HU186487B - Process for producing new derrivatives of penicillanie acid - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás új, baktériumellenes szerek hatóanyagaként alkalmazható penicillánsav-származékok előállítására. Részletesebben a találmány tárgya eljárás 6'béta-(hidroxi-metil)-penicillánsav-l ',1 '-dioxid-(6béta-(szubsztituált)-penicillanoiloxÍ-metil)-észterek előállítására.

A baktériumellenes szerek egyik legismertebb és legszélesebb körben alkalmazott családját az úgynevezett béta-lak tám vázas antibiotikumok képezik. E vegyületeket azzal jellemezhetjük, hogy alapvázukban egy tiazolidingyűrűvel, dihidro-1,3-tiazingyűrűvel vagy más hasonló gyűrűrendszerrel kondenzált 2-azetidinongyűrű van. Az alapvázukban tiazolidingyűrűt tartalmazó ilyen vegyületeket általánosan penicillineknek nevezzük, míg a dihidro-tiazingyűrűt tartalmazó ilyen vegyületek a cefalosporinok. A klinikai gyakorlatban általánosan használt tipikus penicillin-származékok a benzil-penícillin (penicillin G), fenoximetil-penicillin (penicillin V), ampicillin, amoxiciílin, hetacillin és karbenicillin. Tipikus cefalosporinok például a cefalotin, cefalexin és a cefazolin.

Habár a béta-laktámvázas antibiotikumokat széles körben alkalmazzák és értékes kemoterápiás szerekként tartják számon, az a nagy hátrányuk, hogy e vegyületcsalád egyes képviselői bizonyos mikroorganizmusokkal szemben hatástalanok. Egy adott mikroorganizmusnak egy bizonyos béta-laktámvázas antibiotikummal szemben tanúsított rezisztenciáját (ellenálló képességét) sok esetben azzal magyarázhatjuk, hogy a mikroorganizmus egy béta-laktamáz enzimet termel. Ez az enzim elhasítja a penicillinek és cefalosporinok béta-laktámgyűrűjét, és igy olyan termékek keletkeznek, amelyeknek nincs baktériumellenes hatásuk. Bizonyos anyagok azonban gátolják a béta-laktamáz enzim működését, és ha ilyen, a béta-laktamáz enzimet gátló (inhibitor) anyagot valamely penicillin- vagy cefalosporin-származékkal kombinálva alkalmazunk, ez az anyag az adott penicillin- vagy cefalosporin-származék baktériumellenes hatását bizonyos, béta-laktamáz enzimet termelő mikroorganizmusokkal szemben meg tudja növelni, vagy fel tudja erősíteni. A baktériumellenes hatás növeléséről akkor beszélünk, hogy ha valamely, a béta-laktamáz enzimet gátló anyag és valamely béta-laktámvázas antibiotikum kombinációjának egy adott, béta-laktamáz enzimet termelő mikroorganizmussal szemben mutatott baktériumellenes hatása szignifikánsan erősebb, mint az egyes összetevők baktériumellenes hatása ugyanazon mikroorganizmussal szemben.

A találmány tárgya eljárás a 6-béta-hidroximetil-penícillánsav-l,l-dioxidnak és a klinikai gyakorlatban általánosan használt penicillin-származékoknak bisz-1,1-alkándiolokkal képzett vegyes észterei előállítására. Az ilyen észterek in vivő körülmények között gyorsan elhidrolizálnak, és így a megfelelő penicillin-származék és 6-béta-hidroximetit-penicillánsav-l,l-dioxid keletkezik, amelyek közül az utóbbi a mikroorganizmusok által termelt béta-laktamáz enzim különösen hatékony inhibitora, amely a penicillin-származék hatékonyságát megnöveli.

Az irodalomban már korábban is leírtak béta-laktámvázas antibiotikumoknak és a béta-laktamáz enzimet gátló anyagoknak bisz-észtereit, és különösen a béta-laktámvázas antibiotikumok és a penicillánsav-1,1-dioxid bisz-l,l-alkándiol-észtereit (4 244 951. számú amerikai szabadalmi leirás). A jelen találmány szerinti vegyületek hatásspektruma azonban szélesebb, mint a korábban leírt vegyületeké, így például nagyon aktívak a Pseudomonas aeruginosa és Enterobacter cloacal béta-iaktamáz enzimet termelő törzseivel szemben, amely törzsekkel szemben a korábban leírt vegyületek nem, vagy csak alig mutattak hatást.

A találmány tárgya eljárás az (I) általános képietű, ahol

R jelentése D-2-amino-2-fenil-acetamido- vagy D-2-amino-2-(4-hidroxi-fenil)acetamido-csoport, penicillánsav-származékok és ezek gyógyászatilag elfogadható sói előállítására, azzal jellemezve, hogy

a) valamely (II) általános képietű, ahol

X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfoniloxi-csoport, benzol-szulfoniloxicsoport vagy toluol-szulfoniloxi-csoport, vegyületet valamely (IH) képietű, ahol

R jelentése valamely (a) általános képietű csoport Dformája, ahol az (a) általános képletben

Y jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport,

2jelentése azidocsoport, vagy benziloxi-karbonil-amino-csoport,

M jelentése valamely, egy karboxilcsoporttal sót képező kation, például nátrium-, kálium-, kalcium-, bárium-, trimetil-ammónium-, trietil-ammónium-, tributil-ammónium-, diizopropil-etil-ammónium-, N-metil morfolinium-, Ν-metil-piperidinium-, N-metil-pirrolidinum-, Ν,Ν'-dimetil-piperazinium-, 1,2, 3,4-tetrahidro-kinolinium- vagy tetrabutil-ammóniumion, karboxilát-sóval reagáltatjuk, a kapott köztiterméket hidrogenolízisnek vetjük alá:

b) valamely (IV) általános képietű vegyületet valamely (V) általános képietű vegyülettel reagáltatunk, ahol a (IV) általános képletben és (V) általános képletben R', M és X jelentése a fenti, és a kapott köztiterméket hidrogenolízisnek vetjük alá, és kívánt esetben valamely, egy savas vagy bázikus csoportot tartalmazó (I) általános képietű vegyületet valamely gyógyászatilag elfogadható, kationnal képzett vagy savaddiciós sóvá alakítunk.

A „gyógyászatilag elfogadható só” kifejezésen egyrészt az R oldalláncban karboxilcsoportot tartalmazó vegyületeknek valamely gyógyászatilag elfogadható kationnal képzett sóit, másrészt az R oldalláncban aminocsoportot viselő vegyületeknek gyógyászatilag elfogadható savakkal képzett savaddiciós sóit értjük.

A jelen találmány szerinti eljárásban alkalmazható, különösen értékes köztitermékek azon (la) általános képietű vegyületek, ahol

R jelentése aminocsoport vagy valamely (a) általános képietű csoport D-formája, ahol az (a) általános képletben

Y jelentése hidrogénatom vagy hidroxil-csoport,

Z jelentése azidocsoport, vagy benziloxi-karbonil-amino-csoport.

