HU182559B - Process for producing 4-two comma above-deoxy-4-two comma above-amino-erythromycin a derivatives of antibacterial activity - Google Patents

Description

A találmány tárgya eljárás baktériumellenes készítmények hatóanyagként alkalmazható 4-dezoxi-4amino-eritromicin A-származékok előállítására.

Az eritromicin antibiotikumot a Streptomyces erythreus gombafaj alkalmas közegben való tenyésztésével állítjuk elő, ahogyan ez a 2 653 899 számú Egyesült Államok-beli szabadalmi leírásból már ismeretes. Az eritromicin, melynek két formája (A és B) ismert, a következő típusú szerkezeti képlet szerint írható le:

i. Eritromicin R

A —OH

B —H f A szerkezeti képletből nyilvánvaló, hogy az anti~ biotikum három fő részből áll:

egy cukorrészből (kladinóz), egy másik cukorrészből (ez egy bázikus amino szubsztituenst tartalmaz), mely dezozamin néven ismert;

és egy 14 tagú lakton-gyűrűből, melyet eritronolid A-nak vagy B-nek, vagy mint ebben a leírásban is, makrolid gyűrűnek neveznek. Míg a makrolid gyűrű számozási rendszere vessző nélküli számokat, a dezozaminé egy vesszővel ellátott számokat és a kladinózé két vesszővel ellátott számokat tartalmaz.

Az eritromicinnek sok származékát állították elő azért, hogy biológiai és farmakodinamikai tulajdonságait megváltoztassák.

A 3 417 077 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírásban az eritromicin és az etilénkarbonát reakcióterméke igen aktív antibakteriális szerként van leírva. A 3 884 903 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás szerint a 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A és B származékai antibiotikumként hasznosak lehetnek.

Az eritromicilamin, mely 9-amino-származéka az eritromicin A-nak, számos vizsgálat tárgya [1 100 504 számú nagy-britanniai szabadalmi leírás, Tetrahedron Letters, 1645 (1967) és Croatica Chemica Acta, .39, 273 (1967)], a szerkezeti azonosságot tekintve számos vita tárgya is volt [Tetrahedron Letters, 157 (1970) és 1 341 022 számú nagy-birtanniai szabadalmi leírás]. Az eritromicilamin szulfonamid származékai a 3 983 103 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban mint hasznos antibakteriális vegyületek szerepelnek. A Ryden és társai [J. Med. Chem. 16, 1059 (1973)] és Massey és társai [J. Med. Chem., ' 17, 105 (1974)] közlemények szerint más származékoknak is van in vitro és in vivő antibakteriális aktivitása.

Kísérleti eredményeink azt mutatták, hogy az új (XI) általános képletű 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A származékok és ezek farmakológiailag elfogadható savakkal képzett sói kiemelkedően jó baktériumellenes hatással rendelkeznek. A (XI) általános képletben

R, és R₂ jelentése hidrogénatom vagy 2 vagy 3 szénatomos alkanoilcsoport,

R₃ jelentése hidrogénatom, vagy

O II

R₂ és R₃ együttesen —C— csoportot képez,

R' jelentése hidroxilcsoport és R az R' csoportot hordozó szénatomhoz kapcsolódó kémiai kötés, vagy

R' jelentése =0—-csoport és R hidrogénatom, azzal a feltétellel, hogyha R₂ hidrogénatom, R is hidogénatomot jelent.

A találmány szerinti eljárás során valamely (XII) általános képletű vegyületet, ahol a képletben R, R', R_p R₂ és R₃ jelentése a fenti és Y jelentése =NH, =N—OH vagy =N—0C0CH₃ csoport, azzal a feltétellel, ha Y =N—OH vagy =N—OCOCH₃ csoport, akkor R az R' csoporthoz kapcsolódó szénatommal kémiai kötést alkot, redukálunk, mely reakciót katalitikusán vagy ha a (XII) általános képletű vegyületet — ahol Y jelentése =XH csoport — a (XII) általános képletnek megfelelő keton és egy alkánkarbonsav ammónium sójának kondenzációjával in situ állítottuk elő, akkor valamely hidriddel vagy katalitikusán végezzük.

A szóban forgó vegyületek közül a (III) általános képletűek előnyös tulajdonságokkal rendelkező csoportot alkotnak, ahol a képletben R_v R₂ és R₃ jelentése a fenti. A csoporton belül különösen alkalmasak

O

II azok a vegyületek, melyekben R₂ és R₃ együtt —C— csoportot képez.

Másik előnyös tulajdonságokkal rendelkező csoportot alkotnak a (IV) általános képletű vegyületek, ahol a képletben R₃ jelentése hidrogénatom, és R_p R₄ hidrogénatomot vagy 2—3 szénatomos alkanoilcsoportot

O

II vagy az R₃ és R₄ együtt —C— csoportot képvisel.

A csoporton belül különösen előnyösek azok a vegyületek, melyeknél R₄ hidrogénatom és azok is, melyek0

II nél R₃ és R₄ együtt —C— csoportot jelent.

Az (I) és (II) általános képletű vegyületek a (III) és (IV) általános képletű baktériumellenes vegyületek előállításánál intermedierként használatosak. Az (I) és (II) általános képletben R_x jelentése hidrogénatom vagy 2—3 szénatomos alkanoilcsoport, R₂ jelentése 2—3 szénatomos alkanoilcsoport, Y jelentése = N—OH vagy =N—OCOCH₃ csoport, R₃ hidrogénO

II atom és R₂ és R₃ együtt —C— csoportot képvisel.

Az intermedierek ezen csoportján belül kedvezőbb az (I) általános képletű vegyületek alkalmazása. Különösen előnyösek azok a vegyületek, melyeknél R₄ hidrogénatom vagy acetilcsoport.

Előnyösen alkalmazhatók a (II) általános képletű intermedierek, különösen azok, melyeknél Rj hidrogénatom és azok is, melyeknél R, acetilcsoport.

A találmány szerinti vegyületekben a cukrok és a 3

-2182559 makrolid-gyűrű szubsztituenseinek sztereokémiái elrendeződése — kivéve a 4-helyen történő epimerizációnál (ahol ez szükséges) — ugyanaz, mint az eritromicin A-nál.

A találmány szerinti baktériumellenes 4-dezoxi4-amino-eritromícin A származékok előállításánál alkalmazott 4-oxo közbenső termékek előállítását az (V) és (VI) reakcióvázlat mutatja.

Az egyik eljárásváltozatnál az (Γ), illetve (II') általános képletű vegyületeket szelektíve oxidáljuk (I/a), illetve (ΙΙ/a) általános képletű vegyiiletekké oly módon, hogy az (I’) és (II’) általános képletű vegyületeket trifluor-ecetsavanhidriddel és dimetil-szulfoxiddal reagáltatjuk, majd hozzáadunk egy teroier-amint, mint például trietilamint.

A gyakorlatban úgy járunk el, hogy először a trifluor-ecetsavanhidridet és a dimetil-szulfoxidot elegyítjük egy, a reakció számára inért oldószerben, körülbelül —65 °C-on. 10—15 perc múlva hozzáadjuk az (I’) és (II’) általános képletű alkoholokat, olyan ütemben, hogy a reakció hőmérséklete körülbelül —65 °C legyen, és ne emelkedjen —30 °C fölé. —30 °C fölötti hőmérsékletnél a trifluor-ecetsav anhidrid-dimetilszulfoxid komplex nem stabil. A reakció hőmérsékletét —30 °C és —65 °C között tartjuk körülbelül 15 percig, és azután —70 °C-ra csökkentjük. A tercier-amin mennyiségét egyszerre adjuk hozzá, és a reakciókeveréket 10—15 percig engedjük melegedni. A reakciókeveréket ezt követően vízzel kezeljük, majd feldolgozzuk.

A reagensek mennyisége a következő: minden mól alkalmazott alkohol szubsztrátra 1 mól trifluorecetsavanhidrid és 1 mól dimetilszulfoxid szükséges. Kísérleteink szerint előnyös az anhidridet és a dimetilszulfoxidot 1—5-szörös feleslegben alkalmazni azért, hogy siettessük a reakció teljes végbemenetelét. Az alkalmazott tercier-amin mennyiségének meg kell felelnie a felhasznált trifluorecetsavanhidrid moláris mennyiségének.

Az eljárásban felhasznált reakció szempontjából inért oldószer jelentős mértékben oldja a reagenseket, de maga nem reagál sem a reagensekkel, sem a termékkel. Míg az oxidáció —30 °C és —65 °C közötti hőmérsékleten megy végbe, előnyös, ha olyan oldószert választunk, mely a fent említett jellemző tulajdonságokkal rendelkezik, és fagyáspontja a reakció hőmérséklete alatt van. Ezen jellemzőkkel rendelkező oldószerek (vagy ezeknek keverékei): toluol, metilénklorid, etilacetát, kloroform vagy tetrahidrofurán. Azok az oldószerek, melyek rendelkeznek a fenti követelményekkel és fagyáspontjuk a reakció hőmérséklete fölött van, csak kis mennyiségben alkalmazhatók elegyítve az alkalmas oldószerekkel. A metilénklorid különösen alkalmas oldószer ennél az eljárásnál.

Ezen eljárás szerint előállított vegyületek közül különösen hatásosak a következők: 2'-acetiI-4”-dezoxi4-oxo-eritromicin A, ll,2'-diacetil-4''-dezoxi-4-oxoeritromicin A-6,9-hemiketál és 2'-aeetil-4-dezoxi-4oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-11,12-karbonát -észter.

