HU189609B - Process for production of new purin derivatives with antivirus effect and medical preparatives containing thereof as reagent

Info

Description

Claims

HU189609B

Publication number: HU189609B
Application number: HU822577A
Authority: HU
Inventors: John Schaeffer
Original assignee: The Wellcome Foundation Ltd,Us
Priority date: 1981-08-11
Filing date: 1982-08-10
Publication date: 1986-07-28
Also published as: CA1305138C; JPS5841879A; PT75406A; DK154561B; GB2104070B; PL141281B1; ES521550A0; GB2104070A; PL247394A1; GR76891B; PH20148A; KR840001169A; JPH04989B2; DD202717A5; ZM6082A1; ZW16882A1; EP0072027B1; PT75406B; ATE34393T1; ZA825792B

A találmány szerinti purin-származékok vírusellenes aktivitással rendelkeznek,

A találmány tárgya eljárás az új (I) általános képletű, vírusellenes hatású purin-származékok - a képletben

R jelentése hidroxil- vagy aminocsoport, és X jelentése oxigén- vagy kénatomtovábbá e vegyületek fiziológiai szempontból elfogadható benzoát- és 1-6 szénatomos alkanoát észtereinek előállítására.

A találmány vonatkozik továbbá az (I) általános képletű vegyületek egy meghatározott körét hatóanyagként tartalmazó ember- és állatgyógyászati készítmények előállítására.

Az (I) általános képletű vegyületek közé tartozik például a

9-/(2-hidroxi-l-hidroxi-nietil-etoxi)-nietil/-guanin, továbbá

9-/(2-hidroxi-1 -hidroxi-metil-etóxi)-metil/-2,6-diaminopurin.

Ogilvie és Cilién [Tetrahedron Letters, 21, 327 (1980)] leírták az adenin bisz-(hidroxi-metil)-metoxi-metil-származékainak szintézisét, biológiai hatékonyságukat azonban nem közölték. E közleményben beszámoltak a vegyületek adenozin-dezamináz enzimre gyakorolt hatásáról, úgy találták, hogy csak kevéssé töltik be az enzim szubsztrátumának szerepét, és gyenge kompetitív gátló hatásuk van.

A 9/(2-hidroxl-l -hidroxi-metil-etoxi)-metil/-guanin és ennek 6-amino-analógja beleesnek az 1 523 865 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás általános képletébe, e leírásban azonban e vegyületeket nem jellemzik részletesebben. E szabadalmi leírás közli aciklusos nukleozidok egy csoportját, elsősorban purinok 9-(2-hidroxi-etoxi-metil)-származékait. Úgy találták, hogy e vegyieteknek vírusellenes hatása van, mind in vitro, mind in vivő vizsgálatok során, DNS és RNS vírusok különböző osztályaival szemben. E vegyületek főként a vírusok herpesz (a továbbiakban: H.) csoportjával szemben - ilyenek a H. simplex, H. zoster és H, varicella — hatékonyak. E vírusok okozzák az olyan megbetegedéseket, mint a herpeszes szaruhártyagyulladás, herpeszes agyvelőgyulladás, herpeszes ajaksömör, övsömör és nemiszervi fertőzések. A fentebb idézett szabadalmi leírásban szereplő vegyületek közül a (2-hidroxi-etoxi-metil)-guanin, más néven acyclovir, különösen hatásosnak bizonyult számos H. simplex fertőzéssel szemben, hátránya azonban az, hogy vizet tartalmazó rendszerekben csak kevéssé oldódik.

Meglepő módon úgy találtuk, hogy az (I) általános képletű vegyületek, melyek 9-helyzetben aciklusos oldalláncot tartalmaznak - ellentétben a fentebb idézett szabadalmi leírásban foglalt és megvizsgált anyagokkal - eléggé erős és hasznos vírusellenes hatással rendelkeznek ahhoz, hogy alkalmasak legyenek a rhinopneunionitis (orr és tüdőgyulladás) vírusának In vivő kezelésére. Egereken végzett kísérlefek során úgy találtuk, hogy e vegyületek előnyös hatással rendelkeznek a herpeszes agyvelőgyulladással szemben. E vegyületek további, különös előnye, hogy vízben való oldhatóságuk nagyobb, mint az acyclovir oldékonysága, s ez jobb lehetőséget ad arra, hogy a vérplazmákban magasabb hatóanyagszintet érjünk el vesekomplikációk veszélye nélkül. így például azon (1) képletű vegyületek oldhatósága, melyek molekulájában X jelentése oxigénatom és R jelentése hidroxil- vagy aminocsoport, 0,4-0,5% illetve 2-3% (ezen súly/súly%-ot értünk), szemben az acyclovir 0,14%-os oldhatóságával.

Az (I) általános képletű vegyületek terápiás felhasználására alkalmas észterei a benzoát- és 1-6 szénatomos alkanoát észterek.

Az (I) általános képletű vegyületek, valamint ezek észterei a szokásos módon állíthatók elő, hasonló eljárásokkal, mint amilyeneket analóg szerkezetű vegyületek szintézise céljából alkalmaznak, így például azon módszerekkel, melyeket az 1 523 865 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás közöl.

A találmány szerint az (I) általános képletű vegyületeket és ezek benzoát- vagy 1-6 szénatomos alkanoát-észtereit úgy állítjuk elő, hogy

a) egy (II) általános képletű vegyületről, mely képletben

X jelentése oxigénatom,

Z jelentése -OY vagy NHY csoport,

Y jelentése hidrogénatom vagy véd «/csoport, Y’jelentése hidrogénatom, vagy R CO-általános képletű csoporttól, ahol R'jelentése 1-10 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú szénhidrogén-csoport, különböző védőcsoport,

W és W* jelentése azonos vagy különböző, hidrogénatomot vagy védőcsoportot képvisel, azzal a feltétellel, hogy Y és Y’ közül legalább az egyik védőcsoportot jelent, vagy X jelentése kénatom,

Z jelentése -OY vagy -NHY általános képletű csoρομ,

Y, Y W és W jelentése azonos vagy kül-.nböző, hidrogénatomot vagy védőcsoportot képvisel, azzal a feltétellel, hogy legalább egyikük védőcsoportot jelent, a védőcsoportot eltávolítjuk, vagy

b) egy (III) általános képletű vegyületet, mely képletben

X jelentése az (I) általános képletben megadottal megegyezik,

M jelentése hidroxil-csoport,

G jelentése halogénatom, egy aminálószerrel, előnyösen metanolos ammónium-hidroxid oldattal kezelünk, vagy

c) egy (IV) általános képletű vegyületet, mely képletben

X és R jelentése az (I) általános képletben megadottal megegyezik, enyhe re dukáló szerrel, előnyösen nátrium-bórhidriddeí redukálunk, vagy

d) egy adott esetben a Z-helyzetű amino-csoportján védett (VII) általános képletű vegyületet, mely képletben

X és R jelentése az (1) általános képletben megadottal megegyezik, hidrolizálunk, és adott esetben bármely kívánt sorrendben elvégzünk egy vagy több alább következő átalakítást:

i) ha a kapott terméke egy (I) általános képletű vegyület, mely képletben R, X, jelentése a fentiekben megadott, akkor a vegyületet fiziológiailag alkalmas benzoát- vagy 1-6 szénatomos alkanoát észterévé alakítjuk, ii) ha a kapott termék az (I) általános képletű vegyület észtere, mely képletben R és X jelentése a fentiekben megadott, akkor ezt az észtert az (1) általános képletű vegyületté, mely képletben R és

189 609

X jelentése a fentiekben megadott, alakítjuk.

Az a) módszer kivitelezése során a W, W*, Y és Y’ védőcsoportokat választhatjuk például az acilcsoportok közül. Ilyen acilcsoportok az 1-4 szénatomos alkanoilcsoportok-, például az acetilcsoport, aroilcsoportok, például a benzoil-csoport, aril-metilcsoportok, például a benzilcsoport. vagy tri-(l-4-szénatomos alkil)-szilil-csoportok, például a trimetil-szilil-csoport. Az aril-metil típusú védöcsoportok eltávolíthatók például hidrolízissel, úgy, hogy a védőcsoportot tartalmazó vegyületet Raney-nikkel- vagy palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük, vagy cseppfolyós ammóniában nátriummal redukáljuk. Az acil típusú védőcsoportok eltávolíthatók hidrolízissel, például úgy, hogy valamilyen amint, például metil-amint vagy trietil-amint használunk, előnyösen víztartalmú közegben. A trialkil-szilil-típusú védőcsoportok eltávolíthatók szolvolízissel, így például alkoholos vagy vizes arnmóniaoldattal vagy alkobolízis útján.

A (III) általános képletű vegyületek (I) általános képletű vegyületté a b) módszerrel való átalakítása során a halogénatomot aminocsopoittá alakítjuk át aminolízis, például ammónia segítségével.

A c) módszer megvalósítása során egy (IV) általános képletű vegyületet alkalmas aldehid-redukáló szerrel, így például nátriuni-bór-hidriddel, nátrium-cián-bór-hidriddel, tetraetil-ammónium-bór-hjdriddel vagy piridint, diboránt, tetraliidrofuránt és trifluor-ecetsavat tartalmazó eleggyel reagáltatunk.

A d) módszer megvalósítása során a (VII) általános képletű vegyületek hidrolízisét végezhetjük bázisos körülmények között, így például szerves amin - amilyenek a metil-amin vagy trietil amin - segítségével .

Azon (II) - (Vili) általános képletű vegyületeket, melyeket az (I) általános képletű vegyületek előállításához köztitermékként felhasználunk, a szokásos módon állíthatjuk elő, például az 1 523 865. számú nagy-britanniai szabadalmi leírásban közölt eljárások segítségével. Ezek az eljárások olyan köztitermékeken alapulnak, melyek egyszerűen szubsztituált, kereskedelmi forgalomban beszerezhető purinokból előállíthatok, vagy önmagukban jól ismert úton szintetizálhatok, s az irodalomban megtalálhatók, például a fentebb idézett kézikönyvben.

így például a (II) és (III) általános képletű vegyületek általában elkészíthetők a d) eljáráshoz hasonló módszerekkel, tehát úgy, hogy egy megfelelő purinszármazékot - melynek molekulájában a 2-, 6- és/ vagy 9-helyzetben adott esetben védőcsoport, így például acilcsoport vagy trialkil-szilil-csoport kötődik - olyan (VI) általános képletű vegyülettel reagáltatjuk, melynek molekulájában a végállású hidroxilcsonortok adott esetben védve vannak az acil- vagy triaikil-szilil-esoporttal, és ezt követően, szükséges és/vagy kívánt esetben, az a) vagy b) eljárásokban való felhasználás előtt az említett védőcsoportok bármelyikét eltávolítjuk. Egy (II) általános képletű vegyületet, melynek molekulájában W ésW, bármelyike benzoil védőcsoportot jelent, úgy is előállíthatunk, hogy a megfelelő 9-bisz-(klór-inetil)-metoxi- 9-bisz(tio-metil)-metoxi-purin analógot benzoilező szerrel, így például nátrium-benzoáttal reagáltatjuk. E reakcióhoz kiinduló anyagként használt purins7ármazékot előállíthatjuk például úgy, hogy egy adott esetben 2- és/vagy 6-helyzetben védőcsoporttal ellátott (V) általános képletű vegyületet egy (IX) általános képletű vegyülettel - e (IX) általános képletben A és X jelentése ugyanaz, mint előbb - reagáltatunk.

A (IV) általános képletű vegyületek szokásos módon állíthatók elő, például úgy, ahogyan ezt a találmány 3. példájában leírjuk, vagy ezekhez hasonló eljárások segítségével.

