HU189428B - Closing plate for gate valves - Google Patents

Description

A tolattyús zárakhoz szolgáló zárólapnak legalább egy átömlőnyílása (3) és egy csúszóréteggel ellátott hordozóteste (1) van. Az ismert összekötőlapokkal szemben ennek a kialakításnak egyszerűbb az előállítása és takarékosabb az üzemeltetése. A találmány szerinti zárólapnál a csúszóréteg lazán, azaz cserélhetően kialakított tárcsa (2), amely azonban a hordozótesthez (1) viszonyított eltolódással - éspedig egyenesvonalú és forgómozgás esetében - szemben biztosítva van.

A találmány szerinti zárólap alkalmazható egyenes-, billenő- vagy forgó tolattyús záraknál, a különféle, folyékonnyá olvasztott anyagok, különösen nemvas-fém olvadékok átömlésének szabályozására. (1. és 2. ábra)

-1189 428,

A találmány tárgya zárólap legalább egy átömlőnyílással tolattyús zárakhoz, amelynek hordozóteste a tömítőfelületnek legalább egy részét képező csúszóréteggel van ellátva.

A fémolvadékok átömlésének szabályozására szolgáló tolattyús zár általában egy tűzálló anyagból készített zárólapot tartalmaz, éspedig egy helyhezkötött és egy mozgó résszel, amelyek a tömítési felületeikkel egymásra fekszenek fel és együttműködnek. Üzem közben ezek a zárólapok ismeretes módon igen nagy igénybevételeknek (pl. hőokozta feszültségek, erózió, kémiai behatások, stb.) vannak kitéve, aminek következtében azokat időről időre ki kell cserélni. Az alkalmazás - különösen az ömledék fajtája - szerint az említett igénybevételek is természetesen különfélék lehetnek. Igen sok múlik azon, hogy az egyik, vagy mindkét zárólap a tömítési felületén, vagy legalábbis annak egy részén különleges tulajdonságokkal rendelkezzék, pl. a kopásállóság, a csúszási tulajdonságok, kopási viszonyok, hővezetőképesség, stb. Ismeretesek már olyan zárólapok, melyeknek hordozóteste a lap tömítőfelületén különleges csúszóréteggel van ellátva. Ilyen megoldások találhatók a 44-26 935 sz. japán közzétételben, az 1 935 424; az 1 937 742 és a 27 19 105 sz. NSZK-beli közrebocsájtási iratban. Ezekben a megoldásokban a csúszóréteg a tűzálló hordozótesttel elválaszthatalanul van összekötve, azaz a zárólap összetett testként van kialakítva és csak az egész komplexum együttesen cserélhető ki. Az ilyen összetett test előállítása mindemellett igen költséges és az eltérő anyagok merev összekötése, melyek legtöbbször eltérő hőtágulásúak is, még további problémákat idéz elő.

Vannak azután olyan alkalmazási esetek, melyeknél csak a tömítőfelületeken, illetve a csúszórétegen fellépő előrehaladott kopás korlátozza a zárólap használhatóságának időtartamát, miközben a hordozótest még használható lenne. Ilyen körülmények között nem gazdaságos, hogy mindig az egész zárólapot ki kell cserélni.

A találmány feladata, hogy a bevezetőben ismertetett zárólapot úgy alakítsuk ki, hogy előállítása egyszerűbb legyen, valamint lehetővé váljék annak takarékos felhasználása. ₄

A feladatot a találmány értelmében úgy oldjuk meg, hogy a csúszóréteget lazán, szabadon kicserélhető, azonban a hordozótesthez viszonyítva eltolódás ellen biztosított tárcsaként alakítjuk ki.

Ezáltal megteremtettük annak a lehetőségét, hogy az alkalmazási helyszínen a kopás jelentkezésekor egyszerűen mindig csak az említett tárcsát kell kicserélni, miközben a hordozótest tovább használható marad. Mivel a hordozótest és a tárcsa között nincs merev összeköttetés, csupán alakzárás, áll fenn, így elmaradnak azok a nehézségek is, amelyek a két alkatrész eltérő hőtágulásából adódnának.

