HU185671B - New process for producing cycloaliphatic oxo- and hydroxy-amines - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás cikloalifás oxo- és hidroxi-amino-származékok előállítására.

A 2919495. sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratból különböző eljárások ismeretesek az (I) általános képletü vegyületek és sóik előállítására.

A (I) általános képletben:

— X jelentése karbonilcsoport vagy hidroximetilén-csoport;

— Rí jelentése hidrogénatom vagy 1—6 szénatomos alkilcsoport;

— R3 jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport; és — Rí jelentése adamantilcsoport vagy telített vagy egyszeresen telítetlen, 3—16 szénatomos cikloalkilcsoport, amely 3—16 szénatomos cikloalkilcsoport egy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy halogénatommal is szubsztituálva lehet.

Ezen eljárások legfontosabbja szerint (IV) általános képletü amint —

R3 jelentése az előbb megadottakkal azonos — reagáltatunk olyan cikloalkilszármazékkal, amelynek (V) általános képletében — X, R) és R; jelentése az előbb megadottakkal azonos;

— E jelentése metiléncsoport vagy hidrogénatom és egy olyan csoport, amelynek -CEbRaRb általános képletében R» és R, kismolekulájú alkilcsoportok, összekapcsolódva, amelyek gyűrűt is alkothatnak, vagy E jelenthet két hidrogénatomot is, ha X jelentése karbonilcsoport.

Formaldehid vagy formaldehidet szolgáltató anyag jelenlétében dolgozunk és adott esetben a kapott vegyületekben egy izolált kettőskötést és/vagy egy karbonilcsoportot redukálunk. A 2919495. sz. német szövetségi köztársaságbeli nyilvánosságrahozatali iratban megadott más eljárások körülményesek, és a technikai előállítás szempontjából gyakorlatilag nem jönnek számításba.

A találmány szerinti új eljárást az jellemzi, hogy (II) általános képletü N,N’-metilén-bisz-oxazolidinszármazékot — R₃ jelentése az előbb megadottakkal azonos — (III) általános képletü ketonnal — Rí és R2 jelentése az előbb megadottakkal azonos — reagáltatunk sav vagy savas ioncserélő jelenlétében és adott esetben az így kapott, Rí helyén egy kettőskötéssel rendelkező csoportot és/vagy X helyén karbonilcsoportot tartalmazó (I) általános képletü vegyületben a kettőskötést és/vagy a karbonilcsoportot redukáljuk, kívánt esetben a kapott (I) általános képletü terméket savaddíciós sóvá alakítjuk át, mimellett kívánt esetben a védőcsoportot tartalmazó kiindulási anyagot alkalmazzuk, amely védőcsoportot az előállítási reakció során vagy után lehasítunk.

A találmány szerinti eljárás új módszer a (I) általános képletü vegyületek előállítására. Jobb a kitermelés, és egyszerűbben végrehajtható, mint az eddig ismert eljárások.

A (I) általános képletben R₂ jelentése előnyösen 1—4 szénatomos alkilcsoport, különösen metil- vagy etilcsoport. A telített vagy telítetlen 3—16 szénatomos cikloalkilcsoport előnyösen 3—12 szénatomot, célsze2 rűen 3—8 szénatomot tartalmaz. Amennyiben ez a cikloalkilcsoport szubsztituált, akkor előnyösen egy vagy két azonos illetve különböző szubsztituensről, például metil-, etil-csoportról, klór-, bróm- és/vagy fluoratomról van szó.

A találmány szerinti eljárást például 1 mól (II) általános képletü vegyület és 2—3 mól, célszerűen 2,3—

2,5 mól (III) általános képletü keton reagáltatásával valósítjuk meg, sav jelenlétében, oldószerben, 2Ö°C és 150°C közötti hőmérsékleten.

