egy sejt-tenyészetben (pl. fibroblaszttenyészetben) az osztódási arányt egy károsító ágens segítségével mesterségesen lecsökkentjük és a tenyészetet a találmányunk szerinti eljárással előállítható vegyületekkel kezeljük, az osztódási arány rövidebb idő alatt áll be az egészséges nemkárosított sejtekével összehasonlítható vagy azzal azonos értékre. A párhuzamosan vezetett, azonban egészséges sejttenyészet fenti kezelése >0 azonban nem változtatja meg az osztódási arányt. így tehát nem csupán mitotikus hatásról van szó.

A károsodott sejtek regenerációs mechanizmusára kifejtett serkentő hatás következtében az (I) általános képletű vegyületeket bármilyen eredetű sebek — kidőlj nősen rosszul vagy lassan gyógyuló sebek vagy fekélyesedés — kezelésére alkalmazhatjuk a gyógyászatban. A találmányunk szerinti eljárással előállítható vegyüieteket sebekre (pl. a gyomorbéirendszer fekélyei, különösen Ulcus ventriculí és Ulcus duodeni; diabetikus ,0 gangrinák, sugárkúrosodások, égések és bőrátültetések ;tb. esetében) helyi úton felvive egészséges, jó vérellátási!

ij szövetek képződnek, zavaró hegek nélkül.

Az (I)-D általános képletű sfingosin-származékok nagyfokú gyógyászati hatékonyságuk miatt különösen előnyösek.

195 516

Az R¹ helyén valamely 14-20 szénatomos alkanoilcsoportot tartalmazó megfelelő acil-maradékot tartalmazó (l)-D és (1)-L általános képletű vegyületek (amelyekben R² jelentése a fent megadott) magas fajlagos aktivitásuk (egy mikrogramm vegyület aktivitása) következtében ugyancsak előnyösek.

Az (1)-D általános képletű sfingosin-származékok különösen előnyös alcsoportját képezik azojí a származékok, amelyekben

R¹ jelentése valamely 14-20 szénatomos alkanoilcsoport és

R² a fenti jelentésű.

Az (I)-D és (I)-L általános képletű vegyületek különösen előnyös képviselői az alábbi származékok:

D- és L-eritro-1-(j3-D-glükopiranoziloxi)-3-hidroxi-2mirlsztoil-amino-4-transz-oktadccén és a megfelelő -4transz-eikozinok;

D- és L-eritro-l-{ű-D-glükopiranoziloxi)-3-hidroxi-2palmitoil-amino-4-transz-oktadecén és a megfelelő -4transz-eikozinok;

D- és L-eritro-l-((!-D-glükopiTanoziloxi)-3-hidroxi-2sztearoilamino-4-transz-oktadecén és a megfelelő -4transz-eikozinok;

D- és L-eritro-l-(/3-D-glükopiranoziloxi)-3-hidroxi-2(9-cisz-oktadecenoilamino)-4-transz-oktadecén és a megfelelő -4-transz-eikozinok;

D- és L-eritro-l-(/LD-glükopiranozjioxí)-3-hídroxi-2(cisz,cisz-9,12-oktadekadienoilamino)-4-transz-ol<tadecén és a megfelelő -4-transz-eikozinok;

D- és L-eritro-l-(0-D-glükopiranoziIoxi)-3-hidroxi-2eikozanoil-amino-4-transz-oktadecén és a megfelelő -4transz-eikozinok;

D- és L-eritro-1-(0-D-glükopiranoziloxi)-3-hidroxi-2dokozanoilainino-4-transz-oktadecén és a megfelelő -4transz-eikozinok;

D- és L-eritro-l-(^-D-glükopiranoziloxi)-3-hidroxi-2tetrakozanoilamino-4-transz-oktadecén és a megfelelő -4transz-eikozinok.

Találmányunk szerint az (I)-D vagy (I)-L általános képletű sfingosin-származékokat totál-szintézis segítségével, tiszta állapotban és kielégítő kitermeléssel állítjuk elő. Az eljárás ipari méretekben is megvalósítható és a vegyületek előállítását bármely természetes forrástól függetleníti.

A találmányunk tárgyát képező eljárást az jellemzi, hogy valamely optikailag aktív (ll)-D vagy (II)-L általános képletű vegyüietet (mely képletekben R¹ és R²jelentése a fent megadott) vagy a megfelelő racemátot primer hidroxilcsoporttal való szelektíven reagálni képes szerves ágenssel egy (III) általános képletű vegyület képződése közben reagáltatunk (ahol R hidroxil-védőcsoport), (A) a (III) általános képletű D-, L-vagy racém-vegyületet valamely szerves karbonsavval (IV) általános képletű vegyület képződése közben észterezünk (ahol Ac¹ jelentése valamely szerves karbonsav acilmáradéka); vagy (B) racemát kiindulási anyagok felhasználása esetén, a (111) általános képletű vegyüietet optikailag aktív szerves savval észterezzük és az (V) általános képletű diasztereomer vegyületek kapott keverékét (ahol Ac² jelentése optikailag aktív szerves sav acilmatadéka) a diasztereomerekre szétválasztjuk; vagy (C) a (B) eljárás-változat után, az egyes (V) általános képletű diasztereomereket dezacilezzük és valamely szerves karbonsavval (VI) általános képletű enantiomer vegyületek keletkezése közben észterezzük (ahol Ac* jelentése valamely szerves karbonsav acilmaradéka);

az (A) eljárás-változatnál kapott (IV) általános képletű vegyüietet illetve a (B) eljárás-változatnál kapott (V) általános képletű diasztereomereket illetve i (C) eljárás-változatnál kapott (VI) általános képletű cnantiomereket az R hidroxil-védőcsoport eltávolításával a megfelelő (VII), (Vili) illetve (IX) általános képetíí vegyületekké alakítjuk;

a (VII), (VIII) illetve (IX) általános képletű vegyüietet a 2-, 3-, 4- és 6-hclyzctű hidroxilcsoportokat Ac⁴ acilcsoporttal védett D-gliikóz O-trifluor- vagy 0-triklóracetimidátjával való reagál tatással a megfelelő (X), (XI) lletve (XII) általános képletű vegyületté alakítjuk; amennyiben az (A) eljárás-változatnál kiindulási anyagként egy racemátot alkalmazunk, a (X) általános kép’stö vegyüietet diasztereomerekre szétválasztjuk; és a (X), (XI) illetve (XII) általános képletű vegyületekből az Ac¹, Ac², Ac³ és Ac⁴ acilcsoportokat egyidejűleg lehasítjuk; inimellett a D- illetve L-sorba tartozó vegyületekből minden esetben a D- illetve L-sorba tartozó vegyületek keletkeznek.

Kiindulási anyagként a (II)-D és/vagy (II)-L általános képletű ceramidokat alkalmazzuk; az eljárás optikailag aktív vegyületek és a megfelelő raccmátok esetében egyaránt elvégezhető. Amennyiben kiindulási anyagként egy racemátot alkalmazunk, az eljárás bizonyos szakaszában végezzük el a diasztereomerekre illetve enantioι íerekre történő szétválasztást és ily módon végtermék1«ónt minden esetben tiszta és sztcrcokéiniailag egységes (!)-D vagy (!)-L általános képletű vegyüietet kapunk.

A (Il)-D illetve (II)-L általános képletű ceramidokat vagy racemátjaikat a megfelelő Ci₈- vagy C₂₀-sfingosinokfcóí valamely R^J-0H általános képletű zsírsavval (ahol R¹ jelentése a fent megadott) vagy reakcióképes funkcionális származékával történő N-acilezéssel állíthatjuk elő.

R¹—OH általános képletű zsírsavként pl. mirisztinsivnt, pnlmilinsavut, szleaiiusaval, arachinsaval (clkozánsiv), behénsavat (dokozánsav) vagy - R¹ fenti jelentéseinek határán - tetrakozánsavat (lignocerinsav) alkalmazhatunk.

Az R’-OH általános képletű zsírsavakkal végzett aúlezést Shapiro D. és tsai módszerével [J. Am. Chem. Soc. 81, 4360 (1959)] végezhetjük el; egy általunk kifejlesztett különösen előnyös módszert a kísérleti részben ismertetünk.

A természetben előforduló glikosfíngolipidek, cerebrczidok és gangliosidok alapjait képező sfingosinok' ei itro-konfigurációjúak és a D-sorba tartoznak. A találmányunk tárgyát képező eljárás segítségével racém sfingosinok is az (1)-E> illetve (i)-L általános képletű ve gyületekké alakíthatók. Ez különösen azért nagyjelentőségű, mert a D-sfingosinok ismert szintézisei számos, gyakran igen nehéz és kényes eljárás-lépésen keresztül játszódnak le, ugyanakkor azonban a racém sfingosinok egy újabb egyszerű szintézise [Schmidt R. R. és Klager R : Angew. Chem. 94, 215 -216 (1982); Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 21, 210-211 (1982); Angew. Chem. Suppl, 1982, 393-397] jó kitermeléssel végezhető el.

Az eljárás részleteit az alábbiakban ismertetjük:

A (Ií)-D és/vagy (II)-L általános képletű ceramidokben lévő primer hidroxilcsoportot olyan reagensekkel 3

-3195 516 védjük meg, amelyek egy primer és szekunder hidroxilcsoport jelenlétében szelektíven az előbbivel reagálnak. R védőcsoportként különösen nagy térkitöltésű csoportok jönnek tekintetbe, pl. tercier butil-, trifenil-metil(tritil-), triklór-acetil-, trimetil-szilil-, tercier butil-dimetilszilil- vagy tercier butil-difenil-szilil-csoport. Különösen előnyösnek bizonyult a trifenil-inetil-, monometoxi-trifenil-metil-, tercier butil-dimetil-szilil- és tercier butildifenil-szilil-csoport.

Az R csoport bevitelét a szerves kémiából jól ismert módszerekkel, az adott védőcsoportnak megfelelő módon végezhetjük el. fgy pl. a trifcnil-inetil-csoportot a ceramid és a megfelelő halogenid (pl. trifenil-klórmetán vagy trifeníl-bróm-metán) reakciójával vihetjük be. A tercier butil-dimetil-szilil- és tercier butil-difenilszilil-csoport bevitele is a megfelelő halogeniddel (pl. kloriddal vagy bromiddal) történhet előnyösen.