Számos konstrukciós megoldás lehetséges annak biztosítására, hogy a tárcsát és a hordozótestet az egymáshoz képest történő eltolódással szemben biztosítsuk. „Eltolódás” alatt a találmány vonatkozásában egyaránt értjük az egyenesvonalú, azaz lineáris, valamint az elfordulásos elmozdulást a két említett alkatrész között, a tömítőfelülettel párhuzamos síkban.

Az egyik előnyös kiviteli alaknál a csúszóréteget alkotó tárcsa a hordozótestnek a tárcsa szélét vezető, ahhoz illeszkedő bemélyedésben helyezkedik el.

Egy másik lehetséges kiviteli alaknál a hordozótest és a tárcsa menesztőcsap útján van biztosítva elfordulás ellen.

Ugyancsak kedvező az a kivitel, ahol a hordozótest és a tárcsa a tárcsaszélnek és az említett bemélyedésnek a köralaktól eltérő kialakításával, főként egy szegmensfelülettel van a kölcsönös elfordulással szemben biztosítva.

Lehetőség van arra is, hogy a hordozótest és a tárcsa egy fém tartókeret közös kimunkálásába való illesztett behelyezéséhez vannak kialakítva.

Végül előnyös lehet olyan kiviteli alak, ahol a tárcsa egy darabból készül és átömlőnyílást magában foglaló, s a hordozótestbe benyúló hüvellyel.

Jóllehet a találmány szerinti zárólapnál a hordozótest és a tárcsa csupán lazán, szabadon fekszenek fel egymáson, tehát nem áll fenn a két alkatrész között tömített kapcsolódás, mégis bebizonyosodott, hogy üzem közben, normális körülmények között nem hatol át fémolvadék az átömlőnyíláson keresztül, a két felfekvőfelület között. Fennáll azonban arra is a lehetőség, hogy kiküszöböljük az átömlőnyílástól kiinduló esetleges hézagot.

A találmány szerinti megoldás egyaránt alkalmazható helybenmaradó, valamint mozgó zárólapoknál, éspedig mind egyenesvonalú, mind billenővagy forgómozgást végző tolattyús zárak esetében.

A találmányt a továbbiakban annak néhány példaképpen! kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesebben az ábrák segítségével, amelyek közül:

- az 1. ábra metszetben mutatja az első példaképpen! kiviteli alakot, amely forgó zárólap;

- a 2. ábrán a 2. ábra szerinti zárólap felülnézete látható;

- a 3. ábrán a második kiviteli alak metszetét látjuk, amely szintén forgó zárólap;

- a 4. ábrákon a 3. ábra szerinti zárólap felülnézetét mutatjuk be;

- az 5. ábra metszetet mutat egy harmadik kiviteli alakról, melynél fém tartókeretbe van behelyezve a forgó zárólap tárcsája;

- a 6. ábrán az 5. ábra szerinti zárólap felülnézete látható;

- a 7. ábra metszetben mutat egy lineáris mozgású zárólapot;

- a 8. ábrán a 7. ábra szerinti zárólapot felülnézetben látjuk.

Rátérve az 1. és 2. ábrán bemutatott kiviteli alakra, ez egy forgótolattyús zár zárólemeze, amelynek 3 átömlőnyílása és 7 tömítőfelülete van. A zárólap két részből van összetéve, éspedig az 1 hordozótestből és a 7 tömítőfelületet alkotó 2 tárcsából. Az 1 hordozótest önmagában ismert módon a forgótolattyús zár - nem ábrázolt - fém tartókeretébe helyezhető bele, amikoris egy oldalsó 6 menesztőfelület - szegmensfelület - szolgál a befeszítéshez, illetve a forgómozgás átviteléhez. A 2 tárcsa normális esetben másmilyen anyagból készült, mint az 1 hordozótest és a 7 tömítőfelület mentén, amely a zárólap ellenlapján való tömítő

189 428 felfekvést szolgálja, egy csúszóréteget képez. A 2 tárcsa nincs szorosan összekötve az 1 hordozótesttel, hanem az 1 hordozótest 4 bemélyedésébe illeszkedik, azonban olymódon van abba behelyezve, hogy szabadon kicserélhető, amint ez az 1., 3., 5. és 7. ábrán pontvonallal berajzoltan van szemléltetve. Az 1 és 2 jelű alkatrészek a relatív eltolódással szemben biztosítva vannak, amennyiben a 2 tárcsa széle a 4 bemélyedés által meg van vezetve és egy excentrikusán behelyezett 5 menesztőcsap megakadályozza, hogy a körkörös 2 tárcsa elfordulhasson a 4 bemélyedésben.