A találmány szerint (I) általános képletű vegyületek, továbbá ezek fiziológiai szempontból elfogadható észterei felhasználhatók állatok, például emlősállatok és ember vírusbetegségeinek kezelésére. Különösen alkalmasak e vegyületek olyan megbetegedések kezelésére vagy megelőzésére, amelyeket különböző DNS vírusok idéznek elő, így például herpeszes fertőzések - amilyenek a II. simplex, varicella vagy zoster, cytomegalovírus - továbbá a hepatitis B és Epstein-Barr vírusok által előidézett fertőzések leküzdésére. Az (I) általános képletű vegyületek felhasználhatók továbbá papilloma vagy verruca vírusfertőzések kezelésére vagy megelőzésére. Az embergyógyászatban való alkalmazáson kívül a találmány szerinti (1) általános képletű vegyületek más állatok, így például más emlősállatok vírusbetegségeinek kezelésére vagy megelőzésére is alkalmazhatók. E vegyületek különösen alkalmasak például a ló rhinopneumonitis (orr- és tüdőgyulladás) megbetegedések kezelésére.

Az. (1) általános képletű találmány szerinti vegyületeket, továbbá ezek fiziológiai szempontból elfogadható észtereit (ezeket a következőkben együttes névvel hatóanyagoknak nevezzük) bármely megfelelő úton adagolhatjuk a kóros állapot kezelésére vagy megelőzésére. Az adagolás történhet szájon, végbélen, orron keresztül vagy topikálisan (helyi alkalmazással, ami magában foglalja a nyelvalatti alkalmazást is), hüvelyen át és parenterálisan (ez. utóbbi magában foglalja a szubkután, intramuszkuláris, intravénás, intradermális, intrathecalis és epiduralis alkalmazást is). Magától értetődik, hogy az előnyös adagolási mód függésben lehet például a gyógyszerfogyasztó (recipiens) állapotától.

Az összes, fentebb említett alkalmazási területek és javallatok esetében a hatóanyag szükséges mennyisége több tényezőtől függ, így például a kezelni kívánt kóros állapot súlyosságától, a beteg állattól vagy embertől, és végül is a kezelőorvos vagy állatorvos döntésére van bízva. Általában azonban, az összes felhasználási lehetőségek és indukációs területek esetében a hatásos dózis naponta 0,1- 250 mg 1 kg testsúlyra számítva, előnyösen 1 — 100 mg/nap 1 kg testsúlyra számítva, legelőnyösebb dózis pedig 5-20 mg/nap 1 kg testsúlyra számi! v_u. Optimális adag körülbelül 10 mg/nap 1 kg testsúlyra vonatkoztatva. (Ha külön megjegyzést nem teszünk, akkor a hatóanyag súlyát mindig az (I) általános képletű vegyület alapformájára vonatkoztatjuk: sók, illetve észterek esetében ezeket a súlyokat arányosan növelni kell.) A kívánt dózist előnyösen két, három négy vagy több részdózisra elosztva adagoljuk a nap megfelelő időpontjaiban. Ezeket a részdózlsokat adagolhatjuk a dózisegység formájában, így például olyan dózisegységek formájában, melyek 10—1000 mg, előnyösen 20-500 mg, legelőnyösebben 100 400 mg hatóanyagot tartalmaznak.

Jóllehet fennáll az a lehetőség, hogy a hatóanyago-31

189 609 kát önmagukban adagoljuk, előnyös az adagolásuk gyógyszerkészítmények formájában. A találmány szerinti gyógyszerkészítmények (formulázási, kiszerelési formák) mind állat-, mind embergyógyászati felhasználás céljára legalább egy, fentiekben meghatározott hatóanyagot tartalmaznak együttesen egy vagy több elfogadható vívőanyaggal és adott esetben más, terápiás hatású nem szinergista hatóanyagokkal. A vívőanyag(ok)nak olyan értelemben kell „elfogadható(k)nak lennie (lenniük), hogy egyrészt összeférhetők legyenek a készítmény (kiszerelési forma) többi hatóanyagaival (alkotórészeivel), másrészt ne legyenek károsak a gyógyszert fogyasztó állat vagy ember szempontjából.

A készítmények lehetnek orális (szájon át), rectalis (végbélen át), nasalis (orron át), topikus (helyi, például szájüregen át vagy nyelvalatti), vaginálís (hüvelyen át), vagy parenterális (szubkután, intramuszkuláris, intravénás, intradermális, intratechalis és epidutalis) adagolásra szánt kiszerelési formák. Ezek a kiszerelési fonnák célszerűen dózisegység alakjában készíthetők, bármely, önmagában jól ismert gyógy szertechnológiai eljárással. Ilyen eljárás például abban állhat, hogy a hatóanyagot érintkezésbe hozzuk a vívőanyaggal, mely egy vagy több segédanyagból áll. A készítményeket általában úgy hozzuk létre, hogy a hatóanyagot egyenletesen és bensŐleg összekeverjük cseppfolyós vívőanyagokkal vagy finoman elosztott szilárd vívőanyagokkal, vagy mindkettővel, majd ezt követően, ha szükséges, a terméket formázzuk.

A találmány szerinti, orális (szájon át történő) adagolásra alkalmas készítményeket elkészíthetjük kapszulák, tasakok vagy tabletták formájában, melyek mindegyike a hatóanyag előre meghatározott mennyiségét tartalmazza, készíthetjük por vagy szemcsék formájában, oldat vagy szuszpenzió formájában, vizet tartalmazó, vagy nem-vizes folyadékban, vagy olyan emulzió formájában, amely olaj vízben cseppfolyós emulzió vagy víz olajban cseppfolyós emulzió. A hatóanyagnak pilula vagy krémformát is adhatunk.

A tabletta elkészíthető sajtolás vagy öntés útján, adott esetben egy vagy több segédanyaggal. A sajtolt (préselt) tablettákat úgy készíthetjük, hogy alkalmas gépi berendezésben a hatóanyagot szabadon áramló formában, így például por- vagy szemcsés formában, adott esetben kötő-, kenőanyaggal, közömbös higítószerrel, tartósító-, felületaktív vagy diszpergálószenel összekeverve préselő műveletnek vetjük alá. A tabletták öntését megfelelő gépi berendezésben végezzük úgy, hogy közömbös, cseppfolyós hígítószerrel megnedvesítve öntjük a berendezésbe a

Eoralakú hatóanyagot. Adott esetben a tablettákat evonattal vagy osztójellel láthatjuk el, és formulázhatjuk olyan módon, hogy ez lehetővé tegye a tablettában lévő hatóanyag lassú, szabályszerű felszabadulását.

A szem és más külső szövetek, igy például a száj és bőr fertőzéseinek kezelése céljából a hatóanyagokat előnyösen helyi kezelésre alkalmas kenőcs vagy krém formájába hozzuk, melyek a hatóanyagot például 0,075-20 súly%, előnyösen 0,2-15 súly%, legelőnyösebben 0,5-10 súly% mennyiségben tartalmazzák. Kenőcs formulázása esetében a hatóanyagokat paraffinos vagy vízzel elegyedd kenőcsalapanyaggaJ keverjük. Eljárhatunk úgy is, hogy a hatóanyagokat krémmé alakítjuk, olaj vízben típusú krémalapanyag segítségével.

Kívánt esetben a krémalapanyag vizes fázisa tartalmazhat például legalább 30% (súly/súly) polihidrikus alkoholt, azaz olyan alkoholt, mely két vagy több hídroxilcsoportot tartalmaz, ilyen például a propilénglikol, 13-butándiol, mamiit, szorbit, glicerin, polietilénglikol és ezek keverékei. A helyi alkalmazásra szánt készítmények kívánt esetben olyan anyagot is tartalmazhatnak, mely elősegíti a hatóanyagnak a bőrön vagy más érintett területeken át való felszívódását, illetve behatolását. Az ilyen anyagokra példa a dimetil-szulfoxid és ennek rokonai, melyek elősegítik a hatóanyagok bőrön át történő behatolását.

A találmány szerinti emulziók olajos fázisát ismert alkatrészekből, önmagában ismert módon készíthetjük. Jóllehet ez a fázis tartalmazhat csupán egy emulgeálószert, kívánt esetben tartalmazhatja legalább egy emulgeálószer keverékét egy zsírral vagy egy olajjal, vagy zsírral és olajjal. A hidrofil emulgeálószert előnyösen egyesítjük a lipofil emulgeálószerrel, mely stabilizálószerként is szerefrel. Előnyös továbbá valamilyen zsír és olaj beleöglalása az emulziókba. Az emulgeálószei(ek) együttesen a stabílizálószerrel (stabilizálószerekkel) vagy anélkül alkotják az úgynevezett emulgeáló viaszt, a viasz pedig az olajjal és/vagy zsírral együttesen alkotja az úgynevezett emulgeáló kenőcsalapanyagot, mely a krémkészítmények olajos, díszpergált fázisa.

A találmány szerinti készítmények céljára alkalmas emulgeálószerek és emulziót stabilizáló anyagok például a Tween, 60, Span 80, keto-sztearil-alkohol, mirisztil-alkohol, gliceril-monosztearát, és nátríum-lauril-szulfát.

A megfelelő olajok vagy zsírok kiválasztása a ké szítmények céljára azért szükséges, hogy a kívánt kozmetikai tulajdonságokat elérjük, mivel a hatóanyagok oldékonysága a legtöbb olyan olajban, amelyeket gyógyszerkészítmények kialakítására szoktak felhasználni, nagyon csekély. így a krémnek előnyösen nem szabad ragacsosnak lennie, nem szabad színeznie, lemoshatónak kell lennie, és olyan konzisztenciával rendelkeznie, hogy a tubusokból vagy egyéb tartósítóedényekből ne szivárogjon. Éne a célra alkalmasak az egyenes vagy elágazó szénláncú, egy- vagy kétértékű alkil-észterek, így például a diizoadipát, izocetil-sztearát, a kakaó vaj-zsírsavak propllénglikol-észterei, izopropil-mirisztát, dexil-oleát, izopropil-palmitát, butil-sztearát, 2-etil-hexil-palmitát vagy például elágazó szénláncú észterek keveréke (ismert neve Crodamol CAP). Előnyös az utóbbi három észter alkalmazása. Ezek használhatók önmagukban vagy kombinációban, attól függően, hogy milyen sajátságokat igénylünk. Alkalmazhatunk továbbá magas olvadáspontú lipideket, így például fehér lágyparaffint és/vagy cseppfolyós paraffint vagy egyéb ásványolajokat.

Szembe való helyi adagolás céljára alkalmas készítmények a szemcseppek, melyekben a hatóanyag megfelelő vívőanyagban oldott vagy szuszpendált állapotban van. Különösen alkalmas a hatóanyag oldására víztartalmú oldószer használata. Ezekben a készítményekben a hatóanyag előnyösen 0,520 súly%, még előnyösebben 0,5-10 súly% és különösen előnyösen 1,5 súly% koncentrációban van

18') 609 jelen.

A szájüregben való helyi alkalmazás céljára alkalmas készítmények például a gyógycukor, mely a hatóanyagot ízesített alapanyagba foglalva tartalmazza. Ez az alapanyag általában szacharózból és akácvagy tragakanta-mézgából áll, ugyanilyen adagolás céljára alkalmasak a pasztillák, melyekben a hatóanyagot közömbös alapanyag tartalmazza, így például zselatin és glicerin vagy szacharóz és akácmézga, e célra alkalmasak továbbá a szájöblítő folyadékok, melyek a hatóanyagot megfelelő, cseppfolyós vívőanyagba foglalva tartalmazzák.

A végbélen át való alkalmazás céljára megfelelő készítmény a végbélkúp, mely a hatóanyagot megfelelő alapanyagba foglalva tartalmazza, ilyen alapanyagok például a kakaóvaj vagy szalicilátok.