Az eljárást általában valamilyen inért oldó- illetve szuszpendálószerben 5°C és 250°C, előnyösen 20° C és 150°C, különösen 40°C és 90°C közötti hőmérsékleten valósítjuk meg. Oldószerként például a következők jönnek számításba: lövidszénláncú alifás alkoholok (etanol, metanol, izopropanol, propanol), telített aliciklusos és ciklusos éterek (dioxán, tetrahidrofurán, dietil-éter), róvidszénláncú alifás ketonok (aceton), róvidszénláncú alifás szénhidrogének vagy halogénezett szénhidrogének (kloroform, 1,2-diklór-etán), aromás szénhidrogének (benzol, xilol, toluol), ecetsav, víz illetve ezek elegyei. A reakcióelegyet mindenesetre meg kell savanyítani, előnyösen ásványi savakkal, például hidrogén-kloriddal, hidrogén-bromiddal, kénsavval, foszforsavval. Alkalmazhatók azonban erre a célra szerves savak és savas ioncserélők is. Szerves savként például a következők jönnek számításba: telített és egyszeresen telítetlen 1—4 szénatomos alifás mono- és dikarbonsavak, így hangyasav, ecetsav, propionsav, oxálsav, maleirisav, fumársav: aromás karbonsavak, így benzoesav, 1—4 szénatomos alkilcsoporttal szubsztituált benzoesavak; vagy alifás illetve aromás szulfonsavak, így metánszulfonsav, etánszulfonsav, benzolszulfonsav, toluolszulfonsav (például p-toluolszulfonsav). Ezeknek a savaknak az elegyei is használhatók. Savas ioncserélőként például olyanok jönnek számításba, amiket K. Dorfner lonenaustauscher című könyvében (De Gruyter kiadó, 3. kiadás, 1970), E. Helfferich Ionenaustauscher című művének

1. kötetében (Verlag Chemie, 1959) vagy a Römpps Chemie Lexikon (1976) 3. kötetében az 1616—1618. oldalakon említenek. Olyan szerves ioncserélőkről van szó például, amelyeknek aktív, azaz ionképző csoportja karboxilcsoport vagy valamilyen szerves savból leszármaztatható csoport, így például a szulfonsavcsoport (-SO3H) vagy a foszforsavcsoport, míg a nagymolekulájú váz (mátrix) valamilyen műgyantából (akrilgyanta, polisztirolgyanta, sztirol-divinilbenzol kopolimer, sztirol-akrilsav kopolimer, divinil-benzol-polimer, vinil-benzol-polimer, fenol és formaldehid kondenzációs termék) áll. Továbbá számításba jönnek még: savas cellulóz-, keményítő- és dextránioncserélők, így zeolitok és alumínium-sziükátok.

A reakcióoldat illetve a reakcióelegy pH-értékének 1—6, előnyösen 2—3 között kell lennie.

A reakcióoldal illetve a reakcióelegy pH-értékének 1—6, előnyösen 2—3 között kell lennie.

A (II) általános képierű kiindulási anyagok például úgy állíthatók elő, hogy (IV) általános képletü (feniletil)-amin-származékot reagáltatunk formaldehiddel. Formaldehid helyett valamilyen szokásosan használt formaldehidet szolgáltató anyagot is alkalmazunk. A reagáltatást oldó- vagy szuszpendálószerben, 20°C és 180°C közötti, célszerűen 30°C és 150°C közötti hőmérsékleten végezzük. Oldó- illetve szuszpendálószer-2I

185 671 ként a következők jönnek számításba: víz-1—6 szénatomszámú telített alifás alkoholok, 1—5 szénatomos alkilcsoportokat tartalmazó telített alifás éterek, aromás szénhidrogének, így benzol, toluol, xilolok. Általában az alkalmazott oldószer forrási hőmérsékletén dolgozunk. A reakciónál keletkező víz például szárítószerek, így nátrium-szulfát, kálium-karbonát, kálium-klorid, molekulasziták (például 4A típus) hozzáadásával vagy azeotrop desztillációval (például aromás szénhidrogének oldószerként való alkalmazásával) távolítható el.