A 3. és 4. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a felépítés lényegileg hasonló az 1. és 2. ábrán látotthoz, Az eltérés abban mutatkozik, hogy a 2’ tárcsának az 1 ’ hordozótesthez képest történő elfordulása elleni biztosítás itt úgy van megoldva, hogy az 1’ hordozótest 4’ bemélyedésén, s ehhez illeszkedően a 2’ tárcsa szélén 8 menesztőfelület - szegmensfelület - van kialakítva. A két alkatrész egymáshoz viszonyított elfordulása ellen természetesen más módon is biztosítást kapunk, ha pl. a 2’ tárcsának és a 4’ bemélyedésnek valamilyen, a köralaktól eltérő kialakítást adunk.

Áttérve az 5. és 6. ábrán látható kiviteli alakra, azon olyan forgólap nyer alkalmazást, melynek két 13 és 15 átömlőnyílása van és a 11 hordozótest, valamint a 17 tömítőfelületet alkotó 12 tárcsa külön-külön van behelyezve a fém 14 tartókeret közös, hozzájuk illeszkedő 16 kimunkálásába. A 11 és 12 jelű, lazán egymásra helyezkedő alkatrész nincs közvetlenül egymáshoz képest biztosítva eltolódás ellen, hanem külön-külön a 14 tartókerethez, illetve annak 6 kimunkálásához, ami természetesen ugyanazt a hatást nyújtja. A 11, 12 és 14 alkatrészek közötti elfordulás ellen való biztosításhoz ebben az esetben két, átellenes elhelyezkedésű 18 szegmensfelület van alkalmazva, azonban magától értetődően itt is lehetséges körkörös alkatrészeket használni és pl. egy vagy több menesztőcsap útján biztosítani azokat az elfordulás ellen.

Végül a 7. és 8. ábrán látható kiviteli alak egy lineáris - azaz egyenesvonalú - tolattyús zárat szemléltet. A derékszögű, lemezalakú 21 hordozótesten ugyancsak derékszögű 24 bemélyedés van kialakítva, amelybe a 27 tömítőfelületet képező 22 tárcsa a leélezett 25 sarkaival illeszkedően, azonban lazán, kicserélhető módon van behelyezve. A zárólap 23 átömlőnyílását itt is a 22 tárcsában és a 21 hordozótestben lévő, egymásra fekvő furatok alkotják. Általában bebizonyosodott, hogy az ilymódon a 23 átömlőnyílás falában az egymásra fekvő 21 és 22 alkatrészek között előálló hézag nem okoz zavart, annál kevésbé, mivel az említett alkatrészek

- hordozótest és tárcsa - üzemi körülmények között a zárban össze vannak szorítva és egymáshoz képest nem mozdulnak el. Abban az esetben, ha mégis szükség van rá, akkor ezt a hézagot vagy rést,

- amint azt a 7. és 8. ábrán pontvonallal berajzoltuk - ki lehet küszöbölni olymódon, hogy a 22 tárcsával egydarabból készített, a 23 átömlőnyílás folytatását képező, s a 21 hordozótestben megfelelően felbővített furatba benyúló 28 hüvelyt alkalmazunk. Ennek megfelelő megoldás természetesen a többi, ismertetett kiviteli példánál is lehetséges.

Elképzelhető, hogy a lazán behelyezett tárcsa a zárölapnak nem a teljes tőmítőfelületét alkotja, hanem annak csupán egy részét. így például az 1. és 2. ábrán, a 3. és 4. ábrán, valamint a 7. és 8. ábrán látható kiviteli alakoknál a hordozótestben lévő kimunkálás mélységét a tárcsavastagsággal azonosra választhatjuk, s így a hordozótestnek a tárcsán kívül elhelyezkedő, szabad felülete egyszintben lesz a tárcsa felső lapjával és a 7, illetve 27 tömítőfelület részét fogja képezni.