Az orron át történő alkalmazás céljára megfelelő készítmények vívőanyaga durva, poralakú szilárd anyag, melynek részecskenagysága például 20-500 mikron. Ennek adagolása beszívással, tehát inhaláció útján az orron át való gyors haladással történik a port tartalmazó tartóedényből. Az e célra szolgáló készítmények cseppfolyós vívőanyagot is tartalmazhatnak, így például orrpermet vagy orrcseppek formájában, melyek a hatóanyagot vizes vagy olajos oldatban tartalmazzák.

A hüvelyen át történő adagolásra megfelelő készítmények a pesszáriumok, tamponok, krémek, gélek, paszták, habok vagy permetek, melyek a hatóanyagon kívül önmagukban véve jól ismert, alkalmas vívőanyagokat tartalmaznak.

Parenterális adagolás céljára megfelelő készítmények a vizes és nem-vizes, steril injekciós oldatok, melyek tartalmazhatnak antioxidansokat, pufferanyagokat, bakteriosztatikus hatású anyagokat, és olyan oldott anyagokat, melyek a készítményt a gyógyszerfogyasztó véréhez képest izotóniássá teszik, az ilyen készítmények lehetnek további vizes és nem vizes, steril szuszpenziók, melyek tartalmazhatnak szuszpendáló- és tömörít öszereket. Ezek a készítmények előállíthatók dózisegység vagy többdózisú formában, így például zárt ampullákban és fiolákban, továbbá tárolhatók liofilizált állapotban. Ez utóbbi esetben mindössze a steril, cseppfolyós vívőanyagot, például injekciós célra alkalmas vizet kell hozzáadni közvetlenül a felhasználás előtt. A közvetlenül felhasználás előtt készített injekciós oldatok és szuszpenziók létrehozhatók steril porokból, szemcsékből és tablettákból, amilyeneket a fentiekben leírtunk.

Az előnyös dózisegység-készítmények a hatóanyag napi dózisát vagy ennek egy részét (részdózisl) vagy ennek megfelelő törtrészét tartalmazzák.

Nyilvánvaló, hogy az előbbiekben említett alkatrészeken kívül a találmány szerinti készítmények egyéb, szokásos szereket is tartalmazhatnak, különös tekintettel a kérdéses gyógyszerforma típusára, így például az orális készítmények ízesítőszereket is tartalmazhatnak.

A találmány vonatkozik továbbá olyan állatgyógyászati készítményekre is, amelyek legalább egy, fentiekben meghatározott vívőanyagot tartalmaznak állatgyógyászati vívőanyaggal együttesen.

Az állatgyógyászati vívőanyagok olyan anyagok, melyek a készítmény adagolásának célját elősegítik. Ezek a vívőanyagok lehetnek szilárdak, cseppfolyósak, vagy gázalakúak, melyek egyébként közömbösek, állatgyógyászati szempontból elfogadhatóak és a hatóanyaggal összeférhetők. Ezek az állatgyógyászati készítmények orálisan, parenterálisan vagy bármilyen más, kívánt úton adagolhatok.

Orális adagolás céljára a készítmények előállíthatók tabletták, szemcsék, paszta, kapszula vagy takarmánykiegészítők alakjában. A szemcséket (granulátumokat) jól ismert eljárásokkal készíthetjük, például granulálással, elősajtolással vagy folyóformává alakítással. Az állatoknak való adagolás történhet közömbös, cseppfolyós vívőanyagban vagy vízzel vagy olajos alapanyaggal készített szuszpenzíó formájában. Előnyös e készítményekbe további segédanyagok, például diszpergálószerek belefoglalásába. E készítmények előnyösen 15- 85% hatóanyagot tartalmaznak.

Krémet úgy készíthetünk, hogy a hatóanyagot cseppfolyós hígítószerben szuszpendáljuk. Ha a folyékony hígítószer víz, akkor a készítménybe ágyazhatunk egy keményítő- vagy tömörítőszert, nedvesítőszerrel együttesen. Ha emulziós krém készítése a cél, akkor kívánatos egy vagy több felületaktív szer beágyazása a készítménybe. E kiérnek 25 80 súly% hatóanyagot tartalmazhatnak.

Takarmánykiegészítők (élelemkiegészítők) esetében a hatóanyagok általában viszonylag nagy mennyiségekben vannak jelen a segédanyagokhoz képest. A kiegészítők hozzáadhatok közvetlenül vagy közbülső keverés, illetve hígítás után. Ilyen készítmények segédanyagaira példaként szolgálnak a szilárd, szájon keresztül adható vívőanyagok, például gabonaliszt, szójaliszt, búzahulladékok, szójapor, ehető növényi anyagok és fermentációs maradékok. A hatóanyagot általában egy vagy több segédanyagba ágyazzuk, és egyenletesen, bensőleg diszpergáljuk őrléssel vagy keveréssel, az. általában alkalmazott berendezésekben. A táplálékhoz való hozzáadásra alkalmas készítmények 1- 90 súly% hatóanyagot tartalmaznak.

Lovak herpeszes fertőzéseinek kezelésére szükséges lehet 0,1 -250 mg, előnyösen 2 100 mg napi adag 1 kg testsúlyra számítva. Ez a dózis felosztható részdózisokra, melyet a nap folyamán szabályos időközökben adagolunk, és naponta ismételhető, 14 napon át, vagy addig, amíg a fertőzést felszámoljuk. Más állatok esetében, vírusfertőzések leküzdése céljából a dózis változhat az állat mérete és metabolizmusa szerint. A készítmények adagolhatok a dózis egység alakjában, így például tablettaforniában, naponta több ízben úgy, hogy a dózisegység 10 -100 mg hatóanyagot tartalmaz.

A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákban részletesen ismertetjük,

1. példa

9-/(2-Hidroxi-l -hidroxi-metil-etoxi)-metil/-guanin előállítása

20,725 g 1,3-dibenziloxi-propanol /J. Chem. Soc. 445 (1931) és 2,28 g parafornialdehid 100 ml száraz diklór-metánnal készült oldatába 0°C-on sósavgázt vezetünk az oldat telítéséig. Λ zavaros, színtelen oldatot molekulaszitán és kalcium-kloridon szárítjuk, szűrjük, és a szürletet vákuumban bepároljuk. Az így kapót: 1.3-bisz(benzil-oxi)-2-(klór-metoxi)-propán sárga olaj formájában marad vissza, és IR és NMR színképe kielégítő. Az IR színkép mutatja a hidroxilcsoport hiányát.

189 609 mmól 2,6,9-trisz-trimetil-szilil-guanin, 5,45 g 13-bisz(benzil-oxi)-2-(klór-metoxi)-propán, 4 ml (29 mmól) trietil amin és 10 ml száraz toluol elegyét nitrogénatmoszférában 18 órán át visszafolyató hűtővel forraljuk. A vöröses oldatot vákuumban bepároljuk, és vízfürdőn 30 percen át metanollal digeráljuk. Az oldószert lepároljuk, és az olajos maradékot szilikagél-oszlopon kromatografáljuk. Az eluálást acetonnal végezzük, az így nyert 9-/(2-benzil-oxi-l-benzil-oxi-metil-etoxi)-nietil/-guanint, mely körülbelül 10% 7-izomert tartalmaz, acetonítrilből kristályosítjuk, op.: 173-180°C.

3,88 g 9-/(2-benzil-oxi-l-benziloxl-metil-etoxi)-metil/guanin és 300 ml cseppfolyós ammónia elegyéhez 45°C és -30°C közötti hőmérsékleten (aceton-szárazjég hűtéssel) mágneses keverővei történő keverés közben 1,54 g szeletekre vágott nátriumot adagolunk 15 perc alatt. Az elegyet 30 percen át keverjük, majd a nátrium feleslegét metanollal elbontjuk. Az oldószereket vákuumban lepároljuk, a maradékot a lehető legkisebb mennyiségű vízben oldjuk, és hűtés közben a pH értékét ecetsavval 6,0-ra állítjuk. Ezután az elegyet vákuumban ismét bepároljuk, és a maradékot kétszer átkristályosítjuk vízből. Ezt követő metanolos átkristályosítással analitikailag tiszta 9-/(2-hidroxi-l -hidroxi-inetil-etoxi)-metil/ guaninhoz jutunk, op.: 25O°C (olvadás után ismét megszilárdul).

2. példa

a) 9-/(2-Benzoil -oxi l-benzoil-oxi metil-etoxi)-metil/-guanin előállítása ml ecetsavanbídridből, 3 ml ecetsavból és 0,1 ml tömény kénsavból álló, 0°C hőmérsékletre lehűtött acetilező elegyhez mágneses keverés közben 1,0 g tetrabenzoil-metiIén-bisz-2-glicerint adunk [A. T. Ness és munkatársai: J. Am. Chem. Soc. 65, 2215 (1943)]. Az oldatot 3 10°C hőmérsékleten 30 percen át keverjük, majd 260 ml jeges vízbe öntjük. A savas oldatot háromszor extraháljuk kloroformmal, a szerves kivonatokat egyesítjük, telített konyhasóoldattal mossuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. A szárítószer kiszűrése után a szürletet vákuumban bepároljuk, és az olajszerű maradékot szilikagél-oszlopon kromatografáljuk. Az eluáláshoz diklór-metánt alkalmazva kapjuk a 2-0-acetoxi-metíl-l,3-bisz(0-benzoil)-glicerint. E termék proton és C-13 NMR színképe összhangban ál, a várt szerkezettel.

0,49 g 2,9-diacetil-guanin, 1,22 g 2-0-(acetoxi-metil)-l ,3-bisz.(0-benzoil)-g]jcerin, 0,013 g p-toluolszulfonsav és 30 ml száraz toluol elegyét 18 órán át refluxfeltét alatt forraljuk keverés közben. Ezután az oldószert lepároljuk, a maradékot 35 ml forró metanolban oldjuk, 1 ml n-butanolt teszünk hozzá, és ,.z elegyet a 2-acetamido-csoport hidrolízise végett 5 percen át refluxfeltét alatt forraljuk. Utána 30°C fürdőhőmérséklet melleit vákuumban bepároljuk, és a desztillációs maradékot előbb metanolból, majd formánodból átkristályosítjuk. így 9-/(2-benzoil-oxi-1 -benzoil-oxi-mctil-etoxi)-metil/-guaninho7. jutunk. Az elemanalízis szerint a termék 0,75 mól formainidot tartalmaz. NMR színképe a várt szerkezettel összhangban van. A vékonyréteg-kromatográfiás (a továbbiakban: VRK) vizsgálat szerint e vegyület R/ értéke 0,49, lia a futtatást szilikagél-rétegen, 20% metanolt tartalmazó kloroformmal végezzük. 01vadáspontja 220-222°C.

b) 9-/(2-Hidroxi-1 -hidroxi-metil-etoxl)-metil/-guanin előállítása

0,6 g 9-/(2-benzoil-oxi-l-benzoil-oxi-metil-etoxi)-metil/ guanint metanol és 40%-os vizes metil-amin oldat 1 : 1 arányú elegyével forró vízfürdőn 1 órán át melegítünk. Ezután az oldószereket vákuumban lepároljuk, és a maradékot vízből kétszer átkristályosítjuk. így 9-/(2-hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxi)-metil/-guaninhoz jutunk, mely 0,25 mól vizet tartalmaz, op.: 230°C (bomlással). Kitermelés 22%.