Az (A) eljárás-változat szerint az 1-helyzetben védett (HI)-D cs/vagy (III)-L általános kcpletű ccramidot a 3-liclyzetbcn egy Ac’Oil általános képletű szerves karbonsavval vagy reakcióképes funkcionális származékával történő reagáltatással (IV)-D és/vagy (IV)-L általános képletű vegyületté alakítunk. A reakcióhoz elsősorban alifás vagy aromás karbonsavakat alkalmazhatunk; előnyösen használhatunk monociklikus aromás karbonsavakat (pl. benzoesavat vagy helyettesített benzoesavakat). Az Ac³OH általános képletű savakkal történő, az alábbiakban ismertetésre kerülő észterezéshez is a fenti karbonsavakat alkalmazhatjuk.

Az Ac’OH illetve Ac³OH általános képletű karbonsavakkal vagy az Ac²OH általános képletű optikailag aktív szerves savakkal történő észlerezésf Ullniann: „Enzycklopádic der tcschnischcn Cliemie c. müvében [4. kiadás, 11. kötet, 91. oldalon kezdődő rész; Verlag Chemle, Weinheim, Német Szövetségi Köztársaság (1976)] ismertetett módszerekkel hajthatjuk végre. Előnyösen járhatunk el oly módon, hogy a megfelelő karbonsavhalogenidet tercier szerves bázis (pl. trietilamin, piridin vagy dimetil-anilin) jelenlétében, vízmentes szerves oldószerben (pl. benzolban, toluolban, tetrahidrofuránban, dietil-étérben vagy diklór-metánban) reagáltatjuk.

A (B) eljárás-változat szerint az 1-helyzetben védett (III) általános képletű cerainidot a 3-helyzetben valamely egyszerű, optikailag aktív Ac²OH általános képletű szerves karbonsavval vagy reakcióképes funkcionális származékával egy (V) általános képletű vegyületté észterezzük. E célra előnyösen borkősavat, dibenzoil-borkősavat, mandulasavat, O-acetil-mandulasavat, kámforsavat, kámfor.-szulfonsavat vagy bróm-kámfor-szulfonsavat stb. alkalmazhatunk; különösen előnyösen O-acetilmandulasavat használhatunk. Az észterezést előnyösen egy karbonsav-halogeniddel, tercier szerves bázis (pl. piridin) jelenlétében, vízmentes szerves oldószerben (pl. benzol, toluol, tetrahidrofurán, dietil-éter vagy diklór-metán) végezhetjük el.

Ezután az (V) általános képletű vegyületek diasztercomer keverékét kromatografálással - előnyösen kovasavgélen — vagy frakciónak kristályosítással szétválasztjuk.

A (C) eljárás-változat szerint a (B) eljárás során kapott (V) általános képletíí digsztereomereket az 3-0-acilcsoport (Ac²) bázissal katalizált lelassításával (előnyösen nátrium-metüáttal metanolban) az optikai antipódokká alakítjuk. A kapott optikai antipódokat Ac³OH általános 4 képletű egyszerű szerves karbonsavval vagy reakcióképes funkcionális származékával (VI) általános képletíí vegyületekké észterezzük. E célra előnyösen aromás vagy alifás karbonsavakat alkalmazhatunk, különösen előnyösen aromás karbonsavakat (pl. benzoesavat vagy helyettesített benzoesavakat).

Az (Λ), (B) és (C) eljárásnál kapott (IV), (V) illetve (VI) általános képletű vegyületekből az 1-helyzetű védőcsoport savas hidrolízissel történő eltávolításával (tritilvagy szilil-védőcsoportok) a megfelelő (VII), (VIII) illetve (IX) általános képletíí vegyületeket állítjuk elő.

Λ (VII), (Vili) illetve (IX) általános képletű vegyületet ezután olyan D-glíikóz O-triklór- vagy O-trifluoracelimidáttal reagáltatjuk, amelynek hidroxilcsoportjai az I-helyzetű hidroxilcsoport kivételével Ac⁴ acilcsoportokka! védettek. A reakció során a megfelelő (X), (XI) illetve (XII) általános képletű vegyületet kapjuk. A (X) általános képletű vegyületek esetében a terméket diasztcrcoincrekre szétválasztjuk; és a (X), (XI) illetve (XII) általános képletű vcgyülelckben lévő Ac¹, Ac², Ac³ és Ac⁴ acilcsoportokat bázis jelenlétében (előnyösen nátrium-metiláttal metanolban) egyidejűleg lehssítjuk.

A farmakológia! kísérletek leírása

1. vizsgálat

Patkányokat narkotizálunk és a szőrzetet eltávolítjuk. Az állatok törzsének mindkét oldalára 17 mp-ig 2 mm átmérőjű 270 °C-ra hevített fémkorongot nyomunk és ily módon égési sebeket okozunk. Λ glükosfingolipidct zselé-alapmasszába dolgozzuk be és a nyert kenőccsel a sebeket naponta kétszer bekenjük. Mérjük a sebek teljes gyógyulásáig eltelt időt. A glükosfingolipideket tartalmazó kenőcs alkalmazása esetén a gyógyulási idő 21 %-kal rövidebb, mint a kontroli-csoport esetében.

2. vizsgálat

Minisertések hátán az 1. vizsgálatnál leírt módon 4—4 égési sebet idézünk elő és üreges hengeres fúróval 2,5 cm átmérőjű négy szúrt sebet ejtünk. A hatóanyagot a zseléalapmasszába bedolgozzuk és a sebeket a kenőccsel naponta kétszer bekenjük. Mérjük a sebek teljes gyógyulásáig eltelt időt. A sebek teljes gyógyulásához szükséges időt a glükosfingolipidek 18%-ig terjedő mértékben megrövidítik.

3. vizsgálat

Minisertéseken az 1. vizsgálatnál leírt módon égési sebeket idézünk elő. A sebeket naponta kezeljük. A 6., 12. 18. és 22. kezelési nap után a kezelt csoportból állatokat kiemelünk és narkózisban leölünk. A sebeket kivágjuk, felezzük és 4 %-os pufferezett formalin-oldatban fixáljuk. Λ szövcldarabkákból 4 /un vastagságig híszlológiai paraffinmetszeteket készítünk. Az alábbi paramétereket kvantitatíven meghatározzuk:

1. Az epitelizált sebfelület hossza;

2. a nem-epitelizált sebfeíület hossza;

3. az epidermisz Stratum hazaié hossza;

4. az újraképződött epidermisz felülete;

5. a szőrtüszők ás faggyúmirigyek felülete.

195 516

A fenti paraméterek értékelése azt mutatja, hogy a glükosfingolipid-tartalmú kenőccsel kezelt állatok esetében az epitelizált sebfelület hosszabb és a nem-epitelizált sebfelület rövidebb, mint a hatóanyagmentes kenőcsalapanyaggal kezelt állatok esetében.

4. vizsgálat

Narkotizált patkányokon I cm széles és 5 mm mély szúrt sebeket ejtünk. Λ scbürcgckbc viszkózcellulózüreges hengeres szivacsot helyezünk. A hengerek üregeibe naponta 100 μΐ, 0,1-15 gtg/ml glükosfingolipidtartalmú glükosfingolipid-oldatot fecskendezünk. A szivacsokat a behelyezés utáni 16. és 24. napon kivesszük és a hemoglobin-, dezoxiribonukleinsav- és hidroxiprolin-tartalmat meghatározzuk. A glükosfingolipiddcl kezelt sebek esetében a szivacsok a kontroli-állatokénál szignifikáns mértékben több hemoglobint, DNS-t és hidroxi-prolint tartalmaznak.

5. vizsgálat

Bikarbonáttal és széndioxid-tartalmú légkörrel pH 7,2 értékre pufferolt táptalajon tenyésztett fibroblaszt-sejttenyészeteket bikarbonátot nem tartalmazó és normál légkörben tartott új táptalajba helyezünk. A 7,2 pH-értéket megfelelő, nem-toxikus puffer (pl, 2-[4-(2-hidroxietil)-piperazin-l-il]-etán-szulfonsav/nátxiuinhidroxid-oldat (HEPES)j hozzáadásával stabilizáljuk. A glükosfingolipidet nem tartalmazó táptalajon tenyésztett sejtek esetében a növekedés csaknem leáll, míg a hatóanyagtartalmú táptalajban tenyésztett sejtek gyorsan magukhoz térnek és a bikarbonát-tartalmú táptalajon tenyésztett kontrolitenyészetekével azonos növekedést mutatnak.

így pl. a glükosfingolipiddcl való háromnapos kezelés után mérjük a növekedés mértékét; a sejteket 5 órán át ³H-timidinnel kezeljük. A sejteket ezután ozmotikus sokkal feltárjuk és a DNS-t dietilamino-etil-szűrőpapíron visszatartjuk. A szűrő radioaktivitását mérjük.

Eljárásunk további részleteit az alábbi példákban ismertetjük anélkül, hogy az oltalmi kört a példákra korlátoznánk.

Az ’H—NMR spektrumokat a Bruker cég (Spectrospin, Industriestrasse 26, CH-8117 Fallende (Zürich) 250 MHz WM 250 Cryospec készülékével mérjük. Az eltolódásokat tetrametil-szilán (TMS) belső standardra vonatkoztatjuk és ppm-ben adjuk meg.

A megadott olvadáspontok réztömbben meghatározott korrigálatlan értékek.

Az analitikai vékonyréteg-kromatografáláshoz (DC) az E. Merck AG. Darmstatt (Német Szövetségi Köztársaság) cég kovasavgél-leinczeit alkalmazzuk. Λ vékony rétegkromatograinokat (nem UV-aktív qnyagok esetében) 15 %-os kénsavva! permetezzük és 120 °C-on hívjuk elő.

A preparatív oszlopkromatografálást a Merck cég kovasavgél-60 (0,62-0,200 min) lemezeivel végezzük el.

A közepes nyomású kromatografáláshoz Flockerzi D. féle „LiChroprep Sí 60,15—15” készlemezeket [Diplomamunka, stuttgarti egyetem (1978)] alkalmazunk.