A reakcióidő nem döntő, és függ a reakció hőmérsékletétől és a kiindulási anyagok (reagensek) jellemző reakciókészségétől. —30 °C és —65 °C közötti hőmérsékleten a reakció 15—30 perc alatt megy teljesen végbe.

Előnyös, ha úgy járunk el a reagensek alkalmazásánál, hogy először a trifluorecetsavanhidridet elegyítjük a dimetilszulfoxiddal, és ehhez adjuk hozzá a szükséges mennyiségű alkohol szubsztrátot. Továbbá javasolt, mint az előbbiekben már említettük, a reakció hőmérsékletét —30 °C fölött tartani. Ez megegyezik az Omura és munkatársai által a J. Org. Chem. 41, 957 (1976)-ban leírtakkal..

Az (V) és (VI) reakcióvázlat szerinti másik eljárásváltozatnál az (I') és (II') általános képletű vegyületnek (ahol Ac és R₂ 2—3 szénatomot tartalmazó alkanoil csoport, R₃ hidrogénatom, R₂ és R₃ pedig együtt

O

II —C— csoport) 4-hidroxi szubsztituensét oxidáljuk úgy, hogy egy 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A vegyület keletkezzen.

Ennél az eljárásváltozatnál oxidálószerként N-klórszukcinimidet és dimetilszulfidot használunk. Gyakorlatilag ez úgy történik, hogy először a két reagenst egy reakció számára inért oldószerben körülbelül 0 °C-on elegyítjük, 10—-20 perc múlva a hőmérsékletet lecsökkent j ük 0 °C és —25 °C közötti hőmérsékletre, és az (I') vagy (II') általános képletű alkoholt hozzáadjuk úgy, hogy a hőmérséklet az előbb említett értékű maradjon. 2—4 órás reakcióidő után egy tercier amint, mint például trietilamint adunk a hidrolizált reakciókeverékhez és feldolgozzuk.

A reagensek mennyisége a következő: minden mól alkalmazott alkohol szubsztrátra 1 mól N-klórszukcinimid és 1 mól dimetilszulfid szükséges. Kísérleteink szerint előnyös a szukcinimidet és a szulfidot 1—-20szoros feleslegben alkalmazni azért, hogy siettessük a reakció teljes végbemenetelét. Az alkalmazott tercier aminnak meg kell felelnie a felhasznált szukcinimid moláris mennyiségének.

Az eljárásban felhasznált inért oldószernek olyannak kell lennie, hogy jelentős mértékben oldja a reagenseket, de ő maga semmilyen kimutatható módon ne reagáljon sem a reagensekkel, sem a termékkel. Míg a reakció 0 °C és —25 °C közötti hőmérsékleten megy végbe, előnyös olyan oldószert választani, mely a fent említett tulajdonságokkal rendelkezik, és fagyáspontja a reakció hőmérséklete alatt van. Ezen jellemzőkkel rendelkező oldószerek (vagy keverékeik) a következők: toluol, etilacetát, kloroform, metilénklorid vagy tetrahidrofurán. Azok az oldószerek, melyek rendelkeznek a fenti követelményekkel, de fagyáspontjuk a reakció hőmérséklete felett van, csak kis mennyiségben alkalmazhatók elegyítve egy vagy több alkalmas oldószerrel. Különösen alkalmas oldószer ennél az eljárásnál a toluol-benzol keverék.

Ezen eljárás szerint előállított vegyületek közül különösen előnyösek a következők: ll,2'-diacetil-4dezoxi-4-eritroinicin A 6,9-hemiketál, 2'-acetiI-4-3182559 dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonát-észter és 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A.

A reakcióidő nem döntő, és függ a koncentrációtól, reakcióhőmérséklettől és a reagensek reakciókészségétől. A reakcióidő 2—4 óra, ha a reakció hőmérséklete 0 °C és —25 °C között van.

A reagensek adagolása, mint már említettük, úgy történik, hogy az (I') és (II') általános képletű alkohol szubsztrátot adjuk egy szukcinimid származék és dimetilszulfidból álló előkeverékhez.

Az intermedierek előállítására leírt mindkét eljárás teljesen újszerű és előnyös, mert az oxidáció szelektivitása folytán csak a 4-hidroxi szubsztituens oxidálódik, és a molekulában levő többi másodrendű alkoholos csoportban nincs változás.

Λ (II) általános képletű 4-dezoxi-4-oxi intermedierek, melyeknél R, és R₂ 2—3 szénatomot tartalmazó alkanoil csoport és R₃ hidrogénatom, előállíthatok az I általános képletű vegyületnek (ahol Y = 0 és Rj 2—-3 szénatomot tartalmazó alkanoilcsoport) egy alkánkarbonsavanhidriddel (R₂O) és piridinnel való kezelésével.

Gyakorlatilag az (I) általános képletű ketont az anhidrid feleslegével reagáltatjuk piridinben, mint oldószerben. Előnyös az anhidridet 4-szeres feleslegben alkalmazni a reakcióban.

A reakció kivitelezése alkalmas módon szobahőmérsékleten történik. Ezen a reakcióhőmérsékleten a reakcióidő körülbelül 12—24 óra.

Az (T) általános képletű (Y = 0) és (II) általános képletű keton-intermedierek 2'-helyén levő alkanoilcsoport eltávolítható szolvolízissel oly módon, hogy a 2’-alkanoil-4''-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-val rokon vegyületet egy éjszakán át szobahőmérsékleten kevertetjük metanol feleslegben. A metanol eltávolítása és a visszamaradó termék tisztítása (ha szükséges) után az (I) általános képletű (Y =0) és a (II) általános képletű vegyületeket kapjuk, melyeknél Rj hidrogénatom.

A fentiekben már említettük, hogy az (I) (Y = 0) és (II) általános képletű ketonok hasznos intermedijrek a (III) és (IV) általános képletű 4”-dezoxi-4-amino eritromicin A baktériumellenes vegyületek előállításánál. Az ehhez a csoporthoz tartozó, előnyösnek bizonyult intermedierek a következők: 2’-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonát-észter és 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-11,12-karbonátészter.

Számos szintetikus eljárás alkalmazható az (I) (Y=0) és (IT) általános képletű ketonokból levezethető (III) és (IV) általános képletű baktériumellenes vegyületek előállítására.

A (ITT) általános képletű 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A vegyületek előállítása a (II) általános képletű ketonoknak egy rövidszénláncú alkánkarbonsav ammóniumsójával való kondenzációjával történik, és ezt követi az in situ előállított imin redukciója. A „rövidszcnláncú alkánkarbonsav” ebben az esetben egy 2—4 szénatomszámú savat jelent.

A gyakorlatban úgy járunk el, hogy a (II) általános képletű ketonnak rövidszénláncú alkanolos, például metanolos vagy izopropanolos oldatot, egy rövidszénláncú alkánkarbonsav (például ecetsav) ammóniumsójával reagáltatjuk, és a lehűtött reakciókeveréket nátrium-cianobórhidrid redukálószerrel kezeljük.

A reakciókeveréket szobahőmérsékleten néhány órát állni hagyjuk, hogy a reakció végbemenjen, azután hidrolizáljuk, és a terméket elkülönítjük.

Bár 1 mól ketonhoz csak 1 mól ammóniumalkanoát szükséges, előnyösebb, ha nagy feleslegben alkalmazzuk (40-szeres feleslegben) azért, hogy az imin kialakulása gyors és teljes mértékű legyen. Az ammóniumalkanoát ilyen nagy feleslegben való alkalmazása a termék minőségére kissé káros hatással van.

Előnyös továbbá a redukálószer mennyiségét tekintve 1 mól ketonra körülbelül 2 mól nátrium-cianobórhidridet használni.

A reakcióidő függ a koncentrációtól, a reakció hőmérsékletétől és a reagensek jellemző reakciókészségétől. Szobahőmérsékleten (az alkalmas reakcióhőmérsékleten) a reakció lényegileg teljesen végbemegy 2—3 óra alatt.

Ha a rövidszénláncú alkanol oldószer metanol, akkor — mint a fentiekben már említettük — a 2'-helyen levő bármelyik alkanoilcsoport szolvolízise már számottevő. Hogy ennek a csoportnak a szolvolízisét elkerüljük, előnyös oldószerként izopropanolt alkalmazni.

Az előnyösen alkalmazható ammóniumalkanoát, ahogy ez az előzőekből már kitűnt, ezen reakció számára az ammóniumacetát.

A kívánt 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A származékoknak valamilyen nem bázikus terméktől vagy kiindulási anyagtól való izolálása a végtermék bázikus jellegén alapszik. Eszerint a terméknek egy vizes oldatát extraháljuk fokozatosan növekvő pH-tartományban, hogy a semleges és nem bázikus anyagokat alacsony pH-nál, a terméket pedig nagyobb mint pH = 5nél történő extrakcióval nyerjük ki. Az extraháló oldószereket, vagy etilacetátot vagy dietilétert, sóoldattal és vízzel mossuk, nátriumszulfáton szárítjuk, és a terméket az oldószer elpárologtatásával kinyerjük. Ha szükséges, a terméket oszlopkromatográfiával szilikagélen tisztítjuk, ismert eljárás szerint.

Mint már említettük, a 2'-alkanoil-4''-dezoxi-4''amino-eritromiem A származék 2'-alkanoilcsoportjának szolvolízise elég nagymértékű lehet, ha az említett vegyület metanolos oldatát egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk.