A találmány szerinti eljárásban alkalmazható további értékes köztitermékek a (Ila) általános képietű vegyületek, melyek közül előnyösen alkalmazhatók azok a vegyületek, ahol n értéke 0 és X jelentése klóratom;

n értéke 1 és X jelentése klóratom;

n értéke 2 és X jelentése klóratom és n értéke 2 és X jelentése jódatom.

-2134487

A találmány szerinti eljárásban alkalmazható további értékes köztitermékek azon (Vlla) általános képletű és (Vllb) általános képletű vegyületek, ahol

X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfonil-oxicsoport, benzol-szulfoniloxicsoport vagy toluol-szulfoöiloxicsoport, előnyösen klóratom.

A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények emlősök baktériumos fertőzéseinek leküzdésére használhatók. A szóbanforgó készítményeket adagolhatjuk parenterálisan (a gyomor- és bélrendszer megkerülésével), vagy orálisan (szájon át), de különösen előnyösen alkalmazhatjuk őket orálisan adagolva.

Az (I) általános képletű vegyületek a szervezetben jól felszívódnak, és in vivő körülmények között a megfelelő penicillinvázas antibiotikummá és a béta-laktamáz enzimet gátló anyaggá hidrolizálnak, mely utóbbi vegyületek az adott penicillin-származéknak a patogén (kórokozó) mikroorganizmusok különösen széles spektrumával szemben mutatott hatékonyságát erősen potencírozza (megnöveli).

A találmány tárgya eljárás a 6-béta-hidroximetil-penicillánsav-l,l-dioxid-származékainak előállítására. A 6-béta-hidroximetil-penícillánsav-l,l-dioxid szerkezetét a (IV) általános képlettel, ahol M jelentése hidrogénatom, szemléltethetjük.

A (IV) általános képletben szaggatott vegyértékvonallal jelezzük, ha a kétgyűrűs alapvázhoz kapcsolódó helyettesítő a kétgyűrűs alapváz síkja alatt helyezkedik el. Az ilyen helyettesítőkre azt mondjuk, hogy alfa-konfigurációjúak. Másrészt, a kiszélesedő vegyértékvonallal azt jelezzük, hogy a kétgyűrűs alapvázhoz kapcsolódó helyettesítő csoport az alapváz síkja felett helyezkedik el. Ezt a konfigurációt béta-konfigurációnak nevezzük.

Ezen elnevezési rendszert alkalmazva a találmány szerinti (I) és (la) általános képletű vegyületek 6'-béta-hidroximetil-penicillánsav-l ,1 -dioxid-1 -(6-béta-héIyettesített-penicillanoiloxi)-metil-észterek, ahol a metilcsoport 1-es helyzete és az első gyűrűrendszer 1-es helyzete egyértelműen megadott, de a két gyűrűrendszeren elhelyezkedő helyettesítők helyzetét az (Ib) általános képleten szemléltetett módon, az egyik gyűrűben puszta számokkal, a másik gyűrűben felső index-szel ellátott számokkal jelöljük.

A találmány szerinti eljárás egyik előnyös kivitelezési változata szerint egyes (I) és (la) általános képletű vegyületek előállítására úgy járunk el, hogy valamely (II) általános képletű vegyületet valamely (III) általános képletű karboxilát-sóval reagáltatunk, ahol a (II) és (III) általános képletben X jelentése a fenti; R jelentése (a) általános képletű csoport, ahol

Y és Z jelentése a fenti; és

M jelentése valamely, karboxilát-sót képező kation.

A (III) általános képletű karboxilát-sókban sokféle kation szerepelhet, de leggyakrabban alkálifém-sókat, mint például nátrium- vagy kálium-sókat; alkáli-földfémsókat, mint például kalcium- vagy bárium-sókat; tercier-amin-sókat, mint például trimetil-amin-, trietil-amin-, tributil-amin, diizopropil-etil-amin-, N-metil -morfolin-, N-metil-piperidin-, Ν-metil-pirrolidin-, N,Ν'-dimetil-piperazin-, és 1,2,3,4-tetrahidro-kinolin-sókat; továbbá kvaterner ammónium-sókat, mint például tetrabutil-ammónium-sókat használunk. Előnyösek a kvaterner ammónium-sók, mivel a (II) és (III) általános képletű vegyületek reakciója szokatlanul gyors, és így a béta-laktámváz a lehető legkisebb mértékben bomlik.

A (II) általános képletű és (III) általános képletű vegyületek említett reakcióját általában valamely poláros, szerves oldószerben, körülbelül 0 °C és körülbelül 80 °C közötti, előnyösen 0 °C és 35 °C közötti hőmérsékleten végezzük. A (11) általános képletű és (III) általános képletű vegyületeket általában ekvimoláris (molárisán azonos) mennyiségben alkalmazzuk, de használhatjuk valamely reagensnek feleslegét, például 10-szeres feleslegét is. A reakcióhoz sokféle oldószert használhatunk, de általában előnyös, ha viszonylag poláros oldószerben dolgozunk, miután az ilyen oldószerek meggyorsítják a reakciót. Előnyösek továbbá az alacsony forráspontú oldószerek, amelyeket csökkentett nyomáson könnyen ledesztillálhatunk. Tipikus ilyen oldószerek például az aceton, dimetil-formamid, dimetil-acetamid és N-metil-pirrolidon. A teakció időtartamát számos tényező befolyásolja, de 25 °C hőmérsékleten a reakció néhány perc és több óra, például 12 és 24 óra közötti időtartam alatt lejátszódik, az időtartam elsősorban M és X jelentésétől függ. Ha M jelentése valamely kvaterner ammónium-ion (például tetrabutil-ammónium-ion) és X jelentése jódatom, akkor a reakció igen előnyösen, gyorsan (például 3—30 perc alatt) lejátszódik. A reakciókat kényelmesen követhetjük a szokásos, szilikagélen végzett vékonyréteg-kromatográfiás módszerekkel, e módszerekre az alábbiakban részletesen kitérünk. Ha X jelentése klóratom vagy brómatom, akkor egyes esetekben a reakcióelegyhez előnyösen, egy egyenértéknyi mennyiségű alkálifém-jodidot adunk, amely felgyorsítja a reakciót.