Az eljárást savak kizárásával kell végrehajtani, mert az eljárás termékei érzékenyek

Általában 1 mól (IV) általános képletü (fenil-etil)arnino-származékra számítva 1,5—5 mól formaldehidet használunk. Előnyösen 1,5 mól formaldehidet illetve ezzel egyenértékű formaldehidet szolgáltató anyagot használunk 1 mól (IV) általános képietű (fenil-etil)-arninra számítva. Formaldehidet szolgáltató anyagként például a következők jönnek számításba: poliformaldehid, paraformaldehid. Formaldehidet szolgáltató olyan anyagok alkalmazásakor, amelyek esetében a formaldehidet savas közegben szabadítjuk fel, a formaldehid-felszabadításnak a tulajdonképpeni reakciót meg kell előznie, és a fölösleges savat óvatosan semlegesíteni kell, hogy a kívánt dimer oxazolidinszármazékok ne legyenek a savas közeg hatásának kitéve.

Az N,N’-metilén-bisz(4-metil-5-fenil-oxazolÍdin) például a következőképp állítható elő:

400 g (2,6 mól) 1-aorefedrin-bázist oldunk 800 ml vízben melegítés közben, és cseppenként hozzáadunk 330 g 35 s%-os vizes formaldehidoldatot. A reakcióelegyet 4 órán át forrásban lévő vízfürdőben melegítlük, Utána diklór-metánnal többször extraháljuk, kálium-karbonáttal szárítjuk, és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. A szilárd maradékot diizopropiléterből átkristályosítjuk.

Kitermelés: 423 g — 95,5%.

Olvadáspont: 98—99°C.

Ennek a vegyületnek az előállítása történhet a következő változat szerint is:

g (0,066 mól) 1-norefedrin-bázist, 4 g (0,132 mól paraformaldehidet és 6,6 g vízmentes nátrium-szulfátot 100 ml szárított xiíolban szuszpendálunk és keverés közben 5 órát forraljuk visszafolyató hűtő alatt. A szervetlen alkotórészeket kiszűrjük, az oldószert vákuumban ledesztilláliuk, és a szilárd nyersterméket diizopropil-éterbői átkristályosítjuk.

Kitermelés: 6,1 g — 55%.

Olvadáspont: 98—99°C.

g (0,066 mól) 1-norefedrin-bázist és 4 g (0,132 mól) paraformaldehidet szuszpendálunk 150 ml xiloíban, és vízleválasztó feltéttel 5 órán át forraljuk visszafolyó hűtő alatt. Az oldószert vákuumban letíesztilláljuk, és a szilárd maradékot diizopropil-éterből átkristályosítjuk.

Kitermelés: 7,6 g” 68%.

Olvadáspont: í00°C.

Azok a (II) általános képietű vegyületek, amelynek képletében Rj jelentése hídroxilcsoport, olyan szokásosan alkalmazott védőcsoportot tartalmazhatnak, amelyet a reakció után lehasítunk. Itt különösen olyan védőcsoportokról van szó, amelyek nem savas közegben végzett hidrolízissel könnyen lehasíthatók, és adott esetben már a reakció alatt lehasadnak. Amennyiben ezek a védőcsoportok az eljárás alatt a reakciótan nem hasadnak le, a reakció után lehasítás történik A kiindulási vegyületek előállításuk miatt többnyire tartalmaznak ilyenfajta védőcsoportokat.

Az ilyen védőcsoportok esetében például szolvolitikusan könnyén lehasítható acilcsoportokról van szó. A szolvotikusan lehasítható védőcsoportokat például bázikus anyagokkal (lúg, nátrium-karbonát, vizes lúgoldatok, alkoholos lúgoldatok, vizes ammónia) végzett elszappanosítással hasítják le 10°C és 150°C, különösen 20°C és 100°C közötti hőmérsékleten. Oldó-, illetve szuszpendálószerekként erre a célra például a kővetkezők jönnek számításba: víz, rövidszénláncú alifás alkoholok, gyűrűs éterek (mint dioxán vagy teírahidrofurán), alifás éterek, dimetil-formamid és Így tovább, valamint ezek eíegyei.