A (II) általános képletű ketonból (ahol R² és R³ O II együtt —C—, R¹ 2—3 szénatomos alkanoilcsoport vagy hidrogénatom) reduktív aminálásával mind a (III), mind a (IV) általános képletű vegyület anűnja keletkezik. Ezt a VII. reakeióvázlat szemlélteti.

A keletkezett (Illa) és (IVa) általános képletű aminok, alkalmas módon, a dietilétertől szelektív kristályosítással választhatók el. A (Illa) és (IVa) általános 5

-4182559 képletű vegyületek keverékének aeeton—víz elegyből való átkristályosítása a (IV) általános képletű vegyület aminjában egy hemiketál szerkezet kialakulásához vezet, ami a (III) általános képletű vegyületnek mint egyedüli terméknek izolálását eredményezi.

A (IV) általános képletű vegyület aminjainak előállítását célzó eljárások közül az első ugyanaz, mint az előzőekben leírtunk; az (I) általános képletű keton ammóniumalkanoáttal történő kondenzációja után az in situ keletkezett imint Na-cianobórhidriddel redukáljuk.

A (IVa) általános képlet szerinti vegyületek, amelyeknél R¹, R³ és R* ugyanaz, mint az előzőekben, előállíthatók tehát a fentiekben leírt imin katalitikus redukciójával, hidrogén és egy alkalmas hidrogénező katalizátor alkalmazásával. Kísérleteink szerint a megfelelő ketont (I) egy rövidszénláncú alkanolban, mint például metanolban vagy izopropanolban, egy rövid szénláncú alkánkarbonsav, mint például ecetsav, ammóniumsójával kezeljük, a hidrogénező katalizátort és a reakciókeveréket addig rázatjuk hidrogénatmossférában, míg a reakció lényegében teljesen végbemegy

Bár 1 mól ketonhoz 1 mól ammóniumalkanoát szükséges, előnyös módon ez utóbbit feleslegben (10-szeres) alkalmazzuk azért, hogy az imin kialakulása gyors és teljes mértékű legyen. Az alkanoát ilyen nagy feleslegben való alkalmazása — úgy tűnik — a termék minőségére kissé káros hatással van.

A hidrogénező katalizátor igen sok katalizátor közül választható ki, de a Raney-nikkel és az 5—10%-os palládium—szén a legelőnyösebb. Ezeknek különböző mennyiségeit alkalmazhatjuk attól függően, hogy a reakció teljes végbemenetele milyen gyorsan történik. A hatásosan alkalmazott mennyiség az (I) általános képletű vegyület súlyának 10—200%-a lehet.

A hidrogénezési tartályban levő hidrogéngáz nyomása is hatással van a reakció sebességére. Ezért, hogy a reakcióidő megfelelő legyen, előnyös, ha a kezdeti gáznyomás 3,5 kg/cm². Előnyös továbbá, ha a redukció kivitelezése szobahőmérsékleten történik.

A reakcióidő számos faktortól függ, ezek közé tartozik : hőmérséklet, nyomás, reagensek koncentrációja és jellemző reakciókészsége. Az előzőek szerint előnyösnek mondott körülmények között a reakció 12— 14 óra alatt .megy teljesen végbe.

A terméket szűréssel választjuk el a kimerült katalizátortól, és az oldószert vákuumban elpárologtatjuk. A visszamaradó anyagot ezt követően vízzel kezeljük, és a nem lúgos anyagoktól a bázikus terméket a vizes fázisból különböző pH-értékeknél elkülönítjük, mint ahogyan azt az előzőekben már leírtuk.

Mint az előzőekben már jeleztük, ha a rövidszénláncú alkanol oldószer metanol, akkor a 2'-helyen levő alkanoil-csoportok szolvolízise már számottevő. Azért, hogy elkerüljük ezeknek a csoportoknak az eltávolítását, reakció-oldószerként előnyösen izopropanolt használunk.

Eljárhatunk úgy is, hogy az (I) általános képletű (Y=x0) ketonokat először egy oximmá vagy az oxim 6

II származékává (azaz Y = N—OH és X—0—C—CH₃) alakítjuk át, majd pedig az oximot vagy annak származékát a találmány szerint redukáljuk.

Az (I) általános képletű (Y = O) keton oximjának előállítása úgy történik, hogy az említett ketont hidroxilamin-hidrokloriddal és báriumkarbonáttal szobahőmérsékleten, metanolban vagy izopropanolban reagáltatjuk. Gyakorlatban előnyös a hidroxilamint feleslegben alkalmazni, mégpedig háromszor is feleslegben való alkalmazás esetén megfelelő a nyert intermedier mennyisége. Ha a reakció lefolyása szobahőmérsékleten történik, és a hidroxilamint feleslegben alkalmazzuk, akkor a kívánt oxim-származék előállítása 1—3 órás reakcióperiódusban történik. A báriumkarbonát moláris mennyiségének kétszeresét alkalmazzuk, mint ahogyan a hidroxilamin hidrokloridot is feleslegben alkalmaztuk. A terméket úgy különítjük el, hogy a reakciókeveréket vízhez hozzáadjuk, meglúgosítjuk, hogy a pH 9,5 legyen, és extraháljuk egy vízzel nem elegyedő oldószerrel, mint például etilacetáttal.

Egy másik változat szerint a reakciókeveréket szűrjük, és a szűrletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk. Ezt követően a maradékot két részre osztjuk egy 9,0—9,5 pH-jú vizes és egy vízzel nem elegyedő oldószer segítségével.

O

II

Az (I) általános képlet (Y == N—0—C—CH₃) szerinti O-acetiloxim vegyületek előállítása a megfelelő oxim acetilezésével történik. Elméletileg 1 mól oximot reagáltatunk 1 mól ecetsavanhidriddel 1 mól piridin vagy trietilamin jelenlétében. De ha az anhidridet és a piridint feleslegben alkalmazzuk, előnyös módon 30—40%-os feleslegben, akkor a reakció biztosan teljesen végbemegy. A reakció lefolyását tekintve a legalkalmasabb, ha egy aprotikus oldószert, mint például benzolt vagy etilacetátot. használunk, szobahőmérsékleten egy éjszakán át vezetve a reakciót. Azért, hogy a reakció teljesen végbemenjen, ezután vizet adunk hozzá, a pH-t 9,0-re beállítjuk, és a terméket elválasztjuk az oldószerfázistól.

Az előnyösen alkalmazható intermedierek a 4''dezoxi-4-amino-eritromicin A-származékok előállításánál, a következők: 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A oxim, 2'-acetil-4-dezoxi-4oxo-eritromicin A O-acetiloxim, 4”-dezoxi-4-oxo-eritromicin A oxim és 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A O-acetiloxim.

A keton származékok (Y=N—OH vagy

II

X—O—C—CH₃) redukciója katalitikus hidrogénezéssel történik úgy, hogy az oximot vagy származékát egy rövidszénláncú alkanolban, például izopropanolban oldjuk, Raney-nikkel katalizátort használunk, és kevertetjük (rázatjuk) hidrogénatmoszférában egy éjszakán át szobahőmérsékleten (kezdeti gáznyomás 70 kg/cm²). Ezután a reakcióelegyből kiszűrjük a kimerült katalizátort, majd a szűrletből az oldószert el-5182559 párologtatjuk, és így megkapjuk a IV általános képletű 4-dezoxi-4-amino-baktérium-ellenes vegyületet. Ha ebben a reakcióban metanolt alkalmazunk oldószerként, akkor valószínű a 2’-alkanoil-csoport szolvolízise, s hogy ezt a mellékreakciót elkerüljük, izopropanolt alkalmazunk.

A (IIT) és (IV) általános képletű vegyületek közül előnyösnek bizonyultak mind a 4-dezoxi-4''-aminoeri t romicin A-6,9-hemiketál-11,12-karbonát-észter epimerjei, mind a 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A és a 4''-dezoxi-4-amino-eritromicin A-ll,12-karbonátészter epimerjei.

A jelen találmány szerinti (XI) általános képletű azon vegyületek kemoterápiái felhasználásánál, melyek sót képeznek, természetesen előnyös a farmakológiailag elfogadható só alkalmazása. Bár a vízoldhatatlanság, erős toxicitás vagy a kristályosodás hiánya egyes sókat alkalmatlanná vagy kevésbé alkalmassá tesz, például egy adott farmakológiai felhasználás céljára, a vízoldhatatlan vagy toxikus sók átalakíthatók a só elbontásával egy megfelelő, farmakológiailag elfogadható sav hozzáadásával nyert bármely kívánt sóvá.

Olyan-savak, melyek a farmakológiailag elfogadható anionokkal rendelkeznek, például a következők: sósav, brómhidrogén, jódhidrogén, salétromsav, kénsav, kénessav, foszforsav, ecet-, tej-, citrom-, borkő-, borostyánkő-, malein-, glukon- és aszparaginsav.