A fentiekből nyilvánvaló, hogy ha a kívánt (1) általános képletű, baktériumellenes hatású vegyületben aminocsoport van jelen, akkor e csoportot védett formájában alkalmazzuk. Ilyen védett csoportok például az azidocsoport és a benziloxi-karbonil-aminocsoport (karbobenzoxi-aminocsoport), amelyek hidrogenolízis útján egyszerűen a szabad aminocsoporttá alakíthatók. A hidrogenolízist önmagában ismert módon végezzük, például úgy, hogy a védett vegyületet adott esetben valamely hordozóra felvitt alkalmas katalizátor, mint például palládium-, platina- vagy ródiumkatalizátor jelenlétében, valamely semleges oldószerben oly módon hidrogénezzük, hogy eközben a vegyület a lehető legkisebb mértékű bomlást szenvedje. A reakciót előnyösen a semlegeshez közelálló pH-η, szobahőmérsékleten vagy ennél alacsonyabb hőmérsékleten, és alacsony vagy mérsékelt nyomás mellett, például 1—7 atmoszféra közötti nyomáson végezzük. Alkalmazhatunk nagyobb nyomást is, például 70 atmoszféráig terjedő nyomást, de ez nem jelent előnyt az alacsonyabb nyomás mellett végzett hidrogénezéshez képest. A hidrogenolízis szempontjából semleges oldószeren olyan oldószert értünk, amely megfelelően oldja a kiindulási anyagot, és nem reagál számottevő mértékben a kiindulási anyaggal, termékkel vagy reagenssel (ebben az esetben a hidrogénnel és a katalizátorral), A hidrogenolízist előnyösen illékony oldószerekben végezzük, amelyek a terméket is oldják, és így a terméket a katalizátor kiszűrése után egyszerűen úgy különíthetjük el a szűrletből, hogy az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, vagy adott esetben az oldatot fagyasztva szárítjuk. A hidrogenolízishez előnyösen csontszenes palládiumot használunk katalizátorként. A jelen találmány szerinti bármely ve-3186487 gyület hidrogenolízisére nézve az optimális körülményeket (időtartamot, a katalizátor mennyiségét és alakját) egyszerűen meghatározhatjuk oly módon, hogy a reakciót a példákban részletesen megadott módszerekkel, vékonyréteg-kromatográfiás úton követjük.

A (III) általános képletü vegyüieteknek mind a szabad sav formája, mind a különböző fémekkel képzett sói a penicillinek kémiájában jól ismert vegyületek. Az előnyös sókat, vagyis a kvaterner ammónium-sókat egyszerűen előállíthatjuk oly módon, hogy valamely (III) általános képletü vegyület szabad sav formáját egy kétfázisú, vizes és szerves oldószeres közegben a megfelelő kvaterner ammónium-hidroxid egyenértéknyi mennyiségével reagáltatjuk. A kvaterner sót úgy különítjük el, hogy a szerves oldószeres fázisról ledesztiiiáljuk az oldószert; ezért előnyösen valamely alacsony forráspontú oldószert, mint például diklór-metánt használunk.

A (II) általános képletü vegyületeket a példákban részletesen leírt módszerekkel egyszerűen előállíthatjuk a 6,6-dibróm-penicillánsavból (Ha), (Vlla) és (VHb) általános képletü köztitermékeken keresztül.

Az (lb) általános képletü vegyületeket előállíthatjuk a fentiekben ismertetett eljárás egy olyan változatával is, amelynek során valamely (IV) általános képletü vegyületet valamely (V) általános képletü vegyülettel reagáltatunk, ahol a (IV) általános képletben és (V) általános képletben

R', M és X jelentése a fenti, e reakciót a fentiekben ismertetett reakcióval azonos körülmények között végezzük. Azon (V) általános képletü észtereket, ahol X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő karbonsav fémsóját ICH₂X' általános képletü, ahol X' jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, vegyülettel reagáltatjuk. Azon (V) általános képletü kiindulási észtereket viszont, ahol X jelentése 1—4 szénatomot tartalmazó alkil-szulfoniloxicsoport, benzol-szulfoniloxicsoport vagy toluol-szulfoniloxicsoport, úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő karbonsav fémsóját a C tyOSC^R⁰^ általános képletü, ahol R° jelentése metil-, ρ-tolil-, fenil- vagy n-butilcsoport, reagáltatjuk. Az említett reagensek részben ismertek, részben pedig Emmons és munkatársai módszerével [J. Am. Chem. Soc., 75, 2257 (1953)] állítjuk elő. A (IV) általános képletü kiindulási vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy a 6,6-dibróm-penícilIánsav-származékokból az alábbi 1—3. példákban leírt módon előállítható 6-béta-(hidroxí-metil)-penicillánsav-l ,1 -dioxid-benzil-észtert hidrogenolízisnek vetjük alá.

A találmány szerinti, szabad aminocsoportot tartalmazó vegyületek gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóit önmagában ismert módszerekkel állítjuk elő. így péidául reagáltathatjuk az aminocsoportot tartalmazó terméket valamely szerves vagy vizes oldószerben, a megfelelő sav egy egyenértéknyi mennyiségével. A sót úgy különítjük el, hogy az oldatot betöményítjük és/vagy valamely, a sót nem oldó oldószert adunk az oldathoz. Kívánt esetben a sót közvetlenül is elkülöníthetjük a terméket tartalmazó reakcióelegyből, anélkül, hogy a szabad aminocsoportot tartalmazó terméket elkülönítenénk. Gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sók például a sósavval, kénsavval, salétromsavval, foszforsavval, citromsavval, maleinsavval, borostyánkősavval, p-toluol-szulfonsavval és metán-szulfonsavval képzett sók.

A találmány szerinti (I) általános képletü bisz-észterek különlegesen széles hatásspektrumú baktériumellenes szerek. E vegyületeket a klinikai gyakorlatban emlősöknek az ezen széles hatásspektrumba eső bármely, a hatóanyagokra érzékeny baktériumok által kiváltott fertőzésének kezelésére használhatjuk, E vegyüieteknek az élő szervezetekben megmutatkozó hatékonysága abból ered, hogy in vivő körülmények között a megfelelő penicillinvázas antibiotikummá é- a (IV) általános képletü, ahol M jelentése hidrogénatom, 6-béta-(hidroxi-metil)-penicillánsav-l,l-dioxiddá, a béta-laktamáz enzimet hatékonyan gátló anyaggá hidrolizálnak.