3. példa

9-/(2-Hidroxi-l-metil-hidroxi-etoxi)-metil/-guanln előállítása

111,8 g l,4-diklór-2,3-butándiol, 42,2 g paraformaldehid és 22 ml bór-trifluorid-éterát 460 ml száraz acetonitrillel készült oldatát keverés közben refluxfeltét alatt forraljuk, amíg a szilárd anyag feloldódik. Ezután molekulaszitát adunk hozzá, és további 3 órán át refluxfeltét alatt forraljuk, majd lehűtjük, további mennyiségű molekulaszita hozzáadásával szárítjuk, szűrjük, és a szürletet vákuumban bepároljuk. Az olajszerű maradékot 250 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát oldathoz oldjuk, és háromszor extraháljuk egyenlő térfogatú, tisztított éterrel. Az éteres kivonatokat egyesítjük, nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és a szürletet vákuumban bepároljuk. A cseppfolyós maradékot vízlégszivattyú segítségével 16 Hgmrn nyomáson ledesztilláljuk. A 99 109°C-on forró frakciót összegyűjtünk, ez 4,5-bisz(klór-metil)-l ,3-dioxolán.

76,5 g 4,5-bisz(klór-metil -1,3-dioxolán, 258 g nátrium-benzoát és 1500 ml vízmentes dimetil-formamid keverékét keverés közben 18 órán át 142°C hőmérsékleten melegítjük. Ezután a keveréket lehűtjük, szűrjük, és a csapadékot éterrel mossuk. A mosófolyadékot a szürlettel egyesítjük, vákuumban szárazra pároljuk, és víz hozzáadása után háromszor extraháljuk diklór-metánnal. A szerves fázisokat egyesítjük, vízzel mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk. A szárítószer kiszűrése és a sziirlet bepárlása után kapott maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluáláshoz diklór-metánt használunk.

így sűrű olaj formájában kapjuk a 4,5-bisz(benzoil-oxi-metil)-l ,3-dioxolánt. Az olaj a levegőn állva kikristályosodik és analitikai tisztaságú termék keletkezik. Op.: 66,5 -68°C.

100 ml ecetsavanhidrid és 0,3 ml tömény kénsav 9°C-ra hűtött elegyéhez 114,2 g 4,5-bisz(benzoil-oxi-metil)-l ,3-dioxolánt adagolunk olyan ütemben,hogy a belső hőmérséklet 0-5 C között maradjon. Ezután az oldatot szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, majd 3 órán át forró vízfürdőn melegítjük (a belső hőmérsékletet 92°C-on tartva). Lehűlés után az oldatot 600 ml jeges vízbe öntjük, és háromszor extraháljuk tisztított éterrel. Az éteres kivonatokat egyesítjük, és egymás után vízzel, 5%-os nátrium-hidrogén-karbonát oldattal és végül telített konyhasóoldattal mossuk. Az éteres fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, a szárítószert kiszűrjük, és a szürletet vákuumban bepároljuk, Így 2-acetoxi-3-acetoxl-metoxi-1,4-butándiil-benzoáthoz jutunk. A terméket benzol és hexán elegyéből átkristályosítva analitikai tisztaságú anyagot kapunk, op.: 56 58°C.

5,75 g 2,6-diklór-purin és 14,1 g 2-acetoxi-3-acet-61

189 609 oxi-metoxi-l ,4-butándiil-dibenzoát keverékét vízlégszivatlyúval létesített vákuumban 140°C hőmérsékleten melegítjük addig, amíg a keverék cseppfolyós olvadékká alakul. További 10 perces hevítés után a reakcióelegyet lehűtjük, és keverés közben 150 mg p-toluol-szulfonsavat adunk hozzá. Ezután további 20 percen át ismét vízlégszivattyúval létesített vákuumban melegítjük, majd lehűtjük, és víz hozzáadása után háromszor extraháljuk diklór-metánnal. A szerves kivonatokat egyesítjük, és sorrendben mossuk telített nátrium-(hidrogén-karbonát)-oldattal, kétszer vízzel és végül telített konyhasóoldattal. A szerves fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, majd a szárítószert kiszűrjük, a szürletből az oldószert vákuumban lepároljuk és a habszerű, sárga maradékot oszlop-kromatográflával tisztítjuk. Az első eluálást diklór-metánnal végezzük a nem-purin jellegű melléktermékek eltávolítására, és ezt követően 1 : 1 arányú hexán-etil-acetát eleggyel eluálunk. Ez utóbbi oldat bepárlása után színtelen olajat kapunk, melynek NMR színképe összhangban van a 2-acetoxi-3-(2₎6-diklór-9H-purin-9-il)-metoxÍ-l ,4-butándiil-bienzoát várt szerkezetével.

11,5 g 2-acetoxi-3-(2,6-diklór-9H-purin-9-il)-metoxi-1,4-butándiil-dibenzoát, 2,6 g nátrium-azid és 50 ml 1 : 1 térfogatarányú vizes etanol elegyét refluxfeltét alatt keverés közben 4 órán át forraljuk. A heterogén keveréket vákuumban bepároljuk, a maradékhoz vizet és étert adunk. A vizes fázist még kétszer extraháljuk éterrel, az éteres kivonatokat egyesítjük, szárítjuk, bepároljuk. Így 2-acetoxi-3-2,6-diazido-9H-purin-9-il)-metoxi-l ,4-butándiil-dibenzoáthoz jutunk, melynek NMR és IR színképe összhangban áll a várt szerkezettel,

5,0 g 2-acetoxi-3-{2_>6-diazido-9H-purin-9-il)-metoxi-1,4-butándiil-dibenzoát, 200 ml tetrahidrofurán és 20 ml metanol oldatához 190 mg 5%-os csontszenes palládium-katalizátort adunk, és szobahőmérsékleten 4 atmoszféra hidrogénnyomáson 3 napon át rázatjuk. Ezután az elegyet celiten átszűrjük, és a szürletet vákuumban bepároljuk. A szirupszerű maradékot metanolban átkristályosítva 2-acetoxi-3-(2,6-diamino-9H-purin-9-il)-metoxi-l ,4-butándiil-dibenzoáthoz jutunk, op.: 192-194’C.

2,0 g 2-acetoxi-3-(2,6-diamino-9H-purin-9-il)-metoxi-1,4-butándiil-dibenzoát, 100 ml metanol és 35 ml 40%-os vizes metil-amin oldat elegyét 1 órán át forró vízfürdőn melegítjük, majd vákuumban bepároljuk. A maradékot alaposan átdolgozzuk éterrel az N-metil-benzamid eltávolítása végett, majd átkristályosítás után kapjuk a 3-(2,6-diamino-9H-purin-9-il)-metoxi-l ,2,4-butántriolt, op.: 167 -169°C.

0,7 g (2,4 mmól) 3-(2,6-diamino-9H-purin-9-il)-metoxi-1,2,4-butántriol-, 0,6 g (2,8 mmól) nátrium-petjodát és 50 ml víz keverékét 3,5 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A reagensek elegyítését követő 5 percen belül csapadék képződik. A keveréket lehűtjük, szűrjük, és a csapadékot vízzel mossuk. Így 2-/(2-amino-l ,6-dihidro-6-oxo-9H-purin-9-il)-metoxl/-3-hidroxt-propanál( kapunk, melynek tömegszínképében m/e = 253 (M ).

150 mg (0,592 mmól) előbbi aldehidszármazék és 20 ml víz oldatához 18 mg (0,47 mmól) nátrium-bór-hidridet adagolunk, utána az oldatot szobahőmérsékleten egy éjszakán át keverjük, majd lehűtjük, és pH értékét 4n vizes sósavoldattal 6-ra állítjuk. A levált csapadékot kiszűrve 9-/9-(2-hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxi)-inetil/-guaninhoz jutunk, op.: 248250°C.

4. példa

9-/(2-Hidroxi-l-hidroxj-metil-etoxi)-metil/-2,6-diamino-purin előállítása

a) 9-/(2-Benzoil-oxi-l-benzoil-oxi-metil-etoxl)-metil/·

-2,6-diklór-purin előállítása

1,16 h (6 mmól) 2,6 diklór-purin és 2,7 g (7,3 mmól) 2-0-(acetoxi-metil)-l ,3-bisz(0-benzil)-glicerin keverékét vízlégszivattyúval létesített vákuumban mágneses keverővei való keverés közben 155°C olajfürdő-hőmérsékleten körülbelül 25 percen át melegítjük. A kapott tiszta, sárga folyadékot lehűtjük, és az így képződött sűrű, sárga, üvegszerű terméket benzolban oldjuk, és szilikagél-oszlopon (átmérője 6 cm) kromatografáljuk. Előbb benzol és diklór-metán 1 : 1 arányú elegyével és tiszta diklór-nretánnal eluálva eltávolítjuk a mellékterméket, majd éter és diklór-metán 1 : 1 arányú elegyével eluálva 1,77 g hozammal kapjuk a 9-/(2-benzoil-oxi-l-benzoil-oxi-metil-etoxi)-metil/-2,ó-diklór-purint. Az eluálást 100%-os, tisztított éterrel végezve további mennyiségű 9-izomert kapunk, mely azonban szennyezve van a 7-izomerrel.

Az ^lH-NMR színkép és a VRK vizsgálat (szilikagélen, az előhívást diklór-metánnal végezve) azt mutatja, hogy a fötermékben csekély mennyiségű szennyezés van jelen. A főtermék sárgásfehér, habszerű anyag.

b) 9-/(2-Benzoil-oxi-l -benzoil-oxi-metil-etoxi)-metil/-2,6-diazido-purin előállítása

1,77 g (3,53 mmól) 9-/(2-benzoil-oxi-l-benzoil-oxi-metil-etoxi)-nietil-2,6-diklór-purin, 0,45 g (6,88 mmól) nátrium-azid és 10 ml 1 : 1 térfogatarányú vizes etanol heterogén elegyét mágneses keverővei való keveréssel 3 órán át refluxfeltét alatt forraljuk. Az oldószereket vákuumban lepároljuk, és a maradékot, mely olajszerű termék, alaposan átdolgozzzk vízzel a nátrium-klorid eltávolítása céljából. Ezután az olajos terméket forró etanolban felvesszük és lehűtjük. Így kissé rózsaszínes fehér, szilárd anyagot kapunk, melyet kiszűrünk és szárítunk, op.: 144145°C. E termék további mennyiségét kapjuk úgy, hogy az anyalúgot bepároljuk, és a maradékot etanollal alaposan átdolgozzuk. Az így nyert termék tisztasága elegendő ahhoz, hogy az első generációjú termékkel egyesítve használjuk a következő lépés végrehajtásához. Az NMR és UV színképek összhangban vannak a várt szerkezettel.

Az UV színkép csúcsai: pH = 1,0 mellett Xmax =

240,305,275 (vállasodás) pH = 1,30 mellett Xmax =

300,270 (vállasodás).

c) 9-/2-Hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxi)-metil/-2,6-diamlno-purin előállítása

1,68 g (3,26 mmól) b) lépés szerint előállított terméket 120 ml 1 : 1 térfogatarányú tetrahidrofurán-metanol elegyben oldva 118 mg 5%-os csontszenes palládium-katalizátor jelenlétében 4 atmoszféra kezdeti hidrogénnyomáson 72 órán át szobahőmérsékleten rázatunk. Ezután a keveréket celiten átszűrjük, és a szürietből az oldószereket vákuumban lepároljuk. Az olajszerű maradékot forró benzolban és hexánban felvesszük, ennek hatására megszilár-71

189 609 dúl. Hűtés után a csapadékot kiszűrjük, így 9-/(2^ηζοί1-οχ1-1ώβηζοίΙ-οχϊ-ηιεΙϋ-ε1οχί)-ηιεΙί1/-2,6^ί3inino-purinhoz jutunk, melynek NMR színképe megfelelő. E szilárd anyagot a lehető legkisebb mennyiségű metanolban oldjuk, és egyenlő térfogatú 40%-os vizes metil-amin oldat hozzáadása után szobahőmérsékleten addig keverjük, amíg a VRK vizsgálat (szilikagélen, futtatószer 40% metanolt tartalmazó diklór metán) azt mutatja, hogy a hidrolízis teljes. Ekkor az oldatot vákuumban bepároljuk, és a maradékot etanol és aceton elegyéből átkristályosítjuk, így 9-/(2-hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxf)-metil/-2,6-diamino-purinhoz jutunk, op.: 182-184 u, 1H-NMR színképe és elemanalízise megfelelő. Kitermelés: 62%.