Mint már említettük, a találmány szerinti baktériumellenes vegyületek előállításánál a kiindulási anyagok sztereokémiái jellemzői olyanok, mint a természetes anyagoknál. A 4-hidroxil-csoport oxidációja, mikor egy keton keletkezik, és ennek a ketonnak 4amino-vegyületté való átalakulása a 4-szubsztituens számára kedvező alkalmat jelent sztereokémiái jellemzőjének olyan megváltoztatására, hogy a természetes anyagétól eltérő legyen. Ezek szerint, ha az (I) (Y=O) és (II) általános képlet szerinti vegyületeket átalakítjuk aminokká, az előzőleg itt leírt módszer szerint, valószínűleg két epimer amin keletkezik. Kísérleteink szerint mindkét epimer amin jelen van a végtermékben, ennek, aránya változó lehet, és függ attól, hogy milyen szintetikus módszert választottunk az előállításkor. Ha az elkülönített termék túlnyomó részben csak az egyik epimert tartalmazza, ezt az epimert alkalmas oldószerből ismételt átkristályosítással tisztítjuk addig, míg az olvadáspontja konstans lesz. A másik epimer azonban, amely kisebb mennyiségben van jelen az eredetileg elkülönített szilárd anyagban, a felülúszóban (anyalúgban) van túlsúlyban. Ezt az anyagot kinyerhetjük a gyakorlatban már ismert módszerek szerint, például úgy, hogy az oldószert elpárologtatjuk, és a maradékot ismételten átkristályosítjuk addig, míg a termék olvadáspontja konstans lesz.

Bár az epi merek már említett keverékéből a szakemberek számára ismert módszerek szerint el tudjuk különíteni az egyes alkotórészeket, gyakorlatilag előnyösebb, ha a keveréket abban a formában használjuk, ahogyan azt a reakció során nyertük. Mindemellett gyakran előnyös az epimerek keverékét tisztítani egy alkalmas oldószerből történő legalább egyszeri átkristályosítással, oszlop- vagy nagynyomású folyadékkromatográfiával, oldószeres szétválasztással vagy egy alkalmas oldószerben történő triturálással. A leírt tisztítási módszerekkel, melyeknél nem szükséges az epimerek elkülönítése, eltávolíthatók az idegen anyagok, például a kiindulási anyagok és nem-kívánatos melléktermékek.

Az epimerek abszolút sztereokémiái megjelölése még nem tökéletes. Egy adott vegyület mindkét epitnerje azonban ugyanazt a típusú aktivitást mutatja, például mindkettő baktérium-ellenes vegyület.

Az itt leírt 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A származékok számos Gram-pozitív mikroorganizmussal szemben mutatnak in vitro aktivitást, ilyenek például a Staphylococcus aureus és Streptococcus pyogenes, és bizonyos Gram-negatív mikroorganizmusokkal szemben is mutatnak aktivitást (spherical vagy ellisoidal shape cocci). Ezek aktivitása könnyen kimutatható in vitro kísérletekkel, különböző mikroorganizmusokkal szemben, a szokásos kétszeres sorozat hígításos technikával. In vitro aktivitásuk hasznossá teszi ezeket helyi alkalmazásra (kenőcs, krém vagy hasonló formában), sterilizálásra (például betegszoba felszerelésének kezelésére) és ipari mikrobaellenes szerként való felhasználásra (pl. víz vagy szennyiszap kezelésénél, festék és fa tartósításánál).

Az in vitro felhasználásnál, például helyi alkalmazás esetén, gyakran előnyösnek tűnik az elkülönített terméket egy farmakológiailag elfogadható hordozóval, mint például növényi vagy ásványolajjal, vagy egy bőrpuhító krémmel vegyíteni. Hasonló módon fel lehet oldani vagy diszpergálni ezeket folyékony hordozókban vagy oldószerekben, mint például vízben, alkoholban, glikolokban vagy azok keverékeiben, vagy más farmakológiailag elfogadható inért anyagban, ha a közeg (oldószer vagy diszpergálószer) nem gyakorol káros hatást az aktív hatóanyagra. E cél elérésére általában elfogadott módon az aktív hatóanj^ragot körülbelül 0,01%-tól 10%-os koncentrációban alkalmazzuk a teljes keverék súlyára vonatkoztatva.

Továbbá, a találmány szerinti számos vegyület és ezeknek savval képzett sói Gram-pozitív és bizonyos Gram-negatív mikroorganizmusokkal, például Pasteurella múltoddá és Neisseria sicca-val szemben in vivő orális és/vagy parenterális adagolás esetén állatokkal és emberekkel végzett kísérleteknél aktívnak bizonyultak. Ezek in vivő aktivitása korlátozottabb az érzékeny organizmusok esetében, és ez az aktivitás meghatározható egy szokásos eljárással. Ennél az eljárásnál lényegileg egyforma testsúlyú egereket megfertőzünk a teszt-mikroorganizmussal, ezt követően ezeket az állatokat orálisan vagy szubkután módon a teszt-vegyülettel kezeljük. Gyakorlatban az egereket, például 10 egeret, intraperitoniálisan megfertőzünk, mégpedig megfelelően hígított kultúrákkal, melyek körülbelül az LD₁₀₀ 1—10-szeresét tartalmazzák (az LD₁₀₀ az a legkisebb koncentráció, amely 100„-os halált okoz). Egyidejűleg kontrollkísérleteket veg-6182559 ziink, melyeknél az egerek kisebb hígítású inokuláló szert kapnak, hogy a kísérleti szervezet virulenciájának lehetséges változatait ellenőrizni lehessen. A kísérleti vegyületet az inokuláció után félórával alkalmazzuk, és 4, 24, majd 48 óra múlva ismételten beadagoljuk a vegyületet. Az életben maradt egereket az utolsó kezelés után 4 napig megtartjuk, és az életben maradottak számát feljegyezzük.

In vivő alkalmazás esetén az új vegyületeket orálisan vagy parenterálisan alkalmazhatjuk, például szubkután vagy intramuszkuláris injekció formájában, és az adagolás testsúlykilogrammonként és naponként körülbelül 1-től 200 mg-ig terjedhet. A kedvező adag naponként 5—100 mg/testsúly kilogramm és a legkedvezőbb 5—50 mg/kg.

Alkalmas vivőanyag a parenterális injekciónál vagy vizes oldatok esetén például víz, izotóniás só-oldat, izotóniás dextróz-oldat, Ringer-oldat, vagy nem vizes oldatok, mint például a növényi eredetű zsíros olajok (gyapotmag-, földimogyoró-, kukorica-, szerszámolaj), dimetilszulfoxid és más nem vizes vivőanyagok, amelyeknek nem szabad megakadályozni a terápiái hatásosságát a hatóanyagnak, és amelyek a felhasznált mennyiségben vagy arányban nem toxikusak (glicerin, propilén-glikol, szorbit). Előnyösen alkalmazhatók továbbá olyan vegyületek, amelyekkel közvetlenül beadagolás előtt oldatok készíthetők. Ezekhez a vegyületekhez tartoznak a hígítószerek, például propilénglikol, dietilkarbonát, glicerin, szorbitol stb., továbbá pufferek, hialuronidáz, helyi érzéstelenítők és szervetlen sók, amelyek a kívánt farmakológiai tulajdonságokat adják. Ezek a vegyületek kombinálhatok különböző farmakológiailag elfogadható inért hordozókkal, így például szilárd oldószerekkel, vizes hordozókkal, nem-toxikus szerves oldószerekkel, kapszulák, tabletták, rombuszgyógyszerek, pirulák, száraz keverékek, szuszpenziók, oldatok, elixír, valamint parenterálisan alkalmazható oldatok vagy szuszpenziók alakjában. Általában a vegyületeket különböző adagokban használjuk úgy, hogy a koncentráció 0,5—90% a teljes keverék súlyára vonatkoztatva.

A következő példák csupán a találmány szemléltetésére szolgálnak, és nem korlátozzák a találmány terjedelmét, mert a találmány keretein belül nagyon sok változat lehetséges.

1. példa .2'-Aeet,il-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A ml metilénklorid és 0,328 ml körülbelül —65°C-ra lehűtött dimetilszulfoxid keverékéhez, amelyet nitrogénatmoszféra alatt tartunk, 0,625 ml trifluorecetsavanhidridet adunk. Körülbelül egy perc múlva kialakuló fehér szuszpenzió jelzi a trifluorecetsav anhidriddimetilszulfoxid komplex jelenlétét. A kapott szuszpenzióhoz cseppenként hozzáadunk egy oldatot, mely ml metilénkloridban oldott 1,0 g 2'-acetil-eritromicin A etilacetát melyet etilacetátból átkristályosított 2-acetil-eritromicin A-ból nyertünk, és a hőmérséklet körülbelül —65 °C értéken tartjuk. Ezt a keveréket kevertetjük 15 percig körülbelül —60 °C-on, és azután lehűtjük —70 °C-ra. Ezután 1,61 ml trietilamint hozzáadunk gyorsan a reakciókeverékhez, és a hűtőfürdőt megszüntetjük. 15 perc kevertetés után az oldatot 10 ml vízhez hozzáadjuk, és a vizes fázis pH-ját

10-re állítjuk be. A szerves fázist elkülönítjük, 3-szor 10 ml vízzel és egyszer 10 ml sóoldattal mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószer csökkentett nyomáson történő elpárologtatása után 929 mg tiszta terméket nyerünk. Metilénklorid-hexánból történő átkristályosítás után 320 mg tisztított terméket nyerünk, melynek olvadáspontja 105—108 °C.

NMR (8, CDClj): 3,28 (3H)s, 2,21 (6H)s és 2,03 (3H)s.

Hasonló módon, ha 2'-propionil-eritromicin A etilacetátból indulunk ki, a fenti eljárás szerint 2-propionil-4”-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-t kapunk.

2. példa

4-Dezoxi-4-oxo-eritromicin A

4,0 g 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-t 75 ml metanolban feloldunk, és 20 órán át kevertetjük szobahőmérsékleten. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, a visszamaradó fehér habot metilénklorid-hexán keverékéből átkristályosítjuk, a nyert termék

3,44 g és az olvadáspontja 170,5—172,5 °C.