A találmány szerinti bisz-észtereknek egyes patogén baktériumok ellen való klinikai alkalmazhatóságát in vitro körülmények között végzett mérések is tükrözik. E kísérletekben mérjük a (IV) általános képletü, ahol M jelentése hidrogénatom, vegyületnek baktériumokból származó béta-laktamáz enzimkészítményekkel szemben mutatott hatékonyságát, valamint a (IV) általános képletü, ahol M jelentése hidrogénatom, a béta-laktamáz enzimet gátló anyag és valamely penicillinvázas antibiotikum 1; 1 arányú kombinációjának a minimális gátló koncentrációját (MIC). Ezen mérések jellemző eredményeit az alábbiakban részletesen ismertetjük. így tehát azt mérjük, hogy a találmány szerinti vegyületek in vitro k örülmények között milyen mértékben gátolják egyes béta-laktámvázas antibiotikumoknak a béta-laktamáz enzim hatására bekövetkező hidrolízisét. Az ampicillin és penicillin G hidrolízisének mértékét Novíck [Biochem. J., 83, 236 (1962)] mikrojodometriás módszerével határozzuk meg. E meghatározást 0,5 mólos kálium-foszfat-oldatban, pH=6,5-nél, 37 °C hőmérsékleten végezziik. E reakciókat sejtmentes béta-laktamáz enzim hozzáadásával indítjuk be, kivéve a preinkubációs (előkezeléses) kísérleteket, ahol a szubsztrát hozzáadása előtt az inhibitort és az enzimet a meghatározáshoz használt elegyben 10 percig preinkubáljuk. A Staphylococcus aureus, Esciierichia coli, Klebsiella pneumoniae és Pseudomonas atruginosa sejtmentes kivonataihoz szubsztrátként ampicillint használtunk, 33 mikronról (13 mikrogramm/milliliter) koncentrációban. A béta-laktamáz enzimkészítmények fajlagos aktivitásának tipikus értékei; 6.019, 83.970, 260 és 76 mikromól/óra/mg fehérje. Az Entcrobícter cloacae-ből származó béta-laktamáz enzim (tipikus fajlagos aktivitása: 10 080 mikromól/óra per mg fehérje) esetében szubsztrátként 33 mikromólos koncentrációban penicillin G-t használtunk.

A sejtmentes kivonatokat úgy állítottuk elő, hogy agyszív infúziós agaron egy forgó rendszerű rázóasztalon rázott tenyészeteket állítottunk elő, és e tenyészeteket 4 °C hőmérsékleten, háromszor 30 másodpercig ultrahanggal kezeltük (kivéve az S. aureus-t, amelyet egy „francia préssel” tártunk fel). Az S. aureus, P. aeruginose és E. cloacae törzsek esetében a béta-laktamáz enzim de novo szintézisét úgy indukáltuk, hogy a logaritmikus növekedési szakaszban levő tenyészeteket 100, 1000 és 300 mikrogramm/milliliter, szubletális (a mikroorganizmusokai nem elölő) koncentrációjú penicillin G jelenlétében 2,5 órán át tenyésztettük.

A (IV) általános képletü, ahol M jelentése hidrogén5 atom, vegyületnek és a penicillánsav-l,l-dioxidnak a béta-laktamáz enzimet gátló aktivitását az I. táblázatban foglaljuk össze. Különösen figyelemreméltó a 6-béta-hidroxi-metil-penicillánsav-1,1 -dioxid-kalcium-sónak a Pseudomonas aeruginosa és Enterobacter cloacae béta-laktamáz enzimet termelő törzseivel szemben mutatott aktivitása, ugyanis e törzsekkel szemben a korábban leírt, a béta-laktamáz enzimet gátló anyagnak, a penicillánsav-l,l-dioxidnak legjobb esetben is csak na5 gyón kis aktivitása volt.

I. táblázat

Sejtmentes béta-laktamáz enzimkészítményekkel szemben mutatott gátló hatás

A) 6-béta-(hidroximetil)-penicillánsav-l,l-dioxid-kalcium-só

B) Penicillánsav-1,1 -dioxid-nátrium-só

A béta-laktamáz enzimkészítmény forrása	Antibiotikum (koncentráció)	Inhibitor A, ill. B (koncentráció)	A béta-laktamáz hidrolizáló hatásának %-os gátlása
Staphylococcus aureus	Ampicillin (33 μιηόΐ)	A	66 μπιόΐ	98,3
01A400			16,5 μπιόΐ	78,8
			1,0 μπιόΐ	39,3
		B	66 μηιόΐ	100
			16,5 μιηόΐ	95
			1,0 μιηόΐ	0
Escherichia coli 51A129	Ampicillin (33 μπιόΐ)	A	66 μητόΐ	100
			16,5 μιηόΐ	100
			1,0 μηιόΐ	95,7
			0,67 μπιόΐ	92,1
		B	66 μπιόΐ	100
			16,5 μηιόΐ	100
			1,0 μηιόΐ	97,0
Klebsiella pneumoniae	Ampicillin (33 μηιόΐ)	A	66 μηιόΐ	100
53A129			16,5 μιηόΐ	100
			1,0 ιημόΐ	81,2
		B	66 μιηόΐ	100
			16,5 μιηόΐ	100
Pseudomonas aeruginosa	Penicillin G (33 μιτιόΐ)	Ά	66 μιηόΐ	98,8
52A104			16,5 μπιόΐ	93,4
			1,0 μιηόΐ	21,7
		B	66 μπιόΐ	0
	Ampicillin (33 μιηόΐ)	B	66 μιηόΐ	27,5
			16,5 μπιόΐ	5,0
Enterobacter cloacae	Penicillin G	A	66 μιηόΐ	77,0
67B009			16,5 μηιόΐ	52,0
			1,0 μιηόΐ	11,4
		B	66 μηιόΐ	0
			16,5 μιηόΐ	0
			1,0 μπιόΐ	0
			66a μηιόΐ	26

a=preinkubáció.

A találmány szerinti vegyületek in vitro hatékonyságát úgy határozzuk meg, hogy mérjük valamely penicillin- 55 vázas antibiotikummal együtt adott (IV) általános képletü, ahol M jelentése hidrogénatom, vegyületnek különféle mikroorganizmusokkal szemben mérhető minimális gátló koncentrációját (minimum inhibitory concentration, MIC), mikrogramm/milliliter egységekben. E cél- 60 ra az International Collaborative Study on Antibiotic Sensitivity Testing (Nemzetközi Közös Tanulmány az Antibiotikumok Érzékenységének Meghatározására, Ericcson és Sherris, Acta. Pathologica et Microbiologia Scandinav., Supp., 217, A és B szekció, 64—68 [1971]) által ajánlott módszert alkalmazzuk, amelyben agy-szív infúziós agart és inokulum replikázó eszközt használunk. Inokulumként éjszakán át növesztett tenyészetek 100-szoros hígítását használjuk (20 000—10 000 sejt, körülbelül 0,002 ml térfogatban, ezzel a mennyiséggel oltunk be egy Petri-csészében levő 20 ml térfogatú agyszív infúziós agart). A vizsgálandó anyagok kezdeti koncentrációja : 200 mikrogramm/milliliter, ezeket az oldatokat kétszeresre hígítjuk, és minden vizsgált vegyülettel 12 párhuzamos mérést végzünk. A Petri-csészéket 18 órán át 37 °C hőmérsékleten tartjuk, majd az ered65 menyeket leolvassuk. A leolvasásnál a különálló telepe-511