5. példa

2,6-Diamino-9-/(2-hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxi)-metil)-9H-purin előállítása

33,6 g (0,2 mól) 2,6-diamino-purin-hidrátot 400 ml xilolban refluxfeltct alatt forralunk, és közben egy Dean-Stark csapdával az eltávozó vízgőzöket felfogjuk. Ezután 63,84 g (0,625 mól) ecetsavanhidridet adunk hozzá, és a reakcióelegyet úgy melegítjük tovább, hogy ecetsav és xilol keveréke desztilláljon le (párahőmérséklet 115°C). Ezután, 4 órás reakcióidő elteltével, a hőmérsékletet 125°C-ra emeljük. Az elegyhez 0,95 g (0,005 mól) p-toluol-szulfonsav-hidrátot és 74,47 g (0,3 mól) 2-0-(acetoxi-metil)-l,3-bisz(0-acetÍl)-glicerint adunk, és a reakcióelegyet úgy melegítjük tovább, hogy 125°C hőmérsékleten xilol és ecetsav elegye desztilláljon át. A desztillációs hőmérsékletet 3 órás reakcióidő elteltével 135°C-ra növeljük, majd lehűtjük és bepároljuk. A maradékot acetonnal alaposan átdolgozva kapjuk a nyersterméket, ezt etanolból átkristályosítva analitikailag tiszta köztitermékként jutunk a 2,6-diacetamido-9-/(2-acetoxi-l-acetoxi-metil-etoxi)-metil/-purinhoz. E szilárd terméket metanolban oldjuk, és egyenlő térfogatú 40%-os vizes metil-amin oldattal 15 percen át vízfürdőn melegítjük. Vákuumban való lepárlás és a lepárlási maradék etanolból való átkristályosítása után kapjuk a 2,6-diamino-9-/(2hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxi)-metil/-9H-purint. Kitermelés: 70%.

6. példa

a) 9-/(2-Hidroxi-l -hidroxi-metil-etoxi)-metil/-2-klór-adenin előállítása

2,0 g (4 mmól) 9-/(2-0εηζοίί-οχϊ-1-όβηζο)1-οχΐ-metil-etoxi)-metil)-2,6-diklór-purin és 65 ml telített metanolos amnióniumoldat elegyét szobahő: mérsékleten 20 órán át 85°C hőmérsékleten tartjuk, utána az oldatot vákuumban bepároljuk és a maradékot kétszer átkristályosítjuk etanolból. Így analitikailag tiszta címbeli vegyülethez jutunk.

b) 9-/(2-H idroxi-1 -hidroxi-meti1-etoxi)-metil/-2-klór-6-hidroxi-purin előállítása

500 mg (1,83 inmól) a) lépésben készült tennék és 10 ml ecetsav oldatához 45 perc alatt 0,63 g (9,15 mmól) nátrium-nltritct adagolunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 4 órán át keverjük, majd vákuumban szárazra pároljuk. A maradékot előbb vízből, majd etanolból átkristályosítjuk. így a b) lépés analltikailag tiszta, címbeli termékéhez jutunk.

c) 9-/(2-Hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxi)-guanin előállítása

0,274 g (1 mmól) b) lépésben készült termék és 60 ml telített metanolos ammóniaoldat elegyét bombacsőben 25 órán át 120°C hőmérsékleten tartjuk. Az oldatot lehűtjük, vákuumban bepároljuk, és vízből kétszer átkristályosítjuk. Így a c) lépés analitikailag tiszta, címbeli termékéhez jutunk, op.: 220 222°C. Kitermelés: 72%.

7. példa

a) 5-Benzil-oxi-l,3-dioxan-2-on előállítása

182 g (1 mól) 2-0-benzil-glicerin (G. Chittenden, Carbohydrate Research 91, 85 (1081), 128 ml 2,6-lutidin (1,1 mól) és 550 (1,1 mól) 20%-os toluolos foszgénoldat elegyét 2 napon át keverjük szobahőmérsékleten. Az oldószert vákuumban lepároljuk és a maradékot frakcionált desztillációval tisztítjuk, így 157 g (75 g hozam) címbeli vegyülethez jutunk.

b) 5-Hidroxi-l ,3-dionxan-2-on előállítása

177 g (0,85 mól) a) lépésben készült termék és 100 ml 1 : 1 térfogatarányú tetrahidrofurán-etanol keverék oldatát 16 g 5%-os csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében hidrogénezzük atmoszféranyomáson, amíg az elméleti mennyiségű hidrogén elnyelődik. Ezután a katalizátort kiszűrjük, a szürletet celiten átvezetjük és vákuumban bepároljuk. így a

b) lépés címbeli termékét 9,5 g (80%) hozammal kapjuk.

c) 5,5-Metilén-dioxi-bisz(l,3-dioxán-2-on) előállítása g (0,5 ntól) b) lépésben készült termék, 45 g (0,5 mól) paraformaldehid, 24 ml bór-trifluorid-éterét és 80 ml száraz tetrahidrofurán elegyét 30 g 3A típusú molekulaszita jelenlétében 18 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezután a keveréket szűrjük, és a szürletet vákuumban bepároljuk. Az olajszerű maradékot éterben oldjuk és kétszer extraháljuk 5%-os vizes nátrium-fhidrogén-karbonát) oldattal, majd kétszer vízzel. Az éteres fázist vízmentes nátrium-szulfáton szárítjuk, szűrjük, és a szürletet bepárolva jutunk a c) lépés címbeli termékéhez.

d) (2-Oxo-l ,3-dioxán-5-il)-oxi-metil-acetát előállítása

100 ml ecetsavanhidrid és 0,3 ml tömény kénsav

Ö°C-ra hűtött elegyéhez 100,4 g (0,33 mól) c) lépés ben készült terméket adagolunk, s közben a belső hőmérsékletet 0°C és 5°C között tartjuk. Ezután az oldatot szobahőmérsékleten 18 órán át keverjük, utána 600 ml jeges vízbe öntjük és háromszor extraháljuk egyenlő térfogatú tisztított éterrel. A szerves fázisokat egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfáton megszárítjuk, szűrjük, és a szürletet bepároljuk. Így a d) lépés címbeli termékéhez jutunk.

e) 2-Acetamido-l ,9-dihidro-9-/(2-oxo-l ,3-dioxan-5-il)-oxi-metil/-purin-6-on előállítása

6,53 g (27,8 mmól) diacetil-gnanin, 0,217 g p-toluol-szulfonsav-monohidrát, 9,16 g (48,2 mmól)

d) lépésben készült termék és 60 ml száraz xilol elegyét 18 órán át reíluxfeltét alatt forraljuk. Ezután az oldószert vákuumban lepároljuk, és a maradékot szilikagélen oszlop-kromatográfrával tisztítjuk. A 9-izomer eluálásához 10% metanolt tartalmazó diklór-metánt alkalmazunk. Metanolból való átkristályosítással jutunk az e) lépés címbeli termékéhez. Hozam: 5,4 g (60%).

f) 9-/(2-Hidroxr-l-hidroxi-metil-etoxi)-metiI/-guanin előállítása

0,63 g (1,96 mól) e) lépésben készült termék és 30 ml 40%-os vizes metil-amin oldat elegyét vízfürdőn fél órán át melegítjük, majd vákuumban bepáiol-81

189 609 juk. A maradékot vízből átkristályosítva jutunk az f) lépés címbeli termékéhez. Kitermelés: 60%.

8. példa

2-{9-guanil-metoxi)-1,3 -propándiil-dipropionát

2,0 g 9-[2-hidroxi-l -(hidroxi-metil)-etoxi-inetil]-guanin, 10 ml propionsav-anhjdrid, 4-dimetil-amino-piridin (96 mg), 1,0 ml vízmentes piridin és 160 ml vízmentes dimetil-formamid oldatát szobahőmérsékleten kevertük 3 napon keresztül. A kapott oldatot vákuumban bepároltuk, a kapott maradékot etil-acetáttal dörzsöltük el. A szilárd anyagot 100%-os etanolból kristályosítottuk át, így 0,98 g (34%) címszerinti vegyületet kaptunk. O.p.: 178-180°C.

9. példa

9-[[[ 2-hidroxi-l-(hidroxl-inetil)-etil]-tio]-metilj-guanin előállítása

A. 2-{benziloxi)-l -[benziloxi)-metil]-etil-p-toluolszuifonát előállítása

Tisztított p-toluolszulfonil-kloridot (10,5 g 54,8 millimól) adtunk 1,3-dibenziloxi-2-propanol (10,5 g 54,8 millimól) adtunk l,3-dibeiiziloxj-2-propanol (14,8 g, 54,3 millimól) és vízmentes piridin (75 ml) trC hőmérsékletre lehűtött oldatához. A reakcióelegyet 66 órán keresztül 2°C hőmérsékleten állni hagytuk, az oldatot dekantáltuk a kapott szilárd anyagról, és 400 ml jeges vízbe öntöttük. Az oldatot kétszer 300 ml éterrel extraháltuk, az egyesített éteres extraktumokat hideg 1 n sósavval kétszer (125 ml, kétszer 250 ml) mostuk. A szerves fázist megszárítottuk (100 g vízmentes nátrium-szulfát, g vízmentes kalium-karbonát), és vákuumban forgó bepárlóban bepároltuk szobahőmérsékleten, így 19,4 g (8,4%) címszerinti vegyületet kaptunk olaj formájában. Az NMR vizsgálat a feltételezett szerkezetet igazolta.

B. S-[2-(benziloxi-l -[(benzi]0xi)-metil]~etil]-tioacetát előállítása

Kálium-tioacetát (20,7 g, 181 millimól), 2-(benziloxi)-l-l(benziloxi)-meti] ]-etil-p-toluol szulfonát (19,3 g, 45,2 millimól) és vízmentes dimetil-formamid (100 ml) oldatát 80°C hőmérsékleten 18 órán keresztül kevertük. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtöttük, és 100 ml jeges vízbe öntöttük. A kapott elegyet hatszor 550 ml éterrel extraháltuk. Az egyesített éteres extraktumokat két részre osztottuk, és mindegyiket kétszer 300 ml vízzel mostuk, és vízmentes nátrium-szulfáton szárítottuk. A szárított oldatokat 40 50°C hőmérsékleten vákuumban bepároltuk nitrogén gázáram alatt. A maradék sötét olajat hexán és etil-acetát 5 : 1 térfogatarányú elegyében (250 ml) oldottuk fel, és hexánnal nedvesített szilikagél oszlopra (40 63. E. Merck No. 9385) (7,5 x 18 cm) vittük fel. Az oszlopot ílash kromatográfiásan eluáltuk 1,5 x 1 hexánnal majd hexán és etil-acetát 9 : 1 térfogatarányú elegyével, úgy, hogy 50-100 ml-es frakciókat fogtunk fel. A megfelelő frakciókat egyesítettük és vákuumban forgó bepárlóban bepároltuk. így 61% (9,16 g) címszerinti vegyületet kaptunk. Az NMR és IR spektrumok a feltételezett szerkezetet igazolták.