NMR (8, CDC1₃): 3,36 (3H)s és 2,33 (6H)s.

3. példa.

2'-Acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A

100 ml etilacetátban oldunk 13,7 g 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-t, kevertetés kpzben hozzáadunk

2,3 ml ecetsavanhidridet, és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten két órán át kevertetjük. Az oldatot hozzáadjuk 100 ml vízhez, és a vizes pH-ját 9,5-re állítjuk 6 n nátriumhidroxid oldat hozzáadásával. A szerves fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, bekoncentráljuk, s így 14,5 g fehér habot nyerünk, mély metilénklorid-hexán keverékből történő átkristályosítás után ugyanaz az anyag, mint az 1. példa szerinti termék.

4. példa.

2'-Acetil-4-dezoxi-4''-oxo-eritromicin A-oxim

10,8 g 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-t,

1,94 g hidroxilamin hidrokloridot és 11,0 g báriumkarbonátot hozzáadunk 500 ml metanolhoz, és a kapott szuszpenziót 3,5 órán keresztül szobahőmérsékleten kevertetjük. A keveréket szűrjük, és a szűrletet csökkentett nyomás alatt bekoncentráljuk. A visszamaradó habot etilacetátban feloldjuk, és ezt vízzel mossuk úgy, hogy a pH 9,5 legyen. A szerves fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, vákuumban

-7182559 bekoncentráljuk, és így a kívánt termékből 10,6 g-ot kapunk.

NMR (8, CDC1₃): 3,33 (3H)s, 2,30 (6H)s és 2,06 (3H)s.

5. példa.

2'-Acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A O-acetiloxim ml etilacetátban oldott 330 mg 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A oximhoz keverés közben

64,2 μΐ ecetsavanhidridet adunk, és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. További 15,8 μΐ ecetsavanhidrid és 23,4 μΐ trietilamin hozzáadása után még 4 órán át folytatjuk a reakciókeverék kevertetését. A reakciókeveréket ezután hozzáadjuk vízhez, és a pH-t körülbelül 9,0-re állítjuk be. Az etilacetátos fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, vákuumban bekoncentráljuk, és így 300 mg kívánt terméket kapunk.

NMR (8, CDClj): 3,38 (3H)s, 2,25 (6H)s, 2,20 (3H)s, 2,05 (3H)s és 1,56 (3H)s.

Hasonló módon a 2’-propionil-4-dezoxi-4-oxoeritromicin A oxim és 4-dezoxi-4-ozo-eritromicin A oxim szubsztitúciójával nyert 2'-acetiI-4-dezoxi-4oxo-eritromicin A oxim a fenti eljárás szerint átalakítható a megfelelő O-acetil-származékká.

6. példa

2-Acetil-4-dexoxi-4-amino-eritromicin A

14,0 g 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A O-acetiloxim és izopropanollal mosott Raney-nikkel 400 ml izopropanolban levő keverékét szobahőmérsékleten egy éjszakán át rázatjuk hidrogén atmoszférában, és a kezdeti nyomás 70 kg/cm². A katalizátor kiszűrése után a szűrletet bekoncentráljuk, és egy fehér habot kapunk. A maradékot újból feloldjuk 400 ml izopropanolban, és hozzáadunk tiszta izopropanollal mosott Raney-nikkelt. A hidrogénezést még egy éjszakán át folytatjuk szobahőmérsékleten 70 kg/cm² kezdeti hidrogén-nyomással. A katalizátort ezután kiszűrjük és a szűrletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk, és így 8,1 g kívánt terméket kapunk.

7. példa

4' '-Dezoxi-4' '-amino-eritromicin A ml metanolban oldunk 2,17 g 2'-acetil-4-dezoxi4-amino-eritromicin A-t, és szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. Az oldószert csökkentett nyomás alatt elpárologtatjuk, és a visszamaradó habot 50 ml kloroform és 50 ml víz keverékével kezeljük. A vizes fázis pH-ját 9,5-re állítjuk be, és a szerves fázist elkülönítjük. A kloroformos fázist tiszta vízzel kezeljük, a pH-t 4,0-re állítjuk be. A savas kémhatású vizes fázis (mely a terméket tartalmazza) pH-ját bázis hozzáadásával fokozatosan 5,0-re, 6,0-ra, 7,0-re,

8,0-ra és 9,0-re állítjuk be, és ezeket minden pH-értéknél tiszta kloroformmal extraháljuk. A pH 6,0-nál és 7,0-nél nyert extraktumok tartalmazzák a termék nagyobb részét, ezeket egyesítjük, és tiszta vízzel kezeljük pH=4,0-nél. A vizes fázist pH 5,0-re, 6,0-ra és 7,0-re állítjuk be és mindegyiket tiszta kloroformmal extraháljuk. A pH 6,0-nál nyert kloroformos extraktumot nátriumszulfáton szárítjuk, bekoncentráljuk, és így 249 mg terméket kapunk, mely epimerek keveréke.

NMR (8, CDC1₃): 3,30 (lH)s, 3,26 (2H)s, 2,30 (6H)s és 1,46 (3H)s.

Hasonló módon a 4-dezoxi-4-amino-eritromiein A-t előállíthatjuk a 2'-propionil-4-dezoxi-4-amino15 eritromicin A metanolos szolvolízisével.

8. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicin A ml metanolban oldunk 3,0 g 4-dezoxi-4-oxoeritromicin A-t, kevertetjük, nitrogénatomszféra alatt tartjuk, és hozzáadunk 3,16 g száraz ammóniumacetátot. 5 perc múlva 188 mg nátriumcianobórhidri25 det 5 ml metanollal belemosunk a reakciókeverékbe, és ezt szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. A nyert világossárga oldatot 300 ml vízbe öntjük, és beállítjuk a pH-t 6-ra. A vizes fázist extraháljuk pH 6-nál, 7,5-nél, 8-nál, 9-nél és 10-nél úgy, hogy minden extrakcióhoz 125 ml dietilétert használunk. A pH 8, 9, és 10-nél nyert extraktumokat egyesítjük, és 125 ml friss vízzel mossuk. Az elkülönített vizes fázist egyszer 100 ml éterrel extraháljuk pH 7-nél, egyszer 100 ml etilacetáttal pH 7-nél, egyszer 100 ml éterrel pH 7,5-nél, egyszer 100 ml etilacetáttal pH

7,5-nél és egyszer 100 ml etilacetáttal pH 8, 9 és 10nél. A pH 9 és 10-nél nyert etilacetátos extraktumokat egyesítjük, telített só-oldattal mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószernek vákuumban tör40 ténő eltávolítása után 30 mg, epimerek keverékéből álló kívánt terméket kapunk, mely csontszínű hab.

9. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicin A (epimer)

A 2'-acetil-4-dezoxi-4-amino-eritromicin A epimerjeinek keverékéből 10,0 g-ot feloldunk 130 ml metanolban, és ezt az oldatot szobahőmérsékleten, nitrogénatmoszférában kevertetjük 72 órán át. Az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, és a maradékot keverés közben 150 ml víz és 200 ml kloroform keverékében feloldjuk. A vizes fázist leválasztjuk, és 150 ml friss vizet adunk hozzá. A vizes fázis pH-ját 5-re állít j nk be, és a kloroformos fázist elkülönítjük. Ezután a vizes fázis pH-ját fokozatosan 5,5, 6,7, 8 és 9-re állítjuk be úgy, hogy minden pH-értéknél 100 ml friss kloroformmal extrahálást végzünk. A pH 6, 7 és 8-nál nyert kloroformos extraktumokat egyesítjük, ezután vízzel, majd egy telített sóoldattal kezeljük, és nát9

-8182559 riumszulfáton szárítjuk. Az oldószer csökkentett nyomáson történő elpárologtatása után 2,9 g 4-dezoxi4-amino-eritromicin A epimerjeinek keverékét kapjuk. Ennek a keveréknek 1,9 g-ját dietilérrel trituráljuk, és evvel az oldhatatlan habnak egy része kikristályosodik. Az így nyert szilárd rész szűrése és szárítása után a 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A egyik epimerjének 67 mg-ját kapjuk, ennek olvadáspontja 140—147 °C.

10. példa ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin

A-6,9-hemiketál g 2’-aeetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-t 250 ml piridinben oldunk, 40 ml ecetsavanhidriddel kezeljük, és a nyert reakciókeveréket szobahőmérsékleten 10 napig állni hagyjuk. Az oldószer zömét vákuumban eltávolítjuk, és a visszamaradt koncentrátumhoz 150 ml víz és 100 ml kloroform keverékét adjuk hozzá. A vizes rész pH-ját 9,0-re állítjuk be (megnöveljük), és a kloroformos fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és szárazra bekoneentráljuk.

NMR (δ, CDC1₃): 3,33 (3H)s, 2,26 (6H)s, 2,10 (3H)s, 2,03 (3H)s és 1,55 (3H)s.

11. példa ll-Acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin

A-6,9-hemiketál

A ll,2'-diacetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál 3,0 g-ját 50 ml metanolban oldjuk, és nitrogén-atmoszférában, egy éjszakán át kevertetjük. Az oldószer vákuumban történő eltávolítása után visszamarad a kívánt termék (3,0) mint sárga hab.

NMR (δ, CDClj): 3,35 (3H)s, 2,31 (6H)s, 2,13 (3H) és 1,55 (3H)s.