184487 két nem vesszük figyelembe. A vizsgált mikroorganizmus érzékenységének (MIC) a vizsgált vegyület azon legkisebb koncentrációját tekintjük, amely a mikroorganizmus növekedését a szabad szemmel végzett meghatározás szerint teljesen gátolja. A vizsgált vegyületeknek a béta-laktámvázas antibiotikumok aktivitását növelő hatását úgy határozzuk meg, hogy először külön-külön meghatározzuk az adott antibiotikum és a (IV) általános képletű, ahol M jelentése hidrogénatom, vegyület minimális gátló koncentrációját. Ezután az így kapott 10 koncentráció-értékeket összehasonlítjuk azon minimális gátló koncentráció-értékekkel, amelyeket az adott antibiotikum és a vizsgált vegyület kombinációja alkalmazásával kapunk. Ha e kombináció baktériumellenes hatékonysága szignifikánsan nagyobb, mint amit az egyes 15 összetevők hatékonyságának összegzésével várhatnánk, akkor ezt úgy tekintjük, hogy a vizsgált vegyület erősíli az adott antibiotikum hatását. A kombinációk minimális gátló koncentráció-értékeit Barry és Sabath módszerével (Manual of Clinical Microbiology, A klinikai mikrobiológia kézikönyve, szerkesztette: Lenette, 5 Spaulding és Truant, 2. kiadás, 1974., Amerikai Mikrobiológiai Társaság) határozzuk meg.

All. táblázatban bemutatjuk azon kísérleteink eredményeit, amelyek szemléltetik, hogyan erősíti a (IV) általános képletű, ahol M jelentése hidrogénatom, vegyület az ampicillin hatékonyságát.

Összehasonlítás kedvéért a táblázatban feltüntettük egy korábban leírt, a béta-laktamáz enzimet gátló anyag, a penicillánsav-1,1-dioxid megfelelő adatait. A táblázatban megadjuk a (IV) általános képletű, ahol M jelentése hidrogénatom, vegyület megnövekedett hatásspek trumát és hatékonyságát (szinergizmus és kifejezett szinergizmus).

II. táblázat

Az ampicillin és a béta-laktamáz enzimet gátló anjagok 1: 1 arányú keverékeinek minimális gátló koncentráció-értékei (MIC)

C) 6-béta-(hidroximetil)-penicillánsav-l ,1-dioxid-nátrium-só

D) Penicillánsav-1,1 -dioxid-nátrium-só

E) Ampicillin

Mikroorganizmus |	D |	D és E 1: í arányú keveréke	Hatás3), D	MIC-erték	Hatás3) C
c	C és E 1 : 1 arányú keveréke
Staphylococcus aureus 01A005	100	0,2	NV	200	0,39	A
Staphylococcus aureus 01A400	200	3,12	KSz	200	3,12	KSz
Escherichia coli 51A266	25	3,12	H	50	3,12	H
Citrobacter diversus 70C031	200	12,5	KSz	200	25	KSz
Escherichia coli-R 51A129	200	100	AH	50	12,5	Sz
Pseudomonas aeruginosa
52A104	200	100	NV	200	100	Sz
Klebsiella pneumoniae 53A079	50	12,5	Sz	50	6,25	KSz
Proteus morgani 57G001	200	12,5	KSz	200	1,56	KSz
Serratia marcescens 63A095	200	6,25	KSz	200	6,25	KSz
Enterobacter cloacae 67B009	100	25	Sz	100	12,5	KSz

a) KSz:	kifejezett szinergizmus,
Sz:	szinergizmus,
AH	additív hatás,
H:	hatástalan,
A:	antagonizmus,
NV:	nem vizsgáltuk.

Ha a jelen találmány szerinti, baktériumellenes hatású vegyületeket emlősök és különösen emberek kezelésére használjuk, akkor e vegyületeket adagolhatjuk önmagukban vagy más, antibiotikus hatású anyagokkal és/vagy gyógyászatilag elfogadható vivőanyagokkal 55 vagy hígítószerekkel együtt. Az ilyen hígítószereket és vivőanyagokat az adagolás módjának megfelelően választjuk ki. így például, ha e vegyületeket az előnyös orális úton kívánjuk adagolni, akkor a találmány szerinti, baktériumellenes hatású vegyületeket a szokásos gyógyszerészeti gyakorlatnak megfelelően kerek és szögletes tabletták, kapszulák, pirulák, porok, szirupok, vizes oldatok és szuszpenziók, és más hasonlók formájában adagolhatjuk. A hatóanyagnak a vivőanyaghoz viszonyított mennyisége természetesen a hatóanyag kémiai jellegétől, oldhatóságától és stabilitásától függ, valamint az alkalmazni kívánt dózistól. Az orális alkalmazásra szánt tabletták esetében vivőanyagként általában Iaktózt, nátrium-citrátot és a foszforsav sóit használjuk. A tabletták készítésénél általában szétesést elősegítő anyagokat, mint például keményítőt, valamint csúsztatószereket, mint például magnézium-sztearátot, nátrium-lauril-szuli'átot és talkumot használunk. Az orálisan adott kapszulák készítéséhez hígítószerként Iaktózt és 60 nagy molek ulasúlyú, például 2000 és 4000 közötti molekulasúlyú polietilén-glikolokat használunk. Ha orális alkalmazásra szánt vizes szuszpenziókat készítünk, akkor a hatóanyaghoz emulgeáló és szuszpendáló szereket is adunk. Kívánt esetben a gyógyszerformák tartalmaz65 hatnak édesítő- és/vagy ízesítőanyagokat.

-6186487

Amint ezt a fentiekben említettük, a jelen találmány szerinti, baktériumellenes hatású vegyületeket emberek kezelésére használhatjuk, és az alkalmazandó napi dózisok nem térnek el lényegesen más, klinikailag használt penicillinvázas antibiotikumok dózisától. Egy adott beteg esetében a megfelelő dózist végső soron a kezelőorvos határozza meg, és ez a dózis várhatóan az egyes betegek korától, testsúlyától és a gyógyszerre adott válaszától függ, valamint a betegség tüneteinek természetétől és súlyossági fokától. A találmány szerinti vegyületeket orálisan és parenterálisan, általában testsúlykilogrammonként és naponta körülbelül 5 mg és körülbelül 100 mg közötti dózisban alkalmazzuk, általában több részre osztva. Egyes esetekben szükséges lehet, hogy az itt megadott tartományon kívüleső dózisokat alkalmazzunk.

A találmány szerinti eljárást a továbbiakban, a találmány oltalmi körének szűkítése nélkül, példákkal szemléltetjük.