A kitermeléseket arra a tisztítási lépésre adjuk meg. amelynél NMR-spektroszkópiával és vékonyréteg-kromatográfiás úton szennyezések nem mutathatók ki

A kiindulási anyagok előállítása

a) Tetradekanál

32,3 g(150 millimól) piridinium-klór-kromátot szobahőmérsékleten erős keverés közben 200 ml vízmentes metilén-kloridban szuszpendálunk és 21,4 g (100 millimól) tetradekanol és 20 ml vízmentes metilén-klorid oldatával elegyítünk. A reakcióelegy forrásba jön. A reakció kb. másfél óra alatt befejeződik. A terméket dekantáljuk, kb. 200 ml vízmentes éterrel mossuk, szántjuk és az oldószert eltávolítjuk. Kovasavgélen történő kromatografálás és 9 :1 arányú benzin (fp.: 35-80 °C) - Jtilacetát eleggyel végzett eluálás után 18 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés 84%.

b) liexadekanál

21,5 g (100 millimól) piridinium-klór-kromátot 700 ml vízmentes diklór-metánban szuszpendálunk. )6 g (66 millimól) hexadekanol 50 ml vízmentes diklórmetánnal képezett oldatát hozzácsepegtetjük. A reakcióelegyet 2 óra múlva 300 ml vízmentes éterrel hígítjuk ís a fekete maradékról dekantáljuk. A maradékot háromszor kb. 50 ml vízmentes éterrel mossuk. A szerves fázisokat egyesítjük és az étert eltávolítjuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 9:1 arányú petroléter/etil-acetát eleggyel eluáljuk, 15 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 95%. Op.: 33—34 °C.

c) Formil-metilén-trifenil-foszforán

A cím szerinti vegyületet a J. Chem. Soc. 1961,

1266-1272 közlemény szerint állítjuk elő.

d) 2-transz-hexadecenál

100 g (0,47 mól) tetradecenál, 173 g (0,56 mól) formil-metilén-trifenil-foszforán és 1 liter vízmentes kloroform elegyét 12 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet lehűtjük, bepároljuk és a maradékot rövid kovasavgéloszlopon kromatograTáljuk és petroléter (fp.: 35-80 °C) és etil-acetát 9:1 arányú elegyével eluáljuk a trifenil-foszfin-oxid eltávolítása céljából. A terméket nagy vákuumban ledesztilláljuk. A kapott vegyület Hoppé—Seyler: Z. Physiol. Chem. 354, 1626-1632 (1973) közleményében ismertetett termékkel azonos. Kitermelés: 77 g, 69%.

Rf= 0,5 petróleumbenzin (fp.: 35—80 °C) és etilacetát 9 :1 arányú elegye.

UV: ánizsaldehid-reagenssel (0,5 ml ánizsaldehid, 50 ml jégecet, 1 ml kénsav) kék színeződés; fp.: 115 C/ /0,133 Pa.

e) 2-transz-oktadecenál mg (50 millimól) hexadexenál és 15,2 g (50 millimól) forniil-metilén-trifenil-foszforán 250 ml vízmentes toluollal képezett elegyét 8 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A reakcióelegyet szárazra pároljuk. A maradékot ötször 100 ml éterrel extraháljuk. Az extraktuinot szárazra pároljuk és a maradékot kova:avgélen kromatografáljuk és toluollal eluáljuk. 8,2 g cím ízerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 62%. Öp.: 35 °C; Rf = 0,8 (8 ;2 arányú toluol/etil-acetát elegy).

-5195 516

f) DL-eritro-2-amino-l,3-dihidroxi-4-tri.isz-oktadecén (DL-CiR-sfíngosin)

Ezt a vegyületet az alábbi irodalmi he geken leírtak szerint állítjuk elő: Angew. Chem. 94, 215 -216(1982); Angew. Chem. Int. Ed. Engl. 21, 210- 211 (1982); Angew. Chem. Suppl. 1982, 393-397.

g) DL-eritro-2-amino-3-hidroxi-4-transz-eikozadecénsav

Ezt a vegyületet az f) vegyületre megadott eljárás szerint a következőképpen állítjuk elő:

1.1 ml (79,9 millimól) vízmentes diizopropil-amint nitrogén-atmoszférában 5,8 millimól n-butil-lítium és 30 ml vízmentes, nitrogénnel telített tetialiidrofüián —40 C-ra hűtött oldatához adunk. Az elegyet 30 percen át ezen a hőmérsékleten keveijük, majd -80 °C-ra hűtjük. Ezután 1,6 g(5,6 millimól) N,N-bisz-(trinietil-szilil)glicin-trimetil-szililészter [Angew. Chein. Int. Ed. Engl. 80, 797 (1968)] kevés tetraliidrofuránnal képezett oldatát csepegtetjük lassan hozzá; az oldat sárgásbarna színt vesz fel. Az elegyhez 90 perc múlva 2,2 g (8,4 millimól) 2-transz-oktadecenál-tetrahidrofurános oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet további 90 percen át -80 °C-on keveijük, majd szobahőmérsékletre hagyjuk felmelegedni és sósavval telített etanollal pH 5 értékre savanyítjuk. A terméket szűrjük, a diizopropil-aininhidrokloridot és glicinhidrokloridot vízzel kimossuk. 1,6 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 88%. Op.: 15 °C (bomlás). Elemi analízis a ^2οΗ₃₉Ν0₃ (341,49) képletre: számított: C % = 70,34; H % = 11,49; N % = 4,10; talált: C%=70,56; H% = 11,62; N% = 4,06.

’H-NMR(DMSO): 5,75-5,62 (m, 111, -C// = CHCHOH); 5,42-5,30 (dd, 1H, C = = C77-CHOH, J _transz =15,5 Hz, J_vic = 6,4 Hz); 4,28-4,20 (dd, 1H, —C=CH—C7/0H, J, = J₂ = 6,1 Hz); 3,50-3,20 (m, OH, NH₃, H₂O); 3,17-3,12 (d, 1H, -C/7-C00H, J = fi,1 llz); 2.03-1.91 (m, 211, C/7₂~C = C); 1,40-1,10 (ni, 26H, alifás); 0,90-0,80 (t, 3H, -CH₃).

h) DL-eritro-2-amino-l,3-dihidroxi-4-transz-eikozén (DL-C₂₀-sfingosin)

5.2 g (15,2 millimól) g) vegyületet 500 ml vízmentes tetrahidrofuránban szuszpendálunk. Kis részletekben 4,1 g (107 millimól) lítium-alumínium-hidridet adunk hozzá. A reakcióelegyet 36 órán át visszafolyató hűtő alkalmazása mellett forraljuk. A lítium-alumínium-hidrid fölöslegét víz óvatos becsepegtetésével megbontjuk. Ezután 30 ml 2 n nátrimn-hidroxid-oldatot csepegtetünk hozzá, a kiváló jól szűrhető csapadékot szűrjük, tetrahidrofuránnal mossuk és szárazra pároljuk. Enyhén sárgás viaszos anyag marad vissza. 3,8 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 76%. Op.: 58-60 °C'. Rf = 0,2 (1:1 arányú kloroform-metanol elegy). 'H-NMR(CDC1₃): 5,82-5,71 (in, III, -C77=CHCHQH); 5,51 -5,43 (dd, 1H, -CH= = C77-CHOH, J^„5,= 15,5 Hz, J_vic= 7,3 Hz); 4,09-4,02 (dd, 1H, C = CH—C77OH, J, = J₂ = 6,1 Hz); 3,75-3,59 (m, 2H, -C//₂0H);

2,94-2,85 (m, 1H, -C77-NH₂); 2,49-2,15 (m, 3H, -N//₂, /70CII ); 2,14-1,97 (m, 3H, _CH₂OH, C = CH-CH₂); 1,45-1,12 (m, 26H, alifás); 0,95-0,82 (t, 3H, -CH₃).

Ceramidok szintézisének általános módszere g (6,1 millimól) sfiiigosint 100 ml tetrahidrofuránban oldunk. Az oldathoz egyidejűleg 50 ml 50%-os vizes nátrium-acetát-oldatot és 7,3 millimól zsírsav-klorid 20 ml vízmentes éterrel képezett oldatát csepegtetjük. A reakcióelegyet 2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. \z éteres fázist elválasztjuk és kétszer 50 ml vizes nát• lum-hldrogén-kurboíiál-oldatlal és 50 ml vízzel kirázzuk. Λ szerves fázist szárazra pároljuk. A maradékot 100 ml metanolból és 100 ml n-hexánból egyszer átkristályoítjuk.

i) DL-eritro-l,3-diludroxi-2-palmitoilamino-4-transzoktadecén g (30 millimól) sfingosint 200 ml tetrahidrofuránban oldunk és erős keverés közben 100 ml 50%-os nát:ium-acetát-oldattal elegyítünk. Ezután 11 g (40 millimól) palmitoil-klorid 15 ml vízmentes éterrel képezett oldatát csepegtetjük lassan hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten egy órán át keveijük. A vizes fázist elválasztjuk és a szerves réteget telített nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal többször mossuk, nátrium-szulfát lelett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot metanolból átkristályosítjuk. 10 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 70%. Op.: 94-96 °C.

R_f=0 ,57 (kloroform és metanol 9 :1 arányú elegye); (DL-sfingosin, Rf = 0,04).

’H-NMR (80 MHz, CDC1₃ ppm-ben): 7,0 (széles, 1H,

NH); 5,75 (m, 2H, HC = CH), 4,3 (m, 1H, -C77-N);

4,1-3,6 (ni, 5H).

j) DL -eritfo-1,3-dilndroxi-2-palmitoilamino-4-transzeikozén

A szintézist az általános eljárásnak megfelelően végezzük el. 2,66 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 77%. Op. :88-89 °C.

Rf= 0,15 (diklór-metán és metanol 95:5 arányú elegye).

Elemi analízis a C₃₆H₇₁NO₃ (565,89) képletre: számított: C% = 76,41; H%= 12,63; N% = 2,47; talált: C% = 76,22; H% = 12,61; N% = 2,47.