Hidrclitikusan lehasítható gyökökre példák a következők: tri fluor-acetil-csoport, ftalilcsoport, tritilcsoport, p-toluol-szulfonil-csoport, valamint rövidszénláncú alkanoilcsoportok, így acetilcsoport, formilcsoport, terc-butoxi-karbonil-csoport. Az alkoxikarbonil-csoport (például kismolekulájú) is számításba jön.

Az olyan cikloalifás oxoamin-származékokat, amelyek (I) általános képletében X jelentése karbonilcsoport adott esetben olyan vegyületekké redukálhatjuk, amelyek képletében X hidroxi -metilén-csoportot jelent.

Az (íj általános képletben az Rí helyén egy kettőskötést tartalmazó csoportot is redukálhatjuk. Mindkét redukciót általában katalitikus hidrogénezéssel végezzük. Katalizátorokként például a szokásos finomeloszlást fémkatalizátorok, így nemesfém katalizátorok, például Raney-nikkeí, platina vagy különösen palládiu n jön számításba. Az eljárás normál hőmérsékleten vagy magasabb hőmérsékleten is végrehajtható. Célszerűen körülbelül 40—200°C hőmérséklettartományban, adott esetben nyomás (1—100, célszerűen 1—50 bar) alatt dolgozunk. Ka a fenolos hidroxilcsoport a benzil-védőcsoportot tartalmazza, akkor ezt a katalitikus hidrogénezés során egyidejűleg lehasítjuk, la például palládium katalizátort használunk.

Az oíocsoport redukciója azonban más módon is lehetséges, például komplex fémhidridekkel (így lítium-alt mínium-hídriddel, nátrium-borohidriddel, ciano-borohidriddel, lítium-tri(ierc-butoxí)-alumínium-hidriddel) vagy alumínium-alkoholátokkal (például aluminium-izopropiláttal) Meerwein és Fonndorf szerint 0—150°C, célszerűen 20—100°C közötti hőmérsékleteken. Ehhez a reakcióhoz oldó- illetve szuszpendálószerekként például a következők jönnek számításba: rövidszénláncú alifás alkoholok, dioxán, tetrahid ofurán, víz vagy aromás szénhidrogének, így benzol, toluol valamint ezek elegyei.

Az Rí csoport egy kettőskötésének szelektív redukciója például kíméletes körülmények között nemesfém katalizátorok (palládium, platina) vagy Raneynikkel jelenlétében végzett hidrogénezéssel lehetséges.

Az alkalmazott (IV) általános képietű kiindulási aminovcgyület az efedrin (eritro-sor) vagy a pszeudoefedrín diasztereomer sorában tartozhat. Mind a tiszta enanfiomerek, mind a megfelelő racemátok alkalmazhat í k. Ennek megfelelően kapunk olyan (II) általános keletű bisz-oxazolidinokat, amelyek vagy az

185 671 eritro-sorba vagy a terc-sorba tartoznak. A két sor bisz-oxazolidinjai a metilcsoport és a fenilgyűrű térállásában különböznek. A két szubsztituens helyzete a (Via) és (VIb) térképietekből derül ki.

Attól függően, hogy a (IV) általános képletü kiindulási anyagok megfelelő tiszta enantiomereiből vagy racemátjaiból indulunk ki, kapjuk a (II) általános képletü bisz-oxazolidinokat is a tiszta enantiomerek vagy a racernátok formájában. A bisz-oxazolidinek savas körülmények között végzett hasításakor az aszimmetria-centrumok érintetlenül maradnak, úgyhogy ez a mindenkor fennálló konfiguráció megmaradását eredményezi.