1. példa

6,6-Dibróm-penicillánsav-klórmetil-észter g 6,6-dibróm-penicillánsav [Clayton, J. Chem. Soc. C, 2123 (1969)], 100 ml diklór-metán és 25 ml víz elegyének pH-ját negyed óra alatt 40 %-os tetrabutil-ammónium-hidroxiddal 8,0-ra állítjuk. Utána a diklór-metános részt elválasztjuk, és a vizes részt háromszor 3,5 ml diklór-metánnal kirázzuk. A diklór-metános részeket egyesítjük, vízmentes nátrium-szulfáton megszárítjuk, a szárítószert kiszűrjük és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon viszkózus olaj formájában 39,0 g 6,6-dibróm-penicillánsav-tetrabutil-ammónium-sót kapunk. E sót 125 ml klór-jód-metánnal 16 órán át keverjük, majd az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a maradékot 1 kg szilikagélen kromatografáljuk, eluensként toluol és etil-acetát 19: 1 arányú elegyét használjuk, és a kromatografálást vékonyréteg-kromatográfiás úton követjük. A termék vékonyréteg-kromatográfiás Rf-értéke hexán és etil-acetát 1: 1 arányú elegyében: 0,75. A tiszta terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, az oldószert ledesztilláljuk és a maradékot dietil-éter és petroléter elegyéből átkristályosítjuk. Ily módon 2 generációban 14,1 g és 1,2 g cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum (CDClj) delta: (ppm) 1,6 (s, 3H), 1,75 (s, 3H), 4,62 (s, IH), 5,8 (dd, 2H), 5,82 (s, IH).

Op.: 105—106 °C.

2. példa

6alfa-Bróm-6béta-(hidroxi-metil)-penicillánsav-klórmetil-észter és

6béta-Bróm-6alfa-(hidroxi-metil)-peniciilánsav-klórmetil-észter

14,1 g, az 1. példában leírt módon kapott tennék 175 ml vízmentes tetrahidro-furánnal készült, —78 °C hőmérsékletre hűtött oldatához 10 perc alatt, —65 °C alatti hőmérsékleten hozzácsepegtetünk 12,8 ml, 2,7 mólos, tetrahidro-furános tercier-butil-magnézium-klo8 rid-oldatot. A reakcióelegyet további fél órán át —78 °C hőmérsékleten keverjük, majd 4 órán át lassú nitrogénáram segítségével formaldehidet vezetünk a reakcióelegybe (a formaldehidet 45 g száraz paraformaldehidből fejlesztjük 150 °C hőmérsékleten). Utána a hideg reakcióelegyhez 5 ml ecetsavat adunk, majd hagyjuk szobahőmérsékletre melegedni, az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradékot feloldjuk etil-acetátban. Az etil-acetátos oldatot 200 ml 1 n sósavval, utána kétszer 100 ml vízzel és 100 ml telített só-oldattal mossuk, majd vízmentes nátrium-szulfáton megszárítjuk, és az oldószert ledesztilláljuk. A maradékként kapott olajat 600 g szilikagélen kromatografáljuk, eluensként először toluol és etil-acetát 9:T arányú elegyét, majd toluol és etil-acetát 4: 1 arányú elegyét használjuk. A kromatografálást vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel követjük. A cím szerinti béta-hidroxi-metil-származékot és az alfa-hidroxi-metil-származékot körülbelül 1: 5 arányban tartalmazó elegyet olaj formájában kapjuk (súlya: 5,2 g, Rf-érték: 0,12, 0,18, futtató elegy: toluol és etil-acetát 4:1 arányú elegye).

NMR-spektrum (CDClj), delta (ppm): 1,58 (s, 3H), 1,7 (s, 3H), 2,4—2,85 (m, IH), 4,13 (széles s, 2H), 4,54 (s, IH), 5,52 (s, IH), 5,75 (dd, 2H).

3. példa

6béta-(Hidroxi-metil)-penicillánsav-klór-metil-észter

A 2. példában leírt módon kapott izomer-keveréket (4,5 g, 12,5 mmól) 75 ml benzolban 3,48 ml (13,1 mmól) tributil-ón-hidriddel forraljuk. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint a reakció 2 óra alatt lejátszódik. Utána az elegyet lehűtjük és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékként kapott viszkózus olaj hexánnal eldörzsölve ragacsos, szilárd anyaggá alakul. Ezt a ragacsos, szilárd anyagot 200 g szilikagélen kromatografáljuk, eluensként toluol és etil-acetát 1 : 1 arányú elegyét használjuk, és 25 ml térfogatú frakciókat szedünk. A tiszta terméket tartalmazó, 19—32. frakciókat egyesítjük és az oldószert ledesztilláljuk. Ily módon viszkózus olaj formájában 2,8 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR-spektrum (nujol): 1775 cm^-1.

NMR-spektrum (CDClj), delta (ppm): 1,56 (s, 3H), 1,68 (s, 3H), 2,18—2,42 (m, IH), 3,78—4,12 (m, 3H), 4,4 (s, IH), 5,42 (d, IH), 5,74 (dd, 2H);

Rf-érték: 0,34 (futtató elegy: toluol és etil-acetát 1: 1 arányú elegye).

4. példa

6béta-(Hidroxi-metil)-penicillánsav-l,l-dioxid-klórmetil-észter

2,8 g, a 3. példában leírt módon kapott termék 50 ml etil-acetáttal készült oldatához 0 °C hőmérsékleten hozzáadunk 2,24 g m-klór-perbenzoesavat. Negyedóra múlva a vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat azt mutatja, hogy a kiindulási anyag teljes egészében átalakult 1-oxiddá (Rf-érték: 0,09, futtató elegy: toluol és etil-acetát 1: 1 arányú elegye). Ezután, az elegyhez hozzáadunk további 2,24 g m-klór-perbenzoesavat, és az ele-7186487 gyet további 16 órán át szobahőmérsékleten keverjük. Ezalatt a kiindulási anyag a vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint teljesen átalakul dioxiddá. A reakcióelegyhez 50 ml vizet adunk, és az esetleg jelenlévő fölös peroxidokat nátrium-hidrogén-szulfittal elbontjuk. Az elegy pH-ját 7,5-re állítjuk, a szerves részt elválasztjuk, 25 ml telített nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal többször mossuk, majd vízzel és só-oldattal is kimossuk, vízmentes nátrium-szuifáton megszárítjuk, a szárítószert kiszűrjük és az oldószert ledesztilláljuk. Ily módon mézgaszerű anyag formájában 2,6 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR-spektrum (nujol): 1780 cm^_1.

NMR-spektrum (CDC1₃), delta (ppm): 1,48 (s, 3H),

1,62 (s, 3H), 2,8—3,15 (széles s, IH), 4,2 (széles s, 2H,) 4,08—4,5 (m, IH), 4,5 (s, IH), 4,68—4,83 (m, IH), 5,8 (dd, 2H).