’H-NMR (CDC1₃): 6,28-6,19 (d, 1H,N77, J = 8,8 Hz);

5,88-5,71 (m, 1H, C77-CHCllOH); 5,60-5,47 (dd, IH. HC = = C77 -CllOH, J_transz = 15,5 Hz, Jvic = 6,7 Hz); 4,39-4,29 (m, 1H, C//-NH); 4,02-3,88 (m, 2H, C = = C-C77OH, C77₂OH); 3,78-3,67 (ni, 1H, C//₂0H); 2,68-2,55 (m, 1Π, 077); 2,29-2,19 (t, 2H, COC//₂, .1 = 7,6 Hz); 2,12-2,01 (tn. 211, C = C-C77₂); 1,70-1,61 (ni, 2H, CO—CH₂-C77₂); 1,45-1,15 (m, 50H, alifás); 0,95-0,83 (t, 6H, CH₃).

195 5 IC

k) DL-eritro-l,3-dihidroxi-2-sztearoilamino-4-transzeikozén

A szintézist az általános eljárásnak megfelelően végezzük el. 2,42 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 67%. Op.: 90—91 °C, Rf=0,15 (diklór-metán és metanol 95:5 arányú elegye).

Elemi analízis a C₃₈H₇₅NO₃ képletre (595,95): számított: C% = 76,84; H% = 12,71; N% = 2,36; talált: C% = 76,64; H% = 12,73; N% = 2,33.

‘H-NMR (CDC1₃): 6,28-6,19 (d, 1H, N//, J = 8,8 Hz);

(m, 1H, C//-CH--CHOI1); 5,605,47- (dd, 1H, C=C//-CHOH, Jtransz 15,5 Hz, Jvfc ~ 6,7 Hz); 4,37-4,28 (m, 1H, C//-NH);

4,00-3,87 (ni, 2H, C = C-CM)H, CT/jOH); 3,77-3,67 (m, 1H,

C/íjOH); 2,95-2,85 (m, 2H, OH); 2,28-2,18 (t, 2H, COC//₂); 2,112,00 (m, 2H, C = C-C//₂, J = = 7,6 Hz); 1,75-1,58 (m, 2H, CO-C//₂); 1,45-1,11 (m, 54H, alifás); 0,95-0,83 (t, 6H, -CH₃).

l) DL-eritro-l,3-dihidroxi-2-tetrakozanoila>nino4-transz-eikozén

A szintézist az általános eljárásnak megfelelően végezzük el. A tetrakozanoil-klorid oldásához 100 ml vízmentes éter szükséges. 2,64 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 64%, op.: 93—94 °C, Rf=0,15 (diklór-metán és metanol 95 :5,arányú elegye).

Elemi analízis a C^H^NC^ képletre (687,09): számított: C% = 77,93; H%= 12,92; N% = 2,06; talált: C% = 77,98; H% = 13,02; N% = 2,21.

’II-NMR (CDC1₃): 6,30-6,25 (d, 1H, Ntf, J = 8,8 Hz);

(m, 1H, C//=C-CH0H); 5,595,47 (dd, 1H, CH = C/Y-CH0H, Jfransz = 15,5 Hz, Jvic ⁼ 6,7 Hz); 4,36-4,37 (m, 1H, Ctf-NH);

4,00-3,87 (m, 2H, C = C-C//OH, Ctf₂OH); 3,75-3,65 (m, 1H,

C//₂OH); 2,85-2,73 (m, 2H, OH); 2,27-2,17 (t, 2H, CH-C/Í₂, J = = 7,6 Hz); 2,10-2,00 (in. 2H, C=C—CT/₂); 1,70-1,55 (m, 2H, CO-C77₂-CH₂); ' 1,44-1,15 (m, 66H, alifás); 0,93-0,82 (t, 6H, -Ctf₃).

1. példa

D- illetve L-eritro-l-O-0-D-glükopiranoziloxi-3-hidroxi2-palmitoilamino-4-transz-oktadecén

1) DL-eritro-3-hidroxi-2-palmitoilamino-]-{trifenilmetox i)-4-tran sz-ok tadecén

Ezt a vegyületet a Chem. Phys. Lipids 3, 59-69 (1969) közleményben ismertetett eljárással analóg módon állítjuk elő.

1,08 g (2 millímől (i) vegyületet 6 ml vízmentes piridin, 6 ml vízmentes kloroform és 6 ml vízmentes tetrahidrofurán elegyében oldunk, majd 0,56 g (4 millirnól) tritil-kloridot adunk hozzá. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten való 48 órás reagáltatás után vízbe öntjük, éterrel extraháljuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljűk és 9 :1 arányú toluol/etil-acctát clcggyel eluáljuk. A termék analitikai tisztaságii mintáját közepes nyomású kromatografálással 9 :1 arányú toluol/etil-acetát eleggyel végzett eluálással nyerjük. Kitermelés: 0,94 g, 60%. Op.: 58-60 °C; Rf=0,64 (8:2 arányú toluol-aceton elegy), kénsavval sárgásbarna színeződés [az (e) vegyület R_f értéke = 0,12j.

¹H— NMR (250 MHz, CDCI₃ ppm-ben):

7,3 (m, 15H, tritil); 6,07 (d, 1H, NH. J = 7,6 Hz); 5,62 (td, 1H, -CH₂-CH = C, J = 7,6 Hz); J = = 15,2 Hz); 5,25 (dd, 1H,C = C7/CH, J = 6,l Hz, J = 15,2 Hz);

4.18 (m, 111, CH N); 4,05 (m, IH, -CH-O); 3,34 (dd, 1H, -CH₂-O); 3,28 (dd, 1H, -CH₂-O, J = 4,0 Hz, J = 9,8 Hz); 2,2 (dd, 2H, CO-CH₂—, J = 7,9 Hz).

(2) D- illetve L-eritro-3-(L) + (0-acctil-mandeloiloxi)2-palmitoil-amino-l { trifenil-metoxi)-4-transzoktadecén

230 mg (0,28 millimól), az előző bekezdés szerint előállított D-(l)- illetve L-(l)-vegyületet és 240 mg (0,84 millimól) L-(+)-acetil-inandiilasav-kloridot 5 ml vízmentes toluol és 1,2 ml vízmentes piridin elegyében oldunk. A piridin-hidroklorid egy óra elteltével teljesen kiválik! A reakcióelegyet 10 ml éterrel hígítjuk, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. λ két izomert közepes nyomású kromatográfiás úton 95 :5 arányú toluol/etil-acetát eleggyel választjuk el, kitermelés: 200 mg (összesen 75%; D-(2)-vegyület = = 38% és L-(2)-vegyület = 37%).

D-(2)-vegyület: R_f=0,44, L-(2)-vegyület: Rf=0,51 [az (1) vegyület Rf értéke = 0,25 1.9:1 arányú toluol/ /etil-acetát elegy.

Ή—NMR (250 MHz, CDC1₃ ppm-ben):

D-(2)-vegyület: 7,35 (in, 15H, tritil); 5,85 (d, 1H, NH, J = 9,8 Hz); 5,83 (s, 1H, -CH(Ph)OAc); 5,56 (m, 1H, —CH—0—mandeloil); 5,46 (td, 1H, —CH₂-C£f = C, J = 7,6 Hz, J = 15,2 Hz); 5,1 (dd, 1H, C = Ctf-CH, J = 6,1 Hz, J = 15,2 Hz); 4,3 (m, 1H, —CH—N); 3,35 (dd, 1H, -CH₂-0, J = 9,4 Hz, J = 5 Hz);

3.19 (dd, 1H, -CH₂-0, J = 9,4 Hz,J = 5Hz).

L-(2)-vegyület: 7,3 (m, 15H, tritil); 5,79 (s, 1H, -CH(Ph)OAc); 5,64 (td, 1H,

Cll₂ CII = C, .1= 15,2 Hz, J=7,6 Hz); 5,39 (m, 1Hz, -CH-0 mandeloil); 5,25 (dd, 1H, C = C//-CH, J= 15,2 Hz, J = 6,9 Hz); 4,22 (m, 1H, -CH-N); 3,08 (dd, 1H,

CI1₂O, J = 9,4 tíz, J = 5,0 Hz); 2,95 (dd, 1H, -CH₂0, J = 9,4 Hz, J = 6,25 Hz).

195 516 (3) D- illetve L-eritro-3-hidroxi-2-palmitoilamino-l· (trifenil-metoxi)-4-transz-oktadecén g (1,05 millimól) D-(2)- ijletve L-(2)-vegyületet 50 ml vízmentes metanol és 10 ml vízmentes tolnol elegyében oldunk, 0,1 ml 1 mólos nátrium-metilát-oldattal elegyítjük és szobahőmérsékleten keverjük, majd 12 óra elteltével ioncserélővel semlegesítjük, szűrjük és bepároljuk. Kitermelés: 0,8 g (95 %).

A D-(3)- illetve L-(3)-vegyület R_f értéke 0,64 (8:2 arányú lohiol-neclon elegy). Λ kél vegyület ’l! NMR spektruma az (1) bekezdés szerinti vcgyületekével azonos.

(4) D- illetve L-eritro-3-he.nzoiloxi-2-palmitoilamino-l(trifenil-metoxi)-4-traiisz-oktadecén

930 mg (1,2 millimól) D-(3)- illetve L-(3)-vegyületet és 0,6 ml (6 millimól) benzoil-kloridot 20 ml vízmentes toluol és 3 ml vízmentes piridin elegyében oldunk és másfél órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reakcióelegyet 10 ml éterrel hígítjuk, telített nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradék kovasavgélcn történő kroniatografálása és 9:1 arányú toluol/etil-acetát eleggyel végzett eluálás után 1 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 95 %.

Rf = 0,48 (9 :1.arányú toluol/etil-acetát elegy).