A racemát alakjában lévő (I) általános képletü végtermékek valamint a (Ií) általános képletü kiindulási bisz-oxazolidinok önmagában ismert módon, például valamilyen optikailag aktív sav segítségével kíméletes körülmények között alacsony hőmérsékleten szétválaszthatók az optikailag aktív izomerekre.

Természetesen optikailag aktív, illetve diasztereomer kiindulási anyagokat is alkalmazhatunk kezdettől fogva. így (I) általános képletü végtermékként, tiszta, optikailag aktív formát, illetve diasztereomer konfigurációt kapunk. Például a norefedrin-konfígurációjú (eritro-sor) és a pszeudonorefedrin-konfigurációjú (treo-sor) vegyületekről van szó. Előfordulhatnak diasztereomer racernátok is, mivel az előállított vegyületekben két vagy több aszimmetriás szénatom van. Az elválasztás szokásos úton, például átkristályosítással lehetséges.

1. példa

16,92 g (0,05 mól) l-N,N’-metilén-bisz(4-metÍl-5-fenil-oxazolidin)-ből (amelyet l-norefedrinből állítottunk elő), 15,14 g (0,12 mól) acetil-ciklohexánból, 35 ml izopropanolból és 19 ml 5,1 n izopropanolos sósavoldatból álló reakcióelegyet keverés közben 6 órán át forraljuk visszafolyó hűtő alatt. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten hagyjuk állni. A kikristályosodott terméket kiszűrjük, és 5 ml izopropanollal és 20 ml acetonnal mossuk. így 32,58 g (67%) N[2-(ciklohexil-karbonil)-etil]-N-l-(2-fenil-2-hidroxi-lmetil-etil)-ammónium-kloridot kapunk.

Olvadáspont: 219—221 °C.

2. példa l-[3-Hidroxi-3-fenil-propil-(2)]-(3-(l-ciklohexen~ 1 -il)-3-oxo-propil]-amin

16,92 g (0,05 mól) l-N,N’-metilén-bisz(4-metil-5-fenil-oxazolidin)-ből, 14,90 g (0,12 mól)-l-acetil-l-ciklohexénből, 35 ml izopropanolból és 19 ml 5,1 n izopropanolos hidrogén-klorid-oldatból álló reakcióelegyet, visszafolyató hűtő alkalmazásával, keverés közben 6 órán át forralunk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kristályosodott hidrokloridot leszívatjuk és 5 ml izopropanollal és 20 ml acetonnal mossuk. Kitermelés 23,3 g.

A hidroklorid olvadáspontja 203—204 °C.

3. példa l-[3-Hidroxi-3-fenil-propil-(2)] [3-ciklopropil-3-oxopropil]-amin

16,92 g (0,05 mól) l-N,N’-metilén-bisz(4-metil-5-fenil-oxazolidin)-ből 10,10 g (0,12 mól) acetil-ciklopropánból, 35 ml izopropanolból és 19 ml 5,1 n izopropanolos hidrogén-klorid-oldatból álló reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával keverés közben 6 órán át forralunk. A reakcióelegyet éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kikristályosodott hidrokloridot leszívatjuk és 5 ml izopropanollal és 20 ml acetonnal mossuk. Kitermelés 10,2 g.

A hidroklorid olvadáspontja 188 °C.

4. példa l-[3-Hidroxi-3-fenil-propil-(2)] [3-ciklopropil-3-oxopropil-amin

16,92 g (0,05 mól) Ι-Ν,Ν’-metilén-bisz (4-metil-5fenil-oxazolidin)-ből 21,40 g 1-acetil-adamantánból, 40 ml izopropanolból és 20 ml 5,1 n izopropanolos hidrogén-kloridból álló reakcióelegyet 6 órán át visszafolyató hűtő alkalmazásával forralunk. A reakcióelegyet 12 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kikristályosodott hidrokloridot leszívatjuk és 10 ml izopropanollal és 20 ml acetonnal mossuk. Kitermelés 12,7 g.

A hidroklorid olvadáspontja 241 °C.