Hasonló módon, a 11. példa szerinti vegyületek átalakíthatók a 12. példa szerinti eljárással ll-acetil-4dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál és 11-propioniI-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketállá.

12. példa ll-Acetil-4''-dezoxi-4-amino-eritromicin

A-6,9-hemiketál

4,4 g ll-aeetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9hemiketált és 4,38 g ammóniumacetátot 75 ml metanolban oldunk, kevertetjük, és hozzáadunk 305 mg 85%-os nátriumcianobórhidridet. Szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük, ezután a reakciókeveréket 300 ml vízben öntjük, és ehhez 250 ml kloroformot adunk. A vizes fázis pH-ját 9,8-re állítjuk be, és a kloroformos fázist elkülönítjük. A vizes fázist újból extraháljuk kloroformmal, a kloroformos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és fehér habbá bekoncentráljuk. A visszamaradó habot kevertetés közben 125 ml víz és 125 ml tiszta kloroform 10 keverékében feloldjuk, és a pH-t 4,9-re beállítjuk. A kloroformos fázist elválasztás után kiöntjük, a vizes fázis pH-ját 5, 6, 7 és 8-ra állítjuk be, és minden pHértéknél tiszta kloroformmal extrahálást végzünk. A pH 6 és 7-nél nyert extraktumokat egyesítjük, és nátriumszulfáton szárítjuk. Az oldószer eltávolítása után 1,72 g kívánt termék marad vissza fehér, hab alakjában. A terméket egy minimális mennyiségű dietiléterben feloldjuk, és ezt követően hexánnal kezeljük, míg az oldat megzavarosodik. A nyert kristályos termék szűrés és szárítás után 1,33 g súlyú és olvadáspontja 204,5—206,5 °C.

NMR (δ, CDClg): 3,31 (2H)s, 3,28 (lH)s, 2,31 (6H)s, 2,11 (3H)s és 1,5 (3H)s.

13. példa

2'-Acetil-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonátészter

13,2 g eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonátésztert (3 417 077 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás) 150 ml benzolban oldjuk, 1,8 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá, és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten 1,5 órán át kevertetjük. Az oldatot 200 ml vízbe öntjük, és a vizes fázist meglúgosítjuk úgy, hogy a pH 9,0 legyen. A benzolos fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban történő bekoncentrálás után 15,3 g fehér babot kapunk. 50 ml dietiléterrel történő triturálás után a hab kristályos állapotú lesz. 12,6 g tiszta terméket nyerünk szűrés és szárítás után, mely termék olvadáspontja

224,5—228,5 °C.

NMR (δ, CDClj): 3,36 (3H)s, 2,30 (6H)s, 2,06 (3H)s és 1,61 (3H)s.

Hasonló módon, ha ecetsavanbidrid helyett ekvivalens mennyiségű propionsavanhidridet alkalmazunk a

16. példa szerinti eljárásnál, akkor a 2'-propionileritromicin A 6,9-hemiketál-ll,12-karbonátészterét kapjuk.

14. példa

2'-Acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-11,12-karbonátészter 6,19 g N-klórszukcinimidet 150 ml toluolban és —5 °C-ra lehűtött 50 ml benzolban szuszpendáljuk, hozzáadunk 4,46 ml dimetilszulfidot. 20 percig tartó kevertetés után a kapott szuszpenziót —25 °C-ra lehűtjük, és cseppenként hozzáadjuk a következő oldatot: 80 ml toluolban részletenként feloldott 12,4 g 2'-acetileritromicin A-6,9-hemiketál-11,12-karbonátészter. A reakció hőmérsékletét, amely az előbbi oldat hozzáadása alatt —19 °C és —25 °C között van, két órán át —25 °C-on tartjuk. Ennek a periódusnak a végén a reakcíóelegyhez egyszerre 6,79 ml trietilamint adunk. A hűtő-fürdőt eltávolítjuk, és a hőmérsékletet —10 °C-ra hagyjuk emelkedni. A reakciókeveréket ezután beleöntjük a vízbe, és a vizes fázis pH-ját 8,4-9182559 ről 9,0-re állítjuk be. A szerves fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban történő bekoncentrálás után fehér habot (14,0 g) kapunk. A maradékot dietiléterrel trituráljuk, ezzel a hab kristályos állapotú lesz. A terméket szűrjük, majd szárítjuk, és így 11,3 g kristályos anyagot kapunk, melynek olvadáspontja 212—213,5 °C.

NMR (5, CDClj): 5,26 (lH)t, 3,36 (3H)s, 2,30 (6H)S, 2,13 (3H)S, 1,63 (3H)s és 1,50 (3H)s.

Hasonlóképpen a 2'-propionil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonátészter is előállítható a 14. példa szerinti eljárással úgy, hogy a 2'-acetil-észter helyett ekvivalens mennyiségű 2'propionil-eritromicin A-6,9-hemiketáI-11,12-karbonátésztert alkalmazunk.

15. példa

4-Dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12karbonátészter

42,9 g 2'-aeetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9hemiketál-ll,12-karbonátésztert hozzáadunk 800 ml metanolhoz, és az így nyert oldatot szobahőmérsékleten 72 órán át kevertetjük. Az oldószer vákuumban történő elpárologtatása után visszamaradó termék fehér hab, melynek súlya 41 g. Ezt az anyagot feloldjuk körülbelül 100 ml acetonban, majd óvatosan vizet adunk hozzá a precipitációs pont (csapadékképződés) eléréséig. A kristályos oldatot 40 percig állni hagyjuk, hogy a kristályrészecskék teljesen kialakuljanak, ezután szűrjük, szárítjuk, és így 34,2 g kívánt terméket kapunk, melynek olvadáspontja 186,5—188 °C.

NMR (δ, CDC1₃): 5,66 (lH)t, 3,35 (3H)s, 2,35 (6H)s, 1,65 (3H)s és 1,51 (3H)s.

Hasonló módon ugyanezt a terméket nyerjük a fentemlített eljárással, ha a 2’-acetil-észter helyett ekvivalens mennyiségű 2’-propionil-4-dezoxi-4-oxo-eritromiein A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonátésztert alkalmazunk.

16. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicin

A-6,9-hemiketál-11,12-karbonátészter 189 g 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-6,9-heniiketál-ll,12-karbonátésztert 1200 ml metanolban oldunk, majd szobahőmérsékleten kevertetés közben hozzáadunk 193 g ammóniumacetátot. 5 perc múlva az oldatot körülbelül —5 °C-ra lehűtjük, ezt követően hozzáadunk 13,4 g 85 %-os nátriumcianobórhidridet 200 ml metanolban, 45 perc alatt. A hűtőfürdőt eltávolítjuk, és a reakciókeveréket szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. A reakciókeverék térfogatát vákuumban 800 ml-re csökkentjük, majd 1800 ml víz és 900 ml kloroform keverékéhez keverés közben hozzáadjuk. A pH-t 6,2-ről 4,3-re állítjuk be 6 n sósavval, és a kloroformos fázist elkülönítjük. A kloroformhoz egy liter vizet adunk, és a pH-ját 9,5-re állítjuk be. A szerves fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és csökkentett nyomáson koncentráljuk úgy, hogy 174 g fehér habot kapunk. Ezt a visszamaradó anyagot feloldjuk egy liter víz és 300 ml etilacetát keverékében, és a pH-t beállítjuk 5,5-re. Az etilacetátos fázist elkülönítjük, és a vizes fázis pH-ját 5,7-re, majd 9,5-re állítjuk be, és mindkét pH-nál 500 ml friss etilacetáttal extrahálást végzünk. A pH 9,5 -nél nyert etilacetátos extraktumot nátriumszulfáton szárítjuk, és vákuumban szárazra bekoncentráljuk, így 130 g anyagot nyerünk. A visszamaradt habból 120 g-ot 1 liter víz és 1 liter nietilénklorid keverékében feloldunk, a vizes fázis pH-ját 4,4, 4,9 és 9,4-re állítjuk, és minden pH-értéknél 1 liter friss metilékloriddal extrahálunk. A pH 9,4-nél nyert metilénkloridos extraktumot nátriumszulfáton szárítjuk, és redukált nyomáson történő bekoncentrálás után 32 g terméket, fehér habot nyerünk. 250 ml aceton-víz 1:1 térfogatarányú keverékéből a terméket kikristályosítjuk, és ezzel kristályos epimerek keverékének 28,5 g-ját kapjuk.

NMR 100 Mz (δ, CDC1₃): 5,20 (lH)m, 3,37 (l,5H)s, 3,34 (l,5H)s, 2,36 (6H)s, 1,66 (3H)s és 1,41 (3H)s.

17. példa

4-Dezoxi-4 -amino-eritromicin

A-6,9-hemiketál-11,12-karbonátéSziter epimerjeinek elkülönítése

Az anyag 200 mg-ját felvisszük cgj’ nagynyomású folyadékkromatográfiás oszlopra (12,7 mmX90 mm), melyben formamiddal telített GF szilikagél van, és az eluálószer kloroform. 16,8 kg/em² nyomást alkalmazunk, 4,76 cm³/perc sebességű akciót végzünk, és 10 ml-es frakciókat szedünk. A 14—21. és 34—36. frakciókat összegyűjtjük.

14—21-ig a frakciókat egyesítjük, és körülbelül 50 ml-re bekoncentráljuk. 50 ml vizet adunk hozzá, és a pH-t 9,0-re állítjuk be. A kloroformos fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és bekoncentráljuk úgy, hogy 106 mg fehér habot nyerjünk. A hab dietiléterrel történő triturálás után kristályos lesz. A krislyos terméket szobahőmérsékleten egy órán keresztül állni hagyjuk, ezután szűrjük, szárítjuk, és így 31,7 mg terméket nyerünk, melynek olvadáspontja 194— 196 °C.