*H—NMR (250 MHz, CDCÍ₃ ppm-ben):

7,93 (m, 2H, benzoil); 7,55 (m, 1H, benzojl); 7,4 (m, 8H, benzoil, tritil); 5,88 (td, 1H, -CH₂-CH=C, J =15,2 Hz, J= 6,7 Hz); 5,7 (m, 2H, NH, -CH-OBz); 5,44 (dd, 1H, C = CH-CH, J = 15,2 Hz, J = 7,6 Hz); 4,49 (m, 1H, CH-N); 3,45 (dd, III. -Cli₂ O, 1 = 9,2 Hz, 1 = 3,4 Hz); 3,2 Hz (dd, 1H, -CH₂-O-, J = 9,2 Hz, J = 4 Hz).

(5) D- illetve L-eritro-3-benzoilöxi-l-hidroxi-2palmitoilamino-4-transz-oktadecén

400 mg (0,45 millimól) D-(4)- illetve L-(4)-vegyületet 5 ml vízmentes toluolban oldunk és 0,18 ml vízmentes metanolt és 0,1 ml bór-trifluorid-éterátot adunk hozzá. A reakcióelegyben 10 perc elteltével kiindulási anyag már nem mutatható ki. A reakcióelegyet 5 ml toluollal hígítjuk, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felelt szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 9 :1 arányú toluol-aceton eleggyel eluáljuk. Kitermelés: 200 mg, 70%.

Rf = 0,44 (8 :2 arányú toluol/aceton elegy).

’H—NMR (250 MIlz, CDC1₃ ppin-bcn):

8,04 (m, 2H, benzoil); 7,6 (m, III, benzoil); 7,47 (m, 2H, benzoil); 6,05 (d, 1H, NH, J = 8,8 Hz); 5,86 (td, 1H, -CH₂-CH=C, J = 14,7 Hz, 1 = 6,7 Hz); 5,61 (dd, 1H,

C = CH—CH, J = 14,7 Hz, J=7,6 Hz); 5,53 (m, 1H, -CH-OBz); 4,29 (ni, IH, ClI -N); 3,72 (m, 2H, -CH₂-0); 2,9 (in, 1H, -OH).

(6) D- illetve L-eritro-3-benzoiloxi-2-palmitoilamino14 2,3,4,6-tetra-0-acetil-3-D-glükopiranoziloxi)-4transz-oktadecén

100 mg (0,16 millimól) D-(5)- illetve L-(5)-vegytilet és 180 mg (0,32 millimól) 0-(2,3,4,6-tetra-O-acétil-a-Dglükopiranozil)-triklór-acetimidátot 10 ml vízmentes nietilén-kloridban oldunk és spatulahegynyi porított molekulaszitát (0,4 nm, 4 A) és 2 ml 0,1 mólos metilénkloridos bór-trifluorid-éterátot adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 óra elteltével 10 ml kloroformmal hígítjuk, a molckulaszilál kiszűrjük, telített nátrium-hldi’ogénkarbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítj ik és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen történő kromatografálással és 9:1 arányú toluol-aceton eleggyel végzett cluálással tisztítjuk. 78 mg cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 50%.

Rf = 0,55 (8 :2 arányú toluol-aceton elegy).

¹H-NMR (250 MHz, CDC1₃ ppm-ben):

D-(6)-vegyület: 8,0 (m, 2H, benzoil); 7,57 (m, 1H, benzoil); 7,44 (m, 2H, benzoil);

5,81 (m, 2H, NH, CH₂-CH=C); 5,42 (m, 2H, C = CH-CH-0Bz); 5,15 (dd, 1H, H—4, J = 7,5 Hz, J = 7,5 Hz); 5,01 (m, 2H, H-3, H-2); 4,47 (m, 1H, NH); 3,39 (d, 1H, H-l, 1 = 7,9 Hz); 4,23 (dd, 1H, H-6, J= 12,2 Hz, J = 4,9 Hz); 4,04 (dd, 1H, H-6', J = 12,2 Hz, 1 = 2,1 Hz); 3,9 (dd, 1H, -CH₂ O-, J = 9,8 Hz, J = 3,05 Hz); 3,68 (m, 2H, -CH₂-O, H-5); 2,1 (s, 3H, acetil); 2,04 (s, 3H, acetil); 1,99 (s, 6H, acetil).

L-(6)-vegyület: 8,04 (m, 2H, benzoil); 7,58 (m, 1H, benzoil); 7,45 (m, 2H, benzoil),· 5,95-5,72 (m, 2H, NH. -CH₂-CH=C); 5,6-5,3 (m, 2, -C = CH-OBz); 5,25-4,95 (m, 3H, H-4, H-3, H-2); 4,45 (m, 2H, -H-l-CH-N); 4,3-3,85 (m, 3H); 3,65 (m, 2H).

(7) D- illetve L-erittO-l-(0-D-glükoporanoziloxi)-3hidroxi-2-palmitoilamino-4-transz-oktadecén

100 mg (0,1 millimól) D-(6)- illetve L<6)-vegyületet 5 ml vízmentes metanolban szuszpendálunk és katalitikus mennyiségű fémnátriumot adunk hozzá. A reakcióelegyet 15 perc múlva savas formában lévő ioncserélővel semlegesítjük; az oldat zavarossá válik. Az elegyet melegítjük és szűrjük. Bepárlás után a maradékot rövid kovasavgél-oszlopon kromatografáljuk és 9:1 arányú kloroform-metanol eleggyel eluáljuk. 70 mg cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 100%.

Rf = 0,4 (85 :15 arányú kloroform-metanol elegy). ’H—NMR (250 MHz, DMSO ppm-ben).

D-(7)-vegyüIet: 7,5 (d, 1H, NH, J = 8,7 Hz); 5,52 (m, 1H, -CH₂-CH=C); 5,35 (dd, 1H, C = CH-, J = 15,2 Hz, 1 = 6,5 Hz); 5,03 (d, 1H, OH, J = 4,3 Hz); 4,92 (in, 311, OH); 4.5 (t, 1H, OH, J=4,9 Hz); 4,09 (d, Ili, 11 1, 1 = 8,2 Hz); 4,0-3,55 (m, 4H);

195 516

3,45 (m, 2H); 3,15-2,9 (m, 4H , 2,1-1,9 (m, 4H); 1,45 (m, 2llj; 1,22 (széles, 4611, -CII₂ ); 0,85 (in, 6H, CH₃).

L<7)-vegyület): 7,47 (d, 1H, NH, J = 9,l Hz),

5,52 (td, 1H, CH₂-C77=C, J = = 15,2 Hz, J = 6,l Hz); 5,34 (dd, 1H, C = C/7—CH, J=15,2 Hz, J = = 6,7 Hz); 4,9 (ni, 3H, OH); 4,58 (m, 1H, OH); 4,13 (d, 1H, H-t, J = 7,3 Hz); 4,0-2,91 (m, 10H); 2,12-1,85 (m, 4H, CO-C//₂,

C = CCtf₂); 1,58-1,09 (m, 48H, CH₂ alifás); 0,85 (ni, 6H, CH₃).

2. példa (8) DL-eritro-3-hidroxi-l/difenil-p-metoxi-fenilmetoxi)-2-sztearoi!amino-4-transz-eikozén g (3,3 millimól) (k)-vegyületet és 1,56 g (5 millimól) monometoxi-tritil-kloridot 30 ml, 1:1:1 arányú vízmentes tetrahidrofurán /vízmentes kloroform/ vízmentes piridin elegyben 2 órán át szobahőmérsékleten keverünk. A reakcióelegyet 100 ml vízbe öntjük és kétszer 50 ml éterrel extraháljuk. A szerves fázist nátriumszulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk; A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 8,5:1,5 arányú toluol/etil-acetát eleggyel eluáljuk. 2,1 g cím szerinti vegyületet kapunk. Kitermelés: 73%. Op.: 49-51 °C.

Rf=0,27 (8,5:1,5 arányú toluol/etil-acetát elegy). Elemi analízis: C_sflH₉,NO₄ képletre (866,28) számított: C%= 80,42; H%= 10,58; N%= 1,62; talált: C% = 80,23; H% = 10,79; N% = 1,74.

*H—NMR (CDC1₃): 7,42—7,20 (in, 12Η, aromás); 6,87— / 6,80 (rn, 2H, aromás); 6,10—6,04 (d, 1H, NH, J-7,9 Hz); 5,73— 5,57 (m, 1H, CH=CH-CH0H); 5,32-5,20 (dd, 1H, CH = Ctf-CHOH, 1^ = 6,4 Hz, J_lransz = = 15,5 Hz); 4,22-4,14 (in, 1H, C//-NH); 4,10-4,02 (m, 1H,

CH-OH); 3,79 (s, 3H, OCH₃); 3,45-3,28 (m, 3H, OH, Ctf₂0H); 2,25-2,17 (t, 2H, C = C-C//₂, J=7,6 Hz); 1,97-1,88 (ni, 2H, C/f₂-C = C); 1,70-1,60 (m, 2H, C = C—CH₂—C/f₂); 1,40-1,15 (m, 54H, alifás); 0,95-0,82 (t, 6H, -CH₃).

(9) D- illetve L-eritro-3-[L(+)-0-acetil-mandeloi1oxi}·

1-(difenil-p-metoxi-fenil-metoxi)-2-sztearoilamino4-transz-eikozén

4,3 g (5 millimól) DL-(8)-vegyületet 50 ml 4:1 arányú vízmentes toluol/vízmentes piridin elegyben oldunk. Az oldathoz 3,2 g (15 millimól) L(+)-0-acetilmandulasav-kloridot adunk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 2 órán át keverjük, majd 100 ml éterrel hígítjuk és kétszer 50 ml vízzel kirázzuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 95:5 arányú toluoi/etil-acetát eleggyel eluáljuk, majd a D-(9)és L-(9)-diasztereomereket kovasavgélen 96:4 arányú toluol/etil-acetát eleggyel szétválasztjuk,

1,8 g D-(9)-vcgyülctct kapunk, kitermelés: 35 % [a (k)vegyület teljes mennyiségére vonatkoztatva], op.: 59— 61 °C, Rf = 0,44 (95 :5 arányú toluol/etil-acetát elegy). ¹ H-NMR (CDC1₃): 7,50-7,17 (m, 17H, aromás); 6,866,80 (m, 2H, aromás); 5,85—5,80 (in, 2H, NH, CO-C/f-OAc); 5,605,52 (ni, 1H, C//-OAc mand.); 5,45-5,30 (m, 1H, C/f=CH-CHO-); 5,17-5,05 (dd, 1H, CH = C/f-CHO—, J_transz = 15,5 Hz, J_Mc = 6,1 Hz); 4,35-4,24 (m, 1H, CH-NH-); 3,8 (s, 3H, OCH₃); 3,39 3,30 (dd, 111, C//₂O~,

J_gein = 9,7 fiz, J_vic =3,9 Hz); 3,223,14 (dd, 1H, CH₂0-, 3^ = 9,7 Hz, Jvi_C = 4,2 Hz); 2,22 (s, 3H, OAc); 2,12-2,03 (t, 2H, CO-CT/₂, J = 7,6 Hz); 1,85-1,75 (in, 2H, C = C—C/7₂); 1,60-1,50 (ni, 2H, CO-CH₂-C//₂); 1,40-1,07 (m,

54H, alifás); 0,94-0,82 (t, 6H,

CH₃).