5. példa l-[3-Hidroxi-3-fenil-propil-(2)]-[3-(2-metil-l-ciklohexen-1 -il)-3-oxo-propil]-amin

16,92 g (0,05 mól) l-N,N’-metilén-bisz-(4-metil-5fenil-oxazolidin)-ből, 16,56 g 2-metil-l-acetil-l-ciklohexénből, 35 ml izopropanolból és 19 ml 5,1 n izopropanolos hidrogén-klorid-oldatból álló reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával 6 órán át forralunk. A reakcióelegyet 12 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kikristályosodott hidrokloridot leszívatjuk és 5 ml izopropanollal és 20 ml acetonnal mossuk. Kitermelés 13,7 g. A hidroklorid olvadáspontja: 197 °C.

6. példa d,l-[3-Hidroxi-3-(4-hidroxi-fenil)-propil-(2)]-[3-cikiohexil-3-oxo -propil] -amin

18,5 g (0,05 mól) d,l-N,N’-metilén-bisz[4-metiI-5-(4-hidroxi-fenil)-oxazolidin]-ből, 15,14 g (0,12 mól) acetil-ciklohexánból, 45 inl izopropanolból és 19 ml

5,1 n izopropanolos hidrogén-klorid-oldatból álló reakcióelegyet visszafolyató hűtő alkalmazásával keverés közben 6 órán át forralunk. A reakcióelegyet 12 órán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk. A kikristályosodott hidrokloridot le szívatjuk és 15 ml izopropa-41 nollal és 25 ml acetonnal mossuk. Kitermelés 8 g. A hidroklorid olvadáspontja 160—161 °C.

7. példa l-[3-Hidroxi-3-fenil-propil-(2)]-(3-ciklohexil-3-oxopropil)-amin[(VII) képlet] g l-[3-hidroxi-3-fenil-propil]-amin-hidrokloridot 250 ml, 2:1 tf arányú metanol/víz elegyben oldunk,

2,5 g 10 s%-os palládiumozott szénnel összekeverjük, majd 50 °C-on, és 5 bar nyomáson a hidrogénfelvétel befejeződéséig hidrogénezzük. Ezután a katalizátort leszűrjük, a2 oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a terméket etanolból átkristályosítjuk. Kitermelés 85%. A hidroklorid olvadáspontja 219—221 °C.

A redukciós reakciólépés további példái a 2. táblázatban szerepelnek.

21. példa

A szabad bázis előállítása g -[3-hidroxi-3-fenil-propil-(2)]-(3-adamantil-3oxo-propil)-amin-hidrokloridot híg ammónium-hidroxid-c Idatbhn szuszpendálunk. A szuszpenziót kloroformmal többször kirázzuk. Az oldószer szárítása és vákuumban való eltávolítása után a maradékot izopropanolból átkristályosítjuk. Kitermelés 82%. Olvadáspont: 119—121 °C.

Claims (2)

Szabadalmi igénypontok

1. Eljárás olyan cikloalifás oxo- és hidroxi-aminoszármazékok — valamint savaddiciós sóik — előállítására, amelyek (I) általános képletében — X jelentése karbonil- vagy hidroxi-metíléncsoport;