5. példa

6béta-(Hidroxi-metil)-penicillánsav-l,l-dioxid-jódmetil-észter

2,4 g, a 4. példában leírt módon kapott termék, 30 ml aceton és 5,77 g nátrium-jodid elegyét 16 órán át keverjük. Utána az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk és a maradékként kapott félszilárd anyagot felvesszük 75 ml etil-acetát és 50 ml víz kétfázisú elegyében. Az etil-acetátos részt elválasztjuk, kétszer 25 ml vízzel, majd egyszer 25 ml telített só-oldattal mossuk, vízmentes nátrium-szulfáton megszárítjuk, a szárítószert kiszűrjük és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A maradékot 200 g szilikagélen kromatografáljuk, eluensként etil-acetát és diklór-metán 7: 3 arányú elegyét használjuk, és 20 ml térfogatú frakciókat szedünk. A tiszta terméket tartalmazó, 14—25. frakciókat egyesítjük, és az oldószert ledesztilláljuk. Ily módon ragacsos hab formájában 2,4 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR-spektrum (nujol): 1780 cm^-1.

NMR-spektrum (CDC1₃), delta (ppm): 1,48 (s, 3H), 1,6 (s, 3H), 2,8—3,15 (széles s, IH), 4,2 (széles s, 2H), 4,1—4,42 (m, IH), 4,68—4,8 (m, IH), 5,94 (dd, 2H).

Rf-érték: 0,64, futtató elegy: etil-acetát és diklór-metán 7: 3 arányú elegye.

6. példa

6'béta-(Hidroxi-metil)-penicillánsav-l,l-dioxid-[6béta-(D-2-azído-2-fcnil-acetamido)-penicinanoiloxi-metil]-észter

3,5 g 6-(D-2-alfa-azido-fenil-acetamido)-penicilIánsav-nátrium-só 20 ml diklór-metán és 20 ml víz kétfázisú elegyével készült elegyét 6 n sósavval, pH=2,0-ra állítjuk. Ezután pH=7,0-ig 40%-os, vizes tetrabutil-ammónium-hidroxid-oldatot adunk hozzá. Utána a szerves részt elválasztjuk, és a vizes részt kétszer 20 ml diklór-metánnal kirázzuk, A diklór-metános részeket egyesítjük, nátrium-szulfáton megszárítjuk és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon 4,2 g megfelelő tetrabutil-ammónium-sót kapunk.

1,65 g (2,7 mmól) fenti módon kapott tetrabutil-ammónium-sót 1,07 g (2,7 mmól), az 5. példában leírt módon kapott jódmetil-észterrel 20 ml acetonban keverünk. Az etil-acetát és toluol 1: 1 arányú elegyével, mint futtató eleggyel végzett vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat azt mutatja, hogy az egyes összetevők oldódása után 3 perccel a reakció majdnem teljesen végbement. További 10 percnyi keverés után az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a habos maradékot szilikagélen kromatografáljuk. Eluensként diklórmetán és etil-acetát 3:2 arányú elegyét használjuk, és 20 ml térfogatú frakciókat szedünk. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint tiszta terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük, és az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. Ily módon 1,7 g cím szerinti vegyületet kapunk, habos anyag formájában.

Rf-érték: 0,12, futtató elegy: etil-acetát és toluol 1:1 arányú elegye.

Rf-érték =0,43, futtató elegy: diklór-metán és etilacetát 3: 2 arányú elegye,

Rf-érték=0,5, futtató elegy: diklór-metán és etil-acetát 1: 1 arányú elegye.

NMR-spektrum (CDC1₃), delta (ppm): 1,4,1,5, 1,54, 1,61 (4s, 4x 3H), 2,3-2,6 (tn, IH), 4,0-4,5 (m, 3H), 4,4 (s, 2H), 5,0 (s, IH), 5,4—5,8 (m, 2H), 5,8 (széles s, 2H), 7,05 (d, IH), 7,3 (s, 5H).

7. péda

6'béta-(Hidroxi-metil)-penicilIánsav-l ',1 '-dioxid-[6béta-(D-2-amino-2-fenil-acetamido)-peniciIIanoiloxi-metilj-észter

1,4 g, a 6. példában leírt módon kapott termék 30 ml diklór-metán és 30 ml izopropil-alkohol elegyével készült oldatát 1,5 g 10%-os csontszenes palládiumkatalizátor jelenlétében 345 kPa nyomáson 45 percig hidrogénezzük. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint ekkor a reakció körülbelül 75%-ban játszódott le. Ezután hozzáadunk további 1,5 g katalizátort, és újabb 45 percig hidrogénezzük az elegyet. Miután ezután is marad kis mennyiségű kiindulási anyag az elegyben, további 1 g katalizátort adunk hozzá, és további fél órán át hidrogénezzük. Ezután a katalizátort kiszűrjük, diklór-metán és izopropil-alkohol 1 :1 arányú elegyével mossuk, majd az egyesített szűrletről és mosófolyadékról az oldószert ledesztilláljuk. A kapott szilárd maradékot dietil-éterrel eldörzsöljük, és a szilárd terméket kiszűrjük. Ily módon 0,83 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR-spektrum (nujol): 1735—1800 cm^-1.

NMR-spektrum (DMSO—dg), delta (ppm): 1,38, 1,39, 1,42 és 1,5 (4s, 12H), 3,6—4,35 (m, 3H), 4,42 (s, IH), 4,55 (s, IH), 4,81 (s, IH), 5,1—5,26 (m, IH), 5,38—

5,62 (m, 2H), 5,9 (széles s, 2H), 7,4 (széles s, 5H).

8. példa

6'béta-(Hidroxi-metil)-penicillánsav-l ',1 '-dioxid-[6bé’a-(D-2-amino-2-fenil-acetamido)-pen.iciHanoiloxi-metilj-észter-hidroklorid

12,5 ml, 0,1 n sósavat 0 °C hőmérsékletre hűtünk, és hozzáadunk 0,78 g, a 7. példában leírt módon kapott

-8186487 szabad bázist. A reakcióelegyet 5 percen át keverjük, így egy 1,9-es pH-jú opálos oldatot kapunk. Az opálos oldatot diatómaföldön átszűrve derítjük, és a szűrőréteget 30 ml vízzel mossuk. A szűrletet és mosófolyadékot egyesítjük és fagyasztva szárítjuk. Ily módon 0,76 g cím szerinti vegyületet kapunk.

IR-spektrum (nujol); 1730—1800 cm'¹.

N MR-spektrum (DMSO—d₆), delta (ppm): 1,2—1,62 (m, 12H), 3,5-4,3 (m, 3H), 4,38 (s, IH), 4,5 (s, IH), 4,8-5,7 (m, 4H), 5,88 (széles s, 2H), 6,75 (d, 2H), 7,22 (d, 2H), 8,5-9,1 (széles s, 2H), 9,4 (d, IH), 9,8—10,2 (széles s, IH).