1,6 g L-(9)-vegyületet kapunk, kitermelés: 31% [a (k)-vegyület teljes mennyiségére vonatkoztatva], Rf = - 0,52 (toluol és etil-acetát 95 :5 arányú elegye), op.: 34-35 °C.

¹H-NMR (CDC1₃): 7,50-7,17 (in, 17H, aromás); 6,866,80 (m, 2H, aromás); 5,88 (s, 1H, CO-C/Y-OAc); 5,79-5,65 (m, 1H, C/7=CH-CHO-): 5,50-5,24 (m, 211, CII = C/7 t’JIO , C//—OAc, maiid.); 5,17-5,09 (d, 1H, NH, J=9,2 Hz); 4,35-4,24 (m, 1H, C/7NI1); 3,80 (s, 3H, OCH₃); 3,18—

3.10 (dd, 1H, CH₂-O~, J_gem = = 9,7 Hz, 1^= 3,9 Hz); 3,062,98 (dd, 1H, CH₂-0-, J_gem = = 9,7 Hz, Jvic = 4,2 Hz); 2,10 (s, 311, OAc); 1,89-1,80 (t, 2Η, CO-CZ/₂); 1,65-1,40 (m, 4H,

C = C-CH₂, CO-CH₂-C77₂); 1,381.10 (m, 54H, alifás); 0,94—0,82 (t, 6H, CH₃).

A D-(9)- és L-(9)-vegyületet a inonometoxi-tritilts acetil-mandeloil-csoport lehasításával a megfelelő rnantiomer ceramidokká alakítjuk. Az ily módon kapott reramidok ’H—NMR spektrumuk alapján a (k)-vegyü1 ettél azonosak.

(10) D-eritro-3-[L (+)-0-acetil-mandeloiloxi]-l-hidroxi2-sztearoilamino-4-transz-cikozcn g (0,95 millimól) D-(9)-vegyületet 50 ml 4:1 arányú, 1% p-toluol-szulfonsavat tartalmazó diklórmetán-metanol elegyben oldunk. Az oldatot egy órán át szobahőmérsékleten keverjük, majd vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal kétszer kirázzuk. Bepárlás után a maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 7,5:2,5 arányú toluol/etil-acetát eleggyel eluáljuk. 0,47 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 65%. Op.: 7677 °C; R_f=0,46 (95:5 arányú diklór-metán/metanol Hegy).

H-NMR(CDC1₃): 7,50-7,36 (m, 5H, aromás); 6,069

-9195 516

6,00 (d, 1H, NH, J = 8,2 Hz); 5,78 (s, 1H, CO-C/7-OAc); 5,57-5,28 (m, 2H, C77=CH); 4,25-4,13 (m, 1H, C77-NH); 3,87-3,75 (m, 1H, C/7₂OH); 3,72-3,60 (m, 1H, C7/₂OH); 2,52-2,40 (in, 1H, OH); 2,23 (s, 3H, OAc); 2,22-2,13 (I, 2H, CO-CT/₂, J = 7,6 Hz); 1,95— 1,83 (m, 2Η, C = C-CT/₂); 1,65—

1,52 (m, 2H, CO-CH₂C77₂); 1,371,10 (m, 54H, alifás); 0,95-0,82 (t, 6H, CH₃).

(IOA) D-eritro-3-[L(+)-0-acctil-ma>ide!oiloxi]-2sztearoilamino-lf 2,3,4,ó-tetra-O-acetil-P-Dglükopiranoziloxij-4-transz-eikozén

100 mg (0,16 mól) D-(10)-vegyiiletet és 180 mg (0,32 millimól) 0-(2,3,4,6-tetra-0-acetil-/3-D-glükopiranozil)-triklór-acctimidálot 10 ml vízmentes mclilénkloridban oldunk és spatulahcgynyi póritólt 0,4 nm (4 A) molekulaszitát és 2 ml 0,1 mólos metilén-kloridos bór-trifluorid-éterátot adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 óra múlva 10 ml kloroformmal hígítjuk, majd a molekulaszitát szűréssel eltávolítjuk, a szűrletet telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A terméket kovasavgélen történő kromatografálással és 9:1 arányú toluolaceton eleggyel végzett eluálással tisztítjuk.

(IOB) D-eritro-14p-D-glükopiranoziloxi)-3-hidroxi2-sztearoilamino~4-transz-eikozén

100 mg (0,1 mól) D-(JOA)-vegyületet 5 ml vízmentes metanolban szuszpendálunk, majd katalitikus mennyiségű fémnátriumot adunk hozzá. A reakcióelegyet 15 perc múlva savas formában lévő ioncserélővel semlegesítjük; az oldat zavarossá válik. A reakcióelcgyet melegítjük és szűrjük. Bepárlás után a nyert maradékot rövid kovasavgél-oszlopon történő kromatografálással és 9 :1 arányú kloroform-metanol eleggyel végzett eluálással tisztítjuk. A kapott cím szerinti vegyület fizikaikémiai adatai az alábbiak:

összegképlet: C^H^NO,; molekulatömeg 756,12.

Elemi analízis: C% = 69,89; H% = 11,33; N% = 1,85.

3. példa (12) DL-eritro-3-hidroxi-2-sztearoilamino-l-( trifenilmetoxi)-4-transz-eikozén

2,4 g (4 millimól) (k)-vegyületet és 2,6 g (8,9 ntillimól) tritil-kloridot 45 ml 1:1:1 arányú vízmentes tetrahidrofurán/vízmentes kloroform/vízmentes piridin elegyben oldunk. Az oldatot szobahőmérsékleten 48 órán át keveijük, majd 200 ml vízbe öntjük és kétszer 100 ml éterrel extraháljuk. Az. étcrcs fázist kétszer 50 ml 0,1 n sósavval mossuk, majd 100 ml vizes nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal kirázzuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 9 :1 arányú toluol/etil-acetát elegygyel eluáljuk. 2 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 60%. Op.: 69—70 °C. R_f=0,55 (8:2 arányú toluol/aceton elegy).

Elemi analízis a 0₅7Η₈₉Ν0₃ képletre:

számított: C% = 81,86; H%= 10,71; N%= 1,67; talált: C% = 81,74; H%= 10,72; N% = 1,74.

*H—NMR (CDC1₃): 7,44-7,20 (m, 15H, aromás); 6,116,05 (d, 1H, NH, J=7,6 Hz); 5,71-5,57 (m, 1H, C7/=CHCIIO11); 5,32-5,20 (dd, 114. CH = C77-CHOH, J_trans2 = 15,5 Hz, Jvic = 5,7 Hz); 4,23-4,14 (m, 1H, C77-NH); 4,12-4,02 (m, 1H,

-C770H); 3,45-3,36 (m, 2H, 077, C77₂OH); 3,34-3,27 (dd, 1H,

C77₂OH, J_gom=9,5 Hz, 1^ = 3,6 Hz); 2.27 2,18 (t, 2H, CO-C//₂, J = 7,6 Hz); 1,98-1,88 (ni, 2H, C = C-C77₂); 1,71-1,60 (m, 2H, CH—CH₂-C77₂); 1,40-1,14 (m,

54H, alifás); 0,95-0,83 (t, 6H, —CII₃).

4. példa

D- illetve L-eritro-3-hidroxi-l-(β-D-glükopiranoziloxi}2-palmitoilamino-4-transz-oktadecén (13) D- illetve L-eritro-3-[L /+)-0-acetil-mandeloíloxi]l-hidroxi-2-palmitoilamino~4-transz-oktadecén

400 mg (0,42 millimól) D-(2)- illetve L-(2)-vegyületet [az 1/2 példa szerint előállított] 4 ml vízmentes toluolban oldunk és 0.2 ml vízmentes metanollal elegyítünk. Λ nedvesség kizárása melleit erős keverés közben 0,1 ml (0,84 millimól) bór-trifluorid-éterátot adunk hozzá, miközben az oldat rövid időre sárga színt vesz fel. Az elegyben 15 perc elteltével kiindulási anyag már nem mutatható ki (vékonyréteg-kromatográfia). Az elegyet toluollal hígítjuk, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A terméket tisztítás céljából kovasavgélen kromatografáljuk és 9:1 arányú toluol-aceton eleggyel eluáljuk. Kitermelés: 180 mg, 60%.

D-(13)-vegyület: Rf=0,4 (8:2 arányú toluol-aceton elegy);

L-(13)-vegyület: Rf= 0,44 (8 :2 arányú toluol-aceton elegy).

’H—NMR (250 MHz, CDC1₃ ppni-ben):

D-(13)-vegyület: 7,41 (m, 5H, fenil); 6,2 (d, 1H, NH, J=8,2 Hz); 5,8 (s, 1H, -C77-OAc); 5,6-5,25 (m, 3H, CH = CH, -CHO—mandeloil); 4,2 (m, 1H, CH—N);

3,81 (dd, 1H, -C77₂-OH, J= 12,7 Hz, J=4,8 Hz); 3,65 (dd, 1H, -CH_t-OH, J = 12,7 Hz); 2,45 (ni, 1H, OH); 2,2 (s, 3H, -CO-CH₃); 2,18 (tn, 2H, alifás); 1,9 (m, 2H, alifás); 1,55 (m, 4H, alifás); 1,22 (m, 4411, alifás); 0,88 (m. 6H, - Cl!₃).