2. táblázat

Az (1) általános képletű eljárástermék Olvadáspont (a hidrokloridé, amennyiben eltérő utalás nincs) Kitermelés Vo Az alkalmazott (I) általános képletű kiindulási anyag (hidroklorid alakjában) mennyisége; csak az a csoport szerepel amelynek jelentése az 1. oszlopban megadottól eltér. Megjegyzések A példa száma Rt Rz Rs X 8 2-Metil- H H CO 200 °C 67 Rj: 2-Metil-1-ciklo- a 7. példával ciklohexil hexenil, 4 g analóg módon 9 Ciklo- H H CO 194 °C 62 Rí: 1-ciklopentenil, a 7. példával pentil 6,5 g analóg módon 10 Ciklohexil CHj H CO 211 °C 60 Rí: 1-ciklohexenil, 8 g a 7. példával analóg módon 11 Ciklohexil H 4-OH co 160—161 °C 59 Rí: 1-ciklohexenil, 15 g A 7. példával an alóg módon DL-p-OH-norefedinből 12 Ciklohexil H H CHOH 119 °C (bázis) 66 X: CO, 10 g 13 1-ciklo- H H CHOH 212—213 °C 68 X: CO, 8 g a 12. példával hexenil analóg módon 14 1-ciklo- H H CHOH 130—132 °C 51 X: CO, 10 g a 12. példával pentenil (bázis) analóg módon 15 ciklo- heptil H H CO 209—211 °C 85 Rf. 1-cikloheptenil a 7. példával 24,8 g analóg módon 16 ciklookíil H H CO 190 °C 81 Rí: 1-ciklooktenil 6 g a 7, példával analóg módon 17 ciklo- H H CO 164 °C 42 Rí: 1-ciklododecenil A 7. példával dodecil 5g analóg módon 18 ciklo- pentil H H CHOH 197—198 °C 52 X — CO 5 g a 12. példával analóg módon 19 ciklohexil H 4-OH CHOH 205 °C 65 X“ CO (1-p-OH-NE) a 12, példával 2,2 g analóg módon 20 ciklo- heptil H H CHOH 219—220 °C 63 X - CO 10 g a 12. példával analóg módon

* A kiindulási anyagot 100 ml metanolban oldjuk és 8 g nátrium-bór-hidrid 100 ml metanollal készített oldatával elegyítjük. A reakcióelegyet visszafolyató hűtó alkalmazásával 8 órán át forraljuk, 50 ml acetonnal elegyítjük és az oldószert vákuumban eltávolítjuk. 100 ml víz hozzáadása után kloroformmal többször extraháljuk. Nátrium-szulfáttal végzett szárítás és azcldószcr ezt kővető, vákuumban való eltávolítása itán a maradékot izopropanolból kristályosítjuk.

-5185 6 1 — R₂ jelentése hidrogénatom vagy 1—6 szénatomos alkilcsoport;

— R₃ jelentése hidrogénatom vagy hidroxilcsoport; és — Ri jelentése adamantilcsoport vagy telített vagy egyszeresen telítetlen, 3—16 szénatomos cikloalkilcsoport, amely 3—16 szénatomos cikloalkilcsoport egy 1—4 szénatomos alkilcsoporttal vagy egy halogénatommal is szubsztituálva lehet, azzal jellemezve, hogy (II) általános képletű N,N’-metilén-bisz-oxazolidin-származékot — R₃ jelentése az előbb megadottakkal azonos — (III) általános képletű ketonnal — Ri és R₂ jelentése az előbb megadottakkal azonos — reagáltatunk sav vagy savas ioncserélő jelenlétében és adott esetben az így kapott, Ri helyén egy kettőskötéssel rendelkező csoportot és/vagy X he10 lyén karbonilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű vegyületben a kettőskötést és/vagy a karbonilcsoportot redukáljuk, kívánt esetben a kapott (I) általános képletű terméket savaddíeiós sóvá alakítjuk át; 5 kívánt esetben a védőcsoportot tartalmazó kiindulási anyagot alkalmazunk, amely védőcsoportot az előállítási reakció során vagy azután lehasítunk.

2. Az 1. igénypont szerinti eljárás olyan cikloalifás oxo- és hidroxi-amino-származék előállítására, amelynek (I) általános képletében R₂ és R₃ jelentése hidrogénatom és Rí jelentése telített vagy egyszeresen telítetlen 6—8 szénatomos cikloalkilcsoport, azzal jellemezve, hogy kiindulási anyagként olyan Ν,Ν’-metilén-bisz-oxazolidin-származékot és ketont alkalmazunk, amelynek (II), illetve (III) általános képletében Ri, R₂ és R₃ jelentése a tárgyi körben megadottakkal megegyező.

2 db ábra