C. 13-bisz(benziloxi)-2-propántiol előállítása ml 20%-os vizes kálium-hidroxid és 50 ml etanol valamint 9,00 g (27 millimól) S-[2<benziloxi)-l-[benziloxi)-metil J-etil ]-tioacetát elegyét keverés közben refluxfeltét alatt forraltuk 45 percig nitrogén atmoszféra alatt. A reakcióelegyet szobahőmérsékletre hűtöttük, és a pH-t 6-ra állítottuk be ecetsav segítségével. Az oldathoz 200 ml vizet és 300 ml étert öntöttünk, és a vizes fázist további négyszer 300 ml éténél extraháltuk. Az egyesített extraktumokat 600 ml vízzel mostuk, és vízmentes magnézium-szulfáton szárítottuk. A szárított éteres oldatot 40-50°C hőmérsékleten nitrogén atmoszféra alatt szárazra pároltuk, így 6,68 g (85%) olajat kaptunk, amely vékonyrétegkromatográfiásan vizsgálva két foltot eredményezett. Az NMR vizsgálat szerint a kapott olaj 45%-a a címszerinti vegyület volt.

D. 1,3-bisz(benziloxi)-2-lklór-metil)-tiopropán előállítása

A fenti 1,3-bisz(benziloxi)-2-propán-tiolt (az elegy 45%-a, 6,60 g, 10,3 millimól), paraformaldehid (0,687 g, 7,63 millimól) és vízmenies 1,2-diklór-etán (60 ml) elegyét 0°C hőmérsékleten forraltuk jeges-sós fürdőn. A reakcióelegybe 1 órán keresztül sósavgázt buborékoltattunk, majd kalciuin-kloridot adtunk hozzá a maradék víz megkötése céljából.

1,5 óra elteltével a reakcióelegyet leszűrtük, és kalcium-kloridot 1,2-diklór-etánnal mostuk. A születet vákuumban forgó bepárlóban pároltuk be, így 7,46 g olajat kaptunk. Az olajat vékonyrétegkromatográfiásan futtatva két fő foltot kaptunk. Az elegy NMR spektruma azonos volt az 1,3-bisz(benziloxi)-2-[(klór-metil)-tio]-propán spektrumával, mely vegyület a keverék 60%-át alkotta.

E. 9-[!!2-(benziloxi)-l-[benziloxi)-inetil J-etil J-tio]-guanin előállítása

Guanin (1,67 g, 11,1 millimól), amrnónium-szulfát (1,22 g 9,21 millimól) és hexametil-diszilazán (100 ml) elegyét refluxfeltét alatt forraltuk keverés közben 66 órán át nitrogénatmoszféra alatt. A tiszta oldatot forgó bepárlón vákuumban bepároltuk, és az olajhoz kétszer 100 ml toluolt adtunk, madj a toluolos oldatokat ismét bepároltuk. A színtelen olajat 40 ml toluolba öntöttük, és az oldathoz 10 ml toluolban oldott 4,48 g (13,3 millimól) (az előző lépésből származó) nyers l,3-bisz(benziloxi)-2-[(klór-metil)-tio]-propánt adtunk. A reakcióelegyet keverés közben refluxfeltét alatt 18 órán keresztül forraltuk. A reakcióelegyet forgó bepárlóban vákuumban bepároltuk, 150 ml etanolt adtunk a reakcióelegyhez, majd az oldatot fél órán keresztül refluxfeltét alatt forraltuk. A lehűtött elegyet leszűrtük (1. szürlet), majd a barna szilárd anyagot kétszer 200 ml forró metanollal digeráltuk, Az egyesített inetanolos oldatokat szárazra pároltuk. A szilárd maradékhoz ötször 200 ml forró etil-acetátot adtunk, és minden egyes adagot leszűrtünk. Az egyesített etil-acetátos oldatokat szilikagél-oszlopra (5 cm x 18 cm) vittük fel. Az oszlopot metanol/etil-acetát 1 : 4 térfogatarányú elegyével eluáltuk és 50-100 ml-es frakciókat gyűjtöttünk. A megfelelő frakciókat egyesítettük és forgó bepárló készülékben vákuum alatt bepároltuk. így a címszerinti vegyület és a 7-izomer keverékét kaptuk (1,53 g). Az 1. sz. szürletet vákuumban bepároltuk. A kapott maradékhoz 30 ml dimetil-formamidot adtunk, és a kapott fehér anyagot leszűrtük. A dimetil-formamldos szürletet <00 ml vízhez öntöttük és kétszer 150 ml éíeíiíl és kétszer 100 ml etil-acetáttal extraháltuk. Az egyesített éteres extraktumokat eredeti térfogatuk felére pároltuk be és a kapott szilárd

189 609 anyagot leszűrtük. Az átérés szürletet metilén-kloriddal nedvesített szilikagél oszlopon (5 cm x 18 cm) kromatografáltuk. Az oszlopot 1 1 metanol/ metilén-kloiid 2 : 98, ezután 0,5 I 5 : 95 térfogatarányú eleggyel, majd 0,5 1 10 : 90 téifogatarányú eleggyel, majd 0,5 I 20 : 80 térfogatarányú eleggyel eluáltuk. A megfelelő frakciókat egyesítettük és bepároltuk, az így kapott szilárd maradék a címszerinti vegyület és a 7-izomer keveréke volt. Az 1. sz. szürlet feldolgozása során kapott szilárd anyagokat egyesítettük a fenti etil-acetátos extraktummal (200 ml) és 15 g szilikagélt (0,063 0,200 mm) adtunk hozzá, majd vákuumban bepároltuk. A maradék szilárd anyagot szilikagéllel töltött oszlopra (5 cm x 18 cm) vittük fel. Az. oszlopot metanol/ metilén-klorid 5 : 95, majd 10 : 90 térfogatsúlyú elegyével eluáltuk. A megfelelő frakciókat vákuumban bepároltuk, így 0,207 g 9-[(2-(benziloxi)-l-((benziloxi)-metil ]-etil ]-tio]-inetíl ]-guanin és a 7-izomerének keverékét kaptuk. Etil-acetátból való átkristályosítás után analitikai tisztaságú anyagot kaptunk. Kitermelés: 0,06 g. 0. p.: 190 192°C. Az anyag 15% izomert tartalmazott és vékonyrétegkromatográfiásan futtatva csak egy folt jelentkezett.

Az NMR (DMSO-d₆) vizsgálat szerint az anyag a 7- és 9-izomer keveréke (15% és 85%). A 9-izomcr jelei a következők voltak: δ 10,6 (s, 111, NH), 7,79 (s, 1H, C-8), 7,22-7,36 (ni, 10H, Ar), 6,51 (br s, 2H, NH₂), 5,19 (s, 2H, CH₂N), 4,42 (in, 4H, OCH2-Ar), 3,37- 3,59 (in, 5H, OC11₂, CH),

UV (PH 7): \_nax 256 mm (7160), dX 227 (2240), 279 sh (4380),^n3X ₍ ^>11,n tömegspektrum: m/e 343 (M* — OCH₂C₆H₅). Elemanalízis a C₂₃H₂₅N₅O₃S (M = 451,54) képlet alapján:

Számított: C* 61,18 H = 5,58 N = 15,51 S =7,10

Talált: C = 61,03 11 = 5,61

N = 15,46 S = 7,02

F. 2-[[(2-acetamido-l ,6-dibidro-6-oxo-9H-purin-9-il)-metil ]-tio ]-1,3-propándiil-diacetát

9-[[[2)benziloxi)-l-[benziloxi)-metil]-etil]-tio]-nietil]-guanint (0,400 g, 0,886 millimól), ferri-kloridot (0,200 g, 1,23 millimól) és ecetsav-anhidridet (30 ml) 80°C hőmérsékleten tartottunk 20 órán keresztül. A reakcióelegyet 40 C-ra hűtöttük és celit szűrőn keresztül szűrtük, 75 ml metanollal mostuk. Az egyesített szürleteket vákuumban bepároltuk és a maradékot 75 ml metanol hozzáadása után ismét bepároltuk. A maradékot metanolban oldottuk fel, és 5 g szilikagélt adtunk hozzá. Az elegyet vákuumban bepároltuk és a szilárd anyagot szilikagéllel töltött oszlopra (3,5 cm x 18 cm), melyet metilén-kloriddal nedvesítettünk, vittük fel. Az oszlopot metanol/metilén-klorid elegyévcl (500 ml, 2 : 98 tén-igatarányú elegy, 300 ml 3 : 97 térfogatarányú elegy, 500 ml 5 : 95 térfogatarányú elegy) eluáltuk. A megfelelő frakciókat vákuumban bepároltuk, így a címszerinti termék és a 7-izomer elegyét kaptuk. A 7-izomer a termékben 25%-ban volt jelen. Az NMR spektrum is ezt az összetételt igazolta.

G. 0-||[2-hidroxi-l -(lúdroxi-metil)-etil 1-tioJ-metil]-guanin előállítása

Az Γ. lépés végtermékét (0,100 g. 0,242 millimól), elanolt (15 ml) és 40%-os vizes metil-amint (15 ml) összekevertünk, majd az elegyet vízfürdőn 10 peicig tartottuk. Az. illékony komponenseket vákuumban ledesztilláltuk. A maradékhoz kétszer 50 ml etanolt és 25 ml metilén-kloridot adtunk, és újból ledesztilláltuk az oldatot minden egyes adag oldószer hozzáadása után. A maradékot (66 mg) metanolból (5 ml) kristályosítottuk át, így a címszerinti termék és a 7-izomer olyan elegyét kaptuk, amely 25% 7-izomert tartalmazott. Kitermelés: 15 mg (23%). 0. p.: 160°C (bomlik). Vékonyrétegkromatográfiásan futtatva az elegy csak egy foltot mutatott.

A címszerinti termék NMR spektrumának csúcsai a következők voltak: δ 10,6 (s, 1H, NH), 7,8 (s, 1H, C-8), 6,5 (br, s, 2H, NH₂), 5,1 (s, 2H, CH₂N), 4,8 (t, 211, OH), 3,5 (m, 4H, CH₂O), 2,9 (m, 1H, CH), UV (pH 7): λ 252, Amin 232, síi 270 nm, tömegspektrum: m/e 271 (M⁺), 241 (M⁺ CH₂0).

Elemanalízis a C₉Hi₃N₅O₃S. 1/2 íl₂O. 1/4 CH₃(MW 288.31) képlet alapján:

Számított: C = 38,54 Talált: C = 38,59 11 = 5,24 H = 5,17

N = 24,29 N = 24,14.

A következő példák a találmány szerinti gyógyszerkészítményeket mutatják be, melyekben a hatóanyag egy (I) képletű vegyület vagy ennek fiziológiai szempontból elfogadható észtere.

10. példa Tabletta készítése

Hatóanyag	100 mg
Laktóz	200 mg
Keményítő	50 mg
Poli(vinil-pirrolidon)	5 mg
Magnézium-sztearát	4 mg 359 mg

A tablettákat úgy készítjük, hogy a fentebb megadott alkotórészeket nedvesen granuláljuk, majd tablettákká préseljük.

11. példa

Injekciós oldat készítése

Hatóanyag 0,775 g

Steril, progéninentes pH 7 értékű foszfát-pufferral 25 ml-re feltöltve

12. példa

Szemészeti oldat készítése

Hatóanyag 1 g

Nátrium-klorid, analitikailag tiszta 0,9 g

Thiomcrsal 0,001 g

Tisztított vízzel feltöltve 1000 ml-re pH beállítva 5,5-7,5-re

13. példa

Olaj-alapú krém készítése

Kaolin (szilárd hígítószer) 20,0 súly%

Ásványolaj* (cseppfolyós hígítószer) 60,0 súly%

Hatóanyag 20,0 súly%

Az alkatrészeket összekevetjük úgy, hogy egyenletes eloszlású krémet kapjunk.

Megjegyzés: * Az ásványolaj finomított kőolaj magasan forró frakciója, mely legalább 96% nem-szulfo nálható anyagot tartalmaz.

-101

189 609

14. példa

Pelletizált takarmánykiegészítő előállítása Hatóanyag 1%

Takarmány 99% 5

A két alkatrészt összekeverjük, és a keveréket valamilyen szokásos, takarmány-pelletizáló berendezésbe visszük.