Az eddigiekben ismertetett zárólap arra szolgál, hogy önmagában ismert módon helyhezkotött és/ vagy mozgó lapként működjön egy tolattyús zárban, például a 0 040 692 számon közzétett „Forgózár” c. Európa-Szabadalmi bejelentés, vagy a 32 08 101 sz. NSZK-beli közrebocsátási irat szerint, mely utóbbi címe „Lineáris zár”. Azún. „öszszetett” zárólapok alkalmazása olyan esetekben ajánlott, amikor a csúszóréteg anyagával szemben különleges követelményeket támasztanak, például a különféle nemvas-fémek, különösen a könnyűfémek vonatkozásában (lásd a 33 21 619 sz. NSZKbeli közrebocsátási iratot). Egy ilyen anyagból elkészített csúszóréteg a körülmények miatt bizonyos meghatározott üzemidőszak elteltével cserére szorul. Ezt a cserét a találmány szerint kialakított záró lap esetében - éppen a zárban való szabad elhelyezkedése miatt - igen gyorsan és egyszerűen el lehet végezni, lényegileg a csúszóréteget alkotó, lazán behelyezett tárcsa cseréjével, ugyanakkor a hordozótest továbbra is használatban maradhat és normális körülmények között nem is kell azt kiszerelni a tolattyús zárból. A hordozótestet ezek után olyan szerkezeti anyagból (általában tűzálló anyagból) készíthetjük, amely a feldolgozandó megömlött anyaggal szemben kielégítő ellenállást mutat és amely az üzem közben fellépő mechanikai termeléseket (nyomás, hajlítás, hőtágulás, stb.) jól bírja. Ilymódon igen gazdaságos üzemeltetés érhető el, s az egyes elhasznált tárcsák cseréjének idejére is csak rövid leállás szükséges. A javaslat szerinti zárólap előállítása - összehasonlítva egy összetett zárólapéval - lényegesen egyszerűbb, végül ugyanabba a hordozótestbe a különféle feldolgozandó anyagoknak megfelelően különféle anyagból készített tárcsák helyezhetők, amely körülmény olcsóbbá teszi az alkatrészraktározást.

Szabadalmi igénypontok

Claims (6)

1. Zárólap legalább egy átömlőnyílással tolatytyús zárakhoz, egy hordozótesttel, amely a tömítőfelület legalább egy részét alkotó csúszóréteggel van ellátva, azzal jellemezve, hogy a csúszóréteg szabadon kicserélhetően, s a hordozótesthez (1, 1’, 11,21) képest való eltolódás ellen biztosított tárcsaként (2, 2’, 12, 22) van kialakítva.

2. Az 1. igénypont szerinti zárólap, azzal jellemezve, hogy a csúszóréteget alkotó tárcsa (2,2’, 22) a hordozótestnek (1, 1’, 21) a tárcsaszélet vezető, ahhoz illő bemélyedésben (4, 4’, 24) helyezkedik el.

3. Az L, vagy 2. igénypont szerinti zárólap, azzal jellemezve, hogy a hordozótest (1) és a tárcsa (2)

-3189 428, menesztőcsap (5) útján van biztosítva elfordulás ellen.

4. A 2. igénypont szerinti zárólap, azzal jellemezve, hogy a hordozótest (Γ) és a tárcsa (2’) a tárcsa- ₅ szélnek és a bemélyedésnek a koraiaktól eltérő kialakításával, főként egy szegmensfelülettel (8) van a kölcsönös elfordulással szemben biztosítva.

5. Az 1. igénypont szerinti zárólap, azzal jellemezve, hogy a hordozótest (11) és a tárcsa (12) egy fém tartókeret (14) közös kimunkálásába való illesztett behelyezéséhez vannak kialakítva.

6. Az 1 -5. igénypontok bármelyike szerinti zárólap, azzaljellemezve, hogy a tárcsa (2,2’, 12,22) egy darabból van az átömlőnyilást (23) magábafoglaló, s a hordozó testbe (1, Γ, 11, 21) benyúló hüvellyel

2 oldal rajz

Kiadja az Országos Találmányi Hivatal A kiadásért felel: Himer Zoltán osztályvezető Szedte a Nyomdaipari Fényszedő Üzem (878188/09)

88-0980 — Dabasi Nyomda, Budapest — Dabas Felelős vezető: Bálint Csaba igazgató

-4,189 428

NSZ0₄: F 16 K 3/02 B 22 D 37/00

A/q-/ Iiíq:3