L-(13)-vegyillet: 7,4 (in, 5H, fenil); 5,86 (s, 1H, -C77-OAc); 5,8-5,62 (m, 2H, —C77= CH—CH-O, NH); 5,48-5,3 (m, 2H, -CH = C77-C77—O-mandeloil); 4,0 (in, 2H, -CH-N, OH);

3,5 (dd, 1H, -CH₂O, J=4,6 Hz); 3,35 (dd, 1H, -CH₂-O, J= 11,6 Hz,

-101

195 516

J = 5,2 Hz); 2,2 (s, 3H, -CO- CH₃); 1,96 (m, 4H, alifás); 1,5 (m, 2H, alifás); 1,2 (m, 46H, alifás); 0,85 (in, 6H, -CH₃).

Elemi analízis: C^H^NO^ képletre (714,09) számított: C% = 74,01; H% = 10,59; N% = 1,96; talált: « C% = 73,48; H% = 10,64; N% = 2,06.

(14) D- illetve L-eritro-1-(2,3,4,6-tetra-0-acetil-$-Dglükopiranoziloxi)-3-[L (3-)-0-acetil-mandeloiloxi]-2-palmitoil-amino-4-transz-okt(tdecén

350 mg (0,49 millimól) D-(l3)- illetve L-(13)-vegyilletet és 400 mg (0,8 millimól) 0-(2,3,4,6-tetra-0-acetil-aD-glükopiranozil)-triklór-acetimidátot 30 ml vízmentes metilén-kloridban oldunk és spatulalicgynyi inolekulaszitát (0,4 nni, 4 A) adunk hozzá. Az elegyhez a nedvesség kizárása mellett és erős keverés közben 1 ml bórtrifluorid-éterátot adunk. Az elegy 2 óra elteltével kiindulási anyagot már nem tartalmaz (vékonyrétegkromatográfia). Az elegyet telített nátrium-hidrogénkarbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és az oldószert vákuumban eltávolítjuk.

D-(14)-vegyület: R_f = 0,58 (8 :2 arányú toluol-accton elegy);

L-(14)-vegyület: Rf=0,6 (8:2 arányú toluol-aceton elegy).

Elemi analízis a C_S8H₉₃NO₁₅ képletre: (1044,37) számított: C % = 66,70; H % = 9,98; N % = 1,34; talált: C% = 66,16; H% = 9,11; N%=1,24.

(15) D- illetve L-eritro-3-hidroxi-l-(fi-D-gliikopiranoziloxi)-2-palmitoilamino-4~transz-oktadecén

120 mg (0,11 millimól) D-(14)- illetve L-(14)-vegyületet 6 ml vízmentes metanolban oldunk, 0,05 ml 1 mólos nátriuin-iuctiliít-oldaltal elegyítünk és szobahőmérsékleten keverünk. Az elegyet 2 óra elteltével savas formában lévő ioncserélővel semlegesítjük; enyhe zavarosodás lép fel. Az elegyet melegítjük, az ioncserélőt leszűrjük, metanollal utánmossuk és szárazra pároljuk. A terméket kovasavgélen történő kromatografálással és 85:15 arányú kloroform-metanol eleggyel végzett eluálással tisztítjuk. Kitermelés: 75 mg, 97 %.

D-(15)-vegyület: R_f=0,6 (8:2 arányú kloroformmetanol elegy);

L-(15)-vegyület: R_f=0,6 (8:2 arányú kloroformmetanol elegy).

A vegyületek az 1. példa szerint előállított D-(7)illetve L-(7)-vegyülettel azonosak.

5. példa

D- illet ve L-eritro-1 -Of-D-glükopiranoziloxi-3-hidroxi2-palmitoilamino-4-transz-oktadecén (16) DL-eritro-3-benzoiloxi-2-palmitoilamino-l j trifenil-metoxi)-4-transz-oktadecén

250 mg (0,32 millimól) DL-critro-3-bidroxi-2-palmitoilainino-l-(trifcnil-metoxi)-4-transz-oktadccént jaz (i) sz. vegyület] 6 ml vízmentes toluol és 1 ml vízmentes piridin elegyében oldunk. Az oldathoz 0,25 ml (1,5 millimól) benzoil-kioridot adunk és másfél órán át szobahőmérsékleten keveijük. A reakcióelegyet 10 ml éterrel hígítjuk, telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot kovasavgélen történő kromatografálással és 9 :1 arányú toluol/etil-acetát eleggyel végiéit eluálással tisztítjuk. A termék az 1. példa szerint előállított D-(4)- illetve L-(4)-vegyülettel azonos, ^!H—NMR spektrum alapján. Kitermelés: 260 mg, 92%.

Rf=0,48 (9:1 arányú toluol/etil-acetát elegy).

(17) DL-eritro-3-benzoiloxi-l-hidroxi-2-palmitoilamino-4-trartsz-okladecén

700 mg (0,79 millimól) DL-eritro-3-0-benzoil-2-palnritoilamino-l-(trifenil-metoxi)-4-transz-oktadecént [a (16) sz. vegyület] 10 ml vízmentes toluolban oldunk és 0,25 ml vízmentes metanolt és 0,14 ml bór-trifluoride'terátot adunk hozzá. Az elegy 10 perc elteltével kiindulási anyagot már nem tartalmaz, (vékonyréteglromatognifia). Az elegyet 10 ml toluollal hígítjuk, vízzel mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot 9 :1 arányú kovasavgélen történő kromatografálással és 9 :1 arányú toluol-aceton eleggyel végzett eluálással tisztítjuk. A termék az 1. példa szerint előállított D-(5)- illetve L-(5)-vegyiilettel azonos ’H—NMR spektrum alapján. Kitermelés: 350 mg, 69%.

R_f = 0,44 (8 :2 arányú toluol-aceton elegy).

(18) D- illetve L-eritro-3-benzoiloxi-2-palmitoila>ninol-( 2,3,4,6-tetra-0-acetil-$-D-glükopiranoziloxi)-4transz-oktadecén

200 mg (0,31 millimól) DL-eritro-3-benzoiloxi-lhidroxi-2-palmitoilamino-4-transz-oktadecént [a (17) sz. vegyület] és 200 mg (0,4 millimól) 0-(2,3,4,6-tetra-0acetil-a-D-glükopiranozil)-triklór-acetimidátot 10 ml vízmentes metilén-kloridban oldunk és spatulahegynyi porított molekulaszitát (0,4 nm, 4 A) adunk hozzá. Az e’egyhez 0,4 ml 0,1 mólos metilén-kloridos trimetilsí ilil-trifluorcaetát-oldatot adunk és szobahőmérsékleten 6 órán át keveijük. A reakcióelegyet kloroformmal hígítjuk, a molekulaszitát leszűrjük, telített nátrium-hidrogénkzrrbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot kovasavgélen k’omatografaljuk és 9 :1 arányú toluol-aceton eleggyel eluáljuk. A diasztereomereket közepes nyomású kromatográfiával kovasavgélen 9:1 arányú toluol-aceton eleggyel választjuk szét. A kapott termékek az 1. példa szerint előállított 19-(6)- illetve L-(6)-vegytilettel azonosak. Kitermelés: 160 mg (50% - azaz 25% D- és 25% L vegyület).

D-(l8)-vegyület: R_f= 0,55 (8 :2 arányú toluol-aceton elegy);

L-(18)-vegyület: Rf= 0,54 (8 :2 arányú toluol-aceton e!<gy).

Az acetilcsoportokat az 1 (7) példa szerinti eljárással hasítjuk le. A kapott termékek az 1. példa szerint előállított 1)-(7)- illetve L-(7)-vcgyi)letckkcl azonosak.

-11195 516

6. példa

D- illetve L-eritro-l-0-^-D-glükopiranoziloxi-3-hidroxi2-tetrakozanoilamino-4-transz-eikozén (19) DL -éri tro-3-hidrox i-l-jdifenil-p-metox i-fenilmetoxi)-2-tetrakozanoilamino-4-transz-eikozén g (7,2 millimól) (l)-vegyület és 3,43 g (11 millimól) monometoxi-tritil-kloridot 50 ml vízmentes piridinben 5 órán át szobahőmérsékleten keverünk. A reakcióelegyet 200 ml vízbe öntjük és kétszer 100 ml éterrel extraháljuk. A szerves fázist ná,triuni-szuifát felett szárítjuk és szárazra pároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 8,5:1,5 arányú toluol/etil-acetát clcggycl editáljuk. 4,13 g cím szerinti vegyületet kapunk, kitermelés: 65%.

R_f=0,27 (85:15 arányú toluol/etil-acetát elegy).

(20) DL-eritro-3-benzoiloxi-I-( difenil-p-metoxi-fenilmetoxi)-2-tetrakozanoilamino-4-transz-eikozén g (4,2 millimól) (19)-vegyületet és 30 ml 5 g (34 millimól) benzoil-kloridot 30 ml vízmentes piridinben 12 órán át szobahőmérsékleten keverünk. A reakcióelegyet 200 rnl vízbe öntjük és kétszer 100 ml éterrel extraháljuk. A szerves fázist nátrium-szulfát felett szá•rítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 9:1 arányú toluol/etil-acetát eleggyel eluláljuk. Kitermelés: 3 g, 66%.

Rf=0,64 (85:15 arányú toluol/etil-acetát elegy).

(21) DL-eritro-3-benzoiÍoxi-l-hidroxi-2-tetrakozanoilamino-4-transz-eikozén g (2,8 millimól) (20)-vegyüIetet 50 ml, 1 tömeg% p-toluol-szulfonsavat tartalmazó, 4:1 arányú diklórmetán-metanol elegyben szobahőmérsékleten 1 órán át keverünk. A reakcióelegyet 30 ml telített vizes nátriumhidrogén-karbonát-oldattaj kirázzuk, a szerves fázist nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 97:3 arányú diklórmetán-metanol eleggyel eluáljuk. Kitermelés: 1,5 g, 67%.

Rf= 0,58 (95 :5 arányú diklórmetán-metanol elegy).