15. példa

A 9-/(hidroxi-l-hidroxi-metil-etoxi)-metil/-guanin 10 és az acyclovir in vivő hatékonysága a ló rhinopneumonitis (on és tüdőgyulladást előidéző) vírusával szemben

Módszer

-24 napos, 40- 50 g testsúlyú, vajszínű szíriai, elválasztott hím hörcsögöket 5-ös csoportokban két- ' ® recekbe helyeztünk el, és ad libitum adtunk táplálékot és ivóvizet.

A ló rhinophenumonitis vírusának (EHV-1) hörcsögre adaptált , JPneuniabort vakcina-törzsét alkalmaztuk. A vakcinát szövetkultúra-folyadékkal tízszeresére hígítottuk, és ezután a törzset 1 ml térfogatú alikvot részletekben, lezárt üvegampullákban —70°C hőmérsékleten tároltuk. A 0. napon a fertőzésre szánt hörcsögöknek bal csípőjébe szubkután úton 0,2 ml olyan vírus-vakcina törzsoldatot adtunk, melyet foszfáttal pufféról! konyhasóoldattal 2 x 10¹ -szeres,koncentrációra tovább hígítottunk.

A 9-/(2-hidroxi-l -hidroxi-metil-etoxi)-metil/-guanint (ennek rövidítése a továbbiakban 759U) és az acyclovirt steril desztillált vízzel készült oldatokban alkalmaztuk, az alább megadott koncentrációkban.

1. kísérlet

Intraperitoneális adagolás:

A 0. naptól a 4. napig bezárólag a hörcsögök 759U vegyületet vagy acyclovirt kaptak naponta kétszer, vizes oldatban. A 759U következő koncentrációit alkalmaztuk: 5 mg/ml vagy 100 vagy 50 mg/kg/nap dózisszint céljára, 1,2 mg/ml a 20 ntg/kg/ nap dózisszint céljára: 0,18 mg/ml a 4 mg/kg/nap dózisszint céljára, és 0,036 mg/ml a 2 mg/kg/nap dózisszint céljára. A kezeletlen kontrollátok egyenlő térfogatú, steril, desztillált vizet kaptak. Eredmények

Az eredményeket a következő táblázatban mutatjuk be:

Állatszám a csoporban	Intraperitoneális kezelés	Napok - kumultatív (halmozott mortalitás)	7
mg/kg/nap	2	3	4	5	6
1Ó—	5Ö/acycIovir	0	1	9	5	6	6
10	100/acyclovir	0	0	1·	2*	2*	3*
10	100/759U	0	0	0	0	0	1·
10	5O/759U	0	0	0	0	0	0
10	20/759U	0	0	0	0	0	0
10	4/759U	0	0	0	0	0	0
10	2/759U	0	0	0	0	0	0
10	kontroll	0	5	9	10	10	10

’Az elhullás oka nem a vírusfertőzés

Következtetés

Általában 5 napon át 100 mg/kg/nap dózisszinten intraperitoneálisan adott acyclovir - a fertőzés előtt 5 órával kezdődően - volt szükséges ahhoz, hogy megszüntessük a vírustól előidézett elhullást. Ezzel szemben 2 mg/kg/nap dózisszinten, intraperitoneálisan adagolt 759U vegyület a vírusokat teljesen leküzdötte.

2/a) kísérlet

A 759U vegyület orális adagolása

A 759U vegyületből steril desztillált vízzel 0,304 mg/ml koncentrációjú törzsoldatot készítettünk, majd ezt az oldatot 0,101, illetve 0,034 mg/ml koncentrációra hígítottuk. A hörcsögöknek 5 napon át, a fertőzés előtt 5 órával kezdődően, a hatóanyagot tartalmazó ivóvizet adtunk. A kontrollcsoport hatóanyagot nem tartalmazó vizet kapott.

Eredmények

*Az átlagos napi fogyasztásból számítottuk.

-111

189 609

2/b kísérlet

Az acyclovir orális adagolása

Az acyclovlrt steril desztillált vízben oldottuk mg/ml koncentrációban, kis mennyiségű nátrium- 5 hidroxid hozzáadásával, és 42°C-ra melegítettük az oldódás elősegítése végett. A hörcsögöknek 5 napon át, a fertőzés előtt 5 órával kezdődően olyan ivóvizet adtunk, mely 2 mg/ml koncentrációban tartalmazta az acyclovirt. Az orális kezelés megközelítőleg 100 mg/kg/nap dózisszintet jelentett, A kontrollcsoport hatóanyagot nem tartalmazó ivóvizet kapott.

Eredmények

Csoport	457U koncentráció (mg/ml)	759U koncentráció (mg/ml	Átlagos fogyasztás mg/kg/nap	Kumultatív mortalitás (15-ből) a
2	3 napon	4*
Γ3		0,075	6,6	0	ö	0
4-6	0,075	—	6,8	0	1	1
7-9	—	—	—	0	9	14
10’	-	-	-	0	0	0

Következtetések

Az acyclovir EHV-1 vírussal szemben mutatott hatékonysága csekélynek bizonyult, ha a kezelést orálisan végeztük, 5 napon át 100 mg/kg/nap dózisszinten, ezzel ellentétben a 759U vegyület tökéletes hatást mutatott 13 mg/kg/nap dózisszinten, orális adagolással, és 3 mg/kg/nap dózisszinten korlátozta az elhullások számát.

16. példa

A 759U és 6-amino-analógja (457U) in vivő hatékonyságának összehasonlítása a ló rhinopneumonitis vírusával szemben.

Anyagok és módszerek

Hörcsögök híg WO/CR szíriai hörcsögöt randomizáltan (találomra), 10, egyenként 5 állatból álló csoportra osztva ketrecekben helyeztünk el, és az állatoknak ad libitum adtunk vizet és táplálékot (magkeveréket). A hörcsögök súlyát megmértük a kezelés előtti 3 napon, majd a 0., 4. napon és/vagy az elhullás vagy leölés időpontjában. Az ivóvíz-fogyasztást feljegyeztük a kezelés előtti 3. naptól a 0. napon át a kezelés utáni 4. napig.

Vírus és fertőzés

Az EHV-1 Pneumabort vakcina-vírustörzset tízszeres hígítás formájában tároltuk, és tovább hígítottuk tízszeresére foszfáttal pufferolt konyhasóoldattal. A 0. napon az 1—9. csoportokba tartozó hörcsögöknek 0,2 ml virus-inokulumot adtunk szubkután úton a bal csípőbe: ez egyenértékű körülbelül 2 x 10⁵ plakk képző egységgel.

Vegyület és kezelés mód

A 457U és 759U vegyületeket 0,075 mg/ml koncentrációban Ivóvízben oldottuk. Feltételezve, hogy az átlagos napi fogyasztás 134 ml/kg testsúly, ez mintegy 10 mg/kg napi dózist jelent. Az állatoknak a fertőzés előtti 5. órától kezdődően 96 órán át hatóanyagot tartalmazó ivóvizet adunk, amint ez az alábbiakból látható.

Csoport

1-3

4-6

7-9

Eredmények

Hatóanyag 759U 457U kontroli-fertőzött kontroli-fertőzés nélkül

Az alábbi táblázatban összegeztük a kumulatív (halmozott) mortalitás alakulását. A hatóanyag felvételét (fogyasztását) az állatok testsúlyából és a kí35 sérlet során feljegyzett ivóvízfogyasztásból számítottuk ki.

A 15 457U vegyülettel kezelt hörcsögök közül csak 1 hullott el vírustól előidézett hepatitis következtében. A 15 kezeletlen kontrollállat közül 14 elhullott, a 759U vegyülettel kezelt 15 hörcsög között egyetlen elhullás nem fordult elő.

Állat- öi ális kezelés Napok - kumultatív (halmoszám a acyclovir mozott) mortalitás csoport- mg/kg/nap 2 3 4 5 6 bán__

M 100 0 2 5 7 8 kontroll 0 6 12 12 12

Következtetések

A 457U vegyület, azaz a 759U 6-amino-analógja, ivóvízben orálisan, megközelítőleg 7 mg/kg/nap dózisszinten adagolva majdnem tökéletesen megszüntette a szíriai hörcsögök EHV-1 vírusok által előidézett mortalitását, a 759U vegyület pedig teljesen meggátolta az EHV-Í előidézte mortalitást.

*

-121

189 609

17. példa

A 759U vegyület In vitro hatékonysága a Herpes simplex 1. típusú vírussal szemben.

Módszer mm méretű műanyagcsészékre sejtszuszpenziót oltottunk (2x1 Of sejt/ml koncentrációjú szuszpenzióból 60 ml-t) VERŐ tápfolyadékban, mely 5% foetális borjúszérumot, 10% Eagles minimális esszenciális közeget, 0,11% nátrium-hidrogén-karbonátot, 0,25% crystamicint (50 000 egység/ml nátrium-benzil-penicillin Β. P. és 50 nig/ml sztreptomicinszulfát Β. P.) tartalmazott. A csészéket enyhén rázattuk, hogy biztosítsuk a sejtek teljes diszpergálását, és ezután a tenyészeteket 37°C hőmérsékleten inkubáltuk 5% COj/levegő atmoszférában éjszakán át, az elfolyósodás elérése céljából. A tenyészközeget ezután kiegészítettük 2 ml Herpes simplex I. típusú virus inokulummal, foszfáttal pufferolt konyhasóoldatban. A vírusok koncentrációját úgy állítottuk be, hogy 200 400 plakkot képezzenek csészénként. A vírusok felszívódására 1 órát hagytunk 37 C hőmérsékleten 5% CO₂/levegő atmoszférában, ezután a csészéket leszivattuk. és 42°C hőmérsékleten 8 ml közeggel felúlrétegeztük. A felülrétegezésre alkalmazott közeg összetétele a következő volt: 0,6% agaróz, 2% foetális borjúszérum, 10% Eagle minimális esszenciális közeg, 0,11% nátritim-hidrogén-karbonát és 0,25% crystamicin.

A hatóanyag núkromolaritásában számítva kétszeres hígításokat készítettünk a felülrétegezett közegben, és a tenyészeteket kétszeres ismétlésben fenntartó közeggel láttuk el, mely a hatóanyag koncentráció-sorozatát láttuk el, mely a hatóanyag koncentráció-sorozatát tartalmazta. Ezen kívül kezeletlen víruskontrolltenyészeteket és nem-fertőzött tenyészeteket is készítettünk. A felülrétegezett köze get szobahőmérsékleten hagytuk megszilárdulni, mielőtt a tenyészeteket visszahelyeztük az inkubáló berendezésbe 37°C hőmérsékleten, 5% CO₂/levegő atmoszférában 4 napon át. Ezután a tenyészeteket 30 perctől 1 óráig terjedő időtartammal fixáltuk foszfáttal pufferolt konyhasóoldatban levő 10% formalinnal, a felülrétegezett közeget eltávolitottuk, és a sejteket 20%-os metanolban oldott 0,05 súly/ térfogat% metilibolyával megfestettük. Az így kapott plakkokat megszámoltuk, és a kezeletlen vírus-kontroli tenyészeteket plakkszámának százalékban fejeztük ki. Ezeket az értékeket ábrázoltuk a hatóanyag koncentrációja 10-es alapú logaritmusának függvényében, és az így kapott dózis-válasz görbéből olvastak le az IC₅0 értékeket, azaz a hatóanyagnak azon mennyiségét, mely a plakkok számának 50%-kal való csökkentéséhez szükséges.

Eredmények	7591J	Acyclovir
	ICio/Ai	ICjo HM
1. kísérlet	0,09	0,17
2. kísérlet	0,05	0,075
3. kísérlet	0,036	0,11
Átlag	0,059	0,118
Következtetés

A 759U vegyület erélyesebb hatást fejt ki in vitro a Herpes simplex I. típusú vírusra, mint az acyclovir.