NMR 100 Mz (δ, CDC1₃): 5,24 (lH)d, 5,00 (lH)t,

3,40 (3H)s, 2,40 (6H)s, 1,66 (3H)s és 1,40 (3H)s.

24^—36-ig a frakciókat egyesítjük, és a fentiek szerint feldolgozva 47,1 mg terméket (fehér habot) kapunk, amely azonos a 21. példa szerint előállított anyaggal.

18. példa

300 ml izopropanolban 11,1 g 2'aeetil-4-dezoxi4-oxo-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonátésztert szuszpendálunk, és szobahőmérsékleten keve11

-10182559 rés közben 10,7 g ammóniumacetátot adunk hozzá, öt perc múlva 130 ml izopropanolban oldott 747 mg nátriumcianobórhidridet 30 perc alatt a szuszpenzióhoz hozzáadunk, és ezt a reakciókeveréket szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. A halványsárga oldatot 1100 ml vízbe öntjük, majd ehhez 400 ml dietilétert adunk. A pH-t 4,5-re állítjuk be, és az éteres fázist elkülönítjük. A vizes fázist meglúgosítjuk úgy, hogy a pH 9,5 legyen, és kétszer 500 ml kloroformmal extraháljuk. A kloroformos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és ezt bekoncentrálva 7,5 g sárga habot kapunk. A maradék anyagnak dietiléterből való átkristályosítása 1,69 g terméket eredményez, amelyet anyalúggal együtt megőrzünk.

Az anyalúgot 75 ml vízzel kezeljük, és a pH-t 5,0-re állítjuk be. Az éteres fázist 75 ml friss éterrel helyettesítjük, és a pH-t 5,4-re állítjuk be. Az étert etilacetáttal helyettesítjük, és a pH-t 10-re növeljük. A meglúgosított vizes fázist kétszer 75 ml etilacetáttal extraháljuk, és az első etilacetátos extraktumot nátriumszulfáton szárítjuk, és szárazra bekoncentráljuk. A maradék habot (1,96 g) 75 ml víz és 50 ml dietiléter keverékéhez hozzáadjuk, és a pH-t 5,05-re állítjuk be. Az étert elkülönítjük, és a vizes fázis pH-ját fokozatosan 5,4, 6,0 és 8,0-ra beállítva minden pH-értéknél 50 ml tiszta dietiléterrel extrakciót végzünk. Végül a pH-t 9,7-re állítjuk be, és a vizes fázist 50 ml etilacetáttal extraháljuk. A pH 6-nál nyert extraktumhoz 75 ml vizet adunk, és beállítjuk a pH-t 9,7-re. Az éteres fázist elkülönítjük, szárítjuk, vákuumban bekoncentráljuk, és így 460 mg fehér habot kapunk.

NMR 100 Mz (δ, CDC1₃): 5,20 (lH)t, 3,43 (2H)s,

3,40 (lH)s, 2,38 (6H)s, 2,16 (3H)s, 1,70 (3H)s és 1,54 (3H).

Az NMR-adatok szerint a nyert termék azonos a 2'-acetil-4-dezoxi-4-amino-eritromicin A-6,9-hemiketál-11,12-karbonátészter epimerjeivel.

A fent jelzett 1,69 g anyagot feloldjuk 75 ml víz és 75 ml dietiléter keverékében, és beállítjuk a pH-t 4,7-re. Az étert elkülönítjük, és a vizes fázist további extrakcióknak vetjük alá; pH 5,05 és 5,4-nél 75 ml tiszta éterrel és pH 9,7-nél kétszer 75 ml etilacetáttal. Az egyesített etilacetátos extraktumokat-nátriumszulfáton szárítjuk, csökkentett nyomáson bekoncentráljuk, és így 1,26 g fehér habot nyerünk. A megmaradó anyag kristályosítása után a kristályos termék 411 mg súlyú és olvadáspontja 193—196 °C (dec). A felülúszót szárazra bekoncentráljuk, és a maradékot feloldjuk forró etilacetátban. Az oldatot egy éjszakán át állni hagyjuk, szobahőmérsékleten. A kivált kristályos termék, melynek súlya szűrés és szárítás után 182 mg, egy 198—202 °C olvadásponttal rendelkező adalékanyag.

NMR 100 Mz (S, CDClj); 5,10 (lH)t, 3,34 (2H)s, 3,30 (lH)s, 2,30 (6H)s, 2,08 (3H)2, 1,62 (3H)s, és 1,48 (3H)s.

Az NMR adatok szerint ez a termék a 2’-acetil-412 dezoxi-4-amino-eritromicin A-11,12-karbonátészter epimerjeivel azonos.

Hasonló módon, ha kiindulási anyagként a 2’-propionil-4-dezoxi-4-oxo-eritromiein A-6,9-hemiketál11,12-karbonsa vésziért alkalmazzuk, akkor a 18. példa szerinti eljárással a 2’-propionil-4-dezoxi-4-oxoeritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonátészter és a 2’-propionil-4-dezoxi-4-amino-erÍtromicin A-11,12karbonátészter állítható elő.

19. példa

400 mg 2’-acetil-4-dezoxi-4-amino-eritromicin A6,9-hemiketál-ll,12-karbonátésztert 20 ml metanolban oldunk, és szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. Ezután az oldatot 100 ml vízbe öntjük, majd 50 ml etilacetátot adunk hozzá. A pH-t 9,5-re beállítjuk, és a szerves fázist elkülönítjük. Az extrakciót megismételjük, újból 50 ml etilacetáttal. Az etilacetátos extraktumokat egyesítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és bekoncentráljuk egy fehér habbá, melynek súlya 392 mg. A termék dietiléterrel történő triturálás és az edény falának üvegbottal való dörzsölésének hatására kristályos állapotú lesz. Szobahőmérsékleten 30 percet állni hagyjuk, majd szűrjük, szárítjuk, és gíy 123 mg kristályos anyagot kapunk. (Az anyalúgot megtartjuk.) A termék azonos, az NMR adatok alapján, a 20. példa szerint előállított anyaggal.

NMR 100 Mz (δ, CDC1,): 3,26 (3H)s, 2,32 (6H)s, 1,61 (3H)s és 1,44 (3H)s.

Az NMR adatok mutatják, hogy a termék a 4”dezoxi-4-amino-eritromicin A-11,12-karbonátészter egyik epimerje.

Ha a megtartott anyalúgot vákuumban bekoncentráljuk, akkor 244 mg fehér habot nyerünk.

A termék azonos a 16. példa szerint előállított anyaggal.

Az NMR adatok mutatják, hogy ez a termék a 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,

12-karbonátészter epimerjeinek keveréke, és azonos a 16. példa szerint előállított termékkel.

20. példa

A 16. példa szerinti nem-kristályos termékből előállítható 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A-11,12-karbonátészter epimerjeinek keverékéből 8 g-ot 50 ml dietiléterben feloldunk. A termék kristályosodását megindítjuk úgy, hogy az edény falát üvegbottal dörzsöljük. 20 perc kristályosodás után a terméket szűrjük és szárítjuk. Az így nyert anyag súlya 1,91 g és olvadáspontja 198,5—200 °C.

NMR 100 Mz (δ, CDC1₃): 3,26 (3H)s, 2,30 (6H)s, 1,61 (3H)s és 1,45 (3H)s.

Az NMR adatok mutatják, hogy a kristályos termék a 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A-ll,12-karbonátészternek egyedüli epimerje és azonos a 22. példa szerinti keton termékkel.

-11182559

21. példa

A 20. példa szerinti epimer egy g-ját 20 ml acetonban feloldjuk, majd vízgőzzel melegítjük addig, amíg a forráspontot elérjük. 25 ml víz hozzáadása után az oldatot szobahőmérsékleten kevertetjük. Az egy óra múlva kivált csapadék súlya, szűrés és szárítás után, 581 mg és olvadáspontja 147—149 °C.

NMR 100 Mz (8, CDC1₃): 5,12 (1H) d, 3,30 (3H)s, 2,30 (6H)s, 1,62 (3H)s és 1,36 (3H)s.

Az NMR adatok mutatják, hogy a termék a 4dezoxi-4-amino-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll, 12karbonátészter egyik epimerje és azonos a 17. példa szerinti, 24—36. frakciókból nyerhető epimerrel.

22. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicift A g 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin A-t, 31,6 g ammóniumacetátot és 10 g 10%-os palládiumozott szénport 200 ml metanolban rázatjuk szobahőmérsékleten, nitrogénatmoszférában, kezdeti nyomásként 3,5 kg/ cm²-et alkalmazva, egy éjszakán át. A kimerült katalizátort szűréssel eltávolítjuk, és a szűrletet vákuumban szárazra bekoncentráljuk. A visszamaradó anyag pH 5,5-nél megoszlik a víz—kloroform között. A vizes fázist elkülönítjük, pH-ját 9,6-re állítjuk be, és kloroformot adunk hozzá. A szerves fázist elkülönítjük, nátriumszulfáton szárítjuk, és csökkentett nyomáson beszárítjuk. A visszamaradó fehér habot (19 g) 150 ml dietiléterrel trituráljuk szobahőmérsékleten, 30 percen keresztül. Az így nyert szilárd anyag 9,45 g súlyú szűrés és szárítás után. Ez egy olyan epimer, amely megkülönböztethetetlen a 9. példa szerint előállított anyagtól.