(22) D- illetve L-eritro-3-benzoiloxi-2-tetrakozanoilamino-l-{ 2,3,4,6-tetra-0-acetil-f$-D-glükopiranoziloxi)-4-transz -eikozén

150 mg (0,19 millimól) (21)-vegyületet és 180 mg (0,32 millimól) 0-(2,3,4,6-tetra-0-acetil-a-D-glükopiranozil)-triklór-acetimidátot 10 ml vízmentes metilén-kloridban oldunk és spatulahcgynyi porított molekulaszitát (0,4 nm, 4 A) és 2 ml 0,1 mólos mctilén-kloridos bórtrifluorid-éterátot adunk hozzá. A reakcióelegyet 3 óra múlva 10 ml kloroformmal hígítjuk, a molekulaszitát leszűrjük, telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, nátrium-szulfát felett szárítjuk és bepároljuk. A terméket kovasavgélen történő kromatografálással és 9:1 arányú toluol-aceton eleggyel végzett eluálással tisztítjuk. A D-(22)- illetve L-(22)-diasztereomereket közepes nyomású kromatografálással és 9:1 arányú toluol-aceton eleggyel választjuk szét.

Kitermelés:

D-(22), 40 mg, 18%, R_f= 0,55 (8:2 arányú toluolaceton elegy);

L-(22), 40 mg, 18%, R_f= 0,52 (8:2 arányú toluolaceton elegy).

^JH—NMR (250 MHz, CDC1₃ ppm-ben):

D-(22)-vegyület: 8,0 (m, 2H, benzoil); 7,57 (m, IH, benzoil); 7,44 (m, 2H, benzoil);

5,81 (ni, 2H, NH, CH₂-C//=C); 5,42 (m, 2H, C = CH-CH-0üz); 5,15 (dd, IH, H-4, J = 7,5 Hz, .1 = 7,5 Hz); 5,01 (m, 2H, H-3, H-2); 4,47 (m, IH, NH); 3,39 (d, IH, H-l, J = 7,9 Hz); 4,23 (dd, IH, H-6, J= 12,2 Hz, J=4,9 Hz); 4,04 (dd, IH, H -6', J= 12,2 Hz, J = 2,l Hz); 3,9 (dd, 111, -CH₂-O-, J = = 9,8 Hz, J = 3,05 Hz); 3,68 (ni, 2H, -CH₂-O, H-5); 2,1 (s, 3H, acetil); 2,04 (s, 3H, acetil); 1,99 (s, 6H, acetil).

L-(22)-vegyület: 8,04 (m, 2H, benzoil); 7,58 (m, IH, benzoil); 7,45 (m, 2H, benzoil); 5,95-5,72 (m, 2H, NH, -CH₂—C//=C); 5,6-5,3 (m, 2H,

-C = C/7-0Bz); 5,25-4,95 (m, 3H, H-4, H-3, H-2); 4,45 (m, 2H, H-l, CH-N); 4,3-3,85 (m, 3H); 3,65 (m, 2H).

(23) D- illetve L-eritro-L-0-fi-glükopiranoziloxi-3hidroxi-2-tetrakozanoilamino-4-transz-eikozén

55,6 mg (0,05 mól) D<22)- illetve L-(22)-vegyületet 3 ml vízmentes metanolban oldunk, 0,03 ml 1 mólos nátrium-metilát-oldatot adunk hozzá és szobahőmérsékleten kevetjük. A reakcióelegyet 1 óra múlva savas formában lévő ioncserélővel semlegesítjük; enyhe zavarosodás lép fel. Az elegyet melegítjük, az ioncserélőt kiszűrjük, metanollal utánmossuk és szárazra pároljuk. A maradékot kovasavgélen kromatografáljuk és 85 :15 arányú kloroform-metanol eleggyel eluáljuk. Kitermelés: 42 mg, 95 %.

D-(23)-vegyület: R_f=0,7 (8:2 arányú kloroformmetanol elegy);

L-(23)-vegyület: R_f=0,7 (8:2 arányú kloroformmetanol elegy).

Claims

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás (I)-D vagy (I)-L általános képletű sfingosinszármazékok előállítására (a képletben

R¹ jelentése 14-24 szénatomos alkanoilcsoport és

R² jelentése pentadecenil- vagy heptadecenilcsoport, amelyben a kettőskötés mindenkor transz-konfigurációjú és az R² csoport 1,2-lielyzetében van) azzal jellemezve, hogy valamely optikailag aktív· (II)-D vagy (II)-L általános képletű vegyületet (a képletekben

R* és R² jelentése a fent megadott) vagy a megfelelő raccmálot primer hidroxilcsoporttal való szelektíven reagálni képes szerves ágenssel egy (III) általános képletű vegyület képződése közben reagáltatunk (ahol R hidroxil-védőcsoport, előnyösen trifenil-metil-csoport),

-121

195 516 (A) a (111) általános képletű D-, L- vagy racém-vegyilletet valamely szerves karbonsavval (IV) általáros képletű vegyüiet képződése közben észterezzük (ahol Ac¹ jelentése valamely szerves karbonsav acil-maradéka, előnyösen benzoilcsoport); vagy 5 (B) racemát kiindulási anyagok felhasználása esetén, a (III) általános képletű vegyületet optikailag aktív szerves savval észterezzük és az (V) általános képletű diasztereomer vegyületek kapott keverékét (ahol Ac² jelentése optikailag aktív szerves sav W acil-maradéka, előnyösen O-acetil-mandeloil-csoport) a diasztereomerekre szétvqlaszljuk; vagy (C) a (B) eljárásváltozat után, az egyes (V) általános képletű diasztereomcrckct dczacilczziik és valamely szerves karbonsavval (VI) általános képleííí 15 enantiomer vegyületek keletkezése közben észterezzük (ahol Ac³ jelentése valamely szerves karbonsav acil-maradéka, előnyösen benzoil-csoport; és az (A) eljárásváltozatnál kapott (IV) általános képletű vegyületet, illetve a (B) eljárásváltozatnál kapott (V) általános képletű diasztereomereket, illetve a (C) eljárásváltozatnál kapott (VI) általános képletű enantiomereket az R hidroxil-védőcsoport eltávolításával a megfelelő (VII), (VIII) illetve (IX) általános kép- 25 letű vegyületekké alakítjuk;

a (VII), (VIII) illetve (IX) általános képletű vegyületet a 2-, 3-, 4- és 6-helyzetű hidroxilcsopor tokát Ac⁴ acilcsoporttal - előnyösen acetilcsoporttal - védett Dglükóz 0-trifluor- vagy O-triklór-acetimidátjával való 30 reagál tatással a megfelelő (X), (XI) illetve (XII) általános képletű vegyületté alakítjuk; amennyiben az (A) eljárásváltozatnál kiindulási anyagként egy raccmátot alkalmazunk, a (X) általános képletű vegyületet diasztereomerekre szétválasztjuk; és a (X), (XI) illetve (XII) álta- 35 lános képletű vegyületekből az Ac¹, Ac², Ac³ és Ac⁴acilcsoportokat egyidejűleg lehasítjuk; miinellett a Dilletve L-sorba tartozó vegyületekből minden esetben a D-. illetve L-sorba tartozó vegyületek keletkeznek.
2. Az 1. igénypont szerinti (A), (B) vagy (C) eljárás, 40 azzal jellemezve, hogy R bidroxi-védőcsoportként nagy térkitöltésű csoportokat — előnyösen trifenil-metil-, monometoxi-trifenil-metil-, tercier-butil-, triklór-acetil-, irimetil-szilil-, tercier butil-dimetil-szilil- vagy tercier buíil-dnenil-szilil-csoportot — alkalmazunk.
3. Az 1. igénypont szerinti (A) vagy (C) eljárás, azzal jellemezve, hogy Ac¹ illetve Ac³ acilcsoportot tartalmazó acilezőszerként valamely alifás vagy aromás karbonsavból leszármaztatható acilezőszert vagy a tercier butoxikarbonil-csoporl bevitelére képes acilezőszert - előnyösen benzoesavból vagy helyettesített benzoesavból leszármaztatható acilezőszert - alkalmazunk.
4. Az t. igénypont szerinti (B) eljárás, azzal jellemezve, hogy az Ac² acil-inaradék bevitelére valamely optikailag aktív szerves savból — előnyösen borkősavból, dibenzoil-borkősavból, mandulasavból, O-acctil-mandulasavból, kámforsavból, kámfor-szulfonsavból vagy brómkámfor-szulfonsavból - leszármaztatható acilezőszert alkalmazunk.
5. Az 1. igénypont szerinti (A), (B) vagy (C) eljárás, azzal jellemezve, hogy az Ac⁴ acilcsoport valamely alifás vagy aromás karbonsavból származtatható le és előnyö20 sen acctil- vagy benzoilcsoport.
6. Az 1. igénypont szerinti (B) vagy (A) eljárás, azzal jellemezve, hogy az (V) illetve (X) általános képletű diasztereomer vegyületek keverékét kromatografálással vagy frakcionált kristályosítással választjuk szét a diasztereomerekre.
7. Az 1. igénypont szerinti eljárás, azzal jellemezve, nogy a (C) eljárásváltozatnál az Ac² acilcsoport, illetve az (A), (B) vagy (C) eljárás utolsó lépésében az Ac¹, Ac², Ac³ és Ac⁴ acilcsoportok lehasítását alkálifémÁlkoholáttal történő kezeléssel végezzük el.
8. Az 1. igénypont szerinti (A), (B) vagy (C) eljárás, azzal jellemezve, hogy a trifluor- vagy triklór-acetímiláttal történő rcagállatást valamely Lcwis-sav - előnyösen bór-trifluorid-éterát — vagy trifluor-metán-szulfoní.av-trimetil-szilil-észter jelenlétében, vízmentes poláros oldószerben végezzük el.
9. Eljárás gyógyászati készítmények — előnyösen sebek gyógyulását elősegítő és sejt- illetve szövetiegeneráló hatású készítmények - előállítására, azzal jellemezve, hogy valamely, az 1. igénypont szerinti eljárással előállított (I) általános képletű vegyületet (a képletben R¹ és R² jelentése az 1. igénypontban megadott) és inért gyógyászati hordozóanyagokat összekeverünk.