18. példa

A 759U vegyület in vivő hatékonysága a herpeszei agyvelőgyulladasra Virus-törzsoldat készítése

12-15 g testsúlyú svájci egereket éterrel elaltattunk, és intracerebrálisan 0,025 ml 1, típusú herpesz-vírusból készült szövettenyészettel oltottunk. Az egereket naponta megvizsgáltuk a herpeszes agyvelőgyulladás jeleinek szempontjából, tehát figyeltük az agyi sérülésnek olyan jeleit, mint a paralízis, kóma és elhullás. Az egereket akkor öltük le, amikor az agyi sérülés korai tünetei jelentkeztek. Az. egerek zsigerein megvizsgáltuk a baktériumos fertőzések jeleit, és ha normálistól eltérőt nem találtunk, akkor aszeptikus módon eltávolitottuk az agyvelőjüket, és egyenletes pasztává porítottuk. Ezt a homogenátuniot 4 ml fenntartó közeggel szuszpendáltnk (minden egyes agyvelőre számítva), majd 2 : 1 arányban glicerinnel kevertük. Mivel az egér agyveleje megközelítőleg 400 mg, az így előállított készítmény 10'¹ hígítást jelentett.

Az így előállított vírus-törzsoldatot egeteken titráltuk az. LD₅₀ titer meghatározása végett úgy, hogy az egereket intracerebrálisan oltottuk a vírus-törzsoldat tízszeres hígításával, majd ezt követően naponta kétszer megfigyeltük a fertőzés tüneteit. Az L.D_SO titert Karber módszerével számítottuk ki.

Módszer egérből álló csoportokat intracerebrálisan fertőztünk a vírus-törzsoldattal, olym hígításban, hogy a dózis kereken az. LD_S0 érték 300-szorosa legyen. A vizsgálandó hatóanyagot naponta kétszer adagoltuk, szuszpenzió formájában, orális úton, 100 mg/kg dózisban. Az állatokat naponta kétszer vizsgáltuk, és a legközelebbi fél napon feljegyeztük a túlélési időket. A hatóanyagok adagolásai 5 napon át végeztük, a megfigyelés teljes időtartama 14 nap volt. A túlélési időket reciprok értékekké alakítottuk, és minden egyes csoport esetében meghatároztuk az átlagos túlélési időtartamot |L. Bauer: Brit. J. Exp.Path.41, 130(1960)1.

Acyclovir 759U Kontroll

A túlélési idő reciprokának átlaga 0,26 0,15 0,33

Következtetés

A 759U vegyület, intracerebrálisan fertőzött egereken orálisan adagolva sokkal erősebb hatást fejtett ki, mint az acyclovir ugyanilyen körülmények között.

19. példa

A 759U és 457U herpeszes agyvelőgyulladásra kifejtett in vivő hatékonyságának összehasonlítása

A 759U és 457U hatóanyagokat in vivő egereken vizsgáltuk a herpeszes agyvelőgyulladással szemben, összehasonlítva egyrészt az acyclovir, másrészt a

6-aniino-analóg, azaz a 2-amino-9-{2-hidroxi-metoxi-metil)-adenln (134U) hatásával.

Anyagok és módszerek

Egerek

16-20 g súlyú CD-I- egereket (Charles River, Manston, Kent, Nagy-Brittania) megközelítőleg 10-es csoportokban helyeztünk el, és az állatoknak ad libi13

-131

189 609 tűm adtunk élelmet és ivóvizet.

Vírusellenes vegyületek

A .hatóanyagokat (acyclovir, 145U, 759U és 457Ό) steril vízzel sznszpendáltuk vagy oldottuk 20 mg/ml koncentrációban, minden egyes kísérlet előtt, és az adagolási időtartam során 4 C hőmérsékleten tároltuk,

Vírus

A Herpes simplex 1, típusú ICI vírustörzset alkalmaztuk az összes kísérletekben, 300 LD_SO koncentrációban (10^s pfu/ml). A vírus-törzsoldatokból hígításokat készítettünk foszfáttal pufferolt ,A konyhasóoldatban. A vírus-törzsoldat koncentrációja 10⁷pfu/ml volt.

Vizsgálati eljárások

Vizsgálati eljárásunk hasonló volt ahhoz, amit a 14. példában leírtunk.

Három kísérletet hajtottunk végre, melynek során a hatóanyagot szubkután, illetve orális, illetve intraperitoneáíis úton adagoltuk. A vegyületeket naponta kétszer, 100 mg/ml/dózis mennyiségben adagoltuk négy és fél napon át, a fertőzés előtt 2-3 órával kezdődően.

Eredmények

Az alábbi táblázatban mutatjuk be az orális, szubkután (s.c.) és intraperitoneáíis (i. p.) adagolással elért túlélési időtartamok reciprok átlagait.

Kezelési csoport	A túlélési idő reciprokának
orálisan	átlaga
s. c.	i.p.
Vírus kontrollok
300 LD50	0,334	0,334	0,307
Acyclovir
100 mg/kg/dózis	0,237	0,164	0,236
134U 100 mg/kg/dózis	0,222	0,226	0,231
759U 100 mg/kg/dózis	0,146	0,084	0,093
457U 100 mg/kg/dózis	0,155	0,102	0,007

Ha a 134U vegyületet és az acyclovirt összehasonlítjuk a 759U és 4571) vegyületek hatásával, akkor megfigyelhető, hogy az utóbbi két hatóanyag mutatta a legerélyesebb vírusellenes hatást. Az acyclovir és 134U, másrészről a 759U és 457U hatása között mindhárom adagolási mód alkalmazása mellett erősen szignifikáns különbségek mutatkoztak.

Állatszám a csoporban

Orális kezelés* 759U mg/kg/nap

Napok - kumultatív (halmozott) mortalitás

SZABADALMI IGÉNYPONTOK

1. Eljárás az (1) általános képletű purinszármazékok a képletben

R jelentése hidroxil- vagy aminocsoport, és X jelentése oxigén- vagy kénatom — továbbá e vegyületek fiziológiai szempontból elfogadható benzoát- és 1-6 szénatomos alkanoát észtereinek előállítására, azzal jellemezve,hogy

a) egy (II) általános képletű vegyületről, mely képletben

X jelentése oxigénatom,

Z jelentése -OY vagy NHY csoport,

Y jelentése hidrogénatom vagy vércsoport,

Y'jelentése hidrogénatom vagy R CO- általános képletű csoporttól, ahol R’ jelentése 1-10 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú szénhidrogéncsoport, különböző védőcsoport,

W és W* jelentése azonos vagy különböző, hidrogénatomot vagy védőcsoportot képvisel, azzal a feltétellel, hogy Y és Y’ közül legalább az egyik védőcsoportot jelent, vagy

X jelentése kénatom,

Z jelentése -OY vagy -NHY általános képletű csoport,

Y, Y’, W és W¹ jelentése azonos vagy különböző, hidrogénatomot vagy védőcsoportot képvisel, azzal a feltétellel, hogy legalább egyikük védőcsoportot jelent, a védőcsoportot eltávolítjuk, vagy

b) ^egy GR) általános képletű vegyületet, mely képletben

X jelentése az (I) általános képletben megadottal megegyezik,

M jelentése hidroxil-csoport,

G jelentése halogénatom, egy aminálószerrel, előnyösen metanolos ammónium-hidroxid oldattal kezelünk, vagy

c) egy (IV) általános képletű vegyületet, mely képletben

X és R jelentése az (I) általános képletben megadottal megegyezik, enyhe redukálószerrel, előnyösen nátrium-bórhidriddel redukálunk, vagy

d) egy adott esetben a 2-helyzetű arnino-csoportján védett (VII) általános képletű vegyületet, mely képletben

Y és R jelentése az (I) általános képletben megadottal megegyezik, hidrolizálunk, és adott esetben bármely kívánt sorrendben elvégzünk egy vagy több alább következő átalakítást:

i) ha a kapott termék egy (I) általános képletű vegyület, mely képletben R, X jelentése a fentiekben megadott, akkor a vegyületet fiziológiailag alkalmas benzoát- vagy 1-6 szénatomos alkanoát észterévé alakítjuk.

ii) ha a kapott termék az (I) általános képletű vegyület észtere, mely képletben R és X jelentése a fentiekben megadott, akkor ezt az észtert az (I) általános képletű vegyületté, mely képletben R és X jelentése a fentiekben megadott, alakítjuk (Elsőbbsége: 1982. 08.10.)
2. Az 1. igénypont d) eljárása szerinti eljárás azzal jellemezve, hogy a hidrolízist bázikus körülmények között hajtjuk végre.
3. Az 1. igénypont szerinti eljárás 9-//2-hidroxi-/ 1 -hidroxi-metil/-etoxi/-metil/-guanin előállítására, azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazunk.

(Elsőbbsége: 1982.08.10.)
4. Az 1. igénypont szerinti eljárás 9-//2-hidroxi-metiI-etoxi/-metil/-2,6-diamino-purin előállítására azzal jellemezve, hogy megfelelő kiindulási anyagokat alkalmazunk.

(Elsőbbsége: 1982. 08.10)
5. Eljárás vírusellenes hatású gyógyászati készítmények előállítására, azzal jellemezve, hogy egy 1. igénypont szerint előállított (1) általános képletű vegyületet vagy fiziológiailag alkalmas benzoát- vagy 1-6 szénatomos alkanoát észterét mely képletben R jelentése az 1. igénypontban megadott, X jelentése kénatom, vagy R jelentése amino-csoport, X jelentése oxigénatom — egy vagy több gyógyászatilag alkalmas inért hordozóanyaggal és/vagy segédanyaggal összekeverünk és gyógyászati készítménnyé alakítunk.

(Elsőbbsége: 1982.08.10.)

-141

189 609
6. Eljárás 9-//2-hldroxl-/l-hldroxl-metil/-etoxl/-metil/guanin előállítására, azzal j e 11 e m ez v e, hogy

a) egy (II) általános képletű vegyületről, mely képletben

X jelentése oxigénatom,

Z jelentése hidrogénatom vagy védöcsoport,

Y jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport,

Y’jelentése hidrogénatom vagy R,’,CO-általános képletű csoporttól, ahol R” jelentése 1-10 szénatomos egyenes vagy elágazó szénláncú szénhidrogén-csoport, különböző védöcsoport,

W és W¹ jelentése azonos vagy különböző, hidrogénatomot vagy védőcsoportot képvisel, azzal a feltétellel, hogy Y és Y’ közül legalább az egyik védőcsoportot jelent.

a védőcsoportot eltávolítjuk, vagy

b) egy (ΠΙ) általános képletű vegyületet, mely képletben

5 X jelentése oxigénatom,

M jelentése hldroxil-csoport,

G jelentése halogénatom, egy aminálószerrel, előnyösen metanolos ammónium-hidroxid oldattal kezelünk, vagy

c) egy (IV) általános képletű vegyületet, mely

10 képletben

X jelentése oxigénatom,

R jelentése hidroxil csoport, enyhe redukálószerrel, előnyösen nátrium-bórhidriddel redukálunk.

,e (Elsőbbsége: 1981.08.11.)

2 db rqjz

Kiadja: Országos Találmányi Hivatal Felelős kiadó: Himer Zoltán KÓDEX

-15189.609

Nemzetközi osztályjeízet; C 07 D 473/16

C 07 D 473/18 ch₂xchch₂oh ch₂oh (II ) ch₂xchch₂oh ch₂oh (III) ch₂xchch₂oh

CHO (IV)

-16189.609

Nemzetközi oeztáyjelzet.C 07 D473/16

A CH₂X CHCH₂0H ch₂oh (VI) ^N>

N ch₂x-Í^üo>c=o (VII ) ch₂xchch₂ow ' ,1

ACH₂XCHCH₂Cl ch₂ci

CH₂0W (Vili) (IX )