.4 dietiléter bekoncentrálása után 6,89 g olyan terméket kapunk, amely a másik epimert tartalmazza, és még néhány szennyeződést is.

23. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicin A g 4-dezoxi-4-oxo-eritromiein A-t, 3,1 g animóniumacetátot és 2,0 g Raney-nikkelt 50 ml metanolban rázatjuk szobahőmérsékleten, hidrogénatmoszférában — kezdeti nyomásként 3,5 kg/cm²-t alkalmazva — egy éjszakán át. Ezután újból 3,16 g ammóniumacetátot és 2,0 g Raney-nikkelt adunk hozzá, és a hidrogénezést még 5 órán keresztül folytatjuk. A szilárd anyagot szűrjük, és a szűrletet szárazra bekoncentráljuk vákuumban. A visszamaradó anyagot keverés közben víz—kloroform keverékéhez hozzáadjuk, és a pH-t

6.4-ről 5,5-re beállítjuk. A vizes fázist elkülönítjük, és ennek pH-ját 9,6-re beállítva tiszta kloroformot adunk a rendszerhez. A kloroformos extraktumot elkülönítjük, és ebből — nátriumszulfáton való szárítás és csökkentett nyomáson történő bekoncentrálás után — 1,02 g terméket (sárga habot) nyerünk. A túlsúlyban levő izomer 4 helyénél ellentétes a csoport konfigurációja, mint a 9. példa szerint előállított vegyületnél.

24. példa

2'-Acetil-4-dezoxi-4-amino-eritromicin B

4,5 g 2'-acetil-4-dezoxi-4-oxo-eritromicin B-t (3884903 számú egyesült államokbeli szabadalmi leírás) 45 ml izopropanolban oldjuk, majd nitrogén atmoszférában keverés közben 4,66 g száraz ammóniumacetátot adunk hozzá. 10 perc múlva 376 mg nátriumcianobórhidridet 10 ml izopropanollal a reakciókeverékbe belemosunk, és szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. A világossárga oldatot 400 ml vízbe öntjük, és a pH-t 6-ra állítjuk be. A vizes fázist PH 6, 7, 7,5, 8, 9 és 10-nél 250 ml dietiléterrel extraháljuk. A pH 8, 9 és 10-nél nyert extraktumokat egyesítjük, és 250 ml tiszta vízzel mossuk. Az elkülönített vizes fázist pH 7-nél egyszer 100 ml éterrel, pH 7-nél egyszer 100 ml etilacetáttal, pH 7,5-nél egyszer 100 ml éterrel, pH 7,5-nél egyszer 100 ml etilacetáttal és pH 8, 9 és 10-nél egyszer 100 ml etilacetáttal extraháljuk. A pH 9 és 10-nél nyert etilacetátos extraktumokat egyesítjük, telített sóoldattal mossuk, és nátriumszulfáton szárítjuk. Ha az oldószert vákuumban elpárologtatjuk, akkor a kívánt termék epimerjeinek keverékét kapjuk krémszínű hab formájában.

Hasonló módon a 4-dezoxi-4-amino-eritromicin B-t is előállíthatjuk a 4-dezoxi-4-oxo-eritromicin B-ből.

25. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicin B

4,34 g 2'-acetil-4-dezoxi-4-amino-eritromicin B-t 100 ml metanolban oldunk, és szobahőmérsékleten egy éjszakán át kevertetjük. Az oldószert csökkentett nyomáson elpárologtatjuk, és a visszamaradó habot 100 ml kloroform és 100 ml víz elegyével kezeljük. A vizes fázis pH-ját 9,5-re állítjuk be, és a szerves fázist elkülönítjük. A kloroformos fázishoz tiszta vizet adunk, és beállítjuk a pH-t 4,0-re. A terméket tartalmazó, savas kémhatású vizes fázis pH-ját bázis hozzáadásával 5, 6, 7, 8 és 9-re állítjuk be, és minden pHértéknél tiszta kloroformmal extrakciót végzünk. A pH 6 és 7-nél nyert extraktumokat, melyek a termék legnagyobb részét tartalmazzák, egyesítjük, majd tiszta vízzel kezeljük pH 4-nél. A vizes fázis pH-ját újból 5, 6 és 7-re beállítjuk, és minden pH-értéknél tiszta kloroformmal extrahálást végzünk. A pH 6-nál nyert kloroformos extraktumból, nátriumszulfáton történő szárítás és bekoncentrálás után, egy epimerek keverékéből álló terméket kapunk.

-12182559

26. példa

4”-Dezoxi-4-amino-eritromicin A-6,9-hemikt’tál-ll,

12-karbonátészter-aszpartat

1,0 g 4-dezoxi-4”-amino-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll,12-karbonátésztert 6 ml 40 °C-ra melegített acetonban oldunk, hozzáadunk 20 ml vizet, majd 175 mg L-aszpararaginsavat. A keveréket 1,5 órán keresztül melegítjük visszafolyató hűtő alkalmazásával, ezután forrón szűrjük. A szűrletet az aceton elpárologtatásával bekoncentráljuk, ezt követően fagyasztva szárítjuk, és így 1,1 g fehér poralakú kívánt terméket kapunk.

27. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll, 12-karbonátészter-dihidroklorid

7,58 g 4-dezoxi-4-amino-eritromicin A-6,9-heniiketál-ll,12-karbonátésztert 50 ml vízmentes etilacetátban oldunk, hozzáadunk 20 ml 1 n sósav etilacetátos oldatát, és ezt az oldatot csökkentett nyomáson szárazra bekoncentráljuk. A visszamaradó anyag éterrel történő triturálás és szűrés után a kívánt sót adja.

Hasonló eljárással a jelen találmány szerinti aminvegyületek átalakíthatok di-sav addiciós sóikká.

28. példa

4-Dezoxi-4-amino-eritromicin A-6,9-hemiketál-ll, 12-karbonátészter-hidroklorid

A 27. példa szerinti eljárást megismételjük úgy, hogy csak 10 ml 1 n sósav etilacetátos oldatát adjuk a kiindulási anyaghoz. Az oldatot vákuumban szárazra bekoncentráljuk, és a visszamaradó monohidrokloridsót éterrel trituráljuk és szűrjük.

Hasonló eljárással a jelen találmány szerinti arninvegyületek átalakíthatók mono-savaddíciós sóikká.

Claims (5)

1. Szabadalmi igénypontok

   1. Eljárás a (XI) általános képletű 4”-dezoxi-4amino-eritromicin A-származékok és gyógyászatilag elfogadható sóik előállítására, mely képletben R, és R₂ hidrogénatom vagy 2 vagy 3 szénatomos alkanoilcsoport, R₃ hidrogénatom, vagy R₂ és R₃ együttesen —CO— csoportot alkot, R’ hidroxilcsoport és R az R’ csoportot hordozó szénatomhoz kapcsolódó kémiai kötés vagy R’ jelentése =0 csoport és R hidrogénatom, azzal a feltétellel, ha R₂ hidrogénatom, R is hidrogénatomot jelent, azzal jellemezve, hogy valamely (XII) általános képletű vegyületet, ahol R, R’, R₁, R₂ és R₃ a fent megadott és Y jelentése =NH, =N—OH vagy = N—OCOCH₃ csoport, azzal a feltétellel, hogyha Y jelentése =N—OH vagy =N—OCOCH₃ csoport, R az R’ csoporttal kapcsolódó szénatommal kémiai kötést alkot, redukálunk, mikor is a redukciót

   a) katalitikusán végezzük, vagy

   b) olyan (XII) általános képletű vegyületnél, ahol Y jelentése =XH csoport és amelyet a (XII) általános képletnek megfelelő keton és egy alkánkarbonsav ammóniumsójának kondenzációjával in situ állítottunk elő, a redukciót valamely hidriddel vagy katalitikusán végezzük, és kívánt esetben egy olyan keletkezett vegyületet, melyben Rj és R₂ hidrogénatom, a megfelelő alkanoil,származékká acilezünk, és/vagy egy olyan keletkezett vegyületet, ahol Rj és R₂ alkanoilcsoport, a megfelelő Rj és R₂ helyén hidrogénatomot tartalmazó (XI) általános képletű vegyületté hidrolizálunk, és kívánt esetben egy keletkezett szabad vegyületet gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sójává alakítunk át. (Elsőbbsége: 1977. február 4.)
2. 2. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy a redukciót hidrogénnel végezzük, Raney-nikkel, palládiumszén vagy platinaoxid katalizátor jelenlétében. (Elsőbbsége: 1977. február 4.)
3. 3. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan (XII) általános képletű vegyületből indulunk ki, ahol Y jelentése =NH csoport és feleslegben levő mennyiségű alkánkarbonsav-ammóniumsót, előnyösen ammónium-acetátot használunk. (Elsőbbsége: 1977. február 4.)
4. 4. A 3. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy redukálószerként nátriumeianobórhidridet használunk. (Elsőbbsége: 1977. február 4.)
5. 5. Az 1. igénypont szerinti eljárás foganatosítási módja, azzal jellemezve, hogy olyan (XII) általános képletű vegyületből indulunk ki, ahol Y jelentése = NH csoport, melyet a megfelelő (I) általános képletű ketonból valamely alkánkarbonsav-ammóniumsóval történő kondenzációval in situ állítottunk elő, és hidrogénnel, hidrogénező katalizátor jelenlétében redukálunk. (Elsőbbsége: 1977. december 1.)