9. példa

6'béta-(Hidroxi-metil)-penicillánsav-l ',1 '-dioxid-[6béta-(D-2-benziloxi-karbonil-amino-2-(p-hidroxi-fenil)-acetamido)-penicíllanoiloxi-metil]-észter

5,0 g 6béta-[D-2-benziloxi-karbonil-amino-2-(p-hidroxi-fenil)-acetamido]-penicillánsav („karbobenzoxi-amoxicillin”) 75 ml diklór-metán és 25 ml víz kétfázisú elegyével készült elegyét keverve a szilárd anyag elragacsosodik. A kétfázisú elegy pH-ját 40%-os tetrabutil-ammónium-hidroxiddal 8,5-re állítjuk, ennek során a ragacsos, szilárd anyag beoldódik. A diklór-metános részt elválasztjuk, és a vizes részt kétszer 40 ml diklór-metánnal kirázzuk. A diklór-metános részeket egyesítjük, és az oldószert ledesztilláljuk. Ily módon 7,2 g megfelelő tetrabutil-ammónitun-sót kapunk.

3,33 g (4,5 mmól), a fenti bekezdésben leírt módon kapott tetrabutil-ammónium-sót 1,25 g (3,1 mmól) 6béta-(hidroxi-metil)-penicillánsav-l,l-dioxid-jódmetil-észterrel 15 ml acetonban keverünk. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint a reakció 5 perces keverés után majdnem teljesen lejátszódik, és 30 perces keverés után a kiindulási anyag már csak nyomokban van jelen. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk, és a viszkózus maradékot feloldjuk etil-acetát és diklór-metán 7 ; 3 arányú elegyében (15 ml). Ezt az oldatot felvisszük egy 125 g szilikagéllel töltött oszlopra, és a fenti oldószer eleggyel eluáljuk. A kromatografálást vékonyréteg-kromatográfiás módszerrel követjük. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert Iedesztilláijuk. Ily módon 1,8 g, részlegesen megtisztított terméket kapunk. Ezt a terméket újra kromatografálva 1,25 g tisztított, cím szerinti vegyületet kapunk, Rf-érték: 0,32, futtató elegy: etil-acetát és diklór-metán 7 : 3 arányú elegye.

NMR-spektrum (DMSO—d^), delta (ppm); 1,4,1,42, 1,48, 1,58 (4s, 12H), 3,55—4,3 (m, 3H), 4,4 (s, IH), 4,59 (s, IH), 5,06 (s, 2H), 5,05—5,3 (m, 2H), 5,32—5,68 (m, 2H), 5,95 (széles s, 2H), 6,68 (d, 2H), 7,2 (d, 2H), 7,34 (s, 5H), 7,78 (d, IH), 8,9 (d, IH), 9,4 (s, IH).

10. példa

6'béta-(Hidroxi-metil)-penicillánsav-l ',1 ’-dioxid-{6béta-[D-2-amino-2-(p-hidroxi-fenil)-acetamido]-penicillanoiloxi-metil}-észter

1,2 g, a 9. példában leírt módon kapott észter 15 ml izopropil-alkohol és 15 ml diklór-metánnal készült ol10 datát 1,5 g 10%-os csontszenes palládium jelenlétében, 345 kPa nyomáson, 45 percig hidrogénezzük. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint a reakció körülbelül 50%-ban játszódott le. Ezután hozzáadunk 1,5 g katalizátort és további 45 percen át hidrogénezzük. A vékonyréteg-kromatográfiás vizsgálat szerint ekkor a reakció körülbelül 80%-ban játszódott le. Utána hozzáadjuk a harmadik, 1,5 g-nyi katalizátort, és újabb 45 percen át hidrogénezzük. Ezután már nincs jelen kiindulási anyag a reakcióelegyben. A katalizátort kiszűrjük és a szűrletről az oldószert csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A szilárd maradékot dietil-éterrel eldörzsölve 0,42 g cím szerinti vegyületet kapunk.

NMR-spektrum (DMSO—d^), delta (ppm): 1,38, 1,42, 1,5 (s, 12H), 3,5—4,25 (m, 3H), 4,38 (s, IH), 4,52 (s, IH), 4,8-5,7 (m, 4H), 5,88 (széles s, 2H), 6,72 (d, 2H), 7,22 (d, 2H).

11. példa

6'béta-(Hidroxí-metíl)-penicillánsav-l ',1 '-dioxid-{6béta-[D-2-amino-2-(p-hidroxi-fenil)-acetamidoj-penicillanoiloxi-metilj-észter-hidroklorid

A 10. példában leírt módon kapott termékből (0,38 g) kiindulva, és a 8. példában leírt módon eljárva állítjuk elő a cím szerinti hidrokloridot, súlya: 0,33 g.

NMR-spektrum (DMSO—d^), delta (ppm): 1,2—

1,62 (m, 12H), 3,5-4,3 (m, 3H), 4,38 (s, IH), 4,5 (s, IH), 4,8-5,7 (m, 4H), 5,88 (széles s, 2H), 6,75 (d, 2H), 7,22 (d, 2H), 8,5-9,1 (széles s, 2H), 9,4 (d, IH), 9,8— 10,2 (széles s, IH).

Claims (5)

1. Eljárás az (1) általános képietű, ahol

R jelentése D-

2-amino-2-feniI-acetamido-, vagy D-2-amino-2-(4-hidroxi-fenil)-acetamido-csoport, penicillánsav-származékok és ezek gyógyászatilag elfogadható sói előállítására, azzal jellemezve, hogy a ) valamely (II) általános képietű, ahol

X jelentése klór-, bróm- vagy jódatom, 1—4 szénatomot tartalmazó alkilszulfoniloxicsoport, benzolszulfoniloxicsoport vagy toluolszulfoniloxicsoport, vegyületet, valamely (III) általános képietű, ahol

R'jelentése valamely (a) általános képietű csoport Dformája, ahol az (a) általános képletben

Y jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport és

Z jelentése azidocsoport, vagy benziloxi-karbonil-amino-csoport, és

M jelentése valamely egy karboxilcsoporttal sót képező kation, például nátrium, kálium, kalcium, bárium, trímetil-ammónium, trietil-ammónium, tributil-ammónium, diizopropil-etil-ammónium, N-metil-mor-9186487 folinium, N-metil-piperidinium, N-metil-pirrolidinium, Ν,Ν'-dimetil-piperazinium, 1,2,

3,

4-tetrahidro-kinolinium vagy tetrabutil-ammóniumion, karboxilát-sóval reagáltatjuk, és a kapott köztiterméket hidrogenolízisnek vetjük alá; vagy

b) valamely (IV) általános képletű vegyületet valamely (V) általános képletű vegyülettel reagáltatunk, ahol a (IV) általános képletben és (V) általános képletben R', M és X jelentése a fenti, és a kapott köztiterméket hidrogenolízisnek vetjük alá, és kívánt esetben

5 a kapott (I) általános képletű vegyületet valamely gyógyászatilag elfogadható sóvá alakítjuk.

5 lap képletekkel

A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója 87.2511.66-4 Alföldi Nyomda, Debrecen Felelős vezető: Benkő István vezérigazgató

-10186487